1.

aggodalommal állapítja meg, hogy a gyermekszegénység korunk egyik legsúlyosabb társadalmi kihívása. Az EU népességének mintegy 20 %-át a gyermekek teszik ki: közülük minden negyedik gyermek ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének. A gyermekek képviselik a legkiszolgáltatottabb szegmenst, amelyben a legelterjedtebb a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Ezt a körülményt tovább rontják a világjárvány gazdasági hatásai és a megélhetési költségek növekedése;

2.

megjegyzi, hogy az európai szegénység szorosan összefügg az életkorral és a családok összetételével, és a kihívások, a kiszolgáltatott csoportok és a mutatók nagymértékben eltérnek az EU tagállamaiban és régióiban; minden esetben különös figyelmet kell fordítani a gyermekes családokat támogató politikákra és az összehangolt fellépésre annak érdekében, hogy ne maradjon el a szociális jogok európai pillérében meghatározott, a szegénység csökkentésére irányuló célok megvalósítása;

3.

megerősíti, hogy a gyermekszegénység aránya jelentősen eltér a tagállamok között, és kiemeli a különböző regionális és városi környezetek előtt álló kihívások összetettségét, és ezért rámutat arra, hogy holisztikus és diverzifikált szakpolitikai válaszra van szükség. Megjegyzi továbbá, hogy – amint azt az Unicef legutóbbi Report Card 18 c. jelentése is megerősítette – egy ország nemzeti vagyona nem garantálja a gyermekszegénység alacsony arányát; ellenkezőleg, a leggazdagabb országok némelyikében az elmúlt 10 évben jelentősen nőtt a gyermekszegénység;

4.

elismerését fejezi ki azért, mert az Európai Unióban nőtt a szociális beruházások száma és ezen belül értékeli a bölcsődék és gyermekgondozási szolgáltatások Unió-szerte történő létesítésének előmozdítására irányuló erőfeszítéseket. Ezek a beruházások nemcsak javítják az európai polgárok életminőségét, hanem pozitív hatást gyakorolnak a gazdaságra is, mivel hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez, a szülői szerep támogatásához és a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez;

5.

jelzi, hogy valós kockázata van annak, hogy nem sikerül teljesíteni a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv azon célkitűzését, hogy Európában 5 millió gyermekkel kevesebbet érintsen a gyermekszegénység. Végezetül felszólít az adószabályok felülvizsgálatára a bizonytalan helyzetben lévő családok és gyermekek támogatásához szükséges beruházások ösztönzése érdekében;

6.

hangsúlyozza, hogy az élet korai éveibe, különösen az élet első 1 000 napjába történő beruházások stratégiai fontosságúak az egyének egészséges fejlődése és a virágzó társadalmak megalapozása érdekében, és megállapítja, hogy az EU és a tagállamok részéről megfelelő pénzügyi és szabályozási szerepvállalásra van szükség. A gyermekgondozás ezért nem kiadás, hanem befektetés, azaz stratégiai fellépés a társadalom egésze jobb fejlődésének biztosítása és az egyenlő esélyek mindenki számára történő megteremtése érdekében, áthidalva ezzel a különböző jövedelemszinttel rendelkező családokból származó gyermekek közötti oktatási szakadékot és fiatal kortól kezdődően előmozdítva az egyenlő oktatási lehetőségeket;

7.

hangsúlyozza továbbá, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló intézkedések – különösen a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés – a nemek közötti egyenlőtlenségek kezeléséhez és a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséhez is elengedhetetlenek, amit gyakran hátráltat a gyermekgondozási támogatás elégtelensége;

8.

emlékeztet a szükséghelyzetekben kialakuló különösen aggasztó körülményekre. Ezek alatt olyan háborús helyzetek értendőek, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a tagállamok gazdaságára és társadalmára – például az ukrán és a közel-keleti válság – és amelyek hatására a gyermekek még inkább ki vannak téve a bántalmazás, kizsákmányolás és az alapellátástól való megfosztás kockázatának, ami még sürgetőbbé teszi a célzott és megfelelően finanszírozott beavatkozásokat;

9.

az Európa által a szociális jogok pillérén belül bevezetett intézkedések között emlékeztet különösen az európai gyermekgaranciára, az Európai Tanács 2021. június 14-én elfogadott ajánlására, amelynek fő célja a rászoruló gyermekek hozzáférésének kiterjesztése olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az oktatás, a megfelelő lakhatás, a megfelelő táplálkozás, az otthon és az egészségvédelem, a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem holisztikus megközelítése érdekében;

10.

üdvözli mind a gyermekgarancia harmadik kísérleti szakaszát (amelynek végrehajtása az UNICEF támogatásával és technikai segítségnyújtásával történik), mind pedig azt, hogy valamennyi tagállam benyújtotta a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervét, amelyek – annak ellenére, hogy jelentősen eltérnek egymástól – hangsúlyozzák a helyi önkormányzatok fontos szerepét. A helyi szintek kulcsfontosságúak számos alapvető szolgáltatás – például a kisgyermekkori nevelés és gondozás vagy a szociális és egészségügyi ellátás – irányításában, valamint a célok mérésében, az adatok feldolgozásában és gyűjtésében, a bevált gyakorlatok cseréjében, a nyomon követésben, valamint a gyermekek és a civil társadalmi szervezetek politikai döntéshozatalba való bevonásában;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam csaknem két évvel az eredeti beadási határidő után nyújtotta be nemzeti tervét, és amiatt, hogy más tagállamokban a terv benyújtását nem követték végrehajtási és konkrét megvalósítási intézkedések. Reméli továbbá, hogy a helyi önkormányzatok az európai intézményekkel együtt képesek lesznek ösztönözni a tagállamokat a tervek végrehajtására, és kéri, hogy az Európai Bizottság hatékonyan és határozottan ellenőrizze a gyermekgaranciához kapcsolódó szakpolitikák végrehajtását és különösen az ESZA+ keretében a gyermekszegénység elleni küzdelemre szánt források hatékony és következetes felhasználását;

12.

tekintettel a Covid19-világjárványnak és az ukrajnai háborúnak a gyermekekre és a családokra gyakorolt erőteljes hatására, kéri az Európai Bizottságot, hogy növelje az Európai Szociális Alap Pluszon belül az ezen kezdeményezésre szánt összegek arányát, és továbbra is finanszírozza a szükséghelyzetben lévő gyermekeknek szóló támogatási csomagokat, különösen támogatva a helyi önkormányzatokat a válságkezelésben;

13.

úgy véli, hogy – tekintettel az Európai Bizottság által a nemzeti gyermekgarancia-tervek végrehajtásának 2024 márciusára tervezett, kétévenkénti nyomon követésére – az európai intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok rendelkezzenek az ahhoz szükséges forrásokkal, hogy teljesíteni tudják a gyermekekkel kapcsolatos beruházások kulcsfontosságú feladatát, és a nemzeti gyermekgarancia-tervek végrehajtási szakaszára és a helyi önkormányzatok központi szerepére összpontosíthassanak, különös tekintettel a közelgő európai választásokra;

14.

elismeri, hogy a helyi önkormányzatok stratégiai szerepet töltenek be a közösségeikben gyermekszegénységet okozó területi sajátosságok megértésében; kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet, a tagállamokat és a helyi önkormányzatokat, hogy támogassák a gyermekgaranciára vonatkozó helyi és regionális cselekvési tervek végrehajtását, amelyeknek figyelembe kell venniük az egyes régiók és közösségek sajátosságait, elő kell mozdítaniuk a gyermekek társadalmi befogadását, és amelyek célja a legkiszolgáltatottabb gyermekek számára nyújtandó alapvető szolgáltatások minimális csomagjának biztosítása, beleértve a kisgyermekkori nevelést és gondozást, az iskolai étkeztetést, a szociális gondozást és az egészséget;

15.

úgy véli, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemhez meg kell érteni a szegénység okait, amelyek összetettek és sokfélék: ezért a beavatkozásnak több cselekvési szintre kell kiterjednie, túlmutatva a helyi kontextuson. Ezért nagyon fontos, hogy részletes adatok álljanak rendelkezésre a különböző területeken tapasztalható szegénység előfordulásáról, mind a források és támogatások megfelelő elosztása, mind pedig a közösségi beavatkozási stratégiák végrehajtása érdekében;

16.

támogatja a többszintű és decentralizált, a szubszidiaritás elvét és a nemzeti szintű hatásköröket tiszteletben tartó irányítási modellt, amelyben a helyi önkormányzatok egyre aktívabb és egyre inkább döntéshozatali szerepet töltenek be az erőforrások kezelésében és a hatékony szociál-, egészségügyi és oktatáspolitikák megtervezésében, mindenekelőtt a gyermekek szükségleteire való közvetlen reagálás keretében;

17.

kéri a közszolgáltatások nyújtására irányuló együttműködések és partnerségek – köztük egy közfelügyeleti szerv felügyelete mellett a köz- és magánszféra közötti partnerségek – helyi szintű előmozdítását azzal a céllal, hogy ezek a szolgáltatások hozzáférhetőbbek legyenek, és jobban igazodjanak a gyermekkorú népesség igényeihez, hangsúlyozva, hogy folyamatos képzést és támogatást kell biztosítani a helyi önkormányzatok személyzete számára a gyermekekkel kapcsolatos programok végrehajtása során a készségek és a hatékonyság javítása érdekében;

18.

kéri, hogy egyszerűsített eljárások és az adminisztratív terhek csökkentése révén könnyítsék meg a helyi önkormányzatok gyermekekkel kapcsolatos európai alapokhoz való közvetlen hozzáférését; elismeri a helyi részvétel fontosságát a kiadásokat illető döntésekben és a kezdeményezések végrehajtásában, különös tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszra, de a technikai támogatási eszközre és a NextGenerationEU-ra is;

19.

kéri, hogy nyújtsanak több technikai segítséget a helyi önkormányzatoknak a gyermekgondozási politikák terén, mind a helyi és regionális bevált gyakorlatok cseréje, mind pedig kapacitásépítési és nyomonkövetési tevékenységek révén. Az Európai Szociális Alapon keresztül lehetne finanszírozni a technikai segítségnyújtást, amelynek elsődleges célként az európai bevált gyakorlatokat kell hálózatba szerveznie, és a kevesebb képzettséggel és kompetenciával rendelkező, de a gyermekgondozási politikákba, különösen a koragyermekkori nevelésbe és gondozásba befektetni szándékozó helyi önkormányzatok és régiók rendelkezésére bocsátani azokat;

20.

kéri, hogy az európai és nemzeti programok fordítsanak folyamatos figyelmet a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások fejlesztésére és színvonalának emelésére irányuló beruházásokra, illetve jobban hangolják össze azokat a régiók belső területein, különösen ott, ahol nagyobb az elnéptelenedés kockázata;

21.

az európai gyermekgaranciában említett különböző szolgáltatások közül a helyi önkormányzatok által közvetlenül irányított szolgáltatásokra összpontosít, például a gyermekgondozásra, a (néhány tagállamban közvetlenül az oktatási rendszerbe beillesztett) óvodai nevelésre, a táplálkozásra és az egészségügyre. Úgy véli, hogy az a cél, miszerint a helyi önkormányzatok létrehozzák az alapvető szolgáltatások garantált, egyetemes és ingyenes minimális csomagját – beleértve a gyermekgondozást, a megfizethető, minőségi és a hátrányos helyzetű gyermekek számára ingyenes iskolai étkeztetést és a megfelelő egészségügyi rendszert –, a legjobb módja annak, hogy az Európában lakóhellyel rendelkező gyermekeknek egyenlő esélye legyen. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az ilyen jellegű szolgáltatásoknak jelentős pénzügyi vonzata van;

22.

stratégiai fontosságúnak tartja az oktatási szolgáltatások kínálatának bővítését célzó befektetéseket, a szolgáltatások ingyenessé (vagy amennyiben ez nem lehetséges, megfizethetővé) tételével valamennyi Európában lakóhellyel rendelkező gyermek számára a barcelonai célkitűzés elérése érdekében (azaz, hogy 2030-ra megvalósuljon az 50 %-os általános lefedettség) és az – elsősorban a hozzáférés terén fennálló – egyenlőtlenségek csökkentésével, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb gyermekekre az oktatási szegénység jelenségének kezelése céljából;

23.

prioritásnak tekinti az egészséges, megfelelő és minőségi étrend biztosítását az iskolai étkeztetéshez való egyetemes hozzáférés révén valamennyi Európában lakóhellyel rendelkező gyermek számára, a megfizethető (a hátrányos helyzetű gyermekek számára ingyenes) iskolai étkezést – a 0–6 éves korosztály és az általános iskola alsóbb évfolyamai (6–11 év) számára biztosított oktatási szolgáltatásokhoz kapcsolódóan – alapvető és egyetemes jogként elismerve;

24.

alapvető fontosságúnak tartja a célzott beruházások növelését a gyermekek testi és mentális egészségének támogatása érdekében az egészségügyön túlmutató programok révén, beleértve a sport- és szabadidős tevékenységeket is különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekek számára elérhető tevékenységekre;

25.

az egészségügy területén prioritásnak tartja, hogy inkluzív és célzott megközelítéseket fogadjanak el a fogyatékossággal élő gyermekek és családjaik előtt álló sajátos kihívások kezelésére. A szolgáltatásoknak, a családtámogatásnak, illetve a részvételnek és a képzésnek különösen hozzáférhetőnek kell lenniük a fogyatékossággal élő gyermekek, valamint azon helyi önkormányzatok számára, amelyekhez ők egyre inkább fordulnak és amelyek gyakran nem rendelkeznek az alapvető jogok garantálásához szükséges eszközökkel és forrásokkal;

26.

kiemeli, hogy fontos bevonni és támogatni bizonyos konkrét kategóriákat, például a jogállással nem rendelkező gyermekeket, a kisebbséghez tartozó gyermekeket, a hajléktalan gyermekeket, az alternatív gondozásban részesülő gyermekeket, a fogyatékossággal élő gyermekeket vagy a menekült gyermekeket, illetve a migrációs háttérrel rendelkező gyermekeket, ugyanakkor célzott intézkedéseket is kell hozni a határokon átnyúló helyzetek által érintett kiszolgáltatott gyermekek érdekében, és támogatni kell a helyi önkormányzatokat a menekült gyermekek befogadására irányuló szolgáltatások koordinálásában;

27.

kéri, hogy erősítsék meg a gyermekek és a nyilvánosság részvételét szolgáló eszközöket annak érdekében, hogy bővítsék a gyermekek jogaival kapcsolatos ismereteket, valamint növeljék a gyermekek és fiatalok inkluzív részvételét a közösségi életben és a gyermekpolitikák kialakításában. Ezért meg kell erősíteni a helyi önkormányzatok, az oktatási intézmények, a civil társadalom, valamint a gyermekek és a fiatalok képviselői közötti szélesebb körű párbeszédet azért, hogy a gyermekek véleményét az őket érintő döntéshozatal minden szakaszában meghallgassák;

28.

támogatja az Európai Parlament arra irányuló javaslatát, hogy az Európa Kulturális Fővárosa mintájára hozzák létre Európa Gyermekfővárosát, amely különös figyelmet fordít a gyermekekre, jogaikra és a demokratikus részvétel lehetőségeire; ugyanakkor elismeri, hogy fontos a gyermekek jogainak és jóllétének helyi és regionális szintű előmozdítása; elismeri, hogy az olyan kezdeményezések, mint az Európa Kulturális Fővárosa, sikeresek a kulturális csere és fejlődés előmozdítása terén;

29.

hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi és logisztikai támogatásával nyilvános figyelemfelkeltő kampányokat és oktatási kezdeményezéseket kell szervezni a gyermekek jogairól, növelni kell a kommunikációs erőfeszítéseket és javítani kell a stratégiákat;

30.

elismeri az európai gyermekgarancia és az ifjúsági garancia egymást kiegészítő jellegét, és sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a koherenciát és a szinergiákat a szegénység elleni politikák és az aktív munkaerőpiaci politikák között, lefedve minden életszakaszt a gyermekkortól a felnőttkorig;

31.

kéri a tagállamokat, hogy vonják be az összes érdekelt felet a nemzeti cselekvési tervek végrehajtásába és megvalósításába. A helyi gyermekgarancia-terveket erős helyi partnerségeknek kell támogatniuk, amelyek magukban foglalják a szolgáltatásokat nyújtó közintézményeket a helyi közösség más szereplőivel, köztük a szülőkkel, az iskolákkal és a magánszektor szereplőivel együtt;

32.

alapvető fontosságúnak tartja a helyi szereplők bevonását – többek között a szükségletek elemzésébe és nyomon követésébe –, mivel a gyermekszegénységre, a társadalmi kirekesztésre és az életminőségre vonatkozó nemzeti és regionális szintű felmérések nem feltétlenül szolgáltatnak átfogó adatokat a jelenségről helyi szinten, többek között a korlátozott méretű minták miatt;

33.

hangsúlyozza, hogy a hatékonyabb nyomon követés érdekében az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak folyamatos tájékoztatást kell nyújtaniuk a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és annak mutatókkal foglalkozó alcsoportja (ISG) munkájáról és eredményeiről az elsősorban a gyermekgarancia végrehajtásához kapcsolódó nyomonkövetési és értékelési mutatók meghatározásával kapcsolatban.