C-30/02. sz. ügy

Recheio – Cash & Carry SA

kontra

Fazenda Pública/Registo Nacional de Pessoas Colectivas

(a Tribunal Tributário de Primeira Instância de Lisboa [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Jogalap nélkül megfizetett összeg visszatérítése – A kereset benyújtására nyitva álló 90 napos határidő – A tényleges érvényesülés elve”

Az ítélet összefoglalása

Közösségi jog – Közvetlen hatály – A közösségi joggal összeegyeztethetetlen nemzeti adók – Visszatérítés – Módozatok – A nemzeti jog alkalmazása – Feltételek – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása – 90 napos jogvesztő határidő – Megengedhetőség

A jogalap nélkül beszedett tagállami adókra vonatkozó közösségi szabályozás hiányában a hatáskörrel rendelkező bíróságok meghatározása és a közösségi jogból származó jogok védelmét a jogalanyok számára biztosító keresetekre vonatkozó eljárási szabályok kialakítása az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata; e szabályok azonban egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló tagállmi keresetekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését (tényleges érvényesülés elve).

A tényleges érvényesülés elvét illetőleg a jogvesztő jellegű, ésszerű keresetindítási határidők meghatározása összeegyeztethető a közösségi joggal, amely egyaránt védi az adóalanyt és az érintett közigazgatást. Ebben a tekintetben az adó önkéntes megfizetésére előírt határidő lejártától számított 90 napos jogvesztő határidő meghatározása ésszerűnek tűnik, amennyiben elegendően hosszú ahhoz, hogy az adóalany – a tények ismeretében – döntést hozzon megsemmisítési kereset indításáról, illetve ebből a célból összegyűjtse az ügy valamennyi szükséges ténybeli és jogi elemét.

Ebből következik, hogy a közösségi jog tényleges érvényesülésének elvével nem áll ellentétben az, ha a közösségi jog megsértésével behajtott adó visszatérítése iránti keresetet illetően az említett adó önkéntes megfizetésére előírt határidő lejártától számított 90 napos jogvesztő határidőt állapítanak meg.

(vö. a 17–18., 21–22., és 26. pont és rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. június 17. (*)

„Jogalap nélkül megfizetett összeg visszatérítése – A kereset benyújtására nyitva álló 90 napos határidő – Tényleges érvényesülés elve”

A C-30/02. sz. ügyben,

a Bírósághoz a  Tribunal Tributário de Primeira Instância de Lisboa (Portugália) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

a Recheio – Cash & Carry SA

és

a Fazenda Pública/Registo Nacional de Pessoas Colectivas

között

a Ministério Público

részvételével

folyamatban lévő eljárásban

a közösségi jog értelmezése a jogalap nélkül megfizetett összeg visszakövetelésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. La Pergola és S. von Bahr (előadó), R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        Recheio – Cash & Carry SA képviseletében C. Teixeira Osório de Castro és J. Vieira Peres advogados,

–        a portugál kormány képviseletében  L. Fernandes és A. I. Pinto, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A. M. Alves Vieira és  R. Lyal, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Castro Marques advogado,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Recheio – Cash & Carry SA (képviselik: J. Vieira Peres, valamint P. Sousa Machado és M. Fontaine de Campos advogados), a portugál kormány (képviseli: L. Fernandes, segítője: C. Baptista Lobo advogado), a Bizottság (képviselik: A.  M. Alves Vieira és R. Lyal) szóbeli észrevételeinek a 2003. november 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2003. december 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően

meghozta a következő

Ítéletet

1        A 2001. december 27-én meghozott végzéssel, amely 2002. február 4-én érkezett a Bírósághoz, a Tribunal Tributário de Primeira Instância de Lisboa az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából három kérdést tett fel a közösségi jog értelmezéséről a jogalap nélkül megfizetett összeg visszatérítése tárgyában.

2        E kérdések a Recheio – Cash & Carry SA (a továbbiakban: Recheio) és a Fazenda Pública/Registo Nacional de Pessoas Colectivas (Államkincstár/Jogi személyek állami nyilvántartása) között folyó eljárásban merültek fel a nyilvántartási díj visszatérítésével összefüggésben, amelyet a Recheio fizetett a jogi személyek állami nyilvántartásának díjairól szóló, 1989. május 22-i 366/89. sz. rendelet 3. cikkének 4. bekezdése alapján. (Diário da República I., A sorozat, 117. sz., 1989. május 22.).

 Az alapeljárás és a jogi háttér

3        A Lisszabonban 1997. november 5-én kiállított közjegyzői okirat útján a Recheio eljárást kezdeményezett jegyzett tőkéjének 100 000 000 PTE-ről 1 000 000 000 PTE-re történő felemelése végett.

4        A tőkeemelést 1998. március 4-én bejegyeztette a jogi személyek állami nyilvántartásába. A jogi személyek állami nyilvántartásának díjainak táblázatáról szóló rendelet 3. cikkének 4. bekezdése alapján nyilvántartási díj címén 2 251 000 PTE megfizetésére kötelezték, melynek ugyanezen a napon eleget tett.

5        2001. július 11-én, Recheio eljárást indított a Tribunal Tributário de Primeira Instância de Lisboa előtt a 2 250 000 PTE visszatérítéséhez való jogának megállapítása iránt. Érvelése szerint a díj megfizetésére való kötelezése sérti a közösségi jogot sértő módon történt, különös tekintettel a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i 69/335/EGK irányelv 10. cikkének c) pontjára, illetve a 12. cikk 1. bekezdése e) pontjára (HL L 249., 25. o.).

6        A Recheio ezen igényét a Bíróság joggyakorlatára alapozta, amely szerint a tőketársaságnál végrehajtott tőkeemelés állami nyilvántartásba való bejegyzése esetén fizetendő díj, amennyiben az az irányelv értelmében adóztatásnak minősül, a 69/335 irányelv 10. cikkének c) pontja szerint főszabály szerint tilos (lásd különösen a C-56/98. sz. Modelo-ügyben 1999. szeptember 29-én hozott ítéletet [EBHT 1999., I-6427. o.] és a C-134/99. sz. IGI-ügyben 2000. szeptember 26-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-7717. o. ] 25. pontját).

7        A Tribunal Tributário de Primeira Instância megsemmisítés iránti keresetként értelmezte a Recheio keresetét. Álláspontja szerint e keresetet „az adók önkéntes megfizetésére előírt határidő lejártától számított” 90 napon belül kellett volna benyújtani, a Código de Processo Tributário (adózási eljárásról szóló  törvénykönyv, a továbbiakban: CPT) 123. cikke alapján, amelyet az 1991. április 23-i 154/91. sz. törvényerejű rendelet vezetett be (Diário da República I., A sorozat, 94. sz., 1991. április 23.), amely így megfelel a Código de Precédimento e Processo Tributário (adózási eljárási és perjogi törvénykönyv, a továbbiakban: CPPT) 102. cikkének, amelyet a CPPT-ről szóló, 2001. június 5-i 15/2001. sz. törvény (Diário da República I., A sorozat, 130. sz., 2001. június 5.) által módosított 1999. október 26-i 433/99. sz. törvényerejű rendelet állapított meg (Diário da República I., A sorozat, 250. sz., 1999. október 26.).

8        A Tribunal Tributário de Primeira Instância érvelése szerint a megsemmisítési kereset indítására rendelkezésre álló 90 napos határidő egyrészt nem lehet kedvezőtlenebb, mint a nemzeti jogon alapuló, eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelmekre meghatározott határidő, másrészt nem teheti gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését.

9        A Tribunal Tributário de Primeira Instância megállapította, hogy az ügyben szereplő határidő valamennyi adóbehajtási aktusra alkalmazandó: a közösségi, illetve a tagállami jogon alapulókra egyaránt.

10      Az említettek okán a Tribunal Tributário de Primeira Instância de Lisboa az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket intézte a Bírósághoz:

„1) Ellentétes-e a közösségi joggal az, ha valamely tagállam – a közösségi jog megsértésével behajtott adók visszatérítése iránti keresetek esetében – az önkéntes megfizetésre rendelkezésre álló határidő lejártától számított 90 napos elévülési határidőt állapít meg; és ha a visszatérítésre vonatkozó jog gyakorlása így rendkívül megnehezedik?

2) Igenlő válasz esetén mi a legrövidebb határidő, amely összeegyeztethető azzal az elvvel, hogy tilos a jog gyakorlásának e rendkívüli megnehezítése?

3) Melyek a határidő meghatározásának ismérvei?”

 Az eljárás újbóli megnyitását kezdeményező kérelemről

11      A Bíróság Hivatalához 2004. január 23-án érkezett keresetlevelében a Recheio a főtanácsnok indítványát követően a szóbeli eljárás újbóli megnyitását kérte. A Recheio hangsúlyozta, hogy a főtanácsnok következtetéseit a portugál jog nyilvánvalóan helytelen értelmezésére alapozta, amely szerint a szóban forgó elévülési határidő nem 90 nap volt, hanem öt és fél hónap.

12      E tekintetben nem árt felidézni, hogy a Bíróság – az eljárási szabályzat 61. cikkének megfelelően – hivatalból, a főtanácsnok vagy a felek kérelmére elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha azt olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg (lásd különösen a C-299/99. sz. Philips-ügyben 2002. június 18-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5475. o.] 20. pontját, a C-184/01. sz., Hirschfeldt kontra AEE ügyben 2002. november 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10173. o.] 30. pontját és a C-209/01. sz., Schilling és Fleck-Schilling ügyben 2003. november 13-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 19. pontját).

13      Mivel e két eset egyikének jellemzői sem illenek a jelen ügyre, a Bíróság úgy véli, hogy a szóbeli eljárás újbóli megnyitásának jelen esetben nincs helye. Így az erre irányuló kérelmet el kell utasítani.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

14      Kérdéseivel, melyeket nem árt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak megállapítására törekszik, hogy ellentétes-e a közösségi jog tényleges érvényesülésének elvével az, hogy a közösségi jog megsértésével behajtott adó visszatérítése iránti kereset benyújtására az adó önkéntes megfizetésére megállapított határidő lejártától számított 90 napos jogvesztő határidőt határozzanak meg.

15      Figyelembe kell venni, hogy a tagállamok elvileg kötelesek visszatéríteni a közösségi jog megszegésével beszedett adókat (lásd a C-192/95 – C-218/95. sz. Comateb és társai egyesített ügyekben 1997. január 14-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-165.o.] 20. pontját).

16      A Bíróság többször utalt arra, hogy a kötelezettség hiányában befizetett adók visszatérítésére a különböző tagállamokban – sőt még ugyanazon tagállam területén belül is – a különböző adók és illetékek szerint különféle megoldásokat alkalmaznak. Bizonyos esetekben az ilyen jogviták vagy igények a törvény szerinti formai és időbeli feltételeknek vannak alávetve, melyek az adóhatóság felé irányuló kérelmekre éppúgy vonatkoznak, mint a bírósági keresetekre. Más esetekben a kötelezettség hiányában befizetett adók visszatérítése iránti igényeket a rendes bíróságoknál kell érvényesíteni, a jogalap nélkül megfizetett összeg visszatérítése iránti kereset formájában, melyek benyújtására nyitva álló határidő mértéke változó hosszúságú, bizonyos esetekben megegyezik az általános elévülési határidővel (lásd különösen, a C-343/96. sz. Dilexport-ügyben 1999. február 9-én hozott ítélet [EBHT 1999.,  I-579. o.] 24. pontját).

17      A nemzeti rendszerek változatossága a jogalap nélkül behajtott adókra vonatkozó közösségi szabályozás hiányának eredménye. A hatáskörrel rendelkező bíróságok meghatározása, a közösségi jogból származó jogok védelmét a jogalanyok számára biztosító keresetekre vonatkozó eljárási szabályok kialakítása az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata; e szabályok azonban egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló tagállami jogi keresetekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését (tényleges érvényesülés elve) (lásd különösen a C-231/96. sz. Edis-ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-4951. o.] 34. pontját).

18      Ami ezt az utóbbi elvet illeti, az adóalanyt és az érintett közigazgatást egyaránt védő jogbiztonság érdekében a Bíróság elismerte az ésszerű mértékben meghatározott jogvesztő jellegű keresetindítási határidők közösségi joggal való összeegyeztethetőségét (a fent hivatkozott Edis-ítélet 35. pontja).

19      Jelen esetben a CPT 123. cikke, melynek helyébe a CPPT 102. cikke 1. bekezdésének a) pontja lépett, az adó önkéntes megfizetésétől számított 90 napos jogvesztő határidőt ír elő az adót meghatározó aktusra vonatkozó megsemmisítési kereset benyújtására.

20      Jóllehet a fent hivatkozott Edis-ügyben hozott ítélet az adó megfizetésétől számított három éves – az alapügyben szereplőnél jelentősen hosszabb –jogvesztő határidőre vonatkozott, az ítéletből és a Bíróság állandó joggyakorlatából mégis az következik, hogy a tagállamoknak fennmarad a joguk a jogalap nélkül megfizetett összeg visszatérítése esetén a hosszabb vagy rövidebb határidő meghatározására, feltéve hogy ez nem teszi lehetetlenné, illetve nem nehezíti meg rendkívül a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását.

21      Jelen esetben az adó önkéntes megfizetésétől számított 90 napos határidő úgy tekintendő, mint amely elegendően hosszú ahhoz, hogy az adóalany – a tények ismeretében – döntést hozzon a megsemmisítési keresetet indításáról, illetve e célból összegyűjtse az ügy valamennyi ténybeli és jogi elemét.

22      Ahogyan a főtanácsnok indítványának 41. pontjából következik, ez a határidő – összehasonlítva számos más tagállam jogrendjében meghatározott hasonló határidők terjedelmével – ésszerűnek minősíthető.

23      A Recheio érvével kapcsolatban, amely szerint egy ilyen határidő elfogadhatatlan, mivel a Portugál Köztársaság az adó megfizetésének idején nem ültette át a 69/335 irányelvet (csak két évvel a fent hivatkozott Modelo ítéletet követően), meg kell jegyezni, hogy a közösségi jog nem tiltja meg egy tagállamnak, amely nem ültette át megfelelően a 69/335  irányelvet, hogy a belső jogi jogvesztő határidőre hivatkozzon, amikor szembehelyezkedik az ezen irányelv megszegésével beszedett adók visszatérítésére vonatkozó keresetekkel. Az a körülmény, hogy a Bíróság a közösségi jogi rendelkezés értelmezéséről egy előzetes döntéshozatali ítéletet hozott, ebből a szempontból alapvetően közömbös (lásd különösen a fent hivatkozott Edis-ítélet 20. és 47. pontját).

24      A Recheio érvéről, amely szerint az ügybeli határidő nem indokolt, mivel az adóhatóság számára hosszabb határidők állnak rendelkezésre az adó adóalanytól való behajtására éppúgy, mint az adókivetési határozatok hivatalból való kijavítására, megállapítható, hogy ez a körülmény nem jelenti azt, hogy a hatékonyság elvére tekintettel az alapügyben szereplő 90 napos határidő nem volna elegendő. A határidők, amelyekkel az adóhatóság az adóügyi hatásköre gyakorlása céljából rendelkezik, egyébként rendszerint más célokat szolgálnak, mint a megsemmisítési kereset benyújtására rendelkezésre álló határidők.

25      A fentiek alapján megállapítható, hogy egy – az alapügyben szereplőhöz hasonló – tagállami jogvesztő határidő nem nehezíti meg rendkívüli mértékben a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását, és a gyakorlatban sem teszi azt lehetetlenné.

26      Ezért a Tribunal Tributário de Primeira Instância által feltett kérdésekre adandó válasz az, hogy a közösségi jog tényleges érvényesülésének elvével nem áll ellentétben az, ha a közösségi jog megsértésével behajtott adó visszatérítése iránti keresetet illetően az említett adó önkéntes megfizetésére előírt határidő lejártától számított 90 napos jogvesztő határidőt állapítanak meg.

 A költségekről

27      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő portugál kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségeket nem kell megtéríteni. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (első tanács)

a Tribunal Tributário de Primeira Instância de Lisboa 2001. december 27-i végzésével hozzá intézett kérdéseire válaszolva a következőképpen határozott:

A közösségi jog tényleges érvényesülésének elvével nem áll ellentétben az, ha közösségi jog megsértésével behajtott adó visszatérítése iránti keresetet illetően az említett adó önkéntes megfizetésére előírt határidő lejártától számított 90 napos jogvesztő határidőt állapítanak meg.

Jann

La Pergola

von Bahr

Silva de Lapuerta

Lenaerts

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. június 17-i nyilvános ülésen.

R. Grass

P. Jann

hivatalvezető

az első tanács elnöke

---

* Az eljárás nyelve: portugál.