A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2003. november 27.(*)

„Védjegyek – Jogszabályok közelítése – 89/104/EGK irányelv – 2. cikk – Védjegyoltalomban részesíthető megjelölések – Grafikailag ábrázolható megjelölések – Hangmegjelölések – Hangjegyírás – Szöveges leírás – Hangutánzó szó”

A C‑283/01. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

a Shield Mark BV

és

a Joost Kist h.o.d.n. Memex

között folyamatban lévő eljárásban a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 2. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: V. Skouris, a hatodik tanács elnökeként eljárva, J. N. Cunha Rodrigues, J.‑P. Puissochet, R. Schintgen és F. Macken (előadó) bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Shield Mark BV képviseletében T. Cohen Jehoram és E. J. Morée advocaten,

–        a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben,

–        a francia kormány képviseletében G. de Bergues és A. Maitrepierre, meghatalmazotti minőségben,

–        az olasz kormány képviseletében U. Leanza, meghatalmazotti minőségben, segítője: O. Fiumara avvocato dello Stato,

–        az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében J. E. Collins, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Alexander barrister,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. B. Rasmussen és H. H. Speyart, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Shield Mark BV (képviseli: T. Cohen Jehoram), a holland kormány (képviseli: N. A. J. Bel, meghatalmazotti minőségben) és a Bizottság (képviselik: N. B. Rasmussen és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2003. február 27‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2003. április 3‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) 2001. július 13‑i, a Bírósához 2001. július 18‑án érkezett ítéletében az EK 234. cikk alapján két előzetes döntéshozatal iránti kérdést terjesztett a Bíróság elé a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.; a továbbiakban: irányelv) 2. cikkének értelmezése tárgyában.

2        E kérdéseket a Shield Mark BV (a továbbiakban: Shield Mark) és a tevékenységet „Memex” név alatt folytató J. Kist között, a Shield Mark által a Benelux Védjegyhivatalnál (a továbbiakban: BVH) korábban hangvédjegyként bejegyzett hangjelzéseknek a J. Kist által tevékenysége során történő használata tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        Az irányelv célja első preambulumbekezdése értelmében a védjegyekről szóló tagállami jogszabályok közelítése és a tagállamokban jelenleg alkalmazandó védjegyjogszabályok közötti eltérések megszüntetése, amelyek gátolhatják az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, valamint torzíthatják a közös piacon belüli versenyt. Ahogyan azonban a harmadik preambulumbekezdéséből következik, az irányelvnek nem célja az említett jogszabályok teljes körű közelítése.

4        Az irányelv hetedik preambulumbekezdése kimondja, hogy „a jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegy megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban általában azonosak legyenek”, és „ennek érdekében szükség van a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések példálózó felsorolására, feltéve, hogy az ilyen megjelölések alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék”.

5        Az irányelvnek „A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés” című 2. cikke tartalmazza a hetedik preambulumbekezdésben említett példálózó felsorolást. E cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen [helyesen: megkülönböztesse] más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

6        Az irányelv „Kizáró, illetve törlési okok” című 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja kimondja:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

a)      nem képezheti védjegy részét;

b)      nem alkalmas a megkülönböztetésre”.

 A Benelux államokban alkalmazandó szabályozás

7        A Belga Királyság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság védjegyjogukat közös törvénybe, a védjegyekről szóló egységes Benelux-törvénybe (Trb. 1962., 58. o. és Trb. 1983., 187. o.; a továbbiakban: BVT) foglalták, amelynek végrehajtását egy közös szervezetre a BVH‑ra bízták.

8        A BVT‑t 1996. január 1‑jei hatállyal módosította az említett törvény módosításáról szóló, 1992. december 2‑i jegyzőkönyv (Trb. 1993., 12. o.; a továbbiakban: jegyzőkönyv) abból a célból, hogy az irányelvet átültesse az említett három tagállam jogrendjébe.

9        Az irányelv 2. és 3. cikkének átültetése céljából azonban nem tartották szükségesnek a BVT módosítását. E vonatkozásban a jegyzőkönyv indokolása I.2. pontjának hatodik és hetedik bekezdése pontosítja az alábbiakat:

„Az irányelv 2. cikke, amely a védjegyoltalomban részesíthető megjelölésekre vonatkozik, nem kívánja meg a BVT kiigazítását. Az említett cikk szövege szinte pontosan megfelel a BVT 1. cikkének. Bár igaz, hogy az irányelv 2. cikkétől eltérően a BVT 1. cikke nem követeli meg, hogy a megjelölések grafikailag ábrázolhatóak legyenek, a megjelöléseknek a gyakorlatban teljesíteniük kell e követelményt annak érdekében, hogy védjegyoltalmat élvezhessenek.

Az irányelv 3. cikke sem eredményezte a BVT kiigazítását. Az említett cikk (1) bekezdésében szereplő kizáró vagy feltétlen törlési okok a BVT 14. cikke A. pontjának 1. alpontjával együttesen értelmezett 1. cikkében és 4. cikkének 1. és 2. pontjában találhatók. […]”

10      A BVT 1. cikke, amelyet tehát a jegyzőkönyv nem módosított, első bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Egyedi védjegynek minősülnek az elnevezések, rajzok, lenyomatok, bélyegzők, betűk, számok, áru- vagy csomagolásformák és a vállalkozások áruinak megkülönböztetésére szolgáló valamennyi más megjelölés.”

11      A BVT végrehajtási rendelete 1. cikkének b) pontja úgy rendelkezik, hogy „a Benelux államokban a védjegyet francia vagy holland nyelven a védjegyet ábrázoló […] irat benyújtásával kell bejelenteni”.

12      Bár a jegyzőkönyv 1996. január 1‑jei hatálybalépését megelőzően a BVH nem végezte el védjegybejelentések érdemi vizsgálatát, és e vizsgálatra adott esetben utólag, törlési eljárás során vagy a védjegyjogosult jogainak megsértése tárgyában folyamatban lévő ügyben előterjesztett viszontkereset keretében került sor, a fenti időponttól a BVH a védjegybejelentéseket a BVT által előírt feltétlen kizáró okok alapján vizsgálja.

13      A hangvédjegyeket illetően a BVH kezdetben úgy vélte, hogy azok védjegyoltalom tárgyai lehetnek. Mindazonáltal a Gerechtshof te ‘s Gravenhage (Hollandia) által az alapügy felei között folyó eljárásban hozott 1999. május 27‑i ítélet óta a BVH általában megtagadja a hangvédjegyek lajstromozását.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14      A Shield Mark tizennégy, a BVH‑nál lajstromozott védjegy jogosultja, amelyek közül az első 1992. június 5‑én, míg a többi 1999. február 2‑án került lajstromozásra a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9. (rögzített számítógépprogramok [szoftverek] stb.], 16. (magazinok, újságok stb.), 35. (reklámozás, kereskedelmi ügyletek stb.), 41. (nevelés; szakmai képzés; reklámozás, marketing, ipari tulajdon és kereskedelmi kommunikáció tárgyú tanfolyamok szervezése stb.) és 42. (jogi szolgáltatások) osztályba tartozó különböző áruk és szolgáltatások vonatkozásában.

15      A fenti védjegyek közül négy L. van Beethoven „Für Elise” című zeneművének első kilenc hangjegyéből áll. A négy közül kettőnél megjelölésre került, hogy „hangvédjegy, a védjegy a kottán (grafikailag) feltüntetett hangjegyek által alkotott dallam ábrázolásából áll”. Az egyik védjegy esetében az is megjelölésre került, hogy azt „zongorán szólaltatják meg”.

16      További négy védjegyet a „»Für Elise« első kilenc hangjegye” alkot. Kettőnél megjelölésre került, hogy „hangvédjegy, a védjegyet a leírt dallam alkotja”. Egyikük esetében az is szerepel, hogy azt „zongorán szólaltatják meg”.

17      Három további védjegy az „E, D#, E, D#, E, B, D, C, A” hangjelek sorozatából áll. Kettőnél feltüntetésre került, hogy „hangvédjegy, a leírt hangjelek sorozata által alkotott dallamból áll”. Egyikük esetében az is szerepel, hogy azt „zongorán szólaltatják meg”.

18      A Shield Mark által lajstromoztatott védjegyek közül kettő a „Kukelekuuuuu” (holland nyelvű hangutánzó szó utalva a kakas kukorékolására) megjelölésből áll. Egyikük esetében szerepel az a megjegyzés, hogy „hangvédjegy, a védjegy a kakaskukorékolást utánzó hangutánzó szóból áll”.

19      Végül az egyik védjegy a „kakas kukorékolásából” áll annak feltüntetésével, hogy „hangvédjegy, a védjegy a leírt kukorékolásból áll”.

20      A Shield Mark 1992 októberében rádiós reklámkampányt indított, és minden hirdetését a „Für Elise” dallamának első kilenc hangjából álló szignállal (jingle) kezdte. Ezenkívül 1993 februárjától információs brosúrát jelentetett meg az általa a piacon kínált szolgáltatásokról. E brosúrák a könyvtárakban és a hírlapárusoknál állványon helyezkednek el, és a szignál mindannyiszor felcsendül, ahányszor valaki levesz egy brosúrát az állványról. Végül a Shield Mark jogászoknak és marketing szakembereknek szánt számítógépes programcsomagokat is gyárt, és az említett szoftvereket tartalmazó lemez minden egyes használata esetén hallatszik a kakas kukorékolása.

21      J. Kist kommunikációs tanácsadói tevékenységet folytat különösen a reklámjog és a védjegyjog területén, tanfolyamokat szervez a szellemi alkotásokkal és a marketinggel kapcsolatosan, továbbá az említett kérdéseket érintő folyóiratot szerkeszt.

22      J. Kist 1995. január 1‑jén induló reklámkampánya során a „Für Elise” dallamának első kilenc hangját használta, illetve szintén értékesített olyan számítógépprogramot, amelynek elindításakor felhangzik a kakas kukorékolása.

23      A Shield Mark védjegybitorlás és tisztességtelen verseny megállapítása iránti keresetet nyújtott be J. Kist ellen.

24      A Gerechtshof te ‘s Gravenhage 1999. május 27‑i ítéletével helyt adott a Shield Mark kérelmének a polgári jogi felelősség vonatkozásában, azonban elutasította annyiban, amennyiben a védjegyjogon alapult, azzal az indokkal, hogy a Benelux államok kormányainak szándéka a hangok védjegyként történő lajstromozásának megtagadása.

25      Azt követően, hogy a Shield Mark fellebbezést nyújtott be a Hoge Raad der Nederlanden előtt, az utóbbi úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      a)     Az irányelv 2. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy hangok vagy zörejek védjegyoltalom tárgyai legyenek?

         b)     Amennyiben a fenti a) pontban szereplő kérdésre adott válasz nemleges, az irányelv által létrehozott rendszerből következik‑e, hogy a hangok vagy a zörejek védjegyoltalom tárgyai lehetnek?

2)      a)     Amennyiben az 1) kérdés a) részére adott válasz nemleges, mely feltételek mellett tekinti úgy az irányelv, hogy valamely hangvédjegy az irányelv 2. cikke értelmében grafikailag ábrázolható, és ennek kapcsán milyen módon kell elvégezni az ilyen védjegy bejelentését?

         b)     Különösen teljesíti‑e az irányelvnek a fenti a) pontban említett követelményeit, ha a hang vagy zörej bejelentésére az alábbi formák egyike szerint kerül sor:

–        hangjegyek;

–        hangutánzó szó formájában szereplő szöveges leírás;

–        más formában szereplő szöveges leírás;

–        szonogramhoz hasonló grafikai ábrázolás;

–        a védjegybejelentési kérelemhez mellékelt hangfelvétel;

–        az internetes hálózaton meghallgatható digitális felvétel;

–        a fenti módszerek kombinációja;

–        egyéb forma, ebben az esetben melyik?”

 Az első kérdésről

26      Az 1. kérdés a) részében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az irányelv 2. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy a hangmegjelöléseket védjegyeknek lehessen tekinteni. Nemleges válasz esetén 1. kérdésének b) részében azt kérdezi, hogy e cikkből következik‑e, hogy a hangmegjelöléseket védjegyeknek lehet tekinteni.

 A Bírósághoz benyújtott észrevételek

27      A Shield Mark szerint az irányelv hetedik preambulumbekezdéséből következik, hogy annak 2. cikke nem tartalmazza a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések kimerítő felsorolását. Következésképpen főszabály szerint valamennyi olyan megjelölés védjegyoltalom tárgya lehet, amely alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. Álláspontja szerint ebből az következik, hogy mivel a hangmegjelölések egyértelműen alkalmasak erre, betölthetik a védjegy szerepét.

28      Ezen értelmezést különösen megerősíti Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnoknak a C‑273/00. sz. Sieckmann‑ügyre vonatkozó (2002. december 12‑i ítélet, EBHT 2002., I‑11737. o.) indítványa, az irányelv jogszabály‑előkészítő munkálatai és a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.), illetve az irányelv elfogadását érintő, a nyilvánosság számára hozzáférhető tanácsi dokumentumok, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezései minták) (OHIM) vizsgálati iránymutatásai.

29      A holland, a francia, az olasz és az osztrák kormány, illetve az Egyesült Királyság Kormánya úgy vélik, hogy a hangok alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Mivel az említett kormányok szerint a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseknek az irányelv 2. cikkében szereplő felsorolása csupán iránymutatásul szolgál, a hangok védjegyoltalomban részesíthetők.

30      A francia és az osztrák kormány hozzáteszi, hogy mivel az irányelv célja a védjegyekről szóló tagállami jogszabályok közelítése, a hangok védjegyoltalomban részesülhetnek, amennyiben grafikailag ábrázolhatók.

31      A Bizottság emlékeztet arra, hogy az irányelv 2. cikke előírja, hogy ahhoz, hogy valamely megjelölés védjegyoltalomban részesüljön, grafikailag ábrázolhatónak kell lennie, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. Álláspontja szerint az irányelv 2. és 3. cikke által létrehozott rendszerből következik, hogy a 2. cikk értelmében vett megkülönböztető képesség a 3. cikkben foglaltaktól eltérően nem arra vonatkozik, hogy valamely megjelölés konkrétan megkülönböztető képességgel rendelkezhet‑e azon áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyek tekintetében a védjegyként történő lajstromozását kérték, hanem inkább arra, hogy a szóban forgó megjelölés rendelkezik‑e általánosan vett megkülönböztető képességgel függetlenül az áruk és szolgáltatások különböző kategóriáitól.

32      Márpedig a hangok és a zörejek az ember által érzékelhetők, aki képes azokat megjegyezni, és azok lehetővé teszik számára, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Ráadásul grafikailag ábrázolhatóak.

33      Mivel a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseknek az irányelv 2. cikkében szereplő felsorolása nem kimerítő, a Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a hangokból vagy zörejekből álló megjelölések főszabály szerint védjegyoltalomban részesíthetők azzal a feltétellel, hogy az összetévesztés veszélye nélkül képesek áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére, és világos, pontos és tartós grafikai ábrázolás tárgyai lehetnek, amely lehetővé teszi harmadik személyek számára annak könnyű megértését, hogy mely védjegy képezi az oltalom tárgyát.

 A Bíróság válasza

34      Az első kérdés a) pontjára vonatkozóan, az irányelv 2. cikkének célja a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések típusainak meghatározása. E rendelkezés előírja, hogy védjegyoltalom tárgya lehet „különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, az áru vagy a csomagolás formája […]”. Kétségtelen, hogy e rendelkezés kizárólag olyan megjelöléseket említ, amelyek vizuálisan, akár két‑ akár háromdimenziós formában érzékelhetők, tehát betűk, írott jelek vagy ábra segítségével ábrázolhatók (a fent hivatkozott Sieckmann‑ügyben hozott ítélet 43. pontja).

35      Mindazonáltal az irányelv fent említett 2. cikkének, valamint hetedik preambulmbekezdésének szövegéből, amely a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések „példálózó felsorolását” említi, következik, hogy e felsorolás nem kimerítő jellegű. Következésképpen, noha az említett rendelkezés nem említ olyan megjelöléseket, amelyek önmagukban vizuálisan nem érzékelhetők, mint amilyenek a hangok, ezeket nem zárja ki kifejezetten (lásd ebben az értelemben az illatmegjelölések vonatkozásában a fent hivatkozott Sieckmann-ügyben hozott ítélet 44. pontját).

36      Ezenkívül, ahogyan azt a Shield Mark, a beavatkozó kormányok és a Bizottság hangsúlyozták, a hangmegjelölések nem jellegükből eredően alkalmatlanok arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

37      E feltételek mellett az irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a hangok védjegyoltalom tárgyai lehetnek azzal a további feltétellel, hogy grafikailag ábrázolhatóak, mely utóbbi kérdés tárgyalására a második kérdés vizsgálata keretében kerül sor.

38      Az első kérdés b) pontja vonatkozásában meg kell állapítani, hogy az irányelv 2. cikkével nem ellentétes a hangok védjegyként történő lajstromozása. Következésképpen a tagállamok az ilyen lajstromozást főszabályszerűen nem zárhatják ki.

39      Ugyanis – még ha az irányelv nem irányul is a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítésére – az irányelv hetedik preambulumbekezdéséből egyértelműen következik, hogy a védjegy megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban azonosak.

40      E vonatkozásban – ahogyan arra a francia kormány is utalt – nem állhatnak fenn különbségek az egyes tagállamok között azon megjelölések jellege tekintetében, amelyek védjegyoltalom tárgyát képezhetik.

41      Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a hangmegjelölések védjegyoltalom tárgyai lehetnek, amennyiben alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól, és grafikailag ábrázolhatóak.

 A második kérdésről

42      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy pontosítsa, mely feltételek mellett ábrázolható grafikailag valamely hangmegjelölés az irányelv 2. cikke értelmében, és különösen azt, hogy a hangjegyek, a hangutánzó szóval történő leírás, más formában történő szöveges leírás, az olyan grafikai ábrázolás, mint a szonogram, a védjegybejelentéshez mellékelt hangfelvétel, az internetes hálózaton hallgatható digitális felvétel, e módszerek kombinációja vagy bármely más forma megfelel‑e a grafikai ábrázolhatóság követelményének.

 A Bírósághoz benyújtott észrevételek

43      Elsőként a Shield Mark, a beavatkozó kormányok és a Bizottság egyetértenek annak megállapításában, hogy valamely hangmegjelölés grafikai ábrázolásának különböző követelményeknek kell megfelelnie annak érdekében, hogy e megjelölés védjegyoltalomban részesülhessen.

44      Ennek megfelelően a Shield Mark szerint a grafikai ábrázolásnak világosnak, pontosnak és harmadik személyek számára különösebb erőfeszítés nélkül érthetőnek kell lennie. A holland kormány szerint teljesnek, világosnak és pontosnak kell lennie annak megismerése érdekében, hogy mi képezi a védjegyjogosultat megillető kizárólagosság tárgyát, és érthetőnek azok számára, akik meg kívánják tekinteni a védjegylajstromot. A francia kormány arra hivatkozik, hogy a grafikai ábrázolásnak világosnak és pontosnak kell lennie, ha nem is kell azonnal felismerhetőnek lennie; ezenfelül az oltalom alatt álló megjelölésnek érthetőnek kell lennie a vásárlóközönség számára. Az olasz kormány szerint e megjelenítésnek alkalmasnak kell lennie a hang kifejezésére, érthetővé tételére és megkülönböztetésére. Az osztrák kormány úgy véli, hogy a hangmegjelölést alkotó hangnak világosan következnie kell a grafikai ábrázolásból, vagy abból kellően világosan levezethetőnek kell lennie oly módon, hogy a védjegyoltalom terjedelme adott esetben kellő pontossággal felismerhető legyen. Az Egyesült Királyság Kormánya szerint a grafikai ábrázolásnak önmagában kellően teljesnek, világosnak, pontosnak és a védjegylajstromot megtekintők számára különösebb nehézség nélkül érthetőnek kell lennie. Végül a Bizottság azt állítja, hogy az ilyen ábrázolásnak világosnak, pontosnak és állandónak kell lennie, valamint lehetővé kell tennie harmadik személyek számára annak megértését, hogy mi az oltalom tárgya.

45      Ami másodsorban a hangmegjelölések grafikai ábrázolásának elfogadható formáit illeti, a Shield Mark, a francia és az osztrák kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság úgy vélik, hogy a zenei kotta az irányelv 2. cikkének értelmében grafikai ábrázolásnak minősül.

46      A Shield Mark és a francia kormány úgy vélik, hogy a valamely ismert műre történő olyan utalás, mint például „a »Für Elise« első kilenc hangja” grafikai ábrázolásnak minősül. Az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság ellenkező állásponton vannak.

47      A francia kormánnyal ellentétben a Shield Mark és a Bizottság úgy vélik, hogy a valamely dallamnak az azt alkotó zenei hangok – úgy mint „E, D#, E, D#, E, B, D, C, A” ‑ lekottázásával történő leírását az érintett dallam grafikai ábrázolásának kell tekinteni.

48      A Shield Mark, valamint a francia és az osztrák kormány lényegében elismerik, hogy a szonogram grafikai ábrázolásnak minősül, az osztrák kormány ehhez hozzáteszi, hogy az ilyen bejelentés elfogadható azzal a feltétellel, hogy azt adathordozón rögzített hang is kíséri, a francia kormány pedig azt, hogy az említett megjelenítési módhoz hangfelvétel vagy digitális felvétel mellékelhető. Ezzel szemben az Egyesült Királyság Kormánya azt állítja, hogy a grafikai ábrázolás e formája általánosan elfogadhatatlan, a Bizottság pedig elutasítja, hogy a technika jelenlegi állása mellett a szonogram a grafikai ábrázolás egyik formája lehessen valamely megjelölés védjegyként történő bejelentése esetén.

49      A francia és az osztrák kormánnyal ellentétben a Shield Mark és bizonyos körülmények között (világos és egyértelmű leírás) az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság is úgy vélik, hogy hangutánzó szó is lajstromozható.

50      A védjegybejelentési kérelemhez mellékelt hangfelvételt illetően a francia kormány úgy véli, hogy az szonogramot vagy spektrogramot kísérhet, az osztrák kormány pedig megkívánja, hogy azt a szonogramhoz mellékeljék. Ezzel szemben a Shield Mark és az Egyesült Királyság Kormánya vitatják, hogy a „grafikai ábrázolás” ezen állítólagos módja valamely megjelölés védjegyként történő lajstromozásra történő bejelentésének módja lehetne.

 A Bíróság válasza

51      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikk által létrehozott, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében egyedül az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd különösen C‑415/93. sz. Bosman‑ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4921. o.] 59. pontját).

52      Mindazonáltal a Bíróság úgy vélte, hogy feladata az, hogy saját hatásköre fennállásának vizsgálata végett megvizsgálja azokat a feltételeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság a Bíróság elé terjesztette az ügyet. Az az együttműködési szellem ugyanis, amelynek az előzetes döntéshozatalra utalás működését jellemeznie kell, megköveteli azt, hogy a nemzeti bíróság tekintettel legyen a Bíróságra bízott feladatra, amely nem más, mint a tagállamok igazságszolgáltatásához való hozzájárulás, és nem pedig az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása (lásd különösen a fent hivatkozott Bosman‑ügyben hozott ítélet 60. pontját).

53      Ily módon a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatal többek között megtagadható, ha a probléma hipotetikus jellegű (lásd különösen a C‑111/01. sz. Gantner Electronic ügyben 2003. május 8‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑4207. o.] 36. pontját).

54      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a Shield Mark nem szonogram, hangfelvételt hordozó eszköz, digitális felvétel vagy az említett módszerek kombinációja útján nyújtotta be lajstromozási kérelmét, mivel – amennyiben a feltett kérdés ilyen megjelenítési eszközökre vonatkozna – arra relevancia hiányában nem lehetne választ adni.

55      Elsőként a grafikai ábrázolásokra vonatkozó követelményeket illetően a Bíróság az illatmegjelölésekre vonatkozó, fent hivatkozott Sieckmann‑ügyben kimondta, hogy az irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy védjegyoltalom tárgya lehet minden, önmagában vizuálisan nem érzékelhető megjelölés, ha grafikailag világosan, pontosan, önmagában teljesen, könnyen hozzáférhetően, érthetően, tartósan és objektíven – különösen ábrával, vonalakkal vagy írásjelekkel – ábrázolható.

56      E feltételek vonatkoznak a hangmegjelölésekre is, amelyek az illatmegjelölésekhez hasonlóan önmagukban nem érzékelhetőek vizuálisan.

57      Másodsorban a grafikai ábrázolás elfogadható formáit illetően – jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság feladata az elé terjesztett egyes konkrét esetekben eldönteni, hogy a megjelölés védjegyet alkothat‑e és ily módon érvényesen lajstromozható‑e – a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztatást nyújtson abban a kérdésben, hogy a hangjegyek segítségével vagy az írott szöveggel történő ábrázolás a hangmegjelölésnek az irányelv 2. cikke értelmében vett grafikai ábrázolásának minősül‑e.

58      Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy valamely megjelölést nem lehet hangvédjegyként lajstromozni, ha a bejelentő a védjegybejelentési kérelmében elmulasztotta megjelölni, hogy a bejelentett megjelölést hangvédjegyként kell érteni. Ilyen esetben ugyanis a védjegylajstromozás területén illetékes hatóság és a vásárlóközönség, különösen a gazdasági szereplők, alappal vélik úgy, hogy a védjegybejelentési kérelemben szereplő grafikai ábrázolásnak megfelelő szóvédjegyről vagy ábrás védjegyről van szó.

59      Ami először is a hangmegjelölés szöveges körülírását érinti, alapvetően nem zárható ki, hogy az ilyen grafikai ábrázolás teljesítse a jelen ítélet 55. pontjában szereplő követelményeket. Az alapügyben szóban forgókhoz hasonló megjelölések esetében azonban az olyan grafikai ábrázolás, mint „a »Für Elise« első kilenc hangja” vagy a „kakaskukorékolás” legalábbis nélkülözi a pontosságot és a világosságot, tehát nem teszi lehetővé a kért oltalom terjedelmének meghatározását. Következésképpen nem képezheti az említett megjelölés grafikai ábrázolását az irányelv 2. cikkének értelmében.

60      A hangutánzó szavakra rátérve meg kell állapítani, hogy maga a kiejtett hangutánzó szó és a fonetikusan utánozni kívánt valódi zörejek vagy hangok és zörejek vagy hangok sorozata között eltolódás tapasztalható. Ily módon abban az esetben, ha valamely hangmegjelölés grafikai ábrázolása egy egyszerű hangutánzó szóból áll, az illetékes hatóságok és a vásárlóközönség, különösen a gazdasági szereplők számára nem lehetséges annak meghatározása, hogy az oltalom tárgyát képező megjelölés maga a kiejtett hangutánzó szó vagy pedig a valódi hangok, illetve zörejek. Ráadásul a hangutánzó szavak érzékelése az egyes egyénektől vagy tagállamoktól is függhet. Ugyanez érvényes a holland „Kukelekuuuuu” hangutánzó szó esetében is, amely a kakaskukorékolást próbálja szövegesen átírni, és amely jelentősen eltér a Benelux államokban használt más nyelvekben szereplő hangutánzó szavaktól. Következésképpen az egyéb pontosítást nélkülöző, puszta hangutánzó szó nem képezheti azon hang vagy zörej grafikai ábrázolását, amelynek a fonetikus átirata kíván lenni.

61      Végül a hangjegyeket illetően, amelyek szokásosan hangok ábrázolására szolgálnak, a hangjelek minden más pontosítást nélkülöző sorozata ‑ mint például az „E, D#, E, D#, E, B, D, C, A” – sem minősül grafikai ábrázolásnak az irányelv 2. cikke értelmében. Az ilyen leírás ugyanis, amely se nem pontos, se nem világos, se nem önmagában teljes, többek között nem teszi lehetővé a lajstromoztatni kért dallamot alkotó hangok magasságának és időtartamának meghatározását, amelyek alapvető paraméterek lennének a dallam megismerése és a védjegy meghatározása érdekében.

62      Ezzel szemben az ütemekre osztott kotta, amelyen szerepel különösen valamelyik kulcs (G-kulcs, F-kulcs vagy C-kulcs), a hangjegyek és szünetjelek (a hangjegyek esetében: egész hangjegy, fél hangjegy, negyed hangjegy, nyolcad hangjegy, tizenhatod hangjegy stb.; a szünetjelek esetében: szünetjel, fél szünetjel, negyed szünetjel, nyolcad szünetjel stb.), jelzi a relatív értékeket és adott esetben a módosításokat (kereszt, b-jel, feloldójel), és mivel az említett jelek összessége meghatározza a hangok magasságát és időtartamát, a lajstromoztatni kért dallamot alkotó hangok sorozatának hiteles ábrázolását képezheti. A hangok e grafikai ábrázolásmódja megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő azon követelményeknek, amelyek szerint az említett ábrázolásnak világosnak, pontosnak, önmagában teljesnek, könnyen hozzáférhetőnek, érthetőnek, tartósnak és objektívnek kell lennie.

63      Még ha az ilyen megjelenítés nem is azonnal, de könnyen érthető, lehetővé teszi az illetékes hatóságok és a vásárlóközönség – különösen a gazdasági szereplők – számára, hogy pontosan megismerjék a védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölést.

64      A második kérdésre a következő választ kell adni:

–        az irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy védjegyoltalom tárgya lehet valamely önmagában vizuálisan nem érzékelhető megjelölés, ha grafikailag világosan, pontosan, önmagában teljesen, könnyen hozzáférhetően, érthetően, tartósan és objektíven – különösen ábrával, vonalakkal vagy írásjelekkel – ábrázolható,

–        hangmegjelölés esetén az említett követelmények nem teljesülnek, ha a megjelölés grafikai ábrázolása szöveges körülírással történik, például annak megjelölésével, hogy a megjelölést valamely ismert zenemű hangjai alkotják, vagy arra való utalással, hogy a megjelölés valamely állat hangjából áll, vagy pedig minden más pontosítást nélkülöző egyszerű hangutánzó szó vagy hangjegyek segítségével. Ezzel szemben a fent említett követelmények teljesülnek, amennyiben a megjelölést zenei ütemekre osztott kotta segítségével ábrázolják, amelyen szerepel többek között valamelyik kulcs, a hangjegyek és a szünetjelek a relatív értéküket és az időtartamukat jelölő formában, és adott esetben a módosítások.

 A költségekről

65      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő holland, francia, olasz és osztrák kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

a Hoge Raad der Nederlanden 2001. július 13‑i ítéletével hozzá intézett kérdésére válaszolva a következőképpen határozott:

1)      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a hangmegjelölések védjegyoltalom tárgyai lehetnek, amennyiben alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól, és grafikailag ábrázolhatóak.

2)      A 89/104 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy védjegyoltalom tárgya lehet valamely önmagában vizuálisan nem érzékelhető megjelölés, ha grafikailag világosan, pontosan, önmagában teljesen, könnyen hozzáférhetően, érthetően, tartósan és objektíven – különösen ábrával, vonalakkal vagy írásjelekkel – ábrázolható.

Hangmegjelölés esetén az említett követelmények nem teljesülnek, ha a megjelölés grafikai ábrázolása szöveges körülírással történik, például annak megjelölésével, hogy a megjelölést valamely ismert zenemű hangjai alkotják, vagy arra való utalással, hogy a megjelölés valamely állat hangjából áll, vagy pedig minden más pontosítást nélkülöző egyszerű hangutánzó szó vagy hangjegyek segítségével. Ezzel szemben a fent említett követelmények teljesülnek, amennyiben a megjelölést zenei ütemekre osztott kotta segítségével ábrázolják, amelyen szerepel többek között valamelyik kulcs, a hangjegyek és a szünetjelek a relatív értéküket és az időtartamukat jelölő formában, és adott esetben a módosítások.

Skouris

Cunha Rodrigues

Puissochet

Schintgen

Macken

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. november 27‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

V. Skouris

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: holland.