EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.7.11.
COM(2023) 427 final
2023/0253(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról és az (EU) 2019/861 határozat hatályon kívül helyezéséről
INDOKOLÁS
1.A javaslat tárgya
E javaslat tárgya a Délkelet‑atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) 2024 és 2028 között tartandó ülésein az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések tervezett elfogadásával kapcsolatban az Unió nevében képviselendő álláspont meghatározásáról szóló határozat.
2.A javaslat háttere
2.1.Az Atlanti‑óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezmény
Az Atlanti‑óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezmény (SEAFO-egyezmény) célja a SEAFO létrehozása révén biztosítani az egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásainak hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását. Az egyezmény 2003. április 13-án lépett hatályba.
Az Unió a SEAFO-egyezmény részes fele, mivel a 2002/738/EK tanácsi határozat útján jóváhagyta azt.
2.2.A Délkelet‑atlanti Halászati Szervezet bizottsága
A Délkelet‑atlanti Halászati Szervezet bizottsága (SEAFO-bizottság) az a szerv, amely SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen található halászati erőforrások kezeléséért és védelméért felel. Olyan állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogad el, amelyek biztosítják az egyezmény hatálya alá tartozó halállományok hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását.
A SEAFO-bizottság tagjaként az Unió részvételi és szavazati joggal is rendelkezik a határozathozatali folyamatban. A SEAFO-bizottság konszenzussal hozza meg határozatait.
2.3.A SEAFO-bizottság határozatai
Az illetékessége alá tartozó halászati tevékenységek vonatkozásában a SEAFO-bizottság a szerződő felekre nézve kötelező erejű állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogadhat el.
A SEAFO-egyezmény 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban az intézkedések 60 nappal azután lépnek hatályba, hogy a SEAFO értesíti azokról a szerződő feleket, kivéve ha egy szerződő fél arról értesíti a bizottságot, hogy képtelen elfogadni egy intézkedést. Ebben az esetben a szóban forgó intézkedés nem kötelező az adott szerződő félre nézve.
3.Az Európai Unió nevében képviselendő álláspont
A regionális halászati gazdálkodási szervezetek éves ülésein az Unió nevében képviselendő álláspont kialakítása jelenleg egy kétlépcsős eljárásban történik. Az uniós álláspont alapelveit több évre szólóan rögzíti egy tanácsi határozat. Ezt az álláspontot az egyes éves ülésekre informális bizottsági dokumentumok aktualizálják, melyeket a Tanácsnak jóvá kell hagynia.
A SEAFO vonatkozásában ezt a megközelítést a 2019. május 14-i (EU) 2019/861 tanácsi határozat hajtotta végre, amely meghatározza a 2019–2023-as időszakban a SEAFO-ban képviselendő uniós álláspontot. A határozat általános elveket tartalmaz, de a lehetséges mértékben figyelembe veszi a SEAFO sajátosságait is. Ezen túlmenően a tagállamok által kifejezett kérésnek megfelelően a határozat rendelkezik az uniós álláspont évenkénti meghatározására szolgáló szokásos eljárásról.
Az (EU) 2019/861 tanácsi határozat az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott új közös halászati politika alapelveit követte, figyelembe véve a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményben megfogalmazott célkitűzéseket is. Ezenkívül összhangba hozta az uniós álláspontot a Lisszaboni Szerződéssel.
Az (EU) 2019/861 tanácsi határozat előírja, hogy a 2024-es éves ülés előtt értékelni kell és megfelelő esetben felül kell vizsgálni az Unió álláspontját. Ezért ez a javaslat meghatározza a SEAFO keretében a 2024–2028-as időszakban képviselendő uniós álláspontot, és ezáltal felváltja az (EU) 2019/861 tanácsi határozatot.
E javaslat a halászat kapcsán figyelembe veszi az európai zöld megállapodást, nevezetesen a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos, valamint a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiát. Figyelembe veszi továbbá a műanyagokkal kapcsolatos stratégiát és a szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervet is. Szintén tekintettel van a nemzetközi óceánpolitikai irányításról szóló közös közleményre.
4.Jogalap
4.1.Eljárási jogalap
4.1.1.Általános elvek
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (9) bekezdése határozatok elfogadásáról rendelkezik „a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat”.
A „joghatással bíró jogi aktus” fogalmába beletartoznak a kérdéses szervet szabályozó nemzetközi jog szabályai szerint joghatással bíró jogi aktusok. Ezenfelül a fogalom magába foglalja azokat az eszközöket is, melyek a nemzetközi jog szerint nem bírnak kötelező erővel, de „meghatározó módon befolyásolják az uniós jogalkotó által [...] elfogadott szabályozás tartalmát”.
4.1.2.A jelen esetre történő alkalmazás
A SEAFO-bizottságot megállapodás, nevezetesen a SEAFO-egyezmény hozta létre.
A SEAFO-bizottság által elfogadandó jogi aktusok joghatással bíró jogi aktusok. A SEAFO-egyezmény 23. cikkének megfelelően a tervezett jogi aktusok a nemzetközi jog szerint kötelező érvényűek lesznek, és meghatározó módon befolyásolhatják az uniós szabályozás és azon belül a következő jogszabályok tartalmát:
·a Tanács 1005/2008/EK rendelete a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról;
·a Tanács 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról; valamint
·az Európai Parlament és a Tanács 2017. december 12-i (EU) 2017/2403 rendelete a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről.
A tervezett jogi aktusok nem egészítik ki és nem módosítják a SEAFO-egyezmény intézményi keretét.
Ezért a javasolt határozat eljárási jogalapja az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése.
4.2.Anyagi jogalap
4.2.1.Általános elvek
Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozat anyagi jogalapja elsősorban azon tervezett jogi aktus célkitűzésétől és tartalmától függ, amellyel kapcsolatban az Unió nevében képviselendő álláspont meghatározásra kerül. Amennyiben az említett jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik pusztán járulékos jellegű, az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozatot egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani.
4.2.2.A jelen esetre történő alkalmazás
A tervezett jogi aktus elsődleges célkitűzése és tartalma a halászattal kapcsolatos. Az 1380/2013/EU rendelet az a jogalap, amely meghatározza az ebben az álláspontban érvényesítendő elveket.
Ezért a javasolt határozat anyagi jogalapja az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdése. A határozat felváltja a 2019–2023-as időszakra vonatkozó (EU) 2019/861 tanácsi határozatot.
4.3.Következtetés
A javasolt határozat jogalapja az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdése, összefüggésben az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdésével.
2023/0253 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról és az (EU) 2019/861 határozat hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben 218. cikke (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)Az Unió a 2002/738/EK tanácsi határozat útján megkötötte az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményt (a továbbiakban: a SEAFO-egyezmény), amely létrehozta a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetet (a továbbiakban: a SEAFO).
(2)A SEAFO-bizottság felel azon intézkedések elfogadásáért, amelyek a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen található halászati erőforrások hosszú távú megőrzését és fenntartható hasznosítását hivatottak biztosítani. Ezen intézkedések kötelezővé válhatnak az Unióra nézve.
(3)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az Uniónak biztosítania kell, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, irányításuk pedig összhangban legyen a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hozzájáruljon az élelmiszer-ellátás biztosításához. A rendelet azt is előírja, hogy az Uniónak a halászati gazdálkodásban az elővigyázatossági megközelítést kell alkalmaznia, és törekednie kell annak biztosítására, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és a maximális fenntartható hozamot biztosító szint felett tartsa a halászott fajok állományát. Rögzíti továbbá, hogy az Uniónak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állománygazdálkodási és -védelmi intézkedéseket kell hoznia, támogatnia kell a tudományos ismeretek elmélyítését és a tudományos szakvélemények kidolgozását, valamint fokozatosan fel kell számolnia a visszadobás gyakorlatát, és elő kell mozdítania az olyan halászati módszerek alkalmazását, amelyek hozzájárulnak a szelektívebb halászathoz és a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerüléséhez és csökkentéséhez, valamint a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra csekély hatást gyakorló halászathoz. Emellett az 1380/2013/EU rendelet kifejezetten előírja, hogy az Uniónak e célkitűzésekkel és elvekkel összhangban kell folytatnia külső halászati politikáját.
(4)A biológiai sokféleséggel, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos, valamint a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiákkal összhangban alapvető fontosságú a természet védelme és az ökoszisztémák romlásának visszafordítása. Az éghajlatváltozásból és a biológiai sokféleség csökkenéséből eredő kockázatok nem veszélyeztethetik az egészséges tengeri ökoszisztémák által a halászok, a part menti közösségek és általában az emberiség számára nyújtott áruk és szolgáltatások elérhetőségét.
(5)A műanyagokra vonatkozó stratégia konkrét intézkedéseket említ a műanyagok mennyiségének és a tengerszennyezésnek a csökkentésére, valamint a tengeren elveszített vagy szándékosan hátrahagyott halászeszközök számának mérséklésére. A szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv a tengerbe jutó műanyaghulladék mennyiségének 50 %-os és a környezetbe jutó mikroműanyagok mennyiségének 30 %-os csökkentését irányozza elő.
(6)A nemzetközi óceánpolitikai irányításról szóló közös közlemény értelmében a tengeri biológiai sokféleség védelme és megőrzése az EU külső tevékenységének kulcsfontosságú prioritása. Az EU pedig világszerte a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és halászati szervek legjelentősebb szereplője. E szerepében az EU előmozdítja a halállományok fenntarthatóságát és a megalapozott tudományos szakvéleményeken alapuló átlátható döntéshozatalt, valamint fokozza a tudományos kutatást és erősíti a megfelelést.
(7)Helyénvaló meghatározni a SEAFO-bizottság 2024–2028-as időszakban tartandó ülésein az Unió nevében képviselendő álláspontot, mivel a SEAFO állományvédelmi és végrehajtási intézkedései kötelező érvényűek lehetnek az Unióra nézve, és meghatározó módon befolyásolhatják az uniós szabályozás, nevezetesen az 1005/2008/EK tanácsi rendelet, az 1224/2009/EK tanácsi rendelet; és az (EU) 2017/2403 európai parlamenti és tanácsi rendelet tartalmát.
(8)A SEAFO-bizottság ülésein az Unió nevében jelenleg képviselendő álláspontot az (EU) 2019/861 tanácsi határozat írja elő. Az említett határozatot helyénvaló hatályon kívül helyezni és felváltani egy új, a 2024–2028-as időszakra vonatkozó határozattal.
(9)Tekintettel a SEAFO illetékességi területén található halászati erőforrások folyamatosan változó természetére, valamint arra, hogy ennek ismeretében az uniós álláspont kialakításánál figyelembe kell venni az új fejleményeket – ideértve a SEAFO ülései előtt vagy alatt előterjesztett új tudományos adatokat és egyéb releváns információkat –, meg kell állapítani a 2024–2028-as időszakra az Unió álláspontjának évenkénti kialakítását szolgáló eljárást. Ezen álláspontnak összhangban kell lennie az uniós intézmények közötti jóhiszemű együttműködésnek a Szerződés 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elvével,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) bizottságának ülésein az Unió nevében képviselendő álláspontot e határozat I. melléklete határozza meg.
2. cikk
A SEAFO-bizottság ülésein képviselendő uniós álláspont évenkénti meghatározását a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.
3. cikk
Az I. mellékletben szereplő uniós álláspontot a Tanács legkésőbb a SEAFO-bizottság 2029-es éves üléséig értékeli, és – adott esetben – felülvizsgálja a Bizottság javaslata alapján.
4. cikk
Az (EU) 2019/861 határozat hatályát veszti.
5. cikk
Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök