AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(első tanács)

2007. február 6.

T‑246/04. és T‑71/05. sz. egyesített ügyek

Jacques Wunenburger

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Értékelő jelentés – 1997/1999‑es és 1999/2001‑es értékelési időszak – Szakmai előmeneteli jelentés – 2001/2002‑es értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Kártérítési kereset – Védelemhez való jog”

Tárgy: Egyrészt a felperessel kapcsolatos, az 1997/1999‑es és az 1999/2001‑es időszakra vonatkozó értékelőjelentés-tervezet megsemmisítése iránti kereset, másrészt az állítólagos kár megtérítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a felperessel kapcsolatos, a 2001. július 1‑jétől 2002. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentés megállapításáról szóló, 2003. szeptember 11‑i határozatot megsemmisíti. Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által már kiutalt 2500 eurón felül fizessen a felperesnek 2500 eurót az 1997/1999‑es és az 1999/2001‑es időszakra vonatkozó értékelő jelentés késedelmes elkészítéséért, valamint jelképesen egy eurót a 2001/2002‑es időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentés késedelmes elkészítéséért. Az Elsőfokú Bíróság a kereseteket ezt meghaladó részükben elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítés iránti kérelemmel együtt benyújtott kártérítési kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 43. és 45. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

6.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. és 45. cikk)

1.      Csak a felperesre kötelező joghatást kiváltó, jogi helyzetének lényeges megváltoztatásával érdekeinek befolyásolására alkalmas és az intézmény végleges álláspontját rögzítő aktusok vagy intézkedések minősülnek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében vett sérelmet okozó aktusnak vagy intézkedésnek. Olyan aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen egy belső eljárás során történik, csak azon intézkedések minősülnek megtámadható aktusoknak, amelyek az eljárás lezárásaként rögzítik az intézmény végleges álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem.

Az „értékelő jelentés tervezete” előkészítő aktus, amely egyáltalán nem vált ki az érintett tisztviselő érdekeinek közvetlen befolyásolására alkalmas joghatást, ennélfogva nem minősül a tisztviselő számára sérelmet okozó aktusnak.

(lásd a 41–43. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑69/92. sz., Seghers kontra Tanács ügyben 1993. június 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑651. o.) 28. pontja; T‑57/92. és T‑75/92. sz., Yorck von Wartenburg kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑925. o.) 36. pontja; T‑6/93. sz., Pérez Jiménez kontra Bizottság ügyben 1994. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑155. o. és II‑497. o.) 34. pontja; T‑586/93. sz., Kotzonis kontra EGSZB ügyben 1995. március 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑665. o.) 29. pontja; T‑324/02. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑337. o. és II‑1657. o.) 28. pontja.

2.      Annak ellenére, hogy a megsemmisítés iránti kereset és a kártérítési kereset önálló keresettípusok, a kártérítési kérelmek elfogadhatatlanok, amennyiben a kártérítési kereset szoros kapcsolatban áll egy elfogadhatatlannak nyilvánított megsemmisítés iránti keresettel. Ilyen esetről van szó, ha a kártérítési kérelem kizárólag a megsemmisítés iránti – elfogadhatatlanná nyilvánított – keresettel érintett jogi aktus következményeinek orvoslására irányul, így különösen, ha a kártérítési kereset egyetlen célja az olyan elmaradt díjazás megtéríttetése, amely a megsemmisítés iránti kereset sikere esetén nem maradt volna el.

Ha viszont a két kereset alapját az adminisztráció különböző jogi aktusai vagy magatartásai képezik, a kártérítési kereset még akkor sem osztja a megsemmisítés iránti kereset sorsát, ha a két kereset pénzbeli eredménye a felperes számára ugyanaz lenne, ezért a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlansága nem eredményezi a kártérítési kereset elfogadhatatlanságát.

(lásd a 46–48. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 4/67. sz., Collignon kontra Bizottság ügyben 1967. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1967., 469., 480. o.); 53/70. sz., Vinck kontra Bizottság ügyben 1971. június 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1971., 601. o.) 8–15. pontja; 79/71. sz., Heinemann kontra Bizottság ügyben 1972. július 13‑án hozott ítélete (EBHT 1972., 579. o.); 346/87. sz., Bossi kontra Bizottság ügyben 1989. február 14‑én hozott ítélete (EBHT 1989., 303. o.); az Elsőfokú Bíróság T‑27/90. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1991. január 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑35. o.) 38. pontja; T‑147/04. sz., Ross kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑171. o. és II‑771. o.) 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Az adminisztrációnak – mind a gondos ügyintézés, mind a tisztviselők érdekeinek védelme érdekében – gondoskodnia kell az értékelő jelentéseknek a személyzeti szabályzatban előírt határidőre való rendszeres megszerkesztéséről és szabályszerű elkészítéséről. Az értékelő jelentések elkészítésének késedelme ugyanis már önmagában hátrányos lehet a tisztviselő számára, már csak azért is, mert az előmenetelére hatással lehet, ha a rá vonatkozó határozatok meghozatalának időpontjában nem áll rendelkezésre az értékelő jelentés. A csupán szabálytalan és hiányos iratokkal rendelkező tisztviselő nem vagyoni kárt szenved a szakmai jövőjét illető bizonytalanság és nyugtalanság miatt. A megállapított késedelmet igazoló különös körülmények hiányában az adminisztráció olyan közszolgálati kötelességszegést követ el, amely megalapozza a felelősségét.

(lásd a 64. és 65. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 156/79. és 51/80. sz., Gratreau kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 3943. o.) 15. pontja; 173/82., 157/83. és 186/84. sz., Castille kontra Bizottság egyesített ügyekben 1986. február 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1986., 497. o.) 36. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑73/89. sz., Barbi kontra Bizottság ügyben 1990. november 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑619. o.) 41. pontja; T‑59/96. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1997. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑109. o. és II‑331. o.) 44. és 50. pontja; T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑81. o. és II‑389. o.) 77. és 78. pontja.

4.      Az értékelő jelentés nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor a felettes szerv a tisztviselő szakmai előmenetelét értékeli. Jóllehet a tisztviselő egyáltalán nem rendelkezik szerzett joggal az előléptetésre, azonban nem zárható ki, hogy az értékelő jelentés hiánya a releváns előléptetési időszakban hatással lehet az előmenetelére.

Ezenfelül igaz ugyan, hogy rendkívüli körülmények esetén az értékelő jelentés hiányát ellensúlyozni lehet a tisztviselő érdemeire vonatkozó más információkkal, ezen információknak azonban meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, amelyek teljesülését az alperes intézménynek kell bizonyítania. Mindenesetre a nem végleges és az érdekelt által vitatott értékelő jelentés önmagában nem lehet ezen egyéb információk forrása.

(lásd a 70–72. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑68/91. P. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1992. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑6849. o.) 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑202/99. sz., Rappe kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑201. o. és II‑911. o.) 38., 40., 52. és 56. pontja; T‑278/01. sz., Den Hamer kontra Bizottság ügyben 2003. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑139. o. és II‑665. o.) 95. pontja.

5.      Ha az értékelési rendszer megváltozott, és az érdekeltet ezzel egyidejűleg eltérő tartalmú és nagyobb felelősséggel járó új feladatokra osztották be, a tisztviselőre vonatkozó két egymást követő jelentésben észlelhető eltérések nem minősíthetők olyan „visszalépésnek”, amelyek különleges indokolást tesznek szükségessé.

(lásd a 95. pontot)

6.      A tisztviselő védelemhez való jogának sérelmét jelenti, ha az adminisztráció, anélkül, hogy erre magyarázatot adna, az értékelési eljárás során nem tartja be az adott szervezeti egységhez tartozó tisztviselőket illetően előírt különleges szabályokról szóló belső iránymutatásokat, amelyek az előírt konzultációk keretében összegyűjtött véleményeknek a szakmai előmeneteli jelentésben való feljegyzésére vonatkoznak, és ezért az értékelt tisztviselő nem volt képes az ezen véleményre vonatkozó álláspontját megfelelően ismertetni.

A konzultációk megtörténtére vonatkozóan az értékelő jelentésben tett egyszerű utalás nem elegendő arra, hogy az érintett tisztviselőt figyelmeztesse egy olyan vélemény létezésére, amelynek feljegyzését jogosult követelni.

Ha valamely magas besorolási fokozatban lévő, az Uniót küldöttségvezetőként képviselő tisztviselőre vonatkozó vélemény különösen negatív, tehát valószínűleg ront e tisztviselő értékelésén, akkor őt erről egyértelműen tájékoztatni kell, hogy az álláspontját megfelelően ismertethesse.

A védelemhez való jog megsértése azonban csak akkor eredményez megsemmisítést, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna.

(lásd a 134. és 147–149. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 209/78–215/78. és 218/78. sz., Van Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. október 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 3125. o.) 47. pontja; a Bíróság C‑142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑959. o.) 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑49. o. és II‑223. o.) 39. pontja.