1.

Jelen ügy lehetőséget ad a Közösség és a tagállamok hatáskörének pontosabb elhatárolására az összefonódás-ellenőrzés ( 2 ) terén. Azt kell tisztázni, hogy egy konkrét összefonódási ügyben melyik időpont irányadó a hatáskörrel rendelkező versenyhatóság meghatározása szempontjából. Emellett meg kell vizsgálni, hogy későbbi események hatására megszűnhet-e e hatóság hatásköre. E kérdések mind a gazdasági szereplők, mind a nemzeti és közösségi szinten eljáró versenyhatóságok szempontjából komoly gyakorlati jelentőséggel bírnak.

2.

Az ügy hátterében egy összefonódás-ellenőrzési eljárás áll, amely a hollandiai építőipari anyagok, többek között a mészhomoktégla piacát érintette. 1999-ben a CVK ( 3 ) és annak tagvállalkozásai a Cementbouw ( 4 ) és a Haniel ( 5 ) közös irányítása alá kerültek. Ennek során kétféle jogügylet-csoportot kötöttek, amelyeket a Bizottság egységes vállalati összefonódásként értékelt. A Bizottság hatásköre ezen ügyletek vizsgálatára azon az alapon volt megállapítható, hogy e két jogügyletcsoportot egységként kezelték, és azok együtt meghaladták a vonatkozó forgalmi értékhatárt.

3.

Az összefonódás-ellenőrzési eljárás során a Bizottság versenyjogi problémákat azonosított. Ezek feloldására a Haniel és a Cementbouw első tervezetükben mindössze kötelezettségvállalást ajánlottak arra nézve, hogy lemondanak a második jogügyletcsoport megvalósításáról. A Bizottság e kötelezettségvállalást azzal utasította el, hogy azok nem alkalmasak a versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére, és az összefonódás engedélyezését további kötelezettségvállalásoktól tette függővé, beleértve többek között az első jogügyletcsoportról való lemondást.

4.

A Cementbouw a Bíróság előtt azzal érvel, hogy a Bizottság nem alapozhatta volna határozatát e további kötelezettségvállalásra. A Cementbouw szerint ugyanis már az eredetileg felajánlott, a második jogügyletcsoportról való lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalás azzal a hatással járt, hogy az összefonódás egy jelentős része nem jött létre, és ezért a Bizottság a forgalmi határérték el nem érése miatt többé nem rendelkezett hatáskörrel az ügy vizsgálatára.

5.

A jelen ügy jogi hátterét az 1310/97/EK rendelettel ( 6 ) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet vagy rendelet) ( 7 ) jelenti.

6.

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet tárgyi hatályát az 1. cikk (1) bekezdése határozza meg:

„[…] e rendelet minden közösségi léptékű […] összefonódásra vonatkozik.”

Ezt kiegészítve a 22. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendeletet a 3. cikkben meghatározott összefonódásokra kell alkalmazni.”

7.

A rendelet 3. cikke tartalmazza az összefonódás fogalom-meghatározását, amely többek között a következőket tartalmazza:

„(1)   Vállalkozások összefonódása jön létre, ha:

akár értékpapírok, akár vagyoni érdekeltség vásárlásával, szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több vállalkozás egésze vagy részei felett.”

8.

Az, hogy egy összefonódás közösségi léptékűnek minősül-e, azon múlik, hogy az érintett vállalkozások összevont teljes forgalma világméretben és közösségi szinten meghalad-e egy bizonyos mértéket, amelyet a rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdése határoz meg. A jelen ügy szempontjából releváns 1. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában egy összefonódás akkor közösségi léptékű, ha:

kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát ugyanabban a tagállamban éri el.”

9.

A közösségi léptékű összefonódások végrehajtását fel kell függeszteni, és be kell jelenteni a Bizottságnak (a rendelet 4. és 7. cikke). Ez utóbbi megvizsgálja azokat a közös piaccal való összeegyeztethetőség szempontjából (a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése). Az összefonódás engedélyezése vagy annak megtagadása attól függ, hogy az létrehoz-e vagy megerősít-e olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna (a rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése).

10.

Az engedélyezés megtagadását mindig hivatalos összefonódás-ellenőrzési eljárás előzi meg (az ún. „második fázis”, lásd a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 8. cikkének (3) bekezdését). Az engedélyezést is megelőzheti – ahogyan ez történt jelen esetben is – ilyen hivatalos eljárás. ( 8 ) Az esetleges versennyel kapcsolatos problémák kiküszöbölése érdekében az engedélyezés feltételekhez és kötelezettségvállalásokhoz köthető. Ennek érdekében a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése a következő döntési jogköröket ruházza a Bizottságra:

„Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy – a vállalkozások által elvégzett szükséges módosítások után – valamely bejelentett összefonódás megfelel a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

A Bizottság határozatához csatolhatja azon feltételeket és kötelezettségeket, amelyek az érintett vállalkozások által vállalt azon kötelezettségek betartásának biztosítását célozza, amelyeket a vállalkozások a Bizottsággal szemben vállaltak az eredeti összefonódási terv módosítása céljából. Az összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat tartalmazza az összefonódás megvalósításához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozásokat is.” ( 9 )

11.

A rendelet 21. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen határolja le a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó hatásköröket:

„(1)   A Bíróság felülvizsgálatát fenntartva kizárólag a Bizottság rendelkezik joghatósággal az e rendeletben előírt határozatok meghozatalára.

(2)   A tagállamok nem alkalmazhatják a piaci versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat közösségi léptékű összefonódásra.”

12.

Mindezek mellett az összefonódás-ellenőrzési rendelet huszonkilencedik preambulumbekezdése értelmében:

„[…] az e rendelettel nem érintett összefonódások elvben a tagállamok joghatósága alá tartoznak; […]”.

13.

2004-ben az összefonódás-ellenőrzési rendelet fontosabb pontokon módosult. Az újrakodifikált EK összefonódás-ellenőrzési rendelet ( 10 ) ugyanakkor 26. cikkének (1) bekezdése értelmében csak 2004. május 1-jétől alkalmazandó, következésképpen a jelen ügy szempontjából nem releváns, a (2) bekezdés értelmében az ilyen ügyekre továbbra is a régi szabályok alkalmazandóak.

14.

Az Elsőfokú Bíróság megállapításai alapján ( 11 ) az ügy tényállása a következőképpen foglalható össze.

15.

A CVK 1947 óta létezik, és feladata eredetileg a tagvállalkozásai – a holland mészhomoktégla-gyártók – által gyártott termékek eladása volt. 1989-ben a CVK holland jog alapján létrehozott szövetkezetté alakult annak érdekében, hogy elősegítse a tagok együttműködését.

16.

A jelen bírósági eljárás tárgyát képező összefonódás végrehajtását megelőzően a CVK tizenegy tagja közül öt a Haniel, három a Cementbouw és kettő a RAG ( 12 ) leányvállalata volt, egy pedig olyan vállalkozás, amely a Haniel, a Cementbouw és a RAG közös tulajdonában volt.

17.

1998-ban a holland versenyhatóságnál, az „NMa”-nál, ( 13 ) összefonódási tervezetet jelentettek be, amelynek értelmében a CVK irányítást szerzett volna a tagvállalkozásai felett. Az irányítás átruházása ún. „poolmegállapodás” megkötése keretében, valamint a CVK létesítő okiratának módosításával valósult volna meg. 1998. október 20-i határozatával az NMa engedélyezte a kérdéses tervezetet.

18.

Mielőtt azonban ez az ügylet megvalósult volna, a RAG úgy döntött, hogy a CVK tagvállalataiban fennálló részesedéseit eladja a Haniel és a Cementbouw részére. 1999 márciusában a felek értesítették e szándékukról az NMa-t. A NMa 1999. március 26-i levelében arról tájékoztatta őket, hogy a tervezett átruházás az alkalmazandó holland jogszabályok ( 14 ) szerint nem minősül összefonódásnak, feltéve, hogy az 1998. október 20-i határozattal engedélyezett jogügylet legkésőbb a kérdéses átruházás időpontjáig megvalósul.

19.

1999. augusztus 9-én az érintettek különböző jogügyleteket kötöttek, amelyek két csoportba sorolhatóak. Egyrészt a CVK és tagvállalkozásai megkötötték a fent hivatkozott poolmegállapodást, ( 15 ) és a CVK létesítő okiratát a poolmegállapodás rendelkezéseinek figyelembevétele érdekében ugyanazon a napon módosították (az első jogügyletcsoport). Másrészről a RAG – ugyancsak 1999. augusztus 9-én – átruházta a CVK három tagvállalkozásában fennálló részesedéseit a Hanielre és a Cementbouw-ra, ez utóbbiak pedig együttműködési szerződést kötöttek a CVK-n belüli együttműködés szabályozására (a második jogügyletcsoport).

20.

A Bizottság, miután a Haniel által bejelentett két további összefonódás ( 16 ) vizsgálata révén tudomást szerzett az 1999. augusztus 9-i jogügyletekről, 2001. október 22-i levelében értesítette a Cementbouw-t, valamint az ügyletben részt vevő többi vállalkozást, hogy valamennyi ügyletet be kell neki jelenteni. Ezt követően a Haniel és a Cementbouw 2002. január 24-én az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikke értelmében bejelentette az összefonódást.

21.

2002. február 25-én a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében határozatot hozott, megállapítva, hogy a bejelentett összefonódás komoly kétségeket támaszt a közös piaccal és az EGT-megállapodással ( 17 ) való összeegyeztethetőségét illetően.

22.

Miután a Bizottság részéről megtörtént a kifogások közlése és az érintettek meghallgatása, a Haniel és a Cementbouw 2002. május 28-ánkötelezettségvállalási tervezetet nyújtott be a második jogügyletcsoportra vonatkozóan. Ez lényegében azt tartalmazta, hogy a Haniel és a Cementbouw megszünteti a közöttük létrejött együttműködési megállapodást, és az 1999-ben a RAG-től a CKV tagvállalkozásaiban szerzett részesedéseiket független harmadik személyre ruházzák át. Ezzel szemben mind a poolmegállapodás, mind a CVK létesítő okiratának módosítása (az első jogügyletcsoport) továbbra is fennmaradt volna. ( 18 ) A Bizottság azon az állásponton volt, hogy ez a kötelezettségvállalási tervezet nem elegendő az általa feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére, amelyek összefüggésben álltak a poolmegállapodással, azaz az első jogügyletcsoporttal.

23.

Ezt követően a két vállalkozás 2002. június 5-énvégleges kötelezettségvállalást nyújtott be, amelyben arra is elkötelezték magukat, hogy meghatározott időn belül megszüntetik a poolmegállapodást, hatályon kívül helyezik a CVK létesítő okiratának módosításait, és megszüntetik a CKV-t. ( 19 )

24.

2002. június 26-án a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján meghozta a vitatott határozatot ( 20 ), amelyben azt állapította meg, hogy a bejelentett összefonódás összeegyeztethető a közös piaccal, valamint az EGT-megállapodással, azzal, hogy az engedélyezés feltétele a Haniel és a Cementbouw részéről 2002. június 5-én benyújtott végleges kötelezettségvállalások maradéktalan teljesítése. Az engedélyezés feltételeként szabta különösen azt, hogy a Haniel és a Cementbouw végleges kötelezettségvállalásukkal összhangban a CKV-t meghatározott időn belül megszüntetik.

25.

A vitatott határozat ellen a Cementbouw 2002. szeptember 11-én nyújtott be keresetet az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben a határozat megsemmisítését és a Bizottság költségek viselésére kötelezését kérte. A Bizottság a kereset elutasítását és a Cementbouw költségek viselésére kötelezését kérte.

26.

Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-án hozott ítéletével (a továbbiakban: a megtámadott ítélet) ( 21 ) a vitatott határozatot teljes egészében fenntartotta hatályában. A Cementbouw keresetét elutasította, és kötelezte a vállalkozást a költségek viselésére.

27.

A Bíróság Hivatalához 2006. május 4-én érkezett fellebbezésével a Cementbouw azt kéri, hogy a Bíróság

28.

A Bizottság a maga részéről azt kéri, hogy a Bíróság

29.

A Bíróság a fellebbezés kapcsán lefolytatta az írásbeli eljárást, majd 2006. május 22-én tárgyalást tartott.

30.

A Közösség és a tagállamok hatáskörének elhatárolása semmiképpen sem csak„alkotmányjogi” kérdés, amint az az elsődleges jog tekintetében újra és újra megvitatásra kerül, legutóbb például az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés ( 22 ) kapcsán. Sokkal inkább olyan probléma, amely a hatóságok mindennapi gyakorlatában mind közösségi, mind tagállami szinten felmerül. Az összefonódás-ellenőrzés ennek igen szembetűnő példája.

31.

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet elvileg világosan lehatárolja a hatásköröket a kettős kizárólagosság elve mentén: a közösségi léptékű összefonódásokat kizárólag a Bizottság mint a Közösség versenyhatósága vizsgálja, és ezeket a Bizottság kizárólag az összefonódás-ellenőrzési rendelet alapján ítéli meg (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 22. cikke (1) bekezdésének első mondata).

32.

Jelen ügy azonban világosan rámutat arra, hogy egy konkrét ügyben igenis vitára adhat okot az, hogy a Közösségen belül melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére és ezek engedélyezésére.

33.

A Bizottság megállapította a hatáskörét ebben az ügyben, ( 23 ) mivel az 1999. augusztus 9-én megkötött két jogügyletcsoportot ( 24 ) egy egységes jogügylet részeinek minősítette, ( 25 ) amely összességében teljesítette az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével együttesen értelmezett 3. cikkének (1) bekezdésében a közösségi léptékű összefonódásokra vonatkozóan meghatározott feltételeket, különösen mivel meghaladta a vonatkozó forgalmi értékhatárt. A Bizottság fenntartotta hatáskörét az eljárás folyamán, még akkor is, amikor az érintett vállalkozások 2002. május 28-án benyújtották kötelezettségvállalási tervezetüket, amelyben vállalták, hogy az összefonódás egy részéről – a második jogügyletcsoportról – lemondanak.

34.

A Cementbouw a vitatott határozatot az Elsőfokú Bíróság előtt mindkét ponton támadta, mind a Bizottság kezdeti hatáskörét, mind annak további fennállását azon kötelezettségvállalások elfogadására, amelyek túlmutattak a 2002. május 28-án benyújtott tervezetnél. Az Elsőfokú Bíróság azonban mindkét tekintetben helybenhagyta a vitatott határozatot. ( 26 )

35.

A Cementbouw fellebbezése nem terjed ki valamennyi olyan kérdésre, amely az elsőfokú eljárás tárgyát képezte. Kizárólag az Elsőfokú Bíróság azon megállapításait vitatja, amelyek a Bizottság hatáskörének további fennállására vonatkoznak a 2002. május 28-i kötelezettségvállalási tervezet benyújtását követően. Ezzel szemben a Cementbouw nem tette e fellebbezés tárgyává a Bizottság kezdeti hatáskörét, amely azon alapult, hogy az 1999. augusztus 9-én megkötött két ügyletcsoportot egységes ügyletnek minősítette.

36.

Első jogalapjával a Cementbouw arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1., 2. cikkét és 3. cikkének (1) bekezdését. ( 27 ) Fenntartotta hatályában a vitatott határozatot, holott már az érintett vállalkozások által a kötelezettségvállalási tervezetben tett vállalásoknak a Bizottság hatáskörének megszűnéséhez kellett volna vezetniük elfogadásuk esetén. A Bizottság ezért hatáskör hiányában nem tehette volna az összefonódás engedélyezését a Haniel és a Cementbouw részéről ezen túlmenő végleges kötelezettségvállalásoktól függővé.

37.

A Cementbouw lényegében a következőképpen érvel: a Bizottság hatásköre az általa bejelentett összefonódás tekintetében csak a két ügyletcsoport egységként való minősítéséből következett, csak a kettő együtt lépte át az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkében meghatározott értékhatárt, és tette az összefonódást közösségi léptékűvé. Kötelezettségvállalási tervezetükkel a Haniel és a Cementbouw ugyanakkor felajánlotta, hogy lemond az összefonódás azon részéről, amely a második jogügyletcsoporton alapult. Az összefonódás ezen átszervezéssel már nem érte volna el az összefonódás-ellenőrzési rendeletben meghatározott értékhatárt. Csak az összefonódás azon része maradt volna fenn, amely az első jogügyletcsoporton alapult, és amely az értékhatár el nem érése miatt nem minősült volna közösségi léptékűnek. A Bizottság hatásköre nemcsak a bejelentett, hanem a ténylegesen fennálló összefonódáshoz is igazodik.

38.

Ezen érvelés megalapozottságának vizsgálata során először arra kell kitérni, hogy az összefonódás-ellenőrzés során melyik időpont irányadó a Bizottság hatáskörének megállapítása szempontjából (lásd alább az 1. pontot), ezután pedig azt kell megvizsgálni, hogy későbbi események a Bizottság már megállapított hatáskörét befolyásolhatják-e, és ha igen, mennyiben (lásd alább a 2. pontot).

39.

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet nem szabályozza egyértelműen, hogy a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó hatáskörének megállapítása szempontjából mely időpont az irányadó. Mindössze annyi derül ki a rendeletből, hogy a Bizottságnak hatáskörét az eljárás korai szakaszában meg kell vizsgálnia, és erről határoznia kell (a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése), ( 28 ) az azonban nem, hogy melyik időpontot – és következésképpen mikori tényállást – kell e vizsgálat során alapul vennie. Ezért az irányadó időpontot a hatáskörre vonatkozó előírások céljára és értelmére, valamint a szabályozás összefüggéseire is figyelemmel kell meghatározni.

40.

Amint már említésre került, ( 29 ) az összefonódás-ellenőrzési rendelet a tagállami és közösségi versenyhatóságokat megillető hatáskörök egyértelmű elhatárolásának elvén alapul, ami alapján a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik a közösségi léptékű összefonódásokra vonatkozó határozatok meghozatala. ( 30 )

41.

Ezen túlmenően az összefonódás-ellenőrzési rendelettel létrehozott rendszert egy gyorsasági követelmény is jellemzi, amelyet elsősorban a határidőkre vonatkozó, az összefonódás-ellenőrzési eljárás időtartamának korlátok között tartását szolgáló finomra hangolt és relatíve szigorú rendszer valósít meg. ( 31 )

42.

Mind a hatáskörmegosztás, mind a gyorsasági követelmény a jogbiztonságot szolgálja, és a gondos ügyintézés és az üzleti élet követelményeinek összeegyeztetésére vonatkozó célkitűzés együttes kifejeződései. ( 32 ) A vállalkozások összefonódásának a Bizottság mint közösségi versenyhatóság által végzett ellenőrzését a lehető leghatékonyabban kell lefolytatni.

43.

A közösségi léptékű összefonódásokra vonatkozó bejelentési kötelezettség és azok végrehajtásának felfüggesztése ugyancsak a jogbiztonságot és a közösségi jogi összefonódás-ellenőrzés hatékonyságát szolgálja (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. és 7. cikke).

44.

A legmagasabb szintű jogbiztonság, valamint a szabályszerű és hatékony közigazgatási eljárás biztosításához az összefonódás-ellenőrzés során szükséges az, hogy az ügy vizsgálatára hatáskörrel rendelkező hatóság a lehető legkorábban azonosítható legyen.

45.

Elképzelhető volna, hogy a Bizottság hatáskörének megállapítása szempontjából irányadó időpont az összefonódásra vonatkozó szándék bejelentésének napja. Közelebbről megvizsgálva azonban ez az időpont nem megfelelő, az érintett vállalkozások ugyanis ebben az esetben önkényesen befolyásolhatnák a hatáskörök megosztását a bejelentés korábbi vagy későbbi megtételével. ( 33 ) Emellett a gondosan eljáró vállalkozók számára már az esetleges bejelentési kötelezettség teljesítését megelőzően objektív módon megállapíthatónak kell lennie, hogy az összefonódásra vonatkozó szándékuk az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozik-e, és így a Bizottság rendelkezik-e hatáskörrel. Csak így képesek e gazdasági szereplők jogkövető magatartást tanúsítani, és teljesíteni a bejelentésre, valamint a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségüket, amelyek nem teljesítése pénzbírság kiszabását vonhatja maga után. ( 34 )

46.

Mindezek alapján egyedül az a tényállás döntő, amely az esetleges bejelentési kötelezettség keletkezésének időpontjában áll fenn. Másképp megfogalmazva, a Bizottság hatáskörét azon napra vonatkozóan kell megállapítani, amelytől kezdve az összefonódásra vonatkozó szándékot számára be kell jelenteni. ( 35 ) Ez az a nap, amelyen az érintett gazdasági szereplők szerződéses viszonyba kerülnek ( 36 ) (lásd a rendelet 4. cikkének (1) bekezdését). ( 37 ) Ettől az időponttól kezdve állapítható meg objektív módon, hogy fennáll-e vagy sem közösségi léptékű összefonódás. Ugyancsak ekkortól érvényesül az összefonódás-ellenőrzési rendelet alapján az érintett gazdasági szereplők tekintetében a végrehajtás felfüggesztésének kötelezettsége (lásd a rendelet 7. cikkének (1) bekezdését).

47.

Meg kell még vizsgálni, hogy későbbi, különösen egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárás folyamán bekövetkező események a Bizottság már megállapított hatáskörét befolyásolhatják-e, és ha igen, mennyiben.

48.

Egyértelmű, hogy a Bizottság többé nem rendelkezik hatáskörrel az összefonódás vizsgálatára abban az esetben, ha az érintett vállalkozások teljes mértékben felhagynak – a még véghez nem vitt – összefonódási tervükkel. ( 38 ) Ekkor ugyanis az összefonódás-ellenőrzési eljárás tárgytalanná válik. ( 39 )

49.

Semmiképpen sem válik ugyanakkor tárgytalanná ez az eljárás, amennyiben az érintett vállalkozások mindössze bizonyos változtatásokat eszközölnek összefonódásukkal összefüggésben, de arról nem mondanak le teljes egészében. Még ha e változtatások messzemenők is, és az érintett vállalkozások szerint összefonódásuk lényegét érintik is, ( 40 ) fennmarad az összefonódás egy része – jelen esetben az első jogügyletcsoport –, amely a felek akarata szerint tovább él. A Cementbouw álláspontjával ellentétben ez minőségileg tér el az összefonódásról való teljes lemondástól.

50.

Végképp nem válhat tárgytalanná az eljárás, amennyiben – mint a jelen esetben is – az érintett vállalkozások a Bizottság felé bizonyos változtatások megtételére kötelezettséget vállalnak anélkül, hogy ezzel egy időben azokat meg is valósítanák. A Cementbouw álláspontjával ellentétben az ilyen puszta kötelezettségvállalások nem változtatnak közvetlenül a vállalkozások között szerződéssel megvalósított összefonódás létezésén és annak gazdasági hatásain, főként, ha ezen jogügyletek – mint jelen esetben is – már megvalósultak.

51.

Általánosabban megfogalmazva: önmagában az a körülmény, hogy a vállalkozások egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárás során bizonyos változtatásokat eszközölnek összefonódásukon, vagy csak kötelezettséget vállalnak erre, nem befolyásolja a Bizottság már megállapított hatáskörét. Amennyiben ugyanis – mint a jelen esetben is – az összefonódást továbbra is meg akarják valósítani, illetve a már megvalósult összefonódást fenn akarják tartani akár az eredeti elképzelések lényeges módosításának árán is, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata továbbra is indokolt.

52.

Emellett szól az a célkitűzés is, mely miatt az összefonódás-ellenőrzési eljárás során ilyen módosításokat eszközölnek az összefonódás tekintetében, vagy kötelezettséget vállalnak erre vonatkozóan: az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ( 41 ) egyértelművé teszi, hogy a módosítások és a kötelezettségvállalások (a „kötelezettségek”) arra szolgálnak, hogy kialakítható legyen az összefonódás közös piaccal összeegyeztethető módja. Közelebbről szemlélve tehát az a szerepük, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára hatásköreinek hatékony gyakorlását az összefonódás-ellenőrzési eljárás keretében, nem pedig az, hogy megfosszák hatáskörétől egy adott eljárásban.

53.

Amennyiben a vállalkozások csak változtatásokat eszközölnek egy összefonódáson, vagy erre kötelezettséget vállalnak, anélkül, hogy az összefonódásról teljes egészében lemondanának, mit sem veszít jelentőségéből az a már említett célkitűzés, hogy az összefonódás-ellenőrzés során biztosítva legyen a legmagasabb szintű jogbiztonság, valamint a szabályszerű és hatékony közigazgatási eljárás. ( 42 )

54.

Sem a jogbiztonság, sem a rövid határidőn belüli, szabályszerű és hatékony közigazgatási eljárás követelményével nem volna összeegyeztethető, ha a Bizottság hatásköre egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárásban újra meg újra vitatható volna, vagy folyamatos változásnak volna kitéve.

55.

Máskülönben attól lehetne tartani, hogy egy ügy céltalanul vándorolna a Bizottság és egy vagy több nemzeti versenyhatóság között, ami versenyjogi szempontú vizsgálatát nyilvánvalóan lassabbá és költségesebbé tenné, valamint számtalan bizonytalansággal terhelné meg, nem csak az érintett hatóságok szempontjából, de az érintett vállalkozások és a piac számára is. Az sem volna kizárható, hogy az érintett vállalkozások egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárás során célzatosan változtatnak összefonódási tervükön, hogy ezzel egy hatóságot megfosszanak hatáskörétől, és arra egy másik, kevésbé szigorúnak vélt hatóságnak legyen hatásköre, azaz egyfajta „forum shopping” alakulna ki.

56.

Ennek megfelelően az összefonódás-ellenőrzési rendelet egyetlen esetben sem kívánja meg a Bizottságtól, hogy hatáskörét újra megvizsgálja, amennyiben az érintett vállalkozások módosítják összefonódásukat, vagy erre kötelezettséget vállalnak. Azt, hogy az összefonódás átlépi-e a rendelet 1. cikkében meghatározott értékhatárt, a Bizottságnak már a hivatalos vizsgálati eljárás („második fázis”) megindítását megelőzően, az úgynevezett előzetes eljárás („első fázis”) során kell megállapítania. E tekintetben a rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárólag a bejelentett összefonódás irányadó. A bejelentett összefonódás későbbi megváltozásának figyelembevételére vonatkozó kötelezettség, amelyet a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ír elő, kizárólag a közös piaccal való összeegyeztethetőség megállapítására szolgál. A rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ( 43 ) – a rendelet 6. cikkének (1) bekezdésétől eltérően – nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak új határozatot kellene hoznia a hatáskör kérdésében. ( 44 )

57.

Köztes megállapításként leszögezhető, hogy a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó hatáskörének megállapítása szempontjából egyedül az a nap irányadó, amelytől kezdve az összefonódásra vonatkozó szándékot a Bizottságnak be kell jelenteni. Az összefonódást illető későbbi változások már nem befolyásolják a Bizottság hatáskörét, kivéve, ha közvetlenül az összefonódás teljes visszavonásához vezetnek.

58.

A Haniel és a Cementbouw által 2002. május 28-án benyújtott kötelezettségvállalási tervezet még megvalósulása esetén is csak a második jogügyletcsoportról való lemondást eredményezte volna, az első ügyletcsoportot azonban nem érintette volna.

59.

Mindezek alapján az Elsőfokú Bíróság helyesen indult ki abból, hogy e kötelezettségvállalási tervezet nem érintette az összefonódás létét, ( 45 ) hogy a Bizottság hatásköre következésképpen továbbra is fennállt, ( 46 ) és hogy az összefonódás engedélyezését alapíthatta a Haniel és a Cementbouw 2002. június 5-i végleges kötelezettségvállalására.

60.

A fellebbezés első jogalapja ezért megalapozatlan.

61.

A fellebbezés második jogalapjával a Cementbouw azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdését, valamint megsértette az arányosság elvét.

62.

A Cementbouw e tekintetben lényegében ugyanazt az érvelést adja elő, amelyet már az elsőfokú eljárásban is: eszerint az Elsőfokú Bíróság tévedett annak megállapításával, hogy a Bizottság nem volt köteles a Haniel és a Cementbouw 2002. május 22-i kötelezettségvállalási tervezetét elfogadni. A Cementbouw álláspontja szerint ugyanis e kötelezettségvállalások teljesítése eredményeképpen az összefonódás már nem minősült volna közösségi léptékűnek. Csak az első jogügyletcsoport maradt volna fenn, ( 47 ) amely önmagában nem alapozta volna meg a Bizottság hatáskörét.

63.

Amint azt már a fellebbezés első jogalapja kapcsán kifejtettem, ( 48 ) ezen érvelés nem megalapozott. A továbbiakban ezért csak a Cementbouw két olyan pótlólagos érvével foglalkozom, amelyeket e vállalkozás kifejezetten a fellebbezés második jogalapja kapcsán vetett fel.

64.

A Cementbouw először is az arányosság elvének megsértését rója az Elsőfokú Bíróság terhére. Az Elsőfokú Bíróság eszerint tévesen indult ki abból, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i kötelezettségvállalási tervezetét nem, hanem csak a 2002. június 5-i végleges kötelezettségvállalást volt köteles elfogadni.

65.

Az arányosság elve a közösségi jog általános elve ( 49 ) Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ezen elvből következik, hogy a közösségi intézmények aktusai nem haladhatják meg a szóban forgó rendelkezés által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest. ( 50 )

66.

A Bizottság által az összefonódás-ellenőrzési eljárásban hozott határozatoknak is meg kell felelniük az arányosság elvének, és e szempontból bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik. Ez nem csak az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti elutasító határozatokra és a 8. cikk (4) bekezdése szerinti szétválasztást elrendelő határozatra vonatkozik, hanem a 8. cikk (2) bekezdése szerinti engedélyező határozatokra is, amennyiben az feltételeket és kötelezettségeket ír elő. Az érintett vállalkozásoknak ugyanis valós érdekük fűződhet ahhoz, hogy az engedélyező határozatban terhükre meghatározott kötelezettségeket bírósági felülvizsgálatnak vessék alá annak érdekében, hogy feltételtől vagy kötelezettségtől mentes engedélyezést vagy legalábbis kevésbé szigorú feltételekhez vagy kötelezettségekhez kötött engedélyezést érjenek el. ( 51 )

67.

A Bizottság részéről valamely összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozat mindenesetre összetett gazdasági összefüggések megítélését követeli meg, amely tekintetében bizonyos mérlegelési jogkör áll rendelkezésére. ( 52 ) E mérlegelési jogkör kiterjed arra a kérdésre is, hogy a Bizottság számára felajánlott kötelezettségvállalás alkalmas-e az általa feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére.

68.

A közösségi bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket. ( 53 ) Nem feladata ugyanakkor, hogy a kötelezettségvállalások alkalmasságára vonatkozó saját értékelésével helyettesítse a Bizottság értékelését.

69.

Egy feltételekkel és kötelezettségekkel ellátott engedélyezési határozat arányosságának bírósági felülvizsgálata során arra is tekintettel kell lenni, hogy a feltételek és kötelezettségek az érintett vállalkozások önkéntes kötelezettségvállalásain alapulnak. Alappal feltételezhető ezért, hogy a vállalkozások az általuk vállalt kötelezettségeket alkalmasnak, szükségesnek és ésszerűnek tekintik a Bizottság által feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére, különösen, mivel az érintett vállalkozások szempontjából az összefonódás feltételekhez kötött engedélyezése általában kevésbé szigorú megoldás, mint annak megtagadása. Ezért rendkívüli körülmények fennállása volna szükséges annak állításához, hogy egy, az érintettek önkéntes kötelezettségvállalásain alapuló bizottsági határozat nem tekinthető összeegyeztethetőnek az arányosság alapelvével.

70.

A jelen ügyben, úgy tűnik, a Cementbouw úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróságnak azért kellett volna elismernie ilyen rendkívüli körülmények fennállását, mivel egy már végrehajtott összefonódásról volt szó, amelynek bejelentését a Bizottság „pénzbírság terhe mellett” ( 54 ) tette kötelezővé. Különösen az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerinti, szétválasztás elrendelésére vonatkozó hatáskör tette lehetővé a Bizottság számára, hogy az érintett vállalkozásoktól olyan kötelezettségvállalásokat kérjen, amilyeneket egyébként nem kapott volna meg.

71.

Ez az érvelés ( 55 ) számomra nem meggyőző. Kizárólag az érintett vállalkozások felelőssége az, hogy az összefonódást a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség alóli felmentés nélkül hajtották végre a Bizottságnak való bejelentést megelőzően, és semmiképpen sem alapozhatja meg rendkívüli körülmények fennállását. Magából az összefonódás-ellenőrzési rendeletből következik az, hogy a Bizottság egy jogellenesen végrehajtott összefonódás tekintetében pénzbírságot szabhat ki, és elrendelheti a szétválasztást. ( 56 ) Amennyiben a Bizottság vonatkozó hatáskörét az eljárás során megemlíti az érintett vállalkozásoknak, úgy ez csak a jogi helyzetre való utalásként értelmezendő, semmiképpen sem rendkívüli intézkedésként. A vállalkozások által tett kötelezettségvállalások önkéntességét ez ugyancsak nem befolyásolja.

72.

Ezen túlmenően a Cementbouw fellebbezésében az arányosság alapelvét mintha úgy értelmezné, hogy a vállalkozások által tett kötelezettségvállalások minden esetben elegendőek, és a Bizottságnak azokat el kell fogadnia, amennyiben hatásukra az összefonódás már nem minősülne közösségi léptékűnek, azaz nem lépné át az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkében meghatározott értékhatárt. Ezen túlmenő kötelezettségvállalásokat a Bizottság eszerint nem vehetne alapul határozatában.

73.

Ez az érvelés – amelyhez egyébként a Cementbouw a tárgyaláson már nem ragaszkodott változatlan formában – ugyancsak nem helytálló. A feltételek és kötelezettségek arányosságának felülvizsgálata során nem az a mérce, hogy teljesítésük esetén az adott összefonódás még mindig közösségi léptékű-e, hanem hogy az érintett vállalkozások által vállalt kötelezettségek „arányosak[-e] a versennyel kapcsolatos problémával, és azt teljesen kiküszöbölnék[-e]” ( 57 ). A feltételek és kötelezettségek egyetlen legitim célkitűzést szolgálnak, ami nem más, mint a belső piaci verseny torzulásának megakadályozása, ( 58 ) amihez az szükséges, hogy kialakítható legyen az összefonódás közös piaccal összeegyeztethető módja. Kizárólag e célhoz mérten kell a Bizottság által meghatározott feltételeknek és kötelezettségeknek alkalmasnak, szükségesnek és ésszerűnek lenniük.

74.

Abszurd volna, ha a Bizottság a 2002. május 28-i tervezetben foglaltakhoz hasonló kötelezettségvállalásokat csak azért köteles volna elfogadni, mert hatásukra az összefonódás már nem minősülne közösségi léptékűnek, és egyáltalán nem kellene azt vizsgálni, hogy e kötelezettségvállalások alkalmasak-e a Bizottság által feltárt versennyel kapcsolatos problémák kiküszöbölésére.

75.

Az Elsőfokú Bíróság tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét. ( 59 )

76.

A Cementbouw azt is az Elsőfokú Bíróság terhére rója, hogy az nem „magyarázta meg”, hogy a Bizottság hogyan juthatott a vitatott határozatban olyan eredményre, amely homlokegyenest ellentétes a holland nemzeti versenyhatóság (az NMa) megállapításával. E tekintetben a Cementbouw arra hivatkozik, hogy az NMa jóváhagyta a poolmegállapodást. ( 60 ) Álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság helytelenül engedte meg, hogy a Bizottság kellő indokolás nélkül figyelmen kívül hagyja azt az alapos elemzést, amelyet egy nemzeti versenyhatóság a jelen ügy szempontjából irányadó versenyjogi helyzetet illetően már elvégzett.

77.

Ugyanakkor, amint azt a Cementbouw maga is elismeri, a Bizottságot az összefonódás-ellenőrzési eljárás során nem kötik a nemzeti versenyhatóságok határozatai. Ehhez még hozzátenném, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendeletben meghatározott egyértelmű hatáskör-elhatárolás ( 61 ) miatt egy ilyen kötőerő általában sem képzelhető el. Mind a Bizottság, mind a nemzeti versenyhatóság kizárólag a saját határkörébe tartozó ügyekben dönt, amely hatáskörök egymással nem kerülnek átfedésbe. ( 62 )

78.

Ugyanakkor a jelen ügy különlegessége abban rejlik, hogy az első jogügyletcsoport szerepet játszott mind az NMa előtti eljárásban, mind a Bizottság előtti későbbi eljárásban. Bár formálisan e két eljárásnak nem ugyanaz volt a tárgya, mivel az első jogügyletcsoportot az NMa önmagában vizsgálta, a Bizottság pedig egy olyan átfogó terv részeként, amely az első mellett a második jogügyletcsoportot is magában foglalta. Helytálló azonban, hogy eljárása során mindkét hatóság értékelte versenyjogi szempontból az első jogügyletcsoportot.

79.

Ebből azonban nem következik az, hogy a Bizottságot érdemileg kötné az NMa által az első jogügyletcsoport tekintetében időben korábban lefolytatott értékelés. Önmagában az NMa korábbi határozatának léte – a Cementbouw által a tárgyaláson előadottakkal ellentétben – nem korlátozza a Bizottság mérlegelési jogkörét.

80.

A második jogügyletcsoport felmerülésével a teljes összefonódási terv versenyjogi megítélésére vonatkozó hatáskör kizárólagosan a Bizottságra szállt. A Bizottságot érdemileg csak azok a kritériumok kötik, amelyeket az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikke állapít meg számára az összefonódások közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó vizsgálat tekintetében. Minden ügyet alaposan meg kell vizsgálnia e kritériumok alapján, és ennek során adott esetben ugyanazon tényekkel és versenyjogi problémákkal szembesül, mint amelyekkel már a nemzeti versenyhatóság is foglalkozott hasonló helyzetben. Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikkéből azonban nem következik olyan előírás, mely szerint a Bizottságnak határozatában követnie kellene a nemzeti hatóság határozatát.

81.

Ilyen háttér mellett az Elsőfokú Bíróság eleve nem volt köteles „megmagyarázni”, hogy a Bizottság az első ügyletcsoport versenyjogi értékelése során hogyan juthatott más eredményre, mint az NMa. A dolog természetéből adódik, és nem igényel további magyarázatot, hogy különböző hatóságok a hatáskörükben eljárva és mérlegelési jogkörükkel élve hasonló problémákat különbözőképpen oldhatnak meg. ( 63 )

82.

Csak a teljesség kedvéért említem, hogy a Cementbouw egyébként sem hagyatkozhatott megalapozottan arra, hogy az első jogügyletcsoport versenyjogi hatásait közösségi szinten ugyanúgy fogják megítélni, mint ahogyan azt az NMa tette korábban. Amint azt a Bizottság joggal állapította meg, az első jogügyletcsoport soha nem került végrehajtásra az NMa által jóváhagyott formában, ezzel szemben a vállalkozás maga intézte úgy, hogy ez utóbbit csak egy második jogügyletcsoporttal együtt, azaz egy nagyobb összefonódás részeként kötötték és valósították meg.

83.

A fentiekből következően a második jogalap is teljes egészében megalapozatlan.

84.

Mivel a Cementbouw fellebbezésének egyetlen jogalapja sem eredményes, álláspontom szerint a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

85.

Az eljárási szabályzat 118. cikkével és 122. cikkének 1. §-ával együtt olvasott 69. cikkének 2. §-a szerint a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Cementbouw pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell az eljárás költségeinek viselésére.

86.

Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: