A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1997. november 11.(*)

„Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód – Különböző nemű pályázók azonos képesítése – Elsőbbség a női pályázók részére – Nyitva állási kikötés”

A C‑409/95. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Verwaltungsgericht Gelsenkirchen (Németország) által az EGK‑Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

Hellmut Marschall

és

a Land Nordrhein-Westfalen

között folyamatban lévő eljárásban a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9‑i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.) 2. cikke (1) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, C. Gulmann, H. Ragnemalm és M. Wathelet tanácselnökök, G. F. Mancini, J. C. Moitinho de Almeida, P. J. G. Kapteyn (előadó), J. L. Murray, D. A. O. Edward, J.‑P. Puissochet, G. Hirsch, P. Jann és L. Sevón bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Land Nordrhein-Westfalen képviseletében a Bezirksregierung Arnsberg, Juliane Kokott, a Heinrich Heine Universität Düsseldorf professzora,

–        a spanyol kormány képviseletében Alberto José Navarro González, a Közösségi Jogi és Intézményi Koordináció főigazgatója, és Gloria Calvo Díaz abogado del Estado, az Állami Jogi Szolgálattól, meghatalmazotti minőségben,

–        a francia kormány képviseletében Catherine de Salins, a Külügyminisztérium jogi igazgatóságának igazgatóhelyettese, és Anne de Bourgoing, chargé de mission ugyanazon igazgatóságnál, meghatalmazotti minőségben,

–        az osztrák kormány képviseletében Wolf Okresek, Ministerialrat a Bundeskanzleramtnál, Verfassungsdienst, meghatalmazotti minőségben,

–        a finn kormány képviseleteében Tuula Pynnä, a Külügyminisztérium jogtanácsosa, meghatalmazotti minőségben,

–        a svéd kormány képviseletében Lotty Nordling, rättschef a Külügyminisztérium Külkereskedelmi Osztályán, meghatalmazotti minőségben,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében Lindsey Nicoll, a Treasury Solicitor’s Department-ből, meghatalmazotti minőségben, segítője: Eleanor Sharpston barrister,

–        a norvég kormány képviseletében Beate B. Ekeberg, a Külügyminisztérium képviseletében eljáró szolgálat vezetője, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében Jürgen Grunwald jogtanácsos, és Marie Wolfcarius, a jogi szolgálat tagja, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Land Nordrhein-Westfalen (képviseli: Juliane Kokott), a holland kormány (képviseli: Hans van den Oosterkamp, a Külügyminisztérium jogtanácsosa, meghatalmazotti minőségben), a finn kormány (képviseli: Holger Rotkirch, a Külügyminisztérium Jogi Szolgálatának vezetője, meghatalmazotti minőségben), a svéd kormány (képviseli: Lotty Nordling), az Egyesült Királyság Kormánya (képviselik: Lindsey Nicoll, Eleanor Sharpston és Michael Beloff QC) és az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Jürgen Grunwald és Marie Wolfcarius) szóbeli észrevételeinek az 1997. március 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának az 1997. május 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        1995. december 21‑i végzésével, amely 1995. december 29‑én érkezett a Bírósághoz, a Verwaltungsgericht Gelsenkirchen az EK‑Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o., a továbbiakban: irányelv) 2. cikke (1) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2        Ez a kérdés a H. Marschall és a Land Nordrhein-Westfalen (a továbbiakban: Land) között, a felperesnek a Schwertében (Németország) lévő oktatási intézményben betöltendő magasabb beosztás elnyerésére irányuló pályázatával kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában merült fel.

3        A legutóbb a közszolgálatra vonatkozó egyes szabályok módosításáról szóló, 1995. február 7-i hetedik törvény (GVNW, 102. o.) 1. cikkével módosított Beamtengesetz (a Land köztisztviselőire vonatkozó törvény) 1981. május 1-jén közzétett változata (GVNW, 234. o.) 25. cikke (5) bekezdésének második mondata (a továbbiakban: vitatott rendelkezés) a következőképpen rendelkezik:

„Ha az előmenetel szempontjából hatáskörrel rendelkező hatóság ágazatában az érintett beosztás szintjén a nők száma a férfiaké alatt marad, a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén azonos szakmai alkalmasság, szakértelem és szakmai tapasztalatok mellett, kivéve, ha a másik [férfi] jelölt személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget.”

4        A Land észrevételei szerint az e rendelkezés által biztosított elsőbbségi szabály az előmenetel kiegészítő feltételét határozza meg – tudniillik a női nemhez tartozást –, amelynek célja annak a jelenlegi egyenlőtlenségnek az ellensúlyozása, amely a női jelölteket sújtja férfi versenytársaikkal szemben. Azonos képesítés esetén ugyanis a munkaadó általában a férfiakat részesítené előnyben a nőkkel szemben, mivel az előmenetel bizonyos hagyományos szempontjait alkalmazza, mint amilyen az életkor, a szolgálati idő, valamint annak figyelembevétele, hogy a férfi jelölt családfő, aki a háztartás jövedelmét egyedül biztosítja, és amelyek miatt a gyakorlatban a nők kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek.

5        A Land észrevételei szerint a jogalkotó annak meghatározásakor, hogy a nőket előnyben kell részesíteni az előmenetel terén, „kivéve, ha a másik jelölt személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget”, tudatosan homályos jogi meghatározást választott, azért, hogy megfelelő rugalmasságot biztosítson, és főként, hogy a vezetés számára lehetővé tegye a jelölt személyével kapcsolatos valamennyi szempont mérlegelését. Következésképpen a vezetés az elsőbbségi szabály ellenére továbbra is előnyben részesítheti a férfi jelöltet az előmenetel hagyományos szempontjai alapján, vagy más indoktól vezérelve.

6        Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy H. Marschall kinevezett tanárként dolgozik a Land alkalmazásában, fizetése az A12 besorolási fokozat alapján került megállapításra.

7        1994. február 8-án benyújtotta pályázatát egy A13 besorolási fokozatú állásba való előléptetésre („tanár, aki középiskola alsóbb évfolyamain taníthat”) a Schwertében lévő oktatási intézményben. A Bezirksregierung Arnsberg azonban tájékoztatta, hogy női versenytársat kíván kinevezni erre a beosztásra.

8        H. Marschall panaszt nyújtott be, amelyet a Bezirksregierung 1994. július 29-i határozatában elutasított azzal az indokolással, hogy a kiválasztott női pályázót a vitatott rendelkezés alapján kötelezően elő kell léptetni, mivel az értékelő jelentéseik szerint a kiválasztott női pályázó és H. Marschall azonos képesítéssel rendelkeznek, és az álláshirdetés megjelenésekor az A13 besorolási fokozatban kevesebb nő dolgozott, mint férfi.

9        Ezért H. Marschall keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Gelsenkirchenhez annak érdekében, hogy a Landot kötelezzék arra, hogy a kérdéses beosztásba őt léptessék elő.

10      A kérdést előterjesztő bíróság, megállapítva, hogy H. Marschall és a kiválasztott női pályázó a kérdéses beosztáshoz szükséges azonos képesítéssel rendelkeznek, úgy ítélte meg, hogy a jogvita megoldása attól függ, hogy a vitatott rendelkezés összeegyeztethető-e az irányelv 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével.

11      Ebben a vonatkozásban a Verwaltungsgericht Gelsenkirchen a Bíróság C-450/93. sz. Kalanke-ügyben 1995. október 17-én hozott ítéletére (EBHT 1995., I-3051. o.) hivatkozva megállapította, hogy a vitatott rendelkezés által a nők számára biztosított elvi elsőbbség hátrányos megkülönböztetést jelenthet az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ezt a hátrányos megkülönböztetést nem szünteti meg annak a lehetősége, hogy kivételes esetben a férfi pályázót válasszák ki.

12      A kérdést előterjesztő bíróságnak ezen kívül kétségei vannak annak tárgyában, hogy a vitatott rendelkezés az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése által előírt kivételek hatálya alá, tehát a férfiak és a nők esélyegyenlőségét elősegítő intézkedések közé tartozik‑e. A jelöltek közötti mérlegelés lehetőségét szükségtelenül korlátozza, mivel csak az érintett beosztásban dolgozó férfiak és nők számszerű arányát veszi figyelembe. Továbbá a vitatott rendelkezés nem javítja a nők esélyeit a munkaerőpiacon, és nem segíti elő a férfiakéval egyenlő szakmai pályfutás lehetőségét, hanem előre meghatározza az eredményt, holott az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése csak az esélyegyenlőséget célzó intézkedéseket engedélyezi.

13      E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes-e a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével az, hogy nemzeti jogszabály előírja, hogy a közszolgálat azon ágazatában, amelyben az adott beosztás szintjén a nők száma a férfiakénál alacsonyabb, a férfi és női jelöltek azonos képesítése (szakmai alkalmasság, szakértelem és szakmai teljesítmény) esetén a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén, kivéve, ha a férfi jelölt személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget (»sofern nicht in der Person eines männlichen Mitbewerbers liegende Gründe überwiegen«)?”

14      A Land, az osztrák, a spanyol, a finn, a norvég és a svéd kormány, valamint a Bizottság úgy véli, hogy a vitatott rendelkezéshez hasonló nemzeti szabály olyan intézkedésnek minősül, amelynek célja a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elősegítése, és amely az irányelv 2. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik.

15      E tekintetben a Land megjegyezte, hogy a női pályázók számára biztosított előny célja, hogy ellensúlyozza az előmenetel hagyományos szempontjait, anélkül, hogy teljes mértékben a helyükbe lépne. Az osztrák kormány álláspontja szerint a szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabály célja a személyzet kiválasztása során alkalmazott, hátrányosan megkülönböztető jellegű eljárások ellensúlyozása.

16      A finn, a svéd és a norvég kormány ezt azzal egészítette ki, hogy a szóban forgó nemzeti szabály elősegíti a nők felelős beosztásokba történő bejutását, és hozzájárul a munkaerőpiac kiegyenlítéséhez, amely jelenlegi állapotában a nem alapján erősen tagolt, hiszen a nők a foglalkoztatási hierarchia alsóbb beosztásaiba szorulnak. A finn kormány álláspontja szerint a múlt tapasztalata alapján mindazok az intézkedések, amelyek a nők szakmai orientációjára és képzésére, vagy a szakmai és családi felelősség megosztására irányultak, nem elegendőek a munkaerőpiac ilyen jellegű tagoltságának megszüntetésére.

17      Végül a Land és valamennyi kormány úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelkezés nem biztosítja a nők abszolút és feltétetlen elsőbbségét. Ezért a rendelkezés a fent hivatkozott Kalanke-ügyben hozott ítéletben a Bíróság által megszabott határokon belül marad.

18      Ezzel szemben a francia kormány és az Egyesült Királyság Kormányának álláspontja szerint a vitatott rendelkezés tekintetében nem alkalmazható az irányelv 2. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eltérés.

19      Ebben a vonatkozásban úgy érveltek, hogy ez a rendelkezés, a női pályázók részére biztosított elsőbbség miatt túlmutat az esélyegyenlőség elősegítésén, és célja a férfiak és a nők egyenlő reprezentációjának megteremtése. Ezért a fent hivatkozott Kalanke-ügyben hozott ítéletben követett gondolatmenetet kell alkalmazni.

20      A francia kormány és az Egyesült Királyság Kormánya ezt azzal egészítette ki, hogy eltérési kikötés megléte semmit sem von le a vitatott rendelkezés megkülönböztető jellegéből. Ez a kikötés csak kivételes esetekben alkalmazható, ezért nincs semmilyen hatással az olyan „rendes” ügyek kimenetelére, ahol nincs olyan jellegű, a férfi pályázó személyéhez kapcsolódó indok, amely a női pályázó előmenetelét segítő általános kötelezettségnél erősebb. Sőt, mivel általános és egyben pontatlan kifejezésekkel jelölték meg, a jogbiztonság elvébe ütközik.

21      Az irányelv 1. cikke (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv célja az, hogy a tagállamokban a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve érvényesüljön, többek között a munkavállalás terén, beleértve az előmenetelt is. Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy „semmiféle nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló semmiféle hátrányos megkülönböztetés] nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten”.

22      A 2. cikk (4) bekezdése értelmében az irányelv „nem érinti a férfiak és a nők esélyegyenlőségét elősegítő intézkedéseket, különösen, ha azokat a fennálló egyenlőtlenségeket szüntetik meg, amelyek az 1. cikk (1) bekezdésében említett területeken a nők lehetőségeit érintik”.

23      A fent hivatkozott Kalanke-ügyben hozott ítélet 16. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az olyan nemzeti szabály, amely előírja, hogy amennyiben ugyanazon előléptetésre azonos képesítéssel rendelkező férfi és női pályázó jelentkezik olyan területeken, ahol az adott beosztás szintjén több férfi dolgozik, mint nő, a női pályázót automatikusan előnyben kell részesíteni, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

24      Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy a Kalanke-ügyben hozott ítéletben tárgyalt szabályozástól eltérően a vitatott rendelkezésben szerepel egy olyan kikötés, amely szerint a nőket nem kötelező előnyben részesíteni, amennyiben a férfi pályázó személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget („Öffnungsklausel”, a továbbiakban: nyitva állási kikötés”).

25      Ebből következően azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen kikötést tartalmazó nemzeti szabály valóban az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében vett férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elősegítését szolgálja-e.

26      Ez utóbbi rendelkezés pontos és korlátozott célja, hogy lehetővé tegye olyan intézkedések megtételét, amelyek látszólag ugyan hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, ténylegesen azonban a társadalmi életben a nők és a férfiak között esetlegesen fennálló egyenlőtlenségek kiküszöbölését vagy csökkentését célozzák (a 312/86. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1988. október 25-én hozott ítélet [EBHT 1986., 6315. o.] 15. pontja, és a fent hivatkozott Kalanke-ügyben hozott ítélet 18. pontja).

27      Így lehetővé teszi az előmenetelt is magában foglaló munkavállalással kapcsolatos olyan nemzeti intézkedések megtételét, amelyeknek célja a nők különleges előnyben részesítése által a nők versenyképességének növelése a munkaerőpiacon, és a férfiakéval azonos szintű előmeneteli lehetőség megteremtése (a fent hivatkozott Kalanke-ügyben hozott ítélet 19. pontja).

28      Amint azt a Tanács a nők helyzetének javítását szolgáló támogató intézkedésekről szóló, 1984. december 13-i 84/635/EGK tanácsi ajánlás (HL L 331., 34. o.) harmadik preambulumbekezdésében meghatározta, „az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályok, amelyek célja jogokat biztosítani az egyének számára, nem elegendőek ahhoz, hogy az egyenlőtlenség valamennyi formáját megszüntessék, ha ezzel párhuzamosan a kormányok, a szociális partnerek és más érintett szervezetek nem tesznek lépéseket annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a dolgozó nőket érő, a társadalom hozzáállásából, viselkedéséből és szerkezetéből adódó hátrányos hatásokat” (a Kalanke-ügyben hozott ítélet 20. pontja).

29      Amint azt a Land és több beavatkozó kormány hangsúlyozta, úgy tűnik, hogy a férfi pályázókat még azonos képesítés esetén is nagyobb eséllyel léptetik elő, mint a női pályázókat, főként a nők által a munka világában betöltött szereppel és képességeikkel kapcsolatos bizonyos előítéletek és sztereotípiák, valamint az attól való félelem miatt, hogy a nők például gyakrabban szakítják meg szakmai pályafutásukat a háztartás és a családi feladataik miatt, munkaidejüket kevésbé rugalmasan szervezik, illetve gyakrabban vannak távol terhesség, szülés és szoptatási időszakok miatt.

30      Ezért az a tény, hogy két különböző nemű pályázó azonos képesítéssel rendelkezik, nem jelenti azt, hogy egyenlő esélyeik vannak.

31      Ebből következik, hogy a 2. cikk (4) bekezdésének hatálya alá tartozhat az olyan nemzeti szabály, amelynek alapján az előmenetelkor azok a nők, akik férfi versenytársaikkal azonos képesítéssel rendelkeznek, az eltérési kikötés fenntartásával előnyt élvezhetnek azokban a beosztásokban, ahol arányuk a férfiakéhoz képest alacsony, abban az esetben, ha a szabály ekként a női pályázókat érintő, fent említett hozzáállás és viselkedés hatásának ellensúlyozásához, és ezzel a társadalomban létező egyenlőtlenségek csökkentéséhez járul hozzá.

32      Emlékeztetni kell azonban arra, hogy mivel az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése eltérést biztosít az irányelv által biztosított egyéni jogtól, az ilyen, női pályázókat előnyben részesítő nemzeti szabályozás nem biztosíthat abszolút és feltétlen elsőbbséget a nők számára az előmenetel tekintetében, anélkül, hogy túllépné az e rendelkezésben meghatározott kivétel határait (a fent hivatkozott Kalanke-ügyben hozott ítélet 21. és 22. pontja).

33      A Kalanke-ügyben hozott ítéletben tárgyalt szabályozással ellentétben, az alapeljárásban szereplőhöz hasonlóan nyitva állási kikötést tartalmazó nemzeti szabályozás nem lépi át e határokat, ha minden egyedi esetben biztosítja a női pályázókkal azonos képesítéssel rendelkező férfi pályázók számára, hogy a pályázat olyan objektív elbírálásban részesüljön, amely figyelembe veszi a jelöltek személyéhez fűződő valamennyi szempontot, és kizárja a női pályázók számára biztosított előnyt, amennyiben egy vagy több szempont a férfi pályázó felé billenti a mérleget. Ebben a vonatkozásban meg kell azonban jegyezni, hogy e szempontok nem lehetnek a női pályázókkal szemben hátrányosan megkülönböztető jellegűek.

34      A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy teljesülnek-e ezek a feltételek, a vitatott rendelkezés hatályának vizsgálata alapján, figyelembe véve annak a Land általi alkalmazását.

35      Ezért a kérdést előterjesztő bíróságnak azt a választ kell adni, hogy az a nemzeti szabály, amely a szakmai alkalmasságuk, a szakértelmük és a szakmai teljesítményük alapján azonos képesítésű férfi és női jelöltek esetén előírja, hogy a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén a közszolgálat olyan ágazatában, amelyben az adott beosztás szintjén a nők száma a férfiakénál alacsonyabb, kivéve, ha a férfi jelölt személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget, nem ellentétes az irányelv 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével, feltéve, hogy:

–        –       minden egyedi esetben biztosítja a női pályázókkal azonos képesítéssel rendelkező férfi pályázók számára, hogy a pályázat olyan objektív elbírálásban részesüljön, amely figyelembe veszi a jelöltek személyéhez fűződő valamennyi szempontot, és kizárja a női pályázók számára biztosított előnyt, amennyiben egy vagy több szempont a férfi pályázó felé billenti a mérleget, valamint

–        –       e szempontok a női pályázókkal szemben nem hátrányosan megkülönböztető jellegűek.

 A költségekről

36      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő spanyol, francia, holland, osztrák, finn, svéd, norvég kormány és Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Verwaltungsgericht Gelsenkirchen 1995. december 21‑i határozatával hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

Az a nemzeti szabály, amely a szakmai alkalmasságuk, a szakértelmük és a szakmai teljesítményük alapján azonos képesítésű férfi és női jelöltek esetén előírja, hogy a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén a közszolgálat olyan ágazatában, amelyben az adott beosztás szintjén a nők száma a férfiakénál alacsonyabb, kivéve, ha a férfi jelölt személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget, nem ellentétes a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9‑i 76/207/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével, feltéve, hogy:

–        minden egyedi esetben biztosítja a női pályázókkal azonos képesítéssel rendelkező férfi pályázók számára, hogy a pályázat olyan objektív elbírálásban részesüljön, amely figyelembe veszi a jelöltek személyéhez fűződő valamennyi szempontot, és kizárja a női pályázók számára biztosított előnyt, amennyiben egy vagy több szempont a férfi pályázó felé billenti a mérleget, valamint

–        e szempontok a női pályázókkal szemben nem hátrányosan megkülönböztető jellegűek.

Rodríguez Iglesias

Gulmann

Ragnemalm

Wathelet

Mancini

Moitinho de Almeida

Kapteyn

Murray

Edward

Puissochet

Hirsch

Jann

Sevón

Kihirdetve Luxembourgban, az 1997. november 11‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: német.