C-110/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Portugál állami támogatás sertéstenyésztők részére – Közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatérítésének lehetővé tételére irányuló támogatás – Tanácsi határozat az ilyen támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről – Jogellenesség – Az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése”

Az ítélet összefoglalása

Államok által nyújtott támogatások – A Tanács azon hatásköre, hogy rendkívüli körülményekre tekintettel kivételesen engedélyezzen egy támogatást – A gyakorlás feltételei – Az érintett tagállam Tanácshoz való fordulása a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozat meghozatala előtt és három hónapos határidőn belüli határozathozatal – Korlát – Korábbi bizottsági határozat eredményes megtámadása

(EK 87., EK 88. és EK 89. cikk)

Az EK-Szerződésnek az EK 88. cikk alapján létre hozta a támogatások (Bizottság által történő) állandó vizsgálatának és ellenőrzésének rendszerét, amelyben a közös piaccal való esetleges összeegyeztethetetlenség megállapítása – ezen intézmény hatáskörébe tartozó megfelelő eljárásban – az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság ellenőrzésével történik. Így az EK 87. és 88. cikk központi szerepet juttat a Bizottságnak a támogatások közös piaccal való esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapításában.

Amint ez magából az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdéséből is kiderül, ez a rendelkezés egy kivételes és különleges esetre vonatkozik. Ugyanis „valamely tagállam kérelmére” a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást „a 87. cikk rendelkezéseitől vagy a 89. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve” a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják.

Mivel a Tanácsnak az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésén alapuló hatásköre így nyilvánvalóan kivételes jellegű, el kell ismerni, hogy a 88. cikk (2) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdésében írt szabályokból – melyek szerint egyrészt a tagállami kezdeményezésre történt tanácsi eljárás három hónapra felfüggeszti Bizottság folyamatban lévő vizsgálatát, másrészt e határidő elteltével a Tanács határozatának hiányában a Bizottság határoz – az következik, hogy a határidő letelte után a Tanácsnak már nincs hatásköre a harmadik albekezdés alapján határozatot hozni a kérdéses támogatásról. Így elkerülhető az egymással ellentétesen rendelkező határozatok meghozatala.

Következésképpen, ha az érintett tagállam nem intézett az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésén alapuló kérelmet a Tanácshoz, mielőtt a Bizottság a kérdéses támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, és az ugyanezen rendelkezés első albekezdése szerinti eljárást befejezte, a Tanács már nem jogosult e harmadik albekezdésben biztosított rendkívüli hatáskörét egy ilyen támogatás közös piaccal való összeegyeztethetővé nyilvánítása végett gyakorolni.

A Tanács azzal már nem akadályozhatja meg egy ilyen határozat hatékony érvényesülését, hogy e rendelkezés alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a jogellenes, a Bizottság határozata által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás kedvezményezettjei részére a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség ellentételezése végett nyújtott támogatást.

(vö.: 29–33., 45. pontok)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (teljes ülés)

2004. június 29. (*)

„Portugál állami támogatás sertéstenyésztők részére – Közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatérítésének lehetővé tételére irányuló támogatás – Tanácsi határozat az ilyen támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről – Jogellenesség – Az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése”

A C-110/02. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: F. Santaolalla Gadea, D. Triantafyllou és V. Di Bucci, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J. Carbery és F. Florindo Gijón, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Fernandes és I. Palma, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

és

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és F. Million, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

az 1994-es és 1998-as intézkedések során kedvezményezett portugál sertéstenyésztők részére történő portugál kormány általi támogatásnyújtás engedélyezéséről szóló, 2002. január 21-i 2002/114/EK tanácsi határozat (HL L 43., 18. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (teljes ülés),

tagjai: V. Skouris elnök,  P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, C. Gulmann, J.-P. Puissochet és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök,  A. La Pergola, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és K. Lenaerts (előadó) bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az előadó bíró jelentésére,

a főtanásnok indítványának a 2003. december 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bíróság hivatalához 2002. március 25-én benyújtott keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága az EK 230. cikk alapján kérte az 1994-es és 1998-as intézkedések során kedvezményezett portugál sertéstenyésztők részére történő portugál kormány általi támogatásnyújtás engedélyezéséről szóló, 2002. január 21-i 2002/114/CE tanácsi határozat (HL L 43., 18. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését.

2        A Bíróság elnöke 2002. szeptember 16-i és 19-i végzésében a Portugál Köztársaság és a Francia Köztársaság részére engedélyezte a Tanács kérelmét  támogató beavatkozást, azzal a feltétellel, hogy a Francia Köztársaság csak az esetleges szóbeli eljárás során terjesztheti elő észrevételeit.

 A jogi háttér

3        Az EK 88. cikkének (2) és (3) bekezdései a következőképp rendelkeznek:

„(2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére –megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.

Ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget ennek a határozatnak, a Bizottság vagy bármely érdekelt állam – a 226. és 227. cikk rendelkezéseitől eltérve –közvetlenül a Bírósághoz fordulhat.

Valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást – a 87. cikk rendelkezéseitől vagy a 89. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják. Ha a Bizottság e támogatást illetően már megindította az e bekezdés első albekezdésében említett eljárást, a kérelem tagállam általi benyújtása a Tanácshoz a Tanács álláspontjának kinyilvánításáig az eljárás felfüggesztését eredményezi.

Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben a Bizottság határoz.

(3) A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.”

 A megtámadott határozat és összefüggései

4        Az 1994. május 24-i 146/94. sz. decreto-lei (Diário da República [Portugál Hivatalos Lap] I.,  A sorozat 120. sz., 1994. május 24., a továbbiakban: 1994-es törvényrendelet) olyan támogatási rendszert léptetett életbe a Portugál Köztársaságban, amely egyrészt az intenzív tenyésztési ágazat vállalkozásai számára adósságrendezési hitelkeretet, másrészt a sertéstenyésztés fellendítését támogató hitelkeretet hozott létre. E támogatási rendszerről a Bizottságot nem tájékoztatták.

5        Az EK 88. cikk (2) bekezdésének első albekezdése alapján a Bizottság elfogadta a Portugália által az intenzív sertéstenyésztési ágazat vállalkozásainak adósságrendezése és a sertéstenyésztés fellendítése érdekében életbe léptetett támogatási rendszerről szóló, 1999. november 25-i 2000/200/EK határozatot (HL 2000. L 66., 20. o.) Ennek 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az intenzív tenyésztési ágazat vállalkozásainak hitelkerete akkor nem egyeztethető össze a közös piaccal, ha a nem hátrányos helyzetű mezőgazdasági területeken a hitelkeret támogatástartalma a kapott beruházási támogatással együtt meghaladja a 35%-ot.   Ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése a közös piaccal össze nem egyeztethetőnek nyilvánítja a sertéstenyésztés fellendítését támogató hitelkeretet. A határozat 3. cikke elrendeli a már kedvezményezettek rendelkezésére bocsátott jogsértő támogatások kamattal növelt összegének visszatérítését.

6        A Portugál Köztársaság másfelől az 1999. január 4-i 4/99. sz. decreto-lei (Diário da República I., A sorozat 2. sz., 1999. január 4., a továbbiakban: 1999-es törvényrendelet) útján egy évvel meghosszabbította a sertéstenyésztési ágazatban a tenyésztést, hizlalást és feldolgozást zárt ciklusban végző üzemek által felvett egyes kölcsönök visszafizetési határidejét, továbbá kedvezményes kölcsönöket vezetett be ezen üzemek rövid távú finanszírozására. Ezekről az intézkedésekről ugyan tájékoztatták a Bizottságot, de végrehajtották őket, még mielőtt a Bizottság nyilatkozott volna róluk.

7        A Portugália által a sertéstenyésztési ágazatban alkalmazott támogatási rendszerről szóló, 2000. október 4-i 2001/86/EK bizottsági határozat (HL 2001. L 29., 49. o.) a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította e támogatásokat, és elrendelte visszatérítésüket.

8        A Portugál Köztársaság 2001. november 23-án felkérte az Európai Unió Tanácsát, hogy az EK 88. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján fogadjon el olyan „határozatot, amely engedélyezi támogatás nyújtását az 1994-ben és 1998-ban kapott támogatás visszafizetésére kötelezett portugál sertéstenyésztőknek, és e támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek [nyilvánítja]”.

9        E kérelemnek helyt adva a Tanács elfogadta a megtámadott határozatot, melynek 1. cikke a következőképpen fogalmaz:

„A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető a portugál kormány által a portugál sertéstenyésztési ágazatnak nyújtott rendkívüli támogatás, amely a Bizottság 1999. november 25-i és 2000. október 4-i határozataival érintett kedvezményezettek részére legfeljebb 16,3 millió euró összegig támogatást nyújt, melynek összege megegyezik a kedvezményezettek által e határozatok alapján visszafizetendő összeggel.”

10      A megtámadott határozat indokolása – miután felvázolja a rendkívüli körülményeket és a portugál sertéstenyésztési ágazat jellemzőit, amelyek a Portugál Köztársaságot az 1994-es és az 1999-es törvényrendeletek elfogadására indították – a 9. pontban kifejti, hogy a felsorolt törvényrendeletekkel létrehozott támogatások „[…] amint azt a forgalom fejlődése bizonyítja, nem gyakoroltak különösebb hatást a közösségi belső piacra és így nem okoztak versenytorzulást”.

11      A megtámadott határozat indokolásának 12–14. pontja értelmében:

„(12) A Bizottság az 1999. november 25-i és a 2000. október 4-i határozatában úgy vélte, hogy a kérdéses intézkedések nem egyeztethetők össze a közös piaccal. E határozatok végrehajtása során a portugál hatóságok megkezdték a juttatott támogatások visszatérítésére irányuló eljárást.

(13)      Azonban a juttatott támogatások visszatérítése nagyszámú kedvezményezett gazdasági életképességét veszélyezteti, és egyes régiókban igen negatív társadalmi hatással járna, mert a sertésállomány 50%-a az ország területének 5%-ára koncentrálódik.

(14)      Léteznek tehát olyan rendkívüli körülmények, amelyek e támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét – a jelen határozatban előírt feltételekkel – kivételesen és az észlelt egyensúlyhiány kiegyenlítéséhez feltétlenül szükséges mértékig lehetővé teszik.”

 A keresetről

12      A Bizottság öt jogi érvre alapítja keresetét: a Tanács hatáskörének hiányára, hatásköri és eljárási visszaélésre, az EK-Szerződés és több általános elv megsértésére, nyilvánvaló mérlegelési hibára és a megtámadott határozat indokolásának hiányára.

 Az első jogi érvről

 A felek érvei

13      Első jogi érvében a Bizottság azt állítja, hogy a Tanácsnak nem volt hatásköre a megtámadott határozat elfogadására. Erre vonatkozó okfejtése két lépésből áll.

14      Elsőként a Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozat hatásai azonosak az 1994-es és az 1998-as törvényrendelet alapján fizetett támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, és azok visszatérítését elrendelő 2000/200 és 2001/86 határozatok esetleges visszavonásának vagy megsemmisítésének hatásaival.

15      Azzal, hogy az érintett portugál tenyésztők számára a felsorolt bizottsági határozatok értelmében az általuk visszafizetendő összeggel egyenlő összegű támogatás nyújtását engedélyezi, a megtámadott határozat semmissé tette volna a felsorolt határozatok hatásait. Ugyanis megakadályozta volna a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatásoknak a Bizottság általi hatékony eltörlését, valamint az eredeti állapotnak az EK 88. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében a piac versenytorzulástól való megóvása érdekében előírt helyreállítását.

16      A Bizottság szerint a megtámadott határozat valójában ismét engedélyezi az eredeti támogatásokat, amelyeket a Bizottság korábban már a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított.

17      Másodsorban a Bizottság előadja, hogy az EK 88. cikk megfogalmazásából adódóan a szerződés az állami támogatások kezelésének és ellenőrzésének kizárólagos jogát ruházta a Bizottságra. Ez azzal magyarázható, hogy csak egy tagállamoktól teljesen független szerv képes a tagállamok által elfogadott támogatási intézkedéseket a szükséges tárgyilagossággal és pártatlansággal felülvizsgálni és biztosítani, hogy a versenyt ne torzítsák el a közérdekkel ellentétes intézkedések.

18      Ami a Tanács EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hatáskörét illeti, az kivételes jellegű az általános szabályokhoz képest. Ezt támasztja alá mind a rendelkezés harmadik albekezdésének a „rendkívüli körülmények”-re utaló szövege, mind a negyedik albekezdés, amely arról a határidőről rendelkezik, amely alatt a tagállam kérelme felfüggeszti a Bizottság előtti eljárást, és amely határidő leteltével feléled a Bizottság azon hatásköre, hogy az érintett támogatásokról véglegesen határozzon. Ha a Tanács határozata minden körülmények között elsőbbséget élvezne a Bizottságéval szemben, akkor végeredményben nem lenne jelentősége a Tanács ezen – a Bizottságét csak meghatározott időben megelőző – döntési jogosítványának.

19      A Bizottság szerint ebből az következik, hogy a Tanács nem hozhat az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján határozatot, ha a Bizottság határozata valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított. Ebben az esetben nincs hatásköre arra sem, hogy a határozat hatásait olyan támogatások nyújtását engedélyezve hárítsa el, amelyek elsősorban a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások kedvezményezettjeinek a határozatban előírt visszatérítési kötelezettségét ellentételezik.

20      A Tanács elsősorban azt állítja: a Bizottság érvelése teljes egészében azon a az előfeltevésen nyugszik, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezte vagy visszavonta a 2000/200 és 2001/86 határozatokat. Pedig a megtámadott határozat nem vonja kétségbe az e határozatokon alapuló visszatérítési kötelezettséget, hiszen a Tanács éppen, a határozatok maradéktalan végrehajtásának gazdasági és szociális következményeire figyelemmel döntött úgy, hogy engedélyezi a Portugál Köztársaságnak az új támogatás odaítélését.

21      Az új támogatásként való minősítés ugyanis formai és objektív szempontoktól függ. Márpedig a megtámadott határozattal engedélyezett támogatás az 1994-es és az 1998-as törvényrendeletektől eltérő tagállami rendelkezésen alapuló új kifizetést jelentene, amelyre más jogosultsági és kifizetési feltételek teljesülnek, mint az e törvényrendeletek alapján megítélt támogatásoknál.

22      A Tanács szerint az a tény, hogy a megtámadott határozat által engedélyezett támogatás új támogatásnak minősül, már az „új támogatás”-nak az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999 (EK) tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339.o.) 1. cikkében írt meghatározásából is következik, amely szerint új támogatás az „olyan támogatás, azaz támogatási program és egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is”. Ugyanis a „létező” támogatás fogalma magában foglalná azt is, hogy a kérdéses támogatást már engedélyezték, márpedig a megtámadott határozat által érintett támogatás esetében nem ez a helyzet.

23      Másfelől, a 659/1999 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése – mely szerint a tagállam felhatalmazható arra, hogy a támogatás visszafizetését összekapcsolja az érintett vállalkozásnak szánt megmentési célú támogatás kifizetésével – megerősíti, hogy ugyanazon gazdasági szereplők részére egymást követően adott állami támogatásokról is lehet eltérően rendelkezni. Ugyanez a helyzet a közösségi bírósági gyakorlatban is, mely hallgatólagosan megengedte, hogy a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősített új támogatások folyósítását a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített korábbi támogatások visszafizetésétől tegye függővé (az Elsőfokú Bíróságnak a T-244/93. és T-486/93. sz., TWD kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 13-án hozott ítélete [EBHT 1995., II-2265. o.] és a Bíróságnak a C-355/95. P. sz., TWD kontra Bizottság ügyben 1997. május 15-én hozott ítélete [EBHT 1997., I-2549. o.]).

24      Végül a Tanács előadja, hogy sem a Bizottságnak a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozata, sem más jogszabály nem tiltja azt, hogy egy ilyen támogatás kedvezményezettjei a többé-kevésbé közeli jövőben más támogatásokat kapjanak. A minden egyes újabb támogatás egyedi elbírálásának elvét minden helyzetben be kell tartani (a C-441/97. P. sz., Wirtschaftsvereinigung Stahl és társai kontra Bizottság ügyben 2000. november 23-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-10293. o.] 55. pontja). Ha a megtámadott határozatot nem hozták volna meg, akkor az általa engedélyezett támogatást a Portugál Köztársaság végül is bejelentette volna a Bizottságnak, és akkor a Bizottságnak kellett volna megvizsgálnia a támogatást és határoznia róla.

25      Másrészt az EK 88. cikk (2) bekezdésének jelentőségét illetően a Tanács úgy véli, hogy a rendelkezés negyedik albekezdésében említett három hónapos határidő egyszerűen az eljárás felfüggesztését írja elő. Ebből az következne, hogy a Tanács a határidő lejárta ellenére továbbra is engedélyezhetné a kérdéses támogatást.

26      A Bizottságnak valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozata és a Tanácsnak az ugyanezen támogatást engedélyező későbbi határozata közötti esetleges összeegyeztethetetlenség kérdésében a Tanács álláspontja az, hogy az egymással összeegyeztethetetlen normákra, ha köztük nincs hierarchikus viszony, az az elv vonatkozik, miszerint a későbbi norma lerontja a korábbit.

27      A Portugál Köztársaság lényegében osztja a Tanács álláspontját. A megtámadott határozattal engedélyezett támogatás új, az 1994-es és 1999-es törvényrendeletekkel bevezetettektől különböző támogatás lenne; a Bizottságnak is ezen a jogcímen jelentették be. E tagállam szerint az a körülmény, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése nem csupán a „nyújtani kívánt”, hanem a „nyújtott” támogatásról történő határozathozatalra is feljogosítja a Tanácsot, megerősíti, hogy a Tanács akkor is engedélyezhet egy támogatást, ha arról a Bizottság már határozott. Ugyanezen cikk (3) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a támogatás megadásához vagy „nyújtásához” annak Bizottság általi előzetes vizsgálata szükséges, és a támogatásnyújtás csak a Bizottság jóváhagyó határozatával válik lehetségessé.

 A Bíróság álláspontja

28      A Bizottság által keresetének alátámasztásául előadott első jogi érvről történő döntéshez először is rögzítendő: az EK 88. cikk (2) bekezdését, mint a Bizottság is állította, úgy kell értelmezni, hogy ha a Bizottság határozatában már megállapította az állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét, akkor a Tanács nem határozhat e rendelkezés harmadik albekezdése alapján úgy, hogy e támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető a közös piaccal.

29      E tekintetben legelőször is arra kell emlékeztetni, hogy az EK 88. cikk alapján a Szerződés a támogatások állandó vizsgálatának és ellenőrzésének rendszerét hozta létre, amelyben a közös piaccal való esetleges összeegyeztethetetlenség megállapítása a Bizottság hatáskörébe tartozó megfelelő eljárásban, az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság ellenőrzésével történik. Így az EK 87. és 88. cikk a Bizottságnak központi szerepet juttat a támogatások közös piaccal való esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapításában (lásd különösen a C-354/90. sz., Fédération nationale du commerce extérieur des produits alimentaires és Syndicat national des négociants et transformateurs de saumon ügyben 1991. november 21-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5505. o.] 9. és 14. pontjait).

30      Meg kell jegyezni továbbá, hogy amint ez magából az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdéséből is kiderül, ez a rendelkezés kivételes és különleges esetre vonatkozik (a 156/77. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1978. október 12-én hozott ítélet [EBHT 1978., 1881. o.] 16. pontja). E rendelkezés szerint ugyanis „valamely tagállam kérelmére” a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást „a 87. cikk rendelkezéseitől vagy a 89. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve” a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják.

31      Ebből az következik, hogy a Tanácsnak az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésén alapuló hatásköre – mint azt a Bizottság helyesen állítja – nyilvánvalóan kivételes jellegű.

32      Ebben az összefüggésben el kell ismerni, hogy a 88. cikk (2) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdésében írt szabályokból – melyek szerint egyrészt a tagállami kezdeményezésre történt tanácsi eljárás három hónapra felfüggeszti a Bizottság folyamatban lévő vizsgálatát, másrészt e határidő elteltével a Tanács határozatának hiányában a Bizottság határoz – az következik, hogy a határidő letelte után a Tanácsnak már nincs hatásköre a harmadik albekezdés alapján határozatot hozni a kérdéses támogatásról. Így elkerülhető az egymással ellentétesen rendelkező határozatok meghozatala.

33      A Tanács hatáskörének arra az időszakra történő korlátozása, amikor a Bizottság már megkezdte az EK 88. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerinti eljárást, de még nem fogadta el a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatot, továbbá az a körülmény, hogy a negyedik albekezdésben írt három hónapos határidő lejártával egyedül a Bizottság lesz jogosult a kérdéses támogatásról határozni, azt eredményezi, hogy – ha az érintett tagállam nem intézett az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésén alapuló kérelmet a Tanácshoz, mielőtt a Bizottság a kérdéses támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, és az ugyanezen rendelkezés első albekezdése szerinti eljárást befejezte – a Tanács többé nem jogosult a harmadik albekezdésben biztosított rendkívüli hatáskörét egy ilyen támogatás közös piaccal való összeegyeztethetővé nyilvánítása végett gyakorolni.

34      Ez utóbbi tekintetben figyelemre méltó, hogy az 1996. február 29-i ítélettel befejezett C-122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben (EBHT 1996., I-881. o.) a Tanács vitatott határozata nem a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozatot követte, mert ebben az ügyben a Bizottság az EK 88. cikkének (3) bekezdése alapján csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy úgy ítélte meg, hogy a támogatástervezet nem egyeztethető össze a közös piaccal, és megnyitotta a (2) bekezdés első albekezdése szerinti eljárást.

35      Végezetül megállapítható, hogy a jelen ítélet 32. és 33. pontjában írt értelmezés – mely teszi lehetővé annak elkerülését, hogy a Bizottság és a Tanács ugyanazon állami támogatásról egymás után ellentétes határozatokat hozzon – hozzájárul, mint erre a Bizottság helyesen rámutatott, a jogbiztonság fenntartásához. E tekintetben különösen azt fontos felidézni, hogy az ésszerű jogorvoslati határidő leteltével vagy a jogorvoslati jog kimerítésével beálló közigazgatási határozat jogerős jellege hozzájárul ehhez a biztonsághoz (a C-453/00. sz., Kühne & Heitz ügyben hozott 2004. január 13-i ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 24. pontja).

36      A portugál kormány azon érvét illetően, miszerint az EK 88. cikk (2) bekezdése a „nyújtott” támogatásról történő határozathozatalra is feljogosítja a Tanácsot, miközben e cikk (3) bekezdéséből adódóan a támogatás „nyújtásához” éppen az szükséges, hogy arról a Bizottság előzetesen állást foglaljon úgy, hogy a Tanács olyan támogatásról határozna, amely korábban a Bizottság határozatának tárgya volt, azt kell megállapítani, hogy az fogalmi ellentmondáson alapul. Ugyanis nem állítható egyszerre az, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében „nyújtott” támogatás szükségképpen olyan támogatás, amelyet korábban a Bizottság már az EK 87. cikk alkalmazásával a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított, valamint az, hogy e szabálytól eltérve utóbb a Tanács egy ilyen támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthat.

37      Másrészt, a Bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy abba a körülménybe, miszerint a Tanács nem jogosult olyan támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről állást foglalni, amelyről a Bizottság már jogerősen határozott, bele kell-e érteni azt is, mint ezt a Bizottság állítja, hogy a Tanácsnak az olyan támogatásról sincs hatásköre dönteni, amely a korábban a Bizottság határozata által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, jogellenes támogatás kedvezményezettjei részére az e bizottsági határozat folytán keletkező visszatérítési kötelezettség ellentételezésére szolgál.

38      E tekintetben először is azt kell rögzíteni, hogy – a Tanács állításától eltérően – a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem lehet arra következtetni, hogy a közösségi intézmények teljesen szabadon, a Bizottság korábbi, az érdekelteknek eredetileg nyújtott támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatára tekintet nélkül dönthetnének egy ilyen támogatásról.

39      Ugyanis a Bíróság éppenhogy úgy döntött, hogy amikor a Bizottság az állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét vizsgálja, tekintetbe kell vennie minden érdemleges körülményt, így adott esetben a valamely korábbi határozatában már értékelt összefüggéseket, valamint az e határozat folytán valamely tagállamot terhelő kötelezettségeket is (lásd különösen a C-261/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. október 3-án hozott ítélet [EBHT 1991. I-4437. o.] 20. pontját és a fent hivatkozott TWD kontra Bizottság ügy 26. pontját). A Bíróság ebből arra következtetett, hogy ha a Bizottsággal nem közölnek semmilyen új körülményt, amely miatt a kérdéses támogatásokra a szerződés alapján eltérés alkalmazható, akkor a Bizottság határozatát a korábbi határozatban írt értékelésre és az ott meghatározott feltétel figyelmen kívül hagyására alapíthatja (a fent idézett Olaszország kontra Bizottság ítélet 23. pontja).

40      A Bíróság továbbá úgy döntött, hogy a Bizottságnak be nem jelentett és a Bizottság határozata által – az érintett összegek visszakövetelésének előírása nélkül – a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított állami támogatási rendszer következményeit fenntartó átmeneti szabályozást lehetőleg úgy kell értelmezni, hogy összhangban álljon e határozattal, azaz hogy az ilyen szabályozás a bizottsági határozattal szankcionált támogatási rendszer eltörlését követően ne tegye lehetővé újabb állami támogatás nyújtását (a C-297/01. sz., Sicilcassa és társai ügyben hozott 2003. július 4-i végzés [EBHT I-7849. o.] 44. pontja).

41      Fontos továbbá megjegyezni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jogellenesen nyújtott állami támogatás visszaköveteléssel történő megszüntetése logikus következménye a jogellenesség megállapításának (lásd különösen a C-142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben [ún. „Tubemeuse”-ügy] 1990. március 21-én hozott ítélet [EBHT I-959. o.] 66. pontját és a C-310/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet [EBHT I-2289. o.] 98. pontját).

42      A Bizottság által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás megszüntetésére vonatkozó tagállam kötelezettsége a korábbi állapot helyreállítását célozza, és ez a cél akkor érhető el, ha a kedvezményezett a kérdéses támogatást – adott esetben késedelmi kamattal növelve – visszafizeti. E visszafizetés folytán a kedvezményezett elveszti azt az előnyt, amelyet piaci versenytársaival szemben élvezett, és helyreáll a támogatás nyújtása előtti állapot (lásd különösen a C-350/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4-én hozott ítélet [EBHT I-699. o.] 21. és 22. pontját, valamint a fent idézett Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet 98. és 99. pontját).

43      E körülmények között annak engedélyezése, hogy egy tagállam a jogellenes, a Bizottság határozata által a közös piaccal korábban összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás kedvezményezetteinek a jogellenes támogatással egyező összegű új támogatást adjon avégett, hogy semlegesítse a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség hatásait, nyilvánvalóan megakadályozná a Bizottság EK 88. és EK 89. cikk alapján hozott határozatainak hatékony érvényesülését (lásd a C-5/89. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1990. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT I-3437. o.] 17. pontját és a fent idézett Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet 104. pontját).

44      Végül emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen ítélet 33. és 35. pontjából kiderül, ha a Bizottság elfogadta a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatot, a Tanács nem akadályozhatja meg e határozat hatékony érvényesülését azáltal, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a határozatot.

45      Következésképpen a Tanács azzal már nem akadályozhatja meg egy ilyen határozat hatékony érvényesülését, hogy e rendelkezés alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a jogellenes, a Bizottság határoza által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás kedvezményezettjei részére a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség ellentételezése végett nyújtott támogatást.

46      Összességében meg kell állapítani, hogy ilyen körülmények között a másodjára nyújtott támogatás olyannyira elválaszthatatlan attól a támogatástól, amelynek a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét a Bizottság már megállapította, hogy e támogatásoknak az EK 88. cikk (2) bekezdésének alkalmazása végett történő elhatárolása igencsak önkényesnek tűnik.

47      Mindezen meggondolásokból az következik, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Tanács e rendelkezés alapján érvényesen nem nyilváníthat a közös piaccal összeegyeztethetőnek a Bizottság határozata által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, jogellenes támogatás kedvezményezettjei részére nyújtott, a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség ellentételezésére irányuló összegű támogatást.

48      Jelen ügyben megállapítható, hogy a Portugál Köztársaság nem nyújtott be a Tanácshoz az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti kérelmet az 1994-es és az 1999-es törvényrendelettel létesített támogatások közös piaccal összeegyeztethetővé nyilvánítása érdekében. Az is megállapítható, hogy a 2000/200 és a 2001/86 határozat e támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, és elrendelte visszakövetelésüket.

49      Ami a megtámadott határozatot illeti, meg kell állapítani, hogy már annak címéből és 1. cikkéből kiderül: a támogatás, amelyet a közös piaccal összeegyeztethetővé kíván nyilvánítani, azt a sajátságos célt szolgálja, hogy olyan támogatást nyújtáson a 2000/200 és 2001/86 határozat által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások kedvezményezettjeinek, amelynek összege lehetővé teszi ez utóbbiak számára, hogy eleget tegyenek e két határozatban előírt visszafizetési kötelezettségüknek.

50      Mint az a jelen ítélet 47. pontjából kiderül, a Tanács jogszerűen nem fogadhatott el a megtámadott határozathoz hasonló határozatot.

51      Ebből az következik, hogy a Bizottság által a keresetének alátámasztására felhozott, a Tanács hatáskörének a megtámadott határozat elfogadására vonatkozó hiányán alapuló első jogi érve megalapozott; következésképpen e határozatot meg kell semmisíteni.

 A második, harmadik, negyedik és ötödik jogi érvről

52      A Bizottság keresetének első jogi érve helytálló, és a megtámadott határozatot ezen az alapon meg kell semmisíteni; így a Bizottság keresetében hivatkozott többi jogi érv vizsgálata szükségtelen.

 A költségekről

53      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a pervesztes felet, ha a pernyertes ezt kérte, kötelezik a költségek viselésére. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni. Ugyanezen szabályzat 69. cikkének 4. §-ával összhangban a Portugál Köztársaság és a Francia Köztársaság maguk viselik költségeiket.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (teljes ülés)

a következőképpen határozott:

1)      Az 1994-es és 1998-as intézkedések során kedvezményezett portugál sertéstenyésztők részére történő portugál kormány általi támogatásnyújtás engedélyezéséről szóló, 2002. január 21-i 2002/114/EK tanácsi határozatot megsemmisíti.

2)      A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

3)      A Portugál Köztársaság és a Francia Köztársaság maguk viselik költségeiket.

Skouris

Jann

Timmermans

Rosas

Gulmann

Puissochet

Cunha Rodrigues

La Pergola

Schintgen

Macken

Colneric

von Bahr

Lenaerts

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. június 29-i nyilvános ülésen.

R. Grass

V. Skouris

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: francia.