T‑291/04. sz. ügy

Enviro Tech Europe Ltd és Enviro Tech International, Inc.

kontra

Európai Bizottság

„Környezetvédelem és fogyasztóvédelem – Az n‑propil‑bromid veszélyes anyagként történő osztályozása, csomagolása és címkézése – 2004/73/EK irányelv – 67/548/EGK irányelv – 1272/2008/EK rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – A kereseti kérelmek módosítása iránti késedelmes kérelem – Az eljáráshoz fűződő érdek – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság – Szerződésen kívüli felelősség – A Bíróságnak a 2004/73 irányelv érvényességéről határozó ítélete – Tárgybeli azonosság”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtásának időpontjában vizsgált érdek – A megtámadott jogi aktus eljárás során történő hatályvesztése – A felperessel szemben joghátrányt kiszabó nemzeti intézkedések alapjául szolgáló jogi aktus – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Eljárás – A megtámadott jogi aktust az eljárás során hatályon kívül helyező, és azt felváltó jogi aktus – A megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek módosítása iránti kérelem

(EK 230. cikk, ötödik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 111. és 113. cikk)

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az általános jellegű jogi aktus általi személyes érintettség lehetősége – Feltételek – Valamely anyagnak a 2004/73 irányelv által veszélyes anyagként történő osztályozása

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés; 67/548 tanácsi irányelv; 2004/73 bizottsági irányelv)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Valamely anyag 2004/73 irányelv által veszélyes anyagként történő osztályozásának a jogellenességére alapított kártérítési kérelem

(EK 288. cikk, második bekezdés)

1.      A felperes eljáráshoz fűződő érdekének – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. Az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan a jogvita e tárgyának a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt indító fél számára előnnyel járjon. Így a megtámadott jogi aktusnak az eljárás során bekövetkező esetleges hatályvesztése önmagában nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy az eljáráshoz fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani az okafogyottságot.

A megsemmisítés iránti kereset keretében, amennyiben a megsemmisítési kérelem tárgyát képező jogi aktus nemzeti szinten már váltott ki kötelező joghatásokat, és csak egy megsemmisítést kimondó ítélet jár ex tunc hatással, visszaható hatállyal törölve a szóban forgó jogi aktust az uniós jogrendből, mintha soha nem létezett volna, csupán az említett jogi aktus hatályon kívül helyezésének vagy érvénytelenségének a megállapítása, vagy akár jogellenességének kártérítési kérelem alapján történő esetleges megállapítása nem elegendő a szóban forgó jogi aktus megsemmisítését kérelmező felperesnek a vele szemben hozott, joghátrányt kiszabó azon nemzeti intézkedésekkel szembeni védelméhez, amelyek jogalapját a szóban forgó tagállam a megtámadott jogi aktus átültetése kötelezettségének a teljesítése érdekében hozott nemzeti szabályok alkotják, mivel a megsemmisítést kimondó ítélettel ellentétben az ilyen megállapításoknak főszabály szerint csak ex nunc, és csupán a kártérítési jogvitára korlátozódó hatása van, és nem törli visszamenőlegesen az említett intézkedések jogalapját.

(vö. 84., 86–89. pont)

2.      Amennyiben egy jogi aktus helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek lehet tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy kereseti kérelmeit és jogalapjait megfelelően módosítsa. Azonban a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmeknek a módosítása, amely az EK 230. cikk ötödik bekezdésében erre előírt keresetindítási határidő lejárta után következik be, összeegyeztethetetlen e rendelkezéssel. Ugyanis a jogbiztonság elvének és a jogalanyok törvény előtti egyenlősége elvének megfelelően az EK 230. cikk ötödik bekezdése olyan jogvesztő jellegű keresetindítási határidőt állapít meg, amely állandó, feltétlen és meghosszabbíthatatlan. Az ezen határidőtől való, az uniós bíróság által biztosított bármely eltérés vagy annak bármely kiterjesztése, még ha a felek egyhangú beleegyezésével is történik, ellentétes tehát e rendelkezés egyértelmű szövegével és szerkezetével, valamint a Szerződés alkotóinak szándékával. Ezenkívül a Törvényszék eljárási szabályzatának 111. és 113. cikke értelmében vett eljárásgátló kritériumokat, amelyek arra kötelezik a Törvényszéket, hogy elfogadhatatlannak nyilvánítsa vagy a megsemmisítés iránti keresetet, vagy a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek módosítása iránti kérelmet, nem lehet megszorítóan értelmezni, különben a jogbiztonság és a jogalanyok törvény előtti egyenlősége elvével ellentétesen lehetőség nyílna arra, hogy megkerüljék a Szerződésnek többek között a keresetindítási határidőket meghatározó kógens előírásait.

Így nyilvánvalóan késedelmes az azon felperes kereseti kérelmeinek a módosítása iránti kérelem, és azt mint elfogadhatatlan el kell utasítani, aki szándékosan vagy gondatlanságból nem indított az eljárás során hozott jogi aktussal szembeni, megsemmisítés iránti keresetet vagy nem kérte a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmei megfelelő módosítását az e tekintetben előírt keresetindítási határidőn belül, miközben azt nyilvánvalóan megtehette volna, és egy ilyen lépés ésszerűen elvárható lett volna tőle. E tekintetben irreleváns az, hogy a már megindított eljárást a Törvényszék eljárási szabályzata 77. cikkének a) pontja és 79. cikke 1. §‑ának első bekezdése alapján az eljárás során hozott jogi aktus kihirdetésének az időpontjában felfüggesztették, mivel e felfüggesztésnek nem lehet hatása az EK 230. cikk ötödik bekezdésében említett keresetindítási határidő folyására.

(vö. 94–97. pont)

3.      Az a tény, hogy valamely jogi aktus – mivel valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandó – jellegénél és hatályánál fogva általános érvényű, még nem zárja ki, hogy közülük egyeseket az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben is érinthet. Így, ha valamely határozat annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket az említett jogi aktus azért érintheti személyükben, mert a gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak. Azonban az, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedést alkalmaznak, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti azt, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben a szóban forgó jogi aktus a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó.

Így a felperesnek azon eljárásban való részvétele, amely az n‑propil‑bromid veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló 2004/73 irányelv által tűzveszélyes és emberi reprodukciót károsító anyagként való osztályozásának az elfogadásához vezetett, nem elegendő ahhoz, hogy a vonatkozó szabályozás által a tekintetében előírt eljárási garanciák hiányában bizonyítsa az említett irányelvvel szembeni kereshetőségi jogának a fennállását. Ilyen körülmények között a felperes nem állíthatja, hogy a vitatott osztályozás tekintetében egyéníthető, annál is inkább, ha nem vett részt sem az említett anyag eredeti osztályozásában, sem pedig a 2004/73 irányelvvel végzett osztályozásban.

Az annak megállapítását lehetővé tévő feltételek, hogy a gazdasági szereplők korlátozott körét érinti az említett osztályozás, nyilvánvalóan akkor sem teljesülnek, ha hiányoznak az érintett gazdasági szereplők azonosságára, számára, helyzetére, és különösen az azon kérdésekre vonatkozó megbízható adatok, hogy azok rendelkeznek‑e adott piaci pozícióval vagy korábban fennálló hasonló jogokkal, vagy hogy érintik‑e őket a felperest érintőkhöz hasonló negatív hatások.

Továbbá nem elegendő, hogy az egyes gazdasági szereplőket valamely általános hatályú jogi aktus gazdaságilag jelentősebb mértékben érintse, mint másokat ahhoz, hogy e más gazdasági szereplőkkel szemben egyénítsék őket, ha e jogi aktus alkalmazása meghatározott objektív helyzet alapján történik. Pusztán az a körülmény, hogy a felperes egy új szabályozás miatt fontos bevételi forrástól eshet el, nem bizonyítja, hogy egyedi helyzetben van, és nem elegendő annak bizonyításához, hogy e szabályozás őt személyében érinti, mivel a felperesnek bizonyítékot kell szolgáltatnia azon körülményekre vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az állítólagosan elszenvedett kár egyénítheti őt bármely más, az említett szabályozással hozzá hasonló módon érintett gazdasági szereplővel szemben. Következésképpen az a feltételezés, hogy a felperes a vitatott osztályozás hatálybalépése és végrehajtása következtében jelentős gazdasági veszteséget szenved, önmagában nem igazolhatja a felperes személyében való érintettségének elismerését. Hasonlóképpen, a felperes nem egyéníthető csupán azon oknál fogva, hogy termelésének középpontjában valamely anyag áll, amennyiben léteznek más, az említett szabályozással érintett, nem azonosított és számszerűen meg nem határozott olyan gazdasági szereplők, akiknek a csoportját módosíthatja a termékeiket a felpereséhez hasonló módon érintő vitatott osztályozás.

Ezenkívül a felperesnek az említett anyagot tartalmazó terméket érintő szabadalmaztatott találmány felhasználására vonatkozó kizárólagos engedélyen alapuló, korábban fennálló joga szintén nem egyénítheti a felperest a megtámadott irányelv címzettjeként. Ugyanis egy szerzett vagy alanyi jog esetleges fennállása – ideértve a tulajdonjogot is –, amelynek az említett osztályozás a terjedelmét vagy gyakorlását érintheti, önmagában nem alkalmas arra, hogy egyénítse az említett jog jogosultját, különösen akkor, amikor más gazdasági szereplők is rendelkezhetnek hasonló jogokkal, és ezáltal e jogosultéhoz hasonló helyzetbe kerülhetnek..

(vö. 101., 103., 104., 106., 109–112., 114., 116. pont)

4.      Az Uniónak az intézményei jogellenes magatartásáért fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapításához az EK 288. cikk második bekezdése szerinti feltételek együttes fennállása szükséges, azaz az intézménynek felróható jogellenes magatartás, a kár tényleges felmerülése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés. E feltételek kumulatív jellegére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani, amennyiben ezek egyike nem teljesül.

E tekintetben, az n‑propil‑bromid veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló 2004/73 irányelv által tűzveszélyes és emberi reprodukciót károsító anyagként való osztályozásának a jogellenességére alapított kártérítési kérelemről lévén szó, nem állapítható meg a jogellenesség, ha a Bíróság egy korábbi ítéletben az előzetes döntéshozatalra hozzá előterjesztett kérdésekre tekintettel elutasította az említett osztályozás érvényességének a megkérdőjelezésére irányuló és a felperes által a kártérítési kérelme keretében lényegében megismételt kifogásokat. Ugyanis, ha a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy tárgya jelentős mértékben fedi egy olyan másik ügy tárgyát, amely a Bíróság előtt volt folyamatban, ha mind a felperes, mind az alperes intézmény részt vett mindkét eljárásban, azonos az a jogi aktus, amelynek az érvényességét megkérdőjelezik, az e jogi aktus megsemmisítésére vagy érvénytelenségére irányuló kifogások lényegében megegyeznek, és a Bíróság megerősítette a vitatott jogi aktus jogszerűségét, a Törvényszék már nem kérdőjelezheti meg ezen szóban forgó értékelést.

(vö. 122., 123., 137., 138. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2011. december 16.(*)

„Környezetvédelem és fogyasztóvédelem – Az n‑propil‑bromid veszélyes anyagként történő osztályozása, csomagolása és címkézése – 2004/73/EK irányelv – 67/548/EGK irányelv – 1272/2008/EK rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – A kereseti kérelmek módosítása iránti késedelmes kérelem – Az eljáráshoz fűződő érdek – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság – Szerződésen kívüli felelősség – A Bíróságnak a 2004/73 irányelv érvényességéről határozó ítélete – Tárgybeli azonosság”

A T‑291/04. sz. ügyben,

az Enviro Tech Europe Ltd (székhelye: Kingston upon Thames [Egyesült Királyság]),

az Enviro Tech International, Inc. (székhelye: Melrose Park, Illinois [Amerikai Egyesült Államok]),

(képviselik őket: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviseli kezdetben: X. Lewis, később: P. Oliver és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egyrészt a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/73/EK bizottsági irányelv (HL L 152., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 448. o.) annyiban történő megsemmisítése iránti kérelme, amennyiben a 2004/73 irányelv az n‑propil‑bromidot bizonyos veszélyes tulajdonságokkal rendelkező anyagként osztályozta, és másrészt kártérítési kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: J. Azizi elnök (előadó), S. Frimodt Nielsen és D. Gratsias bírák,

hivatalvezető: N. Roser tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 5‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 A Szerződés rendelkezései

1        Az EK 95. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a[z EK ]14. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására – a[z EK ]94. cikktől eltérve – a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. A Tanács a[z EK ]251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

[…]

(3)      A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.”

 Veszélyes anyagként való osztályozás

2        A többek között az 1992. április 30‑i 92/32/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 154., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 155. o.) és a 2006. december 18‑i 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 396., 850. o.) módosított, a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27‑i 67/548/EGK tanácsi irányelv (HL 1967. 196., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 1. kötet, 27. o.) megállapít bizonyos „anyagok” forgalmazására vonatkozó szabályokat, amely anyagokat a következőképpen határozza meg: „természetes állapotban előforduló vagy ipari termelőfolyamatból származó kémiai elemek és azok vegyületei, amelyek a termék stabilizálásához szükséges adalékokat és az előállításból/gyártásból származó szennyeződéseket is tartalmazhatnak, de nem tartalmaznak olyan oldószereket, amelyek az anyag stabilitásának vagy összetételének megváltozása nélkül elkülöníthetők”.

3        E célból 4. cikkének (1) bekezdése szerint a 67/548 irányelv az anyagokat tulajdonságaik alapján osztályozza a 2. cikke (2) bekezdésében meghatározott kategóriáknak megfelelően. Valamely anyagnak az ezen irányelv I. melléklete szerinti „veszélyessé” nyilvánításával a forgalomba hozatal előfeltételeként a csomagoláson kötelezően el kell helyezni többek között a veszélyszimbólumokat és egyrészt az anyag használatának veszélyével járó különös kockázatokat megjelölő, másrészt az anyag biztonságos használatával kapcsolatos szabványmondatokat magában foglaló címkét.

4        A 67/548 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következők minősülnek »veszélyesnek«:

[...]

c)      fokozottan tűzveszélyes anyagok és készítmények: azon folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanás‑ és forráspontja rendkívül alacsony, valamint azon gázok, amelyek környezeti hőmérsékleten és nyomáson a levegővel érintkezve gyúlékonyak;

d)      tűzveszélyes anyagok és készítmények:

–        azon anyagok és készítmények, amelyek szobahőmérsékleten levegővel érintkezve felforrósodhatnak, majd öngyulladásra képesek,

vagy

–        olyan szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással való rövid ideig tartó érintkezést követően könnyen meggyulladnak, és a gyújtóforrás eltávolítását követően is tovább égnek vagy bomlanak,

vagy

–        igen alacsony lobbanáspontú folyékony anyagok és készítmények,

vagy

–        olyan anyagok és készítmények, amelyek vízzel vagy nedves levegővel érintkezve veszélyes mennyiségben fokozottan tűzveszélyes gázokat képeznek;

e)      kevésbé tűzveszélyes anyagok és készítmények: folyékony anyagok és készítmények, amelyek alacsony lobbanásponttal rendelkeznek;

[...]

n)      reprodukciót károsító anyagok és készítmények: olyan anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át vagy a bőrön keresztül a szervezetbe jutva nem öröklődő káros hatással lehetnek az utódokra, illetve a férfi vagy női szaporodási funkció vagy képesség csökkenését okozhatják, vagy növelhetik ezek előfordulását.”

5        Az anyagok osztályozásához elvégezhető vizsgálatokkal kapcsolatban a 67/548 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A vegyi anyagok ezen irányelv keretén belüli vizsgálatait általános szabályként az V. mellékletben meghatározott módszerek szerint kell lefolytatni. Az anyagok fizikai‑kémiai tulajdonságait az V. melléklet A. részében meghatározott módszerek alapján […] kell meghatározni.”

6        A 67/548 irányelv V. mellékletének A.9. címe előírja a lobbanáspont meghatározásának módszereit. E célból két – egyensúlyinak, illetve nem egyensúlyinak nevezett – módszert jelöl meg, amelytől függően választják ki az anyagot és a mérőműszert, valamint a vonatkozó ISO‑szabványokat. Ennek megfelelően az egyensúlyi módszer az ISO 1516, 3680, 1523 és 3679‑es szabványokra hivatkozik. A nem egyensúlyi módszerre bizonyos lobbanáspontot mérő készülékek használata vonatkozik, amelyek közül az egyiket Pensky‑Martens‑féle készüléknek hívják, amely a következő szabványok használatára utal: ISO 2719, EN 11, DIN 51758, ASTM D 93, BS 2000‑34 és NF M07‑019.

7        A 67/548 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „[a]z anyagok és készítmények osztályozására és címkézésére vonatkozó általános alapelveket a VI. melléklet kritériumai szerint kell alkalmazni, kivéve ha egyedi irányelvek ezzel ellentétes követelményeket írnak elő a veszélyes készítményekre”.

8        A 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.1. pontja előírja:

„Az osztályozás célja azon fizikai‑kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai tulajdonságok teljes körű számbavétele, melyek az anyagok és készítmények előírásszerű kezelése és rendeltetésszerű használata során kockázati tényezőt jelenthetnek. Az esetleges [helyesen: egyes] veszélyes tulajdonságok meghatározását követően az anyagot vagy készítményt a felhasználó a lakosság és a környezetvédelem érdekében a veszély(eke)t jelző címkével látja el [helyesen: a felhasználó, a lakosság és a környezet védelme érdekében veszély(eke)t jelző címkével látják el].”

9        A 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.2. pontja kimondja:

„E melléklet meghatározza az ezen irányelv 4. cikkében, valamint az 1999/45/EK irányelv 4. cikkében és a veszélyes készítményekről szóló más, vonatkozó irányelvekben említett anyagok és készítmények osztályozásának és címkézésének általános alapelveit.

Címzettje minden, a veszélyes anyagok és készítmények osztályozási és címkézési módszereiben érintett személy (gyártók, importőrök, nemzeti hatóságok).”

10      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.3. pontja meghatározza:

„Az ebben az irányelvben és az 1999/45/EK irányelvben szereplő követelmények célja biztosítani, hogy a lakosság és a munkát végző személyek megkapják a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel kapcsolatos alapvetően szükséges információkat. A címke az anyagokat és készítményeket kezelő vagy használó személyek figyelmét az egyes anyagok eredendő veszélyeire irányítja.

A címke tájékoztatást adhat továbbá az adott termékkel kapcsolatos, egyéb formában rendelkezésre álló, teljesebb körű biztonsági és használati leírásokról, információkról.”

11      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.4. pontja többek között a következőket határozza meg:

„A címkének fel kell hívnia a figyelmet a veszélyes anyagok és készítmények előírásszerű kezelésével és rendeltetésszerű használatával járó valamennyi lehetséges veszélyre, amíg ezek abban a formában vannak, amelyben forgalomba kerültek; ez azonban nem feltétlenül azonos azzal a formával, amelyben egy anyag vagy készítmény végső felhasználásra kerül (pl. hígítva). A legnagyobb veszélyt jelentő tulajdonságokat szimbólumokkal kell jelezni; ezekről és az egyéb veszélyes tulajdonságokból adódó veszélyekről a kockázat jellegére utaló mondatokkal (R‑mondatokkal), a szükséges óvintézkedésekről pedig a biztonságos használatra vonatkozó mondatokkal (S‑mondatokkal) kell tájékoztatást adni.

[…] ”

12      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.6. pontja említi „Az osztályozáshoz és címkézéshez szükséges adatokat”. A 1.6.1. pont b) alpontja kimondja, hogy „az osztályozáshoz és címkézéshez szükséges adatokat meg lehet szerezni többek között korábbi vizsgálatok eredményeiből, szakirodalomból vett vagy gyakorlati tapasztalatból leszűrt információkból. Általános értelemben kifejti, hogy „figyelembe lehet venni […] a szakvéleményeket” is.

13      A 67/548 irányelv VI. mellékletének „Az iránymutató követelmények alkalmazása anyagokra” című 1.7.2. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az ezen mellékletben meghatározott iránymutató követelményeket közvetlenül kell alkalmazni abban az esetben, ha a szóban forgó adatok az V. mellékletben ismertetett vizsgálati módszerekkel összehasonlítható módszerekből származnak. Más esetekben a megfelelő osztályozás és címkézés meghatározása érdekében a rendelkezésre álló adatokat a vizsgálati módszereknek az V. mellékletben említett vizsgálati módszerekkel és az e mellékletben meghatározott szabályokkal történő összehasonlításával kell értékelni [helyesen: Más esetekben a rendelkezésre álló adatokat a vizsgálati módszereknek az V. mellékletben említett vizsgálati módszerekkel és az e mellékletben a megfelelő osztályozás és címkézés meghatározása érdekében megállapított szabályokkal történő összehasonlításával kell értékelni].

Bizonyos esetekben kétség merülhet fel a vonatkozó követelmények alkalmazásával kapcsolatban, különösen ha azokhoz szakértői megítélésre [helyesen: véleményre] van szükség. Ilyen esetekben a gyártónak, forgalmazónak vagy importőrnek a bizonyíték illetékes személy részéről történő felmérése [helyesen: értékelése] alapján kell átmeneti jelleggel [helyesen: ideiglenesen] osztályoznia és címkéznie az anyagot.

A 6. cikk sérelme nélkül, amennyiben a fenti eljárást követik, és aggályok merülnek fel az esetleges ellentmondásokkal kapcsolatban, javaslatot lehet benyújtani az ideiglenes osztályozás felvételére az I. függelékbe. A javaslatot az egyik tagállamhoz kell benyújtani, a megfelelő tudományos adatokkal együtt (ld. még a 4.1. pontot).

Hasonló eljárást lehet követni, amennyiben olyan információt azonosítanak, amely az I. mellékletben már meglévő bejegyzés pontosságával kapcsolatos aggályra ad okot.”

14      A 67/548 irányelv VI. mellékletének „Tűzveszélyes” című 2.2.4. pontja a következőket határozza meg:

„Az anyagokat és készítményeket az V. mellékletben meghatározott vizsgálatok eredményei alapján tűzveszélyesként kell osztályozni, és azokat az »F« szimbólummal és a »tűzveszélyes« veszélyjellel kell jelölni. A kockázat jellegére utaló tájékoztatást az alábbi követelményeknek megfelelően kell kiválasztani:

R 11 Tűzveszélyes

–        Szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással rövid ideig érintkezve könnyen meggyulladnak, és amelyek a gyújtóforrás eltávolítása után tovább égnek vagy bomlanak.

–        Cseppfolyós anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21 °C alatt van, de nem fokozottan tűzveszélyesek.

–        […] ”

15      A 67/548 irányelv VI. mellékletének „Kismértékben tűzveszélyes” című 2.2.5. pontja kimondja:

„Az anyagokat és készítményeket az V. mellékletben meghatározott vizsgálatok eredményei alapján kell kevésbé tűzveszélyesként osztályozni. A kockázat jellegére utaló tájékoztatást a következő követelményeknek megfelelően kell kiválasztani:

R 10 Kismértékben tűzveszélyes

–        Cseppfolyós anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21 °C vagy annál magasabb, de legfeljebb 55 °C.

A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy olyan készítményt, amelynek lobbanáspontja 21 °C, vagy annál magasabb, de legfeljebb 55 °C, nem szükséges tűzveszélyesként [helyesen: kismértékben tűzveszélyeséként] osztályozni, amennyiben a készítmény semmilyen módon nem táplálja az égést mindaddig, amíg nincsen ok az ilyen készítményeket kezelő személyeket vagy más személyeket érő kockázat miatti aggodalomra.”

16      A 67/548 irányelv VI. mellékletének „Egyéb fizikai‑kémiai tulajdonságok” című 2.2.6. pontja többek között a következőképpen rendelkezik:

„A 2.2.1‑2.2.5. pont vagy 3., 4. és 5. pont értelmében osztályozott anyagokhoz és készítményekhez az alábbi (az I. melléklet összeállítása során szerzett tapasztalatok alapján) követelmények szerint kell további, a kockázat jellegére utaló tájékoztatással [helyesen: szabványmondattal] jelölni:

[…]

R 18 A használat során robbanásveszélyes/tűzveszélyes gáz‑levegő elegy keletkezhet

Önmagukban tűzveszélyesnek [helyesen: kis mértékben tűzveszélyes] nem minősülő készítmények esetében, amelyek levegőn tűzveszélyes illékony összetevőket tartalmaznak.

[…] ”

17      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.1.2. pontja előírja:

„Amennyiben valamely gyártónak, forgalmazónak vagy importőrnek olyan információ áll rendelkezésére, amely azt jelzi, hogy valamely anyagot a 4.2.1., 4.2.2. vagy 4.2.3. pontban megadott követelményeknek megfelelően kellene osztályozni és címkézni, köteles az anyagot ideiglenesen e követelményeknek megfelelően címkéznie, a bizonyíték illetékes személy általi értékelése alapján.”

18      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.1.3. pontja szerint „[a] gyártó, forgalmazó vagy importőr a lehető leghamarabb köteles egy, az összes lényeges információt összefoglaló dokumentumot benyújtani egy olyan tagállamnak, amelyben az anyagot forgalomba hozták. […]”

19      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.1.4. pontjában a következő pontosításra kerül sor:

„Ezenkívül amennyiben a gyártó, fogalmazó vagy importőr olyan új adatokkal rendelkezik, amelyek lényegesek adott anyag 4.2.1., 4.2.2. vagy 4.2.3. pontban megadott követelmények szerint történő osztályozása és címkézése szempontjából, köteles az ilyen adatokat a lehető leghamarabb benyújtani egy olyan tagállamnak, amelyben az anyagot forgalomba hozzák.”

20      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.1.5. pontja a következőképpen szól:

„Annak érdekében, hogy az ezen irányelv 28. cikkében meghatározott eljárás alapján a Közösségnek a lehető leghamarabb harmonizált osztályozás álljon rendelkezésére, azon tagállamok, amelyeknek valamely anyag egy említett kategóriába történő osztályozását alátámasztó lényeges információ áll rendelkezésére – függetlenül attól, hogy a gyártó biztosította azt, vagy nem –, ezt az információt az osztályozásra és címkézésre vonatkozó javaslatokkal együtt a lehető leghamarabb be kell nyújtaniuk a Bizottságnak.

A Bizottság az általa kapott osztályozási és címkézési javaslatot továbbítja a többi tagállamnak. Bármelyik tagállam kérheti a Bizottságtól a kapott információt.

[…] ”

21      A 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.2.1. „Karcinogén anyagok”, 4.2.2. „Mutagén anyagok” és 4.2.3. „Reprodukciót károsító anyagok” pontjai meghatározzák a fenti veszélyes anyagoknak az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének l)–n) pontja értelmében vett káros tulajdonságait, és három csoportra osztják őket tényleges vagy feltételezett veszélyességi fokuk alapján.

22      Így a 67/548 irányelv VI. mellékletének „reprodukciót károsító anyagokra” vonatkozó 4.2.3.1. pontja az ilyen hatásokkal járó anyagokat a következőképpen osztja fel:

„1. kategória

Olyan anyagok, amelyeket elfogadottan fertilitást károsító hatásúnak tartanak

Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a humán expozíció és a fertilitás károsodása közötti ok‑okozati összefüggés megállapításához.

Olyan anyagok, amelyek elfogadottan fejlődési toxicitást okoznak emberekben

Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a humán expozíció és ezt követően az utódokban fellépő fejlődési toxikus hatások közötti ok‑okozati összefüggés megállapításához.

2. kategória

Olyan anyagok, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az embereken fertilitást károsító hatásúak

Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre annak határozott feltételezéséhez, hogy a humán expozíció a fertilitás károsodását okozhatja:

–        állatkísérletekből nyert egyértelmű bizonyíték a toxikus hatások hiánya mellett bekövetkező fertilitáskárosodásra, vagy bizonyíték egyéb toxikus hatásokkal nagyjából megegyező dózisszint mellett bekövetkező olyan fertilitáskárosodásra, amely nem az egyéb toxikus hatások másodlagos nemspecifikus következménye,

–        egyéb lényeges információ alapján.

Olyan anyagok, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az emberben fejlődési toxicitást okoznak

Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre annak határozott feltételezéséhez, hogy a humán expozíció fejlődési toxicitást okozhat:

–        megfelelő állatkísérletekből nyert egyértelmű eredmények [helyesen: bizonyítékok] alapján, amelyek során kifejezett anyai toxicitásra utaló jelek hiányában léptek fel e hatások, vagy az egyéb toxikus hatásokkal nagyjából megegyező dózisszint mellett, de nem az egyéb toxikus hatások másodlagos nemspecifikus következményeiként,

–        egyéb lényeges információ alapján.

3. kategória

Anyagok, amelyek az ember fertilitásával kapcsolatban aggodalomra adnak okot

Általában:

–        megfelelő állatkísérletek eredményei alapján, amelyek megfelelő bizonyítékot szolgáltatnak az egyéb toxikus hatások hiányában fellépő fertilitáskárosodás létére [helyesbítés: fertilitáskárosodás erős gyanújának az előidézésére], illetve bizonyítják az egyéb mérgező hatásokkal nagyjából azonos dózisszint mellett bekövetkezett fertilitáskárosodást, de amely nem az egyéb toxikus hatások másodlagos, nem‑specifikus következménye, de ahol a bizonyíték nem elegendő az anyag 2. kategóriába sorolásához,

–        egyéb lényeges információ alapján.

Anyagok, amelyek aggodalomra adnak okot az emberben esetleges fejlődési toxicitást okozó hatásaik miatt

Általában:

–        megfelelő állatkísérletek eredményei alapján, amelyek megfelelő bizonyítékot szolgáltatnak a kifejezett anyai toxicitásra utaló jelek hiányában fellépő fejlődési toxicitás létére, illetve bizonyítják az egyéb mérgező hatásokkal nagyjából azonos dózisszint mellett bekövetkező fejlődési toxicitást, amely azonban nem az egyéb toxikus hatások másodlagos, nem‑specifikus következménye, de ahol a bizonyíték nem elegendő az anyag 2. kategóriába sorolásához,

–        egyéb lényeges információ alapján.”

23      A 67/548 irányelv VI. mellékletének „Az anyagok reprodukciót károsítóként történő kategóriába sorolására vonatkozó megjegyzések” című 4.2.3.3. pontja többek között a következőket mondja ki:

„ […] A 2. vagy 3. kategóriába sorolás elsősorban állatkísérletekből származó adatok alapján történik. Az in vitro vizsgálatokból vagy madártojásokon végzett vizsgálatokból származó adatok »alátámasztó bizonyítéknak« [helyesen:»kiegészítő bizonyítéknak«] minősülnek, és in vivo adatok hiányában csak kivételes esetben vezetnek osztályozáshoz.

A toxikus hatás legtöbb egyéb típusához hasonlóan a reprodukciós toxicitást mutató anyagoknál is várhatók olyan küszöbértékek, amelyek alatt a káros hatások nem mutathatók ki. Jelentősége az ember szempontjából még akkor is kétséges lehet, ha az állatkísérletek során egyértelmű hatást mutattak ki az alkalmazott dózisok – például olyan esetekben, amelyekben a hatásokat csak nagy dózis mellett sikerült kimutatni –, vagy a jelentős toxikokinetikai különbségek miatt, illetve ha az expozíciós út nem megfelelő. Ilyen vagy hasonló okok miatt előfordulhat, hogy a 3. kategóriába történő osztályozás vagy annak mellőzése indokolttá válik.

[…]

Ahhoz, hogy valamely anyagot a fertilitáskárosítás szempontjából a 2. kategóriába osztályozzanak, általában egyértelmű bizonyítékra van szükség egy állatfajtánál, a hatás mechanizmusára vagy helyszínére vonatkozó támogató bizonyítékkal együtt, a fertilitást közismerten károsító anyagokkal való kémiai hasonlóság miatt, illetve az emberre vonatkozó egyéb olyan információval együtt [helyesen: a hatás mechanizmusára vagy helyszínére, vagy a fertilitást közismerten károsító anyagokkal való kémiai hasonlóságra vonatkozó kiegészítő bizonyítékkal, vagy az emberre vonatkozó egyéb olyan információval együtt], amelyből az a következtetés vonható le, hogy a hatások valószínűleg az emberen is jelentkeznek. Amennyiben csak egy fajnál [helyesen: fajtánál] állnak rendelkezésre vizsgálatok egyéb releváns alátámasztó [helyesen: kiegészítő] bizonyíték nélkül, úgy indokolt lehet a 3. kategóriába való osztályozás.

24      A 67/548 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében: „[a]z I. melléklet tartalmazza az e cikk (1) és (2) bekezdésében leírt alapelvekkel összhangban osztályozott anyagok listáját, azok harmonizált osztályozásával és címkézésével együtt. Az anyagok I. mellékletbe történő felvételéről, harmonizált osztályozásukról és feliratozásukról a[z említett irányelv] 29. cikk[é]ben megállapított eljárással összhangban kell dönteni.”

25      Valamely anyag „veszélyesnek” nyilvánításával a forgalomba hozatala előfeltételként a 67/548 irányelv 23. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontja alapján kötelezővé válik a csomagolásán különösen a veszély szimbólumait, valamint az anyag használatával járó különös kockázatokat megjelölő szabványmondatokat („R‑mondatok”) és az anyag biztonságos használatával kapcsolatos szabványmondatokat („S‑mondatok”) magában foglaló címke elhelyezése. Különösen az R‑mondatokat illetően az említett irányelv 23. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Minden csomagolás jól olvashatóan és letörölhetetlen módon tartalmazza az alábbiakat:

[…]

d)      a veszélyes anyag használatával járó különös kockázatokat megjelölő szabványmondatokat (R‑mondatok). Az ilyen R‑mondatok szövege megegyezik a III. mellékletben megadottakkal. Az egyes anyagokhoz használandó R‑mondatok az I. mellékletben vannak feltüntetve. […]”

 A 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására vonatkozó eljárás

26      A 67/548 irányelv 28. cikke értelmében a mellékleteinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat a 29. cikkében szabályozott eljárással összhangban kell elfogadni. Ezen eljárás keretében, a Bizottságot a konzultációs eljárással összhangban (egyhangúság) elfogadott tanácsi jogi aktusokban megállapított végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során segítő bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az 1999/468/EK határozathoz történő hozzáigazításáról szóló, 2003. április 14‑i 807/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 122., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 301. o.) III. mellékletének 1. pontjával összefüggésben értelmezett, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) 5. cikkének (1) bekezdése alapján az Európai Közösségek Bizottságát olyan bizottság segíti, amely a tagállamok képviselőiből áll, és elnöke a Bizottság képviselője. Az említett határozat 5. cikkének (3) bekezdése szerint a Bizottság a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével. Ezen határozat 5. cikkének (4) bekezdése ezzel szemben azt írja elő, hogy ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, ezt az Európai Unió Tanácsa elé kell terjeszteni, és erről tájékoztatni kell az Európai Parlamentet.

27      A Bizottság által a 67/548 irányelv kiigazítására vonatkozó intézkedések elfogadása érdekében folytatott eljárás a gyakorlatban a következőképpen néz ki.

28      Egy tagállam vagy az ágazat képviselője arra vonatkozó javaslatot nyújthat be a Vegyi Anyagok Európai Irodájához (a továbbiakban: ECB), amely a Bizottság egyik, isprai (Olaszország) székhelyű szerve, hogy vitassák meg valamely anyag vagy készítmény osztályozását. E megbeszélések mindenekelőtt a veszélyes anyagok osztályozásával és címkézésével foglalkozó műszaki bizottság (a továbbiakban: CTCE) keretében zajlanak, amelynek az elnöke az ECB tagja, és amely a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai által kijelölt szakértőkből áll. E bizottság évente kétszer ülésezik, és elkészít egy jelentést, amely adott esetben javasolja valamely anyag vagy készítmény osztályozását.

29      A CTCE jelentése alapján a Bizottság nekilát az 1999/468 határozat 5. cikkével összefüggésben értelmezett 29. cikkben (lásd a fenti 26. pontot) említett szabályozó bizottsághoz benyújtandó és ezt követően a 67/548 irányelv 28. cikkében előírt eljárás alapján meghozandó intézkedések kidolgozásához. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a CTCE jelentése arra a gyanúra ad okot, hogy a vizsgált anyag vagy készítmény karcinogén, mutagén vagy reprodukciót károsító tulajdonságokkal rendelkezik, vagy hogy az említett jelentést újra meg kell fontolni, vagy ki kell egészíteni, mivel nem a megfelelő osztályozás megállapítására jutott, a Bizottság a jelenleg a szakosodott szakértői bizottságként (a továbbiakban: CES) működő „CMR” („karcinogén, mutagén vagy reprodukciót károsító” rövidítése) munkacsoporthoz fordulhat. A CES egy nem állandó, a tagállamok által kijelölt toxikológiai és osztályozási szakértőkből álló ad hoc bizottság, amelynek az elnöke az ECB egyik tagja. A CES magában foglalja ezenkívül a szóban forgó termékekkel érintett ágazat képviselőit, akik az értekezlet elején észrevételeket tehetnek, amelyeket kérdésekből és válaszokból álló ülés követ. A szakértők ezt követően az ágazat képviselői nélkül hoznak határozatot.

30      Mind a CTCE, mind a CMR/CES olyan szerv, amelyet nem ír elő jogilag kötelező aktus. Céljuk a Bizottság azt megelőzően történő segítése, hogy az a 67/548 irányelv 1999/468 határozat 5. cikkével összefüggésben értelmezett 29. cikkében említett szabályozó bizottsághoz benyújtaná a kiigazításról szóló intézkedéstervezeteket.

31      Azonban e tekintetben „A Bizottság nyilatkozata”, amelyet a 67/548 irányelv VI. mellékletéhez csatoltak, a következőket mondja ki:

„Tekintettel a 4.1.5. szakaszra [helyesen: 4.1.5. pontra] és különösen a 4.1.5. szakasz [4.1.5. pont] utolsó bekezdésére, a Bizottság kijelenti, hogy amennyiben a 28. cikk szerinti eljárás alkalmazását fontolgatja, kész előzetes konzultációt folytatni a tagállamok által kijelölt és a karcinogenitás, mutagenitás vagy reprodukciós toxicitás [helyesen: reprodukciókárosítás] témakörében különleges képesítéssel rendelkező megfelelő szakértőkkel.

A konzultáció a nemzeti szakértőkkel való szokásos konzultációs eljárás, illetve a meglévő bizottságok keretében történik. Ugyanez érvényes, amennyiben az I. mellékletben már szereplő anyagokat azok karcinogén, mutagén vagy a reprodukciót károsító hatásai tekintetében újra kell osztályozni.”

 A 67/548 irányelv 1272/2008/EK rendelettel történő részleges hatályon kívül helyezése, módosítása és felváltása

32      A 67/548 irányelvet 2009. január 20‑ával részben hatályon kívül helyezte, módosította és felváltotta az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 353., 1. o.). E rendelet célja többek között az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretén belül kidolgozott, a vegyi anyagok osztályozása és címkézése globálisan harmonizált rendszerének a megvalósítása (az 1272/2008 rendelet (5)–(8) preambulumbekezdése).

33      E tekintetben az 1272/2008 rendelet (53) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„A 67/548/EGK irányelv alapján elvégzett munka és összegyűlt tapasztalatok – ideértve a 67/548/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt, bizonyos anyagok osztályozását és címkézését is – teljes körű figyelembevétele érdekében valamennyi, már meglévő harmonizált osztályozást az új kritériumok alapján kell átalakítani új harmonizált osztályozássá. Továbbá, mivel e rendelet alkalmazása késleltetett és az ebből következő átmeneti időszakban a 67/548/EGK irányelv kritériumai szerinti harmonizált osztályozások érvényesek az anyagok és keverékek osztályozására, valamennyi már meglévő harmonizált osztályozásnak változtatás nélkül át kell kerülnie e rendelet mellékletébe. E rendeletnek az osztályozások valamennyi jövőbeli harmonizálására való kiterjesztésével el kell kerülni egy adott anyagnak a már meglévő, valamint az új kritériumok szerinti harmonizált osztályozásából fakadó ellentmondásokat.”

34      Az 1272/2008 rendelet „Cél és hatály” című 1. cikke többek között a következőképpen rendelkezik:

„(1)      E rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint az anyagok, keverékek és a 4. cikk (8) bekezdésében említett árucikkek szabad mozgásának biztosítása a következők útján:

a)      az anyagok és keverékek osztályozására, valamint a veszélyes anyagok és keverékek címkézési és csomagolási szabályaira vonatkozó kritériumok harmonizálása;

b)      kötelezettség előírása arra vonatkozóan, hogy:

i.      a gyártók, az importőrök és a továbbfelhasználók osztályokba sorolják a forgalmazott anyagokat és keverékeket;

ii.      a szállítók felcímkézzék és csomagolják a forgalmazott anyagokat és keverékeket;

iii.      a gyártók, az árucikkek előállítói és az importőrök osztályokba sorolják azokat a nem forgalmazott anyagokat, amelyekre a [vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i] 1907/2006/EK [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [HL L 396., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 136., 3. o.] alapján regisztrálás vagy bejelentés vonatkozik;

c)      az anyagok gyártóinak és importőreinek kötelezése arra, hogy bejelentsék az [Európai Vegyianyag‑Ügynökségnek (ECHA)] az ilyen osztályozásokat és címkeelemeket, amennyiben ezeket az 1907/2006/EK rendelet alapján történt regisztrációjuk részeként nem nyújtották be az Ügynökségnek;

d)      a harmonizált osztályozással és címkeelemekkel rendelkező anyagok jegyzékének létrehozása közösségi szinten a VI. melléklet 3. részében;

e)      az anyagok osztályozási és címkézési jegyzékének létrehozása, amely a [fenti] c) és d) pontban említett valamennyi bejelentést, beadványt, valamint harmonizált osztályozásokat és címkeelemet tartalmaz.

[…] ”

35      Az 1272/2008 rendelet „Veszélyes anyagok és keverékek, valamint a veszélyességi osztályok meghatározása” című 3. cikke szerint:

„Az I. melléklet 2–5. részében megállapított fizikai, egészségi vagy környezeti veszélyekre vonatkozó kritériumoknak megfelelő anyag vagy keverék veszélyesnek minősül, és be kell sorolni az e mellékletben előírt megfelelő veszélyességi osztályba.

Az I. mellékletben említett veszélyességi osztályok esetében, ha ezek az osztályok az expozíciós útvonal vagy a hatások jellege alapján kerültek felosztásra, az anyag vagy keverék osztályozása az ilyen felosztás szerint történik.”

36      Az 1272/2008 rendeletnek az „Anyagok osztályozásának és címkézésének harmonizálása” című 36. cikke többek között előírja:

„(1)      Az olyan anyag, amely megfelel az I. mellékletben a következőkre előírt kritériumoknak, általában a harmonizált osztályozás és címkézés tárgya a 37. cikknek megfelelően:

a)      légzőszervi szenzibilizáció, 1. kategória (I. melléklet, 3.4. szakasz);

b)      csírasejt‑mutagenitás, 1A., 1B. vagy 2. kategória (I. melléklet, 3.5. szakasz);

c)      rákkeltő hatás, 1A., 1B. vagy 2. kategória (I. melléklet, 3.6. szakasz);

d)      reprodukciós toxicitás, 1A., 1B. vagy 2. kategória (I. melléklet, 3.7. szakasz).

[…]

(3)      Ha egy anyag az (1) bekezdésben említettektől eltérő veszélyességi osztályok vagy felosztások kritériumainak felel meg, és nem esik a (2) bekezdés hatálya alá, a 37. cikknek megfelelően eseti alapon lehetséges harmonizált osztályozással és címkézéssel kiegészíteni a VI. mellékletet, ha igazolják ennek közösségi szintű szükségességét.”

37      Az 1272/2008 rendelet „Eljárás az anyagok osztályozásának és címkézésének harmonizálására” című 37. cikke alapján:

„(1)      Az illetékes hatóságok javaslatot nyújthatnak be az [ECHA‑nak] egy anyag harmonizált osztályozására és címkézésére, és adott esetben az egyedi koncentrációs határértékekre vagy M‑tényezőkre, vagy ezek felülvizsgálatára.

A javaslat a VI. melléklet 2. részében előírt formátumot követi, és tartalmazza a VI. melléklet 1. részében előírt releváns információkat.

(2)      Az anyag gyártója, importőre vagy továbbfelhasználója is nyújthat be javaslatot az [ECHA‑nak] az adott anyag harmonizált osztályozására és címkézésére, és adott esetben a javasolt egyedi koncentrációs határértékekre vagy M‑tényezőkre, feltéve hogy a VI. melléklet 3. részében nincs besorolási tétel erre az anyagra a javaslat tárgyát képező veszélyességi osztály vagy felosztás tekintetében.

A javaslat elkészítése az 1907/2006/EK rendelet I. melléklete 1., 2., és 3. szakaszának vonatkozó részei szerint történik, és követi az említett melléklet 7. szakaszában található kémia biztonsági jelentés B. részében előírt formátumot. A javaslat tartalmazza e rendelet VI. mellékletének 1. részében előírt releváns információkat. Az 1907/2006/EK rendelet 111. cikke alkalmazandó.

(3)      Ha a gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó javaslata az anyagnak a 36. cikk (3) bekezdése szerinti harmonizált osztályozására és címkézésére vonatkozik, akkor a javaslatot az 54. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárás szerint a Bizottság által megállapított díjjal együtt kell benyújtani.

(4)      Az [ECHA‑nak] az 1907/2006/EK rendelet 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján létrehozott kockázatértékelési bizottsága a javaslat kézhezvételétől számított 18 hónapon belül véleményt fogad el az (1) vagy (2) bekezdés alapján beadott javaslatról, és lehetőséget biztosít az érintett feleknek arra, hogy ismertessék álláspontjaikat. Az [ECHA] ezt a véleményt és az észrevételeket továbbítja a Bizottságnak.

(5)      Ha a Bizottság megállapítja, hogy az érintett anyag osztályozásának és címkézésének harmonizációja megfelelő, indokolatlan késedelem nélkül benyújt egy határozattervezetet az anyagnak a vonatkozó osztályozási és címkézési elemekkel, és – adott esetben – az egyedi koncentrációs határértékekkel vagy M‑tényezőkkel együtt a VI. melléklet 3. részének 3.1. táblázatába történő felvételéről.

Ugyanezen feltételek mellett 2015. május 31‑ig megtörténik a megfelelő besorolási tétel felvétele a VI. melléklet 3. részének 3.2. táblázatába.

Az ilyen intézkedést, amelynek célja az e rendelet nem alapvető elemeinek módosítása, az 54. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással kell elfogadni. Rendkívüli sürgősségre tekintettel a Bizottság alkalmazhatja az 54. cikk (4) bekezdésében említett sürgősségi eljárást.

(6)      Az a gyártó, importőr és továbbfelhasználó, aki olyan új információval rendelkezik, ami a VI. melléklet 3. részében változtathat az anyag harmonizált osztályozásán és a címkeelemein, a (2) bekezdés második albekezdésével összhangban benyújt egy javaslatot azon tagállamok egyikének illetékes hatóságához, ahol az anyagot forgalomba hozzák.”

38      Az 1272/2008 rendeletnek „A műszaki és tudományos fejlődéssel kapcsolatos kiigazítások” című 53. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A Bizottság a műszaki és tudományos haladásnak megfelelően kiigazíthatja a 6. cikk (5) bekezdését, a 11. cikk (3) bekezdését, a 12. és 14. cikket, a 18. cikk (3) bekezdésének b) pontját, a 23., valamint a 25–29. cikket, a 35. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdését, valamint az I–VII. mellékletet, beleértve a [vegyi anyagok osztályozása és címkézése globálisan harmonizált rendszere] továbbfejlesztésének megfelelő figyelembevételét, különös tekintettel a hasonló keverékekre vonatkozó információk felhasználásával kapcsolatos ENSZ‑módosításokra, valamint számításba véve a nemzetközileg elismert kémiai programok keretében adódó fejleményeket és a baleseti adatbázisokból származó adatokat. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket az 54. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Rendkívüli sürgősségre tekintettel a Bizottság alkalmazhatja az 54. cikk (4) bekezdésében említett sürgősségi eljárást.”

39      Az 1272/2008 rendelet „Bizottsági eljárás” című 54. cikke szerint:

„(1)      A Bizottságot az 1907/2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság segíti.

(2)      Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkére is figyelemmel. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3)      Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkére is figyelemmel.

(4)      Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkére is figyelemmel.”

40      Az 1272/2008 rendelet „A 67/548/EGK irányelv módosításai” című 55. cikkének 11. pontja alapján „[a]z [említett irányelv] I. melléklet[é]t el kell hagyni”.

41      Az 1272/2008 rendelet „Átmeneti rendelkezések” című 61. cikke alapján:

„(1)      2010. december 1‑jéig az anyagok osztályozása, címkézése és csomagolása a 67/548/EGK irányelv szerint történik. 2015. június 1‑jéig a keverékek osztályozása, címkézése és csomagolása az 1999/45/EK irányelv szerint történik.

(2)      E rendelet 62. cikkének második albekezdésétől [helyesen: bekezdésétől] eltérve és az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeken túlmenően az anyagok és keverékek 2010. december 1. és 2015. június 1. előtt e rendelet szerint osztályozhatók, címkézhetők és csomagolhatók. Ez esetben a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelvben foglalt, címkézésre és csomagolásra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

(3)      2010. december 1‑jétől 2015. június 1‑jéig az anyagok osztályozása a 67/548/EGK irányelv és e rendelet szerint történik. Az anyagok címkézése és csomagolása e rendelet szerint történik.

(4)      E rendelet 62. cikkének második albekezdésétől [helyesen: bekezdésétől] eltérve, azon anyagokat, amelyeket a 67/548/EGK irányelv szerint osztályoztak, címkéztek és csomagoltak, és 2010. december 1. előtt már forgalomba hoztak, 2012. december 1‑jéig nem szükséges e rendelet szerint újracímkézni és újracsomagolni. E rendelet 62. cikkének második albekezdésétől [helyesen: bekezdésétől] eltérve, azon keverékeket, amelyeket az 1999/45/EK irányelv szerint osztályoztak, címkéztek és csomagoltak, és 2015. június 1. előtt már forgalomba hoztak, 2017. június 1‑jéig nem szükséges e rendelet szerint újracímkézni és újracsomagolni.

(5)      Ha egy anyagot vagy keveréket 2010. december 1., illetve 2015. június 1. előtt a 67/548/EGK vagy az 1999/45/EK irányelv szerint osztályoztak, a gyártók, importőrök és továbbfelhasználók az e rendelet VII. mellékletében szereplő megfelelési táblázat alkalmazásával módosíthatják az anyag vagy keverék osztályozását.”

42      Az 1272/2008 rendelet „Hatálybalépés” című 62. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A II., III. és IV. cím az anyagok tekintetében 2010. december 1‑jétől, a keverékek tekintetében 2015. június 1‑jétől alkalmazandó.”

 A jogvita alapját képező tényállás

43      Az n‑propil bromid (a továbbiakban: nPB) olyan illékony, szerves oldószer, amelyet a többek között az ipari tisztításban és zsírtalanításban, különösen fémdarabok tisztítására és zsírtalanítására használnak.

44      A felperesek, az Enviro Tech Europe Ltd és az Enviro Tech International, Inc. kizárólagos tevékenysége a szabadalmaztatott és alapvetően az nPB‑ből álló készítményből gyártott, „Ensolv” elnevezésű termék gyártása és forgalmazása. Az első felperes az Egyesült Királyság joga szerinti társaság, amely felett teljes ellenőrzést gyakorol a második felperes, az amerikai jog szerinti társaság. Ezen előbbi kizárólagos engedéllyel rendelkezik az EnSolv termék, beleértve az ahhoz kapcsolódó, gőzzel történő tisztítási technológiát, Európában történő forgalomba hozatalára. Ezen engedélyt egy átruházásról szóló, 2001. október 16‑i szerződés alapján nyújtotta neki az 1999. szeptember 29‑i EP 0 781 842 B1 európai szabadalom jogosultja a következő elnevezésű találmány felhasználása céljából: „[a] környezetre nem veszélyes oldószer tárgyak tisztítására történő használata”. Az említett európai szabadalom annak 0001. pontjában a következőket határozza meg:

„A jelen találmány általában a tárgyak gőzzel való zsírtalanítás révén történő molekuláris tisztítására vonatkozik. Konkrétabban egy [nPB]‑t tartalmazó oldószerkeverékre, terpén‑keverékre, egy alacsony forráspontú oldószerkeverékre és tárgyak gőzzel történő zsírtalanításra szolgáló berendezésben ezen oldószerkeverék felhasználásával történő tisztítási módszerére vonatkozik. A jelen találmány tárgyát képező oldószerkeverék nem tűzveszélyes, nem korrozív és nem veszélyes, valamint 0,001 és 0,046 közötti ózonlebontó potenciállal (ODP) rendelkezik.”

45      A 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő tizenkettedik hozzáigazításáról szóló, 1991. március 1‑jei 91/325/EGK bizottsági irányelv (HL L 180, 1. o.) elfogadásával az nPB‑t a 67/548 irányelv I. mellékletében a többek között az R 10 „Kismértékben tűzveszélyes” és az R 20 „Belélegezve ártalmas” mondattal kísért „Xn irritatív” anyagként osztályozták.

46      Az R 10 „Kismértékben tűzveszélyes” mondattal kapcsolatban a felperesek, anélkül hogy a Bizottság e tekintetben ellentmondana, pontosítják, hogy mostanáig a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1999. május 31‑i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 200., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 24. kötet, 109. o.) a 67/548 irányelv VI. mellékletének 2.2.5. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdése – az említett irányelv V. mellékletének megfelelően elvégzett vizsgálatokat követően – lehetővé tette számukra, hogy mellőzzék az EnSolv termék kis mértékben tűzveszélyes termékként történő címkézését. Egyrészt ugyanis az 1999/45 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint „[e]gy készítmény fizikai‑kémiai tulajdonságaiból származó kockázatokat úgy kell megállapítani, hogy a 67/548[…] irányelv V. mellékletének A. részében megadott módszerekkel meg kell határozni a készítmény azon fizikai‑kémiai tulajdonságait, amelyek a fentebb idézett irányelv VI. mellékletében megjelölt kritériumokkal összhangban történő megfelelő osztályozásához és címkézéséhez szükségesek”. Másrészt a 67/548 irányelv VI. mellékletének 2.2.5. pontja kimondja, hogy „[a] gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy olyan készítményt, amelynek lobbanáspontja 21 °C, vagy annál magasabb, de legfeljebb 55 °C, nem szükséges tűzveszélyesként [helyesen: kismértékben tűzveszélyesként] osztályozni, amennyiben a készítmény semmilyen módon nem táplálja az égést mindaddig, amíg nincsen ok az ilyen készítményeket kezelő személyeket vagy más személyeket érő kockázat miatti aggodalomra”.

47      A CMR (jelenleg CES) munkacsoport 2002. január 16–18‑i ülésén a Health & Safety Executive (az Egyesült Királyság Egészségügyi és Biztonsági Irodája, a továbbiakban: HSE) igazgatója, az Egyesült Királyság képviselőjeként és e munkacsoportban az nPB osztályozására vonatkozó iratok előadójaként javasolta, hogy az nPB‑t továbbá a 2. kategória (R 60) és 3. kategória (R 63) értelmében vett, reprodukciót károsító anyagként osztályozzák. A CMR munkacsoport ideiglenesen elfogadta ezt a javaslatot, és ezenkívül fenntartotta az R 10 osztályozást mindaddig, amíg a HSE további információkat nem szolgáltat az nPB tűzveszélyességére vonatkozóan.

48      2002 márciusában és áprilisában a HSE javasolta, hogy az nPB‑t a „1996. és 2002. évi [B.] vizsgálat” elnevezésű, az nPB lobbanáspontját –10°C‑ban megállapító új tudományos vizsgálat eredményeire támaszkodva tűzveszélyes (R 11) anyagként osztályozzák.

49      A brominált oldószerekkel foglalkozó nemzetközi egyesület (International Brominated Solvent Association, a továbbiakban: IBSA), amely az nPB gyártóinak és forgalmazóinak a többségét, beleértve az nPB‑alapú termékekre vonatkozó szabadalomnak a jogosultjait – mint a felperesek – képviseli, a HSE‑nél, a CTCE‑nél, valamint a CMR munkacsoportnál ismételten vitatta ezen osztályozási javaslatot, és ennek alátámasztására tudományos adatokat és érveket nyújtott be számukra. Az IBSA ezenkívül azzal érvelt, hogy olyan tudományos vizsgálatok vannak folyamatban, amelyek további releváns felvilágosítással szolgálhatnak az nPB tulajdonságaira vonatkozóan, beleértve az nPB hatásának mechanizmusát is.

50      A CMR munkacsoport 2002. május 15–17‑i ülésén az egyes szakértők által, beleértve az Egyesült Királyság szakértőjét, az nPB tűzveszélyességének vizsgálata és annak vagy R 10‑ként, vagy R 11‑ként, vagy R 18‑ként történő osztályozása nehézségeivel kapcsolatban előadott kételyekre tekintettel arra a következtetésre jutottak, hogy az R 10‑es osztályozást átmenetileg fenn kell tartani, és hogy az nPB tűzveszélyessége kérdésének a megvitatása céljából egy szakosodott szakértői csoportot kell összehívni. Továbbá a CMR munkacsoport úgy döntött, hogy az nPB‑t továbbra is többek között a 2. kategória (R 60) és 3. kategória (R 63) értelmében vett, reprodukciót károsító anyagként osztályozzák.

51      A szakosodott szakértői csoport 2002. december 4‑én ülésezett. Ezen ülés jegyzőkönyvének 4. pontja a következőképpen hangzik:

„A szakértők megegyeznek abban, hogy a tűzveszélyesség valamely anyag azon képessége, hogy környezeti feltételek mellett a levegőben egy olyan keveréket képezzen, amely gyújtóforrás jelenlétében öngyulladásra képes. A környezeti feltételek azok, amelyek rendes környezeti éghajlati feltételek mellett, például –20–40°C között állhatnak fenn.”

52      Konkrétabban az nPB tűzveszélyességével kapcsolatban ugyanezen jegyzőkönyv 23–30. pontja a következőket határozza meg:

„ 23. A szakértők kaptak egy, az nPB tűzveszélyességével kapcsolatban rendelkezésre álló valamennyi adatot tartalmazó táblázatot (lásd 1. melléklet). E táblázat a HSE ülése előtt készült […].

24. A szakértők egyhangúan megállapítják, hogy az nPB lobbanásponttal és robbanékonysági terjedelemmel rendelkezik, és hogy ezért fennáll a tűzveszélyes jelleg tényleges kockázata.

25. A szakértők megjegyzik, hogy a lobbanáspontot csak egy vizsgálati típusban bizonyították, és hogy a vizsgálatban olyan hőmérsékleti terjedelmet alkalmaztak, amely meghaladja a vizsgálati útmutatókban megállapított terjedelmet. A szakértők azonban úgy vélik, hogy ezen eredmények érvényesek, mivel:

–        alapvetően nincs ok arra, hogy kizárják az alkalmazott hőmérsékleten végzett vizsgálati módszer következtetéseit;

–        az eredményeket két független laboratórium különböző nPB‑mintákon keresztül megerősítette;

–        a lobbanáspont kísérlettel nyert értéke hasonló a kiszámított értékhez (lásd a 2. mellékletet).

26. Más típusú vizsgálatokkal az nPB esetében semmilyen lobbanáspontot nem állapítottak meg.

27. E bizonyítékok alapján a szakértők többségének véleménye az, hogy az nPB‑nek F, R 11 osztályozást kell adni.

28. Egy szakértő azon a véleményen volt, hogy ezen osztályozás esetleg nem megfelelő, mivel a csoport úgy vélte, hogy az nPB az F; R 11‑ként osztályozott bizonyos más folyadékoknál kisebb kockázatokkal jár. Az nPB a gyújtóforrás megszűnését követően nem tud tovább égni.

29. Ami más anyagok osztályozását illeti, a szakértők egyetértenek abban, hogy az azonos tűzveszélyességi jellemzőkkel rendelkező anyagok osztályozását az nPB esetében fentebb alkalmazottakkal megegyező osztályozási kritériumok alapján kell elvégezni. Azonban az osztályozásra vonatkozó döntéseket mindig az egyes, külön‑külön megvizsgált vegyi anyagok esetében rendelkezésre álló adatok vizsgálatára kell alapítani; nincs elfogadható alapja annak, hogy ugyanazt az osztályozást egy csoport valamennyi vegyi anyagára alkalmazzák, például hogy valamennyi [halogénezett szénhidrogénnek] alapból F; R 11 osztályozást adjanak.

30. A csoport javasolja, hogy a robbanási határokkal rendelkező, azonban kísérleti úton meghatározott lobbanásponttal nem rendelkező [halogénezett szénhidrogének] esetében a lobbanáspont megbecsléséhez és az osztályozásról szóló határozat meghozatalához az nPB‑re alkalmazott számítási módszert (2. melléklet) alkalmazzák.”

53      2003. január 15–17‑i ülésén a CMR munkacsoport tudomásul vette egyrészt a szakosodott szakértői csoportnak az nPB tűzveszélyes jellegére vonatkozó következtetéseit, és másrészt azt, hogy az ágazatnak létezik egy, az nPB reprodukciót károsító jellegére vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálatról szóló jegyzete. A szavazatok többségével a CMR munkacsoport úgy határozott, hogy az nPB‑t a 3. kategória (R 63) értelmében vett, reprodukciót károsító anyagként osztályozza. Végül az említett csoport úgy döntött, hogy a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazítás során javasolja az nPB‑nek a többek között tűzveszélyes anyagként (R 11), illetve a 2. kategória (R 60) és 3. kategória (R 63) értelmében vett, reprodukciót károsító anyagként történő osztályozását.

54      Ezen ajánlás elfogadását követően az IBSA ismételten megkísérelte a CMR munkacsoportot meggyőzni arról, hogy újból nyissák meg az nPB‑re vonatkozó megbeszéléseket.

55      2003. május 14–16‑i ülésén a CMR munkacsoport úgy döntött, hogy nem nyitja meg újból az nPB‑ről szóló vitát, és az Olasz Köztársaság képviselőjének a visszavonásra vonatkozó kérelme ellenére a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazítás során megerősítette az nPB osztályozására vonatkozó ajánlását.

56      2003. augusztus 29‑i és szeptember 29‑i levelével az IBSA kérte a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket avégett, hogy kijavítsa azokat a hibákat, amelyek a CMR munkacsoport nPB‑re vonatkozó ajánlásainak alapját képezik.

57      A Bizottság két, 2003. november 3‑i levélben jelezte az IBSA jogi képviselőinek, akik a jelen jogvita felpereseinek tanácsadói, hogy a 2003. augusztus 29‑i és szeptember 29‑i levelükben előadott érvek nem indokolják az nPB CMR munkacsoport által ajánlott osztályozásának a módosítását.

58      A Törvényszék Hivatalában 2003. december 23‑án a T‑422/03. számon nyilvántartásba vett keresetlevelükkel a felperesek a fent említett levelekben foglalt határozatok megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtottak be.

59      Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2004. április 30‑án közzétett, a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/73/EK bizottsági irányelv (HL L 152., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 448. o; a továbbiakban: megtámadott irányelv) az nPB‑t a 602‑019‑00‑5. indexszám alatt az 1. B. melléklet 32. oldalán a következőképpen osztályozza:

Indexszám	Kémiai elnevezés	Besorolás	Címkézés
602‑019‑00‑5	1‑brómpropán n‑propil‑bromid	F; R11 Rep. Kat. 2; R60 Rep. Kat. 3; R63 Xn; R48/20 Xi; R36/37/38 R67	T; F R: 60‑11‑36/37/38‑ 48/20‑63‑67 S: 53‑45

60      A megtámadott irányelv (1) preambulumbekezdése többek között a következőket mondja ki:

„A 67/548/EGK irányelv I. melléklete tartalmazza a veszélyes anyagok […] felsorolását. E listát frissíteni kell az időközben bejelentett új, valamint további, már létező anyagok besorolása érdekében, továbbá hozzá kell igazítani a műszaki fejlődéshez […].”

61      A megtámadott irányelv 1. cikkének (1) bekezdése alapján a 67/548 irányelv I. melléklete többek között a következőképpen módosul:

„[…]

„b)      az ezen irányelv 1.B. mellékletében szereplő tételeknek megfelelő, [a 67/548 irányelv I. mellékletének] tételei helyébe az említett [előbbi] mellékletben szereplő szöveg lép;

[…]”

62      A megtámadott irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2005. október 31‑ig megfeleljenek.

63      A megtámadott irányelv 3. cikke alapján ez az irányelv a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő huszadik napon, vagyis 2004. május 20‑án lép hatályba.

 Az eljárás és a felek kérelmei

64      A Törvényszék Hivatalában 2004. július 22‑én nyilvántartásba vett keresetlevelükkel a felperesek benyújtották a jelen keresetet.

65      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott irányelvet annyiban, amennyiben az nPB‑t a tűzveszélyes anyagok (R 11) és a 2. kategória reprodukciót károsító anyagai (R 60) közé sorolja be (a továbbiakban: vitatott osztályozás);

–        nyilvánítsa a Bizottságot felelősnek a jogellenes magatartása miatt általuk elszenvedett károkért, és fizessen számukra ideiglenesen 350 000 eurós kártérítést;

–        nyilvánítsa a Bizottságot felelősnek az azonnali veszteségekért és kielégítő bizonyossággal előrelátható károkért még abban az esetben is, ha e kárt még nem lehet pontosan meghatározni;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

66      A Törvényszék Hivatalánál 2004. szeptember 13‑án nyilvántartásba vett külön beadványban a Bizottság a megsemmisítés iránti kérelemmel és a kártérítési kérelemmel szemben a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek e kifogásra vonatkozó észrevételeiket 2004. október 25‑én nyújtották be.

67      A Törvényszék Hivatalánál 2004. november 4‑én nyilvántartásba vett külön beadványban a felperesek az EK 242. cikknek és EK 243. cikknek megfelelően ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be a célból, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró rendelje el „az nPB [megtámadott] irányelvbe való felvételének az alapeljárásban történő határozathozatalig történő” felfüggesztését. A T‑291/04. R. sz., Enviro Tech Europe és Enviro Tech International kontra Bizottság ügyben 2005. február 10‑én hozott végzésében (EBHT 2005., II‑475. o.) a Törvényszék elnöke elutasította e kérelmet, és a költségekről akkor nem határozott.

68      A Törvényszék a 2005. június 30‑i végzésével az elfogadhatatlansági kifogásról, valamint a költségekről szóló döntést az eljárást befejező határozat meghozataláig fenntartotta.

69      A Bizottság az ellenkérelmében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

70      A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke a 2005. július 15‑én hozott végzésével a felek meghallgatását követően az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából a jelen ügyet az eljárási szabályzat 50. cikkének megfelelően egyesítette a T‑422/03. sz. üggyel.

71      2007. március 1‑jén hozott végzésével a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke az eljárást felfüggesztette, hogy majd a Bíróság C‑125/06. P. sz., Bizottság kontra Infront WM ügyben 2008. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑1451. o.) meghozatalát követően folytassa.

72      2008. december 18‑án hozott végzésével a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke az eljárást felfüggesztette, hogy majd a Bíróság C‑425/08. sz. Enviro Tech (Europe) ügyben 2009. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑10035. o.) meghozatalát követően folytassa.

73      A Törvényszék Hivatalához 2009. november 27‑én benyújtott külön beadványban a felperesek elálltak a T‑422/03. sz. ügyben benyújtott keresetüktől.

74      2009. december 18‑i végzésével a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke a Törvényszék nyilvántartásából törölte a T‑422/03. sz. ügyet.

75      Az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében a Törvényszék értesítette a feleket az 1272/2008 rendelet elfogadásáról és hatálybalépéséről, és arra kérte őket, hogy írásban tegyék meg azon esetleges következményekre vonatkozó észrevételeiket, amelyeket a jelen eljárás folytatása érdekében ezzel kapcsolatban kell levonni. E kérésre válaszul a Törvényszék Hivatalához 2010. január 15‑én benyújtott külön beadványban a Bizottság kérte, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzat 113. és 114. cikke alapján állapítsa meg, hogy a jelen kereset okafogyottá vált, és hogy már nincs szükség határozathozatalra azon oknál fogva, hogy a 67/548 irányelv I. mellékletét, beleértve a vitatott osztályozást, 2009. január 20‑i hatállyal hatályon kívül helyezte az 1272/2008 rendelet.

76      A felperesek e kérésre 2010. március 11‑én nyújtották be észrevételeiket. Ezek keretében a felperesek azt kérték, hogy a Törvényszék fogadja el a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmeik és jogalapjaik olyan értelemben vett módosítását, hogy ettől kezdve azok az 1272/2008 rendelet VI. melléklete 3. részének 3.2. táblázatában szereplő vitatott osztályozásra is vonatkozzanak.

77      A Törvényszék Hivatalához 2010. április 9‑én benyújtott külön beadványban a Bizottság kérte e kérelem elutasítását.

78      Mivel a tanács egyik tagja akadályoztatás miatt nem tudott részt venni az eljárásban, a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 32. cikkének 3. §‑a alapján egy másik bírót jelölt ki a tanács létszámának kiegészítése érdekében.

79      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

80      A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2011. május 5‑i tárgyaláson meghallgatták.

 A jogkérdésről

 A megsemmisítés iránti kérelemről

 Az okafogyottság megállapítása iránti kérelemről

81      Előzetesen meg kell állapítani, hogy amint a Bizottság a tárgyaláson elismerte, amit a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben rögzítettek, az okafogyottság megállapítása iránti kérelem csak a megtámadott irányelv megsemmisítése iránti kérelemre vonatkozik, és nem érinti a kártérítési kérelmet.

82      A Bizottság szerint a vitatott osztályozásnak az 1272/2008 rendelettel történő hatályon kívül helyezését követően a megsemmisítés iránti kérelmet az eljárási szabályzat 113. és 114. cikke alapján el kell utasítani azzal az indokkal, hogy az okafogyottá vált. Az 1272/2008 rendelet 55. cikkének 11. pontja ugyanis előírja, hogy a 67/548 irányelv I. mellékletét, beleértve az abban található vitatott osztályozást az említett rendelet hatálybalépésének napjával, vagyis 2009. január 20‑i hatállyal „el kell hagyni”, amely kifejezés a „hatályon kívül helyezni” szinonimája. Ezenkívül ugyanezen rendelet (53) preambulumbekezdése megerősíti, hogy az említett irányelv I. mellékletében említett osztályozások változtatás nélkül átkerültek az említett rendelet VI. mellékletébe. A felperesek nem állíthatják azt sem, hogy az ítélkezési gyakorlatban elismert rendkívüli kritériumoknak megfelelőn megőrizték a megtámadott irányelv megsemmisítéséhez fűződő érdeküket.

83      A felperesek úgy vélik, hogy megőrizték a jelen eljáráshoz fűződő érdeküket.

84      Amint az állandó ítélkezési gyakorlat elismerte, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. A jogvita e tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt indító fél számára előnnyel járjon (a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4333. o.] 42. pontja; lásd a Törvényszék T‑45/06. sz., Reliance Industries kontra Tanács és Bizottság ügyben 2008. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2399. o.] 35. pontját és a T‑299/05. sz., Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben 2009. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑565. o.] 43. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

85      A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felpereseknek a jelen kereset benyújtásakor fennállt a vitatott osztályozással szembeni eljáráshoz fűződő érdekük.

86      Ezenkívül anélkül, hogy határozni kellene arról a kérdésről, hogy a 67/548 irányelv I. mellékletének az 1272/2008 rendelet 55. cikkének 11. pontja alapján történő elhagyása következtében a vitatott osztályozás megszűnt‑e kötelező joghatásokat kiváltani, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott jogi aktus – kereset benyújtását követően bekövetkező – esetleges hatályvesztése önmagában nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy az eljáráshoz fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani az okafogyottságot (lásd ebben az értelemben a fenti 84. pontban hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját és a fenti 84. pontban hivatkozott Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontját).

87      E tekintetben, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte, amit a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben rögzítettek, meg kell állapítani, hogy a felperesekkel szemben nemzeti szinten eljárásokat indítottak és szankciókat szabtak ki amiatt, hogy az Ensolv termék forgalomba hozatala során megsértették a nemzeti szabályozás által átültetett vitatott osztályozásból adódó előírásokat. Ezen eljárások és szankciók vezettek a 2007. július 12‑én a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], királynői fellebbviteli kollégium [közigazgatási bíróság], Egyesült Királyság) (CO/5860/2007. sz. ügy) előtt kezdődött peres eljáráshoz, amely jelenleg a jelen eljárást befejező ítélet meghozataláig függőben van (lásd továbbá a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech [Europe] ügyben hozott ítélet 25. pontját). Ebben az összefüggésben pontosítani kell, hogy a megtámadott irányelv képezi az említett irányelv EK 249. cikk harmadik bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdésében előírt átültetési kötelezettségnek való megfelelés érdekében a tagállamok által elfogadott nemzeti szabályok jogi alapját, és hogy az ugyanezen irányelv által bevezetett vitatott osztályozás továbbra is igazol az ebben az összefüggésben, különösen az e szabályok megsértése esetében hozott valamennyi, ellenőrzésre és joghátrány kiszabására vonatkozó nemzeti közigazgatási intézkedést.

88      A felperesek érvelése alapján egyrészt ebből az következik, hogy a megtámadott irányelv rájuk nézve nemzeti szinten már váltott ki kötelező joghatásokat annyiban, amennyiben többek között az Egyesült Királyságban eljárásokban és szankciókban volt részük amiatt, hogy nem tartották tiszteletben a vitatott osztályozás által előírt korlátozásokat, ami a High Court of Justice előtti peres eljáráshoz vezetett, és másrészt csak egy megsemmisítést kimondó ítélet jár ex tunc hatással, visszaható hatállyal törölve a vitatott osztályozást az uniós jogrendből, mintha soha nem létezett volna (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] 35. pontját).

89      Ezzel szemben csupán a vitatott osztályozás hatályon kívül helyezésének vagy érvénytelenségének a megállapítása, vagy akár annak jogellenességének egy kártérítési kérelemre adott válaszként történő esetleges megállapítása (a Törvényszék T‑178/98. sz., Fresh Marine kontra Bizottság ügyben 2000. október 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3331. o.] 45. pontja) nem elegendő a felpereseknek a velük szemben hozott, joghátrányt kiszabó nemzeti intézkedésekkel szembeni védelméhez, mivel a megsemmisítést kimondó ítélettel ellentétben egy ilyen megállapításnak főszabály szerint csak ex nunc, csupán a kártérítési jogvitára korlátozódó hatása van, és nem törli visszamenőlegesen az említett intézkedések jogi alapját.

90      Ilyen körülmények között, figyelembe véve először a megtámadott irányelvvel, majd ezt követően az annak végrehajtására irányuló nemzeti szabályokkal bevezetett vitatott osztályozás alapján a felperesekkel szemben hozott, joghátrányt kiszabó intézkedéseket, a felperesek megalapozottan állítják azt, hogy előnyük származna e vitatott osztályozás megsemmisítéséből, és következésképpen e tekintetben megőrzik az eljáráshoz fűződő érdeküket.

91      Következésképpen el kell utasítani a Bizottságnak az okafogyottság megállapítása iránti kérelmét.

 A megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek és jogalapok módosítása iránti kérelemről

92      A felperesek azon vitatott osztályozás megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeik és jogalapjaik módosítása iránti kérelmük alátámasztásaként, amely az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részében szerepel, előadják, hogy a jelen eljárásnak a Bíróság C‑425/08. sz. ügyben való ítélethozataláig történő felfüggesztése és az 1272/2008 rendelet 2008. december 31‑i kihirdetése miatt nem tudták kérni a Törvényszéktől, hogy engedélyezze a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmeiknek és jogalapjaiknak az említett rendelet hatálybalépése miatti módosítását. A fő ok, amiért ezen új osztályozással szemben nem nyújtottak be külön keresetet az, hogy a C‑425/08. sz. ügy ekkor függőben volt. Ugyanis, ha ezen eljárásnak a felperesekre nézve kedvező kimenetele lett volna, az 1272/2008 rendelettel szemben benyújtott külön kereset felesleges lett volna. Mindenesetre a jelen ügyben a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek és jogalapok módosítása iránti kérelem a Törvényszék T‑348/07. sz., Al‑Aqsa kontra Tanács ügyben 2010. szeptember 9‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 30‑36. pontjában elismert kritériumokra tekintettel elfogadható.

93      A Bizottság kéri a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek és jogalapok módosítása iránti kérelemnek mint késedelmesnek, és ezért elfogadhatatlannak az elutasítását.

94      Az állandó ítélkezési gyakorlatban megállapításra került, hogy ha egy jogi aktus helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek lehet tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy kereseti kérelmeit és jogalapjait megfelelően módosítsa. Ilyen esetben ugyanis ellentétes lenne a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény valamely jogi aktus ellen az uniós bírósághoz benyújtott keresetlevélben található bírálatokra válaszul a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kereseti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi jogi aktusra való kiterjesztésének, vagy az e jogi aktus elleni további kereseti kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (lásd ebben az értelemben a fenti 88. pontban hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá a Törvényszék T‑420/05. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2009. október 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3841. o.] 53. pontját).

95      Azonban a jelen ügyben, még ha a megtámadott irányelvvel bevezetett vitatott osztályozást az eljárás során az 1272/2008 rendelet VI. melléklete 3. részének 3.2. táblázatában található azonos osztályozás váltotta is fel, meg kell állapítani, hogy a felperesek saját bevallásuk szerint e rendelettel szemben nem nyújtottak be külön megsemmisítés iránti keresetet, és nem is kérték az EK 230. cikk ötödik bekezdésében e tekintetben előírt keresetindítási határidőn belül a jelen eljárás keretében a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmeik módosításának engedélyezését. Márpedig azon okokból kifolyólag, amelyek hasonlók az azon ítélkezési gyakorlat által elfogadott okokhoz, amely csak abban az esetben engedélyezte valamely megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága feltételei teljesítésének pótlását, ha az a keresetindítási határidő lejárta előtt történt (a Bíróság 50/84. sz., Bensider és társai kontra Bizottság ügyben 1984. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 3991. o.] 8. pontja), a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek e határidő lejárta utáni módosítása összeegyeztethetetlen az EK 230. cikk ötödik bekezdésével. Ugyanis a jogbiztonság elvének és a jogalanyok törvény előtti egyenlősége elvének megfelelően (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑439. o.] 101. pontját) e rendelkezés olyan jogvesztő jellegű keresetindítási határidőt állapít meg, amely állandó, feltétlen és meghosszabbíthatatlan. Ezen határidőtől való, az uniós bíróság által biztosított bármely eltérés vagy annak bármely kiterjesztése, még ha a felek egyhangú beleegyezésével is történik, ellentétes tehát e rendelkezés egyértelmű szövegével és szerkezetével, valamint a Szerződés alkotóinak szándékával. Ezenkívül az eljárási szabályzat 111. és 113. cikke értelmében vett eljárásgátló kritériumokat, amelyek arra kötelezik a Törvényszéket, hogy elfogadhatatlannak nyilvánítsa vagy a megsemmisítés iránti keresetet, vagy a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek módosítása iránti kérelmet, nem lehet megszorítóan értelmezni, különben a jogbiztonság és a jogalanyok törvény előtti egyenlősége elvével ellentétesen lehetőség nyílna arra, hogy megkerüljék a Szerződés többek között a keresetindítási határidőket meghatározó kógens előírásait.

96      Ebben az összefüggésben a felperesek nem érvelhetnek a Törvényszék által a fenti 92. pontban hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács ügyben hozott ítéletben elfogadott kivételes megközelítéssel, amely ezenkívül egy különösen egyedi ténybeli és jogi helyzetre, a jelen ügyben fennálló helyzettel össze nem hasonlítható helyzetre vonatkozott. A jelen ügyben ugyanis a felperesek vagy szándékosan vagy gondatlanságból nem nyújtottak be az 1272/2008 rendelet VI. melléklete 3. részének 3.2. táblázatában szereplő, azonos vitatott osztályozás megsemmisítése iránt keresetet, illetve nem kérték az e tekintetben előírt keresetindítási határidőn belül a jelen eljárás keretében a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmeik megfelelő módosítását, miközben azt nyilvánvalóan megtehették volna, és egy ilyen lépés a felperesektől ésszerűen elvárható lett volna. E tekintetben irreleváns az arra alapított puszta érv, hogy ezen eljárást az eljárási szabályzat 77. cikkének a) pontja és 79. cikke 1. §‑ának első bekezdése alapján az 1272/2008 rendelet Hivatalos Lap 2008. december 31‑i számában történő kihirdetésének időpontjában felfüggesztették, mivel e felfüggesztésnek nem lehet hatása az EK 230. cikk ötödik bekezdésében említett keresetindítási határidő folyására.

97      Ezért a felperesek kereseti kérelmeinek a módosítása iránti, 2010. március 11‑én – vagyis közel egy évvel az 1272/2008 rendelettel szembeni keresetindítási határidő lejárta után és közel öt hónappal a jelen eljárásnak a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélet kihirdetését követő folytatása után – benyújtott kérelem nyilvánvalóan késedelmes, és ezért azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A megsemmisítés iránti kérelem EK 230. cikk negyedik bekezdésére tekintettel való elfogadhatóságáról

98      Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 263. cikknek az eljárás során, vagyis 2009. december 1‑jén történő hatálybalépése ellenére a megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatóságának kérdését csak az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján lehet vizsgálni (a Törvényszék T‑532/08 sz., Norilsk Nickel Harjavalta és Umicore kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 7‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 68‑75. pontja és a T‑539/08. sz., Etimine és Etiproducts kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 7‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 74‑81. pontja), amit a felek nem vitattak.

99      A Bizottság szerint a megsemmisítés iránti kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a felpereseket a vitatott osztályozás az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében véve nem érinti személyükben. Egyrészt a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására vonatkozó eljárás keretében a felperesek nem rendelkeznek eljárási jogokkal; másrészt nem érvelhetnek olyan korábban fennálló jogokkal, amelyek címzettként egyénítik őket. Így az EP 0 781 842 B1 európai szabadalom használatára vonatkozó kizárólagos engedély, amely szabadalomnak a felperesek nem jogosultjai, nem az nPB‑re mint olyanra, hanem egy oldószerkeverékre, valamint egy tisztítási módszerre vonatkozik. Hasonlóképpen e szabadalmat önmagában nem érvényteleníti a vitatott osztályozás. Ezenkívül a felperesek nem képezik részét azon gazdasági szereplők csoportjának, akiknek a száma meghatározható és korlátozott volt a megtámadott irányelv elfogadásának az időpontjában.

100    A felperesek úgy vélik, hogy őket a vitatott osztályozás az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében véve személyükben érinti, és így a megsemmisítés iránti kérelmük elfogadható. E tekintetben a felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy először is aktívan részt vettek a vitatott osztályozás elfogadásához vezető „közigazgatási” eljárásban, amelynek keretében a Bizottság részükre „egyedi határozatokat” címzett, és eljárási garanciákkal rendelkeztek. Másodszor a vitatott osztályozás a felperesek piaci pozíciója megszűnésének végleges következményét maga után vonva érvénytelenítette a korábban fennálló szellemi tulajdonjogukat, vagyis azon EP 0 781 842 B1 európai szabadalomból származó kizárólagos engedélyt, amely a 95%‑ban nPB‑ből álló EnSolv termékre, valamint a gőzzel történő tisztítási technológiára vonatkozott, amelyek minősége az nPB hatékony, nem tűzveszélyes és ártalmatlan jellegétől függ. Harmadszor a felperesek azzal érvelnek, hogy a piacon fennálló különleges helyzetükre tekintettel és az ilyen korábban fennálló jog jogosultjaiként részét képezik az érintett gazdasági szereplők „zárt csoportjának”. Negyedszer a Törvényszéknek a megsemmisítés iránti kérelmet a felperesek hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartása érdekében elfogadhatónak kell nyilvánítania.

101    Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a felpereseket személyükben érinti‑e a vitatott osztályozás, emlékeztetni kell arra, hogy az említett osztályozást tartalmazó megtámadott irányelv általános hatályú aktusnak minősül annyiban, amennyiben objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal, vagyis valamennyi, nPB‑t vagy nPB‑alapú termékeket gyártó és/vagy forgalmazó természetes vagy jogi személlyel szemben fejt ki joghatásokat. Azonban az a tény, hogy valamely jogi aktus – mivel valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandó – jellegénél és hatályánál fogva általános érvényű, még nem zárja ki, hogy közülük egyeseket személyükben is érinthet (a Bíróság C‑362/06. P. sz., Sahlstedt és társai kontra Bizottság ügyben 2009. április 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑2903. o.] 29. pontja, a Törvényszék T‑223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑3259. o.] 29. pontja és T‑154/02. sz., Villiger Söhne kontra Tanács ügyben 2003. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2003., II‑1921. o.] 40. pontja).

102    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy azon jogalany, aki valamely jog aktusnak nem címzettje, csak akkor hivatkozhat arra, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében a szóban forgó aktus személyében érinti, ha ezen aktus bizonyos sajátos jellemzői vagy olyan ténybeli helyzet miatt érinti őt, amely minden más személyhez képest jellemző rá, és ezáltal az aktus címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1963., 197. o.] 223. oldala és a Bíróság C‑444/08. P. sz., Região autónoma dos Açores kontra Tanács ügyben 2009. november 26‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontja).

103    Ezenkívül, ha valamely határozat annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert a gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 60. pontja, a fenti 71. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 71. pontja és a fenti 101. pontban hivatkozott Sahlstedt és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 30. pontja).

104    Az a körülmény azonban, hogy a jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés érvényesül, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben az állapítható meg, hogy a szóban forgó jogi aktus a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (a Bíróság C‑503/07. P. sz., Saint‑Gobain Glass Deutchland kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott végzésének [EBHT 2008., I‑2217. o.] 70. pontja és a fenti 101. pontban hivatkozott Sahlstedt és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontja).

105    Ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni azt, hogy a felpereseket a vitatott osztályozás személyükben érinti‑e.

106    Először is a felpereseknek a vitatott osztályozás elfogadásához vezető eljárásban való részvételével és a számukra biztosított esetleges eljárási garanciák fennállásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a releváns szabályozás nem ír elő olyan eljárási garanciákat, amelyek a felpereseket védik, és amelyekkel azok érvelhetnének a megtámadott irányelvvel szembeni kereshetőségi joguk fennállásának a bizonyítása érdekében (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑369/03. sz., Arizona Chemical és társai kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑5839. o.] 58–90. pontját). Márpedig a felpereseket védő eljárási jogok hiányában azok nem állíthatják, hogy ez a tény a vitatott osztályozás tekintetében egyéníti őket (lásd ebben az értelemben a fenti 98. pontban hivatkozott Norilsk Nickel Harjavalta és Umicore kontra Bizottság ügyben hozott végzés 103–106. pontját és a fenti 98. pontban hivatkozott Etimine és Etiproducts kontra Bizottság ügyben hozott végzés 109–112. pontját; lásd továbbá ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑483/07. P. sz., Galileo Lebensmittel kontra Bizottság ügyben 2009. február 17‑én hozott végzésének [EBHT 2009., I‑959. o.] 53. pontját). Ezenkívül nem vitatott, hogy a felperesek a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására vonatkozó és a vitatott osztályozáshoz vezető eljárás keretében csak ezen eljárásnak a CMR munkacsoporton belüli megkezdését követően avatkoztak be azáltal, hogy 2003‑ban többek között a HSE‑hez, az iratok felelős előadójához fordultak, és annak új információkat nyújtottak be az ezzel kapcsolatos vita újbóli megnyitásának elérése céljából, és hogy a felperesek tehát nem vettek részt sem az nPB eredeti, a megtámadott irányelvvel módosított osztályozásában, sem pedig az ezen utóbbi irányelvvel végzett osztályozásban.

107    Másodszor a felpereseknek mint „egyetlen termékkel” foglalkozó gazdasági szereplőknek és mint a korábban fennálló egyedi jog jogosultjainak az érintett piacon fennálló állítólagosan különleges pozíciójával, valamint a gazdasági szereplők egy zárt csoportjához való esetleges tartozásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az nPB‑alapú termékek gyártására és fogalmazására vonatkozó olyan információkból, mint amelyeket a felek a Törvényszék írásbeli kérdéseire válaszul adtak, kitűnik, hogy egyrészt az nPB több olyan – a tisztításra szánt oldószerektől eltérő – termék összetevője, amelyek jelen vannak különböző olyan piacokon, mint az aeroszolok, a textíliák, a ragasztóanyagok, a tinták és a burkolóanyagok piaca, és hogy az nPB‑t szintetikus anyagként használják a gyógyszerkészítmények és olyan más szerves vegyületek gyártásában, mint a rovarirtók, kvaterner ammóniumvegyületek, aromák és parfümök. Másrészt, ami a gőzzel történő, precíziós tisztításra szánt, nPB‑alapú oldószerek gyártása és értékesítése azon érintett piacának a szerkezetét illeti, amelyen a felperesek aktívak, az említett információkból kitűnik, hogy nem a felperesek az egyetlen gazdasági szereplők, akik az nPB‑t használják egy ilyen tisztítóanyag alapvető összetevőjeként, hanem ugyanezen piacon számos közvetlen versenytárs is aktív. Így bár a Bizottság e tekintetben három társaságot azonosított (mindhárom székhelye az Egyesült Államokban van), a felperesek első alkalommal négy olyan versenytársat számoltak össze, amelyek nPB‑alapú oldószert gyártanak, és amelyeket „elméletileg érint” a vitatott osztályozás, második alkalommal pedig a tárgyaláson pontosították, hogy ezek közül egyesek valószínűleg kivonultak az európai piacról. Ezenkívül a felperesek tanácsadói által az IBSA nevében a Bizottságnak címzett, 2002. november 13‑i levélből következik, hogy „[a]z IBSA tagjai az nPB‑oldószerek iparának 90%‑át képviselik, és [öt] gyártót foglalnak magukban […]”, és hogy „az IBSA tagjai hat amerikai szabadalommal rendelkeznek az nPB‑alapú termékek esetében, valamint európai és más külföldi szabadalmak jogosultjai”.

108    Ilyen körülmények között még feltételezve is azt, hogy a vitatott osztályozás csak annyiban érinti az nPB‑t, amennyiben azt a gőzzel történő, precíziós tisztításra szánt, nPB‑alapú oldószerek gyártásának és értékesítésének a piacán hozzák forgalomba, ami nem állja meg a helyét, meg kell állapítani, hogy a fenti 107. pontban említett tényezőkre tekintettel a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy mint „egyetlen termékkel” foglalkozó gazdasági szereplők és mint a korábban fennálló egyedi jogok jogosultjai állítólag különleges pozícióval rendelkeznek, sem azt, hogy esetlegesen a gazdasági szereplők egy zárt csoportjához tartoznak.

109    A felperesek ugyanis még a Bizottság részletes vitatását követően sem pontosították jogilag megkövetelt módon azon gazdasági szereplők állítólagosan zárt csoportjának a különleges tulajdonságait és összetételét, akik az EnSolv termékhez hasonló, nPB‑alapú terméket forgalmaznak, és akikről a felperesek azt állítják, hogy őket is érinti a vitatott osztályozás. Így a felperesek írásbeli beadványaiból nem derül ki, hogy a gazdasági szereplők e csoportjának az nPB‑alapú, tisztításra használt oldószereket gyártó és/vagy forgalmazó gazdasági szereplőket és/vagy – az IBSA leveléből megállapíthatóan – a felperesekéhez hasonló szellemi tulajdonjogokkal rendelkező gazdasági szereplőket kellene‑e magában foglalnia. Ezenkívül a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a gazdasági szereplők e csoportját a vitatott osztályozás hatálybalépését követően nem lehetett megváltoztatni. Márpedig az érintett gazdasági szereplők azonosságára, számára, helyzetére, és különösen azon kérdésekre vonatkozó megbízható adatok hiányára tekintettel, hogy e gazdasági szereplők rendelkeznek‑e piaci pozícióval vagy korábban fennálló hasonló jogokkal, és hogy érintik‑e őket a vitatott osztályozás tényéhez hasonló negatív hatások, nyilvánvalóan nem teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik a gazdasági szereplők említett osztályozással érintett, korlátozott köre fennállásának a megállapítását (a fenti 71. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 73–76. pontja).

110    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy a jogalanyok, akikkel szemben a vitatott aktus érvényesül, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók az adott aktus elfogadásakor, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen aktus által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben az állapítható meg, hogy a szóban forgó aktus a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (lásd a fenti 104. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Továbbá az a tény, hogy egyes gazdasági szereplőket valamely általános hatályú aktus gazdaságilag jelentősebb mértékben érint, mint másokat, nem elegendő azok e más gazdasági szereplőkkel szembeni egyénítéséhez, mivel ezen aktus egy objektíven meghatározott helyzet tekintetében alkalmazandó (lásd a Törvényszék T‑16/04. sz., Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 106. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy pusztán az a körülmény, hogy a felperes egy új szabályozás miatt fontos bevételi forrástól eshet el, nem bizonyítja, hogy egyedi helyzetben van, és nem elegendő annak bizonyításához, hogy e szabályozás őt személyében érinti, mivel a felperesnek bizonyítékot kell szolgáltatnia azon körülményekre vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az állítólagosan elszenvedett kár bármely más, az említett szabályozással hozzá hasonló módon érintett gazdasági szereplővel szemben egyénítheti őt (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑311/03. sz., Nürburgring kontra kontra Parlament és Tanács ügyben 2006. június 29‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 65. és 66. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

111    Következésképpen az a feltételezés, hogy a felperesek a vitatott osztályozás hatálybalépése és végrehajtása következtében jelentős gazdasági veszteséget szenvednek, önmagában tehát nem igazolhatja a felperesek személyükben való érintettségének elismerését.

112    Hasonlóképpen az a körülmény, feltéve hogy igaznak bizonyul, hogy a felperesek az egyetlen gazdasági szereplők, akiknek a gazdasági tevékenysége középpontjában az nPB‑alapú, tisztításra használt olyan oldószer forgalmazása áll, amelyet a vitatott osztályozás különösen érint azon oknál fogva, hogy 95%‑ban ezen anyagból áll, szintén nem elegendő a felperesek egyénítéséhez mindaddig, amíg léteznek más, hasonló oldószereket vagy más nPB‑alapú termékeket gyártó és/vagy forgalmazó gazdasági szereplők, és amíg nem pontosítják e gazdasági szereplők számát és azonosságát, sőt addig, amíg e gazdasági szereplők csoportja az említett osztályozás hatálybalépését követően megváltoztatható (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2477. o.] 11. pontját, valamint a Törvényszék T‑213/02. sz., SNF kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 6‑án hozott végzésének [EBHT 2004., II‑3047. o.] 62. és 63. pontját), és amíg ezen osztályozás a termékeiket ugyanolyan módon érinti, mint a felperesek termékét.

113    Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesek még a Bizottság részletes vitatását és a Törvényszék számos pervezető intézkedését követően sem bizonyították jogilag megkövetelt módon, hogy a megtámadott irányelv elfogadásának időpontjában a vitatott osztályozásra tekintettel a gazdasági szereplők egyénített zárt csoportjának tagjai voltak, vagy a gőzzel történő precíziós tisztításra szánt, nPB‑alapú oldószerek gyártásának és értékesítésének a piacán fennálló különleges pozíciójuk minden más gazdasági szereplővel szemben egyénítette őket. Ugyanis annyiban, amennyiben a vitatott osztályozás csak az nPB‑t mint olyat említi, és nem az ezen anyag alapján gyártott bármely olyan terméket, mint az EnSolv, ezen osztályozás általánosan és absztrakt módon vált ki kötelező joghatásokat valamennyi, az nPB‑t különböző célból használó és különböző piacokon aktív gazdasági szereplővel szemben. Így a vitatott osztályozás objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal, vagyis az nPB valamennyi gyártójával és felhasználójával szemben fejt ki joghatásokat.

114    Harmadszor a fenti megállapításokra tekintettel a felpereseknek a korábban fennálló, az nPB‑alapú, szabadalmaztatott, EnSolv elnevezésű találmány felhasználására vonatkozó kizárólagos engedélyen alapuló joga szintén nem egyénítheti címzettként a felpereseket.

115    Anélkül, hogy szükséges lenne arról határozni, hogy egy általános hatályú aktus elfogadásának időpontjában a szellemi tulajdonjog egyedi vagy kizárólagos jogának fennállása bizonyos feltételek mellett biztosíthatja‑e ez ilyen joggal rendelkező felperesnek az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében vett kereshetőségi jogot (a Bíróság C‑309/89. sz., Codorníu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑1853. o.] 21. és 22. pontja, valamint a Törvényszék T‑33/01. sz., Infront WM kontra Bizottság ügyben 2005. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5897. o.] 160. és 165–167. pontja), az iratokból kitűnik, hogy a megtámadott irányelv hatálybalépésének időpontjában az nPB‑alapú, tisztításra használt oldószerek piacán a felpereseknek számos aktív versenytársa is rendelkezett olyan szellemi tulajdonjogokkal, beleértve a szabadalmakat, amelyek azon említett oldószerek gyártásához és forgalmazásához kapcsolódtak (lásd a fenti 107. pontot), amelyek használatát érinthette a vitatott osztályozás. Márpedig a felperesek még egy ezzel kapcsolatban feltett konkrét írásbeli kérdést követően sem nyilatkoztak részletesen arról, hogy e más gazdasági szereplők hozzájuk hasonló helyzetben voltak‑e, és ha igen, mennyiben, és annak megismétlésére szorítkoztak, hogy a kizárólagos engedélyük különösen érintve volt, mivel a szabadalmaztatott termék leírása azt tartalmazta, hogy az nem tűzveszélyes, és nem is veszélyes.

116    Azonban egyrészt, amint az ítélkezési gyakorlat is elismeri, egy szerzett vagy alanyi jog fennállása – ideértve a tulajdonjogot is –, amelynek a vitatott jogi aktus a terjedelmét vagy gyakorlását érintheti, önmagában nem alkalmas arra, hogy egyénítse az említett jog jogosultját, különösen akkor, amikor más gazdasági szereplők is rendelkezhetnek hasonló jogokkal, és ezáltal e jogosultéhoz hasonló helyzetbe kerülhetnek (lásd ebben az értelemben a fenti 101. pontban hivatkozott Sahlstedt és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 32. pontját, valamint a fenti 98. pontban hivatkozott Etimine és Etiproducts kontra Bizottság ügyben hozott végzés 104. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), ami nyilvánvalóan fennáll a jelen ügyben. Másrészt a felperesek még a Törvényszék írásbeli és szóbeli kérdéseit követően sem voltak képesek magyarázatot adni arra, hogy a vitatott osztályozás megakadályozhatta‑e számukra a kizárólagos engedélyük további használatát, megfoszthatta‑e őket az ehhez kapcsolódó jogtól, sőt érvényteleníthette‑e az EP 0 781 842 B1 európai szabadalmat, és ha igen, mindezt mennyiben tehette (lásd ebben az értelemben a fenti 115. pontban hivatkozott Codorníu kontra Tanács ügyben hozott ítélet 21. pontját, a Bíróság C‑482/04. P. sz., SNF kontra Bizottság ügyben 2005. november 21‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 41. pontját és a fenti 106. pontban hivatkozott Galileo Lebensmittel kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 45. pontját). Ugyanis bár a felperesek azzal érveltek, hogy a vitatott osztályozás hátrányosan érintette az EnSolv termék forgalmazását és a versenyhelyzetüket, nem állították azt, hogy ezen osztályozás hatálybalépését követően legkésőbb nemzeti szinten abba kellett hagyniuk a kizárólagos engedélyük kereskedelmi célból történő használatát.

117    Negyedszer a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy bár a magánszemélyeknek részesülniük kell tudniuk az uniós jogrendből eredő e jogok védelemben, az említett jogra való hivatkozás nem kérdőjelezheti meg az EK 230. cikkben előírt feltételeket. Ugyanis azon természetes vagy jogi személyek bírói jogvédelmét, akik az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek okán nem támadhatják meg közvetlenül az olyan jellegű uniós jogi aktusokat, mint különösen az általános hatályú jogi aktusok, a nemzeti bíróságok előtti jogorvoslatokkal kell hatékonyan biztosítani. A jóhiszemű együttműködésnek az EK 10. cikkben rögzített elvével összhangban e bíróságoknak, amennyire csak lehetséges, oly módon kell értelmezniük és alkalmazniuk a keresetindításra vonatkozó belső eljárási szabályaikat, ami az említett személyek számára lehetővé teszi az uniós jogi aktusok velük szembeni alkalmazása során hozott bármely határozat vagy egyéb nemzeti intézkedés jogszerűségének bíróság előtti vitatását az uniós jogi aktus érvénytelenségére hivatkozva, és így e bíróságokat arra késztetve, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések útján a Bírósághoz forduljanak (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6677. o.] 43. és 44. pontját, valamint C‑445/07. P. és C‑455/07. P. sz., Bizottság kontra Ente per le Ville vesuviane és Ente per le Ville Vesuviane kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7993. o.] 65. és 66. pontját).

118    Ilyen körülmények között nem lehet sikeres a felperesek azon érvelése, miszerint a megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatatlansága esetén számukra az egyetlen lehetőség az lenne, hogy az anyagok osztályozására és forgalmazására vonatkozó nemzeti jogszabályokat megsértsék, és szankciókat, beleérve a büntetőjogi szankciókat, szabjanak ki velük szemben, annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságokhoz fordulhassanak. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a felperesek nyilvánvalóan indíthattak a nemzeti bíróságok előtt kereseteket a vitatott osztályozást végrehajtó ilyen nemzeti intézkedések ellen. Továbbá e keresetek közül az egyik egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélethez, egy másik pedig a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (CO/5860/2007. sz. ügy) előtti eljáráshoz vezetett, amely utóbbi a jelen eljárást befejező ítélet meghozataláig jelenleg függőben van.

119    Ezért a felpereseknek a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra alapított érvét el kell utasítani.

120    E fenti megállapítások fényében meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a vitatott osztályozás őket az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érinti, és hogy ezért a megsemmisítés iránti kérelmüket elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

 A kártérítési kérelemről

 Előzetes észrevételek

121    Mivel a Bizottság a tárgyaláson visszavonta a kártérítési kérelemre vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást, amit a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben rögzítettek, és mivel más olyan körülmény nem merült fel, amely e kérelem elfogadhatóságát kétségbe vonhatta volna, meg kell vizsgálni e kérelem megalapozottságát.

 Az Unió szerződésen kívüli felelősségének a megállapítására vonatkozó feltételekről

122    Az Uniónak az intézményei jogellenes magatartásáért fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges az EK 288. cikk második bekezdése szerinti feltételek együttes fennállása, azaz az intézménynek felróható jogellenes magatartás, a kár tényleges felmerülése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés (lásd a Bíróság C‑243/05. P. sz., Agraz és társai kontra Bizottság ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑10833. o.] 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 110. pontban hivatkozott Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 139. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.)

123    E feltételek kumulatív jellegére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani, amennyiben ezek egyike nem teljesül (lásd a fenti 110. pontban hivatkozott Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 140. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

124    E feltételek közül az elsővel kapcsolatban követelmény az, hogy megállapítható legyen a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértése (a Bíróság C‑352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5291. o.] 42. pontja). A kellően súlyos jogsértésre vonatkozó követelmény teljesültnek tekinthetőségével kapcsolatban az a meghatározó kritérium, hogy az érintett uniós intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Ha ez az intézmény csak meglehetősen csekély mozgástérrel rendelkezik, illetve semmilyennel, akkor az uniós jog puszta megsértése elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához (a Bíróság C‑312/00. P. sz., Bizottság kontra Camar és Tico ügyben 2002. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑11355. o.] 54. pontja; lásd a fenti 110. pontban hivatkozott Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 141. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

125    A felperesek által hivatkozott, jogellenességre vonatkozó jogalapok megalapozottságát e kritériumok fényében kell megvizsgálni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek által jogellenesnek tartott vitatott osztályozást a Bizottság a fogyasztók egészségvédelmével kapcsolatos irányelv formájában, valamint e sokrétű technikai és jogi, alapvetően fejlődésben lévő összefüggésrendszerben számára elismert széles mérlegelési jogkört gyakorolva fogadta el (lásd ebben az értelemben a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech [Europe] ügyben hozott ítélet 46. és 47. pontját). Így a szóban forgó jogi szabály kellően súlyos esetleges megsértésének azon széles mérlegelési jogkör korlátainak nyilvánvaló és súlyos túllépésén kell alapulnia, amellyel a Bizottság az egészségvédelem és a fogyasztóvédelem területén biztosított hatásköreinek a gyakorlása során rendelkezik (lásd ebben az értelmében és analógia útján a Törvényszék T‑13/99. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3305. o.] 166. pontját, valamint T‑74/00., T‑76/00., T‑83/00–T‑85/00., T‑132/00., T‑137/00. és T‑141/00. sz., Artegodan és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. november 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4945. o.] 201. pontját).

126    Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a felperesek által hivatkozott jogi szabályok állítólagos megsértése a Bizottság számára a megtámadott irányelv elfogadásakor rendelkezésre álló széles mérlegelési mozgástér korlátainak a nyilvánvaló és súlyos túllépésének minősül‑e (lásd a fenti 59. pontot).

 A jogellenességre vonatkozó jogalapokról

127    Kártérítési kérelmük alátámasztására a felperesek lényegében hét, a vitatott osztályozás jogellenességének megállapítására irányuló jogalapra hivatkoznak.

128    Az első jogalap három részből áll, amelyeket a 67/548 irányelv rendelkezéseinek, vagyis elsőként az említett irányelv V. mellékletében előírt vizsgálati módszerek, másodszor annak VI. mellékletében előírt osztályozási kritériumok és harmadszor annak VI. mellékletében előírt előírásszerű kezelés vagy rendeltetésszerű használat kritériumának az alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára és téves jogalkalmazásra alapítottak.

129    A második jogalapot a 67/548 irányelvben előírt releváns osztályozási kritériumok helyes alkalmazásába vetett jogos bizalom megsértésére alapítják.

130    A harmadik jogalapot az EK 95. cikk (3) bekezdésének és a „gondos ügyintézés” elvének annyiban történő megsértésére alapítják, amennyiben a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni az nPB‑vel kapcsolatban rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok összességét.

131    A negyedik az elővigyázatosság elvének a (de facto) téves alkalmazására alapított jogalap, amely elv nem alkalmazható a kockázatértékelésen alapuló aktusokra.

132    Az ötödik a hatáskör hiányára és az uniós jog egyes általános elveinek a megsértésére alapított jogalap.

133    E jogalap öt részből áll, vagyis elsőként a Bizottság hatáskörének a hiánya annyiban, amennyiben figyelmen kívül hagyta a 67/548 irányelvben előírt releváns osztályozási kritériumokat, és túlment azokon; másodszor a jogbiztonság elvének és az említett osztályozási kritériumok helyes alkalmazásába vetett jogos bizalomnak a megsértése; harmadszor a tudományos szakvélemények függetlensége és szakszerűsége elvének a Bizottság általi megsértése annyiban, amennyiben megerősítette a CMR munkacsoport azon ajánlását, amely nem felelt meg a függetlenség, a szakszerűség, az átláthatóság, a pártatlanság és a tisztesség előírt követelményeinek; negyedszer az arányosság elvének a megsértése annyiban, amennyiben a vitatott osztályozás visszafordíthatatlan kereskedelmi és szabályozási következményei meghaladják a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket; ötödször az egyenlő bánásmód elvének a megsértése, mivel az nPB lobbanáspontjának a meghatározásához olyan vizsgálati módszert alkalmaztak, amelyet más olyan oldószerek osztályozásához, mint a brominált vagy klórozott oldószerek, nem alkalmaztak.

134    A hatodik jogalap (mint az ötödik jogalap egyik része) a hatáskörrel annyiban való visszaélésre alapított jogalap, amennyiben a vitatott osztályozás egyetlen, a 67/548 irányelv V. mellékletében említett hőmérséklet‑tartományoknak és az említett irányelvben előírt módszereknek meg nem felelő vizsgálaton alapult.

135    A hetedik jogalap (mint az ötödik jogalap egyik része) a „gondos ügyintézés”, valamint a felperesek által benyújtott információk és kérelmek alapos és pártatlan kivizsgálása kötelezettsége elvének a megsértésére alapított jogalap.

136    A tárgyaláson a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítéletre tekintettel a felperesek visszavonták az elővigyázatosság elvének a megsértésére alapított negyedik jogalapot, az ötödik jogalapnak az arányosság elvének, illetve az egyenlő bánásmód elvének a megsértésére alapított negyedik és ötödik részét, valamint a hatáskörrel való visszaélésre alapított hatodik jogalapot, amit a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben rögzítettek.

 Az Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélet következményeiről

137    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a jelen ügy tárgya jelentős mértékben fedi a vitatott osztályozás érvényessége kétségbevonását, amellyel a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélet alapját képező előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések keretében a Bírósághoz fordultak, mivel mind az első felperes, mind a Bizottság részt vett a két eljárásban, mivel az aktus, amelynek az érvényességét megkérdőjelezték, vagyis a megtámadott irányelvvel bevezetett vitatott osztályozás (lásd a fenti 59. pontot) azonos, és mivel az annak megsemmisítésére vagy érvénytelenítésére irányuló kifogások alapvetően azonosak.

138    Így mivel a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítéletben a Bíróság a hozzá előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre tekintettel elutasította a vitatott osztályozás érvényességének a megkérdőjelezésére irányuló és a felperesek által a jelen kereset keretében lényegében megismételt kifogásokat, tehát ilyen mértékben megerősítette a vitatott osztályozás jogszerűségét, a Törvényszék már nem kérdőjelezheti meg a szóban forgó értékelést (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑268/94. sz., Tyco Toys és társai kontra Bizottság és Tanács ügyben 1999. december 13‑án hozott végzésének [EBHT 1999., II‑3569. o.] 24. pontját).

 A 67/548 irányelv releváns rendelkezéseire vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibára és azok figyelmen kívül hagyására alapított első jogalapról

139    A felperesek szerint a vitatott osztályozás megerősítésével először is a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és figyelmen kívül hagyta a 67/548 irányelv V. mellékletében előírt vizsgálati módszereket meghatározó rendelkezéseket. A „tűzveszélyes” (R 11) osztályozás egyetlen, a lobbanáspontot –10°C fokban meghatározó vizsgálat olyan eredményén alapul, amelyet B. egy Pensky‑Martens‑féle készüléket használva az ISO 1523 szabványnak megfelelő egyensúlyi módszer alkalmazásával kapott, míg az ISO 3689, DIN 51755, ISO 13736 és ASTM 1310 szabványok szerinti más módszerek alkalmazása nem vezetett gyulladáshoz. Míg az alkalmazott ISO 1523 szabvánnyal kapcsolatban kifejezetten megállapításra került, hogy az e szabvány alapján végzett vizsgálatok csak 10°C és 110°C fok közötti hőmérséklet‑tartományban érvényesek, a B. által végzett vizsgálat e tartományban az nPB esetében nem állapított meg semmiféle lobbanáspontot, és annak eredménye a 67/548 irányelv V. melléklete A.9. címének 1.1. pontjára tekintettel érvénytelen. Másodszor a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és figyelmen kívül hagyta az egy anyag reprodukciót károsító anyagként történő osztályozását meghatározó, a 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.2.3. pontjában előírt kritériumokat. E tekintetben tévesen értékelte a megkövetelt bizonyítékokat, és a patkányokon elvégzett kísérletekből téves következtetéseket vont le azáltal, hogy az említett kísérletek eredményeit emberekre alkalmazta. Harmadszor a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és tévesen alkalmazta a 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.1. pontjában szereplő, előírásszerű kezelés vagy rendeltetésszerű használat kritériumát az nPB mind tűzveszélyesként, mind reprodukciót károsító anyagként történő osztályozásával kapcsolatban. E tekintetben a felperesek pontosítják, hogy a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítéletében a Bíróság nem nyilvánított véleményt az előírásszerű kezelés vagy rendeltetésszerű használat kritériumának az alkalmazása során elkövetett, nyilvánvaló értékelési hibára alapított első részről, mivel a Conseil d’État (Belgium) ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő kifejezett kérdést előzetes döntéshozatalra.

140    A Bizottság kéri a jelen jogalapnak a jogilag nyilvánvaló megalapozatlanság miatti elutasítását, mivel a Bíróság jogerősen már határozott a felperesek által felvetett valamennyi jogkérdésről.

141    A jelen jogalap első két részével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a következőképpen határozott (a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech [Europe] ügyben hozott ítélet 46–71. pontja):

–        „Előzetes észrevételek

46.      Először is hangsúlyozni kell, hogy e sokrétű technikai és jogi, alapvetően fejlődésben lévő összefüggésrendszerben a 67/548 irányelv lényegében jelentős mérlegelési jogkört biztosít a Bizottság számára azon intézkedések terjedelmét illetően, amelyeket ezen irányelv mellékleteinek a technikai fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében megtehet.

47.      Ahogy azt már a Bíróság megállapította, mivel az [uniós] hatóságok, különösen a tudományos és technikai rend fölöttébb összetett tényeinek értékelésében, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk tett intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében, az [uniós] bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait. E körülmények között az [uniós] bíróság nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai rendre vonatkozó ténybeli megállapításaival az [uniós] intézmények megállapításait, mivel a Szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére (lásd a [Bíróság] C‑326/05. P. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2007. július 18‑án hozott ítélet[ének] [EBHT 2007., I‑6557. o.] 75–77. pontját).

–        – A tűzveszélyességre vonatkozó kérdésről

48.      A 67/548 irányelv V. melléklete A.9. címében szereplő 1.2. pontnak megfelelően valamely folyadék tűzveszélyességét elsősorban a lobbanáspontja mérésével határozzák meg. A lobbanáspont valamely folyadék legalacsonyabb hőmérséklete, amelyen a vizsgálati módszer meghatározott feltételek mellett a folyadék gőzei a levegővel együtt gyúlékony keveréket alkotnak.

49.      A […] felperes[…] szerint a [megtámadott] irányelv az [nPB] tűzveszélyes anyagként való osztályozásával nem tartotta tiszteletben a lobbanáspont meghatározásának a 67/548 irányelv V. mellékletének A.9. címében meghatározott módszereit.

50.      E tekintetben észre kell venni, hogy […] a folyadékok lobbanáspontjának meghatározása érdekében választani kell az ISO 1516, 3680, 1523 vagy 3679 szabványok szerint használt egyensúlyi módszer és a nem egyensúlyi módszer között. [A] legmegfelelőbb módszer kiválasztása a vizsgálandó anyag tulajdonságaitól függ.

51.      E módszerek magukban foglalják az anyag kiválasztásának kritériumait azon hőmérséklet‑gradiens függvényében, amelyen a méréseket végezni kell. A különböző hőmérséklet‑gradiensekre több mérőeszköz csoportot alkalmaznak.

52.      Az ügy irataiból kitűnik, hogy a Bizottság a 2002. december 4‑én összeült [szakosodott] szakértői csoport jelentésében […] foglalt, az e terület szakértőinek véleményére támaszkodva úgy vélte, hogy az [nPB] tűzveszélyes anyag többek között az egyensúlyi módszer és az ISO 1523 szabvány szerint, a Pensky‑Martens‑féle készülékkel elvégzett azon kísérletek nyomán szerzett eredmények alapján, amelyek a –10°C‑os lobbanáspont beazonosítását tették lehetővé.

53.      Ami elsőként a […] felperes[…]nek azon kifogását illeti, amely szerint az [nPB] tűzveszélyes anyagként való osztályozása a fent említett előírások szerint elvégzett egyetlen kísérlet eredményein alapul, a [szakosodott] szakértők jelentése ezen állítás elvetését teszi lehetővé.

54.      E dokumentumból tehát az tűnik ki, hogy több kísérletet végeztek el a lobbanáspont legelterjedtebb mérési normái szerint, és hogy e kísérletek többsége nem tette lehetővé a szóban forgó anyag lobbanáspontjának megállapítását.

55.      Ugyanakkor […] figyelembe kell venni azt, hogy általánosságban nehéz megállapítani az [nPB‑hez] hasonló halogénezett szénhidrogének lobbanáspontját, amelyek a számítások során pontatlan vagy bizonytalan eredményekhez vezető tulajdonságokkal rendelkeznek. Ahogy arra maga az ISO 1523 szabvány emlékeztet, óvatosan kell értékelni a halogénezett szénhidrogéneket tartalmazó oldószerkeverékekkel kapott eredményeket, mivel azok rendellenes eredményekhez vezethetnek.

56.      Ennélfogva az egyensúlyi módszer és az ISO 1523 szabvány szerint, a Pensky‑Martens‑féle készülékkel kapott eredmény nem az egyetlen, amely az [nPB] vonatkozásában 21°C alatti lobbanáspontot jelez.

57.      Az említett mérésen kívül a [szakosodott] szakértők jelentése ugyanezen készülékkel, de a nem egyensúlyi módszer (ASTM D93‑94) szerint végzett más kísérlet eredményeit is tartalmazza, amely teljes mértékben megfelel a 67/548 irányelv V. melléklete A.9. címében szereplő 1.6.3.2. pont előírásainak, és amely –4,5°C‑on tárta fel az [nPB] lobbanáspontját. E kísérletek kiegészítéseként a jelentés elvégezte a lobbanáspont elméleti kiszámítását, amely bebizonyította, hogy az [nPB] –7°C‑tól tűzveszélyessé válhat. Ezen információk alapján és a tanácskozásokat követően, a [szakosodott] szakértői csoport többségi véleménye az volt, hogy az [nPB] tűzveszélyes anyag, és az R11‑es osztályba kell sorolni.

58.      A fentiekből következik, hogy sem a [szakosodott] szakértői csoport, sem pedig a Bizottság nem egyetlen vizsgálatra, hanem több tudományos információra támaszkodott, amelyek az [nPB] esetében 21°C alatti lobbanáspont megállapítását tették lehetővé, ami alapján a szakértői csoport és a Bizottság a 67/548 irányelv VI. melléklete 2.2.3–2.2.5 pontjának megfelelően a »tűzveszélyes« folyadékok kategóriájába sorolta be ezen anyagot.

59.      Másodszor az alapeljárás felperese azt állítja, hogy a technikai előírások szerint a Pensky‑Martens‑féle készülék megfelelőbb a lobbanáspont ISO 1523 szabvány értelmében vett meghatározásához 10°C és 110°C közötti hőmérséklet‑gradiensen.

60.      E tekintetben meg kell állapítani, hogy azon tény, hogy a méréseket a mérőeszköz vonatkozásában javasolt hőmérséklet‑gradienstől eltérő gradiensen végezték el, olyan természetű, hogy befolyásolja az osztályozás megbízhatóságát.

61.      Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy – figyelembe véve azon biztonsági tartalékot, amelyet az osztályozást meghatározó hőmérséklethez viszonyítva kapott eredmény kapcsán kell észrevenni – e tény önmagában nem elegendő a [szakosodott] szakértői csoport és a Bizottság azon következtetéseinek megkérdőjelezéséhez, amely szerint az [nPB‑t] tűzveszélyes anyagként kell osztályozni.

62.      Ennélfogva az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor valamely [uniós] hatóságnak saját feladatkörében összetett értékelést kell végeznie, a mérlegelési jogköre egy bizonyos mértékben kiterjed az adott eljárás alapját képező tényállás megállapítására is (lásd ebben az értelemben a [Bíróság] 138/79. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 1980. október 29‑én hozott ítélet[ének] [EBHT 1980., 3333. o.] 25. pontját és C‑120/97. sz. Upjohn‑ügyben 1999. január 21‑én hozott ítélet[ének] [EBHT 1999., I‑223. o.] 34. pontját). Ilyen összefüggésben továbbá a hatáskörrel rendelkező intézmény köteles az adott eset valamennyi lényegi elemének gondos és pártatlan vizsgálatára (a [Bíróság] C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítélet[ének] [EBHT 1991., I‑5469. o.] 14. pontja).

63.      A [szakosodott] szakértői csoport jelentéséből kitűnik, hogy jóllehet e szakértők nem értettek teljesen egyet abban a kérdésben, hogy az [nPB‑nek] meg kell‑e kapnia az R11‑es osztályozást, az említett csoportban ilyen irányú többségi vélemény alakult ki. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szakértők egyetértettek azon tényt illetően, hogy az [nPB‑nek] olyan lobbanáspontja és robbanékonysági terjedelme van, amely arra enged következtetni, hogy az így valódi tűzveszélyességi kockázatot jelent.

64.      A fentiekből következik, hogy az [nPB] tűzveszélyes jellegének értékelésekor a Bizottság a [szakosodott] szakértői csoport véleményét követte, amely több, különböző módszer szerint végzett, szakmai publikációkból származó információk által megerősített vizsgálat eredményein alapul.

65.      Következésképpen úgy tűnik, hogy azon mérlegelési jogkör gyakorlása, amellyel a Bizottság [nPB] »tűzveszélyes« anyagként való osztályozása vonatkozásában rendelkezik, nem volt nyilvánvalóan hibás, illetve a Bizottság nem követett el hatáskörrel való visszaélést, és nem lépte nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogköre határait.

–        Az emberi reprodukció károsítására vonatkozó kérdésről

66.      Mivel az [nPB] emberi reprodukciót károsító anyagként való osztályozása kizárólag állatokon végzett olyan vizsgálatok eredményein alapul, amelyek az állatok reprodukcióját jelentősen károsító hatások létét tárták fel, a […] felperes[…] a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatta azt, hogy ezen eredményeket kiterjesztően lehet értelmezni annak érdekében, hogy levezethető legyen belőlük, hogy a kérdéses anyag ártalmas az emberi reprodukcióra.

67.      Valamely anyagnak a reprodukciót károsító anyagként való osztályozására vonatkozó kritériumok a 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.2.3. pontjában szerepelnek. Különösképp ahhoz, hogy valamely anyagot a fertilitáskárosítás szempontjából a 2. toxicitási kategóriába osztályozzanak, a fertilitáskárosítás egyértelmű bizonyítékára van szükség valamely állatfajtánál, az eljárás mechanizmusára vagy helyszínére vonatkozó, vagy a fertilitást közismerten károsító anyagokkal való kémiai hasonlóságot támogató bizonyítékkal együtt, illetve egyéb olyan információval együtt, amelyből az a következtetés vonható le, hogy a hatások valószínűleg az emberen is jelentkeznek.

68.      Márpedig, ahogy az a CMR […] munkacsoport 2003. május 14–16. és 2003. január 15–17. közötti üléseiről készült rövid jelentésekből […] kitűnik, az [nPB] 2. toxicitási kategóriába való besorolásának indokai a fertilitásra vonatkozó, patkányokon végzett alapvizsgálatok során megállapított, végzetes hatásokon, valamint ezen anyag és – egyrészt az emberi fertilitásra vonatkozó ismert károsítása, valamint az emberben fejlődési toxicitást okozó hatásai miatt – az 1. toxicitási kategóriába sorolt izomerje (az izo‑bromopropánnak is nevezett bromopropán‑2) szerkezeti hasonlóságán alapulnak.

69.      Azon tény is, hogy az [nPB] mindkét nemből származó patkányok reprodukciós szerveiben jelentős kárt okoz az adagok olyan beadása során, amelyek más rendszerszerű hatással nem jártak, a CMR munkacsoport jelentéseiben említett vizsgálatokból eredő legjelentősebb hatásnak minősül. E vizsgálatok ezenkívül megállapítják, hogy a károsító hatások nem csak megnövelt adagok beadása esetén jelentkeztek.

70.      Úgy tűnik tehát, hogy a szakértők jelentése a 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.2.3. pontjában, és különösen e melléklet 4.2.3.3. pontjában meghatározott kritériumokon alapul, valamint hogy a Bizottság e vélemény alapján jogszerűen osztályozhatta az [nPB] a »2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító« anyagként.

71.      Következésképpen meg kell állapítani, hogy azon mérlegelési jogkör gyakorlása, amellyel a Bizottság az [nPB‑nek] a »2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító« anyagként való osztályozása vonatkozásában rendelkezik, nem volt nyilvánvalóan hibás, illetve a Bizottság nem követett el hatáskörrel való visszaélést, és nem lépte nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogköre határait.”

142    A Bíróság e megállapításai kifejezetten választ adnak a hasonló, ha nem azonos, a jelen jogalap első és második része keretében előadott kifogásokra, amit a felperesek nem kérdőjeleztek meg.

143    Az első résszel kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy a Bíróság elutasított valamennyi elé terjesztett és a jelen eljárásban a felperesek által lényegében megismételt, különösen egyrészt az nPB lobbanáspontját meghatározó vizsgálat végrehajtása és e vizsgálat eredményeinek az értékelése során elkövetett, állítólagosan nyilvánvaló hibára, és másrészt ahhoz a tényhez kapcsolódó állítólagos hibára vonatkozó kifogást, hogy e lobbanáspont az ISO 1523 szabvány által meghatározott hőmérséklet‑tartományon kívül van.

144    A második résszel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bíróság a felperesek által előadott valamennyi kifogásra végleges választ is adott. Így megerősítette a Bizottság e rész elutasításához elegendő azon érvelését, miszerint az nPB‑nek a 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagként történő osztályozása többek között a 67/548 irányelv VI. melléklete 4.2.3.3. pontjának megfelelően kapott és értékelt bizonyítékokon alapul (lásd a CMR munkacsoportnak a 2003. január 15–17‑i és 2003. május 14‑16‑i ülésének jegyzőkönyvét). E tekintetben a felperesek nem érvelhetnek érvényesen azzal, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.2.3.1. pontjára tekintettel megkövetelt bizonyítási szintet. E rendelkezésből, amelynek a kritériumai nagyban átfedik egymást, nem tűnik ki, hogy egyrészt az „állatkísérletekből nyert egyértelmű bizonyíték” és az „állatkísérletek eredményei” kifejezések, másrészt pedig az „erős gyanú” és a „határozott feltételezés” kifejezések különböző bizonyítási szintet fejeznének ki. Ezenkívül a 2. és 3. kategóriába történő osztályozásnak az ott szereplő eseteiben a Bizottság felhatalmazással rendelkezik arra, hogy következtetéseit „egyéb lényeges információra” alapítsa, ami alátámasztja a Bizottságnak a tudományos bizonyítékok vizsgálatának keretében rendelkezésre álló széles mérlegelési jogkörét. Végül a felperesek nem kérdőjelezhetik meg a Bíróságnak a vizsgálatok eredményei elemzésének és az nPB azon osztályozásának az alapjául szolgáló más bizonyítékok megalapozottságával kapcsolatos végleges értékelését, amely alapján az nPB‑t a 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagként sorolják be.

145    A harmadik résszel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bíróság valóban nem határozott kifejezetten az „előírásszerű kezelés [vagy] rendeltetésszerű használat” 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.1 pontja értelmében vett kritériumának Bizottság általi tiszteletben tartásáról. E tekintetben meg kell azonban állapítani, hogy az első felperes, az Enviro Tech (Europe) ezen érvet felhozta a Bíróság előtt, és hogy azt ez utóbbi figyelembe vette (a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech [Europe] ügyben hozott ítélet 31. és 34. pontja). Ezenkívül bár a Bíróság az nPB tűzveszélyes jellegének és toxicitásának általa végzett értékelése keretében kifejezetten nem utalt az előírásszerű kezelés és rendeltetésszerű használat kritériumára, e kritérium – amint a tárgyaláson maguk a felperesek hangsúlyozták – az anyagok tűzveszélyes jellegét és toxicitását meghatározó különböző értékelési kritériumok alapját képező általános elv kifejeződése (lásd a 67/548 irányelv VI. mellékletének 2.2.5. és 4.2.3. pontját), és így a Bíróság szükségszerűen hallgatólagosan figyelembe vette. Így az ítéletének 69. pontjában az nPB reprodukciót károsító jellegével kapcsolatban és a 67/548 irányelv VI. melléklete 4.2.3.1. és 4.2.3.3. pontjának előírásaira utalva a Bíróság úgy vélte, hogy a szóban forgó vizsgálatok megállapítják, hogy „a károsító hatások nem csak megnövelt adagok beadása esetén jelentkeztek”.

146    Ebből következik, hogy a Bíróság lényegében elutasította a jelen jogalap harmadik részét is, ami az „előírásszerű kezelés [vagy] rendeltetésszerű használat” kritériumára vonatkozik.

147    Konkrétabban az nPB tűzveszélyes jellegével kapcsolatban ezenkívül pontosítani kell, hogy a felperesek érvelése alapvetően az EnSolv termékük előírásszerű kezelésére és rendeltetésszerű használatára irányul, amely termék mint olyan, annak alapvető összetevőjével, az nPB‑vel ellentétben, nem tárgya a vitatott osztályozásnak. A felperesek ugyanakkor nem veszik figyelembe az nPB más termékekben való felhasználásának széles skáláját (lásd fenti 107. pontot), amely termékek előírásszerű kezelésének vagy rendeltetésszerű használatának a feltételei kifejezetten eltérhetnek az EnSolv termék vagy más, gőzzel történő zsírtalanításra használt, nPB‑alapú termékek előírásszerű kezelésének vagy rendeltetésszerű használatának a feltételeitől. Márpedig ilyen körülmények között a felpereseknek nem sikerült megkérdőjelezni a Bíróság ítéletének 56. és 58. pontjában szereplő azon megállapítás megalapozottságát, miszerint az ISO 1523 szabványban előírt hőmérséklet‑terjedelemre tekintettel elegendő, hogy a Bizottság bizonyítsa a 21°C alatti lobbanáspont fennállását.

148    Végül annyiban, amennyiben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bíróságnak nem állt rendelkezésére azon tudományos tények és bizonyítékok összessége, amelyek jelenleg a Törvényszék birtokában vannak, és amelyek a Bizottság és a Bíróság megállapításaitól eltérő megállapításokat igazolnak, elegendő megjegyezni, hogy a felperesek a Bíróság előtti eljárás keretében szabadon hivatkozhattak volna azokra, és azokat nyugodtan benyújthatták volna. Márpedig, mivel a tárgyalás során tett saját bevallásuk szerint a felperesek nyilvánvalóan elmulasztottak ily módon eljárni, már nem kérdőjelezhetik meg a Bíróság ítéletében szereplő, említett megállapítások megalapozottságát.

149    A fenti megállapítások összességére tekintettel az első jogalapot mint jogilag megalapozatlant teljes egészében el kell utasítnia.

 A 67/548 irányelvben előírt releváns osztályozási kritériumok helyes alkalmazásába vetett jogos bizalomnak a megsértésére alapított második jogalapról

150    A felperesek szerint a vitatott osztályozás sérti az általuk benyújtott releváns tudományos adatoknak a Bizottság általi és az nPB helyes osztályozása céljából lefolytatott alapos és pártatlan vizsgálatába vetett jogos elvárásaikat. A Bizottság kéri a jelen jogalapnak mint nyilvánvalóan megalapozatlannak az elutasítását.

151    Bár a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Europe (Europe) ügyben hozott ítéletében a Bíróság nem határozott kifejezetten ilyen jogalapról, az említett jogalap csupán azon első jogalap újrafogalmazása, amellyel a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a 67/548 irányelvben előírt osztályozási kritériumok alkalmazása során, és hogy figyelmen kívül hagyta e kritériumokat.

152    Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a bizalomvédelem elvére történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, amely kapcsán valamely uniós intézmény az általa tett pontos ígéretek tényénél fogva megalapozott várakozásokat keltett, amennyiben azok nem ellentétesek az alkalmazandó szabályozásokkal. Mindazonáltal, ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő uniós intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat az említett elvre (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑201/08. sz. Plantanol‑ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2010. I‑8343. o.] 46. és 53. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint C‑519/07. P. sz., Bizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ügyben 2009. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8495. o.] 84. pontját).

153    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a bizalomvédelem elvének az alkalmazására okot adó egyetlen feltétel sem teljesül. Egyrészt a Bizottság vagy más, erre felhatalmazott szerv részéről tett pontos ígéretek hiányában a felperesek nem hivatkozhatnak az arra irányuló jogos elvárásra, hogy az nPB‑t ne a vitatott osztályozásban előírt módon vagy más módon osztályozzák. Másrészt nem vitatott, hogy az ilyen osztályozás elvégzésének jogszerű kritériumai olyan mértékben világosak és pontosak, hogy azok jelen esetben történő alkalmazása a felperesek számára előrelátható volt, ami miatt azok beavatkoztak a vitatott osztályozás elfogadására irányuló eljárás keretében, hogy annak eredményét befolyásolják. Hasonlóképpen a felperesek nem érvelhetnek jogos bizalommal a hatáskörrel rendelkező hatóságnak az e jogszerű kritériumoknak megfelelő vizsgálati módszerek kiválasztását illetően (lásd a fenti 6. pontot), sem pedig – még nyomósabb ok miatt – azon tudományos eredményt illetően, amelyre e hatóság ilyen vizsgálatot alkalmazva juthat.

154    Következésképpen a jelen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az EK 95. cikk (3) bekezdésének és a „gondos ügyintézés” elvének a megsértésére alapított harmadik és hetedik jogalapról

155    A harmadik és hetedik jogalapot a felperesek alapvetően az első és második jogalap keretében hivatkozott érveléssel támasztják alá. A felperesek szerint az általuk szolgáltatott számos releváns tudományos adat vizsgálatának az elmulasztásával a Bizottság megsértette egyrészt az EK 95. cikk (3) bekezdését, és másrészt a „gondos ügyintézés” elvét, amely alapján többek között a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a gazdasági szereplők védelemhez való jogát, és minden ügyet egyenként, pártatlanul és gondosan kell értékelnie. A Bizottság kéri a jelen jogalapnak mint nyilvánvalóan megalapozatlannak az elutasítását.

156    Annyiban, amennyiben a felperesek a jelen ügyben az őket védő bizonyos eljárási garanciák megsértésére hivatkoznak, emlékeztetni kell arra, hogy a 67/548 irányelv műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítási eljárása nem ír elő ilyen garanciákat az érintett gazdasági szereplők számára (lásd a fenti 106. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezért nem lehet sikeres a felperesek azon kifogása, hogy a Bizottság megsértette az eljárási garanciákat, sőt a védelemhez való jogot.

157    Annyiban, amennyiben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a gondossági kötelezettségét vagy az EK 95. cikk követelményeit, elegendő megállapítani, hogy a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélet 62–65. pontjából következik, hogy a Bíróság elutasította a felperesek azon érvelését, miszerint a Bizottság állítólag megsértette a gondossági kötelezettségét. Mindenesetre a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a Bizottság elmulasztotta megfelelően figyelembe venni az általuk a pert megelőző eljárásban benyújtott adatokat és dokumentumokat, sőt azt, hogy egy ilyen figyelembevételnek hatása lehetett volna a vitatott osztályozás elfogadásához vezető eljárás kimenetelére (lásd az első és második jogalapra vonatkozó, a fenti 139–154. pontban szereplő megállapításokat). Ezenkívül a Bíróság által a fenti 72. pontban hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítéletben megfogalmazott és a fenti 141. pontban hivatkozott megállapítások fényében a felperesek nem érvelhetnek sikeresen azzal, hogy e tekintetben a Bizottság nyilvánvalóan és súlyos mértékben túllépte a megtámadott irányelv elfogadása során rendelkezésére álló széles mérlegelési mozgástérnek a határait (lásd a fenti 59. pontot).

158    Végül annyiban, amennyiben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem halasztotta el a vitatott osztályozás elfogadását, miközben tájékoztatták arról, hogy olyan tanulmányok vannak folyamatban, amelyek újravizsgálják az nPB reprodukciót károsító jellegét, e bizonytalan érvelés nem támaszthatja alá a gondossági kötelezettség vagy az EK 95. cikk (3) bekezdésének megsértését, mivel ezen tanulmányok még bizonytalan eredményei nem álltak még rendelkezésre az nPB tulajdonságainak az értékelésekor, és mivel a Bizottság – a Bíróságnak a fenti 141. pontban említett megállapításainak megfelelően – e stádiumban elegendő tudományos bizonyítékkal rendelkezett a vitatott osztályozás elfogadásához.

159    Ezért a jelen jogalapokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne arról határozni, hogy az EK 95. cikk a jelen ügyben alkalmazandó‑e.

 A hatáskör hiányára és az uniós jog egyes általános elveinek a megsértésére alapított ötödik jogalapról

160    A jelen jogalap első részének az alátámasztására a felperesek alapvetően az első és második jogalap keretében hivatkozott érveket ismétlik meg lényegében annak megállapítása érdekében, hogy a 67/548 irányelvben megállapított szabályok hatálynak a „módosításával” a Bizottság túllépte az említett irányelvvel ráruházott felhatalmazást. A második rész keretében a felperesek lényegében a bizalomvédelem elvének a megsértésére alapított második jogalap alátámasztására előadott érveikre emlékeztetnek. A harmadik rész keretében a felperesek előadják, hogy a vitatott osztályozás megerősíti a CMR munkacsoport ajánlását, amely nem teljesíti „a helyes tudományos szakvélemény függetlenségének, szakszerűségének, átláthatóságának, pártatlanságának és tisztességének a megkövetelt feltételeit”, amelyen az uniós határozatoknak alapulniuk kell. A Bizottság kéri a jelen jogalapnak mint nyilvánvalóan megalapozatlannak az elutasítását.

161    Meg kell állapítani, hogy a felpereseknek a hatáskör hiányára alapított első rész alátámasztására előadott érvelése csak az első jogalap keretében előadott érvek árnyalt változata. Mivel e tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvalóan nem lépte túl a mérlegelési jogkörének határait, és hogy tiszteletben tartotta az nPB osztályozásának releváns kritériumait, nem tekinthető úgy, hogy ezen intézmény nem rendelkezik hatáskörrel a vitatott osztályozás elfogadására. A jogalap e részében kifejtett érvelés e tehát nem helytálló.

162    A második résszel kapcsolatban annak, mint megalapozatlannak, az elutasítása érdekében elegendő utalni a fenti 151–154. pontban szereplő megállapításokra.

163    A tudományos szakvélemények függetlensége és szakszerűsége elvének a megsértése alapított harmadik résszel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy e rész nagyban fedi az első jogalapot, valamint a „gondos ügyintézés” elvének megsértésére alapított jogalapot (lásd a fenti 157. pontot). E tekintetben pontosítani kell, amint a Bíróság megerősítette, hogy a felperesek nem érvelhetnek sikeresen azzal, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni a benyújtott információkat és bizonyítékokat, sőt a Bizottság nyilvánvalóan és súlyos mértékben túllépte a széles mérlegelési mozgásterének a határait (lásd a fenti 125. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), azáltal hogy a megkövetelt összetett műszaki és tudományos értékelések keretében nem meggyőző bizonyítékokra támaszkodott.

164    Következésképpen a jelen jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

165    Mivel a felperesek nem bizonyították a jogellenesség fennállását annak érdekében, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségét meg lehessen állapítani, a kártérítési kérelmet el kell utasítani.

166    Ilyen körülmények között a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

167    A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

168    A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék az Enviro Tech Europe Ltd‑t és az Enviro Tech International, Inc.‑t kötelezi a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

Azizi

Frimodt Nielsen

Gratsias

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. december 16‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

A Szerződés rendelkezéseiII – 2

Veszélyes anyagként való osztályozásII – 2

A 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására vonatkozó eljárásII – 11

A 67/548 irányelv 1272/2008/EK rendelettel történő részleges hatályon kívül helyezése, módosítása és felváltásaII – 13

A jogvita alapját képező tényállásII – 18

Az eljárás és a felek kérelmeiII – 23

A jogkérdésrőlII – 25

A megsemmisítés iránti kérelemrőlII – 25

Az okafogyottság megállapítása iránti kérelemrőlII – 25

A megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek és jogalapok módosítása iránti kérelemrőlII – 28

A megsemmisítés iránti kérelem EK 230. cikk negyedik bekezdésére tekintettel való elfogadhatóságárólII – 30

A kártérítési kérelemrőlII – 37

Előzetes észrevételekII – 37

Az Unió szerződésen kívüli felelősségének a megállapítására vonatkozó feltételekrőlII – 37

A jogellenességre vonatkozó jogalapokrólII – 39

Az Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélet következményeirőlII – 40

A 67/548 irányelv releváns rendelkezéseire vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibára és azok figyelmen kívül hagyására alapított első jogalaprólII – 40

A 67/548 irányelvben előírt releváns osztályozási kritériumok helyes alkalmazásába vetett jogos bizalomnak a megsértésére alapított második jogalaprólII – 47

Az EK 95. cikk (3) bekezdésének és a „gondos ügyintézés” elvének a megsértésére alapított harmadik és hetedik jogalaprólII – 48

A hatáskör hiányára és az uniós jog egyes általános elveinek a megsértésére alapított ötödik jogalaprólII – 49

A költségekrőlII – 50

---

*Az eljárás nyelve: angol.