C‑264/03. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Francia Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – Közbeszerzés – 92/50/EGK irányelv – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Delegált beruházási megbízás – Azon személyek köre, akik delegált beruházási megbízást kaphatnak – Francia jog alapján létrehozott jogi személyek kimerítő felsorolása”

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. november 24.  

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2005. október 20.  

Az ítélet összefoglalása

1.     Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – A 92/50 irányelv hatálya alá nem tartozó szerződések – A Szerződés alapvető rendelkezéseinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség

(EK 49. cikk, 92/50 tanácsi irányelv)

2.     Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 92/50 irányelv – A beruházót bizonyos feladatainak delegálására feljogosító nemzeti szabályozás – A nemzeti jog alapján létrehozott, kimerítően felsorolt jogi személyek részére fenntartott megbízás – Megengedhetetlenség

(EK 49. cikk, 92/50 tanácsi irányelv)

1.     Az EK‑Szerződés szabad mozgással kapcsolatos rendelkezései alkalmazandók a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelv hatálya alá nem tartozó közbeszerzésekre. Ugyanis, jóllehet a közbeszerzés terén bizonyos szerződéseket kirekesztettek a közösségi irányelvek hatálya alól, az ajánlatkérők kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapvető szabályait, és különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. Különösen áll ez a szolgáltatásnyújtásra irányuló olyan közbeszerzési szerződésekre, amelyek értéke nem éri el a 92/50 irányelvben meghatározott értékhatárokat. Pusztán az a tény, hogy a közösségi jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a közbeszerzési irányelvekben előírt sajátos és szigorú eljárások nem megfelelőek, amikor alacsony értékű közbeszerzésekről van szó, nem jelenti azt, hogy ez utóbbiak kívül rekednének a közösségi jog hatályán.

(vö. 32‑33. pont)

2.     Nem teljesíti a 97/52 irányelv által módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelvből, valamint – azon közbeszerzési szerződések vonatkozásában, amelyek nem tartoznak a 92/50 irányelv hatálya alá – az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a delegált beruházási megbízást – amelynek keretében az ajánlatkérő visszterhes írásbeli megállapodás útján megbízottat bízhat meg azzal, hogy nevében és javára ellássa bizonyos feladatait – a nemzeti jog alapján létrehozott jogi személyek zárt köre részére tartja fenn.

(vö. 64., 71. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2005. október 20.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – Közbeszerzés – 92/50/EGK irányelv – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása – A szolgáltatásnyújtás szabadsága – Delegált beruházási megbízás – Azon személyek, akik delegált beruházási megbízást kaphatnak – Francia jog alapján létrehozott jogi személyek kimerítő felsorolása”

A C‑264/03. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2003. június 17-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: B. Stromsky, K. Wiedner és F. Simonetti, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és D. Petrausch, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas (előadó) tanácselnök, J. Malenovský, J.‑P. Puissochet, A. Borg Barthet és U. Lõhmus bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. október 7-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. november 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Francia Köztársaság – mivel a városfellendítési paktum végrehajtásáról szóló, 1996. november 14-i 96‑987. sz. törvénnyel (JORF, 1996. november 15., 16656. o.,) módosított, az állami beruházásról és annak a magánkivitelezéssel való kapcsolatáról szóló, 1985. július 12-i a 85‑704. sz. törvény (JORF, 1985. július 13., 7914. o., a továbbiakban: 85‑704. sz. törvény) 4. cikkében a delegált beruházási megbízást a francia jog alapján létrehozott jogi személyek zárt körének tartotta fenn – nem teljesítette az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvből (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.; a továbbiakban: 92/50 irányelv), különösen annak 8. és 9. cikkéből, valamint az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 Közösségi szabályozás

2       A 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja szerint a „szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés” egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés az említett rendelkezés i)‑ix) alpontjában felsorolt szerződések kivételével. Ugyanezen irányelv 1. cikkének b) pontjával összhangban „ajánlatkérőknek” tekintendők „az állam, a területi vagy települési önkormányzat, a közjogi intézmény, egy vagy több ilyen szervezet vagy közjogi szerv által alapított társulás”. Az említett irányelv 1. cikkének c) pontja „szolgáltatóként” definiál „bármely természetes vagy jogi személyt – beleértve az állami szervet is – aki, illetve amely szolgáltatást végez”.

3       A 92/50 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérők biztosítják, hogy ne legyen megkülönböztetés a különböző szolgáltatók között.

4       Az említett irányelv 6. cikkének értelmében az irányelv „nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésre, amelyet olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amely maga is az 1. cikk b) pontja szerinti, a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a Szerződéssel összeegyeztethető kizárólagos jogot élvező ajánlatkérő”.

5       Ugyanezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az irányelvet azokra a szerződésekre kell alkalmazni, amelyek a hozzáadottérték-adó nélküli becsült értéke „legalább 200 000 [euró]”.

6       A 92/50 irányelv 8. cikkének értelmében azt a szerződést, amelynek tárgya az I. A. mellékletben felsorolt szolgáltatás, az említett irányelv III–VI. címe rendelkezéseinek megfelelően, vagyis ajánlati felhívás közzétételével és megfelelő nyilvánosság biztosításával kell odaítélni.

7       Ugyanezen irányelv I. A. mellékletének 12. csoportja az „[é]pítészeti szolgáltatások; mélyépítési szolgáltatások és integrált mélyépítési szolgáltatások; városrendezési és tájrendezési szolgáltatások; az ezekkel összefüggő tudományos és műszaki tanácsadási szolgáltatások; műszaki vizsgálati és elemzési szolgáltatások” megjelölést viseli.

8       A 92/50 irányelv 9. cikke szerint azt a szerződést, amelynek tárgya az I. B. mellékletben felsorolt szolgáltatás, az irányelv 14. és 16. cikke rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni. A 14. cikk a közös műszaki szabályokra, a 16. cikk az odaítélési eljárás eredményéről szóló értesítésre vonatkozik.

9       A 92/50 irányelv I. B. mellékletének 21. és 27. csoportját a „jogi szolgáltatások”, illetve az „egyéb szolgáltatások” alkotják.

10     Az irányelv 10. cikke akként rendelkezik, hogy „[a]zt a szerződést, amelynek tárgya egyúttal az I. A. mellékletben és az I. B. mellékletben is felsorolt szolgáltatás, a III-VI. cím rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni, amennyiben az I. A.mellékletben felsorolt szolgáltatások értéke nagyobb, mint az I. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások értéke. Más esetekben a szerződést a 14. és 16. cikknek megfelelően kell odaítélni”.

 Nemzeti szabályozás

11     A 85‑704. sz. törvény 1. cikke értelmében rendelkezései alkalmazandók minden olyan építési és infrastrukturális beruházásra, valamint az üzemeltetésüket szolgáló ipari infrastruktúra megvalósítására, amelynek beruházója:

„1)      az állam és az állami közintézmények;

2)      a területi önkormányzatok, az önkormányzati közintézmények, a code de l'urbanisme [a francia városfejlesztési törvénykönyv] L. 321‑1. cikkének alkalmazásával létrehozott újváros-fejlesztési közintézmények, ezek társulásai, valamint a code des communes [a francia települési önkormányzati törvénykönyv] L. 166‑1. cikkében szereplő vegyes társulások;

3)      a code de la sécurité sociale [a francia társadalombiztosítási törvénykönyv] L. 64. cikkében említett magánszervezetek, valamint azok egyesületei és szövetségei;

4)      a code de la construction et de l’habitation [a francia építési és lakásügyi törvénykönyv] L. 411‑2. cikkében említett szociális bérlakásokat fenntartó magánszervezetek, valamint az államilag támogatott és az általuk megvalósított lakáscélú helyiségek működtetését végző vegyes tulajdonú társaságok.”

12     Az említett törvény 2. cikke a következőképpen definiálja a beruházót:

„[...] az 1. cikkben említett jogi személy, amelynek számára a beruházás megvalósul. A beruházás fő felelőse, aki e minőségében közfeladatot lát el, amelyről önként nem mondhat le.

[...]

A beruházó a programban meghatározza a művelet célkitűzéseit és a kielégítendő szükségleteket, valamint a beruházás megvalósításával és használatával kapcsolatos szociális, városfejlesztési, építészeti, funkcionális, műszaki, gazdasági, táj- és környezetvédelmi korlátokat és igényeket.

[…]”

13     Ugyanezen törvény 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[…] a beruházó az 5. cikkben említett megállapodásban meghatározott feltételek mellett megbízottat bízhat meg azzal, hogy nevében és javára részben vagy egészben ellássa a beruházó következő részfeladatait:

1)      azon ügyviteli és műszaki feltételek meghatározása, amelyek alapján a beruházás tanulmányozására és kivitelezésére sor kerül;

2)      a kivitelező kiválasztásának előkészítése, a kivitelezési szerződés aláírása, a kivitelező kiválasztásának a beruházó általi jóváhagyását követően, a kivitelezési szerződés bonyolítása;

3)      az előzetes tervek jóváhagyása és a terv elfogadása;

4)      a vállalkozó kiválasztásának előkészítése, a vállalkozó kiválasztásának a beruházó általi jóváhagyását követően az építési szerződés aláírása, az építési szerződés bonyolítása;

5)      A kivitelezési és építési tevékenység díjazásának folyósítása;

6)      a beruházás átvétele és a fent említett részfeladatokhoz kapcsolódó valamennyi cselekmény elvégzése.

A megbízott a beruházóval szemben csupán azon részfeladatok jó végrehajtásáért felel, amelyeket ez utóbbi személyesen rábízott.

A megbízott a rábízott részfeladatok ellátása során harmadik személyekkel szemben mindaddig képviseli a beruházót, amíg a beruházó az 5. cikkben említett megállapodásban meghatározott feltételek mellett nem nyugtázta a megbízás teljesítését. A megbízott perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.”

14     A 85‑704. sz. törvény 4. cikke értelmében:

„Az előző cikkben meghatározott részfeladatok ellátásával – hatáskörükön belül – kizárólag a következők bízhatók meg:

a)      a jelen törvény 1. cikkének 1) és 2) pontjában említett jogi személyek az egészségügyi és szociális közintézmények kivételével, amelyek kizárólag más egészségügyi és szociális közintézmények megbízottjai lehetnek;

b)      azon jogi személyek, amelyek tagsági jogait legalább fele részben – közvetlenül vagy áttételesen – az 1. cikk 1) és 2) pontjában említett jogi személyek gyakorolják, és amelyek a beruházó versenytársai, feltéve, hogy nem folytatnak harmadik személyek javára kivitelezői vagy vállalkozói tevékenységet;

c)      a code de la construction et de l’habitation L. 411‑2. cikkében említett szociális bérlakásokat fenntartó magánszervezetek, de kizárólag más szociális bérlakásokat fenntartó szervezetek, valamint a támogatott bérlakások fenntartásához kapcsolódó beruházás javára;

d)      a helyi vegyes gazdálkodású társaságokról szóló, 1983 július 7‑i 83‑597. törvénnyel szabályozott helyi vegyes gazdálkodású társaságok;

e)      a code de l'urbanisme L. 321‑1. cikke alkalmazásával létrehozott közintézmények, valamint a code de l'urbanisme L. 322‑1. és azt követő cikkei alkalmazásával feljogosított vagy hivatalból létrehozott városi ingatlantársulások;

f)      a mezőgazdasági orientációs törvényt kiegészítő, 1962. augusztus 8‑i 62‑933. törvény 28. cikkével módosított, a Trésor [a francia államkincstár] 1951. évi különelszámolásáról szóló, 1951. május 24‑i 51‑592. törvény 9. cikkének alkalmazásával létrehozott társaságok;

g)      összehangolt rendezési zóna vagy parcellázás megvalósításával megbízott bármely közjogi vagy magánszemély […];

h)      a leromlott nagy lakótömbök vagy -negyedek városi szerkezetátalakítási műveletének megvalósítására a code de la construction et de l’habitation L. 222‑1. cikkében szereplő szerződést kötő társaságok […].

Ezen önkormányzatok, intézmények és szervezetek a jelen cikk alkalmazásával a beruházó által rájuk bízott részfeladatok ellátása során a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően kötelesek eljárni.

A megbízott által aláírt szerződések odaítélésére a beruházóra irányadó szabályok alkalmazandók, a megbízotti fellépésre tekintettel szükséges, rendeletben szabályozott esetleges kiigazítások kivételével.”

15     A 85‑704. sz. törvény 5. cikke kimondja:

„A beruházó és a 4. cikkben említett jogi személyek közötti jogviszonyt megállapodás rendezi, amely – semmisség terhe mellet – meghatározza:

a)       a megállapodás tárgyát képező beruházást, a megbízottra bízott részfeladatokat, azon feltételeket, amelyek fennálta esetén a beruházó a megbízást teljesítettnek tekinti, a megbízott díjazásának módját, a kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetére a megbízottat terhelő kötbért, és a megállapodás felmondásának feltételeit;

[…]”

 A pert megelőző eljárás

16     Mivel meglátása szerint a 85‑704. sz. törvény bizonyos rendelkezései, különösen azok, amelyek meghatározták azon feltételeket, amelyek mellett a beruházó műveletvezetőt vehet igénybe, és bizonyos részfeladatok ellátását megbízott beruházóra bízhatja, ellentétes volt egyrészről a 92/50 irányelv, másrészt az EK 49. cikk rendelkezéseivel, a Bizottság 2001. július 25-i levelében felszólította a Francia Köztársaságot, hogy tegye meg észrevételeit.

17     2002. március 8-i levelükben a francia hatóságok vitatták a Bizottság által felhozott kifogásokat, a 85‑704. sz. törvény 6. cikkében szabályozott műveletvezetésre vonatkozó kifogások kivételével. Elismerték e tekintetben, hogy a műveletvezetési tevékenység a közösségi jog szerinti szolgáltatásnyújtás, és jelezték, hogy immár az új francia közbeszerzési törvénykönyv hatálya alá tartozik.

18     Mivel ez a válasz nem volt kielégítő a Bizottság számára, 2002. június 27-én indokolással ellátott véleményt intézett a Francia Köztársasághoz, amelyben felszólította, hogy a közléstől számított két hónapon belül tegye meg a véleménynek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

19     2002. október 14-i levelében a Francia Köztársaság tudatta a Bizottsággal, hogy a 2002. március 8-i levelében kifejtett álláspontját fenntartja.

20     Mivel meglátása szerint a kötelezettségszegés a delegált beruházási megbízott tekintetében továbbra is fennállt, a Bizottság a jelen kereset benyújtásáról döntött.

21     A kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetlevél benyújtása óta a francia hatóságok elfogadták a 85‑704. sz. törvény módosításáról szóló, 2004. június 17-i 2004-566. sz. rendeletet (JORF, 2004. június 19., 11020. o.), amely módosítja az említett törvényt, lehetővé téve, hogy ezentúl bármely közjogi vagy magánszemélynek delegált beruházási megbízott megbízást adjanak, és eltörölve ezáltal azt a követelményt, hogy a francia jog alapján működő jogi személyről legyen szó, mindazonáltal fenntartva bizonyos, az érdekkonfliktusok megelőzését szolgálni hivatott összeférhetetlenségi szabály betartásának kötelezettségét. A francia kormány szerint az említett módosítás nem a jelen kereset következménye, és mit sem változtat az általa a perben képviselt jogi állásponton.

 A keresetről

 A felek érvei

22     A Bizottság azt állítja, hogy a Francia Köztársaság – mivel a 85‑704. sz. törvény 4. cikkében a delegált beruházási megbízást a francia jog alapján létrehozott jogi személyek kimerítően felsorolt körének tartotta fenn – elmulasztotta a 92/50 irányelv és különösen annak 8. és 9. cikke, valamint az EK 49. cikk alapján fennálló kötelezettségei teljesítését.

23     A Bizottság szerint a megbízott beruházó megbízása a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés. A megbízás tárgyát képező tevékenységek a képviseleti tevékenységek kivételével az irányelv I. A. mellékletének 12. csoportjába tartoznak, miközben a 85‑704. sz. törvény rendelkezései nem tartják tiszteletben az említett irányelv 8. cikkét. Ami a kizárólagosan vagy főleg képviseleti tevékenységekre vonatkozó megbízásokat illeti, ezek a 92/50 irányelv I. B. melléklete alá tartoznak, miközben az említett törvény nem tartja tiszteletben ugyanezen irányelv 9. cikkét sem.

24     Ezen túlmenően a Bizottság azt állítja, hogy a 92/50 irányelvben rögzített értékhatárokat el nem érő értékű delegált beruházási megbízások, valamint a kizárólagosan vagy főleg annak I. B. mellékletében szereplő szolgáltatásokra irányuló megbízások tekintetében a 85‑704. sz. törvény 4. cikke korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EK 49. cikkben rögzített elvét. E korlátozást nem indokolhatja sem az EK 45. és EK 55. cikk annyiban, amennyiben az érintett tevékenységek még esetlegesen sem valósítanak meg közhatalom gyakorlásában való részvételt, sem az EK 46. és EK 55. cikk, mivel közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi okok jelen esetben fel sem merülnek.

25     A francia kormány azt állítja, hogy a 85‑704. sz. törvényben szereplő delegált beruházási megbízási szerződés nem kereskedelmi szerződés, és nem tartozik a 92/50 irányelv hatálya alá. A megbízott közérdekű tevékenységben vesz részt, és nem tekinthető szolgáltatónak. A beruházót képviseli, ami a megbízás lényege. Ebben az összefüggésben a döntéshozatali jogkörhöz kapcsolódó részfeladatokat ruházzák át rá. A képviselet szerepe elválaszthatatlan a megbízott által a megbízó javára végzett cselekmények összesséségétől. Hatáskörének gyakorlása során – amely történetesen megegyezik az ajánlatkérőével – a megbízott a közbeszerzésre irányadó közösségi irányelvek hatálya alá tartozik.

26     A francia kormány ezen túlmenően hivatkozik a C‑399/98. sz., Ordine degli Architetti és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítéletre (EBHT 2001., I‑5409. o.), amely az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.) alkalmazását érinti. A Bíróság által ezen ítéletben kifejtett – és a jelen ügyben analógia útján irányadó – érvelésből az következik, hogy a visszterhes szerződés, mivel a megbízás része, kívül eshet a közbeszerzésre irányadó közösségi irányelveken. Elégséges, hogy magát a megbízottat is terheljék az említett irányelvekből fakadó kötelezettségek. Így a 85‑704. sz. törvény a megbízott által megkötött szerződésekre ugyanolyan kötelezettségeket ír elő, mintha a beruházó kötötte volna őket.

27     A francia kormány szerint, mivel jellemzői alapján a delegált beruházási megbízási szerződés nem hasonlítható a szolgáltatásnyújtási szerződéshez, a 85‑704. sz. törvény 4. cikke nem ellentétes az EK 49. cikkel.

 A Bíróság álláspontja

 Előzetes észrevételek

28     A 85‑704. sz. törvény 3. cikke kimondja, hogy a beruházó az ugyanezen törvény 5. cikkében említett megállapodásban meghatározott feltételek mellett megbízottat bízhat meg azzal, hogy nevében és javára részben vagy egészében ellássa egyes részfeladatait. Az említett törvény 4. cikke a delegált beruházási megbízást kimerítően felsorolt személyi körnek tartja fenn. A francia kormány nem vitatta, hogy e személyeknek – miként a Bizottság állítja – a francia jog alapján létrehozott jogi személynek kell lenniük.

29     Kétségtelen, hogy a jelen kereset benyújtását követően a francia hatóságok akként módosították a 85‑704. sz. törvényt, hogy lehetővé vált delegált beruházási megbízás adása bármely köz- vagy magánjogi személynek, megszüntetve ezáltal azt a követelményt, hogy a megbízott a francia jog alapján működő jogi személy legyen. Ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy a kötelezettségszegést a tagállam indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor fennálló helyzete alapján kell megítélni (lásd különösen a C‑63/02. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2003. január 16‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑821. o.] 11. pontját és a C‑313/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. december 16‑án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 9. pontját). Az ezt követően bekövetkezett változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd különösen a C‑482/03. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2004. november 18‑án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 11. pontját, és a C‑341/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 33. pontját).

30     Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a 85‑704. sz. törvény 4. cikke összhangban van-e egyrészt a 92/50 irányelv rendelkezéseivel, másrészt a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EK 49. cikkben rögzített elvével.

31     Ami a 92/50 irányelv állítólagos megsértését illeti, először is tisztázni kell, hogy a 85‑704. sz. törvényben meghatározott delegált beruházási megbízási szerződés az irányelv hatálya alá tartozik-e, és ha igen, akkor milyen mértékben. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv nem alkalmazandó az irányelvben megszabott értékhatárt el nem érő közbeszerzésekre.

32     Ami az EK 49. cikk megsértésére alapított kifogást illeti, rá kell mutatni arra, hogy az EK-Szerződés szabad mozgással kapcsolatos rendelkezései alkalmazandók a 92/50 irányelv hatálya alá nem tartozó közbeszerzésekre. Ugyanis, jóllehet a közbeszerzés terén bizonyos szerződéseket kirekesztettek a közösségi irányelvek hatálya alól, az ajánlatkérők kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapvető szabályait, és különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (lásd ebben az értelemben a C‑324/98. sz., Telaustria és Telefonadress ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10745 o.] 60. pontját és a C‑92/00. sz. HI‑ügyben 2002. juin 18‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑5553. o.] 47. pontját, valamint a C‑59/00. sz. Vestergaard‑ügyben 2001. december 3‑án hozott végzés [EBHT 2001., I‑9505. o.] 20. pontját).

33     Különösen áll ez a szolgáltatásnyújtásra irányuló olyan közbeszerzési szerződésekre, amelyek értéke nem éri a 92/50 irányelvben meghatározott értékhatárokat. Pusztán az a tény, hogy a közösségi jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a közbeszerzési irányelvekben előírt sajátos és szigorú eljárások nem megfelelőek, amikor alacsony értékű közbeszerzésekről van szó, nem jelenti azt, hogy ez utóbbiak kívül rekednének a közösségi jog hatályán (lásd a fent hivatkozott Vestergaard-ügyben hozott végzés 19. pontját). Ugyanígy, a 92/50 irányelv hatályán kívül eső szerződések, mint a koncessziós szerződések, továbbra is a Szerződés általános szabályai alá tartoznak (lásd ebben az értelemben a C‑231/03. sz. Coname-ügyben 2005. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑7287. o.] 16. pontját).

34     Végül emlékeztetni kell arra, hogy az EK 45. cikk első bekezdése és az EK 55. cikk értelmében az adott tagállam vonatkozásában nem tartoznak az EK 49. cikk hatálya az e tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységek.

 A 92/50 irányelv megsértésére alapított kifogásról

35     A „szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés” fogalmát a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja határozza meg. E rendelkezés kimondja, hogy az említett szerződés egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés.

36     Annak eldöntéséhez, hogy a 85‑704. sz. törvény szerinti delegált beruházási megbízási szerződés a 92/50 irányelv hatálya alá tartozik-e, meg kell vizsgálni, hogy az utóbbi 1. cikkének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek-e. Mivel értelmének és hatályának meghatározásához e rendelkezés nem tartalmaz semmilyen kifejezett utalást a tagállamok jogára, nem kell vizsgálni a francia jog által az említett szerződésnek adott minősítést.

37     Jelen esetben úgy tűnik, hogy az említett feltételek teljesülnek.

38     Mindenekelőtt a 85‑704. sz. törvény 5. cikke kimondja, hogy egyrészről a beruházó, másrészről a megbízott beruházó közötti jogviszonyokat a közöttük létrejött írásbeli megállapodás rögzíti. Ezen túlmenően, ugyanezen rendelkezésből kitűnik, hogy a megbízott beruházó díjazásban részesül. Ennélfogva az említett megállapodás írásban megkötött visszterhes szerződésnek tekinthető.

39     Azután, ami az „ajánlatkérők” fogalmát illeti, a 92/50 irányelv 1. cikkének b) pontja ilyenként határozza meg „az állam, a területi vagy települési önkormányzat, a közjogi intézmény, egy vagy több ilyen szervezet vagy közjogi szerv által alapított társulás” kategóriáját.

40     Ugyanakkor a 85‑704. sz. törvény 1. cikke akként rendelkezik, hogy beruházói tevékenység folytatására jogosult személyek az állam és az állami közintézmények, a területi önkormányzatok, az önkormányzati közintézmények, az újváros-fejlesztési közintézmények, ezek társulásai, valamint a vegyes társulások. Szintén köthetnek delegált beruházási megbízási szerződéseket az említett törvény alkalmazásával a code de la sécurité sociale L. 64. cikkében említett magánszervezetek, azok egyesületei és szövetségei, valamint a szociális bérlakásokat fenntartó magánszervezetek, valamint az államilag támogatott és az általuk megvalósított lakáscélú helyiségek működtetését végző vegyes tulajdonú társaságok.

41     Jelen esetben nem vitás, hogy e személyek a 92/50 irányelv 1. cikkének b) pontja szerinti ajánlatkérőknek minősülhetnek.

42     Végül az említett irányelv 1. cikkének c) pontja a „szolgáltató” fogalmát a következőképpen határozza meg: „bármely természetes vagy jogi személyt – beleértve az állami szervet is – aki, illetve amely szolgáltatást végez”. Az EK 50. cikk szerint „szolgáltatásnak” minősül „a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá”. A 92/50 irányelv I. A. mellékletében felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket ugyanezen irányelv III–VI. címe rendelkezéseinek megfelelően, az I. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányulókat pedig az irányelv 14. és 16. cikkének megfelelően kell odaítélni.

43     A 85-704. sz. törvény 4. cikke sorolja fel azon személyeket, amelyekre beruházói megbízotti részfeladatok bízhatók. Meg kell állapítani, hogy e személyek egy része a 92/50 irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében maga is ajánlatkérőnek minősülhet. Jóllehet az említett irányelv 6. cikke kirekeszti hatálya alól azt a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést, amelyet olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amely maga is a közzétett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján kizárólagos jogot élvező ajánlatkérő, az is igaz, hogy e követelmények a jelen esetben nem valósultak meg.

44     Azon személyek, amelyekre beruházói megbízotti részfeladatok bízhatók, „szolgáltatóknak” tekinthetők annyiban, amennyiben a 85‑704. sz. törvény 3. cikke alkalmazásával a delegált beruházási megbízási szerződésben rájuk bízott részfeladatok a közösségi jog szerinti szolgáltatásnyújtásnak felelnek meg.

45     E tekintetben a francia kormány által annak bizonyítására előadott érvelés, hogy a megbízott nem végez szolgáltatásnyújtást, nem helytálló.

46     A 85‑704. sz. törvény a beruházó által a megbízottra bízható részfeladatokat felsoroló 3. cikkéből következik, hogy a delegált beruházási megbízási szerződés nem csupán olyan szerződés, amelynél fogva a megbízott a beruházó képviseletére vállal kötelezettséget. Az említett részfeladatok különböző tevékenységeket ölelnek fel, amelyek egyrészt ügyviteli és műszaki támogatási szolgáltatásnak, másrészt a beruházó képviseletében álló feladatnak felelnek meg.

47     Mindenekelőtt ami azt a kérdést illeti, hogy a képviseleti funkció – amint azt a francia kormány állítja – elválaszthatatlan-e a megbízott által a megbízó javára végzett többi tevékenységtől, rá kell mutatni arra, hogy a különböző tevékenységek éppenséggel tökéletesen elválaszthatók. Ugyanis a beruházó a 85‑704. sz. törvény 3. cikke alkalmazásával a megbízottra bízhatja az említett rendelkezésben felsorolt részfeladatok egészben vagy részben történő elvégzését. Azt is meg kell állapítani, hogy – miként arra a főtanácsnok indítványa 37. pontjában helyesen mutatott rá – semmi sem tiltja, hogy adott esetben e tevékenységek különböző szabályozások alá tartozzanak.

48     Azután, ami az említett részfeladatok jellegét illeti, rá kell mutatni arra, hogy az a kérdés, hogy a megbízott közérdekű feladat gyakorlásához járul-e hozzá, nem perdöntő annak megítélésekor, hogy szolgáltatásnyújtást végez-e. Ugyanis a közbeszerzés terén nem szokatlan, hogy az ajánlatkérő harmadik személyre bízza valamely közérdekű szükséglet kielégítésének gazdasági feladatát. E megállapítást alátámasztja különösen az, hogy a 92/50 irányelv – bizonyos kivételekkel – alkalmazandó az ajánlatkérők által a honvédelem terén odaítélt szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre.

49     Végül meg kell határozni, hogy delegált beruházási megbízási szerződés közhatalom-átruházást valósít-e meg, amint azt a francia kormány állítja. E kérdés vizsgálata feltételezi, hogy a szóban forgó részfeladatok ellátása a beruházó részéről közhatalom-gyakorlásban való közvetlen részvétellel jár.

50     E tekintetben a francia kormány nem hivatkozik olyan körülmények fennállására, amelyek azt igazolnák, hogy az ajánlatkérő a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében valamely közszolgálat „belső” igazgatási szervezetéért felelős (lásd ebben az értelemben a C‑107/98. sz. Teckal-ügyben 1999. november 18‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑8121. o.] 50. pontját és a fent hivatkozott Coname-ügyben hozott ítélet 26. pontját). Ugyanis semmi sem enged arra következtetni, hogy a megbízó a megbízott felett olyan ellenőrzést gyakorol, mint amelyet a saját szervei felett, és hogy a megbízott tevékenységének lényeges részét az őt tulajdonában tartó hatóságok javára végzi (lásd ebben az értelemben a C‑26/03. sz., Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1. o.] 49. pontját).

51     Ami az olyan ügyviteli és műszaki támogatási tevékenységeket illeti, amilyen a beruházás tanulmányozásának és végrehajtásának ügyviteli, illetve műszaki feltételeinek meghatározása, úgy tűnik, hogy a 92/50 irányelv 8. cikke és I. A. melléklete értelmében vett szolgáltatásnyújtásról van szó, és hogy a megbízott nem vesz részt közhatalom-gyakorlásban.

52     Ami a képviseleti tevékenységek ellátására irányuló delegált beruházási megbízási szerződéseket illeti, rögtön meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy valamely szolgáltatásnyújtást ilyen szerződés teljesítése során végeznek, nem elégséges ahhoz, hogy azokat kizárja a 92/50 irányelv hatálya alól. E megállapítást alátámasztja az a tény, hogy – miként arra a Bizottság példaként hivatkozik – az ajánlatkérő és ügyvédje között létrejött megbízási szerződések az említett irányelv 14. és 16. cikkének hatálya alá tartoznak az irányelv 9. cikke, valamint I. B. mellékletének 21. pontja alapján.

53     A 85‑704. sz. törvény 3. cikke értelmében a megbízottra különböző, a beruházó képviseletével kapcsolatos tevékenységek bízhatók. Ilyen különösen a kivitelezési szerződés és az építési szerződés aláírása, valamint amikor a kiválasztott szolgáltatók és vállalkozók díjazását a megbízott folyósítja.

54     Ahogy arra a főtanácsnok indítványa 41. pontjában helyesen mutatott rá, jóllehet a megbízott jogosult a kivitelezési és építési szerződéseket a beruházó nevében aláírni, cselekményei elvégzése során nem rendelkezik kellő autonómiával ahhoz, hogy közhatalom-átruházás címzettjének legyen tekinthető. Ugyanis a 85‑704. sz. törvény 2. cikke szerint a beruházó a beruházás fő felelőse, aki e minőségében közfeladatot lát el, amelyről önként nem mondhat le. Ezen túlmenően, a megbízott kizárólag a beruházó jóváhagyását követően járhat el. Ami a szolgáltatók és vállalkozók díjazásának folyósítását illeti, ennek finanszírozását a beruházó biztosítja úgy, hogy e téren a megbízott sem rendelkezik mozgástérrel. Szerepe csupán a beruházó által később megtérítendő összegek előlegezésére korlátozódik.

55     Ilyen körülmények között a beruházó képviseletére irányuló tevékenységre kiterjedő delegált beruházási megbízási szerződések a 92/50 irányelv 9. cikkének és I. B. mellékletének hatálya alá tartoznak.

56     A Bíróság által az Ordine degli Architetti és társai ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 100. pontjában követett, a 93/37 irányelv alkalmazásával kapcsolatos okfejtés nem ronthatja le ezt a következtetést. A Bíróság rámutatott, hogy ahhoz, hogy az említett irányelvet az infrastrukturális beruházás kivitelezésekor betartsák, az adott ügy körülményei között feltétlenül szükséges az, hogy a helyi igazgatás maga alkalmazza az e rendelkezésben megállapított odaítélési eljárásokat. Az említett irányelv hatékony érvényesülése akkor is biztosítva lenne, ha a nemzeti szabályozás lehetővé tenné, hogy a helyi igazgatás az engedéllyel rendelkező építtetőt a vele kötött megállapodásokban arra kötelezze, hogy a kérdéses építményeket az említett eljárások alkalmazásával kivitelezze.

57     Ez a következtetés egy sajátos, városfejlesztési tárgyú szabályozással összefüggésben született, amely szerint az építési engedély megadása azzal járt, hogy az engedély jogosultja a projekt által létrejött infrastruktura költségeihez való hozzájárulást fizetett. Mindazonáltal ez utóbbi kötelezettséget vállalhatott az infrastrukturális beruházások közvetlen megvalósítására, és ennek költségeit a hozzájárulás címén fizetendő összegből egészben vagy részben levonhatta. Ez utóbbi esetben a Bíróság azt állapította meg, hogy a 93/37 irányelv értelmében vett építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésről volt szó. Mivel az önkormányzatnak azonban nem volt választási lehetősége, hogy kiválassza az építési beruházás kivitelezőjét, hiszen ezt a személyt – mint az építési terület tulajdonosát és az építési engedély jogosultját – törvény jelölte ki, aggálytalanul lehetett azt megállapítani, hogy a beruházás kivitelezéséhez szükséges közbeszerzési eljárásokat az önkormányzat helyett az engedély jogosultja folytathatta le, az infrastruktúra költségeihez való hozzájárulás címén az önkormányzatnak fizetendő összeg kiváltására. Ez a helyzet különbözik a 85‑704. sz. törvényben szabályozottól, ahol a beruházó szabadon választhatja meg a megbízottat, és ahol nincs szó olyan előzetes kötelezettségekről, amelyeknek ez utóbbi díjazása az ellenértékét képezné.

58     A fenti megállapítások fényében meg kell állapítani, hogy a 85‑704. sz. törvényben meghatározott megbízási szerződés szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében, és annak hatálya alá tartozik.

59     Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a 85‑704. sz. törvény 4. cikke, amely a megbízott szerepét a francia jog alapján létrehozott jogi személyek kimerítően felsorolt körének tartja fenn, összhangban van-e a 92/50 irányelv rendelkezéseivel.

60     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv a szolgáltatóknak a közbeszerzési eljárásokhoz való jobb hozzáférését célozza, általában a versenyt korlátozó gyakorlatok megszüntetése, és különösen a más tagállamok állampolgárainak a közbeszerzésekben való részvétele végett. Ezen elvek felbukkannak ugyanezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében, amely tiltja a különböző szolgáltatók közötti hátrányos megkülönböztetést.

61     Meg kell állapítani, hogy a 85‑704. sz. törvény 4. cikke nem felel meg a különböző szolgáltatók közötti egyenlő bánásmód elvének, amennyiben e rendelkezés a delegált beruházási megbízást a francia jog alapján létrehozott jogi személyek kimerítően meghatározott csoportjának tartja fenn.

62     Ezen túlmenően – anélkül, hogy meg kellene határozni, mely szolgáltatások tartoznak a 92/50 irányelv I. A. melléklete alá, illetve melyek tartoznak ugyanezen irányelv I. B. melléklete alá, valamint hogy ebben az összefüggésben az irányelv 10. cikke alkalmazásának hatását kellene vizsgálni – megállapítható, hogy a 85‑704. sz. törvény a megbízott kiválasztására semmiféle közbeszerzési eljárást nem ír elő.

63     Ilyen körülmények között a 92/50 irányelv megsértésére alapított kifogás megalapozott.

 Az EK 49. cikk megsértésére alapított kifogásról

64     A 92/50 irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés vonatkozásában még vizsgálandó, hogy a 85‑704. sz. törvény 4. cikke összhangban van-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EK 49. cikkben rögzített elvével.

65     Rögtön az elején rá kell mutatni arra, hogy – miként a jelen ítélet 49‑55. pontjából következik – a 85‑704. sz. törvényben meghatározott delegált beruházási megbízási szerződés nem bíz a megbízottra a közhatalom-gyakorlással összefüggő tevékenységeket, legyen szó akár az ügyviteli és műszaki támogatási tevékenységekről, akár képviseleti tevékenységről. Következésképpen az EK 45. és EK 55. cikkben szereplő kivétel a jelen ügyben nem alkalmazható.

66     Az EK 49. cikk tiltja a szolgáltatásnyújtás szabadságának az Európai Közösségen belüli minden korlátozását a Közösségnek a szolgáltatást igénybe vevő államától eltérő tagállamában letelepedett állampolgárok tekintetében. Ezen túlmenően a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés megköveteli minden korlátozás eltörlését, még akkor is, ha a korlátozás különbségtétel nélkül alkalmazandó a nemzeti és a más tagállambeli szolgáltatókra, ha olyan természetű, hogy akadályozza, vagy másképpen zavarja az olyan más tagállamban letelepedett szolgáltató tevékenységét, ahol jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatást (lásd különösen a C‑262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6569. o.] 22. pontját és a C‑429/02. sz. Bacardi France‑ügyben azonos napon hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6613. o.] 31. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

67     A tagállam különösen nem teheti függővé a szolgáltatásnyújtás területén történő teljesítését a letelepedéshez megkövetelt valamennyi feltétel teljesítéséhez, különben a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadsága biztosítását célzó rendelkezéseit megfosztaná minden hatékony érvényesüléstől (lásd a C‑180/89. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1991. február 26‑án hozott ítélet [EBHT 1991., I‑709. o.] 15. pontját).

68     Jelen esetben meg kell állapítani, hogy a 85‑704. sz. törvény 4. cikke az EK 49. cikk értelmében korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amennyiben hozzájárul a delegált beruházási megbízásnak a francia jog alapján létrehozott jogi személyek zárt köre számára történő fenntartásához.

69     Mindazonáltal az EK 46. cikk – az EK 55. cikkel együtt értelmezve – megengedi a szolgáltatásnyújtás szabadságának közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból indokolt korlátozását. Az ügy irataiból azonban ilyen indokok nem voltak megállapíthatók.

70     Ilyen körülmények között az EK 49. cikk megsértése alapított kifogás megalapozott.

71     A fenti megfontolások összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság – mivel a 85‑704. sz. törvény 4. cikkében a delegált beruházási megbízást a francia jog alapján létrehozott jogi személyek zárt körének tartotta fenn – nem teljesítette a 92/50 irányelvből, valamint az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

72     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Francia Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A Francia Köztársaság – mivel a delegált beruházási megbízást a városfellendítési paktum végrehajtásáról szóló, 1996. november 14-i 96‑987. sz. törvénnyel módosított, az állami beruházásról és annak a magánkivitelezéssel való kapcsolatáról szóló, 1985. július 12‑i a 85‑704. sz. törvény 4. cikkében a francia jog alapján létrehozott jogi személyek zárt körének tartotta fenn – nem teljesítette az 1997. október 13‑i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvből, valamint az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.