Dit document is overgenomen van EUR-Lex
Document 52024PC0316
Proposal for a COUNCIL REGULATION on strengthening the security of identity cards of Union citizens and of residence documents issued to Union citizens and their family members exercising their right of free movement
Javaslat A TANÁCS RENDELETE az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről
Javaslat A TANÁCS RENDELETE az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről
COM/2024/316 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2024.7.23.
COM(2024) 316 final
2024/0187(CNS)
Javaslat
A TANÁCS RENDELETE
az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
2018. április 17-én a Bizottság elfogadta az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről szóló rendeletjavaslatot 1 . A Bizottság azt javasolta, hogy a Parlament és a Tanács a rendeletet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikkének (2) bekezdésére alapozza. E javaslat alapján a Parlament és a Tanács 2019. június 20-án elfogadta az (EU) 2019/1157 rendeletet 2 , amely 2021. augusztus 2. óta alkalmazandó.
A Landeshauptstadt Wiesbaden ügyben 3 a Bíróság kimondta, hogy az (EU) 2019/1157 rendelet érvénytelen, mivel azt tévesen, az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdése alapján és rendes jogalkotási eljárás keretében fogadták el. A Bíróság szerint az (EU) 2019/1157 rendelet az EUMSZ 77. cikke (3) bekezdésének különös hatálya alá tartozó intézkedések egyike, e bekezdés a Tanács különleges jogalkotási eljárását, különösen pedig egyhangú határozatát írja el.
Az (EU) 2019/1157 rendelet érvénytelenségének megállapítása mellett a Bíróság kimondta, hogy „a 2019/1157 rendelet joghatásai az EUMSZ 77. cikk (3) bekezdésén alapuló, a jelenlegi rendeletet felváltani hivatott új rendeletnek a jelen ítélet kihirdetését követő év január 1‑jétől számított két évet meg nem haladó, észszerű határidőn belül történő hatálybalépéséig fennmaradnak”.
E javaslat célja, hogy elindítsa az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről szóló új rendeletre irányuló eljárást, amelyet a megfelelő jogalap, nevezetesen az EUMSZ 77. cikkének (3) bekezdése alapján fogadnak el.
Ez a javaslat lényegében megismétli az (EU) 2019/1157 rendeletnek a Parlament és a Tanács által elfogadott szövegét. A Bíróság különösen azt állapította meg, hogy a Charta 7., illetve 8. cikkében rögzített, a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyes adatok védelméhez való jog gyakorlását érintő, a két ujjnyomatnak a személyazonosító igazolványok adathordozójába történő beillesztéséből eredő korlátozás nem sérti az arányosság elvét 4 .
Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy egyes kisebb jelentőségű szempontok tekintetében helyénvaló a szöveget kiigazítani. Ezeket a kiigazításokat „A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata” című szakasz ismerteti.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok igazgatására, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűncselekmények és a terrorizmus megelőzésére és az azok elleni küzdelemre vonatkozó, megfelelő intézkedésekkel párosul. Az Unió számos biztonsági intézkedése a biztonságos úti és tartózkodási okmányokon, például a Schengeni Információs Rendszeren belül a Schengeni határellenőrzési kódex 5 által létrehozott szisztematikus ellenőrzéseken alapul.
Az EUMSZ 77. cikk (1) bekezdése szerint, és amint azt a Bíróság a Landeshauptstadt Wiesbaden ügyben 6 megállapította, az Unió olyan politikát alakít ki, amelynek célja annak biztosítása, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól, továbbá a személyek ellenőrzésének és a határátlépések eredményes felügyeletének biztosítása a külső határokon, valamint e határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos bevezetése. Az útlevelekre, személyazonosító igazolványokra, tartózkodási engedélyekre vagy bármilyen egyéb ilyen jellegű okmányra vonatkozó rendelkezések az Unió ilyen politikájának szerves részét képezik. Ami az uniós polgárokat illeti, a javasolt rendelet hatálya alá tartozó okmányok többek között lehetővé teszik számukra annak tanúsítását, hogy megilleti őket az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog, és így élhetnek e jogukkal.
A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7 meghatározza az uniós polgárok és családtagjaik Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának (ideiglenes és állandó jelleggel történő) gyakorlására vonatkozó feltételeket. Ez az irányelv arról rendelkezik, hogy az uniós polgárok és családtagjaik érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel beutazhatnak másik tagállam területére és élhetnek ott, valamint kérelmezhetik a megfelelő tartózkodási okmányokat. A 2004/38/EK irányelv azonban nem szabályozza a tagállamok területére való belépéshez vagy annak elhagyásához felhasználható személyazonosító igazolványok formátumát és szabványait. Hasonlóképpen nem ír elő konkrét szabályokat az uniós polgárok és családtagjaik számára kiállított tartózkodási okmányokra vonatkozóan, azok megnevezésén kívül.
A tagállamok által állampolgáraik részére kiállított személyazonosító igazolványokra és a tagállamok által az uniós polgárok és azok családtagjai számára szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásához kiállított tartózkodási okmányokra alkalmazandó, az (EU) 2019/1157 rendelettel bevezetett biztonsági előírások fenntartásával ez a javaslat teljes mértékben összhangban van a fent vázolt meglévő szakpolitikai intézkedésekkel.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
Amint azt a Bíróság a Landeshauptstadt Wiesbaden ügyben megállapította 8 , az EUMSZ 77. cikk (3) bekezdése hatáskört ruház az Unióra az útlevelekre, személyazonosító igazolványokra, tartózkodási engedélyekre vagy bármilyen egyéb ilyen jellegű okmányra vonatkozó rendelkezések elfogadására, amelyek célja az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontjában biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése. A Bíróság kimondta, hogy az (EU) 2019/1157 rendelet elsődleges céljából és összetevőiből – a személyazonosító igazolványokra és a tartózkodási okmányokra alkalmazandó biztonsági szabályok megerősítése, valamint azon követelmények meghatározása, amelyeknek az ilyen okmányoknak meg kell felelniük – az következik, hogy az EUMSZ 77. cikke (3) bekezdésének különös hatálya alá tartozó intézkedések egyike 9 . Ugyanez vonatkozik erre a javaslatra is, amely az (EU) 2019/1157 rendeletet ismétli meg olyan korlátozott kiigazítások kivételével, amelyek nem érintik annak elsődleges célját és összetevőit.
Az EUMSZ 77. cikkének (3) bekezdése különleges jogalkotási eljárást ír elő. Az EUMSZ 77. cikkének (3) bekezdése szerinti intézkedések elfogadásakor a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
Az Unió elkötelezett amellett, hogy biztosítsa a személyek szabad mozgását a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben. A biztonságos személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok elengedhetetlenek az e térségén belüli szabad mozgáshoz szükséges bizalom garantálásához.
Uniós szintű közös norma hiányában valószínű, hogy az (EU) 2019/1157 rendelet elfogadása előtt megfigyelt, egyes okmányok elfogadásával kapcsolatos problémákból eredő, a szabad mozgást gátló akadályok újra megjelennek 10 . Ugyanez vonatkozna a nem kellően biztonságos okmányokból eredő, korábban tapasztalt biztonsági hiányosságokra is. Az uniós szintű fellépés hiánya további gyakorlati problémákat is okozna az uniós polgároknak, a nemzeti hatóságoknak és a vállalkozásoknak a polgárok Unión belüli utazása és tartózkodása tekintetében. Az ilyen rendszerszintű problémáknak a nemzeti személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok magas szintű biztonságának fenntartása révén történő kezeléséhez egyértelműen folyamatos uniós szintű fellépésre van szükség.
Az ilyen problémák újbóli megjelenésének megelőzésére törekvő kezdeményezések céljai nem valósíthatóak meg nemzeti szinten. Az e javaslat hatálya alá tartozó okmányok elkerülhetetlenül európai dimenzióval rendelkeznek a szabad mozgáshoz fűződő jogoknak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli gyakorlásával való kapcsolatuk miatt. A tagállamok az (EU) 2019/1157 rendelet elfogadásával már megerősítették az uniós szintű fellépés szükségességét.
A rendelet nem kötelezi a tagállamokat olyan okmányok kiállítására, amilyeneket jelenleg nem állítanak ki.
•Arányosság
Az uniós fellépés továbbra is jelentős hozzáadott értéket jelenthet a fent vázolt kihívások kezelése terén. Az uniós polgárok akadályokkal szembesülnek jogaik gyakorlása során, ha nem lehetnek biztosak abban, hogy okmányaikat az azokat kiállító tagállam(ok)on kívül is megbízhatóan elismerik.
A folyamatos biztonsági kihívások jól mutatják a személyek Unión belüli szabad mozgása és a külső határigazgatás megerősítése közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Amennyiben a személyazonosító igazolványok felhasználhatók a külső határok átlépésére, a biztonság és a külső határigazgatás javítására irányuló intézkedések – például a külső határt átlépő összes személyre (ezen belül az uniós polgárokra is) vonatkozóan adatbázisok lekérdezésével végzett szisztematikus ellenőrzések – gyengülésével járna, ha a személyazonosító igazolványokra vonatkozó biztonsági előírások romlanának. Az e javaslat hatálya alá tartozó okmányokon biztosítandó információk és a valamennyi azokat kiállító tagállam tekintetében közös biztonsági elemek minimumszabályainak bevezetése összességében véve megkönnyíti majd a szabad mozgás gyakorlását, továbbá javítja a biztonságot az Unión belül és annak határain.
A személyazonosító igazolványok kialakításának teljes harmonizálása nem indokolt, így a javaslat arányos, az okmányra vonatkozó minimumszabályokat meghatározó intézkedésre irányul. Ez kiterjed az ujjnyomatok kötelező használatára, ami a személyazonosság megállapításának megbízható és hatékony módját jelenti, továbbá a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítésére, a hamis személyazonosító igazolványok előállítása és a személyazonosság-lopás elleni küzdelemre, és a személyazonosító okmányok ellenőrzésére szolgáló rendszerek interoperabilitásának biztosítására irányuló célkitűzések fényében arányos intézkedésnek minősül 11 .
A harmadik országbeli állampolgár családtagok számára kiállított tartózkodási kártyák esetében a javaslat ugyanazon formátum további alkalmazását javasolja, mint amelyet a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási engedélye tekintetében uniós szinten már elfogadtak.
•A jogi aktus típusának megválasztása
A rendelet az egyetlen olyan jogi aktus, amely valamennyi uniós tagállamban garantálja az uniós jog közvetlen és közös alkalmazását. Az érintett területen, ahol az eltérések korábban ellentétesnek bizonyultak a szabad mozgás és a biztonság céljával, a rendelet fenntartja majd a kívánatos közös jelleget.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•Hatásvizsgálat
E javaslat előkészítése során nem készült hatásvizsgálat, mivel az lényegében átveszi az (EU) 2019/1157 rendelet szövegét, amely maga is egy hatásvizsgálattal 12 kísért javaslaton 13 alapult. Ezért ez a javaslatnak várhatóan nem lesznek új hatásai. Emellett ez a javaslat figyelembe veszi a 2023. szeptember 20-án elfogadott végrehajtási jelentésből 14 levont tanulságokat. Mivel még három év sem telt el az (EU) 2019/1157 rendelet alkalmazásának megkezdése óta, nem került sor értékelésre.
•Alapjogok
A javaslat kedvezően hat az uniós polgároknak Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 45. cikkében meghatározott, az uniós polgárokat megillető szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapvető jogra azáltal, hogy kezeli a személyazonosító igazolványok és a tartózkodási okmányok elismerésével és nem elégséges biztonságával kapcsolatos problémákat.
Ez a javaslat személyes adatok, ezen belül biometrikus adatok, nevezetesen arcképmás és két ujjnyomat kezelését vonja maga után. Az egyének személyes adatainak kezelése, beleértve a személyes adatok gyűjtését, felhasználását és az azokhoz való hozzáférést, érinti a Charta 7. és 8. cikkébe foglalt, a magánélethez való jogot és a személyes adatok védelméhez való jogot.
Különösen a két ujjnyomatnak a személyazonosító igazolványok és tartózkodási kártyák adathordozójába történő beillesztésére vonatkozó kötelezettség, valamint az ilyen biometrikus adatoknak az okmányok előállítása céljából történő gyűjtésére és ideiglenes tárolására vonatkozó kötelezettség egyaránt korlátozza a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot 15 .
E jogok korlátozását törvénynek kell előírnia, és annak tiszteletben kell tartania e jogok lényeges tartalmát. Emellett – az arányosság elvének megfelelően – ilyen korlátozásokra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak védelmét szolgálja 16 .
A korlátozásokat, valamint e korlátozások alkalmazási feltételeit és hatókörét a rendelet határozza meg. A Bíróság megállapította, hogy a két ujjnyomatnak az adathordozóba való beillesztésére vonatkozó kötelezettségből eredő korlátozás nem sérti a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogok lényeges tartalmát, mivel az ujjnyomatokkal szolgáltatott információk önmagukban nem nyújthatnak betekintést az érintett személyek magán‑ és családi életébe 17 .
Amint arra a Bíróság rámutatott, a rendelet által követett konkrét célok, nevezetesen az okmányhamisítás elleni küzdelem és az azonosító okmányok ellenőrzésére szolgáló rendszerek interoperabilitása az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseknek minősülnek. Ezenkívül a Bíróság megállapította, hogy két teljes ujjnyomat beillesztése alkalmas e közérdekű célok elérésére 18 . Ami az ujjnyomatok beillesztésének szükségességét illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogoknak a két teljes ujjnyomat adathordozóba való beillesztésére vonatkozó kötelezettségből eredő korlátozása úgy tűnik, hogy tiszteletben tartja a feltétlenül szükséges mértéket 19 .
Végül a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a két ujjnyomat beillesztéséből eredő korlátozás a szóban forgó adatok jellegére, az adatkezelési műveletek jellegére és módjaira, valamint az előírt védelmi mechanizmusokra tekintettel nem tűnik olyan súlyosnak, hogy az aránytalan lenne az rendelet által elérni kívánt különböző célok jelentőségéhez képest. Így az ilyen intézkedést úgy kell tekinteni, mint amely egyrészről e célkitűzések, másrészről pedig a szóban forgó alapvető jogok közötti kiegyensúlyozott mérlegelésen alapul. Következésképpen a Bíróság a Landeshauptstadt Wiesbaden ítéletben megállapította, hogy a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogok gyakorlásának korlátozása nem sérti az arányosság elvét 20 .
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javaslat nincs hatással az uniós költségvetésre.
5.EGYÉB ELEMEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
A tervezett intézkedések hatékony végrehajtásának biztosítása és azok eredményeinek nyomon követése érdekében a Bizottság továbbra is szorosan együttműködik a nemzeti hatóságok és az uniós ügynökségek – például az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség – körébe tartozó érintett érdekelt felekkel.
A Bizottság a rendelet kimeneteinek, eredményeinek és hatásainak nyomon követésére irányuló nyomonkövetési programot fogad el az (EU) 2019/1157 rendelet értelmében elfogadott nyomonkövetési program alapján 21 .
A Bizottság a rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított 6 év elteltével értékeli a létrejövő jogi keret eredményességét, hatékonyságát, relevanciáját, koherenciáját és uniós hozzáadott értékét. Ez biztosítani fogja, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre az értékeléshez.
•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata
A csatolt javaslat lényegében megismétli az (EU) 2019/1157 rendeletnek a Parlament és a Tanács által elfogadott szövegét. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az említett rendelet szövegét ki kell kiigazítani a következő szempontok tekintetében:
–A Landeshauptstadt Wiesbaden ügyben hozott ítélet figyelembevétele érdekében a rendelet jogalapja az EUMSZ 77. cikkének (3) bekezdése.
–A rendelet preambulumbekezdéseiből töröltük a több évvel ezelőtt elfogadott szakpolitikai dokumentumokra való hivatkozásokat.
–A preambulumbekezdésekből töröltük az Írország által kiállított útlevélre való kifejezett hivatkozást, mivel Írország nem vesz részt a rendelet elfogadásában, kivéve, ha bejelenti, hogy részt kíván venni annak elfogadásában és alkalmazásában. Ebben az esetben, bár az Írország által kiállított útlevél a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet géppel olvasható úti okmányokról szóló 9303. sz. dokumentumának megfelelő úti okmány, Írországban nem szolgál személyazonosítási célokat, és ezért nem tekinthető úgy, hogy a rendelet hatálya alá tartozik.
–A rendelet preambulumbekezdései kiegészülnek arra a tényre való hivatkozással, hogy a Bíróság kimondta, hogy az ujjnyomatok adathordozóba való kötelező beillesztése összeegyeztethető a Charta 7. és 8. cikkében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való alapvető joggal.
–A rendelet követelményeinek meg nem felelő okmányok fokozatos kivonásáról szóló preambulumbekezdés úgy módosul, hogy tükrözze azt a tényt, hogy az (EU) 2019/1157 rendeletben megállapított határidőket továbbra is alkalmazni kell.
–A szöveg Írország és Dánia kívülmaradását megjelenítő preambulumbekezdésekkel egészül ki.
–Új konzultációra kerül majd sor az európai adatvédelmi biztossal.
–Mivel a Bizottsághoz nem érkezett az (EU) 2019/1157 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti értesítés, az ilyen értesítésekre való hivatkozásokat töröltük.
–Az (EU) 2019/1157 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében az uniós polgárok valamelyik tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtagjai egyes tartózkodási kártyáinak érvényessége a lejáratuk időpontjában vagy 2023. augusztus 3-ig megszűnt, attól függően, hogy melyik következett be korábban. Mivel ez múltbeli időpont, a rendelet annak megállapítására szorítkozik, hogy az ilyen tartózkodási kártyák már nem érvényesek.
–Az (EU) 2019/1157 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése értelmében a személyazonosító igazolványok és a tartózkodási okmányok adathordozóján tárolt biometrikus adatokat, nevezetesen a birtokos arcképmását és két ujjnyomatát csak az illetékes nemzeti hatóságok és az uniós ügynökségek kellően felhatalmazott személyzete használhatja fel. Tekintettel a személyazonosító igazolványok adathordozóján található elektronikus aláírásra, a birtokosnak az adathordozón tárolt adatok ellenőrzésével történő azonosítása megbízhatóbb, mint az okmány vizuális ellenőrzése, különösen távoli azonosítás esetén. Ezért előfordulhat, hogy az uniós polgárok fel kívánják használni a személyazonosító igazolványuk adathordozóján tárolt adatokat– beleértve az arcképmást is – arra, hogy magánszervezetek, például bankok vagy légi fuvarozók felé azonosítsák magukat. A rendelkezés szövege tehát úgy módosul, hogy csak az ujjnyomatokhoz férhet hozzá kizárólag az illetékes nemzeti hatóságok és az uniós ügynökségek kellően felhatalmazott személyzete. A kriptográfiai védelem mindenesetre megakadályozza, hogy illetéktelen személyek hozzáférjenek az adathordozón tárolt ujjnyomatokhoz.
–A tagállami hatóságok jelentéstételi kötelezettségeinek csökkentése érdekében törlésre került az a kötelezettség, hogy nyilvántartást kell vezetni a biometrikus adatokhoz hozzáféréssel rendelkező illetékes hatóságokról, és azt évente közölni kell a Bizottsággal.
–A tagállami hatóságok jelentéstételi kötelezettségeinek csökkentése érdekében egyszerűsödnek a jelentéstételre és értékelésre vonatkozó szabályok. A rendelet 13. cikke úgy rendelkezik, hogy a rendelet hatévente történő értékelése helyett a Bizottság hat évvel a rendelet hatálybalépését követően egyetlen értékelést végez, különös tekintettel a rendelet hatálya alá tartozó több elemre.
–Mivel a tagállamok már alkalmazzák az (EU) 2019/1157 rendeletet, nem szükséges késleltetni e rendelet alkalmazásának megkezdését. A rendeletet tehát a hatálybalépésétől kezdve alkalmazni kell.
2024/0187 (CNS)
Javaslat
A TANÁCS RENDELETE
az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (3) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Parlament véleményére 22 ,
különleges jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1)Az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSZ) elhatározták, hogy – miközben biztosítják az európai népek védelmét és biztonságát – megkönnyítik a személyek szabad mozgását azáltal, hogy az EUSZ és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseinek megfelelően létrehoznak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget.
(2)Az uniós polgárság az Unió valamennyi polgárát felruházza a szabad mozgás jogával, bizonyos korlátozások és feltételek mellett. E jogot a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 23 juttatja érvényre. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 45. cikke szintén rendelkezik a szabad mozgásról és tartózkodásról. A szabad mozgás magában foglalja az érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel a tagállamok területéről való kiutazás és az oda való beutazás jogát.
(3)A 2004/38/EK irányelv értelmében a tagállamok a nemzeti joggal összhangban állampolgáraik részére személyazonosító igazolványt vagy útlevelet állítanak ki és hosszabbítanak meg. Továbbá az említett irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok megkövetelhetik az uniós polgároktól és családtagjaiktól a megfelelő hatóságoknál történő bejelentkezést. A tagállamoknak az uniós polgárok részére igazolást kell kiállítaniuk a bejelentkezésről az abban meghatározott feltételek mellett. Az említett irányelv értelmében a tagállamoknak tartózkodási kártyát kell kiállítaniuk azon családtagok számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, valamint kérelemre huzamos tartózkodási jogot igazoló okmányt és huzamos tartózkodási kártyát kell kiállítaniuk.
(4)A 2004/38/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok elfogadhatják a szükséges intézkedéseket, hogy megtagadják, megszüntessék vagy visszavonják az említett irányelv által biztosított bármely jogot, joggal való visszaélés vagy csalás esetében. Az okmányok hamisítását és a tartózkodási jogra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos lényeges tények hamis feltüntetését azonosították az említett irányelvvel összefüggésben elkövetett csalás jellemző eseteiként.
(5)Az uniós szintű szabályok elfogadását megelőzően jelentős különbségek voltak a más tagállamban tartózkodó uniós polgárok és azok családtagjai nemzeti személyazonosító igazolványainak és tartózkodási okmányainak biztonsági szintjei között. Az ilyen eltérések növelik a hamisítás és az okmányokkal való visszaélés kockázatát, és gyakorlati nehézségeket is okoznak a polgároknak, amikor azok élni kívánnak a szabad mozgáshoz való jogukkal.
(6)A biztonságos úti okmányok és személyazonosító okmányok döntő fontosságúak minden olyan esetben, ha kétséget kizáróan meg kell állapítani az adott személy személyazonosságát. A magas szintű okmánybiztonság fontos a visszaélések és a belső biztonság elleni fenyegetések megelőzése érdekében, különös tekintettel a terrorizmusra és a határokon átnyúló bűnözésre. A múltban a nem kellően biztonságos nemzeti személyazonosító igazolványok az Unión belüli utazások során leggyakrabban felderített hamis okmányok körébe tartoztak.
(7)A személyazonossággal való visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti joguk megfelelően szankcionálja a személyazonosító okmányok hamisítását és utánzását, továbbá az ilyen hamisított vagy utánzott okmányok használatát.
(8)A hiteles és biztonságos személyazonosító igazolványok kiállításához megbízható személyazonosság-regisztrációs eljárásra és a kérelmezési eljárás alátámasztásához szükséges biztonságos személyazonosító alapdokumentumokra van szükség. Tekintettel a hamis személyazonosító alapdokumentumok egyre gyakoribb használatára, a Bizottságnak, a tagállamoknak és az illetékes uniós ügynökségeknek továbbra is együtt kell működniük annak érdekében, hogy ezek a személyazonosító alapdokumentumok kevésbé legyenek hamisíthatók.
(9)E rendelet nem kötelezi a tagállamokat személyazonosító igazolványok vagy tartózkodási okmányok bevezetésére abban az esetben, ha ezekről a nemzeti jog nem rendelkezik, és nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét sem, hogy a nemzeti jog alapján, az uniós jog hatályán kívül eső egyéb tartózkodási okmányokat állítsanak ki, például olyan tartózkodási kártyákat, amelyeket állampolgárságra való tekintet nélkül a területükön tartózkodó összes lakos számára kiállítanak. E rendelet továbbá nem érinti a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő azon elvet, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra való jogosultságot bármilyen bizonyítási eszközzel tanúsítani lehet.
(10)Ez a rendelet nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy személyazonosítási célból az úti okmányoktól eltérő egyéb okmányokat, például vezetői engedélyeket is elfogadjanak, feltéve, hogy ez megkülönböztetésmentesen történik.
(11)Azok a személyazonosító okmányok, amelyeket olyan polgárok számára állítottak ki, akiknek szabad mozgáshoz való jogát az uniós vagy a nemzeti jog szerint korlátozták, és amelyek kifejezetten utalnak arra, hogy nem használhatók úti okmányokként, nem tekintendők e rendelet hatálya alá tartozóknak.
(12)A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (a továbbiakban: az ICAO) géppel olvasható úti okmányokról szóló 9303. sz. dokumentumának (a továbbiakban: az ICAO 9303. sz. dokumentuma) megfelelő olyan úti okmányok, amelyek nem szolgálnak személyazonosítási célokat a kiállító tagállamban, nem tekintendők e rendelet hatálya alá tartozóknak.
(13)E rendelet nem érinti az elektronikus úton történő azonosítási funkcióval ellátott személyazonosító igazolványoknak és tartózkodási okmányoknak a tagállamok által egyéb célokra való alkalmazását, sem pedig a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 24 megállapított szabályokat, amely rendelet az elektronikus azonosítás egész Unióra kiterjedő, a közszolgáltatások igénybevétele tekintetében való kölcsönös elismeréséről rendelkezik, és amely az elektronikus azonosító eszközök más tagállamban való, bizonyos feltételek melletti kölcsönös elismerésének előírásával segíti a más tagállamba költöző polgárokat. A személyazonosító igazolványok továbbfejlesztése várhatóan könnyebb személyazonosítást tesz lehetővé és hozzájárul a szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáféréshez.
(14)A személyazonosító igazolványok és a tartózkodási okmányok megfelelő ellenőrzéséhez szükséges, hogy a tagállamok az ezen rendelet hatálya alá tartozó mindegyik típusú okmányra a megfelelő elnevezést alkalmazzák. Az e rendelet hatálya alá tartozó okmányok más tagállamokban való ellenőrzésének megkönnyítése érdekében az okmány elnevezését az Unió legalább egy további hivatalos nyelvén is fel kell tüntetni. Amennyiben a tagállamok már alkalmaznak a „személyazonosító igazolványtól” eltérő, jól bevált megjelöléseket a személyazonosító okmányokra, hivatalos nyelvükön vagy nyelveiken továbbra is megtehetik ezt. A jövőben azonban nem lehet új megnevezéseket bevezetni.
(15)A biztonsági elemek szükségesek az okmány hitelességének ellenőrzéséhez és az egyén személyazonosságának megállapításához. A biztonsági minimumszabályok meghatározása, valamint a biometrikus adatoknak a személyazonosító igazolványokba és az olyan családtagok tartózkodási kártyáiba való beillesztése, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, fontos lépést jelent afelé, hogy biztonságosabbá váljon az érintett okmányok Unión belüli használata. Az ilyen biometrikus azonosítók alkalmazása elősegíti azt is, hogy az uniós polgárok teljes mértékben élhessenek a szabad mozgáshoz való jogukkal.
(16)Az arcképnek és két ujjnyomatnak (a továbbiakban: a biometrikus adatok) a személyazonosító igazolványokon és tartózkodási kártyákon történő tárolása, ami az uniós polgárok biometrikus útlevelei és a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási engedélyei esetében már előírás, megfelelő módon ötvözi a megbízható személyazonosítást és hitelesítést a csalás kockázatának csökkentésével, a személyazonosító igazolványok és a tartózkodási kártyák biztonságának megerősítése céljából. Amint a Bíróság megerősítette, az ujjnyomatok adathordozóba való kötelező beillesztése összeegyeztethető a Charta 7. és 8. cikkében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való alapvető joggal.
(17)Általános gyakorlatként az okmányok hitelességének és a birtokos személyazonosságának ellenőrzése céljából a tagállamoknak elsősorban az arcképet kell ellenőrizniük, és amennyiben az okmány hitelességének és a birtokos személyazonosságának kétséget kizáró megerősítésére van szükség, a tagállamoknak az ujjnyomatokat is ellenőrizniük kell.
(18)A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azokban az esetekben, amikor a biometrikus adatok ellenőrzése nem erősíti meg az okmány hitelességét vagy birtokosának személyazonosságát, a szakképzett személyzet kötelező manuális ellenőrzést hajtson végre.
(19)Ez a rendelet nem szolgáltat jogalapot a biometrikus adatok tárolására vonatkozó nemzeti szintű tagállami adatbázisok létrehozására és fenntartására, amelyre az adatvédelemre vonatkozó uniós jognak megfelelő nemzeti jog vonatkozik, beleértve szükségességének és arányosságának követelményét. Továbbá e rendelet nem szolgáltat jogalapot egy uniós szintű központi adatbázis létrehozásához vagy fenntartásához.
(20)Az okmányok hitelességének és a birtokos személyazonosságának ellenőrzése céljából a biometrikus azonosítókat a személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok adathordozóján kell gyűjteni és tárolni. Tekintettel a személyazonosító igazolványok adathordozóján található elektronikus aláírásra, a birtokosnak az okmányra nyomtatottal azonos személyazonosító adatokat tartalmazó adathordozó révén történő azonosítása megbízhatóbb, mint az okmány vizuális ellenőrzése. Az uniós polgárok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a személyazonosító igazolványuk adathordozóján tárolt adatokat felhasználják arra, hogy magánszervezetek felé azonosítsák magukat. Az adathordozón tárolt ujjnyomatok ellenőrzését azonban csak kellően felhatalmazott személyzet végezheti, és csak abban az esetben, ha az okmány bemutatását jogszabály írja elő.
(21)A személyazonosító igazolványok vagy tartózkodási okmányok megszemélyesítése céljából tárolt biometrikus azonosító adatokat kiemelten biztonságos módon, csak az okmány átvételének időpontjáig, és legkésőbb az okmány kiállításától számított 90 napig lehet tárolni. Ezen időszakot követően ezeket a biometrikus adatokat azonnal törölni kell vagy meg kell semmisíteni. Ez nem érinti ezen adatoknak az adatvédelemre vonatkozó uniós és nemzeti joggal összhangban történő egyéb kezelését.
(22)E rendelet alkalmazásában az ICAO 9303. sz. dokumentumában meghatározott azon jellemzőket kell figyelembe venni, amelyek biztosítják a globális interoperabilitást többek között a gép általi olvashatóság és a szemrevételezés tekintetében.
(23)A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy a személyek nemét feltüntetik-e az e rendelet hatálya alá tartozó okmányokon. Amennyiben egy tagállam az ilyen okmányokon feltünteti a személy nemét, az ICAO 9303. sz. dokumentumában szereplő „F”, „M” vagy „X” jelöléseket, vagy adott esetben az adott tagállam nyelvén vagy nyelvein az azoknak megfelelő egy betűből álló kezdőbetűt kell alkalmazni.
(24)Annak biztosítása érdekében, hogy az 1030/2002/EK tanácsi rendelet 25 értelmében elfogadott jövőbeni biztonsági szabályokat és műszaki előírásokat adott esetben kellően figyelembe vegyék a személyazonosító igazolványok és a tartózkodási kártyák tekintetében, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 26 megfelelően kell gyakorolni. E célból a Bizottságot az 1683/95/EK tanácsi rendelet 27 6. cikkével létrehozott bizottság segíti. Az utánzás és a hamisítás kockázatának megelőzése érdekében az elfogadott végrehajtási jogi aktusokat szükség esetén titkosítani lehet.
(25)A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a biometrikus azonosítók gyűjtése tekintetében megfelelő és hatékony eljárások álljanak rendelkezésre, amely eljárások megfelelnek a Chartában, az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményében, valamint az Egyesült Nemzetek gyermekjogi egyezményében meghatározott jogoknak és elveknek. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke az adatgyűjtési eljárás egésze során elsődleges szempont legyen. Ennek érdekében a szakképzett személyzetnek megfelelő képzésben kell részesülnie a biometrikus azonosítók gyűjtésének gyermekbarát gyakorlatairól.
(26)Amennyiben nehézségekkel jár a biometrikus azonosítók gyűjtése, a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő eljárások álljanak rendelkezésre az érintett személy méltóságának tiszteletben tartására. Ezért figyelembe kell venni a nemekhez, valamint a gyermekek és a különleges bánásmódot igénylő személyek sajátos igényeihez kapcsolódó egyedi megfontolásokat.
(27)A személyazonosító igazolványok biztonságára és formátumára vonatkozó minimumszabályok bevezetése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ezen okmányok hitelességére támaszkodhassanak a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok esetében. A megerősített biztonsági szabályok bevezetésének kielégítő garanciát kell nyújtania a hatóságok és a magánszervezetek számára ahhoz, hogy az uniós polgárok által személyazonosítási célból használt személyazonosító igazolványok hitelességére támaszkodhassanak.
(28)Az okmányt kiállító tagállam kék négyszögben negatív nyomtatással készített, tizenkét sárga csillaggal körülvett kétbetűs országkódja olyan megkülönböztető jel, amely megkönnyíti az okmány szemrevételezéssel történő ellenőrzését, különösen akkor, amikor birtokosa a szabad mozgáshoz fűződő jogát gyakorolja.
(29)Bár fennmarad a további nemzeti elemek előírásának lehetősége, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek az elemek ne csökkentsék a közös biztonsági elemek hatékonyságát, illetve ne érintsék hátrányosan a személyazonosító igazolványok határokon átnyúló kompatibilitását, például azt, hogy a személyazonosító igazolványoknak olvashatóaknak kell lenniük az okmányt kiállító tagállamtól eltérő tagállamok által használt gépekkel is.
(30)A biztonsági szabályok bevezetése a személyazonosító igazolványok és azon családtagok tartózkodási kártyái tekintetében, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, nem vezethet a díjak aránytalan emeléséhez az uniós polgárok és a harmadik országbeli állampolgárok számára. A tagállamoknak az ajánlati felhívások kibocsátásakor figyelembe kell venniük ezt az elvet.
(31)A tagállamoknak minden szükséges lépést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a biometrikus adatok helyesen azonosítsák azt a személyt, aki számára a személyazonosító igazolványt kiállítják. E célból a tagállamoknak fontolóra vehetik a biometrikus azonosítóknak, különösen az arcképmásnak, a személyazonosító igazolványokat kiállító nemzeti hatóságok általi valós idejű nyilvántartásba vétellel történő begyűjtését.
(32)A tagállamok kötelesek megosztani egymással a biztonságos adathordozón tárolt információkhoz való hozzáféréshez, az azok hitelesítéséhez és ellenőrzéséhez szükséges információkat. A biztonságos adathordozókhoz használt formátumoknak interoperábilisaknak kell lenniük, többek között az automatizált határátkelőhelyek tekintetében is.
(33)A 2004/38/EK irányelv arról a helyzetről rendelkezik, amikor azon uniós polgárok számára vagy az uniós polgárok valamelyik tagállam állampolgárságával nem rendelkező azon családtagjai számára, akik nincsenek birtokában a szükséges úti okmányoknak, minden észszerű lehetőséget biztosítani kell arra, hogy más módon bizonyítsák, hogy a szabad mozgás jogával rendelkeznek. Ezek a módok magukban foglalhatják az ideiglenes jelleggel használt személyazonosító okmányokat és az ilyen családtagok számára kiállított tartózkodási kártyákat.
(34)E rendelet tiszteletben tartja a Chartában és az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményében meghatározott kötelezettségeket. A tagállamokat ezért arra ösztönzik, hogy működjenek együtt a Bizottsággal olyan kiegészítő elemek beillesztése érdekében, amelyek a személyazonosító igazolványokat hozzáférhetőbbé és felhasználóbarátabbá teszik a fogyatékossággal élő személyek, például a látássérültek számára. A tagállamoknak fel kell tárniuk a személyazonosító igazolványok kiállítására szolgáló megoldások, például a mobil regisztrációs eszközök használatának lehetőségét azon személyek számára, akik nem képesek felkeresni a személyazonosító igazolványok kiállításáért felelős hatóságokat.
(35)Az uniós polgárok számára kiállított tartózkodási okmányoknak tartalmazniuk kell olyan meghatározott információkat, amelyek biztosítják, hogy azokat az összes tagállamban ilyen okmányként azonosítsák. Ez meg kell, hogy könnyítse az uniós polgárok számára, hogy éljenek a szabad mozgás jogával és az ehhez kapcsolódó jogokkal, ugyanakkor a harmonizáció nem lehet nagyobb mértékű, mint ami a jelenlegi okmányok gyengeségeinek kiküszöbölése érdekében helyénvaló. A tagállamok szabadon megválaszthatják, hogy milyen formátumban állítják ki ezeket az okmányokat, ám azokat csak az ICAO 9303. sz. dokumentumában szereplő előírásoknak megfelelő formátumban állíthatják ki.
(36)Az azon családtagok számára kiállított tartózkodási okmányok esetében, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, helyénvaló az (EU) 2017/1954 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 28 módosított 1030/2002/EK rendeletben meghatározottakkal azonos formátumot és biztonsági elemeket alkalmazni. Ezek az okmányok a tartózkodáshoz való jog bizonyítása mellett mentesítik az egyébként vízumkötelezettség alá tartozó birtokosaikat a vízum megszerzésének kötelezettsége alól abban az esetben, amikor az Unió területén belül az uniós polgár kíséretében utaznak vagy hozzá csatlakoznak.
(37)A 2004/38/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy azon családtagok számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, a „Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára” elnevezésű okmányt kell kiállítani. Azonosításuk megkönnyítése érdekében az uniós polgárok családtagjai számára kiállított tartózkodási kártyáknak egységes elnevezéssel és kóddal kell rendelkezniük.
(38)A biztonsági kockázatot és a tagállamokra háruló költségeket egyaránt figyelembe véve fokozatosan ki kell vonni az olyan személyazonosító igazolványokat és az uniós polgárok családtagjai számára kiállított olyan tartózkodási kártyákat, amelyek nem felelnek meg e rendelet követelményeinek. Azon okmányok esetében, amelyekből fontos biztonsági elemek hiányoznak, vagy géppel nem olvashatóak, biztonsági okok miatt rövidebb fokozatos kivonási időszakot kell meghatározni.
(39)Az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet 29 alkalmazandó az e rendelet alkalmazásával összefüggésben kezelendő személyes adatok tekintetében. Szükség van a kezelt személyes adatokra vonatkozó biztosítékok további pontosítására, különösen a különleges adatok, mint például a biometrikus azonosítók tekintetében. Az érintetteket tájékoztatni kell arról, hogy okmányaikban egy a biometrikus adataikat tartalmazó adathordozó található, ezen belül ennek kontaktmentes hozzáférhetőségéről, valamint a személyazonosító igazolványaikban és tartózkodási okmányaikban megtalálható adatok felhasználásának minden esetéről. Az érintettek számára mindenképpen hozzáférést kell biztosítani a személyazonosító igazolványaikban és tartózkodási okmányaikban kezelt személyes adatokhoz, és hibás vagy hiányos adatok esetében új okmány kiállítása révén biztosítani kell számukra az azok helyesbítéséhez való jogot. Az adathordozónak kiemelten biztonságosnak kell lennie, és hatékony védelmet kell nyújtania a rajta tárolt személyes adatoknak a jogosulatlan hozzáféréssel szemben.
(40)A tagállamoknak felelőseknek kell lenniük a biometrikus adatok megfelelő kezeléséért, az adatok gyűjtésétől azoknak a kiemelten biztonságos adathordozón történő tárolásáig, az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban.
(41)A tagállamoknak különös körültekintéssel kell eljárniuk, amikor külső szolgáltatóval működnek együtt. Az ilyen együttműködés nem zárhatja ki a tagállamnak a személyes adatokkal kapcsolatos kötelezettségek megsértése miatt az uniós vagy a nemzeti jog alapján keletkező felelősségét.
(42)E rendeletben meg kell határozni a személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok adathordozóján tárolt adatok gyűjtésének és tárolásának alapját. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az uniós vagy a nemzeti joggal összhangban, és figyelembe véve a szükségesség és az arányosság elvét, elektronikus szolgáltatások vagy a személyazonosító igazolványokkal vagy tartózkodási okmányokkal kapcsolatos egyéb célok érdekében más adatokat is tároljanak az adathordozón. Az ilyen egyéb adatoknak a kezelését, ezen belül a gyűjtésüket és a lehetséges felhasználási céljaikat az uniós vagy a nemzeti jognak engedélyeznie kell. Minden nemzeti adatot fizikailag vagy logikailag el kell különíteni az e rendeletben említett biometrikus adatoktól, és azokat az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell kezelni.
(43)A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodással 30 összhangban a Bizottságnak leghamarabb az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított hat év elteltével értékelést kell végeznie e rendeletről többek között a meghatározott nyomonkövetési rendelkezések révén gyűjtött információk alapján annak értékelése céljából, hogy milyen tényleges hatásokkal járt a rendelet, és hogy szükség van-e további lépések megtételére. A nyomon követés céljából a tagállamoknak statisztikákat kell gyűjteniük az általuk kiállított személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok számáról.
(44)Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a biztonság megerősítését és az uniós polgárok és a családtagjaik által a szabad mozgás joga gyakorlásának megkönnyítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke vagy hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.
(45)Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(46)Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(47)Ez a rendelet tiszteletben tartja a különösen a Charta által elismert alapvető jogokat és elveket, köztük az emberi méltóságot, a személyi integritáshoz való jogot, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, a törvény előtti egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát, a gyermekek jogait, az idősek jogait, a magán- és a családi élet tiszteletben tartását, a személyes adatok védelméhez való jogot, a szabad mozgás jogát, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot. E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak meg kell felelniük a Chartának.
(48)Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban 31 a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, aki XXXX-án/-én véleményt nyilvánított 32 .
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. fejezet
Tárgy, hatály és fogalommeghatározások
1. cikk
Tárgy
E rendelet megerősíti a tagállamok által állampolgáraik részére kiállított személyazonosító igazolványokra és a tagállamok által az uniós polgárok és azok családtagjai részére a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásához kiállított tartózkodási okmányokra alkalmazandó biztonsági szabályokat.
2. cikk
Hatály
Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:
a)a tagállamok által saját állampolgáraik számára kiállított személyazonosító igazolványok, a 2004/38/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében említettek szerint;
b)a három hónapnál hosszabb ideig a fogadó tagállamban tartózkodó uniós polgárok számára a 2004/38/EK irányelv 8. cikkével összhangban kiállított bejelentkezésről szóló igazolás, valamint az uniós polgárok számára a 2004/38/EK irányelv 19. cikkével összhangban, kérelemre kiállított, huzamos tartózkodási jogot igazoló okmányok;
c)a 2004/38/EK irányelv 10. cikkével összhangban kiállított tartózkodási kártyák az uniós polgárok azon családtagjai számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, valamint a 2004/38/EK irányelv 20. cikkével összhangban kiállított huzamos tartózkodási kártyák az uniós polgárok azon családtagjai számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai.
E rendelet nem alkalmazandó az ideiglenes jelleggel kiállított, hat hónapnál rövidebb érvényességi idejű személyazonosító okmányokra.
II. fejezet
Nemzeti személyazonosító igazolványok
3. cikk
Biztonsági szabályok/formátum/előírások
(1)A tagállamok által kiállított személyazonosító igazolványokat ID-1 formátumban kell kiállítani, és azoknak tartalmazniuk kell egy géppel olvasható vizsgálati zónát. Ezeknek a személyazonosító igazolványoknak az ICAO 9303. sz. dokumentumában meghatározott előírásokon és biztonsági minimumszabályokon kell alapulniuk, és meg kell felelniük az (EU) 2017/1954 rendelettel módosított 1030/2002/EK rendelet mellékletének c), d), f) és g) pontjában meghatározott követelményeknek.
(2)A személyazonosító igazolványokon szereplő adatelemeknek meg kell felelniük az ICAO 9303. sz. dokumentumának ötödik részében meghatározott előírásoknak.
Az első albekezdéstől eltérve, az okmány száma az I. zónába is beilleszthető, és a személy nemének megjelölése nem kötelező.
(3)Az okmányon fel kell tüntetni a „Személyazonosító igazolvány” elnevezést vagy egyéb jól bevált nemzeti elnevezést a kiállító tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein, és a „Személyazonosító igazolvány” szavakat az Unió hivatalos nyelveinek legalább egyikén.
(4)A személyazonosító igazolvány előlapján az igazolványt kiállító tagállam kék négyszögben negatív nyomtatással készített, tizenkét sárga csillaggal körülvett kétbetűs országkódjának kell szerepelnie.
(5)A személyazonosító igazolványoknak magukban kell foglalniuk egy kiemelten biztonságos adathordozót, amely tartalmazza a birtokos arcképmását és két ujjnyomatot interoperábilis digitális formátumban. A biometrikus azonosítók rögzítéséhez a tagállamoknak a C(2021) 3726 bizottsági végrehajtási határozattal 33 módosított (2018)7767 bizottsági végrehajtási határozatban 34 megállapított műszaki előírásokat kell alkalmazniuk.
(6)Az adathordozónak elegendő kapacitással és képességgel kell rendelkeznie az adatok sértetlenségének, hitelességének és titkosságának biztosításához. A tárolt adatoknak kontaktmentesen hozzáférhetőeknek kell lenniük, és azok védelmét a C(2021) 3726 végrehajtási határozattal módosított C(2018) 7767 végrehajtási határozat szerint kell biztosítani. A tagállamok megosztják egymással az adathordozó hitelesítéséhez, valamint az (5) bekezdésben említett biometrikus adatokhoz való hozzáféréshez és az azok ellenőrzéséhez szükséges információkat.
(7)A 12 év alatti gyermekek mentesülhetnek az ujjnyomatadási kötelezettség alól.
A 6 év alatti gyermekek mentesülnek az ujjnyomatadási kötelezettség alól.
Azon személyek, akik az ujjnyomatadásra fizikailag képtelenek, mentesülnek az ujjnyomatadási kötelezettség alól.
(8)Amennyiben szükséges és az elérendő céllal arányban áll, a tagállamok rögzíthetnek olyan, nemzeti használatra szolgáló adatokat és észrevételeket, amelyek nemzeti jogukkal összhangban szükségesek lehetnek. A biztonsági minimumszabályok hatékonysága és a személyazonosító igazolványok határokon átnyúló kompatibilitása ennek eredményeképpen nem csökkenhet.
(9)Ha a tagállamok kettős interfészt vagy különálló adathordozót építenek be a személyazonosító igazolványba, a kiegészítő adathordozónak meg kell felelnie a vonatkozó ISO-szabványoknak, és nem zavarhatja az (5) bekezdésben említett adathordozót.
(10)Ha a tagállamok a személyazonosító igazolványokban elektronikus szolgáltatások – például e-kormányzat és e-üzletvitel – céljaira szolgáló adatokat tárolnak, az ilyen nemzeti adatokat fizikailag vagy logikailag el kell különíteni az (5) bekezdésben említett biometrikus adatoktól.
(11)Ha a tagállamok további biztonsági elemekkel egészítik ki a személyazonosító igazolványokat, ennek eredményeképpen nem csökkenhet az ilyen személyazonosító igazolványok határokon átnyúló kompatibilitása és a biztonsági minimumszabályok hatékonysága.
4. cikk
Az érvényességi idő
(1)A személyazonosító igazolványok érvényességi ideje legalább öt év és legfeljebb tíz év.
(2)Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok a következő érvényességi időket is előírhatják:
a)kevesebb mint öt év a kiskorúak számára kiállított személyazonosító igazolványok esetében;
b)kivételes esetekben kevesebb mint öt év az egyedi és korlátozott körülmények között élő személyek számára kiállított személyazonosító igazolványok esetében, és amennyiben az érvényességi időt az uniós és a nemzeti jognak megfelelően korlátozzák;
c)több mint tíz év a 70 éves vagy annál idősebb személyek számára kiállított személyazonosító igazolványok esetében.
(3)A tagállamok 12 hónapos vagy annál rövidebb érvényességű személyazonosító igazolványt állítanak ki, amennyiben ideiglenesen fizikailag lehetetlen a kérelmező bármelyik ujjáról ujjnyomatot venni.
5. cikk
Fokozatos kivonás
(1)A 3. cikkben meghatározott követelményeknek meg nem felelő személyazonosító igazolványok érvényessége a lejáratuk időpontjában vagy 2031. augusztus 3-ig szűnik meg, attól függően, hogy melyik következik be korábban.
(2)Az (1) bekezdéstől eltérve:
a)azon személyazonosító igazolványok érvényessége, amelyek nem felelnek meg az ICAO 9303. sz. dokumentumának második részében meghatározott biztonsági minimumszabályoknak, vagy amelyek nem tartalmaznak a (3) bekezdésben meghatározott géppel olvasható vizsgálati zónát, a lejáratuk időpontjában vagy 2026. augusztus 3-ig szűnik meg, attól függően, hogy melyik következik be korábban;
b)2021. augusztus 2-án 70 éves vagy annál idősebb személyek számára kiállított, az ICAO 9303. sz. dokumentumának második részében meghatározott biztonsági minimumszabályoknak megfelelő, és a (3) bekezdésben meghatározott géppel olvasható vizsgálati zónával rendelkező személyazonosító igazolványok érvényessége lejáratuk időpontjában szűnik meg.
(3)A (2) bekezdés alkalmazásában géppel olvasható vizsgálati zóna a következők bármelyike:
a)az ICAO 9303. sz. dokumentumának megfelelő, géppel olvasható vizsgálati zóna;
b)bármely más, géppel olvasható vizsgálati zóna, amelyre vonatkozóan a kiállító tagállam közli a benne tárolt információk leolvasásához és megjelenítéséhez szükséges szabályokat.
III. fejezet
Az uniós polgárok tartózkodási okmányai
6. cikk
A feltüntetendő minimális információk
A tagállamok által az uniós polgárok számára kiállított tartózkodási okmányoknak legalább a következőket fel kell tüntetniük:
a)az okmány elnevezése az érintett tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein, és az Unió hivatalos nyelveinek legalább egyikén;
b)egyértelmű hivatkozás arra, hogy az okmányt a 2004/38/EK irányelvnek megfelelően, uniós polgár részére állították ki;
c)az okmány száma;
d)a birtokos neve (családi név és utónév (utónevek));
e)a birtokos születési ideje;
f)a 2004/38/EK irányelv 8. és 19. cikkével összhangban kiállított, a bejelentkezésről szóló igazolásokon és a huzamos tartózkodási jogot igazoló okmányokon feltüntetendő információk;
g)a kiállító hatóság;
h)az előlapon az okmányt kiállító tagállam kék négyszögben negatív nyomtatással készített, tizenkét sárga csillaggal körülvett kétbetűs országkódja.
Ha egy tagállam úgy dönt, hogy ujjnyomatot vesz, a 3. cikk (7) bekezdése megfelelően alkalmazandó.
IV. fejezet
Tartózkodási kártya azon családtagok számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai
7. cikk
Egységes formátum
(1)Amikor a tagállamok tartózkodási kártyákat állítanak az uniós polgárok azon családtagjai számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, ugyanazt a formátumot alkalmazzák, mint amelyet az (EU) 2017/1954 rendelettel módosított és a C(2021) 3726 végrehajtási határozattal módosított C(2018)7767 végrehajtási határozattal végrehajtott 1030/2002/EK rendelet meghatároz.
(2)Az (1) bekezdéstől eltérve, a kártyán fel kell tüntetni a „Tartózkodási kártya” vagy a „Huzamos tartózkodási kártya” elnevezést. A tagállamoknak jelölniük kell, hogy ezeket az okmányokat a 2004/38/EK irányelvvel összhangban uniós polgár családtagja részére állították ki. E célból a tagállamok az „uniós polgár 2004/38/EK irányelv 10. cikke szerinti családtagja”, vagy az „uniós polgár 2004/38/EK irányelv 20. cikke szerinti családtagja” szabványos kódot használják a [10]-es adatmezőben az (EU) 2017/1954 rendelettel módosított 1030/2002/EK rendelet mellékletében említettek szerint.
(3)A tagállamok a nemzeti jogukkal összhangban rögzíthetnek nemzeti használatra szolgáló adatokat. Az ilyen adatok rögzítésekor és tárolásakor a tagállamok tiszteletben tartják az (EU) 2017/1954 rendelettel módosított 1030/2002/EK rendelet 4. cikkének második bekezdésében meghatározott előírásokat.
8. cikk
A meglévő tartózkodási kártyák fokozatos kivonása
(1)Az uniós polgárok valamelyik tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtagjai azon tartózkodási kártyáinak érvényessége, amelyek nem felelnek meg a 7. cikk követelményeinek, a lejáratuk időpontjában vagy 2026. augusztus 3-ig szűnik meg, attól függően, hogy melyik következik be korábban.
(2)Az (1) bekezdéstől eltérve, az uniós polgárok valamelyik tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtagjai azon tartózkodási kártyái, amelyek nem felelnek meg az ICAO 9303. sz. dokumentumának második részében meghatározott biztonsági minimumszabályoknak, vagy amelyek nem tartalmaznak az ICAO 9303. sz. dokumentumának harmadik részében meghatározott, géppel olvasható vizsgálati zónát, érvénytelenek.
V. fejezet
Közös rendelkezések
9. cikk
Kapcsolattartó pont
(1)Mindegyik tagállam kijelöl legalább egy központi hatóságot kapcsolattartó pontként e rendelet végrehajtására. Amennyiben egy tagállam egynél több központi hatóságot jelölt ki, meg kell jelölnie, hogy az említett hatóságok közül e rendelet végrehajtásában melyik lesz a kapcsolattartó pont. A tagállam közli e hatóság nevét a Bizottsággal és a többi tagállammal. Ha egy tagállam az általa kijelölt hatóságot módosítja, erről tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.
(2)A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolattartó pontok ismerjék a vonatkozó, az (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 35 meghatározott egységes digitális kapuban foglalt uniós szintű információs és segítségnyújtó szolgáltatásokat, és képesek legyenek együttműködni az ilyen szolgáltatásokkal.
10. cikk
A biometrikus azonosítók gyűjtése
(1)A biometrikus azonosítók gyűjtését kizárólag a személyazonosító igazolványok és a tartózkodási kártyák kiállításáért felelős hatóságok által kijelölt szakképzett és kellően felhatalmazott személyzet végezheti a személyazonosító igazolványok tekintetében a 3. cikk (5) bekezdésében, a tartózkodási kártyák tekintetében pedig a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott, kiemelten biztonságos adathordozóba történő beillesztés céljából. Az első mondattól eltérve, az ujjnyomatokat kizárólag az említett hatóságok szakképzett és kellően felhatalmazott személyzete gyűjtheti be, kivéve abban az esetben, amikor a kérelmet a tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainál nyújtják be.
Annak biztosítása érdekében, hogy a biometrikus azonosítók egyezzenek a kérelmező személyazonosságával, a kérelmezőnek minden egyes kérelem esetében legalább egyszer személyesen meg kell jelennie a kiállítási eljárás során.
(2)A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a biometrikus azonosítók gyűjtése tekintetében megfelelő és hatékony eljárások álljanak rendelkezésre, amely eljárások megfelelnek a Chartában, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben, valamint az Egyesült Nemzetek gyermekjogi egyezményében meghatározott jogoknak és elveknek.
Amennyiben nehézségekkel jár a biometrikus azonosítók gyűjtése, a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő eljárások álljanak rendelkezésre az érintett személy méltóságának tiszteletben tartása érdekében.
(3)Hacsak az uniós vagy a nemzeti jog adatkezelés céljából ezt nem írja elő, a személyazonosító igazolványok vagy tartózkodási okmányok megszemélyesítésének céljából tárolt biometrikus azonosítókat kiemelten biztonságos módon, csak az okmány átvételének időpontjáig, de minden esetben legfeljebb a kiállítástól számított 90 napig lehet tárolni. Ezen időszakot követően ezeket a biometrikus azonosítókat azonnal törölni kell vagy meg kell semmisíteni.
11. cikk
A személyes adatok védelme és a felelősség
(1)Az (EU) 2016/679 rendelet sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak az e rendelet alkalmazásában gyűjtött és tárolt adatok biztonságáról, sértetlenségéről, hitelességéről és titkosságáról.
(2)E rendelet alkalmazásában a személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok kiállításáért felelős hatóságok az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének (7) bekezdésében említett adatkezelőnek tekintendők, és felelősek a személyes adatok kezeléséért.
(3)A tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok teljes körűen gyakorolhassák feladataikat az (EU) 2016/679 rendeletben említettek szerint, beleértve az összes személyes adathoz és az összes szükséges információhoz való hozzáférést, valamint az illetékes hatóságok bármely helyiségéhez vagy adatkezelő berendezéséhez való hozzáférést.
(4)A külső szolgáltatókkal való együttműködés nem zárja ki a tagállamnak a személyes adatokkal kapcsolatos kötelezettségek megsértése miatt az uniós vagy a nemzeti jog alapján keletkező felelősségét.
(5)A személyazonosító igazolvány vagy a tartózkodási okmány géppel olvasható formátumú információt csak e rendelettel és a kiállító tagállam nemzeti jogával összhangban tartalmazhat.
(6)A személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok adathordozóján tárolt biometrikus adatok kizárólag az uniós és nemzeti jog alapján, az alábbiak ellenőrzése céljából használhatók fel:
a)a személyazonosító igazolvány vagy a tartózkodási okmány hitelessége;
b)az okmány birtokosának személyazonossága közvetlenül hozzáférhető, összehasonlítható jellemzők segítségével, amennyiben a személyazonosító igazolvány vagy a tartózkodási okmány bemutatását jogszabály írja elő.
Az adathordozón tárolt két ujjnyomathoz kizárólag az illetékes nemzeti hatóságok és az uniós ügynökségek kellően felhatalmazott személyzete férhet hozzá.
12. cikk
Nyomon követés
(1)A Bizottság [egy évvel e rendelet hatálybalépését követően] részletes programot határoz meg e rendelet kimeneteinek, eredményeinek és hatásának nyomon követésére, beleértve az alapvető jogokra gyakorolt hatását is.
(2)A nyomonkövetési program meghatározza az adatok és az egyéb szükséges bizonyítékok gyűjtésének módjait és gyakoriságát. Meghatározza a Bizottság és a tagállamok által az adatok és az egyéb bizonyítékok gyűjtése és elemzése érdekében teendő intézkedéseket.
(3)A tagállamok biztosítják a Bizottság számára az ilyen nyomon követéshez szükséges adatokat és egyéb bizonyítékokat.
13. cikk
Értékelés
(1)A Bizottság leghamarabb [hat évvel a rendelet hatálybalépését követően]-án/-én elvégzi e rendelet értékelését, és a főbb megállapításokról jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentés különösen a következőkre összpontosít:
a)e rendelet alapvető jogokra gyakorolt hatása;
b)az uniós polgárok mobilitása;
c)a biometrikus ellenőrzés hatékonysága az úti okmányok biztonságának biztosításában;
d)a személyazonosító igazolványok kinézetének esetleges további harmonizációja.
(2)A tagállamok és az illetékes uniós ügynökségek megküldik az említett jelentések elkészítéséhez szükséges információkat a Bizottságnak.
14. cikk
További technikai előírások
(1)Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikk a) és c) pontjában említett személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok megfeleljenek a jövőbeni biztonsági minimumszabályoknak, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén további technikai előírásokat állapít meg a következőkre vonatkozóan:
a)további biztonsági jellemzők és követelmények, ideértve a hamisítás és utánzás elleni emelt szintű előírásokat;
b)a 3. cikk (5) bekezdésében említett biometrikus jellemzők adathordozójára és biztonságára vonatkozó műszaki előírások, beleértve a jogosulatlan hozzáférés megelőzését és a hitelesítés megkönnyítését is;
c)az arcképmás és az ujjnyomatok minőségére és közös műszaki előírásokra vonatkozó követelmények.
Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(2)A 15. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban olyan döntés is hozható, hogy az e cikkben említett előírásoknak titkosaknak kell lenniük és azokat nem lehet nyilvánosságra hozni. Ebben az esetben ezeket csak a tagállamok által kijelölt, a nyomtatásért felelős szervek, valamint a tagállamok vagy a Bizottság által kellően felhatalmazott személyek számára kell rendelkezésre bocsátani.
(3)Minden tagállam kijelöl egy szervet, amely a személyazonosító igazolványok nyomtatásáért felelős, és egy szervet, amely az uniós polgárok családtagjai tartózkodási kártyájának nyomtatásáért felelős, és közli e szervek nevét a Bizottsággal és a többi tagállammal. A tagállamoknak jogukban áll megváltoztatni e kijelölt szerveket, és erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a többi tagállamot.
A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy a személyazonosító igazolványok és az uniós polgárok családtagjai tartózkodási kártyáinak nyomtatásáért egyetlen felelős szervet jelölnek ki, és e szerv nevét közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal.
Két vagy több tagállam egyetlen közös szervet is kijelölhet az említett célból, és erről tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.
15. cikk
Bizottsági eljárás
(1)A Bizottságot a 1683/95/EK rendelet 6. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.
(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.
16. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök
