C‑65/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Görög Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – EK 28. és EK 30. cikk – Áruk szabad mozgása – EK 43. cikk – Letelepedés szabadsága – EK 49. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok elhelyezésének és használatának büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók terhével történő megtiltása – 98/34/EK irányelv – Műszaki szabványok és szabályok – Az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékokra vonatkozó nemzeti szabályozás”

Az ítélet összefoglalása

1.        Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések

(EK 28. cikk)

2.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 43. és 49. cikk)

3.        Jogszabályok közelítése – Az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó műszaki szabványok és szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás – 98/34 irányelv

(98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 11. pont, 8. cikk, (1) bekezdés, 9. cikk, (7) bekezdés, első francia bekezdés)

1.        Minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a számítógépes játékokat is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezésének vagy használatának tagállam általi megtiltása az EK 28. cikk szerinti mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, még úgy is, hogy ezen intézkedés nem tiltja meg az érintett termékek behozatalát és forgalmazását.

Az ilyen nemzeti intézkedést közérdeken alapuló kényszerítő ok igazolhatja, mint például a közerkölcs, közrend vagy a közbiztonság védelme, ha az arányban áll az általa elérni kívánt célokkal. Következésképpen, ha a nemzeti hatóságoknak nemcsak arra van lehetőségük, hogy más alkalmasabb, és az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedésekhez folyamodjanak, hanem arra is, hogy biztosítsák azok helyes és hatékony alkalmazását illetve  végrehajtását a kitűzött cél elérése érdekében, akkor az ilyen intézkedés nem igazolható.

(vö. 28., 38., 40–41. pont)

2.        Az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékoknak a játéktermek kivételével, illetve az internetszolgáltató vállalkozások helyiségeiben található számítógépek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezésének vagy használatának tagállam általi megtiltása a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának korlátozását jelenti.

Ha a nemzeti intézkedés nem áll arányban az általa elérni kívánt célokkal, ez a korlátozás nem igazolható olyan, közérdeken alapuló kényszerítő okkal, mint a közerkölcs, közrend vagy a közbiztonság védelme.

(vö. 50., 52–53., 55. pont)

3.        Az olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek megtiltják minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a számítógépes játékokat is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezését, valamint játékok használatát az internetszolgáltató vállalkozások helyiségeiben található számítógépeken, illetve ilyen vállalkozás működtetését speciális engedélyhez kötik, a 98/48 irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerinti műszaki szabályoknak kell tekinteni.

Ezért az ilyen intézkedéseket a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően közölni kell a Bizottsággal.

E közlési kötelezettséget nem kérdőjelezheti meg az ugyanezen irányelv 9. cikke (7) bekezdésének első francia bekezdése szerinti azon körülmény, hogy a nemzeti jogszabályt sürgősségi eljárással kellett elfogadni, mivel a közrend védelmében azonnali és hatékony megoldást kellett találni az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok használata következtében fellépő szociális problémára, ha nem vitatott, hogy az érintett tagállamban nem állt fenn olyan helyzet, amelyre az említett 9. cikk (7) bekezdése vonatkozik.

(vö. 61–62., 64–65. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. október 26.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – EK 28. és EK 30. cikk – Áruk szabad mozgása – EK 43. cikk – Letelepedés szabadsága – EK 49. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok elhelyezésének és használatának büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók terhével történő megtiltása – 98/34/EK irányelv – Műszaki szabványok és szabályok – Az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékokra vonatkozó nemzeti szabályozás”

A C‑65/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. február 10‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: M. Patakia, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Görög Köztársaság (képviselik: A. Samoni‑Rantou és N. Dafniou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, P. Kūris (előadó), G. Arestis és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy, mivel a 3037/2002. sz. törvény (FEK A’ 174/30.7.2002) 2. cikkének (1) bekezdésében, 3. cikkének második bekezdésében, 4. és 5. cikkében megtiltotta minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezését és használatát, a Görög Köztársaság nem teljesítette az EK 28., az EK 43. és az EK 49. cikkből, valamint az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanács irányelvvel (HL L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o., a továbbiakban: 98/34 irányelv) 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 A közösségi jog

2        A 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

1)      »műszaki szabály«: műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a szolgáltatásnyújtás, valamely szolgáltató létrehozása vagy a valamely tagállamban vagy annak nagyobb részén történő használat esetén de jure vagy de facto kötelező, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, kivéve a 10. cikkben foglaltakat, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítést vagy használatát, vagy valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát, illetve valamely szolgáltató létrehozását.

[…]”

3        A 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövege a következő:

„A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály-tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.”

4        A 98/34 irányelv 9. cikkének (1)–(5) bekezdése szerint a tagállamok a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleménynek a Bizottság által történő kézhezvételétől számított három hónap időtartamra elhalasztják a műszakielőírás-tervezet elfogadását, ha a Bizottság vagy valamely másik tagállam ettől az időponttól számított három hónapon belül olyan részletes véleményt ad ki, amely szerint az előirányzott intézkedés akadályozhatja az áruk vagy a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon. Ez a halasztás az említett rendelkezésekben kifejezetten felsorolt más esetekben hosszabb lehet.

5        A 98/34 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az (1)–(5) bekezdést nem lehet alkalmazni azokra az esetekre, amelyekben:

–        sürgős okokból, melyeket a közegészségügy vagy közbiztonság védelmével, az állatvédelemmel vagy növényvédelemmel kapcsolatos komoly és előre nem látott körülmények idéztek elő, valamint a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok esetében, közérdekből is, különösen a kisebbségek védelmében, a tagállam köteles igen rövid időn belül műszaki szabályokat kidolgozni annak érdekében, hogy elfogadtathassa és bevezethesse őket minden előzetes egyeztetés lehetősége nélkül,

[…]

A 8. cikkben említett közleményben a tagállamnak meg kell jelölnie a megtett intézkedések sürgősségének okát. A Bizottságnak mielőbb közölnie kell a közleményre vonatkozó észrevételeit. Az eljárás helytelen alkalmazása eseteiben megfelelő lépéseket kell tennie. A Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet.”

 A nemzeti szabályozás

6        A 3037/2002. sz. törvény „Játéktípusok” címet viselő 1. cikkének a szövege a következő:

„E törvény alkalmazásában:

a)      »mechanikus játék«: olyan játék, amelynek működtetéséhez a játékos izomerejének használatára is szükség van;

b)      »elektromos játék«: olyan játék, amelynek működtetéséhez kiegészítő elektromos mechanizmusok szükségesek;

c)      »elektromechanikus játék«: olyan játék, amelynek működtetéséhez mind kiegészítő elektromos mechanizmusokra, mind a játékos izomerejének használatára szükség van.

d)      »elektronikus játék«: amelynek működtetéséhez kiegészítő elektromos, elektronikus és egyéb mechanizmusokon kívül számítógépes program használata is szükséges.

e)      »szórakoztató technikai játék«: olyan játék, amelynek kimenetele kizárólag a játékos technikai és szellemi rátermettségétől függ, és amelynek célja kizárólag a szórakoztatás.

A 29/1971. sz. királyi rendelet szerint a szórakoztató technikai játékok kategóriába tartoznak a „technikai játéknak” tekintett kártyajátékok is.

7        Az említett törvény „Játékok elhelyezésére és használatára vonatkozó tilalom” című 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Általában tilos az 1. cikk b), c) és d) pontjában felsorolt játékok – a számítógépes játékokat is beleértve – használata nyilvános helyeken, úgy mint szállodákban, kávézókban, bármilyen közhasznú társaság termeiben, illetve minden más nyilvános vagy magánhasználatú közösségi helyiségekben. E játékok elhelyezése szintén tilos.”

8        Ugyanezen törvény „Internetszolgáltató vállalkozások” címet viselő 3. cikke szerint:

„Nem vonatkozik a 2. cikkben foglalt tilalom a számítógépeknek az internetszolgáltató vállalkozások helyiségeiben történő elhelyezésére és használatára. Tilos azonban e számítógépeken a játékok bármilyen módon történő használata.

Internetszolgáltatási tevékenységet végző vállalkozás működtetéséhez a vállalkozás helye szerinti önkormányzat, ha pedig a szolgáltatás hajón történik, az indulási kikötő kikötői hatóságának speciális engedélye szükséges. Ezen intézkedés első alkalmazásakor a vállalkozásnak az említett engedéllyel a jelen törvény hatályba lépésétől számított három hónapon belül kell rendelkeznie.”

9        A 3037/2002. sz. törvény „Büntetőjogi szankciók” címet viselő 4. cikke értelmében:

„(1)      Aki a 2. cikk (1) bekezdésében szereplő olyan központot vagy más helyiséget üzemeltet vagy irányít, ahol az előző cikkek rendelkezései által tiltott játékokat használnak, vagy ilyen játékok találhatóak, legalább háromhavi szabadságvesztéssel és 5000 euró pénzbüntetéssel büntetendő. Ha az elkövető visszaeső, a büntetés legalább egy évi szabadságvesztés és 25 000 eurótól 75 000 euróig terjedő pénzbüntetés. A bíróság ezenkívül elrendeli a játékok elkobzását.

(2)      A 29/1971. sz. királyi rendelet 7. cikk (1) bekezdése c) pontjának, vagy 7. cikke (3) és (4) bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandóak.”

10      Az említett törvény „Közigazgatási szankciók” címet viselő 5. cikke szerint:

„(1)      Az előírt büntetőjogi szankciókon kívül az előző cikkek rendelkezései által tiltott játékok használata vagy elhelyezése esetén játékonként 10 000 euró bírság fizetendő, és a vállalkozás működési engedélye a 7. cikk rendelkezései értelmében végleges hatállyal bevonásra kerül.

(2)      A bírságot a 6. cikk (1) bekezdésében megjelölt illetékes hatóság vezetője szabja ki a jogsértés tényét megállapító határozatában. A határozatban szerepelnie kell a jogsértés ismertetésének, a kiszabott bírság összegének és az alkalmazott jogszabályoknak. A határozattal együtt az ellenőrzésről készült jelentés másolatát is meg kell küldeni a cselekmény elkövetőjének.”

11      A 3037/2002. sz. törvény 9. cikkének (1) bekezdése végül előírja, hogy „[a] jelen törvény rendelkezései a 2206/1994. sz. törvény rendelkezései, illetve a játéktermekre vonatkozó egyéb rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandóak”.

 A pert megelőző eljárás

12      Miután panaszok érkeztek hozzá azzal kapcsolatban, hogy Görögország nemzeti szinten megtiltotta minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játék – a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezését és használatát, a Bizottság megvizsgálta a 2002. július 30‑án hatályba lépett 3037/2002. sz. törvényt, és arra a következtetésre jutott, hogy az ellentétes a közösségi jog által támasztott követelményekkel.

13      Azt követően, hogy 2002. október 18‑i és 2003. július 11‑i leveleiben felszólította a Görög Köztársaságot észrevételeinek előadására, a Bizottság 2004. március 30‑án indokolással ellátott véleményt adott ki.

14      A Bizottság nem tekintette kielégítőnek a görög kormány válaszát az említett indokolással ellátott véleményre, és mivel úgy vélte, a jogsértés továbbra is fennáll, úgy határozott, benyújtja a jelen keresetet.

 A keresetről

15      A Bizottság keresete alátámasztása érdekében három jogalapra hivatkozik. Előadja először is, hogy az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékra vonatkozó, a 3037/2002. sz. törvény által bevezetett általános tilalom ellentétes az EK 28. és az EK 30. cikk rendelkezéseivel. Másodsorban arra hivatkozik, hogy az említett törvény összeegyeztethetetlen az EK 43. és az EK 49. cikk alapján a Görög Köztársaságot terhelő kötelezettségekkel. Harmadsorban a Bizottság felrója az említett tagállamnak, hogy nem követte a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szabályozott információszolgáltatási eljárást.

 Az EK 28. és az EK 30. cikk megsértésére alapított első jogalapról

 A felek érvei

16      A Bizottság előadja, hogy az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok – a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen, történő elhelyezésének a 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett tilalma ellentétes az EK 28. cikkel. Álláspontja szerint e törvény igazolatlan intézkedést jelent mind az EK 30. cikk rendelkezései szempontjából, mind a Bíróság által elismert, feltétlenül érvényesítendő közérdekű követelményekre figyelemmel, valamint aránytalan is a közérdek védelmére vonatkozó célkitűzés vonatkozásában.

17      A Bizottság szerint a görög hatóságok nem fejtették ki világosan, hogyan függ össze az említett tilalom és az általuk megoldani kívánt probléma, mivel e hatóságok elemzésükben kizárólag a szerencsejáték-gépek ellenőrizetlen használatának káros hatásaival foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az ellenőrzés más formái is alkalmazhatóak, így például a technikai vagy szórakoztató játékgépek esetében azok szerencsejáték-gépekké alakítását lehetetlenné tévő, speciális védelmi rendszerek bevezetése.

18      A Görög Köztársaság elismeri, a 3037/2002. sz. törvény képes arra, hogy akadályozza az elektromos, elektromechanikus, valamint elektronikus játékok közösségen belüli forgalmazását, ezért sértheti az áruk szabad mozgásának az EK 28. cikk által biztosított alapelvét.

19      Fenntartja azonban, hogy a pert megelőző eljárás kezdetétől fogva hivatkozott arra, hogy a 3037/2002. sz. törvény elfogadása és közzététele időpontjában szükségesnek és igazoltnak látszott az ilyen általános, a görög és a külföldi gazdasági szereplők vonatkozásában különbségtétel nélkül alkalmazandó tilalom, egyrészt a közerkölcs és a közrend EK 30. cikk által előírt védelme, másrészt a fogyasztók és a szociális rend védelme érdekében, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlata által elismert, feltétlenül érvényesítendő közérdekű követelmények.

20      A Görög Köztársaság különösen arra hivatkozik, hogy a technológiai fejlődés következtében a 3037/2002. sz. törvény által érintett játékok egyszerűen átalakíthatók szerencsejáték-gépekké, amelyek Görögországban a játéktermeken kívül továbbra is tiltottak, valamint, hogy a helyzet ellenőrizhetetlenné vált, olyan súlyos szociális problémák megjelenését okozva többek között, mint a játékfüggőség, lényeges bevételi források elherdálása, az elektronikus játékok használatában, elhelyezésében és forgalmazásában érintett személyek könnyű és illegális meggazdagodása, a játékosok jelentős anyagi vesztesége, valamint jelentős adóbevétel-kiesés.

21      Válaszában az említett tagállam azt állítja, hogy azok a kevésbé korlátozó hatású, konkrét intézkedések, amelyeket 1996 és 2000 között, tehát az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékoknak a 3037/2002. sz. törvény által bevezetett teljes tilalmát megelőzően tettek, nem bizonyultak alkalmasnak arra, hogy hatékonyan szembenézzenek az e játékok által okozott, az emberi játékszenvedélyből eredő problémákkal.

 A Bíróság álláspontja

22      Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 3037/2002 sz. törvény 1. cikke és 2. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek együttes alkalmazásából az következik, hogy az e törvény által bevezetett tilalom az 1. cikk e) pontjában említett szórakoztató technikai játékokra nem terjed ki, következésképpen azok nem tartoznak a jelen kereset tárgykörébe.

23      A Bizottság által hivatkozott első jogalappal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy „áru” alatt pénzben kifejezhető értékkel rendelkező termékeket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék (a 7/68. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1968. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 1968., 617. o., 626. o.] és a C‑97/98. sz. Jägerskiöld‑ügyben 1999. október 21‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑7319. o.] 30. pontja).

24      E vonatkozásban az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok, a számítógépes játékokat is beleértve, mivel kereskedelmi értékkel rendelkeznek, és alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék, exportálhatóak és importálhatóak, ellenérték fejében a fogyasztó rendelkezésére bocsáthatóak, megfelelnek az említett feltételeknek, így az EK‑Szerződés értelmében vett árunak minősülnek.

25      Arra is emlékeztetni kell, hogy az áruk szabad mozgása a Szerződés egyik legfontosabb alapelve (a C‑265/95. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1997. december 9‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑6959. o.] 24. pontja és a C‑112/00. sz. Schmidberger‑ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5659. o.] 51. pontja), amely abban fejeződik ki, hogy az EK 28. cikk szerint a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

26      Mivel a játékokra vonatkozó szabályok nem képezik közösségi szintű harmonizáció tárgyát, azok szabad mozgását az EK 28. cikk és az EK 30. cikk biztosítja.

27      A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok minden olyan kereskedelemre vonatkozó szabályát, amely közvetlenül vagy közvetve, illetve ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd a C‑41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. december 2‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11375. o.] 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

28      A jelen ügyben megállapítandó, hogy az olyan nemzeti jogszabály, mint a 3037/2002. sz. törvény, az EK 28. cikk szerinti mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, még úgy is, hogy ezen intézkedés nem tiltja meg az érintett termékek behozatalát és forgalmazását.

29      Ugyanis minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a számítógépes játékokat is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezésének vagy használatának az említett törvény 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett, és annak 4. és 5. cikkében meghatározott büntetőjogi vagy közigazgatási szankciókkal fenyegetett tilalma egyrészt azt eredményezheti, hogy 2002. július 30‑át, e törvény hatályba lépését követően csökken a többi tagállamból származó ilyen játékok behozatalának mértéke.

30      Másrészt, az iratokból kiderül, hogy a játékok tényleges, az előző pontban említett, a játéktermek kivételével nyilvános vagy magánterületen, Görögországban történő elhelyezés céljából való behozatala az említett tilalom bevezetése óta megszűnt, noha e termékeket a többi tagállamban jogszerűen állítják elő, és bocsátják a fogyasztók rendelkezésére.

31      A Bíróság azonban több alkalommal kimondta, hogy az áruk szabad mozgását akadályozó nemzeti szabályozás nem szükségképpen ellentétes a közösségi joggal, ha az EK 30. cikkben felsorolt közérdeken alapuló indok vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltétlenül érvényesítendő követelmények valamelyike igazolja (lásd a C‑366/04. sz. Schwarz‑ügyben 2005. november 24‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑10139. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32      Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell rá, a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 3037/2002. sz. törvény magyarázatában kifejtett indokokra tekintettel a közerkölcs, közrend és közbiztonság védelme érdekében szükséges volt a minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játék – a számítógépes játékokat is beleértve – elhelyezésére vonatkozó általános tilalom bevezetése. Különösen azt hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlődés következtében e játékok egyszerűen átalakíthatók szerencsejáték-gépekké, és kiemeli, hogy a helyzet ellenőrizhetetlenné vált, és a jelen ítélet 20. pontjában ismertetett súlyos szociális problémákat okozott.

33      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ezen indokok, amelyeket összességükben kell figyelembe venni, a szolgáltatásokat igénybe vevő személyek és még általánosabban a fogyasztók, valamint a társadalmi rend védelméhez kapcsolódnak. A Bíróság már döntött arról, hogy e célkitűzések azok közé tartoznak, amelyek közérdeken alapuló kényszerítő oknak tekinthetők (lásd ezzel kapcsolatban a C‑275/92. sz. Schindler‑ügyben 1994. március 24‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑1039. o.] 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C‑124/97. sz., Läärä és társai ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑6067. o.] 33. pontját).

34      A Bíróság azt is kimondta, hogy – figyelembe véve a szociokulturális sajátosságokat – ezen indokok olyan jellegűek, amelyek – a Szerződés 28. cikkére tekintettel – igazolhatják a sorsjátékoknak és más játékoknak valamely tagállam területén egészen a tilalomig terjedő korlátozását (lásd ezzel kapcsolatban a fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott ítélet 59. pontját).

35      Igaz, hogy a fent hivatkozott Schindler- valamint Läärä és társai ügyben hozott ítéletben a Bíróság kiemelte, hogy az erkölcsi, a vallási vagy a kulturális megfontolások, amelyek minden tagállamban más szerencsejátékokhoz hasonlóan a sorsjátékokat is körülveszik, indokolhatják a szerencsejátékok folytatásának korlátozását, sőt megtiltását a nemzeti jogszabályok által, megakadályozva, hogy azok egyéni haszon forrásai legyenek. A Bíróság arra is rámutatott, hogy a sorsjátékok a csalás és a bűncselekmények jelentős kockázatát hordozzák, tekintettel az általuk összegyűjthető összegek és a játékosoknak adható nyeremények jelentős voltára, különösen, ha azokat nagy méretekben szervezik. Mindezeken felül kiadásokra ösztönöznek, amelynek káros egyéni és társadalmi következményei lehetnek (a fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott ítélet 60. pontja és Läärä és társai ügyben hozott ítélet 13. pontja).

36      A jelen ügy azonban különbözik a fent hivatkozott Schindler-, valamint Läärä és társai ítéletek alapjául szolgáló két ügytől annyiban, hogy itt elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékokról van szó, amelyek más ismérvekkel rendelkeznek, mint a két említett ügyben szereplő játékok. A 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett tilalom hatálya alá tartozó játékok ugyanis nem szerencsejátékok, mivel nem pénznyeremény elérése a céljuk (lásd az ellenkező következtetéssel a fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 17. pontját).

37      Következésképpen, mivel az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok nem tekinthetőek szerencsejátéknak, a Görög Köztársaság álláspontjával ellentétben azokra nem vonatkoztathatóak a Bíróságnak a fent hivatkozott Schindler‑ügyben hozott, illetve Läärä és társai ügyben hozott ítéletekben a szerencsejátékokkal kapcsolatban tett megállapításai.

38      Bár ezek az ítéleti megállapítások nem vonatkoztathatóak a jelen ügyre, a Görög Köztársaság által hivatkozott, közérdeken alapuló kényszerítő okok igazolhatják az áruk szabad mozgásának korlátozását. A szóban forgó nemzeti intézkedésnek azonban arányban kell állnia az általa elérni kívánt célokkal.

39      Erre tekintettel megállapítandó, hogy a Görög Köztársaság nem bizonyította mindazon műszaki és szervezési intézkedések megtételét, amelyekkel a kitűzött cél a közösségen belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó módon lett volna elérhető.

40      A görög hatóságoknak ugyanis nemcsak arra volt lehetőségük, hogy, amint azt a Bizottság a pert megelőző eljárás során javasolta, más alkalmasabb, és az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedésekhez folyamodjanak, hanem arra is, hogy biztosítsák azok helyes és hatékony alkalmazását és/vagy végrehajtását a kitűzött cél elérése érdekében.

41      Ebből következik, hogy minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játék – a számítógépes játékokat is beleértve –, a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő görögországi elhelyezésének a 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett tilalma a kitűzött célokhoz képest aránytalan intézkedésnek minősül.

42      Következésképpen a 3037/2002. sz. törvény összeegyeztethetetlen az EK 28. cikkel.

43      A fentiek alapján megállapítandó, hogy megalapozott a Bizottság által keresete alátámasztása érdekében felhozott első jogalap.

 Az EK 43. cikk és az EK 49. cikk megsértésére alapított második jogalapról

A felek érvei

44      A Bizottság álláspontja szerint a 3037/2002 sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdése és 3. cikke megtiltja a más tagállamban letelepedett gazdasági szereplők számára, hogy játékgépek rendelkezésre bocsátására vagy szállítására irányuló szolgáltatást nyújtsanak a görög piacon Görögország területéről, vagy a letelepedés helye szerinti másik tagállam területéről. A Bizottság szerint e nemzeti rendelkezések ellentétesek az EK 43. cikkel és az EK 49. cikkel, mivel szükségességük és arányosságuk nem kellően indokolt.

45      Ezzel kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy a görög hatóságoknak konkrét, célirányosabb intézkedéseket kellett volna alkalmazniuk, amelyek korlátozzák a szórakoztató játékok szerencsejátékká történő átalakítását, vagy ennek megelőzését célozzák. Ilyen intézkedések lehettek volna szerinte például a célirányosabb tilalmak, a szigorúbb és pontosabb ellenőrzések, és/vagy a súlyosabb és hatékonyabb szankciók. Hozzáteszi, hogy az említett intézkedések nem feltétlenül kell, hogy olyan általános tilalmat jelentsenek, amely a szerencsejátékokkal össze nem függő más gazdasági tevékenység vonatkozásában érezteti a hatását.

46      A Görög Köztársaság előadja, hogy ezek a javasolt intézkedések elégtelenek, és arra hivatkozik, hogy az alkalmazott radikálisabb intézkedések megfelelnek a közérdeken alapuló kényszerítő okoknak a kitűzött cél elérésének biztosítása szempontjából, illetve, hogy ezek jelentik az egyetlen hatásos eszközt a felmerült súlyos szociális problémákkal szemben. E második jogalap cáfolatául lényegében ugyanazokat az érveket sorolja fel, amelyeket az áruk szabad mozgásának korlátozására vonatkozó bizottsági kifogással kapcsolatban adott elő.

 A Bíróság álláspontja

47      Előzetesen emlékeztetni kell rá, hogy, mivel a játékokra vonatkozó szabályok nem képezik közösségi szintű harmonizáció tárgyát, a tagállamoknak főszabály szerint megmarad a hatáskörük az említett tevékenységek folytatására vonatkozó feltételek meghatározására. Ennek során hatáskörüket e területen a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok betartásával kell gyakorolniuk. (ezzel kapcsolatban lásd a C‑58/98. sz. Corsten‑ügyben 2000. október 3‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑7919. o.] 31. pontját és a C‑514/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. január 26‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑963. o.] 23. pontját).

48      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EK 43. cikk és az EK 49. cikk a letelepedési szabadság és a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozásainak megszüntetését írja elő, és ilyen korlátozásnak tekintendő minden olyan intézkedés, amely e szabadságok gyakorlását tiltja, zavarja, vagy kevésbé vonzóvá teszi. (lásd a C‑439/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. január 15‑én hozott ítélet [EBHT 2002., 305. o.] 22. pontját és a C‑451/03. sz., Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ügyben 2006. március 30‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2941. o.] 31. pontját).

49      A Bíróság azt is kimondta, hogy azok a tagállami rendelkezések, amelyek a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlását korlátozzák, csak akkor lehetnek indokoltak, ha négy feltételnek megfelelnek: alkalmazásuk megkülönböztetéstől mentes, a közérdeken alapuló kényszerítő ok által igazoltak, alkalmasak az általuk elérni kívánt célok megvalósításának biztosítására, és nem lépnek túl az ehhez szükséges mértéken (a C‑424/97. sz. Haim‑ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑5123. o.] 57. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      Görögországban a 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdése alapján, ugyanezen törvény 4. és 5. cikkében meghatározott büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók terhével tilos az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játék a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezése. Az internetszolgáltató vállalkozások helyiségeiben található számítógépek esetében nem alkalmazhatók a 3037/2002. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének rendelkezései, és e törvény 3. cikke értelmében tilos játék használata ezeken a számítógépeken.

51      A letelepedés szabadságát illetően az ilyen nemzeti szabályozás alkalmas a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplők kérdéses szolgáltatás nyújtása végetti görögországi letelepedéséhez való joga gyakorlásának megnehezítésére vagy akár teljes megakadályozására is.

52      Ilyen körülmények között az ilyen tilalom a letelepedés szabadságának korlátozását jelenti.

53      A szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt a játékgép-üzemeltetési tevékenységet, akár szétválasztható, akár nem a termelésre, a behozatalra és az ilyen gépek elosztására vonatkozó tevékenységtől, szolgáltatási tevékenységnek kell minősíteni az EK‑Szerződés értelmében, másrészt pedig az olyan nemzeti szabályozás, amely csak a játéktermekben engedi meg a játékok elhelyezését és használatát, a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti (ezzel kapcsolatban lásd a C‑6/01. sz., Anomar és társai ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑8621. o.] 56. és 75. pontját).

54      A Bíróság kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásait illetően azt is kimondta, hogy az EK 49. cikk alkalmazandó azokra a szolgáltatásokra, amelyeket valamely tagállamban letelepedett szolgáltató az Interneten keresztül – tehát helyváltoztatás nélkül – nyújt valamely másik tagállamban letelepedett címzettek számára, következésképpen e tevékenységek bármilyen korlátozása a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti (a C‑243/01. sz., Gambelli és társai ügyben 2003. november 6‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑13031. o.] 54. pontja).

55      A jelen ítélet 36–41. pontjában kifejtett indokok alapján a Görög Köztársaság által a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának igazolására előadott érvek sem elfogadhatóak.

56      Következésképpen a 3037/2002. sz. törvény szintén ellentétes az EK 43. és az EK 49. cikkel.

57      Ilyen körülmények között megállapítandó, hogy megalapozott a Bizottság által keresete alátámasztása érdekében felhozott második jogalap.

 A 98/34 irányelv megsértésére alapított harmadik jogalapról

 A felek érvei

58      A Bizottság azt rója a Görög Köztársaság terhére, hogy a tervezet előkészítésének szakaszában nem közölte vele a 3037/2002. sz. törvény tervezetét, amelynek 2. cikkének (1) bekezdése és 3. cikke a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerint termékekre vonatkozó műszaki szabályokat tartalmaz, és ez ellentétes a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt, az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó műszaki szabványok és szabályozás terén történő információszolgáltatási eljárást előíró követelménnyel.

59      Az említett tagállam ellenkérelmében elismeri, lehetséges, hogy a görög hatóságok a 3037/2002. sz. törvény tervezetének előkészítése során nem követték az információszolgáltatási eljárásra vonatkozó szabályokat, és azt állítja, hogy e kötelezettségszegésre véletlenül, nem pedig szándékosan került sor. Álláspontja szerint e jogsértés arra vezethető vissza, hogy a közrend védelmében a szociális problémára azonnali és hatékony megoldást kellett találni.

 A Bíróság álláspontja

60      Emlékeztetni kell rá, hogy a Bíróság már kimondta, az olyan rendelkezés, mint a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése, arra kötelezi a tagállamokat, hogy minden műszaki szabálytervezetet közöljenek a Bizottsággal (a C‑500/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2005. szeptember 8‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. pontja, valamint az ezen irányelv rendelkezéseihez hasonló rendelkezésekkel kapcsolatban a C‑139/92. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1993. augusztus 2‑án hozott ítélet [EBHT 1993., I‑4707. o.] 3. pontja és a C‑273/94. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1996. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑31. o.] 15. pontja).

61      Az olyan intézkedéseket, mint a 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdése és 3. cikke, a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerinti műszaki szabályoknak kell tekinteni, mivel megtiltják minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a számítógépes játékokat is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő görögországi elhelyezését, valamint játékok használatát az internetszolgáltató vállalkozások helyiségeiben található számítógépeken, illetve ilyen vállalkozás működtetését speciális engedélyhez kötik (ezzel kapcsolatban lásd a C‑267/03. sz. Lindberg‑ügyben 2005. április 21‑én hozott ítéletet [EBHT 2005., I‑3247. o.]).

62      A fentiek alapján a Görög Köztársaság a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően köteles lett volna ezeket a műszaki szabályokat tervezet formájában közölni (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 40. pontját).

63      A jelen ügyben azonban nem vitatott, hogy ez a közlés nem történt meg.

64      E kötelezettséget nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy a 3037/2002. sz. törvényt sürgősségi eljárással kellett elfogadni, mivel a közrend védelmében azonnali és hatékony megoldást kellett találni az elektromos, elektromechanikus és elektronikus játékok használata következtében fellépő szociális problémára.

65      A Görög Köztársaság ugyanis nem hivatkozhat a 98/34 irányelv 9. cikke (7) bekezdésének első francia bekezdésében szabályozott kivételre, mivel nem vitatott, hogy a szóban forgó törvény elfogadásakor Görögországban nem állt fenn olyan helyzet, amelyre e rendelkezés vonatkozik.

66      Következésképpen megállapítandó, hogy a Görög Köztársaság, azáltal, hogy úgy fogadta el a 3037/2002. sz. törvényt, hogy annak tervezetét elmulasztotta közölni a Bizottsággal, nem teljesítette a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből eredő kötelezettségeit.

67      Ezért a Bizottság által keresete alátámasztása érdekében felhozott harmadik jogalap ugyancsak megalapozott.

68      Mindezek alapján, mivel a 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdésében, és 3. cikkében, ugyanezen törvény 4. és 5. cikkében meghatározott büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók terhével megtiltotta minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezését és használatát, a Görög Köztársaság nem teljesítette az EK 28. cikkből, az EK 43. cikkből és az EK 49. cikkből, valamint a 98/34 irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

69      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      Mivel a 3037/2002. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdésében, és 3. cikkében, ugyanezen törvény 4. és 5. cikkében meghatározott büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók terhével, megtiltotta minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak – a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterületen történő elhelyezését és használatát, a Görög Köztársaság nem teljesítette az EK 28. cikkből, az EK 43. cikkből és az EK 49. cikkből, valamint az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanács irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanács irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: görög.