Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62004CJ0199

A Bíróság (második tanács) 2007. február 1-i ítélete.
Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.
Tagállami kötelezettségszegés - 85/337/EGK irányelv és 97/11/EK irányelv - Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata - Valamely építmény vagy terület hasznosításának jelentős módosítása - A kereset elfogadhatatlansága.
C-199/04. sz. ügy

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2007:72

C‑199/04. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

„Tagállami kötelezettségszegés – 85/337/EGK irányelv és 97/11/EK irányelv – Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – Valamely építmény vagy terület hasznosításának jelentős módosítása – A kereset elfogadhatatlansága”

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. február 1‑je  

Az ítélet összefoglalása

Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás

(EK 226. cikk)

Az EK 226. cikkben említett indokolással ellátott véleménynek és a keresetnek koherens módon és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat, hogy a tagállam és a Bíróság pontosan meg tudja állapítani a felrótt közösségi jogsértés mértékét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy az említett tagállam hasznosan hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapokra, és hogy a Bíróság vizsgálhassa az említett kötelezettségszegés fennállását.

Azon kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet, amely ellentmondásos érvelésen alapszik, és következésképpen nem tesz eleget a koherenciával és pontossággal kapcsolatos említett követelményeknek – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.

(vö. 21., 25–26. pont)







A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. február 1‑je(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 85/337/EGK irányelv és 97/11/EK irányelv – Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – Valamely építmény vagy terület hasznosításának jelentős módosítása – A kereset elfogadhatatlansága”

A C‑199/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. május 4‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C.‑F. Durand és F. Simonetti, meghatalmazotti minőségben, és A. Howard barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: M. Bethell, később: E. O’Neill, meghatalmazotti minőségben, valamint D. Elvin és J. Maurici barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, R. Silva de Lapuerta, J. Makarczyk (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: L. Hewlett,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. február 23‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Nagy-Britannia és Észak-Íroszág Egyesült Királysága – mivel nem hozta meg az 1997. március 3‑i 97/11/EK tanácsi irányelvvel (HL L 73., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 151. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.; a továbbiakban: 85/337 irányelv) 2−6., 8. és 9. cikkének teljes és pontos átültetéséhez szükséges intézkedéseket − nem teljesítette a fenti irányelvből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

2       A 85/337 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„1)      A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva, a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.”

3       Az említett irányelv 3. cikke értelmében:

„A környezeti hatásvizsgálat minden egyedi esetre vonatkozóan a 4–11. cikkel összhangban megfelelő módon azonosítja, leírja és értékeli az egyes projektek közvetlen és közvetett hatásait a következő tényezőkre:

–       emberek, állat- és növényvilág;

–       talaj, víz, levegő, éghajlat és a táj;

–       anyagi javak és a kulturális örökség;

–       az első, a második és a harmadik francia bekezdésben említett tényezők közötti kölcsönhatás.”

4       Az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezése alapján:

„A 2. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel a II. mellékletben felsorolt projektekre, a tagállamok határozzák meg:

a)      esetenkénti vizsgálattal,

vagy

b)      a tagállamok által megállapított küszöbértékek vagy szempontrendszer alapján,

hogy a projektet alá kell‑e vetni az 5–10. cikknek megfelelő vizsgálatnak.

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az a) vagy a b) pontnak megfelelő mindkét eljárást alkalmazzák.”

5       A 85/337 irányelv „A 4. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó projektek” című II. melléklete 5. pontjának b) alpontja a cementgyártó létesítményekre vonatkozik.

 A nemzeti szabályozás

6       Az Egyesült Királyságban a megmaradt fűtőanyag felhasználására vonatkozó engedélyeztetési eljárás során a környezetvédelmi felelősség megoszlik a városfejlesztési és a környezetvédelmi hatóságok között.

7       Az előbbiek, a helyi városfejlesztési szolgálatok az építési engedélyek iránti kérelmekben illetékesek. A kérelemnek a helyi városfejlesztési szolgálat általi elutasítása vagy a válasza elmaradása esetén a kérelmező az elutasító határozattal szemben vagy a határozathozatal elmaradása esetén az államtitkárhoz fordulhat jogorvoslatért. Az utóbbi úgy is dönthet, hogy átveszi az ügyet a helyi városfejlesztési szolgálattól, és határozatot hoz az építési engedély iránti kérelemre vonatkozóan. Walesben a városfejlesztés terén az államtitkárra ruházott hatásköröket a National Assembly for Wales gyakorolja.

8       A területrendezésről szóló 1990. évi törvény (Town and Country Planning Act 1990, a továbbiakban: TCPA) 57. cikke értelmében építési engedély szükséges minden „területrendezéshez”, amely fogalmat a 55. cikk úgy határoz meg, mint „építési, tervezési, bányaművelési és egyéb a talajban, a talajon, a talaj felett vagy alatt történő munkák elvégzése, vagy az építmény vagy terület hasznosítása jelentős módosításának” kivitelezése.”

9       Az építési engedély iránti kérelem vonatkozásában a városfejlesztési hatóságok arról is döntenek, szükséges‑e a 85/337 irányelv által előírt környezeti hatásvizsgálat elvégzése.

10     E tekintetben az 1988. évi területrendezési szabályzat – a környezetre gyakorolt hatások vizsgálata (Town and Country Planning [Assessment of Environmental Effects] Regulations 1988) a 85/337 irányelv eredeti változatát ültette át a nemzeti jogba, különösen az új eljárásjogi követelményeknek a már létező területrendezési rendszerbe való beillesztésével.

11     Ami a 97/11 irányelvet illeti, azt az 1999. évi területrendezési szabályzat – a környezetre gyakorolt hatások vizsgálata, Anglia és Wales (Town and Country Planning [Environmental Impact Assessment] [England and Wales] Regulations 1999) ültette át a nemzeti jogba.

12     A környezetvédelemről szóló 1990. évi törvény (Environmental Protection Act 1990) I. része által bevezetett integrált szennyezésmegelőzési és –csökkentési rendszer (integrated pollution control) keretében az Environment Agency létrehozásáig a Her Majesty’s Inspectorate of Pollution, majd azt követően az előbbi vizsgálja azon káros hatásokat, amelyeket valamely eljárás a környezetre gyakorolhat. Az említett törvény 6. cikke alapján „szabályozott eljárás”, vagyis az államtitkár által szabályozott, esetlegesen környezetszennyező tevékenység Angliában és Walesben nem folytatható az Environment Agency által kiadott engedély nélkül.

13     1997 februárjában a környezetvédelmi minisztérium közzétette a városfejlesztési politikáról és a környezetszennyezés leküzdéséről szóló 23. sz. magyarázó megjegyzését (Planning Policy Guidance Note 23). E megjegyzés bemutatja többek között a városfejlesztési hatóságok feladatköre és a jogilag elkülönülő, a szennyezés elleni küzdelemmel foglalkozó szervezetek feladatköre közötti viszonyt.

 A pert megelőző eljárás

14     Az 1997‑es és 1998‑as év során a Bizottsághoz két panasz érkezett a Castle Cement társaság által Clitheroe‑ban, Lancashire‑ben üzemeltetett cementgyár részére az általános fűtőanyag egy része helyett folyékony ipari hulladékkeverék, az ún. „Cemfuel” használatára kiadott engedélyre vonatkozóan. A panaszosok szerint az illetékes nemzeti hatóságok nem vizsgálták meg, hogy a szóban forgó projektre vonatkozóan kell‑e környezeti hatásvizsgálatot végezni az ilyen engedély kiadása előtt.

15     1999‑ben a szintén ugyanezen társaság által Padeswoodban, Flintshire‑ben üzemeltetett cementgyárra vonatkozóan érkezett panasz a Bizottsághoz. A jelen esetben egy pótkemence építésére, valamint az általános fűtőanyag Cemfuellel és teljes gumiabroncsokkal, illetve papír– és műanyaghulladék „Profuelnek” nevezett keverékével történő helyettesítésére − bár a környezeti hatásvizsgálatot elvégezték − a National Assembly for Wales még az Environment Agencynek az engedélyre vonatkozó határozata meghozatalát megelőzően megadta az engedélyt.

16     A clitheroe‑i cementgyárra vonatkozó panaszok két levélváltásra adtak okot a Bizottság és az Egyesült Királyság Kormánya között, 1997. július 11. és 1999. március 30. között. A padeswoodi cementgyárra vonatkozó panaszt szintén levélváltás követte, mivel a Bizottság 1999. április 19‑én magyarázatot kért az említett kormánytól, az utóbbi pedig 1999. június 18‑án válaszolt.

17     Ezen elemekre tekintettel a Bizottság egyrészt úgy vélte, hogy a TCPA‑ban foglalt, az „építmény vagy terület hasznosításának jelentős módosítása” szempont illetékes nemzeti hatóságok általi alkalmazása arra vezet, hogy egyes projekteket nem vetnek alá a 85/337 irányelv által előírt eljárásoknak, amelyek között szerepel többek között a cementgyár által alkalmazott fűtőanyagváltás. Másrészt, az Egyesült Királyság nem egyeztette össze kellően a városfejlesztés terén alkalmazandó szabályokat a szennyezés elleni küzdelemre vonatkozó szabályokkal, ahhoz hogy biztosítsa az ezen irányelv által megállapított kötelezettségek és célok betartását. Ezen okból a Bizottság 2001. május 7‑én felszólító levelet intézett e tagállamhoz.

18     Mivel az Egyesült Királyság hatóságainak e levélre adott válasza arról győzte meg a Bizottságot, hogy a 85/337 irányelv végrehajtása és konkrét alkalmazása nem volt kielégítő, 2002. július 18‑án indokolással ellátott véleményt küldött az említett tagállamnak, amelyben felhívta, hogy az említett vélemény kézhezvételétől számított két hónapos határidőn belül tegye meg az irányelvből eredő kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

19     Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság Kormányának az említett indokolással ellátott véleményre adott válasza nem kielégítő, a jelen kereset megindításáról döntött.

 A kereset elfogadhatóságáról

20     Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság hivatalból vizsgálhatja, hogy a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásához az EK 226. cikk által előírt feltételek fennállnak‑e (lásd különösen a C‑362/90. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1992. március 31‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑2353. o.] 8. pontját és a C‑525/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2005. október 27‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑9405. o.] 8. pontját).

21     Ebben az eljárásban tehát az indokolással ellátott véleménynek és a keresetnek koherens módon és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat, hogy a tagállam és a Bíróság pontosan meg tudja állapítani a felrótt közösségi jogsértés mértékét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy az említett tagállam hasznosan hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapokra, és hogy a Bíróság megvizsgálhassa az említett kötelezettségszegés fennállását (lásd ebben az értelemben a C‑98/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. május 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4003. o.] 18. pontját).

22     A jelen esetben a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Egyesült Királyság nem hozta meg a 85/337 irányelv 2−6., 8. és 9. cikke teljes és pontos átültetésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

23     Keresete alátámasztásaként a Bizottság két kifogásra hivatkozik, amelyek egyrészt a TCPA 55. és 57. cikkét vitatják – amelyek alapján a városfejlesztési hatóságok az „építmény vagy terület hasznosításának jelentős módosítása” nemzeti szempontot alkalmazták egy építési engedély iránti kérelemre, amely azon következménnyel járhat, hogy egyes projekteket kizárnak a 85/337 irányelv hatálya alól –, másrészt pedig azon tényt, hogy ugyanezen irányelv belső jogba történő átültetésekor az Egyesült Királyság Kormánya nem egyeztette össze kellően a városfejlesztés és a szennyezés elleni küzdelem terén alkalmazandó jogszabályokat az irányelv 3. és 8. cikkében megállapított kötelezettségek teljes betartásának biztosítása érdekében.

24     Meg kell azonban állapítani, hogy a keresetlevelében a Bizottság kifejezetten elismerte, hogy az 1988. évi, valamint Angliára és Walesre vonatkozóan az 1999. évi területrendezési szabályzattal (a környezetre gyakorolt hatások vizsgálata) az Egyesült Királyság meghozta a 85/337 irányelv belső jogba történő átültetéséhez szükséges jogszabályokat.

25     Következésképpen a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – mivel ellentmondásos érvelésen alapszik − nem tesz eleget a jelen ítélet 21. pontjában hivatkozott, a koherenciával l és pontossággal kapcsolatos követelményeknek.

26     Az előzőekből következik, hogy a keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.

 A költségekről

27     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel az általa benyújtott kereset elfogadhatatlan, az Egyesült Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja.

2)      Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások


*Az eljárás nyelve: angol.

Top