1.

A Commissione tributaria regionale di Genova (Olaszország) azt illetően intéz kérdést a Bírósághoz, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 21-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) 216. és 220. cikke alkalmazható-e abban az esetben, ha a közösségi áru aktív feldolgozási rendszer keretében kerül előzetes exportra olyan harmadik országba, amellyel a Közösség visszatérítés tilalmát kimondó záradékot tartalmazó megállapodást kötött.

2.

Az ügy alapját képező jogvita tárgya a genovai vámhatóságnak az Agrover Srl-lel (a továbbiakban: Agrover) szemben támasztott vámkövetelése; az állítólagos vámok Közösségből származó teljesen hántolt rizs Magyarországra irányuló, aktív feldolgozási rendszer keretében történő előzetes exportját és megegyező mennyiségű előmunkált rizs Thaiföldről történő későbbi vámmentes importját érintik; a tárgyidőszakban Magyarországot az Európai Közösségekhez és azok tagállamaihoz visszatérítés tilalmát kimondó záradékot tartalmazó megállapodás kötötte.

3.

A 114. cikk értelmében:

„(1)   A 115. cikk sérelme nélkül az aktív feldolgozási eljárás lehetővé teszi, hogy az alábbi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá:

(2)   Az alábbi kifejezések jelentése a következő:

4.

A 115. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A (2) bekezdésben megállapított feltételek teljesülése esetén, a (4) bekezdésre is figyelemmel, a vámhatóság engedélyezi:

(2)   A helyettesítő árunak az importáruval azonos minőségűnek kell lennie és azzal azonos jellemzőkkel kell rendelkeznie. A bizottsági eljárásnak megfelelően meghatározott különleges esetekben azonban megengedhető, hogy a helyettesítő áru magasabb feldolgozottsági fokú legyen, mint az importáru.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásakor az importárut vámszempontból helyettesítő árunak, a helyettesítő árut pedig importárunak kell tekinteni. […]”

5.

A 216. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a Közösség és egyes harmadik országok közötti megállapodások az ezen országokba történő importáláskor preferenciális elbánás nyújtásáról rendelkeznek a megállapodások értelmében a Közösségből származó áruk tekintetében, amennyiben – ha azok aktív feldolgozási eljárás során jöttek létre – az említett származó árukba beépített nem közösségi áruk ettől kezdve behozatali vámok megfizetése alá esnek, a harmadik országokban az ilyen preferenciális elbánás elnyeréséhez szükséges okmányok érvényesítése a behozatalkor vámtartozást keletkeztet.

(2)   A vámtartozás keletkezése időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a vámhatóság elfogadja a szóban forgó árura vonatkozó kiviteli nyilatkozatot.

(3)   Az adós a nyilatkozattevő. Közvetett képviselet esetén az a személy, akinek a nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, szintén adósnak minősül.

(4)   Az e vámtartozásnak megfelelő behozatali vámok összegét ugyanolyan feltételek mellett kell meghatározni, mint az érintett árunak az aktív feldolgozási eljárás befejezése céljából szabad forgalomba bocsátására vonatkozó nyilatkozat elfogadásával azonos napon keletkezett vámtartozás esetén.”

6.

A 220. cikk rendelkezései szerint:

„[…]

(2)   A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével, nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha:

[…]

[…]”

7.

Az 1. cikk rendelkezései szerint „[a] Megállapodással egyrészről Magyarország, másrészről a Közösség és annak tagállamai között társulás létesül”.

8.

A „Vámvisszatérítés és vámmentesség tilalma” című 15. cikk a következő rendelkezéseket tartalmazza:

9.

2001-ben, a novarai vámhatóság által kiállított aktív feldolgozási engedély kiadását követően a vercelli (Olaszország) székhelyű Agrover három alkalommal exportált előzetesen Közösségből származó teljesen hántolt rizst Magyarországra, amelyet a tárgyidőszakban az Európai Közösségekhez és azok tagállamaihoz visszatérítés tilalmát kimondó záradékot tartalmazó megállapodás kötött, majd ezzel megegyező mennyiségű előmunkált rizst importált vámmentesen Thaiföldről.

10.

2004 január 21-én a genovai vámhatóság, amelynél a három helyettesítéses behozatalt lebonyolították, három, összesen 73767,88 euróról szóló helyesbítő értesítést állított ki. A genovai vámhatóság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó import vámköteles volt, mivel nem tartozott a Közösségi Vámkódex 114. és 115. pontja szerinti aktív feldolgozással társuló behozatal körébe, tekintve hogy a helyettesítéses behozatal nem a Közösséggel megállapodást kötött országból származó árut érintett.

11.

Az Agrover társaság fellebbezést nyújtott be e határozatok ellen. A Commissione tributaria provinciale de Genova 2004. július 2-án elutasította a fellebbezést. Agrover megfellebbezte ez utóbbi határozatot a Commissione tributaria regionale de Genovánál, amely szükségesnek találta, hogy a Bírósághoz az alábbi két előzetes döntéshozatalra irányuló kérdést terjessze elő:

12.

Az Agrover társaság szerint a Bíróságnak azt kellene válaszolnia, hogy a Vámkódex 216. cikke nem alkalmazható az általa végzett aktív feldolgozási műveletekre, mivel e cikk kizárólag a kivitelre kerülő közösségi áruba beépített nem közösségi árura vonatkozik, holott az általa előzetesen exportált rizs esetében nem került sor beépítésre. Ezt az értelmezést támasztja alá a 3/96 határozat 15. cikke is, amely a vámvisszatérítés tilalmát – egyfelől az európai Közösségek és azok tagállamai, másfelől a Magyar Köztársaság viszonylatában – csak azon nem Közösségből származó alapanyagokra nézve írja elő, amelyeket közösségi származású termékek előállításakor felhasználtak. A 216. cikk alkalmazása egyébiránt a jelen esetben tonnánként 210 euró veszteséget okozna az exportőrnek.

13.

Az olasz kormány szerint a Bíróságnak azt kellene válaszolnia, hogy a 114., 115. és 216. cikk által szabályozott „előzetes feldolgozási” rendszer minden jogszabályi feltételeknek megfelelő vámkezelési műveletre vonatkozik, és a gazdasági szereplő nem tarthat igényt arra, hogy előnyeit ugyanazon árunak a Közösséggel megállapodást nem kötött harmadik államból való későbbi helyettesítéses behozatalára is kiterjesszék. Az olasz kormány előadja, hogy a Vámkódex 216. cikkének pontatlan megfogalmazása által kiváltott – a cikk jelen esettel azonos körülmények közötti alkalmazhatóságát illető – kétségeket a Bizottság szolgálatai által szerkesztett, 2003. március 20-i TAXUD/724/2003 dokumentum szétoszlatta; e dokumentum, elismerve ugyan a kérdéses rendelkezés kétértelműségét, megállapítja, hogy minden olyan esetben, amikor az előzetes behozatal által kísért, rizst illető aktív feldolgozási műveletet EUR1 igazolás kibocsátásával végeznek el, a behozatali vámokat a közösségen kívüli áru újrabehozatalakor kell beszedni. Ennek oka a szóban forgó dokumentum szerint az, hogy „kontextusa ellenére a [Vámkódex 216. cikke] nem származási vagy aktív feldolgozási szabály, hanem a vámkötelességre vonatkozik. Másképp fogalmazva, a vámok esetleges visszatérítésének jogalapja nem a származási jegyzőkönyv által meghatározott »vissza nem térítési szabály«, hanem a Vámkódex 216. cikke”. A vámmenteség megadása a helyettesítésképpen importált árura az előnyök halmozását jelentené egyazon művelet keretében. A művelet elvégzőjének választania kell, vagy a kivitel időpontjában részesül mentességben az EUR1 igazolás kibocsátása révén, vagy a helyettesítéses behozatal időpontjában élvez vámmentességet.

14.

A Bizottság a maga részéről azt a választ javasolja a Bíróságnak, mely szerint a Vámkódex 216. cikke csak „klasszikus” aktív feldolgozás esetén alkalmazható, amelynek során a behozatal megelőzi a kivitelt. A Vámkódex 216. cikke az aktív feldolgozási rendszerben előállított közösségi származású termékekre vonatkozik. Márpedig a Vámkódex 115. cikkének (3) bekezdése azt vonja maga után, hogy a jelen ügyben szereplő tranzakció nem vehető egy tekintet alá olyan harmadik országba irányuló árukivitellel, amellyel preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás van hatályban. A Vámkódex 216. cikkének (2) bekezdése, amely szerint a vámtartozás abban az időpontban keletkezik, amikor a vámhatóság elfogadja az előzetesen „klasszikus” aktív feldolgozási eljárásnak alávetett árura vonatkozó kiviteli nyilatkozatot, nem egyeztethető össze az EX/IM aktív feldolgozási rendszerrel, valamint a Vámkódex 115. cikke (3) bekezdésében foglalt jogi fikcióval. E jogi fikcióra tekintettel az olasz hatóságoknak az EUR1 igazolást nem kellett volna a Magyarországra exportálandó közösségi származású rizs vonatkozásában figyelembe venniük. Ellenkezőleg, ezt a rizst az EX/IM aktív feldolgozási rendszer keretében Magyarországra exportálni kívánt thaiföldi származású rizsnek kellett volna tekinteniük.

15.

Az Agrover szerint, ha a Bíróságnak úgy kellene megítélnie, hogy a Vámkódex 216. cikke alkalmazható a jelen esetben, úgy a Bíróságnak azt kellene válaszolnia, hogy az Agrover nem köteles befizetni a vámot, mivel a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja szintén alkalmazandó. Először is az Agrover jóhiszeműsége nem kérdőjelezhető meg, hiszen a vámhatóság több év alatt semmilyen fenntartást nem fogalmazott meg hasonló ügyleteket illetően. Márpedig az ilyen passzivitás indokolja a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazását. ( 6 ) A Bizottság TAXUD/724/2003 dokumentuma egyébként hangsúlyozza, hogy a Vámkódex 216. cikke nem fedi le a jelenlegihez hasonló aktív feldolgozási műveleteket. Végül az aktív feldolgozási engedély nem hivatkozott a Vámkódex 216. cikkére. Az Agrover tehát úgy véli, hogy a vámhatóság most – a bizalomvédelem elvének megsértése nélkül ( 7 ) – nem állíthatja, hogy az EUR1 igazolásnak a teljesen hántolt rizs Magyarországra irányuló exportja idején történt kiállítása azt eredményezheti, hogy a thaiföldi rizs helyettesítéses importjára igen magas vámokat vetnek ki, mert ez jóvátehetetlen kárt okozna a kérelmezőnek, hiszen az Agrover már nem rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy áthárítsa a behozatali vámot az újraimportált rizs vevőjére.

16.

Az olasz kormány szerint a Bíróságnak azt kellene válaszolnia, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható a jelen ügyben, mert a vámhatóság sem a kivitel, sem a helyettesítéses behozatal időpontjában nem követett el hibát. Semmilyen hibát nem követtek el az EUR1 igazolás kibocsátásakor, minthogy az exportált rizs tényszerűen olasz származású volt. Ugyanez a helyzet a behozatallal, hiszen a vámáru-nyilatkozat elfogadásának nincs jogi szempontból releváns jelentősége – már ami a választott behozatali módozat jóváhagyását vagy engedélyezését illeti –, és nem vonja magával a művelet szabályszerűségének előzetes ellenőrzését sem; az ellenőrzésre rendszerint utólag kerül sor annak érdekében, hogy a vámkezelést gyorsítsák. Még ha követtek is el hibát, azt az Agrover ésszerűen észlelhette volna a vámkezelés és a nemzetközi kereskedelem terén szerzett szakmai tapasztalata alapján. Az Agrovernek egyébként vállalnia kell a tevékenységéhez fűződő gazdasági kockázatokat, és nem rejtőzhet a jóhiszeműség fogalma mögé, amelyet a közösségi ítélkezési gyakorlat mindig is szigorúan értelmezett. ( 8 )

17.

A Bizottság a maga részéről azt javasolja a Bíróságnak, hogy ne válaszoljon a második kérdésre, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet megelőző alapeljárásban nem volt a Vámkódex 216. cikke szerint fizetendő vám. Megjegyzi mindenesetre, hogy a Bíróság elismerte a megfizetésért felelős személy jogát ahhoz, hogy a hatóságok ne szedjék be utólagosan a felszámított vámot, ha a következő három konjunktív feltétel teljesül: a vám az illetékes hatóságok hibája folytán nem került beszedésre; az illetékes hatóságok által elkövetett hiba olyan természetű volt, hogy a jóhiszemű megfizetésért felelős személy azt szakmai tapasztalata és az általa tanúsított gondosság ellenére ésszerűen nem észlelhette; a megfizetésért felelős személy betartotta az összes, vámáru-nyilatkozatára vonatkozó hatályos rendelkezést. ( 9 ) A Magyarországra irányuló rizsexportot érintő vám beszedése kapcsán felmerülő vita esetén a nemzeti bíróságra tartozik az, hogy a tényeket jogilag minősítse a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja értelmezésének fényében, amely rendelkezés kifejezetten a vámtarifa-kedvezmény megszerzéséhez szükséges igazolások kiállításakor elkövetett hibákra vonatkozik.

18.

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi Vámkódex a közeljövőben teljeskörű és mélyreható átalakításra kerül. ( 10 ) Általában véve a korszerűsített kódex iránti javaslat célja „a Vámkódex korszerűsítése, a vámeljárásoknak és a folyamatoknak a mai követelményeknek megfelelő átalakítása és az informatikai rendszerek közös szabványait célzó szabályok elfogadása”. Ezen túlmenően az átalakítás jelentősen kihat majd az aktív feldolgozás fogalmára, amint az jelenlegi formájában létezik. ( 11 )

19.

A jelen pillanatban a Vámkódex 114. cikke értelmében az aktív feldolgozási rendszer ( 12 ) lehetővé teszi a Közösségen kívüli harmadik országból származó árura kivetett importvám felfüggesztését, feltéve hogy az árut feldolgozzák, és ismét a Közösségen kívülre szállítják. Ebben a rendszerben ugyanaz az áru kerül behozatalra, feldolgozásra, majd újrakivitelre. A Vámkódex rendelkezik továbbá az ún. „egyenértékű helyettesítési” rendszerről is: az áru lehet közösségi származású is, feltéve hogy egyenértékű az ugyanazon vállalat tulajdonában levő importáruval (Vámkódex, 115. cikk, (3) bekezdés). Végül az is lehetséges a Vámkódex szerint, hogy azelőtt exportálják a végterméket, hogy a harmadik országból származó terméket behoznák: ez az ún. „előzetes kivitel” vagy „EX/IM” (Vámkódex, 115. cikk (1) bekezdés, b) pont). ( 13 ) A jelen esetben az olasz Agrover vállalat mindkét lehetőséget alkalmazni akarta, minthogy olasz rizst exportált Magyarországra, és ezt követően thaiföldi származású rizst importált.

20.

Ezen túlmenően a tárgyidőszakban a Magyar Köztársaság és a Közösség között ún. visszatérítés tilalmát kimondó záradékot tartalmazó preferenciális elbánást biztosító megállapodás volt érvényben. E záradék szerint tiltott a preferenciális elbánást biztosító megállapodást aláíró országba exportált, harmadik országból származó árura kivetett behozatali vámok felfüggesztése. E szabály célja a kétoldalú gazdasági integráció megerősítése, hiszen azzal, hogy harmadik, megállapodásban nem részes országok áruinak beépítését korlátozza, a részes államokból származó termékek beépítését mozdítja elő. Az ilyen típusú áruforgalom keretében exportált áru származása igazolásának megkönnyítésére speciális dokumentumokat vezettek be, szállítási bizonyítványokat, amelyeket EUR1 igazolásnak is neveznek. ( 14 ) Úgy tűnik, a felek nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az olasz vámhatóság kiállította ezt az igazolást az Agrovernek az általa Magyarországra exportált rizsre. Ennek a körülménynek azonban alig van jelentősége, csupán azt mutatja, hogy az Agrover, amely a szóban forgó rizst kedvezményes elbánást biztosító rendszer keretében akarta Magyarországra kivinni, kérte a dokumentumot, és azt az olasz vámhatóság kiadta.

21.

Az aktív feldolgozási rendszer célja különbözik a visszatérítés tilalmát kimondó szabályétól: a harmadik országokból származó, Közösségbe importált áru behozatali vám alóli mentesítésével azt célozza, hogy a harmadik országból származó, Közösségben feldolgozott árut kedvezőbb versenyhelyzetbe hozza, ( 15 ) illetve a Bíróság szavaival élve azt, hogy „megadva az exportra szánt termékek gyártásához harmadik országból származó árut használó közösségi vállalatoknak azt a lehetőséget, hogy ugyanolyan feltételek mellett szerezhessék be ezt az árut, mint a nem közösségi vállalatok, ne hozza nemzetközi szinten hátrányos helyzetbe ezeket a közösségi vállalatokat” ( 16 ).

22.

E két célkitűzés között a Vámkódex 216. cikke teremt egyensúlyt, mivel úgy rendelkezik, hogy az aktív feldolgozási rendszerben importált árura behozatali vámot kell kivetni akkor, ha kedvezményes elbánást biztosító rendszer keretében exportálják. A Vámkódex 216. cikke tehát – amint azt az Agrover és a Bizottság is állítja – csak azt a klasszikus helyzetet fedi, amikor a behozatal megelőzi a kivitelt (IM/EX-rendszer).

23.

Ennek ellenére a 115. cikk (3) bekezdésében foglalt egyenértékű helyettesítési rendszer mint jogi fikció miatt, amely szerint a végtermék harmadik országból származó áruként, míg az importtermék közösségi áruként kezelendő, úgy véljük, hogy a Vámkódex 216. cikke akkor is alkalmazandó, ha a kivitel megelőzi a behozatalt (EX/IM-rendszer). ( 17 )

24.

Úgy tűnik, a Vámkódex 216. cikkének ilyen olvasata összhangban áll a vámszabályozás gazdasági célkitűzésével. A gazdasági célkitűzés keresését indokolja egyfelől az említett cikk összetettsége és nem túl kifejező megfogalmazása. Másfelől a vámjogi fogalmak jogi elemzése során figyelembe kell venni azok gazdasági jelentőségét is. ( 18 )

25.

Márpedig, ha a Vámkódex 216. cikke nem lenne alkalmazható azokban az esetekben, amikor a kivitel megelőzi a behozatalt, és a termékeket olyan országba exportálják, amellyel visszatérítés tilalmát kimondó záradékot tartalmazó preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás van hatályban, az aktív felhasználási engedély birtokosa sem a behozatalkor nem fizetne vámot (hiszen ez képezi a rendszer célját), sem pedig az előzetes kivitelkor, a visszatérítés tilalmát kimondó záradék rendelkezései értelmében.

26.

Hasonlóan az igen csekély számú szerzőhöz, aki foglalkozott ezzel a helyzettel, ( 19 ) a Vámkódex Bizottság az olasz kormány által hivatkozott TAXUD-dokumentumban rámutat a helyzet illogikus mivoltára: „A Vámkódex 216. cikke autonóm szerepet játszik, amely abban áll, hogy rendezze az egyes preferenciális elbánást biztosító megállapodásokban szereplő, »visszatérítés tilalmát« kimondó záradék következményeit a vámtartozás szempontjából. Azáltal, hogy speciális, vámtartozást keletkeztető helyzetet határoz meg, főképp annak biztosítására irányul, hogy a Közösség betartsa nemzetközi kötelezettségeit; megfosztva az exportőrt/aktív feldolgozási engedéllyel rendelkező személyt az ezen eljárás által nyújtott előnytől (importvám alóli mentesülés), mihelyst a vonatkozó megállapodásban »visszatérítés tilalmát« kimondó záradék szerepel, és alkalmazandó a szóban forgó kivitelre kerülő termékekre. Sajnálatos módon a Vámkódex 216. cikkében szereplő megfogalmazás nem adja vissza pontosan a »visszatérítés tilalmát« kimondó szabály hatályát és tartalmát […]”. ( 20 )

27.

A jelen ügyben a Bizottság úgy véli, e szöveg nem köti. Bár nincs kötelező hatálya, ( 21 ) nem haszontalan figyelmet szentelni neki, ( 22 ) minthogy e bizottságot a jogterület kiváló szakértői alkotják.

28.

Következésképpen nem lehet helyt adni az Agrover azon érvének, amely szerint a 216. cikk alkalmazása a rizs minden tonnája után hozzávetőlegesen 210 euró veszteséget okozna neki. A 216. cikk jelen esetben való alkalmazásának mellőzése ugyanis a rizs minden tonnája után 80 euró hasznot eredményezne (mivel az Agrover tonnánként 210 eurót fizet a Thaiföldről behozott hántolatlan rizsért, és tonnánként 290 eurót kap a teljesen hántolt rizs Magyarországra történő kivitelekor ( 23 )), míg a Vámkódex 216. cikkének alkalmazása esetén az Agrovernek a hántolatlan rizs tonnájáért 210 euró behozatali vámot kellene fizetnie, vagyis a rizs tonnájaként 166 euró veszteséget szenvedne el. Noha e következmény kétségkívül sajnálatos a gazdasági szereplőre nézve, összhangban áll a közösségi áru harmadik országokból történő behozatal rovására való kedvezményezésének célkitűzésével. Így aztán hasonló helyzetben a gazdasági szereplőnek ahhoz fűződne érdeke – mint ahogy azt a Vámkódex Bizottság is javasolja a 2003. március 20-i tájékoztatójában –, hogy „lehetőség szerint ne használja ki az aktív feldolgozás címén nyújtott vámmentességet, hanem a rizs kedvezményes elbánást nyújtó egyezmény keretében történő kivitelét részesítse előnyben”. Mindenesetre az Agrovernek be kell fizetnie a vámokat, amelyeket illetően – tekintettel arra az időre, amelyre az olasz vámhatóságoknak a helyzet megértéséhez szükségük volt – végül különösen hosszú fizetési határidőben részesült.

29.

Végül, ami az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben foglalt azon megjegyzést illeti, miszerint az importtermék származási országával nincs hatályban preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás, hangsúlyozni kell, hogy ennek nincs jelentősége, mivel ha a terméket vámmentesen lehetne behozni a preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás folytán, az aktív feldolgozási mechanizmus (amelynek célja pusztán az importvámok felfüggesztése) problematikája egész egyszerűen fel sem merülne.

30.

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 216. cikke alkalmazandó abban az esetben, ha a közösségi áru aktív feldolgozási rendszerben előzetes kivitelre kerül olyan harmadik országba, amellyel preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás van hatályban.

31.

A második kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt tudakolja, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén az Agrover részesülhet-e a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja címén a behozatali vám elengedésében, a vámhatóság által esetleg elkövetett hiba miatt.

32.

Emlékeztetni kell arra, hogy behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése csak bizonyos feltételek között és pontosan körülírt esetekben engedélyezhető. A visszatérítést vagy elengedést szabályozó rendelkezéseket tehát megszorítóan kell értelmezni. ( 24 )

33.

A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja kifejezetten arra a helyzetre vonatkozik, amikor „a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe”, vagyis amikor a hatóság először határozatot hoz a vám összegéről, majd felülvizsgálja álláspontját, és úgy ítéli meg, hogy az összeget rosszul határozták meg. Márpedig a jelen esetben a vámhatóság nem változtatta meg az álláspontját; soha nem jelentette ki, hogy az Agrover egyáltalán nem köteles vámot fizetni. A 2004. január 21-i fizetési felszólítás a vámhatóság első állásfoglalása. A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja tehát nem alkalmazható. ( 25 )

34.

Tekintettel a fenti megfontolásokra, azt javaslom, hogy a Bíróság a következő módon válaszoljon a Commissione tributaria regionale di Genova által előterjesztett kérdésekre:

a)

a kérdéses, aktív feldolgozás szerint megszerzett termékek újrakiviteli értesítésének elfogadása;

b)

aktív feldolgozási eljárás alá helyezett árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadása a kérdéses feldolgozott termékek előzetes kivitele esetén.”