AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2001. szeptember 18.(*)

„Megsemmisítés iránti kereset – Verseny – Előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás – Közös vállalkozás – EK‑Szerződés 85. cikk (jelenleg EK 81. cikk) – Az EK‑Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése – Nemleges megállapítás – Járulékos korlátozás – Józan mérlegelés elve – Az EK‑Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése – Mentesítésről szóló határozat – Időtartam”

A T‑112/99. sz. ügyben,

a Métropole télévision (M6) (székhelye: Neuilly‑sur‑Seine [Franciaország]),

a Suez‑Lyonnaise des eaux (székhelye: Nanterre [Franciaország]),

a France Télécom (székhelye: Párizs [Franciaország])

(képviseli őket: D. Théophile ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Télévision française 1 SA (TF1) (székhelye: Párizs, képviselik: P. Dunaud és P. Elsen ügyvédek, kézbesítési cím: Luxembourg)

felpereseknek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: É. Gippini Fournier és K. Wiedner, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

a CanalSatellite (székhelye: Párizs, képviselik: L. Cohen‑Tanugi és F. Brunet ügyvédek, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó,

az EK‑Szerződés 85. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 1999. március 3‑án hozott 1999/242/EK bizottsági határozat (IV/36.237 TPS‑ügy) (HL L 90., 6. o.) 2. és 3. cikkének megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, K. Lenaerts és M. Jaeger bírák,

hivatalvezető: D. Christensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2001. január18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Az ügy általános háttere

A –  Az összefonódás leírása

1       A jelen ügy a Télévision par satellite (a továbbiakban: TPS) társaság létrehozásával kapcsolatban az EK‑Szerződés 85. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 1999. március 3‑án hozott 1999/242/EK bizottsági határozatra (IV/36.237 TPS‑ügy) (HL L 90., 6. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat) vonatkozik, amely társaság célja a franciául beszélő európai televíziónézőknek szánt előfizetéses televízióműsorok és ‑szolgáltatások szerkesztése, fejlesztése és digitálisan, valamint műholdon keresztül történő terjesztése (a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdése).

2       E társaság ‑ amelyet a francia jog alapján société en nom collectif (SNC) társasági formában hat, a televíziós piacon [Métropole télévision (M6), Télévision française 1 SA (TF1), France 2 és France 3], valamint a távközlés és vezetékes (kábeles) közvetítés terén tevékenységet végző (France Télécom et Suez‑Lyonnaise des eaux) nagyméretű francia társaság hozott létre ‑ új piacra lépőként jelentkezik azokon a piacokon, amelyeken a hagyományos piaci szereplő, vagyis a Canal+ és leányvállalata, a CanalSatellite jelentős erőfölénnyel rendelkezik.

B –  Az érintett piacok és e piacok szerkezete

3       A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a TPS létrehozása által érintett fő termékpiac az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás (a megtámadott határozat (23) és (24) preambulumbekezdése). Az ügylet egyébiránt a közvetítési jogok, valamint a tematikus csatornák értékesítésének piacát is érinti.

4       Az érintett földrajzi piac tekintetében az alperes a megtámadott határozatban kijelentette, hogy a határozat meghozatalának időpontjában e különböző piacokat nemzeti alapon kellett értékelni, és a jelen esetben e piacok Franciaország területére korlátozódtak (a megtámadott határozat (40)–(43) preambulumbekezdése).

1.     Az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás franciaországi piaca

5       Amint az a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdéséből kiderül, ez a piac a szabadon fogható (ún. „ingyenes”) televíziós szolgáltatások piacától elkülönülő külön termékpiacot alkot. Az utóbbi piaccal ellentétben ‑ ahol a műsorterjesztő és a hirdető között jön létre kereskedelmi kapcsolat ‑ az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás piacán a műsorterjesztő és a televíziónézők, mint előfizetők között áll fenn ilyen kapcsolat. A versenyfeltételek tehát a két piacon eltérőek.

6       A megtámadott határozat továbbá kifejti, hogy a határozat meghozatalának időpontjában az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás piaca három (földfelszíni, műholdas és vezetékes) sugárzási módot foglalt magában, amelyek nem képeztek elkülönülő piacokat (a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdése).

7       A franciaországi előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piacon a Canal+ társaság a legrégebbi piaci szereplő, amely erős márkaarculattal, valamint az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás kezelésének terén nagyon fejlett know‑how‑val rendelkezik (a megtámadott határozat (44) preambulumbekezdése). A Canal+ csoport a vezetékes műsorterjesztési ágazatban is tevékeny, ugyanis e csoport irányítja a NumériCâble hálózatot. Továbbá a Canal+ leányvállalatán, vagyis a CanalSatellite‑en keresztül előfizetéses digitális minőségű műholdas programcsomagot is kínál (a továbbiakban: digitális programcsomag) (a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdése). A megtámadott határozatból kiderül, hogy „a Canal+ előfizetőinek száma alapján ‑ a Canal+ prémiumcsatornát, a CanalSatellite‑et és a Numéricâble‑ot is beleszámítva ‑ 1998 júniusának végén nagyjából a franciaországi előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piac 70%‑ával rendelkezett (a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdése).

8       Az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piac másik piaci szereplőjét, az AB‑Satot a francia AB‑csoport 1996 áprilisában indította el, amelynek fő tevékenysége televíziós programok gyártása és televíziós jogok forgalmazása. Az AB‑Sat 1998 júniusának végén 100 000 előfizetővel rendelkezett (a megtámadott határozat (49) preambulumbekezdése).

9       Végül a TPS társaság 1998 június végén 457 000 előfizetővel rendelkezett, és 1998 végére 600 000 előfizetővel számolt (a megtámadott határozat (50) preambulumbekezdése).

2.     A sugárzási ‑ különösen a filmekkel és sporteseményekkel kapcsolatos ‑ jogok beszerzési piaca

10     Mivel a filmek és a sportesemények az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatások két vezető termékét képezik, e műsorok sugárzási jogainak beszerzése elengedhetetlen olyan kínálat összeállításához, amely elég vonzó ahhoz, hogy meggyőzze a jövőbeli előfizetőket arról, hogy érdemes fizetniük e televíziós szolgáltatások vételéért (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

11     A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a TPS fő versenytársai ezen a piacon ‑ különösen az amerikai és francia játékfilmekre, valamint sporteseményekre vonatkozó sugárzási jogainak vásárlása terén ‑ a Canal+ és azok a tematikus csatornák, amelyekben a Canal+ részesedéssel rendelkezik (a megtámadott határozat (58) preambulumbekezdése). A Bizottság a megtámadott határozatban még hozzáteszi, hogy „a Canal+ csoport e piacon különösen erős helyzetben van”, valamint hogy az AB‑Sat társaság, illetve az általános tematikájú televíziós csatornák is jelen vannak e piacon (a fent hivatkozott preambulumbekezdés).

3.     A tematikus csatornák forgalmazásának és működtetésének piaca

12     A megtámadott határozatból kiderül, hogy a tematikus csatornák elengedhetetlenek a vonzó előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási kínálat összeállításához, továbbá a tematikus csatornák franciaországi forgalmazásának és működtetésének piaca ‑ különösen a digitális technológia bevezetése miatt ‑ folyamatosan terjeszkedik (a megtámadott határozat (37)‑(39) és (65)‑(69) preambulumbekezdése).

13     A megtámadott határozat a piac szerkezetével kapcsolatosan kifejti:

„A műholdas platformok megjelenése óta az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piac szereplői mind rendelkeznek részesedéssel az e piacon működtetett tematikus csatornákban. Az érintett piacon jelenlevő fő piaci szereplők részesedéseinek aránya meglehetősen egyenletes. Mindazonáltal a Canal+ csoport jelentős szereplőnek számít, mivel a legrégebbi csatornákban rendelkezik részesedéssel, amelyek a vezetékes televízióműsor‑szolgáltatás terén a legnagyobb részesedéssel, valamint a legnagyobb számú előfizetői táborral rendelkeznek.” (A megtámadott határozat (67) és (68) preambulumbekezdése.)

C –  A bejelentés és a bejelentett megállapodások

14     A TPS létrehozásával kapcsolatban a felperesek először 1996 nyarán vették fel a kapcsolatot az alperessel azért, hogy az összefonódást a legutóbb az 1997. június 30‑i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 1., fejezet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL 1990. L 257., 13. o., magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 1. fejezet, 31. o.) értelmében bejelentsék (a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése). Mindazonáltal mivel az alperes úgy tájékoztatta a TPS létrehozásában részt vevő vállalkozásokat, hogy az utóbbi vállalkozás nem minősül a tagjai által közösen irányított közös vállalkozásnak, 1996. október 18‑án e vállalkozások az összefonódást annak érdekében jelentették be, hogy az alperes hozzon nemleges megállapítást, illetve másodlagosan azt a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) értelmében mentesítse (a fent hivatkozott preambulumbekezdés).

15     A felperesek négy megállapodást jelentettek be. A TPS működését szabályozó alapvető szabályokat az 1996. április 11‑i és 18‑i megállapodás tartalmazza (a továbbiakban: Megállapodás); ezen elveket később az 1996. június 19‑én aláírt tagi megállapodás, valamint TPS társaság és a TPSG társaság ugyanazon a napon aláírt létesítő okirata pontosította és határozta meg (a megtámadott határozat (70) preambulumbekezdése). A megállapodások időtartama tíz év (a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdése).

16     Három olyan kikötés került meghatározásra e megállapodásokban, amelyek a megtámadott határozatban különösen felkeltették az alperes figyelmét. Először is a versenytilalmi kikötésről, másodszor a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésről, harmadszor pedig a kizárólagossági kikötésről van szó.

1.     A versenytilalmi kikötés

17     Ezt a kikötést a Megállapodás 11. cikke, valamint a fenti hivatkozott tagi megállapodás 5.3. pontja tartalmazta, amelyet a részt vevő felek az alperes felhívására az 1998. szeptember 17‑i módosításban pontosítottak. E kikötés így szól:

„A megállapodások megkötésének időpontjában fennálló eseteket kivéve, valamint az olyan új műsorok és szolgáltatások eladásának kivételével, amelyek nem képezik a TPS‑sel kötött szerződések tárgyát, a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy amíg a TPS tagjai, sem közvetlenül, sem közvetve semmilyen címen nem szereznek részesedést olyan társaságokban, amelyeknek tevékenysége, vagy fő tevékenysége a franciául beszélő európai háztartások részére történő digitális vagy műholdas előfizetéses televízióműsor-szolgáltatás terjesztése és forgalmazása.” (A megtámadott határozat (77) preambulumbekezdése.)

2.     A tematikus csatornákra vonatkozó kikötés

18     A Megállapodás 6. cikke (amelynek címe „Digitális kínálatba tartozó műsorok és szolgáltatások”), valamint a fent hivatkozott tagi megállapodás 5.4. pontja úgy rendelkezik, hogy a TPS a tagjai által előállított a tematikus csatornákkal, valamint televíziós szolgáltatásokkal kapcsolatosan elsőbbségi joggal, illetve végleges elutasítási joggal rendelkezik. E kikötés a következőképpen került megfogalmazásra:

„Annak érdekében, hogy a TPS rendelkezzen a tevékenységének folytatásához szükséges műsorokkal, mindegyik fél kötelezettséget vállal arra, hogy elsőbbséget biztosít a TPS számára, hogy az általa működtetett, illetve olyan csatornákat, valamint szolgáltatásokat illetően, amelyek tekintetében tényleges döntési joggal rendelkezik a műsorgyártó vállalkozásban, illetve amelyeket e fél a jövőben létrehozhat. A TPS továbbá a versenytársak által ajánlott legjobb feltételek mellett végleges elutasítási vagy elfogadási joggal rendelkezik mindazon szolgáltatások, illetve csatornák tekintetében, amelyeket a tagok harmadik személyeknek megvételre ajánlanak. Amennyiben a TPS akár kizárólagosan, akár nem kizárólagosan igényt tart e szolgáltatásokra, a TPS köteles az egyébként az e csatornák és szolgáltatások tekintetében elérhető pénzügyi és szerződéses feltételekkel legalább megegyező feltételeket alkalmazni.

A csatornák és szolgáltatások megszerzése tekintetében a TPS saját mérlegelése szerint szabadon dönthet arról, hogy e termékeket beépíti‑e, vagy sem ‑ akár kizárólagosan, akár nem kizárólagosan ‑ digitális kínálatába, miközben a felek kijelentik a TPS digitális kínálatába foglalt csatornákkal és szolgáltatásokkal való kizárólagos rendelkezésre irányuló szándékukat.” (A megtámadott határozat (78) és (79) preambulumbekezdése.)

3.     A kizárólagossági kikötés

19     Végül a Megállapodás 6. cikke úgy rendelkezik, hogy a TPS létrehozásában és beindításában részt vett általános tematikájú csatornákat, vagyis az M6‑t, a TF1‑t, a France 2‑t és a France 3‑t kizárólag a TPS terjesztheti (a megtámadott határozat (81) preambulumbekezdése). A TPS köteles az e csatornák továbbításával és terjesztésével kapcsolatos költségeket viselni, ám nem köteles ezért a fenti csatornáknak díjat fizetni (a fent hivatkozott preambulumbekezdés).

D –  A megtámadott határozat

20     Az alperes 1999. március 3‑án hozta meg a megtámadott határozatot.

21     Amint e határozat 1. cikkéből kitűnik, az alperes úgy ítélte meg, hogy az EK‑Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése (jelenleg EK 81. cikk (1) bekezdés) értelmében a TPS létrehozása tekintetében nem kell eljárnia.

22     Ezzel szemben a fenti 17–19. pontban leírt szerződéses kikötésekkel kapcsolatosan az alperes a következőket állapította meg:

–       a versenytilalmi kikötéssel kapcsolatosan három évig, vagyis 1999. december 15‑ig nincs helye bizottsági eljárásnak (a megtámadott határozat 2. cikke);

–       a kizárólagossági kikötéssel, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötéssel kapcsolatos rendelkezések az EK‑Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének értelmében mentesítésben részesíthetőek hároméves időszakra, vagyis 1999. december 15‑ig (a megtámadott határozat 3. cikke).

 Az eljárás és a felek kérelmei

23     Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 1999. május 10‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

24     A Bíróság Hivatalához 1999. november 5‑én benyújtott indítványában a CanalSatellite társaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozóként beléphessen a jelen eljárásba.

25     2000. január 31‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke engedélyezte a beavatkozást, és részben helyt adott a felperesek által a kereset és mellékletei bizonyos részeinek bizalmas kezelése iránt benyújtott kérelemnek.

26     A beavatkozó 2000. március 24‑én nyújtotta be beavatkozási beadványát. A Bizottság, a TF1 és az M6 2000. május 4‑én, 5‑én és 8‑án terjesztették elő a fenti beadvánnyal kapcsolatos észrevételeiket.

27     Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) a szóbeli tárgyalás megnyitásáról határozott. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 64. cikkében szabályozott pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket a feltett kérdések megválaszolására, az alperest pedig egy okirat benyújtására. A felek az erre nyitva álló határidő alatt eleget tettek az Elsőfokú Bíróság felhívásainak.

28     A felek szóbeli előterjesztéseit és a Bíróság kérdéseire adott válaszait az Elsőfokú Bíróság a 2001. január 18‑i tárgyaláson hallgatta meg.

29     A felperesek azt kérik az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

–       semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét;

–       egyetemlegesen kötelezze az alperest és a beavatkozó felet a költségek viselésére.

30     Az alperes és a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet;

–       kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

A –  A kereset elfogadhatóságáról

 A felek érvei

31     Az alperes a beavatkozó ezzel kapcsolatos támogatásával a felperesek által benyújtott kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik. Kijelenti, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében kizárólag azok az aktusok megtámadhatók, amelyek a felperesek érdekeit érintő kötelező joghatásokat válthatnak ki. Megjegyzi továbbá, hogy amint az Elsőfokú Bíróság T‑138/89. sz., NBV és NVB kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. szeptember 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2181. o.) 31. pontjából, valamint a T‑125/97. és T‑127/97. sz., Coca‑Cola kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., II‑1733. o.) 79. pontjából kitűnik, kizárólag az aktus rendelkező része válthat ki joghatásokat, és okozhat következésképpen sérelmet. Ezzel szemben a szóban forgó határozat indokolását a közösségi bíróság csak akkor vizsgálhatja felül jogi szempontból, hogyha a sérelmet okozó aktus indokolása a rendelkező részt szükséges mértékben alátámasztja.

32     Az alperes szerint viszont a nemleges megállapítást tartalmazó vagy mentesítést elrendelő rendelkező rész ‑ amelyet a felperesek a jelen eljárás keretében is megtámadtak ‑ nem okoz sérelmet a címzettjének. Ennélfogva a felperesek által benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan.

33     Az alperes úgy véli, hogy ez a megállapítás annál is inkább igaz, mivel 1999. december 15‑e óta a megtámadott határozat által kiváltott összes joghatás megszűnt. A jelen eljáráshoz fűződő érdek tehát teljesen elméleti.

34     A felperesek vitatják, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan lenne. Előadják, hogy a megtámadott határozat az érdekeiket érintő kötelező joghatásokat vált ki (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontja), mivel a Bizottság a nemleges megállapítást és a mentesítést csupán hároméves időszakra állapította meg. Ezen túlmenően megjegyzik, hogy az Elsőfokú Bíróság a T‑374/94., T‑375/94., T‑384/94. és T‑388/94. sz., European Night Services és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletében (EBHT 1998., II‑3141. o.), amely ugyancsak egy mentesítés kedvezményezettjei által a mentesítés megsemmisítése iránt benyújtott keresetekre vonatkozott, az Elsőfokú Bíróság e kereseteket elfogadhatónak ítélte.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

35     Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK‑Szerződés 173. cikke (jelenleg EK 230. cikk) értelmében a megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktusoknak vagy határozatoknak csak a felperes érdekeit érintő, jogi helyzetét jelentős mértékben módosító, illetve kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek (a Bíróságnak a fenti 34. pontban hivatkozott IBM Kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 9. pontja, valamint a C‑68/94. és C‑30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1375. o.] 62. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑87/96. sz., Assicurazioni Generali és Unicredito kontra Bizottság ügyben 1999. március 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑203. o.] 37. pontja, továbbá a fenti 31. pontban hivatkozott Coca‑Cola kontra Bizottság ítélet 77. pontja).

36     Minden természetes vagy jogi személy jogosult valamely közösségi intézmény olyan határozatának megsemmisítését kérni, amely egészben vagy részben nem ad helyt az e személy által előterjesztett és a szóban forgó közösségi intézmény hatáskörébe tartozó pontos és világos kérelemnek (lásd e tekintetben a 17. rendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján előterjesztett kérelemmel kapcsolatosan a 26/76. sz., Metro kontra Bizottság ügyben 1977. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 1977., 1875. o.] 13. pontját). Ilyen helyzetben a kérelem egészben vagy részben történő elutasítása olyan kötelező joghatásokat vált ki, amelyek a kérelmező érdekeit érinthetik.

37     Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset elfogadható‑e.

38     A jelen ügyben a felperesek bejelentették az alperesnek a TPS létrehozására vonatkozó megállapodásokat, valamint az általuk a szóban forgó összefonódáshoz kapcsolódó, általuk járulékos korlátozásoknak vélt korlátozásokat annak érdekében, hogy a Bizottság a 17. rendelet 2. cikkének értelmében a megállapodások teljes időtartamára nézve hozzon nemleges megállapítást, illetve ennek hiányában a 17. rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a fent hivatkozott megállapodásokat ugyanilyen időtartamra részesítse egyedi mentesítésben.

39     A megtámadott határozat rendelkező részéből kiderül, hogy a Bizottság mind a versenytilalmi kikötésre vonatkozó nemleges megállapítást (2. cikk), mind a kizárólagossági kikötéssel, illetve a tematikus csatornákra vonatkozó kikötéssel kapcsolatos egyedi mentesítést (3. cikk) csupán három évre adta meg.

40     A megtámadott határozat 2. és 3. cikkében meghatározott nemleges megállapítás, valamint az egyedi mentesítés időtartamának korlátozásából az következik, hogy a felperesek sokkal rövidebb ideig részesülnek a fentiekből, mint amire az ehhez hasonló határozatokból eredő jogbiztonság alapján a felperesek számítottak. Ezen túlmenően a felperesek kijelentették ‑ anélkül, hogy az alperes ezt cáfolta volna ‑, hogy ez a tény a bejelentett megállapodások megkötését vezérlő megtérülésre vonatkozó elemzést is befolyásolta.

41     Ennélfogva a megtámadott határozat rendelkező részének e szakasza a felperesek érdekeit érintő kötelező joghatásokat vált ki.

42     E tekintetben nem különösebben releváns, hogy a felperesek a jogvita tárgyát képező korlátozások újabb bejelentését követően esetleg újabb nemleges megállapítást, illetve mentesítést kaphatnak a Bizottságtól, amely esetleg rövidebb, ugyanolyan vagy hosszabb időre szólhat. Mivel viszont már nem áll fenn az a jogbiztonság, amelyet akkor élvezhettek volna, ha a megtámadott határozat a 2. és 3. cikkében meghatározott nemleges megállapítást, illetve mentesítést tízéves időszakra állapította volna meg, a megtámadott határozat rendelkező részének ez a része bizonyosan érinti érdekeiket.

43     Végül meg kell jegyezni, hogy a fenti 31. pontban hivatkozott NBV és NVB kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, valamint a Coca‑Cola kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapját képező kérelmekkel ellentétben a felperesek által benyújtott megsemmisítés iránti kereset a megtámadott határozat rendelkező részére, és nem annak indokolására vonatkozik. A felperesek ugyanis kereseti kérelmükben a megtámadott határozat rendelkező része 2. és 3. cikkének megsemmisítését kérik. Ezen túlmenően ugyan igaz, hogy a fenti 32. pontban hivatkozott NBV és NVB kontra Bizottság ítéletben az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy a nemleges megállapításról szóló határozat „eleget [tett] a kérelmező kérelmének, és jellegénél fogva nem [módosíthatta] a kérelmező jogi helyzetét, és nem is [okozhatott] részére sérelmet”, meg kell jegyezni, hogy a hivatkozott ítélet alapját képező ügyben a Bizottság a nemleges megállapítást az érintett felek által kérelmezett idővel megegyező időszakra adta meg. Ezzel szemben ‑ amint arra a felperesek a fentiekben már emlékeztettek ‑ a jelen ügyben a Bizottság csupán három évre bocsátott ki nemleges megállapítást, miközben a felperesek azt tíz évre kérték.

44     A fentiekből következően a jelen kereset elfogadható.

B –  Az ügy érdeméről

45     Az Elsőfokú Bíróság úgy dönt, hogy először is a megtámadott határozat 3. cikkének megsemmisítésére vonatkozó jogalapokat vizsgálja meg, vagyis azokat, amelyek a kizárólagossági kikötésre, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésre vonatkoznak. Az Elsőfokú Bíróság ezután vizsgálja majd meg a megtámadott határozatnak a versenytilalmi kikötésre vonatkozó 2. cikkével szemben felhozott jogalapot.

1.     A megtámadott határozat 3. cikkének megsemmisítésére vonatkozó jogalapokról

46     A megtámadott határozat 3. cikkével kapcsolatosan a felperesek két, a Szerződés 85. cikkének (1) és (3) bekezdése rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap keretében arra hivatkoznak, hogy az alperes megsértette a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdését, és elsődlegesen azzal érvelnek, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés a fenti rendelkezés értelmében nem minősül versenykorlátozásnak, másodlagosan pedig azzal, hogy e kötelezettségvállalásokat a TPS létrehozásával járó járulékos korlátozásoknak kell tekinteni. A második jogalap keretében a felperesek azzal érvelnek, hogy az alperes megsértette a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdését, mivel nem alkalmazta helyesen az ebben a rendelkezésben meghatározott mentesítési feltételeket, és a mentesítés időtartamának meghatározásánál értékelési hibát vétett.

a)     A Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó első jogalapról

 i. Az arra vonatkozó elsődlegesen felhozott érvelésről, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül versenykorlátozásnak

47     A felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozatban annak megállapításakor, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése értelmében versenykorlátozásnak minősül, az alperes egyrészt téves értékelésre támaszkodott, másrészt pedig tévesen alkalmazta e rendelkezést.

48     Az alperes a beavatkozó támogatásával vitatja e két kifogás megalapozottságát.

–       A téves megállapításokra vonatkozó kifogásról

–       A felek érvei

49     A felperesek kifejtik, hogy a kizárólagossági kikötés versenykorlátozó jellegének megállapítása érdekében az alperes a megtámadott határozat (102)–(107) preambulumbekezdésében azt próbálta bizonyítani, hogy az általános tematikájú csatornák a televíziónézők körében népszerű műsorokból állnak, és e kikötés azzal a hatással jár, hogy a TPS versenytársai nem férhetnek hozzá e műsorokhoz. A felperesek szerint viszont e megállapítás téves értékelésen alapul.

50     A felperesek először is azzal érvelnek, hogy az a megállapítás, miszerint a TPS által nyújtott kínálatban az általános tematikájú csatornák vonzóereje azzal magyarázható, hogy Franciaországban vannak leárnyékolt területek, vagyis olyan területek, ahol e csatornák antennás vétele rossz minőségű vagy hiányos, pontatlan. A felperesek szerint a Médiamétrie intézet által 1997. november/decemberben a bevezetéssel kapcsolatos kéthavi ellenőrzésre vonatkozóan végzett tanulmány (a továbbiakban: Médiamétrie‑tanulmány) adatai ‑ amelyekre a felperes hivatkozik ‑ tévesek, mivel nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy Franciaországban majdnem mindenki jó minőségben tudja a TF1‑t, a France 2‑t és a France 3‑t fogni. A megállapítás alátámasztására a felperesek a tárgyaláson kijelentették, hogy egyrészt a Médiamétrie‑tanulmány nem határozta meg pontosan, hogy milyen módszertani elvek alapján készítették, másrészt pedig a Conseil supérieur de l'audiovisuel a francia televíziós csatornák televíziós műsorterjesztésének minőségét a műsorterjesztési engedélyezési eljárás, illetve az engedélyek meghosszabbításával kapcsolatos eljárás során ötévenként ellenőrzi.

51     Másodszor a felperesek megjegyzik, hogy ‑ az alperes által a megtámadott határozatban állítottakkal ellentétben ‑ a piactanulmányokból az következik, hogy a televíziónézők inkább az általa nyújtott bő kínálat miatt választják a TPS‑t, mint az általános tematikájú csatornák digitális vételének minősége miatt.

52     Harmadszor a felperesek úgy vélik, hogy az alperes azon kijelentése, miszerint a másik két digitális programcsomagot, vagyis a CanalSatellite‑et és az AB‑Satot az általános tematikájú csatornák kizárólagos terjesztése nélkül is sikeresen el tudták indítani, a jelen ügyben irreleváns. Kifejtik, hogy egyrészt a CanalSatellite beindításakor számos film és sportesemény sugárzására kizárólagos jogot kapott, továbbá jelenleg is kizárólagosan jogosult a Canal+ csatornák terjesztésére, másrészt pedig az AB‑Sat a piacnak teljesen más szegmensére rendezkedett be.

53     A felperesek végül kifejtik, hogy az alperes által a megtámadott határozatban megállapítottakkal ellentétben az a tény, hogy a négy általános tematikájú csatornát – amelyeket az összes televíziónéző nagyjából 90%‑a, valamint a kábeltelevíziós nézők 75%‑a néz – kizárólag a TPS terjeszti, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a versenytársak e csatornákhoz való hozzáférése korlátozott lenne. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az ingyenes televíziózási piac, valamint az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piac két elkülönülő piacot képez, és ezért ezek között nem állhat fenn okozati összefüggés. Továbbá a felperesek álláspontja szerint nem biztos, hogy ha a négy általános tematikájú csatorna nem vett volna részt a TPS létrehozásában, szívesen csatlakoztak volna egy másik programcsomaghoz. Egyébiránt megjegyzik, hogy amint azt az olyan európai országokban fennálló helyzet is mutatja, ahol egyetlen piaci szereplő monopolhelyzetben van az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatások terén, a franciaországi előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piacra új belépés már nem lehetséges.

54     A beavatkozó által támogatott alperes vitatja, hogy a megtámadott határozatban tett azon megállapítása, miszerint a négy általános tematikájú csatorna kizárólagos terjesztése versenykorlátozásnak minősül, téves értékelésen alapulna.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

55     Meg kell jegyezni, hogy a felperesek által annak bizonyítása érdekében hivatkozott ténybeli elemek, hogy az alperes azon megállapítása, miszerint a kizárólagossági kikötés versenykorlátozásnak minősül, téves értékelésen alapul, vagy pontatlanok, vagy irrelevánsak.

56     Először is hangsúlyozni kell, hogy az elméletüket alátámasztó bizonyítékok hiányában nem fogadható el a felperesek azon állítása, hogy a Médiamétrie‑tanulmánynak a leárnyékolt franciaországi területek létezésére vonatkozó adatai ‑ amelyekre a megtámadott határozat a (104) preambulumbekezdésében hivatkozik ‑ pontatlanok, mivel majdnem minden francia televíziónéző jó minőségben tudja a TF1‑t, a France 2‑t és a France 3‑t fogni.

57     A beavatkozó a tárgyalás során kifejtette ‑ anélkül, hogy azt a felperesek cáfolták volna ‑, hogy a Médiamétrie intézet az egyetlen olyan közvélemény‑kutató intézet, amelyik Franciaországban televíziónézéssel kapcsolatos tanulmányokat készít, és e tanulmányok szolgálnak referenciaként az összes franciaországi televíziós csatorna számára, amelyek azokat különösen a hirdetési bevételeik kiszámítására használják.

58     Továbbá a felperesek állításaival ellentétben a Conseil supérieur de l'audiovisuel által az engedélyezési eljárások, illetve az engedélyek meghosszabbításával kapcsolatos eljárások során ötévenként végzett ellenőrzések nem bizonyítják a Médiamétrie intézet adatainak pontatlanságát. Amint azt a felperesek a tárgyalás során el is ismerték, a hivatkozott hatóság által végzett ellenőrzés csupán a televíziós csatornák terjesztési minőségére vonatkozik, arra viszont nem, hogy a francia televíziónézők milyen minőségben fogják ezeket a csatornákat.

59     Azt is meg kell jegyezni, hogy úgy tűnik, hogy a Médiamétrie‑tanulmányban feltárt tényt ‑ miszerint Franciaországban jelentős a leárnyékolt területek aránya ‑ a felperesek által készített piactanulmány is megerősíti, ugyanis e tanulmányból az következik, hogy „a TPS‑re előfizetők […] százaléka azért fizetett elő „hogy az országos csatornákat megfelelően tudják fogni”.

60     Ezen túlmenően az alperes a megtámadott határozatban világosan megállapította, hogy a Médiamétrie‑tanulmányban közzétett adatok számára csupán „jelzésértékűek, mivel a TPS‑en keresztül terjesztett általános tematikájú csatornákon felül ezek az adatok az Artéra és a Cinquième‑re is vonatkoznak, amelyeket a háztartások 80,6%‑a tudja fogni, illetve a földfelszínen terjesztett Canal+, amelyet a háztartások [...]%‑a rossz minőségben fog” (a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdése).

61     Másodszor megjegyzendő, hogy az a tény – amint azzal a felperesek érvelnek –, hogy a TPS által megrendelt különböző piactanulmányok (különösen a BVA‑tanulmány) szerint a TPS‑re előfizetők indoka elsősorban a TPS kínálatának gazdagsága, és nem az a lehetőség, hogy az általános tematikájú csatornákat is fogják, nem cáfolja az alperes megállapítását. Ugyanis mivel az általános tematikájú csatornák műsorai a TPS kínálatát gazdagítják, azok a kínálat népszerűségéhez is hozzájárulnak. Továbbá – amint az a fenti 59. pontban is megállapításra került – ugyanezen piactanulmányokból kiderül, hogy a megkérdezett személyek jelentős része kijelentette, hogy azért fizetett elő a TPS‑re, hogy az országos csatornákat megfelelően tudják fogni.

62     Harmadszor a felperesek azon érvével kapcsolatosan, miszerint az a tény, hogy a CanalSatellite‑et és az AB‑Satot az általános tematikájú csatornák kizárólagos terjesztése nélkül is sikeresen el tudták indítani, a jelen ügyben irreleváns; meg kell jegyezni, hogy erre a tényezőre az alperes annak bizonyítására hivatkozott, hogy az általános tematikájú csatornák „előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás tekintetében nem képeztek külön műsorcsoportot, sem alapvető tartalmat” (a megtámadott határozat (106) preambulumbekezdése). Ugyan igaz, hogy ez a tényező a kizárólagossági kikötés versenykorlátozó jellegének meghatározása tekintetében viszonylagosan másodlagos jelentőségű, mindemellett ennek segítségével megállapítható, hogy ez a kikötés objektív módon nem szükséges a TPS létrehozásához, és ezért nem tekinthető járulékos korlátozásnak (lásd e tekintetben az alábbi 118. és az azt követő pontokat).

63     Végül el kell utasítani a felperesek annak bizonyítására felhozott ténybeli érveit, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtettekkel szemben a kizárólagossági kikötés nem jár azzal, hogy „a TPS versenytársai nem férhetnek hozzá a népszerű műsorokhoz”.

64     Nyilvánvaló ugyanis, hogy mivel az őt illető kizárólagossági kikötés miatt kizárólag a TPS jogosult az általános tematikájú csatornák terjesztésére, a TPS versenytársai valóban nem férhetnek hozzá a számos francia televíziónéző által népszerűnek tartott műsorokhoz.

65     Ezen túlmenően a felperesek nem hivatkoztak olyan tényezőkre, amelyek azon állításukat alátámaszthatnák, miszerint nem kizárható, hogy az általános tematikájú csatornák nem járulnának hozzá, hogy más digitális programcsomagokban kerüljenek terjesztésre.

66     A fentiekre tekintettel a felperesek nem bizonyították, hogy az alperes téves értékelésre támaszkodott volna annak megállapítása érdekében, hogy a kizárólagossági kikötés a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése értelmében versenykorlátozásnak minősül.

67     Következésképpen e kifogást el kell utasítani.

–       A Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének téves alkalmazására vonatkozó kifogásról (a józan mérlegelés elve alkalmazásának hiánya)

–       A felek érvei

68     A felperesek arra hivatkoznak, hogy az alperesnek a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdését a józan mérlegelés elvének (rule of reason) fényében kellett volna alkalmaznia, ahelyett hogy azt elvont értelemben alkalmazta volna. E szabálynak megfelelően valamely versenyellenes magatartás tekintetében el lehet tekinteni a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének alkalmazásától, amennyiben az adott piacon a versenyre nagyobb pozitív, mint negatív hatást fejt ki. Úgy vélik, hogy a Bíróság már megerősítette, hogy a közösségi jogban létezik a józan mérlegelés elve (a Bíróság 258/78. sz., Nungesser és Eisele kontra Bizottság ügyben 1982. június 8‑án hozott ítélete [EBHT 1982., 2015. o.], valamint a 262/81. sz., Coditel és társai ügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 3381. o.] 20. pontja). Egyébiránt kijelentik, hogy az alperes érvelésével ellentétben e két ítélet a jelen ügyben relevanciával bír, mivel a TPS létrehozása ugyancsak teljesen sajátos feltételek mellett és piacon történt meg.

69     A felperesek azzal érvelnek, hogy a józan mérlegelés elvének alkalmazásával az alperes megállapíthatta volna, hogy a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése a kizárólagossági kikötésre, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésre nem alkalmazható. Kifejtik, hogy amint az az alperesnek a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdésére vonatkozó érveléséből közvetve kiderül, ahelyett hogy korlátoznák a versenyt az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás franciaországi piacán, e kikötések előmozdítják a versenyt, mivel lehetővé teszik, hogy új piaci szereplő léphessen be a mindaddig egy piaci szereplő, vagyis a CanalSatellite és anyavállalata, a Canal+ által dominált piacra, ugyanis az AB‑Sat által nyújtott kínálat nem vezet igazán versenyez, hanem inkább kiegészíti a Canal+ kínálatát.

70      A felperesek álláspontja szerint azon érvelésre, miszerint a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése a kizárólagossági kikötésre és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésre alkalmazhatatlan, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében még meggyőzőbb. Ugyanis az ítélkezési gyakorlatból az következik egyrészt, hogy valamely kizárólagos értékesítési kikötést gazdasági szempontból kell elemezni, és nem tartozik szükségszerűen a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (a Bíróság 56/65. sz., Société technique minière ügyben 1966. június 30‑án hozott ítélete [EBHT 1966., 337. o.]), másrészt pedig az, hogy valamely új piacra való belépés érdekében nyújtott kizárólagos jogosultság nem tartozik az e cikkben kimondott tilalom hatálya alá (a fenti 68. pontban hivatkozott Nungesser és Eisele kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, valamint a fent hivatkozott Société technique minière ügyben hozott ítélet; nagyobb általánosságban a Szerződés 85. cikke (1) és (3) bekezdésének alkalmazási körével kapcsolatosan a Bíróság C‑399/93. sz., Oude Luttikhuis és társai ügyben 1995. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑4515. o.] 10. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróságnak a T‑77/94. sz., VGB és társai kontra Bizottság ügyben 1997. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑759. o.] 140. pontja, és a fenti 34. pontban hivatkozott European Night Services és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 136. pontja).

71     Az alperes vitatja, hogy megsértette volna a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy a kizárólagossági kikötésnek és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésnek az e rendelkezésnek való megfelelésre vonatkozó vizsgálata során nem alkalmazta a józan mérlegelés elvét a felperesek által javasolt módon.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

72     A felperesek álláspontja szerint az, hogy a közösségi versenyjogban létezik a józan mérlegelés elve, a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének alkalmazásának keretében azzal a következménnyel jár, hogy valamely megállapodás versenyre gyakorolt pozitív és negatív hatásait mérlegelni kell, és alkalmazni kell a józan mérlegelés elvét annak meghatározása érdekében, hogy a szóban forgó megállapodás a fenti rendelkezésben kimondott tilalom hatálya alá tartozik‑e. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a felperesek állításával ellentétben ezen elv létezését a közösségi bíróság nem erősítette meg. Éppen ellenkezőleg, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság számos különböző ítéletben is gondot fordítottak annak hangsúlyozására, hogy a közösségi versenyjogban a józan mérlegelés elvének létezése meglehetősen kétséges (lásd e tekintetben a Bíróság C‑235/92. P. sz., Montecatini kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4539. o.] 133. pontját [„még ha fel is tesszük, hogy a »rule of reasonnek« helye van a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének rendszerében”], valamint az Elsőfokú Bíróság T‑14/89. sz., Montepide kontra Bizottság ügyben 1992. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑1155. o.] 265. pontját és a T‑148/89. sz., Tréfilunion kontra Bizottság ügyben 1995. április 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1063. o.] 109. pontját).

73     Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének a felperesek által javasolt értelmezése nehezen összeegyeztethető e rendelkezés normatív szerkezetével.

74     A Szerződés 85. cikkének (3) bekezdés ugyanis kifejezetten rendelkezik a versenykorlátozó megállapodások mentesítéséről, amennyiben e megállapodások megfelelnek bizonyos feltételeknek, nevezetesen amennyiben bizonyos célok eléréséhez elengedhetetlenek, ugyanakkor nem teszik lehetővé a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt. Csak e rendelkezés pontos keretei között lehet valamely versenykorlátozás versenyre gyakorolt pozitív és negatív hatásait mérlegelni (lásd e tekintetben a Bíróság 161/84. sz. Pronuptia‑ügyben 1986. január 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 353. o.] 24. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑17/93. sz., Matra Hachette kontra Bizottság ügyben 1994. július 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑595. o.] 48. pontját, valamint a fenti 34. pontban hivatkozott European Night Services és társai ügyben hozott ítéletének 136. pontját). A Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése nagymértékben veszítene hatékony érvényesüléséből, amennyiben ezt a vizsgálatot már a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésének keretében le kellene folytatni.

75     Ugyan igaz, hogy egyes ítéletekben a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének rugalmasabb olvasatát részesítette előnyben (lásd különösen a fenti 70. pontban hivatkozott Société technique minière ügyben hozott ítéletet, valamint az Oude Luttikhuis és társai ügyben hozott ítéletet, a fenti 68. pontban hivatkozott Nungesser és Eisele kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, valamint a Coditel és társai ügyben hozott ítéletet, a fenti 74. pontban hivatkozott Pronuptia‑ügyben hozott ítéletet, és a fenti 34. pontban hivatkozott European Night Services és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, továbbá a Bíróságnak a C‑250/92. sz. DLG‑ügyben 1994. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑5641. o.] 31–35. pontját).

76      Mindazonáltal ezen ítéleteket nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a józan mérlegelés elvének közösségi versenyjogban való létezésére vonatkoztak volna. Ezek az ítéletek inkább egy szélesebb ítélkezési gyakorlati trendbe illeszkednek, amely szerint nem állapítható meg teljesen absztrakt módon és megkülönböztetés nélkül, hogy az összes fél vagy azok egyike piaci cselekvésének szabadságát korlátozó minden megállapodás a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésében kimondott tilalom hatálya alá tartozna. A fenti rendelkezésnek valamely megállapodásra való alkalmazhatóságának vizsgálata céljából figyelembe kell venni azt a pontos keretet, amelyben e megállapodás hatásait kifejti, különös tekintettel arra a gazdasági vagy jogi háttérre, amelyben az érintett vállalkozások működnek, az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegére, valamint az érintett piac vagy piacok működésének, illetve szerkezetének tényleges feltételeire (lásd különösen a fenti 34. pontban hivatkozott European Night Services és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 136. pontját, a fenti 70. pontban hivatkozott Oude Luttikhuis és társai ügyben hozott ítélet 10. pontját, a fenti 70. pontban hivatkozott VGB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 140. pontját, valamint a Bíróság C‑234/89. sz. Delimitis‑ügyben 1991. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑935. o.] 31. pontját).

77     Ez az értelmezés a Szerződés 85. cikke normatív szerkezetének és különösen e cikk (3) bekezdése hatékony érvényesülésének tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi annak elkerülését, hogy e rendelkezés (1) bekezdésében meghatározott tilalom teljesen absztrakt módon és megkülönböztetés nélkül terjedjen ki minden, az összes fél vagy azok egyike tevékenységének szabadságát korlátozó minden megállapodásra. Emellett hangsúlyozni kell, hogy ez a megközelítés nem foglalja magában azt, hogy valamely megállapodás versenyt szolgáló és versenyellenes hatásait mérlegelni kellene, és alkalmazni kellene a józan mérlegelés elvét annak meghatározása érdekében, hogy a szóban forgó megállapodás a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésében kimondott tilalom hatálya alá tartozik‑e.

78     A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával ellentétben az alperes a megtámadott határozatban helyesen alkalmazta a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdését a kizárólagossági kikötés és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés tekintetében, mivel nem volt köteles e kötelezettségvállalások versenyt szolgáló és versenyellenes hatásait a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének pontos keretén kívül mérlegelni.

79      Ezzel szemben az alperes az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a kikötések gazdasági vagy jogi hátterét figyelembe véve értékelte azok versenykorlátozó jellegét. Helyesen meg is állapította, hogy az általános tematikájú csatornák az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatást nyújtó társaságok előfizetői körében népszerűek, és a kizárólagossági kikötés azzal a hatással jár, hogy a TPS versenytársai nem férhetnek hozzá e műsorokhoz (a megtámadott határozat (102)‑(107) preambulumbekezdése). A tematikus csatornákra vonatkozó kikötéssel kapcsolatban az alperes azt állapította meg, hogy e kikötés a piacon a tematikus csatornák kínálatának korlátozásához vezet tíz év időtartamra (a megtámadott határozat (101) preambulumbekezdése).

80     E kifogást következésképpen el kell utasítani.

 ii. Azon másodlagosan felhozott érvelésről, miszerint a kizárólagossági kikötést és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötést járulékos korlátozásoknak kell tekinteni

–       A felek érvei

–       A járulékos korlátozás fogalmáról

81     A járulékos korlátozás fogalmával kapcsolatosan a felperesek szerint a Bizottság versenypolitikájáról szóló 1994. évi XXIV. sz. jelentésre (120. o., 166. pont) kell hivatkozni, amelyből kitűnik, hogy a „közös vállalatokra vonatkozó versenykorlátozások” azok a „korlátozások, amelyek (harmadik személyek kizárásával) csak a felekre vagy a közös vállalatra vonatkoznak, és amelyek objektíve szükségesek a közös vállalat megfelelő működéséhez; ezért e korlátozások jellegüknél fogva elengedhetetlenek a tervezett összefonódáshoz”.

82     A felperesek továbbá a szövetkezeti jellegű közös vállalatoknak az EGK‑Szerződés 85. cikkének értelmében történő kezeléséről szóló 1993. február 16‑i bizottsági közleményre (HL 1993. C 43., 2. o., a továbbiakban: szövetkezeti közös vállalatokról szóló közlemény) hivatkoznak, amelyben az alperes kifejtette, hogy azok a megállapodásokat, „amelyek közvetlenül a közös vállalattal kapcsolatosak, és létezéséhez elengedhetetlenek, az utóbbival együttesen kell értékelni. Versenyjogi szempontból ezeket járulékos korlátozásoknak kell tekinteni, mivel e [megállapodások] a közös vállalat fő célkitűzésének vannak alárendelve” (66. pont).

83     A felperesek ezenfelül arra hivatkoznak, hogy a szövetkezeti közös vállalatokról szóló közleményből egyrészt az következik, hogy valamely közös vállalatnak korlátlan időre nyújtott kizárólagos működtetési engedély e vállalkozás létrehozásához és tevékenységéhez elengedhetetlennek minősült, másrészt pedig az, hogy a járulékos korlátozások elmélete általánosságban olyan közös vállalatok esetében alkalmazható, amelyek olyan új tevékenységet végeznek, amelyek tekintetében az alapítók a szóban forgó vállalatnak se nem tényleges, se nem potenciális versenytársai (a szövetkezeti közös vállalatokról szóló közlemény 76. pontja).

84     A felperesek véleménye szerint az alperes határozathozatali gyakorlata ezen elvek hű alkalmazásáról tanúskodik.

85     A felperesek kifejtik, hogy az EK‑Szerződés 85. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 1994. december 15‑i 94/895/EK bizottsági határozatban (IV/34.768 International Private Satellite Partners ügy) (HL L 354., 75. o., 61. pont) a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a versenykorlátozási kikötések járulékosnak minősülnek, amennyiben elengedhetetlenek a közös vállalat működéséhez, és nem mennek túl azon a mértéken, amit e vállalkozás létrehozása és működése megkövetel (lásd továbbá az EK‑Szerződés 85. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének értelmében folytatott eljárásról szóló, 1996. december 18‑i 97/39/EK bizottsági határozat [IV/35.518 „iridium”‑ügy] [HL 1997. L 16., 87. o.] 48. és azt követő pontjait, valamint az összefonódást a 4064/89 rendelet alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító 1995. április 6‑i bizottsági határozatot (IV/M.564 Havas Voyages/American Express ügy) (HL C 117., 8. o.)).

86     A felperesek egyébiránt fenntartják, hogy az alperes által hivatkozott határozatok és ítéletek általánosságban irrelevánsak a jelen ügyre nézve.

87     A felperesek kifejtik, hogy a fenti 74. pontban hivatkozott Pronuptia‑ítélet és a Bíróságnak a 42/84. sz., Remia és társai kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott (EBHT 1985., 2545. o.) ítélete a Szerződés 85. cikke (1) és (3) bekezdésének alkalmazási feltételeire vonatkozik, anélkül hogy bármilyen módon hivatkozna a járulékos korlátozások problematikájára. Továbbá megjegyzik, hogy az EGK‑Szerződés 85. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló 1986. december 17‑i 87/100/EGK bizottsági határozat (IV/31.340 Mitchell Cotts/Sofiltra ügy) (HL 1987. L 41., 31. o., 23. pont) semmilyen új tényezőt nem tartalmaz. Az EGK‑Szerződés 85. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 1990. július 13‑i 90/410/EGK bizottsági határozat (IV/32.009 Elopak/Metal Box‑Odin ügy) (HL L 209., 15. o., 31. pont) a felperesek álláspontja szerint inkább megerősíti, mint cáfolja az általuk hivatkozott határozatokban nyilvánvalóvá tett elvet.

88     Végül a felperesek úgy vélik, hogy az alperes és a beavatkozó által állítottakkal ellentétben annak, hogy valamely kikötés járulékos korlátozásnak minősül‑e, nem absztrakt elemzés tárgyát kellene képeznie, hanem ellenkezőleg, alapos piacelemzést igényel.

89     A felperesek egyébiránt hangsúlyozzák, hogy az alperes a megtámadott határozatban elvégezte ezt a vizsgálatot. Azt is megjegyzik, hogy a beavatkozó által hivatkozott határozatok és ítéletek azt a tényt támasztják alá, hogy a piaci háttér a „járulékos korlátozások” minősítésénél kerül figyelembevételre. A fenti 87. pontban hivatkozott Remia és társai kontra Bizottság ügyben például a Bíróság az adott ügy körülményeire tekintettel egy négy évnél hosszabb időtartamú versenytilalmi megállapodást nem minősített járulékos korlátozásnak. A Bizottság az EK‑Szerződés 85. és 86. cikkének, valamint az EGT‑Megállapodás 53. és 54. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 1999. április 12‑i 1999/329/EK bizottsági határozatban (IV/D‑1/30.373 ügy a kölcsönös biztosító egyesületek: a Groupe international megállapodása és a IV/D‑1/37.143 kölcsönös biztosító egyesületek: pool megállapodás) (HL L 125., 12. o.), a viszontbiztosítási piacon fennálló árak és eladási feltételek vizsgálatát követően azt állapította meg, hogy a viszontbiztosítási szerződések együttes megkötése az adott esetben járulékos korlátozás volt. Az EK‑Szerződés 81. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 1999. július 27‑i 1999/574/EK bizottsági határozatban (IV/36.581 Télécom développement ügy) (HL L 218., 24. o., a továbbiakban: Télécom développement határozat) az alperes a Télécom développement társaságnak a távbeszélő szolgáltatási piacon betöltött helyzetét gazdasági és versenyszempontból értékelte, és azt állapította meg, hogy a bejelentett kikötések járulékos korlátozásoknak minősülnek. Végül a 97/39 határozatban az alperes ugyancsak az adott ügy sajátos körülményeire figyelemmel határozott úgy, hogy a bejelentett kikötések járulékos korlátozásoknak minősülnek.

90     Az alperes a beavatkozó támogatásával vitatja a járulékos korlátozás fogalmának a felperesek által hivatkozott értelmezését.

–       A járulékos korlátozásnak való minősítés következményeiről

91     A felperesek hangsúlyozzák, hogy az alperes közleményeiből és határozathozatali gyakorlatából is kitűnik, hogy a járulékos korlátozásoknak minősülő kötelezettségvállalásokat ugyanúgy kell kezelni, mint az alap‑összefonódást.

92     A felperesek kifejtik, hogy az alperes a versenypolitikájáról szóló 1994. évi XXIV. sz. jelentésben kiemelte, hogy a járulékos korlátozások „nem képezik a[z EGK‑Szerződés] 85. cikke (1) bekezdésének szempontjából külön vizsgálat tárgyát, amennyiben maga a vállalkozás nem sérti meg e rendelkezést, vagy amennyiben az [EGK‑Szerződés] 85. cikkének (3) bekezdése értelmében mentességet élvez. Ugyan e korlátozások általában meghatározott időtartamra kerülnek elfogadásra, amikor közös vállalatról van szó, általánosságban a közös vállalat fennállásának teljes időtartamára engedélyezésre kerülnek”. Továbbá megjegyzik, hogy a szövetkezeti közös vállalatokról szóló közleményben az alperes kijelentette, hogy „amennyiben a közös vállalat önmagában nem esik az EGK‑Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, az olyan egyéb megállapodások sem tartoznak e rendelkezés hatálya alá, amelyek önmagukban véve ugyan versenykorlátozóak, ám amelyeket fent meghatározottak értelmében járulékosnak kell tekinteni” (67. pont), valamint hogy „azokat a [közös vállalattal] együttesen kell értékelni” (66. pont).

93     A felperesek egyébiránt megjegyzik, hogy az alperes ezen elveket a határozathozatali gyakorlatában is alkalmazta. A 94/895 határozat (62) preambulumbekezdésében az alperes azt állapította meg, hogy amennyiben a közös vállalat nem tartozik a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésében meghatározott tilalom hatálya alá, a jogvita tárgyát képező kikötésekre ugyanez vonatkozik (lásd továbbá a 97/39 határozat (48) preambulumbekezdését).

94     Az alperes hangsúlyozza, hogy ugyan igaz, hogy a járulékos korlátozás fogalma alkalmazásának jogkövetkezménye az, hogy az eleve versenykorlátozó jellegű és a tagállamok közötti kereskedelmet érzékelhetően befolyásoló szerződéses kikötések a Szerződés 85. cikkének hatályán kívül esnek, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy e kikötések tekintetében a Bizottság szükségszerűen ugyanolyan időtartamra szóló nemleges megállapítást bocsát ki, mint amilyen időtartamra az alap‑összefonódásra vonatkozó megállapítás szól. A Bizottság álláspontja szerint – amint az a fenti 87. pontban hivatkozott Remia és társai kontra Bizottság ítéletből, valamint a megtámadott határozatból is kitűnik – a korlátozás időtartama lényeges körülmény lehet annak meghatározásánál, hogy e korlátozás járulékos‑e, vagy sem.

–       A kizárólagossági kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

95     A felperesek úgy vélik, hogy kétségtelen, hogy az alperesnek a kizárólagossági kikötést járulékos korlátozásnak kellett volna minősítenie.

96     A felperesek előadják, hogy a Canal+ különösen a francia és amerikai mozifilmek sugárzási jogainak terén betöltött erőfölényes helyzetére tekintettel e kizárólagosság volt az egyetlen mód a franciaországi előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás piacára való belépésre, és az ezen a piacon népszerű kínálattal való fennmaradásra. Ezen előny teljesen sajátos jellege abból a tényből is következik, hogy a TPS tagjai e kizárólagosságot anélkül nyújtották a TPS‑nek, hogy ez utóbbinak ezért fizetnie kellett volna, mindezt annak érdekében, hogy biztosítsák a TPS sikerét a piacon.

97      A felperesek véleménye szerint téves az alperes által a kizárólagossági kikötés járulékos jellegének vitatása érdekében felhozott fő érv, vagyis az, hogy a műholdas digitális televízió piacán tevékenységet végző vállalkozás létrehozása a négy általános tematikájú csatorna kizárólagos terjesztése nélkül is megvalósítható. Kifejtik ugyanis, hogy amikor elhatározták a TPS létrehozását, nem rendelkeztek filmekre és sporteseményekre vonatkozó kizárólagos jogokkal, illetve a mai napig kevés ilyennel rendelkeznek, és ezért a versenyben az egyetlen fegyverük az általános tematikájú csatornák műsorainak kizárólagos terjesztése volt (és még ma is az). Ennélfogva e kikötés közvetlenül kapcsolódik a TPS létrehozásához, és elengedhetetlen annak megfelelő működéséhez.

98     Az alperes vitatja, hogy értékelési hibát vétett volna azzal, hogy a kizárólagossági kikötést nem minősítette járulékos korlátozásnak.

–       A tematikus csatornákra vonatkozó kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

99     A felperesek úgy vélik, hogy az alperes értékelési hibát vétett azzal, hogy a tematikus csatornákra vonatkozó kikötést nem minősítette járulékos korlátozásnak.

100   A felperesek álláspontja szerint az alperes ugyanis nem vette figyelembe azt, hogy e kikötés elengedhetetlen a TPS létrehozásához és működéséhez, mivel a tagjai csatornáihoz és műsoraihoz való elsőbbségi hozzáférés, valamint a végleges elutasítási jog [vételi jog] volt az egyetlen módja annak, hogy a TPS – tekintettel a Canal+ csoport e csatornák piacán fennálló különösen erős piaci helyzetére – biztosítani tudja a tematikus csatornákkal kapcsolatos beszerzését.

101   E tekintetben a felperesek úgy vélik, hogy érdemes az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 1999. május 20‑i 1999/573/EK bizottsági határozatra (IV/36.592 Cégétel +4 ügy) (HL L 218., 14. o., a továbbiakban: Cégétel‑határozat), valamint a Télécom développement határozatra hivatkozni. Egyrészt e határozatok a jelen ügyben fennálló versenyhelyzetre meglehetősen hasonlító helyzetekre vonatkoznak ‑ vagyis olyan piacokra, amelyeket egy hagyományos piaci szereplő ural ‑, másrészt pedig e határozatokban az alperes olyan kikötéseket elemzett, amelyek a tematikus csatornákra vonatkozó kikötéshez hasonlíthatók, ugyanis a Télécom développement határozatban valamely infrastruktúrához való elsőbbségi hozzáférésről rendelkező kikötésről van szó, a Cégétel‑határozatban pedig olyan kikötésről, amely a közös vállalat számára a tagjaitól történő kedvezményes vásárlást biztosít. A felperesek megjegyzik, hogy a jelen ügyben hozott határozattal szemben az alperes nem habozott e kikötéseket járulékos korlátozásoknak minősíteni, és azokat a közös vállalattal azonosan kezelni (lásd továbbá az 1999/329 határozatot).

102   Az alperes vitatja, hogy értékelési hibát vétett volna azzal, hogy a tematikus csatornákkal kapcsolatos kikötést nem minősítette járulékos korlátozásnak.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

103   Először is meg kell határozni a járulékos korlátozás fogalmának alkalmazási körét a közösségi versenyjogban, valamint az e minősítésből származó következményeket. Ezt követően az így megállapított elveket kell alkalmazni a kizárólagossági kikötésre és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésre annak meghatározása érdekében, hogy ‑ amint azt a felperesek állítják ‑ az alperes valóban értékelési hibát vétett‑e azzal, hogy e kötelezettségvállalásokat nem minősítette járulékos korlátozásoknak.

–       A járulékos korlátozás fogalmáról

104   A közösségi versenyjogban a járulékos korlátozás fogalma alá tartozik minden olyan korlátozás, amely az összefonódás megvalósításához közvetlenül kapcsolódik, és ahhoz szükséges (lásd e tekintetben az összefonódásokhoz kapcsolódó járulékos korlátozásokról szóló, 1990. augusztus 14‑i bizottsági közlemény [HL 1990. C 203., 5. o., a továbbiakban: járulékos korlátozásokról szóló közlemény] I. pontját, a szövetkezeti közös vállalatokról szóló közlemény 65. pontját, valamint a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontját, és 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdését).

105   A járulékos korlátozásokról szóló közleményben a Bizottság helyesen emelte ki, hogy az összefonódás megvalósításához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozáson minden olyan korlátozást kell érteni, amelyek jelentősége az összefonódás megvalósításához képest másodlagos, ám amely az összefonódáshoz nyilvánvalóan kapcsolódik (II. 4. pont).

106   Valamely korlátozás szükségességének követelménye kettős vizsgálatot igényel. Egyrészt azt kell megvizsgálni, hogy a korlátozás objektív módon szükséges‑e az összefonódás megvalósításához, másrészről pedig azt, hogy e korlátozás arányos‑e az összefonódáshoz képest (lásd e tekintetben a fenti 87. pontban hivatkozott Remia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 20. pontját; lásd továbbá a járulékos korlátozásokról szóló közlemény II.5. és II.6. pontját).

107   Valamely korlátozás objektív módon szükségességével kapcsolatosan ki kell emelni, hogy mivel – ahogy az a fenti 72. és azt követő pontokban bizonyításra került – a józan mérlegelés elvének létezése a közösségi versenyjogban nem került elismerésre, a járulékos korlátozások megítélésének keretében helytelen lenne az objektív szükségesség feltételét olyan feltételnek tekinteni, amely valamely megállapodás versenyt szolgáló és versenyellenes hatásainak mérlegelésével jár. Csupán a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének sajátos keretében végezhető el ez az elemzés.

108   Ez az álláspont indokolt nem csupán a Szerződés 85. cikke (3) bekezdése hatékony érvényesülésének tiszteletben tartása, hanem a koherencia miatt is. Mivel a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése nem követeli meg valamely alapkorlátozás versenyt szolgáló és versenyellenes hatásainak elemzését, ugyanez a megállapítás vonatkozik az ehhez tartozó korlátozások elemzésére is.

109   Ennélfogva ‑ amint azzal az alperes helyesen érvel ‑ valamely korlátozásnak az alap‑összefonódáshoz viszonyított objektív módon szükségességének vizsgálata csak viszonylagosan lehet absztrakt. Ez esetben ugyanis nem annak elemzéséről van szó, hogy a szóban forgó piacon fennálló versenyhelyzetre tekintettel a korlátozás elengedhetetlen‑e az alap‑összefonódás kereskedelmi sikeréhez, hanem azt kell pontosan meghatározni, hogy az alap‑összefonódás konkrét keretében szükség van‑e a korlátozásra ezen összefonódás megvalósításához. Amennyiben úgy tűnik, hogy a korlátozás hiányában az alap‑összefonódás nehezen megvalósítható, vagy megvalósíthatatlan, a korlátozás az összefonódás megvalósításához objektív módon szükségesnek minősül.

110   A Bíróság ugyanis a fenti 87. pontban hivatkozott Remia és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 19. pontjában úgy ítélte meg, hogy a versenytilalmi kikötés a vállalkozásátruházás megvalósításához objektív módon szükséges volt, mivel e kikötés hiányában, „és amennyiben az eladó és a vevő az átruházást követően versenytársak maradnak, úgy tűnik, hogy a vállalkozásátruházás nem megvalósítható. Az eladó ugyanis ‑ aki különösen jól ismeri az átruházott vállalkozás sajátosságait ‑ továbbra is képes lenne arra, hogy a régi ügyfélkörét közvetlenül az átruházás után újra magához vonzza, és ezzel e vállalkozást életképtelenné tegye”.

111   Továbbá az alperes határozathozatali gyakorlata során jogosan állapíthatta meg, hogy bizonyos összefonódások megvalósításához bizonyos számú korlátozás objektív módon szükséges volt. Ugyanis ilyen korlátozások hiányában az adott összefonódás „egyáltalán nem, vagy csak sokkal esetlegesebb feltételek mellett, jelentősen magasabb költségekkel, sokkal hosszabb idő alatt, vagy sokkal kevésbé biztos sikerrel lenne megvalósítható” (a járulékos korlátozásokról szóló közlemény II.5. pontja; lásd továbbá példaképpen a 90/410 határozat 22. és azt követő pontjait).

112   A felperesek állításával ellentétben az általuk hivatkozott határozatok egyike sem tanúskodik arról, hogy az alperes versenyelemzést végzett volna az érintett kikötések járulékos korlátozásokká történő minősítése érdekében. Épp ellenkezőleg, e határozatok az alperes viszonylag absztrakt elemzését bizonyítják. Amint azt 1999/329 határozat 77. pontja megállapítja:

„A kármegosztási megállapodás nem működhet helyesen anélkül, hogy legalább a megtérülési szintet ne rögzítenék a felek közös akaratukból. Egyik fél sem lenne hajlandó más kölcsönös biztosító egyesületekből származó olyan kármegosztásra, amelynek összege magasabb annál, mint amely összeget ezen egyesület a poolba befizetni képes.”

113   Amennyiben valamely korlátozás objektív módon szükséges az alap‑összefonódás megvalósításához, még ellenőrizni kell, hogy annak időtartama és anyagi jogi, illetve területi hatálya ne menjen túl azon, ami az összefonódás megvalósításához ésszerűen szükséges. Amennyiben a korlátozás időtartama és anyagi jogi, illetve területi hatálya túlmegy azon, ami szükséges az adott összefonódás megvalósításához, azt a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének keretében külön kell megvizsgálni (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑61/89. sz., Dansk Pelsdyravlerforening kontra Bizottság ügyben 1992. július 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑1931. o.] 78. pontját).

114   Végül meg kell említeni, hogy amennyiben valamely kötelezettségvállalás az alap‑összefonódáshoz viszonyított kiegészítő jellegének értékelése az alperes általi összetett gazdasági értékelést tesz szükségessé, ezen értékelés bírósági felülvizsgálata az eljárási és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, a tények anyagi pontosságának, az e tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló hibának és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (lásd e tekintetben a versenytilalmi kikötés elfogadható időtartama kapcsán a fenti 87. pontban hivatkozott Remia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját).

–       A járulékos korlátozásnak való minősítés következményeiről

115   Amennyiben megállapításra kerül, hogy valamely korlátozás közvetlenül kapcsolódik és szükséges az alap‑összefonódás megvalósításához, e korlátozásnak a versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségét az alap‑összefonódás összeegyeztethetőségével együtt kell vizsgálni.

116   Vagyis amennyiben az alap‑összefonódás nem tartozik a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésében kimondott tilalom hatálya alá, ugyanez vonatkozik az ezen összefonódáshoz közvetlenül kapcsolódó, és ahhoz szükséges korlátozásokra is (lásd e tekintetben a fenti 87. pontban hivatkozott Remia és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 20. pontját). Ezzel szemben amennyiben az alap‑összefonódás e rendelkezés értelmében korlátozásnak minősül, ám azt a Bizottság a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése értelmében mentesíti, ez a mentesítés a hivatkozott járulékos korlátozásokra is kiterjed.

117   Ezen túlmenően amikor a korlátozások a 4064/89 rendelet értelmében – amint az a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, illetve 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik – közvetlenül kapcsolódnak és szükségesek az alap‑összefonódás megvalósításához, az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat e korlátozásokra is kiterjed.

–       A kizárólagossági kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

118   A fenti 103–114. pontban hivatkozott elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a jelen ügyben az alperes nyilvánvaló értékelési hibát vétett‑e azzal, hogy a kizárólagossági kikötést nem minősítette a TPS létrehozásához szükséges járulékos korlátozásnak.

119   A felperesek úgy vélik, hogy a kizárólagossági kikötés járulékosan kapcsolódik a TPS létrehozásához, mivel a filmekre és első osztályú sporteseményekre vonatkozó kizárólagos jogok hiányában e kikötés elengedhetetlen ahhoz, hogy a TPS be tudjon lépni a franciaországi előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piacra.

120   Mindemellett elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a kizárólagossági kikötésre szükség lenne ahhoz, hogy a TPS tartósan be tudjon rendezkedni e piacon, irreleváns a hivatkozott kikötés járulékos korlátozássá való minősítése tekintetében.

121   Amint az a fenti 106. pontban már kifejtésre került, a korlátozásnak az érintett piacon fennálló versenyhelyzet miatti elengedhetetlen jellegére vonatkozó megfontolások nem képezik részét a korlátozás járulékos jellegére vonatkozó elemzésnek. E megfontolások csupán a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének keretében vehetők figyelembe (lásd e tekintetben a fenti 74. pontban hivatkozott Pronuptia‑ügyben hozott ítélet 24. pontját, valamint a fenti 113. pontban hivatkozott Dansk Pelsdyravlerforening kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. pontját).

122   Továbbá meg kell jegyezni, hogy ugyan a jelen ügyben a felperesek a jogilag megkövetelt módon tudták bizonyítani, hogy a kizárólagossági kikötés közvetlenül kapcsolódik a TPS létrehozásához, azt nem bizonyították, hogy az általános tematikájú csatornák kizárólagos terjesztése objektív módon elengedhetetlen volt az összefonódás megvalósításához. E tekintetben meg kell jegyezni – amint azt az alperes helyesen hangsúlyozza –, hogy valamely előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piacon tevékenységet végző társaság létrehozása általános tematikájú csatornák kizárólagos terjesztése nélkül is megvalósítható. Ez a helyzet áll fenn ugyanis a piacon jelenlévő másik két piaci szereplő, vagyis a CanalSatellite és AB‑Sat esetében is.

123   Még ha fel is tesszük, hogy a kizárólagos kikötés objektív módon elengedhetetlen volt a TPS létrehozásához, az alperes nem vétett nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy e korlátozás nem volt arányos e célkitűzéshez képest.

124   A kizárólagossági kikötés ugyanis eredetileg tíz évre szólt. Ahogy viszont az alperes a megtámadott határozat (134) preambulumbekezdésében megjegyzi, ez az időtartam túlzottnak tűnik, mivel „a TPS‑nek ezen időszak vége előtt meg kell erősödnie [ezen a piacon]”. Meglehetősen valószínű, hogy a TPS versenyhátránya ‑ főleg a filmekre és sporteseményekre vonatkozó kizárólagos jogok terén ‑ idővel majd csökkenni fog (lásd e tekintetben a megtámadott határozat (133) preambulumbekezdését). Ennélfogva nem kizárható, hogy az általános tematikájú csatornák terjesztése ‑ miközben eredetileg a TPS előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás piacán fennálló versenyhelyzetének megerősítésére szolgáltak ‑ néhány év múlva esetleg a piaci verseny TPS általi kiszorításához vezethet.

125   Ezen túlmenően a kizárólagossági kikötés aránytalan, mivel annak hatásaként a TPS tényleges vagy potenciális versenytársai valóban nem férhetnek hozzá a számos francia televíziónéző által népszerűnek tartott műsorokhoz (lásd e tekintetben a fenti 70. pontban hivatkozott Oude Luttikhuis és társai ügyben hozott ítélet 16. pontját). Ráadásul e kötelezettségvállalás túlzott voltát a leárnyékolt területek létezése is erősíti. Az ilyen területeken lakó televíziónézők, akik valamely olyan előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatást nyújtó társaság szolgáltatásaira kívánnak előfizetni, amely az általános tematikájú csatornákat is terjeszti, csupán a TPS‑hez fordulhatnak.

126   Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az alperes nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy a kizárólagossági kikötést nem minősítette a TPS létrehozásához szükséges járulékos korlátozásnak.

127   A felperesek érvelésének e részét következésképpen el kell utasítani.

–       A tematikus csatornákra vonatkozó kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

128   A fenti 103–114. pontban hivatkozott elvek fényében meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben az alperes nyilvánvaló értékelési hibát vétett‑e azzal, hogy a tematikus csatornákra vonatkozó kikötést nem minősítette a TPS létrehozásához szükséges járulékos korlátozásnak.

129   Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy az alperes a megtámadott határozat (101) preambulumbekezdésében kifejtette:

„Feltehetjük azt a kérdést, hogy a tagok azon kötelezettsége, hogy elsődlegesen a TPS‑nek ajánlják fel tematikus csatornáikat, nem tekinthető‑e a platform létrehozásához kapcsolódó járulékos korlátozásnak; mindamellett ez a tíz évre kikötött kötelezettség a tematikus csatornák és televíziós szolgáltatások kínálatának korlátozásához vezet. Ennek alapján a vizsgált kikötés a [Szerződés] 85. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.”

130   A fenti preambulumbekezdésből kitűnik, hogy leginkább e kikötésnek a harmadik piaci szereplőkre meglehetősen hosszú ideig gyakorolt negatív hatása miatt nem minősítette az alperes e kikötést járulékos korlátozásnak.

131   A felperesek pedig ‑ annak ellenére, hogy e tekintetben őket terheli a bizonyítási teher ‑ nem szolgáltatnak olyan tényezőt, amely ezt az értékelést megcáfolná.

132   A felperesek csupán annak kijelentésére szorítkoznak, hogy a CanalSatellite által gyakorolt kizárólagossági politika miatt a TPS‑nek csak az általuk működtetett vagy létrehozott tematikus csatornákhoz van hozzáférése, és ezért a jogvita tárgyát képező kikötés elengedhetetlen ahhoz, hogy a TPS e piacon talpon maradjon. Az Elsőfokú Bíróság elismeri, hogy ez a megállapítás pontos, ám a TPS versenyhelyzetére vonatkozó megfontolás nem vehető figyelembe a fenti kikötés járulékos korlátozásnak való minősítése tekintetében. Amint azt a fenti 107‑112. pontban kifejtettük, az adott kikötés objektíve szükséges voltát a versenyhelyzettől függetlenül kell megvizsgálni.

133   Továbbá mivel a tematikus csatornák forgalmazásának piacát gyors terjeszkedés jellemzi (a megtámadott határozat (65) preambulumbekezdése), az alperes nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a TPS tagjainak azon kötelezettsége, hogy tíz éven keresztül elsődlegesen a TPS‑nek ajánlják fel tematikus csatornáikat, túlment a TPS létrehozásához szükséges mértéken.

134   Végül ‑ ahogy azt az alperes helyesen emeli ki ‑ a felperesek tévesen hivatkoznak a Cégétel‑ és a Télécom développement határozatra, mivel e határozatok eltérő tényállásokra vonatkoznak. A TPS helyzetét ezért nem lehet olyan új piaci belépő helyzetéhez hasonlítani, amely egy hagyományosan monopolhelyzetben lévő társaság által dominált piacra kíván belépni, és amely hozzáférést szerez az alapvető infrastruktúrához. A Canal+ ugyanis a tematikus csatornák forgalmazásának piacán nincs hagyományos monopolhelyzetben, és az új belépéshez nincs szükség arra, hogy a belépő hozzáférést szerezzen az alapvető infrastruktúrához. Ráadásul a Cégétel‑ és a Télécom dévéloppement határozatban elemzett kikötések nem fosztották meg a harmadik piaci szereplőket az összefonódás tagjai szolgáltatásaihoz való hozzáféréstől. Ugyanis ezekben az esetekben csak kedvezményekről volt szó.

135   Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az alperes nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy a tematikus csatornákra vonatkozó kikötést nem minősítette a TPS létrehozásához szükséges járulékos korlátozásnak.

136   A felperesek másodlagos érvelésének e részét következésképpen el kell utasítani.

 iii. Végkövetkeztetés

137   A fentiekre tekintettel ezt a jogalapot el kell utasítani, mint megalapozatlant.

b)     A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó második jogalapról

 i. A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésében meghatározott mentesítési feltételek helytelen alkalmazására vonatkozó érvről

 A felek érvei

138   A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy az alperes megsértette a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdését azzal, hogy a hivatkozott rendelkezés alkalmazásakor figyelembe vette az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási piacon fennálló versennyel kapcsolatos értékelést, amely a felperesek álláspontja szerint a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

139   A felperesek továbbá azt állítják, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően (az Elsőfokú Bíróság T‑528/93., T‑542/93., T‑543/93. és T‑546/93. sz., Métropole télévision és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1996.,. II‑649. o.] 114. pontja) az alperes által a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének alkalmazása érdekében hivatkozott tényezőknek relevánsnak kell lenniük, és e cikkre kell vonatkozniuk. A felperesek szerint viszont az alperes ahelyett, hogy azt vizsgálta volna, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés ‑ amelyeket a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésével ellentétesnek ítélt ‑ megfeleltek‑e az e cikk (3) bekezdésében meghatározott mentesítési feltételeknek, valójában azt elemezte, hogy magának a TPS e piacon történt létrehozása megfelel‑e e feltételeknek.

140   Az alperes vitatja, hogy a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mentesítési feltételeket helytelenül alkalmazta volna.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

141   A felperesek arra vonatkozó érvelését illetően, miszerint az alperes inkább a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének alkalmazása, mintsem a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének keretében köteles valamely korlátozás versenyt szolgáló és versenyellenes hatásait mérlegelni, a fenti 72. és azt követő pontokban kifejtettekre kell hivatkozni.

142   Azon kérdéssel kapcsolatosan, hogy az alperes megfelelően ellenőrizte‑e, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés tekintetében a mentesítési feltételek teljesültek‑e, először is meg kell jegyezni, hogy ‑ a felperesek állításával ellentétben ‑ az alperes megvizsgálta, hogy e feltételek az egyes kikötések tekintetében teljesültek‑e.

143   Az áruk termelésének vagy forgalmazásának javítására, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdítására vonatkozó feltétel kapcsán az alperes megállapította, hogy e feltétel teljesül, mivel „[a kizárólagossági kikötés és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés] azzal, hogy elősegítik az előfizetéses televízióműsor-szolgáltatási piacon egy új platform sikeres elindítását, lehetővé teszik valamely új belépő előretörését és szélesítik a francia televíziónézők rendelkezésére álló előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatási kínálatot” (a megtámadott határozat (114) preambulumbekezdése).

144   E kikötéseknek továbbá kedvező hatása van a fogyasztókra nézve, mivel „a kínálat növekedésével, valamint új technológia használatára épülő új szolgáltatások fejlődésével jár” (a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdése), illetve „élénk versenyhez vezet, amely a TPS létrejötte óta alakult ki e platform és a CanalSatellite/Canal+ között” (a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdése).

145   A jogvita tárgyát képező kikötések elengedhetetlen jellege kapcsán az alperes megállapította különösen, hogy „a TPS a [tematikus] csatornákhoz való elsőbbségi hozzáférés hiányában kénytelen lenne saját maga nagyszámú csatornát megjelentetni, amely a platform elindításával járó eleve igen magas költségeket elfogadhatatlanul megnövelte volna” (a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdése), továbbá hogy „az általános tematikájú csatornák terjesztése, mint figyelemfelkeltő termék és a TPS kínálatát megkülönböztető elem, elengedhetetlen az utóbbinak az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatások franciaországi piacán való meggyökeresedéséhez” (a megtámadott határozat (132) preambulumbekezdése).

146   Igaz ugyan, hogy az alperes a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének ‑ a kérdéses áruk jelentős része tekintetében meglévő verseny megszüntetésének hiányára vonatkozó ‑ negyedik feltétele tekintetében nem utalt kifejezetten a kizárólagossági kikötésre, illetve a tematikus csatornákra vonatkozó kikötésre. Beérte annak megállapításával, hogy „a TPS‑megállapodás egyáltalán nem szünteti meg a versenyt, hanem elősegíti azt” (a megtámadott határozat (135) preambulumbekezdése). Mindemellett az alperes elemzéséből közvetve kiderül, hogy e megállapításhoz figyelembe vette e kikötéseket, mivel úgy ítélte meg, hogy azok elengedhetetlenek a TPS sikeréhez.

147   Másodszor is meg kell jegyezni, hogy még ha az alperes helyesen úgy is ítélte meg, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés a fenti 118–137. pontban részletezett okok miatt nem tekinthető a TPS létrehozásához kapcsolódó járulékos korlátozásnak, ettől még e korlátozások közvetlenül kapcsolódnak az adott összefonódáshoz. Ennélfogva a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésében meghatározott különböző feltételek teljesülésére vonatkozó elemzésnél figyelembe kell venni az alap‑összefonódást, amelyhez e kikötések kapcsolódnak.

148   Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a felperesek ezzel kapcsolatos érvelése ellentmondásos. Egyrészt kijelentik, hogy az alperesnek e kikötéseket a TPS létrehozásához kapcsolódó járulékos korlátozásoknak kellett volna minősítenie, másrészt pedig azt állítják, hogy az alperesnek az alap‑összefonódástól függetlenül meg kellett volna vizsgálnia, hogy a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek velük szemben teljesültek‑e.

149   Ez az ellentmondás a járulékos korlátozás fogalmának helytelen értelmezésén alapul. A felperesek álláspontja szerint ugyanis amennyiben valamely korlátozás nem tekinthető járulékos korlátozásnak, azt szükségszerűen különállóan kell elemezni. Amint arra már a fenti 147. pontban emlékeztettünk, ez az elképzelés mindemellett nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy még ha bizonyos is, hogy az összefonódáshoz közvetlenül kapcsolódó korlátozások nem is tekinthetők járulékos korlátozásoknak, mivel nem objektíve szükségesek, vagy mivel nem arányosak az alap‑összefonódás megvalósításával, ettől még az összefonódástól elválaszthatatlanoknak minősülnek. Ennélfogva természetes, hogy a Bizottság e korlátozásokat az alap‑összefonódás gazdasági és jogi hátterét figyelembe véve elemzi.

150   A felperesek érvelésének e részét következésképpen el kell utasítani.

 ii. Az egyedi mentesítés időtartamával kapcsolatos értékelési hibára vonatkozó érvről

 A felek érvei

151   A felperesek úgy vélik, hogy az alperes értékelési hibát vétett azzal, hogy a megtámadott határozatban úgy határozott, hogy a kizárólagossági kikötés tekintetében a mentesítés időtartamát három évben rögzíti. Az alperes által hivatkozott indokok, miszerint egyrészt e korlátozás a TPS számára csupán a beindítás időszaka tekintetében elengedhetetlen, másrészt az elengedhetetlen jelleg idővel csökkenni fog, mivel a TPS képes lesz majd előfizetőket toborozni, valamint az előfizetéses televízióműsor-szolgáltatás terén tapasztalatot szerezni, és ez lehetővé teszi majd, hogy kínálatát javítsa, tévesek.

152   A felperesek véleménye szerint a kizárólagosság elengedhetetlen jellege – tekintettel a Canal+ csoport által a piacon betöltött megkerülhetetlen helyzetére –nem csökkenni, hanem pont ellenkezőleg, nőni fog. Kifejtik, hogy az általános csatornák terjesztésének kizárólagossága hiányában a TPS életképessége veszélyben van.

153   Ezzel kapcsolatosan a felperesek szerint a Cégétel‑határozatra kell hivatkozni, amelyben bizonyos telefonos szolgáltatások kizárólagos nyújtását a Bizottság tízéves időszakra mentesítette, nevezetesen azon indokból, hogy a Cégétel társaság az engedélyezett távközlési szolgáltatásokat csak hosszú idő elteltével tudná jövedelmezővé tenni.

154   A felperesek továbbá úgy vélik, hogy az alperes értékelési hibát vétett azzal, hogy a tematikus csatornákra vonatkozó kikötéssel kapcsolatos mentesítési időszakot három évre ‑ vagyis a TPS beindításának idejére ‑ korlátozta. Úgy vélik ugyanis, hogy e kikötés elengedhetetlen jellege nem csupán a beindítás időszakára korlátozódik ‑ amint azt az alperes állítja ‑, hanem azt a TPS működésének teljes időszakára kell azt alkalmazni, mivel e kikötés az egyetlen módja annak, hogy a TPS biztosítva lássa a tematikus csatornákkal kapcsolatos beszerzését.

155   Az alperes vitatja, hogy értékelési hibát vétett volna azzal, hogy a kizárólagossági kikötés tekintetében a mentesítés időtartamát három évben rögzítette.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

156   Először is meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alperes a Szerződés 85. cikke (3) bekezdése szerinti hatáskörének gyakorlása szükségszerűen gazdasági kérdések összetett értékeléséből áll, ami azt jelenti, hogy az ezen értékelésekre vonatkozó bírósági felülvizsgálatnak különösen a tények helytállóságának és az alperes által azokból levont jogi következtetéseknek vizsgálatára kell szorítkoznia (lásd különösen a Bíróság 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1966., 429. o.] 501. pontját, és a fenti 74. pontban hivatkozott Matra Hachette kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 104. pontját).

157   Ez az elv irányadó különösen az alperes arra vonatkozó megállapítása tekintetében, hogy milyen hosszú az az időszak, amely tekintetében valamely korlátozás elengedhetetlennek minősül (a fenti 87. pontban hivatkozott Remia és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontja).

158   Másodszor emlékeztetni kell, hogy a fenti 74. pontban hivatkozott Matra Hachette kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 104. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy „a bejelentő vállalkozások feladata, hogy a Bizottságnak olyan bizonyítékot nyújtsanak, amelyek alátámasztják, hogy a 85. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek (a Bíróság 43/82. és 63/82. sz., VBVB és VBBB kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. január 17‑én hozott ítélete [EBHT 1984., 19. o.]), miközben ez a kötelezettség a bírósági eljárás során a felperesre háruló azon terhet figyelembe véve értékelendő, hogy az utóbbinak kell olyan bizonyítékokat nyújtania, amelyek a Bizottság értékelését kétségbe vonhatják”.

159   Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a felperesek beérik annak kijelentésével, hogy az alperes értékelési hibát vétett, mivel szerintük, tekintettel a Canal+ csoport által a piacon betöltött megkerülhetetlen helyzetére ‑ amint azt az alperes is megállapította a megtámadott határozat (133) preambulumbekezdésében ‑ a kizárólagosság elengedhetetlen jellege nem csökkenni, hanem éppen ellenkezőleg, nőni fog. A tematikus csatornákra vonatkozó kikötéssel kapcsolatosan arra hivatkoznak, hogy e kikötésre azért van szükség, hogy TPS biztosítani tudja az ilyen csatornákkal kapcsolatos beszerzését. Mindazonáltal a felperesek egyetlen bizonyítékot sem nyújtanak e kijelentés helytállóságának alátámasztására, amely kijelentés ráadásul nem veszi figyelembe a piac alakulását. Végül a felperesek nem vitatják azon ténybeli elemek egyikét sem, amelyek alapján az alperes egyrészt azt állapította meg, hogy e kikötések elengedhetetlen jellege idővel szükségszerűen csökkenni fog, másrészt pedig arra a következtetésre jutott, hogy három év volt a legrövidebb időszak, ameddig e kikötések elengedhetetlenek voltak a TPS számára (a megtámadott határozat (134) preambulumbekezdése).

160   Harmadszor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a felperesek helytelenül hivatkoznak a Cégétel‑határozatra. Amint azt az alperes helyesen hangsúlyozza, a hivatkozott határozatban a bizonyos termékek kizárólagos forgalmazása került mentesítésre, és e termékek forgalmazása a Cégétel társaság tevékenységének csak töredékét tette ki, miközben az általános tematikájú csatornák terjesztésének kizárólagossága a TPS kínálatának alapvető eleme.

161   Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az alperes nem vétett nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy a mentesítés időtartamát három évre korlátozta.

162   A felperesek érvelésének e részét következésképpen el kell utasítani.

 iii. Végkövetkeztetés

163   A fentiekre tekintettel a jelen jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

2.     A megtámadott határozat 2. cikkével kapcsolatos, a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

 A felek érvei

164   A felperesek úgy vélik, hogy az alperes azzal, hogy hároméves korlátozott időre bocsátotta ki a nemleges megállapítást azon indokból, hogy a versenytilalmi megállapodás csupán a beindítás időszaka alatt tekinthető a TPS létrehozásához kapcsolódó járulékos korlátozásnak, megsértette a Bizottság versenypolitikájáról szóló 1994. évi XXIV. sz. jelentésében általa megfogalmazott szabályokat. Arra hivatkoznak, hogy az alperes a rá nézve kötelező fenti dokumentumban kifejtette, hogy „amikor közös vállalatról van szó, [a járulékos korlátozások] általánosságban a közös vállalat fennállásának teljes időtartamára engedélyezésre kerülnek” (120. o., 166. pont).

165   A felperesek álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatból az következik (az Elsőfokú Bíróság T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítélete [EBHT 1991., II‑1711. o.] és a T‑9/89. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1992. március 10‑én hozott ítélete [EBHT 1992., II‑499. o.]), hogy az alperes azzal, hogy a jelen ügyben nem tartotta tiszteletben e szabályt, megsértette a jogbiztonság elvét.

166   A felperesek kifejtik, hogy az alperes jelen ügyben elfoglalt álláspontja annál is inkább megkérdőjelezendő, mivel a hivatkozott szabály ‑ amint az a Cégétel‑határozatból, illetve a Télécom développement határozatból következik ‑ még mindig érvényes. E határozatokban ugyanis az alperes két versenytilalmi kikötést járulékos korlátozásnak minősített, és ugyanúgy kezelte ezeket, mint a közös vállalatot.

167   Az alperes vitatja, hogy megsértette volna a jogbiztonság elvét, vagy hogy értékelési hibát vétett volna azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a versenytilalmi kikötés csupán a beindítási időszakban, vagyis az első három évben minősül járulékos korlátozásnak.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

168   Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a felperesek által hivatkozott, a Bizottság versenypolitikájáról szóló 1994. évi XXIV. sz. jelentés részletéből az tűnik ki, hogy a járulékos korlátozások „általánosságban a közös vállalat fennállásának teljes időtartamára engedélyezésre kerülnek”, valamint az következik e jelentés azon konkrét ‑ vagyis a kutatási és fejlesztési ágazatban létrejött öt közös vállalkozás elemzésének ‑ hátteréből, amelybe illeszkedik, hogy a jelentés azon része, amelyből e részlet származik, nem tartalmaz olyan szigorú szabályokat, amelyeket az alperes valamely kötelezettségvállalás járulékos korlátozásnak való minősítése kapcsán magára nézve kötelezőnek ismert volna el. Ebben az esetben inkább néhány olyan elv leírásáról van szó, amelyeket az alperes általában követ az általa az alap‑összefonódáshoz kapcsolódó járulékosnak gondolt egyes kikötések elemzése során.

169   A felperesek állításával ellentétben a jelen ügy nem hasonlítható a fenti 165. pontban hivatkozott Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélethez alapját képező ügyhöz. Az utóbbi ügyben az alperes a versenypolitikájáról szóló éves jelentése révén közölt néhány, a versenyjog terén fennálló, az aktába való betekintésre vonatkozó szabályt, amelyeket magára nézve kötelezőnek ismert el.

170   A felperesek által hivatkozott, a Bizottság versenypolitikájáról szóló XXIV. sz. jelentésből egyébként az következik, hogy ez utóbbi csupán szinte szó szerint megismétli az alperes által a szövetkezeti közös vállalatokról szóló közlemény 67. pontját. Amint e közleményből viszont világosan kiderül, az utóbbi mindössze jelzésértékű abban a tekintetben, hogy az alperes hogyan alkalmazza gyakorlatban a járulékos korlátozások elvét.

171   Ebből következően a felperesek nem támaszkodhatnak a fent hivatkozott részletre annak bizonyítására, hogy az alperes velük szemben megsértette a jogbiztonság elvét.

172    A fentiekre tekintettel a jelen jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

173   Mivel a felperesek által hivatkozott jogalapok egyike sem megalapozott, a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

174   Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, saját költségeik mellett az alperes és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell őket ez utóbbiak költségeinek viselésére is.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felpereseket kötelezi az alperes, valamint a beavatkozó költségeinek viselésére.

Azizi

Lenaerts

Jaeger

Kihirdetve Luxembourgban, a 2001. szeptember 18‑i nyilvános ülésen.

H. Jung

J. Azizi

hivatalvezető

elnök

Tartalomjegyzék

Az ügy általános háttere

A –  Az összefonódás leírása

B –  Az érintett piacok és e piacok szerkezete

1.  Az előfizetéses televízióműsor‑szolgáltatás franciaországi piaca

2.  A sugárzási ‑ különösen a filmekkel és sporteseményekkel kapcsolatos ‑ jogok beszerzési piaca

3.  A tematikus csatornák forgalmazásának és működtetésének piaca

C –  A bejelentés és a bejelentett megállapodások

1.  A versenytilalmi kikötés

2.  A tematikus csatornákra vonatkozó kikötés

3.  A kizárólagossági kikötés

D –  A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  A kereset elfogadhatóságáról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

B –  Az ügy érdeméről

1.  A megtámadott határozat 3. cikkének megsemmisítésére vonatkozó jogalapokról

a)  A Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó első jogalapról

i. Az arra vonatkozó elsődlegesen felhozott érvelésről, hogy a kizárólagossági kikötés, valamint a tematikus csatornákra vonatkozó kikötés a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül versenykorlátozásnak

–  A téves megállapításokra vonatkozó kifogásról

–  A felek érvei

–  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

–  A Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének téves alkalmazására vonatkozó kifogásról (a józan mérlegelés elve alkalmazásának hiánya)

–  A felek érvei

–  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

ii. Azon másodlagosan felhozott érvelésről, miszerint a kizárólagossági kikötést és a tematikus csatornákra vonatkozó kikötést járulékos korlátozásoknak kell tekinteni

–  A felek érvei

–  A járulékos korlátozás fogalmáról

–  A járulékos korlátozásnak való minősítés következményeiről

–  A kizárólagossági kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

–  A tematikus csatornákra vonatkozó kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

–  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

–  A járulékos korlátozás fogalmáról

–  A járulékos korlátozásnak való minősítés következményeiről

–  A kizárólagossági kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

–  A tematikus csatornákra vonatkozó kikötés járulékos korlátozásnak való minősítéséről

iii. Végkövetkeztetés

b)  A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó második jogalapról

i. A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésében meghatározott mentesítési feltételek helytelen alkalmazására vonatkozó érvről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről

---

* Az eljárás nyelve: francia.