C‑346/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Luxemburgi Nagyhercegség

„Biztosítás – Harmadik »nem-életbiztosítási« irányelv – Bonus-malus rendszer”

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítás – 92/49 irányelv – A díjszabás szabadsága – A díjszabás közvetlen állami meghatározásához nem vezető bonus-malus rendszer – Megengedhetőség

(92/49 tanácsi irányelv)

A gépjármű-biztosítási szerződésre alkalmazandó bonus-malus rendszer – amely hatással van a biztosítási díjak módosítására anélkül azonban, hogy ez a díjszabás állam által történő közvetlen meghatározásához vezetne, hiszen a biztosítóintézetek szabadon határozhatják meg az alapdíjak mértékét – nem hasonlítható a díjtáblák jóváhagyásához kötött rendszerhez, amely sérti a díjszabás szabadságának – az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239 irányelv, valamint a 88/357 irányelv módosításáról szóló 92/49 tanácsi irányelvben meghatározott elvét.

Ezt figyelembe véve, a nem-életbiztosítás körében a díjszabás területének teljes harmonizációja, amely kizárja a díjtáblák befolyásolására alkalmas nemzeti intézkedéseket, a közösségi jogalkotó egyértelműen kinyilvánított ez irányú akarata hiányában nem vélelmezhető.

(vö. 23–24. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2004. szeptember 7.(*)

„Biztosítás – Harmadik »nem-életbiztosítási« irányelv – Bonus-malus rendszer”

A C‑346/02. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2002. szeptember 30‑án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Tufvesson és J.‑F. Pasquier, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg,

felperesnek

a Luxemburgi Nagyhercegség (képviselik: P. Gramegna, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Schmitt ügyvéd)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans (előadó), C. Gulmann és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts bírák,

főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. február 10‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. március 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az Európai Közösségek Bizottsága a keresetében annak megállapítását kéri, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség a díjtételekre automatikusan és kötelező jelleggel ható bonus-malus rendszer bevezetésével és hatályban tartásával, amely rendszer minden, a Luxemburgi Nagyhercegség területén természetes személyek által megkötött gépjármű-biztosítási szerződésre alkalmazandó – a Luxemburgban székhellyel rendelkező biztosító társaságok és a tevékenységüket fióktelepeik vagy szolgáltatásnyújtás útján ott gyakorló biztosítóintézetek közötti különbségre való tekintet nélkül –, illetve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18‑i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem-életbiztosítási irányelv) (HL L 228., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 346. o.) 6. cikke (3) bekezdésében, 29. cikkében és 39. cikkében rögzített díjszabás szabadságának és a biztosítási díjtáblák és szerződések előzetes vagy rendszeres ellenőrzése eltörlésének elvének megsértésével nem teljesítette az említett irányelvből eredő kötelezettségeit.

 A jogi háttér

 A közösségi szabályozás

2        A 92/49 irányelvnek „A biztosítási tevékenység megkezdése” címet viselő II. címe alatt található 6. cikk a következőképpen rendelkezik:

„A 72/239/EGK irányelv 8. cikkének helyébe a következők lépnek:

»8. cikk

[…]

(3) Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a biztosítóintézetek alapító okiratának és alapszabályának jóváhagyási kötelezettségét és a felügyeleti jogkör jogszerű gyakorlásához szükséges bármely más dokumentum benyújtásának kötelezettségét előíró törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket hatályban tartsanak, illetve bevezessenek.

A tagállamok ugyanakkor nem hozhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek előzetes jóváhagyatási vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettségét írnak elő az általános és különös biztosítási szerződési feltételekkel, a biztosítási díjtáblákkal és a nyomtatványokkal, valamint olyan egyéb nyomtatott dokumentumokkal kapcsolatosan, amelyeket a vállalkozás a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni.

A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a biztosítási díjak emelésére vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.

[…]«”

3        A 92/49 irányelvnek „A biztosítási tevékenységre irányadó feltételek összehangolása” címet viselő III. címe alatt található 29. cikk értelmében:

„A tagállamok nem hozhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblák és nyomtatványok, valamint az olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyatásának vagy azokról való rendszeres tájékoztatásnak a kötelezettségét írják elő, amelyeket a vállalkozás a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni. A tagállamok csak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elő a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaik betartásának ellenőrzése céljából, és ez a követelmény nem képezheti a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltételét.

A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a tervezett biztosítási díjemelésekre vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.”

4        A 92/49 irányelvnek „A letelepedés jogára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések” címet viselő IV. címe alá tartozó 39. cikk (2) és (3) bekezdése kimondja:

„(2) A fióktelep szerinti tagállam vagy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam nem hozhat olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblázatok és nyomtatványok, valamint olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyatásának vagy az azokról való rendszeres tájékoztatás kötelezettségét írják elő, amelyeket a vállalkozás a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni. Ezek a tagállamok csak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elő a területükön a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján biztosítási tevékenységet folytatni kívánó vállalkozások számára a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaik betartásának ellenőrzése céljából, és ez a követelmény nem képezheti a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltételét.

(3) A fióktelep szerinti tagállam vagy a szolgáltatásnyújtás szerinti tagállam nem tarthat fenn és nem vezethet be biztosítási díjak emelésére vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.”

 A nemzeti szabályozás

5        A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések feltételeinek meghatározásáról szóló 1976. április 7‑i módosított törvény 17. cikkének (2) és (3) bekezdését végrehajtó 1994. december 20‑i nagyhercegi rendelet (Mémorial A 1994., 2776. o., a továbbiakban: rendelet) többek között olyan, a biztosítási díjak összegének meghatározására szolgáló rendszert vezetett be a nemzeti szabályozásba, amelynek értelmében a több évig balesetmentesen közlekedők számára csökkentik, míg a káreseményt okozóknak megemelik a biztosítási díj összegét.

6        A rendelet 3. cikkének értelmében:

„A biztosítási szerződéshez tilos olyan záradékot csatolni, amelynek célja vagy eredménye [az,]:

[…]

(5)   hogy megakadályozza a lenti 7. és 8. cikkbe foglalt bonus-malus skála szerint megkötött szerződés alkalmazását.”

7        A rendelet 7. cikke előírja az általában Luxemburgban tartott gépjárművekre vonatkozóan természetes személy által megkötött minden gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésre alkalmazandó kötelező szempontokat.

8        E rendszer értelmében a rendszerbe újonnan belépő biztosított a bonus-malus skála 11. osztályába sorolandó (0% bonus). A biztosítási időszak során a kármenetesség egy osztállyal alacsonyabbra történő besorolást eredményez. A bonus-malus skála legalacsonyabb osztálya a „‑3”; ennek elérése esetén a biztosított csupán az alapdíj 45%-át fizeti.

9        Ezzel szemben a megfigyelési időszak során bekövetkező minden káresemény 3 szinttel való emelkedést eredményez. A bonus-malus skála maximumát a 22. szint adja, ennek elérésekor a biztosított az alapdíj 250%‑át fizeti.

10      A kötelező bonus-malus skála csak a természetes személyek által megkötött szerződésekre érvényes. Másrészt a bonus-malus rendszer csupán a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját érinti. A gépjármű-biztosítás teljes díjának egyéb összetevői – úgy mint az üvegkárral, lopással és gyújtogatással kapcsolatos kockázatok, valamint a jogvédelem – nem tartoznak e rendszer alá.

 A jogvitát megelőző eljárás

11      A Bizottság 2001. július 25‑én felszólító levelet küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek, amelyben megállapította, hogy a biztosítási díjak megállapításának rendszere sérti a 92/49 irányelv egyes rendelkezéseit, különösen a 6. cikk (3) bekezdését, a 29. cikket és a 39. cikket.

12      Mivel az említett felszólító levél válasz nélkül maradt, a Bizottság 2001. december 20‑án egy indokolással ellátott véleményt intézett a Luxemburgi Nagyhercegséghez, amelyben felszólította a tagállamot, hogy az értesítéstől számított két hónapon belül tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljen e véleménynek.

13      A luxemburgi kormány 2002. március 6‑i levelében válaszolt az említett indokolással ellátott véleményre. Elismerve, hogy a díjszabás szabadságának elve a 92/49 irányelvből ered, a luxemburgi kormány hangsúlyozta, hogy az alapdíj megállapítása a biztosítóintézetek szabad belátására van bízva. E válaszában azt is kiemelte, hogy a bonus-malus rendszer a fogyasztók védelmét és a balesetek megelőzését szolgálja.

14      A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a luxemburgi hatóságok nem hozták meg a 92/49 irányelv alapján fennálló kötelezettségeknek való megfelelés érdekében szükséges intézkedéseket, végül e kereset benyújtása mellett döntött.

 Az ügy érdeméről

 A felek érvelése

15      A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a luxemburgi bonus-malus rendszer ellentétben áll egyrészt a 92/49 irányelv rendelkezéseiből következő díjszabás szabadságának elvével, amely megtiltja a tagállamok számára, hogy valamely biztosítóintézet által e tagállamok területén bevezetni szándékozott biztosítási díjakra vagy azok emelésére vonatkozóan értesítési, előzetes jóváhagyatási vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írjanak elő, másrészt ugyanezen irányelv céljával, amely a biztosítási termékek Közösségen belüli szabad terjesztését írja elő. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy értelmezését megerősíti a Bíróság C‑296/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. május 11‑én hozott ítélete (EBHT 2000., I‑3025. o.), és a C‑59/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. február 25‑én hozott ítélete (EBHT 2003., I‑1759. o.).

16      A Bizottság nem vitatja annak lehetőségét, hogy a tagállamok olyan skálát vezessenek be, amely figyelembe veszi a biztosítottak káreseménnyel való érintettségét, vagy akár egységes bonus-malus rendszert fogadjanak el. A Bizottság véleménye szerint azonban az ilyen rendszerek, amint automatikus következményekkel járnak a biztosítási díjra nézve, ellentétben állnak a 92/49 irányelvvel, és a luxemburgi bonus-malus rendszer esetében éppen ez a helyzet.

17      A Bizottság elismeri, hogy Luxemburgban a biztosítók elvileg szabadon állapíthatják meg a biztosítási alapdíj összegét. Ugyanakkor, úgy ítéli meg, hogy a díjszabás szabadsága elvének tiszteletben tartásához az szükséges, hogy a biztosítóintézetek nemcsak az alapdíjat, hanem a biztosítási díj minden más összetevőjét is szabadon állapítsák meg.

18      A díjszabás szabadságának elve azonban igen látszólagos maradna, ha a biztosítóintézetek a biztosítási díjat csak az előre meghatározott előírások alapján módosíthatnák olyan alapvető szempont tekintetében, mint a biztosított káreseménnyel való érintettsége. Ez annál is inkább igaz, mivel az előírt díjmódosítás nem csekély hatást fejtene ki a biztosítási díj mértékére, hiszen meg is duplázhatná a díj összegét.

19      A – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 29. pontjára hivatkozva a luxemburgi kormány azt állítja, hogy a szabályozás megfelel a díjszabás szabadsága elvének, mert nem írja elő sem azt, hogy a biztosítóintézetek által alkalmazott díjtáblákat illetően – azok alkalmazását megelőzően – tájékoztatni kelljen valamely felügyeleti vagy ellenőrző hatóságot, sem azt, hogy e hatóság köteles lenne jóváhagyni az említett díjtáblákat azok használatát megelőzően.

20      Az említett kormány hangsúlyozza, hogy a bonus-malus rendszer lehetővé teszi a biztosítási díjnak a biztosított előélete alapján, illetve a biztosított felelősségének megállapításával járó káresemények száma alapján történő módosítását. A biztosítási díj utólagos személyre szabásának olyan rendszeréről van szó, amely csupán a biztosítási díj változását érinti. Ez a rendszer viszont a gépjármű-biztosítási díjtáblák egyes elemeinek meghatározása terén a legteljesebb szabadságot engedi a biztosítók számára.

 A Bíróság álláspontja

21      Amint azt a Bíróság a – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletének 29. pontjában megjegyezte: a közösségi jogalkotó a díjszabás szabadságának elvét kívánta garantálni az életbiztosítás körén kívül eső biztosítások – ideértve a kötelező biztosítást, így a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást is – területén. Ahogy azt a Bíróság a fent hivatkozott ítélet ugyanazon 29. pontjában kifejtette, ez az elv magába foglalja minden olyan rendszer tilalmát, amely előzetes vagy rendszeres tájékoztatási, illetve jóváhagyatási kötelezettséget ír elő azokkal a biztosítási díjtáblákkal kapcsolatosan, amelyeket a biztosító a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni. A 92/49 irányelv által elismert egyetlen kivétel ezen elv alól az „általános árellenőrzési rendszer” keretében történő, a „biztosítási díjak emelésére” vonatkozó előzetes tájékoztatási és jóváhagyatási kötelezettség.

22      A – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a díjszabás szabadságának elvével ellentétes az az árrögzítési rendszer, amely – az olasz állam területén bekövetkező káreseményekre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések keretében – befolyásolja mind a biztosítási díjak megállapítását, mind pedig azok módosítását (a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozot – fent hivatkozott – ítélet 32. és 48. pontja).

23      A jelen kereset tárgyát képező luxemburgi bonus-malus rendszer – a biztosítóintézetek díjtábláira gyakorolt hatását illetően – más természetű, mint a – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet tárgyát képező olasz szabályozás. Ez a rendszer valóban hatással van a biztosítási díjak módosítására. Ugyanakkor nem vezet oda, hogy a díjszabásokat közvetlenül az állam határozza meg, hiszen a biztosítóintézetek szabadon határozhatják meg az alapdíjak mértékét. Ezen körülmények között a luxemburgi bonus-malus rendszer nem hasonlítható a díjtáblák jóváhagyásához kötött rendszerhez, amely, amint azt a Bíróság a – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletének 29. pontjában megállapította, sérti a díjszabás szabadságának elvét.

24      A nem-életbiztosítás körében a díjszabás területének teljes harmonizációja, amely kizárja a díjtáblák befolyásolására alkalmas nemzeti intézkedéseket, a közösségi jogalkotó egyértelműen kinyilvánított ez irányú akarata hiányában nem vélelmezhető.

25      Következésképpen nem fogadható el az az érvelés, amelyre a Bizottság a keresetét alapozza, és amely fenntartja, hogy a luxemburgi bonus-malus rendszer – annak ellenére, hogy az alapdíj meghatározása teljesen szabadon történik – ellentétes a díjszabás szabadságának elvével csupán amiatt, hogy hatással van a biztosítási díjak kialakítására.

26      Másfelől, a Bizottság nem állítja, hogy ez a rendszer az előzetes vagy rendszeres tájékoztatás követelményét vezetné be azokkal a biztosítási díjtáblákkal kapcsolatosan, amelyeket a biztosító a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni.

27      Ebből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a bonus-malus rendszer bevezetésével és hatályban tartásával a Luxemburgi Nagyhercegség a 92/49 irányelv 6. , 29. és 39. cikkében rögzített, a díjszabás szabadságának és a biztosítási díjtáblák és szerződések előzetes vagy rendszeres ellenőrzése eltörlésének elvét sértő módon járt el.

28      Mivel a Bizottság az indokolással ellátott vélemény és a jelen kereset tárgyát az előző pontban említett rendelkezésekből következő díjszabás szabadsága elve és a biztosítási díjtáblák és szerződések előzetes és rendszeres ellenőrzésének eltörlését rögzítő elv megsértésének megállapítására korlátozta, a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

29      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Luxemburgi Nagyhercegség kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.