1

A Spanyol Királyság keresetlevelében a bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 12., 1. o.) megsemmisítését kéri abban a részében, amennyiben e rendelet nem biztosít számára bizonyos kvótákat az Északi-tenger és a Balti-tenger közösségi vizein.

2

A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint a szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1985. L 302., 23. o., a továbbiakban: csatlakozási okmány) 156–166. cikke elsősorban a spanyol hajóknak a közösségi vizekhez és ezek erőforrásaihoz való hozzáférését szabályozza. A 166. cikk rendelkezései szerint az így meghatározott rendszert a 2002. december 31-ig tartó időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak) kell alkalmazni.

3

Az egy halászati erőforrások megőrzésére és gazdálkodására vonatkozó közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 1983. január 25-i 170/83/EGK tanácsi rendeletben (HL L 24., 1. o.) a jogalkotó megállapította a teljes kifogható mennyiség tagállamok közötti felosztásának szabályait. Az Európai Unió Tanácsának elsősorban az volt a célja, hogy hozzájáruljon a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásához. A rendelet ötödik–hetedik preambulumbekezdése tartalmazza a viszonylagos stabilitás fogalmát, amely szerint – tekintettel az állományok időleges biológiai helyzetére – meg kell védenie azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől.

4

A Tanács először a Közösség halászati területein fejlődő bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, 1982. évi teljes kifogható mennyiség, az e mennyiség Közösség számára rendelkezésre álló része, e rész tagállamok közötti felosztása és a teljes kifogható mennyiség kihalászásának feltételei megállapításáról szóló, 1983. január 25-i 172/83/EGK tanácsi rendeletben (HL L 24., 30. o.) osztotta fel a közösségi vizek rendelkezésre álló erőforrásait (a továbbiakban: eredeti felosztás).

5

A rendelkezésre álló erőforrások méltányos felosztása céljából a 172/83 rendelet negyedik preambulumbekezdése előírja, hogy a Tanács különleges figyelmet fordított a hagyományos halászati tevékenységekre, azon régiók különleges szükségleteire, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, és a harmadik országok vizei halászati potencialitásának csökkenésére.

6

A fenti felosztás során figyelembe vett referencia-időszakot az 1973 és 1978 között eltelt idő képezi (a továbbiakban: eredeti referencia-időszak).

7

A halászat és akvakultúra közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. december 20-i 3760/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 389., 1. o.) hatályon kívül helyezte a 170/83 rendeletet. Tartalmazza a viszonylagos stabilitás fogalmának meghatározását, amely lényegében átveszi a 170/83 rendeletben foglaltakat, valamint tartalmazza a kifogható mennyiség felosztására vonatkozó szabályokat, amelyeket elsősorban a 8. cikkének (4) bekezdése állapít meg.

8

A fent hivatkozott rendelkezés iii. pontja szerint:

„ha a Közösség új – a közösségi halászati politika keretében korábban nem szabályozott – halászati lehetőségeket állapít meg valamely halfajta vagy halfajtacsoport vonatkozásában, [a Tanács] az összes tagállam érdekeinek figyelembe vételével határozza meg a felosztás kulcsait”.

9

A 3760/92 rendeletet hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.). A 2371/2002 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az e cikkben meghatározott összes közösségi vízen, a fajok védelme és fenntarthatósága biztosítása érdekében elfogadott intézkedések kivételével.

10

A hivatkozott rendelet „A halászati lehetőségek elosztása” című 20. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Tanács határoz a fogás és/vagy a halászati erőkifejtés korlátozásairól és a halászati lehetőségek elosztásáról a tagállamok között, valamint az e korlátozásokkal kapcsolatos feltételekről. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára viszonylagos stabilitást kell biztosítani a halászati tevékenységben minden állomány és halászati terület [helyesen: halfajta] vonatkozásában.

11

A viszonylagos stabilitás elvét a hivatkozott rendelet (16)–(18) preambulumbekezdése határozza meg, amely különösen az állományok adott időleges biológiai helyzetére és azon régiók különleges szükségleteire hivatkozik, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől.

12

A 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amikor a Közösség új halászati lehetőségeket hoz létre, a Tanács határoz e lehetőségek elosztásáról, számításba véve minden tagállam érdekeit.

13

A Tanács 2004. december 22-én fogadta el a jelen kereset tárgyát képező 27/2005 rendeletet, különösen a 2371/2002 rendelet 20. cikkében foglalt rendelkezések alapján.

14

A Spanyol Királyság, mivel úgy ítélte meg, hogy az átmeneti időszak lejártától joga van részt venni az Északi-tengeren és a Balti-tengeren halászati korlátozás alá eső fajták felosztásában, e két tengerre vonatkozó halászati kvóta elérésére irányuló kérelmet nyújtott be a Tanácshoz.

15

E tagállam úgy ítélte meg, hogy a Közösséghez történő csatlakozását követően az azon területeken felosztott kvótákat, amelyekhez a spanyol flottának ezen időszak alatt nem volt hozzáférése, felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni egyrészt azt a tisztán jogi jellegű korlátozást, amely a felosztásban való részvételét megakadályozta, másrészt pedig a flottája által az Északi-tengeren az eredeti referencia-időszakban kifogott mennyiséget.

16

A Tanács elutasította a Spanyol Királyság kérelmét.

17

Ezen elutasítást követően a Spanyol Királyság először két keresetet nyújtott be a Bírósághoz a 2003. évre irányadó felosztásokra vonatkozóan (a C-87/03. és C-100/03. sz., Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben 2006. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2915. o.] tárgyát képező eljárások), majd további két keresetet a 2004. évre irányadó felosztásokra vonatkozóan (a Bíróság elnöke által a C-133/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. június 20-án a Spanyol Királyság keresettől való elállását követően hozott végzés [az EBHT-ban nem tették közzé], valamint a C-134/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] alapjául szolgáló eljárások), valamint benyújtotta a jelen keresetet a 2005. évre vonatkozóan.

18

A Spanyol Királyság azt állítja, hogy mivel a 27/2005 rendelet nem biztosított számára bizonyos halászati kvótákat az Északi-tengeren és a Balti-tengeren, a spanyol flotta számára az átmeneti időszak lejárta ellenére gyakorlatilag lehetetlen az e két tengeren kvóták alá tartozó fajták nagy részének halászata. A keresetének alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság három jogalapra hivatkozik. Ezek közül az első a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén, a második a csatlakozási okmány megsértésén, a harmadik pedig a 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul.

19

A harmadik jogalap kapcsán a Spanyol Királyság a keresetlevél 27. pontjában kifejtette, hogy a következő fajták érintettek: a homoki angolna (IIa., IV. övezet), az ördöghal (IIa., IV. övezet), a közönséges lepényhal és a sima lepényhal (IIa., IV. övezet), a nyelvhal (IIa., IV. övezet), a vörös lepényhal (IIa., IV. övezet), a norvéghomár (IIa., IV. övezet), a kék puha tőkehal (IIa., IV. övezet), a garnélák (IIa., IIIa., IV. övezet), az óriás rombuszhal és a sima rombuszhal (IIa., IV. övezet), a rája (IIa., IV. övezet), a tüskéscápák (IIa., IV. övezet) és a fattyúmakréla (IIa., IV. övezet).

20

A Bíróság elnökének 2005. június 21-i végzésével az Európai Közösségek Bizottsága részére megengedték a beavatkozást a Tanács kérelmeinek támogatása végett a jelen kereset keretei között.

21

A Bíróság elnökének 2005. május 10-i határozatával a jelen ügyben az eljárást felfüggesztették a fent hivatkozott, Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet kihirdetéséig, amellyel a Bíróság elbírálta az első két keresetet.

22

A fenti ítéletet követően a Spanyol Királyságot nyilatkozattételre hívták fel abban a kérdésben, hogy fenntartja-e a jelen keresetet. A felperes 2006. április 27-i levelében igenlő választ adott erre a kérdésre.

23

E tagállam az említett ítéletre alapozva kifejtette a fenti levélben, hogy az alábbi fajták, mivel álláspontja szerint a 27/2005 rendeletben képezték először felosztás tárgyát kvóta formájában, új halászati lehetőségeknek minősülnek:

24

A Spanyol Királyság szerint a Tanács megsértette a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel a fenti fajták vonatkozásában semmilyen kvótát nem biztosított számára.

25

A Bizottság a beavatkozási beadványában a Spanyol Királyság keresetének elfogadhatatlanságára hivatkozik azon az alapon, hogy a Spanyol Királyság a 2006. április 27-i levelével megváltoztatta a keresetének tárgyát, amennyiben érvelését kizárólag a harmadikként felhozott jogalapra összpontosítja, és olyan fajtákra tesz utalást, amelyek a 2004 decemberében elfogadott 27/2005 rendeletben képezték először felosztás tárgyát, és amelyeket az eredeti keresetében nem említett. Másfelől, még ha fenn is tartotta volna a felperes az eredeti keresetét, az már mindenképp okafogyottá vált volna a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítéletet követően.

26

Mindazonáltal szükséges kiemelni, hogy az alperesként eljáró Tanács, amelynek támogatása végett a Bizottság részére megengedték a beavatkozást, nem emelt semmilyen elfogadhatatlansági kifogást a Spanyol Királyság keresetével szemben.

27

Márpedig a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése alapján a beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak. Továbbá, az eljárási szabályzat 93. cikkének 4. §-a alapján a beavatkozó a jogvitát beavatkozáskori állásában fogadja el.

28

Ebből következik, hogy a beavatkozóként eljáró Bizottság nem emelhetett elfogadhatatlansági kifogást (lásd a C-107/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. január 30-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-1091. o.] 29. pontját).

29

Az eljárási szabályzat 92. cikkének 2. §-a alapján ugyanakkor hivatalból vizsgálni kell, hogy a Spanyol Királyság az eljárási szabályzat 38. cikkében foglalt előírásokkal ellentétes módon nem változtatta-e meg az eljárás során a jogvita tárgyát, valamint a kereset nem vált-e okafogyottá a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet kihirdetését követően.

30

Az első vizsgálati szemponttal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság a 2006. április 27-i levelében, amelyet a Bíróság azon kérdésére válaszolva küldött meg, hogy a fenti ítélet meghozatalát figyelembe véve fenntartja-e a keresetét, igenlő választ adott. Másfelől a Bíróság előtt, a tárgyaláson is megerősítette ezt a válaszát.

31

Igaz, hogy a Spanyol Királyság ebben a levélben említést tesz arról a jelentőségről, amelyet a keresetben felhozott harmadik jogalap tárgyát képező azon kérdés vizsgálatának kell tulajdonítani a fenti ítélet kihirdetését követően, hogy egyes halfajták a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett új halászati lehetőségeknek minősülnek-e. E jogalap vizsgálata keretében tehát adott esetben ellenőrizni kell, hogy ezeknek a fajtáknak az említése az eredeti kereset tárgyához tartozik-e, vagy pedig annak elfogadhatatlan kiterjesztését képezi.

32

Azt a kérdést illetően, hogy a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítéletet követően okafogyottá vált-e a jelen kereset, meg kell állapítani, hogy az a rendelet, amelynek a részleges megsemmisítését a Spanyol Királyság az ezen ítélet alapjául szolgáló eljárásban kérte, különbözik a jelen ügyben vitatott rendelettől. Az említett ítélet tárgyát képező rendelet ugyanis a bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2003. évre történő meghatározásáról szóló, 2002. december 20-i 2341/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 356., 12. o.) volt, míg a jelen keresettel megtámadott rendeletet a 27/2005 rendelet képezi, amely a 2005. évre határozza meg a halászati lehetőségeket. Ennek a két ügynek tehát eltérő a tárgya.

33

Következésképpen a jelen keresetet elfogadhatónak kell tekinteni.

34

A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy az átmeneti időszak lejárta után a spanyol hajóknak nemcsak a közösségi vizekhez történő egyenlő hozzáférést – amelyet nem tagadtak meg tőlük – kellett volna biztosítani, hanem az ezek erőforrásaihoz való egyenlő hozzáférést is, ami halászati kvóták odaítélését teszi szükségessé az Északi-tengeren és a Balti-tengeren. Márpedig a 27/2005 rendelet gyakorlatilag semmilyen kvótát nem biztosított a Spanyol Királyság számára e két tengeren. Ez a rendelet nem tartja tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét, és hátrányos megkülönböztetést valósít meg a spanyol halászokkal szemben.

35

Ezt a hátrányos megkülönböztetést semmilyen objektív érv nem indokolja. Tiszteletben kellene tartani azt az általános szabályt, mely szerint a közösségi jogszabályok egésze teljes körűen alkalmazandó az új tagállamokra, a Közösséghez történő csatlakozásuktól kezdődően. Az e szabálytól való, a csatlakozási okmányban előírt eltérések csak átmenetiek lehetnek, és ezeket megszorító módon kell értelmezni.

36

E tagállam szerint a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés fogalmai lényegüket tekintve összekapcsolódnak. A 27/2005 rendelet semmilyen különbséget nem tesz köztük, így a Tanácsra hárul a megfelelő intézkedések elfogadása a felosztási kulcs módosítása érdekében.

37

Az erőforrásokhoz való hozzáférés hiánya gyakorlatilag megfosztja értelmétől a vizekhez való hozzáférés jogát. Egyedül a kvóták alá tartozó fajták azok, amelyek gazdasági értékkel bírnak. Ezenkívül biológiai károsodást idéz elő az a kötelezettség, hogy kvóták hiányában vissza kell dobni a tengerbe az e fajtákhoz tartozó fogásokat, még akkor is, ha elhullott példányokról van szó. Végül, a Spanyol Királyság számára azáltal, hogy gyakorlatilag semmilyen kvótával nem rendelkezik e két tengeren, lehetetlennek bizonyul a részvétel a halászati lehetőségeknek a 2371/2002 rendelet 20. cikke (5) bekezdése szerinti cseréjében.

38

A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a helyzete különbözik azoknak a tagállamoknak a helyzetétől, amelyek a 27/2005 rendelet értelmében szintén nem részesültek kvótákban. Ez utóbbiak halászhajóinak ugyanis nem áll szükségképpen érdekükben, hogy a szóban forgó vizeken halásszanak, szemben a Spanyol Királysággal, vagyis egy olyan tagállammal, amelynek a lakossága a halászattól függ, különösen Galíciában és a baszk tartományokban. A Spanyol Királyság azt állítja, hogy ha nem lettek volna átmeneti rendelkezések, részt vett volna a kvótáknak a Közösséghez 1986-ban történt csatlakozása utáni első felosztásában, és így 2003-ban kvótákban részesült volna.

39

A Tanács szerint a 27/2005 rendelet nem különbözteti meg hátrányosan a Spanyol Királyságot. E tagállamot ugyanis ugyanúgy kezelik, mint a többi olyan tagállamot, amelyek azon az alapon nem részesültek kvótákban, hogy nem folytattak olyan halászati tevékenységeket, amelyek stabilitásának megóvásáról a Tanács dönthetett volna, mivel ezen államok a tagállamoknak közel felét alkotják. A Tanács hangsúlyozza, hogy a spanyol kormány nem tesz különbséget a közösségi vizekhez való hozzáférés fogalma és az ezek erőforrásaihoz való hozzáférés fogalma között.

40

A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak egy ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (lásd különösen a C-44/94. sz., Fishermen’s Organisations és társai ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3115. o.] 46. pontját; a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. április 30-án hozott ítélet 48. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 28. pontját).

41

Felmerül a kérdés, hogy a Spanyol Királyság helyzete összehasonlítható-e azon tagállamok helyzetével, amelyek a 27/2005 rendelet által halászati kvótákhoz jutottak az Északi-tengeren és a Balti-tengeren.

42

Mint ahogy az a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 50. pontjában említést nyert, a Bíróság már megvizsgálta az olyan tagállamokkal szembeni esetleges hátrányos megkülönböztetés kérdését, amelyek a Közösséghez való csatlakozásukat követően nem jutottak bizonyos halászati kvótákhoz.

43

A C-63/90. és C-67/90. sz., Portugália és Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben 1992. október 13-án hozott ítélet (EBHT 1992., I-5073. o.) 41. pontja szerint a Portugál Köztársaság arra hivatkozott, hogy a portugál flotta 1973-tól 1977-ig – tehát az eredeti referencia-időszak során – folytatott halászati tevékenységet a grönlandi vizeken. Hangsúlyozta, hogy a portugál flotta által kifogott mennyiség a német flotta által kifogott mennyiséghez volt hasonlítható, és jóval meghaladta az Egyesült Királyság flottája által kifogott mennyiséget.

44

A Bíróság azonban megállapította, hogy a Portugál Köztársaság helyzete nem hasonlítható más, a felosztásokat kiaknázó tagállamokéhoz. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a csatlakozási okmány nem módosította a külső erőforrások felosztásának fennálló helyzetét, a közösségi vívmányokat kell továbbra is alkalmazni, és következésképpen, az új tagállamok nem hivatkozhatnak a csatlakozás előtti körülményekre, különösen a referencia-időszak során folytatott halászati tevékenységükre, hogy ezzel megkerüljék a szóban forgó rendelkezések alkalmazását. Csatlakozásuk óta ugyanabban a helyzetben vannak, mint a felosztásokból a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának elve alapján kizárt tagállamok, amely stabilitás a csatlakozást megelőző egyezményeket illetően az 1983-ban végrehajtott felosztásban nyert konkrét formát (lásd a fent hivatkozott Portugália és Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 43. és 44. pontját; a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 52. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 32. pontját).

45

Ez az érvelés a jelen ügyre is vonatkoztatható. Ebből következik, hogy a Spanyol Királyság nincs azon tagállamokkal összehasonlítható helyzetben, amelyek hajói kvótákhoz jutottak az eredeti felosztás során, következésképpen a spanyol kormány nem hivatkozhat a spanyol flotta által az Északi-tengeren 1973 és 1976 között, az eredeti referencia-időszak során folytatott halászati tevékenységekre. Helyzete ellenben azon tagállamokéhoz hasonlítható, amelyek hajói nem jutottak ilyen kvótákhoz, akár gyakoroltak ezek a tagállamok halászati tevékenységet az Északi-tenger és/vagy a Balti-tenger vizein ezen időszakban, akár nem (lásd a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 53. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 33. pontját).

46

Az átmeneti időszak lejárta nem változtat ezen a helyzeten.

47

A Tanács ugyanis joggal hivatkozott arra, hogy a vizekhez való hozzáférés fogalmát meg kell különböztetni az erőforrásokhoz való hozzáférés fogalmától. Ha az átmeneti időszak lejárta után a Spanyol Királyság újból hozzá is férhetett az Északi-tenger és a Balti-tenger vizeihez, ebből nem következik, hogy a spanyol hajók ugyanolyan arányban férhetnek hozzá e két tenger erőforrásaihoz, mint azok a tagállamok, amelyek részesei voltak az eredeti felosztásnak vagy a későbbi felosztásoknak (lásd a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 55. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 35. pontját).

48

A Tanács vélhette úgy, hogy mivel a spanyol hajók több mint húsz éven keresztül nem halásztak az Északi-tenger és a Balti-tenger vizein, a kvóták odaítélésének hiánya nem sérti az érintett lakosság halászati tevékenységeire vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét. Következésképpen a Tanács azt is megállapíthatta, hogy a Spanyol Királyság nem volt azon tagállamokkal azonos helyzetben, amelyek hajói újabban, a releváns referencia-időszak során halásztak e vizeken (lásd a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 56. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 36. pontját).

49

Hozzá kell tenni, hogy a halászati kvóták újabb felosztásaiban való részvétel lehetetlensége, amely a Spanyol Királyság számára az átmeneti időszakban állt fenn egy olyan, tisztán ideiglenes jellegű jogi tilalom miatt, amely az Északi-tenger és a Balti-tenger vizeihez történő hozzáférésre vonatkozott, semmit nem változtat ezen a megállapításon. Nem következik ebből a körülményből, hogy az említett időszak lejártakor a Tanácsnak módosítania kellett volna a felosztási kulcsot annak érdekében, hogy figyelembe vegye a Spanyol Királyság érdekeit. Azzal szemben ugyanis, amit e tagállam az eljárás írásbeli szakaszában és a tárgyalás során állított, semmilyen módon nem nyert bizonyítást, hogy ha az átmeneti időszakban nem állt volna fenn a szóban forgó két tengerhez történő hozzáférés tilalma, akkor e tagállam részesült volna az azokra a fajtákra vonatkozó bizonyos kvótákból, amelyek az említett időszak során egy újabb felosztás tárgyát képezték.

50

Ezenkívül, a Spanyol Királyság által előadott és a jelen ítélet 37. pontjában említett egyéb érvek nem alkalmasak arra, hogy változtassanak a jelen ítélet 47. pontjában tett megállapításon. Hasonlóképp, az a körülmény, hogy a kvóták alá tartozó fajták a többi fajtához képest nagyobb értékkel bírnak, nem járhat azzal a következménnyel, hogy valamely tagállam számára meghatározott kvótákat kelljen biztosítani. Az ökológiai jellegű állítólagos kockázat nem nyert bizonyítást. Az, hogy a kvóták bizonyos cseréi nem lehetségesek, ezen kvóták elosztásának a hiányából ered. A 2371/2002 rendelet 20. cikkének (5) bekezdése ugyanis csupán azon kvóták cseréjének a lehetőségét biztosítja, amelyekkel a tagállamok rendelkeznek. Nem keletkeztet ugyanakkor jogot a kvótákból való részesedéshez.

51

Következésképpen, mivel a 27/2005 rendelet nem részesíti ugyanolyan bánásmódban a Spanyol Királyságot, mint azokat a tagállamokat, amelyek részesei voltak a halászati kvótáknak az említett tagállam Közösséghez történő csatlakozása előtti, eredeti felosztásának, vagy az átmeneti időszak alatt végrehajtott későbbi felosztásoknak, a Tanács nem járt el vele szemben hátrányosan megkülönböztető módon.

52

A fenti megállapításokra figyelemmel a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

53

A spanyol kormány azt állítja, hogy mivel a Spanyol Királyság a Közösséghez való csatlakozását követően nem jutott az Északi-tenger és a Balti-tenger közösségi vizeinek felosztása tárgyát képező halászati kvóták egy részéhez, a 27/2005 rendelet a csatlakozási okmányban előírthoz viszonyítva meghosszabbítja az átmeneti időszakot, és ezzel sérti az okmány rendelkezéseit.

54

A Spanyol Királyság úgy ítéli meg, hogy a csatlakozási okmányban előírt eltéréseknek az ugyanezen okmányban rögzített átmeneti időszakot meghaladó kiterjesztése megfosztaná ezeket az eltéréseket kivételes, átmeneti és korlátozott jellegüktől.

55

E tagállam hozzáteszi, hogy noha a Bíróság már vizsgálta a csatlakozási okmány megsértése fennállásának kérdését a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítéletben, a jelen ügy mégis különbözik attól annyiban, hogy az abban az ítéletben vizsgált rendelettel ellentétben, a 27/2005 rendelet nevezetesen az első alkalommal 2005-ben megállapított kvótákra vonatkozik, amelyek új halászati lehetőségeket képeznek.

56

A Tanács a maga részéről azt állítja, hogy a csatlakozási okmány rendelkezései hatályukat veszítették az átmeneti időszak lejártakor, tehát már nem szolgálhatnak a Tanács által elfogadott intézkedések jogszerűsége megállapításának kritériumaként.

57

Másfelől, a csatlakozási okmány nem követeli meg és nem írja elő a kvóták felosztási rendszerének felülvizsgálatát.

58

A Tanács hozzáteszi, hogy a csatlakozási okmány 156–164. cikke, átmeneti rendelkezésként, nem szabályozza azt, hogy a Tanácsnak hogyan kellene eljárnia az új halászati lehetőségek felosztása során 2005-ben, azaz több évvel azt követően, hogy ezek a rendelkezések hatályukat veszítették.

59

Emlékeztetni kell arra, mint ahogy a Tanács is hivatkozik rá, hogy a csatlakozási szerződés 156–164. cikke csak az átmeneti időszak tekintetében határozza meg a halászat ágazatában alkalmazandó rendszert. E cikkek tehát elvben nem szolgálhatnak olyan követelések alapjául, amelyek olyan időszakra vonatkoznak, amely az átmeneti időszak lejárta után kezdődött (lásd a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 64. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 44. pontját).

60

Továbbá, a csatlakozási okmányból nem következik, hogy a Tanácsnak – a jövőre nézve – módosítania kellett volna a halászati lehetőségeknek a Spanyol Királyság csatlakozása után, az átmeneti időszak folyamán elfogadott felosztását.

61

Még ha az átmeneti időszak alatt alkalmazandó rendszer meghatározása szerint időleges is, ebből nem következik, hogy minden, általa előírt korlátozás automatikusan megszűnik, amikor a szóban forgó időszak letelik, ha ezek a korlátozások a tagállammal szemben hatályos közösségi vívmányokból is következnek. Márpedig, mint ahogyan az a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 29. pontjában is megállapításra került, a közösségi vívmányok tartalmazzák a Spanyol Királyság csatlakozásának időpontjában hatályos szabályozás által rögzített felosztási kulcsot. Ez a felosztási kulcs elvben hatályban marad mindaddig, amíg a Tanács jogi aktusa nem módosítja azt.

62

Ami a kvóták átmeneti időszak alatt történt felosztásait illeti, azokat nem a csatlakozási okmány, hanem a szóban forgó kvóták megállapítására vonatkozó rendeletek és a viszonylagos stabilitás elve határozták meg (lásd a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 66. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet 47. pontját). Ami pedig azokat a felosztásokat illeti, amelyekre első alkalommal a 27/2005 rendelettel került sor, ezekre szintén nem vonatkoznak a csatlakozási okmány rendelkezései.

63

Azzal tehát, hogy a 27/2005 rendelet alapján nem ítélt oda bizonyos halászati kvótákat az Északi-tengeren és a Balti-tengeren a Spanyol Királyságnak, a Tanács nem sértette meg a csatlakozási okmányt.

64

Következésképpen a csatlakozási okmány megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

65

A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a 2006. április 27-i levelében említett és a jelen ítélet 23. pontjában felsorolt öt halfajta új halászati lehetőségeket képez. A Tanács, amennyiben e fajták vonatkozásában nem állapított meg a részére semmilyen kvótát, elmulasztotta figyelembe venni e tagállam érdekeit, és következésképpen megsértette a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

66

A Tanács elismeri, hogy azok a fajták, amelyek a 27/2005 rendelet értelmében képezték először felosztás tárgyát, új halászati lehetőségeknek minősülnek. A spanyol hatóságok által említett öt halfajta közül ugyanakkor csak az alábbi, az egyes meghatározott övezetekben először 2005-ben felosztott fajták képeztek ebben az időpontban új halászati lehetőségeket:

67

Ezzel szemben a jelen ítélet 23. pontjában említett ördöghal, IIa. övezet (közösségi vizek) és IV. övezet (közösségi vizek) 1998-ban képezte először felosztás tárgyát. Az e 23. pontban említett kék puha tőkehal, IV. övezet (norvég vizek) már a 2002. évet megelőzően felosztás tárgyát képezte. A Spanyol Királyság tehát tévesen említi ezeket a fajtákat mint olyanokat, amelyek új halászati lehetőségeket képeznek.

68

A Tanács az általa azonosított négy új halászati lehetőséggel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy számításba vette valamennyi tagállam érdekét, beleértve a Spanyol Királyságét is, viszont ezeknek az új halászati lehetőségeknek a figyelembevételéből nem következik, hogy minden tagállamnak részesednie kellene a kvótákból. A Tanács meghatározott egy referencia-időszakot az 1999–2003. évre vonatkozóan. Mivel a spanyol hajók – noha volt rá lehetőségük - nem halászták a szóban forgó fajtákat az érintett övezetben ezen időszak során, e tagállam részére nem állapítottak meg semmilyen kvótát. A Tanács arra a következtetésre jut, hogy nem lépte át az őt megillető mérlegelési keretet, tehát nem sértette meg a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését.

69

A Spanyol Királyság a válaszában elismeri, hogy tévedett az új halászati lehetőségeket képező fajták azonosítása kérdésében, és elismeri, hogy csak a Tanács által az egyes meghatározott övezetek vonatkozásában említett négy fajta felel meg a szóban forgó fogalomnak. Ezzel szemben fenntartja, hogy e négy fajta tekintetében a Tanács megsértette a hivatkozott 20. cikk (2) bekezdését.

70

A Bizottság a maga részéről úgy ítéli meg, hogy amennyiben a Tanács által említett négy fajta besorolható azon „más fajták” kategóriájába, amelyre nézve a 2005. évet megelőzően elfogadott rendeletek értelmében összkvótát állapítottak meg a Közösség számára, ezek a fajták nem képeznek új halászati lehetőségeket. Ezt a fogalmat csak azokra a fajtákra lehet alkalmazni, amelyekkel a Közösség új vizekhez vagy új fajtákhoz való hozzáférés folytán rendelkezik.

71

A Bizottság hozzáteszi, hogy még abban az esetben is, ha a Bíróság nem osztaná az „új halászati lehetőségek” fogalmára vonatkozóan általa kialakított értelmezést, és úgy ítélné meg, hogy a Tanács által említett négy fajta beletartozik ebbe a fogalomba, mindenképp azt kellene megállapítani, hogy a Tanács nem lépte át mérlegelési jogkörének korlátait, tehát nem sértette meg a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését.

72

A Spanyol Királyság, a Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy csak a Tanács által említett és a jelen ítélet 66. pontjában felsorolt négy halfajta képezte a tárgyát a 27/2005 rendelet értelmében történt első felosztásnak, és a jelen kereset harmadik jogalapja csak ezekre a fajtákra vonatkozik.

73

Ennek a jogalapnak az elfogadhatóságával kapcsolatban ugyanakkor probléma merül fel.

74

Fontos ugyanis megvizsgálni, mint ahogy azt a jelen ítélet 31. pontja is jelezte, hogy a Spanyol Királyság e négy halfajta említésével nem változtatta-e meg a jogvita tárgyát, az eljárási szabályzat 38. cikkében foglalt előírásokkal ellentétes módon.

75

Meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság keresetlevelének 27. pontja a vizsgált négy fajta közül annak pontosabb meghatározása nélkül említi az ördöghalat a IV. övezet vonatkozásában, hogy közösségi vizekről, norvég vizekről, vagy pedig együttesen e vizekről van-e szó. A spanyol kormány 2006. április 27-i levelében az ördöghal, IV. övezet (közösségi vizek) említése szerepel, viszont a válaszában helyesbíti ezt, és azt állítja, hogy a norvég vizekre utalt.

76

Figyelembe véve a IV. övezet általános említését a keresetlevélben, meg kell állapítani, hogy együttesen az ehhez az övezethez tartozó vizekre történt utalás, következésképpen a harmadik jogalap az ördöghal, IV. övezet (norvég vizek) említést illetően elfogadható.

77

Ezzel szemben a másik három halfajta közül a norvég menyhal és az északi menyhal nem szerepel a keresetlevél 27. pontjában, valamint a norvéghomár nincs említve a IV. övezet vonatkozásában. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a keresetlevél sem a norvég menyhalra, sem az északi menyhalra nem vonatkozott, a norvéghomárra pedig csak a III. övezet kapcsán irányult. A IV. övezet (norvég vizek) vonatkozásában az e három fajtára tett utalás a 2006. április 27-i levélben, valamint a válaszban a jogvita tárgyának kiterjesztését képezi, amelyet elfogadhatatlanként el kell utasítani. Az a körülmény, hogy ezek a fajták megjelennek a jelen jogvita tárgyát képező 27/2005 rendelet I. mellékletében, nem bizonyul elegendőnek, mivel a Spanyol Királyság csak annyiban kéri a rendelet megsemmisítését, amennyiben az a spanyol flotta számára nem biztosít bizonyos kvótákat, valamint a hivatkozott 27. pontban pontosan meghatározta a harmadik jogalapja által érintett fajtákat.

78

A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a IV. övezet (norvég vizek) ördöghalállományának a 27/2005 rendelet által történt felosztása új halászati lehetőséget képez, és a Tanács nem vette figyelembe az érdekeit, amennyiben a 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével e fajta tekintetében semmilyen kvótát nem állapított meg számára.

79

Meg kell vizsgálni, hogy a IV. övezet (norvég vizek) ördöghalállományának felosztása új halászati lehetőséget képez-e a hivatkozott 20. cikk (2) bekezdése értelmében, és adott esetben azt is, hogy a Tanács figyelembe vette-e a Spanyol Királyság érdekeit.

80

Az első vizsgálati szemponttal kapcsolatban tény, hogy a 27/2005 rendelet által megvalósított felosztás e halfajta vonatkozásában a kvóták első felosztását képezi a tagállamok között.

81

A Bizottság szerint a IV. övezet (norvég vizek) ördöghalállománya mégsem képez új halászati lehetőséget, hanem már létező halászati lehetőségnek minősül, mivel nem olyan fajtáról van szó, amelyet a 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdése iii. pontjának megfelelően a közösségi politika keretében először szabályoznának. Márpedig a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése e 8. cikk (4) bekezdése iii. pontjának helyébe lépett, és azt ez utóbbira tekintettel kell értelmezni. Ebből következik, hogy e fajta felosztásának a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerinti viszonylagos stabilitás elvének megfelelően kell történnie, nem pedig a tagállamok érdekeinek a hivatkozott 20. cikk (2) bekezdése szerinti figyelembevételével.

82

Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a 2371/2002 rendelet különbözik a 3760/92 rendelettől.

83

Így a 2371/2002 rendelet pontosan körülírja a „halászati lehetőség” fogalmát, amelyet a 3. cikkének q) pontjában mennyiségileg meghatározott halászati jogosultságként határoz meg. Ami e rendelet 20. cikkének (2) bekezdését illeti, annak szövege különbözik a hivatkozott 8. cikk (4) bekezdésének iii. pontjáétól, és csupán azt írja elő, hogy amikor a Közösség új halászati lehetőségeket hoz létre, a Tanács határoz e lehetőségek elosztásáról, számításba véve minden tagállam érdekeit.

84

Az „új halászati lehetőségek” fogalmát tehát a 2371/2002 rendelet 20. cikke (1) és (2) bekezdésének szerkezetét és célját figyelembe véve kell értelmezni, a hivatkozott rendelkezést az ítélkezési gyakorlatra tekintettel olvasva (lásd a 46/86. sz. Romkes-ügyben 1987. június 16-án hozott ítéletet [EBHT 1987., 2671. o.]; a C-70/90. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítéletet [EBHT 1992., 5159. o.]; a C-71/90. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítéletet [EBHT 1992., 5175. o.]; a C-73/90. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítéletet [EBHT 1992., 5191. o.], valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítéletet).

85

A hivatkozott 20. cikk e két bekezdésének vizsgálatából így az következik, hogy az első bekezdés a már létező halászati lehetőségeket szabályozza, míg a második az új halászati lehetőségekre vonatkozik. A már létező halászati lehetőségeket a viszonylagos stabilitás elvének alkalmazásával osztják fel a tagállamok között.

86

A Bíróság kimondta, hogy a viszonylagos stabilitás követelményét úgy kell érteni, mint a minden egyes tagállam számára megállapított fix százalék fenntartását, valamint hogy az eredetileg megállapított felosztási kulcsot továbbra is alkalmazni kell addig, ameddig valamely módosító rendelet nem kerül elfogadásra (lásd különösen a fent hivatkozott Romkes-ügyben hozott ítélet 17. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet 27. pontját).

87

Amenyiben a viszonylagos stabilitás elvének a már létező halászati lehetőségekre történő alkalmazása a tagállamok között már rögzített felosztási kulcs fenntartásával jár, meg kell állapítani, hogy a tagállamok közötti első felosztási kulcs megállapítása magában foglalja az új halászati lehetőségek elosztását, valamint egy olyan felosztást, amely minden egyes tagállam érdekét figyelembe veszi. Az érdek fogalma alatt érteni lehet annak szükségességét, hogy megóvják a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitását, viszont az nem korlátozódik erre a szükségességre.

88

A Bizottság által kifejtett állásponttal ellentétben tehát, amikor az első felosztási kulcs tagállamonkénti rögzítésére kerül sor, különösen azt követően, hogy a tagállamok olyan övezetben és olyan fajták vonatkozásában gyakorolták a halászati jogukat, amelyekre nézve a Közösség összkvótával rendelkezett, a Tanács a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően minden egyes tagállam érdekének figyelembevételével határoz. Mivel ebben az esetben fogalmilag kizárt bármilyen felosztási kulcs fenntartása, nem lehet alkalmazni az e rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

89

Hozzá kell tenni, hogy a Bizottság által képviselt értelmezés olyan ellentmondásos helyzethez vezetne, amelyben a tagállamok új vizekhez és új fajtákhoz való hozzáférési jogát akár soha nem lehetne új halászati lehetőségeknek minősíteni, és következésképpen akár soha nem lehetne lehetővé tenni, hogy a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében figyelembe vegyék ezen államok érdekét. Így ez lenne a helyzet minden olyan esetben, amikor, mint a jelen ügyben, az új hozzáférési jog először a Közösség javára szóló összkvóta formájában jelenik meg, mielőtt később egyedi alapon elosztanák a tagállamok között. Márpedig a 2371/2002 rendeletből nem következik, hogy a jogalkotó ilyen módon korlátozni kívánta volna a tagállamok érdekének figyelembevételét.

90

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a IV. övezet (norvég vizek) ördöghalállományának a tagállamok közötti első elosztása, amely az érintett vizekben az e fajtára irányadó első felosztási kulcs megállapításán alapul, új halászati lehetőségnek minősül.

91

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Tanács megfelelően figyelembe vette-e a Spanyol Királyság érdekeit.

92

Ami a közös agrárpolitika keretében a halászat területén elfogadott rendeleteket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a közösségi jogalkotó ezen a területen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EK 34–37. cikkel ráruházott politikai felelősségnek (lásd különösen a C-535/03. sz., Unitymark és North Sea Fishermen's Organisation ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2689. o.] 55. pontját).

93

Mindamellett meg kell vizsgálni, hogy a közösségi jogalkotó nem lépte-e át a mérlegelési jogköre korlátait.

94

A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a Tanács által választott referencia-időszakban, azaz 1999-től 2003-ig a csatlakozási okmány 156–164. cikkében foglalt rendelkezések tiltották számára az érintett vizekhez való hozzáférést. A Tanács, amennyiben úgy határozott, hogy csak azoknak a tagállamoknak biztosít kvótákat, amelyeknek a flottája ebben az időszakban halászta az érintett fajtákat, nevezetesen az ördöghalat, valamint amennyiben annak ellenére nem biztosított számára semmilyen kvótát, hogy a spanyol hajók egy tisztán jogi jellegű tilalom miatt nem voltak jelen a szóban forgó övezetben, nem vette figyelembe a Spanyol Királyság érdekeit.

95

Meg kell azonban állapítani, mint ahogy a Tanács is hivatkozik rá az ellenkérelmében és a viszonválaszában, hogy a csatlakozási okmány 156–164. cikke kizárólag a közösségi vizekhez, nem pedig a norvég vizekhez való hozzáférésre vonatkozik, következésképpen a Spanyol Királyság érve nem releváns.

96

A tárgyalás során a Spanyol Királyság további érveket próbált előterjeszteni annak bizonyítása érdekében, hogy a spanyol hajók számára lehetetlen volt a norvég vizeken történő halászat. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy egy adott övezeten belül nem mindig könnyű azonosítani azokat a vizeket, amelyeken a hajók kifejtik tevékenységüket, majd megerősítette, hogy a norvég vizeken semmilyen kvótát nem állapítottak meg számára.

97

Ezek az érvek ugyanakkor nem döntő jelentőségűek, mivel az ördöghalat, amely nem tartozott semmilyen, tagállamonként meghatározott kvóta alá, a tagállamok különböző flottái szabadon halászhatták a Közösségre alkalmazandó és azon különféle fajtákra irányadó összkvóta keretein belül, amelyeknek ez a fajta is részét képezte.

98

Meg kell állapítani, hogy ha a Tanács a Spanyol Királyság vagy valamely más tagállam számára nem biztosít kvótákat az ördöghal vonatkozásában, ez nem jelenti azt, hogy elmulasztotta volna figyelembe venni e tagállamok érdekeit.

99

Ami a referencia-időszak megválasztását illeti, a Bíróság már kimondta, hogy ebben a kérdésben a Tanács bizonyos rugalmassággal rendelkezik (lásd ebben az értelemben a C-120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-7997. o.] 42. pontját). Az 1999-től 2003-ig terjedő, ötéves időszak olyan közeli és kellően hosszú időszakot képez, amely nem tűnik kifogásolhatónak.

100

A Tanács, amennyiben az ördöghal vonatkozásában csak azoknak a tagállamoknak biztosított kvótákat, amelyeknek a hajói a fenti időszakban halászták ezt a fajtát, és a Spanyol Királyság számára azon az alapon nem biztosított semmilyen kvótát, hogy a spanyol hajók nem folytattak ilyen halászatot, noha rendelkeztek hozzáférési joggal az érintett övezethez, nem lépte át a mérlegelési jogkörének korlátait.

101

Következésképpen e harmadik jogalapot el kell utasítani.

102

Mivel a Spanyol Királyság által hivatkozott jogalapok egyike sem helytálló, a jelen keresetet el kell utasítani.

103

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanazon cikk 4. §-a első bekezdésének alkalmazásában a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: