C‑28/05. sz. ügy

G. J. Dokter és társai

kontra

Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit

(a College van Beroep voor het bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Mezőgazdaság – Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem – 85/511/EGK irányelv – 90/425/EGK irányelv – A ragadós száj- és körömfájás kimutatása céljából a 85/511/EGK irányelv mellékletében nem szereplő laboratórium által végzett vizsgálat – A nemzeti hatóságok mérlegelési mozgástere – Az arányosság elve – A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve”

Az ítélet összefoglalása

1.        Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem – 85/511 irányelv

(A 90/423 irányelvvel módosított 85/511 tanácsi irányelv, 11. cikk, (1) bekezdés, első francia bekezdés, 13. cikk (1) bekezdés, második franciabekezdés, valamint 17.cikk)

2.        Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem – 85/511 irányelv

(A 90/423 irányelvvel módosított 85/511 tanácsi irányelv; 90/425 irányelv, 10. cikk, (1) bekezdés)

3.        Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem – 85/511 irányelv

(A 90/423 irányelvvel módosított 85/511 tanácsi irányelv)

4.        Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem – 85/511 irányelv

(A 90/423 irányelvvel módosított 85/511 tanácsi irányelv, 5. cikk; 90/425 irányelv, 10. cikk, (1) bekezdés; 2001/246 bizottsági határozat, 2. cikk)

1.        A 90/423 irányelvvel módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 85/511 irányelv akként értelmezendő, hogy a B. mellékletében szereplő laboratórium adatainak nem a 17. cikke szerinti eljárásban bekövetkezett változása csak akkor eredményezi azt, hogy e laboratórium elveszíti az e mellékletben szereplő laboratóriumi jogállását, ha a bekövetkezett változások az érintett laboratórium biztonságára a ragadós száj- és körömfájás vírusának az e laboratóriumban végzett vizsgálatok során történő elterjedésének a veszélyét érintő hatással járnak, és megnő a fertőzésre fogékony helyi állatok kontaminációjának veszélye.

Ugyanis a 85/511 irányelv B. mellékletében említett laboratóriumot érintő módosítások felvételének követelményét ezen irányelv fő céljára, különösen a ragadós száj- és körömfájás elleni eredményes küzdelemre figyelemmel kell értelmezni, közelebbről arra, hogy intézkedéseket kell tenni, amint e betegség megjelenik. E tekintetben a küzdelem eredményességéhez az szükséges, hogy a hatóságoknak kellő időben lehetőségük legyen többek között a betegség észleléséhez szükséges diagnózis megállapíttatására. Márpedig ha laboratóriumot érintő módosítások az említett B. mellékletbe való felvételének elmaradása mindenképpen azt eredményezné, hogy e laboratórium elveszti az e mellékletben szereplő laboratóriumi jogállását, akkor a nemzeti hatóságok ezen irányelv 11. cikk (1) bekezdése, első francia bekezdése és 13. cikke (1) bekezdése, második francia bekezdése alapján nem végeztethetnének e laboratóriummal vizsgálatokat mindaddig, amíg a kérdéses módosítások e mellékletbe való felvétele meg nem történik. E követelmény azt eredményezné, hogy e hatóságok nem rendelkezhetnének a vírus kellő időben történő kimutatására alkalmas, közeli laboratóriummal, ez pedig ellentétes lenne a ragadós száj- és körömfájás elleni eredményes küzdelemmel mint céllal. Így e módosítások e mellékletbe való felvételének követelménye nem jelenthet többet az ezzel biztosítandó – azaz a vírus laboratóriumi vizsgálatok során történő elterjedése veszélyének kiküszöböléséhez fűződő – érdek védelméhez szükségesnél.

(vö. 34–36., 59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A 90/423 irányelvvel módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló 85/511 irányelvvel nem ellentétes, ha valamely tagállam a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium vizsgálati eredményei alapján hozza meg az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében írt, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseket.

Ugyanis a ragadós száj- és körömfájás elleni hatékony küzdelemre mint célra tekintettel a 85/511 irányelv 2. cikke második bekezdésének c) pontja szerinti diagnosztikai lehetőségeket tágan kell értelmezni. Márpedig a 2. cikk második bekezdésének c) pontja a „laboratórium” kifejezést további pontosítás nélkül használja, azaz a szöveg nem jelzi, hogy az intézkedések kizárólag a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratórium eredményei alapján tehetők meg.

Az említett irányelv 5. cikkében előírt ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelemre vonatkozó intézkedések így az irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium eredményei alapján is megtehetők. E betegség elleni küzdelemre vonatkozó intézkedések kiegészítő jellege, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságok a 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése alapján jogosultak elfogadni, azt jelenti, hogy e hatóságok a 85/511 irányelv 5. cikkében írtakhoz hasonló intézkedéseket tehetnek ugyanazon laboratóriumi eredmények alapján, mint amelyek alapján az e cikkben írt intézkedéseket megteszik, így a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium eredményei alapján is.

(vö. 51–52., 54., 59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        A 90/423 irányelvvel módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló 85/511 irányelv összefüggésében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság köteles elfogadni a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással rendelkező laboratórium vizsgálati eredményeit, és fő szabály szerint köteles megtenni az ezen irányelvben előírt vagy a ragadós száj- és körömfájás gyors és hatásos leküzdésének szükségességére figyelemmel megfelelőnek ítélt egyéb intézkedéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóság csak akkor tartózkodhat ezen intézkedések megtételétől, ha alapos okkal komolyan kételkedik e laboratóriumi eredmények megbízhatóságában. Ekkor többek között az ezen eredményt megerősítő vagy cáfoló más diagnózishoz folyamodhat.

A hatáskörrel rendelkező hatóság köteles figyelembe venni 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással nem rendelkező laboratórium vizsgálati eredményeit is, és adott esetben a közösségi szabályozásban előírt megfelelő intézkedéseket megtenni. Mivel azonban e laboratórium nem feltétlenül nyújt ugyanolyan biztosítékot a megbízhatóságra, mint a B. mellékletében szereplő laboratóriumok, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a megfelelő intézkedések megtétele előtt meg kell bizonyosodnia az eredmény megbízhatóságáról.

A hatáskörrel rendelkező hatóság mindig csak a közösségi jog általános elveinek – így különösen az arányosság elvének és az alapvető jogoknak – a tiszteletben tartásával intézkedhet a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem területén.

(vö. 67., 79. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.        Figyelemmel azokra a súlyos következményekre, amelyeket a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló 85/511 irányelv 5. cikke, a hollandiai ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre és e betegségtől való mentesítésre a 85/511 irányelv 13. cikke alkalmazásában vonatkozó feltételek megállapításáról szóló 2001/246 határozat 2. cikke, valamint az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése alapján hozott határozatok az állattartók számára jelentenek, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem terén megköveteli, hogy e határozatok címzetteinek fő szabály szerint lehetőségük legyen a vitás intézkedések alapjául szolgáló, terhükre rótt tényezőkre vonatkozó álláspontjuk megfelelő kinyilvánítására.

Mindazonáltal – tekintettel arra, hogy az alapvető jogok, így a védelemhez való jog tiszteletben tartása, korlátozhatók, feltéve, hogy a korlátozás megfelel a kérdéses intézkedés által követett közérdekű célkitűzéseknek, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené – a közegészség védelme fő szabály szerint igazolja, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság ezen intézkedéseket az érintettek ezen intézkedések alapjául szolgáló tényezőkre vonatkozó álláspontjának ismerete nélkül hozza meg. Ez a korlátozás csak akkor minősül aránytalannak, megengedhetetlennek és a védelemhez való jog lényegét sértőnek, ha az érintetteknek nincs lehetőségük arra, hogy ezen intézkedéseket utólagos eljárásban vitassák, és álláspontjukat ezen eljárásban megfelelően előadhassák. Emellett, a ragadós száj- és körömfájás elleni gyors intézkedés szükségességére tekintettel, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve nem követeli meg ezen intézkedések végrehajtásának az eljárás befejezéséig történő felfüggesztését sem.

(vö. 74–77. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. június 15.(*)

„Mezőgazdaság – Ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem – 85/511/EGK irányelv – 90/425/EGK irányelv – A ragadós száj- és körömfájás kimutatása céljából a 85/511/EGK irányelv mellékletében nem szereplő laboratórium által végzett vizsgálat – A nemzeti hatóságok mérlegelési mozgástere – Az arányosság elve – A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve”

A C‑28/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) a Bírósághoz 2005. január 28‑án érkezett 2005. január 18‑i határozatával terjesztett elő az előtte

G. J. Dokter,

a Maatschap Van den Top,

W. Boekhout

és

a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. Malenovský (előadó), A. Borg Barthet, U. Lõhmus és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. december 8‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        G. J. Dokter képviseletében N. W. A. Tollenaar advocaat,

–        a holland kormány képviseletében H. Sevenster és C. ten Dam, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében T. van Rijn, F. Erlbacher és M. van Heezik, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. január 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1990. június 26‑i 90/423/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 224., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 122. o.) módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1985. november 18‑i 85/511/EGK tanácsi irányelv (HL L 315., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 265. o., a továbbiakban: 85/511 irányelv) értelmezésére irányul.

2        E kérelmet a G. J. Dokter, a Maatschap Van den Top, W. Boekhout (a továbbiakban: az alapügy felperesei) és a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit között az alapügy felperesei állatainak levágása miatt folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 Jogi háttér

3        A 85/511 irányelv 2. cikke második bekezdésének c)–e) pontja értelmében:

„c)      »fertőzött állat«: a ragadós száj- és körömfájás iránt fogékony állatfaj azon egyede,

–        amiben [helyesen: amelynél] a ragadós száj- és körömfájásra jellemző klinikai tüneteket vagy kórbonctani elváltozásokat állapítottak meg,

–        amiben [helyesen: amelynél] a ragadós száj- és körömfájást laboratóriumi vizsgálat alapján hivatalosan megállapították;

d)      »a fertőzöttségre gyanús állat«: a ragadós száj- és körömfájás iránt fogékony állatfaj azon egyede, amelyen olyan klinikai tünetek vagy kórbonctani elváltozások találhatók, amelyek a ragadós száj- és körömfájás alapos gyanúját vetik fel;

e)      »kontaminációra gyanús állat«: a ragadós száj- és körömfájás iránt fogékony állatfaj azon egyede, amely az összegyűjtött járványtani adatok alapján a ragadós száj- és körömfájás vírusával közvetlenül vagy közvetetten érintkezhetett”.

4        Ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok biztosítják, hogy ha valamely gazdaságban egy vagy több állat ragadós száj- és körömfájás fertőzésre, fertőzöttségre vagy kontaminációra gyanús, haladéktalanul hatósági vizsgálatot indítanak a fertőzés gyanújának megerősítésére vagy kizárására, különös figyelemmel arra, hogy a hatósági állatorvos levegye, illetve levetesse a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges mintákat.

[…]”

5        Ugyanezen irányelv 5. cikke szerint „[a]mint beigazolódik, hogy a gazdaságban egy vagy több, a 2. cikk c) pontjában meghatározott állat található”, az illetékes hatóság haladéktalanul bevezeti az e cikkben írt intézkedéseket, így különösen gondoskodik a fertőzésre fogékony állatfaj gazdaságban található valamennyi egyedének hatósági felügyelet mellett olyan módon történő helyszíni leöléséről, ami kizárja a ragadós száj- és körömfájás vírusa továbbterjedésének mindennemű kockázatát.

6        Ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy:

–        a ragadós száj- és körömfájás felderítésével kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatokat a – 17. cikkben meghatározott eljárással összhangban módosítható vagy kiegészíthető – mellékletben felsorolt nemzeti laboratóriumban végezzék. Szükség esetén, és különösen az első megbetegedések alkalmával, a laboratóriumi vizsgálat során meg kell határozni a vírus típusát, altípusát vagy esetleges variánsát, amely vizsgálat eredményét – szükség szerint – a Közösség által kijelölt referencia laboratórium megerősítheti

[…]”.

7        Ugyanezen irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy:

–        […]

–        a száj- és körömfájás vírus[ának] kezelése kutatás, diagnózis és/vagy oltóanyag-előállítás céljából csak az A. és B. mellékletben felsorolt, jóváhagyott létesítményekben és laboratóriumokban végezhető,

–        […]

–        a második francia bekezdésben említett létesítmények és laboratóriumok csak akkor kerülhetnek jóváhagyásra, ha eleget tesznek a FAO által, a száj- és körömfájásvírussal való in vitro és in vivo laboratóriumi munkára vonatkozóan ajánlott minimumkövetelményeknek.

(2)      A Bizottság állatorvos szakértői a tagállamok illetékes szerveivel együttműködve helyszíni ellenőrzések során bizonyosodnak meg arról, hogy az A. és B. mellékletekben említett laboratóriumokban és létesítményekben alkalmazott biztonsági rendszerek megfelelnek a FAO minimumszabványainak.

A Bizottság ezeket a vizsgálatokat legalább évente egyszer elvégzi. […]

[…]”

8        A 85/511 irányelv „A ragadós száj- és körömfájás élő vírusának kezelésére jogosult nemzeti laboratóriumok” című B. mellékletének „Hollandia” rovatában a „Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad” szerepel.

9        A 85/511 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján az e mellékletben felsorolt laboratóriumok jegyzékét az ezen irányelv 17. cikke szerinti komitológiai eljárásban rendszeresen naprakésszé kell tenni. Ebben az eljárásban a Bizottság az elfogadandó intézkedések tervezetét a tagállamok képviselőiből álló Állat-egészségügyi Állandó Bizottság, illetve adott esetben az Európai Unió Tanácsa elé terjeszti.

10      A 90/423 irányelv harmadik preambulumbekezdése értelmében:

„egy […] bizottsági tanulmány megállapította, […] hogy kockázatos a vírus laboratóriumi kezelése az az iránt fogékony állatokra való átterjedés lehetősége miatt, és a vakcinázás is, ha az inaktiválási eljárások nem biztosítják annak biztonságát”.

11      Az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26‑i 90/425/EGK tanácsi irányelv (HL L 224., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 138. o.) 10. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A tagállamok haladéktalanul jelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak a[z állatbetegségek Közösségen belüli bejelentéséről szóló, 1982. december 21‑i] 82/894/EGK [tanácsi] irányelvben [HL L 378., 58. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 5. kötet, 191. o.] felsorolt betegségeken felül minden egyéb zoonózis vagy betegség jelentkezését, illetve bármely egyéb okot, ami [helyesen: amely] jelentős állat-egészségügyi vagy közegészségügyi veszélyt jelenthet.

A feladó tagállam haladéktalanul életbe lépteti a közösségi szabályozás által előírt ellenőrzési és óvintézkedéseket, különös tekintettel az e rendelkezésekben meghatározott pufferzónákra, vagy más megfelelő intézkedéseket alkalmaz.

[…]”

12      A hollandiai ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre és e betegségtől való mentesítésre a 85/511/EGK irányelv 13. cikke alkalmazásában vonatkozó feltételek megállapításáról szóló, 2001. március 27‑i 2001/246/EK bizottsági határozat (HL L 88., 21. o.) indokolásának 4. pontja szerint:

„A 85/511/EGK irányelv alapján meghozott intézkedéseken kívül Hollandia elővigyázatossági intézkedésként a fertőzött vagy fertőzésgyanús gazdaságok közvetlen közelében található gazdaságokban lévő fertőzésre fogékony állatok megelőző vágását végzi, tekintettel a járványügyi helyzetre és a terület egyes részein a fertőzésre fogékony állatok nagy sűrűségére” [nem hivatalos fordítás].

13      Ugyanezen határozat 1. cikke értelmében:

„E határozat alkalmazásában:

1.      »megelőző vágás«: a 85/511/EGK irányelv 4. vagy 5. cikkében írt korlátozás hatálya alatt álló gazdaság meghatározott sugarú körzetében található gazdaság fertőzésre fogékony állatainak leölése

[…]

2.      »szupresszív vakcinázás«: a fertőzésre fogékony fajba tartozó állatok sürgősségi vakcinázása valamely meghatározott körzetben (vakcinázási körzet) található egyes gazdaságokban; kizárólag az 1. pontban meghatározott megelőző vágással összefüggésben végezhető

[…]” [nem hivatalos fordítás].

14      E határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A 85/511/EGK irányelv, és különösen ezen irányelv 4., 5. és 9. cikkének sérelme nélkül Hollandia a mellékletben felsorolt feltételek mellett szupresszív vakcinázás alkalmazása mellett határozhat” [nem hivatalos fordítás].

15      E melléklet többek között kimondja, hogy „a körzet, amelyen belül szupresszív vakcinázás végzendő” [nem hivatalos fordítás] a 85/511 irányelv 4. vagy 5. cikkében írt korlátozás hatálya alatt álló gazdaság legfeljebb két kilométer sugarú körzete. A vakcinázási körzetnek Hollandiának a hollandiai ragadós száj- és körömfájás elleni egyes óvintézkedésekről szóló, 2001. március 21‑i 2001/223/EK bizottsági határozat (HL L 82., 229. o.) I. mellékletében meghatározott területén, azaz Gelderland, Overijssel, Flevoland vagy Noord-Brabant tartományban kell lennie.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16      Miután a holland közigazgatás tudomást szerzett arról, hogy az alapügy felpereseinek gazdaságaitól kevesebb mint két kilométerre lévő Teunissen gazdaságban felmerült a ragadós száj- és körömfájás gyanúja, a Rijksdienst voor de keuring van Vee en Vlees (országos állat- és húsvizsgáló szolgálat, a továbbiakban: RVV) szakemberei 2001. március 20‑án és 22‑én vizsgálatot végeztek e gazdaságban, amelynek során mintákat vettek, amelyeket megvizsgálásra elküldtek az ID‑Lelystad BV (a továbbiakban: ID‑Lelystad) laboratóriumába. E szakemberek klinikai vizsgálatot is végeztek, tizennégy állatot leöltek, és 2001. március 27‑én kiürítették a gazdaságot.

17      Az ID‑Lelystad 2001. március 28‑án faxon közölte az RVV‑vel, hogy a Teunissen gazdaságból származó minták pozitívnak bizonyultak.

18      Következésképpen az RVV igazgatója a Teunissen gazdaságot fertőzöttnek nyilvánította, és 2001. március 29‑i határozataival értesítette az alapügyek felpereseit, hogy a gazdaságaikban található hasított körműek kontaminációgyanúsnak tekintendők, mivel a közelben ragadós száj- és körömfájást észleltek. E határozatokat követően – amelyek ellen az e felperesek által bejelentett fellebbezéseket gyorsított eljárásban elutasították – e felperesek gazdaságaiban intézkedés történt a vírus leküzdésére, azaz kezdetben az állatok vakcinázására, később pedig leölésükre.

19      Az alapügy felperesei e határozatok ellen panasszal éltek az RVV igazgatójánál, aki azonban e panaszokat elutasította. Ezután az alapügy felperesei az előterjesztő bíróság előtt keresetben támadták meg az elutasító határozatokat.

20      Előadták, hogy az RVV igazgatója nem alapozhatta 2001. március 29‑i határozatait kizárólag az ID‑Lelystad laboratóriumi vizsgálati eredményeket közlő faxküldeményére. Be kellett volna kérnie a laboratóriumi iratokat, amelyeket át kellett volna tekintenie, és meg kellett volna vizsgálnia, hogy a laboratórium helyesen végezte‑e el a vizsgálatot. Ezenkívül az RVV igazgatója, 2001. március 29‑i határozatát az ID‑Lelystad végezte vizsgálatra alapozva, megsértette a 85/511 irányelvet, mivel az ID‑Lelystad nem szerepel ezen irányelv B. mellékletében, így nem minősül ezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése és 13. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett laboratóriumnak. E mellékletben a Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad (a továbbiakban: CDI) szerepel, amely nevében és jogi formájában is különbözik az ID‑Lelystadtól.

21      Az RVV igazgatója azt állította, hogy kötve van a laboratóriumi eredményekhez, azok helyességét nem vizsgálhatja felül. A ragadós száj- és körömfájás érintett gazdaságokban való jelenlétének megállapítása kérdésében tehát nem rendelkezik mérlegelési joggal. Következésképpen köteles volt e betegség leküzdése végett intézkedni, mihelyt a laboratórium a vírus jelenlétét kimutatta. Ezenkívül úgy vélte, hogy a 85/511 irányelv B. melléklete akként értelmezendő, hogy az tartalmazza az ID‑Lelystadot is. A CDI ID‑Lelystaddá való átalakulása ugyanis csak a jogi forma módosulását jelentette. Ez 1995 óta ugyanaz a laboratórium, amely ugyanazon a címen, ugyanazzal a felszereléssel és ugyanazokkal a feladatokkal működik.

22      E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      Közvetlen hatálya van‑e a 85/511[…] irányelv 11. cikke (1) bekezdése első francia bekezdése és 13. cikke (1) bekezdése második francia bekezdése rendelkezéseinek együttes alkalmazása alapján fennálló, annak biztosítására vonatkozó tagállami kötelezettségnek, hogy a ragadós száj- és körömfájás felderítésével kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatokat ezen irányelv B. mellékletében felsorolt laboratóriumban végezzék?

2)      a)     Akként kell‑e értelmezni a 85/511 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését, hogy jogi következménye van annak a körülménynek, hogy a ragadós száj- és körömfájást olyan laboratórium állapítja meg, amely nincs felsorolva ezen irányelv B. mellékletében?

         b)     Amennyiben a 2a) kérdésre adott válasz igenlő:

                  Célja‑e a 85/511 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének [az alapeljárás felpereseihez] hasonló jogalanyok érdekeinek védelme? Ha nem célja, hivatkozhatnak‑e ilyen jogalanyok a tagállami hatóságok e rendelkezésekből eredő kötelezettségeinek esetleges megszegésére?

         c)     Amennyiben a 2b) kérdésre adott válaszból az következik, hogy a jogalanyok hivatkozhatnak a 85/511 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésére:

                  Milyen jogi következménye van annak, hogy a ragadós száj- és körömfájást a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium állapította meg?

3)      Akként kell‑e értelmezni a 85/511 irányelv B. mellékletét az irányelv 11. és 13. cikkének rendelkezéseire figyelemmel, hogy a »Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad« megemlítése az ID‑Lelystad BV‑re is vonatkozhat, illetve arra is vonatkoznia kell?

4)      Amennyiben az előző kérdésekre adott válaszokból az következik, hogy a ragadós száj- és körömfájást megállapíthatja a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium, illetve az következik, hogy a 85/511 irányelv B. mellékletét akként kell értelmezni, hogy a »Centraal Diergeneeskundig Instituut, Lelystad« megemlítése az ID‑Lelystad BV‑re is vonatkozhat, illetve arra is vonatkoznia kell:

Akként kell‑e értelmezni a 85/511 irányelvet, hogy az kimondja: a döntésre jogosult nemzeti közigazgatási hatóság kötve van a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratórium vizsgálati eredményéhez, illetve – amennyiben a 2b) kérdésre adott válaszból az következik, hogy a közigazgatási hatóság a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseit a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium eredményeire is alapozhatja – ez utóbbi laboratórium eredményeihez, vagy e hatósági jogkör meghatározása a tagállam eljárási autonómiájához tartozik, és az alapeljárásban eljáró bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a vonatkozó rendelkezéseket attól függetlenül alkalmazni kell‑e, hogy a laboratóriumi vizsgálatra valamely közösségi jogi vagy nemzeti jogi kötelezettség alapján kerül sor, továbbá meg kell vizsgálnia, hogy a nemzeti eljárásjogi keret alkalmazása a közösségi jogi rendelkezések végrehajtását nem teszi‑e rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné?

5)      Amennyiben a 4) kérdésre adott válaszból az következik, hogy a nemzeti hatóságok laboratóriumi eredményhez való kötöttségét a 85/511 irányelv szabályozza:

Feltétlenül kötelezi‑e a nemzeti hatóságokat a ragadós száj- és körömfájás körében valamely laboratórium által elvégzett vizsgálat? Amennyiben a válasz nemleges, milyen mérlegelési szabadságot enged a 85/511 irányelv a nemzeti hatóságok részére?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első, a második és a harmadik kérdésről

23      Együtt vizsgálandó első, második és harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében egyrészt arra vár választ, hogy a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratórium adatainak milyen, nem az ezen irányelv 17. cikke szerinti eljárásban bekövetkezett változása eredményezi azt, hogy e laboratórium elveszíti az e mellékletben szereplő laboratóriumi jogállását, másrészt arra, hogy alapozhatja‑e a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseit az e jogállással nem rendelkező laboratórium eredményeire is. Ezenkívül az előterjesztő bíróság arra vár választ, ellentétes‑e ezen irányelvvel, ha valamely tagállam az alapügyéihez hasonló körülmények között az e mellékletben nem szereplő laboratórium vizsgálati eredményei alapján hoz a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedést, illetve hivatkozhatnak‑e a jogalanyok a 85/511 irányelv megsértésére a nemzeti bíróság előtt, és jár‑e jogi következményekkel a 85/511 irányelv ilyen megsértése.

24      Bevezetésképpen megállapítandó, hogy 2001. március 27‑én, azaz a vitás nemzeti határozatok meghozatala előtt két nappal a Bizottság a 90/425 irányelv 10. cikke és a 85/511 irányelv 13. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadta a 2001/246 határozatot. E határozatban a Bizottság engedélyezte az állatok szupresszív vakcinázását és megelőző vágását; ez utóbbi intézkedés e határozat 1. cikke alapján a 85/511 irányelv 4. vagy 5. cikkében meghatározott korlátozásnak alávetett gazdaságtól meghatározott távolságon belül elhelyezkedő gazdaságok fertőzésre fogékony állatainak leölését jelentette. E határozat indokolásának 4. pontja szerint a 85/511 irányelv alapján meghozott intézkedéseken kívül Hollandia elővigyázatossági intézkedésként a „fertőzött vagy fertőzésgyanús” [nem hivatalos fordítás] gazdaságok közvetlen közelében található gazdaságokban lévő fertőzésre fogékony állatok megelőző vágását megkezdte (lásd a C‑96/03. és C‑97/03. sz., Tempelmann és van Schaijk egyesített ügyekben 2005. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1895. o.] 37. és 38. pontját).

25      A 2001/246 határozat értelmében, a 90/425 irányelv 10. cikkével, valamint a 85/511 irányelv 4. cikkével és 2. cikkének d) és e) pontjával összefüggésben a hatáskörrel rendelkező holland hatóságoknak jogukban állt szupresszív vakcinázást követően az olyan gazdaság legfeljebb 2 kilométer sugarú körzetében a fertőzésre fogékony állatokat leölni, amelyben fertőzöttségre gyanús, azaz olyan állat van, amelyen olyan klinikai tünetek vagy kórbonctani elváltozások találhatók, amelyek a ragadós száj- és körömfájás alapos gyanúját vetik fel, illetve azon gazdaságban, amelyben kontaminációra gyanús, azaz olyan állat van, amely az összegyűjtött járványtani adatok alapján a ragadós száj- és körömfájás vírusával közvetlenül vagy közvetetten érintkezhetett.

26      Márpedig a 2001/246 határozat nem követeli meg, hogy kizárólag a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumok vizsgálati eredményein alapuljanak az olyan gazdaságra vonatkozó adatok, amelyben fertőzöttségre vagy kontaminációra gyanús állat van. Így a szóban forgó intézkedések közösségi joggal való összeegyeztethetősége tekintetében közömbös az a körülmény, hogy ezen adatokat ilyen jogállással nem rendelkező laboratórium szolgáltatta.

27      Emellett a Tempelmann és van Schaijk ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 40. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a 85/511 irányelv nem értelmezhető akként, hogy az abban előírt intézkedéseket ne lehetne a 90/425 irányelv alapján elfogadott közösségi vagy tagállami intézkedésekkel kiegészíteni. Márpedig a 2001/246 határozat ez utóbbi irányelv 10. cikkén alapuló közösségi intézkedés.

28      Az előterjesztő bíróság feladata annak – a jelen ítélet 16. pontjában említett tényekre figyelemmel történő – mérlegelése, hogy a nemzeti hatóságok az alapügyben vitatott intézkedéseket a 2001/246 irányelvben írt feltételeknek megfelelően hozták‑e meg. Ha igen, akkor az eddigiekből az következik, hogy az alapügyek felperesei nem hivatkozhatnak a 85/511 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének és 13. cikke (1) bekezdésének megszegésére, és hogy ezen intézkedések nem ellentétesek a közösségi joggal.

29      Vizsgálandó még, hogy az alapügyek felperesei hivatkozhatnak‑e e rendelkezésekre akkor, ha a holland hatóságoknak a gazdaságaikban található hasított körműeknek a Teunissen gazdaságban észlelt ragadós száj- és körömfájás miatt kontaminációgyanúsnak nyilvánításáról és ezen állatok levágásának elrendeléséről szóló határozata nem alapítható a 2001/246 határozatra.

30      A 85/511 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése és 13. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése alapján a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a száj- és körömfájás vírusának kezelése diagnózis céljából csak az irányelv B. mellékletében felsorolt, jóváhagyott laboratóriumokban történjék.

31      E melléklet a laboratóriumok azonosításához egyedül nevüket és székhelyük városát tünteti fel, azaz Hollandia esetében a „Centraal Diergeneeskundig Instituut” és a „Lelystad” megnevezést. Ezen adatok módosításának egyetlen eljárását ugyanezen irányelv 17. cikke tartalmazza.

32      Ennek az eljárásnak, ahogyan a irányelv 11. és a 13. cikke rendelkezéseinek is az indoka az, amit a 90/423 irányelv harmadik preambulumbekezdése tartalmaz: kockázatos a vírus laboratóriumi kezelése a vírusra fogékony állatokra való átterjedés lehetősége miatt. E megállapítást megerősíti a 85/511 irányelv módosításáról szóló, 2003. január 10‑i 2003/11/EK bizottsági határozat (HL L 7., 82. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 38. kötet, 72. o.) indokolásának 1. pontja is, melynek értelmében: „[a] ragadós száj- és körömfájás vírusa elleni rendszeres közösségi vakcinázásnak az 1991‑ben történő megszüntetése növelte a közösségi állományok fogékonyságát ezzel a betegséggel kapcsolatban. Ezért a vírus közösségi állományokat veszélyeztető elterjedésének megelőzése érdekében alapvető annak biztosítása, hogy a vírust az azt kezelő laboratóriumok biztonságos körülmények között kezeljék”.

33      Így a betegség diagnosztizálását felelős laboratóriumok végzik, ami azt jelenti, hogy megbízhatóságukat az e mellékletbe való felvételük előtt, illetve a rájuk vonatkozó esetleges változások felvétele előtt kell értékelni.

34      E követelményt azonban a 85/511 irányelv fő céljára, a ragadós száj- és körömfájás elleni eredményes küzdelemre (a Tempelman és van Schaijk ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 35. pontja) figyelemmel kell értelmezni, közelebbről arra, hogy intézkedéseket kell tenni, amint e betegség megjelenik. E tekintetben megállapítandó: e küzdelem eredményességéhez az szükséges, hogy a hatóságoknak kellő időben lehetőségük legyen többek között a betegség észleléséhez szükséges diagnózis megállapíttatására.

35      Márpedig ha a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumot érintő módosítások e mellékletbe való felvételének elmaradása mindenképpen azt eredményezné, hogy e laboratórium elveszti az e mellékletben szereplő laboratóriumi jogállását, akkor a nemzeti hatóságok ezen irányelv 11. és 13. cikke alapján nem végeztethetnének e laboratóriummal vizsgálatokat mindaddig, amíg a kérdéses módosítások e mellékletbe való felvétele meg nem történik. E követelmény azt eredményezné, hogy e hatóságok nem rendelkezhetnének a vírus kellő időben történő kimutatására alkalmas, közeli laboratóriummal, ez pedig ellentétes lenne a ragadós száj- és körömfájás elleni eredményes küzdelemmel mint céllal.

36      Így e módosítások e mellékletbe való felvételének követelménye nem jelenthet többet az ezzel biztosítandó – azaz a vírus laboratóriumi vizsgálatok során történő elterjedése veszélyének kiküszöböléséhez fűződő – érdek védelméhez szükségesnél.

37      Esetről esetre külön kell elbírálni, lehetnek‑e a bekövetkezett változások az érintett laboratórium biztonságára olyan hatással, hogy a fertőzésre fogékony helyi állatok kontaminációjának veszélye megnő. Ha nem lehetnek, az érintett laboratórium az adatainak változása ellenére sem veszítheti el a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállását.

38      Ugyanez vonatkozik többek között arra is, ha e laboratórium nevének vagy jogi formájának pusztán formális változása nincsen hatással a laboratórium biztonságára és megbízhatóságára, különösen, ha a személyzet, az elhelyezés és a felszerelés lényegében változatlan maradnak.

39      E tekintetben – az alapügy felpereseinek álláspontjával ellentétben – közömbös, hogy a bekövetkezett változások folytán a laboratórium a nemzeti szabályok alapján az ezen B. mellékletben szereplőtől laboratóriumtól különböző jogalany.

40      A jelen ügyben nyilvánvaló, hogy az ID‑Lelystad a CDI-ből jött létre, egyesülések és jogutódlások során. Az alapügy felperesei azt állítják, hogy az ID‑Lelystad a 85/511 irányelv alkalmazása szempontjából többek között azért nem eshet a CDI‑vel egy tekintet alá, mert két külön jogalanyról van szó, amelyek jogi formája különbözik, mert a CDI az ID‑Lelystaddal ellentétben köteles volt ügyiratait nyilvánosságra hozni, és mert a CDI – az ID‑Lelystadtól eltérően – a hatáskörrel rendelkező miniszter felügyelete alatt állt.

41      Az előzetes döntéshozatalra utalás keretében ugyan a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata a jelen ítélet 30–39. pontjaiban szereplő megfontolások alapján, hogy az ID‑Lelystad e módosítások ellenére is a 85/511 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében és 13. cikkének (1) bekezdésében említett laboratóriumnak tekintendő‑e, azonban a nemzeti bíróság számára hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint az előterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek alapján a döntést lehetővé tévő útmutatást adjon a nemzeti bíróságnak (lásd, ilyen értelemben, a C‑278/93. sz., Freers és Speckmann ügyben 1996. március 7‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑1165. o.] 24. pontját és a C‑77/02. sz. Steinicke-ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑9027. o.] 59. pontját).

42      E tekintetben a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a Bizottság magatartását is, mert a 85/511 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság időszaki ellenőrzések során megvizsgálja az említett B. mellékletben szereplő laboratóriumokban alkalmazott biztonsági rendszereket, és a Bizottságot különös felelősség terheli az ezen irányelv 17. cikke szerinti – valamely laboratórium ezen irányelv alkalmazása szempontjából való megbízhatóságának vizsgálatára irányuló – eljárásban is.

43      Márpedig a Bizottság mind írásbeli észrevételeiben, mind a tárgyaláson azt állította, hogy soha nem volt kétsége az ID‑Lelystad laboratórium azonosságát illetően, és a CDI, illetve az ID‑Lelystad közötti különbséget mindig is csupán formálisnak tekintette.

44      Megállapítandó emellett: az alapügy körülményei között önmagában az, hogy a kezdeti jogalany egyesüléssel vagy jogutódlással más jogalannyá válik, még nem jelenti azt, hogy a laboratórium biztonsági szintje valamely vírus terjedésének veszélye vonatkozásában csökkenne.

45      Ugyanígy megállapítandó az is, hogy nincs kapcsolat a vírus terjedésének veszélye és a laboratórium azon kötelezettsége között, hogy a vizsgált ügyekre vonatkozó belső dokumentumait nyilvánosságra hozza.

46      Ezzel szemben arról a körülményről szólva, hogy a laboratórium nem tartozik a közhatalom felügyelete alá, nem köteles annak utasításait követni, így nem is kényszeríthető a 85/511 irányelven alapuló kötelezettségek teljesítésére, a Bíróság nem zárhatja eleve ki a vírus terjedésének veszélye tekintetében az ilyen módosításnak a biztonságra gyakorolt hatását, következésképpen nem zárhatja ki az ezen irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállás esetleges elvesztését sem. A nemzeti bíróság feladata az ügy tényállására tekintettel annak megítélése, hogy e módosítás kihatott‑e az alapügyben szóban forgó laboratórium biztonságára, vagy sem.

47      Arra az esetre, ha az a következtetés adódna, hogy a fenti megfontolások alapján az ID‑Lelystad elveszítette a 85/511 irányelv mellékletében szereplő laboratóriumi jogállását, az előterjesztő bíróság azt is kérdezi, hogy ellentétes‑e ezen irányelvvel, ha valamely tagállam az alapügyéihez hasonló körülmények között az e mellékletben nem szereplő laboratórium vizsgálati eredményei alapján hoz a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedést, hogy hivatkozhatnak‑e a jogalanyok a 85/511 irányelv e megsértésére a nemzeti bíróság előtt, és hogy jár‑e jogi következményekkel a 85/511 irányelv e megsértése.

48      Az alapügy összefüggésében fontos emlékeztetni arra, hogy a 90/425 irányelv felhatalmazza a tagállamokat a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelemre vonatkozóan kiegészítő nemzeti intézkedések elfogadására a 85/511 irányelvben előírtakon túl, így különösen a fertőzött állatokat tenyésztő gazdasággal szomszédos vagy annak körzetében bizonyos távolságon belül elhelyezkedő gazdasághoz tartozó állatok leölésére (a Tempelman és van Schaijk ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 52. pontja).

49      Azonban a tagállamok ilyen intézkedést csak a közösségi jog betartásával alkalmazhatnak, és kötelesek tiszteletben tartani a hatályos közösségi szabályozás céljait, amint azokat többek között a 85/511 irányelv tartalmazza (lásd ilyen értelemben a Tempelman és van Schaijk ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 31. pontját).

50      A 85/511 irányelvről szólva először is megállapítandó, hogy 5. cikke szerint – a 2. cikk második bekezdésének c) pontjával összefüggésben – a hatáskörrel rendelkező hatóságok kötelesek megtenni az e rendelkezésben felsorolt intézkedéseket – többek között a fertőzésre fogékony állatfaj valamennyi egyedének leölését – minden olyan gazdaságban, amelyről beigazolódik, hogy ott a ragadós száj- és körömfájás iránt fogékony valamely állatfaj egy vagy több olyan egyede található,

–        amelyben a ragadós száj- és körömfájásra jellemző klinikai tüneteket vagy kórbonctani elváltozásokat állapítottak meg, illetve

–        amelyben a ragadós száj- és körömfájást laboratóriumi vizsgálat alapján hivatalosan megállapították.

51      A ragadós száj- és körömfájás elleni hatásos küzdelemre, mint célra tekintettel e diagnosztikai lehetőségeket tágan kell értelmezni.

52      Márpedig e 2. cikk második bekezdésének c) pontja a „laboratórium” kifejezést további pontosítás nélkül használja, azaz a szöveg nem jelzi, hogy az intézkedések kizárólag a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratórium eredményei alapján tehetők meg.

53      Valamint e rendelkezés e betegség elleni intézkedéseket ír elő a ragadós száj- és körömfájás alapos gyanúját felvető klinikai tünetek vagy kórbonctani elváltozások észlelése esetére is. A vírus jelenlétének e módszeren alapuló megállapítása még akkor is kisebb bizonyító erejűnek tűnik, mint a laboratóriumi vizsgálat, ha a Bizottság az illető laboratóriumot nem ismerte el a 85/511 irányelv 17. cikke alapján e vírus kezelésére jogosult laboratóriumnak.

54      Továbbá a hatáskörrel rendelkező hatóságok a 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése alapján jogosultak a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelemre vonatkozóan kiegészítő nemzeti intézkedések elfogadására a 85/511 irányelvben előírtakon túl; e kiegészítő jelleg azt jelenti, hogy e hatóságok a 85/511 irányelv 5. cikkében írtakhoz hasonló intézkedéseket tehetnek ugyanazon laboratóriumi eredmények alapján, mint amelyek alapján az e cikkben írt intézkedéseket megteszik, így a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium eredményei alapján is.

55      Végül megállapítandó, hogy – az alapügy felpereseinek álláspontjával ellentétben – a 85/511 irányelv 11. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének és 13. cikke (1) bekezdése második francia bekezdésének rendelkezései nem vonhatják kétségbe e következtetést.

56      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy e rendelkezések arra kötelezik a tagállamokat, hogy diagnózis céljára a B. mellékletben szereplő laboratóriumokat vegyék igénybe, mert a vírus más laboratóriumokban történő kezelése a vírus elterjedésének veszélyét rejti.

57      Márpedig e kötelezettségtől független az, hogy a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelemre irányuló intézkedések meghozatalakor nem használható fel olyan laboratóriumi eredmény, amelyet e kötelezettség megszegésével, és így a vírus e mellékletben nem szereplő laboratórium általi elterjesztésének veszélyével szereztek meg. A hatáskörrel rendelkező hatóságok e kötelezettség megszegésével megsértik ugyan a 85/511 irányelvet, de ez nem vonja kétségbe a jelen ítélet 50–54. pontjában szereplő okfejtést, amelynek alapján a tagállamok ezen intézkedések meghozatalakor felhasználhatják az ezen mellékletben nem szereplő laboratórium eredményeit.

58      Ezért nem kell vizsgálni azt a kérdést, hogy olyan körülmények között, mint az alapügyben, hivatkozhatnak‑e a jogalanyok az előterjesztő bíróság előtt a 85/511 irányelv azáltali megsértésére, hogy a hatóság az e mellékletben nem szereplő laboratórium eredményeit használja fel, és e jogsértés jár‑e jogkövetkezménnyel.

59      Az eddigiek alapján az első, a második és a harmadik kérdésre adandó válasz: a 85/511 irányelv akként értelmezendő, hogy az ezen irányelv B. mellékletében szereplő laboratórium adatainak nem az ezen irányelv 17. cikke szerinti eljárásban bekövetkezett változása csak akkor eredményezi azt, hogy e laboratórium elveszíti az e mellékletben szereplő laboratóriumi jogállását, ha a bekövetkezett változások az érintett laboratórium biztonságára a ragadós száj- és körömfájás vírusának az e laboratóriumban végzett vizsgálatok során történő elterjedésének a veszélyét érintő hatással járnak, és megnő a fertőzésre fogékony helyi állatok kontaminációjának veszélye. Emellett a 85/511 irányelvvel nem ellentétes az, ha valamely tagállam a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium vizsgálati eredményei alapján hozza meg a 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében írt, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseket.

 A negyedik és az ötödik kérdésről

60      Együtt vizsgálandó negyedik és ötödik kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, mennyiben köti a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedés tárgyában hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságot a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással rendelkező laboratórium által szolgáltatott vizsgálati eredmény, illetve mennyiben köti e hatóságot az e jogállással nem rendelkező – így különösen az e jogállást esetlegesen a jelen ítélet 46. pontjában írt okból – elveszített laboratórium által szolgáltatott vizsgálati eredmény.

61      Elsőként azt az esetet kell vizsgálni, amikor a vizsgálati eredményt az ilyen jogállással rendelkező laboratórium szolgáltatta.

62      A 85/511 irányelv 5. cikkéből kitűnik, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok kötelesek az ott említett intézkedéseket haladéktalanul megtenni, amint valamely gazdaságról beigazolódik, hogy ott a ragadós száj- és körömfájás iránt fogékony valamely állatfaj egy vagy több olyan egyede található, amelyben a ragadós száj- és körömfájást laboratóriumi vizsgálat alapján hivatalosan megállapították.

63      Valamint más rendelkezések, így például a 2001/246 határozat 2. cikke és a 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése kiegészítő intézkedések megtételére jogosítják fel e hatóságokat.

64      Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem a megfelelő intézkedések gyors és hatásos meghozatalát követeli meg.

65      E tekintetben a 85/511 irányelv, és különösen annak 13. cikke szigorú követelményeket határoz meg a B. mellékletében szereplő laboratóriumok számára, biztonsági rendszereiket, valamint a Bizottság állatorvos-szakértői és a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok általi időszaki ellenőrzéseket illetően. Ezért a vizsgálat e laboratóriumokban való megszervezése nyújthat olyan biztosítékokat, hogy a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelemért felelős hatóság fő szabályként megbízhat vizsgálati eredményeikben.

66      Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnak el kell fogadnia ezen eredményeket, és fő szabály szerint meg kell tennie a 85/511 irányelvben előírt vagy a ragadós száj- és körömfájás gyors és hatásos leküzdésének szükségességére figyelemmel megfelelőnek ítélt egyéb intézkedéseket.

67      A hatáskörrel rendelkező hatóság csak akkor tartózkodhat ezen intézkedések megtételétől, ha alapos okkal komolyan kételkedik e laboratóriumi eredmények megbízhatóságában. Ekkor többek között az ezen eredményt megerősítő vagy cáfoló más diagnózishoz folyamodhat.

68      Másodikként azt az esetet kell vizsgálni, amikor a vizsgálati eredményt a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással nem rendelkező laboratórium szolgáltatta.

69      A jelen ítélet 54. pontjából következik, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság nem tekinthet el a megfelelő intézkedések megtételétől csak azért, mert a ragadós száj- és körömfájás valamely gazdaságban való jelenlétét a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással nem rendelkező laboratórium állapította meg.

70      Figyelemmel a ragadós száj- és körömfájás súlyosan fertőző voltára, valamint gyors és hatékony leküzdésének szükségességére, a közösségi szabályozásban előírt megfelelő intézkedések esetleges megtételekor a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles figyelembe venni az ilyen laboratórium eredményeit. Mivel azonban e laboratórium nem feltétlenül nyújt ugyanolyan biztosítékot a megbízhatóságra, mint a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumok, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a megfelelő intézkedések megtétele előtt meg kell bizonyosodnia az eredmény megbízhatóságáról.

71      Ebben az összefüggésben megállapítandó továbbá, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság mindig csak a közösségi jog általános elveinek – így különösen az arányosság elvének és az alapvető jogoknak – a tiszteletben tartásával hozhatja meg ezen intézkedéseket, függetlenül attól, hogy a laboratóriumi vizsgálatok eredményei a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással rendelkező laboratóriumból származnak‑e (lásd, ilyen értelemben, a Tempelman és van Schaijk ügyben hozott ítélet 31. pontját).

72      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi rendelkezésekkel végrehajtott intézkedések alkalmasak legyenek a kitűzött cél megvalósítására, és ne haladják meg a cél megvalósításához szükséges mértéket (a C‑432/02. sz. Arnold André‑ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11825. o.] 45. pontja, a C‑210/03. sz. Swedish Match‑ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11893. o.] 47. pontja, valamint a C‑453/03., C‑11/04., C‑12/04. és C‑194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben 2005. december 6‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑10423. o.] 68. pontja).

73      Az alapvető jogok védelmét illetően az alapügy felperesei közelebbről azt állítják, hogy a nemzeti hatóságok az alapügyben vitatott intézkedéseket a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének megsértésével hozták meg.

74      Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a közösségi jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ez az elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy valamely határozat azon címzettjét, akinek az érdekeit e határozat érezhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy álláspontját alkalmas módon kinyilváníthassa (lásd többek között a C‑32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélet [EBHT 1996, I‑5373. o.] 21. pontját, a C‑462/98. P. sz., Mediocurso kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑7183. o.] 36. pontját, valamint a C‑287/02. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2005. június 9‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5093. o.] 37. pontját). Márpedig figyelemmel azokra a súlyos következményekre, amelyeket a 85/511 irányelv 5. cikke, a 2001/246 határozat 2. cikke és a 90/425 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése alapján hozott határozatok az állattartók számára jelentenek, ez az elv a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem terén megköveteli, hogy e határozatok címzetteinek fő szabály szerint lehetőségük legyen a vitás intézkedések alapjául szolgáló tényezőkre vonatkozó álláspontjuk megfelelő kinyilvánítására.

75      Emlékeztetni kell azonban arra is, hogy az alapvető jogok, így a védelemhez való jog tiszteletben tartása, nem tekinthetők abszolút követelménynek, hanem korlátozhatók, feltéve, hogy a korlátozás a kérdéses intézkedés által követett közérdekű célkitűzéseknek megfelel, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené. Az ilyen korlátozás igazolására alkalmas célok közé tartozik a közegészség védelme is (lásd, ilyen értelemben, a C‑62/90. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1992. április 8‑án hozott ítélet [EBHT 1992., I‑2575.o.] 23. pontját és a C‑44/94. sz., Fishermen’s Organisations és társai ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I–3115.o.] 55. pontját).

76      Ebben az összefüggésben megállapítandó, hogy amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság a ragadós száj- és körömfájás ellen nem tehetne megfelelő intézkedéseket anélkül, hogy a potenciálisan érintett személyek az ezen intézkedések alapját képező tényekről és iratokról előzetesen tudomást szerezhessenek, illetve állást foglalhassanak, e hatóság nem intézkedhetne gyorsan és hatásosan. Így a közegészség védelme fő szabály szerint igazolja, hogy e hatóság ezen intézkedéseket az érintettek ezen intézkedések alapjául szolgáló tényezőkre vonatkozó álláspontjának ismerete nélkül hozza meg. Ez a korlátozás csak akkor minősül aránytalannak, megengedhetetlennek és a védelemhez való jog lényegét sértőnek, ha az érintetteknek nincs lehetőségük arra, hogy ezen intézkedéseket utólagos eljárásban vitassák, és álláspontjukat ezen eljárásban megfelelően előadhassák.

77      Emellett, a ragadós száj- és körömfájás elleni gyors intézkedés szükségességére tekintettel, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve nem követeli meg ezen intézkedések végrehajtásának az eljárás befejezéséig történő felfüggesztését sem.

78      Végül: amennyiben az ilyen eljárásban bebizonyosodik, hogy a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelemért felelős hatóság a vele faxon közölt vizsgálati eredmény alapján a 85/511 irányelv, a 90/425 irányelv és a 2001/246 határozatban előírt intézkedést tett, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével nem ellentétes, ha az eljáró bíróság ezen okiratra alapozza határozatát, amennyiben a felek arról megfelelő vitát folytathattak.

79      Az eddigiek alapján a negyedik és az ötödik kérdésre adandó válasz: a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles elfogadni a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással rendelkező laboratórium vizsgálati eredményeit, és fő szabály szerint köteles megtenni az ezen irányelvben előírt, illetve a ragadós száj- és körömfájás gyors és hatásos leküzdésének szükségességére figyelemmel megfelelőnek ítélt egyéb intézkedéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóság köteles figyelembe venni az ilyen jogállással nem rendelkező laboratórium vizsgálati eredményeit is, és adott esetben a közösségi szabályozásban előírt intézkedéseket megtenni. Mivel azonban e laboratórium nem feltétlenül nyújt ugyanolyan biztosítékot a megbízhatóságra, mint a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumok, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a megfelelő intézkedések megtétele előtt meg kell bizonyosodnia az eredmény megbízhatóságáról. A hatáskörrel rendelkező hatóság mindig csak a közösségi jog általános elveinek – így különösen az arányosság elvének és az alapvető jogoknak – a tiszteletben tartásával intézkedhet.

 A költségekről

80      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az 1990. június 26‑i 90/423/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1985. november 18‑i 85/511/EGK tanácsi irányelv akként értelmezendő, hogy az ezen irányelv B. mellékletében szereplő laboratórium adatainak nem az ezen irányelv 17. cikke szerinti eljárásban bekövetkezett változása csak akkor eredményezi azt, hogy e laboratórium elveszíti az e mellékletben szereplő laboratóriumi jogállását, ha a bekövetkezett változások az érintett laboratórium biztonságára a ragadós száj- és körömfájás vírusának az e laboratóriumban végzett vizsgálatok során történő elterjedésének a veszélyét érintő hatással járnak, és megnő a fertőzésre fogékony helyi állatok kontaminációjának veszélye. A 85/511 irányelvvel nem ellentétes ha valamely tagállam a 85/511 irányelv B. mellékletében nem szereplő laboratórium vizsgálati eredményei alapján hozza meg az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26‑i 90/425/EGK tanácsi irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében írt, a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló intézkedéseket.

2)      A hatáskörrel rendelkező hatóság köteles elfogadni a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumi jogállással rendelkező laboratórium vizsgálati eredményeit, és fő szabály szerint köteles megtenni az ezen irányelvben előírt, illetve a ragadós száj- és körömfájás gyors és hatásos leküzdésének szükségességére figyelemmel megfelelőnek ítélt egyéb intézkedéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóság köteles figyelembe venni az ilyen jogállással nem rendelkező laboratórium vizsgálati eredményeit is, és adott esetben a közösségi szabályozásban előírt intézkedéseket megtenni. Mivel azonban e laboratórium nem feltétlenül nyújt ugyanolyan biztosítékot a megbízhatóságra, mint a 85/511 irányelv B. mellékletében szereplő laboratóriumok, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a megfelelő intézkedések megtétele előtt meg kell bizonyosodnia az eredmény megbízhatóságáról. A hatáskörrel rendelkező hatóság mindig csak a közösségi jog általános elveinek – így különösen az arányosság elvének és az alapvető jogoknak – a tiszteletben tartásával intézkedhet.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: holland.