A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2003. május 20.(*)

„Az egyének védelme a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában – 95/46/EK irányelv – A magánélet védelme – A Rechnungshof ellenőrzése alatt álló jogalanyok alkalmazottainak jövedelmére vonatkozó adatok közzététele”

A C‑465/00., C‑38/01. és C‑139/01. sz. egyesített ügyekben,

a Bírósághoz a Verfassungsgerichtshof (C‑465/00), valamint az Oberster Gerichtshof (C‑38/01 és C‑39/01) (Ausztria) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróságok előtt

a Rechnungshof (C‑465/00)

és

az Österreichischer Rundfunk,

a Wirtschaftskammer Steiermark,

a Marktgemeinde Kaltenleutgeben,

a Land Niederösterreich,

az Österreichische Nationalbank,

a Stadt Wiener Neustadt,

az Austrian Airlines, Österreichische Luftverkehrs AG,

valamint

Christa Neukomm (C‑138/01),

Joseph Lauermann (C‑139/01)

és

az Österreichischer Rundfunk

között folyamatban lévő három eljárásban, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelme tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J. P. Puissochet, M. Wathelet (előadó) és R. Schintgen tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, A. La Pergola, P. Jann, V. Skouris, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: F. Contet főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Rechnungshof képviseletében F. Fiedler, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        az Österreichischer Rundfunk képviseletében P. Zöchbauer Rechtsanwalt (C‑465/00),

–        a Wirtschaftskammer Steiermark képviseletében P. Mühlbacher és B. Rupp, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        a Marktgemeinde Kaltenleutgeben képviseletében F. Nistelberger Rechtsanwalt (C‑465/00),

–        a Land Niederösterreich képviseletében E. Pröll, C. Kleiser és L. Staudigl, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        az Österreichische Nationalbank képviseletében K. Liebscher és G. Tumpel Gugerell, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        a Stadt Wiener Neustadt képviseletében H. Linhart, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        az Austrian Airlines, Österreichische Luftverkehrs AG képviseletében H. Jarolim Rechtsanwalt (C‑465/00),

–        az osztrák kormány képviseletében H. Dossi, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01),

–        a dán kormány képviseletében J. Molde, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        az olasz kormány képviseletében U. Leanza, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Del Gaizo avvocato dello Stato (C‑465/00) és O. Fiumara avvocato generale dello Stato (C‑138/01 és C‑139/01),

–        a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01),

–        a finn kormány képviseletében E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00),

–        a svéd kormány képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01),

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Coppel barrister (C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01),

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében U. Wölker és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben (C‑465/00, C‑138/01 és C‑139/01),

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésekre,

a Marktgemeinde Kaltenleutgeben (képviseli: F. Nistelberger), a Land Niederösterreich (képviseli: C. Kleiser), az Österreichische Nationalbank (képviseli: B. Gruber Rechtsanwalt), az Austrian Airlines, Österreichische Luftverkehrs AG (képviseli: H. Jarolim), az osztrák kormány (képviseli: W. Okresek, meghatalmazotti minőségben), az olasz kormány (képviseli: M. Fiorilli avvocato dello Stato), a holland kormány (képviseli: J. van Bakel, meghatalmazotti minőségben), a finn kormány (képviseli: T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben), a svéd kormány (képviselik: A. Kruse és B. Hernqvist, meghatalmazotti minőségben) és a Bizottság (képviselik: U. Wölker és C. Docksey, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2002. június 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2002. november 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Verfassungsgerichtshof 2000. december 12‑i végzésével, amely 2000. december 28‑án érkezett a Bíróságra (C‑465/00), és az Oberster Gerichtshof 2001. február 28‑i és 2001. február 14‑i végzésével, amelyek 2001. március 27‑én érkeztek a Bíróságra (C‑138/01 és C‑139/01), az EK 234. cikk alapján a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) értelmezésére vonatkozóan lényegében azonos módon megfogalmazott két-két kérdést terjesztett elő előzetes döntéshozatalra.

2        Ezek a kérdések egyrészt a Rechnungshof (Számvevőszék) és az ellenőrzése alá tartozó több szervezet közötti, másrészt pedig C. Neukomm és J. Lauermann, valamint az őket foglalkoztató közszolgálati rádióállomás, az Österreichischer Rundfunk (a továbbiakban: ÖRF) közötti jogvitában merültek fel a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó közintézmények azon kötelezettsége kapcsán, amely szerint kötelesek közölni a Rechnungshoffal az általuk az alkalmazottaik, illetve a nyugdíjasaik számára biztosított, bizonyos szintet meghaladó mértékű ellátásokat és nyugdíjakat, valamint a jogosultak nevét abból a célból, hogy a Nationalrat (Nemzeti Tanács), a Bundesrat, valamint a Landtagen (a Länder parlamentjei) számára eljuttatandó, továbbá a nyilvánosság számára hozzáférhető jelentést (a továbbiakban: jelentés) állítsanak össze.

 Jogi háttér

 Nemzeti rendelkezések

3        A Bundesverfassungsgesetz über die Begrenzung von Bezügen öffentlicher Funktionäre (a köztisztviselők illetményének korlátozásáról szóló, módosított szövetségi alkotmány, BGBl. I 1997/64, a továbbiakban: BezBegrBVG) 8. §‑a értelmében:

„(1)      A Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó jogalanyok minden második naptári év első három hónapjában kötelesek tájékoztatást adni azon személyek fizetéséről és nyugdíjáról, akik legalább a megelőző két naptári év egyike során olyan fizetést vagy nyugdíjat kaptak, amely éves szinten meghaladta az 1. §‑ban meghatározott havi alapjuttatás összege 80%‑ának tizennégyszeresét [azaz 2000‑ben 5887,87 euró tizennégyszeresét]. A jogalanyok kötelesek továbbá tájékoztatást adni azon személyek fizetéséről és nyugdíjáról is, akik egyéb fizetésben és nyugdíjban részesülnek a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó bármely jogalanytól. Azon személyek, akik a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó két vagy több jogalanytól kapnak fizetést vagy nyugdíjat, kötelesek erről ez utóbbiakat tájékoztatni. Amennyiben a jogalanyok nem tesznek eleget e tájékoztatási kötelezettségnek, a Rechnungshof megvizsgálja az érintett iratokat, és azok alapján állítja össze jelentését.

(2)      Az (1) bekezdés alkalmazásakor a szociális és természetbeni juttatásokat is figyelembe kell venni, feltéve hogy nem betegség- vagy balesetbiztosítás, illetve a Länder hasonló szabályozásai alapján nyújtott juttatásról van szó. Amennyiben a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó jogalanyok több fizetést és nyugdíjat is folyósítanak, ezeket össze kell adni.

(3)      A Rechnungshof ezen információkat éves bontásban jelentésbe foglalja. A jelentés mindazon személyeket tartalmazza, akiknek a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó jogalanyok által folyósított éves fizetése és nyugdíja az (1) bekezdésben említett összeget meghaladja. A jelentést a Nationalrat, a Bundesrat és a Landtagen részére kell eljuttatni.”

4        Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésekből kitűnik, hogy – a BezBegrBVG előkészítői munkái fényében – a szakirodalom ez utóbbi rendelkezésből kiindulva arra a következtetésre jut, hogy a jelentésnek fel kell tüntetnie az érintett személyek nevét és minden név mellett a kapott éves jövedelem összegét.

5        A Verfassungsgerichtshof szerint a jogalkotó szándékának megfelelően a jelentést a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, hogy „széles körű tájékoztatást” biztosítsanak számára. E tájékoztatás révén az érintett jogalanyokra nyomás nehezedik a juttatások alacsony szinten tartása érdekében, hogy a közpénzeket szigorúan, takarékosan és hatékonyan használják fel.

6        A Rechnungshof könyvviteli ellenőrzése alá tartozó jogalany a szövetségi állam, a Länderek, a nagyobb települések és – a Land kormányának indokolt kérelme esetén – a 20 000 lakosnál kisebb települések, a települési társulások, a társadalombiztosítási szervek, a jogszabály által létrehozott szakmai képviseleti szervek, az ÖRF, az intézmények, továbbá a szövetségi állam szervei, a Länderek vagy az ez utóbbiak által ezzel megbízott személy kezelésében lévő alapok és alapítványok, valamint azok a vállalatok, amelyeket a szövetségi állam, egy Land vagy egy település működtet, illetve amelyekben ezek (egyedül vagy a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó más jogalanyokkal együtt) a társasági törvény szerint legalább 50%‑os részesedéssel rendelkeznek, vagy amelyeket más módon ellenőriznek.

 A közösségi szabályozás

7        A 95/46 irányelv ötödiktől kilencedik terjedő preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy azt az EK‑Szerződés 100a. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 95. cikk) alapján annak érdekében fogadták el, hogy elősegítse a személyes adatok szabad áramlását a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása révén, amelyek az egyének védelmére vonatkoznak az adatok feldolgozása tekintetében.

8        A 95/46 irányelv 1. cikkének értelmében:

„(1)      A tagállamok ezen irányelvnek megfelelően védik a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat a személyes adatok feldolgozása tekintetében.

(2)      A tagállamok nem korlátozhatják és nem tilthatják a személyes adatok tagállamok közötti szabad áramlását az (1) bekezdés értelmében biztosított védelemmel kapcsolatos indokok miatt.”

9        Erre tekintettel a 95/46 irányelv (2) és (3) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(2)      mivel az adatfeldolgozási rendszerek célja az emberek szolgálata; mivel a természetes személyek nemzetiségétől és lakóhelyétől függetlenül tiszteletben kell tartaniuk e személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat, és hozzá kell járulniuk a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, a kereskedelem fejlődéséhez, valamint az egyének jólétéhez;

(3)      mivel egy olyan belső piac kialakítása és működése, amelyben [az EK 14. cikknek] megfelelően biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása, nemcsak azt kívánja meg, hogy a személyes adatok szabadon áramolhassanak egyik tagállamból a másikba, hanem azt is, hogy az egyének alapvető jogai biztosítva legyenek”.

10      A fenti irányelv (10) preambulumbekezdése hozzáfűzi:

„mivel a személyes adatok feldolgozására vonatkozó nemzeti jogszabályok célja az alapvető jogok és szabadságok, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jog védelme, amelyet mind az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke, mind a közösségi jog általános alapelvei elismernek; [...]”

11      A 95/46 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a személyes adatok (azaz a 2. cikk a) pontja szerint „az azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó bármely információ”):

„a)      feldolgozását tisztességesen és törvényesen kell végezni;

b)      gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet, és további feldolgozása nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon [...]

c)      gyűjtésük és/vagy további feldolgozásuk célja szempontjából megfelelőek, relevánsak, és nem túlzott mértékűek;

[...]”

12      A „személyes adatok feldolgozása” alatt a 95/46 irányelv 2. cikkének b) pontja szerint a következőt kell érteni:

„a személyes adatokon automatikus vagy nem automatikus módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, azaz gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, visszakeresés, betekintés [helyesen: lekérdezés], felhasználás, közlés, továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel révén, összehangolás vagy összekapcsolás, zárolás, törlés, illetve megsemmisítés.”

13      A 95/46 irányelv 7. cikkének értelmében a személyes adatok csak abban az esetben dolgozhatók fel, amennyiben az általa felsorolt hat feltétel között az egyik teljesül, többek között ha:

„c)      az adatfeldolgozás az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettségnek teljesítéséhez szükséges;

[…]

e)      az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre […] ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges [helyesen: az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy annak a közhatalomnak a gyakorlásához szükséges, amelyet az adatkezelőre […] ruháztak, akivel az adatokat közölték].”

14      Az irányelv (72) preambulumbekezdése lehetővé teszi a hivatalos iratokhoz való nyilvános hozzáférés elvének a figyelembevételét az irányelvben szereplő elvek végrehajtásakor.

15      A 95/46 irányelv hatálya vonatkozásában a 3. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az irányelvet alkalmazni kell a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való feldolgozására, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon való feldolgozására, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint azonban „az irányelv nem alkalmazandó az alábbi személyesadat‑feldolgozásokra:

–        a közösségi jog hatályán kívül eső tevékenységek, mint például az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. címeiben megállapítottak, valamint a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal (beleértve az ország gazdasági jólétét is, ha a feldolgozási művelet nemzetbiztonsági ügyre vonatkozik [helyesen: nemzetbiztonsági üggyel kapcsolatos]), továbbá a büntetőjog területén az állami tevékenységekkel kapcsolatos feldolgozási műveletek,

–        a természetes személy által kizárólag személyes célra, vagy háztartási tevékenysége keretében végzett adatfeldolgozás.”

16      Ezenkívül a 95/46 irányelv 13. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az irányelv bizonyos rendelkezéseitől – többek között a 6. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól – eltérjenek, amennyiben ez többek között „valamely tagállam vagy az Európai Unió fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket” biztosításának szempontjából (a 13. cikk (1) bekezdésének e) pontja), vagy azon különleges esetekben szükséges, amelyek közé a fent hivatkozott e) pontban meghatározott is tartozik, nevezetesen az „esetlegesen a hatósági feladatok gyakorlásához kapcsolódó ellenőrzési, felügyeleti és szabályozási tevékenység” (a 13. cikk (1) bekezdésének f) pontja).

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 A C‑465/00. sz. ügy

17      A BezBegrBVG 8. §‑ának értelmezését illetően nézeteltérés merült fel a Rechnungshof és az ellenőrzése alá tartozó több szervezet között az 1998‑ban és 1999‑ben folyósított fizetésekkel és nyugdíjakkal kapcsolatban.

18      Így az alapügy alperesei, többek között területi önkormányzatok (egy Land és két település), közjogi vállalkozások, amelyek közül egyesek versenyhelyzetben vannak a Rechnungshof ellenőrzése alá nem tartozó, más belföldi és külföldi vállalkozásokkal, továbbá egy jogszabály által létrehozott szakmai képviseleti szerv (a Wirtschaftskammer Steiermark), nem közölték az érintett személyek jövedelmére vonatkozó adatokat, vagy attól eltérő módon, név nélkül közölték azokat. Megtagadták a releváns iratokhoz való hozzáférést, illetve olyan feltételekhez kötötték, amelyeket a Rechnungshof nem fogadott el. Ezért a Bundes‑Verfassungsgesetz (szövetségi alkotmány) 126. §‑ának a) pontja alapján a Verfassungsgerichtshofhoz fordult, amely hatáskört biztosít ennek a bíróságnak arra, hogy „a Rechnungshof hatáskörét szabályozó jogszabályok értelmezésére vonatkozó nézeteltérésekről” határozzon.

19      A Rechnungshof a BezBegrBVG 8. §‑ából vezeti le azt a kötelezettséget, hogy a jelentésben az érintett személyek neve az éves jövedelmük feltüntetésével együtt szerepeljen. Az alapügy alperesei ettől eltérő véleményt képviselnek, és nem tekintik kötelezőnek a fenti jövedelmekre vonatkozó olyan személyes adatok közlését, mint az érintett személyek neve és beosztása, az ez utóbbiak által kapott fizetések megjelölésével együtt. Elsősorban a 95/46 irányelvre, az 1950. november 4‑én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek (a továbbiakban: EJEE) a magánélet védelmét biztosító 8. cikkére, és arra az érvre támaszkodnak, mely szerint a közzétételi kötelezettség az EK 39. cikkel ellentétes módon akadályozza a munkavállalók mobilitását.

20      A Verfassungsgerichtshof lényegében azt kérdezi, hogy a BezBegrBVG 8. §‑a, ahogyan azt a Rechnungshof értelmezte, összeegyeztethető‑e a közösségi joggal, annak érdekében, hogy adott esetben azt a közösségi joggal összhangban értelmezhesse, vagy (részben) alkalmazhatatlannak nyilvánítsa.

21      A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben hangsúlyozza a 95/46 irányelv, különösen annak 6. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, valamint 7. cikke c) és e) pontjának az EJEE 8. cikke fényében történő értelmezésének szükségességét. Véleménye szerint a nyilvánosság széles körű tájékoztatását, ahogyan azt a nemzeti jogalkotó a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó azon jogalanyok munkavállalóinak jövedelmét illetően előírta, akik éves fizetése túllép egy bizonyos küszöböt (azaz 1999‑ben 1 127 486 ATS‑t és 1998‑ban 1 120 000 ATS‑t), a magánéletbe való beavatkozásként kell tekinteni, amely csak akkor igazolható az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése alapján, ha ez az adat az ország gazdasági jóléte érdekében szükséges. Kizárt ugyanis, hogy pusztán a „nyilvánosság tájékoztatáshoz fűződő érdek” fennállta igazolja az alapjogok megsértését. A Verfassungsgerichtshof e tekintetben kétli, hogy a személyes jellegű, jövedelemre vonatkozó adatok jelentés formájában történő nyilvánosságra hozatala hozzájárulhat az „ország gazdasági jólétéhez”. Minden esetben a magánéletbe való aránytalan beavatkozásnak minősül. A Rechnungshof által végzett könyvviteli ellenőrzés vitathatatlanul elegendő a közalapok megfelelő felhasználásnak biztosításához.

22      A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést is felteszi, hogy a közösségi jog hatálya változik‑e azon jogalanyok jellegének függvényében, amelyek egyes alkalmazottai személyes jövedelmének nyilvánosságra hozatala során kötelesek közreműködni.

23      E körülmények között a Verfassungsgerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi két kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A közösségi jog rendelkezéseit, és különösen az adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely egy állami szervet jövedelemre vonatkozó adatok összegyűjtésére és közlésére kötelez

a)      területi önkormányzat,

b)      közszolgálati rádióállomás,

c)      nemzeti központi bank,

d)      jogszabály által létrehozott képviseleti szerv,

e)      részben az állam által ellenőrzött, haszonszerzési céllal működő vállalkozás

alkalmazottai nevének és jövedelmének közzététele céljából?

2)      Amennyiben a Bíróság legalább részben igenlően válaszol a feltett kérdésre:

Közvetlenül alkalmazandók‑e azok a rendelkezések, amelyekkel a fentiekben leírt nemzeti szabályozás ellentétes, oly módon, hogy a szóban forgó nyilvánosságra hozatalra kötelezett személyek hivatkozhatnak azokra az ellentétes nemzeti szabályok alkalmazásának megakadályozása érdekében?”

 A C‑138/01. és C‑139/01. sz. ügy

24      C. Neukomm és J. Lauermann, az ÖRF – a Rechnungshof ellenőrzése alatt álló jogalany – alkalmazottai, ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordultak az osztrák bíróságokhoz, hogy megakadályozzák az ÖRF‑et, hogy a Rechnungshof adatok közlése iránti kérelmét teljesítse.

25      Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet első fokon elutasították. Az Arbeits und Sozialgericht Wien (Ausztria) (C‑138/01. sz. ügy), különbséget téve az adatok Rechnungshof számára történő továbbítása és azok jelentésbe foglalása között, úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi kizárólag név nélkül történhet, míg az adatok ‑ akár névvel történő ‑ puszta átadása a Rechnungshof számára nem sérti sem az EJEE 8. cikkét, sem a 95/56 irányelvet. Ezzel szemben a Landesgericht St. Pölten (Ausztria) (C‑139/01. sz. ügy) úgy ítélte meg, hogy az adatok név szerinti feltüntetése a jelentésben jogszerű, mivel az anonimitás nem teszi lehetővé a Rechnungshof számára, hogy megfelelő ellenőrzést gyakoroljon.

26      Az Oberlandesgericht Wien (Ausztria) fellebbezésében helybenhagyta az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elsőfokú elutasítását. Míg a C‑138/01. sz. ügyben fenntartotta, hogy a szóban forgó adatok közlésével a munkáltató a jogszabály által ráruházott feladatot hajt végre, és az adatoknak a későbbiekben a Rechnungshof általi feldolgozása nem a munkáltató ellenőrzése alatt történik, a C‑139/01. sz. ügyben ez a bíróság kiemelte a BezBegrBVG 8. §‑ának az alapvető jogokkal és a 95/46 irányelvvel való összeegyeztethetőségét, még az érintett személyek név szerinti listája esetén is.

27      C. Neukomm és J. Lauermann felülvizsgálati eljárást („Revision”) indított az Oberster Gerichtshof előtt.

28      A kérdést előterjesztő bíróság a C‑465/00. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemre hivatkozik, és a Verfassungsgerichtshof kérdéseit magáévá téve, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi, azonos módon megfogalmazott két kérdést terjesztette a Bíróság elé a C‑138/01. és C‑139/01. sz. ügyben:

„1)      A közösségi jog rendelkezéseit, különösen az adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseket (a 95/46/EK irányelv 1., 2., 6., 7. és 22. cikkével, az EUSz. 6. cikkével [korábban F. cikk] és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkével együttesen olvasott rendelkezéseket) úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely egy közszolgálati rádióállomást jogalanyi minőségében alkalmazottai jövedelmére vonatkozó adatok közzétételére, valamint egy állami szervet ezen adatok összegyűjtésére és közlésére kötelez ezen alkalmazottak nevének és jövedelmének nyilvánosságra hozatala céljából?

2)      Amennyiben a Bíróság igenlően válaszol a feltett kérdésre: közvetlenül alkalmazandók‑e azok a rendelkezések, amelyekkel a fentiekben leírt nemzeti szabályozás ellentétes, oly módon, hogy a szóban forgó nyilvánosságra hozatalra kötelezett szervezet hivatkozhat azokra az ellentétes nemzeti szabályok alkalmazásának megakadályozása céljából, és következésképpen ez a szervezet a nyilvánosságra hozatal által érintett alkalmazottakkal szemben nem hivatkozhat jogszerű nemzeti kötelezettségre?”

29      A Bíróság elnöke a 2001. május 17‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑138/01. és a C‑139/01. sz. ügyeket. Az ítélethozatal céljából a C‑465/00. sz., valamint a C‑138/01. és C‑139/01. sz. ügyeket is egyesíteni kell.

30      Meg kell állapítani, hogy a Verfassungsgerichtshof illetve az Oberster Gerichtshof által feltett kérdések lényegében azonosak, ezért együtt kell őket megvizsgálni.

 A 95/46 irányelv alkalmazhatóságáról

31      A feltett kérdésekre adandó válasz feltételezi, hogy a 95/46 irányelv alkalmazható az alapügyekre. Márpedig az alkalmazhatóság kérdése vitatott a Bíróság előtt. Előzetesen ezzel a kérdéssel kell tehát foglalkozni.

 A Bíróság elé terjesztett észrevételek

32      A C‑465/00. sz. ügy alperesei lényegében úgy ítélik meg, hogy a Rechnungshof ellenőrző tevékenysége a közösségi jog, és így a 95/46 irányelv hatálya alá tartozik. Különösen mivel az érintett jogalanyok által az alkalmazottak számára biztosított jövedelmekre vonatkozik, ez a tevékenység érinti az olyan közösségi rendelkezések által a szociális ügyek területén lefedett aspektusokat, mint az EK 136. cikk, az EK 137. cikk és az EK 141. cikk, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9‑i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.), valamint az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet.

33      A fenti alperesek továbbá úgy érvelnek, hogy a Rechnungshof ellenőrzése egyrészt befolyásolja az érintett jogalanyok alkalmazottainak más tagállambeli álláskeresését, mivel a fizetésük nyilvánosságra hozatala korlátozza a külföldi társaságokkal való tárgyalási lehetőségeiket, másrészt visszatartja más tagállamok állampolgárait attól, hogy a fenti ellenőrzés alatt álló jogalanyoknál keressenek munkát.

34      Az Austrian Airlines, Österreichische Luftverkehrs AG pontosítja, hogy a munkavállalók szabad mozgásának veszélyeztetése különösen súlyos az ő esetében, mivel versenyhelyzetben van más tagállamok olyan vállalkozásaival, amelyek nem esnek ilyen ellenőrzés alá.

35      A Rechnungshof, az osztrák és az olasz kormány, valamint a Bizottság ezzel szemben bizonyos mértékig úgy ítélik meg, hogy a 95/46 irányelv nem alkalmazható a jelen alapügyekben.

36      A Rechnungshof, valamint az osztrák és az olasz kormány szerint a BezBegrBVG 8. §‑ában szereplő ellenőrző tevékenység, amely általános érdekű célokat követ a nyilvánosság előtti elszámolhatóság területén, nem tartozik a közösségi jog alkalmazási körébe.

37      Miután megállapítják, hogy a Szerződés 100a. cikke alapján elfogadott irányelv célja a belső piac megvalósítása, amelybe beletartozik a magánélethez való jog védelme is, a Rechnungshof, valamint az osztrák és az olasz kormány úgy érvel, hogy a kérdéses ellenőrzés nem akadályozza a munkavállalók szabad mozgását, mivel semmiben sem akadályozza meg az érintett jogalanyoknál dolgozó munkavállalókat, hogy egy másik tagállamba menjenek dolgozni, vagy más tagállamok munkavállalóit abban, hogy ezen jogalanyok számára dolgozzanak. Mindenesetre az ellenőrző tevékenység és a munkavállalók mobilitása közötti kapcsolat – még ha feltételezzük is, hogy ez utóbbiak igyekeznek elkerülni azt, hogy az általuk kapott fizetés nyilvánosságra hozatala miatt a Rechnungshof ellenőrzése alatt álló vállalkozásnál dolgozzanak – túlzottan esetleges és közvetett ahhoz, hogy akadályozza a szabad mozgást, és e címen kapcsolatot hozhasson létre a közösségi joggal.

38      A Bizottság hasonló álláspontot tart fenn. A tárgyaláson azonban mégis úgy ítélte meg, hogy a Rechnungshof ellenőrzése alatt álló jogalanyok által végzett, az adatoknak az előbbivel való közlése és jelentésbe foglalása érdekében történő összegyűjtésére vonatkozó művelet a 95/46 irányelv hatálya alá tartozik. Ez az összegyűjtés ugyanis nem kizárólag könyvviteli ellenőrzési tevékenységet szolgál, hanem – és elsősorban – a fizetések kifizetését, amely a közösségi jog hatálya alá tartozó tevékenységnek minősül a Szerződés több, szociális jellegű rendelkezésének létezésére tekintettel, amelyek relevánsak a területen, így az EK 141. cikk, és ennek a tevékenységnek a munkavállalók szabad mozgására gyakorolt esetleges hatása miatt.

 A Bíróság álláspontja

39      Emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés 100a. cikke alapján elfogadott 95/46 irányelv a személyes adatok tagállamok közötti szabad áramlásának biztosítására irányul azon nemzeti szabályok összehangolása révén, amelyek az egyének védelmére vonatkoznak az ilyen személyes adatok feldolgozása tekintetében. A fenti irányelv 1. cikke ugyanis, amely meghatározza annak célját, a (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a tagállamok nem korlátozhatják és nem tilthatják a személyes adatok tagállamok közötti szabad áramlását az egyének alapvető szabadságai és jogai, így különösen a magánéletükhöz való jog védelmével kapcsolatos indokok miatt ezen adatok feldolgozása tekintetében.

40      Mivel minden személyes adat szabadon áramolhat a tagállamok között, a 95/46 irányelv főszabály szerint előírja az ilyen adatok védelmére vonatkozó szabályok tiszteletben tartását, a 3. cikkében meghatározott mindenfajta feldolgozás tekintetében.

41      Hozzá kell ehhez tenni, hogy a Szerződés 100a. cikke mint jogalap alkalmazása nem előfeltételezi a tagállamok közötti szabad mozgással való tényleges kapcsolat fennállását az e jogalapon alapuló jogi aktus által meghatározott helyzetek mindegyikében. Amint ugyanis azt a Bíróság már megállapította (lásd a C‑376/98. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑8419. o.] 85. pontját és a C‑491/01. sz., British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 60. pontját), a Szerződés 100a. cikkében foglalt jogalapra való hivatkozás jogosságának tekintetében annak van jelentősége, hogy az e jogalapon elfogadott jogi aktus tényleges célja a belső piac megteremtése és működése feltételeinek javítása legyen. Márpedig a jelen esetben ezt az alapvető jellegzetességet senki sem vitatta a Bíróság előtt a 95/46 irányelv rendelkezéseit érintően, különösen azok vonatkozásában nem, amelyek tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság a szóban forgó nemzeti jogszabályoknak a közösségi joggal való összeegyezethetőségére vonatkozó kérdést terjesztett elő.

42      E körülmények között a 95/46 irányelv alkalmazhatósága nem függhet attól a kérdéstől, hogy az alapügyekben szereplő konkrét helyzetek elégséges kapcsolatot tartanak‑e a fenn a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásával, és a fenti ügyekben különösen a munkavállalók szabad mozgásával. Egy ezzel ellentétes értelmezés ugyanis az említett irányelv alkalmazási körének bizonytalanná és esetlegessé válását eredményezné, ami ellentétes lenne az irányelv fő célkitűzésével, amely arra irányul, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit közelítse a belső piac működését gátló – pontosan a nemzeti szabályozások közötti eltérésekből fakadó – akadályok felszámolása érdekében.

43      A 95/46 irányelvnek az olyan helyzetekre való alkalmazhatóságát továbbá, amelyek nem rendelkeznek közvetlen kapcsolattal a Szerződés által biztosított, szabad mozgást biztosító alapszabadságok gyakorlásával, megerősíti az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövege, amely annak alkalmazási körét nagyon szélesen határozza meg, nem téve függővé a védelmet biztosító szabályok alkalmazását attól a kérdéstől, hogy a feldolgozás ténylegesen kapcsolatban áll‑e a tagállamok közötti szabad mozgással. Ugyanezt megerősítik az ugyanennek a cikknek a (2) bekezdésben szereplő kivételek, különösen a személyes adatok feldolgozására vonatkozó olyan „tevékenységek, mint például az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. cím[é]ben megállapítottak” és a „kizárólag személyes célra, vagy háztartási tevékenysége keretében végzett[ek].” Ezek a kivételek ugyanis végső soron nem ilyen módon lennének megfogalmazva, ha a fenti irányelv kizárólag a szabad mozgás gyakorlásával kellően szoros kapcsolatot mutató helyzetekre volna alkalmazandó.

44      Ugyanez a megállapítás tehető a 95/46 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivételek kapcsán is, amelyek az adatok különleges csoportjainak a feldolgozására vonatkoznak, különösen az ugyanezen rendelkezés d) pontjában szereplő kivétel, amely „alapítvány, egyesület vagy bármely más nonprofit szervezet […] keretében […], politikai, világnézeti, vallási vagy szakszervezeti céllal” történő adatfeldolgozására vonatkozik.

45      Végezetül ki kell emelni, hogy az alapügyben szerepelő személyes adatok feldolgozása nem tartozik a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének hatálya alá. Ez a feldolgozás ugyanis nem olyan tevékenységek végzéséhez kapcsolódik, amely nem tartozik a közösségi jog hatálya alá, mint az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. címében előírt tevékenységek. Nem olyan adatfeldolgozásról van szó továbbá, amelynek célja a közbiztonság, a védelem, a nemzetbiztonság, továbbá amelyek a büntetőjog területére vonatkozó állami tevékenységek.

46      A 95/46 irányelv 7. cikkének c) és e) pontjában, valamint 13. cikkének e) és f) pontjában szereplő célok tanúsítják egyébiránt, hogy az irányelv célja az, hogy kiterjedjen az olyan adatfeldolgozására, mint amilyenről az alapügyekben szó van.

47      Meg kell tehát állapítani, hogy a 95/46 irányelv alkalmazható a személyes adatok olyan jellegű feldolgozására, mint amilyet az alapügyekben szóban forgó szabályozás előír.

 Az első kérdésről

48      A kérdést előterjesztő bíróságok első kérdésükkel lényegében azt szeretnék tudni, hogy a 95/46 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amilyenről az alapügyekben szó van, amely egy állami ellenőrző szervet arra kötelez, hogy nyilvánosságra hozatal céljából összegyűjtse és közölje az ennek ellenőrzése alatt álló jogalanyok által foglalkoztatott személyek jövedelmére vonatkozó adatokat, amennyiben ezek a jövedelmek elérnek egy bizonyos szintet.

 A Bíróság elé terjesztett észrevételek

49      A dán kormány úgy ítéli meg, hogy a 95/46 irányelv szorosan véve nem szabályozza harmadik személyek kérelmükre történő, dokumentumokhoz való hozzáférési jogát. Nevezetesen az irányelv 12. cikke csak arra irányul, hogy biztosítja a jogot mindenkinek, hogy az őt érintő adatokat megismerje. Ezen kormány szerint a különleges adatoknak nem minősülő személyes adatok védelmének elsőbbséget kell biztosítani az átláthatóság elvéhez képest, amely fontos helyet tölt be a közösségi jogrendben. A dán kormány – a svéd kormányhoz hasonlóan – e tekintetben megjegyzi, hogy a fenti irányelv (72) preambulumbekezdése értelmében a hivatalos iratokhoz való nyilvános hozzáférés elve figyelembe vehető az irányelvben szereplő elvek végrehajtásakor.

50      A Rechnungshof, az osztrák, az olasz, a holland, a finn és a svéd kormány, valamint a Bizottság úgy ítélik meg, hogy az alapügyekben vitatott nemzeti rendelkezések összeegyezethetők a 95/46 irányelvvel, általánosságban azon széles mérlegelési jogkör miatt, amellyel a tagállamok annak végrehajtása során rendelkeznek, különösen ezen irányelv 6. cikkének b) és c) pontja, valamint 7. cikkének c) és e) pontja alá tartozó, a jogszabály által előírt közérdekű feladatok ellátásakor. E tekintetben az átláthatóság elvére, az állami forrásokkal való hatékony gazdálkodás elvére és a visszaélés elkerülésére hivatkoznak.

51      Ezek a közérdekű célkitűzések érvényesen igazolhatják a magánéletbe az EJEE 8. cikkének (2) bekezdésében biztosított beavatkozást, amennyiben jogszabály határozza meg, az a demokratikus társadalomban törvényes cél megvalósítása érdekében szükséges, és nem aránytalan a kitűzött cél tekintetében.

52      Az osztrák kormány többek között megjegyzi, hogy az arányosság ellenőrzése során figyelembe kell venni, hogy milyen mértékben érintik az adatok a magánéletet. Így azokat az adatokat, amelyek a személy legbelsőbb magánéletét – az egészségét, a családi életét, vagy a szexualitását – érintik, erősebb védelemben kell részesíteni, mint a jövedelemre és az adózásra vonatkozó adatokat, amelyek – habár szintén rendelkeznek személyes jelleggel – csak csekélyebb mértékben érintik az illető személyazonosságát, és ezért kevésbé különlegesek (lásd ebben az értelemben az EJEB, 1999. január 21‑i Fressoz és Roire kontra Franciaország ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 1999‑I. 65. §).

53      A finn kormány szintén úgy ítéli meg, hogy a magánélet védelme nem abszolút jog. Így az olyan személyre vonatkozó adatok, aki közhivatalt visel, vagy közfeladatokat lát el, nem tartoznak a magánélet védelmének hatálya alá.

54      Az olasz kormány úgy érvel, hogy az olyan adatok, mint amilyenekről az alapügyekben szó van, a tagállamok többségében már nyilvánosak, mivel kiderülnek a törvénnyel, rendelettel vagy kollektív szerződéssel megállapított fizetési fokozatokból és illetményi besorolásokból. E körülmények között nem lenne az arányosság elvével ellentétes ezek közzétételét elrendelni, azonosítva azokat a személyeket is, akik a szóban forgó jövedelmeket kapják. Ez a nyilvánosságra hozatal, amely egy olyan helyzetet tenne egyértelműbbé, amely máris kiderül a társadalom számára rendelkezésre álló adatokból, olyan minimális intézkedés lenne, amely lehetővé tenné az átláthatóság és a megfelelő ügyintézés céljának megvalósítását.

55      A holland kormány hozzáteszi azonban, hogy a kérdést előterjesztő bíróságoknak minden egyes érintett jogalany esetében ellenőrizniük kellene, hogy a közérdekű cél megvalósítható lenne‑e a személyes adatoknak az érintett személyek magánéletét kevésbé veszélyeztető feldolgozása révén.

56      Az Egyesült Királyság Kormánya a maga részéről fenntartja, hogy az első kérdésre adandó válasz tekintetében nem bírnak relevanciával az Európai Unió alapjogi chartájának (HL C 364., 1. o.) 2000. december 18‑án, Nizzában kihirdetett rendelkezései, amelyre a Verfassungsgerichtshof röviden utalt.

57      A C‑138/01. és C‑139/01. sz. ügyben a Bizottság azt a kérdést teszi fel, hogy a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának alapján végzett arányossági vizsgálat keretében nem volna‑e elegendő a BezBegrBVG által kitűzött cél eléréséhez név nélküli formában átadni az adatokat, például az érintett személy neve helyett inkább a beosztását jelölve meg. Elismerve ugyanakkor, hogy a pontosabb ellenőrzés elvégzéséhez a Rechnungshofnak szüksége lehet a név szerinti adatokra, azt a kérdést veti fel, hogy valóban nélkülözhetetlen‑e az ellenőrzés gyakorlásához ezeknek az adatoknak az érintett nevének feltüntetésével történő belefoglalása a jelentésbe, annál is inkább, hogy a fenti jelentést nemcsak a parlamenteknek nyújtják be, hanem széles körben is nyilvánosságra hozzák.

58      A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy a 95/46 irányelv 13. cikke értelmében a tagállamok eltérhetnek többek között az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjától, különböző közérdekű célok védelme érdekében, így különösen „valamely tagállam […] fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke” érdekében (a 13. cikk (1) bekezdésének e) pontja). A Bizottság szerint azonban az eltérést biztosító intézkedéseknek is meg kell felelniük az arányosság elvének, amely ugyanazon megfontolásokra hívja fel a figyelmet, mint a fenti irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja kapcsán az előző pontban megfogalmazottak.

59      A C‑465/00. sz. ügy alapeljárásának alperesei összességében úgy ítélik meg, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabály összeegyeztethetetlen a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával, és nem lehet igazolni a 7. cikk c) vagy e) pontja alapján, mivel az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése tekintetében nem indokolt beavatkozásnak minősül, és mindenképpen aránytalan. A Rechnungshof által végzett könyvviteli ellenőrzés elegendő a közalapok takarékos felhasználásának biztosításához.

60      Különösen nem állapították meg, hogy a közjogi jogalanyok által foglalkoztatott minden egyes személy nevének és jövedelme összegének – ha ez az összeg meghalad egy bizonyos mértéket – nyilvánosságra hozatala az ország gazdasági jólétét szolgáló intézkedésnek minősülne. A jogalkotás célja az volt, hogy nyomást gyakoroljon a szóban forgó jogalanyokra, hogy kevésbé magas szinten tartsák a fizetéseket. A fenti alperesek fenntartják továbbá, hogy ez az intézkedés a jelen esetben olyan személyekre irányul, akik többségében nem közjogi jogi személyek.

61      Abban az esetben továbbá, ha a Rechnungshof által összeállított, a jövedelemre vonatkozó személyes adatokat tartalmazó és nyilvános vitára szánt jelentés a magánéletbe az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése alapján történő igazolt beavatkozásnak lenne tekinthető, a Land Niederösterreich és az ÖRF úgy ítéli meg, hogy ez az intézkedés sérti az EJEE 14. cikkét is. Az ugyanolyan díjazásban részesülő személyeket ugyanis eltérő bánásmódban részesítik az alapján, hogy a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó jogalany alkalmazottai‑e, vagy sem.

62      Az ÖRF az EJEE 14. cikke tekintetében nem igazolt másik egyenlőtlen bánásmódot is kiemel. A Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó jogalanyok alkalmazottai között ugyanis kizárólag azoknak kell a magánéletükbe való beavatkozást eltűrniük, akiknek a jövedelme meghaladja a BezBegrBVG 8. §‑ában meghatározott küszöböt. Ha a jogalkotó valódi jelentőséget tulajdonít az egyes jogalanyok alkalmazottai számára biztosított jövedelem ésszerű jellegének, szükséges lenne valamennyi alkalmazott személy jövedelemét nyilvánosságra hozni, az összegüktől függetlenül.

63      Végezetül az ÖRF, a Marktgemeinde Kaltenleutgeben és az Austrian Airlines, Österreichische Luftverkehrs AG úgy érvel, hogy a BezBegrBVG 8. §‑a szövegének a közösségi joggal összhangban álló értelmezést kölcsönöz, ha a szóban forgó jövedelmeket csak név nélkül kellene a Rechnungshoffal közölni és közzétenni a jelentésben. Ennek az értelmezésnek kell felülkerekednie, mivel ez oldhatja fel az e rendelkezés és a 95/46 irányelv közötti ellentmondást.

 A Bíróság válasza

64      Előzetesen meg kell állapítani, hogy az alapeljárásokban szereplő adatok, amelyek egyaránt érintik az egyes jogalanyok által folyósított jövedelmeket és azok jogosultjait, a 95/46 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében személyes adatoknak minősülnek, mivel „azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó információkról” van szó. Ezeknek az érintett jogalany általi nyilvántartása és felhasználása, valamint a Rechnungshofnak történő átadása és ez utóbbi által különböző politikai szervekkel történő közlése, illetve széles körben történő nyilvánosságra hozatala céljából való jelentésbe foglalása a személyes adatok feldolgozásának minősül a fenti irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében.

65      Márpedig a 95/46 irányelv értelmében, a 13. cikk címe alapján engedett eltérésekre figyelemmel, a személyes adatok bármilyen feldolgozása egyrészt meg kell hogy feleljen az említett irányelv 6. cikkében az „adatok minőségére vonatkozó elvek[nek],” másrészt „az adatfeldolgozás jogszerűvé tételére vonatkozó”, ugyanezen irányelv 7. cikkében felsorolt valamely kritériumnak.

66      Nevezetesen az adatok „gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet” (a 95/46 irányelv 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja), valamint a fenti célok tekintetében az adatok „megfelelőek, relevánsak és nem túlzott mértékűek” lehetnek (6. cikk (1) bekezdésének c) pontja). Ugyanezen irányelv 7. cikkének c) és e) pontja szerint továbbá a személyes adatok feldolgozása csak abban az esetben megengedett, ha „az adatfeldolgozás az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettségnek teljesítéséhez szükséges”, vagy „az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre […] ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges [helyesen: az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy annak a közhatalomnak a gyakorlásához szükséges, amelyet az adatkezelőre […] ruháztak, akivel az adatokat közölték].”

67      Azonban a fenti irányelv 13. cikkének e) és f) pontja értelmében a tagállamok eltérhetnek nevezetesen az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésétől, amennyiben ez többek között „valamely tagállam vagy az Európai Unió fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket” biztosításának szempontjából, vagy azon különleges esetekben szükséges, amelyek közé a fent hivatkozott e) pontban meghatározott eset is tartozik, nevezetesen „esetlegesen a hatósági feladatok gyakorlásához kapcsolódó ellenőrzési, felügyeleti és szabályozási tevékenység.”

68      Hozzá kell tenni, hogy a 95/46 irányelvnek az alapvető szabadságok és különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértésére alkalmas személyesadat‑feldolgozást szabályozó rendelkezéseit szükségszerűen az alapvető jogok fényében kell értelmezni, amelyek az állandó ítélkezési szerint azon általános jogelvek szerves részét képezik, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja (lásd különösen a C‑274/99. sz., Connoly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑1611. o.] 37. pontját).

69      Ezen elveket kifejezetten megismételte az EU 6. cikk (2) bekezdése, miszerint „[az] Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az [EJEE] biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.”

70      A 95/46 irányelv – amelynek fő célja a személyes adatok szabad áramlásának biztosítása – maga is előírja 1. cikkének (1) bekezdésében, hogy „[a] tagállamok […] védik a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat a személyes adatok feldolgozása tekintetében.” Az irányelv több preambulumbekezdése, így a tizedik és a tizenegyedik is megerősíti ezt az előírást.

71      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EJEE 8. cikke – az (1) bekezdésében megfogalmazva, hogy a hatóságok nem avatkoznak be a magánélethez való jog gyakorlásába – a (2) bekezdésében elismeri, hogy a hatóság „csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”

72      Így a 95/46 irányelv – és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja, 7. cikkének c) és e) pontja, valamint 13. cikke – alkalmazása érdekében azt kell megvizsgálni először, hogy egy olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyekben szerepel, előírja‑e a magánéletbe való beavatkozást, és adott esetben ez a beavatkozás igazolt‑e az EJEE 8. cikke tekintetében.

 A magánéletbe való beavatkozás fennállásáról

73      Legelőször is meg kell állapítani, hogy valamely egyén jövedelmére vonatkozó, név szerinti adatok harmadik személyekkel való közlése céljából történő gyűjtése az EJEE 8. cikkének hatálya alá tartozik. Az Emberi Jogok Európai Bírósága e tekintetben kimondta, hogy a „magánélet” fogalmát nem lehet megszorítóan értelmezni, és „semmiféle elv nem teszi lehetővé a szakmai […] tevékenységek «magánélet» fogalmából való kizárását” (lásd különösen az EJEB, 2000. február 16‑i Amann kontra Svájc ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 2000‑II. 65. §, és a 2000. május 4‑i Rotaru kontra Románia ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 2000‑V. 43. §).

74      Meg kell állapítani, hogy ugyan az alkalmazottaknak nyújtott díjazásra vonatkozó név szerinti adatoknak a munkaadó által történő tárolása mint olyan nem minősül a magánéletbe történő beavatkozásnak, ezen adatoknak harmadik személlyel, a jelen esetben hatósággal való közlése az így közölt információk későbbi felhasználásától függetlenül sérti az érintetteknek a magánélet tiszteletben tartásához való jogát, és az EJEE 8. cikkének értelmében vett beavatkozásnak minősül.

75      Egy ilyen beavatkozás fennállásának megállapítása érdekében kevésbé fontos, hogy a közölt információk különleges jellemzőkkel bírnak‑e, vagy hogy az érintetteknek ez a beavatkozás okozott‑e kellemetlenséget, vagy sem (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Amann kontra Svájc ítélet 70. §‑át). Elegendő annak megállapítása, hogy a munkavállaló vagy a nyugdíjas által kapott bevételekre vonatkozó adatokat a munkaadó harmadik személyekkel közölje.

 A beavatkozás igazolásáról

76      A jelen ítélet 74. pontjában említett beavatkozáshoz hasonló beavatkozás sérti az EJEE 8. cikkét, kivéve ha az a „törvényben meghatározott”, az ezen rendelkezés (2) bekezdésében szereplő törvényes célra vagy célokra irányul, és ezen cél vagy célok elérése érdekében „egy demokratikus társadalomban […] szükséges”.

77      Nem vitatott, hogy az alapügyekben szóban forgó beavatkozást a BezBegrBVG 8. §‑a írja elő. Felmerül azonban az a kérdés, hogy ez a rendelkezés elegendő pontossággal van‑e megfogalmazva ahhoz, hogy lehetővé tegye az állampolgár számára, hogy magatartását a törvényhez igazítsa, és megfelel‑e ezáltal az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata során megállapított előreláthatóság követelményének (lásd különösen az 1999. május 20‑i Rekvényi kontra Magyarország ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 1999‑III, 34. §).

78      A BezBegrBVG 8. §‑ának (3) bekezdése e tekintetben előírja, hogy a Rechnungshof által készített jelentés „mindazon személyeket tartalmazza, akiknek a […] jogalanyok által folyósított éves fizetése és nyugdíja az (1) bekezdésben említett összeget meghaladja,” anélkül hogy kifejezetten megkövetelné az érintett személyek nevének az általuk kapott fizetéssel együtt történő nyilvánosságra hozatalát. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések szerint az előkészítő munkálatok alapján a szakirodalom értelmezi ekképp az alkotmányt.

79      A kérdést előterjesztő bíróságok feladata annak megvizsgálása, hogy az az értelmezés, miszerint a BezBegrBVG 8. §‑ának (3) bekezdése, amely előírja az érintett személyek nevének az általuk kapott fizetéssel együtt történő nyilvánosságra hozatalát, megfelel‑e a jelen ítélet 77. pontjában említett előreláthatóság követelményének.

80      Ez a kérdés azonban esetlegesen csak azután merülhet fel, miután megvizsgálta, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés ilyen értelmezése megfelel‑e az EJEE 8. cikkének: az elérni kívánt célokkal arányos‑e. Ez utóbbi kérdés vizsgálatára a következő lépésekben kerül sor.

81      E tekintben a C‑465/00. sz. ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a BezBegrBVG 8. §‑ának célja, hogy nyomást gyakoroljon az érintett közjogi jogalanyokra a juttatások ésszerű keretek között tartása érdekében. Az osztrák kormány általánosságban megjegyzi, hogy az e rendelkezés által előírt beavatkozás célja annak biztosítása, hogy a közigazgatás takarékosan és megfelelően használja fel a közalapokat. Egy ilyen cél jogszerű mind az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely az „ország gazdasági jólét[ét]” írja elő, mind a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, amely „meghatározott, egyértelmű és törvényes cél[okra]” hivatkozik.

82      Meg kell továbbá vizsgálni, hogy a szóban forgó beavatkozás szükséges‑e egy demokratikus társadalomban a kitűzött törvényes cél elérése érdekében.

83      Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a „szükséges” melléknév az EEJE 8. cikke (2) bekezdésének értelmében „kényszerítő társadalmi igény” fennállását jelenti, és hogy az elfogadott intézkedés legyen „arányos az elérni kívánt céllal” (lásd különösen az EJEB, 1986. november 24‑i Gillow kontra Egyesült Királyság ítéletet, A. sorozat 109. szám, 55. §). Továbbá a nemzeti hatóságok mérlegelési mozgástérrel bírnak, „amelynek terjedelme nem csupán a beavatkozás céljától, hanem annak pontos jellegétől is függ” (lásd az EJEB, 1987. március 26‑i Leander kontra Svédország ítéletet, A. sorozat 116. szám, 59. §).

84      Ebben az értelemben mérlegelni kell az Osztrák Köztársaságnak a közalapok legkedvezőbb felhasználásának biztosításához, és különösen a juttatások ésszerű keretek között való tartásához fűződő érdekét, valamint az érintett személyek magánéletének tiszteletben tartását érintő veszély súlyosságát.

85      E tekintetben egyrészt a közalapok megfelelő felhasználásának ellenőrzése érdekében a Rechnungshofnak és a különböző parlamenteknek tagadhatatlanul ismerniük kell a különböző közjogi alanyoknál személyi kiadásokra fordított kiadások összegét. Ehhez hozzáadódik a demokratikus társadalmakban az a jog, hogy az adózókat és általában a közvéleményt tájékoztassák a közkiadások felhasználásáról, többek között a személyi kiadások terültén is. A jelentésben összegyűjtött ilyen adatok hozzájárulnak a közösség érdekeire vonatkozó nyilvános vitákhoz, és így a közérdeket szolgálják.

86      Felmerül ugyanakkor az a kérdés, hogy az érintett személyek nevének az általuk kapott jövedelemmel együtt való feltüntetése arányban áll‑e a kitűzött céllal, valamint a Bíróság előtt az ilyen nyilvánosságra hozatal igazolására felhozott indokok relevánsnak és elegendőnek tűnnek‑e.

87      Meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróságok értelmezése szerint a BezBegrBVG 8. §‑a egy bizonyos szintet meghaladó jövedelemmel járó díjazás esetén nemcsak az olyan beosztást betöltő személyek tekintetében írja elő az érintett személyek nevének közzétételét, akiknek a fizetési besorolását közzétették, hanem minden olyan személy tekintetében is, akinek a Rechnungshof ellenőrzése alá tartozó jogalanyok folyósítják a díjazását. Ez utóbbi adatokat továbbá nemcsak a Rechnungshoffal és – annak közvetítésével – a különböző parlamentekkel közlik, hanem a széles nyilvánosság elé is tárják.

88      A kérdést előterjesztő bíróságoknak kell megvizsgálniuk, hogy egy ilyen közzététel egyszerre szükséges és arányos‑e a juttatások ésszerű keretek között tartására irányuló cél tekintetében, és különösen azt kell megvizsgálniuk, hogy ez a cél nem lenne‑e ugyanilyen hatékonyan elérhető a név szerinti adatoknak kizárólag az ellenőrző szervek számára történő átadásával. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy nem volna‑e elegendő a széles nyilvánosságot kizárólag azokról a díjazásokról és pénzbeli kedvezményekről tájékoztatni, amelyet az érintett jogalanyok által foglalkoztatott személyek szerződésük vagy jogszabály alapján követelhetnek, és nem az egyes személyek által az adott évben ténylegesen megkeresett összegről, amely különböző mértékben függhet a családi és személyes körülményeiktől.

89      Másrészt az érintett személyek magánéletének tiszteletben tartását érintő veszély súlyosságát illetően nem kizárt, hogy ez utóbbiakat hátrányos következmények érhetik a jövedelmük közzététele miatt, különösen más olyan osztrák vagy külföldi vállalkozásnál történő jövőbeli alkalmazási lehetőségeiket illetően, amely nem áll a Rechnungshof ellenőrzése alatt.

90      Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy az olyan nemzeti szabályozás alkalmazásából eredő beavatkozás, mint amilyen az alapügyekben szerepel, csak akkor igazolható az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése szempontjából, ha a Rechnungshof ellenőrzése alatt álló jogalanyok által foglalkoztatott személyeknek nem csupán egy bizonyos szintet meghaladó éves jövedelmének, hanem ezen jövedelmek jogosultjai nevének a széles körben történő nyilvánosságra hozatala egyaránt szükséges és alkalmas a juttatások ésszerű keretek között tartására irányuló cél elérése érdekében, ezt pedig a kérdést előterjesztő bíróságoknak kell megvizsgálniuk.

 A következményekről a 95/46 irányelv rendelkezései tekintetében

91      Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróságok arra a megállapításra jutnak, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás összeegyeztethetetlen az EJEE 8. cikkével, a nemzeti szabályozás nem felelhet meg az arányosság 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 7. cikkének c), illetve e) pontjában kimondott követelményének sem. Nem vonatkozhat rá a fenti irányelv 13. cikkében szereplő egyik kivétel sem, amely szintén megköveteli az arányosság követelményének betartását az általa követett közérdekű cél tekintetében. Ez a rendelkezés semmi esetre sem értelmezhető úgy, hogy az EJEE 8. cikkével ellentétes módon jogszerűvé tegye a magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértését.

92      Amennyiben azonban a kérdést előterjesztő bíróságok úgy ítélnék meg, hogy a BezBegrBVG 8. §‑a egyaránt szükséges és alkalmas a kitűzött közérdekű cél eléréséhez, azt kell megvizsgálnia – amint a jelen ítélet 77–79. pontjából kitűnik –, hogy amennyiben a BezBegrBVG 8. §‑a nem írja elő kifejezetten az érintett személyek nevének az általuk kapott fizetéssel együttesen történő közzétételét, megfelel‑e az előreláthatóság követelményének.

93      Végezetül az előző megfontolásokra tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságnak továbbá, amennyire csak lehetséges, az alkalmazandó irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmeznie a nemzeti jog valamennyi rendelkezését, az ez utóbbi által előírt eredmény elérése, valamint az EK 249. cikk harmadik bekezdésének való megfelelés érdekében (lásd a C‑106/89. sz. Marleasing‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑4135. o.] 8. pontját).

94      Az előző megfontolásokat figyelembe véve az első kérdésre adandó válasz az, hogy a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és 7. cikkének c), illetve e) pontjával nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amilyenről az alapügyekben szó van, azzal a feltétellel, hogy bizonyítást nyer, hogy a Rechnungshof ellenőrzése alatt álló jogalanyok által foglalkoztatott személyeknek nem kizárólag egy bizonyos szintet meghaladó éves jövedelmének, hanem ezen jövedelmek jogosultjai nevének a széles körben történő nyilvánosságra hozatala szükséges és alkalmas a jogalkotó által kitűzött, az állami forrásokkal való hatékony gazdálkodásra irányuló cél elérése érdekében, ezt pedig a kérdést előterjesztő bíróságoknak kell megvizsgálnia.

 A második kérdésről

95      Második kérdésükkel a kérdést előterjesztő bíróságok azt szeretnék tudni, hogy a 95/46 irányelv azon rendelkezései, amelyekkel ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amilyenről az alapügyekben szó van, közvetlenül alkalmazhatók‑e abban az értelemben, hogy egy egyén a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhat rájuk a nemzeti szabályozás alkalmazásának elkerülése érdekében.

96      A C‑465/00. sz. ügy alapeljárásának alperesei, valamint a holland kormány összességében úgy ítélik meg, hogy a 95/46 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikke megfelelnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő azon követelményeknek, amelyek a közvetlen hatály elismeréséhez szükségesek. Ezek a rendelkezések ugyanis kellően pontosak és feltétel nélküliek ahhoz, hogy az érintett személyek jövedelmére vonatkozó adatok közzétételére kötelezett jogalanyok hivatkozhassanak rájuk annak érdekében, hogy a fenti rendelkezésekkel ellentétes nemzeti szabályok alkalmazását elkerülhessék.

97      Az osztrák kormány ezzel szemben úgy érvel, hogy a 95/46 irányelv irányadó rendelkezései nem alkalmazhatók közvetlenül. Különösen annak 6. cikk (1) bekezdése és 7. cikke nem feltétel nélküli, mivel végrehajtásához szükséges az, hogy a széles mérlegelési mozgástérrel rendelkező tagállamok ezzel kapcsolatban különös rendelkezéseket állapítsanak meg.

98      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy minden olyan esetben, amikor egy irányelv rendelkezései tartalmi szempontból feltétel nélküliek és kellően pontosak, ezekre a rendelkezésekre hivatkozni lehet az előírt határidőn belül meghozott végrehajtási intézkedések hiányában minden olyan nemzeti rendelkezéssel szemben, ami nem felel meg az irányelv rendelkezéseinek, illetve amennyiben az irányelv rendelkezései olyan természetűek, hogy a magánszemélyek részére az állammal szemben érvényesíthető jogokat határoznak meg (lásd különösen a 8/81. sz. Becker‑ügyben 1982. január 19‑én hozott ítélet [EBHT 1982., 53. o.] 25. pontját és a C‑141/00. sz. Kügler‑ügyben 2002. szeptember 10‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6833. o.] 51. pontját).

99      A második kérdés, az első kérdésre adott választ figyelembe véve, arra irányul, hogy közvetlen hatálya lehet‑e a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának, miszerint „a személyes az adatok […] gyűjtés[e] és/vagy további feldolgozásuk célja szempontjából megfelelőek, relevánsak és nem túlzott mértékűek”, valamint a 7. cikk c) és e) pontjának, miszerint a személyes adatok feldolgozása csak abban az esetben megengedett, ha „az adatfeldolgozás az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettségnek teljesítéséhez szükséges” vagy „az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre […] ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges” [helyesen: az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy annak a közhatalomnak a gyakorlásához szükséges, amelyet az adatkezelőre […] ruháztak, akivel az adatokat közölték].

100    Ezek a rendelkezések kellően pontosan ahhoz, hogy az egyén hivatkozhasson rájuk, és a nemzeti bíróságok alkalmazhassák azokat. Továbbá habár a 95/46 irányelv tagadhatatlanul többé vagy kevésbé jelentős mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak egyes rendelkezések végrehajtása során, a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének c), illetve e) pontja mindazonáltal feltétel nélküli kötelezettségeket tartalmaz.

101    A második kérdésre adandó válasz tehát az, hogy a 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének c), illetve e) pontja közvetlenül alkalmazható abban az értelemben, hogy valamely egyén a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhat rájuk az e rendelkezésekkel ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazásának elkerülése érdekében.

 A költségekről

102    A Bíróságnál észrevételt előterjesztő osztrák, dán, olasz, holland, finn, svéd kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG,

a Verfassungsgerichtshof 2000. december 12‑i, valamint az Oberster Gerichtshof 2001. február 14‑i és 28‑i végzésével hozzá intézett kérdéseire válaszolva a következőképpen határozott:

1)      A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és 7. cikkének c), illetve e) pontjával nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amilyenről az alapügyekben szó van, azzal a feltétellel, hogy bizonyítást nyer, hogy a Rechnungshof ellenőrzése alatt álló jogalanyok által foglalkoztatott személyeknek nem kizárólag egy bizonyos szintet meghaladó éves jövedelmének, hanem ezen jövedelmek jogosultjai nevének a széles körben történő nyilvánosságra hozatala szükséges és alkalmas a jogalkotó által kitűzött, az állami forrásokkal való hatékony gazdálkodásra irányuló cél elérése érdekében, ezt pedig a kérdést előterjesztő bíróságoknak kell megvizsgálnia.

2)      A 95/46 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének c), illetve e) pontja közvetlenül alkalmazható abban az értelemben, hogy valamely egyén a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhat rájuk az e rendelkezésekkel ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazásának elkerülése érdekében.

Rodríguez Iglesias

Puissochet

Wathelet

Schintgen

Gulmann

Edward

La Pergola

Jann

Skouris

Macken

Colneric

von Bahr

Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. május 20‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: német.