EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2023.4.18.

COM(2023) 212 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az 1024/2013/EU rendelet szerint létrehozott egységes felügyeleti mechanizmusról

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az 1024/2013/EU rendelet szerint létrehozott egységes felügyeleti mechanizmusról

1. Bevezetés

1.1. A jelentés céljai

A bankunió felé vezető első kulcsfontosságú lépésként 2014 novemberében jött létre az egységes felügyeleti mechanizmus (a továbbiakban: EFM), az uniós hitelintézetek magas színvonalú felügyeletének biztosítása, a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó uniós szakpolitika logikus és hatékony végrehajtása, valamint az egységes szabálykönyv következetes alkalmazása érdekében. Az egységes felügyeleti mechanizmust olyan integrált architektúrának szánták, amely egyesíti a nemzetek feletti hatóságként működő Európai Központi Bankot (a továbbiakban: EKB), valamint az euroövezethez tartozó tagállamok és az EKB-val szoros együttműködési megállapodást kötött tagállamok illetékes nemzeti hatóságait.

Az EFM működése és feladatai az EKB-ra felügyeleti feladatokat ruházó rendeleten, az 1024/2013/EU rendeleten (a továbbiakban: EFM-rendelet) alapulnak. Ez a rendelet előírja a Bizottság számára 1 , hogy háromévente végezze el az EFM-rendelet általános alkalmazásának széles körű felülvizsgálatát. A felülvizsgálat célja a belső piac zavartalan működésére gyakorolt potenciális hatás azonosítása.

Az első felülvizsgálat 2017-ben fejeződött be, és a Bizottság 2017 októberében tette közzé jelentését 2 . A második felülvizsgálatot 2020-ban kellett volna elvégezni, de a Covid19-világjárvány és a 2021. évi banki csomaggal kapcsolatos munka előtérbe helyezése miatt 2022-re halasztották. A Bizottság most teszi közzé a második felülvizsgálatról szóló jelentését.

1.2. A felülvizsgálat tárgya

A felülvizsgálat az EFM 2017. évi felülvizsgálati jelentésének megállapításait követi nyomon annak értékelése céljából, hogy az akkor feltárt hiányosságokat megfelelően orvosolták-e. Kiterjed továbbá az EFM-rendelet 32. cikkében foglalt megbízatás hatálya alá tartozó olyan területekre is, amelyeket a 2017. évi felülvizsgálat során nem értékeltek, mivel akkoriban nem állt rendelkezésre elegendő információ a következtetések levonásához (például nem volt olyan eset, ahol szoros együttműködési megállapodás vizsgálatára sor kerülhetett volna). A felülvizsgálat emellett a bankszektor pénzügyi stabilitását érintő konkrét kiemelt fejleményekre és kockázatokra összpontosít, nevezetesen a következőkre:

·a szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság értékelése – egy fontos felügyeleti eszköz, amely az EKB Kormányzótanácsa által a bankfelügyelet területén elfogadott határozatok többségét teszi ki,

·az éghajlati, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezőkhöz kapcsolódó kockázatok – az éghajlatváltozás egyre nagyobb terhet ró a gazdaságra, és az elkövetkező években komoly fenyegetést jelenthet a pénzügyi stabilitásra nézve,

·pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok – kiemelt fontosságú pont az EU politikai napirendjén,

·harmadik országbeli csoportok a brexitet követő időszakban – a felügyelet előtt álló kihívás, amely abból ered, hogy számos harmadik országbeli nagy bank új leányvállalatokat hoz létre az EU-ban,

·IKT- és kiberkockázat – a pénzügyi szolgáltatások fokozott digitalizációja és a nagy geopolitikai feszültségek fényében.

A felülvizsgálati folyamat a következőkből állt: i. másodelemzés; ii. az EFM-ből származó információk; iii. nem hivatalos megbeszélések az EFM-ben részt vevő valamennyi illetékes nemzeti hatósággal, valamint az EFM-en kívüli uniós illetékes nemzeti hatóságokkal; iv. nem hivatalos megbeszélések az Európai Bankhatósággal (a továbbiakban: EBH) és az Egységes Szanálási Testülettel (a továbbiakban: ESZT); és v. nem hivatalos megbeszélések az ágazati érdekelt felekkel.

A másodelemzés részeként a bizottsági csoport számos nyilvánosan hozzáférhető dokumentumot, valamint az EKB által rendelkezésre bocsátott dokumentumot (például útmutatókat, eljárásokat és prezentációkat) vizsgált meg. A csoport a folyamat során többször kapcsolatba lépett az EKB munkatársaival, többek között helyszíni látogatást tett az EKB-nál.

Az EFM részét képező vagy azzal együttműködési megállapodást kötött 21 illetékes nemzeti hatóság képviselőivel tartott informális találkozók hasznos információkkal szolgáltak az EFM általános aktuális helyzetéről az illetékes nemzeti hatóságok szemszögéből nézve, az EFM tevékenységeiről és a felülvizsgálat által érintett kiemelt területekről. Ezenkívül az EFM-ben részt nem vevő hat uniós illetékes nemzeti hatóság képviselőivel tartott informális találkozók hasznosnak bizonyultak az EFM-mel való együttműködéssel kapcsolatos nézőpontjuk megismerését illetően.

A Bizottság több ágazati szervezettel is találkozott 3 , hogy megvitassa az EFM működésével és a felülvizsgált kiemelt területekkel kapcsolatos nézeteiket.

1.3. A jelentés fő üzenetei és felépítése

A felülvizsgálat alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EFM összességében jól működik. Kiforrott, elfogadott felügyeleti hatósággá vált, amely teljesíti a létrehozásakor kitűzött célokat. Elősegíti annak biztosítását, hogy a bankok felkészülten és kellően feltőkésítve tudjanak reagálni a gazdasági és pénzügyi válságokra. Emellett jó minőségű és proaktív bankfelügyeletet biztosít, gyorsan alkalmazkodva a felügyeleti kihívásokhoz, amint az a Covid19-válság során is bebizonyosodott. Az EFM-en belül jó az együttműködés az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok között. Hasonlóképpen pozitív a visszajelzés a szoros együttműködés alakulásáról.

A jelentés felépítése a következő: a 2. szakasz történeti áttekintést nyújt az uniós felügyeletről és az EFM működésének történetéről, valamint annak kiforrott, elfogadott felügyeleti hatósággá történő fejlődéséről. A 3. szakasz az együttműködési szempontokra összpontosít, amelyek az EFM sarokkövét képezik. A 4. szakasz a felügyeleti tevékenység minőségét és hatékonyságát vizsgálja, különös tekintettel a közelmúltbeli Covid19-válságra, az ukrajnai háborúra és az újonnan felmerülő kockázatokra. Az 5. szakasz az EFM által a belső piac működésére gyakorolt hatással foglalkozik. Végezetül a 6. szakasz összefoglalja a felülvizsgálat következtetéseit.

2. Történeti áttekintés és a korábbi jelentés nyomon követése

2.1. Áttekintés

Az EFM 2014. évi elindítása jelentős változást hozott az euroövezet bankfelügyeletének működésében. Az EFM-rendelet 2013-as elfogadását és az euroövezetbeli jelentős bankok eszközminőségének vizsgálatát követően 2014-ben az EKB felvállalta a bankunióban letelepedett hitelintézetek felügyeletének feladatát. Közvetlenül felügyeli a jelentős intézményeket: 2023. január 1-jével ez 111 bankot jelent a bankunióban részt vevő országokban. A közvetlenül felügyelt bankok a részt vevő országok teljes banki eszközállományának 82 %-át teszik ki 4 . A kevésbé jelentős intézményeket az illetékes nemzeti hatóságok felügyelik, az EKB felvigyázása alatt. Emellett az EKB kizárólagos hatáskörrel rendelkezik minden olyan döntés tekintetében, amelyet a jelentős intézményekre és a kevésbé jelentős intézményekre egyaránt alkalmazandó közös eljárásokkal kapcsolatban kell meghozni (például engedélyezés és befolyásoló részesedések). Az EKB továbbá fenntartja a kevésbé jelentős intézmények bármelyikének közvetlen felügyeletére vonatkozó hatáskörét is annak biztosítása érdekében, hogy a magas szintű felügyeleti normákat következetesen alkalmazzák a bankunióban 5 . Ez a keret erős központi szervre, az EKB bankfelügyeletére, valamint az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok közötti zökkenőmentes koordinációra és együttműködésre támaszkodik.

Az EFM létrehozása új irányítási struktúrát, új folyamatokat és eszközöket, valamint a bankfelügyelettel kapcsolatos új gondolkodásmód kialakítását tette szükségessé. Az első néhány évben az EKB-nak ki kellett dolgoznia saját felügyeleti szabálykönyvét a magas színvonalú felügyeleti módszerek megvalósítása érdekében.

2020 októberében az EKB változtatásokat vezetett be az EKB bankfelügyeletének belső szervezetében. Mind az illetékes nemzeti hatóságok, mind más érdekelt felek rámutattak arra, hogy az átszervezés nyomán javult az EFM felügyeleti tevékenysége végzésének módja, valamint a fejlődésre és a kihívásokhoz való alkalmazkodásra való képessége.

Ezek a változások további elmozdulást jelentenek a fejlettebb kockázatalapú felügyelet felé, valamint megerősítik a felügyeleti stratégia, a kockázatkezelési funkció és a központilag koordinált tematikus felügyeleti felülvizsgálatok szerepét. A cél a hatékonyabb felügyelet és a felügyeleti eredmények nagyobb következetességének biztosítása, valamint a felügyeleti intézkedések átláthatóságának és kiszámíthatóságának javítása volt.

2.2. A korábbi megállapítások nyomon követése

A bizottsági csoport áttekintette az EKB által az EFM 2017. évi felülvizsgálati jelentésében feltárt megállapítások kezelése érdekében hozott intézkedéseket, és azokat összességében eredményesnek találta. A legjelentősebbeket az alábbiakban mutatjuk be és értékeljük, másokat pedig a jelentés külön szakaszai tartalmaznak (pl. a szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság értékelése, együttműködés az EFM-en belül) 6 .

A belső modellek jóváhagyását illetően az EFM 2017. évi felülvizsgálati jelentése átfogó értékelést tartalmazott az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok új modellek jóváhagyására irányuló eljárásáról (a továbbiakban: modelljóváhagyási folyamat), valamint a meglévő modellek folyamatban lévő felülvizsgálatáról (a belső modellek célzott felülvizsgálata – TRIM). Megemlítette azt is, hogy a modelljóváhagyások terén elmaradás tapasztalható a modelljóváhagyási és -felülvizsgálati funkciók létrehozása miatt, ami a kezdeti szakaszban meghosszabbíthatta a jóváhagyások időtartamát. Akkoriban az EFM biztos volt abban, hogy a jövőben képes lesz kezelni az ügyhátralékot. Azóta az EFM eljárásokat vezetett be a modellvizsgálatok és a modelljóváhagyási folyamat észszerűsítésére. Ezek közé tartoznak a következők: i. a modellvizsgálat intenzitására vonatkozó új keret, valamint az EBH belső minősítésre (IRB) épülő javítási programján alapuló, kevésbé lényeges kérelmekre vonatkozó egyszerűbb jóváhagyási eljárás; ii. a nemteljesítés új fogalommeghatározásához kapcsolódó kérelmek jóváhagyása nem helyszíni értékelések révén; iii. egyes modelljóváhagyási kérelmek beépítése a TRIM-vizsgálatok hatókörébe; valamint iv. a hitelkockázatok tekintetében az EBH új, belsőmodell-vizsgálatok révén értékelhető szabályozási termékeinek végrehajtásával kapcsolatos jóváhagyási kérelmek értékelésének prioritásként kezelése 2021 óta. Ezek a kezdeményezések segítettek a modelljóváhagyások időtartamával kapcsolatos egyes aggályok eloszlatásában.

Az EFM szintjén azonban nyilvánvaló a kapacitáshiány a modellkérelmek és a változtatási kérelmek feldolgozása terén az erőforrások hiánya és egyes területeken (pl. piaci kockázati modellek esetében) a konkrét készségek hiánya miatt, ami továbbra is késedelmeket okoz. Ezt a szempontot mind az ágazati érdekelt felek, mind maga az EKB kiemelte. Az utóbbi években az újonnan létrehozott harmadik országbeli bankok által a brexit után benyújtott modellkérelmek száma szintén hozzájárult a modellek jóváhagyásának késedelméhez.

Ezenkívül egyes esetekben a modelljóváhagyást kérelmező bankok nem sokkal a modell felülvizsgálatának hatóság általi megkezdése előtt, vagy akár a vizsgálat kezdetén értesítették a hatóságot arról, hogy a modell végrehajtását nem fejezték be a várakozásoknak megfelelően. Ez azt eredményezte, hogy a missziókat törölték, és az EFM nem tudta rövid időn belül átcsoportosítani az erőforrásokat más missziókhoz.

Ez a terület továbbra is kritikus, mivel a jóváhagyási folyamat késedelme a nem megfelelő modellek használatát vagy a kockázat alulbecsülését eredményezheti. A felügyeleti hatóság számára azonban aligha lehetséges, hogy elegendő erőforrással rendelkezzen ahhoz, hogy azonnal reagáljon a bankoknak a modellkérelmekkel – többek között a modellmódosításokkal – kapcsolatos, igen eltérő igényeire.

A korai beavatkozási intézkedések és a fizetésképtelenség vagy valószínűleg fizetésképtelenné válás bejelentése terén az EFM felülvizsgált egyetértési megállapodást kötött az ESZT-vel. Lehetővé tette a szorosabb együttműködést a banki válságkezelés területén. Megbeszélések folynak néhány olyan további lépésről, amelyek az együttműködés még gördülékenyebb működését hivatottak biztosítani, ami azt mutatja, hogy az EKB és az ESZT közötti együttműködés szintje a tapasztalatok alapján idővel nő. Az egyik figyelmet érdemlő terület az EKB és az ESZT másik szervezet irányító szervében való részvétele közötti aszimmetria. Míg az EKB állandó megfigyelő az ESZT ügyvezető testületében és plenáris ülésein (az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet 43. cikkének (3) bekezdése értelmében), az ESZT csak meghatározott napirendi pontok megfigyelőjeként hívható meg az EFM felügyeleti testületébe. A gyakorlatban az EKB meghívja az ESZT-t az egyes bankokról, valamint a horizontális ügyekről és szakpolitikai kérdésekről szóló megbeszélésekre annak biztosítása érdekében, hogy az ESZT részt vegyen a feladatai szempontjából releváns valamennyi megbeszélésen. Az ESZT képviselőjének az EKB felügyeleti testületében való rendszeres részvétele hozzájárul a két szerv közötti jó együttműködéshez.

Az első felülvizsgálat elismerte az EFM által a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamat (a továbbiakban: SREP) terén elért eredményeket, a szabályozási fejlemények következetes és gyors beépítését a módszertanába. Több területen is sikerült további eredményeket elérni, különösen az illetékes nemzeti hatóságokkal a közös felügyeleti csoportok által javasolt SREP-határozatok horizontális szinten történő kiigazításához használt módszerekről folytatott kommunikáció javítása, valamint a konvergenciaértékelési munka részeként az EBH visszajelzéseinek beépítése terén. A kísérleti SREP-módszertan – amelynek célja az SREP alapmódszerként való alkalmazása, és legalább háromévente átfogó SREP-pel való kiegészítése – jelenlegi tesztelése példa arra, hogy az SREP bankspecifikus jellege szempontjából várhatóan megfelelőbb alapértékelés mellett további elmozdulás történt egy olyan felügyeleti folyamat felé, amely inkább a bankok idioszinkratikus kockázataira összpontosít. Fontos, hogy az SREP során hozott döntéseket – beleértve a más bankokkal szembeni összehasonlító teljesítményértékeléshez kapcsolódó döntéseket is – átlátható módon közöljék az érintett érdekelt felekkel annak érdekében, hogy biztosítsák a bankokkal folytatott információcsere minőségét, és a bankok megértsék a felügyeleti hatóságok elvárásait és az általuk remélt eredményeket.

A hitelkockázat területén, és különösen a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatban az EFM első felülvizsgálati jelentése rámutatott arra, hogy az EKB az alkalmazandó számviteli keret korlátain belül növelheti a bankok tartalékképzésének szintjét felügyeleti eszközeinek felhasználásával 7 . A felülvizsgálat azt mutatja, hogy az EKB elsősorban erkölcsileg ösztönzi a bankokat arra, hogy körültekintő céltartalékolási politikát alkalmazzanak a hitelkockázatra, és felügyeleti elvárások megfogalmazása útján kommunikálja feléjük a kívánt eredményt. Például a Covid19-világjárvány kezdetén az EKB levelet küldött 8 a bankok vezérigazgatóinak, amelyben további iránymutatást adott és felügyeleti elvárásokat fogalmazott meg a hitelkockázat-kezeléssel kapcsolatban.

Ami az Európai Számvevőszékkel (a továbbiakban: Számvevőszék) folytatott információcserét illeti, az EFM első felülvizsgálata azt javasolta, hogy az EKB vezessen be hatékonyabb rendszert a Számvevőszékkel történő információcserére. Ezt az EKB úgy kezelte, hogy intézményközi megállapodást kötött a Számvevőszékkel az információcseréről 9 .

A felülvizsgálati testületet illetően az első felülvizsgálat kiemelte, hogy milyen előnyökkel járhat a határozatok átláthatóságának javítása, például a határozatok összefoglalóinak az EKB honlapján, a titoktartási szabályok megfelelő betartása mellett történő közzététele révén. Az átláthatóság általában véve ténylegesen nőtt, részben annak köszönhetően, hogy az EKB bankfelügyeleti honlapjára az elmúlt néhány évben több magyarázat került fel a felülvizsgálati testület működéséről, beleértve a vizsgált kérdéseket és a saját joggyakorlatának elemeit is.

Végezetül az első felülvizsgálat megállapította, hogy az EKB fontolóra vehette volna a nagyobb arányosság beépítését a díjszabási módszertanába. Ez nagyrészt a felügyeleti díjakról szóló rendelet 10 felülvizsgálata révén valósult meg, amelyet a 2020-as díjfizetési időszaktól kezdődően hajtottak végre. Az új folyamat – az egyéb módszertani fejlesztések mellett – az EKB-felügyelet minimális díjkomponense tekintetében kedvezményt vezetett be a kevésbé jelentős intézmények közül a kisebbek számára.

3. Együttműködési szempontok

3.1. Áttekintés

Az EFM jó működése és az intézmény uniós bankok feletti vezető felügyeleti szerepének sikere jelentős mértékben függ az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködéstől és koordinációtól, valamint a folyamatos információcserétől. A felülvizsgálat megállapítja, hogy az elmúlt években az EKB javítani tudta az illetékes nemzeti hatóságokkal való együttműködést, és számos olyan szervezeti és operatív kezdeményezést tudott előmozdítani, amelyek célja a koordináció és a kommunikáció erősítése a legtöbb felügyeleti területen a meglévő személyzeti erőforrásokkal.

Az EKB-val folytatott együttműködés minőségének javulását széles körben üdvözölték az illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott megbeszélések során. Ennek keretében rámutattak többek között az illetékes nemzeti hatóságok számára rendelkezésre álló támogatásra és képzésre, a hálózatokon belüli konstruktív és pragmatikus információcserére, valamint az EFM által kifejlesztett, a következetes jelentéstételt és felügyeleti felülvizsgálatokat megkönnyítő informatikai eszközökhöz való hozzáférésre. Azt is elismerték, hogy a felügyeleti tevékenység egyre összetettebbé válik, amit az új felügyeleti kezdeményezések számának növekedése is bizonyít, és jelentős erőforrásokra van szükség mind az EKB, mind az illetékes nemzeti hatóságok szintjén. Ha ezek az erőforrások nem állnak rendelkezésre, a felügyeleti folyamatok optimalizálására irányuló megoldásokat kell végrehajtani.

A felügyeleti feladatkör bővülése arra is késztette az EKB-t, hogy jobban összpontosítson a globális pénzügyi stabilitásra nézve nagyobb kockázatot jelentő szempontokra. Ennek következtében egyes esetekben késett néhány olyan kezdeményezés, amelyet az illetékes nemzeti hatóságok prioritásnak vélhetnek (pl. a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó felügyeleti iránymutatás aktualizálása).

Az ágazati szövetségektől kapott visszajelzések rávilágítottak néhány olyan területre, amellyel az EFM foglalkozhatna annak érdekében, hogy javítsa a felügyelt intézményekkel folytatott információcserét, és felhívja a figyelmet az intézményi szintű és az ágazatokon átívelő stratégiájára és célkitűzéseire. Az egyik olyan terület, ahol az ágazat fejlesztésre törekszik, a jobb kommunikáció, különösen a tematikus vizsgálatok és felmérések hatókörével és célkitűzéseivel kapcsolatban, amelyek időnként erőforrás-igényesek lehetnek a bankok számára, és szoros határidőket vonhatnak maguk után. Egyes ágazati érdekelt felek azt is szeretnék, ha az SREP során végzett összehasonlító teljesítményértékelés és a tematikus vizsgálatok eredményeit módszeresebben közölnék.

3.2. A jelentős intézmények közvetlen felügyelete

Az EFM által a jelentős intézmények felett gyakorolt közvetlen felügyelet még rendkívüli körülmények között is hatékony és időszerű volt (pl. pragmatikus SREP gyakorlása a Covid19-világjárvány idején), és kiterjed új kockázattípusokra (pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás, kiberkockázatok, ESG).

Az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok munkatársaiból álló közös felügyeleti csoportok alkotják a jelentős intézmények feletti felügyelet fő pillérét. Az illetékes nemzeti hatóságoktól és az ágazati érdekelt felektől kapott visszajelzések azt mutatják, hogy a közös felügyeleti csoportok általi felügyelet jelenlegi rendszere általában véve eredményes, egyértelmű jelentési útvonalakkal és felelősségi körökkel. Egyes konkrét esetekben a közös felügyeleti csoportok meghatározott készségek (pl. nyelvismeret, technikai szakértelem) hiányával szembesültek. Az EFM rendszeresen értékeli az e csoportokban hiányzó készségek típusait, hogy lehetőség szerint ki tudja képezni a személyzetet, vagy új alkalmazottakat tudjon felvenni.

A jelenlegi SREP aprólékos és mindenre kiterjedő gyakorlata egyre inkább kockázatalapú folyamattá alakul át. Ez több időt biztosít a közös felügyeleti csoportoknak arra, hogy az egyes jelentős intézmények fő idioszinkratikus kockázataira összpontosítsanak. Az EKB horizontális funkciói által az SREP során végzett összehasonlító teljesítményértékelés lehetővé teszi az SREP-határozatok következetes és koherens alkalmazását. A legutóbbi felülvizsgálat óta az illetékes nemzeti hatóságok jobban részt vettek a folyamatban, különösen a közös felügyeleti csoportok által javasolt SREP-határozatok kiigazítására horizontális szinten alkalmazott módszerek tekintetében.

Emellett az EFM felügyeleti módszertanokat és folyamatokat dolgoz ki, különös tekintettel a 2. pillér szerinti követelmények és a 2. pillérre vonatkozó iránymutatás alkalmazására, azzal a céllal, hogy a felügyelet során harmonizált megközelítést kövessen. A felügyeleti eljárások e harmonizációját a helyszíni ellenőrzések eredményeire is alkalmazzák.

A világjárvány előtt és alatt az EKB olyan jelentős sebezhetőség forrásának vélte a tőkeáttételes hitelezési tevékenységeket a jelentős intézmények számára, amely fokozott ellenőrzést és nyomonkövetési intézkedéseket tesz szükségessé 11 . A tőkeáttételes hitelek gyors növekedése és az e tranzakciókban rejlő jelentős kockázatok – amelyek többek között a biztosítékok hiányának és az alacsonyabb minősítésnek, valamint a banki kockázatkezelés hiányosságainak köszönhetők – arra késztették az EKB-t, hogy felügyeleti prioritásnak tekintse a tőkeáttételes finanszírozást (2022–2024).

A kamatkörnyezet változásaira reagálva az EKB 2021 második felétől kezdve prioritásként kezelte a kamatlábkockázat és a hitelfelár-kockázat kezelésének 12 felülvizsgálatát is. Az EKB ezeket a kockázatokat felvette a 2022. évi felügyeleti prioritásai közé.

3.3. A kevésbé jelentős intézmények közvetett felügyelete

A kétoldalú eszmecserék során az illetékes nemzeti hatóságok pozitív véleménnyel voltak az EKB-val a kevésbé jelentős intézmények felügyelete terén folytatott együttműködés minőségéről, ami megerősíti a 2017. évi felülvizsgálat során e tekintetben kapott jó eredményt. Az illetékes nemzeti hatóságok rámutattak azokra a területekre, ahol jelentős javulás tapasztalható:

·az illetékes nemzeti hatóságok és az EKB országos irodái közötti megbeszélések minőségének és gyakoriságának folyamatos javulása (amit a gyakorlatban a virtuális munkakörnyezet is elősegít),

·felső vezetői hálózatok létrehozása a szakpolitikák végrehajtásának megvitatására,

·az EFM új horizontális funkcióinak hozzájárulása a felügyeleti módszerek fokozott harmonizációjához,

·az információkezelési rendszer portáljának önkéntes használata a kevésbé jelentős intézmények esetén.

Az EFM szintjén a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozóan elfogadott felügyeleti módszereket az illetékes nemzeti hatóságok általában átvették, bizonyos fokú arányosság mellett. Az illetékes nemzeti hatóságok megjegyezték, hogy a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó módszertant, amely alapvető fontosságú számukra a felügyeleti következetesség biztosítása szempontjából, nem aktualizálják minden évben átfogóan (a legutóbbi átfogó módosításra 2020-ban került sor). Ugyanakkor a közelmúltban felülvizsgálták a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó módszertan egyes elemeit, például az informatikai kockázatot a működési kockázat alá vonták. A pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok beépítésére vonatkozó felügyeleti iránymutatás 2023-ban beépül a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó módszertanba. Emellett az illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott kétoldalú eszmecserék megerősítették a kevésbé jelentős intézmények, különösen a kis méretű és nem összetett intézmények felügyeleti felülvizsgálatának eltérő gyakoriságát.

Az önkéntes alapon bevezetett kezdeményezések némelyike számára előnyös lenne, ha általánosan érvényre jutna, például az információkezelési rendszer használata valamennyi magas kockázatú és nagy hatású kevésbé jelentős intézmény esetében, valamint a kevésbé jelentős intézmények folyamatos felügyeletének néhány más eleme esetében, amennyiben az ilyen kevésbé jelentős intézmények kockázati profilja indokolja az EKB-val való szoros együttműködést. Az információkezelési rendszert ki lehetne terjeszteni a nagy kockázatú üzleti modellel rendelkező kis bankokra is, mivel ez az óvintézkedés lehetővé tenné az EKB számára a szorosabb felvigyázás gyakorlását, és szükség esetén konkrét intézmények közvetlen felügyeletének átvételét.

Néhány illetékes nemzeti hatóság a jelentős intézmények és a kevésbé jelentős intézmények felügyeletével kapcsolatban is megjegyezte, hogy az EFM által végzett hatalmas mennyiségű munka egyes esetekben nyomást gyakorolhat a kevesebb személyzeti erőforrással rendelkező illetékes nemzeti hatóságokra, például a különböző kezdeményezésekben, munkacsoportokban és képzéseken való részvétel miatt. Ennek kezelése érdekében az EFM a közelmúltban a regionális szakértői központok létrehozására összpontosított. Ezek célja, hogy széles körű és mélyreható ismereteket szerezzenek egy adott kockázattípusról, megoldásokat találjanak a kockázat csökkentésére, majd megosszák ezeket az ismereteket az EFM-en belül. Az egyik, kísérleti szakaszon már túljutott példa a francia felügyeleti hatóság (ACPR) által vezetett értékpapírosítási központ létrehozása. Ezek a központok nemcsak az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködést szemléltetik, hanem az arra vonatkozó célkitűzést is, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat az EFM egészében következetes eredmények elérése mellett optimalizálják.

3.4. Szoros együttműködési megállapodások

Az EFM 2017. évi felülvizsgálata óta az EFM két szoros együttműködési megállapodást kötött Bulgáriával és Horvátországgal, amelyek hatóságai jelenleg részt vesznek az EFM-ben 13 . A szoros együttműködési megállapodások nagyon sajátos jellemzőkkel rendelkeznek, mivel az érintett illetékes nemzeti hatóság némileg eltérő alapon csatlakozik az EFM-hez, mint az euroövezet részt vevő tagállamainak illetékes nemzeti hatóságai. A fő különbség az, hogy a szoros együttműködésben részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságai részt vesznek az EFM-ben, de a döntéshozatal tekintetében az EFM által az illetékes nemzeti hatóságnak adott utasítások alapján járnak el, és ezeket az utasításokat érvényesítik a nemzeti határozatokban.

A Bulgária és Horvátország csatlakozásával kapcsolatos tapasztalatok pozitívak. A szoros együttműködési megállapodásokat mélyreható eszmecserék és alapos előkészület előzte meg. Ez elősegítette a folyamat gördülékenyebbé tételét, különösen azáltal, hogy elegendő időt biztosított a bolgár és horvát hatóságoknak arra, hogy politikáikat és módszereiket az újonnan létrehozott együttműködési kerethez igazítsák.

A szoros együttműködési megállapodások kialakításának módja miatt az utasításokon alapuló döntéshozatali folyamat több időt vesz igénybe, mint az EFM belső döntéshozatala. Ennek egyik példája az, hogy a nemzeti hatóságok általában angol nyelven kapnak utasításokat, amelyeket aztán le kell fordítani a nemzeti nyelvekre, majd nemzeti jogi eszközök révén végre kell hajtani. Emellett a közös helyszíni ellenőrzések megszervezése nehézkes, mivel az EFM-rendelet csak „megfigyelői” szereppel ruházza fel az EKB-t a szoros együttműködési megállapodást aláíró országokban végzett ellenőrzések esetén.

A szoros együttműködési megállapodások azonban általában véve jól működnek, és a megállapodások létrejöttét követően számos területen gyors eredményeket értek el. Ez magában foglalja a felügyelt szervezetek és a közös felügyeleti csoportok közötti közvetlen kommunikációs csatornák időben történő létrehozását, a felügyelt szervezetek zökkenőmentes integrációját a központosított SREP-be, valamint a helyi témákkal kapcsolatos bolgár és horvát felügyeleti szakértelem és a jelentős nemzeti intézményekkel kapcsolatos tapasztalatok EFM általi felhasználását.

3.5. Együttműködés harmadik országok felügyeleteivel és a brexit hatása

Az EFM által felügyelt számos jelentős intézmény kiemelkedő nemzetközi jelenléttel rendelkezik. Ebben az összefüggésben elengedhetetlen a határokon átnyúló együttműködés és koordináció a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok felismeréséhez és csökkentéséhez.

Az elmúlt években az EFM azon munkálkodott, hogy elmélyítse a harmadik országok hatóságaival felügyeleti kérdésekben folytatott stratégiai együttműködését. Több mint 15 egyetértési megállapodást írt alá az EU-n kívül letelepedett bank- és piacfelügyeleti hatóságokkal, amelyeket a partnerhatóság beleegyezésétől függően közzétettek az EKB honlapján. Az ilyen típusú megállapodás megkönnyíti a zökkenőmentes felügyeleti együttműködést és információcserét.

2016 óta a nemzetközi bankok a brexit után átszervezésre kerültek a folyamatos uniós jelenlét biztosítása érdekében. Ennek eredményeként az EFM mintegy 25, a brexittel kapcsolatos engedélyezési eljárást folytatott le. Ez új hitelintézetek létrehozását és a meglévők szerkezetátalakítását egyaránt magában foglalta. Az EFM-nek szembe kellett néznie azzal a kihívással, hogy viszonylag rövid időn belül befogadja őket, ami különösen összetett feladat volt a nagy nemzetközi bankok különböző üzleti modellekkel rendelkező leányvállalatai esetén.

Az EKB 2018 augusztusában tette közzé a bankok könyvelési modelljeivel kapcsolatos felügyeleti elvárásait. Az elvárások annak biztosítására összpontosítottak, hogy az EFM felügyelete alá tartozó, újonnan létrehozott szervezetek megbízható kockázatkezelési és kontrollkeretekkel rendelkezzenek, és válság esetén működési szempontból reziliensek legyenek.

Mindezek alapján és a harmadik országbeli leányvállalatok megfelelő irányításának és kockázatkezelésének biztosítására irányuló felügyeleti feladatai részeként az EFM jelenleg a kereskedési részlegek könyvelési és kockázatkezelési gyakorlatainak felülvizsgálatát végzi (a részlegek feltérképezésére irányuló felülvizsgálat). A felülvizsgálat a „bejövő brexitbankokon” belül például az árjegyzéssel, a likviditáskezeléssel és a származtatott ügyletekkel foglalkozó kereskedési részlegek könyvelési és kockázatkezelési gyakorlataira összpontosít 14 .

A felülvizsgálat kulcsfontosságú felügyeleti eszköz, amely lehetővé teszi az EFM számára annak ellenőrzését, hogy az ágazati gyakorlatok közelítenek-e az EKB-nak az EFM valamennyi szervezetével, így a harmadik országbeli csoportok uniós leányvállalataival szemben is támasztott felügyeleti elvárásaihoz. Megmutatta, hogy a legtöbb bejövő bank nem felelt meg az EFM által meghatározott elvárásoknak, és tartalom nélküli szervezetre utaló jellemzőkkel is bírt. Az EFM különböző kockázati mutatókat határozott meg az egyes kereskedési részlegek számára, hogy jobban tükrözzék a kereskedési tevékenység lényegességét és az abból eredő valamennyi releváns kockázatot. Az EKB 2023 második negyedévében – megfelelő szakaszokban – az érintett bankokra vonatkozó határozatok keretében orvosolni fogja e hiányosságokat.

3.6. Együttműködés a banktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények felügyeleti hatóságaival

Az EFM számos együttműködési mechanizmust vezetett be más pénzügyi ágazatbeli szervezetek, például biztosítók és befektetési vállalkozások felügyeleti hatóságaival (a továbbiakban: banktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények felügyeleti hatóságai). Az együttműködés ezen formája különösen fontos, mivel számos bankcsoport ellenőrzése alatt állnak olyan biztosítók, befektetési vállalkozások és egyéb pénzügyi ágazatbeli szervezetek, amelyek más felügyeleti hatóságok pénzügyi felügyelete alá tartoznak. Emellett, tekintettel arra, hogy az EFM keretében felügyelt hitelintézetek jelentős része bocsát ki értékpapírokat az EU szabályozott piacain, az EFM kommunikációs csatornákat hozott létre a piacokkal és az értékpapír-felügyeletekkel.

Az EFM elsődleges célja ezen a területen az információcsere annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén lehetőség legyen az összehangolt fellépésre. Az EFM-en belül általában a közös felügyeleti csoportok biztosítják az információáramlást a banktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények felügyeleti hatóságaival.

Az egyik fókuszpont az, hogy az EFM és a banktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények felügyeleti hatóságai közötti hatékony információcsere attól függ, hogy nemzeti szinten hogyan szervezik meg a pénzügyi piacok felügyeletét. Míg az EFM feladatai csak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére terjednek ki, egyes tagállamokban a pénzügyi szektorok (bank, biztosítás, értékpapírok) felügyeletéért felelős illetékes nemzeti hatóságokat egyetlen felügyeleti hatóságba integrálták, vagy a feladatok egy prudenciális hatóság és egy, a pénzügyi intézmények magatartásáért felelős hatóság között oszlanak meg. Az EFM és a harmadik országbeli piacfelügyeleti hatóságok közötti információcserét segítő mechanizmus is indokolt lehet. E tekintetben példaként szolgálhat az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdebizottsága és az EKB által 2021-ben kötött új egyetértési megállapodás.

Ezenkívül az EFM a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletének egyik kulcsszereplője. A konglomerátumok banki, biztosítási és befektetési ágból álló csoportok, amelyekre a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvben meghatározott kiegészítő felügyeleti szabályok vonatkoznak. Az irányelv előírja, hogy a konglomerátum különböző ágaiért felelős ágazati felügyeletek közül ki kell jelölni egyet koordinátornak 15 . Tekintettel arra, hogy az EFM felügyeli a jelentős intézményeket, gyakran a koordinátor hatóság szerepét is rábízzák az EU-ban működő legnagyobb pénzügyi konglomerátumok némelyike esetében. A közelmúltig az EFM ezen a területen a napi felügyeletre, nevezetesen a kiemelt felügyeleti kérdések azonosítására összpontosított. Az EKB azóta együttműködési megállapodásokat kötött a biztosításfelügyeletekkel a banki és biztosítási konglomerátumokkal kapcsolatos együttműködés és információcsere előmozdítása érdekében. Emellett az EKB jelenleg aktívabban együttműködik az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal a szakértelem és az információk megosztása, és ezáltal a konglomerátumspecifikus kockázatok jobb megértése érdekében, valamint belső formalizált munkafolyamatot hozott létre a pénzügyi konglomerátumokkal kapcsolatban.

3.7. A folyamatos felügyelet egyéb területein folytatott együttműködés terén elért eredmények

Szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság

Amint azt az EFM-re vonatkozó első jelentés is elismeri, a Kormányzótanács által az EKB felügyeleti testületének javaslatát követően elfogadott határozatok zömét a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelések teszik ki.

Az EFM legutóbbi felülvizsgálata óta jelentősen javult az együttműködés az illetékes nemzeti hatóságokkal a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés terén. Ezt a felülvizsgálat keretében folytatott megbeszélések során az illetékes nemzeti hatóságok széles körben elismerték. Általánosságban méltatják az EFM eredményeit, különösen a kockázatalapú döntéshozatali rendszert és az új informatikai eszközök bevezetését illetően.

Az EKB az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt alkotja a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági hálózatot, amely a vonatkozó útmutatók és iratminták kidolgozásán és aktualizálásán dolgozik annak érdekében, hogy a folyamatos felügyelet keretében következetesebbé, észszerűbbé és hatékonyabbá tegye az értékeléseket és a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés eljárásainak jóváhagyási folyamatát. Ezek a dokumentumok olyan kulcsfontosságú elemekre terjednek ki, mint például i. iratminták a különböző vezetői pozíciókra vonatkozó interjúkhoz, beleértve a kulcsfontosságú funkciót betöltő személyek interjúit is; ii. iránymutatás kidolgozása annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági eljárásban és döntésben következetes megfogalmazást alkalmazzanak; iii. szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági útmutató, amely ismerteti az EFM keretében a jelentős hitelintézetek vezető testületi tagjai alkalmasságának értékelése során alkalmazandó politikákat, gyakorlatokat és folyamatokat; valamint iv. kézikönyv, amely támogatja a közös felügyeleti csoportokat és az illetékes nemzeti hatóságok ügykezelőit az EFM szakmai alkalmasságra és üzleti megbízhatóságra vonatkozó álláspontjainak napi alkalmazásában a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés tervezetének elkészítése során.

Az EFM előző felülvizsgálata óta az EFM fokozta a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági határozatok hatékonyabb meghozatala érdekében tett intézkedéseit. Egyszerűsítette a döntéshozatali folyamatot azáltal, hogy a kevésbé összetett döntésekhez hatáskör-átruházási eljárást és gyorsított eljárást is bevezetett, és arra összpontosított, hogy megfelelő informatikai eszközöket fejlesszen ki a nagyszámú szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés kezelése érdekében, biztosítva ugyanakkor a hatékony felügyeletet. Néhány konkrét esetben olyan ad hoc megoldásokat vett fontolóra, amelyek célja a szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhatósággal kapcsolatos, egyes tagállamokra jellemző kérdések kezelése, és vizsgálja a hasonló eseteknél sikeresnek bizonyult megközelítések végrehajtását.

Emellett az EFM 2018-ban bevezette az alternatív szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági eljárást. Ez olyan gyorsított döntéshozatali eljárást jelent, amelynek célja a hatékonyság növelése, a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági határozatok feldolgozási idejének lerövidítése és a kockázatalapúbb megközelítés lehetővé tétele. Ezen eljárás keretében az illetékes nemzeti hatóság feladata, hogy a közös felügyeleti csoporttal együtt dolgozza ki a javaslatot ahelyett, hogy az illetékes nemzeti hatóság szintjén előzetes javaslat készülne, majd az illetékes nemzeti hatóság és az EKB közös értékelést végezne. A javaslatot ezután minőség-ellenőrzés céljából közvetlenül az EFM titkárságának, elfogadás céljából pedig az EKB felső vezetőinek nyújtják be 16 .

A szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés egyszerűsítése és a nagy mennyiségű információ kezelése érdekében az EFM informatikai eszközeinek fejlesztésén dolgozik. Megkezdte a felügyeleti folyamat támogatása érdekében 2021 elején bevezetett információkezelési rendszer portáljának használatát annak érdekében, hogy a bankok közvetlenül és biztonságosan továbbíthassák a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági alkalmazásokhoz szükséges valamennyi dokumentumot. A szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági folyamatra vonatkozó releváns információkat, például az aktualizált eljárásokat és iratmintákat feltöltik a belső hálózatba, hogy az illetékes nemzeti hatóságok könnyen hozzáférjenek a legfrissebb dokumentumokhoz.

Ami a kifejezetten a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés támogatására kifejlesztett eszközöket illeti, az EFM két illetékes nemzeti hatóság bevonásával tesztel egy gépi tanulási eszközt, amely megkönnyíti a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági kérdőívek beolvasását és értékelését, és a folyamat korai szakaszában jelzi az esetleges aggályokat. A cél az, hogy 2023 első felére széles körben alkalmazzák az eszközt.

Az illetékes nemzeti hatóságokkal közösen elért eredmények 17 elismerése mellett megállapítható, hogy továbbra is vannak kihívások, különösen a nemzeti keretek közötti harmonizáció hiánya és a nemzeti sajátosságok megléte miatt. Ezt egyes illetékes nemzeti hatóságok kiemelték, és rámutattak arra, hogy további harmonizáció nélkül az EFM erőfeszítései nem érik el a kellő hatást. A Bizottság által 2021 októberében előterjesztett banki csomag tartalmaz a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelés szabályozási keretének további harmonizálására vonatkozó javaslatot. A csomagot most tárgyalja az Európai Parlament és a Tanács.

Végrehajtási és szankcionálási hatáskörök

Az EFM 2017. évi felülvizsgálati jelentése rámutatott arra, hogy több gyakorlati tapasztalatra van szükség az EKB végrehajtási és szankcionálási hatásköreinek értékeléséhez. Mintegy 8 évvel létrehozása után az EFM bizonyította, hogy fokozatosan megszerezte ezt a tapasztalatot. Az EFM szankcionálási tevékenységekről szóló legutóbbi jelentése 18 szerint a végrehajtás főként a prudenciális követelmények megsértését célozta meg a belső irányítás területén (összhangban az EFM 2021. évi felügyeleti prioritásaival). Emellett rámutat arra, hogy nőtt a felügyeleti adatszolgáltatási kötelezettségek megszegésének szankcionálására irányuló tevékenységek száma. A módszertant illetően az EKB 2021 márciusában iránymutatást tett közzé a közigazgatási szankciók megállapításáról, ami javította az átláthatóságot.

Végrehajtási hatáskörei keretében az EKB kényszerítő bírságot alkalmazhat 19 valamely rendelet vagy az EKB valamely felügyeleti határozatának folyamatos megsértése esetén. Az EKB eddig csak korlátozott számú esetben használta ezt a végrehajtási eszközt.

Az EFM a szankcionálási hatásköreit azokon a korlátokon belül alkalmazza, amelyeket a részt vevő tagállamok nemzeti joga a CRD átültetését követően meghatároz. A szankciórendszer fontos elemeinek tagállamok általi végrehajtásában mutatkozó különbségek azonban aláássák az EKB azon képességét, hogy következetesen megfelelő szankciókat alkalmazzon.

A banki csomagra irányuló javaslat célja bizonyos felügyeleti és szankcionálási hatáskörök harmonizálása az EU-ban. Először is ki kívánja terjeszteni a szankcionálási hatásköröket azáltal, hogy a közigazgatási pénzbírságok és szankciók hatálya alá tartozó jogsértések listáját további prudenciális követelményekkel egészíti ki. Másodszor, a kényszerítő bírságok jogszabályba foglalása révén célja, hogy az illetékes nemzeti hatóságok számára nagyobb hatáskört biztosítson a szabályok betartatására annak érdekében, hogy a hitelintézetek gyorsan megfeleljenek a prudenciális követelményeknek. A CRD VI. irányelvjavaslat ezért hatékony, arányos és visszatartó erejű végrehajtási és szankcionálási eszközöket biztosítana a felügyeletek számára.

4. A bankfelügyelet alkalmazkodása az új kihívásokhoz

4.1. Áttekintés

A globális pénzügyi válság óta a bankszektor előtt álló kihívások rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos a felügyeleti módszerek megerősítése a gazdaság egésze számára. A hatékony és minőségi bankfelügyelet és határokon, illetve ágazatokon átnyúló felügyeleti kommunikáció és együttműködés elengedhetetlen a hitelintézetek és a pénzügyi stabilitás biztonságát és megbízhatóságát fenyegető kockázatok gyors felismeréséhez és kezeléséhez. Ennek elérése érdekében a felügyeleti hatóságoknak gondosan meg kell határozniuk célkitűzéseiket, ki kell dolgozniuk és fenn kell tartaniuk a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok előretekintő értékelését, és proaktív integrált megközelítést kell követniük a bankfelügyelet, valamint a kívánt célok elérése érdekében a pénzügyi szektor egészére történő extrapolálásra vonatkozó képességük terén.

A felülvizsgálat a felügyelet előtt álló kihívások négy területét értékelte:

·a Covid19-válságra adott válasz,

·az informatikai és kiberkockázatok felügyelete,

·az éghajlati kockázatokkal kapcsolatos felügyeleti kihívások,

·a pénzmosással kapcsolatos felügyeleti kihívások.

Az EFM ukrajnai háborúra adott válaszát e felülvizsgálat során csak közvetett módon értékelték, a megnövekedett geopolitikai kockázat által a bankok pénzügyi stabilitására és a bankfelügyeletre gyakorolt hatással összefüggésben, különös tekintettel a kiberkockázatra és a hitelkockázatra. Megjegyzendő, hogy a Covid19-világjárványra adott válaszához hasonlóan az EFM gyorsan és átfogó módon reagált 20 a fő kockázatok csökkentése érdekében. E kockázatok közé tartozott számos felügyelt bank Oroszországnak való kitettsége, a szankciók hatása, a kibertámadások, valamint a kialakuló energiaválság következtében romló makrogazdasági kilátások. A 2023–2025-ös időszakra vonatkozó felügyeleti prioritásai között az EFM az ukrajnai háborút és az újonnan felmerülő kockázatokat jelölte meg az egyik fő aggályos területként 21 . Az EFM megmutatta, hogy röviddel a Covid19-világjárvány után képes volt alkalmazkodni egy új típusú válsághoz, még akkor is, ha most még túl korai lenne értékelni a meghozott intézkedések hosszabb távú hatását.

4.2. A Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos válaszintézkedések

A bankfelügyelet szempontjából a Covid19-világjárvány kitörése jelentős próbatétel volt az EFM felügyeleti kihívásokhoz való gyors alkalmazkodásra vonatkozó képességei tekintetében. Amint azt az illetékes nemzeti hatóságok és az ágazati érdekelt felek elismerték, az EFM világjárványra adott válasza gyorsnak és dinamikusnak tekinthető. A felügyeletek rendelkezésére álló eszközök – a világjárványra adott szélesebb körű közpolitikai válasz részeként – elégségesek és hatékonyak voltak a válság hatásainak kezeléséhez. Az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok és az európai felügyeleti hatóságok közötti együttműködés szintén jó volt a válság idején.

Még ha nehezen is mérhetők fel az egyes tőke- és likviditáskönnyítési intézkedések pontos hatásai – a fiskális és monetáris támogató intézkedéseket egyidejűleg hozták uniós és nemzeti szinten –, az EFM által a világjárvány következményeinek kezelése érdekében hozott alábbi intézkedések hatékonynak bizonyultak:

·Operatív segítségnyújtási intézkedések: ezeket az intézkedéseket, amelyeket az ágazat különösen hasznosnak tartott – mint a felügyeleti kötelezettségek teljesítésére (pl. a közelmúltbeli helyszíni ellenőrzésekből és belsőmodell-vizsgálatokból eredő korrekciós intézkedések végrehajtására) vonatkozó hosszabb határidők – időben meghozták, és biztosították a bankok számára a válság azonnali következményeinek kezeléséhez szükséges kapacitásokat.

·A banki kockázatok folyamatos nyomon követése: a világjárvány kitörése rávilágított arra, hogy meg kell erősíteni és el kell mélyíteni a hitelkockázat-kezelés felügyeletét. Az illetékes nemzeti hatóságok nagy többsége méltatta a bankok által a vezetői körlevelekre adott válaszokból származó információkat.

·Az osztalékfizetésre vonatkozó ajánlás: az EKB jelentős intézményeknek szóló, osztalékokra vonatkozó ajánlása eredményes volt, és a hatására 28 milliárd EUR összegű tőke maradt a bankoknál, amely kiegészítő tőkepufferként szolgált a világjárvány ideje alatt. A kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó ajánlás gyakorlati alkalmazása, bár azt valamennyi illetékes nemzeti hatóság követte, kevésbé volt eredményes, mivel számos kevésbé jelentős intézmény továbbra is fizetett osztalékot 22 , amit az érdekelt felek az egyenlő versenyfeltételek összefüggésében problémának ítéltek meg.

·A puffer használhatósága: a Covid19-világjárvány alatt az EKB lehetővé tette a bankok számára, hogy hozzányúljanak a 2. pillérre vonatkozó iránymutatás szerinti forrásokhoz, és tőke- és likviditási puffereket használjanak fel a mérlegeik és likviditási pozícióik esetleges romlásának kivédésére. Tekintettel a meghozott állami és monetáris támogatási intézkedések nagyságrendjére, a bankok nem szenvedtek el jelentős veszteségeket, továbbá a maximális felosztható összegre 23 vonatkozó korlátozások és az érzékelt piaci korlátok (pl. potenciális piaci megbélyegző hatások) miatt nem használták fel a puffereiket.

A Covid19-világjárvány rávilágított a bankfelügyelet olyan területeire, amelyeket javítani lehetne. Ezek közül a „pragmatikus” SREP-pel kapcsolatos tapasztalatok értékes betekintést nyújtottak a normál SREP rendes gazdasági körülmények között történő lehetséges egyszerűsítéséhez. A hitelkockázat területén a Covid19-világjárvány nyomán nyilvánvalóvá váltak a bankok hitelkockázat-kezelésének olyan jelentős hiányosságai, amelyek a világjárvány előtt kevésbé voltak szembetűnőek a nemteljesítő hitelek alacsony aránya miatt 24 (pl. eltérések az átstrukturálásra vonatkozó hitelkockázati politikák, a fizetésre valószínűsíthetően nem kerülő hitelek azonosítása és a céltartalékolási politikák terén). Az e hiányosságok kezelése érdekében hozott intézkedések a jövőben is fokozott felügyeleti ellenőrzés tárgyát fogják képezni.

4.3. IKT- és kiberkockázat

Az elmúlt 5–10 évben a pénzügyi szolgáltatások fokozott digitalizációja és a bankok által használt adatmennyiségek exponenciális növekedése következtében felmerült kockázatok között a felügyeleti programban kiemelt helyet kapott az IKT- és a kiberkockázatok felügyeletének javítása. Ezzel összefüggésben a kiberkockázat és a kiszervezési kockázat került említésre a két legfontosabb témaként. Az EFM tudomásul vette ezt, és rövid és középtávon kiemelt területként azonosította az IKT- és a kiberkockázat felügyeletét.

A felülvizsgálat kimutatta, hogy az EFM elegendő formális felügyeleti hatáskörrel rendelkezik az IKT- és a kiberkockázatok kezeléséhez – ez a digitális működési rezilienciáról szóló, készülőben lévő jogszabály megjelenésével még inkább így lesz. Az IKT- és kiberkockázatokra vonatkozó felügyeleti keret az eddig megfigyelt kibertámadások fényében megfelelőnek tekinthető. 2022–2023-ban kiberkockázati forgatókönyvet kértek a helyreállítási terv benyújtásához, és 2024-re vonatkozóan mérlegelik egy kiberkockázati stresszteszt elvégzését a bankok kiberbiztonsági eseményekre való felkészültségének értékelése céljából.

Az informatikai szolgáltatások bankok általi kiszervezése aggályokat vet fel a koncentrációs kockázatokkal (kisszámú szolgáltatótól való függés), a csoporton belüli, harmadik országbeli szervezetektől való függőséggel (a lehetséges geopolitikai kockázatok miatt), valamint a kiszervezett tevékenységek láncainak megjelenéséből eredő kockázattal kapcsolatban. Az EKB ezért felkérte a jelentős intézményeket, hogy évente nyújtsanak be nyilvántartást valamennyi kiszervezési megállapodásukról. A cél az, hogy az EKB rendelkezésére álljanak a kiszervezési megállapodásokból eredő kockázatok értékeléséhez szükséges információk, azzal a végső céllal, hogy szilárdabb kiszervezési megállapodásokat alakítsanak ki valamennyi jelentős intézménynél. Ezenkívül az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok el tudják végezni a kiszervezési kockázatok horizontális elemzését. Ez lehetővé teszi a közös felügyeleti csoportok számára, hogy összehasonlítsák bankjaik kiszervezési kockázatait versenytársaikéval, és általában értékeljék a pénzügyi szektor harmadik fél szolgáltatókkal való kapcsolódásait, valamint az intézményi és ágazati szintű potenciális koncentrációs kockázatot. A nyilvántartások első benyújtása 2022 júliusában volt esedékes, és az EKB már befejezte első horizontális elemzését. Az elemzés információkkal szolgál majd a jövőbeli felügyeleti tevékenységekhez.

Az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködést illetően a felülvizsgálat megállapította, hogy jól működik. Számos illetékes nemzeti hatóság méltatta az EFM-hálózat kiberkockázattal kapcsolatos munkáját, amelynek keretében az illetékes nemzeti hatóságok és az EKB rendszeresen információt cserélnek egymással. Egyes illetékes nemzeti hatóságok megemlítették, hogy e témakört illetően meg lehetne erősíteni az EKB szerepét a kevésbé jelentős intézmények felügyeletén belül, például a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó bevált módszerek kidolgozásával. Az EKB további egyértelműséget biztosíthatna a jelentős intézményekre vonatkozó új kezdeményezések elindításakor is, amennyiben az illetékes nemzeti hatóságok azt várják, hogy azt a kevésbé jelentős intézmények felügyeletére is kiterjesztik.

A felülvizsgálat egyik központi következtetése az volt, hogy a felügyeleti közösségben mind az illetékes nemzeti hatóságok, mind az EKB szintjén hiányoznak az IKT-erőforrások, a kiberkockázati erőforrások és a szakértelem. Tekintettel arra, hogy más piaci szereplők is versengenek azért, hogy alkalmazni tudják az e területen elérhető tehetséges szakembereket, a speciális munkaerő felvétele nehézségekbe ütközhet. A személyzet képzése az EKB-nál és az illetékes nemzeti hatóságoknál is fontos, de csak részben oldja meg a problémát.

4.4. Éghajlatváltozás

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok jelentősége a pénzügyi stabilitás és ezáltal a prudenciális felügyelet szempontjából arra késztette az EFM-et, hogy több felügyeleti kezdeményezés révén jelentősen növelje részvételét ezen a területen. Ezek a kezdeményezések, amelyeket jóval a többi, nem uniós joghatóság többségének felügyeleti hatósága által meghozott hasonló intézkedések előtt hajtottak végre, jelzik az EFM alkalmazkodóképességét és azt, hogy képes proaktívan kezelni a felmerülő felügyeleti kihívásokat. Hozzájárul ahhoz, hogy az EFM-et széles körben élenjárónak tekintsék ezen az újonnan felmerülő kockázati területen.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok terén a felügyeleti erőfeszítések élvonalában lenni azt jelenti, hogy megfelelő megoldásokat kell találni számos olyan globális problémára, amelyek a hagyományos kockázatok kezelése során általában nem merülnek fel. E problémák közé tartozik az éghajlattal kapcsolatos kockázatok előretekintő jellege, valamint a könnyen hozzáférhető, részletes és összehasonlítható adatok hiánya.

Ennek enyhítése érdekében 2020-ban az EFM útmutató formájában felügyeleti elvárásokat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a bankoknak hogyan kell körültekintően kezelniük és átlátható módon közzétenniük az éghajlattal kapcsolatos kockázatokat. Az EKB értékelte az elvárásoknak való megfelelést, de a bankoknak önértékelést is el kellett végezniük. Ezen egyszeri gyakorlatok kiegészítéseként az EKB rendszeres tájékoztatást tesz közzé arról, hogy a bankok milyen előrehaladást értek el az éghajlati és környezeti kockázatok közzététele terén, és példákat szolgáltat a piaci szereplők számára a bevált módszerekre vonatkozóan. Emellett az EKB 2022-ben éghajlati kockázati stressztesztet végzett annak értékelésére, hogy a bankok mennyire felkészültek az éghajlati kockázatból eredő pénzügyi és gazdasági sokkhatások kezelésére. Ez arra is ösztönözte a bankokat, hogy aktívan gyűjtsenek adatokat és dolgozzanak ki helyettesítő mutatókat kitettségeikre vonatkozóan. Az eredmények arra utalnak, hogy a bankok jelenleg nem rendelkeznek az éghajlati kockázati stressztesztre vonatkozó megbízható keretekkel, és hiányoznak a releváns adatok. 2022-ben az EKB elvégezte az éghajlati kockázattal foglalkozó első helyszíni ellenőrzéseket is.

Az EFM felülvizsgálata rávilágított az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok között az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok terén folytatott jó együttműködésre. Az éghajlattal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó kétirányú információcsere és együttműködés példájaként az EKB felhasználta az egyes illetékes nemzeti hatóságoknál már meglévő releváns felügyeleti módszereket, és kiterjesztette azokat az EFM egészére. Ez ösztönözte a további párbeszédet, és ennek eredményeként a bevált módszerekkel kapcsolatos konszenzust. A felülvizsgálat során az illetékes nemzeti hatóságok széles körben elismerték az e témákban folytatott együttműködés minőségét és mértékét. Összességében az illetékes nemzeti hatóságok nagyon elégedettek az alkalmazott felügyeleti megközelítéssel, és egyetértenek abban, hogy az éghajlattal kapcsolatos kockázatok tekintetében fokozatos megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy egyre inkább felhívják a figyelmet ezekre a kockázatokra az ágazatban, és előidézzék a szükséges változásokat.

Az EKB képzési programok biztosításával támogatta az illetékes nemzeti hatóságokat. Horizontális csoportokat és az éghajlati kockázatokkal foglalkozó közös hálózatot is létrehoztak. Az illetékes nemzeti hatóságok ezeket arra használták fel, hogy információkat szolgáltassanak az EKB éghajlattal kapcsolatos termékeihez, például a felügyeleti elvárásokról szóló útmutatóhoz és a 2022. évi éghajlati kockázati stresszteszt kialakításához. Az EKB arra is lehetőséget biztosított az illetékes nemzeti hatóságoknak, hogy engedélyezzék a kevésbé jelentős intézmények részvételét egyes tevékenységeikben, például az éghajlattal kapcsolatos és környezeti kockázatokról szóló 2022. évi tematikus vizsgálatban.

Ugyanakkor egyes illetékes nemzeti hatóságok a felügyelt kevésbé jelentős intézmények környezeti, társadalmi és irányítási kockázataira vonatkozóan saját iránymutatásokat dolgoztak ki és tettek közzé, amelyek kiegészítik az EKB jelentős intézményekre vonatkozó saját iránymutatásait. Bár a felülvizsgálat nem emelte ki, hogy ez nagymértékben eltérő elvárásokhoz vezetett a kevésbé jelentős intézmények esetében, megállapítást nyert, hogy az EKB számos intézkedése – az éghajlattal kapcsolatos kockázatok felügyeletéről szóló útmutatóban, az éghajlattal kapcsolatos kockázatok felügyeletével foglalkozó kerekasztal-megbeszéléseken, valamint az illetékes nemzeti hatóságok éghajlattal kapcsolatos kockázatok felügyeletére vonatkozó megközelítéseinek számbavételében és összehasonlító értékelésében – ellenére az a vélemény alakult ki, hogy a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó megközelítések tekintetében tovább lehetne javítani az illetékes nemzeti hatóságok közötti koordinációt; a kevésbé jelentős intézmények szintjén a koordináció hiánya eltérő felügyeleti elvárásokat és módszereket eredményezhet a kevésbé jelentős intézmények számára. Az EKB összehasonlíthatná ezeket a felügyeleti módszereket az erre az újonnan felmerülő kockázati területre vonatkozó felügyeleti megközelítések további harmonizálása érdekében. Ennek az összehasonlító elemzésnek az eredményét ezt követően be lehetne építeni a kevésbé jelentős intézményekre vonatkozó felügyeleti módszertanba a felügyeleti módszerek következetes megközelítésének biztosításához.

A közös felügyeleti csoportok 2022-ben elvégezték az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kockázatok tematikus vizsgálatát, és méltatták az EKB horizontális feladatokat ellátó egységeitől kapott támogatást, különös tekintettel arra, hogy a felülvizsgálatra a SREP-pel egy időben került sor. Fontos következő lépés lesz az éghajlati kockázat beépítése a normál SREP-be annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlati kockázat felügyelete a szokásos felügyeleti folyamat részévé váljon. Ennek érdekében az EFM a felügyeleti módszertan aktualizálásán dolgozik.

4.5. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás társadalomra gyakorolt közvetlen negatív hatásán túl az ilyen magatartás alááshatja az egyes bankokba és a pénzügyi ágazat egészébe vetett bizalmat is, ami károsítja a hírnevét, és befolyásolhatja a stabilitását és szabályos működését. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények megsértése gyakran a bankokon belüli belső kockázatkezelési kontrollok hiányosságaihoz kapcsolódik. A Bizottság által 2019-ben közzétett, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről szóló jelentések 25 egyértelműen bemutatnak több olyan felügyeleti esetet, ahol nem sikerült megelőzni a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat.

Ezért alapvető fontosságú, hogy a prudenciális felügyeletek figyelembe vegyék a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok prudenciális vonatkozásait, és hogy hatékonyan együttműködjenek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságokkal. Prudenciális felügyeleti feladatainak ellátása során az EKB-nak a felügyelt szervezet prudenciális megbízhatósága szempontjából kell figyelembe vennie a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, mivel a megbízatását korlátozza az a tény, hogy az EKB nem a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóság.

Az EFM legutóbbi felülvizsgálata óta az uniós jogszabályok számos módosítása tovább pontosította a prudenciális felügyelet és a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyelet közötti kölcsönhatást, és felkérte a prudenciális felügyeleti hatóságokat, hogy használják fel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos információkat olyan területeken, mint az SREP, az engedélyek megadása és a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelések 26 .

2019 óta és a jogszabályi változások eredményeként az EKB az SREP részeként módszeresen mérlegeli a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok prudenciális vonatkozásait 27 . Az EKB többoldalú megállapodást kötött az EGT-tagállamok hitelintézeteinek és pénzügyi intézményeinek számos, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságával, ami hozzájárult az információcsere fokozásához. 2019 óta az EKB-val kötött többoldalú megállapodást aláíró, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságok száma meghaladja az 50-et.

Emellett, miután az Európai Számvevőszék legutóbbi, pénzmosás elleni küzdelemről szóló jelentése 28 rámutatott arra, hogy az EKB késve tájékoztatta a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságokat a lényeges pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási információkról, az EKB javította a pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos információknak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságokkal való megosztására vonatkozó saját döntéshozatali folyamatát. 2019-ben az EKB létrehozott egy horizontális egységet, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos témákkal foglalkozik prudenciális szempontból, és központi kapcsolattartó pontként szolgál a különböző hatóságok számára 29 . Az egység technikai támogatást és közös módszertant biztosít a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben a közös felügyeleti csoportok támogatása érdekében, biztosítva a jobb koordinációt és a következetes felügyeleti megközelítést 30 . A horizontális egység például jegyzéket készített a prudenciális figyelmeztető jelzésekről, amelyeket a közös felügyeleti csoportok integrálnak az SREP-ekbe, aminek eredményeként a lehetséges pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok prudenciális vonatkozásai proaktív módon visszaköszönnek a prudenciális felügyeletben. Támogatja továbbá a kevésbé jelentős intézmények felügyeletét az EKB felvigyázási funkciójával összefüggésben.

Az EKB megfigyelőként részt vesz a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó felügyeleti kollégiumokban is. Az EBH jelentése26 szerint ez a részvétel további csatornát biztosít az EKB és a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságok közötti információcseréhez azon jelentős intézményekre vonatkozóan, amelyek számára ilyen kollégiumokat hoztak létre. Ezenkívül az EKB prudenciális felügyeleti hatóságként hozzájárul az EBH pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet szolgáló adatbázisához (EuReCA).

Ezen a területen azonban további előrelépésre van szükség a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozó felügyeleti megközelítések harmonizálása tekintetében. Mivel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságok mindegyike saját módszertannal rendelkezik a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékelésére, az EKB-nak különböző módszerekkel kell foglalkoznia. Ez növelheti a következetlenségek kockázatát a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok kezelésének és a prudenciális vonatkozásaiknak a felügyelt szervezetek körében való megjelenítésének módjában.

E hiányosságok kezelése érdekében a Bizottság javaslatot 31 tett egy, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó uniós hatóság (AMLA) létrehozására, amely adott esetben központi szerepet töltene be az összes érintett felügyeleti hatóság közötti együttműködés megerősítésében és az információcsere megkönnyítésében, ami tovább javítaná a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok prudenciális vonatkozásainak a prudenciális felügyeletben való érvényesítését.

5. Az EFM által a belső piac működésére gyakorolt hatás

A bankunió kiteljesítése továbbra is az EU egyik szakpolitikai prioritása. Az egységesebb bankpiac kialakítása terén már jelentős előrelépés történt az EFM és az egységes szanálási mechanizmus létrehozása révén. Ezeket azért hozták létre, hogy megoldják a korábbi pénzügyi válságok által felszínre hozott problémákat. Egyes esetekben ezek az integrált nemzetközi bankcsoportok nemzeti irányvonalak mentén történő felbomlásához vezettek a bankválságok nemzeti erőforrásokkal történő kezelése érdekében. Az EFM erős bankfelügyeletet hozott létre az egész bankunióra vonatkozóan, ami hozzájárul a bankpiac széttagoltságának kezeléséhez és a valódi európai érdekek érvényesítéséhez. A bankunió kiteljesítése előtt álló tartós szakpolitikai és politikai kihívások azonban eddig a teljes mértékben hatékony belső bankpiac megvalósítását akadályozó tényezőnek bizonyultak.

Mindezek alapján az EFM hatékonysága önmagában csak korlátozott hatást gyakorolhat a belső piacra. Az EFM által a létrehozása óta végzett központosított bankfelügyeleti tevékenységek – többek között az elmúlt évek válságaira adott válaszintézkedések – úgy tekinthetők, mint amelyek jelentősen hozzájárulnak a tagállamok közötti bizalom kiépítéséhez azáltal, hogy biztosítják az uniós bankszektor rezilienciáját, és javítják a bankfelügyelettel kapcsolatos együttműködést az egész EU-ban 32 . Az illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott eszmecserék valóban rávilágítottak arra, hogy egyértelmű előrelépés történt a felügyeleti ügyekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatba való bevonásuk, a felügyeleti prioritások és stratégia jobb kommunikációja és a meghatározásukban való részvétel, valamint a határokon átnyúló ellenőrzésekhez a felügyeleti erőforrások jobb összevonása terén. Emellett az EFM hozzájárult az uniós bankszektor hatékony kockázatcsökkentéséhez azáltal, hogy jelentős előrelépést ért el a nemteljesítő hitelek bankok általi kockázatkezelésének javítása terén 33 . Bár az EFM az elmúlt években is egyre jobban működött, illetve kiforrott és fejlődött mint intézmény, a belső piac zökkenőmentes működésére gyakorolt hatását továbbra is korlátozzák a bankunió előtt álló politikai kihívások. A gyakorlatban ezek bizonyos fokú, a nemzeti határok mentén történő piaci szegmentációban, valamint a különböző tagállamokban működő bankok közötti konszolidáció korlátozott mértékében nyilvánulnak meg.

Az EFM létrehozásakor felmerült egyik aggály középpontjában az a kockázat állt, hogy eltérő integrációs mintákat teremthet a részt vevő tagállamok bankjai és a részt nem vevő tagállamok bankjai között, és ezáltal szétaprózhatja a belső piacot. Ez az aggály a gyakorlatban nem következett be, egyrészt azért, mert a részt vevő tagállamok bankrendszerében az integráció még mindig elégtelen, másrészt pedig azért, mert az EKB és a részt nem vevő tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés gördülékeny, különösen a kollégiumok és a szilárd kereteken (egyetértési megállapodásokon) alapuló információcsere révén.

6. Következtetések

A felülvizsgálat során végzett és e jelentésben bemutatott elemzés alátámasztja azt a nézetet, hogy az EFM kiforrott, jól működő szervezetté vált. A több mint 8 éve létrehozott EFM elismert felügyeleti hatóságnak bizonyult, amely képes ellátni az EFM-rendeletben meghatározott megbízatását.

Az EFM a legutóbbi felülvizsgálata óta tovább javította felügyeleti módszereit és tovább szilárdította hatósági szerepét. Az elmúlt években összehangoltabb, átláthatóbb és összehasonlíthatóbb felügyeleti módszereket alakított ki, például a bankok 2. pillér szerinti követelményeinek és a 2. pillérre vonatkozó iránymutatásnak a meghatározására, valamint az elvégzett szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelésekre vonatkozóan. Ezek a fejlesztések pozitív hatást gyakoroltak az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködésre, amely az EFM fontos és egyedülálló dimenziója. A felülvizsgálat során az ezen együttműködéssel kapcsolatban kapott visszajelzések nagyon pozitívak voltak, és hangsúlyozták az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok közötti kölcsönös bizalmat, beleértve azokat a hatóságokat is, amelyek szoros együttműködés révén vesznek részt az EFM-ben. Ez pedig lehetővé teszi az EFM számára, hogy továbbfejlessze kockázatalapú felügyeleti megközelítését, amint azt az SREP kísérleti programja is mutatja. Ez az erőforrások hatékonyabb elosztását eredményezi.

Az EFM azt is bebizonyította, hogy képes gyorsan alkalmazkodni a felmerülő felügyeleti kihívásokhoz és a váratlan kedvezőtlen eseményekhez. A felülvizsgálat megállapította, hogy általában – többek között az ágazati érdekelt felek is – méltatták az EFM Covid19-válság jelentette kihívások kezelésére irányuló gyors és agilis megközelítését. Ugyanakkor az EFM proaktívnak bizonyul, és képes előremutató megközelítést alkalmazni a bankfelügyelet terén, amint azt az éghajlattal kapcsolatos kockázatok terén tett erőfeszítései is mutatják.

A felülvizsgálat rávilágított néhány olyan területre is, amelyekre továbbra is figyelmet kell fordítani. Először is, a kiemelt szakmai profilt igénylő területeken az EFM kihívásokkal néz szembe a felügyelet elvégzéséhez szükséges készségek rendelkezésre állása tekintetében. Ez korlátozza a munka prioritásként történő kezelésének lehetőségét olyan területeken, mint az IKT-/kiberkockázatok és a belső modellek értékelése. Másodszor, a felülvizsgálat megállapításai kihangsúlyozták a külső kommunikáció és együttműködés fontosságát. Bár a felügyelt szervezetek irányában javult a felügyeleti kezdeményezések átláthatósága, az érintett érdekelt felekkel folytatott kommunikáció továbbra is fontos annak biztosítása érdekében, hogy megértsék a felügyeletek elvárásait és eredményeit. Az elmúlt években az EFM jelentős erőfeszítéseket tett a többi felügyeleti hatósággal, például az Egységes Szanálási Mechanizmussal, az Európai Bankhatósággal, a pénzmosás elleni felügyeletet ellátó hatóságokkal, a banktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények felügyeleti hatóságaival és a harmadik országbeli felügyeletekkel való együttműködés terén is. E célból az EFM számos féllel egyetértési megállapodást kötött. Az elkövetkező években fontos biztosítani ezek hatékony használatát, különösen a banktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények felügyeleti hatóságaival való együttműködés tekintetében, ami jobb felügyeleti eredményeket eredményez. Harmadszor, az utolsó terület, amely további figyelmet igényel, de kívül esik az EFM ellenőrzési körén, bizonyos jogterületek harmonizációját érinti. A felülvizsgálat rávilágított azokra a nehézségekre, amelyekkel az EFM-nek szembe kell néznie a szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság értékelése, a szankcionálási hatáskörök és a pénzmosás elleni küzdelem területén, ahol az EFM nagymértékben függ a nemzeti jogtól. A felügyelet számára előnyös lenne egy harmonizáltabb jogi keret, mivel ez eloszlatná az EFM-en belüli egyenlőtlen versenyfeltételekkel kapcsolatos aggályokat.

Összességében a felülvizsgálat nem talált olyan területeket, amelyek az EFM-rendelet jelentős módosítását tennék szükségessé ebben a szakaszban. A Bizottság a felülvizsgálat során szerzett tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bankunió felügyeleti pillére mára jól kiépült és hatékonyan működik. Ezért bizalmat kell ébresztenie azon lehetőségek iránt, amelyek a bankunió teljes megvalósításában rejlenek, nem utolsósorban a belső piac számára.

(1)

Az EFM-rendelet 32. cikke.

(2)

  Az EFM 2017. évi felülvizsgálati jelentése .

(3)

 Megbeszélésekre került sor az európai szinten tevékenykedő főbb bankszövetségekkel, például az Európai Bankszövetséggel, az Európai Pénzpiaci Szövetséggel, az Európai Takarékszövetkezeti Csoporttal, az Állami Bankok Európai Szövetségével és a Lakástakarékpénztárak Európai Szövetségével.

(4)

A felügyelt szervezetek jegyzéke (legutóbbi változat: 2023. január) itt érhető el: https://www.bankingsupervision.europa.eu/banking/list/html/index.hu.html  

(5)

Az EFM-rendelet 6. cikke .

(6)

Egyes nagyon konkrét megállapításokra más szakaszokban tett megállapítások is kitérnek: az erőforrások nem hatékony felhasználása a döntéshozatali folyamattal kapcsolatban (3.7. és 4.5. szakasz), közös felügyeleti csoportok, amelyek nem rendelkeznek elegendő személyzettel vagy nyelvtudással (3.2. szakasz).

(7)

Az EFM keretében az illetékes bankfelügyeleti hatóságok nem jogosultak számviteli standardokon alapuló egyedi céltartalékok előírására. A prudenciális keret azonban felsorolja azokat a rendelkezésre álló eszközöket, amelyekkel befolyásolható a bankok céltartalékképzésének szintje, amennyiben a számviteli elszámolási módszer nem kellően prudens, és potenciálisan prudenciális kockázatokat idézne elő a felügyelt bankok számára.

(8)

  Vezérigazgatói levél .

(9)

Intézményközi megállapodás az EKB és a Számvevőszék között az információcseréről: MOU_ECA-ECB.pdf

(10)

  A felügyeleti díjakról szóló rendelet .

(11)

Az EKB közzétette a jelentős intézmények vezérigazgatóinak küldött levelet, amelyben a 2017-ben kiadott iránymutatás alapján felvázolta a tőkeáttételes ügyletekkel ( Tőkeáttételes ügyletek ) kapcsolatos felügyeleti elvárásokat.

(12)

A kamatlábkockázat-kezelésre való összpontosítás különösen releváns azon nehézségek fényében, amelyekkel egyes egyesült államokbeli közepes méretű bankok 2023 márciusában/áprilisában szembesültek.

(13)

Horvátország 2023. január 1-jén csatlakozott az euroövezethez. Emellett az EFM teljes jogú tagjává is vált.

(14)

  A részlegek feltérképezésére irányuló felülvizsgálat – a brexitbankok integrálása az európai bankfelügyeletbe .

(15)

A pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelv meghatározza a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó vállalkozások felügyeletében részt vevő valamennyi felügyeleti hatóság közötti felügyeleti együttműködés keretét. Az irányelv meghatározza továbbá a „koordinátor”, vagyis azon felügyeleti hatóság kinevezésének kritériumait, amely vezető hatóságként jár el a kiegészítő felügyeleti hatáskörök gyakorlása során.

(16)

 Az eredetileg 11 tagállamra és a 3 milliárd EUR alatti teljes eszközállománnyal rendelkező intézményekre alkalmazandó eljárást 2022-ben kiterjesztették az EFM-ben részt vevő valamennyi tagállamra és a legfeljebb 10 milliárd EUR teljes eszközállománnyal rendelkező intézményekre.

(17)

A szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelések átlagos feldolgozási ideje a vezető testület tagjainak esetében 33 %-kal, a 2017. évi 164 napról 2021-ben 110 napra csökkent. A 2021-ben lezárult szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági eljárások teljes feldolgozási ideje átlagosan 3,7 hónap volt.

(18)

  2021. évi szankcionálási jelentés .

(19)

 Az EFM-keretrendelet 129. cikke lehetővé teszi az EFM számára, hogy kényszerítő bírságot alkalmazzon.

(20)

  A felügyeletek reakciója az ukrajnai háborúra (europa.eu) .

(21)

  Az EKB bankfelügyelete: az SSM felügyeleti prioritásai a 2023–2025-ös időszakra .

(22)

925 kevésbé jelentős intézmény fizetett osztalékot 2020 márciusa és 2021 szeptembere között összesen 2,9 milliárd EUR összegben.

(23)

A tőkekövetelmény-irányelv bevezette a maximálisan felosztható összeg fogalmát, amely előírja a felügyeleti hatóságok számára, hogy automatikusan korlátozzák a jövedelemkifizetéseket, ha a bank teljes tőkéje nem éri el az 1. pillér, a 2. pillér és a tőkekövetelmény-irányelv szerinti pufferkövetelmények összegét.

(24)

Érdemes megjegyezni, hogy a világjárvány kitörése előtt az EKB több felügyeleti kezdeményezést is végrehajtott annak érdekében, hogy megkönnyítse a nemteljesítő hitelek állományának csökkentését és prudens kezelését az uniós bankszektorban. Felügyeleti iránymutatást nyújtott a nemteljesítő hitelek megfelelő besorolására, kezelésére és céltartalékképzésére vonatkozóan. Emellett bankspecifikus felügyeleti elvárásokat fogalmazott meg a nemteljesítő hitelekre történő céltartalékképzéssel kapcsolatban. Összességében az EKB nemteljesítő hitelekre vonatkozó stratégiája hozzájárult a nemteljesítő hitelek csökkentéséhez az EU bankszektorában.

(25)

  Report_assessing_recent_alleged_money-laundering_cases_involving_eu_credit_institutions.pdf (Jelentés az uniós hitelintézeteket érintő közelmúltbeli állítólagos pénzmosási ügyek értékeléséről)

(26)

Lásd különösen a CRD 91. és 97. cikkét, amelyet a CRD 5 módosított.

(27)

Az SREP-iránymutatások EKB általi 2019. évi végrehajtása is azt mutatja, hogy az EKB éberen felügyeli a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat.

(28)

A Számvevőszék ellenőrzését követően az EKB egyszerűsített eljárást vezetett be a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó megállapodás szerinti információcserére (lásd: A bankszektoron belüli pénzmosás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépések széttagoltak, végrehajtásuk pedig nem megfelelő ).

(29)

 A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni felügyeletet ellátó hatóságok és a pénzügyi információs egységek.

(30)

Az új SREP EBH-iránymutatások a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozó következetes és harmonizált felügyeleti megközelítést is biztosítják ( A felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra [SREP] és a felügyeleti stressztesztelésre vonatkozó közös eljárásokkal és módszerekkel kapcsolatos iránymutatás | Európai Bankhatóság ).

(31)

  A Bizottság javaslata a Pénzmosás és a Terrorizmusfinanszírozás Elleni Küzdelem Hatóságának létrehozásáról .

(32)

E tekintetben az EKB, az EFM-rendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően, a közelmúltban egyetértési megállapodást fogadott el az EFM-ben részt nem vevő hat uniós illetékes nemzeti hatósággal.

(33)

Az EKB adatai szerint az uniós bankszektorban a nemteljesítő hitelek volumene 2015 óta 64 %-kal csökkent. A link itt érhető el: https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/speeches/date/2023/html/ssm.sp230208~4ee762ce05.en.html