—

ez az első bevezető szakasz azt ismerteti, hogy a Bizottság miért és milyen mértékben nyújt iránymutatást a vertikális megállapodásokra vonatkozóan. Ismerteti továbbá a Szerződés 101. cikkének célkitűzéseit, azt, hogy a Szerződés 101. cikke miként alkalmazandó a vertikális megállapodásokra, valamint a vertikális megállapodások értékelésének fő lépéseit a Szerződés 101. cikke alkalmazásában.

—

a második szakasz a vertikális megállapodások kedvező és kedvezőtlen hatásairól ad áttekintést. A (EU) 2022/720 rendelet, a jelen iránymutatás és a Bizottság egyedi esetekben alkalmazott jogérvényesítési politikája e hatások figyelembevételén alapul;

—

a harmadik szakasz azokat a vertikális megállapodásokat tárgyalja, amelyek főszabályként nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá. Bár az (EU) 2022/720 rendelet ezekre a megállapodásokra nem alkalmazandó, iránymutatást kell adni azokról a feltételekről, amelyek teljesülése esetén a vertikális megállapodások nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá;

—

a negyedik szakasz további iránymutatást nyújt az (EU) 2022/720 rendelet hatályáról, magyarázatot ad a rendelet által megállapított mentesítési szabályról („safe harbour”), és tartalmazza a vertikális megállapodás fogalommeghatározását. Ez a szakasz iránymutatást ad az áruk és szolgáltatások forgalmazásában egyre fontosabb szerepet játszó onlineplatform-gazdaságban érvényes vertikális megállapodásokról is, továbbá az (EU) 2022/720 rendelet alkalmazásának a rendelet 2. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott korlátozásait is ismerteti. Ilyenek többek között a szállító és a vevő közötti információcserére vonatkozó konkrét korlátozások a rendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti kettős forgalmazás esetén, valamint azok a korlátozások, amelyek azokat az online közvetítő szolgáltatások nyújtására vonatkozó megállapodásokat érintik, amelyek alapján a szolgáltató a rendelet 2. cikkének (6) bekezdése értelmében vett hibrid funkciót lát el. A negyedik szakasz azt is kifejti, hogy az (EU) 2022/720 rendelet hogyan alkalmazandó azokban az esetekben, amikor egy vertikális megállapodás a rendelet 2. cikkének (7) bekezdésében meghatározottak szerint egy másik csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozik. Végezetül, ez a szakasz tartalmazza a forgalmazási rendszerek bizonyos gyakori típusainak leírását, különösen azokét, amelyekre a rendelet különösen súlyos korlátozásokra vonatkozó 4. cikke különös rendelkezéseket tartalmaz;

—

az ötödik szakasz az érintett piacok fogalommeghatározásával és a piaci részesedések kiszámításával foglalkozik; ehhez a piac meghatározásáról szóló közleményre (5) hivatkozik. Ez azért releváns, mert a vertikális megállapodások csak akkor részesülhetnek az (EU) 2022/720 rendelet által biztosított csoportmentességben, ha a megállapodásban részes vállalkozások piaci részesedése nem haladja meg az (EU) 2022/720 rendelet 3. cikkében meghatározott küszöbértékeket;

—

a hatodik szakasz az (EU) 2022/720 rendelet 4. cikkében előírt különösen súlyos korlátozásokat és a rendelet 5. cikke szerinti nem mentesülő korlátozásokat részletezi, magyarázatot adva arra is, hogy miért releváns a különösen súlyos vagy nem mentesülő korlátozásként történő minősítés;

—

a hetedik szakasz iránymutatást tartalmaz a Bizottságnak és a tagállamok versenyhatóságainak azon hatáskörével kapcsolatban, hogy az (EU) 2022/720 rendelet által biztosított kedvezményt egyedi esetekben visszavonhatják az 1/2003/EK tanácsi rendelet (6) 29. cikke és az (EU) 2022/720 rendelet 6. cikke alapján, valamint a rendeletek elfogadására vonatkozó bizottsági hatáskörről szóló iránymutatás alapján, amely kimondja, hogy az (EU) 2022/720 rendelet az (EU) 2022/720 rendelet 7. cikke szerint nem alkalmazandó;

—

a nyolcadik szakasz a Bizottság egyedi esetekben alkalmazott jogérvényesítési elveit határozza meg. E célból kifejti, hogyan zajlik az (EU) 2022/720 rendelet hatálya alá nem tartozó vertikális megállapodásoknak a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése szerinti értékelése, és iránymutatást ad a vertikális korlátozások egyes gyakori típusairól.

—

az érintett vállalkozásoknak először is meg kell állapítaniuk a szállító és a vevő piaci részesedéseit azon az érintett piacon, ahol a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesítik, illetve beszerzik;

—

ha sem a szállító, sem a vevő piaci részesedése nem haladja meg az (EU) 2022/720 rendelet 3. cikkében meghatározott 30 %-os piaci részesedési küszöbértéket, a vertikális megállapodásra a rendelet által megállapított mentesítési szabály („safe harbour”) vonatkozik, feltéve, hogy a megállapodás nem tartalmaz a rendelet 4. cikkének értelmében vett különösen súlyos korlátozásokat vagy a rendelet 5. cikkének értelmében vett olyan nem mentesülő korlátozásokat, amelyek nem választhatók el a megállapodás többi részétől;

—

ha a szállító vagy a vevő piaci részesedése az érintett piacon meghaladja a 30 %-os küszöbértéket, vagy a megállapodás egy vagy több különösen súlyos korlátozást vagy nem elválasztható nem mentesülő korlátozást tartalmaz, meg kell vizsgálni, hogy a vertikális megállapodás a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e;

—

ha a vertikális megállapodás a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, akkor meg kell vizsgálni, hogy megfelel-e a Szerződés 101. cikke (3) bekezdésében foglalt kivétel feltételeinek.

a)

a vertikális externáliák kérdésének kezelése. Ha a szállító a forgalmazó számára előírja a maximális viszonteladási árat, azzal elkerülheti, hogy a forgalmazó túl magas árat határozzon meg, figyelmen kívül hagyva döntéseinek a szállítóra gyakorolt hatását. Hasonlóképpen, a forgalmazó értékesítési erőfeszítéseinek fokozása érdekében a szállító szelektív vagy kizárólagos forgalmazást alkalmazhat;

b)

a potyázás problémájának kezelése. A vevők közötti potyázás történhet nagy- vagy kiskereskedelmi szinten, különösen akkor, ha a szállító nem írhat elő tényleges promóciós vagy szolgáltatási követelményeket valamennyi vevőre nézve. A vevők közötti potyázás csak az értékesítés előtti szolgáltatások és más promóciós tevékenységek terén következhet be, azonban azoknál az értékesítés utáni szolgáltatásoknál nem, amelyekért a forgalmazó az ügyfeleinek egyenként számít fel díjat. A potyázás által érintett értékesítés előtti erőfeszítések fontosak lehetnek, például akkor, ha az áruk vagy szolgáltatások viszonylag újak, technikailag összetettek vagy nagy értéket képviselnek, vagy ha az áruk vagy szolgáltatások hírneve a keresletet meghatározó fontos tényező (22). A kizárólagos vagy szelektív forgalmazási rendszerekben jelen lévő korlátozások segíthetnek az ilyen potyázás elkerülésében vagy visszaszorításában. A potyázás a szállítók között is megjelenhet, ha például az egyik gyártó olyan promóciós célú beruházásokat hajt végre a vevő telephelyén, amely az érintett gyártó versenytársaihoz is vonzza az ügyfeleket. A versenytilalmi típusú korlátozások segíthetnek a szállítók közötti potyázás elkerülésében (23);

c)

új piacok megnyitása vagy azokra történő belépés. Amikor egy szállító új földrajzi piacra szeretne belépni, például úgy, hogy egy másik országba exportál, akkor ez – az adott márka piaci ismertségének megalapozása érdekében – különleges meg nem térülő beruházásokat igényelhet a forgalmazó részéről. Annak érdekében, hogy egy helyi forgalmazó hajlandó legyen végrehajtani ezeket a beruházásokat, szükséges lehet, hogy területi védelmet élvezzen, és beruházásai megtérüljenek. Ez indokolhatja azt, hogy a más földrajzi piacokon található forgalmazókat korlátozzák az új piacon történő értékesítés terén (lásd még a (118), a (136) és a (137) bekezdést). Ez a potyázás b) pontban elemzett problémájával kapcsolatos különleges eset;

d)

a minőségtanúsítási potyázás problémájának kezelése. Egyes ágazatokban bizonyos forgalmazók azért örvendenek jó hírnévnek, mert kizárólag minőségi árukat tárolnak vagy minőségi szolgáltatásokat nyújtanak (úgynevezett „prémium forgalmazók”). Ebben az esetben az e forgalmazókon keresztül történő értékesítés alapvető fontosságú lehet az új termék sikeres bevezetésének szempontjából. Ha a szállító nem tudja biztosítani, hogy termékei forgalmazása az ilyen prémium forgalmazókra korlátozódjon, fennáll annak a kockázata, hogy termékét e forgalmazók leveszik a beszerzési listáról. Ennek a forgatókönyvnek az esetén indokolt lehet a kizárólagos vagy a szelektív forgalmazás alkalmazása;

e)

a feltartási probléma kezelése. Előfordulhat, hogy a szállítónak vagy a vevőnek olyan kapcsolatfüggő beruházásokat kell végrehajtania (például különleges berendezésekbe vagy képzésekbe kell beruháznia), amelyek meg nem térülő beruházások, és a konkrét vertikális kapcsolaton kívül kevés vagy semmilyen értéket nem képviselnek. Előfordulhat például, hogy egy alkatrészgyártónak különleges gépeket kell gyártania ahhoz, hogy egyik ügyfelének igényeit ki tudja elégíteni, de e gépek adott esetben más ügyfeleknél nem használhatók, és továbbértékesítésük sem lehetséges. Megállapodás hiányában a beruházó a kapcsolatfüggő beruházást követően fél gyenge alkupozícióba kerül, mivel fennáll annak a kockázata, hogy a kereskedelmi partnerével folytatott tárgyalások során a szállítók közötti „feltartásra” kerül sor. Az ilyen opportunista feltartás veszélye oda vezethet, hogy a beruházó fél részéről a beruházások szintje az optimálistól elmarad. A vertikális megállapodások megszüntethetik a feltartás lehetőségét (különösen, ha a beruházás teljes mértékben leköthető, és minden jövőbeni vészhelyzet előre látható), vagy csökkenthetik a feltartás lehetőségét. Például a versenytilalmi kötelezettségek, a mennyiségi átvételi kényszer vagy a kizárólagos beszerzés alkalmazása abban az esetben enyhítheti a feltartási problémát, ha a kapcsolatfüggő beruházást a szállító hajtja végre, a kizárólagos forgalmazás, a kizárólagos ügyfélkijelölés vagy a kizárólagos szállítás alkalmazása pedig abban az esetben, ha a beruházást a vevő hajtja végre;

f)

a lényeges know-how átruházásakor felmerülő különleges feltartási probléma kezelése. Előfordulhat, hogy a know-how átadója szeretné elkerülni a know-how versenytársai általi vagy azok javára történő felhasználását (például franchise esetén). Amennyiben a know-how nem volt a vevő részére készen elérhető, valamint az a megállapodás végrehajtásához lényeges és elengedhetetlen, akkor az ilyen átruházás indokolja a versenytilalmi korlátozást, amely az ilyen esetekben rendszerint nem tartozik a Szerződés 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá;

g)

méretgazdaságosság elérése a forgalmazásban. A méretgazdaságosságból adódó előnyök kihasználása (és ezáltal árui és szolgáltatásai számára alacsonyabb kiskereskedelmi ár elérése) érdekében a gyártó áruinak vagy szolgáltatásainak viszonteladását korlátozott számú forgalmazónál bonyolíthatja. Ennek érdekében a gyártó alkalmazhat kizárólagos forgalmazást, mennyiségi átvételi kényszert (minimális vásárlási követelmény formájában), minimális vásárlási követelményt tartalmazó szelektív forgalmazást, illetve kizárólagos beszerzést;

h)

az egységesség és minőségszabványosítás biztosítása. A vertikális korlátozás segíthet a márkaarculat létrehozásában vagy népszerűsítésében azáltal, hogy bizonyos mértékű egységességet és minőségszabványosítást ír elő a forgalmazók számára. Ez megvédheti a márka hírnevét, növelheti az érintett áruk vagy szolgáltatások vonzerejét a végfelhasználók számára, és fokozhatja az értékesítést. Az ilyen jellegű szabványosítás például szelektív forgalmazással vagy franchise-zal valósítható meg;

i)

a tőkepiac hiányosságainak kezelése. A szokásos tőkekihelyezők (például a bankok és a részvénypiacok) gyakran csak optimális szint alatti tőkekihelyezést végeznek, ha hiányos információjuk van a kölcsönvevő fizetőképességéről, illetve ha nincs megfelelő fedezet a tőke biztosítására. A vevőnek vagy a szállítónak viszont lehetnek jobb információi, és így – a kizárólagos kapcsolat révén – képes lehet arra, hogy kiegészítő biztosítékot szerezzen a beruházására. Ha a szállító nyújt kölcsönt a vevőnek, ez a vevő vonatkozásában versenytilalmi kötelezettség vagy mennyiségi átvételi kényszer kikötését jelentheti. Ha a vevő nyújtja a kölcsönt a szállítónak, akkor az a szállító vonatkozásában kizárólagos szállítás vagy mennyiségi szállítási kényszer kikötését indokolhatja.

a)

más szállítók vagy vevők versenyellenes kizárása a piacra lépést vagy a piacbővítést akadályozó korlátok emelésével;

b)

a szállító és versenytársai közötti verseny enyhülése és/vagy az e versengő szállítók közötti (nyílt vagy hallgatólagos) összejátszás megkönnyítése, amelyre gyakran a márkák közti verseny csökkentéseként hivatkoznak;

c)

a vevő és a versenytársai közötti verseny enyhülése és/vagy az e versenytársak közötti nyílt vagy hallgatólagos összejátszás megkönnyítése, amelyet gyakran neveznek a márkán belüli verseny csökkenésének, abban az esetben, ha az egyazon szállító áruit vagy szolgáltatásait forgalmazó szereplőket érinti (24);

d)

akadályok állítása a piaci integráció elé, ideértve különösen a fogyasztók lehetőségeinek korlátozását abban a tekintetben, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat bármely tagállamban megvásárolhassák.

a)

az áruk vagy szolgáltatások vevőinek felszámított árak növelése, ami magasabb kiskereskedelmi árakhoz vezethet;

b)

korlátozhatja az áruk vagy szolgáltatások választékát;

c)

csökkentheti az áruk vagy szolgáltatások minősége;

d)

a szállítói szinten ronthatja a termékinnováció szintjét.

a)

megnövelheti az áruk és szolgáltatások kiskereskedelmi árát;

b)

korlátozhatja a választható ár–szolgáltatás-kombinációk és forgalmazási módok számát;

c)

ronthatja a kiskereskedelmi szolgáltatások elérhetőségét és minőségét;

d)

csökkentheti a forgalmazás innovációs szintjét.

(a)

a felek összesített piaci részesedése a megállapodás által érintett bármely uniós piacon nem haladja meg az 5 %-ot; és

(b)

a szállítónak a megállapodás hatálya alá tartozó termékekkel elért teljes éves uniós forgalma nem haladja meg a 40 millió EUR összeget, vagy a vevő és több szállító közötti megállapodások esetében a megállapodások hatálya alá tartozó termékek vevő általi összes beszerzése nem haladja meg a 40 millió EUR összeget (31). A Bizottság megdöntheti a vélelmet, ha a megállapodás sajátosságainak és gazdasági összefüggéseinek elemzése az ellenkezőjét bizonyítja.

a)

adott szerződéshez kötődő kockázatok, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ügynök által a megbízó nevében megkötött és/vagy megtárgyalt szerződésekhez; ilyen például a raktárkészletek finanszírozása;

b)

olyan kockázatok, amelyek adott piachoz kötődő beruházásokra vonatkoznak. Ezek olyan beruházások, amelyek kifejezetten ahhoz a tevékenységfajtához kötődnek, amelyre vonatkozóan a megbízó az ügynököt megbízta, azaz ahhoz szükségesek, hogy az ügynök képes legyen megkötni és/vagy megtárgyalni az adott típusú szerződést. Az ilyen beruházások általában nem térülnek meg, ami azt jelenti, hogy az adott tevékenységi területről való kilépést követően a beruházás nem használható fel más tevékenységekhez, illetve csak jelentős veszteséggel értékesíthető;

c)

léteznek az azonos termékpiacokon végzett más tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok, amennyiben a megbízó az ügynöki jogviszony részeként megköveteli az ügynöktől, hogy ilyen tevékenységeket folytasson, de nem a megbízó nevében eljáró ügynökként, hanem saját kockázatára.

a)

az ügynök nem szerzi meg az ügynöki megállapodás alapján vásárolt vagy értékesített áruk tulajdonjogát, és az ügynöki szerződés szerint vásárolt vagy értékesített szolgáltatásokat nem maga nyújtja. Az, hogy az ügynök ideiglenesen, nagyon rövid ideig megszerezheti a szerződés szerinti áruk tulajdonjogát, miközben azokat a megbízó nevében értékesíti, nem zárja ki a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatályán kívül eső ügynöki megállapodás meglétét, feltéve, hogy az ügynök a tulajdon szóban forgó átruházásával kapcsolatban nem visel semmilyen költséget vagy kockázatot;

b)

az ügynök nem járul hozzá a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások értékesítéséhez/vásárlásához kapcsolódó költségekhez, ideértve az áruszállítás költségeit is. Ez nem zárja ki azt, hogy az ügynök végezze a szállítási szolgáltatást, feltéve, hogy annak költségeit a megbízó viseli;

c)

az ügynök saját költségén vagy saját kockázatára (beleértve a készlet finanszírozásának költségét és az elveszett készlet költségét is) nem tart fenn készletet a szerződés szerinti árukból. Az ügynök számára lehetővé kell tenni, hogy az el nem adott árukat díjmentesen visszajuttathassa a megbízóhoz, kivéve, ha az ügynök vétkessége megállapítható (például nem tette meg az elvárható biztonsági intézkedéseket a készletet érintő veszteség elkerülésére);

d)

ügynöki jutalékának elvesztése kivételével az ügynök nem vállal felelősséget a szerződés ügyfél általi betartásának elmulasztásáért, kivéve, ha ez az ügynök hibájából történik (például ha nem teszi meg az elvárható biztonsági vagy vagyonvédelmi intézkedéseket, vagy ha nem tesz eleget a lopás megbízónak vagy rendőrségnek történő bejelentésére irányuló, elvárható intézkedéseknek, továbbá nem juttatja el a megbízóhoz az ügyfél pénzügyi megbízhatóságára vonatkozóan rendelkezésére álló valamennyi információt);

e)

az ügynök nem vállal felelősséget ügyfelek vagy harmadik személyek felé a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások szállítása által okozott veszteség vagy károk tekintetében, kivéve, ha az ügynök vétkessége megállapítható;

f)

az ügynök nem köteles – közvetve vagy közvetlenül – beruházni az értékesítés ösztönzésébe, például a megbízó hirdetési költségvetéséhez vagy a kifejezetten a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos hirdetési vagy promóciós tevékenységekhez történő hozzájárulással, kivéve, ha ezek költségeit a megbízó teljes mértékben megtéríti;

g)

az ügynök nem hajt végre piacfüggő beruházásokat a következő területeken: eszközök, ingatlan, személyzeti képzés vagy hirdetési tevékenység (például üzemanyaghoz kapcsolódó kiskereskedelmi tevékenység esetén üzemanyag-tároló tartály beszerzése, biztosítási ügynökök esetében a biztosítási kötvények értékesítéséhez szükséges különleges szoftver, vagy repülőjáratokat vagy szállodai szállást értékesítő utazásközvetítő esetében az útvonalat vagy a célállomást népszerűsítő hirdetés), kivéve, ha ezek költségeit a megbízó teljes mértékben megtéríti;

h)

az ügynök az ügynöki jogviszony keretében nem vállal a megbízó által igényelt más tevékenységet az azonos termékpiacon (például az áruk kiszállítása), kivéve, ha ezek költségeit a megbízó teljes mértékben megtéríti.

a)

arra a területre vonatkozó korlátozások, ahol az ügynök ezeket a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesítheti;

b)

azokra az ügyfelekre vonatkozó korlátozások, amelyeknek az ügynök ezeket az árukat vagy szolgáltatásokat értékesítheti;

c)

azok az árak és feltételek, amelyeket az ügynöknek alkalmaznia kell a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások értékesítése vagy beszerzése során.

a)

a kifejezett beleegyezés levonható egy előzetesen kidolgozott általános megállapodásban a felekre ruházott hatáskörökből. Amennyiben az általános megállapodásban foglalt feltételek valamelyik fél számára előírják vagy engedélyezik, hogy később olyan konkrét egyoldalú politikát fogadjon el, amely a másik félre nézve kötelező lesz, a másik félnek az említett politikába való beleegyezése annak alapján állapítható meg (52);

b)

a hallgatólagos beleegyezéshez azt kell bizonyítani, hogy az egyik fél az egyoldalú politikájának végrehajtásához kifejezetten vagy hallgatólagosan megköveteli a másik fél együttműködését, továbbá azt, hogy a másik fél – az említett egyoldalú politika végrehajtásával – eleget tett ennek a követelménynek (53). Például, amennyiben a párhuzamos kereskedelem megakadályozása érdekében a készletek egyoldalú csökkentésének szállító általi bejelentését követően a forgalmazók azonnal csökkentik megrendeléseiket, és megszüntetik a párhuzamos kereskedelmet, akkor megállapítható, hogy ezek a forgalmazók hallgatólagosan hozzájárulnak a szállító egyoldalú politikájához. Azonban ez a következtetés nem vonható le akkor, ha a forgalmazók továbbra is folytatják a párhuzamos kereskedelmet, vagy igyekeznek új lehetőségeket találni a párhuzamos kereskedésre.

a)

az online közvetítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás nem minősíthető a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének k) pontja értelmében vett vevőnek az ilyen online közvetítő szolgáltatásokat igénybe vevő harmadik felek által kínált áruk vagy szolgáltatások tekintetében;

b)

a rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott piaci részesedési küszöbértékek alkalmazásához az online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás piaci részesedését az említett szolgáltatások nyújtásának érintett piacán kell kiszámítani. Az érintett piac kiterjedése az ügy tényállásától függ, különösen az online és offline közvetítő szolgáltatások közötti, a különböző áru- vagy szolgáltatáskategóriák esetében használt közvetítő szolgáltatások közötti, valamint a közvetítő szolgáltatások és a közvetlen értékesítési csatornák közötti helyettesíthetőség mértékétől;

c)

az online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás által a szóban forgó szolgáltatások vevőivel szemben előírt azon korlátozások, amelyek arra az árra vonatkoznak, amelyen a közvetített áruk vagy szolgáltatások értékesíthetők, azokra a területekre, ahol e közvetített áruk vagy szolgáltatások értékesíthetők és azokra az ügyfelekre, amelyek részére e közvetített áruk vagy szolgáltatások értékesíthetők – beleértve az online reklámozásra és az online értékesítésre vonatkozó korlátozásokat is – a rendelet 4. cikkének rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak (különösen súlyos korlátozások). Például a rendelet 4. cikkének a) pontja szerint a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében biztosított mentesség nem vonatkozik az olyan megállapodásokra, amelyek értelmében az online közvetítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás rögzített vagy minimális eladási árat ír elő az általa megkönnyített ügyletre;

d)

a rendelet 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében biztosított mentesség nem vonatkozik azokra a platformokon átnyúló kiskereskedelmi paritásos kötelezettségekre, amelyeket az online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás az említett szolgáltatások vevői számára előír;

e)

a rendelet 2. cikkének (6) bekezdése értelmében a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében biztosított mentesség nem vonatkozik az online közvetítő szolgáltatások nyújtására vonatkozó megállapodásokra, amennyiben a szolgáltató a közvetített áruk vagy szolgáltatások értékesítésének érintett piacán versenytárs vállalkozásnak minősül (hibrid funkció). A 4.4.4. szakaszban foglaltak szerint az ilyen megállapodásokat az összejátszást eredményező lehetséges hatások tekintetében a horizontális iránymutatás alapján, a vertikális korlátozások tekintetében pedig jelen iránymutatás 8. szakasza alapján kell értékelni.

a)

a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó rendelkezésnek egy vertikális megállapodás részének kell lennie, azaz olyan megállapodásénak, amely arra nézve tartalmaz feltételeket, hogy a felek hogyan szerezhetnek be, értékesíthetnek, vagy értékesíthetnek viszonteladóként bizonyos árukat vagy szolgáltatásokat;

b)

a szellemitulajdon-jogokat a vevőre kell átruházni vagy a vevőnek ezekre használati jogot kell szereznie;

c)

a szellemitulajdon-jogra vonatkozó rendelkezések nem képezhetik a megállapodás elsődleges célját;

d)

a szellemitulajdon-jogra vonatkozó rendelkezéseknek közvetlenül kapcsolódniuk kell az áruknak vagy szolgáltatásoknak a vevő, illetve annak ügyfelei általi használatához, értékesítéséhez vagy viszonteladóként történő értékesítéséhez. Franchise esetén, ha a szellemitulajdon-jogok hasznosításának célja marketing, az árukat vagy szolgáltatásokat a fő franchise-vevő vagy a franchise-vevők forgalmazzák;

e)

a szellemitulajdon-jogra vonatkozó rendelkezések – a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások tekintetében – nem tartalmazhatnak olyan versenykorlátozásokat, amelyeknek tárgya megegyezik az olyan vertikális korlátozásokéval, amelyek az (EU) 2022/720 rendelet alapján nem részesülnek mentességben.

a)

olyan megállapodások, amelyekben az egyik fél a másik fél részére átad egy receptet, és engedélyezi a másik fél számára, hogy e recept alapján italt gyártson;

b)

védjegy vagy megjelölés használatának megengedésére kereskedelmi céllal;

c)

szponzori szerződés arról, hogy a fél jogosult magát egy esemény hivatalos szponzoraként hirdetni;

d)

szerzői jogi engedélyezés, például valamely esemény rögzítési vagy sugárzási jogára vonatkozó sugárzási szerződések.

a)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy sem közvetve, sem közvetlenül nem vesz részt hasonló üzleti vállalkozásban;

b)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy versenytárs vállalkozás tőkéjében nem szerez olyan pénzügyi érdekeltséget, amely lehetővé tenné a franchise-vevő részére az ilyen vállalkozás gazdasági magatartásának befolyásolását;

c)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy mindaddig nem hozza harmadik fél tudomására a franchise-adó által szolgáltatott know-how-t, amíg az még nem minősül köztudomású információnak;

d)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy a franchise-adó részére átad minden olyan tapasztalatot, amely a franchise felhasználása során keletkezett, továbbá hogy a franchise-adó és a többi franchise-vevő részére nem kizárólagos licenciát ad az ilyen tapasztalatból eredő know-how használatára;

e)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy tájékoztassa a franchise-adót a licenciába adott szellemitulajdon-jogok megsértéséről, jogi eljárást indítson a jogsértők ellen, illetve hogy segítséget nyújtson a franchise-adónak a jogsértők elleni jogi eljárásokban;

f)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy a franchise-adó által licenciába adott know-how-t nem használja a franchise használatától eltérő célokra;

g)

a franchise-vevő azon kötelezettsége, hogy a franchise-adó jóváhagyása nélkül nem ruházza át a franchise-megállapodás szerinti jogokat és kötelezettségeket.

a)

a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos műszaki információk, például a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások nyilvántartásba vételére, tanúsítására, kezelésére, használatára, karbantartására, javítására, korszerűsítésére vagy újrahasznosítására vonatkozó információk (különösen, ha az ilyen információkra a szabályozási intézkedéseknek való megfeleléshez van szükség), továbbá az olyan információk, amelyek lehetővé teszik a szállító vagy a vevő számára, hogy a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat a vevő igényeihez igazítsa;

b)

a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos logisztikai információk a beszerzési és az értékesítési szinteken, beleértve a termelési folyamatokra, a készletekre és – a (100) bekezdés b) pontjára figyelemmel – az értékesítési volumenre és a visszaküldésre vonatkozó információkat;

c)

a (100) bekezdés b) pontjára figyelemmel a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások ügyfél általi megvásárlására, az ügyfelek preferenciáira és az ügyfelek visszajelzésére vonatkozó információk, feltéve, hogy az ilyen információcsere nem azt a célt szolgálja, hogy korlátozza azt a területet vagy ügyfélcsoportot, amelyen belül vagy amelynek az (EU) 2022/720 rendelet 4. cikkének b), c) vagy d) pontja értelmében vett szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesíthetik;

d)

azon árakra vonatkozó információk, amelyeken a szállító a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat a vevőnek értékesíti;

e)

a (100) bekezdés a) pontjára is figyelemmel a szállító által a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások tekintetében ajánlott vagy maximális viszonteladási árakra vonatkozó információk, valamint az azon árakra vonatkozó információk, amelyeken a vevő az árukat vagy szolgáltatásokat továbbértékesíti, feltéve, hogy ezeket az információkat nem használják fel a vevő azon képességének korlátozására, hogy meghatározza eladási árát, vagy az (EU) 2022/720 rendelet 4. cikkének a) pontja értelmében vett rögzített vagy minimális eladási árat érvényesítsen (69);

f)

a (100) bekezdésre és jelen bekezdés e) pontjára is figyelemmel a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások marketingjével kapcsolatos információk, beleértve a promóciós kampányokra és a vertikális megállapodás alapján nyújtandó új árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó információkat is;

g)

a teljesítménnyel kapcsolatos információk, beleértve a szállító által a vevő részére a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások más vevőinek marketing- és értékesítési tevékenységeire vonatkozóan közölt összesített információkat – feltéve, hogy ez nem teszi lehetővé a vevő számára konkrét versenytárs vevők tevékenységeinek azonosítását –, valamint a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások vevő általi értékesítésének a versengő áruk vagy szolgáltatások vevő általi értékesítéséhez viszonyított volumenére vagy értékére vonatkozó információkat.

a)

azon jövőbeli árakra vonatkozó információk, amelyeken a szállító vagy vevő a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat az értékesítési piacon eladni szándékozik;

b)

a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások azonosított végfelhasználóira vonatkozó információk, kivéve, ha az ilyen információcsere az alábbiakhoz szükséges:

c)

a vevő által a saját márkaneve alatt értékesített árukra vonatkozó információk cseréje a vevő és a versenytárs márkás áruk gyártója között, kivéve, ha a gyártó egyben e sajátmárkás áruk gyártója is.

—

a 316/2014/EU bizottsági rendelet;

—

az 1217/2010/EU bizottsági rendelet (75);

—

az 1218/2010/EU bizottsági rendelet (76).

a)

amennyiben a vertikális megállapodás az (EU) 2022/720 rendelet 4. cikke szerinti különösen súlyos korlátozást tartalmaz, a megállapodás valószínűsíthetően a Szerződés 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik;

b)

az olyan megállapodás, amely (EU) 2022/720 rendelet 4. cikke szerinti különösen súlyos korlátozást tartalmaz, valószínűsíthetően nem teljesíti a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételeket.

a)

a viszonteladási árrés mértékének meghatározása;

b)

a forgalmazó által egy adott árszintből nyújtható legnagyobb árengedmény meghatározása;

c)

olyan eszköz, amely a szállító általi rabattot vagy a szállító promóciós költségeinek megtérítését egy adott árszint betartásához köti;

d)

olyan minimális reklámozott áraknak az előírása, amelyek megtiltják a forgalmazó számára, hogy a szállító által meghatározott szint alatti árakat reklámozzon;

e)

az előírt viszonteladási ár összekapcsolása a versenytársak viszonteladási áraival;

f)

fenyegetések, megfélemlítések, figyelmeztetések, büntetések, szállítások késleltetése vagy felfüggesztése, illetve a szerződés felmondása egy adott árszint figyelembe nem vétele esetén.

a)

A viszonteladási ár meghatározása elősegítheti a szállítók közötti összejátszást – azáltal, hogy növeli a piacon az árak átláthatóságát, elősegítve annak kimutatását, hogy egy szállító árcsökkentéssel eltér-e az összejátszáson alapuló egyensúlytól. Ez a negatív hatás nagyobb valószínűséggel következik be azokon a piacokon, amelyekre jellemző az összejátszás, például ha a szállítók szoros oligopóliumot alkotnak, és a viszonteladási ár meghatározásáról szóló megállapodások a piac jelentős részét lefedik.

b)

A viszonteladási ár meghatározása elősegítheti a vevők közötti, azaz a forgalmazási szinten megvalósuló összejátszást. Az erős vagy jól szervezett vevők arra kényszeríthetik egy vagy több szállítójukat, illetve meggyőzhetik őket arról, hogy a versenyszint fölött rögzítsék viszonteladási áraikat, és ezzel segítsenek nekik az összejátszáson alapuló egyensúly elérésében vagy stabilizálásában. A viszonteladási ár meghatározása kötelezettségvállalási eszközként szolgál, amellyel az érhető el, hogy a kiskereskedők árengedmény kínálásával ne zavarják meg az összejátszáson alapuló egyensúlyt.

c)

Bizonyos esetekben, a viszonteladási ár meghatározása általánosságban enyhítheti a gyártók és/vagy a kiskereskedők közötti versenyt, különösen, ha a gyártók ugyanazon forgalmazókat veszik igénybe termékeik forgalmazásához, és valamennyien vagy közülük sokan alkalmazzák a viszonteladási ár meghatározását.

d)

A viszonteladási ár meghatározása csökkentheti a szállító árrésére nehezedő nyomást, különösen akkor, ha a gyártónak kötelezettségvállalási problémája van, azaz akkor, ha érdeke fűződik a későbbi forgalmazóknak felszámított ár csökkentéséhez. Ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a gyártó inkább hozzájárul a viszonteladási ár meghatározásához annak érdekében, hogy elősegítse azt a kötelezettségvállalást, hogy a későbbi forgalmazók vonatkozásában nem csökkenti az árat, és hogy csökkentse a saját árrésére nehezedő nyomást.

e)

A forgalmazók közötti árverseny elkerülésével a viszonteladási ár meghatározása megakadályozhatja vagy akadályozhatja az új vagy hatékonyabb forgalmazási formák piacra lépését és elterjedését, visszafogva ezzel a forgalmazási szinten megvalósuló innovációt.

f)

A viszonteladási ár meghatározását alkalmazhatja olyan szállító, amely elégséges piaci erővel rendelkezik a kisebb riválisok kizáráshoz. Az a megnövekedett árrés, amelyet a viszonteladási ár meghatározása a forgalmazók számára kínálhat, arra ösztönözheti őket, hogy az ügyfeleknek nyújtott tanácsadás során akkor is a szállító márkáját hozzák előnyös helyzetbe a versenytárs márkákkal szemben, ha ez nem áll az ügyfeleknek az érdekében, illetve hogy egyáltalán ne értékesítsék a versenytárs márkákat.

g)

A viszonteladási ár meghatározásának közvetlen hatása, hogy megszünteti a márkán belüli árversenyt, mivel megakadályozza, hogy néhány vagy az összes forgalmazó csökkentse vagy egyes forgalmazók csökkentsék az érintett márka eladási árait, ami az adott márka árának emelkedését eredményezi.

a)

Amikor egy gyártó új terméket vezet be, a viszonteladási ár meghatározása hatékony eszköz lehet, amellyel a forgalmazók ösztönözhetők arra, hogy jobban figyelembe vegyék a gyártónak az e termék promóciójához kapcsolódó érdekeit. A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése azt is előírja, hogy nem állhat rendelkezésre reális és kevésbé korlátozó alternatív eszköz arra, hogy a forgalmazókat a termék promóciójára ösztönözzék. A szállítók – annak érdekében, hogy megfeleljenek ennek az előírásnak – bizonyíthatják például, hogy a gyakorlatban nem kivitelezhető az, hogy szerződéses úton tényleges promóciós kötelezettségeket írjanak elő valamennyi vevő számára. Ilyen körülmények között összességében a versenyt elősegítő eszköznek tekinthető, ha egy új termék bevezetésének megkönnyítése érdekében korlátozott időtartamra rögzített vagy minimális kiskereskedelmi árakat írnak elő.

b)

A rögzített viszonteladási árak – és nem csak a maximális viszonteladási árak – szükségesek lehetnek ahhoz, hogy összehangolt, rövid távú (a legtöbb esetben 2–6 hét időtartamú) árkampányt hajtsanak végre, különösen akkor, ha e kampányokat olyan forgalmazási rendszerben hajtják végre, amelyben a szállító egységes forgalmazási formát, például franchise-rendszert alkalmaz. Ilyen esetben, tekintettel az ideiglenes jellegre, a rögzített kiskereskedelmi árak előírása összességében versenyösztönző hatásúnak tekinthető.

c)

A minimális viszonteladási ár vagy minimális reklámozott ár annak megakadályozására használható, hogy az adott forgalmazó a szállító termékét veszteséggel értékesített forgalomépítő, invitáló termékként használja. Amennyiben a forgalmazó rendszeresen a nagykereskedelmi ár alatt végzi egy termék viszonteladását, ez károsíthatja a termék márkaarculatát, idővel csökkentheti a termék iránti általános keresletet, és alááshatja a szállító arra irányuló ösztönzőit, hogy beruházzon a minőségbe és a márkaarculatba. Ilyen esetben versenyösztönzőnek tekinthető, ha az adott forgalmazót azzal akadályozzák meg a nagykereskedelmi ár alatti értékesítésben, hogy minimális viszonteladási árat vagy minimális reklámozott árat írnak elő a számára.

d)

Bizonyos helyzetekben a viszonteladási ár meghatározása által kínált extra árrés lehetővé teheti a kiskereskedők számára (kiegészítő) értékesítés előtti szolgáltatások nyújtását, különösen az összetett termékek esetében. Ha elegendő ügyfél használja ki az ilyen szolgáltatások kínálta előnyöket döntésük meghozatalához, de aztán alacsonyabb áron vásárolnak azoknál a kiskereskedőknél, amelyek nem kínálnak ilyen szolgáltatásokat (és akiknél így nem merülnek fel az ezzel kapcsolatos költségek), a kiterjedt szolgáltatásokat kínáló kiskereskedők csökkenthetik a szállító termékeinek keresletét növelő értékesítés előtti szolgáltatások színvonalát, vagy be is szüntethetik azokat. A szállítónak bizonyítania kell, hogy fennáll a forgalmazási szinten bekövetkező potyázás kockázata, hogy a rögzített vagy minimális viszonteladási árak elegendő ösztönzést adnak az értékesítés előtti szolgáltatásokba történő beruházásokra, és hogy nem áll rendelkezésre reálisan alkalmazható kevésbé korlátozó eszköz az ilyen jellegű potyázás elkerülésére. Ebben a helyzetben akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a viszonteladási ár meghatározása versenyösztönző hatásúnak tekinthető, ha a szállítók közötti versengés erőteljes és a szállító korlátozott piaci erővel rendelkezik.

a)

a vevő kötelezése arra, hogy az ilyen ügyfelek részére történő értékesítéshez a szállító előzetes jóváhagyását kérje (117);

b)

jutalékok vagy engedmények megtagadása vagy csökkentése abban az esetben, ha a vevő ilyen ügyfelek (118) részére értékesít, vagy kompenzációs kifizetések a vevő részére abban az esetben, ha leállítja az ilyen ügyfelek részére történő értékesítést;

c)

a termékek szállításának megszüntetése abban az esetben, ha a vevő ilyen ügyfelek részére értékesít;

d)

a szállított mennyiségek korlátozása vagy csökkentése például oly módon, hogy a mennyiségek megfeleljenek a bizonyos területeken található fogyasztók vagy bizonyos fogyasztói csoportok keresletének;

e)

a vertikális megállapodás felmondásával vagy megújításának mellőzésével való fenyegetés (119) abban az esetben, ha a vevő ilyen ügyfelek részére értékesít;

f)

magasabb ár felszámítása a forgalmazó felé az ilyen ügyfelek részére értékesítendő termékekért (120);

g)

a vevő által az ilyen ügyfelek részére végzett értékesítés arányának korlátozása;

h)

annak megakadályozása, hogy a vevő a termékek csomagolásán vagy reklámjain további nyelveket használjon (121);

i)

valamely másik termék szállítása a vevő részére az ilyen ügyfelek részére történő értékesítés leállításáért cserébe;

j)

kifizetés végrehajtása a vevő részére azért, hogy felhagyjon az ilyen ügyfelek részére történő értékesítéssel;

k)

a vevő kötelezése arra, hogy az ilyen ügyfelektől származó nyereséget adja tovább a szállítónak (122);

l)

a vevő területén kívül viszonteladásra kerülő termékek vagy a más területeken található vevők által a vevő területén értékesített termékek kizárása a szolgáltató által megtérített uniós szintű garanciaszolgáltatásból (123).

a)

a vevő kötelezése arra, hogy megakadályozza, hogy más területen található vevők megtekinthessék honlapját vagy online boltját, vagy hogy a vevőket a gyártó vagy egy másik eladó online boltjába irányítsa át. Azonban nem minősül különösen súlyos korlátozásnak, ha a vevőt arra kötelezik, hogy adjon meg a szolgáltató vagy más eladók online boltjaira mutató linkeket (125);

b)

a vevő kötelezése arra, hogy szakítsa meg ügyfelei interneten keresztüli ügyleteit, amennyiben hitelkártya-adataik alapján olyan lakcím azonosítható, amely nem tartozik a vevő területéhez (126);

c)

a vevő kötelezése arra, hogy a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat csak fizikai térben vagy szakosodott személyzet fizikai jelenlétében értékesítse (127);

d)

a vevő kötelezése arra, hogy az egyedi online értékesítési ügyletek megkezdése előtt kérje a szállító előzetes engedélyét;

e)

annak tilalma, hogy a vevő a szállító védjegyeit vagy márkaneveit honlapján vagy online boltjában használja;

f)

annak tilalma, hogy a vevő egy vagy több online boltot hozzon létre vagy üzemeltessen, függetlenül attól, hogy az online boltot a vevő saját szerverén vagy harmadik fél szerverén tárolják-e (128);

g)

egy teljes online hirdetési csatorna – például keresőmotorok (129) vagy árösszehasonlító szolgáltatások – vevő általi használatának a tilalma, vagy egy teljes online hirdetési csatorna használatát közvetve tiltó korlátozások, például az a korlátozás, amely szerint tilos a szállító védjegyeinek vagy márkaneveinek használata a keresőmotorokon történő hivatkozásokért folyó licithez, illetve az árösszehasonlító szolgáltatásokhoz szükséges, árakkal kapcsolatos információk nyújtásának korlátozása. Az ilyen korlátozások célja annak megakadályozása, hogy a vevő hatékonyan használhassa az internetet a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások meghatározott területekre irányuló vagy meghatározott ügyfelek részére történő értékesítése céljából, mivel korlátozzák a vevő azon képességét, hogy a fizikai kereskedési területén kívül található ügyfeleit megcélozza, tájékoztassa őket az ajánlatairól, és az online boltjába vagy más értékesítési csatornáihoz vonzza őket. Konkrét árösszehasonlító szolgáltatások vagy keresőprogramok használatának tilalma általában nem minősül különösen súlyos korlátozásnak, mivel a vevő más online hirdetési szolgáltatásokat is igénybe vehet abból a célból, hogy felhívja a figyelmet online értékesítési tevékenységeire. Azonban a szóban forgó konkrét online hirdetési csatornán belül a legszélesebb körben használt hirdetési szolgáltatások igénybevételének tilalma különösen súlyos korlátozásnak minősülhet, ha a szóban forgó hirdetési csatornán elérhető többi szolgáltatás de facto alkalmatlan arra, hogy ügyfeleket vonzzon a vevő online boltjába.

a)

a vevő online boltjának minőségét vagy sajátos megjelenését biztosító követelmények;

b)

a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások online üzletben való megjelenítésére vonatkozó követelmények (például a megjelenített tételek minimális száma, a szállító védjegyeinek vagy márkáinak megjelenítése);

c)

az online piacterek használatának közvetlen vagy közvetett tilalma (133);

d)

az a követelmény, amely a szállító szelektív forgalmazási rendszerének tagjává válásához szükséges feltételeként előírja például, hogy a vevő egy vagy több hagyományos üzlethelyiséggel vagy bemutatóteremmel rendelkezzék;

e)

az a követelmény, hogy a vevő a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat egy bizonyos abszolút (értékben vagy volumenben, de nem a teljes értékesítésével arányosan meghatározott mennyiségben kifejezett) mennyiségben offline értékesítse hagyományos üzlethelyiségének hatékony működése érdekében. Ez a követelmény lehet minden vevőre vonatkozóan azonos, vagy különböző szintet írhat elő minden egyes vevőre nézve olyan objektív kritériumok alapján, mint például a vevőnek a többi vevőéhez viszonyított mérete vagy földrajzi elhelyezkedése.

a)

az a követelmény, hogy az online hirdetéseknek meg kell felelniük bizonyos minőségi standardoknak, vagy konkrét tartalmakat vagy információkat kell tartalmazniuk;

b)

az a követelmény, hogy a vevő ne vegyen egy olyan konkrét online hirdetési szolgáltatást, amely nem felel meg bizonyos minőségi előírásoknak;

c)

az a követelmény, hogy a vevő online üzletének doménnevében ne használja a szállító márkanevét.

a)

a kötelezettség a szállító által a vevőre átruházott know-how védelméhez elengedhetetlen;

b)

arra az értékesítési helyre korlátozódik, ahol a vevő a szerződés időtartama alatt működött;

c)

legfeljebb egyéves időszakra terjed ki.

a)

az online közvetítő szolgáltatások vevőinek közvetlen értékesítési csatornáira vonatkozó kiskereskedelmi paritásos kötelezettségek (az úgynevezett „szűk” kiskereskedelmi paritásos kötelezettségek);

b)

az áruk vagy szolgáltatások végfelhasználóknak nem minősülő vállalkozások részére történő kínálásának feltételeivel kapcsolatos paritásos kötelezettségek;

c)

azon feltételekhez kapcsolódó paritásos kötelezettségek, amelyek mellett a gyártók, nagykereskedők vagy kiskereskedők inputként vásárolnak árukat vagy szolgáltatásokat („a legnagyobb kedvezményt élvező ügyfélre” vonatkozó kikötés).

a)

a megállapodás jellege;

b)

a felek piaci helyzete;

c)

a versenytársak piaci helyzete (a beszerzési piacon és az értékesítési piacon);

d)

a szerződés szerinti áruk és szolgáltatások vevőinek piaci helyzete;

e)

piacralépési korlátok;

f)

a termelési vagy forgalmazási lánc érintett szintje;

g)

a termék jellege;

h)

a piac dinamikája.

a)

olyan halmozott hatások megléte, amelyek abból erednek, hogy a piacot más szállítók vagy vevők által kikötött hasonló vertikális korlátozások fedik le;

b)

az, hogy a megállapodás „egyoldalú”-e (vagyis főként a megállapodás egyik részes felét kötik a korlátozások vagy kötelezettségek) vagy inkább „kölcsönös” jellegű (mindkét fél elfogad korlátozásokat vagy kötelezettségeket);

c)

a szabályozási környezet;

d)

olyan magatartás, amely az összejátszás jele lehet (például árvezető szerep, előre bejelentett árváltozások, ármegbeszélések, az áraknak a többletkapacitás által kiváltott rugalmatlansága, árdiszkrimináció és összejátszásra utaló korábbi magatartás).

a)

objektív gazdasági előnyökkel kell járnia;

b)

a fogyasztóknak méltányos részesedést kell az eredményként megvalósuló előnyökből (161);

c)

a verseny korlátozásainak nélkülözhetetlennek kell lenniük az adott előnyök eléréséhez; és

d)

a megállapodás nem teheti lehetővé a felek számára, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt (162).