EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.5.31.

COM(2023) 280 final

2023/0169(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az intézkedések elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről

{SEC(2023) 208 final} - {SWD(2023) 154 final} - {SWD(2023) 155 final} - {SWD(2023) 156 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az EU célja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása, fenntartása és továbbfejlesztése, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása.

Az EU-ban folyamatosan nő azoknak a felnőtteknek a száma, akik személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket (a továbbiakban: felnőttek). Ez a népesség elöregedésének és az életkorral összefüggő betegségek ebből következő előfordulásának, valamint a fogyatékossággal élő személyek növekvő számának tudható be. E személyek a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti jogszabályaitól függően bíróság vagy közigazgatási hatóság határozata révén védelmi intézkedés hatálya alá helyezhetők, vagy az általuk előzetesen (a „képviseleti jogkör” révén) az érdekeik kezelésére kijelölt harmadik fél támogathatja őket.

A döntéshozataluk során támogatásra szoruló felnőttek növekvő száma, valamint az EU-n belüli mobilitás térnyerése számos olyan kérdést vet fel, amelyekkel a felnőttek határokon átnyúló helyzetekben szembesülnek. Előfordulhat például, hogy a felnőtteknek egy másik országban található vagyonukat vagy ingatlanukat kell kezelniük, sürgősségi vagy tervezett orvosi ellátásban kell részesülniük, vagy különböző okokból másik országba kell költözniük. Statisztikák hiányában az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok által védelmi intézkedés hatálya alá helyezett, határokon átnyúló helyzetben lévő felnőttek száma az EU-ban a becslések szerint 145 000 és 780 000 közé tehető 1 . 

Ezekben a határokon átnyúló helyzetekben a felnőttek a tagállamok összetett és néha egymásnak ellentmondó nemzetközi magánjogi szabályaival szembesülnek. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy melyik bíróság vagy más, a védelmi intézkedések meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóság (a továbbiakban: hatóság) rendelkezik joghatósággal, melyik jog alkalmazandó az ügyükre, és hogyan lehet elismertetni vagy érvényre juttatni a külföldön hozott határozatot vagy ott létesített képviseleti jogkört. Ez olyan helyzetekhez vezet, amelyek során a felnőttek, családtagjaik és képviselőik jelentős jogbizonytalanságot tapasztalnak az ügyükre alkalmazandó szabályok, valamint az általuk követendő eljárások és alaki követelmények tekintetében. Annak biztosítása érdekében, hogy határokon átnyúlóan továbbra is védelemben részesüljenek, vagy hogy külföldön is élhessenek jogaikkal, gyakran hosszú és költséges eljárásokon kell átesniük. Egyes esetekben a védelmüket és a képviselőjükre ruházott jogkört végső soron nem ismerik el sem a külföldi bíróságok, sem a nem bírósági szereplők, például bankok, egészségügyi személyzet vagy ingatlanügynökök.

A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia égisze alatt elfogadták a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezményt (a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény), amely foglalkozik e nehézségek némelyikével. Az egyezmény átfogó szabályokat fektet le a nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra, a védelmi intézkedések elismerésére és végrehajtására vonatkozóan, valamint rendelkezik a képviseleti jogkörökről is. Emellett együttműködési mechanizmusokat határoz meg azon országok hatóságai és központi hatóságai között, amelyek megerősítették az egyezményt (a szerződő felek). Ez az egyezmény általános megítélés szerint hatékony nemzetközi magánjogi eszköz, amely globális szinten megfelel a célnak.

A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménynek a tagállamok és a többi ország általi megerősítése elengedhetetlen az egyezmény hatékony működéséhez. Az egyezménynek azonban jelenleg csak 12 tagállam részes fele.

Az EU-nak régóta célja, hogy mindegyik tagállam megerősítse a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt (vagy csatlakozzon ahhoz). Az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2008 óta kifejezetten támogatja a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt. Az Európai Parlament aktívan támogatta nemcsak azt, hogy valamennyi tagállam megerősítse az egyezményt, hanem az egyezmény kiegészítéseként egy lehetséges uniós jogalkotási kezdeményezést is a felnőttek védelme terén.

Uniós szinten több mint 20 rendeletet fogadtak el a nemzetközi magánjogi szabályok harmonizálása érdekében, és ennek eredményeként a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés számos akadályát felszámolták a kölcsönös bizalom elve alapján. Nincs azonban olyan eszköz, amely szabályozná a tagállamok között a felnőttek védelme terén folytatott igazságügyi együttműködést.  

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

Ez a javaslat egy csomag része, amely egy tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatot is tartalmaz – a tanácsi határozat felhatalmazná azt a 14 tagállamot, amely az egyezménynek nem szerződő fele, hogy az Európai Unió érdekében váljanak a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény részes felévé.

A javaslat közös nemzetközi magánjogi szabályokat határoz meg az EU-ban, amelyeket a tagállami hatóságok az egyezmény részes feleinek minősülő nem uniós országokkal szemben alkalmaznak. Ez erősíteni fogja a felnőttek jogait az EU határain túl is.

A tagállamok közötti kapcsolatokat illetően ez a rendeletjavaslat átveszi a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben foglalt, a joghatóságról és az alkalmazandó jogról szóló szabályokat azáltal, hogy közvetlenül hivatkozik az egyezmény megfelelő rendelkezéseire. Más területeken a rendeletjavaslat az egyezményre építve tovább egyszerűsíti annak szabályait, és javítja a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságát. Az EU-n belüli további egyszerűsítést és jobb együttműködést ezenkívül elősegíti több digitalizált eszköznek és az európai képviseleti igazolásnak a rendelet révén történő bevezetése is.

A javasolt rendelet hozzáadott értéke tehát abban van, hogy az EU-beli viszonyokra is tekintettel egyszerűsíti és korszerűsíti az egyezményben foglalt szabályokat, valamint megerősíti a tagállamok közötti együttműködést a felnőttek védelme terén. Míg az egyezményben foglalt szabályok célja általában az eltérő jogrendszerekkel rendelkező országok általi alkalmazás globális szinten, és különösen a felnőttek védelme, a rendelet észszerűbb szabályokat és szorosabb együttműködést hozhatna létre a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve alapján, hasznosítva a határokon átnyúló polgári igazságszolgáltatás más területeinek harmonizálásával kapcsolatos tapasztalatokat az EU-ban.

Ebből következik, hogy a javasolt rendelet a tagállamok között lenne alkalmazandó, míg a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény azoknak a nem uniós országoknak a viszonylatában, amelyek az egyezmény szerződő felei. Előfordulhat, hogy az EU-ban az érintett felnőtteknek kapcsolatai vannak a tagállamokkal és a nem uniós országokkal is (például ingatlantulajdonnal rendelkeznek ott vagy személyes kapcsolataik vannak). Ezért a felnőttek nemzetközi helyzetekben való védelmének biztosításához elengedhetetlen egy koherens nemzetközi magánjogi keret, amely mind az EU-ban, mind pedig az egyezményben részes nem uniós országok vonatkozásában alkalmazandó a felnőttek védelmére.

A rendeletjavaslat és a tanácsi határozatra irányuló javaslat kiegészítik egymást, ezért együtt kerülnek előterjesztésre.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

Az EU és tagállamai részes felei a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, amely 2006-os elfogadása óta a fogyatékossággal élő személyek jogainak nemzetközi sarokköve.

A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben megállapított szabályoknak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt jogokkal való összhangját és kedvező egymásra hatásukat több alkalommal elismerték. Például a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó által megrendelt jogi tanulmány 2 , valamint a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó különleges előadó és az összes emberi jog időskorúak általi gyakorlásával foglalkozó független szakértő ezzel kapcsolatos együttes nyilatkozata tisztázta a kérdést annak megállapításával, hogy a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény elegendő teret hagy az értelmezésnek és a gyakorlati fejlesztéseknek, és változhat úgy, hogy tükrözze a nemzeti jogszabályok korszerűsítését.

Emellett 2021 márciusában az Európai Bizottság elfogadta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiát (2021–2030). A Bizottság arra törekszik, hogy a stratégia révén javítsa a fogyatékossággal élő személyek életét Európában és világszerte egyaránt. A stratégia különösen a fogyatékossággal élő személyek igazságszolgáltatáshoz, jogvédelemhez, szabadsághoz és biztonsághoz való hozzáférésének javításával foglalkozik. A stratégia egyik célkitűzése a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény végrehajtása a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban. E célból 2021-ben jogi tanulmány készült, amely arra a következtetésre jutott, hogy a felnőttek határokon átnyúló védelmére irányuló uniós kezdeményezés védené a fogyatékossággal élő személyek jogait, akiknek érdekeik védelméhez támogatásra van szükségük. A jogi tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény megerősítése mellett az EU-n belüli igazságügyi együttműködést javító és egyszerűsítő uniós rendelet jelentősen javítaná a felnőttek jogait.

Ez a javaslat jelentős előrelépést jelent a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített autonómiához való jog tiszteletben tartása terén, mivel jelentősen megkönnyíti a felnőtt által előzetesen biztosított képviseleti jogkörök határokon átívelő alkalmazását akkor, amikor a felnőtt nem lesz abban a helyzetben, hogy megvédje érdekeit. A javasolt jogszabály különösen a közokiratok elfogadását írja elő annak érdekében, hogy mielőbb elismerjék azok bizonyító erejét az EU-ban, és európai képviseleti igazolást hoz létre annak érdekében, hogy a képviselők határokon átnyúlóan is könnyen bizonyítani tudják jogköreik jellegét és mértékét.

Végezetül ez a javaslat az igazságügyi együttműködés digitalizálására irányuló korábbi bizottsági kezdeményezésekre is épít. 2020. december 2-i közleményében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a határokon átnyúló uniós együttműködésben alapértelmezett opcióvá teszi a digitális csatornákat. A Bizottság 2021. december 1-jén javaslatot terjesztett elő az igazságügyi együttműködés digitalizálására a polgári és büntetőügyekben meglévő jogi eszközök teljes körű digitalizálása érdekében. A felnőttek védelme területének digitalizálása érdekében ez a rendeletjavaslat a digitalizációról szóló javaslatra épül.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén az uniós hatáskör jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (2) bekezdése, amely ezért e rendeletjavaslat jogalapja.

Ezzel szemben az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése, amely a határokon átnyúló vonatkozású családjogi kérdésekről rendelkezik, nem alkalmazandó, mivel a felnőttek határokon átnyúló védelme nem családjogi kérdés.

Az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „családjog” fogalmát a tagállamok nemzeti jogszabályaiban szereplő meghatározástól függetlenül, önállóan kell értelmezni. Az uniós jogalkotó eddig meglehetősen megszorítóan értelmezte a fogalmat, és azt a családi kapcsolatokra – például a házassági ügyekre, a szülői felelősségre vagy a tartási kötelezettségekre – vonatkozó szabályokra korlátozta. Az öröklési ügyekről szóló 650/2012/EU rendeletet 3 például nem tekintették családjogi kérdésnek, és azt az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése alapján fogadták el. 

Nem ritka, hogy a felnőttek a családtagok által nyújtott védelemben részesülnek. Egyes tagállamokban a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek jogi védelmét ex lege a házastársra vagy családtagokra ruházzák rá. A felnőtt családja azonban – ha a felnőttnek van családja – csupán egyike azoknak a szempontoknak, amelyeket a védelem biztosítása érdekében figyelembe kell venni. A családtagok közreműködése nem szükséges elem vagy a nemzetközi magánjog által szabályozott elem. Ehelyett a felnőttek védelme terén a kulcsfontosságú kérdés a felnőttek méltósághoz, egyéni autonómiához, megkülönböztetésmentességhez és társadalmi befogadáshoz való jogának támogatása és megőrzése, családi kapcsolatoktól függetlenül.

Végül meg kell jegyezni, hogy sem ez a javaslat, sem a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény nem tartalmaz utalást a családi kapcsolatokra (például „szülő”, „gyermekek” vagy „házastárs”), ellentétben a családjogi kérdéseket szabályozó rendeletekkel.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

Uniós kezdeményezéssel jobban megvalósítható az a szakpolitikai célkitűzés, hogy a felnőttek védelmének határokon átnyúló eseteiben valamennyi tagállamra alkalmazandó hatékony és harmonizált nemzetközi magánjogi szabályrendszer álljon rendelkezésre.  

A felnőttek által a határokon átnyúló helyzetekben tapasztalt jelenlegi problémák eredendően uniós dimenziójúak, mivel határokon átnyúló jellegűek, és érintik a felnőttek alapvető jogait és a szabad mozgáshoz való jogukat. A nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra és az elismerésre vonatkozó szabályok határokon átnyúló összefüggésben alkalmazandók, és így ezekben az esetekben legalább két ország érintett. A felnőttek védelme terén egymásnak ellentmondó vagy eltérő nemzetközi magánjogi szabályok számos kérdést vetnek fel az EU-ban a határokon átnyúló helyzetekben, mint például a felnőttek védelmének megszűnése, a külföldi intézkedések el nem ismerése, további bírósági eljárások vagy a felnőtt akaratának és preferenciáinak figyelmen kívül hagyása. A tagállamok külön-külön nem tudnák kielégítően megoldani ezeket a problémákat.

Hasonlóképpen, az igazságügyi együttműködés korszerűsítéséhez és digitalizálásához harmonizált szabályok alkalmazására (például a határokon átnyúló eljárásokat egyszerűsítő egységes formanyomtatványokra) és interoperábilis eszközök (formanyomtatványok, szoftverek, nyilvántartások stb.) használatára van szükség, amelyeket csak uniós szinten lehet kifejleszteni.

•Arányosság

E javaslat célja a felnőttek alapvető jogainak védelme, a felnőttek védelmével kapcsolatos, határokon átnyúló eljárások hatékonyságának és gyorsaságának javítása, valamint a jogbiztonság és a kiszámíthatóság erősítése a határokon átnyúló ügyletekben. Ennek érdekében a javaslat harmonizálja a nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra, a védelmi intézkedések elismerésére és végrehajtására, valamint a közokiratok elfogadására vonatkozó tagállami szabályokat. Olyan szabályokat is meghatároz, amelyek valamennyi tagállamban érvényre juttatják a képviseleti jogköröket. Végezetül olyan eszközök kidolgozását írja elő, amelyek javítják és felgyorsítják a tagállamok közötti együttműködést ezen a területen. 

A javaslat nem lépi túl a célkitűzései eléréséhez szükséges mértéket.

Nem avatkozik be például a korlátozottan cselekvőképes felnőtteknek nyújtott támogatásra vonatkozó nemzeti szabályokba; csak a joghatósági összeütközésekre, a kollíziókra, illetve a külföldi intézkedések vagy dokumentumok határokon átnyúló helyzetekben történő elismerésére vonatkozik.

Ezenkívül az e javaslatban bevezetett európai képviseleti igazolás opcionális, és nem helyettesíti a képviseletet igazoló egyenértékű nemzeti dokumentumokat.

A javaslat előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre nyilvántartást az intézkedésekről és a képviseleti jogkörökről, és kapcsolják össze azt más tagállamok nyilvántartásaival. Ennek célja annak biztosítása, hogy a felnőttek a határokon átnyúló esetekben is védelmet élvezzenek, és hogy az EU-ban mindenütt érvényesüljön az egyéni autonómiához való joguk, beleértve azt a szabadságot is, hogy személyüket és/vagy jövőbeli ügyeiket illetően saját döntéseket hozhassanak. Az e javaslat értelmében nyilvántartásba veendő és a nyilvántartások összekapcsolásán keresztül megosztandó adatok azonban rendkívül korlátozottak, és csak a felnőttek meglévő védelméről nyújtanak tájékoztatást. Ezen túlmenően továbbra is a tagállamok felelősek azon nemzeti hatóságok kijelöléséért, amelyek hozzáférhetnek a nyilvántartások összekapcsolt rendszeréhez. 

A javaslat ezért megfelel az arányosság elvének.

•A jogi aktus típusának megválasztása

A nemzetközi joghatóságra, a védelmi intézkedések elismerésére, a közokiratok elfogadására, valamint a határokon átnyúló helyzetekben alkalmazandó védelmi intézkedésekre és képviseleti jogkörökre vonatkozó egységes szabályozás csakis közös, uniós szinten alkalmazandó szabályokkal érhető el.

Ezen túlmenően a hatóságok közötti teljes körű együttműködés, valamint a felnőttek és képviselőik előtt álló akadályok felszámolása a kölcsönös bizalom elve alapján jobban megvalósítható. Az európai képviseleti igazolásról, a határokon átnyúló kommunikáció digitalizálásáról és a nyelvi akadályok enyhítéséről csak rendeletben lehet rendelkezni. Végezetül csak a rendelet biztosítja a szabályok teljes mértékben következetes értelmezését és alkalmazását az EU-ban. Ezért a nemzetközi magánjoggal kapcsolatos korábbi uniós jogi eszközökkel összhangban a rendelet az előnyben részesített jogi eszköz.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

Nem alkalmazandó

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

Ezt a javaslatot az azonos tárgyú tanácsi határozatra irányuló párhuzamos javaslattal együtt az érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultációk előzték meg.

A nyilvános konzultációra és a véleményezési felhívásra 2022 elején került sor. A válaszadók többsége – köztük a tagállamok, valamint az ügyvédeket és közjegyzőket képviselő szakmai szervezetek – támogatta azt az uniós kezdeményezést, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy erősítsék meg a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt, ezenkívül a válaszadók az egyezményt kiegészítő uniós eszköz létrehozását szorgalmazták. Egyes válaszadók (a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelmével foglalkozó nem kormányzati szervezetek) aggodalmukat fejezték ki a felnőttek alapvető jogaival kapcsolatban, ha egy uniós eszköz előnyben részesíti az olyan döntések terjesztését, amelyek sérthetik a felnőttek alapvető jogait. 

A Bizottság konzultációs stratégiájának részeként 2022. szeptember 29-én online találkozóra került sor az érdekelt felekkel. Emellett a Bizottság 2022. október 27-én online találkozót szervezett a tagállamok szakértőivel, hogy tájékoztatást nyújtson a felnőttek védelmére irányuló kezdeményezésről, és megvitassa az első véleményeket. Azok a tagállamok, amelyek az egyezménynek már részes felei, határozottan arra ösztönözték a többi tagállamot, hogy erősítsék meg a megállapodást. Az egyezmény megerősítésének elmaradását a tagállamok többek között kormányváltással, folyamatban lévő belső megbeszélésekkel és a határokon átnyúló esetek alacsony számával indokolták, de magát az egyezményt nem bírálták.

Végezetül a 2022. november 7–8-án tartott ülésen konzultációra került sor a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózattal a jövőbeli kezdeményezésben betöltött lehetséges szerepéről.

Következésképpen a Bizottság valamennyi konzultációs tevékenysége határozott támogatást mutatott a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény iránt, és a visszajelzések összességében pozitívak voltak. A konzultációk során arra is fény derült, hogy a legtöbb érdekelt fél úgy vélte, hogy uniós szinten gyakorlati szükség van további intézkedésekre, és támogatta azokat.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

2021-ben készült egy jogi tanulmány 4 , amelynek szerzői a következő következtetésekre jutottak: i. jelentős hiányosságok és következetlenségek vannak a felnőttek határokon átnyúló védelme terén (a joghatóságra és a képviseleti jogkörök elismerésére vonatkozó szabályok, a jogbiztonság hiánya és a hatóságok gyakorlati problémái); ii. a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény EU-n belüli általános megerősítése közvetlenül kezelné e problémák egy részét a tagállamok és a nem uniós országok között; és iii. egy uniós eszköz tovább erősítené a felnőttek védelmét, és megkönnyítené életüket és az illetékes hatóságok munkáját.

2022-ben készült egy hatásvizsgálat elkészítését alátámasztó további tanulmány is, amely további bizonyítékokkal és elemzéssel szolgált a különböző szakpolitikai alternatívák meglévő problémáiról és hatásáról. E tanulmány keretében további konzultációkra került sor az érdekelt felekkel. 

Az Igazságügyi Felügyelőségek Európai Hálózatának tényfeltáró missziója 5 kiemelte a felnőttek nem megfelelő védelmét a határokon átnyúló ügyekben, és a következő ajánlásokat fogalmazta meg: i. a hatóságoknak szóló, a rendelkezésre álló eszközökkel kapcsolatos képzés javítása; ii. a terminológia harmonizálása; iii. az európai képviseleti igazolás létrehozása; iv. a felnőttek védelmére vonatkozó interoperábilis nemzeti nyilvántartások létrehozása és v. közös uniós szabályok elfogadása.

A felnőttek határokon átnyúló védelmének témájában további szakirodalmat gyűjtöttek más forrásokból is, például az Európai Parlament jogalkotási kezdeményezésről szóló jelentését (2016) kísérő tanulmányából 6 és az Európai Jogi Intézet 2020. évi jelentéséből 7 .

•Hatásvizsgálat

A Bizottság a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások és a bevezető hatásvizsgálat következtetései alapján elkészítette a javaslat hatásvizsgálatát. A hatásvizsgálat során a következő szakpolitikai alternatívák mérlegelésére került sor: i. az alapforgatókönyv; ii. a Tanács határozata, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy meghatározott időn belül csatlakozzanak a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményhez; iii. az egyezmény egyes szabályait átültető és további szabályokat megállapító rendelet a felek autonómiájának előmozdítása, a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok egyszerűsítése, a közokiratok elfogadása, az európai képviseleti igazolás létrehozása, a költségmentesség biztosítása, a nyilvántartások összekapcsolása, valamint a gyors és hatékony kommunikáció kialakítása érdekében; valamint iv. a ii. és iii. pont kombinációja, vagyis tanácsi határozat, amely a nem uniós országokat érintő ügyeket szabályozza és egy rendelet, amely az egyezmény szabályaira épül és javítja annak működését a tagállamok között. 

A hatásvizsgálati jelentés valamennyi említett alternatívát megvizsgálta azok várható hatása, hatékonysága és eredményessége, valamint az uniós jogi és szakpolitikai kerettel való összhangja szempontjából. Ezen értékelés alapján a „csomag” opció került kiválasztása, amely két javaslatból, egyrészt a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény megerősítéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatból, másrészt a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés javítását célzó rendeletre vonatkozó javaslatból áll.

A hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a választott alternatíva egy következetes jogi keret révén jelentősen javítaná a felnőttek védelmét azáltal, hogy biztosítja a jogbiztonságot, csökkenti és elkerüli a hosszadalmas bírósági eljárásokat, és végső soron megkönnyíti a felnőttek védelmének elismerését a határokon átnyúló esetekben, az EU határain belül és kívül egyaránt.

Ezenkívül a felnőttek védelmével kapcsolatos problémák kezelésében is a kiválasztott szakpolitikai alternatíva lenne a leghatékonyabb, mivel ez az alternatíva járna a legjelentősebb jogi, társadalmi és pszichológiai előnyökkel. A kiválasztott alternatíva egyértelműen pozitív hatást gyakorolna a felnőttek alapvető emberi jogainak – például a tulajdonhoz, az igazságszolgáltatáshoz, az egyéni autonómiához és a szabad mozgáshoz való joguknak – a védelmére. Pozitív társadalmi és pszichológiai hatással is járna, mivel nagyobb jogbiztonságot jelentene, előnyökkel járna jóllétük és társadalmi befogadásuk szempontjából, és enyhítené az érzelmi szorongást. Ez csökkentené a határokon átnyúló helyzetekben az érintett felnőttek és a tagállamok által jelenleg viselt költségeket. Más hatások 8 nem lennének jelentősek. Ez a szakpolitikai alternatíva összhangban lenne az „alapértelmezetten digitális” elvvel, mivel a felnőttek védelmét szolgáló, határokon átnyúló eljárásokat a rendelet digitalizálná.

A közös uniós szabályok elfogadása révén a választott alternatíva megszüntetné a bírósági eljárásokhoz, a fordításokhoz és a nem bírósági szereplőkkel folytatott egyéb eljárásokhoz kapcsolódó legtöbb költséget és adminisztratív terhet. Becslések szerint a felnőtt vagy a képviselő által a határokon átnyúló ügyekben elért átlagos megtakarítás átlagosan 40 és 9000 EUR között mozogna.

A Szabályozói Ellenőrzési Testület 2023. január 20-án pozitív véleményt adott a hatásvizsgálati jelentésre.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

Nem alkalmazandó

•Alapjogok

Ez a rendelet előmozdítja az autonómiához és a szabad választáshoz való jogot azáltal, hogy megkönnyíti a felnőttek által adott képviseleti jogkörök gyakorlását határokon átívelően. Ezt különösen az európai képviseleti igazolás létrehozása biztosítja, amely lehetővé teszi a felnőtt által kijelölt képviselők számára, hogy külföldön is könnyen igazolják jogkörük jellegét és mértékét. Ezt a közokiratok elfogadására vonatkozó szabályok is garantálják, amelyek biztosítják, hogy ezen okiratok bizonyító erejét elismerjék az EU-ban. Ezen túlmenően a nyilvántartások összekapcsolása biztosítani fogja, hogy az egyik tagállamban bejegyzett képviseleti jogköröket egy másik tagállam illetékes hatósága ne hagyja figyelmen kívül a létezésükre vonatkozó információk hiánya miatt, és hogy ezáltal tiszteletben tartsák a felnőtt akaratát és preferenciáit.

Emellett ez a javaslat biztosítani fogja, hogy a határokon átnyúló esetekben a felnőttek védelmére vonatkozó közös nemzetközi magánjogi szabályokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban alkalmazzák és értelmezzék. A rendelet a végrehajtása során a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat, az e-igazságügyi portál és a képzési tevékenységek révén tovább segíti a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását.

Végezetül a javaslat tiszteletben tartja a felnőttek nemzetközi szinten rendszeresen fenyegetett vagy megsértett egyéb jogait, például a törvény előtti egyenlőséghez, a tulajdonhoz, az igazságszolgáltatáshoz és a szabad mozgáshoz való jogot.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A rendelethez való alkalmazkodás egyszeri költségekkel járhat a tagállamok számára, különösen központi hatóságok felállítása, illetve a bírák és más illetékes hatóságok új szabályokkal kapcsolatos képzéseivel összefüggésben. Előfordulhatnak kisebb ismétlődő költségek, például a hatóságok továbbképzésével vagy a rendelet alkalmazásának nyomon követésével kapcsolatban. Várhatóan egyik említett költség sem lesz jelentős, és ezeket ellensúlyozná a rendelet alapján elérhető hatékonyságnövekedés és költségmegtakarítás.

A tagállamoknak ezenkívül költségeik merülnének fel a decentralizált informatikai rendszer területükön található hozzáférési pontjainak telepítésével és karbantartásával, valamint a nemzeti informatikai rendszereik annak érdekében történő módosításával kapcsolatban, hogy azok interoperábilisak legyenek a hozzáférési pontokkal. Emellett előfordulhat, hogy a tagállamoknak a Bizottság által kifejlesztett referenciaimplementációs szoftvert is használniuk kell, ami szintén járhat bizonyos költségekkel. Ezek a költségek azért szükségesek, hogy lehetővé váljon az illetékes hatóságok közötti, decentralizált informatikai rendszeren keresztüli elektronikus kommunikáció, kiegészítve az európai igazságügyi portálon létrehozott európai elektronikus hozzáférési ponton keresztül történő, az emberek és az illetékes hatóságok közötti kommunikációt. Ezek a költségek azonban nem csak e javaslat értelmében merülnének fel, mivel a decentralizált informatikai rendszert a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos valamennyi uniós eszköz esetében alkalmaznák. Ezenkívül a tagállamok a megfelelő uniós pénzügyi programok keretében támogatásokat igényelhetnének e költségek finanszírozására.

A tagállamoknak lesznek bizonyos egyszeri költségeik egy vagy több digitalizált nyilvántartás létrehozásával és azok más tagállami nyilvántartásokkal való összekötésével kapcsolatban, és ezt követően ismétlődő karbantartási költségek merülnek majd fel.

Ezeket a költségeket nagymértékben ellensúlyozná a felnőttek és képviselőik által az eljárási költségek terén elért általános megtakarítás.

A hatóságok közötti, valamint a természetes személyek és a hatóságok közötti kommunikáció digitalizálása, valamint a nyilvántartások összekapcsolása szintén többletköltségeket jelentene a Bizottság számára. A Bizottság közös referenciaimplementációs szoftvert bocsát a tagállamok illetékes hatóságai rendelkezésére, fejleszti és karbantartja a digitalizációs javaslatban 9 bevezetett európai elektronikus hozzáférési pont új modulját, valamint fejleszti és karbantartja a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló szoftvert. E költségek részleteit az e javaslatot kísérő pénzügyi kimutatás és hatásvizsgálat tartalmazza. 

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A rendelet valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, ezért nem kell átültetni a nemzeti jogba.

A javaslat megfelelő nyomonkövetési, értékelési és jelentéstételi kötelezettségeket ír elő. A rendelet gyakorlati alkalmazásának a nyomon követése elsősorban a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózatnak a tagállami szakértők részvételével megtartott rendszeres találkozóin keresztül valósulna meg. Ezenkívül a Bizottság a rendelet hatálybalépésétől számított tíz év eltelte után elvégezné a rendelet alkalmazásának teljes körű értékelését. Az értékelés többek között a tagállamok hatóságaitól, külső szakértőktől és az érdekelt felektől beszerzett információk alapján történne.

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

•Az I. fejezet meghatározza a rendelet hatályát, amely a felnőttek védelmével kapcsolatos polgári ügyekre vonatkozik (1. cikk): tartalmazza a rendelet hatálya alá tartozó ügyek nem kimerítő felsorolását, valamint a rendelet hatálya alá nem tartozó kérdések teljes listáját. Bemutatja továbbá a rendelet tárgyát (2. cikk), valamint a rendeletben használt fogalmak meghatározását (3. cikk). 

•A II. fejezet a nemzetközi joghatóság általános szabályait ismerteti, közvetlenül hivatkozva a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény II. fejezetében előírt szabályokra. A rendelet 6. és 7. cikke az EU-ban alkalmazandó további, nem kizárólagos joghatósági alapot ír elő, amennyiben a felnőtt választotta meg a joghatóságot. Ezt a választást a 6. cikkben felsorolt három kumulatív feltétel teljesülése esetén kell követni, azzal a kötelezettséggel, hogy tájékoztatni kell a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságát.

•A III. fejezet az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat állapítja meg, közvetlenül hivatkozva a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény III. fejezetében előírt szabályokra.

•A IV. fejezet 1. szakasza rendelkezik a tagállami hatóságok által hozott intézkedések automatikus elismeréséről a kölcsönös elismerés elvének érvényesítése érdekében, amely az uniós szintű kölcsönös bizalom elvén alapul. Az elismerés megtagadásának okait a szükséges minimális szintre kell korlátozni, és a cél főként a felnőttek alapvető jogainak védelme a határokon átnyúló helyzetekben is. Például a nemzeti eljárásoktól és jogszabályoktól függetlenül a felnőtt meghallgatása nélkül hozott intézkedés nem ismerhető el. A közrendre vonatkozó kivétel csak kivételes körülmények között alkalmazható, különösen a felnőttek alapvető jogainak nyilvánvaló megsértése esetén. E fejezet 2. szakasza eltörli a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást (az egyik tagállamban hozott intézkedésnek egy másik tagállamban való végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló eljárást) valamely tagállam hatóságai által hozott intézkedések esetében. A 3. szakasz azokat az eljárási szabályokat határozza meg, amelyek akkor alkalmazandók, amikor valamely intézkedésre való hivatkozás, annak vitatása, elismerése vagy végrehajtása iránti kérelem valamely tagállam hatóságai előtt történik. 

•Az V. fejezet meghatározza az egyik tagállamban egy másik tagállam illetékes hatóságai által kiállított közokiratok elfogadására vonatkozó szabályokat, megkönnyítve ezáltal azok EU-n belüli mozgását. A közokiratok elfogadása biztosítja, hogy azok ugyanolyan teljes bizonyító erővel rendelkezzenek a többi tagállamban, mint az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. Ez magában foglalja mind a nyilvántartásba vett okiratok tartalmát, mind az azokban foglalt tényeket. A közokiratok hitelessége és végrehajthatósága ugyanolyan vélelmet élvez, mint az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. 

•Az együttműködésről szóló VI. fejezet 1. szakasza központi hatóságokat hoz létre, amelyek segítik a rendelet végrehajtását, és javítják a felnőttek védelmét a rendelet hatálya alá tartozó, határokon átnyúló esetekben. A javaslat konkrét eljárásokat határoz meg a következőkre vonatkozóan: i. a felnőtt vagy a felnőtt számára valószínűleg támogatást nyújtó személy megkeresése; ii. a központi hatóság hozzájárulásának megszerzése egy felnőtt másik tagállamban való elhelyezése előtt; és iii. hatóság vagy hatóság nevében vagy felügyelete alatt eljáró személy kijelölése külföldön a felnőtt képviselőjeként. A 2. szakasz szabályokat állapít meg a hatóságok közötti közvetlen együttműködésre és kommunikációra vonatkozóan, szükség esetén a központi hatóságokon keresztül, egy intézkedés végrehajtásának elősegítése érdekében vagy súlyos veszély esetén. A 27. cikk jogalapot biztosít az igazságügyi és közigazgatási hatóságok közötti közvetlen kommunikációhoz. A 3. szakasz a különböző tagállamok központi hatóságai vagy illetékes hatóságai közötti együttműködés általános szabályait határozza meg. Megállapítja továbbá az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban költségmentességben részesülő kérelmezők költségmentességhez való jogára vonatkozó szabályokat. Ez biztosítja a kérelmező igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését intézkedések elismerésével vagy elismerésének megtagadásával kapcsolatos eljárásokban, vagy az irat más tagállamban történő kézbesítését.

•A VII. fejezet létrehozza az európai képviseleti igazolást, amely lehetővé teszi a felnőttek képviselői számára, hogy könnyen és hatékonyan igazolják jogköreiket egy másik tagállamban. A tagállamoknak ki kell jelölniük egy hatóságot az igazolás kiállítására. E hatóságnak elegendő ismerettel kell rendelkeznie arról az esetről, amelyre az igazolás vonatkozik, és hozzá kell férnie a releváns információkhoz annak érdekében, hogy kérésre gyorsan ki tudja állítani az igazolást. Ez az igazolás nem helyettesíti az egyes tagállamokban használt egyéb igazolásokat. A védelmi intézkedésekhez vagy közokiratokhoz mindig csatolnak tanúsítványt is, amelynek célja azok elismerése, végrehajtása vagy más tagállamok illetékes hatóságai általi elfogadása. A javasolt igazolást azonban önálló dokumentumként kell használni a képviselő jogköreinek bemutatására, különösen akkor, ha a felnőtt nevében vagy érdekében nem bírósági szereplőkkel kell kapcsolatba lépni.

•A VIII. fejezet arra törekszik, hogy javítsa a felnőttek védelmével kapcsolatos tájékoztatást az EU illetékes hatóságai számára. Ez biztosítja, hogy a másik tagállamban hozott intézkedéseket vagy a felnőtt által egy másik tagállamban biztosított képviseleti jogköröket Unió-szerte tiszteletben tartsák. A rendelet ezért arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy vagy több nyilvántartást a hatóságaik által hozott intézkedésekről. Továbbá, amennyiben a nemzeti jog az illetékes hatóság által megerősített képviseleti jogkörökről rendelkezik, a tagállamoknak nyilvántartást kell vezetniük a megerősített képviseleti jogkörökről. A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy ezek a nyilvántartások, valamint a képviseleti jogköröknek a nemzeti jog alapján létrehozott egyéb meglévő nyilvántartásai a Bizottság által kifejlesztett, összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül kapcsolódjanak egymáshoz. A nyilvántartásban rögzíteni kell egy minimális adatkészletet annak érdekében, hogy elegendő információ álljon a többi tagállam illetékes hatóságai rendelkezésére egy adott felnőttre vonatkozó intézkedés vagy képviseleti jogkör meglétéről.

•A IX. fejezet rendelkezik az illetékes hatóságok vagy a központi hatóságok közötti digitális kommunikáció kötelező használatáról, valamint a természetes személyek és az illetékes hatóságok közötti digitális kommunikáció opcionális használatáról.

•Mellékleteiben a javaslat számos olyan formanyomtatványt tartalmaz, amelyek csökkentik a fordítások szükségességét, és megkönnyítik a kommunikációt és az információtovábbítást az EU-n belüli határokon átnyúló ügyekben.

•Az I. és II. melléklet célja, hogy megkönnyítse a tagállami hatóságok által hozott intézkedések elismerését és végrehajtását, valamint a tagállami hatóságok által kiállított közokiratok elfogadását. 

•A IV–X. melléklet olyan formanyomtatványokat tartalmaz, amelyek célja a természetes személyek és az illetékes hatóságok közötti, illetve a különböző tagállamok illetékes hatóságai vagy központi hatóságai közötti kommunikáció megkönnyítése.

•Végül a javaslat tartalmaz egy formanyomtatványt, amelyet az illetékes hatóságoknak kell használniuk az európai képviseleti igazolás kiállításához (III. melléklet).

2023/0169 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az intézkedések elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)E rendelet célja, hogy meghatározza a szabályokat azoknak a felnőtteknek a határokon átnyúló helyzetekben való védelmére vonatkozóan, akik személyes képességeik hiánya vagy korlátozottsága okán nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket. Ez a rendelet különösen a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, az intézkedések elismerésére és végrehajtására, a közokiratok elfogadására, valamint a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai közötti együttműködésre vonatkozóan állapít meg szabályokat.

(2)Az Unió célul tűzte ki, hogy létrehozza, fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, ahol maradéktalanul érvényesülnek az alapvető jogok és biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása érdekében az Uniónak intézkedéseket kell elfogadnia egyebek mellett a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén, kiváltképpen ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(3)Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésével összhangban ezek az intézkedések magukban foglalhatnak olyanokat, melyek a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségét, valamint a bírósági és bíróságon kívüli határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerését és azok végrehajtását hivatottak biztosítani.

(4)Az Unió több jogalkotási aktust fogadott el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10 13. cikkében foglalt szabály kivételével, mely a természetes személyek cselekvőképességére vonatkozik polgári és kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos, határokon átnyúló szerződéses kötelezettségekkel összefüggésben, az említett uniós jogalkotási aktusok egyike sem szabályozza a természetes személyek jog- és cselekvőképességének határokon átnyúló vonatkozásait. Hasonlóképpen, egyetlen uniós jogi aktus sem szabályozza azon felnőttek határokon átnyúló védelmének polgári jogi vonatkozásait, akik személyes képességeik hiánya vagy korlátozottsága, valamint különböző személyes tényezők, illetve az életkörülményeikhez kapcsolódó tényezők közötti kölcsönhatás miatt felmerülő akadályok miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy érdekeiket megvédjék, vagy akik megkövetelhetik, hogy az Unióban mindenütt élni tudjanak azzal a támogatással és azokkal a biztosítékokkal jog- és cselekvőképességük gyakorlásához, melyeket valamelyik tagállam nyújt nekik.

(5)Ilyen közös szabályok hiányában különböző nehézségek merülhetnek fel azon felnőttek számára, akik határokon átnyúló helyzetekben nem tudják megvédeni érdekeiket, ideértve azt az esetet is, amikor ezek a felnőttek egy másik tagállamba költöznek, vagy ha ingatlannal vagy egyéb vagyonnal rendelkeznek egy másik tagállamban. Nehézségek merülhetnek fel például abban az esetben, ha az egyik tagállamban a felnőttek védelme érdekében hozott intézkedésekre – ideértve a jog- és cselekvőképességük gyakorlásához nyújtott támogató intézkedéseket is – egy másik tagállamban kell hivatkozni, vagy ha később külföldön kell hivatkozni a képviseleti jogkörre, melyet a felnőtt a képviselőjének biztosított arra az esetre, ha nem lesz abban a helyzetben, hogy megvédje érdekeit. E nehézségek súlyos negatív következményekkel járhatnak a határokon átnyúló ügyletek során a jogbiztonságra, a felnőttek jogaira és jóllétére, valamint méltóságuk tiszteletben tartására nézve. Különösen hátrányosan érinthetik a felnőttek alapvető jogait, például az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az autonómiához való jogot, valamint a tulajdonhoz és a szabad mozgáshoz való jogot.

(6)Tehát a személyes képességekkel nem vagy csak korlátozottan rendelkező felnőttek alapvető jogainak fokozott védelme érdekében szükség van olyan egységes nemzetközi magánjogi szabályokra, amelyek a határokon átnyúló helyzeteket szabályozzák. Nemzetközi szinten a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i egyezmény (a továbbiakban: a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény) rögzíti a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, az említett felnőttek védelmét szolgáló intézkedések elismerésére és végrehajtására, a képviseleti jogkörre alkalmazandó jogra, valamint a szerződő felek illetékes hatóságai vagy központi hatóságai közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat.

(7)A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény nem akadályozza meg a szerződő feleit abban, hogy a felnőttek védelme terén folytatott együttműködésüket az említett egyezmény rendelkezésein túlra is kiterjesszék, sőt egymás közötti kapcsolataikban eltérjenek annak szabályaitól. A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 49. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban ez a rendelet szabályokat állapít meg az egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben azon felnőttek tekintetében, akiknek szokásos tartózkodási helye valamely tagállamban van. Az e rendeletben megállapított szabályok nem érinthetik a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény alkalmazását a tagállamok azon harmadik államokkal fennálló kapcsolataiban, melyek az említett egyezmény szerződő felei. 

(8)E rendeletnek tartalmaznia kell a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény egyes szabályait, különösen a nemzetközi joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, és azokat a tagállamok közötti kapcsolatokban közvetlenül alkalmazandóvá kell tenni. Helyénvaló azonban, hogy a tagállamok közötti kapcsolatokban az Unió tovább javítsa a felnőttek védelmét az Unión belüli, határokon átívelő helyzetekben, a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvére és a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés más területein szerzett tapasztalatokra építve. E rendeletnek ezért ki kell egészítenie a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben előírtakat azáltal, hogy olyan szabályokat állapít meg, amelyek célja az eljárások és a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés egyszerűsítése, észszerűsítése és korszerűsítése. Lehetővé kell tenni különösen a felnőttek autonómiához való jogának, valamint a jog- és cselekvőképességük másokkal azonos alapon történő gyakorlásához való jogának előmozdítását, ezért meg kell könnyíteni a képviseleti jogkör gyakorlását határokon átívelően, továbbá biztosítani kell, hogy a felnőttek előzetesen megszervezhessék védelmüket egy későbbi időszakra, amikor nem lesznek abban a helyzetben, hogy saját érdekeikről gondoskodjanak, és hogy a felnőttek által hozott döntések teljes mértékben és azonnal érvényre jussanak.

(9)Tekintettel e rendelet és a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény egymást kiegészítő jellegére, valamint arra, hogy a tagállamokat és harmadik országokat érintő, határokon átnyúló helyzetekben biztosítani kell a felnőttek folytonos védelmét, az e rendeletben és a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben foglalt szabályok értelmezését lehetőség szerint össze kell hangolni.

(10)Emellett az e rendeletben megállapított szabályok értelmezését a rendelet azon célkitűzéseinek kell vezérelniük, amelyek a határokon átnyúló helyzetekben a felnőttek alapvető jogainak és szabadságainak, valamint egyéb jogainak – többek között az autonómiához való joguknak, az igazságszolgáltatáshoz való joguknak, a tulajdonhoz való joguknak, a meghallgatáshoz való joguknak, a szabad mozgáshoz és az egyenlőséghez való joguknak – megerősítésére irányulnak. E tekintetben ez a rendelet az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta) és az e területre vonatkozó nemzetközi emberi jogi jogszabályokra épül. Kiemelendő, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó felnőttek jelentős része fogyatékossággal élő személy. Az ő jogaikat, beleértve a törvény előtti egyenlőséghez, a sérthetetlenséghez és az igazságszolgáltatáshoz való jogukat, valamint a veleszületett méltóságuk és egyéni autonómiájuk tiszteletben tartásához való jogukat, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 11 garantálja, amelynek az Unió és tagállamai egyaránt részes felei. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben biztosított jogokat mind nemzeti, mind határokon átnyúló esetekben védeni kell, és amennyiben fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos intézkedések születnek, ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel. Ezt a határokon átnyúló esetekre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat megállapító rendeletet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, különösen annak 3., 9., 12. és 19. cikke szerinti emberi jogi kötelezettségekkel összhangban kell alkalmazni. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerződő feleiként a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a felnőttekkel szembeni bánásmódra vonatkozó nemzeti anyagi és eljárási jogszabályaik összhangban legyenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben előírt emberi jogi kötelezettségekkel. Külön megemlítendő, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a felnőttek törvény előtti egyenlőségét és a jogukat ahhoz, hogy jog- és cselekvőképességüket az élet minden területén másokkal azonos alapon gyakorolják, és ehhez igénybe vehessenek minden szükséges segítséget, valamint tiszteletben kell tartaniuk a felnőttek autonómiáját és sérthetetlenségét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikkével összhangban.

(11)Azon túl, hogy védi a felnőttek alapvető jogait és szabadságait, valamint egyéb jogait – beleértve az akaratuk és preferenciáik tiszteletben tartásához való jogukat is – határokon átnyúló helyzetekben, e rendelet célja az is, hogy javítsa a felnőttek védelmével kapcsolatos bírósági és közigazgatási eljárások hatékonyságát és gyorsaságát a határokon átnyúló eljárásokban folytatott együttműködési mechanizmusok egyszerűsítése és észszerűsítése révén. A rendelet további célja, hogy megerősítse a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot a határokon átívelő ügyletekben, mind a felnőttek és képviselőik, mind más felek számára, függetlenül attól, hogy közjogi vagy magánjogi szervezetekről van-e szó. A nagyobb jogbiztonság, valamint az egyszerűbb, észszerűsített és digitalizált eljárások minden bizonnyal ösztönzően hatnak majd a szabad mozgáshoz való jog gyakorlására.

(12)E rendeletnek ki kell terjednie a felnőttek védelmével kapcsolatos polgári ügyekre, kiváltképp a felnőttek védelmét célzó intézkedésekre, közokiratokra és képviseleti jogkörökre. A védelemre az érintett felnőtt személyes képességeinek hiánya vagy korlátozottsága miatt van szükség, amely lehet állandó vagy átmeneti, és a hátterében lehet többek között fizikai vagy pszichoszociális jellegű, illetve életkorral összefüggő betegség – például Alzheimer-kór – vagy egészségi állapot, például kóma. A védelemre különösen akkor van szükség, ha a különböző környezeti és személyes interakciókat gátló akadályok hátráltatják az érintett személy másokkal azonos alapon történő társadalmi részvételét – kiváltképp akkor, ha a felnőtt személyes képességeinek hiánya vagy korlátozottsága akadályozza őt abban, hogy saját érdekeiről, például vagyoni, személyes vagy egészségügyi érdekeiről gondoskodjon. Az is a személyes képességek hiányának vagy korlátozottságának lehet betudható, ha az érintett személy súlyosan elhanyagolja azokat a teendőit, melyeket gondviselőként hozzátartozóinak személyes és vagyoni érdekeinek védelmében el kellene látnia.

(13)Gyermek védelmében hozott intézkedések esetében, amennyiben azoknak a gyermek nagykorúvá válását követően is hatályban kell maradniuk, illetve a nagykorúvá válás időpontjában hatályba kell lépniük, a szóban forgó intézkedéseknek e rendelet hatálya alá kell tartozniuk, amint a gyermek betöltötte a 18. életévét.

(14)A védelmi intézkedések esetében használt terminológia az egyes tagállamok jogrendszereiben eltérő, és ezek a terminológiabeli különbségek nem érinthetik e védelmi intézkedések elismerését más tagállamokban.

(15)Az egyes tagállamokban használt jogi terminológiától függetlenül a felnőttek védelmére irányuló, az érintett felnőttek alapvető jogaival összhangban hozott intézkedéseknek mindenhol az EU-ban akadály nélkül érvényre kell jutniuk. Ezért ezt a rendeletet a Chartával és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban kell értelmezni. Az autonómiához való jog védelme érdekében ebben a rendeletben biztosítékokat kell előírni, amelyek lehetővé teszik az olyan intézkedések elismerésének megtagadását, amelyeket anélkül hoztak, hogy lehetőséget biztosítanának a felnőttnek, hogy meghallgassák őt – kivéve a helyzet sürgősségével összefüggő indokolt, kivételes körülmények esetén –, vagy amelyek nyilvánvalóan ellentétesek a közrenddel. Annak értékelése során, hogy egy másik tagállam hatóságai által hozott intézkedés nem nyilvánvalóan ellentétes-e a közrenddel, azon tagállam hatóságainak, ahol az elismerést kérik, értékelniük kell, hogy az intézkedés a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 3., 9., 12. és 19. cikkének fényében biztosítja-e a felnőtt alapvető jogait.

(16)E rendelet egységes értelmezésének biztosítása érdekében meg kell határozni a rendeletben különösen a felnőttek, a képviselők és a hatóságok fogalmát, melyek a tagállamok jogrendszereiben eltérő jelentéssel bírhatnak. E rendelet alkalmazásában felnőtt a 18. életévét betöltött személy. A kontextustól függően például olyan felnőttekről lehet itt szó, akik személyes képességeik hiánya vagy korlátozottsága miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy megvédjék érdekeiket, vagy olyan felnőttekről, akik képviseleti jogkört biztosítottak képviselőjük számára arra az esetre, ha nincsenek abban a helyzetben, hogy megvédjék saját érdekeiket.

(17)E rendeletben a „képviselőre” való hivatkozásokat esettől függően egy vagy több képviselőre történő hivatkozásként kell értelmezni. 

(18)E rendelet alkalmazásában és a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben használt terminológiával összhangban a „hatóság” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az a felnőtt védelmére irányuló intézkedéseket hozó igazságügyi vagy közigazgatási hatóságra vonatkozik. Általánosságban az „illetékes hatóság” valamely tagállamnak a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóságaként értelmezendő. Idetartoznak az intézkedéseket hozó hatóságok, a közokiratokat kiállító hatóságok, valamint a tanúsítványokat, formanyomtatványokat vagy az európai képviseleti igazolást kiállító hatóságok. Ideértendők továbbá a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben hivatalos minőségben eljáró egyéb hatóságok vagy szervezetek, például azok, amelyek az intézkedések felügyeletéért vagy végrehajtásáért felelősek.

(19)A nemzetközi joghatóságra és a felnőttek védelme tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó szabályoknak meg kell egyezniük a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben rögzített szabályokkal, hogy ne legyenek eltérések, és a lehetőségekhez mérten ugyanazok a szabályok legyenek alkalmazandók a tagállamokat és az egyezményben részes harmadik országokat érintő ügyekben. Előfordulhat, hogy abban az időpontban, amelytől kezdődően ezt a rendeletet alkalmazni kell, egyes tagállamok nem szerződő felei a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménynek. Az összes forgatókönyv figyelembevétele érdekében e rendelethez csatolni kell a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt.  

(20)Helyénvaló kiegészíteni a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény által létrehozott nemzetközi joghatósági rendszert annak érdekében, hogy kellő hangsúlyt kapjon az EU-beli felnőttek joghatósággal kapcsolatos döntése. Azért, hogy a felnőttek autonómiához való joga nagyobb védelemben részesüljön, tiszteletben kell tartani a felnőttek joghatósággal kapcsolatos döntését, melyet a jövőbeli képviseletük megszervezése során hoznak, anélkül, hogy további eljárásokra – főképp a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságainak jóváhagyására irányuló eljárásra – lenne szükség. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a felnőtt személyes vagy pénzügyi körülményei változhatnak a joghatóság megválasztásának időpontja és azon időpont között, amikor a felnőtt védelemre szorul, lehetővé kell tenni a választott bíróságnak, hogy értékelje, a felnőtt joghatósággal kapcsolatos döntése a bíróság megkeresésének időpontjában még mindig a felnőtt érdekét szolgálja-e. Az értékelés során elsősorban az érintett felnőtt véleményét kell figyelembe venni, valamint azt, hogy a felnőtt életkörülményeiben és vagyonában a joghatóság megválasztásának időpontja óta bekövetkezett változások mennyire jelentősek.

(21)A felnőtt választásán alapuló további joghatósági alap megállapítása nem zavarhatja meg a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény által létrehozott mechanizmust, és nem befolyásolhatja a hatóságok közötti kommunikáció eredményességét, továbbá nem okozhat pozitív vagy negatív joghatósági összeütközést. A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 7., 9., 10. és 11. cikke által létrehozott mechanizmusokat, amelyek elsőbbséget biztosítanak bizonyos joghatósági alapoknak, korlátozzák egyes intézkedések hatásait, és létrehozzák az információcserét a szokásos tartózkodási hely szerinti hatóságok és a kiegészítő vagy párhuzamos joghatósággal rendelkező hatóságok között, ezért az Unióban azokra a hatóságokra is alkalmazni kell, amelyek joghatóságukat a felnőtt választása alapján gyakorolják. Ezért ezeket a rendelkezéseket ugyanúgy kell alkalmazni a felnőtt által választott hatóságokra, mint a szokásos tartózkodási hely szerinti hatóságokra.

(22)Fontos, hogy azok a hatóságok, amelyek joghatóságukat a felnőtt választása alapján tervezik gyakorolni, ne gyakorolják a joghatóságukat, ha a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti hatóságok már gyakorolták azt, különösen, ha ez utóbbi hatóságok intézkedést hoztak, vagy úgy határoztak, hogy nem kell intézkedést hozni, vagy ha eljárás van folyamatban előttük.

(23)E rendeletnek teljes mértékben tartalmaznia kell a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményben az alkalmazandó jogra vonatkozóan megállapított szabályokat. E rendelet következetes alkalmazása érdekében a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménynek az alkalmazandó jogról szóló III. fejezetére való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az az egész fejezetre vonatkozik, beleértve az egyezmény 16. cikkében meghatározott, a képviseleti jogkör módosítására vagy megszüntetésére vonatkozó szabályokat is.

(24)Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom indokolja azt az elvet, hogy az egyes tagállamok felnőttek védelmét célzó intézkedéseit mindegyik tagállamban el kell ismerni anélkül, hogy ehhez bármilyen különleges eljárást kellene alkalmazni. Ez nem akadályozhatja meg az érdekelteket abban, hogy olyan határozatért folyamodjanak, amely kimondja, hogy van ok, vagy hogy nincs ok az elismerés megtagadására. A kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam nemzeti jogának kell meghatároznia, hogy ki tekinthető a kérelem benyújtására jogosult érdekelt személynek. A felnőttek igazságszolgáltatáshoz való jogának védelme és a megfelelő jogorvoslat garantálása érdekében az intézkedés jellegétől és mértékétől függetlenül biztosítani kell a felnőttek számára a jogot arra, hogy olyan határozatért folyamodjanak, amely kimondja, hogy van ok, vagy hogy nincs ok az elismerés megtagadására.

(25)Az intézkedések elismerésének és végrehajtásának a kölcsönös bizalom elvén kell alapulnia. Ezért az elismerés megtagadásának okait a szükséges minimális szinten kell tartani, tekintettel arra, hogy a rendelet alapvető célja, hogy megkönnyítse az intézkedések elismerését és végrehajtását, valamint a képviseleti jogkör gyakorlását határokon átívelően, továbbá hogy eredményesen garantálja az érintett felnőttek jogait. Kiváltképp fontos, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam hatóságainak joghatósága ne legyen felülvizsgálható.

(26)Fontos, hogy egy intézkedés elismerését csak akkor lehessen megtagadni, ha az elismerés megtagadásának egy vagy több oka fennáll. A kölcsönös bizalom elvének fenntartása érdekében az elismerés megtagadásának okait kimerítően fel kell sorolni ebben a rendeletben. A felnőttek védelmére irányuló intézkedések hosszú távúak lehetnek, és utólagos kiigazításokat is magukban foglalhatnak. Az intézkedések elismerésének megtagadására vonatkozó szabályoknak figyelembe kell venniük ezeket a változásokat. Ezért egy olyan harmadik országban hozott későbbi intézkedésnek, amely e rendelet szerint joghatósággal rendelkezett, a korábbi intézkedés helyébe kell lépnie, amennyiben a két intézkedés összeegyeztethetetlen egymással. Annak elkerülésére, hogy a tagállamokban egymással összeegyeztethetetlen intézkedések szülessenek, e rendeletnek létre kell hoznia a joghatóság zárt rendszerét, valamint az illetékes hatóságok és a központi hatóságok közötti kölcsönös tájékoztatás mechanizmusát. 

(27)A felnőttek védelmére irányuló eljárásoknak alapelvként az érintett felnőtt véleményén kell alapulniuk. A felnőttek számára ezért valódi és tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a Charta 20., 25., 26. és 47. cikkével, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 3., 9., 12., 13. és 19. cikkével összhangban szabadon kifejthessék véleményüket. Minden esetben biztosítani kell a lehetőséget a felnőtt számára, hogy kifejtse véleményét , kivéve a sürgős eseteket, ideértve azt is, ha a felnőtt egyáltalán nem tudja kifejteni a véleményét. Nem ismerhető el olyan intézkedés, amelyet anélkül hoztak, hogy a felnőttnek lehetősége lett volna arra, hogy meghallgassák, kivéve, ha rendkívüli, sürgős fellépést igénylő körülmények állnak fenn, illetve a felnőtt bizonyítottan képtelen a véleménynyilvánításra. Azt, hogy a felnőttnek lehetősége nyílt-e arra, hogy meghallgassák, az Unióban egységesen kell értékelni, és az értékelés nem alapulhat annak a tagállamnak az alapvető eljárási elvein, ahol az elismerést kérik. Sürgősség állhat fenn például akkor, ha a felnőttnek sürgős műtéten kell átesnie, és egészségi állapota miatt nincs abban a helyzetben, hogy kifejtse véleményét. 

(28)A felnőtt meghallgatására vonatkozó eljárásnak és a meghallgatás módszerének a meghatározását a nemzeti jog hatáskörében kell hagyni, kellően tiszteletben tartva a felnőttek akadálymentességhez való jogát. Amennyiben több országot érintő ügyben meghallgatásra van szükség, a tagállami hatóságoknak a nemzetközi igazságügyi együttműködés konkrét eszközeit kell használniuk, beleértve adott esetben az (EU) 2020/1783 rendeletben 12 előírt eszközöket is.

(29)Tekintve, hogy az egyes tagállamokban más és más rendszerek gondoskodnak a felnőttek védelméről, a felnőttek és érdekeik védelmére irányuló közokiratokat minden tagállamban el kell fogadni. A felnőtt vagy érdekeinek védelmére irányuló, valamely tagállam hatósága által kiállított közokirat rögzítheti különösen a képviseleti jogkört, mellyel a felnőtt arra az időszakra ruházza fel képviselőjét, amikor nem lesz abban a helyzetben, hogy megvédje érdekeit, illetve rögzítheti a felnőtt kívánságait és preferenciáit, vagy közvetlen utasításokat tartalmazhat, például az egészség, a jóllét vagy képviselő hatóság általi kijelölése tárgyában. Ezeknek a közokiratoknak a többi tagállamban ugyanolyan bizonyító erővel kell rendelkezniük, mint az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban, vagy az eredetihez a lehető leghasonlóbb bizonyító erővel kell bírniuk. Egy adott közokirat valamely másik tagállamban érvényes bizonyító erejének vagy a lehető legnagyobb mértékben hasonló joghatásnak a meghatározásakor említést kell tenni arra vonatkozóan, hogy a közokirat milyen jellegű és körű bizonyító erővel bír az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. 

(30)Az intézkedések és közokiratok Unión belüli érvényre jutásának megkönnyítése érdekében rendelkezni kell az azokhoz csatolandó tanúsítványokról, amennyiben azokat külföldön el kell ismerni, végre kell hajtani vagy adott esetben el kell fogadni. Az intézkedések elismeréséhez és végrehajtásához használt tanúsítványok helyesbítésére, visszavonására és megtámadására, valamint a közokiratok elfogadására vonatkozó eljárásokat a nemzeti jog hatáskörében kell hagyni. A Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében a hatóságok a tanúsítványok kiállításával igazságszolgáltatási feladatot látnak el, és azok kiállítása a korábbi bírósági eljárás folytonosságát szolgálja. Ezért a tagállamoknak e kiállítással összefüggésben megfelelő és hatékony jogorvoslati lehetőségeket kell biztosítaniuk. 

(31)Minden tagállamban központi hatóságokat kell kijelölni. A központi hatóságoknak különösen támogatniuk kell az illetékes hatóságokat a határokon átnyúló eljárásokban, és együtt kell működniük mind általános ügyekben, mind egyedi esetekben. Egyedi esetekben az együttműködés nem korlátozódhat a bírósági vagy közigazgatási eljárás egy meghatározott részére, és az együttműködést kezdeményezni, illetve folytatni kell, ha határon átnyúló vonatkozás áll fenn, és szükség van együttműködésre. 

(32)A közvetítők szükségtelen bevonásának elkerülése és a gyors kommunikáció elősegítése érdekében lehetővé kell tenni az illetékes hatóságoknak, hogy közvetlenül a megkeresett tagállam központi hatóságától kérjenek tájékoztatást vagy segítséget, de lehetőséget kell biztosítani nekik arra is, hogy adott esetben kérésüket a tagállamuk központi hatóságán keresztül küldjék meg.

(33)A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikke szerint biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon megválaszthassák lakóhelyüket, valamint azt, hogy hol és kivel élnek, és nem kötelezhetők arra, hogy bizonyos megszabott körülmények között éljenek. E rendelet alkalmazásában előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy tagállam hatóságainak intézkedést kell hozniuk egy felnőtt lakóhelye vagy ideiglenes elhelyezése tekintetében. Idetartoznak például azok az esetek, amikor a hatóságok segítséget nyújtanak a felnőttnek a lakóhelyére vonatkozó döntés meghozatalában, vagy amikor a felnőtt nincs abban a helyzetben, hogy kifejtse véleményét, és nem hatalmazott fel senkit arra, hogy képviselőjeként a lakóhelyére vonatkozó döntést hozzon, és szükség van gondozási létesítménybe való felvételre. Ha a felnőtt elhelyezésére egy másik tagállamban kerül sor, az intézkedés meghozatala előtt konzultációs eljárást kell lefolytatni annak érdekében, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatósága hozzájárulását adja az ügyben. Az eredeti eljárás helye szerinti hatóság hozzájárulás iránti kérelmének tartalmaznia kell a javasolt intézkedés indokait és – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikkével összhangban – az érintett felnőtt véleményét. A végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatóságának képesnek kell lennie arra, hogy haladéktalanul döntsön a hozzájárulás megadásáról vagy elutasításáról. Amennyiben nincs válasz hat héten belül, az nem tekintendő hozzájárulásnak, hozzájárulás nélkül pedig az intézkedés nem hajtható végre. A konzultációt mellőzni kell, ha az elhelyezés magánszemélynél történik, és nincs szükség felügyeletre a végrehajtás helye szerinti tagállam semelyik hatósága részéről.

(34)Abban az esetben, ha a felnőttet érdemi kapcsolatok fűzik egy olyan tagállamhoz, mely eltér attól a tagállamtól, melynek hatóságai e rendelet alapján joghatósággal rendelkeznek – például mert rendszeresen időzik ott vagy komplex pénzügyi eszközei vannak az adott tagállamban –, szükség lehet képviselő kijelölésére a másik tagállamban. Ilyen helyzetekben a felnőtt védelmének folytonossága érdekében szükség lehet olyan képviselőre, aki földrajzilag közel van és jól ismeri a helyi jogszabályokat. Amennyiben e másik tagállamban eljáró képviselőnek valamely illetékes hatóságot kell kijelölni, lehetővé kell tenni, hogy e képviselő kijelölését kérjék azon másik tagállam hatóságaitól, amelyhez a felnőttet érdemi kapcsolat fűzi, és lehetővé kell tenni a felmerült költségek megtérítését.

(35)Azoknak a felnőtteknek a képviselői számára, akik személyes képességük hiánya vagy korlátozottsága miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy érdekeiket megvédjék, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az Unión belül akadályok nélkül élhessenek a felnőtt képviseletére és az érdekeinek védelmére vonatkozó jogkörükkel. Ezért lehetővé kell tenni a képviselők számára, hogy könnyen bizonyíthassák jogállásukat és jogkörüket egy másik tagállamban, például abban a tagállamban, ahol a felnőtt ingatlana vagy egyéb vagyontárgya található. Ennek céljából létre kell hozni az európai képviseleti igazolást (a továbbiakban: igazolás). Ennek az igazolásnak egységes okiratnak kell lennie, amelyet egy másik tagállamban történő felhasználás céljából állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében az igazolás nem veheti át a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen létrehozott belső okiratok helyét.

(36)Az igazolást a felnőtt képviselője kérheti meghozott intézkedés vagy megerősített képviseleti jogkör (a továbbiakban: eredeti intézkedés és eredeti megerősített képviseleti jogkör) alapján. Ezért fontos, hogy csak olyan helyzetekben lehessen kiadni, amikor az érintett felnőtt ténylegesen nincs abban a helyzetben, hogy megvédje érdekeit, és a képviselő jogosult arra, hogy a felnőttet egy vagy több konkrét ügyben aktívan képviselje. Az igazolásnak tájékoztatással kell szolgálnia arról, hogy a jogkör, melyet a képviselő a felnőtt nevében gyakorolhat, mire terjed ki, valamint adott esetben azokról az ügyekről, amelyekben a képviselő nem jogosult eljárni, vagy csak bizonyos feltételek mellett járhat el.

(37)Nem tanácsos kötelezővé tenni az igazolás használatát. Azaz fontos, hogy a felnőtt képviselője, aki az igazolás kérelmezésére jogosult, ne legyen köteles kérelmezni azt, hanem lehetősége legyen arra, hogy nemzeti okiratot vagy e rendelet alapján rendelkezésre álló egyéb eszközt (intézkedést vagy közokiratot) használjon, amikor egy másik tagállamban a jogkörével élni kíván. Nem tanácsos kötelezővé tenni a saját nevükben eljáró személyeknek, hogy igazolást mutassanak fel, így azt csak olyan képviselők számára indokolt kiállítani, akiknek bizonyítaniuk kell, hogy jogosultak egy felnőtt támogatására vagy a nevében eljárni.

(38)Az igazolás kiadásának felgyorsítása érdekében és annak biztosítására, hogy az igazolást kiállító illetékes hatóság elegendő információval rendelkezzen a szóban forgó ügyről, az igazolás kiállítására vonatkozó hatáskört arra az illetékes hatóságra kell ruházni, amely az intézkedést hozta, vagy amely megerősítette a képviseleti jogkört, vagy egy másik illetékes hatóságra, amely hozzáféréssel rendelkezik az eredeti intézkedéssel vagy az eredeti képviseleti jogkörrel kapcsolatos információkhoz (a továbbiakban: a kiállító hatóság). Az egyes tagállamok feladata kell hogy legyen, hogy kijelölje kiállító hatóságát, és rendelkezzen arról, hogy ez utóbbi más illetékes szerveket is bevonhat-e a kiállítás folyamatába. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az igazolás kiállítására felhatalmazott hatóságokról, hogy az ezzel kapcsolatos információkat közzé lehessen tenni.

(39)Annak érdekében, hogy az igazolás kiállítási folyamata Unió-szerte egységes legyen, ebben a rendeletben rögzíteni kell az igazolás kiállítására vonatkozó szabályokat. Fontos, hogy a kiállító hatóság kérelemre és az igazolandó elemek ellenőrzését követően állítsa ki az igazolást. Az igazolás kérelmezésének és kiállításának folyamatát egyszerűsíteni kell annak biztosítása révén, hogy az igazolást kiállító hatóság hozzáféréssel rendelkezik az eredeti intézkedéshez vagy az eredeti megerősített képviseleti jogkörhöz, és tájékozott ezen intézkedés vagy jogkör érvényességének folytonossága és az abban foglalt információk tekintetében. Amennyiben lehetséges, a kiállító hatóságnak az igazolás kiállítása előtt ellenőriznie kell a védelmi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszerben, melyet ez a rendelet hoz létre, hogy egy másik tagállamban létezik-e ellenkező intézkedés vagy képviseleti jogkör. Amennyiben a kérelmező az igazolás iránti kérelemben azt jelzi, hogy az igazolásnak arra kell szolgálnia, hogy bizonyítsa a kérelmező jogkörét egy meghatározott célra vagy egy meghatározott helyzetben, a kiállító hatóságnak lehetőség szerint kellően részletes információkat kell feltüntetni az igazolásban erről a meghatározott célról vagy helyzetről. Az igazolás eredeti példányának a kiállító hatóságnál kell maradnia, amely az igazolásról egy vagy több hitelesített másolatot ad ki a kérelmező részére. Az igazolást az e rendelet mellékletében meghatározott kötelező formában kell kiállítani. Arra az esetre, ha az igazolást egy másik tagállamban mutatják be, a fordítási költségek csökkentése érdekében az e rendelet mellékletében meghatározott formanyomtatványnak az Unió összes nyelvén rendelkezésre kell állnia.

(40)Annak érdekében, hogy az igazolás és hiteles másolatai naprakészek maradjanak, és érvényes eredeti intézkedésen vagy eredeti megerősített jogkörön alapuljanak, az igazolásnak és hiteles másolatainak érvényességét időben korlátozni kell. Az igazolás lejártát követően a kiállító hatóság új igazolást állíthat ki, ha az igazolás kiállításához szükséges összes elem ellenőrzése megtörtént. A korlátozott érvényesség azt hivatott biztosítani, hogy a kiállító hatóság rendszeresen ellenőrizze, az érintett felnőttel kapcsolatos jogi helyzet nem változott-e, például nem hoztak-e újabb intézkedést a felnőttel kapcsolatban, vagy nem vonták-e vissza a képviseleti jogkört. Az igazolás érvényességét elvben egy évre kell korlátozni. A kiállító hatóság azonban eseti alapon eltérően határozhatja meg az igazolás érvényességi idejét, szem előtt tartva különösen az igazolás érvényességének vélelmét és a kiállított igazoláshoz kapcsolódó joghatásokat, főképp a képviselővel ügyleteket lebonyolító harmadik felek védelmét. A kiállító hatóságnak figyelembe kell vennie különösen a védelem jellegét és várható időtartamát, az eredeti intézkedés érvényességét, a felnőtt intézkedéseit az eredeti megerősített képviseleti jogkörrel kapcsolatban, valamint azt a célkitűzést, hogy az igazolásnak pontosan tükröznie kell a felnőtt jogi helyzetét az igazolás érvényességének teljes időtartama alatt. Mindezek alapján a kiállító hatóság egy évnél rövidebb időtartamra is kiállíthatja az igazolást, például ha az eredeti intézkedés egy évnél rövidebb időtartamra szól, vagy egy évnél hosszabb időtartamra is kiállíthatja, például ha az eredeti intézkedés több évig tart, és minimális annak a valószínűsége, hogy a felnőtt körülményei megváltoznak. Az igazolás hiteles másolatainak érvényességi idejének meg kell egyeznie az igazolás érvényességi idejével.

(41)Az igazolásnak mindegyik tagállamban azonos joghatással kell bírnia. Önmagában nem képezhet végrehajtható jogcímet, azonban bizonyító erővel kell bírnia, továbbá vélelmezni kell, hogy hitelesen bizonyítja azokat a benne feltüntetett elemeket, melyek az érintett felnőtt védelme céljából alkalmazandó jog vagy bármely más, az egyes elemekre alkalmazandó jog alapján kerültek megállapításra. A pontosság vélelmét megerősíti az a tény, hogy az igazolás kiállítása előtt a kiállító hatóságnak – többek között az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül – ellenőriznie kell, hogy az eredeti intézkedés vagy az eredeti képviseleti jogkör továbbra is érvényes-e, és azt nem váltotta-e fel későbbi intézkedés vagy megerősített képviseleti hatáskör. Az igazolás bizonyító ereje azonban nem terjedhet ki olyan kérdésekre, melyeket ez e rendelet nem szabályoz, így például arra a kérdésre, hogy egy vagyontárgy a felnőtt tulajdonát képezi-e.

(42)Megfelelő garanciákat kell biztosítani bármely személy számára, aki olyan képviselővel áll interakcióban, aki érvényes igazolás alapján jogosult arra, hogy egy felnőttet egy adott ügyben képviseljen, amennyiben az említett személy jóhiszeműen, az igazolásban feltüntetett információk pontosságára támaszkodva járt el. Ugyanezt a garanciát kell biztosítani minden olyan személynek, aki – érvényes igazolásban szereplő információkra támaszkodva – hozzáférést biztosít a felnőtt képviselője számára a felnőtt ingatlanához vagy egyéb vagyontárgyaihoz, kifizetéseket teljesít a képviselő számára, vagy ingatlant vásárol vagy kap a képviselőtől, amennyiben érvényes igazolás alapján a képviselő jogosult a felnőtt nevében eljárni ezekben az ügyekben. Biztosítani kell a védelmet a még érvényes hiteles másolatok bemutatása esetén. 

(43)Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása és az igazolás megbízhatóságának javítása érdekében jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani a kiállító hatóság igazolás kiállítására vagy annak megtagadására, illetve az igazolás helyesbítésére, módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatai ellen. A bizonyítvány helyesbítése, módosítása vagy visszavonása esetén a kiállító hatóságnak tájékoztatnia kell azokat a személyeket, akik részére hiteles másolatot állítottak ki, az ilyen másolatok téves használatának elkerülése érdekében.

(44)Annak érdekében, hogy az Unióban, határokon átívelő helyzetekben folytonos legyen a felnőttek védelme, az illetékes hatóságok és a központi hatóságok számára hozzáférést kell biztosítani az arra vonatkozó információkhoz, hogy más hatóságok hoztak-e már intézkedést, beleértve a másik tagállamban hozott intézkedéseket is. Ezenfelül az autonómiához és szabad döntéshez való jog védelme szempontjából alapvető fontosságú, hogy tiszteletben tartsák a felnőtt képviseleti jogkörrel kapcsolatban kifejezett akaratát, még abban az esetben is, ha ezt a képviseleti jogkört a felnőtt egy másik tagállamban biztosította, vagy ha azt egy másik tagállam illetékes hatóságai erősítették meg. Annak érdekében, hogy javuljon a tájékoztatásnyújtás az érintett illetékes hatóságok és központi hatóságok számára, továbbá, hogy ne induljanak párhuzamos eljárások és a képviseleti jogkört ne hagyják figyelmen kívül, elő kell írni a tagállamoknak, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn egy vagy több olyan nyilvántartást, amely rögzíti a felnőttek védelmével kapcsolatos adatokat. A védelmi nyilvántartásokban a tagállamoknak rögzíteniük kell a hatóságaik által hozott intézkedésekre vonatkozó kötelező információkat, valamint – amennyiben nemzeti joguk rendelkezik a képviseleti jogkör illetékes hatóság általi megerősítéséről – a megerősített képviseleti jogkörre vonatkozó kötelező információkat. A felnőttek Unión belüli védelmével kapcsolatos információk interoperabilitásának és rendelkezésre állásának biztosítása érdekében azoknak a tagállamoknak, amelyek e rendelet elfogadását megelőzően létrehoztak nyilvántartást a védelmi intézkedésekről, a megerősített képviseleti jogkörökről vagy a nemzeti joguk szerint nyilvántartásba vett egyéb képviseleti jogkörökről, ugyanezeket a kötelező információkat elérhetővé kell tenniük az említett nyilvántartásokban.

(45)Annak érdekében, hogy az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül nyújtott információk relevánsak legyenek, fontos, hogy a tagállamok ne legyenek akadályoztatva abban, hogy az említett rendszeren keresztül a kötelező információk mellett további információkat is rendelkezésre bocsássanak. A tagállamok számára lehetővé kell tenni különösen, hogy az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül rendelkezésre bocsássák az intézkedés jellegével kapcsolatos információkat, a képviselő nevét vagy az e rendelet alkalmazása előtt rögzített, intézkedésekre és képviseleti jogkörökre vonatkozó korábbi adatokat. 

(46)Annak megkönnyítésére, hogy a más tagállamok jogos érdekkel rendelkező illetékes hatóságai és központi hatóságai hozzáférjenek a védelmi nyilvántartásokban vagy egyéb, képviseleti jogköröket tartalmazó nyilvántartásokban rögzített információkhoz, ezeket a nyilvántartásokat, melyek intézkedéseket, megerősített képviseleti jogköröket vagy más típusú képviseleti jogköröket tartalmaznak, össze kell kapcsolni egymással. E rendeletnek jogalapot kell biztosítania az említett összekapcsoláshoz. 

(47)A tagállami nyilvántartások összekapcsolása alapvető része annak az együttműködésnek, amelynek célja a felnőttek jogainak védelme több országot érintő ügyekben, valamint a jogbiztonság garantálása az Unióban. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a nyilvántartásaikban tárolt információk naprakészek legyenek. Egy tagállam hatóságainak, amikor módosítanak vagy megszüntetnek egy másik tagállamban hozott intézkedést, biztosítaniuk kell, hogy a másik tagállam hatóságai megfelelő tájékoztatást kapjanak, különösen annak érdekében, hogy a másik tagállam naprakésszé tehesse védelmi nyilvántartását/nyilvántartásait.

(48)Korszerű és időhatékony írásbeli kommunikációs eszközöket kell biztosítani a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai között kommunikáció céljaira. Az e rendelet szerinti eljárások során a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai közötti írásbeli kommunikációra főszabályként elektronikus úton, biztonságos és megbízható decentralizált informatikai rendszeren keresztül kell sort keríteni. A decentralizált informatikai rendszernek a tagállamok háttérrendszereiből, valamint olyan interoperábilis hozzáférési pontokból kell állnia – ideértve az európai elektronikus hozzáférési pontot is –, amelyeken keresztül az említett rendszereknek kapcsolódniuk kell egymáshoz. A decentralizált informatikai rendszer hozzáférési pontjainak az (EU) 2022/850 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 13 létrehozott e-CODEX-rendszeren kell alapulniuk.

(49)Előfordulhat, hogy a decentralizált informatikai rendszeren keresztül történő továbbítás lehetetlen a rendszer zavara miatt, vagy ha a továbbítás jellege miatt – mint például a fizikai/anyagi bizonyítékok továbbítása – a digitális úton történő továbbítás kivitelezhetetlen. Amikor nem a decentralizált informatikai rendszert veszik igénybe, a továbbítást a lehető legalkalmasabb alternatív módon kell elvégezni. Ilyen alternatív mód igénybevétele esetében más biztonságos elektronikus eszköz vagy postai szolgáltatás útján, a lehető leggyorsabban és biztonságosan kell sort keríteni a továbbításra.

(50)A felnőttek védelmét szolgáló, határokon átnyúló eljárások rugalmasságának biztosítása érdekében más kommunikációs eszközök megfelelőbbek lehetnek. Ezért a decentralizált informatikai rendszeren keresztül történő kommunikáció nem kötelező a hatóságok közötti közvetlen kommunikáció esetében, különösen akkor, ha szükség van arra, hogy a hatóságok közvetlenül, személyesen kommunikáljanak egymással. Ilyen esetekben kevésbé formális kommunikációs eszköz – például e-mail – is használható. Tekintettel arra, hogy a hatóságok érzékeny adatokkal foglalkoznak, a megfelelő kommunikációs eszköz kiválasztásakor mindig figyelembe kell venni az információcsere biztonságát és megbízhatóságát.

(51)Rendelkezni kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés olyan korszerű módjáról, amely lehetővé teszi a természetes és jogi személyeknek és a tagállamok illetékes hatóságainak, hogy az (EU) […/…] európai parlamenti és tanácsi rendelet 14 [a digitalizációról szóló rendelet] által az európai igazságügyi portálon létrehozott európai elektronikus hozzáférési ponton keresztül elektronikus úton kommunikáljanak egymással. 

(52)Az európai elektronikus hozzáférési pontnak lehetővé kell tennie a természetes és jogi személyek és a tagállamok illetékes hatóságai közötti elektronikus kommunikációt az intézkedések elismerésére vagy elismerésének megtagadására, a tanúsítványok kiállítására, valamint az európai képviseleti igazolás kiállítására, helyesbítésére, módosítására, visszavonására, felfüggesztésére vagy jogorvoslati eljárásaira vonatkozó határozati eljárások keretében. Fontos, hogy a tagállamok illetékes hatóságai csak akkor kommunikáljanak az európai elektronikus hozzáférési ponton keresztül, ha az érintett egyén vagy magánjogi entitás előzetesen kifejezetten hozzájárult e kommunikációs eszköz használatához.

(53)A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelését az (EU) 2016/679 15 és az (EU) 2018/1725 16 európai parlamenti és tanácsi rendelettel, valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 17 összhangban kell végezni. A személyes adatok e rendelet alapján kizárólag az abban meghatározott konkrét célokból kezelhetők, az (EU) 2016/679 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 89. cikke szerinti közérdekű archiválás céljából történő további adatkezelés sérelme nélkül.

(54)Az e rendelet alapján kezelendő személyes adatok körét általánosságban főképp a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai által kezelt, az e rendelet hatálya alá tartozó felnőttekre és képviselőikre vonatkozó dokumentumokban szereplő adatoknak kell alkotniuk. Ezeknek a személyes adatoknak különösen azokat az információkat kell lefedniük, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó felnőttekre vonatkozó intézkedések meghozatalához és határokon átnyúló helyzetekben a védelmük folytonosságának biztosításához szükségesek. E rendelet alkalmazása során ezeket a személyes adatokat a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai kezelik. Emellett előfordulhat, hogy a Bizottságnak ezeket az adatokat a digitális kommunikációs eszközök fejlesztése és fenntartása céljából kell kezelnie. E rendelet nem korlátozhatja a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai által kezelt információk és személyes adatok tárolásának időtartamát, mivel a felnőttek védelmét gyakran hosszú távon kell biztosítani, és az intézkedések és a közokiratok hosszabb ideig relevánsak maradnak.

(55)A fent leírt adatkezelés mellett a személyes adatokat e rendelet alapján az adatvédelmi nyilvántartások és a képviseleti hatáskörök egyéb nyilvántartásainak összekapcsolására szolgáló rendszer létrehozása, valamint e rendszer karbantartásának és megfelelő működésének biztosítása céljából is kezelni kell. Ezt a további adatkezelést az indokolja, hogy a tagállamok jogos érdekkel rendelkező illetékes hatóságainak és központi hatóságainak – annak érdekében, hogy biztosítva legyen e felnőtt folyamatos védelme határokon átnyúló helyzetekben, valamint hogy javuljon a jogbiztonság és a kiszámíthatóság – hozzá kell férniük az arra vonatkozó információkhoz, hogy az adott felnőtt egy másik tagállamban védelemben részesül-e. A tagállamok felelősek nyilvántartásaik technikai irányításáért, karbantartásáért és biztonságáért, valamint – amennyiben nemzeti joguk úgy rendelkezik – az azokban szereplő adatok helyességéért és megbízhatóságáért. Az érintettekre vonatkozó adatokat elsősorban a tagállamok által vezetett nyilvántartásokban kell tárolni. Ezenkívül előfordulhat, hogy a Bizottságnak az összekapcsolásra szolgáló rendszer fejlesztése és fenntartása céljából adatokat kell kezelnie, és ideiglenesen tárolnia kell az e rendszeren keresztül hozzáférhető adatokat.

(56)A tagállamok illetékes hatóságainak és központi hatóságainak az alkalmazandó adatvédelmi jogszabályokkal, különösen az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell kezelniük a személyes adatokat. E rendeletnek jogalapot kell biztosítania a személyes adatoknak a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai általi, az (EU) 2016/679 rendelet 6. cikkének (1) és (3) bekezdése szerinti kezeléséhez. E rendeletnek jogalapot kell biztosítania ahhoz is, hogy a Bizottság az (EU) 2018/1725 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint kezelje a személyes adatokat.

(57)Ezen túlmenően az e rendelet alapján kezelt, felnőttekre vonatkozó adatok az említett felnőttek egészségi állapotára vonatkozó személyes adatokat is magukban foglalhatnak. Ezek az egészségügyi vonatkozású személyes adatok szerepelhetnek kifejezetten az e rendelet alapján kezelt dokumentumokban, vagy közvetetten kikövetkeztethetők lehetnek abból a tényből, hogy a felnőtt személyes képességeinek hiánya vagy korlátozottsága miatt nincs abban a helyzetben, hogy érdekeit védje. Az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikke értelmében az egészségre vonatkozó személyes adatokat különleges kategóriájú személyes adatokként kell kezelni. E rendeletnek az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban feltételeket és garanciákat kell nyújtania az ilyen különleges kategóriába tartozó személyes adatoknak a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai általi kezelésére vonatkozóan. Az adatokat a tagállami hatóságok az említett cikk f) pontjával összhangban igazságszolgáltatási feladatkörükben kezelik, vagy az adatkezelés az említett cikk g) pontjával összhangban e rendeleten alapuló jelentős közérdekből szükséges, amelynek célja a felnőttek alapvető jogainak, szabadságainak és egyéb jogainak fokozott védelme a határokon átnyúló helyzetekben, a felnőttek védelmével kapcsolatos bírósági és közigazgatási eljárások hatékonyságának és gyorsaságának javítása, valamint a határokon átnyúló ügyletek jogbiztonságának és kiszámíthatóságának erősítése. Hasonlóképpen, e rendeletnek az (EU) 2018/1725 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban feltételeket és garanciákat kell nyújtania az ilyen különleges kategóriába tartozó személyes adatok Bizottság általi kezelésére vonatkozóan. Az adatkezelés az említett cikk f) pontjával összhangban jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez, illetve védelméhez, vagy pedig az említett cikk g) pontjával összhangban az e rendeleten alapuló jelentős közérdek miatt szükséges.

(58)Megfelelő biztosítékokról kell gondoskodni az ilyen különleges kategóriájú személyes adatok kezelésére vonatkozóan, melyre csakis az e rendelet alapján azonosított célokból és azzal arányos mértékben kerülhet sor. Például több biztosítékot kell bevezetni az összekapcsolásra szolgáló rendszer létrehozásakor. Az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül feldolgozott adatoknak az adott felnőttel kapcsolatos intézkedésekre és képviseleti jogkörre vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez szükséges mértékre kell korlátozódniuk. Az összekapcsolásra szolgáló rendszerben kezelt adatoknak ezért az e rendeletben meghatározott kötelező információkhoz tartozó személyes adatokra kell korlátozódniuk, kivéve, ha a tagállamok az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül további adatokhoz biztosítanak hozzáférést, például a nyilvántartásba vett képviseleti jogkörre vagy a képviselő nevére és a képviselet terjedelmére vonatkozóan. Fontos, hogy az összekapcsolásra szolgáló rendszerben ne kerüljenek eltárolásra a személyes adatok, kivéve az átmeneti tárolást, mely az azokhoz való hozzáférés biztosításához szükséges. Az adatokhoz az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül történő hozzáférés nem lehet nyilvános. Fontos, hogy csak azok az illetékes hatóságok és központi hatóságok férjenek hozzá az összekapcsolásra szolgáló rendszerhez, amelyek az érintett tagállam nemzeti joga alapján hozzáférhetnek a nemzeti nyilvántartásokhoz, amennyiben jogos érdekük fűződik az adatokhoz való hozzáféréshez. Végrehajtási jogi aktusok révén további adatvédelmi biztosítékokról kell gondoskodni a digitális kommunikáció és a nyilvántartások összekapcsolása tekintetében. 

(59)Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18 42. cikkével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki [dátum]-án/-én véleményt 19 nyilvánított.

(60)Annak érdekében, hogy a decentralizált informatikai rendszer és az összekapcsolásra szolgáló decentralizált rendszer e rendelet szerinti létrehozása tekintetében a rendelet végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 20 megfelelően kell gyakorolni.

(61)A nyilvánosság számára biztosított formanyomtatványoknak és információknak, valamint az illetékes hatóságok és a természetes személyek közötti, e rendelet szerinti kommunikációnak az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 21 összhangban akadálymentesen hozzáférhetőnek kell lenniük. Az akadálymentességi követelményt az információk vagy a kommunikáció jellegének és joghatásainak figyelembevételével kell értékelni és végrehajtani. Kiváltképp a tanúsítványoknak és az európai képviseleti igazolásnak pontosan és részletesen tükrözniük kell a meghozott intézkedés tartalmát vagy a megadott képviseleti jogkört, és azokat nem szabad egyszerűsíteni. 

(62)Az e rendelet 15. és 17 cikkében előírt tanúsítványok és a VII. fejezetében foglalt európai képviseleti igazolás naprakészen tartása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikknek megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet I–X. mellékletének a módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak 22 megfelelően kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(63)A kölcsönös bizalom elvével összhangban és a határokon átnyúló eljárások megkönnyítése érdekében egyszerűsíteni kell a közokiratok határokon átívelő érvényességével kapcsolatos adminisztratív alakiságokat a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben. Ezért az e rendelet alkalmazásában benyújtott közokiratokat mentesíteni kell a felülhitelesítés vagy hasonló alaki követelmények, például az apostille alól. E mentességnek ki kell terjednie azokra a közokiratokra is, amelyeket valamelyik tagállam hatósága állít ki, és amelyeket egy másik tagállam hatóságainak nyújtanak be. Ezt a mentességet különösen a határon átnyúló vonatkozású bírósági eljárásokkal vagy az e rendelettel létrehozott eljárásokkal összefüggésben kell alkalmazni, és a mentességnek ki kell terjednie a felnőttek védelméhez közvetlenül kapcsolódó közokiratokra és egyéb igazoló dokumentumokra.

(64)A tagállamok közötti kapcsolatokban e rendeletnek elsőbbséget kell élveznie a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménnyel szemben. Annak érdekében azonban, hogy a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény alkalmazására sor kerüljön olyan harmadik országok tekintetében, amelyek az említett egyezmény szerződő felei, és amelyekre ez a rendelet nem alkalmazandó, bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a felnőtt szokásos tartózkodási helye az Unióban van, és ha a szóban forgó ügy határon átnyúló vonatkozása ezt a harmadik országot érinti, ez a rendelet nem alkalmazandó. Ezenkívül egyrészről a tagállamok illetékes és központi hatóságai, másrészről a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény szerződő feleinek illetékes és központi hatóságai közötti együttműködést az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek kell szabályozniuk.

(65)Fontos, hogy ez a rendelet ne legyen alkalmazandó a 18 év alatti gyermekekre, még abban az esetben sem, ha a gyermek 18 éves kora előtt nagykorúvá vált. Ezzel elkerülhető az átfedés az (EU) 2019/1111 tanácsi rendelet 23 és a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19-i Hágai Egyezmény 24 hatályával. Ezzel az is megakadályozható, hogy egyes személyek ne tartozzanak se e rendelet, se az említett két jogi eszköz hatálya alá. 

(66)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(67)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.] VAGY

(68)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország [...-án/-én kelt levelében] bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.]

(69)Mivel e rendelet céljait, nevezetesen, hogy nagyobb védelemben részesüljenek a felnőttek jogai az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekben, javuljon a felnőttek védelmére irányuló, határokon átívelő eljárások hatékonysága és gyorsasága, valamint növekedjen ilyen helyzetekben a jogbiztonság és kiszámíthatóság, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e rendelet közvetlen alkalmazhatósága és kötelező jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet
HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet szabályokat állapít meg a következők vonatkozásában:

a)meghatározza, hogy mely tagállam hatóságainak van joghatósága a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;

b)meghatározza, hogy ezeknek a hatóságoknak joghatóságuk gyakorlása során mely jogot kell alkalmazniuk;

c)meghatározza a felnőtt képviseletére alkalmazandó jogot;

d)lehetővé teszi az ilyen intézkedések valamennyi tagállamban történő elismerését és végrehajtását;

e)lehetővé teszi a közokiratok valamennyi tagállamban történő elfogadását;

f)e rendelet céljainak elérése érdekében együttműködést alakít ki a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai között;

g)digitalizálja az illetékes hatóságok és a központi hatóságok közötti kommunikációt, valamint biztosítja a természetes és jogi személyek és az illetékes hatóságok közötti kommunikáció digitális eszközeit;

h)létrehozza az európai képviseleti igazolást; 

i)létrehozza a tagállamok védelmi nyilvántartásainak összekapcsolására szolgáló rendszert.

2. cikk

Hatály

(1)Ez a rendelet polgári ügyekben olyan felnőttek határokon átnyúló helyzetekben való védelmére alkalmazandó, akik személyes képességeik hiánya vagy korlátozottsága okán nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket.

(2)Ez a rendelet alkalmazandó továbbá azokra az intézkedésekre is, amelyeket egy olyan felnőtt vonatkozásában hoztak, aki az intézkedések meghozatala idején még nem töltötte be 18. életévét.

(3)Az (1) bekezdésben említett ügyek különösen a következőket foglalhatják magukban:

a)a felnőtt cselekvőképtelenségének és a védelmi rendszer intézményének meghatározása;

b)a felnőtt igazságügyi vagy közigazgatási hatóság védelme alá helyezése;

c)gyámság, gondnokság és hasonló intézmények;

d)annak a személynek vagy szervnek a kijelölése és feladatai, amely felelős a felnőtt személyéért vagy vagyonáért, képviseli vagy támogatja a felnőttet;

e)a felnőttnek olyan létesítményben vagy más helyen történő elhelyezésére vonatkozó határozatok, ahol védelem nyújtható;

f)a felnőtt vagyonának kezelése, megőrzése és az azzal való rendelkezés;

g)a felnőtt személye vagy vagyona védelme érdekében hozandó konkrét beavatkozás engedélyezése.

(4)Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

a)tartási kötelezettségek;

b)házasság vagy bármely hasonló kapcsolat létrehozása, érvénytelenítése vagy felbontása, továbbá különválás;

c)házassági vagy bármely hasonló kapcsolat vonatkozásában vagyonjogi rendszerek;

d)bizalmi vagyonkezelés és öröklés;

e)szociális biztonság;

f)általános jellegű hatósági intézkedések egészségügyi ügyekben;

g)a felnőtt által elkövetett bűncselekmények következtében a vele szemben hozott intézkedések;

h)a menedékjogról és a bevándorlásról hozott határozatok;

i)kizárólag a közbiztonságra irányuló intézkedések.

(5)A (4) bekezdés nem hat ki az abban említett ügyek tekintetében a felnőtt képviselőjeként történő eljárásra való jogosultságra. 

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.„felnőtt”: a 18. életévét betöltött személy;

2.„intézkedés”: elnevezésétől függetlenül valamely tagállam hatósága által hozott, a felnőtt védelmére irányuló bármely intézkedés;

3.„képviseleti jogkör”: valamely felnőtt által megállapodás vagy egyoldalú aktus alapján biztosított jogkör, amelyet akkor kell gyakorolni, ha az adott felnőtt nincs abban a helyzetben, hogy megvédje érdekeit;

4.„az eredeti eljárás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézkedést meghozták vagy a közokiratot az alaki követelményeknek megfelelően kiállították;

5.„közokirat”: valamely tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett, valamely felnőtt védelmének ügyében keletkezett okirat, amelynek hitelessége:

a)a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; valamint

b)az eredeti tagállam által erre a célra felhatalmazott hatóság vagy egyéb szerv által került megállapításra;

6.„hatóság”: valamely tagállam bármely olyan igazságügyi vagy közigazgatási hatósága, amely hatáskörrel rendelkezik a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;

7.„az eredeti eljárás helye szerinti hatóság”: az a hatóság, amely az intézkedést meghozta vagy az alaki követelményeknek megfelelően kiállította a közokiratot;

8.„megerősített képviseleti jogkör”: olyan képviseleti jogkör, amely tekintetében az illetékes hatóság megerősítette, hogy az e jogkörrel felruházott képviselő gyakorolhatja azokat;

9.„illetékes hatóság”: valamely tagállamnak a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben hatáskörrel rendelkező hatósága;

10.„összekapcsolásra szolgáló rendszer”: a védelmi nyilvántartások és az egyéb képviseleti jogkörök nyilvántartásainak összekapcsolására szolgáló rendszer;

11.„decentralizált informatikai rendszer”: az egyes tagállamok felelőssége mellett és irányítása alatt működő informatikai rendszerekből, interoperábilis hozzáférési pontokból, és az európai elektronikus hozzáférési pontból álló hálózat, amely lehetővé teszi a biztonságos és megbízható, határokon átnyúló információcserét;

12.„védelmi nyilvántartás”: olyan nyilvántartás, amelyben felnőttek védelmét célzó intézkedéseket vagy megerősített képviseleti jogköröket jegyeztek be;

13.„európai elektronikus hozzáférési pont”: a [...] rendelet [a digitalizációról szóló rendelet] 2. cikkének 5. pontjában meghatározott interoperábilis hozzáférési pont.

4. cikk

Hivatkozások a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményre

Amennyiben e rendelet hivatkozik rá, az e rendelethez csatolt, a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményt (a továbbiakban: a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény) kell értelemszerűen alkalmazni.

II. fejezet
JOGHATÓSÁG

5. cikk

Általános joghatóság

E rendelet 6. cikkére figyelemmel, a joghatóságot a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény II. fejezetével összhangban kell meghatározni.

6. cikk

A joghatóság megválasztása

(1)Az 5. cikktől eltérően, a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam hatóságai joghatósággal rendelkeznek, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)a felnőtt választotta az adott tagállam hatóságait, amikor még abban a helyzetben volt, hogy megvédje érdekeit; 

b)a joghatóság gyakorlása a felnőtt érdekét szolgálja; 

c)valamely tagállamnak a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 5–8. cikke alapján joghatósággal rendelkező hatóságai nem gyakorolták joghatóságukat.

(2)Joghatóságuk (1) bekezdés szerinti gyakorlása során a tagállami hatóságok a IV. mellékletben meghatározott formanyomtatvány felhasználásával értesítik a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamnak a 18. cikk szerint kijelölt központi hatóságát.

(3)Az (1) bekezdésben említett joghatósági választását a felnőtt írásban fejezi ki, és keltezéssel és aláírással látja el. A választás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés egyenértékűnek minősül az írásos formával. 

(4)Az egyezmény 7. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében, 9. és 10. cikkében, valamint 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő, a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 5. cikkére való hivatkozásokat úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják az e cikkre történő hivatkozást is. Az említett egyezmény 10. cikkének (4) bekezdésében előírt információkat adott esetben a joghatóságukat az (1) bekezdéssel összhangban gyakorló hatóságnak is meg kell adni.

7. cikk

Nem kizárólagos joghatóság 

Az e rendelet 6. cikke alapján a felnőtt által választott hatóságokra ruházott joghatóság nem lehet kizárólagos, és különösen nem akadályozhatja meg a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 5. és 6. cikke alapján joghatósággal rendelkező hatóságokat joghatóságuk gyakorlásában, ha a felnőtt által választott hatóságok nem gyakorolták joghatóságukat, vagy ha lemondtak e joghatóságukról. 

III. fejezet
ALKALMAZANDÓ JOG

8. cikk

Az alkalmazandó jog meghatározása

A felnőttek határokon átnyúló védelmére alkalmazandó jogot a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény III. fejezetével összhangban kell meghatározni.

IV. fejezet
AZ INTÉZKEDÉSEK ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

1. szakasz
Az intézkedések elismerése

9. cikk

Az intézkedés elismerése

(1)A valamely tagállam hatóságai által hozott intézkedést a többi tagállamban külön eljárás előírása nélkül el kell ismerni.

(2)Bármely érdekelt személy – beleértve az intézkedés által érintett felnőttet is – kérheti valamely tagállam hatóságaitól, hogy döntsenek egy másik tagállamban hozott intézkedés elismeréséről vagy el nem ismeréséről.

(3)Amennyiben egy tagállam hatósága előtt folyó eljárás eredménye az elismerés megtagadásával vagy meg nem tagadásával kapcsolatos előkérdés eldöntésétől függ, az említett hatóság rendelkezik joghatósággal e kérdés eldöntésére.

10. cikk

Az elismerés megtagadásának okai

Egy másik tagállamban hozott intézkedés elismerése a következő esetekben tagadható meg:

a)ha az intézkedést – a sürgős esetek kivételével – bírósági vagy közigazgatási eljárás keretében hozták meg, anélkül, hogy a felnőttnek lehetőséget biztosítottak volna a meghallgatásra; 

b)az elismerés nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, amelyben az elismerést kérelmezik; 

c)ha az intézkedés összeegyeztethetetlen egy, az 5. vagy 6. cikk szerint joghatósággal rendelkező harmadik országban hozott későbbi intézkedéssel, feltéve, hogy ez utóbbi intézkedés a megkeresett tagállamban megfelel az elismerés követelményeinek; 

d)ha nem tartották be a 14. cikkben meghatározott eljárást.

2. szakasz
Az intézkedések végrehajthatósága és végrehajtása

11. cikk

Végrehajthatóság (a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése)

A valamely tagállam hatóságai által meghozott, az adott államban végrehajtható intézkedés más tagállamban végrehajtható a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége nélkül.

12. cikk

Végrehajtás

(1)A 3. szakaszra figyelemmel, a más tagállamban hozott intézkedések végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a megkeresett tagállamban végrehajtható intézkedést az adott tagállamban ugyanolyan feltételekkel kell végrehajtani, mint a megkeresett tagállamban hozott intézkedést. 

(2)Az (1) bekezdéstől eltérően, a végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a megkeresett tagállam joga alapján fennálló okai annyiban alkalmazandók, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek a 10. cikkben említett okokkal.

3. szakasz
Közös rendelkezések

13. cikk

Az érdemi felülvizsgálat kizártsága

A valamely tagállamhatóságai által hozott intézkedés érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.

14. cikk

Eljárás 

(1)Az a személy, aki egy másik tagállam hatóságai előtt valamely tagállamban hozott intézkedésnek az elismerését kéri vagy vitatja, annak végrehajtását kéri, vagy arra hivatkozik, köteles bemutatni a következőket:

a)az intézkedés másolata, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; 

b)a 15. cikk szerint kiállított megfelelő tanúsítvány.

(2)Az a hatóság, amely előtt egy másik tagállamban hozott intézkedésre hivatkoznak, vagy amely előtt egy másik tagállamban hozott intézkedés elismerését vagy végrehajtását kérik, vagy vitatják, szükség esetén előírhatja a kérelmező számára, hogy nyújtsa be az (1) bekezdés b) pontjában említett tanúsítvány tartalmának fordítását vagy átiratát.

15. cikk

Tanúsítvány

Az eredeti eljárás helye szerinti hatóság bármely érdekelt személy kérelmére az I. mellékletben meghatározott formanyomtatvány felhasználásával tanúsítványt állít ki, amely tükrözi az intézkedés tartalmát. 

V. fejezet
KÖZOKIRATOK

16. cikk

A közokiratok elfogadása

(1)A valamely tagállamban kiállított közokirat ugyanolyan bizonyító erővel bír egy másik tagállamban, mint az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban, vagy az ahhoz a lehető legnagyobb mértékben hasonló bizonyító erővel bír, feltéve, hogy ez nem ellentétes nyilvánvalóan az érintett tagállam közrendjével.

(2)A bemutatott közokiratnak meg kell felelnie az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek. 

17. cikk

Tanúsítvány

Az a személy, aki ilyen közokiratot egy másik tagállamban kíván felhasználni, kérelmezheti a közokiratot az eredeti tagállamban hivatalosan kiállító vagy nyilvántartó illetékes hatóságnál, hogy töltse ki a II. mellékletben meghatározott formanyomtatványt, ismertetve, hogy a közokirat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban milyen bizonyító erővel rendelkezik.

VI. fejezet
EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. szakasz
Központi hatóságok

18. cikk

A központi hatóság kijelölése

(1)Mindegyik tagállam kijelöl egy vagy több központi hatóságot e rendelet alkalmazásának segítésére, és meghatározza ezek illetékességét és funkcionális hatáskörét.

(2)Amennyiben egy tagállam egynél több központi hatóságot jelölt ki, a megkereséseket közvetlenül az illetékességgel rendelkező megfelelő központi hatóság részére kell elküldeni. Amennyiben nem illetékes központi hatóság részére küldenek megkeresést, ez utóbbi köteles továbbítani azt az illetékes központi hatóság részére, és ennek megfelelően tájékoztatni a megkeresőt. 

(3)A tagállamok biztosítják, hogy a központi hatóságok elegendő számú és megfelelő személyzettel, erőforrásokkal és modern kommunikációs eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy teljes mértékben el tudják látni e rendelet szerinti feladataikat.

19. cikk

A központi hatóságok feladatai

(1)A központi hatóságok e rendelet alkalmazása során együttműködnek egymással és elősegítik a tagállamaikban található illetékes hatóságok közötti együttműködést.

(2)A központi hatóságok tájékoztatást nyújtanak a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben a nemzeti jogszabályokról, eljárásokról és elérhető szolgáltatásokról, valamint megteszik az általuk megfelelőnek vélt intézkedéseket e rendelet alkalmazásának javítása érdekében. 

(3)A központi hatóságok minden eszközzel elősegítik az illetékes hatóságok közötti kommunikációt.

20. cikk

A felnőtt vagy a valószínűleg támogatást nyújtó személy tartózkodási helye

Valamely tagállam központi hatósága – akár közvetlenül, akár az illetékes hatóságokon keresztül – egy másik tagállam hatóságának kérésére segítséget nyújt az alábbi személyek hollétének megállapításában:

a)a felnőtt, amennyiben úgy tűnik, hogy a felnőtt a megkeresett tagállam területén tartózkodhat és védelemre szorulhat;

b)olyan személy, aki a felnőtt vagy más illetékes hatóság által nyújtott tájékoztatással összhangban valószínűleg támogatást nyújt a felnőttnek, amennyiben úgy tűnik, hogy ez a személy a megkeresett tagállam területén tartózkodhat.

21. cikk

Elhelyezés

(1)Ha valamely tagállam hatósága azt tervezi, hogy a felnőttet egy másik tagállamban olyan létesítményben vagy egyéb intézményben helyezi el, ahol védelem nyújtható, először be kell szereznie e másik tagállam központi hatóságának hozzájárulását. E célból a VI. mellékletben szereplő formanyomtatvány felhasználásával jelentést küld a megkeresett tagállam központi hatóságának a felnőttről, a javasolt intézkedés indokaival együtt.

(2)Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az elhelyezést magánszemélynél tervezik.

(3)A hozzájárulást megadó vagy elutasító határozatot a kérelem kézhezvételétől számított legkésőbb hat héten belül továbbítani kell a megkereső hatóságnak, kivéve, ha ez rendkívüli körülmények miatt nem lehetséges.

(4)Az (1), (2) és (3) cikk nem zárja ki, hogy a központi hatóságok vagy az illetékes hatóságok olyan megállapodásokat kössenek egy vagy több tagállam központi hatóságaival vagy illetékes hatóságaival, amelyek segítségével egyszerűsítik a hozzájárulás megszerzésére irányuló konzultációs eljárást a kölcsönös kapcsolataikban, vagy hogy a már meglévő ilyen megállapodásaikat fenntartsák.

22. cikk

Képviselő kijelölése külföldön

(1)Amennyiben valamely tagállam hatósága egy másik tagállam illetékes hatóságának kijelölését tervezi a felnőtt képviselőjeként egy intézkedés végrehajtásának támogatása céljából, megkeresését a VII. mellékletben meghatározott formanyomtatvány felhasználásával továbbítja a megkeresett állam központi hatóságának. 

(2)Ha a megkeresett központi hatóság azt kéri, a megkereső hatóság gondoskodik a következők haladéktalan megtérítéséről:

a)a képviselőnek fizetett díjak; valamint 

b)az intézkedésnek a másik tagállamban történő végrehajtása során felmerült költségek. 

(3)A megkeresett központi hatóság a megkeresés teljesítését megelőzően megfelelő letétet vagy előleget kérhet a megkereső hatóságtól a kért költségek fedezésére. 

(4)A feleknek a (2) bekezdés szerinti díjak és költségek viselésére, illetve a (3) bekezdés szerinti letétbe helyezésre vagy előlegfizetésre vonatkozó kötelezettségére a megkereső hatóság tagállamának joga az irányadó.

23. cikk

A központi hatóságok ülései

(1)E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a központi hatóságok rendszeresen üléseznek.

(2)A központi hatóságok ülését a Bizottság hívja össze a 2001/470/EK tanácsi határozatnak 25 megfelelően a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében.

2. szakasz
Illetékes hatóságok

24. cikk

Az intézkedések végrehajtása

Valamely tagállam illetékes hatóságai felkérhetik egy másik tagállam illetékes hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget az intézkedések végrehajtásában.

25. cikk

Hatóságok közötti információcsere

(1)Amennyiben valamely tagállam hatóságai intézkedést terveznek,– ha a felnőtt helyzete úgy kívánja – megkereshetik egy másik tagállam bármely olyan hatóságát, amely a felnőtt védelme szempontjából releváns információval rendelkezik, hogy közölje ezeket az információkat.

(2)Az (1) bekezdésben említett megkeresést közvetlenül vagy a megkeresett tagállam központi hatóságán keresztül kell továbbítani.

26. cikk

Komoly veszély

(1)Abban az esetben, amikor a felnőtt komoly veszélynek van kitéve, azon tagállam illetékes hatóságai, amelyben a felnőtt vonatkozásában védelmi intézkedést hoztak vagy ilyen intézkedés meghozatalát mérlegelik, ha tájékoztatást kapnak arról, hogy a felnőtt tartózkodási helye egy másik tagállamba került, vagy a felnőtt másik tagállamban tartózkodik, tájékoztatják ezen másik tagállam illetékes hatóságait a fennálló veszélyről és a meghozott vagy mérlegelt intézkedésekről.

(2)Az (1) bekezdésben említett információt közvetlenül vagy a megkeresett tagállam központi hatóságán keresztül kell továbbítani.

27. cikk

A hatóságok közötti közvetlen kommunikáció és együttműködés

(1)E rendelet alkalmazása során a tagállamok hatóságai közvetlenül együttműködhetnek és kommunikálhatnak egymással, illetve közvetlenül kérhetnek egymástól információkat, feltéve, hogy az ilyen kommunikáció az eljárásban a felek eljárási jogainak és az információk bizalmas jellegének tiszteletben tartásával történik.

(2)Az (1) bekezdésben említett együttműködés a hatóság által megfelelőnek tartott bármely módon megvalósulhat, és különösen az alábbi célokból történő közlésekre vonatkozhat:

a)5. cikk; 

b)ez a fejezet.

(3)A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 8. cikke szerinti kommunikáció céljából a tagállamok hatóságai használhatják az e rendelet VIII. mellékletében meghatározott formanyomtatványt.

(4)A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 7., 10. és 11. cikke szerinti, valamely más tagállam hatóságainak tájékoztatása céljából a tagállamok hatóságai használhatják az e rendelet IX. mellékletében meghatározott formanyomtatványt. 

3. szakasz
Általános rendelkezések

28. cikk

Közvetítés és alternatív vitarendezés

A tagállamok központi hatóságai és illetékes hatóságai – akár közvetlenül, akár más szerveken keresztül – ösztönzik a közvetítés vagy más alternatív vitarendezési eszközök igénybevételét annak érdekében, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó helyzetekben a felnőtt személyének vagy vagyonának védelme érdekében elfogadott megoldások szülessenek.

29. cikk

Az információk közzétételének tilalma

A tagállamok központi hatóságai és illetékes hatóságai nem tehetik közzé és nem erősíthetik meg az e rendelet alkalmazásában összegyűjtött vagy továbbított információkat, ha úgy ítélik meg, hogy ez:

a)a felnőtt vagy egy másik személy egészségét, biztonságát vagy szabadságát veszélyeztetheti;

b)a felnőtt vagyonát veszélyeztetheti. 

30. cikk

A központi hatóságok és illetékes hatóságok költségei

(1)A központi hatóságok és az illetékes hatóságok által e rendelet szerint biztosított segítségnyújtás térítésmentes.

(2)A 37. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, minden központi hatóság és illetékes hatóság maga viseli az e rendelet alkalmazásával kapcsolatban felmerült saját költségeit.

31. cikk

Nyelvek

(1)Az e fejezet szerinti megkereséseket vagy kérelmeket a megkeresett tagállam hivatalos nyelvén kell kitölteni, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor az érintett központi hatóság vagy illetékes hatóság székhelye szerinti hivatalos nyelven vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az Európai Unió hivatalos nyelvei közül a megkeresett tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven, kivéve ha e tagállam központi hatósága vagy illetékes hatósága lemond a fordításról.

(2)A megkeresést vagy a kérelemnyomtatványt kísérő dokumentumokat nem kell lefordítani az (1) bekezdés szerint meghatározott nyelvre, kivéve, ha a kért segítségnyújtáshoz fordításra van szükség.

32. cikk

Formanyomtatványok

Az illetékes hatóságok és központi hatóságok az e rendelet V. és X. mellékletében meghatározott formanyomtatványok segítségével küldhetik el és igazolhatják vissza az e fejezet alapján benyújtott megkereséseket.

33. cikk

Jogi segítségnyújtás

Az a kérelmező, aki az eredeti tagállamban teljes vagy részleges jogi segítségnyújtásban vagy költségek és kiadások alóli mentességben részesült, jogosult a megkeresett tagállam joga alapján járó legkedvezőbb elbánásra a jogi segítségnyújtás vagy a költségek és kiadások alóli mentesség terén:

a)az intézkedés elismerésére vagy végrehajtására irányuló bármely eljárásban;

b)bírósági vagy bíróságon kívüli irat egy másik tagállamban történő kézbesítése során; 

c)az e fejezet alapján létrehozott eljárásokban.

VII. fejezet
AZ EURÓPAI KÉPVISELETI IGAZOLÁS

34. cikk

Az európai képviseleti igazolás bevezetése

(1)Ez a rendelet létrehozza az európai képviseleti igazolást (a továbbiakban: az igazolás), amelyet egy másik tagállamban történő felhasználás céljából állítanak ki, és amely a 40. cikkben felsorolt joghatásokkal bír.

(2)Az igazolás használata nem kötelező.

(3)Az igazolás nem lép a tagállamokban hasonló célokra használt belföldi okiratok helyébe. A másik tagállamban történő felhasználás céljából már kibocsátott igazolás azonban abban a tagállamban is a 40. cikkben felsorolt joghatásokkal bír, amelynek illetékes hatóságai azt e fejezettel összhangban kiállították.

35. cikk

Az igazolás rendeltetése

(1)Az igazolást olyan képviselők részére kell kiadni, akiknek egy másik tagállamban gyakorolniuk kell képviseleti jogkörüket az olyan felnőttek vonatkozásában, akik személyes képességeik hiánya vagy korlátozottsága miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy érdekeiket megvédjék. 

(2)Az igazolás felhasználható annak bizonyítására, hogy a képviselő – intézkedés vagy megerősített képviseleti jogkör alapján – jogosult a felnőtt képviseletére, különösen az alábbiak közül egy vagy több kérdésben: 

a)a felnőtt ingatlanának vagy egyéb vagyontárgyainak ellenőrzése, kezelése és az azokkal való rendelkezés;

b)ingatlan vagy egyéb vagyontárgy szerzése a felnőtt nevében vagy javára;

c)a felnőtt által kötött szerződés teljesítése;

d)a felnőtt nevében bármely kereskedelmi vagy üzleti tevékenység folytatása;

e)a felnőtt kötelezettségeinek és jogi kötelmeinek teljesítése;

f)jogi eljárások lefolytatása a felnőtt nevében vagy javára;

g)egészségügyi döntések, beleértve a gyógykezelés elvégzéséhez való hozzájárulás megadását és megtagadását; 

h)a felnőtt személyes jólétére és tartózkodási helyére vonatkozó döntések. 

36. cikk

Az igazolás kiállítására vonatkozó hatáskör

(1)Az igazolást abban a tagállamban kell kiállítani, amelyben a felnőttre vonatkozóan intézkedést hoztak vagy a képviseleti jogkört megerősítették.

(2)A tagállam (1) bekezdésben említett kiállító hatósága a következő:

a)az az illetékes hatóság, amely intézkedést hozott vagy megerősítette a felnőttre vonatkozó képviseleti jogkört; 

b)a tagállam által kijelölt másik illetékes hatóság, amely hozzáféréssel rendelkezik a meghozott intézkedésre vagy a megerősített képviseleti jogkörre vonatkozó információkhoz.

37. cikk

Az igazolás kérelmezése 

(1)Az igazolást a felnőtt képviseletére valamely tagállamban meghozott intézkedés vagy megerősített képviseleti jogkör útján jogosult képviselő (a továbbiakban: a kérelmező) kérelmére kell kiállítani. 

(2)A tagállamok biztosítják, hogy – adott esetben – az igazolás beszerzéséért fizetendő díj ne haladja meg az igazolás előállítási költségét.

38. cikk

Az igazolás kiállítása

(1)Az igazolás iránti kérelem kézhezvételekor a kiállító hatóság ellenőrzi a következőket:

a)a kérelmező jogosult az igazolás kérelmezésére a kiállító hatóság tagállamában meghozott intézkedésben a kérelmezőre ruházott jogkörnek vagy megerősített képviseleti jogkörnek megfelelően (a továbbiakban: eredeti intézkedés vagy eredeti megerősített képviseleti jogkör);

b)az igazolandó elemek megfelelnek az adott eredeti intézkedésnek vagy eredeti megerősített képviseleti jogkörnek; 

c)a szóban forgó eredeti intézkedés vagy eredeti megerősített képviseleti jogkör továbbra is érvényes, és azt nem váltotta fel egy későbbi intézkedés vagy megerősített képviseleti jogkör.

(2)A kiállító hatóság ellenőrzi az (1) bekezdésben felsorolt valamennyi elemet, különösen a rendelkezésére álló információk és dokumentumok alapján. A hatóság az említett elemek ellenőrzéséhez további szükséges vizsgálatokat is végezhet. E tekintetben a kérelmezőtől, egy másik tagállam illetékes hatóságaitól, vagy mindkettőtől bekérheti azokat az információkat vagy dokumentumokat, amelyeket szükségesnek tart az igazolandó elemek ellenőrzéséhez.

(3)Az (1) bekezdésben felsorolt elemek ellenőrzése céljából a kiállító hatóság lehetőség szerint a VIII. fejezetben létrehozott, összekapcsolásra szolgáló rendszert is igénybe veszi. 

(4)A kérelmezőnek kérésre a kiállító hatóság rendelkezésére kell bocsátania az (1) bekezdésben említett dokumentumokat vagy információkat. Hasonlóképpen, más tagállamok illetékes hatóságai kérésre a kiállító hatóság rendelkezésére bocsátják a birtokukban lévő dokumentumokat vagy információkat, amennyiben az említett illetékes hatóságok a nemzeti jog alapján jogosultak lennének arra, hogy egy másik nemzeti hatóság rendelkezésére bocsássák ezeket az információkat.

(5)A kiállító hatóság az (1) bekezdésben felsorolt valamennyi elem sikeres ellenőrzését követően haladéktalanul kiállítja az igazolást. Akkor is kiállítja az igazolást, ha a felnőtt szokásos tartózkodási helye megváltozott, és egy másik tagállamban vagy harmadik országban található.  Nem állíthatja ki az igazolást, ha az eredeti intézkedést, az eredeti megerősített képviseleti jogkört vagy az igazolandó elemeket vitatták, kivéve, ha azok ideiglenesen alkalmazandók.

(6)Az igazolást a III. mellékletben meghatározott formanyomtatvány felhasználásával kell kiállítani.

(7)Az igazolást a kiállító hatóság tagállamának nyelvén kell kitölteni és kiállítani. Az igazolás a kérelmező kérésére az Európai Unió bármely más hivatalos nyelvén is kiállítható. Ez nem kötelezi az igazolást kiállító hatóságot arra, hogy gondoskodjon a szabadon kitölthető rovatokban szereplő lefordítható tartalom fordításáról vagy átírásáról.

(8)A kiállító hatóság minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a felnőttet és a jogos érdekkel rendelkező személyeket tájékoztassa az igazolás kiállításáról. 

(9)Az igazolás egy évig érvényes. Indokolt esetben a kiállító hatóság dönthet úgy, hogy az érvényességi idő hosszabb vagy rövidebb, különösen, ha az eredeti intézkedés időtartama egy évnél hosszabb vagy rövidebb.

39. cikk

Az igazolás tartalma

(1)Az igazoláson fel kell tüntetni, hogy a felnőtt képviselője milyen jogkörrel rendelkezik, vagy adott esetben ellenkezőleg, mely jogkörrel nem rendelkezik. Az igazoláson adott esetben fel kell tüntetni az ilyen jogkörhöz kapcsolódó korlátozásokat vagy feltételeket is. 

40. cikk

Az igazolás joghatásai

(1)Az igazolás külön eljárás szükségessége nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír.

(2)Vélelmezni kell, hogy az igazolás hitelesen bizonyítja az eredeti intézkedésre vagy eredeti megerősített jogkörre alkalmazandó jognak vagy azok meghatározott elemeire alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított elemeket. Az igazolásban a felnőtt képviselőjeként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik az igazolásban említett jogkörrel, és e jogkörhöz az igazolásban foglaltakon kívül semmilyen más feltétel vagy korlátozás nem kapcsolódik. A vélelem azonban nem terjed ki az e rendelet által nem szabályozott elemekre.

(3)Azt a személyt, aki az érvényes igazolással igazolt információk alapján eljárva egy adott ügyben a felnőtt képviselőjeként az igazoláson megjelölt személlyel áll kapcsolatban, úgy kell tekinteni, mint aki a felnőtt képviseletére jogosult személyhez fordult az adott ügyben, kivéve, ha a személynek tudomása van arról, hogy az igazolás tartalma nem pontos vagy érvényes, vagy súlyos gondatlanságból nincs tudomása ilyen pontatlanságról vagy érvénytelenségről.

41. cikk

Az igazolás hiteles másolatai

(1)Az igazolás eredeti példányát a kiállító hatóság megőrzi, és egy vagy több hiteles másolatot ad ki a kérelmező részére.

(2)A kiállító hatóság a 42. cikk (3) bekezdése és a 44. cikk (2) bekezdésének alkalmazása céljából jegyzéket vezet azokról a hiteles másolatokról, amelyeket e cikk (1) bekezdése szerint állított ki.

(3)A hiteles másolat érvényességi idejének lejárta megfelel az igazolás 38. cikk (9) bekezdése szerinti érvényességi ideje lejártának, amelyet a hiteles másolaton lejárati időpontként fel kell tüntetni. E határidő lejárta után a hiteles másolatok birtokosainak újabb hiteles másolatot kell kérelmezniük a kiállító hatóságtól annak érdekében, hogy az igazolást a 35. cikkben feltüntetett célokra felhasználhassák.

42. cikk

Az igazolás kijavítása, módosítása vagy visszavonása

(1)Elírás esetén a kiállító hatóság bármely olyan személy kérelmére, akinek jogos érdeke fűződik hozzá, vagy hivatalból kijavítja az igazolást.

(2)A kiállító hatóság bármely olyan személy kérelmére, akinek jogos érdeke fűződik hozzá, vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – hivatalból módosítja vagy visszavonja az igazolást, ha megállapítást nyer, hogy az igazolás vagy az abban szereplő egyes elemek nem pontosak vagy nem érvényesek.

(3)A kiállító hatóság a helyesbítésről, módosításról vagy visszavonásról haladéktalanul tájékoztat valamennyi olyan személyt, aki részére a 41. cikk (1) bekezdése szerint kiállította a bizonyítvány hiteles másolatát.

43. cikk

Jogorvoslati eljárások

(1)A kiállító hatóság által a 38. cikk alapján az igazolás kiállításáról vagy annak megtagadásáról hozott határozatok ellen bármely olyan személy jogorvoslat iránti kérelmet nyújthat be, akinek jogos érdeke fűződik ehhez. 

A kiállító hatóság által a 42. cikk és a 44. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott határozatok ellen bármely olyan személy jogorvoslat iránti kérelmet nyújthat be, akinek jogos érdeke fűződik ehhez.

A jogorvoslati kérelmet a kiállító hatóság tagállamában található igazságügyi hatósághoz kell benyújtani e tagállam jogával összhangban. 

(2)A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárások lefolytatására illetékes igazságügyi hatóságokról. 

(3)Amennyiben az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy a kiállított igazolás nem pontos, vagy nem érvényes, az illetékes igazságügyi hatóság kijavítja, módosítja vagy visszavonja az igazolást, illetve gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság kijavítsa, módosítsa vagy visszavonja azt.

Amennyiben az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy az igazolás kiállításának megtagadása nem volt indokolt, az illetékes igazságügyi hatóság kiállítja az igazolást, illetve gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság újravizsgálja az ügyet, és új határozatot hozzon.

44. cikk

Az igazolás joghatásainak felfüggesztése

(1)Az igazolás joghatásait a következő illetékes hatóságok valamelyike felfüggesztheti:

a)a kiállító hatóság, bármely olyan személy kérelmére, akinek jogos érdeke fűződik hozzá, az igazolás 42. cikk szerinti módosításáig vagy visszavonásáig; 

b)a 43. cikkben említett igazságügyi hatóság a kiállító hatóság által hozott határozatok elleni jogorvoslatra jogosult bármely személy kérelmére, a jogorvoslati eljárás lezárultáig. 

(2)A kiállító hatóság vagy adott esetben az igazságügyi hatóság az igazolás joghatásainak felfüggesztéséről haladéktalanul tájékoztat valamennyi olyan személyt, aki részére a 41. cikk (1) bekezdése szerint kiállították az igazolás hiteles másolatát.

Az igazolás joghatásai felfüggesztésének ideje alatt az igazolásról további hiteles másolatok nem állíthatók ki.

VIII. fejezet
VÉDELMI NYILVÁNTARTÁSOK LÉTREHOZÁSA ÉS ÖSSZEKAPCSOLÁSA

45. cikk

Védelmi nyilvántartások létrehozása

(1)A tagállamok legkésőbb [két évvel az alkalmazás kezdőnapját követően]-ig létrehoznak és fenntartanak a területükön egy vagy több olyan nyilvántartást, amelyben bejegyzésre kerülnek a védelmi intézkedésekre vonatkozó, és amennyiben nemzeti joguk előírja a képviseleti jogkör illetékes hatóság általi megerősítését, az említett képviseleti jogkörökre vonatkozó információk (a továbbiakban: védelmi nyilvántartások).

(2)Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásokban rögzített információknak tartalmazniuk kell a következőket (a továbbiakban: kötelező információk):

a)annak jelzése, hogy intézkedést hoztak, vagy adott esetben képviseleti jogkört adtak vagy erősítettek meg;

b)az első intézkedés időpontja, valamint az azt követő intézkedések időpontja, vagy adott esetben az az időpont, amikor egy felnőtt képviseleti jogkört adott, vagy azt az illetékes hatóság megerősítette;

c)amennyiben az intézkedés vagy a képviseleti jogkörre vonatkozó határozat ideiglenesen alkalmazandó, az intézkedés vagy a képviseleti jogkörre vonatkozó határozat vitatására nyitva álló határidő lejártának időpontja;

d)az intézkedések vagy adott esetben a képviseleti jogkör lejáratának vagy felülvizsgálatának időpontja;

e)az az illetékes hatóság, amely az intézkedést meghozta, módosította vagy megszüntette, vagy a képviseleti jogkört nyilvántartásba vette, megerősítette, módosította vagy megszüntette;

f)a felnőtt neve, születési helye és ideje, valamint adott esetben nemzeti azonosító száma.

(3)Az (1) bekezdésben említett információkat az alábbi feltételek teljesülése után a lehető legrövidebb időn belül közzé kell tenni a védelmi nyilvántartásokban:

a)a tagállami hatóságok:

i.intézkedést hoztak, módosították vagy megszüntették azt; vagy

ii.a felnőtt által adott képviseleti jogkört megerősítették, módosították vagy megszüntették; 

b)az intézkedés vagy a képviseleti jogkörre vonatkozó határozat elleni fellebbezés határideje lejárt, kivéve, ha az intézkedés vagy a képviseleti jogkör ideiglenesen alkalmazandó.

(4)Az (1) bekezdés nem zárja ki, hogy a tagállamok további dokumentumokat vagy kiegészítő információkat – például a képviselő neve vagy a képviselet jellege és terjedelme – vegyenek fel a védelmi nyilvántartásukba.

46. cikk

Az egyéb képviseleti jogkörök nyilvántartásainak interoperabilitása

Azok a tagállamok, amelyekben a nemzeti jog az illetékes hatóság által nyilvántartásba vett egyéb képviseleti jogkörökre vonatkozó információkat rögzítő elektronikus nyilvántartásokat ír elő, és amennyiben a nemzeti jog nem rendelkezik az ilyen képviseleti jogkörök megerősítéséről, legkésőbb [az alkalmazás kezdőnapja után két évvel]-ig biztosítják, hogy az említett nyilvántartások rögzítsék a 45. cikk (2) bekezdésében említett kötelező információkat.

47. cikk

Nyilvántartások összekapcsolása

(1)A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján létrehozza az összekapcsolásra szolgáló decentralizált rendszert (a továbbiakban: összekapcsolásra szolgáló rendszer), amely a következőkből áll: 

a)a 45. cikkben említett, intézkedéseket tartalmazó tagállami védelmi nyilvántartások, valamint adott esetben a 45. cikkben említett, megerősített képviseleti jogköröket tartalmazó tagállami védelmi nyilvántartások, továbbá a 46. cikk szerinti, egyéb képviseleti jogköröket tartalmazó tagállami nyilvántartások; 

b)központi elektronikus hozzáférési pont a rendszerben tárolt információkhoz. 

(2)Az összekapcsolásra szolgáló rendszer keresőszolgáltatást biztosít az Unió valamennyi hivatalos nyelvén a következők rendelkezésre bocsátása érdekében:

a)a 45. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelező információk; 

b)a védelmi nyilvántartásokban vagy a képviseleti jogkörök egyéb nyilvántartásaiban szereplő bármely egyéb dokumentum vagy információ, amelyet a tagállamok az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül rendelkezésre kívánnak bocsátani.

48. cikk

Az információkhoz az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül való hozzáférés feltétele

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a 47. cikk (2) bekezdésében említett információk az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül díjmentesen elérhetők legyenek.

(2)Az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül rendelkezésre álló információk csak azon tagállami illetékes hatóságok vagy központi hatóságok számára hozzáférhetők,

a)amelyek a nemzeti joguk szerint hozzáféréssel rendelkeznek a kötelező információkhoz; 

b)amelyeknek jogos érdeke fűződik ezen információkhoz való hozzáféréshez.

(3)A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a tagállamok biztosítják az említett illetékes hatóságok vagy központi hatóságok számára az összekapcsolásra szolgáló rendszerhez való hozzáférés engedélyezéséhez szükséges eszközöket.

(4)Ezen illetékes hatóságok vagy központi hatóságok kérésére az összekapcsolásra szolgáló rendszer automatikusan hozzáférhetővé teszi számukra a 47. cikk (2) bekezdésében említett információkat.

IX. fejezet
DIGITÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

49. cikk

Az illetékes hatóságok vagy a központi hatóságok közötti kommunikáció eszközei

(1)Az illetékes hatóságok vagy a központi hatóságok közötti írásbeli kommunikációt – beleértve az I-X. mellékletben meghatározott formanyomtatványok cseréjét is – biztonságos és megbízható decentralizált informatikai rendszeren keresztül kell végrehajtani.

(2)Amennyiben a decentralizált informatikai rendszer használata nem megfelelő a hatóságok közötti, a 27. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen kommunikációhoz, helyette bármilyen más kommunikációs eszköz is alkalmazható.

(3)Amennyiben a decentralizált informatikai rendszer zavara, a továbbított anyag jellege vagy kivételes körülmények fennállása folytán nem lehetséges az (1) bekezdés szerinti elektronikus kommunikáció, akkor az adatközlést – a biztonságos és megbízható információcsere garantálásának követelményét figyelembe véve – a leggyorsabb és legmegfelelőbb alternatív módon kell elvégezni.

50. cikk

Az európai elektronikus hozzáférési ponton keresztül folytatott kommunikáció

(1)A természetes és jogi személyek, valamint a tagállami illetékes hatóságok és kiállító hatóságok közötti elektronikus kommunikáció céljából az (EU) [...] rendelet [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikke szerint az európai igazságügyi portálon létrehozott európai elektronikus hozzáférési pont használható az alábbiak vonatkozásában:

a)a 10. cikk alapján valamely tagállamban hozott intézkedés elismerésére vagy elismerésének megtagadására vonatkozó határozat meghozatala iránti eljárás;

b)a 15. és 17. cikk szerinti, a tanúsítvány kiállítása iránti kérelem;

c)az európai képviseleti igazolás VII. fejezet szerinti kiállítására, kijavítására, módosítására, visszavonására és felfüggesztésére irányuló eljárások, valamint az igazoláshoz kapcsolódó jogorvoslati eljárások.

(2)Az (1) bekezdés szerinti elektronikus kommunikációra az (EU) [...] rendelet [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikkének (3) bekezdése, 5. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 6. cikke alkalmazandó.

51. cikk

Elektronikus aláírások és elektronikus bélyegzők

(1)Az e rendelet szerinti elektronikus kommunikációra a bizalmi szolgáltatások igénybevételének a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 26 meghatározott általános kerete alkalmazandó.

(2)Amennyiben a 49. cikk (1) bekezdése szerinti elektronikus kommunikáció részeként továbbított dokumentumokat bélyegzővel vagy kézzel írt aláírással kell ellátni vagy azzal látták el, ezek helyett a 910/2014/EU rendeletben meghatározott, minősített elektronikus bélyegzőt vagy minősített elektronikus aláírást lehet használni.

(3)Amennyiben az 50. cikk szerinti elektronikus kommunikáció részeként továbbított dokumentumokat bélyegzővel vagy kézzel írt aláírással kell ellátni vagy azzal látták el, ezek helyett a 910/2014/EU rendeletben meghatározott, fokozott biztonságú elektronikus bélyegzők, fokozott biztonságú elektronikus aláírások, minősített elektronikus bélyegzők vagy minősített elektronikus aláírások használhatók.

52. cikk

Az elektronikus dokumentumok joghatásai

Az elektronikus kommunikáció részeként továbbított dokumentumok joghatása nem tagadható meg, és nem tekinthetők elfogadhatatlannak az e rendelet szerinti határokon átnyúló bírósági eljárások keretében kizárólag azon az alapon, hogy elektronikus formátumúak.

X. fejezet
ADATVÉDELEM 

53. cikk

Az adatvédelemre vonatkozó általános rendelkezések

(1)Az e rendelet alkalmazásához szükséges személyes adatokat a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben a határokon átnyúló eljárások és a tagállamok közötti együttműködés egyszerűsítése, és ezáltal a felnőttek nemzetközi helyzetekben való védelmének fokozása céljából kezelik. A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelése különösen a következő célokból történik:

a)azon tagállamok meghatározása, amelyek hatóságai a II. fejezet alapján joghatósággal rendelkeznek;

b)a III. fejezet szerinti intézkedésekre és képviseleti jogkörre alkalmazandó jog meghatározása;

c)a IV. fejezet szerinti intézkedések elismerésére és végrehajtására irányuló, határokon átnyúló eljárások megkönnyítése, beleértve a 10. cikk szerinti, az intézkedés elismerésére vagy elismerésének megtagadására vonatkozó határozat beszerzését, valamint a 14. cikk szerinti, az intézkedés kezdeményezésére vagy végrehajtására vonatkozó dokumentumok bemutatását; 

d)a közokiratok V. fejezet szerinti, valamennyi tagállamban történő elfogadásának megkönnyítése;

e)a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai közötti, a VI. fejezet szerinti együttműködés, valamint a 49. cikk szerinti digitális kommunikációjuk;

f)a természetes és jogi személyek által az e rendelet szerinti konkrét eljárásokkal és kérelmekkel kapcsolatban a tagállamok illetékes hatóságaival folytatható elektronikus kommunikáció;

g)a 15. és 17. cikk szerinti tanúsítványok, a határokon átnyúló együttműködést egyszerűsítő, mellékletekben meghatározott formanyomtatványok, valamint a VII. fejezet szerinti európai képviseleti igazolás kiállítása.

(2)Az e rendelet alapján kezelendő személyes adatok azok, amelyek az (1) bekezdésben említett célokból a tagállamok illetékes hatóságai és központi hatóságai által kezelt dokumentumokban találhatók. A személyes adatok e rendelet alapján kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott konkrét célokhoz szükséges mértékben kezelhetők, ez azonban nem érinti az (EU) 2016/679 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 89. cikke szerinti, a közérdekű archiválás céljából végzett további adatkezelést.

(3)A tagállamok által e rendelet alkalmazására felhatalmazott illetékes hatóságokat és központi hatóságokat e rendelet alkalmazásában az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 7. pontja értelmében vett adatkezelőknek kell tekinteni. Az adatkezelőknek biztosítaniuk kell az (1) bekezdésben meghatározott célokból kezelt adatok biztonságát, sértetlenségét, hitelességét és titkosságát.

(4)A (3) bekezdéstől eltérve a Bizottság a személyes adatoknak az európai elektronikus hozzáférési pont általi, az 50. cikk szerinti kezelése tekintetében az (EU) 2018/1725 rendelet 3. cikkének (8) bekezdése értelmében vett adatkezelőnek minősül. Ezen adatkezelés a természetes és jogi személyek által az e rendelet szerinti konkrét eljárásokkal és kérelmekkel kapcsolatban a tagállamok illetékes hatóságaival folytatható elektronikus kommunikáció biztosításának céljából történik. A Bizottság végrehajtja a továbbított személyes adatok biztonságának, különösen a továbbítás bizalmas jellegének és integritásának biztosításához szükséges technikai intézkedéseket.

54. cikk

Az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül hozzáférhető adatok

(1)Az 53. cikktől eltérően a személyes adatoknak a védelmi nyilvántartások létrehozásáról és a nyilvántartások összekapcsolásáról szóló VIII. fejezet szerinti kezelésére e cikk (2)–(5) bekezdése az irányadó. 

(2)A személyes adatoknak a VIII. fejezet szerinti kezelését az adott felnőttet érintő intézkedésre vagy képviseleti jogkörre vonatkozó, határokon átnyúló információszolgáltatás megkönnyítéséhez szükséges mértékre kell korlátozni. A 47. cikk (2) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül az adatkezelés a 45. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelező információkban szereplő személyes adatokra korlátozódik.

(3)A személyes adatokat a 45. cikk (1) bekezdésében említett tagállami védelmi nyilvántartásokban vagy a 46. cikkben említett, egyéb képviseleti jogkörök nyilvántartásaiban kell tárolni. Az összekapcsolásra szolgáló rendszerben az adatok megőrzési ideje az említett nyilvántartások összekapcsolásához és a belőlük származó adatok visszakereséséhez és az azokhoz való hozzáféréshez szükséges mértékre korlátozódik. 

(4)Az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 7. pontjával összhangban a tagállamok felelősek a 45. és 46. cikkben említett nyilvántartásokban szereplő adatok gyűjtéséért és tárolásáért, valamint az ezen adatoknak a 47. cikkben említett, összekapcsolásra szolgáló rendszerben való hozzáférhetővé tétele érdekében hozott határozatokért. 

(5)A 47. cikkben említett, összekapcsolásra szolgáló rendszer tekintetében a Bizottság az (EU) 2018/1725 rendelet 3. cikkének 8. pontja értelmében vett adatkezelőnek minősül. E feladatkörébe tartozó feladatainak ellátásához elfogadja a szükséges műszaki megoldásokat. A Bizottság végrehajtja a személyes adatok biztonságának, különösen azok bizalmas jellegének és integritásának a továbbítás során történő biztosításához szükséges technikai intézkedéseket.

XI. fejezet
FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK

55. cikk

Hatáskör-átruházás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 56. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I‒X. melléklet módosítására vonatkozóan, az említett mellékletek naprakésszé tétele vagy technikai módosítása céljából.

56. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg. 

(2)A Bizottságnak az 55. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/-től határozatlan időre szól.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 55. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)Az 55. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

XII. fejezet
ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

57. cikk

Felülhitelesítés és más hasonló alaki követelmények

E rendelettel összefüggésben nincs szükség felülhitelesítésre vagy más hasonló alakszerűségre.

58. cikk

Más jogi aktusokhoz való viszony

(1)Ez a rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam a részese, és amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkoznak. 

(2)Az (1) bekezdés ellenére az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában ez a rendelet – a tagállamok közötti viszonylatban – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben.

59. cikk

A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezménnyel való kapcsolat

(1)A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény viszonylatában e rendeletet kell alkalmazni:

a)a (2) bekezdésére is figyelemmel, amennyiben az érintett felnőtt valamely tagállam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel;

b)még abban az esetben is, ha az érintett felnőtt szokásos tartózkodási helye egy olyan állam területén található, amely részes fele az említett egyezménynek, és amelyben ez a rendelet nem alkalmazandó, a meghozott intézkedések elismerése és végrehajtása, illetve valamely tagállam illetékes hatósága által kiállított közokiratnak egy másik tagállam területén történő elfogadása tekintetében.

(2)Az (1) bekezdéstől eltérően,

a)azon felnőtt tekintetében, aki a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény azon részes felének állampolgára, amelyre ez a rendelet nem vonatkozik, az említett egyezmény 7. cikkét kell alkalmazni;

b)ami a joghatóság átadását illeti valamely tagállam hatósága és egy olyan állam hatósága között, amely a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény szerződő fele, és amelyben e rendelet nem alkalmazandó, az említett egyezmény 8. cikkét kell alkalmazni;

c)ami az illetékes hatóságok és a központi hatóságok közötti együttműködést illeti, a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény V. fejezetét kell alkalmazni valamely tagállam és azon, az említett egyezményben részes felek között, amelyben ez a rendelet nem alkalmazandó.

60. cikk

Végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadása

(1)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a 47. cikkben említett, a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló decentralizált rendszer (a továbbiakban: összekapcsolásra szolgáló rendszer) létrehozásáról, amely meghatározza a következőket:

a)a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer interfészének leírása alapján az elektronikus kommunikáció és információcsere módjait meghatározó műszaki leírás;

b)azon technikai intézkedések, amelyek biztosítják az informatikai biztonsági minimumkövetelmények betartását az összekapcsolásra szolgáló rendszerben való információáramlás és -megosztás tekintetében;

c)a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer által nyújtott, a 45. cikk szerinti információkon alapuló keresési szolgáltatással kapcsolatos minimális kritériumok;

d)a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer által nyújtott, a 45. cikk szerinti információkon alapuló keresési eredmények megjelenítésével kapcsolatos minimális kritériumok;

e)az összekapcsolásra szolgáló rendszer által biztosított szolgáltatások elérhetőségének eszközei és műszaki feltételei; 

f)technikai szemantikus glosszárium, amely a tagállamokban alkalmazott védelmi intézkedések vagy képviseleti jogkörök alapvető magyarázatát tartalmazza;

g)a többek között a 47. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján hozzáférhető adatkategóriák meghatározása; valamint 

h)adatvédelmi garanciák.

(2)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a IX. fejezetben említett decentralizált informatikai rendszer létrehozásáról, meghatározva a következőket:

a)a decentralizált informatikai rendszer céljait szolgáló, elektronikus eszközök útján történő kommunikáció módjait meghatározó műszaki leírás;

b)a kommunikációs protokollok műszaki leírásai;

c)az információbiztonsági célok és a decentralizált informatikai rendszeren belüli adatkezelésre és -közlésre vonatkozó információbiztonsági minimumelőírások és a magas szintű kiberbiztonság megvalósulását biztosító műszaki intézkedések; valamint

d)a decentralizált informatikai rendszer által biztosított szolgáltatások hozzáférhetőségével kapcsolatos minimumcélok és az ezzel kapcsolatos esetleges műszaki követelmények;

e)adatvédelmi garanciák. 

(3)Az e cikkben említett végrehajtási jogi aktusokat a 64. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)Az (1) bekezdésben említett, az összekapcsolásra szolgáló rendszert létrehozó végrehajtási jogi aktusokat [e rendelet hatálybalépésétől számított 3 év]-ig kell elfogadni.

(5)A (2) bekezdésben említett, a decentralizált informatikai rendszert létrehozó végrehajtási jogi aktusokat [e rendelet hatálybalépésétől számított 2 év]-ig kell elfogadni.

61. cikk

Referenciaimplementációs szoftver

(1)A Bizottság az 50. cikkben említett decentralizált informatikai rendszer létrehozása céljából felel azon referenciaimplementációs szoftver létrehozásáért, karbantartásáért és fejlesztéséért, amelyet a tagállamok a 49. cikkben említett illetékes hatóságok és központi hatóságok közötti, valamint az 50. cikkben említett természetes és jogi személyek, továbbá illetékes hatóságok és kiállító hatóságok közötti kommunikáció céljából nemzeti informatikai rendszer helyett háttérrendszerként alkalmazhatnak.

(2)A referenciaimplementációs szoftver létrehozását, karbantartását és fejlesztését az Unió általános költségvetéséből kell finanszírozni.

(3)A Bizottság díjmentesen biztosítja, tartja karban és támogatja a referenciaimplementációs szoftvert.

62. cikk

A védelmi nyilvántartások létrehozásának és a tagállami nyilvántartások összekapcsolásának költségei

(1)A VIII. fejezet értelmében létrehozott, a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer létrehozását, karbantartását és jövőbeli fejlesztését az Unió általános költségvetéséből kell finanszírozni. 

(2)Minden tagállam viseli a 45. és 46. cikk szerinti nyilvántartásainak létrehozásával és abból a célból történő módosításával kapcsolatos költségeket, hogy interoperábilissá tegye azokat a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló decentralizált rendszerrel, valamint e nyilvántartások igazgatásának, üzemeltetésének és karbantartásának költségeit. Ez nem érinti annak lehetőségét, hogy az uniós finanszírozási programok keretében ilyen tevékenységek támogatására vissza nem térítendő támogatást igényeljenek.

63. cikk

A decentralizált informatikai rendszerhez, az európai elektronikus hozzáférési ponthoz és a nemzeti informatikai portálokhoz kapcsolódó költségek

(1)Ami a IX. fejezet szerint létrehozott decentralizált informatikai rendszert illeti, minden tagállam maga viseli a decentralizált informatikai rendszer saját területén található hozzáférési pontjainak telepítésével, üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatos költségeket.

(2)Minden tagállam maga viseli a nemzeti informatikai rendszereinek létrehozásával és abból a célból történő módosításával kapcsolatos költségeket, hogy azokat interoperábilissá tegye a hozzáférési pontokkal, valamint viseli e rendszerek igazgatásának, üzemeltetésének és karbantartásának a költségeit.

(3)A tagállamok a releváns uniós finanszírozási programok keretében támogatást igényelhetnek az (1) és a (2) bekezdésben említett tevékenységek támogatására.

(4)Az európai elektronikus hozzáférési ponttal kapcsolatos valamennyi költséget a Bizottság viseli.

64. cikk

Bizottsági eljárás

(1)A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet 27 értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

65. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)Ez a rendelet csak azokra az intézkedésekre, közokiratokra, valamint képviseleti jogkörökre alkalmazandó, amelyek meghozatalára, az alaki követelményeknek megfelelő kiállítására vagy nyilvántartásba vételére, illetve megerősítésére [az alkalmazás kezdőnapja]-t követően került sor.

(2)Az (1) bekezdéstől eltérően ezt a rendeletet [az alkalmazás kezdőnapja]-tól/-től kell alkalmazni a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 15. cikkében meghatározottaknak megfelelő feltételek mellett korábban egy felnőtt által adott képviseleti jogkörre.

(3)A központi hatóságok közötti együttműködésről szóló VI. fejezetet [az alkalmazás kezdőnapja]-tól/-től kell alkalmazni a központi hatóságokhoz beérkezett megkeresésekre és kérelmekre.

(4)A központi hatóságok közötti együttműködésről szóló VII. fejezetet [az alkalmazás kezdőnapja]-tól/-től kell alkalmazni a központi hatóságokhoz beérkezett, igazolás iránti kérelmekre.

(5)A tagállamok a 49. cikk (1) bekezdésében említett decentralizált informatikai rendszert a 60. cikk (5) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus elfogadását követő kétéves időszakot követő hónap első napjától indított eljárásokban használják.

(6)A védelmi nyilvántartások és az egyéb képviseleti jogkörök nyilvántartásainak létrehozásáról és összekapcsolásáról szóló VIII. fejezet a 60. cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus elfogadását követő kétéves időszakot követő hónap első napjától meghozott intézkedésekre és a megerősített vagy nyilvántartásba vett képviseleti jogkörökre alkalmazandó.

66. cikk

Nyomon követés és értékelés

(1)A Bizottság [10 évvel a hatálybalépést követően]-ig elvégzi e rendelet értékelését, és a tagállamok által szolgáltatott és a Bizottság által összegyűjtött információkkal alátámasztott jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak [és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak] e rendelet értékeléséről. A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot kell csatolni.

(2)[3 évvel a hatálybalépést követően]-tól/-től kezdődően a tagállamok a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében évente a Bizottság rendelkezésére bocsátják a következőket:

a)a hatóságaikhoz a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 7. cikke alapján egy másik tagállam hatóságai által küldött megkeresések száma;

b)a hatóságaikhoz a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezmény 8. cikke alapján egy másik tagállam hatóságai által küldött kérelmek száma;

c)az illetékes hatóságaik által kiállított európai képviseleti igazolások száma, valamint a korábban kiállított európai képviseleti igazolások helyesbítésére, módosítására vagy visszavonására irányuló kérelmek száma, és – amennyiben lehetséges – az eredeti intézkedés alapján kiállított igazolások és az eredeti megerősített képviseleti jogkörök alapján kiadott igazolások megoszlása;

d)a központi hatóságokhoz más tagállamok központi hatóságaitól érkező kérelmek száma és lehetőség szerint e kérelmek jellege;

e)a hatóságaikhoz vagy központi hatóságaikhoz más tagállamok hatóságaitól és illetékes hatóságaitól érkező kérelmek száma és lehetőség szerint e kérelmek jellege; 

f)a központi hatóságok által e rendelet alapján lefolytatott ügyek átlagos időtartama, az adott évben lezárt ügyek száma alapján. Az ügy időtartamát a központi hatóság általi nyilvántartásba vétel napjától az ügy végleges lezárásának napjáig számítják.

67. cikk

A nyilvánosságra hozott információk

(1)A tagállamok annak érdekében, hogy az információkat a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében nyilvánosságra hozzák, nemzeti jogszabályaik rövid összefoglalóját tartalmazó tájékoztatókat készítenek, beleértve – amennyiben rendelkezésre állnak – a következőkre vonatkozó információkat:

a)a felnőttek védelmére irányuló intézkedések tájékoztató jellegű jegyzéke;

b)a felnőttek védelmére irányuló képviseleti jogkörök tájékoztató jellegű jegyzéke;

c)a képviseleti jogkörök megerősítésének megléte, és az arra vonatkozó eljárások;

d)a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben illetékes hatóságok, és – lehetőség szerint – szerepük és elérhetőségük;

e)az intézkedések és/vagy képviseleti jogkörök létrehozására, nyilvántartásba vételére, megerősítésére, módosítására és megszüntetésére vonatkozó nemzeti eljárások.

(2)A tagállamok folyamatosan frissítik ezeket az információkat.

68. cikk

Akadálymentesítés

Az e rendelet alapján nyilvánosságra hozott információkat, valamint a rendelkezésére bocsátott űrlapokat és alkalmazásokat az (EU) 2019/882 irányelv akadálymentességi követelményeivel összhangban a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

69. cikk

A Bizottságnak megküldendő tájékoztatás 

(1)A tagállamok közlik a Bizottsággal a következő információkat:

a)a 9. cikk (2) bekezdése alapján egy másik tagállamban hozott intézkedés elismerésére vagy elismerésének megtagadására vonatkozó határozat meghozatalára illetékes hatóságok;

b)a 15. cikkben említett tanúsítvány kiállítására illetékes hatóságok;

c)a nemzeti joguknak a felnőttek védelmére irányuló közokiratok bizonyító erejére vonatkozó rendelkezései;

d)a 16. cikk (2) bekezdésében említett, a közokirat hitelességének a nemzeti jog szerinti megállapítására vonatkozó feltételek;

e)a 17. cikkben említett tanúsítvány kiállítására illetékes hatóságok;

f)A 18. cikk szerint kijelölt központi hatóságok neve, címe és a kapcsolattartás módja;

g)adott esetben a 28. cikkben említett, közvetítés vagy alternatív vitarendezési eszközök létrehozására illetékes hatóságok és egyéb szervek neve, címe és elérhetősége;

h)a 31. cikk szerinti fordítások céljából elfogadott nyelvek;

i)a 36. cikk (2) bekezdésében említett európai képviseleti igazolás kiállítására illetékes hatóságok;

j)a 43. cikkben említett jogorvoslati eljárások lefolytatására illetékes hatóságok;

k)adott esetben a 37. cikk (2) bekezdésével összhangban az európai képviseleti igazolás kiállításáért a tagállamok által felszámított díjak; 

l)a 43. cikk szerinti jogorvoslati eljárás, valamint az igazolás joghatásainak a 44. cikk szerinti felfüggesztése iránti kérelmek elbírálására illetékes igazságügyi hatóságok;  

m)a 48. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett azon hatóságok, amelyek a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül hozzáférnek az információkhoz.

(2)A tagállamok az (1) bekezdés a)–l) pontjában említett információkat legkésőbb az alkalmazás kezdőnapját követő 15 hónapos időszakot követő hónap első napjáig, az (1) bekezdés m) pontjában említett információkat pedig a 60. cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését követő kétéves időszakot követő hónap első napjáig közlik.

(3)A tagállamok az (1) bekezdésben említett információkban bekövetkező bármely változásról értesítik a Bizottságot.

(4)A Bizottság az (1) bekezdésben említett információkat a megfelelő eszközök útján, többek között az európai igazságügyi portálon keresztül nyilvánosan is hozzáférhetővé teszi.

70. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)Ez a rendelet [e rendelet hatálybalépésének napját követő 18 hónapos időszakot követő hónap első napja]-tól/-től alkalmazandó.

(3)A 49. és az 50. cikk a 60. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napját követő kétéves időszakot követő hónap első napjától alkalmazandó.

(4)A 45. és a 46. cikk [két évvel az alkalmazás kezdőnapját követően]-tól/-től alkalmazandó.

(5)A 47. cikk a 60. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napját követő kétéves időszakot követő hónap első napjától alkalmazandó.

(6)A 38. cikk (3) bekezdése a 60. cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napját követő kétéves időszakot követő hónap első napjától alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    E számadatok alapjául az EU lakosságának mobilitására vonatkozó, az Eurostat által közzétett 2020. évi demográfiai adatok, valamint a tagállamokban védelmi intézkedés hatálya alá helyezett felnőttek számára vonatkozó becslések és/vagy adatok szolgálnak. További részletek a javaslatot kísérő hatásvizsgálatban olvashatók.

(2)    A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi Hágai Egyezményt értelmező tanulmány, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-egyezménnyel.

(3)    Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről.

(4)    Study on the cross-border legal protection of vulnerable adults in the EU (Tanulmány a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek határokon átnyúló jogi védelméről az EU-ban). https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/facf667c-99d6-11ec-83e1-01aa75ed71a1/language-en/format-PDF/source-253031377

(5)    Mission to assess European civil judicial cooperation for the protection of adults (A felnőttek védelmét szolgáló európai polgári igazságügyi együttműködés értékelésére irányuló küldetés). https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/facf667c-99d6-11ec-83e1-01aa75ed71a1/language-hu/format-PDF/source-253031377

(6)    Protection of Vulnerable Adults, European Added Value Assessment Accompanying the European Parliament's Legislative Initiative Report. (A kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek védelme, az európai hozzáadott érték értékelése, amely az Európai Parlament jogalkotási kezdeményezéséről szóló jelentést kíséri). https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/581388/EPRS_STU(2016)581388_EN.pdf

(7)    The protection of adults in international situations, Report of the European Law Institute. (A felnőttek védelme nemzetközi helyzetekben, az Európai Jogi Intézet jelentése). https://www.europeanlawinstitute.eu/fileadmin/user_upload/p_eli/Publications/ELI_Protection_of_Adults_in_International_Situations.pdf

(8)    Például a fenntartható fejlesztési célokra gyakorolt hatás vagy az ökológiai és éghajlati hatások.

(9)    Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács (EU) rendelete a határokon átnyúló polgári, kereskedelmi és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés digitalizációjáról, valamint az igazságügyi együttműködés területén egyes jogi aktusok módosításáról, COM(2021) 759 final.

(10)    Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.).

(11)    HL L 23., 2010.1.27., 37. o.

(12)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1783 rendelete (2020. november 25.) a tagállamok bíróságai között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködésről (bizonyításfelvétel) (HL L 405., 2020.12.2., 1. o.).

(13)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/850 rendelete (2022. május 30.) a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén történő, határokon átnyúló elektronikus adatcserére szolgáló számítógépes rendszerről (e-CODEX-rendszer) és az (EU) 2018/1726 rendelet módosításáról (HL L 150., 2022.6.1., 1. o.).

(14)    HL C [szám]., [XXXX.X.X.], X. o.

(15)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(16)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(17)    Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről („Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(18)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(19)    HL C [szám]., [XXXX.X.X.], X. o.

(20)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(21)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).

(22)    Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).

(23)    A Tanács (EU) 2019/1111 rendelete (2019. június 25.) a házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről (HL L 178., 2019.7.2., 1. o.).

(24)    HL L 151., 2008.6.11., 39. o.

(25)    A Tanács 2001/470/EK határozata (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról (HL L 174., 2001.6.27., 25. o.).

(26)    Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).

(27)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.5.31.

COM(2023) 280 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a felnőttek védelmével kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az intézkedések elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről

{SEC(2023) 208 final} - {SWD(2023) 154 final} - {SWD(2023) 155 final} - {SWD(2023) 156 final}

11. MELLÉKLET […]

A FELNŐTTEK NEMZETKÖZI

VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY

(2000. január 13-án megkötve)

A jelen egyezményt aláíró államok,

annak figyelembevételével, hogy védelmet kell biztosítani nemzetközi helyzetekben olyan felnőttek számára, akik személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket,

azzal az óhajjal, hogy a felnőttek védelmét szolgáló intézkedések vonatkozásában elkerüljék a joghatóság, az alkalmazandó jog, az elismerés és végrehajtás terén a jogrendszereik közötti összeütközéseket,

emlékeztetve a nemzetközi együttműködés fontosságára a felnőttek védelme érdekében,

megerősítve azt, hogy a felnőtt érdekeit, valamint méltóságának és autonómiájának tiszteletben tartását elsődlegesen figyelembe kell venni,

a következő rendelkezésekben állapodnak meg:

i. fejezet – az egyezmény hatálya

1. cikk

(1)    Ez az egyezmény a nemzetközi helyzetekben olyan felnőttek számára nyújtott védelemre vonatkozik, akik személyes képességeik hiányának vagy korlátozottságának szintje miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy megvédhessék érdekeiket.

(2)    Az egyezmény célkitűzései a következők:

a)    annak meghatározása, hogy mely állam hatóságainak van joghatósága a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;

b)    annak a meghatározása, hogy ezeknek a hatóságoknak joghatóságuk gyakorlása során mely jogot kell alkalmazniuk;

c)    a felnőtt képviseletére alkalmazandó jog meghatározása;

d)    e védelmi intézkedések valamennyi Szerződő Államban való elismerésének és végrehajtásának biztosítása;

e)    az ezen egyezmény céljainak eléréséhez szükséges együttműködés kialakítása a Szerződő Államok hatóságai között.

2. cikk

(1)    Ezen egyezmény alkalmazásában felnőtt a 18. életévét betöltött személy.

(2)    Az egyezmény alkalmazandó továbbá olyan intézkedésekre is, amelyeket egy olyan felnőtt vonatkozásában hoztak, aki az intézkedések meghozatala idején még nem töltötte be 18. életévét.

3. cikk

Az 1. cikkben említett intézkedések különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a)    a cselekvőképtelenség és a védelmi rendszer meghatározása;

b)    a felnőtt igazságügyi vagy közigazgatási hatóság védelme alá helyezése;

c)    gyámság, gondnokság és hasonló intézmények;

d)    annak a személynek vagy szervnek a kijelölése és feladatai, amely felelős a felnőtt személyéért vagy vagyonáért, képviseli vagy támogatja a felnőttet;

e)    a felnőtt olyan intézményben vagy más helyen történő elhelyezése, ahol védelme biztosítható;

f)    a felnőtt vagyonának kezelése, megőrzése és az azzal való rendelkezés;

g)    a felnőtt személye vagy vagyona védelme érdekében hozandó konkrét beavatkozás engedélyezése.

4. cikk

(1)    Az egyezmény nem alkalmazható a következőkre:

a)    tartási kötelezettségek;

b)    házasság vagy bármely hasonló kapcsolat létrehozása, érvénytelenítése vagy felbontása, továbbá különválás;

c)    házassági vagy bármely hasonló kapcsolat vonatkozásában vagyonjogi rendszerek;

d)    bizalmi vagyonkezelés és öröklés;

e)    szociális biztonság;

f)    általános jellegű hatósági intézkedések egészségügyi ügyekben;

g)    a felnőtt által elkövetett bűncselekmények következtében a vele szemben hozott intézkedések;

h)    a menedékjogról és a bevándorlásról hozott döntések;

i)    kizárólag a közbiztonságra irányuló intézkedések.

(2)    Az (1) bekezdés nem hat ki a benne foglalt ügyek tekintetében a felnőtt képviselőjeként történő eljárásra való jogosultságra.

ii. fejezet – joghatóság

5. cikk

(1)    A felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam igazságügyi vagy közigazgatási hatóságainak van joghatósága.

(2)    Ha a felnőtt szokásos tartózkodási helye egy másik Szerződő Államra változik, az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam hatóságainak van joghatósága.

6. cikk

(1)    A menekült felnőttek és olyan felnőttek esetében, akik az országukban lévő zavargások miatt országuk elhagyására kényszerülnek, az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott joghatóság annak a Szerződő Államnak a hatóságait illeti meg, amelynek területén e felnőttek országuk elhagyása miatt jelen vannak.

(2)    Az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a felnőttekre is, akiknek a szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg.

7. cikk

(1)    Azon felnőttek kivételével, akik menekültek vagy az állampolgárságuk szerinti országban lévő zavargások miatt országuk elhagyására kényszerülnek, azon Szerződő Államok hatóságai, amelynek a felnőtt állampolgára, joghatósággal rendelkeznek a felnőtt személye vagy vagyona védelmét célzó intézkedések meghozatalára, ha megítélésük szerint jobb helyzetben vannak a felnőtt érdekeinek felmérésére, továbbá az 5. cikk vagy 6. cikk (2) bekezdése szerinti joghatósággal rendelkező hatóságok tájékoztatását követően.

(2)    Ez a joghatóság nem gyakorolható, ha az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése vagy a 8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok arról tájékoztatják a felnőtt állampolgárságának állama szerinti hatóságokat, hogy meghozták a helyzet által megkívánt intézkedéseket vagy az intézkedés mellőzéséről döntöttek, vagy az eljárás már előttük folyamatban van.

(3)    Az (1) bekezdés szerinti intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése vagy a 8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok meghozzák a helyzet által megkívánt intézkedéseket vagy az intézkedés mellőzéséről döntenek. E hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják az (1) bekezdés szerint intézkedéseket tett hatóságokat.

8. cikk

(1)    A Szerződő Állam 5. vagy 6. cikk szerint joghatósággal rendelkező hatóságai, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ez áll a felnőtt érdekében, saját kezdeményezésre vagy más Szerződő Állam hatóságainak kérésére felkérhetik a (2) bekezdésben említett egyik Szerződő Állam hatóságait a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmét szolgáló intézkedések megtételére. Ez a kérés vonatkozhat az ilyen védelem összes vagy néhány vonatkozására.

(2)    Az alábbi Szerződő Államok hatóságai kereshetők meg az előző bekezdés alapján:

a)    a felnőtt állampolgársága szerinti állam;

b)    a felnőtt előző szokásos tartózkodási helye szerinti állam;

c)    a felnőtt vagyonának fekvési helye szerinti állam;

d)    az az állam, amelynek hatóságait a felnőtt a védelmére szolgáló intézkedések megtételére írásban kijelölte;

e)    a felnőtthöz közel álló, és védelmét felvállalni kész személy szokásos tartózkodási helye szerinti állam;

f)    a felnőtt személyének védelmével kapcsolatban az az állam, amelynek területén a felnőtt tartózkodik.

(3)    Amennyiben az előző bekezdések alapján kijelölt hatóság nem fogadja el joghatóságát, a Szerződő Állam 5. vagy 6. cikk szerint joghatósággal rendelkező hatóságai megőrzik joghatóságukat.

9. cikk

A felnőtt vagyonának fekvése szerinti Szerződő Állam hatóságainak a szóban forgó vagyonra vonatkozó védelmi intézkedések meghozatalára annyiban áll fenn joghatósága, amennyiben ezek az intézkedések összeegyeztethetőek az 5–8. cikk szerint joghatósággal rendelkező hatóságok által már meghozott intézkedésekkel.

10. cikk

(1)    Sürgős esetben azon Szerződő Állam hatóságainak, amelynek területén a felnőtt vagy a felnőtt tulajdonát képező vagyon található, joghatóságuk van a szükséges védőintézkedések meghozatalára.

(2)    Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőtt tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5–9. cikk alapján joghatósággal bíró hatóságok meghozzák a helyzet által megkívánt intézkedéseket.

(3)    Az (1) bekezdés alapján a szerződésben nem részes államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőtt tekintetében hozott intézkedések minden Szerződő Államban hatályukat vesztik, amint a kérdéses Szerződő Államban elismerik a helyzet által megkívánt és egy másik állam hatóságai által meghozott intézkedéseket.

(4)    Az (1) bekezdés értelmében intézkedéseket tett hatóságoknak lehetőség szerint tájékoztatniuk kell a felnőtt szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam hatóságait a megtett intézkedésekről.

11. cikk

(1)    Kivételes módon azon Szerződő Állam hatóságainak, amelynek területén a felnőtt jelen van, joghatóságuk van a felnőtt személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló olyan ideiglenes jellegű intézkedések meghozatalára, amelyek területi hatálya a kérdéses államra korlátozódik, amennyiben ezen intézkedések nem összeegyeztethetetlenek az 5–8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok által már meghozott intézkedésekkel, továbbá az 5. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok tájékoztatását követően.

(2)    Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőtt tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5–8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok döntést hoznak a helyzet által megkívánt intézkedések tekintetében.

12. cikk

Figyelemmel a 7. cikk (3) bekezdésére, az 5–9. cikk alkalmazásával hozott intézkedések az abban foglalt feltételeknek megfelelően hatályban maradnak akkor is, ha a körülmények megváltozása folytán a joghatóság jogalapja megszűnt, mindaddig, amíg az egyezmény alapján joghatósággal rendelkező hatóságok nem módosítják, nem váltják fel egy új intézkedéssel vagy nem szüntetik meg ezen intézkedéseket.

iii. fejezet – az alkalmazandó jog

13. cikk

(1)    A Szerződő Államok hatóságai a II. fejezet rendelkezései alapján biztosított joghatóságuk gyakorlása során saját jogukat alkalmazzák.

(2)    Amennyiben azonban a felnőtt személyének vagy vagyonának a védelme úgy kívánja, kivételesen alkalmazhatják vagy figyelembe vehetik olyan másik állam jogát, amellyel a helyzet szoros kapcsolatban van.

14. cikk

Amennyiben az egyik Szerződő Államban hozott intézkedést egy másik Szerződő Államban hajtják végre, a végrehajtás feltételeire e másik Szerződő Állam joga az irányadó.

15. cikk

(1)    A felnőtt által arra az esetre – megállapodással vagy egyoldalú aktussal – adott képviseleti jogkörök fennállására, terjedelmére, módosítására és megszűnésére alkalmazandó jogot, amikor az adott felnőtt nincs olyan helyzetben, hogy megvédhesse saját érdekeit, a felnőttnek a megállapodás vagy az aktus idején fennálló szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga szabályozza, hacsak a (2) bekezdésben említett jogok valamelyikét írásban kifejezetten ki nem kötötték.

(2)    Azon államok, amelyek joga kijelölhető, a következők:

a)    a felnőtt állampolgársága szerinti állam;

b)    a felnőtt korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam;

c)    a felnőtt vagyonának fekvési helye szerinti állam, e vagyon vonatkozásában.

(3)    Az ilyen képviseleti jogkörök gyakorlási módját azon állam joga szabályozza, ahol azokat gyakorolják.

16. cikk

Amennyiben a 15. cikkben hivatkozott képviseleti jogköröket nem annak megfelelően gyakorolják, hogy a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmét biztosítanák, ezek az egyezmény értelmében joghatósággal rendelkező hatóság által hozott intézkedéssel visszavonhatóak vagy módosíthatóak. Amennyiben az ilyen képviseleti jogköröket visszavonják vagy módosítják, a 15. cikkben hivatkozott jogot a lehetséges mértékben figyelembe kell venni.

17. cikk

(1)    Harmadik fél és egy másik olyan személy közötti jogügylet érvényessége, aki a jogügylet megkötésének a helye szerinti állam joga alapján jogosult lenne arra, hogy a felnőtt képviselőjeként járjon el, nem támadható meg, a harmadik fél pedig nem vonható felelősségre egyedül azon az alapon, hogy a másik személy az e fejezet rendelkezései által meghatározott jog alapján nem volt jogosult arra, hogy a felnőtt képviselőjeként járjon el, kivéve akkor, ha a harmadik fél tudta vagy tudnia kellett volna, hogy erre a minőségre nézve az utóbbi jog az irányadó.

(2)    Az előző bekezdés csak akkor alkalmazható, ha az ügylet azonos állam területén tartózkodó személyek között jött létre.

18. cikk

E fejezet rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az általuk meghatározott jog nem Szerződő Állam joga.

19. cikk

E fejezetben a „jog” kifejezés az adott államban hatályos jogot jelenti, az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozás kivételével.

20. cikk

Ez a fejezet nem zárja ki azon állam jogának azon rendelkezéseit, ahol a felnőtt védelemre szorul, amelyek esetében az ilyen rendelkezések alkalmazása kötelező, függetlenül attól, hogy egyébként milyen jog lenne alkalmazandó.

21. cikk

Az e fejezet rendelkezései által kijelölt jog alkalmazását csak akkor lehet megtagadni, ha alkalmazása nyilvánvalóan közrendbe ütközne.

iv. fejezet – elismerés és végrehajtás

22. cikk

(1)    A Szerződő Államok hatóságai által hozott intézkedéseket az összes többi szerződő államban a törvénynél fogva el kell ismerni.

(2)    Az elismerés azonban megtagadható:

a)    ha az intézkedést olyan hatóság hozta, amelynek a joghatósága nem a II. fejezet rendelkezéseiben foglalt indokok egyikén alapult, vagy nem volt azokkal összhangban;

b)    ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, bírósági vagy közigazgatási eljárás során anélkül hozták, hogy biztosították volna a felnőtt meghallgatásának a lehetőségét, megsértve a megkeresett állam alapvető eljárási elveit;

c)    ha az ilyen elismerés nyilvánvalóan a megkeresett állam közrendjével ellentétes, vagy ezen állam jogának olyan rendelkezésébe ütközik, amelyeknek alkalmazása kötelező, függetlenül attól, hogy egyébként milyen jog lenne alkalmazandó;

d)    ha az intézkedés összeegyeztethetetlen egy, az 5–9. cikk szerint joghatósággal rendelkező, nem részes államban hozott későbbi intézkedéssel, feltéve, hogy ez utóbbi intézkedés a megkeresett államban megfelel az elismerés követelményeinek;

e)    ha nem tartották be a 33. cikkben meghatározott eljárást.

23. cikk

A 22. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, bármely érdekelt személy kérheti a Szerződő Állam illetékes hatóságaitól, hogy döntsenek egy másik Szerződő Államban hozott intézkedés elismeréséről vagy elismerésének megtagadásáról. Az eljárásra a megkeresett állam joga irányadó.

24. cikk

A megkeresett állam hatóságát kötik azok a ténymegállapítások, amelyre annak az államnak a hatósága, ahol az intézkedést hozták, a joghatóságát alapozta.

25. cikk

(1)    Ha az egyik Szerződő Államban hozott és ott végrehajtható intézkedések egy másik Szerződő Államban igényelnek végrehajtást, ezen másik államban bármely érdekelt fél kérésére azokat végrehajthatónak nyilvánítják vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba veszik, ez utóbbi állam jogában meghatározott eljárásnak megfelelően.

(2)    A végrehajthatóvá nyilvánításra vagy nyilvántartásba vételre minden Szerződő Állam egyszerű és gyors eljárást alkalmaz.

(3)    A végrehajthatóvá nyilvánítás vagy nyilvántartásba vétel csak a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott okok valamelyike alapján tagadható meg.

26. cikk

Az előző cikkek alkalmazásához szükséges felülvizsgálaton túl az intézkedés érdemben nem vizsgálható felül.

27. cikk

Az egyik Szerződő Államban hozott és egy másik Szerződő Államban végrehajthatónak nyilvánított vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba vett intézkedéseket az utóbbi államban úgy hajtják végre, mintha az intézkedéseket ennek az államnak a hatóságai hozták volna. A végrehajtásra a megkeresett állam joga szerint, az e jog által meghatározott mértékben kerül sor.

v. fejezet – együttműködés

28. cikk

(1)    Minden Szerződő Állam kijelöl egy központi hatóságot azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket ez az egyezmény ró az ilyen hatóságokra.

(2)    A szövetségi államoknak, a több jogrendszerrel vagy autonóm területi egységekkel rendelkező államoknak jogukban áll több központi hatóságot is kijelölni és meghatározni feladatkörük területi vagy személyi hatályát. Amennyiben egy állam több központi hatóságot jelöl ki, ki kell jelölnie azt a központi hatóságot, amelyhez az adott államon belüli megfelelő központi hatóságnak való továbbítás céljából a megkeresések intézhetők.

29. cikk

(1)    A központi hatóságok együttműködnek egymással és elősegítik az államaikon belüli illetékes hatóságok közötti együttműködést az egyezmény céljainak elérése érdekében.

(2)    Az egyezmény alkalmazásával kapcsolatban megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak államuk felnőttek védelemre vonatkozó jogszabályairól és az államukban nyújtott szolgáltatásokról.

30. cikk

Minden Szerződő Állam központi hatósága közvetlenül, illetve hatóságokon vagy más szervezeteken keresztül megtesz valamennyi megfelelő lépést a következők érdekében:

a)    az illetékes hatóságok közötti kapcsolattartás bármilyen eszközzel történő megkönnyítése azokban a helyzetekben, amikor az egyezményt kell alkalmazni;

b)    egy másik Szerződő Állam illetékes hatóságának kérésére a felnőtt hollétének felkutatásában való segítségnyújtás, amennyiben úgy tűnik, hogy a felnőtt a megkeresett állam területén tartózkodik és védelemre szorul.

31. cikk

A Szerződő Államok illetékes hatóságai – közvetlenül vagy más szerveken keresztül – ösztönözhetik közvetítés, békéltetés útján vagy más hasonló módon a felnőtt személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló, egyezségen alapuló megoldások elérését azokban a helyzetekben, amikor az egyezményt alkalmazni kell.

32. cikk

(1)    Amennyiben védőintézkedés meghozatalát mérlegelik, az egyezmény szerint illetékes hatóságok – ha a felnőtt helyzete szükségessé teszi – megkereshetik a többi Szerződő Állam olyan hatóságát, amely a felnőtt védelme szempontjából lényeges információ birtokában van, hogy közölje ezt az információt.

(2)    A Szerződő Államok olyan nyilatkozatot tehetnek, hogy az (1) bekezdés szerinti megkereséseket kizárólag központi hatóságukon keresztül intézhetik hatóságaik felé.

(3)    A Szerződő Államok illetékes hatóságai megkereshetik egy másik Szerződő Állam hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget az ezen egyezmény alapján hozott védőintézkedések végrehajtásában.

33. cikk

(1)    Ha az 5–8. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság a felnőtt olyan intézményben vagy más helyen történő elhelyezését mérlegeli, ahol védelme biztosítható, és erre az elhelyezésre egy másik Szerződő Államban kerülne sor, először konzultálnia kell ez utóbbi Szerződő Állam központi hatóságával vagy más illetékes hatóságával. E célból a javasolt elhelyezés indokának megjelölésével jelentést kell továbbítania a felnőttről.

(2)    A megkereső államban nem hozható határozat az elhelyezésről, ha a megkeresett állam központi hatósága vagy más illetékes hatósága észszerű időn belül ellenvetését jelzi.

34. cikk

Minden olyan esetben, amikor a felnőtt komoly veszélynek van kitéve, azon Szerződő Állam illetékes hatóságai, amelyben a felnőtt vonatkozásában védelmi intézkedést hoztak vagy ilyen intézkedés meghozatalát mérlegelik, ha tájékoztatást kapnak arról, hogy a felnőtt tartózkodási helye egy másik államba került, vagy a felnőtt másik államban tartózkodik, tájékoztatják ezen másik állam hatóságait a fennálló veszélyről és a meghozott vagy mérlegelt intézkedésekről.

35. cikk

A hatóságok e fejezet alapján nem kérhetnek vagy továbbíthatnak információt, ha ez véleményük szerint veszélybe sodorhatná a felnőtt személyét vagy vagyonát, vagy a felnőtt valamely családtagjának szabadságára vagy életére komoly fenyegetést jelentene.

36. cikk

(1)    Azon lehetőség érintetlenül hagyásával, hogy szolgáltatásaik ellenében észszerű költségeket követeljenek meg, a Szerződő Államok központi hatóságai és más hatóságai e fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során felmerült költségeiket maguk viselik.

(2)    A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több Szerződő Állammal a költségek megosztásáról.

37. cikk

A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több másik szerződő állammal abból a célból, hogy kölcsönös kapcsolataikban fejlesszék e fejezet alkalmazását. Az ilyen megállapodást kötő államok a megállapodás egy példányát továbbítják az egyezmény letéteményesének.

vi. fejezet – általános rendelkezések

38. cikk

(1)    Azon Szerződő Állam hatóságai, ahol védőintézkedést hoztak vagy képviseleti jogkört erősítettek meg, kérelemre igazolást adhatnak ki a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmével megbízott személynek, feltüntetve, hogy milyen minőségben jogosult eljárni és milyen jogokkal ruházták fel.

(2)    Ellenkező bizonyíték hiányában az igazolásban feltüntetett minőségről és jogkörökről azt kell vélelmezni, hogy azokat az igazolás napján ruházták át.

(3)    Minden Szerződő Állam kijelöli azokat a hatóságokat, amelyek az igazolás kiállítására jogosultak.

39. cikk

Az egyezmény alapján gyűjtött vagy továbbított személyes adatokat csak azokra a célokra lehet felhasználni, amelyekre azokat gyűjtötték vagy továbbították.

40. cikk

Azon hatóságok, amelyeknek adatokat továbbítanak, saját államuk jogának megfelelően biztosítják azok bizalmas kezelését.

41. cikk

Az ezen egyezmény alapján továbbított vagy kibocsátott okiratok mentesülnek a hitelesítés és más hasonló formális követelmények alól.

42. cikk

Minden Szerződő Állam kijelölheti azokat a hatóságokat, amelyekhez a 8. és 33. cikk alapján megkeresések intézhetők.

43. cikk

(1)    A 28. és 42. cikkben hivatkozott kijelölésekről az egyezményt megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat, vagy az egyezményhez való csatlakozási okmány letétbe helyezésekor tájékoztatni kell a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Irodáját. Ezek bármely módosításáról szintén tájékoztatni kell az Állandó Irodát.

(2)    A 32. cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot az egyezmény letéteményesének kell benyújtani.

44. cikk

Azon Szerződő Államok, amelyekben a felnőtt személyének vagy vagyonának védelmére különböző jogrendszerek vagy jogszabályok alkalmazandók, nem kötelesek az egyezmény szabályait alkalmazni a kizárólag e különböző jogrendszerek vagy jogszabályok összeütközése esetén.

45. cikk

Az olyan állam vonatkozásában, amelyben a különböző területi egységekben két vagy több jogrendszert kell alkalmazni az ezen egyezményben szabályozott bármilyen tárgykör tekintetében:

a)    az adott államban lévő szokásos tartózkodási helyre való bármely hivatkozás valamely területi egységen belüli szokásos tartózkodási helyre vonatkozik;

b)    a felnőtt adott állambeli tartózkodására való hivatkozást a valamely területi egységben való tartózkodásra való hivatkozásként kell értelmezni;

c)    az arra való hivatkozást, hogy a felnőtt vagyona az adott államban található, úgy kell értelmezni, hogy a felnőtt vagyona valamely területi egységben található;

d)    az arra az államra való hivatkozást, amelynek a felnőtt az állampolgára, az adott állam joga által kijelölt területi egységre való hivatkozásként, vagy ilyen jellegű szabályozás hiányában az arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a felnőttnek a legszorosabb a kapcsolata;

e)    az azon államra való hivatkozást, amelynek a hatóságait a felnőtt választotta,

–    területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, ha a felnőtt annak hatóságait választotta,

–    illetve arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a felnőttnek a legszorosabb a kapcsolata, ha a felnőtt az állam hatóságait az államon belüli területi egység meghatározása nélkül választotta ki;

f)    az azon államnak a jogára való hivatkozást, amellyel a felnőtt lényeges kapcsolatban áll, az arra a területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a felnőtt ilyen lényeges kapcsolatban áll;

g)    az azon állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást, amelyben intézkedést hoztak, annak a területi egységnek a területi egységben hatályos jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az intézkedést hozták;

h)    a megkeresett állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást annak a területi egységnek a területi egységben hatályos jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az elismerést vagy végrehajtást kérik;

i)    az azon államra való hivatkozást, ahol a védelmi intézkedést végre kell hajtani, azon területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, ahol az intézkedést végre kell hajtani;

j)    az adott államnak a központi hatóságain kívüli egyéb hatóságaira vagy szervezeteire való hivatkozást az adott területi egységben eljárni jogosult hatóságokra vagy szervezetekre való hivatkozásként kell értelmezni.

46. cikk

Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan állam vonatkozásában, amely két vagy több területi egységből áll, amelyek mindegyike az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében saját jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik, a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)    ha ilyen államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy mely területi egység joga az alkalmazandó, akkor ennek az egységnek a jogát kell alkalmazni;

b)    ilyen szabályok hiányában a 45. cikkben meghatározott területi egység jogát kell alkalmazni.

47. cikk

Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan állam vonatkozásában, amely az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében két vagy több jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik a személyek különböző csoportjaira, a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)    ha ilyen államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy e jogok közül melyiket kell alkalmazni, akkor ezt a jogot kell alkalmazni;

b)    ilyen szabályok hiányában azt a jogrendszert vagy jogszabályi rendszert kell alkalmazni, amelyhez a felnőttet a legközelebbi kapcsolat fűzi.

48. cikk

A Szerződő Államok közötti kapcsolatban ezen egyezmény felváltja a teljeskorúak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozó, 1905. július 17-én Hágában aláírt egyezményt.

49. cikk

(1)    Ez az egyezmény nem érinti azokat a nemzetközi jogforrásokat, amelyeknek a Szerződő Államok részesei, és amelyek az ezen egyezmény által szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, kivéve, ha a jogforrásban részes államok ellenkező nyilatkozatot nem tesznek.

(2)    Ez az egyezmény nem érinti annak a lehetőségét, hogy egy vagy több Szerződő Állam olyan megállapodást kössön, amely az ilyen megállapodásban részes államokban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felnőttek tekintetében az ezen egyezmény által szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz,

(3)    Az egy vagy több Szerződő Állam által az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozóan megkötött megállapodások az ilyen államok és más Szerződő Államok közötti kapcsolatokban nem érintik ezen egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását.

(4)    Az előző bekezdéseket kell alkalmazni az érintett államok közötti regionális vagy más természetű kapcsolatok alapján fennálló különleges kapcsolaton alapuló egységes törvényekre is.

50. cikk

(1)    Az egyezmény csak azon intézkedésekre alkalmazható, amelyeket azt követően hoztak az adott államban, hogy az egyezmény az adott állam vonatkozásában hatályba lépett.

(2)    Az egyezmény csak azon intézkedések elismerésére és végrehajtására alkalmazható, amelyeket az egyezménynek az intézkedéseket hozó állam és a megkeresett állam közötti hatálybalépését követően hoztak.

(3)    Az egyezmény a 15. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő korábbi feltételek alapján átruházott képviseleti jogkörökre az adott állam vonatkozásában történő hatálybalépése időpontjától kezdődően alkalmazandó.

51. cikk

(1)    A Szerződő Államok központi hatóságával vagy más hatóságával folytatott érintkezés során az iratokat eredeti nyelven kell megküldeni, csatolva a másik állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére való fordítást, vagy amennyiben ez nehezen megvalósítható, francia vagy angol nyelvű fordítását.

(2)    A Szerződő Állam azonban, az 56. cikk szerinti fenntartásban kifogást emelhet a francia vagy az angol, de nem mindkét nyelv használatával szemben.

52. cikk

A Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet főtitkára rendszeres időközönként speciális bizottságot hív össze az egyezmény gyakorlati működésének felülvizsgálatára.

vii. fejezet – záró rendelkezések

53. cikk

(1)    Az egyezmény aláírásra nyitva áll azon államok előtt, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezletnek 1999. október 2-án tagjai voltak.

(2)    Az egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni, és a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az egyezmény letéteményesénél, a Holland Királyság Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.

54. cikk

(1)    Bármely más állam csatlakozhat az egyezményhez, miután az egyezmény az 57. cikk (1) bekezdése szerint hatályba lépett.

(2)    A csatlakozási okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

(3)    A csatlakozás csak a csatlakozó állam és azon Szerződő Államok közötti kapcsolatban hatályos, amelyek az 59. cikk b) pontjában említett értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül nem emeltek kifogást a csatlakozás ellen. Az államok ilyen kifogással élhetnek akkor is, amikor egy csatlakozást követően megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják az egyezményt. A kifogásról értesíteni kell a letéteményest.

55. cikk

(1)    Ha egy állam két vagy több területi egységgel rendelkezik, amelyekben az ezen egyezményben szabályozott ügyek vonatkozásában különböző jogrendszereket kell alkalmazni, az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában nyilatkozhat arról, hogy az egyezmény összes területi egységére kiterjed, vagy területi egységei közül csak egyre vagy többre terjed ki, és ezt a nyilatkozatot másik nyilatkozat benyújtásával bármikor módosíthatja.

(2)    Bármely ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a letéteményest, és az értesítésben kifejezetten rendelkezni kell azokról a területi egységekről, amelyekre az egyezmény kiterjed.

(3)    Ha egy állam e cikk alapján nem tesz nyilatkozatot, az egyezmény az adott állam összes területi egységére kiterjed.

56. cikk

(1)    Minden állam legkésőbb a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában, vagy az 55. cikk szerinti nyilatkozat benyújtásakor az 51. cikk (2) bekezdésében meghatározott fenntartást tehet. Más fenntartást nem lehet tenni.

(2)    Bármely állam bármikor visszavonhatja az általa tett fenntartást. A letéteményest értesíteni kell a visszavonásról.

(3)    A fenntartás az előző bekezdésben említett értesítést követő harmadik naptári hónap első napján veszíti hatályát.

57. cikk

(1)    Az egyezmény a harmadik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat 53. cikkben említett letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

(2)    Ezt követően az egyezmény a következőképpen lép hatályba:

a)    az egyezményt ezt követően megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó valamennyi állam tekintetében a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;

b)    a csatlakozó államok tekintetében az 54. cikk (3) bekezdésében említett hat hónapos idő lejárta utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;

c)    az olyan területi egység tekintetében, amelyre az 55. cikk szerint az egyezményt kiterjesztették, az abban a cikkben említett értesítés utáni három hónap elteltét követő hónap első napján.

58. cikk

(1)    Az egyezményben részes állam az egyezményt a letéteményesnek címzett írásbeli értesítéssel felmondhatja. A felmondás korlátozódhat bizonyos területi egységekre, amelyekre az egyezményt alkalmazni kell.

(2)    A felmondás az értesítés letéteményes általi átvétele után eltelt tizenkét hónapot követő hónap első napján válik hatályossá. Amennyiben az értesítésben hosszabb időtartamot határoznak meg a felmondás hatályára, a felmondás ezen hosszabb időtartam elteltével válik hatályossá.

59. cikk

A letéteményes értesíti a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tagállamait és az 54. cikk szerint csatlakozott államokat a következőkről:

a)    az 53. cikkben említett aláírások, megerősítések, elfogadások és jóváhagyások;

b)    az 54. cikkben említett csatlakozások és a csatlakozásokkal szemben emelt kifogások;

c)    az egyezmény hatálybalépésének időpontja az 57. cikkel összhangban;

d)    a 32. cikk (2) bekezdésében és az 55. cikkben említett nyilatkozatok;

e)    a 37. cikkben említett megállapodások;

f)    az 51. cikk (2) bekezdésében említett fenntartás, valamint az 56. cikk (2) bekezdésében említett visszavonás;

g)    az 58. cikkben említett felmondások.

A fentiek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az egyezményt.

Készült Hágában, 2000. január 13. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet a Holland Királyság Kormányának levéltárában helyeznek letétbe, s amelyből diplomáciai úton egy-egy hiteles másolatot küldenek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet minden tagállama számára.