1

Keresetlevelével a Lengyel Köztársaság a Bíróságtól a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánynak, valamint az Európai Unió alapját képező szerződéseknek a közös agrárpolitika reformját követő kiigazításáról szóló, 2004. március 22-i 2004/281/EK tanácsi határozat (HL L 93., 1. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikke 5. pontjának megsemmisítését kéri.

2

A Bíróság elnöke a 2005. március 15-i végzésével engedélyezte, hogy a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek Bizottsága – a három tagállam a Lengyel Köztársaság, a Bizottság pedig a Tanács kérelmeinek támogatása végett – beavatkozzanak.

3

A 2001. június 19-i 1244/2001/EK rendelettel (HL L 173., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 446. o.) módosított közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról szóló, 1999. május 17-i 1259/1999/EK rendelet (HL L 160., 113. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 424. o.; a továbbiakban: 1259/1999 rendelet) 1. cikke ekként rendelkezik:

„Ez a rendelet a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek által közvetlenül a gazdálkodóknak odaítélt támogatásokra vonatkozik, amelyeket teljes egészében vagy részben az [EMOGA] Garanciarészlege finanszíroz, kivéve az [az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17-i] 1257/1999/EK rendeletben [HL L 160., 80. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.] foglaltakat.

E támogatási rendszerek felsorolását a melléklet tartalmazza.”

4

Az 1259/1999 rendelet 11. cikke (4) bekezdésének második franciabekezdése előírja, hogy a Bizottság elfogadja a melléklet módosításait, amennyiben annak 1. cikkében előírt feltételeket figyelembe véve szükségessé válik.

5

Az említett melléklet címe „Az 1. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelő támogatási rendszerek jegyzéke”. Ezt a listát a 2004. január 9-i 41/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 6., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 81. o.) kibővítette.

6

A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló, 2003. április 16-án Athénben aláírt szerződés 2. cikkének (3) bekezdése szerint:

„A (2) bekezdés ellenére az Unió intézményei a csatlakozás előtt elfogadhatják [A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL L 236., 33. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány)] […] 21. és 23. cikkében […] említett intézkedéseket. Ezek az intézkedések csak e szerződés hatálybalépése esetén és napján lépnek hatályba.”

7

A csatlakozási okmány 23. cikke előírja:

„A Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag eljárva kiigazíthatja ezen okmány közös agrárpolitikára vonatkozó rendelkezéseit, amennyiben az a közösségi szabályozás változásai következtében szükségesnek bizonyul. Ilyen kiigazítások a csatlakozás időpontja előtt tehetők.”

8

Hasonlóképpen a csatlakozási okmány 20. cikke előírja, hogy az ezen okmány II. mellékletében felsorolt jogi aktusokat a mellékletben meghatározott módon ki kell igazítani.

9

Az említett melléklet „Mezőgazdasági jogszabályok” című 6.A. fejezete, amelyben a 27. pont b) alpontja előírja, hogy az 1259/1999 rendelet a következő 1a. cikkel egészül ki:

„Támogatási rendszerek bevezetése az új tagállamokban

A Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában (a továbbiakban: új tagállamok) az 1. cikkben említett támogatási rendszerek keretében nyújtott közvetlen kifizetéseket a következő – a növekedést a 2004. április 30-i összetételű Közösségben az ilyen kifizetések ebben az időpontban alkalmazandó szintjének százalékában kifejezett – növekedési ütemezésnek [helyesen: fokozatos ütemezésnek] megfelelően kell bevezetni:

10

A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.; helyesbítés: HL 2004. L 94., 70. o.) 2004. május 1-jétől hatályon kívül helyezte az 1259/1999 rendeletet.

11

A rendelet 1. cikke szerint:

„Ez a rendelet megállapítja a következőket:

[…]

12

Mivel e rendelet második cikke szerint ez utóbbi támogatási rendszerek közvetlen kifizetési támogatások, azokat az EMOGA Garanciarészlegéből finanszírozzák.

13

Az 1782/2003 rendelet I. mellékletének címe „Az 1. cikkben meghatározott ismérveknek megfelelő támogatási rendszerek jegyzéke”. Ez a jegyzék tartalmazza többek között a héjas gyümölcsűekre, az energianövényekre vonatkozó támogatást, valamint a tejágazatban a támogatásokat és a kiegészítő támogatásokat, amelyeket az említett rendelet 4. fejezete (83–87. cikk), 5. fejezete (88–92. cikk) és 7. fejezete (95–97. cikk) írnak elő.

14

A vitatott határozatot a csatlakozási szerződés 2. cikkének (3) bekezdése és a csatlakozási okmány 23. cikke alapján fogadták el. A határozat 1. cikkének 5. pontja többek között előírja, hogy a csatlakozási okmány II. melléklete 6. fejezete A. részének az 1259/1999 rendeletet módosító 27. pontja helyébe az 1782/2003 rendelet rendelkezéseit módosító rendelkezések lépnek, hogy figyelembe vegyék az utóbbi rendeletnek – a csatlakozási dokumentumok aláírását követő – elfogadása által a közös agrárpolitikára vonatkozó szabályozásba bevezetett kiigazításokat.

15

Az említett határozat 1. cikke 5. pontjának c) alpontjában előírja az 1782/2003 rendeletbe többek között a következőképpen megszövegezett 143a. cikk beiktatását:

„A támogatási rendszerek bevezetése

Az új tagállamokban a közvetlen kifizetéseket a következő – a növekedést a 2004. április 30-i összetételű Közösségben az ilyen kifizetések ebben az időpontban alkalmazandó szintjének százalékában kifejezett – növekedési ütemezésnek megfelelően kell bevezetni:

16

A vitatott határozat 8. cikke szerint:

„E határozat spanyol, cseh, dán, német, észt, görög, angol, francia, ír, olasz, lett, litván, magyar, máltai, holland, lengyel, portugál, szlovák, szlovén, finn és svéd nyelven készült, és mind a huszonegy szöveg egyaránt hiteles.”

17

A jelen megsemmisítés iránti keresetnek alapul szolgáló tényállás kiindulópontja a Lengyel Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozására vonatkozó tárgyalásokban keresendő.

18

Ahogyan az a Miniszterek Tanácsa által 1999. december 9-én elfogadott, a mezőgazdaság területén folytatott tárgyalásokra tekintettel a Lengyel Köztársaság álláspontjáról szóló dokumentumból, valamint a Lengyel Köztársaságnak az Európai Uniónak a mezőgazdaság területén 2002. június 20-án a Tanács által elfogadott közös álláspontjából kitűnik, a Lengyel Köztársaság e tárgyalások során többször kinyilvánította azt a szándékát, hogy „a csatlakozás napjától elfogadja a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó valamennyi jogszabályt, feltéve, hogy a lengyel mezőgazdaság számára garantálják a hozzáférést a [közös agrárpolitika] valamennyi eszközéhez a közvetlen kifizetéseket is beleértve”.

19

Az Unió álláspontját ebben az időben a Bizottság által 2002. január 30-án összeállított vitaanyag határozta meg, amely lényegében az új tagállamok mezőgazdasági ágazatában folyamatban lévő átszervezés folytatásának szükségességén, e tagállamok mezőgazdasági gazdálkodóinak jövedelmi helyzetén, a más gazdasági ágazatokhoz képest az egyensúlyhiány keletkezésének vagy a spekulatív járadék elkerülésén alapult. E megfontolásokra tekintettel az említett dokumentum arra következtetett, hogy nem kell hozzájárulni az új tagállamok azon kérelméhez, hogy a csatlakozás időpontjában ugyanolyan szintű közvetlen kifizetésekben részesüljenek, mint amely akkor az Unió tizenöt tagállamában (a továbbiakban: régi tagállamok) volt alkalmazható, ezért „[a] közvetlen kifizetéseket egy átmeneti időszak során fokozatosan kell bevezetni az új tagállamokban”.

20

Ezenkívül a régi tagállamok tárgyalási pozícióját a Lengyel Köztársasággal az Európai Unió 2002. október 31-i közös álláspontjában határozták meg, amely megemlíti, hogy az Európai Unió „tudomásul veszi Lengyelország azon kérelmét, hogy a közvetlen kifizetéseket ugyanolyan mértékben engedélyezzék a mezőgazdasági gazdálkodói számára a csatlakozást követően, mint [az Unió] mezőgazdasági gazdálkodói számára. [Az Unió] úgy véli, hogy ehhez a kérelemhez nem kell hozzájárulni, hanem a közvetlen kifizetéseket fokozatosan kell bevezetni Lengyelországban egy átmeneti időszak során.”

21

A felek közötti megállapodás hiányában erről a kérdésről a tárgyalások eltartottak az Európai Tanács 2002. december 12-i és 13-i koppenhágai üléséig és az ahhoz kapcsolódó csatlakozási konferenciáig, amelynek a következtetései azt jelzik, hogy az új tagállamokban a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének kérdését az Európai Unió 2002. október 31-i közös álláspontja szerint oldották meg.

22

2003. április 16-án az Európai Tanács athéni csúcstalálkozóján a Lengyel Köztársaság aláírta a csatlakozási szerződést.

23

Egyebekben 2003. szeptember 29-én megalkották az 1782/2003 rendeletet.

24

Tekintettel a csatlakozási okmány kiigazításának szükségességére a többek között e rendelettel végrehajtott közös agrárpolitika reformjára, a Bizottság 2003. október 27-én határozatjavaslatot nyújtott be, amely előírta valamennyi közvetlen kifizetés fokozatos bevezetési mechanizmusának alkalmazását. Amint erről a tervezetről a lengyel kormány tudomást szerzett, a jogalkotási folyamat valamennyi szakaszában és számos írásbeli közlés útján tiltakozott az általa az úgynevezett közvetlen kifizetések fokozatos bevezetése rendszerének kiterjesztése ellen, előterjesztve többek között, hogy a tervezett intézkedés elfogadása a csatlakozási feltételek módosításával jár, és az nincs összhangban a csatlakozási okmány 23. cikkével.

25

A vitatott határozatot 2004. március 22-én fogadták el.

26

Mivel a Lengyel Köztársaság úgy vélte, hogy ez a határozat nem a csatlakozási okmány kiigazításának, hanem az ebben az okmányban meghatározott csatlakozási feltételek lényeges módosításának minősül, megindította a megsemmisítés iránti jelen keresetet.

27

Az írásbeli szakasz során a Tanács elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, amelyet az elkésett keresetindításra alapított.

28

A Tanács szerint a határozatot 2004. március 30-án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában(HL L 93.). Mivel a keresetlevelet a Bíróság Hivatala 2004. június 28-án vette nyilvántartásba, azt az EK 230. cikk ötödik bekezdésének és a Bíróság eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében elkésetten nyújtották be.

29

A Lengyel Köztársaság alaptalannak tartja ezt az elfogadhatatlansági kifogást.

30

A beavatkozó tagállamok által támogatott Lengyel Köztársaság úgy véli először is, hogy a csatlakozási okmány 23. cikke alapján meghozott jogi aktus megsemmisítése iránti kereset benyújtására valamely új tagállam rendelkezésére álló határidő csak e tagállam csatlakozásának időpontjától kezd el folyni, annak elkerülése érdekében egyrészt, hogy a tagállam csonka határidővel rendelkezzék, másrészt hogy az ilyen jogi aktust kibocsátó közösségi intézmény kivonhassa magát a csatlakozó államok által kezdeményezett bírósági felülvizsgálat alól azáltal, hogy ezt a jogi aktust legalább két hónappal azt megelőzően fogadja el és hirdeti ki, hogy ezek az államok tagállammá váltak.

31

Másodszor az említett tagállamok azt állítják, hogy 2004. március 30-án, a vitatott határozatot nem tették közzé az új tagállamok összes hivatalos nyelvén, annak ellenére, hogy ezt előírja a határozat 8. cikke. A válaszának keretében a Lengyel Köztársaság ezenkívül azt állítja, hogy az említett határozatot lengyel nyelven kihirdető Hivatalos Lapot visszakeltezték, megsértve ezáltal a jogbiztonság elvét. Ebben a vonatkozásban a Bíróság a 2006. november 15-i végzésével bizonyításfelvételt rendelt el, amely szerint kérték az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának főigazgatóját, hogy írásban válaszoljon arra a kérdésre, hogy mi volt a vitatott határozat közzétételének tényleges napja, az az időpont, amikor a határozat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált.

32

Harmadszor a Lengyel Köztársaság és a beavatkozó tagállamok hivatkoznak a hatékony bírói jogvédelem követelményére, mivel a közösségi intézmények mindössze az elfogadott intézkedés közzététele időpontjának megválasztásával nem foszthatják meg az új tagállamokat annak a lehetőségétől, hogy ezzel az intézkedéssel szemben keresetet nyújtsanak be.

33

A jelen ügyben a Bíróság szükségesnek véli, hogy nyomban határozzon az ügy érdeméről.

34

A Lengyel Köztársaság a vitatott határozattal szemben három kifogásra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít: a Tanács hatáskörének hiányára, mivel az túllépte a csatlakozási okmány 23. cikkében részére biztosított hatáskört, amely cikk a jelen határozat jogalapját képezi, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, mivel egy ezen aktusban elő nem írt hátrányos megkülönböztetést vezettek be, a jóhiszeműség elvének megsértésére, mivel egyoldalúan tették kérdésessé a csatlakozási tárgyalásokból származó megállapodást.

35

Ebben az első kifogásban a beavatkozó tagállamok által támogatott Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a csatlakozási okmány 23. cikke nem lehet a vitatott határozat 1. cikkének 5. pontjában elfogadott intézkedések jogalapja, amely intézkedések az új közvetlen kifizetések fokozatos bevezetése rendszerének kiterjesztésében álltak. Ezek az intézkedések ugyanis nem minősültek a csatlakozási okmánynak a közös agrárpolitika reformja miatt az említett 23. cikk értelmében „szükséges kiigazításának”, mivel egyrészt azok az ezen okmányban meghatározott csatlakozási feltételek lényeges módosításának feleltek meg, másrészt a közösségi szabályok módosítása miatt a feltétel szükségességét nem bizonyították, és nem indokolták a határozat preambulumában.

36

Így az 1782/2003 rendeletnek – a vitatott határozat 1. cikkének 5. pontjával beiktatott – 143a. cikke, amely a csatlakozási okmány tényleges módosításának minősül, mivel az az új tagállamokban teljesítendő valamennyi közvetlen kifizetés esetében általános jelleggel megállapítja az alkalmazandó százalékokat, jóllehet ezt megelőzően az 1259/1999 rendelet 1. és 1a. cikke ezt a fokozatos bevezetési mechanizmust kizárólag az utóbbi rendelet mellékletében kimerítő jelleggel felsorolt támogatási rendszerek alapján engedélyezett közvetlen kifizetésekre korlátozta.

37

A Lengyel Köztársaság szerint a fokozatos bevezetési mechanizmusnak alávetett támogatások számának ilyen kibővítése túllép a csatlakozási okmány 23. cikkének értelmében vett „szükséges kiigazítás” fogalmán, amely kizárólag technikai jellegű, és nem eredményezheti a csatlakozási tárgyalások eredményének módosítását. Márpedig az említett mechanizmus hatálya alá tartozó kifizetések jegyzékének olyan módosítását, amilyen a vitatott határozattal történt, a csatlakozási okmány 9. cikke alapján csak a csatlakozás időpontjától lehet végrehajtani.

38

Végül a Lengyel Köztársaság a válaszában vitatja a Tanács azon feltevését, hogy az 1259/1999 rendelet melléklete kizárólag deklaratív jelleggel rendelkezik. Ebben a tekintetben e rendelet 1. cikkének mind a szó szerinti értelmezéséből, mind a teleologikus értelmezéséből az következik, hogy a fokozatos bevezetés mechanizmusa kizárólag az említett rendelet mellékletében kimerítő jelleggel felsorolt támogatási rendszerek alapján engedélyezett közvetlen kifizetésekre alkalmazható, ezért e mechanizmus alkalmazási területe nem lehet szélesebb, mint magának az 1259/1999 rendeletnek a hatálya. A felperes hivatkozik az említett rendelet 11. cikkében előírt, e melléklet módosítási eljárására is, amelynek léte az említett melléklet konstitutív és nem deklaratív jellegét bizonyítja.

39

A Bizottság által támogatott Tanács vitatja azt a Lengyel Köztársaság érvelésének alapját képező előfeltételezést, amely szerint a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének mechanizmusa, vagy az úgynevezett „phasing-in”-mechanizmus csak az 1259/1999 rendelet mellékletében kimerítő jelleggel felsorolt közvetlen kifizetésekre vonatkozik.

40

Az 1a. cikke szerint ugyanis a rendelet „az 1. cikkben meghatározott támogatási rendszerek alapján engedélyezett valamennyi közvetlen kifizetésre vonatkozik”. Márpedig ez az 1. cikk a közvetlen kifizetések fogalmának általános megfogalmazását tartalmazza, ami az összes fennálló vagy jövőbeli, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek által közvetlenül a gazdálkodóknak odaítélt támogatási formákra vonatkozik, amelyeket teljes egészében vagy részben az EMOGA Garanciarészlege finanszíroz. A közvetlen kifizetés fogalmának ez az általános meghatározása tanúsítja, hogy az 1259/1999 rendelet célja, hogy a közös agrárpolitika keretében létrehozott valamennyi közvetlen kifizetésre vonatkozzék. Ebből a nézőpontból az említett rendeletnek csak deklaratív jellege van, amit megerősít az e melléklet módosítására vonatkozóan ugyanezen rendelet 11. cikke (4) bekezdésének második franciabekezdésében a Bizottság számára biztosított hatáskör.

41

Mivel tévesnek bizonyult az az előfeltételezés, amelyen a Lengyel Köztársaság feltevése alapul, a Tanács szerint az első kifogás megalapozatlan. Ebből következően álláspontja szerint a Tanács a vitatott határozat elfogadásával nem lépte túl a részére a csatlakozási okmány 23. cikkében biztosított hatáskörének korlátait, mivel az tökéletesen megfelel az említett cikk értelmében vett egyszerű „kiigazítás” fogalmának. A Tanács véleménye szerint egyebekben az úgynevezett „phasing-in”-mechanizmus alkalmazásának elvét az összes közvetlen támogatásra a csatlakozási tárgyalások során fogadták el, és azt az 1a. cikket az 1259/1999 rendeletbe beiktató csatlakozási okmány kifejezetten előírja. Az 1782/2003 rendeletben az összes közvetlen támogatás vonatkozásában e mechanizmus alkalmazásának előírása nem jelent tehát az említett tárgyalások során elfogadott megközelítést illetően újdonságot vagy lényeges módosítást.

42

Az első kifogás lényegében a csatlakozási okmány 23. cikkében a Tanács számára biztosított hatáskör terjedelmére vonatkozik.

43

E kifogás megalapozottságának megállapítása céljából először is meg kell vizsgálni az e cikk értelmében vett „szükséges kiigazítások” fogalmát, majd meg kell állapítani, hogy mekkora volt az eredetileg a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikkével bevezetett közvetlen kifizetések fokozatos bevezetése mechanizmusának terjedelme, annak későbbi megvizsgálása érdekében, hogy a vitatott határozat elfogadásával a Tanács túllépte-e az említett hatáskört.

44

Először is rá kell mutatni, hogy a csatlakozási okmány 23. cikkének célja az volt, hogy a Tanács számára lehetővé tegye ezen okmány és a közös agrárpolitika keretében az intézmények normatív tevékenységéből eredő jogszabályi változások összhangjának biztosításához szükséges rendelkezések elfogadását az említett okmány aláírása és az új tagállamok tényleges csatlakozása között.

45

A hatáskör ezen biztosításának kiterjesztő értelmezése azonban az említett államok csatlakozási feltételeiről szóló tárgyalások eredményeinek megsértését vonná maga után.

46

Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság már határozott a csatlakozási okmányok keretében „szükséges kiigazítások” fogalmáról, és megjelölte, hogy az ilyen okmányokban előírt kiigazítási intézkedések főszabályként a korábbi közösségi jogi aktusokat az új tagállamokban alkalmazhatóvá tévő kiigazításokra korlátozódnak, más módosítás azonban nem tartozik ide (lásd ebben az értelemben a Norvég Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994, C 241., 21. o.) 169. cikkét illetően a C-259/95. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1997. október 2-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-5303. o.] 14. és 19. pontját, valamint a csatlakozási okmány 57. cikkét illetően a C-413/04. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2006. november 28-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-11221. o.] 31–38. pontját és a C-414/04. sz. Parlament kontra Tanács ügyben 2006. november 28-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-11279. o.] 29–36. pontját).

47

Igaz ugyan, hogy ezek az ítéletek az intézmények azon aktusainak elfogadását előíró rendelkezésekre vonatkoztak, amelyeket maga az érintett csatlakozási okmány nem igazított ki, az sem kétséges azonban, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 64. pontjában hangsúlyozta, hogy az említett ítéletekből következő kiigazítás fogalmának nagyon korlátozott jelentését általánosan fogalmazták meg, függetlenül az érintett csatlakozási okmánynak az elfogadott intézkedés alapját képező rendelkezésétől, és azt annál inkább el kell fogadni, amikor a jelen esethez hasonlóan magának a csatlakozási okmánynak a kiigazításáról van szó, azon közösségi szabályok módosításának figyelembevétele érdekében, amelyekre ezek a rendelkezések vonatkoznak.

48

Ebből a szempontból a kiigazítás fogalmát azokban az intézkedésekben kell körülhatárolni, amelyek semmilyen esetben sem lehetnek befolyással a csatlakozási okmánynak a közös agrárpolitikára vonatkozó valamely rendelkezésére, és annak nem módosíthatják lényegesen a tartalmát sem, amelyek azonban a kizárólag az említett okmánynak és a közösségi intézmények által a csatlakozási okmány aláírása és a csatlakozás között elfogadott új rendelkezések koherenciájának biztosítására irányulnak.

49

Az ilyen kiigazítási intézkedés elfogadásához előírt szükségesség követelményét illetően elegendő azt jelezni, hogy az ilyen szükségesség közvetlenül következik a közösségi szabályok valamennyi, a közösségi intézményeknek a közös agrárpolitikát érintő olyan módosításából, amelynek következtében a csatlakozási okmány rendelkezései és az e módosításból eredő új rendszer nincsenek egymással összhangban.

50

E megfontolások alapján kell megvizsgálni, hogy a vitatott határozatot lehet-e „szükséges kiigazításnak” minősíteni.

51

Ebben a tekintetben előzetesen elemezni kell a csatlakozási okmány – az említett határozat 1. cikkének 5. pontjából eredő – módosításának tartalmát és terjedelmét, majd pedig ezt az intézkedést az annak hátterét képező közös agrárpolitika összefüggésébe kell helyezni.

52

A Lengyel Köztársaság azon feltevése, amely szerint a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikke által létrehozott rendszere, csak az említett rendelet mellékletében felsorolt közvetlen támogatások korlátozott számára, és nem az összes közvetlen kifizetésre alkalmazható, összeegyeztethetetlen a szóban forgó rendelkezéseknek mind a szó szerinti, mind a rendszertani, mind a teleologikus értelmezésével.

53

Először is rá kell mutatni, hogy az említett 1a. cikk úgy rendelkezett, hogy az új tagállamokban „az 1. cikkben említett támogatási rendszerek keretében nyújtott közvetlen kifizetéseket […] fokozatosan kell bevezetni” az ugyanezen cikkben található növekedési ütemezésnek megfelelően. Ebből kifejezetten kitűnik, hogy a fokozatos bevezetés rendszere az 1259/1999 rendelet 1. cikkében említett támogatási rendszerek alapján nyújtott valamennyi közvetlen kifizetésre alkalmazandó volt.

54

Az említett 1. cikk első bekezdése az említett rendelet alkalmazásában a közvetlen kifizetések általános meghatározását tartalmazta „a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek által közvetlenül a gazdálkodóknak odaítélt támogatások[at illetően] […], amelyeket teljes egészében vagy részben az EMOGA Garanciarészlege finanszíroz, kivéve az 1257/1999/EK rendeletben foglaltakat”.

55

Ez a megfogalmazás azt jelzi, hogy – a kifejezetten megjelölt – 1257/1999 rendelet által bevezetett támogatási rendszerek kivételével az 1259/1999 rendelet az e meghatározásnak megfelelő valamennyi támogatásra alkalmazandó, azaz a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek által közvetlenül a gazdálkodóknak odaítélt támogatásokra, amelyeket teljes egészében vagy részben az EMOGA Garanciarészlege finanszíroz.

56

Azt, hogy az 1259/1999 rendelet az összes közvetlen kifizetést előíró, fennálló, vagy jövőbeli rendszerre alkalmazandó, ahogyan az az érintett rendelkezések szó szerinti értelmezéséből következik, megerősíti e rendelet első preambulumbekezdése, amely szerint az említett rendelet célja, hogy „a közös agrárpolitika keretébe tartozó különböző […] támogatási rendszerekben történő közvetlen támogatások tekintetében bizonyos közös feltételeket kell megállapítani”.

57

Ezt a szó szerinti értelmezést ráadásul megerősíti a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikke szövegének elfogadásánál uralkodó célkitűzés. A csatlakozási konferencia előkészítő anyagaiból ugyanis kitűnik, hogy a konferencia szándéka az új tagállamokban az úgynevezett „phasing-in” mechanizmus előírása volt valamennyi közvetlen kifizetés tekintetében.

58

Így a 2002. január 30-i vitaanyagban a Bizottság a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetését javasolta, anélkül, hogy azokat olyan feltételektől tette volna függővé, amelyek korlátoznák annak hatályát. Ezt a megközelítést az Európai Unió 2002. október 31-i közös álláspontjában fogadták el, amelyben a tagállamok kifejezték azt a szándékukat, hogy egy átmeneti időszak során fokozatosan vezessék be a közvetlen kifizetéseket, anélkül, hogy ezt az általános megfogalmazást pontos adatokkal látnák el, amelyet csökkentenék annak terjedelmét. Végül a 2002. december 12. és 13-i koppenhágai Európai Tanács következtetései, amelyek a csatlakozási tárgyalások eredményeire reagálnak, úgy szólnak, hogy az új tagállamokban a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének kérdését a 2002. október 31-i közös álláspont szerint oldották meg, ezért ez a kérdés nem adott alapot egy olyan egyezséghez, amely az úgynevezett „phasing-in” mechanizmus terjedelmének csökkentésében állt volna.

59

Egyebekben ezt a szó szerinti értelmezést egyáltalán nem kérdőjelezi meg az 1259/1999 rendelet 1. cikke második albekezdésének szövege.

60

A közvetlen kifizetésekre utalva az 1. cikk e második bekezdése kimondja, hogy „e támogatási rendszerek felsorolását a melléklet tartalmazza”.

61

A Lengyel Köztársaság állításával ellentétben ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az 1. cikk csak 1259/1999 rendelet mellékletében kimerítően felsorolt támogatási rendszereket említi.

62

Az ilyen feltevést nem lehet összeegyeztetni az említett rendelet 1. cikkének második bekezdésével, amely ez utóbbi rendelet mellékletére vonatkozik.

63

Az 1259/1999 rendelet 1. cikke második bekezdésének és 11. cikke (4) bekezdése második franciabekezdésének együttes olvasata alapján megmutatkozik, hogy e rendelet hatálya az 1. cikkének első bekezdésében szereplő általános meghatározásból, és nem az említett rendelet mellékletében található felsorolásból következik.

64

Az említett rendelet 11. cikke (4) bekezdésének második preambulumbekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy az úgynevezett „irányítóbizottsági eljárás” tiszteletben tartásával fogadja el „a melléklet módosításait, amennyiben az 1. cikkben előírt feltételeket figyelembe véve szükségessé válik”.

65

E rendelkezés olvasatából világosan kitűnik, hogy a közösségi jogalkotó egyszerűen végrehajtási hatáskört szándékozott adni a Bizottságnak az 1259/1999 rendelet mellékletének állandó naprakésszé tétele érdekében, az e rendelet 1. cikkének első bekezdésében meghatározott új feltételek bevezetése esetén. Így a Bizottság a melléklet módosítására csak a közösségi jogalkotó által bevezetett vagy módosított – e feltételeknek megfelelő – közvetlen kifizetéseknek a mellékletben való feltüntetése céljából jogosult.

66

Az úgyszintén tagadhatatlan, hogy ebbe a mellékletbe csak akkor lehet egy támogatási rendszert belefoglalni, ha ez a rendszer eleget tesz az 1259/1999 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, mivel az említett melléklet csak e rendelkezés konkretizálása.

67

Ebből következik, hogy az 1259/1999 rendelet hatályát meghatározó lényeges feltétel e rendelet 1. cikkének első bekezdésében, nem pedig egy meghatározott támogatásnak az említett rendelet mellékletébe történő felvételében rejlik.

68

Végül, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 72. pontjában hangsúlyozta, az 1259/1999 rendelet 1. cikkének és 1a. cikkének teleologikus értelmezése ezzel megegyező következtetéshez vezet, mivel az a cél, ami az új tagállamokban a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének rendszerét igazolja, amellett szól, hogy ismerjék el e rendszer általános hatályát.

69

Ugyanis az a törekvés, hogy ezekben a tagállamokban ne lassuljon le a mezőgazdasági ágazat szükséges átszervezése, és a gazdálkodók és általában a lakosság jövedelemszintjéhez képest aránytalan támogatások nyújtásával ne jöjjenek létre jelentős jövedelemkülönbségek és társadalmi torzulások, a teljes mezőgazdasági ágazatra, tehát valamennyi fennálló vagy jövőbeli támogatásra érvényes. Ezenkívül, ha a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének mechanizmusa nem meghatározott növénykultúrákra lenne alkalmazandó, azaz amelyekre a közvetlen kifizetéseket már a csatlakozási okmány elfogadását megelőzően bevezették, akkor fennállna annak a kockázata, hogy az említett tagállamok gazdálkodói felhagynának e növények termesztésével azért, hogy olyan növényeket termesszenek, amelyekért nyomban teljes közvetlen kifizetésben részesültek volna.

70

Az előzőekből következik, hogy a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikkének a felperes által javasolt értelmezése, amely szerint az e rendelkezésben előírt közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének rendszere csak az e rendelet mellékletében felsorolt közvetlen támogatások korlátozott számára, és nem az ugyanezen rendelet 1. cikkének első bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő valamennyi közvetlen kifizetésre alkalmazható, nem egyeztethető össze sem az említett rendelet szövegével, sem annak szellemével.

71

Figyelembe véve ezt a következtetést, és tekintettel a jelen ítélet 44–48. pontjában kifejtett, a csatlakozási okmány 23. cikkének értelmében vett „szükséges kiigazítás” fogalmára, meg kell vizsgálni, hogy a vitatott határozat elfogadásával a Tanács túllépte-e a csatlakozási okmány 23. cikkében részére biztosított hatáskört.

72

Ahogyan az a jelen ítélet 53–73. pontjában kifejtésre került, a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikke együttes olvasatban e rendelet 1. cikkével a kifizetések fokozatos bevezetésének általános rendszerét hozta létre, az említett 1. cikk első bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő valamennyi, az új tagállamoknak nyújtott közvetlen támogatást illetően.

73

Az említett 1a. cikket a csatlakozási okmány II. melléklete 6. fejezete A. részének 27. pontja iktatta be az 1259/1999 rendeletbe, amely így összhangban van az említett rendelet által bevezetett közvetlen támogatások fokozatos bevezetésének mechanizmusával.

74

Ezt követően, a csatlakozási okmánnyal ekként módosított 1259/1999 rendeletet 2004. május 1-jétől hatályon kívül helyezte az 1782/2003 rendelet. Ez utóbbi I. mellékletének 1. cikkéből következik, hogy az a már létező rendszereket kiegészíti a héjas gyümölcsűeket és az energianövényeket termelő mezőgazdasági gazdálkodók közvetlen támogatási rendszerével, és kiegészítő kifizetéseket ír elő a tejágazat közvetlen támogatási rendszerének keretében.

75

Végül a vitatott határozattal a Tanács felváltotta a csatlakozási okmány II. melléklete 6. fejezete A. részének az 1259/1999 rendeletet módosító 27. pontját az 1782/2003 rendeletet módosító rendelkezésekkel, az utóbbi rendelet elfogadásával a közös agrárpolitikába bevezetett kiigazítások figyelembevétele érdekében. Így a vitatott határozat egy 143a. cikket iktatott be az 1782/2003 rendeletbe, amely cikk megismétli az új tagállamokban a közvetlen kifizetések esetében a korábban a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikkében meghatározott ütemezést és százalékértékeket.

76

Ahogyan az a jelen ítélet 57. és 58. pontjában kifejtésre került, az úgynevezett „phasing-in” mechanizmus valamennyi közvetlen támogatásra való általános alkalmazásának elvéről a csatlakozási tárgyalások során állapodtak meg, és azt az 1a. cikket az 1259/1999 rendeletbe beiktató csatlakozási okmány kifejezetten előírja.

77

Ez a cikk minden egyes évre meghatározott egy növekedési ütemet és egy százalékarányt az említett rendelet 1. cikkében említett közvetlen támogatásoknak az új tagállamokban való bevezetéséről.

78

Márpedig az kétségtelen, hogy a vitatott határozat 1. cikkének 5. pontja az új tagállamokban a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésének előírására korlátozódik ugyanazon növekedési ütemezés és ugyanazon százalékarányok szerint, mint amelyeket előzőleg a csatlakozási okmánnyal módosított 1259/1999 rendelet 1a. cikke határozott meg.

79

Ebből következően nem lehet úgy tekinteni, hogy a vitatott határozat lényegesen módosította akár az úgynevezett „phasing-in” mechanizmus hatályát, akár az abból eredő kötelezettségek és jogok lényeges tartalmát, mivel az sem az ütemezést, sem a százalékértékeket, sem a kérdéses támogatásokat nem érintette. E körülmények között a vitatott határozatot a csatlakozási okmánynak a közös agrárpolitika reformját követő „szükséges kiigazítás”-ának kell tekinteni.

80

Ebből következően az említett határozat elfogadásával a Tanács nem lépte túl a részére a csatlakozási okmány 23. cikkében annak érdekében biztosított hatáskört, hogy kiigazítsa ezen okmánynak a közös agrárpolitikára vonatkozó rendelkezéseit, ami a közösségi szabályok módosítása miatt szükségesnek bizonyulhat.

81

Az előzőekből következik, hogy a Lengyel Köztársaság első kifogását, amely szerint a Tanács a vitatott határozat elfogadásával túllépte a részére a csatlakozási okmány 23. cikkében biztosított hatáskört, mint alaptalant, el kell utasítani.

82

A beavatkozó tagállamok által támogatott Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a valamennyi közvetlen kifizetés fokozatos bevezetési mechanizmusának kiterjesztése hátrányos megkülönböztetést jelent a régi tagállamok mezőgazdasági termelői és az új tagállamok mezőgazdasági termelői között, jóllehet ez utóbbi mezőgazdasági termelőket az új tagállamok csatlakozásától azonos elvek alapján kellene kezelni.

83

A Tanács és a Bizottság által ebben a tekintetben elfogadott álláspont az első kifogás vizsgálatának keretében tett megállapításon alapul, amely szerint az 1259/1999 rendelet 1. cikke – az abban felsorolt feltételeket teljesítő – a közös agrárpolitika keretében nyújtott valamennyi közvetlen kifizetés általános meghatározását tartalmazza.

84

Ebből a szempontból a vitatott határozat nem adott az úgynevezett „phasing-in” mechanizmusnak szélesebb terjedelmet, mint amelyet a csatlakozási okmány eredeti szövege írt elő, ezért az állítólagos hátrányos megkülönböztetést az elsődleges jog, nem pedig ez a határozat idézte elő. Egyebekben a Tanács rámutat arra, hogy az új tagállamokban a mezőgazdaság helyzete gyökeresen eltér az új tagállamokban fennálló helyzettől, ami a közösségi szabályokhoz való fokozatos igazodást tesz szükségessé.

85

A második kifogás keretében a felperes lényegében azt terjeszti elő, hogy a vitatott határozat miatt az egyenlő bánásmód elvétől való eltérés, amivel az úgynevezett „phasing-in” mechanizmus alkalmazása jár, túllépett a csatlakozási okmánnyal kijelölt korlátokon, ezáltal ez a határozat egy hátrányosan megkülönböztető mechanizmus önkényes kiterjesztését foglalja magában, amely kiemeli a régi és az új tagállamok közötti eltérő bánásmódot.

86

Ebben a tekintetben elég arra emlékeztetni, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (a C-87/03. sz. és C-100/03. sz. Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2915. o.] 48. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87

Márpedig anélkül, hogy szükség volna a Tanács azon érvelésének megvizsgálására, amely szerint a vitatott határozat nem lehet hátrányosan megkülönböztető, mivel az közvetlenül a csatlakozási okmányból ered, az nem vitatott a jelen esetben, hogy a mezőgazdaság helyzete az új tagállamokban gyökeresen eltért a régi tagállamokétól, ami a közösségi támogatások – különösen a közvetlen támogatási rendszerek – fokozatos alkalmazását indokolta azért, hogy ne zavarják meg az új tagállamok mezőgazdasági ágazatában folyamatban lévő, szükséges átszervezést.

88

E megfontolásokból következően a felperes helyzete nem hasonlítható össze a régi tagállamok helyzetével, amelyek korlátozás nélkül részesülnek a közvetlen támogatási rendszerekből, ami meggátolja a helytálló összehasonlítást (lásd analógia útján a C-73/90. sz. Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-5191. o.] 34. pontját).

89

A második kifogást ezért – mint alaptalant – el kell utasítani.

90

A Lengyel Köztársaság által hivatkozott harmadik kifogás a szerződések jogát szabályozó jóhiszeműség elvének állítólagos megsértésére vonatkozik. E tagállam szerint a csatlakozási szerződést, amelynek a csatlakozási okmány a részét képezi, valamennyi szerződő fél jóhiszeműen tárgyalta, írta alá és ratifikálta, és a Közösségnek nem kellett volna ezen okmány aláírását követően megfogalmazott okmányokkal annak céljait megszegnie, sem az említett felek és az azok területén működő személyek jogos elvárásait figyelmen kívül hagynia.

91

E kifogás keretében a Tanács, elvileg elfogadva azt az elvet, amely szerint a csatlakozási tárgyalásokon a jóhiszeműség uralkodott, hangsúlyozza, hogy a csatlakozási szerződés valamennyi fele, köztük a felperes, szabadon hozzájárult azokhoz a rendelkezésekhez, amelyek a Tanácsnak hatáskört adtak a csatlakozási okmánynak a közös agrárpolitikára vonatkozó melléklete rendelkezéseinek a csatlakozás előtti kiigazítására. E lehetőségnek a vitatott határozat elfogadása általi igénybevételét semmi esetre sem lehet a jóhiszeműség elve megsértésének tekinteni.

92

A harmadik kifogást illetően úgy tűnik, ahogyan az a jelen ítélet 79. pontjában megállapításra került, hogy a vitatott határozat a közvetlen kifizetéseket illetően átveszi az úgynevezett „phasing-in” mechanizmus elvét és végrehajtási szabályait az új tagállamokban, ahogyan az a csatlakozási okmányban szerepel, anélkül, hogy annak hatályát kiterjesztené, ezért ezt a határozatot a felperes állításával ellentétben nem lehet úgy tekinteni, hogy az kétségbe vonja a csatlakozási tárgyalásokból eredő megegyezést.

93

Mivel a harmadik jogalap sem fogadható el, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

94

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Lengyel Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen szabályzat 69. cikkének 4. §-ának megfelelően a beavatkozók maguk viselik a saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: