C‑397/02. sz. ügy

Clinique La Ramée ASBL és Winterthur Europe Assurance SA

kontra

Jean-Pierre Riehl és az Európai Unió Tanácsa

(a Cour d'appel de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Tisztviselők – Szociális juttatások – A tisztviselőt a károkozóval szemben megillető jogok átszállása a Közösségekre”

Az ítélet összefoglalása

Tisztviselők – A tisztviselőt a károkozóval szemben megillető jogok átszállása a Közösségekre – Korlátok – A nemzeti jog alkalmazása a kártérítési kötelezettség terjedelmének megállapításakor – A túlélő hozzátartozói nyugdíjat az említett kötelezettség köréből kizáró nemzeti szabályozás

(Személyzeti szabályzat, 85a. cikk, (1) bekezdés)

A személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás teljes körű jogátruházás. A jogátruházás – a Közösségekre az említett személyzeti szabályzat szerint háruló kötelezettségek korlátai között – a harmadik személy felelősségét kiváltó káresemény bekövetkezésekor érvényesül.

Mindazonáltal az említett rendelkezés (1) bekezdéséből világosan következik, hogy a Közösségek a károkozóval szemben nem rendelkeznek több joggal, mint amennyivel az áldozat vagy annak jogutódai rendelkeztek.

A személyzeti szabályzat 85a. cikkének nem célja a károkozó harmadik személy kártérítési felelősségének megállapítására és annak mértékére irányadó nemzeti szabályok módosítása. A károkozó felelőssége a kártérítési ügyet tárgyaló bíróság által alkalmazandó anyagi jogszabályok, vagyis főszabályként a kár bekövetkeztének helye szerinti állam joga alapján ítélendő meg

Ebből az következik, hogy ha a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti kártérítési jog a személyzeti szabályzat 79. és 79a. cikkében szereplő túlélő hozzátartozói nyugdíjat kizárja a jogellenes cselekmény elkövetőjét terhelő kártérítési kötelezettség köréből, a Közösségek a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak megfelelő összeg megtérítésére az említett személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás révén nem tarthatnak igényt.

(vö. 15–18. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. szeptember 9.(*)

„Tisztviselők – Szociális juttatások – A tisztviselőt a károkozóval szemben megillető jogok átszállása a Közösségekre”

A C‑397/02. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

amelyet a Cour d'appel de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2002. november 11-én érkezett 2002. november 6-i végzésével az előtte

a Clinique La Ramée ASBL,

a Winterthur Europe Assurance SA

és

Jean-Pierre Riehl,

az Európai Unió Tanácsa

között folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann (előadó) tanácselnök, A. Rosas, S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: Múgica Arzamendi főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételekre:

·a clinique La Ramée ASBL és a Winterthur Europe Assurance SA képviseletében M. Mahieu, ügyvéd,

·J.‑P. Riehl képviseletében J. Buekenhoudt, ügyvéd,

·az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Sims és M. Bauer, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: F. Lagasse, ügyvéd,

·az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Currall és F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. február 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1985. szeptember 27-i 2799/85/ESZAK/EGK/Euratom tanácsi rendelettel (HL L 265., 1. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK/Euratom/ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o; a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 85a. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet egyrészről a clinique La Ramée ASBL (a továbbiakban: clinique La Ramée) és biztosítója, a Winterthur Europe Assurance SA (a továbbiakban: Winterthur), másrészről az Európai Unió Tanácsa és J.‑P. Riehl közötti jogvitával összefüggésben terjesztették elő, melynek tárgya J.‑P. Riehl feleségének az említett klinikán bekövetkezett halála miatti kártérítés, valamint J.‑P. Riehl jogainak az Európai Közösségekre való átszállása volt.

 Jogszabályi háttér

3        A személyzeti szabályzat 85a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Ha az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személy halálát, baleseti sérülését vagy megbetegedését egy harmadik személy okozza, az elhalálozást, sérülést vagy betegséget okozó események következtében – a személyzeti szabályzat szerint rájuk háruló kötelezettségek korlátai között – a Közösségekre szállnak át az áldozat vagy az áldozat jogutódainak jogai, ideértve a harmadik féllel szembeni keresetindítási jogot is.

(2) Az (1) bekezdésben előírt jogátruházás többek között a következőkre terjed ki:

–        azon díjazásra, amelyet az ideiglenes munkaképtelenség időtartama alatt a tisztviselő részére az 59. cikknek megfelelően folytatólagosan folyósítanak,

–        azon kifizetésekre, amelyeket a tisztviselő halálát vagy a nyugdíjra jogosult volt tisztviselő halálát követően, a 70. cikknek megfelelően folyósítanak,

–        azon ellátásokra, amelyeket a betegség- és balesetbiztosításra vonatkozó 72. és 73. cikk, valamint azok végrehajtási szabályai értelmében folyósítanak,

–        a 75. cikkben említett, a holttest szállításával kapcsolatos költségekre,

–        azon kiegészítő családi támogatásokra, amelyeket a 67. cikk (3) bekezdése és a VII. melléklet 2. cikkének (3) és (5) bekezdésének megfelelően a súlyos betegségben, fogyatékosságban vagy rokkantságban szenvedő eltartott gyermek után folyósítanak,

–        azon rokkantsági nyugdíjakra, amelyeket olyan tartós rokkantságot eredményező baleset vagy betegség esetén folyósítanak, amely a tisztviselő tartós munkaképtelenségét eredményezi,

–        azon túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, amelyeket a nyugdíjra jogosult tisztviselő vagy volt tisztviselő elhalálozása, illetve a tisztviselő vagy volt tisztviselő házastársának elhalálozása esetén folyósítanak, ha a házastárs nem tisztviselő, és nem ideiglenes alkalmazott,

[…]

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem gátolják a Közösségek közvetlen keresetindítását.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra irányuló kérdés

4        J.‑P. Riehl házastársa, Guette asszony a Tanács tisztviselője volt és a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján rokkantsági nyugdíjban részesült. 1990. szeptember 25-én, a clinique La Ramée-ben nyújtott kórházi ellátása során meghalt. Megállapítást nyert, hogy halálát a klinika egy alkalmazottjának mulasztása okozta.

5        Guette asszony elhalálozását követően a Tanács a következőket nyújtotta J.‑P. Riehlnek:

–        temetkezésiköltség-térítés, az Európai Közösségek tisztviselői betegbiztosítására irányadó közös szabályzat 10. cikke alkalmazásával;

–        Guette asszony rokkantsági nyugdíjának megfelelő összegű, az elhalálozását követő harmadik hónap végéig folyósított összeg, a személyzeti szabályzat 70. cikkének megfelelően és

–        az elhalálozást követő negyedik hónaptól havonta folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj, a személyzeti szabályzat 79. és 79a. cikke alapján.

6        1997. december 15-i ítéletével a Tribunal de première instance de Bruxelles (Belgium) megállapította a clinique La Ramée polgári jogi felelősségének jogkövetkezményeit.

7        J.‑P. Riehl kereseti kérelméről határozva, az említett Tribunal a clinique La Ramée-t, valamint a Winterthurt kötelezte mind a házastársa gondoskodásának elvesztése által okozott kár, mind pedig ez utóbbi halála miatt bekövetkezett nem vagyoni kár megtérítésére. Ezzel szemben elutasította J.‑P. Riehl jövedelemvesztés miatti kártérítésre irányuló kereseti kérelmét azon az alapon, hogy e veszteség a Tanács által folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj összegénél alacsonyabb mértékű.

8        Ami a Tanácsot illeti, a Tribunal de première instance de Bruxelles helyt adott a személyzeti szabályzat 85a. cikke alapján előterjesztett azon kereseti kérelmének, hogy a clinique La Ramée és a Winterthur az intézmény által J.‑P. Riehlnek folyósított vagy folyósítandó összegeket térítse meg.

9        Az ítélet ellen a clinique La Ramée és a Winterthur fellebbezést nyújtottak be. Álláspontjuk szerint az említett Tribunal figyelmen kívül hagyta a jogátruházás tranzitív jellegét, amikor a J.‑P. Riehl helyébe lépő Tanácsnak magasabb összeget ítélt meg, mint amilyet J.‑P. Riehl a károkozótól követelhetett volna.

10      J.‑P. Riehl és a Tanács csatlakozó fellebbezést nyújtottak be. J.‑P. Riehl azon kár megtérítését kérte, amelyet meglátása szerint a háztartás bevételvesztése neki okozott. A Tanács a kártérítési összegnek a meghozandó ítélet napjával való megállapítását kérte.

11      A J.‑P. Riehl által a bevételvesztés miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítésére irányuló kérelemmel kapcsolatosan a Cour d’appel de Bruxelles előzetes döntéshozatalra utaló ítéletében azt állapította meg, hogy a belga jog szerint a túlélő hozzátartozói nyugdíjhoz való jog kívül esik a jogellenes cselekmény elkövetője teljes kártérítési kötelezettségén, és hogy ezért – szemben az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal – a háztartás bevételvesztését a J.‑P. Riehlnek folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj figyelmen kívül hagyásával kellett vizsgálni. A Riehl urat megillető összegből csak az elhunyt rokkantsági nyugdíját kell levonni, amelyet az elhalálozását követő harmadik hónap végéig folyósítottak. E számítási mód alkalmazásával a Cour d'appel J.‑P. Riehlnek házastársa bevételei elvesztése miatti 1990. október 1-jétől elszenvedett anyagi kárát havi 479,80 euróban állapította meg, amely összeg a Tanács által folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíjnál alacsonyabb.

12      Ami a Tanács által hivatkozott jogátruházást illeti, a Cour d’appel de Bruxelles azon az állásponton volt, hogy az előtte fekvő jogvita a jogátruházás természetére és terjedelmére vonatkozó kérdést vet fel, ezért úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az Európai Közösségek személyzeti szabályzatának az 1968. február 29-i 259/68/EGK/Euratom/ESZAK tanácsi rendelet 2. és 3. cikke, valamint az azt módosító jogszabályok által megállapított 85a. cikke akként értelmezendő-e, hogy a Közösségeket feljogosítja arra, hogy a tisztviselő haláláért felelős harmadik személytől az említett személyzeti szabályzat 79. és 79a. cikke alapján folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj túlélő házastárs részére történő teljes megtérítését követelje, amennyiben a kártérítési igényekre irányadó jogszabály szerint a túlélő hozzátartozói nyugdíjhoz való jog kívül esik a jogellenes cselekmény elkövetője teljes kártérítési kötelezettségén és amennyiben a túlélő házastársnak az elhunyt házastárs bevételei elvesztése miatt elszenvedett kára alacsonyabb a neki folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj összegénél?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

13      A clinique La Ramée és a Winterthur szerint a személyzeti szabályzat 85a. cikke a Közösségek részére az elhunyt tisztviselő túlélő házastársának folyósítandó túlélő hozzátartozói nyugdíj összegéig terjedő mértékű jogátruházást biztosít, és nem jogosítja fel a túlélő házastársat arra, hogy a túlélő hozzátartozói nyugdíjat és az elhalálozást követő bevételvesztését ellensúlyozó kártérítést halmozza. Mindazonáltal, mivel a jogszerző nem rendelkezhet több joggal, mint a jogátruházó, a Közösségeket megillető azon jognak, hogy a túlélő házastársnak folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj teljes összegének megtérítését követelje, a túlélő házastársnak házastársa elhalálozása miatt elszenvedett bevételvesztésből eredő kárának az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint kalkulált mértékére kell korlátozódnia.

14      J.‑P. Riehl, a Tanács és az Európai Közösségek Bizottsága álláspontja szerint a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás a közösségi jog sajátos megoldása, amely semmiféle nemzeti jogszabály alapján sem tehető félre. A Közösségek számára nyitva álló jogátruházás nem korlátozódhat a kárt szenvedett tisztviselő vagy jogutódai részére a nemzeti jog alapján nyújtott kártérítésre, hanem az az említett rendelkezés (2) bekezdésében felsorolt ellátások teljes körére kiterjed.

15      E tekintetben emlékeztetni kell, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás teljes körű jogátruházás. A jogátruházás – a Közösségekre az említett személyzeti szabályzat szerint háruló kötelezettségek korlátai között – a harmadik személy felelősségét kiváltó káresemény bekövetkezésekor teljeskörűen érvényesül (a C‑333/90. sz. Belga Királyság-ügyben 1992. február 26-án hozott ítélet 8. pontja, EBHT 1992., I‑1135. o.).

16      Mindazonáltal a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy a Közösségekre szállnak át az áldozat vagy az áldozat jogutódainak „jogai, ideértve a harmadik féllel szembeni keresetindítási jogot is”. Ahogyan arra a főtanácsnok indítványa 26. pontjában rámutatott, e mondatrészből világosan következik, hogy a Közösségek a károkozóval szemben nem rendelkeznek több joggal, mint amennyivel az áldozat vagy annak jogutódai rendelkeztek.

17      Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkének nem célja a károkozó harmadik személy kártérítési felelősségének megállapítására és annak mértékére irányadó nemzeti szabályok módosítása. A károkozó felelőssége a kártérítési ügyet tárgyaló bíróság által alkalmazandó anyagi jogszabályok, vagyis főszabályként a kár bekövetkeztének helye szerinti állam joga alapján ítélendő meg [a társadalombiztosítási intézményeket az 1983. június 2-i 2001/83/EGK tanácsi rendelettel (HL L 230., 6. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet alapján megillető jogátruházás vonatkozásában lásd a C‑428/92. sz. DAK-ügyben 1994. június 2-án hozott ítélet (EBHT 1994., I-2259. o.) 21. pontját].

18      Ebből az következik, hogy amennyiben a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti kártérítési jog a személyzeti szabályzat 79. és 79a. cikkében szereplő túlélő hozzátartozói nyugdíjat kizárja a jogellenes cselekmény elkövetőjét terhelő kártérítési kötelezettség köréből, a Közösségek az említett személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás révén a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak megfelelő összeg megtérítésére nem tarthatnak igényt.

19      Ezért a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikke akként értelmezendő, hogy az nem jogosítja fel a Közösségeket arra, hogy a tisztviselő haláláért felelős harmadik személytől a túlélő házastársnak az említett személyzeti szabályzat 79. és 79a. cikke alkalmazásával folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj teljes megtérítését követelje, amennyiben a kártérítési igényekre irányadó jogszabály szerint a túlélő hozzátartozói nyugdíjhoz való jog kívül esik a jogellenes cselekmény elkövetőjének teljes kártérítési kötelezettségén és amennyiben a túlélő házastársnak az elhunyt házastárs bevételei elvesztése miatt elszenvedett kára alacsonyabb a neki folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj összegénél.

 A költségekről

20      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az 1985. szeptember 27-i 2799/85/ESZAK/EGK/Euratom tanácsi rendelettel módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK/Euratom/ESZAK tanácsi rendelet 85a. cikke a következőképpen értelmezendő:

Az említett cikk nem jogosítja fel a Közösségeket arra, hogy a tisztviselő haláláért felelős harmadik személytől a túlélő házastársnak az említett személyzeti szabályzat 79. és 79a. cikke alkalmazásával folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj teljes megtérítését követelje, amennyiben a kártérítési igényekre irányadó jogszabály szerint a túlélő hozzátartozói nyugdíjhoz való jog kívül esik a jogellenes cselekmény elkövetőjének teljes kártérítési kötelezettségén és amennyiben a túlélő házastársnak az elhunyt házastárs bevételei elvesztése miatt elszenvedett kára alacsonyabb a neki folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj összegénél.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.