C‑468/03. sz. ügy

Overland Footwear Ltd

kontra

Commissioners of Customs & Excise

(a VAT and Duties Tribunal, London [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közös vámtarifa – Behozatali vámok – Olyan bejelentett vámérték, amely vételi jutalékot tartalmaz – Vámkivetés a bejelentett teljes összegre – Vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata – Feltételek – A vételi jutalék után megfizetett vám visszafizetése”

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. május 25.  

A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. október 20.  

Az ítélet összefoglalása

1.     Közös vámtarifa – Vámérték – Ügyleti érték – Meghatározás – Olyan vételi jutalék, amelyet nem vontak le a bejelentett értékből, és a behozatali vámáru-nyilatkozatban nem az áru árától elkülönítve tüntettek fel – Bennfoglaltság

(2913/92 tanácsi rendelet, 29., 32. és 33. cikk)

2.     Vámunió – Vámáru-nyilatkozat – Utólagos ellenőrzés – Felülvizsgálati kérelem – A vámhatóságok kötelezettségei – Vételi jutaléknak a bejelentett vámértékbe való téves belefoglalása – A jutalékra alkalmazott behozatali vámok visszafizetése

(2913/92 tanácsi rendelet, 78. és 236. cikk)

1.     A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 29., 32. és 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azt a vételi jutalékot, amelyet a bejelentett vámérték tartalmaz, és amelyet nem az áru vételárától elkülönítve tüntettek fel a behozatali vámáru-nyilatkozatban, a Vámkódex 29. cikke szerinti ügyleti érték részének kell tekinteni, és az ennélfogva vámköteles.

(vö. 38. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.     A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 78. és 236. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az importált áru kiadása után azok a vámhatóságok, amelyek elbírálják a nyilatkozattevőnek az érintett árura vonatkozó vámáru-nyilatkozat felülvizsgálatára irányuló kérelmét, vagy a bírósági jogorvoslat lehetősége mellett indokolással ellátott határozatban kötelesek elutasítani a kérelmet – például ha a megvizsgálandó adatok felülvizsgálatához fizikai ellenőrzésre van szükség, és az árut annak kiadása folytán már nem lehet a vámhatóságok előtt bemutatni –, vagy ha az ellenőrzéshez viszont nem szükséges az áru bemutatása – például ha a felülvizsgálati kérelem csak a könyvelési vagy a szerződéses dokumentumok vizsgálatát feltételezi –, akkor el kell végezniük a kért felülvizsgálatot.

A Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése alapján, ha az elvégzett felülvizsgálat azt mutatja, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket „helytelen vagy hiányos adatok” alapján alkalmazták, amely kifejezés egyszerre vonatkozik tárgyi tévedésekre és hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog olyan értelmezési hibáira, mint például a vételi jutaléknak a bejelentett vámértékbe való téves belefoglalására, akkor a vámhatóságok kötelesek a rendelkezésükre álló új információk figyelembevételével minden szükséges intézkedést meghozni a helyzet rendezésére. Ha nyilvánvaló, hogy a nyilatkozattevő által megfizetett behozatali vámok végeredményben meghaladják azokat a vámokat, amelyek a megfizetésükkor megfeleltek a jogszabályoknak, a helyzet rendezéséhez szükséges intézkedés csak az lehet, hogy visszafizetik azt a vámot, amelyet e díjra alkalmaztak. Erre a visszafizetésre akkor kerül sor a Vámkódex 236. cikke szerint, ha teljesülnek az e cikkben foglalt feltételek, azaz különösen, ha a nyilatkozattevő nem szándékosan cselekedett, és a nyilatkozattevő betartja a visszaigénylés benyújtására előírt határidőt, amely fő szabály szerint három év.

(vö. 48‑49., 51‑54., 63., 70‑71. pont és rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2005. október 20.(*)

„Közös vámtarifa – Behozatali vámok – Olyan bejelentett vámérték, amely vételi jutalékot tartalmaz – Vámkivetés a bejelentett teljes összegre – Vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata – Feltételek – A vételi jutalék után megfizetett vám visszafizetése”

A C‑468/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a VAT and Duties Tribunal, London (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2003. november 6‑án érkezett, 2003. szeptember 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Overland Footwear Ltd

és

a Commissioners of Customs & Excise

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, C. Gulmann (előadó), R. Schintgen és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. április 14‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       az Overland Footwear Ltd képviseletében R. Cordara QC,

–       az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében K. Manji, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Moore barrister,

–       a német kormány képviseletében W.‑D. Plessing és M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. május 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: a Vámkódex) 29., 32., 33., 78. és 236. cikkének értelmezésére irányul.

2       A kérelmet az Overland Footwear Ltd (a továbbiakban: az Overland) és a Commissioners of Customs & Excise (a továbbiakban: a Commissioners) közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a bejelentett vámértékbe foglalt vételi jutalék után lerótt behozatali vámok visszafizetése. A kérelem egy olyan korábbi előzetes döntéshozatal iránti kérelemhez kapcsolódik, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság ugyanazon eljárás keretében nyújtott be, és amely a C‑379/00. sz., Overland Footwear ügyben 2002. december 5‑én hozott ítélethez (EBHT 2002., I‑11 133. o.) vezetett.

 Jogi háttér

3       A Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár [...]”

4       Ugyanezen rendelet 32. cikke kimondja:

„(1)      A vámértéknek a 29. cikk alapján történő megállapításakor az importált áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz hozzá kell számítani:

a)      a következőket, olyan mértékben, ahogyan ezek a vevő számára felmerülnek, de nem szerepelnek az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban:

i)      jutalék és ügynöki jutalék, a vételi jutalékok kivételével;

[...]

(3)      A vámérték meghatározásakor a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz való hozzáadás csak az e cikkben megállapítottak szerint történhet.

(4)      E fejezet alkalmazásában »vételi jutalék« az a díj, amelyet az importőr fizet az ügynökének azon szolgáltatásért, hogy az képviseli őt az értékelendő áru vétele során.

[...]”

5       A 33. cikk e) pontja meghatározza:

„Feltéve, hogy ezek a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ártól elkülönítve vannak feltüntetve, nem számíthatók be a vámértékbe a következők:

[...]

e)      vételi jutalékok;

[...]”

6       A 65. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1) A nyilatkozattevő, kérelmére, engedélyt kap a bejelentés egy vagy több adatának módosítására, miután azt a vámhatóság már elfogadta. A módosítás nem járhat azzal a hatással, hogy annak eredményeként az az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon.

Nem lehet módosítást engedélyezni azonban, ha annak jóváhagyását azután kérik, miután a vámhatóság:

[...]

c) már kiadta az árut.”

7       „A vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzése” cím alatti 78. cikk kimondja:

„(1)      A vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére, az áru kiadása után módosíthatja a vámáru-nyilatkozatot.

(2)      A vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import vagy export műveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat. Az ilyen vizsgálat a nyilatkozattevő, az említett műveletekben üzlettársi minőségben közvetlenül vagy közvetve részt vevő valamilyen más személy, vagy az említett okmányt és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy telephelyén végezhető el. A vámhatóság, amennyiben erre még lehetőség van, meg is vizsgálhatja az árut.

(3)      Ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésére álló új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére.”

8       A 236. cikk előírja:

„(1)      A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe.

[...]

Visszafizetés [...] nem nyújtható, ha valamely, nem jogszabály szerint fizetendő összegnek a kifizetése [...] az érintett személy szándékos cselekedetének eredménye.

(2)      A behozatali [...] vámokat a megfelelő vámhivatalnál a szóban forgó vámösszegnek az adóssal való közlésétől számított 3 éven belül benyújtott kérelemre fizetik vissza [...].

Ezt a határidőt meg kell hosszabbítani, ha az érintett személy igazolja, hogy előre nem látható körülmény vagy vis maior miatt akadályoztatva volt a kérelem említett határidőn belüli benyújtásában.

[...]”

 Az alapügy, a pert megelőző eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9       Az alapügy tényállása idején az Egyesült Királyságban alapított Overland nevű társaság a Közösségen kívül előállított termékeket, nevezetesen cipőket vásárolt, ezt követően azokat importálta, és a Közösség területén értékesítette. A Távol-Keleten a Wolverine Far East (a továbbiakban: a Wolverine) volt a vételi ügynöke.

10     Az Overland az áru vételárának 4%‑át kitevő vételi jutalékot fizetett a Wolverine szolgáltatásáért. Az Overland ezt a jutalékot a gyártónak fizette ki, amely ezt az Overland megbízásából eljuttatta a Wolverine részére.

11     1998. január 1‑je előtt, a szóban forgó áru szabad forgalomba bocsátásakor benyújtott behozatali vámáru‑nyilatkozataiban az Overland a gyártó számláján szereplő összeget jelölte meg vámértékként. Ez az összeg magában foglalta a vételi jutalékot is, amely azonban nem volt külön feltüntetve. Így a behozatali vámokat e jutalékra is kiszámolták, és meg is fizették.

12     1998. január 1‑jétől a Commissioners engedélyével az Overland elkülönítve tüntette fel a vételi jutalékot és az importált áru vételárát a behozatali vámáru-nyilatkozatain. Ezen időponttól a Commissioners nem szedett be vámot a vételi jutaléknak megfelelő összegekre.

13     A Vámkódex 236. cikkére hivatkozva az Overland négy kérelmet nyújtott be a Commissioners-höz, amelyek az 1998 előtt importált árukra megfizetett, összesen 38 085,45 GBP összegű behozatali vám visszafizetésére irányultak. Úgy érvelt, hogy mindegyik behozatali vámáru-nyilatkozatban megjelölt érték egy része vételi jutalék, és ez utóbbi nem vámköteles.

14     Az első három kérelmet, amely összesen 4 384,29 GBP visszafizetésére irányult, az 1998. május 5‑i, július 1‑jei illetve július 24‑i levélben fogadták el, és teljesítették is a visszafizetést. Egy felülvizsgálatot követően a Commissioners mégis úgy ítélte meg, hogy tévesek az Overland visszaigénylésének elfogadásáról szóló határozatai, mivel a szóban forgó vámok megfeleltek a jogszabályoknak. 1998. november 30‑i és december 16‑i határozatában arra szólította fel az Overlandot, hogy térítse vissza a 4 384,29 GBP‑t kitevő teljes összeget. A felszólítást 1999. február 4‑i és 5‑i határozatában is megerősítette.

15     Továbbá a Commissioners az 1998. október 29‑i levelében elutasította az Overland negyedik kérelmét, amely 33 701,16 GBP visszafizetésére irányult. Az 1999. február 5‑i második határozatában megerősítette ezt az elutasítást.

16     Az Overland keresetet nyújtott be a VAT and Duties Tribunal, Londonhoz az 1999. február 4‑i és a két 1999. február 5‑i határozat ellen.

17     A 2000. március 24‑i végzésében a VAT and Duties Tribunal, London az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„A 2913/92 rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) különösen annak 29., 32. és 33. cikke és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján, ha a vámkezelés idején az importőr tévedésből a vételi jutalékot is tartalmazó árat jelenti be az áruért kifizetett vagy kifizetendő árként, és a vételi jutalékot tévedésből a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ártól nem elkülönítve mutatja ki a behozatali vámáru-nyilatkozaton, azonban az áru szabad forgalomba bocsátását követően bizonyítja a vámhatóságok előtt, hogy az áru bejelentett, kifizetett vagy kifizetendő ára olyan valós vételi jutalékot tartalmazott, amelyet a behozatalnál szabályosan le kellett volna vonni, és a vételi jutalék után megfizetett vámok visszafizetése iránt a vámösszeg közlésétől számított három éven belül kérelmet nyújt be:

1)      Vámköteles‑e a valós vételi jutalék az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár részeként a Vámkódex 29. cikke alapján?

2)      Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén, levonható‑e a valós vételi jutalék a bejelentett ügyleti értékből, figyelemmel a Vámkódex 32. cikkének (3) bekezdésére és 33. cikkére?

3)      Kötelesek‑e a vámhatóságok ilyen körülmények között elfogadni az importált áruért kifizetett vagy kifizetendő ár módosítását és az ezáltal csökkentett vámértéket a Vámkódex, különösen annak 78. cikke (3) bekezdése alapján?

4)      Jogosult‑e az importőr a Vámkódex, különösen annak 236. cikke alapján a vételi jutalék után megfizetett vám visszaigénylésére?”

18     E végzés bevezető részében a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy az Overland keresete a Commissioners azon három határozata ellen irányul, amelyek „mindegyike megerősíti az előzetesen [az Overland] részére [a Vámkódex] 236. cikke alapján tévesen visszafizetett vám ugyanezen kódex 242. cikke szerinti visszaköveteléséről szóló határozatot”. Hozzátette, hogy a „vitatott kérdésekre” teljes egészében a közösségi jog az irányadó.

19     Miután felvázolta az előtte folyamatban lévő jogvita alapjául szolgáló tényállást, megállapította, hogy a szóban forgó vámösszegek visszafizetésére az Overlandnak a Commissioners-höz benyújtott első három visszaigénylése alapján került sor. Hangsúlyozta, hogy a negyedik kérelmet elutasították.

20     Ezután hivatkozott a Commissioners által 1998. november 30‑án és december 16‑án hozott határozatokra, amelyekben elrendelték, hogy az Overland térítse vissza az első három kérelme alapján előzetesen visszafizetett összegeket.

21     Végül a kérdést előterjesztő bíróság összefoglalta a felek azon érveit, amelyek az alkalmazandó rendelkezésekre vonatkoznak.

22     Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítélethez vezetett, amelyben a Bíróság a következőképppen határozott:

–       a Vámkódex 29., 32. és 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan vételi jutalékot, amelyet a bejelentett vámérték tartalmaz, és amelyet nem az áru vételárától elkülönítve tüntettek fel a behozatali vámáru-nyilatkozatban, az e rendelet 29. cikke szerinti ügyleti érték részének kell tekinteni, és az ennélfogva vámköteles;

–       olyan körülmények között, ha a vámhatóságok engedélyezték a behozatali vámáru-nyilatkozat felülvizsgálatát, és figyelembe véve azt, hogy a vámáru-nyilatkozat a nyilatkozattevő tévedése következtében nem volt teljes, határozatot hoztak a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése értelmében a „helyzet rendezésére”, az említett hatóságok nem vonhatják vissza ezt a határozatot.

23     Ezen ítélet 22. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megállapítani, hogy fennáll‑e – és ha igen, akkor adott esetben milyen feltételek mellett – a vámhatóságok azon kötelezettsége, hogy teljesítsék a nyilatkozattevő felülvizsgálati kérelmét a Vámkódex 78. cikkének megfelelően.

24     E tekintetben a Bíróság az ítélet 23. pontjában hangsúlyozta, hogy a Commissioners először helyt adott az Overland visszafizetés iránti kérelmének, miután az utóbbi által előterjesztett új szempontok fényében szükségképpen felülvizsgálta a vámáru‑nyilatkozatot. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy e hatóságok engedélyezték a vámáru-nyilatkozatok felülvizsgálatát, és e felülvizsgálat eredményeképpen – figyelembe véve azt, hogy a vámáru-nyilatkozat a nyilatkozattevő tévedése következtében nem volt teljes – meghozták a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése szerinti határozatot a „helyzet rendezésére”.

25     Az ítélet 24. pontjában a Bíróság megállapította, hogy ilyen körülmények között az említett hatóságok nem vonhatják vissza ezeket a határozatokat.

26     A VAT and Duties Tribunal, London 2003. szeptember 29‑i végzésében ismételten az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztéséről és arról határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordul.

27     E határozatban a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a Bíróság önhibáján kívül alapította pontatlan tényekre a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítéletet, úgy, hogy az előterjesztett kérdésekre adott válaszok nem voltak hasznosak a jogvita megoldása szempontjából.

28     Megállapítja, hogy a Commissioners az 1999. július 7‑i és 8‑i levelével arról értesítette az Overlandot, hogy a 4 384,29 GBP‑t kitevő teljes összeg visszaköveteléséről szóló határozatait azzal az indokolással vonta vissza, hogy a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésének megfelelően a vámtartozás keletkezésétől számított három év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét.

29     Hangsúlyozza, hogy ezért az előzetes döntéshozatalra utaló első határozat időpontjában a felek között fennálló egyetlen jogvita az Overland negyedik kérelmének elutasításáról szóló határozat, amely 33 701,16 GBP visszafizetésére irányult, és amelyet az előtte folyamatban lévő eljárás keretében szintén megtámadtak.

30     A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezeket a tényeket nem hozták kellő mértékben a Bíróság tudomására.

31     Megállapítja, hogy így azok az előzmények, amelyeket a Bíróság a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítélet 23. pontjában figyelembe vett, amelyek szerint:

–       a Commissioners először helyt adott az Overland visszafizetés iránti kérelmének,

–       tehát a vámhatóságok engedélyezték a vámáru-nyilatkozatok felülvizsgálatát, és meghozták a szükséges határozatokat a „helyzet rendezésére”,

nem érintik a negyedik visszafizetés iránti kérelmet, mivel azt a Commissioners elutasította, és ott visszafizetésre nem is került sor.

32     Ebben az összefüggésben a VAT and Duties Tribunal, London úgy határozott, hogy azonos megfogalmazással ismételten benyújtja a Bírósághoz azokat a kérdéseket, amelyeket a 2000. március 24‑i előzetes döntéshozatalra utaló végzése is tartalmazott.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Előzetes észrevételek

33     A 2000. március 24‑i első előzetes döntéshozatalra utaló végzés arra hivatkozott, hogy az Overland keresete a Commissioners három határozata ellen irányul, amelyek mindegyike a Vámkódex 236. cikke alapján tévesen visszafizetett behozatali vámokat követeli vissza.

34     A negyedik visszafizetés iránti kérelem elutasítását csak közbevetőleg, az alapeljárás előzményei időbeli sorrendjének megállapítása keretében említették meg. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés kifejezetten nem említette, hogy az elutasításról szóló határozat a megtámadott határozatok között szerepelt.

35     Végül e végzés nem említette azt sem, hogy az eljárás folyamán visszavonták a 4 384,29 GBP‑t kitevő teljes összeg visszaköveteléséről szóló határozatokat.

36     Így meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság második előzetes döntéshozatalra utaló végzésében említett okokból a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítélet nem adott olyan választ a feltett kérdésekre, amely hasznos lett volna az első előzetes döntéshozatalra utaló végzés idején fennálló alapjogvita megoldásához.

37     Tehát ugyanezeket a kérdéseket kell megvizsgálni azon tényállási elemek fényében, amelyeket csak most hoztak a Bíróság tudomására.

 Az első és második kérdésről

38     A Bíróság a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítéletében a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első két kérdést megválaszolva úgy határozott, hogy a Vámkódex 29., 32. és 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan vételi jutalékot, amelyet a bejelentett vámérték tartalmaz, és amelyet nem az áru vételárától elkülönítve tüntettek fel a behozatali vámáru‑nyilatkozatban, az e rendelet 29. cikke szerinti ügyleti érték részének kell tekinteni, és az ennélfogva vámköteles.

39     Amint a főtanácsnok indítványának 23–25. pontjában is hangsúlyozza, annak a körülménynek, hogy az alapeljárás kizárólag a Commissioners azon határozatára vonatkozik, amely elutasította az Overland 33 701,16 GBP összeg visszafizetésére irányuló negyedik kérelmét, és hogy ezt az összeget a vámhatóságok először nem fizették vissza, nincs kihatása azokra az előzményekre, amelyeket a Bíróság válaszának megfogalmazásához figyelembe vett.

40     Ami az Overland visszafizetésre irányuló negyedik kérelmét illeti, az későbbi olyan releváns tényeknél, mint a vámáru-nyilatkozat és a behozatali vámok kivetése.

41     Az a kérdés, hogy a behozatali vám alapjához tartozik‑e a vételi jutalék, amelyet az importőr foglal a vámértékbe, anélkül hogy azt a vételártól elkülönítené, ugyanúgy vetődik fel az első három visszaigénylés esetében is, mint a negyedik esetében.

42     E tekintetben, amennyiben:

–       a Vámkódex 62. cikkének (1) bekezdése szerint a nyilatkozattevőnek úgy kell elkészítenie a vámáru-nyilatkozatot, hogy „annak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amelyek azokhoz a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentik”,

–       ugyanezen rendelet 71. cikke alapján az említett eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni, ha nem kerül sor a vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésére, vagy ha annak adatai az elvégzett ellenőrzés alapján nem kérdőjelezhetők meg,

a vámhatóságok jogszerűen vethetnek ki vámot az árura bejelentett azon vámérték alapján, amely esetleg olyan vételi jutalékot tartalmaz, amelyet a nyilatkozattevő véletlenül foglalt a vámértékbe, és amelynek létezését e hatóságok – erre vonatkozó információ hiányában – nem vonhatják kétségbe.

43     Ilyen körülmények között – a második előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a Bíróság tudomására hozott körülmények ellenére – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdést a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítélet szerinti, a jelen ítélet 38. pontjában ismertetett szöveggel egyezően kell megválaszolni.

 A harmadik és a negyedik kérdésről

44     Harmadik és negyedik kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a Vámkódex 78. és 236. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az importált áru kiadása után kötelesek a kért felülvizsgálatot engedélyezni azok a vámhatóságok, amelyek a nyilatkozattevő ezen árura vonatkozó vámáru‑nyilatkozatának felülvizsgálatára irányuló kérelmét elbírálják, és amennyiben a felülvizsgálat végén megállapítják, hogy a bejelentett vámérték tévedésből vételi jutalékot tartalmazott, kötelesek a vételi jutalékra kivetett vám visszafizetésével rendezni a helyzetet.

45     A Vámkódex 78. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vámhatóságok hivatalból vagy a nyilatkozattevő kérelmére, „módosíthatják”, azaz felülvizsgálhatják a vámáru-nyilatkozatot.

46     Amikor a nyilatkozattevő felülvizsgálatot kér, kérelmét a vámhatóságoknak meg kell vizsgálniuk legalábbis arra nézve, hogy szükséges‑e vagy sem ez a felülvizsgálat.

47     Ezen első értékelés során a vámhatóságok figyelembe veszik különösen a felülvizsgálandó vámáru-nyilatkozatban és a felülvizsgálati kérelemben szereplő adatok ellenőrizhetőségét.

48     Például elutasíthatják a felülvizsgálatot, ha a megvizsgálandó adatok felülvizsgálatához fizikai ellenőrzésre van szükség, és az árut annak kiadása folytán már nem lehet a vámhatóságok előtt bemutatni.

49     Ha viszont az ellenőrzéshez nem szükséges az áru bemutatása, például ha a felülvizsgálati kérelem csak a könyvelési vagy a szerződéses dokumentumok vizsgálatát feltételezi, elvileg lehetőség van a felülvizsgálatra.

50     Értékelésük végén a vámhatóságoknak ekképpen vagy indokolással ellátott határozatban kell elutasítaniuk a nyilatkozattevő kérelmét, tekintettel a bírósági jogorvoslat lehetőségére, vagy el kell végezniük a kért felülvizsgálatot.

51     A kérelem elfogadása esetén újra megvizsgálják a vámáru-nyilatkozatot, és a közölt adatok fényében meggyőződnek a nyilatkozattevő állításainak megalapozottságáról.

52     Ha a felülvizsgálat azt mutatja, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése alapján a vámhatóságok kötelesek a rendelkezésükre álló új információk figyelembevételével minden szükséges intézkedést meghozni a helyzet rendezésére.

53     Ha nyilvánvaló, hogy a nyilatkozattevő által megfizetett behozatali vámok végeredményben meghaladják azokat a vámokat, amelyek a megfizetésükkor megfeleltek a jogszabályoknak, a helyzet rendezéséhez szükséges intézkedés csak a túlfizetett összeg visszafizetése lehet.

54     Erre a visszafizetésre akkor kerül sor a Vámkódex 236. cikke szerint, ha teljesülnek az e cikkben foglalt feltételek, azaz különösen, ha a nyilatkozattevő nem szándékosan cselekedett, és a nyilatkozattevő betartja a visszaigénylés benyújtására előírt határidőt, amely fő szabály szerint három év.

55     A német kormány és az Egyesült Királyság Kormánya előadják, hogy a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése csak olyan esetekben alkalmazható, mint a téves árubesorolás, a számítási hiba, a pénznemkód helytelen használata vagy a mennyiség pontatlan megjelölése.

56     Megítélésük szerint ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a vételi jutalékot nem az áru árától elkülönítve tüntették fel. Ebben az esetben a jutalék a vámérték szerves részét képezi azzal, hogy a behozatali vám kivetése e jutalékra megfelel a jogszabályoknak.

57     A német kormány szerint az Overland választott azáltal, hogy nem jelölte meg a vételi jutalékot a vámáru-nyilakozatán. A választás szabadsága miatt a nyilatkozattevő nem tévedhetett.

58     Az Egyesült Királyság Kormánya úgy érvel, hogy a Vámkódex 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazása az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között akadályozná e rendelet 65. cikkének teljes érvényesülését. A 78. cikk eltér a 65. cikkben foglalt tilalomtól, azonban ez az eltérés korlátozott terjedelmű.

59     A német kormány és az Egyesült Királyság Kormánya úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 236. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható az alapügy tényállására. A vételi jutalékra kivetett behozatali vámok ugyanis megfizetésükkor megfeleltek a jogszabályoknak e rendelkezés értelmében.

60     Ezek az érvek nem fogadhatók el.

61     Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 65. cikke megtiltja, hogy a nyilatkozattevő módosítsa nyilatkozatát az áru kiadása után. Ilyen tilalom létezett már a Vámkódex 1994. január 1‑jei hatálybalépése előtt is.

62     A Vámkódex 78. cikke ettől az időponttól kezdve kifejezetten bevezette a vámáru-nyilatkozat vámhatóságok általi módosításának lehetőségét a nyilatkozattevő kérelmére az áru kiadása után.

63     E cikk (3) bekezdése nem tesz különbséget olyan tévedések vagy hiányosságok között, amelyeket ki lehet küszöbölni, és amelyeket nem. A „helytelen vagy hiányos adatok” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az egyszerre vonatkozik tárgyi tévedésekre és hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog értelmezési hibáira.

64     Ennélfogva a Vámkódex 78. cikkét nem lehet úgy értelmezni az alapügyhöz hasonló tényállásban, hogy az teljesen vagy akár csak részlegesen is korlátozná e rendelet 65. cikkének érvényesülését. A két rendelkezés valójában a vámérték, és ebből következően a behozatali vám meghatározása céljából figyelembe vett adatok módosítására vonatkozó két külön eljárást szabályoz, amelyek külön-külön alkalmazandók az áru kiadása előtt és után.

65     A Vámkódex 65. cikke megengedi, hogy maga a nyilatkozattevő egyoldalúan módosítsa vámáru-nyilatkozatát, amennyiben az árut még nem adták ki. E jogosultságnak az a magyarázata, hogy az áru kiadásáig a vámhatóságok szükség esetén az áru fizikai ellenőrzése útján könnyen ellenőrizhetik a módosítás helyességét. Ezenkívül módosítás eszközölhető adott esetben mindaddig, ameddig a behozatali vám összegét még nem állapította meg a vámhatóság.

66     A Vámkódex 78. cikke szigorúbb eljárást vezet be. Ez az áru kiadása utáni időszakra vonatkozik, amikor az áru bemutatása lehetetlennek bizonyulhat, és a behozatali vám összegét már megállapították. Ezért a vámhatóságokra bízza a kérelmezett felülvizsgálat végrehajtását, és azok mérlegelési hatáskörébe utalja az ilyen felülvizsgálatot mind annak elvét, mind annak eredményét illetően.

67     Másfelől hangsúlyozni kell, hogy annak a formális szempontnak, miszerint a vámáru-nyilatkozat nem tartalmazza a vételi jutaléknak az áru vételárától való elkülönült megjelölését, az az egyetlen következménye, hogy ez a jutalék joggal tekinthető vámkötelesnek, következésképpen az erre kivetett behozatali vámokat jogszerűen szedték be.

68     Ez a körülmény, miszerint a nyilatkozattevő kérelmére a vámáru-nyilatkozat utólagosan felülvizsgálható, nem eredményezheti azt, hogy a megfelelő bizonyítás ellenére az egyszerűsített bizonyítási szabályok alapján jogszerűen beszedett vámokat utólagosan azonosítják a 236. cikk (1) bekezdése szerinti, jogszabályoknak megfelelő vámokkal.

69     Végül meg kell állapítani, hogy valamely nem szándékos mulasztásban megmutatkozó tévedést semmi esetre sem lehet választásnak tekinteni, amely meghatározásánál fogva is szándékos.

70     A fentiekből következik, hogy a Vámkódex 78. és 236. cikke alkalmazandó olyan vámáru-nyilatkozatra, amely esetében a vámérték tévedésből tartalmazza a vételi jutalékot.

71     A harmadik és a negyedik kérdésre tehát azt kell válaszolni, hogy a Vámkódex 78. és 236. cikkét ekként kell értelmezni:

–       az importált áru kiadása után azok a vámhatóságok, amelyek elbírálják a nyilatkozattevőnek az érintett árura vonatkozó vámáru-nyilatkozat felülvizsgálatára irányuló kérelmét, vagy indokolással ellátott határozatban kötelesek elutasítani a kérelmet, tekintettel a bírósági jogorvoslat lehetőségére, vagy el kell végezniük a kért felülvizsgálatot;

–       amennyiben a felülvizsgálat végén megállapítják, hogy a bejelentett vámérték tévedésből vételi jutalékot tartalmazott, a vételi jutalékra kivetett behozatali vám visszafizetésével kötelesek rendezni a helyzetet.

 A költségekről

72     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 29., 32. és 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan vételi jutalékot, amelyet a bejelentett vámérték tartalmaz, és amelyet nem az áru vételárától elkülönítve tüntettek fel a behozatali vámáru-nyilatkozatban, az e rendelet 29. cikke szerinti ügyleti érték részének kell tekinteni, és az ennélfogva vámköteles.

2)      A 2913/92 rendelet 78. és 236. cikkét ekként kell értelmezni:

–       az importált áru kiadása után azok a vámhatóságok, amelyek elbírálják a nyilatkozattevőnek az érintett árura vonatkozó vámáru-nyilatkozat felülvizsgálatára irányuló kérelmét, vagy indokolással ellátott határozatban kötelesek elutasítani a kérelmet, tekintettel a bírósági jogorvoslat lehetőségére, vagy el kell végezniük a kért felülvizsgálatot;

–       amennyiben a felülvizsgálat végén megállapítják, hogy a bejelentett vámérték tévedésből vételi jutalékot tartalmazott, a vételi jutalékra kivetett behozatali vám visszafizetésével kötelesek rendezni a helyzetet.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.