Előadó:

Petru Sorin DANDEA

Felkérések:	az Európai Unió Tanácsa: 2023. 11. 14. és 2023. 11. 30.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikke
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2024. 04. 10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2024. 04. 24.
Plenáris ülésszak száma:	587.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	179/0/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy a belső piac konszolidációjának támogatása érdekében közös társaságiadó-keretet dolgozzon ki.

1.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság KÖTA-javaslatával (2011) és KTA-javaslatával (2016) kapcsolatban – amelyek célja egy közös adóalap kialakítása az egész Unióban – nem sikerült politikai konszenzust elérni a Tanácsban. Ezt a BEFIT jogalkotási javaslat előterjesztésekor politikai és technikai szempontból egyaránt figyelembe vették.

1.3.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon döntését, hogy a BEFIT-et uniós irányelven keresztül javasolja, mivel a jelenleg sokféle és különböző nemzeti szabályok széttagoltsághoz és ellentmondásokhoz vezetnek, ami akadályozza a határokon átnyúló tevékenységeket a belső piacon, mivel a vállalatok magas költségekkel szembesülnek a számos jogi keretnek való megfelelés miatt.

1.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a BEFIT-javaslat 48. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok jogosultak lesznek arra, hogy további adóalap-emeléseket, levonásokat vagy adókedvezményeket alkalmazzanak a felosztás szerinti részre vonatkozóan. Bár az EGSZB elismeri az abban rejlő értéket, hogy a tagállamok számára mozgásteret biztosítanak, ez a rugalmasság ellentétes lehet az Európai Bizottság azon célkitűzésével, hogy csökkentse a vállalkozásokra nehezedő megfelelési költségeket.

1.5.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a második pillérről szóló megállapodás hozzájárulhat a társasági adózásra vonatkozó közös uniós jogi keret megvalósításához. Az EGSZB úgy véli, hogy a költségek tényleges egyszerűsítése és csökkentése érdekében a BEFIT-et össze kell hangolni az OECD második pillérre vonatkozó szabályaival.

1.6.

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár a pénzügyi beszámolók BEFIT-kiigazításai korlátozottabb körűek, mint a második pillér szerinti kiigazítások, nincsenek külön szabályok vagy ösztönzők az innovációs tevékenységekre vagy egyes meghatározott ágazatokra vonatkozóan. Például továbbra sem világos, hogy az egyes tagállamok által kínált innovációs rendszerek és szabadalmi adókedvezmények megmaradnak-e.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy pontosítást igényel az a lehetőség, hogy egy BEFIT-csoporton belül kiegyenlítsék a határokon átnyúló veszteségeket, mind az átvitelre/áthozatalra vonatkozó időbeli korlátozások, mind pedig a második pillérrel párhuzamos fennállás tekintetében. A BEFIT az összesítésen keresztül lehetővé teszi, hogy az egyik tagállamban keletkezett határokon átnyúló veszteségeket beszámítsák egy másik tagállamban elért nyereségbe, ez viszont ellentmondásba kerülhet a második pillér szerinti kiegészítő adóval, amely a 15 %-os minimális tényleges adókulcsot hivatott biztosítani.

1.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a BEFIT keretrendszeréhez kapcsolódó adatkezelést az általános adatvédelmi rendeletben (1) foglalt „adatminimalizálás” elvével összhangban végezzék el, a személyes adatok gyűjtését a BEFIT-javaslat konkrét céljainak elérése szempontjából közvetlenül releváns és szükséges mértékre korlátozzák, és az adatokat csak az e célok eléréséhez szükséges minimális ideig őrizzék meg.

1.9.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a transzferárazási jogszabályokkal kapcsolatban számos fogalmat és kérdést tisztázni kell, hogy a jogi keret biztosabbá és kiszámíthatóbbá váljon. Ez csökkentheti a kkv-k megfelelési költségeit mindennapi tevékenységeik során, és potenciálisan csökkentheti az eljárási és perköltségeket is.

1.10.

Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bizottság javaslatainak egyes célkitűzéseit talán az adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló irányelv javításával is el lehetett volna érni, továbbá még nem látható, hogy más jelentős harmadik országok hogyan fognak reagálni a transzferárazásra vonatkozó új uniós megközelítésre. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy hasznos lenne a közös transzferárfórum újbóli létrehozása annak megvitatása érdekében, hogy miként lehetne jobban kezelni az EU-n belüli transzferárazási vitákat.

1.11.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gondosan felmérjék a BEFIT-javaslatban érdekelt vállalatok megfelelési költségeit és adminisztratív terheit, hogy megértsék azokat a tényleges előnyöket, amelyeket az új keret nyújt a vállalkozások számára szerte Európában. Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság által a BEFIT eredményességének és hatékonyságának nyomon követésére tervezett tevékenységek célravezetőek ebben a tekintetben (végrehajtás és a BEFIT kezdeti működési költségei, a javaslat kötelező hatálya alá tartozó vállalatcsoportok száma, az önkéntesen részt vevő vállalatok száma, a megfelelési költségek alakulása és a kettős adóztatással kapcsolatos jogviták száma).

1.12.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság szerint a BEFIT „az uniós költségvetés saját forrásainak következő generációjáról szóló 2021. évi közleményben foglaltak szerint a saját források szempontjából is releváns”. A BEFIT-javaslattal kapcsolatos hosszú és bizonytalan jogalkotási folyamat azonban megnehezíti a saját források költségvetési alcímeihez rendelhető források összegének, illetve annak megbecslését is, hogy mikor állnak majd rendelkezésre ilyen kiegészítő források.

1.13.

A BEFIT és az egyes tagállamokban a szociális gazdaság szervezeteire, például a szövetkezetekre és a szociális vállalkozásokra alkalmazandó egyedi nemzeti adószabályok közötti megfelelő koordináció biztosítása érdekében az EGSZB kéri, hogy a BEFIT ismerje el az ilyen célzott költségvetési szabályok meglétét.

2.   Az Európai Bizottság javaslata és háttere

2.1.

Az Európai Bizottság „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” című javaslata a vállalatcsoportok adóalapjának meghatározására szolgáló új, egységes szabályrendszerrel foglalkozik, célja pedig a határokon átnyúló tevékenységet folytató nagyvállalatok adóügyi megfelelési költségeinek csökkentése, ezáltal megkönnyítve a nemzeti hatóságok számára annak megállapítását, hogy mely adókat kell megfizetni.

2.2.

Az Európai Bizottság javaslata felváltja a két korábbi javaslatot – a közös társaságiadó-alapról (KTA) és a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló javaslatot –, amelyeket a politikai konszenzus hiánya miatt visszavontak. Az új keret a KÖTA, az OECD/G20-ak globális minimum-adószintről szóló nemzetközi adóügyi megállapodása, valamint a második pillérről szóló, 2022 végén elfogadott irányelv korábbi tapasztalataira épül.

2.3.

Ami az alkalmazási kört illeti, az új szabályok kötelezőek lesznek az Unióban működő, legalább 750 millió EUR-t meghaladó éves együttes árbevétellel rendelkező vállalatcsoportokra, amennyiben a legfelső szintű anyavállalat a tulajdonjogok vagy a nyereségre jogosító jogosultságok legalább 75 %-ával rendelkezik. A BEFIT-csoporttagnak a pénzügyi év során megszakítás nélkül kell teljesítenie ezeket a küszöbértékeket. Más kisebb csoportok – például a határokon átnyúló tevékenységet folytató kkv-k csoportjai – dönthetnek a részvétel mellett, feltéve, hogy összevont pénzügyi beszámolót készítenek.

2.4.

Konkrétabban megfogalmazva, az Európai Bizottság javaslata közös szabályokat állapít meg az adóalap szervezetek szintjén történő kiszámítására. Minden olyan társaság, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, adóalapját a pénzügyi beszámolójára vonatkozó közös adókiigazítások alapján határozza meg.

2.5.

Az új keret működéséhez elengedhetetlen, hogy az adóalapot az uniós csoport szintjén összesítsék. Minden csoporttag adóalapját egyetlen adóalapon belül összesítik. Ez lehetővé teszi a veszteségek határokon átnyúló leírását, mivel a veszteségeket automatikusan a határokon átnyúló nyereséggel szemben számolják el. Ez a veszteségleírás jelenleg csak ritkán lehetséges, és a csoport nyereségének túladóztatásához vezethet, ami visszatartja a vállalkozásokat attól, hogy a belső piacon határokon átnyúló tevékenységet folytassanak.

2.6.

Az összesített adóalapot fel kell osztani egy átmeneti felosztási szabály alapján, amely az egyes BEFIT-csoporttagokhoz rendelt, az előző három pénzügyi év adóköteles eredményeinek átlagaként kiszámított, az összesített adóalaphoz viszonyított százalékos arányt használja fel. Az átmeneti felosztási szabály megkönnyíti egy olyan állandó felosztási módszer létrehozását, amely érdemi tényezőket alkalmazó felosztási képleten alapulhat.

2.7.

Konkrétabban a II. fejezet tartalmazza az egyes BEFIT-csoporttagok előzetes adóeredményének meghatározására vonatkozó szabályokat, „A számviteli nettó nyereség vagy veszteség kiigazítása” című 2. szakaszban, az értékcsökkenési szabályokról szóló 3. szakaszban és az „ütemezésről és számszerűsítésről” szóló 4. szakaszban meghatározott szabályok alkalmazásával.

2.8.

Szervezeti szempontból az V. fejezetben foglalt rendelkezéseknek megfelelően a hibrid egyablakos rendszer lehetővé teszi, hogy a csoport egy tagja nyújtsa be a csoport adatszolgáltatását egy tagállam adóhatóságánál. Másképpen megfogalmazva, az „adatszolgáltatásra kijelölt szervezet”, amely elvben a legfelső szintű anyavállalat, a BEFIT-csoport egészére vonatkozóan egyetlen adatszolgáltatást nyújt be (a továbbiakban: BEFIT-adatszolgáltatás) kizárólag saját adóhatóságához (a továbbiakban: az adatszolgáltatást befogadó hatóság). Ezután az adatszolgáltatást befogadó hatóság ezt megosztja a csoport működési helye szerinti többi tagállammal.

2.9.

Az adóellenőrzések és a vitarendezés továbbra is nemzeti szinten folynak. Egyes esetekben szükség lehet arra, hogy az ellenőrzéseket az érvényes jogszabályi keret alapján közösen végezzék el. Minden BEFIT-csoport esetében létrejön egy „BEFIT-csapat”, amely a csoport működési helye szerinti tagállamok valamennyi érintett adóhatóságának képviselőit tömöríti, feladata pedig az információk megosztása és az intézkedések összehangolása.

2.10.

Az Európai Bizottság javaslata megállapítja: „A közös keret szabályainak helyes végrehajtása és érvényesítése érdekében a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.”

2.11.

Az Európai Bizottság javaslata olyan célzott szabályokat is tartalmaz, amelyek célja a transzferárazási szabályok harmonizálása az Unióban, közös megközelítést biztosítva a transzferárazással kapcsolatban leggyakrabban visszatérő kritikus kérdések kezeléséhez.

2.12.

Az új transzferárazási szabályok célja, hogy közös keretet vezessenek be az Unióban a szokásos piaci ár elvének alkalmazására. Az említett célkitűzés a következők révén kívánják elérni: i. a szokásos piaci ár elvének beépítése az uniós jogba; ii. a kulcsfontosságú transzferárazási szabályok harmonizálása; iii. az OECD transzferár irányelvek szerepének és helyzetének tisztázása; és iv. lehetőség teremtése arra, hogy az Unión belül az OECD transzferár irányelvek keretében közös, kötelező erejű szabályokat állapítsanak meg a konkrét transzferárazási témák vonatkozásában.

2.13.

A transzferárazásról szóló irányelvre irányuló javaslat megerősíti az OECD transzferár irányelvek szerinti elemzés legfontosabb elemeit (a ténylegesen végrehajtott ügyletek körülhatárolása, az összehasonlíthatóság elemzése, elismert OECD transzferárazási módszerek), és egyértelművé teszi, hogy a kettős adóztatás elkerülése érdekében hogyan kell alkalmazni a kiigazítások végrehajtására szolgáló mechanizmusokat az Unión belül.

3.   Általános és részletes megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által annak érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, hogy egy belső piacot támogató közös társaságiadó-keretet dolgozzon ki, amelynek gondolata mindig is jelen volt az EU történetében, és először az 1960-as években jelent meg az Európai Gazdasági Közösség szakpolitikai dokumentumaiban. Ezt az ambiciózus célkitűzést a BEFIT-javaslat is követi.

3.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak az egész Unióra kiterjedő közös adóalap kialakítására irányuló legutóbbi próbálkozásaival kapcsolatban (a KÖTA-ra és a KTA-ra vonatkozó 2011-es, illetve 2016-os javaslat) nem sikerült politikai konszenzust elérni a Tanácsban. A jelenlegi jogalkotási javaslat előterjesztésekor politikai és technikai szempontból egyaránt figyelembe vették a korábbi tapasztalatokat. Az így elfogadott szöveg figyelembe veszi a globalizációval és a digitalizációval kapcsolatos legújabb adóügyi fejleményeket is.

3.3.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság nyilvános konzultációt folytatott a BEFIT végleges szövegének közzététele előtt. A konzultáció során a vállalkozói szövetségek, adótanácsadók és ügyvédek összesen 123 észrevételt nyújtottak be. A válaszadók között voltak polgárok, kisebb és nagyobb vállalkozások, valamint tudományos és kutatóintézetek, nem kormányzati szervezetek és szakszervezetek is.

3.4.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a BEFIT-javaslat összhangban van az adózás területén a közelmúltban végrehajtott egyéb jogalkotási kezdeményezésekkel, például a DAC keretével. A BEFIT Európai Bizottság által követett igazgatási rendszere ugyanis nagymértékben kihasználhatja a nemzeti adóhatóságok közötti meglévő és egyre bővülő együttműködést.

3.5.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon döntését, hogy egy uniós irányelv eszközét javasolja a BEFIT esetében, mivel a jelenleg sokféle és különböző nemzeti szabályok széttagoltsághoz és ellentmondásokhoz vezetnek, ami akadályozza a határokon átnyúló tevékenységeket, mivel a vállalatok magas költségekkel szembesülnek a több különböző jogi keretnek való megfelelés miatt. A tagállamok közötti különbségek diszkrepanciákat is okozhatnak, ami akár az adózás elmaradásához vagy ugyanazon nyereség többszörös adóztatásához vezethet. Egy uniós jogalkotási kezdeményezés ezért alkalmasabb és hatékonyabb eszköz, mint a nemzeti beavatkozások sora (szubszidiaritás elve).

3.6.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az OECD/G20-ak inkluzív keretének második pilléréről szóló, a tagállamok által jóváhagyott megállapodás (2) hozzájárulhat a társasági adózásra vonatkozó közös uniós jogi keret belső piacon belüli megvalósításához. A költségek tényleges egyszerűsítése és csökkentése érdekében a BEFIT-et össze kell hangolni az OECD második pillérre vonatkozó szabályaival. A BEFIT ugyanakkor előírja az adófizetők számára, hogy az uniós joggal (3) összhangban álló számviteli standardok (pl. a nemzeti szinten általánosan elfogadott számviteli alapelvek (GAAP) vagy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS)) szerint készítsenek pénzügyi beszámolót.

3.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a BEFIT-tel három szabályrendszer fog egymással párhuzamosan működni: a hazai nemzeti bevételmeghatározási keret, a második pillér szerinti rendszer és a BEFIT-rendszer. Egy ilyen széttagolt keret nagy terhet jelenthet a nagyon korlátozott adminisztratív kapacitással rendelkező kis tagállamok számára, különösen akkor, ha egy nagy csoport székhelye egy kis tagállamban található.

3.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár a pénzügyi beszámolók BEFIT-kiigazításai korlátozottabb körűek, mint a második pillér szerinti kiigazítások, nincsenek külön szabályok vagy ösztönzők az innovációs tevékenységekre vagy egyes meghatározott ágazatokra vonatkozóan. Például továbbra sem egyértelmű, hogy megtartják-e az egyes tagállamok által kínált innovációs rendszereket és szabadalmi adókedvezményeket, ami csökkentheti az EU versenyelőnyét.

3.9.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a BEFIT-javaslat 48. cikkének (2) bekezdése értelmében (4) a tagállamok jogosultak lesznek arra, hogy további adóalap-emeléseket, levonásokat vagy adókedvezményeket alkalmazzanak a felosztás szerinti részre vonatkozóan, ami a társasági nyereség differenciált adóztatásához vezethet a különböző tagállamokban. Bár az EGSZB elismeri annak értékét, hogy bizonyos mozgásteret biztosítsanak a tagállamoknak, ez a kibővített rugalmasság alááshatja a BEFIT-javaslat egyszerűsítési célkitűzéseit.

3.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy pontosítást igényel az a lehetőség, hogy egy BEFIT-csoporton belül kiegyenlítsék a határokon átnyúló veszteségeket, mégpedig a következők tekintetében: i. az átvitelre/áthozatalra vonatkozó időbeli korlátozások; ii. a második pillérrel párhuzamos fennállás. A BEFIT az összesítésen keresztül lehetővé teszi, hogy az egyik tagállamban keletkezett határokon átnyúló veszteségeket beszámítsák egy másik tagállamban elért nyereségbe, ez viszont ellentmondásba kerülhet a második pillér szerinti kiegészítő adóval, amely a 15 %-os minimális tényleges adókulcsot hivatott biztosítani.

3.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az adóhatóságok a IV. fejezet alkalmazása céljából, valamint a BEFIT-adatszolgáltatás tartalmának vizsgálata és az azzal kapcsolatos konszenzus elérése, illetve az V. fejezet szerinti egyéni adóbevallások feldolgozása és értékelése céljából kezelhetnek személyes adatokat, például a BEFIT-csoportban fennálló tulajdonosi érdekeltségekre vonatkozó információkat. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a BEFIT keretrendszeréhez kapcsolódó adatkezelést az általános adatvédelmi rendeletben foglalt „adatminimalizálás” elvével összhangban végezzék el, a személyes adatok gyűjtését a BEFIT-javaslat konkrét céljainak elérése szempontjából közvetlenül releváns és szükséges mértékre korlátozzák, és az adatokat csak az e célok eléréséhez szükséges minimális ideig őrizzék meg.

3.12.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a transzferárazási jogszabályokkal kapcsolatban tisztázni kell számos fogalmat és kérdést, ezáltal biztosabbá és kiszámíthatóbbá téve a jogi keretet. Ez csökkentheti a kkv-k megfelelési költségeit mindennapi tevékenységeik során, és potenciálisan csökkentheti azokat az eljárási és perköltségeket is, amelyek évente jelentős számú vállalkozásnál merülnek fel. E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bizottság javaslatainak egyes célkitűzéseit talán az adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló irányelv javításával is el lehetett volna érni, továbbá még nem látható, hogy más jelentős harmadik országbeli joghatóságok hogyan fognak viszonyulni a transzferárazási szabályokra vonatkozó új uniós megközelítéshez.

3.13.

Az EGSZB mindenesetre úgy véli, hogy hasznos lenne újra létrehozni a közös transzferárfórumot annak érdekében, hogy nyílt vitát lehessen folytatni arról, szükség van-e a transzferárazással kapcsolatos viták hatékonyabb kezelésére az EU-ban.

3.14.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a hatálybalépésétől számított öt év elteltével hasznos lehet az irányelv végrehajtásának értékelése, és segíthet abban, hogy megadják a tagállamoknak az új keret megfelelő végrehajtásához és szükség esetén a jogszabályi keret módosításához szükséges időt és támogatást. E tekintetben alapvető fontosságú, hogy a tagállamok együttműködjenek, és megosszák egymással a rendszer jövőbeli működésével kapcsolatos információkat.

3.15.

Az Európai Bizottság által a BEFIT eredményességének és hatékonyságának nyomon követésére tervezett tevékenységek is hasznosnak tűnnek, és azok a végrehajtást és a BEFIT kezdeti működési költségeit, a javaslat kötelező hatálya alá tartozó vállalatcsoportok számát, az önkéntesen részt vevő vállalatok számát, a megfelelési költségek alakulását és a kettős adóztatással kapcsolatos jogviták számát fogják érinteni.

3.16.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gondosan felmérjék minden érintett vállalat megfelelési költségeit és adminisztratív terheit, hogy megértsék azokat a tényleges előnyöket, amelyeket az új keret nyújt a vállalkozások számára szerte Európában.

3.17.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság szerint a BEFIT „az uniós költségvetés saját forrásainak következő generációjáról szóló 2021. évi közleményben foglaltak szerint a saját források szempontjából is releváns”. A BEFIT-javaslattal kapcsolatos hosszú és bizonytalan jogalkotási folyamat azonban valójában megnehezíti a saját források költségvetési alcímeihez rendelhető források összegének, illetve annak megbecslését is, hogy mikor állnak majd rendelkezésre ilyen kiegészítő források.

3.18.

A BEFIT és az egyes tagállamokban a szociális gazdaság szervezeteire, például a szövetkezetekre és a szociális vállalkozásokra alkalmazandó nemzeti adószabályok közötti megfelelő koordináció biztosítása érdekében az EGSZB kéri, hogy a BEFIT ismerje el az ilyen célzott költségvetési szabályokat. E tekintetben az egyik példa az olyan nyereség levonhatósága, amelyet a szövetkezetek és szövetkezeti csoportok tartalékként helyeznek el, és amely így nem osztható fel a tagok között a társaság működése alatt, vagy akár annak megszűnése után sem. Egy másik ilyen eset a szövetkezetek által a tagjaiknak a kölcsönösségi viszonyuk arányában kifizetett juttatások vagy osztalékok levonhatósága. Ez a megközelítés összhangban lenne a 2021. december 9-i európai bizottsági közleménnyel (a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv) és a 2023. november 27-i 1344. sz. tanácsi ajánlással (a szociális gazdaság keretfeltételeinek fejlesztéséről szóló tanácsi ajánlás).

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(2)  A tagállamok 2021 decemberében egyhangúan elfogadták a multinacionális vállalatcsoportokra és a belföldi vállalatcsoportokra vonatkozó globális minimum-adószint Unión belüli biztosításáról szóló irányelvet (a 2. pillérről szóló irányelv).

(3)  Az Európai Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania a BEFIT-nek azon vállalatokra gyakorolt hatásaira, amelyek egy nem uniós országban alkalmazandó általánosan elfogadott számviteli alapelvek alkalmazásával konszolidálják adóalapjukat.

(4)  A 48. cikk (2) bekezdése kimondja: „Az (1) bekezdésben felsorolt kiigazításokon túlmenően a tagállamok engedélyezhetik az adott tagállamban adóügyi illetőséggel rendelkező vagy állandó telephely formájában található BEFIT-csoporttagokra a felosztás szerint eső rész növelését vagy csökkentését további tételek révén.”