C‑61/05. sz. ügy

Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Portugál Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 92/100/EGK irányelv – Szerzői jog – Bérbeadás és haszonkölcsönbe adás engedélyezésének és megtiltásának kizárólagos joga – Helytelen átültetés”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga – 92/100 irányelv

(92/100 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés)

2.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga – 92/100 irányelv

(92/100 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés)

1.        A 2001/29/EK irányelvvel módosított, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 92/100/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a bérbeadás és haszonkölcsönbe adás engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó kizárólagos jogot biztosít többek között a film első rögzítése előállítójának, filmje eredeti és többszörözött példányai tekintetében.

Valamely tagállam azáltal, hogy a nemzeti jogban a videofelvételek előállítói javára is biztosítja a bérbeadás jogát, nem teljesíti az e rendelkezés alapján fennálló kötelezettségeit. Ez ugyanis nem csupán egy további kategóriával egészítené ki az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében található jogosultak felsorolását, hanem éppen hogy megkérdőjelezné az e rendelkezésben foglalt sajátos kizárólagos jogokat.

(vö. 22‑23., 44. pont és a rendelkező rész)

2.        A 2001/29/EK irányelvvel módosított, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 92/100/EGK irányelv 4. cikke méltányos díjazást biztosít az előadóművészeknek a bérbeadási jognak az előállítóra történő átengedése ellenértékeként.

Azáltal, hogy nem szabályozza egyértelműen a nemzeti jogban azt, hogy ki köteles az előadóművésznek a bérbeadási joga átengedéséért járó díjazást megfizetni, a tagállam nem teljesíti az irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkét.

(vö. 38., 41., 44. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. július 13. (*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 92/100/EGK irányelv – Szerzői jog – Bérbeadás és haszonkölcsönbe adás engedélyezésének és megtiltásának kizárólagos joga – Helytelen átültetés”

A C‑61/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. február 10‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: P. Guerra e Andrade és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Fernandes és N. Gonçalves, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. Malenovský (előadó), S. von Bahr, A. Borg Barthet és U. Lõhmus bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának 2006. április 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az Európai Közösségek Bizottsága keresetlevelével az kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg a következőket:

–        azáltal, hogy megteremtette a nemzeti jogban a bérbeadás jogát a videofelvételek előállítói számára, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 167., 10. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) módosított, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelv (HL L 346., 61. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o.; a továbbiakban: irányelv) 2. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit;

–        azáltal, hogy nem szabályozta egyértelműen a nemzeti jogban azt, hogy ki köteles az előadóművésznek a bérbeadási joga átengedéséért járó díjazást megfizetni, a Portugál Köztársaság megsértette az irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkét.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

2        Az irányelv első preambulumbekezdése szerint:

„mivel a tagállamok között olyan különbségek léteznek a bérlet és a haszonkölcsön területén a szerzői jogi művek és szomszédos jogi teljesítmények jogszabályok és gyakorlat által biztosított jogi védelmével kapcsolatban, amelyek kereskedelmi akadályokat képeznek és a verseny torzulását eredményezik, valamint alkalmasak arra, hogy akadályozzák a belső piac megvalósítását és megfelelő működését”.

3        Az irányelv hetedik preambulumbekezdése szerint:

„mivel a szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenysége megkívánja, hogy további alkotó és művészi tevékenységük biztosítása érdekében megfelelő jövedelmük legyen; mivel a hangfelvételek és filmek előállításához szükséges ráfordítások különösen jelentősek és kockázatosak; mivel e jövedelem és a ráfordítás megtérülésének lehetősége csak akkor biztosítható hatékonyan, ha a jogosultak megfelelő jogi védelemben részesülnek”.

4        Az irányelv 2. cikkének (1), (5) és (7) bekezdése szerint:

„(1)  A bérbeadás és haszonkölcsönbe adás engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos joga megilleti:

–        a szerzőt, műve eredeti vagy többszörözött példányainak tekintetében,

–        az előadóművészt, előadásának rögzítése tekintetében,

–        a hangfelvétel‑előállítót, hangfelvételei tekintetében,

–        a film első rögzítésének előállítóját, filmje eredeti és többszörözött példányai tekintetében. Ezen irányelv alkalmazásában »film« a hanggal kísért vagy hang nélküli filmalkotás, audiovizuális mű vagy mozgókép.

[…]

(5)      A (7) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül, ha előadóművészek egyénileg vagy csoportosan filmelőállítóval film alkotására irányuló szerződést kötnek, ellenkező szerződéses kikötés hiányában vélelmezni kell, hogy az előadóművészek – a 4. cikkben foglaltakra is figyelemmel – bérbeadási jogukat átengedték.

[…]

(7)      A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az előadóművész és a film előállítója között létrejött, a film alkotására irányuló szerződés aláírását a film bérbeadása engedélyezésének kell tekinteni, amennyiben a szerződés méltányos díjazást biztosít a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően […]”.

5        Az irányelv 4. cikke értelmében:

„(1)      Ha egy szerző vagy előadóművész hangfelvételre vagy egy film eredeti vagy többszörözött példányára vonatkozó bérbeadási jogát a hangfelvétel vagy film előállítójára ruházta vagy nekik átengedte, a szerző vagy előadóművész a bérbeadás ellenében továbbra is megfelelő díjazást követelhet.

(2)      A bérbeadásért járó megfelelő díjazáshoz való jogról a szerző vagy előadóművész nem mondhat le.

(3)      A megfelelő díjazáshoz való jog érvényesítésével meg lehet bízni a szerzői jogok vagy az előadóművészi teljesítmények közös jogkezelését végző szervezetet.

(4)      A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a közös jogkezelést végző szervezetek elláthatják-e, és milyen mértékben a megfelelő díjazáshoz való jog érvényesítését, illetve azt, hogy ezen díjat kitől lehet igényelni vagy beszedni.”

 A nemzeti szabályozás

6        Az irányelvet az 1997. november 27‑i 332/97. sz. törvényrendelet (Diário de República I, serie A, 275. szám, 1997. november 27., 6393. o., a továbbiakban: törvényrendelet) ültette át a portugál jogba, amely kötelezővé tette az előadóművészeknek bérbeadási joguk átengedéséért kötelezően járó díjazást.

7        A törvényrendelet 5. cikke szerint:

„(1)      Ha egy szerző hangfelvételre, videofelvételre, vagy egy film eredeti vagy többszörözött példányára vonatkozó bérbeadási jogát a hangfelvétel vagy film előállítójára ruházza vagy nekik átengedi, a szerző elidegeníthetetlen joga a bérbeadás ellenében megfelelő díjazást követelni.

(2)      Az (1) bekezdés alkalmazásában az előállító felel a díjazás fizetéséért, amelynek mértékét megállapodás hiányában a törvénynek megfelelően választottbíróság állapítja meg.”

8        A törvényrendelet 7. cikke szerint:

„(1)      A terjesztés joga, ideértve a bérbeadás és haszonkölcsönbe adás jogát megilleti továbbá:

a)      az előadóművésznek, előadása rögzítése tekintetében;

b)      a hang‑ és videofelvételek előállítóinak hang- és videofelvételeik tekintetében;

c)      a filmek első rögzítése előállítóinak, a film eredeti és többszörözött példányai tekintetében.

(2)      Az (1) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki az említett teljesítmények eladásával vagy bármely más módon történő terjesztésével.

(3)      Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon túl a filmek első rögzítése előállítói is jogosultak a film eredeti és többszörözött példányai többszörözésének engedélyezésére.

(4)      A jelen törvényrendelet alkalmazásában »film« a hanggal kísért vagy hang nélküli filmalkotás, audiovizuális mű vagy mozgókép.”

9        A törvényrendelet 8. cikke értelmében:

„Ha előadóművészek a filmelőállítóval film alkotására irányuló szerződést kötnek, ellenkező szerződéses kikötés hiányában vélelmezni kell, hogy az előadóművészek – a bérbeadásért járó megfelelő díjazáshoz való elidegeníthetetlen jog sérelme nélkül, az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően  – bérbeadási jogukat átengedték az előállítónak.”

 A pert megelőző eljárás

10      2003. március 31‑i levelével a Bizottság felhívta a portugál hatóságok figyelmét arra, hogy kétségei vannak azt illetően, hogy helyesen ültették-e át az irányelvet, amennyiben a törvényrendelet kizárólagos jogot biztosít a videofelvételek előállítóinak, és nem szabályozza, hogy ki felelős a bérleti díj fizetéséért. A Bizottság ezért bekérte tőlük az adatokat.

11      Mivel a kitűzött határidőn belül nem érkezett válasz, a Bizottság úgy vélte, hogy a portugál jogalkotás ellentétes az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és 4. cikkével, és 2003. december 19‑i felszólító levelével az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indított.

12      2004. január 8‑i levelével a Portugál Köztársaság előterjesztette észrevételeit. Jóllehet ezek az észrevételek a Bizottság 2003. március 31‑i adatbekérésére vonatkoztak, a Bizottság feltételezte, hogy a felszólító levélre is válaszolnak.

13      Mivel nem találta kielégítőnek a Portugál Köztársaság válaszait, a Bizottság 2004. július 9‑én indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felhívta ezt a tagállamot, hogy a kézbesítéstől számított két hónapon belül hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a véleménynek eleget tegyen.

14      Mivel nem kapott további információt, a Bizottság a jelen kereset benyújtásáról határozott.

 A keresetről

 Az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított első kifogásról

 A felek érvei

15      A Bizottság előadja, hogy az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezései a törvényrendeletben foglaltakkal ellentétben nem engedi meg, hogy a film első rögzítésének előállítójának a bérbeadás és haszonkölcsönbe adás engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó kizárólagos jogát kiterjesszék a videofelvételek előállítójára.

16      A Bizottság szerint ugyanis az ebben a rendelkezésben szereplő felsorolás kimerítő jellegű, ezért csak a film első rögzítése előállítójának van joga valamely film eredeti vagy többszörözött példányai bérbeadásának és haszonkölcsönbe adásának engedélyezésére illetve megtiltására, a videofelvételek előállítójának pedig nincsen. Ez a felsorolás semmi esetre sem minimum- vagy kiegészítő szabályozás. Csak a film első rögzítése esetében indokolt a speciális közösségi jogi oltalom. Az irodalmi vagy művészeti alkotásokkal fennálló „járulékossági” kapcsolat hiánya miatt indokolatlan lenne a filmek többszörözött példányait szomszédos jogi oltalomban részesíteni.

17      Ebből következően a törvényrendelet az irányelvben foglaltakkal ellentétben azt eredményezné, hogy a film első rögzítésének előállítója nem gyakorolhatná kizárólagos jogát, mivel nem engedélyezhetné, illetve tilthatná meg filmje többszörözött példányainak bérbeadását.

18      A Portugál Köztársaság ellenkérelmében megjegyzi, hogy a törvényrendelet elfogadásakor a szerzői és szomszédos jogi törvénykönyv (Código do Direito de Autor e dos Direitos Conexos) azonos jogállást biztosított a hangfelvételek és a videofelvételek előállítóinak. Annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa ezt az egyenlőséget és elkerülje a kétféle előállító fennálló jogállása közötti aránytalanságot, a jogalkotó a kizárólagos jogosultak felsorolását kiegészítette a videofelvételek előállítóival. Az tehát, hogy a szóban forgó törvényrendelet a hangfelvételek előállítójának jogállásához igazítja a videofelvételek előállítójáét, és ezáltal a közösségi jogban szabályozottnál magasabb szintű védelmet biztosít ez utóbbi számára, a nemzeti jogrendszer jellegzetességeihez való igazodást szolgálja.

19      A Portugál Köztársaság másfelől úgy véli, hogy maga az irányelv sem egyértelmű. Amikor ugyanis az irányelv 2. cikke (1) bekezdésében a „film” kevésbé pontos fogalmát használja, úgy tűnik, hogy egyetlen fogalomba vonja össze a filmalkotásokat és a videofelvételen rögzített alkotásokat. Így azt lehet feltételezni, hogy a film többszörözött példányainak előállítója is lehet az első rögzítés előállítója.

20      Végül a Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy a törvényrendelet csak akkor ellentétes az irányelvvel, ha bebizonyosodik, hogy a nemzeti szabályozás ellentmondásban áll az irányelv célkitűzéseivel, ha a törvényrendelet akadályozza a belső piac működését, vagy ha harmadik személyek jogait sérti. A törvényrendelet alkalmazása viszont sem a belső, sem a nemzeti piacon nem idézett elő problémákat, senkinek nem csorbult az irányelvvel biztosított joga, és semmilyen panaszt nem jeleztek.

 A Bíróság álláspontja

21      Bevezetésképpen meg kell állapítani, hogy ez az első kifogás azt a kérdést veti fel, hogy a bérbeadás kizárólagos joga a videofelvételek előállítóit is megilleti‑e.

22      Ha ugyanis a videofelvételek előállítóit is megilletné a kizárólagos jog, az nem csupán egy további kategóriával egészítené ki az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében található jogosultak felsorolását, hanem éppen hogy megkérdőjelezné az e rendelkezésben foglalt sajátos kizárólagos jogokat.

23      E tekintetben az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a bérbeadás és haszonkölcsönbe adás engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó kizárólagos jogot biztosít a film első rögzítése előállítójának, filmje eredeti és többszörözött példányai tekintetében Ebből következik, hogy ha a videofelvétel előállítóját is megilletné a videofelvétel bérbeadása fölötti felügyelet joga, akkor a film első rögzítése előállítójának joga nyilvánvalóan nem lenne már kizárólagos jog.

24      Ezt ez értelmezést az irányelv célja is megerősíti, amely a szellemi tulajdon terén a bérbeadás és a haszonkölcsönbe adás joga, valamint egyes szomszédos jogok vonatkozásában a Közösségen belüli harmonizált jogi védelem megteremtésére irányul (lásd a C‑200/96. sz. Metronome Musik ügyben 1998. április 28‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1953. o.] 22. pontját).

25      Mint az különösen az első preambulumbekezdésből következik, az irányelv a bérlet és a haszonkölcsön területén a szerzői jogi művek jogi védelmével kapcsolatban a tagállamok között fennálló különbségek megszüntetésére irányul, hogy ezáltal csökkentse a kereskedelmi akadályokat és a verseny torzulását. Ha az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok különböző személycsoportoknak szabadon biztosíthatnák a videofelvételek bérbeadásának engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó jogot, akkor ez a cél nyilvánvalóan nem teljesülne.

26      A Bíróság e tekintetben már megállapította, hogy a videokazetták forgalmazása nem kizárólag értékesítés, hanem bérbeadás formájában is megjelenik. A kölcsönzés megtiltására irányuló jog egy tagállamban, tehát valószínűleg befolyásolja a videokazetták kereskedelmét e tagállamban, és ebből kifolyólag közvetetten hatást gyakorolhat az e termékekkel folytatott Közösségen belüli kereskedelemre (lásd a 158/86. sz. Warner Brothers ügyben 1988. május 17‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 2605. o.] 10. pontját).

27      Azonkívül meg kell jegyezni, hogy az irányelv hetedik preambulumbekezdése alapján azért indokolt a hangfelvételek és a filmek előállítóinak kizárólagos bérbeadási jogának védelme, mert védelmet kell nyújtani az előállítás rendkívül magas és kockázatos, és a szerzők új alkotásainak megalkotásához feltétlenül szükséges befektetésének értékvesztésével szemben (lásd különösen a hangfelvételek előállítói vonatkozásában a fent hivatkozott Metronome Musik ügyben hozott ítélet 24. pontját).

28      Nem tűnik azonban úgy, hogy a videofelvételek előállítása olyan magas és kockázatos befektetést igényelne, amely miatt miatt sajátos védelemben kellene részesülniük. A Bíróság korábban már kimondta, hogy a hangfelvételeket rendkívül könnyű többszörözni (lásd a fent hivatkozott Metronome Musik ügyben hozott ítélet 24. pontját). Jóllehet ezt a kijelentés a hangfelvételekre vonatkozott, az újabb technológiák fejlődése azonban már a képhordozók másolását is megkönnyítette.

29      Következésképpen a törvényrendelet nem egyeztethető össze az irányelvvel, amennyiben a videofelvételek előállítóinak is bérbeadási jogot biztosít.

30      Ezt a megállapítást nem vonja kétségbe a Portugál Köztársaság azon érve sem, miszerint a portugál jog „a nemzeti jogrendszer jellegzetességeihez való igazodás” érdekében azonos jogállást biztosít a videofelvételek és a hangfelvételek előállítóinak.

31      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállam ugyanis nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszere rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire, valamely irányelv által előírt kötelezettségek és határidők figyelmen kívül hagyásának igazolására (lásd különösen a C‑114/02. sz. Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. április 10‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑3783. o.] 11. pontját és a C‑358/03. sz. Bizottság kontra Ausztria ügyben 2004. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑12055. o.] 13. pontját).

32      Végül mivel a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset objektív jellegű (lásd különösen a C‑73/92. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1993. november 17‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑5997. o.] 19. pontját), egy közösségi jogi szabály által előírt kötelezettség megsértése önmagában is kötelezettségszegést valósít meg, illetve nem releváns annak felvetése, hogy e kötelezettségszegés nem járt hátrányos következményekkel (lásd különösen a C‑392/96. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑5901. o.] 60. és 61. pontját, valamint a C‑233/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑6625. o.] 62. pontját). El kell tehát utasítani a Portugál Köztársaság azon érvét, miszerint a kifogásolt kötelezettségszegés nem eredményezett konkrét problémákat.

33      A fenti megállapításokra tekintettel meg kell állapítani, hogy helyt kell adni annak a kifogásnak, amely szerint a Portugál Köztársaság megsértette az irányelv 2. cikkének (1) bekezdését.

 Az irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének megsértésére alapított második kifogásról

 A felek érvei

34      A bérbeadás jogának az előadóművész által a film előállítójának történő átengedésével kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy a törvényrendelet nem egyértelmű, mivel az előállítók két fajtájára vonatkozhat, a videofelvételek előállítójára és a film első rögzítésének előállítójára.

35      A törvényrendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében pedig az előállító felel a bérleti díj fizetéséért. Ez nehézséget okoz az előadóművészeknek a nekik járó díjazás megszerzését illetően, hiszen nem tudják, hogy a két előállító közül melyik köteles ezt kifizetni. Erre vonatkozóan az irányelv egyértelmű: csak a film első rögzítésének előállítója lehet az előadóművészek bérbeadási joga átengedésének kedvezményezettje, és kizárólag ők kötelesek az előadóművészeknek járó díjazás megfizetésére. Az olyan átültetés, mint amilyen a törvényrendelettel történt, valójában tehát a másolásipart támogatja.

36      A Portugál Köztársaság vitatja azt, hogy a törvényrendelet nem egyértelmű. Szerinte az ellenkező bizonyításáig a film első rögzítésének előállítója köteles a díjazás megfizetésére. Egyébként pedig az ellentmondásosság nem csak a törvényrendeletből, hanem a „film” irányelvben foglalt meghatározásából is ered.

 A Bíróság álláspontja

37      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint minden tagállam köteles az irányelveket a tagállamokban letelepedett érintett személyek érdekében oly módon átültetni, hogy teljes mértékben megfeleljen a jogviszonyok egyértelműségére és biztonságára vonatkozóan a közösségi jogalkotó által előírt követelménynek. Az irányelvek rendelkezéseit e célból vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges egyediséggel, meghatározottsággal és egyértelműséggel kell átültetni (lásd a C‑207/96. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1997. december 4‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑6869. o.] 26. pontját).

38      Bevezetésképpen meg kell jegyezni, hogy az irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdéséből következően vélelmezni lehet, vagy jogszabály erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az előadóművészek jogaikat átengedték a film előállítójának. Az átruházás ellenértékeként az irányelv 4. cikke méltányos díjazást biztosít ezeknek az előadóművészeknek.

39      A törvényrendelet 8. cikke értelmében az előadóművész a „film előállítójának” engedi át kizárólagos bérbeadási jogát, ennek fogalmát azonban nem határozza meg közelebbről. A törvényrendelet 5. cikke szerint a „film előállítója” felel a videofelvételek vagy filmek eredeti vagy többszörözött példányaira vonatkozó bérbeadási jog átengedéséért járó díjazás fizetéséért. E két cikk együttes értelmezéséből arra lehet következtetni, hogy a videofelvételek előállítója a film előállítóinak kategóriájába tartozik, akik a díjazás fizetésére kötelesek.

40      E tekintetben a Portugál Köztársaság maga is elismeri a törvényrendelete ellentmondásos voltát.

41       Ezzel szemben amikor az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a bérbeadási jog átengedésével kapcsolatban a film előállítójára utal, akkor valójában csak a film első rögzítésének előállítóját érti ide. Mivel a videofelvételekre nem hivatkozik ez a cikk, a videofelvételek előállítója nem részesül a film előállítójának jogállásában.

42      Az irányelv ezen átültetéséből következően tehát olyan helyzet alakulhat ki, hogy Portugáliában az előadóművészek nem kaphatják meg a nekik járó díjazást, mivel nem egyértelmű, hogy melyik előállító felel az irányelv 4. cikkében foglalt méltányos díjazás fizetéséért.

43      Ilyen feltételek mellett helyt kell adni az irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének helytelen átültetésére alapított kifogásnak.

44      A fentiekből következik, hogy azáltal, hogy a nemzeti jogban a videofelvételek előállítói javára is biztosítja a bérbeadás jogát, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit, és azáltal, hogy nem szabályozta egyértelműen a nemzeti jogban azt, hogy ki köteles az előadóművésznek a bérbeadási joga átengedéséért járó díjazást megfizetni, a Portugál Köztársaság megsértette az irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkét.

 A költségekről

45      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      –       Azáltal, hogy a nemzeti jogban a videofelvételek előállítói javára is biztosítja a bérbeadás jogát, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit.

–        Azáltal, hogy nem szabályozta egyértelműen a nemzeti jogban azt, hogy ki köteles az előadóművésznek a bérbeadási joga átengedéséért járó díjazást megfizetni, a Portugál Köztársaság megsértette a 2001/29/EK irányelvvel módosított 92/100 irányelv 2. cikkének (5) és (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4 cikkét.

2)      A Bíróság a Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: portugál.