AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. október 25.

T‑154/05. sz. ügy

Carmela Lo Giudice

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Lelki zaklatás – Megsemmisítés iránti kereset – Segítségnyújtási kötelezettség – Indokolási kötelezettség – Jogos bizalom – A személyzeti szabályzat 24. cikke – Gondoskodási kötelezettség – Elfogadhatóság – Kártérítési kérelem”

Tárgy: Lényegében egyrészt a lelki zaklatás hiányát megállapító bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset, másrészt az állítólag elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése iránti kártérítési kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

4.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk)

1.      Annak a tisztviselőnek, aki azt állítja, hogy lelki zaklatás áldozata – függetlenül attól, hogy szubjektíven miként éli meg az általa állított eseményeket –, olyan tények összességét kell előadnia, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy vele szemben olyan magatartást tanúsítottak, amely objektív szemszögből is a lejáratására vagy a munkafeltételei romlásának szándékos előidézésére irányult.

Ebből következik, hogy a lelki zaklatás fennállásának megállapításához, a szóban forgó magatartásnak objektíve szándékos jellegűnek kell lennie.

Ha a szervezeti egység megfelelő működésének biztosítása érdekében megtagadják a szabadság kiadását, azt főszabály szerint nem lehet a zaklatás megnyilvánulásának tekinteni. Ezenfelül az érintett tisztviselő nem róhatja fel eredményesen a felettesének, hogy elutasította a szabadság kiadása iránti kérelmét, amennyiben elmulasztott eleget tenni a távollétre vonatkozó útmutatóban a szabadság kiadása iránti kérelmek esetére előírt adminisztratív alakiságoknak.

(lásd a 82., 83. és 107. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑49. o. és II‑185. o.) 286. pontja; T‑136/03. sz., Schochaert kontra Tanács ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑215. o. és II‑957. o.) 41. pontja; T‑144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑101. o. és II‑465. o.) 64., 65. és 78. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti igazgatási panasz és az azt követő kereset közötti összhang szabálya az elfogadhatatlanság terhe mellett megköveteli, hogy a közösségi bíró előtt felhozott jogalap már a pert megelőző eljárás során is szerepeljen avégett, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak módja legyen kellő pontossággal megismerni az érintett által a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat.

(lásd a 122. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1139. o.) 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑174/02. sz., Wieme kontra Bizottság ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑241. o. és II‑1165. o.) 18. pontja; T‑96/04. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑343. o. és II‑1523. o.) 32. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 24. cikke azzal a céllal született, hogy az Európai Közösségek tisztviselőit megvédje az őket érő bármilyen – nemcsak kívülállók, hanem akár feletteseik vagy munkatársaik részéről érkező – zaklatással vagy lealacsonyító bánásmóddal szemben.

Az adminisztráció az e cikkben szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból – az ügy ismeretében – a megfelelő következtetések levonása érdekében. E célból elégséges, hogy az intézményétől védelmet igénylő tisztviselő bizonyítékkezdeményt hozzon azon támadások valóságosságára vonatkozóan, amelyek célpontjának tekinti magát. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézményre tartozik a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat megindítása.

A személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alá tartozó helyzetekben megteendő intézkedéseket illetően az adminisztráció, a közösségi bíróság felülvizsgálati jogköre mellett, a személyzeti szabályzat 24. cikkének végrehajtási intézkedései és eszközei tekintetében széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A közösségi bírói felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt‑e el.

(lásd a 135–137. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 18/78. sz., V kontra Bizottság ügyben 1979. június 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2093. o.) 15. pontja; 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑477. o.) 31. pontja; T‑39/93. és T‑553/93. sz., Baltsavias kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. október 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑233. o. és II‑695. o.) 58. pontja; T‑3/96. sz., Haas és társai kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑475. o. és II‑1395. o.) 54. pontja; T‑136/98. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑267. o. és II‑1225. o.) 42. pontja; a fent hivatkozott Schochaert kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 48. és 49. pontja; a fent hivatkozott Schmit kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 96. és 98. pontja.

4.      A sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség célja az, hogy megfelelő magyarázattal szolgáljon az érdekelt számára annak megítéléséhez, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy pedig olyan hibában szenved, amelynek alapján jogszerűsége vitatható, illetőleg hogy a közösségi bíróság számára lehetővé tegye a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.

Az indokolási kötelezettség terjedelmét minden egyes esetben nem csupán a megtámadott határozat figyelembevételével, hanem az adott ügynek az említett határozat meghozatalát övező konkrét körülményei alapján kell megítélni.

Ily módon a határozat kellően indokolt akkor, ha a kereset tárgyát képező aktus kibocsátásának körülményei ismertek az érintett tisztviselő számára, és azok alapján érthető a vele szemben hozott intézkedés hatálya.

(lásd a 160–162. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2539. o.) 13. pontja; 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 22. pontja; 69/83. sz., Lux kontra Számvevőszék ügyben 1984. június 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 2447. o.) 36. pontja; C‑169/88. sz., Prelle kontra Bizottság ügyben 1989. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 4335. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑80/92. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1993. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1465. o.) 62. pontja; T‑589/93. sz., Ryan‑Sheridan kontra FEACVT ügyben 1996. február 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑27. o. és II‑77. o.) 95. pontja; T‑86/97. sz., Apostolidis kontra Bíróság ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑167. o. és II‑521. o.) 73–77. pontja; T‑100/00. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑71. o. és II‑347. o.) 53. pontja; T‑351/99. sz., Brumter kontra Bizottság ügyben 2001. július 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑165. o. és II‑757. o.) 28. pontja; a fent hivatkozott Schmit kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 115. és 116. pontja.