CHRISTINE STIX-HACKL

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2004. június 8. (1)

C‑46/02. sz. ügy

Fixtures Marketing Ltd

kontra

Oy Veikkaus Ab

(A Vantaan Käräjäoikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„96/9/EK irányelv – Adatbázisok – Jogi védelem – Sui generis jog – Felhasználásra jogosult – Jelentős ráfordítás – Adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése és előállítása – Adatbázis tartalmának jelentős része – Kimásolás és újrahasznosítás – Sport – Fogadások”

I –    Előzetes észrevételek

1.        Jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11‑i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: irányelv) értelmezésére vonatkozó négy párhuzamos eljárás(3) egyike. Tárgya, hasonlóan a többi eljáráshoz, az úgynevezett sui generis jog által biztosított védelem és ennek a sportfogadások terén való alkalmazhatósága.

II – Jogi háttér

A –    A közösségi szabályozás

2.        Az irányelv 1. cikke az irányelv tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Kivonatosan így rendelkezik:

„(1) Ez az irányelv a bármilyen formában létrehozott adatbázisok jogi védelméről szól.

(2) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában »adatbázis« az önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek elemeihez elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.”

3.        A III. fejezet 7‑11. cikke szabályozza a sui generis jogot. A védelem tárgyát szabályozó 7. cikk kivonatosan így rendelkezik:

„(1) Azon adatbázisok előállítói számára, amelyek tartalmának megszerzése, ellenőrzése illetve előállítása minőségileg vagy mennyiségileg jelentős ráfordítással járt, a tagállamok biztosítják a jogot arra, hogy az adatbázis egész tartalmának vagy minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részének kimásolását és/vagy újrahasznosítását megakadályozzák.

(2) E fejezet alkalmazásában:

a)      »kimásolás« az adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének más hordozóra bármilyen eszközzel, illetve bármilyen formában történő végleges vagy ideiglenes átvitele;

b)      »újrahasznosítás« az adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele bármilyen módon a mű példányainak terjesztése, bérbeadás, on-line közvetítés vagy egyéb módon történő közvetítése útján. Az adatbázis valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli viszonteladásának ellenőrzésére vonatkozó jogot;

A nyilvános haszonkölcsönzés nem minősül kimásolásnak, illetve újrahasznosításnak. (3) Az (1) bekezdésben említett jog átruházható, átengedhető és felhasználási szerződés tárgya lehet.

[…]

(5) Az adatbázis tartalmának jelentéktelen része ismételten és rendszeresen nem másolható ki, és/vagy nem hasznosítható újra, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.”

4.        A jogszerű felhasználók jogait és kötelezettségeit szabályozó 8. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A nyilvánosság számára bármilyen módon hozzáférhetővé tett adatbázis előállítója nem akadályozhatja meg, hogy az adatbázis jogszerű felhasználója az adatbázis tartalmának minőségileg és/vagy mennyiségileg jelentéktelen részeit bármely célra kimásolja és/vagy újrahasznosítsa. Ha a jogszerű felhasználó csupán az adatbázis valamely részének kimásolására és/vagy újrahasznosítására jogosult, e bekezdést csak az adatbázis e részére kell alkalmazni.”

5.        A 9. cikk értelmében a tagállamok a sui generis jog alól kivételeket határozhatnak meg.

B –    A nemzeti szabályozás

6.        A szerzői jogi törvény (1991/34) 49. §-ának (1) bekezdése az irányelv alapján elvégzett törvénymódosítást megelőzően úgy rendelkezett, hogy gyűjteményeket, táblázatokat, programokat vagy más hasonló jellegű műveket, amelyekben nagyszámú adat van elrendezve, a nyilvánosságra hozataluktól számított tíz évig szerzőjük hozzájárulása nélkül nem lehet többszörözni.

7.        Az irányelv átültetését célzó 1998. április 3‑i, 250/1998. törvény módosította a szerzői jogi törvény 49. §-ának (1) bekezdését; ez jelenleg a következők szerint rendelkezik:

„1) A jelentős mennyiségű adatot összefogó listák, táblázatok, programok és más hasonló hordozók, vagy

2) adatbázisok, amelyek tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy előállítása jelentős ráfordítást igényelt,

szerzőjének kizárólagos joga van arra, hogy művének egész tartalmával, illetve minőségi vagy mennyiségi szempontból jelentős részével rendelkezzen annak többszörözése és a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele esetén

III – A tényállás és az alapeljárás

A –    Általános rész

8.        Angliában a hivatásos labdarúgó-bajnokságok szervezője a legmagasabb ligában a Football Association Premier League Limited és a Football League Limited, míg Skóciában a Scottish Football League. A Premier League és a Football League (a Division One-nal, a Division Two-val és a Division Three-vel) alkotja a négy ligát. Minden játékévadot megelőzően kidolgozzák az évad során az egyes ligákban lejátszandó mérkőzések versenynaptárait. Az adatokat elektronikus formában tárolják, és ezek egyesével hozzáférhetőek. A mérkőzések menetrendjeit többek között nyomtatott tájékoztató füzetekben teszik közzé, egyrészt időrendben, másrészt az egyes ligákban játszó csapatok szerinti sorrendbe szedve. A csapatpárosítások az X Y ellen (például a Southampton az Arsenal ellen) formában közlik. Évadonként a több mint 41 hét során kb. 2 000 mérkőzést rendeznek.

9.        Az angol és a skót labdarúgó-bajnokságok szervezői a skót Football Fixtures Limited társaságot bízták meg a mérkőzések versenynaptárai felhasználásának, a felhasználási jog átruházása révén vagy más módon történő kezelésével. A Football Fixtures Limited az őt a használat és a felhasználás körében megillető jogokat Nagy-Britannián kívül a Fixtures Marketing Limitedre (a továbbiakban: Fixtures) ruházta át.

B –    Különös rész

10.      A jelen előzetes döntéshozatal iránti eljárás alapja a Fixtures által az Oy Veikkaus Abbal (a továbbiakban: Veikkaus) szemben előterjesztett kereset. A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a Veikkaus az 1998–1999. közötti viszonyítási időszakban a Premier League és más ligák mérkőzéseire vonatkozó adatoknak mintegy egynegyedét használta fel heti rendszerességgel az általa szervezett fogadásos játékokhoz (Vakioveikkaus, Tulosveto, Pitkäveto und Moniveto). A Vakioveikkaushoz és a Pitkävetohoz elsősorban a Premier League‑re és az első osztályra vonatkozó adatokat, valamint alkalomszerűen az alsóbb ligákra vonatkozó adatokat használt fel. A heti rendszerességgel felhasznált adatok kétharmad része a Premier League-hoz, míg egyharmad része az első osztályhoz kapcsolódott. A Tulosvetohoz és a Monivetohoz az egyes esetekben többé-kevésbé csak néhány adatot használt fel. A viszonyítási időszakban a Veikkaus az általa szervezett fogadásos játékokhoz kb. 80 mérkőzést használt fel heti rendszerességgel; ezek között szerepelt angliai labdarúgó mérkőzés, más európai országbeli mérkőzés, jégkorong mérkőzés, stb.

11.      A Veikkaus a Premier League és az első osztály sportévadjának minden egyes labdarúgó mérkőzését, sőt alkalomszerűen más mérkőzését is felhasználta az általa szervezett fogadásos játékokhoz. A fogadások minden egyes héten kb. 200 mérkőzést érintenek. A megfelelő mérkőzések kiválasztása érdekében minden héten 400 mérkőzésre vonatkozó adatot gyűjtött össze, amelyeket az Interneten keresztül, az újságokból vagy közvetlenül a kluboktól szerzett meg. A Veikkaus a kiválasztott mérkőzésekre vonatkozó adatokat különböző forrásokon keresztül ellenőrzi le, és szükség esetén elvégzi a szükséges módosításokat. Módosítások még a mérkőzések lebonyolításának hetében is lehetségesek. A Veikkausnak az angol labdarúgó mérkőzésekre vonatkozó fogadásokból eredő éves forgalma több tízmilliós (eurós) összeget ér el.

12.      A Vantaan käräjäoikeus ítéletben (S 94/8994) úgy határozott, hogy a szerzői jogi törvény 49. §-a (1) bekezdésének ítélethozatalkor hatályos szövege értelmében a mérkőzések versenynaptárai jelentős mennyiségű adatot összefoglaló listának minősülnek. A Käräjäoikeus egyúttal megállapította, hogy a védelem csupán a gyűjtemények többszörözésére vonatkozik. Annak vizsgálata során, hogy a mérkőzések versenynaptárainak jelentős része került-e felhasználásra, a játéktáblákat a maguk összességében kell figyelembe venni. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint megsértették a gyűjtemények védelmét, és ezért helyt adott a keresetnek. A Helsingin hovioikeus (Helsinki fellebbviteli bíróság) (Finnország) ítéletében (S 96/1304) ellenben megállapította, hogy nem sértették meg a gyűjteményeket megillető védelmet azáltal, hogy a játéktáblák előállításához szükséges adatokat különböző forrásokból gyűjtötték össze, és azokat még közvetlenül Angliában ellenőrizték, mivel a játéktáblákon található adatok és a mérkőzések versenynaptárai között eltérések vannak; továbbá a játéktáblákra azt követően már nincs is szükség, mihelyt az érintett mérkőzés lebonyolításra kerül. A hovioikeus a käräjäoikeus által hozott ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A Korkein oikeus (Legfelsőbb Bíróság) nem engedélyezte a Helsingin hovioikeus ítéletével szembeni felülvizsgálati indítvány előterjesztését.

13.      Az irányelv hatálybalépését követően a Fixtures Svédországban és Finnországban keresetet terjesztett elő annak megállapítása végett, hogy a mérkőzések versenynaptárai az irányelv szerinti védelemben részesülő adatbázisnak minősülnek, valamint hogy a fogadások szervezője mindkét országban megsértette az adatbázisok védelmét azáltal, hogy a mérkőzések versenynaptáraiban szereplő játékokat az általa szervezett fogadásos játékokhoz szükséges engedély nélkül használta fel.

14.      A Tekijänoikeusneuvosto (szerzői jogi tanács), amelyet véleményadás céljából kerestek meg, álláspontja az, hogy a hatályos finn szerzői jog értelmében valamely adatbázis védelméhez nem szükséges az, hogy az adatbázis megfeleljen az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott fogalomnak. Az adatbázis védelme akkor biztosított, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása jelentős ráfordítást követel meg. A Helsingin hovioikeus szóban forgó, a gyűjtemények védelmére vonatkozó ítélete alapján a Tekijänoikeusneuvosto megállapította, hogy a szóban forgó mérkőzések versenynaptárai a szerzői jog törvény 49. §-a (1) bekezdésének 2. pontja alapján adatbázisnak minősülnek, amelyeknél az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása jelentős ráfordítást követel meg, ugyanakkor a Veikkaus gyakorlata nem volt ellenétes ezen adatbázis részére biztosított védelemmel.

15.      A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint bizonytalanság tapasztalható annak a kérdésnek a jogi megítélése vonatkozásban, hogy a szóban forgó mérkőzések versenynaptárai védett adatbázisnak minősülnek-e, továbbá abban, hogy mely cselekmények azok, amelyek az irányelv értelmében az adatbázisok védelmét sértőnek minősülnek.

IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16.      A Vantaan käräjäoikeus a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

1.      Az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének azon feltételét, amely kapcsolatot követel meg a ráfordítások és az adatbázis létrehozása között, lehet-e akként értelmezni, hogy jelen esetben a „megszerzés” és a „ráfordítással járó megszerzés” összefüggésében a ráfordításnak magával a meccsek időpontjának és a szembenálló csapatok „párosításának” meghatározásával kell kapcsolatban lennie, illetve hogy egyes ráfordítások, amelyek nem veendők számításba a védelem feltételeinek teljesülésére vonatkozó értékelés szempontjából, a találkozók beosztására fordított ráfordítások körébe tartoznak-e?

2.      Célja-e az irányelvnek, hogy a találkozók beosztásának megalkotóitól különböző személyek vonatkozásában megakadályozza, hogy az abban szereplő adatokat fogadások szervezése, illetve más kereskedelmi célból hozzájárulás nélkül felhasználják?

3.      Az irányelv szerint az adatbázisnak a Veikkaus által történt felhasználása ennek minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részére vonatkozik-e, figyelemmel arra a tényre, hogy a tervezett találkozókkal kapcsolatos adatok közül kizárólag azokat használják fel, amelyek olyan találkozókra vonatkoznak, amelyek egy hétre vonatkozó fogadások tárgyai, és amelyeket felírnak a heti játéktáblákra, valamint hogy a találkozókkal kapcsolatos adatokat az adatbázis előállítójától különböző forrásokból is megszereznek és ellenőriznek, és mindezt az egész sportévad során folyamatosan teszik?

V –    Az elfogadhatóságról

17.      A Bizottság álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróság nem ismerteti megfelelően a tényállást. Így nem világos, hogy milyen kapcsolat áll fenn a Premier League és egyrészt a Football League, másrészt a Fixtures között, az pedig különösen nem kielégítő módon került ismertetésre, hogy min alapul és milyen mértékű a Fixturesnek az említett két liga adatbázisaihoz való hozzáférési joga. Hiányzik továbbá annak a kérdést előterjesztő bíróság által történő megjelölése, hogy a Veikkaus az adatbázis tartalmát kimásolta-e és/vagy újrahasznosította-e. Végezetül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések részben az irányelv rendelkezéseinek egy konkrét tényállásra történő alkalmazására vonatkoznak.

18.      A Bizottság e kifogásai kapcsán arra kell emlékeztetni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt információknak meg kell adnia a lehetőséget a tagállamok kormányai, valamint más érdekelt felek számára, hogy a Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően előterjesszék észrevételeiket. A Bíróság feladata, hogy ügyeljen e lehetőség biztosítására, figyelemmel arra a tényre, hogy a hivatkozott rendelkezések szerint kizárólag az előzetes döntéshozatalra utaló végzéseket kézbesítik az érdekelt feleknek(4).

19.      A Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően előterjesztett számtalan észrevételből kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt tájékoztatások a tagállamok, egyúttal pedig a Bizottság számára is lehetővé tették, hogy a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérdésekben megfelelő módon állást foglaljanak.

20.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések néhány ponton nem a közösségi jog, azaz az irányelv, értelmezésére vonatkoznak, hanem az irányelv valamely konkrét tényállásra történő alkalmazására. Ami ezt a nézőpontot illeti, a Bizottság azon álláspontját kell irányadónak tekinteni, amely szerint az EK 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében ez nem a Bíróság feladata, hanem a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, és ezért jelen eljárásban a Bíróságnak a közösségi jog értelmezésére kell szorítkoznia.

21.      A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint az EK 234. cikk alapján folyamatban lévő, a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű hatáskörmegosztáson alapuló eljárásban minden, a konkrét tényállással kapcsolatos értékelési kérdésben a kérdést előterjesztő bíróságnak van hatásköre(5).

22.      Következésképpen a Bíróság nincs hatásköre arra, hogy az alapeljárás tényállása vonatkozásában döntést hozzon, vagy az általa értelmezett közösségi rendelkezéseket nemzeti intézkedésekre vagy tényekre alkalmazza, hiszen erre kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságnak van hatásköre. Egyes, az eljárás tárgyát képező adatbázisra vonatkozó tények vizsgálata megköveteli a tények értékelését, amely a nemzeti bíróság feladata(6). Egyébként a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására van hatásköre.

VI – A megalapozottságról: értékelés

23.      A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az irányelv rendelkezései egész sorának, lényegében bizonyos fogalmak értelmezésére vonatkoznak. Az ott felmerülő nézőpontok különböző területekhez tartoznak, és ennek megfelelően kerültek rendszerezésre. Míg egyes kérdések az irányelv tárgyi hatályát érintik, addig másoknak a sui generis jog biztosításához szükséges feltételek és ennek a jognak a tartalma képezi a tárgyát.

A –    A tárgyi hatály: az „adatbázis” fogalma

24.      Veikkaus és a belga kormány előadják, hogy az alapeljárás egyáltalán nem az irányelv 1. cikke értelmében vett adatbázisra vonatkozik. A tartalmi elemek ugyanis nem önállóak.

25.      Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „adatbázis” fogalmának értelmezése az irányelv alkalmazása és következésképpen tárgyi hatálya szempontjából alapvető jelentőséggel bír. Meg kell különböztetni tőle a sui generis jog tárgyi hatályát, azaz az irányelv 7. cikkében szabályozott „védelem tárgyát”. Habár ez a rendelkezés az „adatbázis” jogszabályi meghatározásához kapcsolódik, mégis több, a sui generis jog tárgyához szükséges további feltételt szabályoz. Ez azt jelenti, hogy nem minden, az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett adatbázis képezi egyben az irányelv 7. cikke által meghatározott védelem tárgyát.

26.      Ez a különbségtétel megtalálható az irányelv preambulumbekezdései között is. Így a (17) preambulumbekezdés az adatbázis fogalmára, míg a (19) preambulumbekezdés a sui generis jog tárgyára vonatkozik. Igaz ugyanakkor, hogy az eltérő jelentéstartalom illusztrálását célzó, ezekben található példák alkalmazása nem kifejezetten szerencsés választás: így bizonyos művészeti, például zenei művek rögzítése nem minősül adatbázisnak, ugyanakkor a zenei előadások felvételének összeállítása nem tartozik a védelem tárgyához. Azonban ez éppen abból a tényből következik, hogy ilyen esetben nem adatbázisról van szó.

27.      Az „adatbázis”, mint tényállási elem fennállása szükséges, jóllehet nem elégséges feltétele a 7. cikkben szabályozott sui generis jog biztosításának.

28.      Az adatbázis fogalmának értelmezéséhez az első kiindulási pontot a nemzetközi jogi szabályok képezik, amelyeknek iránymutató szerepük van. Ide tartozik elsősorban a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény (TRIPS-egyezmény)(7) 10. cikkének (2) bekezdése, jóllehet ez a rendelkezés nem tartalmazza az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében található feltételek mindegyikét. Ide tartozik továbbá a felülvizsgált Berni Uniós Egyezmény 2. cikkének (5) bekezdése. Ezzel szemben az irányelvet követően elfogadott nemzetközi jogi szabályok nem nyújthatnak használható szempontokat. Ez vonatkozik a WCT WIPO Copyright Treaty 5. cikkére is, amelyet csak 1996‑ban fogadtak el. Mint az az előkészítő iratokból, különösen a Bizottság irataiból kitűnik, az irányelvre mindenekelőtt a felülvizsgált Berni Uniós Egyezmény volt hatással.

29.      A fent hivatkozott nemzetközi jogi szabályokra figyelemmel történő értelmezés azonban az „adatbázis” fogalma vonatkozásában a továbbiakban nem célravezető, mivel az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése tartalmaz egy − jóllehet nem eléggé pontos − jogszabályi fogalommeghatározást, amely több feltételt tartalmaz. A következőkben ezeknek a részletesebb értelmezése következik. Ennek során természetesen arra kell figyelemmel lenni, hogy a Bíróságnak a nemzeti bíróság részére az alapügy megoldása szempontjából hasznos iránymutatásokat kell adnia, ezzel szemben a nemzeti bíróság feladata marad a Bíróság által értelmezett közösségi jogi rendelkezéseknek, illetve a megfelelő nemzeti végrehajtási szabályok konkrét ügyre történő alkalmazása.

30.      Már az irányelv 1. cikkének felépítése, amely különböző szabályokat tartalmaz az adatbázisokra vonatkozóan, annak tág értelmezése mellett szól. Az irányelv, annak 1. cikke (1) bekezdése értelmében, „a bármilyen formában létrehozott adatbázisokra” vonatkozik. Mindezeken felül az, hogy a 3. cikk (1) bekezdése kivételt állapít meg, éspedig a számítógépes programokra, szintén az „adatbázis” fogalom tág értelmezésének irányába mutat.

31.      A tág értelmezésre utal a közösségi jogalkotó szándéka is, mint az az irányelv elfogadásának előkészítő irataiból is kitűnik (8).

32.      Lényegében az „adatbázis” fogalmának meghatározásához az 1. cikk (2) bekezdésében szabályozott három feltétel teljesülése szükséges.

33.      Először is „önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek gyűjteményéről” (kiemelés tőlem) van szó. Nem érdemes elmélyülni abban a kérdésben, hogy az alapeljárásban adatokról vagy elemekről van-e szó, hiszen gyakorlatilag vagy adatokról van szó, értve ez alatt a tények megjelenítésére szolgáló jelek eredményeit, azaz potenciális információtartalommal bíró alapvető közléseket(9), vagy elemekről van szó, azaz azonosítható egységekről.

34.      Mindemellett az irányelvben foglalt pontosítás hiányában nem szükséges, hogy jelentős számú adatról vagy elemről legyen szó. A Parlament erre vonatkozó igényét sem a Tanács, sem a Bizottság nem vette át. A mennyiségi jellegű követelmények először az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében, a sui generis jog szabályozása kapcsán merülnek fel, éspedig az ott megkövetelt „jelentős ráfordításként”.

35.      Jelen eljárásban nevezetesen azt kell vizsgálni, hogy az adatok és az elemek önállóságának feltétele teljesül-e.

36.      Ez a feltétel úgy értendő, hogy az adatok és elemek nem függhetnek össze, illetve szétválasztásuk nem eredményezi információtartalmuk(10) elvesztését, ennél fogva például a filmek hangjai vagy képei nem tartoznak ide. Egy lehetséges értelmezés szerint nem csupán az elemek egymástól való, hanem a gyűjteményen belüli kölcsönös függősége sem állhat fenn(11).

37.      Az irányelv másodsorban valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteményekre vonatkozik. A (21) preambulumbekezdés leszögezi, hogy nem szükséges, hogy a fizikai tárolás szervezett módon történjen. Ez a feltétel azt a célt szolgálja, hogy kizárják a rendezetlen adathalmazokat, és csak a tervszerű gyűjteményeket vegyék figyelembe(12), azaz olyan adatokat, amelyek meghatározott feltételek szerint(13) vannak elrendezve. Ennek teljesüléséhez elégséges, ha az adatok valamely rendszerét állapítják meg, és az elrendezés csak egy megfelelő keresőprogram alkalmazásával jön létre(14), azaz lényegében kiválogatás révén, adott esetben indexálás segítségével. Így beszélhetünk statikus és dinamikus(15) adatbázisokról.

38.      Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése harmadsorban azt követeli meg, hogy az elemekhez „elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehessen férni”. Ezáltal az adatok puszta tárolására az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „adatbázis” fogalom nem terjed ki.

39.      Mindezek eredményeképpen az 1. cikk (2) bekezdésében található „adatbázis” fogalom tágan értelmezendő. Azonban a megszorítások az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében szabályozott sui generis jog által védett tárgyakra vonatkozó feltételekből erednek.

B –    A védelem tárgya: feltételek (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés)

40.      Annak, hogy valamely adatbázis az irányelv 7. cikke szerinti sui generis jog alá tartozzon, az a feltétele, hogy az ebben a rendelkezésben szabályozott feltételek teljesüljenek. Jelen eljárás ezeknek a feltételeknek az értelmezésére vonatkozik.

41.      Ebben az összefüggésben arra a kérdésre vonatkozó jogi vitára kell utalni, miszerint a sui generis jognak a teljesítmény védelmét, azaz lényegében az adatbázis előállítójának a tevékenységét, vagy az adatbázis formájában megnyilvánuló eredmény védelmét kell-e szolgálnia. Ezzel kapcsolatban azt kell megállapítani, hogy az irányelv az adatbázisokat, illetve azok tartalmát, és nem az azok által tartalmazott információkat mint olyanokat védi. Végeredményében tehát az előállított dolgok védelme a fontos, és ezáltal közvetetten a megvalósításukhoz felhasznált pénzeszközök, azaz ráfordítások is védelmet kapnak(16).

42.      Az irányelv 7. cikkében meghatározott feltételek hozzáadódnak az 1. cikk (2) bekezdésében szabályozottakhoz. Ezáltal a védelem tárgyának meghatározása szűkebb, mint az 1. cikk értelmében vett „adatbázis” fogalma.

43.      Az irányelvvel újonnan bevezetett sui generis jog az északi „Katalogrechte”-re és a holland „geschriftenbeschermingre” vezethető vissza. Ez a körülmény azonban nem eredményezheti azt, hogy ezekkel, az előzményeknek tekinthető rendszerekkel kapcsolatban a jogtudomány és az ítélkezési gyakorlat által kialakított elméletet átültessék az irányelvre. Sokkal inkább az irányelvnek kell zsinórmértékül szolgálnia a nemzeti jog értelmezése során, és ez minden olyan tagállamra érvényes, amelyben az irányelvet megelőzően ehhez hasonló rendelkezések voltak érvényben. A nemzeti jogi szabályozást ezekben a tagállamokban is hozzá kell igazítani az irányelv rendelkezéseihez.

1.      „Jelentős ráfordítás”

44.      A sui generis jog által biztosított védelem terjedelmének meghatározásánál kulcsfontosságú az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő „jelentős ráfordítás” kifejezés. Ez az objektív feltétel ott akként kerül pontosításra, hogy „minőségi vagy mennyiségi szempontból” kell jelentősnek lennie. Mindazonáltal az irányelv ennek a két alternatívának a jogszabályi meghatározását nem adja meg. A jogtudomány a Bíróságtól várja el a megfelelő meghatározást. Ez a kívánalom azért is jogos, mert az önálló és egységes közösségi értelmezés csak így biztosítható. Ténylegesen attól sem lehet eltekinteni, hogy a végső soron a nemzeti bíróságokat illeti meg az értelmezés, ami magában hordozza az eltérő jogalkalmazás veszélyét.

45.      Ahogy az az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének szerkezetéből következik, a „jelentős ráfordítás” fogalma relatívan értelmezhető. A közös álláspont, amelyben ez a rendelkezés a végleges formáját elnyerte, preambuluma értelmében azok a ráfordítások védendőek, amelyek valamely adatbázis tartalmának a kereséséhez és összegyűjtéséhez szükségesek(17).

46.      A ráfordításoknak tehát az adatbázis előállításával kapcsolatos meghatározott tevékenységekre kell vonatkozniuk. A 7. cikk ezzel kapcsolatosan példálózó jelleggel az alábbi három tevékenységet sorolja fel: az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése és előállítása. Tekintettel arra, hogy ezek az elemek egy másik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek is a tárgyát képezik, ezért itt nem bocsátkozunk mélyebben ezek értelmezésébe.

47.      Hogy milyen fajtái lehetnek a ráfordításoknak, az a (40) preambulumbekezdésből tűnik ki, amelynek az utolsó mondata így szól: „ez a ráfordítás pénzeszközök rendelkezésre bocsátásából és/vagy idő, munka és energia ráfordításából is állhat”. A (7) preambulumbekezdésben jelentős emberi, műszaki és pénzügyi ráfordításról van szó.

48.      Mindezen túl a „jelentőset” mint fogalmat relatívan – is – értelmezni kell, mégpedig egyik részről a költségek és az amortizáció(18) vonatkozásában, másik részről az adatbázis terjedelme, jellege és tartalma viszonylatában, valamint arra a területre figyelemmel, amelyhez tartozik(19)

49.      Azaz nem csak azok a ráfordítások kapnak védelmet, amelyek abszolút értelemben véve nagy értékkel bírnak(20). Mindazonáltal a „jelentős” mint feltétel nem értelmezhető csupán relatívan. Ugyanis az irányelv – mintegy de-minimis-szabályként írva elő – megköveteli, hogy a védelemben részesülő ráfordítások egy abszolút minimumküszöböt érjenek el(21). Ez a (19) preambulumbekezdésből vezethető le, amelynek értelmében a ráfordításnak „kellően jelentősnek” kell lennie(22). Azonban ez egy alacsonyan meghatározott küszöb. Ezt elsődlegesen az (55) preambulumbekezdés sugallja(23), amely azonban nem tartalmaz pontosabb meghatározást az összeg vonatkozásában. Másodsorban e feltételezés mellett szól az is, hogy az irányelvnek különböző rendszerek harmonizálását kell szolgálnia. Harmadsorban a túl magasan meghatározott alsó határ az irányelv által kitűzött cél, azaz a ráfordítások ösztönzésének megvalósítását gyengítené.

50.      Írásbeli észrevételeiben több beavatkozó az úgynevezett „Spin-off-Theorie”‑ből indult ki, amely szerint a sui generis jog melléktermékeire nem terjed ki a jog által biztosított védelem. Csak olyan bevételeket lehet elszámolni, amelyek a ráfordítások csökkentését szolgálják. Ezek a felek hangsúlyozzák, hogy az eljárás tárgyául szolgáló adatbázis sportversenyek megszervezéséhez szükséges, azaz ebből a célból került előállításra. A ráfordítás a bajnokságok megszervezését szolgálja, és nem, illetve nem kizárólag az adatbázis előállítását. Ezt a ráfordítást minden esetben meg kell valósítani, nem csak a bajnokságok megszervezésének kötelezettsége miatt. Tehát az adatbázis esetében csak egy másik piachoz tartozó melléktermékről van szó.

51.      Jelen eljárás során azt kell tisztázni, hogy az úgynevezett „Spin-off-Theorie” szerepet játszik-e, és amennyiben igen, úgy milyen szerepet játszik az irányelv, különösen a sui generis jog értelmezésében. Figyelembe véve az ebben az eljárásban előterjesztett, a csupán mellékterméknek tekinthető adatbázisok védelmére vonatkozó kétségeket, szükségesnek tűnik a „Spin-off-Theorie” demitologizálása. Ezen elmélet – elvonatkoztatva annak nemzeti gyökereitől – felhasználása egyrészt a (10)?(12) preambulumbekezdésből levezetett irányelvi céllal, nevezetesen a ráfordítások védelmének javítása révén azok ösztönzésével magyarázható. Továbbá arra a gondolatra is támaszkodik, hogy a ráfordításokat a fő tevékenységből eredő bevételek csökkentik. A „Spin-off-Theorie” azzal is összefügg, hogy az irányelv csak az olyan ráfordításokat védi, amelyek többek között valamely adatbázis tartalmának a megszerzéséhez szükségesek(24). Mindezeknek az érveknek megvan a maguk fontossága, és azokat figyelembe kell venni az irányelv értelmezése során. Ez azonban nem vezethet arra, hogy egy elméletre történő hivatkozással önmagában minden Spin-off-jelenséget kizárjanak. Az irányelv értelmezése során annak rendelkezései az irányadóak.

52.      Az eljárás tárgyául szolgáló jogi probléma megoldása során abból a kérdésből kell kiindulni, vajon az adatabázis védelmének biztosítása függ-e az előállító szándékától vagy az adatbázis céljától, amennyiben ezek egymástól különbözőek. Ezen a ponton meg lehetne elégedni annak megállapításával, hogy az irányelv sem az 1. cikkében, sem a 7. cikkében nem hivatkozik az adatbázis céljára. Amennyiben a közösségi jogalkotó egy ilyen feltételt szabályozni akart volna, úgy azt biztosan megtette volna. Hiszen mind az 1., mind a 7. cikk azt támasztja alá, hogy a jogalkotó mindenképpen a feltételek összességét kívánta rögzíteni. Ennek folytán az adatbázis célja nem szolgál feltételként az adatbázis védelemre való érdemességének megítélése során. Sokkal inkább jelentősek a 7. cikkben szabályozott feltételek. Ezen még a néhány fél által hivatkozott (42) preambulumbekezdés sem változtathat. Ez először is a sui generis jog terjedelmére vonatkozik, másodsorban pedig ennek célja annak biztosítása, hogy ne károsítsa a ráfordításokat.

53.      Az irányelvnek azokban a preambulumbekezdéseiben amelyekben a ráfordításra történik hivatkozás, és amelyek jelentőségét kiemelték, így a (12), (19) és (40) preambulumbekezdésben sincs utalás arra, hogy az adatbázis védelme annak céljától függ.

54.      A gyakorlatban ezen túl olyan adatbázis-előállítók is léteznek, akik egy adatbázissal több célt kívánnak elérni. Így előfordulhat, hogy egy adott adatbázishoz kapcsolódó ráfordítások nem rendelhetőek egyetlen pontosan meghatározható és a többitől elkülöníthető célhoz. Ilyen esetben az adatbázis célja mint szempont nem ad egyértelmű megoldást. A ráfordítás vagy egy másik céltól függetlenül élvezne védelmet, vagy e másik cél révén teljesen védtelen lenne. Ennélfogva a cél mint szempont vagy használhatatlannak bizonyul, vagy összeegyeztethetetlen az irányelv céljával. Az olyan adatbázisoknak, amelyek több célt szolgálnak, a védelem köréből történő kizárása szemben áll a ráfordításokra történő ösztönzés céljával. Ez jelentősen akadályozná a multifunkcionális adatbázisokra vonatkozó ráfordításokat.

55.      Az alapeljárás tárgyát képező adatbázis példa arra, hogy az adatbázis létrehozása a bajnokságok megszervezése céljából is történik. Az, hogy minden egyes célhoz minden esetben saját – lehetőség szerint teljesen azonos – adatbázis kerüljön elkészítésre, alapvetően ellentmond a gazdasági megfontolásoknak, és ezt nem lehet az irányelvre hivatkozással előírni.

56.      Annak a megítélése, hogy az alapeljárásban jelentős ráfordításról van-e szó, a fent nevezett feltételeknek a konkrét tényállásra történő alkalmazását jelenti. Ez az előzetes döntéshozatali eljárásban a hatáskörök megosztásáról rendelkező EK 234. cikk értelmében a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Az adatbázisra vonatkozó ráfordítások értékelése során minden esetben tekintetbe kell venni a mérkőzések versenynaptárainak meghatározása során figyelembe vett körülményeket, mint a mérkőzésnek a nézőkre gyakorolt vonzereje, a bukmékerek érdekei, az egyesületek általi kereskedelmi felhasználás, más események a településen a tervezett időpontban, a játékoknak a megfelelő földrajzi elosztása, továbbá a közrend megzavarásának elkerülése. Végezetül, az értékelésnél tekintetbe kell venni a mérkőzések számát. A megvalósított ráfordítások bizonyításának terhe arra hárul, aki a sui generis jogot érvényesíti.

2.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „megszerzés”

57.      Jelen ügyben vitatott, hogy az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti megszerzésről van-e szó. Ugyanis ez a rendelkezés az adatbázis tartalmának ráfordítással járó „megszerzését”, „ellenőrzését” vagy „előállítását” védi.

58.      A sui generis jog által biztosított védelem céljából kell kiindulni, nevezetesen az adatbázis előállítójának védelméből. Ennélfogva az előállítást mint átfogó kifejezést lehet figyelembe venni, amely felöleli a megszerzést, az ellenőrzést és az előállítást(25).

59.      Az alapeljárás egy sokat vitatott jogi problémára vonatkozik, nevezetesen, hogy az irányelv védelemben részesíti-e, és ha igen, milyen terjedelemben – adott esetben milyen feltételekkel – részesíti védelemben nemcsak a már meglévő adatokat, hanem az előállító által újonnan alkotott adatokat. Ha a megszerzésnek csak a már meglévő adatokra kell vonatkoznia, akkor a ráfordítások védelme is csak az ilyen adatok megszerzését foglalja magában. Így ha a megszerzés ilyen értelmezését vesszük alapul, az adatbázis védelme az alapeljárásban attól függ, hogy meglévő adatokat szereztek-e meg.

60.      Ellenben ha az előállítás átfogó fogalmából, azaz az adatbázis tartalommal történő megtöltéséből(26) indulunk ki, akkor mind a meglévő, mind az újonnan megszerzett adatok figyelembevételre kerülhetnek (27).

61.      Egyértelműbb helyzethez vezethetne a 7. cikk (1) bekezdésében használt „megszerzés” fogalomnak az irányelv (39) preambulumbekezdésében felsorolt tevékenységekkel történő összehasonlítása. Azonban már rögtön az elején utalni kell arra, hogy a különböző nyelvi változatok eltérnek egymástól.

62.      A 7. cikk (1) bekezdésének német nyelvű szövegében található „megszerzés” fogalmat alapul véve, az csak a már meglévő adatokra vonatkozik, mivel csak valami meglévő az, amely megszerezhető. Így nézve a megszerzés épp az előállítás ellentéteként mutatkozik. Hasonló eredményre jutunk a portugál, a francia, a spanyol és az angol szövegek szóhasználatának értelmezése során, amelyek mind a latin „obtenere”, azaz megszerez kifejezéshez nyúlnak vissza. A finn és a dán szövegek is megszorító értelmezést sugallnak. Ennélfogva az angol és német szövegeknek az eljárásban részt vevő egyes felek által választott tág értelmezése tévedésen alapul.

63.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „megszerzés” helyes értelmezéséhez további adatot annak a (39) preambulumbekezdése szolgáltatja, amely bevezetőként a sui generis jog tárgyáról szól. Ez a preambulumbekezdés, a védelemben részesített ráfordítások vonatkozásában a tevékenységeknek csupán két fajtáját sorolja fel, nevezetesen a tartalom „megszerzését” és „összegyűjtését”. A problémák itt az eltérő nyelvi változatokból erednek. A legtöbb nyelvi változat esetében az elsőként felsorolt tevékenység megjelölésére a 7. cikk (1) bekezdésében használttal azonos kifejezést alkalmaztak. Habár a továbbiakban használt kifejezések nem mindig ugyanazt a tevékenységet jelölik meg, lényegüket tekintve azonban az adatbázis tartalmának keresésére és összegyűjtésére vonatkoznak.

64.      Azok a nyelvi változatok, amelyek a (39) preambulumbekezdésben két, az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésétől eltérő fogalmat alkalmaznak, akként értelmezendők, hogy mindkét felsorolt tevékenység az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megszerzés alfaja. Természetesen ebből adódik az a kérdés, hogy a (39) preambulumbekezdés miért csak a megszerzést határozza meg közelebbről, ellenben ezt nem teszi meg az ellenőrzéssel és az előállítással. E két utóbbi először a (40) preambulumbekezdésben fordul elő először.

65.      Azok a nyelvi változatok, amelyek a (39) preambulumbekezdésben két, az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal azonos fogalmat alkalmaznak, az előzőekkel ellentétben akként értelmezendők, hogy a (39) preambulumbekezdés szerinti „megszerzés” fogalom tágabb értelemben veendő figyelembe, viszont az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében alkalmazott fogalom tágan értelmezhető, azaz a (39) preambulumbekezdésben felsorolt másik tevékenységet is felöleli.

66.      A fentiekre figyelemmel minden nyelvi változatnak van olyan értelmezése, amely szerint az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „megszerzés” nem az adatok egyszerű megszerzését, azaz az adatok előállítását foglalja magában(28), és kizárja az előkészítő szakaszt (29). Amennyiben az adatok előállítása egybeesik azok összegyűjtésével és kiválogatásával, úgy az irányelv biztosította védelem kiterjed arra.

67.      Ebben az összefüggésben arra kell emlékeztetni, hogy az úgynevezett „Spin-off-Theorie” nem követhető. Így az adatbázis tartalmának megszerzése során a cél semmilyen szerepet nem játszhat(30). Ez azonban azt jelenti, hogy a védelem abban az esetben is lehetséges, amennyiben a megszerzés elsősorban a kérdéses adatbázis előállításától eltérő tevékenység érdekében ment végbe. Hiszen az irányelv az adatok megszerzését abban az esetben is védi, ha ez a megszerzés nem valamely adatbázisra tekintettel ment végbe(31). Ez is amellett szól, hogy egy belső adatbázisra visszavezethető külső adatbázist be kell vonni a védettséget élvező körbe.

68.      A „megszerzés” fogalmának fent levezetett értelmezése alapján a nemzeti bíróság feladata lesz az, hogy a Fixtures tevékenységét megítélje. Ennek során elsősorban az adatokat kell minősítenie, majd ezeknek az adatoknak a megszerzésével kezdődő, majd az eljárás tárgyául szolgáló adatbázisba történő felvételével záródó folyamatot kell értékelnie. Azt kell megítélni, hogy miként történik a mérkőzések versenynaptárainak meghatározása, azaz lényegében a csapatnevek összegyűjtését és a csapatpároknak a hellyszínnel és az idővel történő összepárosítását kell minősítenie. Jelen esetben az, hogy a mérkőzések menetrendje több érdekelt, így különösen a rendőrség, az egyesületek, a szurkolói szövetségek közötti megállapodás eredményeként került meghatározásra, azt igazolja, hogy már meglévő adatokról van szó. Miként azzal több érdekelt is érvelt, abból is arra lehet következtetni, hogy már meglévő adatokról van szó, hogy az adatokat az adatbázis előállításától eltérő célra gyűjtötték össze.

69.      Még ha az eljárás tárgyát képező tevékenységeket új adatok létrehozásaként minősítjük, még akkor is az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „megszerzésről” van szó. Ez az az eset lenne, amikor az adatok létrehozása azok feldolgozásával egybeesik, és attól nem elválasztható.

3.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „ellenőrzés”

70.      Az adatbázisnak a bajnokságok megfelelő lefolytatásához történő, valamint gazdasági felhasználása megköveteli az eljárás tárgyául szolgáló adatbázis tartalmának folyamatos ellenőrzését. Az iratokból is kitűnik, hogy az adatbázis pontosságát folyamatosan ellenőrizték. Amennyiben az ilyen ellenőrzés a módosítás szükségességét veti fel, akkor a szükséges kiigazításokat elvégzik.

71.      Az, hogy nem minden naprakésszé tétel jelenti egyben az adatbázis tartalmának ellenőrzését, nem jelent problémát. Annak érdekében, hogy a sui generis jogi védelemnek tárgya legyen, elegendő, ha ezen tevékenységek némelyike az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett ellenőrzésnek minősüljön, és a jelentős ráfordítások legalább részben a 7. cikk által meghatározott a tevékenységekre vonatkozzanak.

4.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „előállítás”

72.      A sui generis jog tárgyát az adatbázis tartalmának „megszerzése” és „ellenőrzése” mellett annak „előállítása” is képezi. Ez nemcsak a szoros értelemben vett adatbázisnak, a felhasználó számára történő bemutatását, azaz a külső sémát jelenti, hanem a koncepcionális sémát, valamint a tartalom megszervezését is. Általában az adatok legjobb formába öntését egy mutatórendszer és egy tezaurusz szolgálja. Miként az a (20) preambulumbekezdésből is következik, ilyen, az adatbázis tartalmának megismeréséhez szükséges elemek is részesülhetnek az irányelv által biztosított védelemben(32).

C –    A sui generis jog tartalmáról

73.      Legelőször is arra kell emlékeztetni, hogy a sui generis jog mint olyan bevezetésének célja nem a jog harmonizálása volt, hanem egy új jog tudatos létrehozása(33). Ez a jog túllép az általunk eddig ismert terjesztési és többszörözési jogon. Erre a tiltott cselekmények értelmezése során is figyelemmel kell lenni. Ezért az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti meghatározásokhoz különös jelentőség kapcsolódik.

74.      Az irányelv 7. cikke első pillantásra a tilalmi rendelkezések két csoportját, vagy a jogosult, azaz az adatbázis előállítójának szemszögéből nézve, a jogok két eltérő kategóriáját foglalja magában. Az (1) bekezdésben az adatbázis jelentős részének vonatkozásában kerül tilalom meghatározásra, az (5) bekezdés az adatbázis jelentéktelen részét illetően tilt bizonyos cselekményeket. A jelentős és jelentéktelen közt fennálló viszonyból kiindulva az (5) bekezdés az (1) bekezdés alóli kivételként értelmezhető(34). Az (5) bekezdésnek meg kell akadályoznia az (1) bekezdésben szabályozott tilalom kijátszását(35), ennélfogva védelmi záradéknak(36) is minősíthető.

75.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése az adatbázis előállítójának biztosítja azt a jogot, hogy bizonyos cselekvéseket megtiltson. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a cselekmények tilosak. A megtiltható és következésképpen tilos cselekmény egyrészt a kimásolás, másrészt pedig az újrahasznosítás. A „kimásolás” és az „újrahasznosítás” jogszabályi meghatározása az irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében található.

76.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében szabályozott tilalom természetesen nem feltétel nélküli, hanem arra a feltételezésre épül, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét érinti a tiltott cselekmény.

77.      A 7. cikk (1) és (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából döntő „jelentős”, illetve „jelentéktelen” részből kiindulva elemezzük továbbiakban e két helyzetet. Ezt követi az (1) és (5) bekezdés szerinti tiltott cselekmények vizsgálata.

1.      Az adatbázis jelentős vagy jelentéktelen részei (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés)

a)      Általános észrevételek

78.      Az eljárás során előadták, hogy az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése csak az olyan cselekményeket tiltja, amelyek eredményeképpen az adatok éppúgy valamely rendszer vagy módszer szerint kerülnek elrendezésre, és egyedileg hozzájuk lehet férni, mint az eredeti adatbázisban.

79.      Ez az érv úgy értendő, mint amely a sui generis jog alkalmazását feltételhez köti. Az ilyen feltétel tényleges fennállása csak a sui generis jog tárgyára vonatkozó rendelkezés alapján, különös tekintettel a 7. cikk (1) bekezdése által tiltott cselekményeknek a 7. cikk (2) bekezdésben található jogszabályi meghatározására, dönthető el.

80.      Sem az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése, sem a 7. cikkének (5) bekezdése nem szabályozza kifejezetten a fent nevezett feltételt, illetve csupán utalást tartalmaznak arra vonatkozóan. Abból a körülményből, hogy az 1. cikk (2) bekezdése kifejezetten a „valamely rendszer vagy módszer szerinti elrendezésről” rendelkezik, de ez a 7. cikkből teljesen hiányzik, éppen az az ellenkező következtetés vonható le, hogy a közösségi jogalkotó nem akarta ezt az ismérvet a 7. cikk alkalmazásának feltételéül szabni.

81.      Az irányelv célja szintén e kiegészítő szempont ellen szól.

82.      A 7. cikkben szabályozott védelmet ugyanis az ilyen kiegészítő szempont komolyan meggyengítené, mivel így az ebben a rendelkezésben szabályozott tilalom az adatbázis részeinek egyszerű módosítása révén kikerülhető lenne.

83.      Azt, hogy az irányelv az adatbázis tartalmának újra történő összeállítását is – mint lehetséges sértő cselekményt – tiltani akarja, a (38) preambulumbekezdés mutatja, amely utal erre a veszélyre és a szerzői jog elégtelenségére.

84.      Az irányelv új sui generis jog megteremtését szolgálja, amellyel nem állítható szembe a (46) preambulumbekezdés, mivel az egy másik nézőpontra vonatkozik.

85.      Maga a (45) preambulumbekezdés, amely szerint a szerzői jogi védelemnek puszta tényekre vagy adatokra nem kell kiterjednie, sem rendelkezik kiegészítő ismérvről. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a védelem magukra az adatokra is, vagy bizonyos adatokra kiterjed. A sui generis jogi védelem tárgya az adatbázis, és az is marad.

86.      Végeredményképpen megállapítható, hogy az ilyen, az eredeti adatbázishoz képest valamely rendszer vagy módszer szerinti elrendezés nem minősül az adatbázissal kapcsolatos cselekmények jogszerűségének megítéléséhez szükséges szempontnak. Ennélfogva nem lehet azt állítani, hogy az irányelv nem részesíti védelemben valamely más rendszer szerint átalakított vagy felépített adatokat.

b)      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „adatbázis tartalmának jelentős része” mint fogalom

87.      Ezzel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „adatbázis tartalmának jelentős része” mint fogalom értelmezését kéri a kérdést előterjesztő bíróság. Szemben az irányelv más kulcsfontosságú fogalmaival, az irányelv ezt a fogalmat nem határozza meg. Ez a jogalkotási eljárás során, pontosabban a Tanács közös álláspontjának megalkotásakor elmaradt.

88.      Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése két lehetőséget vet fel. Miként az a szövegből következik, a jelentős minősítés kétféleképpen ítélhető meg, mennyiségi vagy minőségi szempontból. Ezt a közösségi jogalkotó által választott konstrukció akként magyarázza, hogy valamely rész akkor is lehet jelentős, ha az jóllehet mennyiségileg nem, azonban minőségi szempontból jelentős. Következésképpen el kell utasítani azt az álláspontot, melynek értelmében a tiltott cselekményeknek következetesen az adatbázisok mennyiségi minimumára kell vonatkoznia.

89.      A mennyiségi változat az adatbázis tiltott cselekménnyel érintett része nagyságának meghatározásával értelmezhető. Itt felvetődik a kérdés, vajon relatív vagy abszolút szemléletet kell-e elfogadni. Azaz az érintett mennyiségnek az adatbázis tartalmának egészével történő összehasonlításáról van-e szó(37), vagy az érintett rész önmagában értékelendő.

90.      Ennek során arra kell figyelemmel lenni, hogy a relatív szemlélet rendszeresen a nagyobb adatbázisok előállítóit károsítja (38), mivel az érintett rész az összmennyiség nagyságának növekedésével egyre kevésbé lesz jelentős. Mindazonáltal ilyen esetben a kiegészítőként alkalmazott minőségi megítélés megfelelő összehasonlítást biztosíthat, mivel a viszonylag kisebb érintett rész így minőségileg mégis jelentősnek ítélhető. Hasonlóképpen jó megoldásnak tűnik, a két mennyiségi szemléletmód összekapcsolása. Ennek értelmében akár egy viszonylag kis részt is lehetne annak abszolút mérete alapján jelentősnek minősíteni.

91.      A továbbiakban az a kérdés, hogy a mennyiségi értékelés a minőségi megítéléssel összekapcsolható-e. Ez valójában csak azokban az esetekben merül fel, amelyeknél a minőségi szempontból történő értékelés egyáltalán lehetséges. Ha ez az eset áll fenn, akkor semmi sem szól ez ellen, hogy az érintett részeket mindkét szempont szerint megítéljük.

92.      A minőségi szempontból történő megítélés során minden esetben jelentőséggel bír a technikai és gazdasági érték(39). Ezáltal az olyan rész, amelynek valójában nem nagy a kiterjedése, azonban értékét tekintve jelentős, szintén figyelembe vehető. Példának okáért a sporthoz kapcsolódó listák teljessége és pontossága nevesíthető ilyen értékként.

93.      Az adatbázis valamely érintett részének gazdasági értéke rendszerint a piacon a kereslet hiányának szempontjából mérhető(40), amely azáltal keletkezik, hogy az érintett részt éppen nem a piaci viszonyoknak megfelelően, hanem másképpen másolják ki, illetve hasznosítják újra. Az érintett rész megítélése, pontosabban gazdasági értéke azonban a cselekmény elkövetőjének a szemszögéből is nézhető, ami annak a vizsgálatát jelenti, hogy aki a kimásolást, illetve az újrahasznosítást véghezviszi, mit takarít meg.

94.      Az irányelv 7. cikke által követett, ráfordítás védelmének céljából kiindulva, a jelentőség megítélésénél mindig figyelembe kell venni az adatbázis előállítója által eszközölt ráfordításokat (41). Mint az a (42) preambulumbekezdésből következik, a kimásolás és az újrahasznosítás tilalma azt szolgálja, hogy megakadályozza a ráfordításokat érintő károkozást (42).

95.      Az adatbázis érintett része értékének megállapításához kiindulópontokként szolgálhatnak tehát a ráfordítások, különösen a megszerzés költségei (43).

96.      Ami azt a küszöböt illeti, amelytől kezdődően jelentős jellegről beszélhetünk, az irányelvben erre vonatkozóan jogszabályi meghatározás nem található. A közösségi jogalkotó e küszöb meghatározását, az irodalomban fellelhető egyértelmű vélemény szerint, az ítélkezési gyakorlatra bízza(44).

97.      A jelentős jelleg mindamellett nem függhet attól, hogy jelentős kárról van-e szó(45). Az egyik preambulumbekezdésben – mégpedig a (42) preambulumbekezdés végén – található idevágó utalás nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy a védelemhez szükséges küszöb olyan magas mértékben kerüljön meghatározásra. Egyébként kérdéses az, hogy a jelentős jelleg meghatározásánál a „jelentős kár” ismérvként alkalmazható-e, mivel a (42) preambulumbekezdés úgy is értelmezhető, hogy a „jelentős kár” mint kiegészítő feltétel minden olyan esetben szükséges, amikor is jelentős részről van szó, azaz amikor a jelentős jelleg már fennáll. A tiltott cselekmények (8) preambulumbekezdésben megnevezett hatása, nevezetesen a „súlyos gazdasági és műszaki következmények”, nem indokolhat túl szigorú megítélést a károkozás szempontjából. Mindkét preambulumbekezdés inkább az adatbázisok védelmének gazdasági szükségességét hangsúlyozza.

98.      Ami a jelen ügy tárgyát képező adatbázisok érintett részeinek értékelését illeti, vitathatatlan, hogy a cselekmények heti rendszerességgel mennek végbe. Ezzel kapcsolatban kérdésként merül fel, hogy relatív megközelítés esetében az érintett rész az adatbázis egészével vagy az adott hétre vonatkozó összmennyiséggel kerüljön-e összehasonlításra. Végezetül lehetséges lenne az is, hogy minden, egy hétre eső rész az egész játékévadhoz viszonyítottan összeadásra kerül, és az így kapott összeg az adatbázis egészével kerül összehasonlításra.

99.      Következésképpen, mind az érintett rész, mind az egész esetében csak ugyanazon időszak alapján történő összehasonlítás felel meg a sui generis jog céljához hű értelmezésnek. Az ilyen összehasonlítás vagy hetente, vagy a játékévadra vonatkozóan történhet. Amennyiben a mérkőzéseknek több, mint a fele érintett, úgy az érintett rész mindenképpen jelentősnek tekinthető. Azonban a mérkőzések összességének felénél kisebb rész is, összevetve a mérkőzések összességével, elegendő lehet, amennyiben ez az arány a mérkőzések bizonyos kategóriáiban, mint például a Premier League-ben, magasabb.

100. Az abszolút szempontú értékelés esetében mindaddig össze kell adni a mindenkor érintett részeket, míg az érintett részek jelentőségi küszöbét meghaladjuk. Így lehet meghatározni azt az időpontot, amelytől kezdve az érintett részeket jelentősnek nevezhetjük.

2.      Az adatbázis tartalmának jelentős részére vonatkozó tilalmak (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés)

101. Az előállítónak az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében rögzített azon jogából, hogy megtiltson bizonyos cselekményeket, ered ezeknek a cselekményeknek, nevezetesen a kimásolásnak és az újrahasznosításnak a tilalma. Ennélfogva ezen cselekményeket számos preambulumbekezdésben(46) „jogosulatlannak” minősítették.

102. A továbbiakban a „kimásolás” és az „újrahasznosítás” fogalmak értelmezése következik. E célból az irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében található jogszabályi meghatározásokat kell értelmezni. Itt is emlékeztetni kell az irányelvnek egy újszerű jog bevezetésére irányuló célkitűzésére. E körülményre – mint irányadó szempontra – mindkét fogalom értelmezése során figyelemmel kell lenni.

103. Mindkét tiltott cselekményre érvényes az, hogy az az adatbázis tartalma felhasználójának céljától vagy szándékától független. Annak sincs jelentősége, hogy a felhasználás tisztán kereskedelmi jellegű, vagy sem. Csupán a két jogszabályi meghatározásban található elemek az irányadóak.

104. Ugyancsak mindkét tiltott cselekményre érvényes, hogy – ellentétben a 7. cikk (5) bekezdésében foglaltakkal – nem csupán ismételt és rendszeres cselekményekre vonatkoznak. Mivel az (1) bekezdésben tiltott cselekményeknek az adatbázis tartalmának jelentős részére kell vonatkozniuk, ezért a közösségi jogalkotó ezekkel a cselekményekkel szemben csekélyebb követelményeket támaszt, mint az (5) bekezdésben találhatóak esetében, amelyek a jelentéktelen részre vonatkoznak.

105. Ezzel kapcsolatban az irányelv egy szerkezeti hibájára kell felhívni a figyelmet (47). Mivel a 7. cikk (2) bekezdése szerinti jogszabályi meghatározás a tartalom egészére vagy jelentős részére irányul, fölöslegesen ismétli meg ezt az (1) bekezdésben már szabályozott feltételt. Sőt a 7. cikk (2) bekezdésében szabályozott jogszabályi meghatározás összefüggésben a 7. cikk (5) bekezdésével ellentmondáshoz vezet. Hiszen az (5) bekezdés tiltja jelentéktelen részek kimásolását és újrahasznosítását. Amennyiben a kimásolást és az újrahasznosítást a 7. cikk (2) bekezdésében foglalt jogszabályi meghatározás fényében értelmeznénk, úgy arra a – különös – eredményre jutnánk, hogy a 7. cikk (5) bekezdése bizonyos jelentéktelen részekre vonatkozó cselekményeket csak akkor tilt, ha ezek a cselekmények a tartalom egészét vagy annak jelentős részeit érintik.

106. Több fél utalt a versenyre mint szempontra. Ez a szempontot annak figyelembevételével kell értékelni, hogy az irányelv végleges szövege a kényszerengedélyek megadására vonatkozóan nem a Bizottság által eredetileg tervezett szabályozást tartalmazza.

107. Az adatbázis előállítójának széles körű védelmét ellenzők attól tartanak, hogy a széles körben érvényesülő védelem esetében fennállna a monopóliumok létrehozásának veszélye, különösen az eddig szabadon hozzáférhető adatoknál; így ezzel az erőfölénnyel rendelkező előállító vissza tudna élni. Ezzel összefüggésben arra kell emlékeztetni, hogy az irányelv nem zárja ki sem az elsődleges, sem a másodlagos jogban meghatározott versenyszabályok alkalmazását. Az adatbázis előállítójának versenyellenes magatartására e szabályok is kiterjednek. Ez az irányelvnek mind a (47) preambulumbekezdéséből, mind pedig a 16. cikkének (3) bekezdéséből következik, amelyekben a Bizottság azt vizsgálja, hogy a sui generis jog alkalmazása nem vezetett-e erőfölénnyel való visszaéléshez, vagy nem befolyásolta-e egyébként hátrányosan a szabad versenyt.

108. Jelen eljárásban felmerült a szabadon hozzáférhető adatok jogi rendszerének kérdése is. Ezzel összefüggésben éppen az eljárásba beavatkozó kormányok képviselik azt az álláspontot, hogy a nyilvános adatok számára nem nyújt az irányelv védelmet.

109. Ebben az összefüggésben legelőször azt kell hangsúlyozni, hogy a védelem csupán az adatbázisok tartalmára, és nem az adatokra terjed ki. Annak a veszélye, hogy a védelem az adatbázis által tartalmazott információkra is kiterjed, azáltal küszöbölhető ki, hogy egyrészt az irányelvet erre vonatkozóan – mint azt én is követem – megszorítóan értelmezem. Másrészt fennáll a versenyjog nemzeti és közösségi szabályai egyedi esetekre történő alkalmazásának kötelezettsége is.

110. Ami az adatok felhasználói által nem ismert adatbázis tartalmát képező adatok védelmét illeti, arra kell rámutatni, hogy az irányelv csak bizonyos cselekményeket, nevezetesen a kimásolást és az újrahasznosítást tiltja.

111. Míg az irányelv szabályozta kimásolási tilalom feltételezi az adatbázis ismeretét, addig ennek az újrahasznosítás vonatkozásában nem kell így lennie. Erre a kérdésre tehát az újrahasznosítás keretében vissza kell térni.

a)      Az irányelv 7. cikke értelmében vett „kimásolás” fogalma

112. Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kimásolás” fogalma a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt jogszabályi meghatározás alapján értelmezendő.

113. Az első alkotóelem az adatbázis tartalmának más hordozóra történő átvitele, amely végleges vagy ideiglenes lehet. A „bármilyen eszközzel, illetve bármilyen formában történő kimásolás” szóhasználat arra enged következtetni, hogy a közösségi jogalkotó a „kimásolás” fogalma esetén tág értelmezést vesz alapul.

114. Ebből kifolyólag nemcsak az azonos típusú másik hordozóra történő átvitelre terjed ki(48), hanem a más típusú hordozóra történő átvitelre is (49). Ezáltal a tartalom puszta kinyomtatása is a „kimásolás” fogalma alá esik.

115. Mindezek mellett a „kimásolást” természetesen nem lehet úgy értelmezni, hogy a tilalom csak akkor alkalmazható, ha a kimásolt részek a kimásolás következtében már nem találhatóak meg az adatbázisban. Azonban a „kimásolás” olyan tágan sem értelmezhető, hogy az közvetett átvitelre is vonatkozna. Az irányelv inkább a valamely másik hordozóra történő közvetlen átvitelt követeli meg. Persze itt, szemben az „újrahasznosítással”, semmilyen nyilvánosságról mint körülményről nincs szó. A magánátvitel már elegendő.

116. Ami a második alkotóelemet, nevezetesen az adatbázis érintett tárgyát („egésze vagy jelentős része”) illeti, a jelentős jelleg kapcsán kifejtettekre kell utalni.

117. A nemzeti bíróság feladata, hogy a fent nevezett szempontokat az alapeljárásbeli konkrét tényállásra vonatkozóan alkalmazza.

b)      Az irányelv 7. cikke értelmében vett „újrahasznosítás” fogalma

118. Az irányelv 7. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt jogszabályi meghatározásból következik, hogy az újrahasznosítás a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételre vonatkozik.

119. Az „újrahasznosítás” fogalmának az „újra kihasználás” helyett történő tudatos használatával a közösségi jogalkotó azonban egyértelművé akarta tenni, hogy a védelemnek a nem kereskedelmi felhasználó cselekményeivel szemben is fenn kell állnia.

120. Az „újrahasznosítás” jogszabályi meghatározásban említett eszközei, mint a „mű példányainak terjesztése”, a „bérbeadás” és az „on-line közvetítés” példálózó felsorolásként értendő, mint az az „egyéb módon történő közvetítés” kifejezés alkalmazásából is kitűnik.

121. A „hozzáférhetővé tétel” fogalma kétség esetén tágan(50) értelmezendő, mint azt a 7. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti „bármilyen formában” kifejezés sugallja. Ellenben az egyszerű ötletek(51) vagy az adatbázis alapján történő információkutatás (52) nem értendők alatta.

122. Több fél kifejtette, hogy az adatokat a nyilvánosság ismerte. Hogy ebben az esetben is erről van-e szó, az a konkrét tényállás mérlegelésétől függ, ami szintén a nemzeti bíróság feladata.

123. Amennyiben a nemzeti bíróság végezetül arra a következtetésre jut, hogy nyilvánosan ismert adatokról van szó, úgy ez nem zárja ki azt, hogy az adatbázisnak a nyilvánosan ismert adatokat tartalmazó részei mégiscsak védelemben részesüljenek.

124. Az irányelv 7. cikke (2) bekezdésének b) pontjában található egy, a sui generis jog kimerülésére vonatkozó rendelkezés. Ez a kimerülés csupán bizonyos feltételek esetén valósul meg. A feltételek egyike a „példányok első eladása”. Ebből levezethető, hogy a jogot csak ilyen dologi példányokkal lehet kimeríteni. Amennyiben az újrahasznosítás a műpéldánytól eltérő módon megy végbe, úgy a kimerülés nem lehetséges. Ez az on-line közvetítés vonatkozásában a (43) preambulumbekezdésben szintén kifejezetten megállapítást nyer. Tehát a sui generis jog által biztosított védelem nem csak az első „nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételre” alkalmazandó.

125. Mivel az irányelvnek nem az a lényege, hogy mekkora az első „nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt” követő műveletek száma, így ezek száma nem játszhat szerepet. Ezért ha valamely cselekmény az adatbázis tartalmának jelentős részére vonatkozik, az akkor is védelem alatt áll, ha azt független forrásból, mint például az írott sajtóból vagy az internetről, és nem az adatbázisból szerezték meg. Ellentétben a „kimásolással”, az „újrahasznosítás” az adatbázis tartalma megszerzésének közvetett módjaira is vonatkozik. A „közvetítés” mint elem ennélfogva tágan értelmezendő(53).

126. A nemzeti bíróság feladata a felsorolt feltételeknek a konkrét alapeljárásbeli tényállásra történő alkalmazása.

127. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kiegészítéseként arra kell rámutatni, hogy abban az esetben, amikor jelentéktelen részről van szó, azt kell vizsgálni, hogy a tartalom jelentéktelen részének ismételt és rendszeres kimásolásáról és/vagy újrahasznosításáról van-e szó (lásd a C‑203/02., a C‑338/02. és a C‑444/02. sz. ügyekben ismertetett főtanácsnoki indítványaim idevágó érveléseit).

VII – Végkövetkeztetések

128. Mindezekre figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat kell adni:

1.      Az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11‑i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikke (1) bekezdésének azon feltételét, amely kapcsolatot követel meg a ráfordítások és az adatbázis létrehozása között, akként kell értelmezni, hogy az alapeljáráshoz hasonló esetben a „megszerzés” és a „ráfordítással járó megszerzés” összefüggésében a ráfordításnak magával a mérkőzések időpontjának és a szembenálló csapatok „párosításának” meghatározásával kell kapcsolatban lennie, és hogy egyes ráfordítások, amelyek nem jönnek számításba a védelem feltételeinek teljesülésére vonatkozó értékelés szempontjából, a találkozók beosztására fordított ráfordítások körébe tartoznak.

2.      Az irányelvnek a kimásolás, illetve újrahasznosítás elleni védelemmel az a célja, hogy a találkozók beosztásának megalkotóitól különböző személyek vonatkozásában megakadályozza, hogy az abban szereplő adatokat fogadások szervezése, illetve más kereskedelmi célból hozzájárulás nélkül felhasználják.

3.      Az irányelv az adatbázis tartalmának minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részére vonatkozik, figyelemmel arra a tényre, hogy a tervezett találkozókkal kapcsolatos adatok közül kizárólag azokat használják fel, amelyek olyan találkozókra vonatkoznak, amelyek egy hétre vonatkozó fogadások tárgyai, és amelyeket felírnak a heti játéktáblákra, valamint hogy a találkozókkal kapcsolatos adatokat az adatbázis előállítójától különböző forrásokból is megszereznek és ellenőriznek, és mindezt az egész sportévad során folyamatosan teszik.

---

1  – Eredeti nyelv: német.

---

2  – HL L 77., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 459. o.

---

3  – A C‑203/02., a C‑338/02. és a C‑444/02. sz. ügyekben a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokról van szó, amelyekben szintén ma ismertetem indítványaimat.

---

4 – A C‑207/01. sz., Altair Chimica Spa kontra ENEL distribuzione ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑8875. o.) 25. pontja; a C‑128/97. és C‑137/97. sz., Testa és Modesti ügyben 1998. április 30‑án hozott végzések (EBHT 1998., I‑2181. o.) 6. pontja és a C‑325/98. sz. Anssens-ügyben 1999. május 11‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑2969. o.) 8. pontja.

---

5 – A 36/79. sz. Denkavit-ügyben 1979. november 15‑én hozott ítélet (EBHT 1979., 3439. o.) 12. pontja, a C‑175/98. és C‑177/98. sz., Lirussi és Bizzaro ügyekben 1999. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑6881. o.) 37. pontja, a C‑318/98. sz., Fornasar és társai ügyben 2000. június 22‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑4785. o.) 31. pontja és a C‑421/01. sz. Traunfellner-ügyben 2003. október 16‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑11941. o.) 21. és azt követő pontjai.

---

6 – A C‑448/01. sz. EVN-ügyben 2003. december 4‑én hozott ítélet (EBHT 0000. o.) 59. pontja.

---

7  – HL L 1994., L 336., 214. o.

---

8  – Jens-Lienhard Gaster, Der Rechtsschutz von Datenbanken, 1999., Rz 58. o. és az azt követő oldalak.

---

9  – Josef Krähn: Der Rechtsschutz von elektronischen Datenbanken, unter besonderer Berücksichtigung des sui-generis-Rechts., 2001., 7. o.

---

10  – Matthias Leistner: „The Legal Protection of Telephone Directories Relating to the New Database Maker’s Right.”, International Review of Industrial Property and Copyright Law 2000., 950. o. (956.).

---

11  – Simon Chalton: „The Copyright and Rights in Databases Regulations 1997: Some Outstanding Issues on Implementation of the Database Directive.”, E.I.P.R. 1998., 178. o. (179.).

---

12  – Matthias Leistner: Der Rechtsschutz von Datenbanken im deutschen und europäischen Recht, 2000., 53. o. és az azt követő oldalak.

---

13  – Silke von Lewinski, in: Michel M. Walter (Hrsg.), Europäisches Urheberrecht, 2001., Rz 20. o., az adatbankokra vonatkozó irányelv 1. cikke vonatkozásában.

---

14  – Herman M. H. Speyart, „De databank-richtlijn en haar gevolgen voor Nederland.”, Informatierech t – AMI 1996., 151. o. (155.).

---

15  – Az 1. cikk vonatkozásában V. Lewinski, ( hivatkozás a 13. lábjegyzetben) 6. o..

---

16  – Malte Grützmacher, Urhebe „Les bases de données dans la directive communautaire”, Revue internationale du droit d’auteur, 1997., 79. o. (117.). Leistungs- und Sui-generis-Schutz von Datenbanken, 1999., 329. o.; Georgios Koumantos, Ezzel szemben egyesek a ráfordításokat a védelem tárgyaként tekintik (így a 7. cikk vonatkozásában V. Lewinski [hivakozás a 13. lábjegyzetben], Rz 3. o. és Grützmacher elmélete [ hivatkozás a 14. lábjegyzetben] 329. o.).

---

17  – Az 1995. július 10-i 20/95/EK tanácsi közös álláspont (HL C 288., 14. o.)

---

18  – A 7. cikk vonatkozásában V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], 9. o..

---

19  – Koumantos [hivatkozás a 16. lábjegyzetben], 119. o..

---

20  – A 7. cikk vonatkozásában V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], 11. o..

---

21  – Krähn [hivatkozás a 9. lábjegyzetben], 138. o. és az azt követő oldalak; Leistner [hivatkozás a 10. lábjegyzetben], 958. o.

---

22  – Gunnar W. G. Karnell, „The European Sui Generis Protection of Data Bases.”, Journal of the Copyright Society of the U.S.A., 2002., 994. o.

---

23  – J. van Manen, „Substantial investments.”, in: Allied and in friendship: for Teartse Schaper, 2002., 123. o. (125.).

---

24  – Lásd ehhez közelebbről P. Bernt Hugenholtz, „De spin-off theorie uitgesponnen”, Tidschrift voor auteurs-, media- & informatierecht 2002., 161. o. és az azt követő oldalak.

---

25  – Giovanni Guglielmetti, „La tutela delle banche dati con diritto sui generis nella direttiva 96/9/CE.”, Concratto e impresa, Europa, 1997., 177. o. (184.).

---

26  – Andrea Etienne Calame, Der rechtliche Schutz von Datenbanken unter besonderer Berücksichtigung des Rechts der Europäischen Gemeinschaften., 2002., 115. o., 554. lábjegyzet.

---

27  – Grützmacher [hivatkozás a 16. lábjegyzetben], 330. o. és az azt követő oldalak; Leistner [hivatkozás a 12. lábjegyzetben], 152. o.

---

28  – Leistner [hivatkozás a 12. lábjegyzetben], 152. o.

---

29  – Guglielmetti [hivatkozás a 25. lábjegyzetben], 184. o.; Karnell [hivatkozás a 22. lábjegyzetben],, 993. o.

---

30  – A képviselt véleménnyel összefüggésben lásd Hugenholtzot [hivatkozás a 24. lábjegyzetben] 161. o. (164., 19. lábjegyzet).

---

31  – A 7. cikkre vonatkozóan V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben] 5. o..

---

32  – Calame [hivatkozás a 26. lábjegyzetben], 116. o..

---

33  – 20/95/EK 14. közös álláspont [hivatkozás a 17. lábjegyzetben] 14. pontja.

---

34  – Gaster [hivatkozás a 8. lábjegyzetben], Rz 492.

---

35  – Oliver Hornung, Die EU-Datenbank Richtlinie und ihre Umsetzung in das deutsche Recht, 1998., 116. és az azt követő oldalak; Leistner [hivatkozás a 12. lábjegyzetben], 180. o.; V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], Rz 16 a 7. cikkel összefüggésben.

---

36  – A 20/95/EK közös álláspont [hivatkozás a 17. lábjegyzetben] 14. pontja.

---

37  – Lásd a 7. cikkel összefüggésben különösen V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben] 15. o..

---

38  – Grützmacher [hivatkozás a 16. lábjegyzetben] 340. o..

---

39  – A 7. cikkel összefüggésben Gaster [hivatkozás a 8. lábjegyzetben], 495. o., Grützmacher [hivatkozás a 16. lábjegyzetben] 340. o.; Lewinski [hivatkozás a 15. lábjegyzetben], 15. o..

---

40  – Krähn [hivatkozás a 9. lábjegyzetben] 162. o..

---

41  – Vö. Guglielmetti [hivatkozás a 25. lábjegyzetben] 186. o., Krähn [hivatkozás a 9. lábjegyzetben], 161. o.; Leistner [hivatkozás a 12. lábjegyzetben], 172. o..

---

42  – Egyes vélemények szerint a károsításhoz már elegendő az absztrakt alkalmasság; lásd Leistner [hivatkozás a 12. lábjegyzetben] 173. o.; vö. Speyart [hivatkozás a 14. lábjegyzetben], 171. oldalával (174.).

---

43  – Carine Doutrelepont, „Le nouveau droit exclusif du producteur de bases de données consacré par la directive européenne 96/6/CE du 11 mars 1996: un droit sur l’information?”, in: Mélanges en hommage á Michel Waelbroeck, 1999., 903. o. (913.).

---

44  – A 7. cikkel összefüggésben Doutrelepont [hivatkozás a 43. lábjegyzetben], 913. o.; Gaster [hivatkozás a 8. lábjegyzetben], Rz 496.; Leistner [hivatkozás a 12. lábjegyzetben], 171. o.; V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], 15. o..

---

45  – Lásd azonban Karnell [hivatkozás a 22. lábjegyzetben], 1000. o.; Krähn [hivatkozás a 9. lábjegyzetben]163. o..

---

46  – Lásd a (8), (41), (42), (45) és (46) preambulumbekezdéseket.

---

47  – Lásd Koumantos [hivatkozás a 16. lábjegyzetben], 121. o..

---

48  – A 7. cikkel összefüggésben V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], 19. o..

---

49  – Gaster [hivatkozás a 8. lábjegyzetben], 512. o..

---

50  – A 7. cikkel összefüggésben V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], 7. o..

---

51  – A 7. cikkel összefüggésben V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben] 31. o..

---

52  – Grützmacher [hivatkozás a 16. lábjegyzetben]336. o..

---

53  – A 7. cikkel összefüggésben V. Lewinski [hivatkozás a 13. lábjegyzetben], 38. o..