52022IP0040

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52022IP0040 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52022IP0040

Az Európai Parlament 2022. február 17-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról – 2021. évi éves jelentés (2021/2183(INI))

HL C 342., 2022.9.6, p. 167–190 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
HL C 342., 2022.9.6, p. 156–179 (GA)

Date of document:: 17/02/2022; szavazás napja
Date of vote:: 17/02/2022
Date of debate:: 15/02/2022

Author:: Európai Parlament, Alkotmányügyi Bizottság, Külügyi Bizottság
Form:: Saját kezdeményezésű állásfoglalás
Parliamentary term:: A kilencedik jogalkotási ciklus
Internal reference:: 2021/2183(INI)
Session:: 2021-2022

Treaty:

Szerződés az Európai Unióról , Szerződés az Európai Unió működéséről

Legal basis:

Link

Select all documents mentioning this document

Instruments cited:

Link

EUROVOC descriptor:

Subject matter:

Közös kül- és biztonságpolitika

Directory code:

18.00.00.00 Közös kül- és biztonságpolitika

HTML

PDF

Official Journal

2022.9.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/167

P9_TA(2022)0040

A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása – 2021. évi éves jelentés

Az Európai Parlament 2022. február 17-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról – 2021. évi éves jelentés (2021/2183(INI))

(2022/C 342/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

—	tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a katonai mobilitásról szóló, 2018. december 11-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására,

—

tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek és a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 2008/118/EK irányelvnek az uniós keretben végzett védelmi feladatok tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2019. november 26-i álláspontjára (3),

—	tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a fegyverkivitelre vonatkozó 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a honvédelem és biztonság területét érintő beszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv és a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló 2009/43/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2021. március 25-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2021. április 28-i álláspontjára (9),

—	tekintettel a transzatlanti kapcsolatok összefüggésében az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló, 2021. július 7-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel az EU kibervédelmi képességeinek állapotáról szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel az Európai Védelmi Alap létrehozásáról és az (EU) 2018/1092 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/697 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—

tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (13),

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a Tanácsnak 2016. november 14-én benyújtott, „Biztonsági és védelmi végrehajtási terv” című dokumentumra, valamint az EU globális biztonsági és védelmi stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2016. november 14-i tanácsi következtetésekre, amelyek a biztonság és védelem tekintetében meghatározzák az EU ambíciószintjét,

—	tekintettel a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselőinek a polgári közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területére vonatkozó paktum létrehozásáról szóló, 2018. november 19-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács nőkről, békéről és biztonságról szóló, 2018. december 10-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács ifjúságról, békéről és biztonságról szóló, 2018. június 7-i következtetéseire, valamint „A fiatalok a külső tevékenységekben” című, 2020. június 5-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanácsnak az állandó strukturált együttműködés (PESCO) 2020. évi stratégiai felülvizsgálatáról szóló, 2020. november 20-i következtetéseire,

—	tekintettel az Európai Tanács tagjainak a biztonságról és a védelemről szóló, 2021. február 26-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Tanács „A déli szomszédsággal kialakított megújított partnerség: új program a földközi-tengeri térség számára” című, 2021. április 16-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács Száhel-övezetre vonatkozó integrált európai uniós stratégiáról szóló, 2021. április 16-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács KBVP-ről szóló, 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i, 2016. június 27-i, 2016. november 14-i, 2017. május 18-i, 2017. július 17-i, 2018. június 25-i, 2019. június 17-i, 2019. december 10-i, 2020. június 17-i, 2020. október 12-i, 2020. november 20-i, 2020. december 7-i és 2021. május 10-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács az EUFOR Althaia műveletről szóló, 2021. október 18-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanács belarusz rezsim által indított, a migránsokat eszközkét felhasználó, hibrid támadásokról szóló, 2021. október 22-i következtetéseire,

—	tekintettel az Európai Tanács által 2019. június 20-án elfogadott, 2019–2024-es időszakra szóló új stratégiai menetrendre,

—	tekintettel az Európai Tanács tagjai és a Száhel G5-országok 2020. április 28-i együttes nyilatkozatára,

—	tekintettel a Tanács éghajlatváltozással és biztonsággal kapcsolatos integrált megközelítésre vonatkozó, 2021. október 5-én elfogadott koncepciójára,

—	tekintettel a Tanács 2020. november 9-i éghajlatváltozási és -védelmi ütemtervére,

—	tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség éves védelmi szemléről szóló, a Tanács 2020. november 20-i ülésén ismertetett jelentésére,

—	tekintettel az Uniót vagy annak tagállamait fenyegető kibertámadások elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2019. május 17-i (KKBP) 2019/797 tanácsi határozatra (14),

—	tekintettel az állandó strukturált együttműködés (PESCO) létrehozásáról és a részt vevő tagállamok jegyzékének meghatározásáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2315 tanácsi határozatra (15),

—	tekintettel az Európai Békekeret létrehozásáról, valamint a (KKBP) 2015/528 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. március 22-i (KKBP) 2021/509 tanácsi határozatra (16),

—	tekintettel a Kanadának, a Norvég Királyságnak és az Amerikai Egyesült Államoknak a katonai mobilitásra vonatkozó PESCO-projektben való részvételéről szóló, 2021. május 6-i (KKBP) 2021/748, 2021/749 és 2021/750 tanácsi határozatokra,

—	tekintettel az Európai Unió mozambiki katonai kiképzési missziójáról (EUTM Mozambik) szóló, 2021. július 12-i (KKBP) 2021/1143 tanácsi határozatra,

—	tekintettel az alelnök/főképviselő által „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” címmel 2016. június 28-án bemutatott dokumentumra,

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei” című, 2014. március 6-i közös közleményére (JOIN(2014)0009),

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A reziliencia stratégiai megközelítése az EU külső fellépéseiben” című, 2017. június 7-i közös közleményére (JOIN(2017)0021),

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU kiberbiztonsági stratégiája a digitális évtizedre” című, 2020. december 16-i közös közleményére (JOIN(2020)0018),

—	tekintettel von der Leyen elnöknek az Unió helyzetéről szóló, 2020. és 2021. évi értékelő beszédére és az ezeket kísérő szándéknyilatkozatokra,

—	tekintettel az Európai Védelmi Alap 2021. évi éves munkaprogramjára, amelyet a Bizottság 2021. június 30-án fogadott el,

—	tekintettel az Európai Számvevőszék európai védelemről szóló, 2019. szeptember 12-i, 09/2019. sz. áttekintésére,

—	tekintettel az Észak-atlanti Szerződésre,

—	tekintettel az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló, 2014. július 8-án és 2018. július 10-én aláírt együttes nyilatkozatokra,

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsa és a NATO Tanácsa által 2016. december 6-án, illetve 2017. december 5-én jóváhagyott közös javaslatok végrehajtása terén elért eredményekről szóló, 2021. május 17-i hatodik jelentésre,

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsa és a NATO Tanácsa által 2016. december 6-án, illetve 2017. december 5-én jóváhagyott, a varsói közös nyilatkozat végrehajtására vonatkozó 74 pontos közös javaslatra,

—	tekintettel az EU–USA csúcstalálkozó „Towards a renewed Transatlantic partnership” (A megújított transzatlanti partnerség felé) című, 2021. június 15-én kiadott nyilatkozatára,

—	tekintettel a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes megszállására és elcsatolására,

—	tekintettel a tagállamok légterének és tengeri határainak Oroszország általi megsértésére,

—	tekintettel Kína növekvő gazdasági és katonai jelenlétére a földközi-tengeri és afrikai országokban,

—	tekintettel a belföldi és külföldi terrorista fenyegetésre, elsősorban olyan csoportok részéről, mint az ISIS,

—

tekintettel az új technológiákra, így például a mesterséges intelligenciára, az űrképességekre és a kvantuminformatikára, amelyek új lehetőségeket jelentenek az emberiség számára, de egyúttal a védelem- és külpolitika területén új kihívásokat is teremtenek, amelyek világos stratégiát és a szövetségesek közötti konszenzust tesznek szükségessé,

—	tekintettel az ENSZ Alapokmányára és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. évi Helsinki Záróokmányára,

—	tekintettel az ENSZ tengerjogi egyezményeire,

—	tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) 2021. szeptember 8-i rendkívüli csúcstalálkozóján kiadott záróközleményre,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, beleértve a fenntartható fejlődés békés és befogadó társadalmainak előmozdítására törekvő 16. célt,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0358/2021),

mivel 2020-ban a Covid19-világjárvány rávilágított a globális fenyegetések növekedésére és arra, hogy az Unió külső függőségei miatt kiszolgáltatott helyzetben van; mivel a világjárvány miatt a biztonság és a stratégiai önállóság fogalma ezentúl magában foglal egészségügyi, technológiai és gazdasági szempontokat is;

mivel Európának szembe kell néznie stratégiai környezete gyors és hosszú távú romlásával; mivel a terrorizmus továbbra is a legjelentősebb veszélyek egyike; mivel az államok nem leplezik hatalmi ambícióikat, és olyan terjeszkedési stratégiát követnek, amely fegyveres erő alkalmazását is magában foglalja; mivel ez a stratégia a tengerek, a világűr, az Északi-sark és a kibertér militarizálódásának, valamint a fegyverkezési verseny újraindulásának kockázatával jár;

mivel a stratégiai infrastruktúrák elleni kibertámadások Covid19-válság alatti megszaporodása vagy a közelmúltbeli Pegasus-ügy is azt bizonyítja, hogy sürgősen védintézkedéseket kell kifejleszteni a kiberfenyegetések új formáival és a legfejlettebb kémkedési technológiákkal szemben; mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 1,6 millárd EUR összeget fordít a közigazgatási szervek, a vállalkozások és a magánszemélyek kiberbiztonsági reagálási képességeinek fejlesztésére és kiberbiztonsági eszközökkel való ellátására, továbbá arra, hogy e területen fejleszti az együttműködést a közszféra és a magánszféra között;

D.	mivel a Parlament az európai demokrácia megnyilvánulásának helyszíneként célpontot jelent; mivel a tevékenységeknek a Covid19-világjárvány alatt elterjedtté vált távmunka miatti digitalizációja még sebezhetőbbé tett bennünket a meglévő fenyegetésekkel szemben;

E.	mivel az EU tagállamainak katonai képességei révén összesen 395 milliárd EUR összegű katonai költségvetéssel rendelkezik, amellyel világszinten a második helyen áll; mivel Európa kapacitásai széttagoltak, és átfedések, hiányosságok és az interoperabilitás hiánya jellemzi őket;

mivel a technológiai fejlődés, a társadalmak digitalizációja és a nemzetközi gazdasági integráció miatt a fenyegetések egyre összetettebbé válnak; mivel ebből következően a több katonai és/vagy nem katonai eszközt – például dezinformációt, migrációval való zsarolást, kibertámadásokat vagy a gazdasági nyomásgyakorlást – kombináló hibrid fenyegetések is egyre szaporodnak, amelyek az európai érdekek és értékek ellen hatnak, és egyre növekvő veszélyt jelentenek az EU és annak vállalkozásai, közszolgáltatásai és polgárai biztonságára;

mivel az Unió határainál, illetve egyes uniós szempontból fontos területeken tapasztalható, sokasodó válságkockázatok hatására a tagállamok gyorsreagálási képességek, különösen harccsoportok kialakítását kezdték meg, összhangban az uniós átfogó célokkal; mivel a harccsoportok számos korláttal szembesülnek politikai, szervezeti és pénzügyi téren is; ennélfogva a bevetésükre soha nem került sor;

mivel az orosz katonai jelenlét Ukrajnában és Ukrajna környékén történő, példa nélküli növelése a Kreml által előterjesztett követelésekkel együtt oda vezethet, hogy Európa újra különböző befolyási övezetekre bomlik, és az EU keleti partnereinek, például Ukrajnának és Grúziának a NATO-hoz való csatlakozásra irányuló törekvései megtörnek;

mivel a nemzetközi közösség, és különösen az EU kötelezettséget vállalt a Száhel-övezetben és különösen Maliban; mivel a mali junta üdvözölte és már alkalmazza az úgynevezett Wagner-csoporthoz kapcsolódó orosz katonai oktatókat és zsoldosokat a mali katonai tevékenységekben való részvételre; tekintettel arra, hogy ez a cég minden beavatkozása helyszínén erőszakos cselekményeket követett el;

mivel az Afganisztánból történő kivonulás és a tálibok újbóli hatalomátvétele a régióban és azon túl is megnövelte a terrorizmus veszélyét; mivel az EU KBVP-missziót, az Európai Unió afganisztáni rendfenntartó misszióját (EUPOL Afganisztán) működtette Afganisztánban (2007 és 2016 között), és 17 milliárd EUR-t bocsátott Afganisztán rendelkezésére; mivel a tagállamok a kivonuláskor az Egyesült Államoktól függtek, amely nagyon rövid időn belül 6 000 katonát mozgósított a kabuli repülőtér biztosítására, lehetővé téve ezzel az európai állampolgárok és veszélyben lévő afgán állampolgárok evakuálását; mivel ebben a helyzetben az EU-nak nem volt módja sem légihíd létrehozására, sem saját evakuálási műveletei koordinálására; mivel ha az EU-nak a kabuli evakuációhoz hasonló műveletet kellene végrehajtania, a jelenlegi állapotban nem tudna gyors döntéseket hozni, csapatokat telepíteni, valamint evakuációkat és légihidakat hatékonyan és proaktívan végrehajtani; mivel ebből következik, hogy az EU-nak és tagállamainak sürgősen le kell vonniuk az afgán válság tanulságait, hogy megerősítsék az EU azon képességét, hogy hasonló körülmények között önállóan tudjon fellépni; mivel a stratégiai iránytű lehetővé teszi majd az uniós ambíciószint meghatározását, különösen az afganisztáni kudarcból levont tanulságok tekintetében;

Az EU biztonsági és védelmi doktrínájának kidolgozása a stratégiai iránytű révén, a stratégiai autonómia előmozdítása érdekében

hangsúlyozza, hogy az EU-nak az alábbiakkal kell szembenéznie:

—

a többpólusú világban állami és nem állami szereplőktől származó új és kialakulóban lévő fenyegetések, például a terrorizmus, az önkényuralom térnyerése, a hibrid hadviselési eszközök – például kibertámadások – révén megvalósuló hibrid fenyegetések, a migráció eszközként való felhasználása, a dezinformáció és a külföldi beavatkozás, amelyek elmossák a háború és a béke közötti határvonalat, valamint fokozódó fenyegetések a természeti erőforrásokat, az energiabiztonságot és az éghajlatváltozást illetően;

—

a militarizálódás fokozódása világszerte, egyre növekvő katonai dimenzióval rendelkező, visszatérő globális hatalmi verseny és növekvő geopolitikai feszültségek, egyfajta „békétlen” korszak, amelyet az ellenséges verseny, a leszerelési erőfeszítések és a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési rendszerek csökkenése, a tömegpusztító fegyverek, köztük a nukleáris fegyverek elterjedése, valamint a vegyi fegyverek használata jellemez;

—	továbbra is instabil szomszédság keleten és délen;

úgy véli, hogy az Unió határain és közvetlen szomszédságában (Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, a Kaukázusban, a Balkánon, a Földközi-tenger keleti térségében stb.), valamint kiterjesztett szomszédságában (a Száhel-övezetben, Afrika szarván stb.) tapasztalható instabilitás és kiszámíthatatlanság az Ukrajna és Grúzia elleni orosz agresszióval együtt közvetlen és közvetett fenyegetést jelent a kontinens biztonságára nézve; hangsúlyozza a belső és a külső biztonság közötti elválaszthatatlan kapcsolatot; elismeri, hogy a szomszédságban való aktív szerepvállalás az Európai Unió érdekében áll; hangsúlyozza a Nyugat-Balkán stabilitásának fontosságát; aggodalommal állapítja meg a Krím-félsziget fokozódó militarizálását és az Oroszországi Föderáció által a fekete-tengeri térség destabilizálására tett kísérleteket;

határozottan elítéli az orosz katonai jelenlét növelését Ukrajnában és Ukrajna környékén, valamint a Kreml arra irányuló követelését, hogy állítsák meg a NATO további bővítését, az európai biztonsági struktúrát pedig a „befolyási övezetek” elavult elképzelése alapján alakítsák át; hangsúlyozza, hogy minden demokratikus ország szabadon választhatja meg szövetségeit, és e tekintetben határozottan támogatja Ukrajna és Grúzia nyugatbarát törekvéseit, beleértve NATO-tagságukat és a jövőbeli uniós csatlakozásukat is;

megállapítja, hogy a 2020-as évet a Covid19-világjárvány és az Unió kül-, biztonság- és védelempolitikája előtt álló számos kihívás határozta meg, ami rávilágított a megfelelő koordinációnk hiányára és a világ többi részétől való függőségünkre; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ebből le kell vonnia a tanulságokat, különösen nemzetközi szereplőként digitális és technológiai szuverenitása és átfogó stratégiai autonómiája megerősítése, valamint azon képességének és hajlandóságának megerősítése érdekében, hogy szükség esetén önállóan döntsön és cselekedjen a külügyek, a biztonság és a védelem területén, továbbá annak érdekében, hogy újraértékelje az olyan szereplőktől való függőségét, amelyek nem vallanak hasonló értékeket; ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniónak az egészségügy terén is meg kell erősítenie autonómiáját;

üdvözli a stratégiai iránytűvel kapcsolatos munka, az eddig példa nélküli, stratégiai gondolkodás megkezdését, amelynek 2022 márciusában kell befejeződnie; hangsúlyozza, hogy a stratégiai iránytű kidolgozása kiindulópont a közös európai védelemnek az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban történő megvalósításához és a KBVP meghatározásához, és hogy jelentős lépésnek kell lennie egy olyan valódi európai védelmi unió felé, amely figyelembe veszi egyes tagállamok sajátos alkotmányos helyzetét; úgy véli, hogy a stratégiai iránytűnek nagyobb kohéziót kell teremtenie a biztonság és a védelem területén; hangsúlyozza, hogy egy erősen többpólusú világban, ahol erősödik a szuperhatalmak közötti verseny, az Unió együttes súlya hozzájárulhat az uniós tagok biztonságának garantálásához, és hogy szilárd uniós védelmi politikára van szükség ahhoz, hogy az EU rendelkezzen a béke, az emberi biztonság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés érdekében végzendő hatékony munkához szükséges eszközökkel; kiemeli, hogy az európai védelmi unió az EU stratégiai autonómiára irányuló, kinyilvánított célkitűzésének része lenne; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy az Unió és tagállamai külső biztonsági kihívásaira adott válasz elsősorban azon képességek kinyilvánításán és konkrét alkalmazásán alapul, amelyek lehetővé teszik a válsághelyzetek pontosabb felmérését, a gyorsabb döntéshozatalt és – amikor a helyzet azt kívánja – az erőteljesebb intézkedéseket, hogy – a szövetségek és a partnerségek tiszteletben tartása mellett – megvédjük érdekeinket és értékeinket; megjegyzi, hogy ez növelné az uniós koherenciát a biztonság és a védelem terén; úgy véli, sürgős szükség van a valódi európai biztonsági unió kialakítására, amely magában foglalja az összes katonai és polgári biztonsági szempontot, eszközt, költségvetést és képességet, valamint a konfliktusok teljes ciklusát a megelőzéstől a konfliktusok utáni stabilizációig, és amely modern, progresszív és szilárd humánbiztonsági koncepción alapul, amely az uniós polgárok, a helyi lakosság, valamint az állami intézmények biztonságának és stabilitásának biztonsági követelményeit tartja szem előtt; sürgeti, hogy a konfliktusok megelőzése, a közvetítés és a dezeszkaláció terén az EU bővítse intézményi kapacitásait;

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az iránytűt támogassák 360 fokos fenyegetettség-elemzéssel; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a stratégiai iránytűvel erre az elemzésre kell ambiciózus választ adnia, az elemzés megállapításait pedig rendszeresen és realista szemszögből felül kell vizsgálni, egy folyamatos fenyegetettségértékelési mechanizmus és parlamenti konzultáció kialakítása céljából;

hangsúlyozza, hogy a stratégiai iránytűnek lehetővé kell tennie az Unió cselekvési képességének megerősítését olyan, egyre hitelesebb stratégiai partnerként és a békét szolgáló globális szereplőként, amely erősíti és védi a szabályokon alapuló nemzetközi rendszert és a többoldalú együttműködést, ugyanakkor szükség esetén önállóan is képes fellépni; hangsúlyozza, hogy ezt a gyakorlatot rendszeresen aktualizálni kell, és ambiciózus irányvonalat kell meghatározni annak érdekében, hogy realisztikus és működőképes legyen, és tartalmazzon ütemtervet a határozatok és az ellenőrzési mechanizmusok végrehajtására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy ennek a gyakorlatnak lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy következetes és tényleges előrelépést tegyen a koherens védelempolitika, a közös stratégiai kultúra, valamint az EU stratégiai kihívásainak és a fenyegetések előrejelzési képességének közös értelmezése felé, valamint gyors és összehangolt reagálást, jövőbeli beavatkozási forgatókönyveket és autonóm rezilienciát kell biztosítania annak érdekében, hogy az EU a Szerződésekkel összhangban szolidáris alapon mozgósíthassa erőforrásait, ha egy tagállam veszélyben van, és ha a nemzetközi békét, biztonságot és stabilitást az EU-n kívül veszély fenyegeti, és végső soron biztosítani tudja az európai polgárok, érdekek és értékek védelmét; emlékeztet arra, hogy a 2016. november 14-i tanácsi következtetésekben meghatározott, a biztonság és a védelem terén meglévő uniós ambíciószint magában foglalja a külső konfliktusokra és válságokra való reagálást, a partnerek kapacitásának kiépítését és „az Unió és polgárai védelmét”; kiemeli az integrált megközelítés fontosságát, amely a konfliktusokra és válságokra adott uniós válasz alapja;

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament, különösen annak Biztonság- és Védelempolitikai Albizottsága rendszeres tájékoztatást és jelentéseket kapjon az Európai Külügyi Szolgálattól (EKSZ) a stratégiai iránytű végrehajtásáról annak 2022. márciusi jóváhagyását követően;

A 2020. évi KBVP-missziók és -műveletek – értékelés és ajánlások

emlékeztet rá, hogy az Unió jelenleg tizenegy polgári missziót, valamint hét katonai missziót és műveletet hajt végre; emlékeztet rá, hogy ezek közül csak három rendelkezik végrehajtó mandátummal: az Európai Unió által vezetett tengeri erők (EUNAVFOR) szomáliai Atalanta művelete, az Európai Uniónak a földközi-tengeri térségben folytatott katonai művelete (EUNAVFOR MED IRINI) és az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai művelete (EUFOR Althaia); emlékeztet rá, hogy az Unió hat polgári misszió (az EU kapacitásépító missziója Maliban (EUCAP Száhel Mali), EUCAP Száhel Niger, EUCAP Szomália) és hat katonai misszió (az Európai Uniónak a mali fegyveres erők kiképzéséhez hozzájáruló katonai missziója (EUTM Mali), EUTM Szomália, EUNAVFOR Atalanta, EUNAVFOR MED IRINI) révén átfogó szerepet vállal a Száhel-övezetben és Afrika szarva térségében; megjegyzi, hogy ezek a missziók és műveletek még nem valósították meg a bennük rejlő összes lehetőséget, és rájuk is hatással van a Covid19-világjárvány, befolyásolva a tevékenységüket és korlátozva hatékonyságukat; javasolja, hogy az uniós KBVP-missziók és -műveletek költségvetését, tervezését és felszerelését a Covid19 tanulságainak fényében értékeljék, és ezért a missziók standard stratégiai felülvizsgálata részeként tekinti az eredmények felülvizsgálatát és a megbízatások lehetséges kiigazítását;

hangsúlyozza, hogy az Unió számára fontos a fenntartható stabilitás, a humánbiztonság és jólét biztosítása a szomszédságban; megállapítja, hogy a KBVP katonai műveletei immár szinte kizárólag a fegyveres erők képzésére irányulnak (EUTM), végrehajtó dimenzió nélkül, korlátozott támogatással; úgy véli, hogy e missziók megbízatását – nem érintve nem végrehajtási dimenziójukat – meg kell erősíteni, hangsúlyozva a coachingot, annak érdekében, hogy az európai tanácsadók a lehető legpontosabban ellenőrizhessék a helyszínen, hogy a képzési programokat megfelelően hajtották-e végre, és azok összhangban vannak-e a helyi fegyveres erők operatív szükségleteivel;

10.

hangsúlyozza, hogy az Európai Békekeret égisze alatt történő fegyverszállításnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a fegyverkivitelről szóló uniós közös álláspontot, a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat és humanitárius jogot, és hatékony átláthatósági rendelkezéseket kell tartalmaznia;

11.

sajnálatának ad hangot a mali puccsisták fellépése miatt; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Mali területén és általában a Száhel-övezetben nem működnek az alapvető állami szolgáltatások; rendkívüli módon nyugtalanítja a régió biztonságának romlása; mély aggodalmát fejezi ki az ENSZ főtitkárának jelentései miatt, amelyek fegyveres csoportok, köztük terrorista csoportok, a mali fegyveres erők és a Száhel-övezet G5-országainak fegyveres erői által elkövetett, súlyos, múltbeli és folyamatban lévő emberi jogi visszaélésekről és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséről, többek között állítólagos háborús bűncselekményekről számolnak be; mélységesen elítéli e tekintetben a büntetlenséget, és hangsúlyozza, hogy az efféle folytatólagos bűncselekmények aláássák a biztonságos környezet megteremtésére, valamint a fegyveres csoportok és a terroristák elleni küzdelemre irányuló európai és nemzetközi erőfeszítéseket is; hangsúlyozza az ellenséges szereplők növekvő szerepvállalását egy olyan régióban, amely létfontosságú a biztonságunk szempontjából, ez pedig veszélyeztetheti az EU és Mali közös célkitűzéseit, azaz az emberi biztonságot, a békét, a stabilitást és a fenntartható fejlődést az országban, ahol más szereplők, akik nem feltétlenül vallják ugyanazokat az etikai elveket, mint az EU és tagállamai, készek a képességbeli hiányok betöltésére, tekintet nélkül a nemzetközi jogállamisági normákra vagy a hadijogra; súlyos aggodalmának ad hangot a külföldi katonai magánvállalatok növekvő befolyása, valamint a mali kormány azon lehetséges tervei miatt, hogy fegyveres erőinek kiképzéséhez együttműködést kezdeményezzen egy orosz katonai magánvállalattal, a Kremlt helyettesítő Wagner-csoporttal; rámutat, hogy ez az együttműködés összeegyeztethetetlen az EU biztonsági és védelmi együttműködésével, nevezetesen az EUTM Malival, emiatt kéri, hogy az EU értékelje újra a Malival kapcsolatos szerepvállalását; sürgeti a jelenlegi mali hatóságokat, hogy tartózkodjanak a Wagner-csoporttal való szerződéstől, és ne engedélyezzék személyzetének belépését Mali területére; általánosságban hangsúlyozza, hogy szorosan nyomon kell követni a biztonsági és katonai magánvállalatok tevékenységét, amelyek egyre inkább jelen vannak a kiszolgáltatott területeken, például Afrikában, Latin-Amerikában és Kelet-Európában, és emlékeztet annak fontosságára, hogy a Parlamentet folyamatosan tájékoztassák a kérdésről;

12.

tudomásul veszi a Száhel-övezetben végrehajtott francia katonai akció nemzetközi és afrikai partnereinkkel egyeztetve és közösen történő újraszervezésének bejelentését; hangsúlyozza, hogy ezeket a fejleményeket a Száhel-övezetben jelen lévő valamennyi nemzetközi partnerrel, különösen az európai partnerekkel szoros egyeztetésben kell végrehajtani; örömmel állapítja meg, hogy az EU és tagállamai továbbra is szerepet vállalnak a Száhel-övezet G5-országainak stabilizációjában, különösen a Száhel-övezet G5-országai közös erőinek támogatása révén, az uniós KBVP-missziók megerősítésével, és hogy az európai tagállamok fegyveres erői egyre nagyobb mértékben vesznek részt a Takuba alkalmi harci kötelékben;

13.

üdvözli az EUTM Mali új, kibővített megbízatásának kiigazítását; felszólít a fegyveres erőknek nyújtott strukturális együttműködés és nem végrehajtási jellegű támogatás megerősítésére, valamint a regionalizációs folyamat felgyorsítására, amely lehetővé teszi a misszió számára, hogy katonai segítséget nyújtson a G5-országok fegyveres erőinek, különösen Burkina Fasónak és Nigernek, ami hatással lesz a nemzetközi, európai és afrikai partnerekre; hangsúlyozza, hogy az Európai Békekeret új lehetőségeket kínál a mali fegyveres erők képzésére szánt felszerelés szállításával kapcsolatban, és e lehetőségeknek kulcsszerepük lesz az európai fellépés megerősítésében és hatékonyabbá tételében; meggyőződése, hogy az EU-nak gyorsan és hatékonyan növelnie kell a felszerelések biztosítására irányuló képességeit annak érdekében, hogy az EUCAP és az EUTM missziók ne veszítsék el hitelességüket a helyi hatóságokkal szemben, feltéve, hogy ezek a biztonsági erők megfelelnek a nemzetközi humanitárius jognak és a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak, és demokratikus ellenőrzés alatt állnak;

14.

felhívja a tagállamokat, hogy jelentős mértékben járuljanak hozzá az EUTM Mali tanácsadói tevékenységéhez, és küldjenek erre alkalmas személyzetet; emlékeztet arra, hogy a KBVP regionalizációs folyamatának továbbrais erősítenie kell a nemzetközi szereplőkkel, valamint a térségben érintett uniós tagállamokkal való együttműködést és koordinációt, a folyamatban lévő kezdeményezések révén, amilyen például a Partnerség a Száhel-övezet biztonságáért és stabilitásáért (P3S); hangsúlyozza, hogy az EU a Száhel-övezet G5-országai közös erőinek és az ahhoz kapcsolódó rendőrségi egységnek az operatívvá tételéhez is fontos támogatást biztosít; üdvözli a Száhel-övezetre vonatkozó integrált uniós stratégiát, amely a kormányzás megerősítésére összpontosító, szélesebb körű megközelítést tartalmaz, és amely különösen hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az állami jelenlétet és a közszolgáltatásokat a régió országaiban; kiemeli az EUCAP Száhel Mali keretében tett erőfeszítéseket, amelyek célja a mali biztonsági erők bevetésének támogatása Mali középső részén; kiemeli az EUCAP Száhel Niger keretében tett erőfeszítéseket, amelyek célja Niger támogatása nemzeti védelmi és biztonsági politikájának kidolgozásában; emlékeztet arra, hogy a KBVP-fellépések regionalizációja támogatja a Száhel-övezetre irányuló integrált uniós megközelítést, és ezért a regionális tanácsadó és koordinációs egység tevékenységeinek folytatódniuk kell; úgy véli, hogy a KBVP regionalizált megközelítése releváns a Száhel-övezetben, de egyértelműbb szervezésre és koordinációra van szükség a jelenlegi polgári és katonai KBVP-missziók, a helyi szereplők és más nemzetközi szervezetek, például az ENSZ békefenntartó missziója – az ENSZ Maliban működő többdimenziós integrált stabilizációs missziója (MINUSMA) – és a francia katonai erők által irányított műveletek között; ismételten hangsúlyozza, hogy Burkina Faso támogatására jelentős erőfeszítéseket kell tenni, mivel e korlátozott kapacitásokkal rendelkező országnak intenzív fenyegetésekkel kell szembenéznie; emlékeztet arra, hogy a tartós hatékonyság érdekében a katonai és biztonsági válaszokat konkrét és látható intézkedéseknek kell kísérniük, hogy a lakosság számára alapvető szolgáltatásokat nyújtsanak; hangsúlyozza, hogy képesnek kell lenni a Guineai-öböl államainak aktívabb támogatására, hogy szembe tudjanak szállni a növekvő terrorfenyegetéssel; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a Száhel-övezetben, Nyugat-Afrikában és az Afrika szarva térségben tapasztalható fokozódó instabilitásra, és hogy az ezekben a régiókban zajló fejlemények nemcsak az afrikai kontinensre, hanem az Európai Unióra nézve is jelentős következményekkel járnak;

15.

üdvözli a Mozambiknak és Indiának az afrikai KBVP-missziókban és -műveletekben való részvételéről folyamatban lévő tárgyalásokat; nagyra értékeli Grúzia aktív részvételét a KBVP-fellépésekben, különösen a kiképzési missziókban való részvételét a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban;

16.

emlékeztet rá, hogy a szomáliai biztonsági helyzet igen komoly aggodalomra ad okot, és destabilizáló tényezőt jelent Afrika szarva egésze számára, sőt a térségen túl is; hangsúlyozza, hogy az as-Sabáb továbbra is az al-Kaidához kapcsolódó egyik legerősebb terrorszervezet, és ezért a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy jelentősebb mértékben vegyenek részt az e stratégiai fontosságú régióban indított európai missziókban és műveletekben, valamint az ezekhez szükséges források biztosításában; hangsúlyozza, hogy az EUTM Szomália esetében a parancsnoki struktúrák tanácsadói kapacitással történő megerősítése lehetővé teszi a műveletek végrehajtási módjának jelentős befolyásolását a többoldalú katonai segítségnyújtási kereten belül; hangsúlyozza, hogy az EUNAVFOR, az Atalanta, az EUCAP és az EUTM Szomália koherens egészet alkot, támogatva az Afrika szarva térségre vonatkozó uniós stratégiai keretet; örömmel veszi tudomásul, hogy az Atalanta művelet meghatározó szerepet játszik a kalózkodás és az illegális kereskedelem elleni küzdelemben Afrika szarva térségében, így sikeresen védi az Élelmezési Világprogram hajóit, az EUCAP Szomália pedig azáltal tölt be jelentős szerepet, hogy a puntföldi és szomáliföldi szövetségi és regionális hatóságok számára tanácsot ad a parti őrségi tevékenységek és a tengeri rendészet fejlesztésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy Afrika szarva térségében továbbra is fontos az uniós szerepvállalás a szomáli biztonsági erők kapacitásának megerősítése érdekében, és felhívja a figyelmet arra, hogy hatékonyságukat is növelni kell; üdvözli és továbbra is ösztönzi a hasonlóan gondolkodó partnerek részvételét az Ádeni-öbölben és az Indiai-óceánon a biztonságos hajózás garantálása érdekében; integrált megközelítésre szólít fel a kalózkodást ösztönző fejlesztési és kormányzási problémák kezelése érdekében;

17.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban romlik a politikai és biztonsági helyzet; felszólít a kormány, a demokratikus ellenzék és a civil társadalom közötti inkluzív párbeszéd helyreállítására és a békemegállapodás megújítására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Közép-afrikai Köztársaság elnöke 2018 óta az országban háborús bűncselekményekért és az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős Wagner-csoport igénybevételéhez folyamodik; aggályosnak tartja e döntés hatását a közép-afrikai csapatok kiképzésével foglalkozó misszió életképességére és hatékonyságára; elítéli az egyes helyi és külföldi fegyveres erők – többek között a külföldi biztonsági vállalatok – által növekvő számban okozott, az ENSZ közép-afrikai köztársasági többdimenziós integrált stabilizációs misszióját (MINUSCA) célzó fenyegetéseket és ellenséges incidenseket, valamint az uniós fellépést célzó dezinformációs kampányokat; üdvözli és teljes mértékben támogatja az Európai Unió közép-afrikai köztársasági tanácsadó KBVP-missziójának (EUAM RCA) létrehozását; üdvözli az EUTM misszió tevékenységét, különösen a közép-afrikai hadsereg tisztjeinek és altisztjeinek képzésével kapcsolatban, valamint a misszió hozzájárulását a biztonsági ágazat reformjának a MINUSCA által koordinált globális folyamatához, és teljes mértékben támogatja a missziót; kitart amellett, hogy tájékoztatni kell a lakosságot a misszió célkitűzéseiről és előrehaladásáról; hangsúlyozza, hogy a 2022 első félévében esedékes stratégiai felülvizsgálat keretében értékelni kell, hogy az EU valójában mennyire képes kielégíteni a közép-afrikai hadsereg felszerelésre irányuló igényeit; kitart amellett, hogy az Európai Békekeret keretében az EUTM által kiképzett egységeknek nyújtott támogatást ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a Közép-afrikai Köztársaság hatóságai előrelépéseket tegyenek a politikai, belső és regionális helyzet javításában;

18.

emlékeztet rá, hogy a Mozambik-csatorna stratégiai jelentőséggel bír; örömmel veszi tudomásul, hogy a tagállamok és a főképviselő/alelnök elkötelezett az iránt, hogy reagáljon a Cabo Delgado régióban tapasztalható, növekvő terrorfenyegetettségre, és aggodalommal tölti el annak veszélye, hogy e fenyegetettség tovább terjed a térségben; üdvözli a Tanács határozatát az Európai Unió mozambiki katonai kiképzési missziójának (EUTM Mozambik) megindításáról; tudomásul veszi az Európai Békekeret igénybevételét az EUTM Mozambik közös költségeinek fedezésére és katonai felszerelések biztosítására; felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy a lehető legjobban használják ki az Európai Békekeretet, és használják fel ennek tapasztalatait az Európai Békekeret jövőbeli fejlesztésére és bővítésére; megjegyzi, hogy az EUTM konkrét célkitűzésnek felel meg, amely nevezetesen speciális haderők kiképzése a Cabo Delgado régióban zajló iszlamista felkelés, többek között az Anszár asz-Szuna dzsihádista mozgalom elleni küzdelem érdekében; felszólít az EUTM mielőbbi telepítésére, tekintettel a helyzetre; sürgeti a tagállamokat, hogy méltányosabban járuljanak hozzá a misszióhoz szükséges haderő-generáláshoz; hangsúlyozza, hogy átfogó, hosszú távú, koherens stratégiára van szükség Mozambik számára, amelynek az iszlamista felkelők elleni küzdelem mellett a konfliktus fenntartható megoldása érdekében kezelnie kell a kormányzási hiányosságokat és a fejlesztési szükségleteket is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a kormányerők betartsák a nemzetközi humanitárius jogot, és hogy bíróság elé állítsák a bírósági eljárás nélküli kivégzések, kínzások, fosztogatások és egyéb visszaélések elkövetőit;

19.

üdvözli, hogy a Tanács egyértelműen elkötelezte magát az EUFOR Althaia művelet mellett, amint ezt a 2021. október 18-i következtetéseiben ki i nyilvánította az Althaia művelet 2020. évi megújításával, valamint azzal, hogy megbízatásának fókuszába a bosznia-hercegovinai hatóságok támogatását helyezte, a biztos és biztonságos környezet fenntartása érdekében, továbbá a művelet 2021. júniusában bemutatott harmadik stratégiai felülvizsgálatával; emlékeztet arra, hogy ez a misszió előkészítette az utat Bosznia-Hercegovina békéje, stabilizációja és európai integrációja felé, és hogy továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszik Bosznia-Hercegovina és a régió biztonsága és stabilitása szempontjából; emlékeztet arra, hogy a misszió tapasztalatai és tanulságai jelentős értéket képviselnek valamennyi jelenlegi és jövőbeli katonai és polgári KBVP-misszió és -művelet számára; riasztónak tartja a bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja, Milorad Dodik lehetséges alkotmányellenes és szakadár fellépését, amely aláássa a daytoni békemegállapodást, és ezáltal a régió egészének biztonságát és békéjét; hangsúlyozza, hogy továbbra is fenn kell tartani a megfelelő horizonton túli megerősítő képességet, hogy a biztonsági helyzet romlása esetén gyorsan lehessen reagálni; megállapítja, hogy a misszió a tagállamok fővárosaihoz vezető biztonságos információs és kommunikációs csatornákon, valamint a nyílt forráskódú információgyűjtés és -elemzés képességeinek javításán keresztül tehető eredményesebbé; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy folytatódjék a másodlagos aknamentesítési tevékenység és a bosznia-hercegovinai haderők közös kiképzése; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék az Althaiához szükséges haderő-generálásra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat; várakozással tekint Ukrajna részvétele elé az Althaia misszióban; elismeri az EU és a NATO közötti fontos együttműködést a Nyugat-Balkánon, nevezetesen az EUFOR Althaia misszión keresztül, amelynek parancsnoksága a „Berlin Plusz” Megállapodásoknak köszönhetően a Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságán (SHAPE) kapott helyet;

20.

megelégedéssel veszi tudomásul az Európai Unió grúziai megfigyelő missziójának (EUMM Grúzia) eredményeit; jóváhagyja megbízatásának két évvel történő meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy további megfontolás tárgyává kell tenni a régióban vállalt KBVP-kötelezettségeket; határozottan elítéli Abházia és Dél-Oszétia grúz régióinak Oroszország általi illegális, a nemzteközi jog megsértésével végehajtott megszállását és militarizálását, ami súlyos veszélyt jelent a keleti partnerség régiójára és egész Európára; aggodalmát fejezi ki a Grúzia megszállt területein tapasztalható romló biztonsági helyzet és az Oroszországi Föderáció tevékenységei miatt, amelyek destabilizálják a békét és a biztonságot a keleti partnerség régiójában; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is követelje Oroszországtól, hogy konstruktívan vegyen részt a genfi nemzetközi tárgyalásokon, és teljesítse az EU által közvetített 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodás szerinti kötelezettségeit, legfőképpen teljes mértékben vonja ki katonai erőit Grúzia megszállt területeiről, és tegye lehetővé, hogy az EU megfigyelő missziója akadálytalanul bejuthasson Grúzia egész területére; elítéli a grúz állampolgárok illegális fogva tartását és elrablását, valamint az adminisztratív határvonal mentén zajló fokozott „határépítési” tevékenységeket; aggodalmát fejezi ki az EUMM Grúzia missziót célzó dezinformációs kampányok miatt, és felszólít a misszió nyomonkövetési, elemzési és stratégiai kommunikációs kapacitásainak megerősítésére; ismételten szilárd támogatásáról biztosítja a keleti partnerség országait, különösen a nemzetközileg elismert határaikon belüli függetlenségüket, szuverenitásukat és területi integritásukat illetően; ösztönzi az EU-t, hogy erősítse meg elkötelezettségét a konfliktus békés rendezése iránt a keleti partnerség teljes régiójában; ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a keleti partnerség országainak biztonsági dimenziója a stratégiai iránytű keretében is kellő hangsúlyt kapjon, továbbá rezilienciájuk és biztonságuk megerősítése érdekében vegye fontolóra biztonsági paktumok – a biztonsági, katonai, hírszerzési és kiberegyüttműködés terén végrehajtott fokozott beruházás és segítségnyújtás kereteinek – kezdeményezését Grúziával, Moldovával és Ukrajnával; mint társult országokkal;

21.

tudomásul veszi, hogy az EU iraki tanácsadó misszióját megerősítették a belső biztonsági ágazat reformjának végrehajtását, valamint a terrorizmus (többek között az erőszakos szélsőségesség) és a szervezett bűnözés megelőzését és leküzdését célzó, a határőrizettel, a pénzügyi bűnözéssel, különösen a korrupcióval, a pénzmosással és a kulturális örökséghez tartozó műtárgyak illegális kereskedelmével külön foglalkozó nemzeti stratégiák végrehajtását segítő támogatás hozzáadásával;

22.

felhívja az EU-t, hogy foglalkozzon a kulturális örökség védelmét és megőrzését érintő rendszeres és növekvő fenyegetésekkel, és szigorúan lépjen fel a kulturális műtárgyak csempészete ellen, különösen a konfliktusövezetekben; megjegyzi, hogy Irakban egyes közösségek kulturális örökségüktől és történelmi gyökereiktől való megfosztása kiszolgáltatottabbá tette őket a radikalizálódással szemben; emlékeztet arra, hogy az EUAM Irak az egyetlen olyan KBVP-misszió vagy -művelet, amelynek megbízatása kulturális örökségvédelmi elemet is tartalmaz annak érdekében, hogy segítséget és oktatást nyújtson a helyi partnereknek a kulturális örökség megőrzésével és védelmével kapcsolatos biztonsági kihívások kezeléséhez; felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy más missziókba és műveletekbe is vonjanak be hasonló elemeket;

23.

ösztönzi az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziója (EUBAM Líbia) tagjainak kiküldését Tripoliba, ahonnan a misszió a tevékenységét fogja végezni; javasolja, hogy ez a misszió, amely támogatást nyújt a líbiai hatóságoknak a migránsok csempészésével, emberkereskedelemmel és terrorista tevékenységekkel foglalkozó szervezett bűnözői hálózatok felszámolásához a határőrizet térségeiben, egy regionális stratégia keretében folytassa annak feltárását, hogy a Száhel-országok határőrizeti kapacitásának Unió vezette fejlesztését miként tudja támogatni, kapcsolódva a Száhel-övezetben működő KBVP-missziókhoz (különösen az EUCAP Száhel Nigerhez); aggodalmát fejezi ki a líbiai migránsok, menedékkérők és menekültek sorsa miatt; felhívja a líbiai hatóságokat és milíciákat, hogy zárják be a migránsok számára kialakított idegenrendészeti fogdákat;

24.

üdvözli a földközi-tengeri KBVP-művelet, az EUNAVFOR MED IRINI elindítását és 2023. március 31-ig való meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy e művelet kulcsszerepet játszik a Líbiára az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2526 (2020) sz. határozatában kivetett fegyverembargó végrehajtásában; kiemeli, hogy a kapacitásbővítés megzavarja az ember- és a tiltott fegyverkereskedelmet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2020-ban az EUNAVFOR MED IRINI által többek között török hajókon végzendő ellenőrzések számos esetben elutasításba ütköztek; kéri, hogy ebben a kérdésben az EKSZ kommunikáljon átláthatóan; megjegyzi, hogy mindeddig nagyon kevés eszköz áll az EUNAVFOR MED rendelkezésére, ami jelentősen korlátozza képességeit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a térségben a Sea Guardian művelet révén aktívan jelen lévő NATO nem működik együtt hatékonyan a fokozott együttműködési kohézió vagy az információk és források megosztása révén; hangsúlyozza annak stratégiai fontosságát, hogy nyilvános közleményt adjanak ki a misszióról és azokról az esetekről, amikor a misszió hajók fedélzetére lépett, a hajók barátságos megközelítéséről és az ellenőrzésekről, ezek elutasítását is beleértve; hangsúlyozza a tengeren bajba jutott személyek felkutatására és mentésére a tengerjoggal teljes összhangban vonatkozó nemzetközi kötelezettségeket; felhívja az EU-t, hogy vállaljon jelentős szerepet a földközi-tengeri térségben, mivel olyan szereplővé vált, amely képes garantálni a régió stabilitását; üdvözli az uniós összekötő és tervezési egység (EULPC) által elért eredményeket, amely szakértelmet biztosított a biztonság, a hírszerzés és a tervezés területén az uniós szereplők számára Brüsszelben, a műveleti területeken vagy a tengeren (az Unió küldöttsége, EUBAM, EUNAVFOR MED) és az ENSZ líbiai támogató missziójánál (UNSMIL);

25.

sajnálatát fejezi ki Törökországnak az EU-ban és annak szomszédságában sok aggodalomra okot adó területen játszott általános destabilizáló szerepe miatt, amely veszélyezteti a regionális békét, biztonságot és stabilitást; rendkívül aggályosnak tartja, és határozottan elítéli a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében folytatott, az EU-tagállamokkal, különösen Görögországgal és Ciprussal szembeni jogellenes tevékenységeket és a katonai fellépéssel való fenyegetését, valamint a Törökország által a ciprusi és görög tengeri övezetekben újonnan bejelentett jogellenes tevékenységeket; tudomásul veszi a feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseket, de sajnálatát fejezi ki a török katonai hajók provokatív fellépése és a MED IRINI művelet agresszióval való fenyegetése miatt, ami sérti a nemzetközi jogot és az uniós tagállamok szuverén jogait; megismétli, hogy az Unió készen áll minden rendelkezésére álló eszközt és lehetőséget – többek között az EUSZ 29. cikke és az EUMSZ 215. cikke szerinti lehetőségeket – felhasználni arra, hogy megvédje saját és tagállamai érdekeit, valamint fenntartsa a regionális stabilitást;

26.

elismerően nyilatkozik az Európai Unió ukrajnai polgári biztonsági ágazati reformra vonatkozó tanácsadó missziójának (EUAM Ukrajna) munkájáról; tudomásul veszi az EKSZ igényfelmérési jelentését az ukrajnai hivatásos katonai oktatási ágazatról, és üdvözli a folyamatban lévő munkát, amelynek célja a jelentés alapján az EU esetleges ukrajnai szerepvállalásának felmérése, valamint Ukrajna és nemzetközi partnerei törekvéseinek kiegészítése az ukrajnai hivatásos katonai oktatás reformja terén;

27.

felszólít a polgári KBVP felélénkítésére a polgári KBVP területére vonatkozó paktum 22 kötelezettségvállalásának végrehajtása révén; hangsúlyozza, hogy a stratégiai iránytűnek törekednie kell a polgári KBVP megújítására, és hogy a 2.0 paktumot időben el kell fogadni; támogatja azt az elképzelést, hogy az iránytűnek körvonalaznia kell a polgári KBVP alapvető szempontjait, beleértve a 2023 utáni polgári képességfejlesztést is; támogatja azt az elképzelést, hogy a polgári KBVP stratégiai prioritásait össze kell kapcsolni a paktum éves felülvizsgálati folyamatával; hangsúlyozza, hogy szükség esetén szorosabb kapcsolatra van szükség a KBVP, a bel- és igazságügy, valamint a Bizottság által irányított fellépések között, tiszteletben tartva a két politika Szerződésben előírt különböző feladatait és eljárásait, valamint a válságkezelésben érintett többi szereplőt annak érdekében, hogy fokozzák a KBVP hozzájárulását a biztonsági kihívásokra adott uniós válaszhoz; felhívja az EU-t, hogy vizsgálja meg a missziók bevetésére vonatkozó jelenlegi eljárásokat és tegyen intézkedéseket azokkal kapcsolatban, a döntéshozatali folyamat gyorsabbá és hatékonyabbá tétele érdekében; úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell az EUCAP Száhel Mali, az EUCAP Száhel Niger, az EUCAP Szomália és az EUAM RCA polgári missziók átfogó értékelését és felül kell vizsgálnia a missziók megbízatását, költségvetését és emberi erőforrásait, biztosítva, hogy azok megfeleljenek a valós igényeknek, működőképességük és hatékonyságuk elősegítése érdekében;

28.

elismeri a KBVP-missziók és -műveletek hozzájárulását a békéhez, a biztonsághoz és a stabilitáshoz, de rámutat a polgári és katonai KBVP-missziókkal és -műveletekkel kapcsolatos tartós strukturális hiányosságra és hosszadalmas döntéshozatali folyamatokra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a katonai missziók megbízatása rugalmasabb és erősebb legyen, továbbá igazodjon a valós helyszíni helyzethez; kéri a KBVP struktúráinak és eljárásainak módosítását, hogy a missziók telepítése gyorsabban, rugalmasabban és koherensebb módon történhessen; hangsúlyozza a jelenlegi ad hoc európai műveletek és a katonai KBVP-missziók és műveletek szorosabb összekapcsolásának sürgősségét, különösen ha sürgős válsággal kell szembenézni vagy vitatott stratégiai területekhez kell hozzáférést biztosítani; hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli megbízatáshoz egyértelmű és átfogó kilépési stratégiát kell kidolgozni, az ehhez szükséges források listájával együtt; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy valamennyi misszió és különösen a katonai missziók működjenek együtt a helyiekkel a kapacitás észszerű időn belül történő kiépítése érdekében, a fenntartható kivonulás lehetővé tétele céljából;

29.

hangsúlyozza az összes KBVP-misszió és -művelet rendszeres, szisztematikus és átlátható, lényeges stratégiai és operatív kritériumokon alapuló értékelésének szükségességét; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy indítson el a korábbi és a folyamatban lévő missziók, műveletek és fellépések során gyűjtött tapasztalatok felhasználására irányuló folyamatot, és ennek során összpontosítson arra, hogy mely politikai, intézményi, valamint társadalmi-gazdasági körülményeket kell biztosítani a tartós békeépítés, valamint a fenntartható és demokratikus kormányzási struktúrák megerősítésének hatékony támogatása érdekében tett biztonsági és védelmi intézkedésekhez; úgy véli, hogy a missziók és a műveletek irányításában nagyobb operatív felelősségi kört kell ruházni ezek katonai vezetésére; általánosabban véve azt kéri, hogy az Európai Unió katonai struktúráit módszeresen vonják be mindazon szakpolitikákba és eszközökbe, amelyek hatással vannak az európai fegyveres erők operatív szerepvállalására, és különösen az Európai Védelmi Alap (EDF) programbizottságának munkájába;

30.

mély aggodalmát fejezi ki a műveletek és missziók gyenge haderő-generálása miatt, és erőteljesen sürgeti a tagállamokat, hogy ezt a lehető leghamarabb orvosolják; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a KBVP-missziók és -műveletek számára a megbízatásuk teljesítéséhez szükséges személyzetet, képzést és képességeket, valamint hogy kevésbé kedvező körülmények között váljanak éberebbé és ellenállóbbá; e tekintetben kiemeli a jelenleg tárgyalás alatt álló, „válságelhárítási műveleti központ” elnevezésű PESCO-projektet, amelynek célja a haderő-generálási folyamat javítása; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy eddig csak hat tagállam vesz részt ebben a PESCO-projektben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teljes mértékben használják ki az Európai Békekeretet és a Szerződések által az Unió költségvetéséből biztosított finanszírozási lehetőségeket a haderő-generálás és a katonai bevetések megkönnyítése érdekében; támogatja harmadik országok KBVP-műveletekben és -missziókban való, az európai érdekekkel és értékekkel összhangban lévő részvételét; úgy véli, hogy ezt a részvételt adott esetben ki kell terjeszteni;

31.

aggodalmát fejezi ki az információk manipulálása, a szándékos félretájékoztatás és a hibrid fenyegetések miatt, amelyek különösen Oroszországból és Kínából, de más szereplőktől is erednek, és amelyek közvetlenül érintenek több hadszínteret és KBVP-missziót és -műveletet, destabilizálva egész régiókat és megszüntetve az EU külföldi misszióinak legitimitását; sürgősen kéri, hogy a KBVP-missziók és műveletek e fenyegetésekre adott válaszai legyenek strukturáltabbak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak, a tagállamoknak és a partnerországoknak közös erőfeszítéseket kell tenniük, többek között a hibrid fenyegetésekre, a kibertámadásokra, valamint a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) kockázatokra való felkészülés terén; üdvözli a CBRN-eseményekkel kapcsolatos válsághelyzetekre való reagálási képesség tartalékának létrehozását; sürgeti az EKSZ-t, hogy stratégiai kommunikáció révén nyújtson konkrét támogatást a KBVP-missziók és -műveletek számára;

32.

felhív az uniós parancsnoki struktúrák, különösen az Európai Unió Katonai Törzse (EUKT) és a Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC) megerősítésére, amelyeket a lehető leghamarabb el kell látni a szükséges személyzettel, felszereléssel és eszközökkel, és amelyeknek képesnek kell lenniük a minősített információk biztonságos cseréjére, többek között a tagállamokkal és a missziókkal/műveletekkel; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy az MPCC második szakaszba lépését elhalasztották, és felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul teljesítsék a vállalásaikat ennek lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az MPCC minél hamarabb valódi teljes körű parancsnoki és irányítási struktúrává váljon, amely képes stratégiai előrejelzési feladatokat ellátni, irányítani a műveleteket és az uniós missziókat a stratégiai környezet által megkövetelt reakcióképességgel és rugalmassággal, és megerősíteni az európaiak stratégiai műveleti autonómiáját;

33.

kiemeli, hogy a nők KBVP-missziókban való részvétele hozzájárul a missziók eredményességéhez, és megalapozza az Unió hitelességét a nők és férfiak közötti egyenjogúság támogatójaként világszerte; felhív az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozatának és az ifjúságról, a békéről és a biztonságról szóló 2250. sz. határozatának módszeresebb végrehajtására, továbbá a nőkkel, a békével és a biztonsággal, valamint a fiatalokkal, a békével és a biztonsággal kapcsolatos uniós menetrend megerősítésére; felszólít a nemek közötti egyenlőség érdemi általános érvényesítésére a KBVP alakítása során, különösen a nemek közötti egyensúly javításával a KBVP-missziók és -műveletek személyzetében és vezetésében, valamint a telepített személyzet speciális képzése révén; intézkedéseket szorgalmaz a szexuális és nemi alapú zaklatástól mentes munkakörnyezet biztosítása érdekében; ismételten kéri, hogy a KVBP új eszközeibe, köztük az Európai Védelmi Alapba (EDF) és a nemek közötti összehasonlító elemzést tegyék az Európai Békekeret részévé; üdvözli, hogy immár minden polgári KBVP-misszió kijelölt egy, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadót, és felszólítja a katonai KBVP-missziókat, hogy tegyék meg ugyanezt; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy állítsanak női jelölteket a megüresedő álláshelyekre; sajnálja, hogy a KBVP-missziókban és különösen a katonai műveletekben dolgozó nők száma továbbra is rendkívül alacsony; sürgeti az EKSZ-t, hogy tűzzön ki az EU válságkezelési misszióiban és műveleteiben részt vevő nők számának növelésére irányuló konkrét célt; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a munkaerő-felvételi és -megtartási politikák megerősítésének módjait, támogassák a nők békeépítő és békefenntartó missziókban való részvételét; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésbe be kell vezetni egy új, a katonai KBVP-missziók nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadói álláshelyeinek finanszírozását szolgáló sort;

34.

várja a volt harcosok lefegyverzésének, leszerelésének és reintegrációjának (DDR) támogatására vonatkozó stratégiai megközelítésről szóló közös közleményt, amelyet az Unió helyzetét értékelő 2020. évi beszédhez kapcsolódó szándéknyilatkozatban jelentettek be, és amelyet a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció támogatására vonatkozó 2006. évi uniós koncepció időszerű felülvizsgálatának tekint; hangsúlyozza a biztonsági ágazat reformjának fontosságát, amely különösen KBVP-misszióink számára prioritás; ezért felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a lefegyverzésről, leszerelésről és reintegrációról szóló, készülő közös közleményt terjesszék ki a biztonsági ágazat reformjára és a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítésre (CBSD) a harmadik országoknak felajánlott biztonsági segítségnyújtással kapcsolatos következetes, koherens és alaposan megújított uniós megközelítés kialakítása érdekében; felszólít a KBVP eszközei és az uniós fejlesztési támogatás közötti következetességre;

A válságok előrejelzése és kezelése

35.

örömmel veszi tudomásul, hogy az európai hadseregek 2020-ban együtt tudtak működni a polgárok számára a világjárvány elleni küzdelemben biztosított segítségnyújtás terén; úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány idején a fegyveres erők értékes hozzájárulása rámutatott annak fontosságára, hogy a tagállamok katonai eszközeit és képességeit felhasználják az uniós polgári védelmi mechanizmus támogatására; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy komolyan fontolják meg és teljeskörűen használják ki az EUSZ 44. cikkének végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat annak érdekében, hogy az Unió gyorsan, hatékonyan és a szükséges rugalmassággal tudjon reagálni a jelentős mértékben közös uniós biztonsági válságokra, többek között annak lehetővé tételével, hogy a tagállamok egy csoportja által végrehajtott művelet később utólagosan uniós megbízatást kaphasson; üdvözli a légi erőknek a Covid19-világjárvány során az összevonásokban és a koordinációban játszott pozitív szerepét, különösen a tagállamok közötti betegszállítás és a felszerelések szállítása tekintetében, valamint hogy szinergiák jöttek létre a NATO szövetségeseinek infrastruktúráival és eszközeivel a légi szállítás és az alapvető felszerelések szállítása tekintetében; különösen üdvözli az Európai Légiszállítási Parancsnokság (EATC) szerepét a világjárvány alatt az evakuálásban, a betegszállításban és az orvosi eszközök szállításában; ösztönzi általában a katonai légi mobilitás igénybevételét, beleértve a szállítást, a légi utántöltést és a légimentők általi evakuálást Európában, amelyek biztosítják az európai katonai légi szállítás hatékonyságát és eredményességét; e tekintetben felkéri a tagállamokat, hogy fontolják meg e stratégiai védelmi felszerelés közös fejlesztését, és ösztönzi egy uniós vészhelyzeti katonai egység létrehozását, amelynek célja, hogy megkönnyítse a katonai logisztikai képességek határokon átnyúló felhasználását a veszélyhelyzetek kezelésére annak érdekében, hogy ez jobb koordinációt, fokozott szinergiát és szolidaritást tegyen lehetővé a polgári támogató műveletekhez kapcsolódó segítségnyújtás terén;

36.

támogatja a „gyors belépési erő” létrehozására irányuló, az alelnök/főképviselő által ösztönzött törekvést, amelynek magában kell foglalnia egy körülbelül 5 000 fős multinacionális szárazföldi dandárt, valamint légi, tengeri és a különleges erőket, amelyeket biztonsági vészhelyzetben mozgósítani lehet; emlékeztet arra, hogy az EU jelenleg nem rendelkezik az ahhoz szükséges szárazföldi, tengeri és légi szakismeretekkel és képességekkel, hogy elsőként lépjen be egy hadszíntérre a biztonság helyreállítása céljából; realisztikusnak és szükségesnek tartja, hogy a tagállamok első lépésként a stratégiai iránytű keretében megállapodjanak arról, hogy mely körülmények között szükséges egy ilyen haderő mozgósítása, és megállapodjanak egy vagy több műveleti forgatókönyvről is, akár rendkívül rövid határidőn belül is; emlékeztet azonban arra, hogy az uniós harccsoportokat több mint 15 éves fennállásuk alatt soha nem alkalmazták, különösen a tagállamok közötti politikai konszenzus hiánya, valamint a végrehajtás és a finanszírozás összetettsége miatt, annak ellenére, hogy több alkalommal is bevethetők lettek volna; emlékeztet arra, hogy a harccsoportokat rendszeres hadgyakorlatok révén bevethetővé kell tenni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem kötelezték el magukat a harccsoportok iránt sem politikai, sem gyakorlati értelemben; sajnálattal állapítja meg, hogy 2021-ben csupán egy működött, Olaszország vezetésével; aggodalmát fejezi ki a 2022-re és 2023-ra vonatkozó stratégiai tervezés hiányosságai miatt, és annak felülvizsgálatát kéri; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az EU katonai képességei iránti elkötelezettségüket; kijelenti, hogy a gyorsan bevethető haderő koncepciójának hozzáadott értéket kell nyújtania az uniós harccsoportokhoz képest; felhívja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alaposan értékeljék, tárják fel és dolgozzák ki egy állandó erő felállításának lehetőségeit, amely állandó jelleggel együtt állomásozik és gyakorlatozik; úgy véli, hogy az új „gyors belépési erőnek” vagy a harccsoportok nagyratörő reformja eredményeként kell létrejönnie, vagy teljesen fel kell váltania azokat annak érdekében, hogy a közös európai biztonság- és védelempolitikában elkerülhető legyen a képességek további megkettőzése; egyetért azzal a kitűzött céllal, amelyet az alelnök/főképviselő az uniós katonai eszközök – különösen az ad hoc eszközök – erősségével kapcsolatban meghatározott; felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t annak tanulmányozására, hogy miként szervezhető meg a legjobban az uniós harccsoportok vagy egy új „gyors belépési erő” bevetése, az EUSZ 44. cikkének végrehajtása és a PESCO még kiaknázatlan operatív eleme; elvárja, hogy ezeknek az elemeknek az összekapcsolása lehetővé tegye az EU és tagállamai számára, hogy katonai eszközökkel gyorsan és hatékonyan reagáljanak az EU szomszédságában bekövetkező válságokra, és végrehajtsák az EUSZ 43. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, „petersbergi feladatok” néven is ismert feladatokat;

37.

hangsúlyozza a pontos és gyors hírszerzés fontosságát a döntéshozatal támogatásában, a missziók és a műveletek biztonságának garantálásában és az ellenük irányuló befolyásolási és dezinformációs kampányok elleni küzdelem javításában; felhívja az EKSZ-t, hogy alakítson ki hírszerzési képességet a műveleti helyszíneken azáltal, hogy az összes KBVP-misszión és -műveleten belül létrehoz egy hírszerző egységet, amely valós időben küld információkat az Európai Unió Helyzetelemző Központjának (EU INTCEN), az Európai Unió Katonai Törzsének (EUKT) és a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálatnak (CPCC) a döntéshozatal támogatása céljából; hangsúlyozza, hogy az EU INTCEN és az EUKT Hírszerzési Igazgatóságának (EUKT INT) munkája a tagállamok információmegosztási hajlandóságától függ, ezét kéri az EU INTCEN pénzügyi és technikai erőforrásainak növelését; egyetért a Bizottság elnökének az Unió helyzetét értékelő, 2021. évi beszédében adott elemzésével, amely szerint az Uniónak javítania kell a hírszerzési együttműködést; hangsúlyozza a helyzetismeret és a nemzeti hírszerző szolgálatok közötti koordináció fontosságát, és üdvözli a Bizottság elnökének egy közös uniós helyzetismereti központ létrehozására irányuló felhívását, amely a stratégiai előrejelzés és az EU stratégiai autonómiája javításának kulcsfontosságú eszköze;

38.

üdvözli az Európai Békekeret 2020. évi létrehozását; emlékeztet arra, hogy az Európai Békekeret el fogja tudni látni az Uniót azzal a képességgel, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljon a jelenlegi biztonsági kihívásokra, ezért felszólít annak mielőbbi elindítására; hangsúlyozza, hogy a szükséges felszereléseket, beleértve adott esetben a halált okozó fegyvereket is, valamint a kiképzést az érintett műveleti helyszíneken kell biztosítani, figyelembe véve az eszköz földrajzilag kiegyensúlyozott jellegét, teljes mértékben tiszteletben tartva a 944. sz. közös álláspont nyolc kritériumát, az emberi jogokat és a humanitárius jogot, továbbá átfogó előzetes kockázatértékelést követően és a harmadik országbeli szereplők katonai technológiával való ellátásának folyamatos uniós szintű nyomon követésével, valamint hatékony átláthatósági rendelkezésekkel; hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek szorosan nyomon kell követnie és biztosítania kell az Európai Békekerettel összefüggésben partnereinknek átadott anyagok nyomonkövethetőségét és megfelelő felhasználását, szem előtt tartva az Európai Békekeret 360 fokos megközelítését; rámutat, hogy az Európai Békekeret célja nem kizárólag a partnerek felszereléssel való ellátása, hanem a KBVP-n belüli katonai műveletek közös költségeinek finanszírozási lehetőségeként is szolgál, amelyet a szükséges mértékben kell igénybe venni; vállalja, hogy biztosítja a KBVP-missziók és -műveletek, az NDICI elnevezésű uniós pénzügyi eszköz és az Európai Békekeret közötti koherenciát és kiegészítő jelleget; megismétli azon felhívását, hogy az EKSZ-en belül hozzanak létre egy új igazgatási részleget ezen új eszköz kezelésére; hangsúlyozza, hogy a stratégiai iránytűt arra kell alkalmazni, hogy világos jövőképet dolgozzunk ki arra vonatkozóan, hogy a tagállamok hogyan kívánják felhasználni az Európai Békekeretet rövid, közép- és hosszú távon;

39.

üdvözli az EKSZ 2020. novemberi éghajlatváltozási és védelmi ütemtervét, amely konkrét intézkedéseket határoz meg az éghajlat és a biztonság egyre nagyobb jelentőségű kapcsolatának kezelésére; hangsúlyozza, hogy egyre gyakoribbak a természeti csapások, világjárványok vagy ember által okozott katasztrófák, amelyek – csakúgy, mint a kiber- és hibrid fenyegetések – súlyosbítják a jelenlegi biztonsági kihívásokat, és ennélfogva további erőforrásokat igényelnek; ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy fejlesszék ezen új kihívások kezelésére való képességeiket; hangsúlyozza, hogy az új biztonsági kihívások kezelése nem vonhat el forrásokat a hagyományos védelmi és biztonsági képességektől;

40.

úgy véli, hogy az EU külső keleti határain zajló migrációs áramlások eszközként való felhasználása a dezinformációs kampánnyal együtt az EU megfélemlítését és destabilizálását célzó vegyes hibrid hadviselés egyik formája; felhívja az Uniót, hogy dolgozzon ki olyan megfelelő jogszabályokat, amelyek biztosítják a harmadik országok által politikai eszközként felhasznált migrációra való hatékony reagáláshoz szükséges garanciákat, biztosítsa az EU külső határainak hatékony védelmét és az emberi jogok és az emberi méltóság védelmét, és hozzon intézkedéseket a szabálytalan határátlépések megakadályozására; ismételten kifejezi Lettországgal, Litvániával és Lengyelországgal szembeni szolidaritását azzal kapcsolatban, hogy a Lukasenka-rezsim az EU destabilizálása érdekében eszközként használja a migrációt;

Reziliensebb Unió: a vitatott stratégiai területekhez való hozzáférés biztosítása, a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás és biztonság megerősítése

A szabad mozgás védelme a tengeren

41.

emlékeztet arra, hogy a tengeri térségekben felmerülő jelenlegi geopolitikai feszültségekkel szemben az Uniónak meg kell védenie az egyetemes értékeket és elveket, az ENSZ Alapokmányát, a nemzetközi jogot, például az ENSZ Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS), a multilateralizmust és a nemzetközi együttműködést, továbbá védenie kell érdekeit azzal, hogy garantálja a hajózás szabadságát, a tengeri kommunikációs vonalak biztonságát és a tengeri infrastruktúrát; emlékeztet arra, hogy az Unió tengeri érdekei szorosan kapcsolódnak polgárai jólétéhez és biztonságához, és hogy az Unió külkereskedelmének mintegy 90 %-át és belső kereskedelmének 40 %-át tengeri úton bonyolítják; hangsúlyozza az Európai Unió joghatóságát és különösen jogalkotási hatáskörét a reziliencia terén;

42.

megismétli, hogy meg kell erősíteni az Unió azon szerepét, hogy garantálja a nemzetközi tengeri védelmet; felhívja az Uniót, hogy építsen a tengeri KBVP-műveleteire, és fejlessze azokat annak érdekében, hogy erős platformmal rendelkezzen az állandóbb nemzetközi szintű operatív szerepvállalás továbbfejlesztéséhez; kéri, hogy vizsgálják meg a rendszeres tengeri hadgyakorlatok szervezésének lehetőségét, amelyek során lehetőség szerint össze kell kapcsolni a legénységgel ellátott és legénység nélküli eszközöket az interoperabilitás fokozása érdekében; rendkívül fontosnak tartja, hogy az Unió stabil és biztonságos környezetet tartson fenn a területét körülvevő tengereken; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a koordinált éves védelmi szemle (CARD) elismerte a tengeri vezetési és irányítási, hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességek terén fennálló „jelentős hiányosságokat”; üdvözli a tengeri képességek fejlesztésére összpontosító hat PESCO-projektet, valamint a közös tengerészeti képességfejlesztési programokat; hangsúlyozza az Unió és a NATO közötti szoros együttműködés szükségességét a tengeri biztonságot fenyegető veszélyekkel, például a határokon átnyúló és a szervezett bűnözéssel – ideértve az ember-, tiltott fegyver- és kábítószer-kereskedelmet, csempészetet, tengeri kalózkodást elősegítő szervezett bűnözői hálózatokat is – kapcsolatos hatékony közös megközelítés kialakítása érdekében;

43.

ezzel összefüggésben üdvözli a tengeri jelenlétek koordinálása koncepciójának és egy kísérleti projektnek az elindítását a Guineai-öbölben; kéri, hogy ezt a koncepciót – amely magában foglalja a regionális feszültségek enyhítéséhez való hozzájárulás lehetőségét is – a szükségletek elemzése alapján terjesszék ki más fontos érdekeltségi területekre, különösen az indiai–csendes-óceáni térségre is, Európa nemzetközi szerepének és értékeinek biztosítása és védelme érdekében; kéri, hogy ezt a koncepciót és az ahhoz kapcsolódó, folyamatban lévő missziókat értékeljék és vitassák meg a Parlamentben; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a biztonsági és védelmi szempontokra az óceánok nemzetközi irányításáról szóló közleményének következő, 2022-re tervezett frissítésében; felhívja a tengeri tagállamokat, hogy erősítsék meg haditengerészeti képességeiket a tengeri védelmet, a hajózás szabadságát és az EU kék gazdaságát fenyegető aszimmetrikus és hagyományos fenyegetések kezelése érdekében; felhívja az EU-t, hogy 2022-ig tegye naprakésszé tengeri védelmi stratégiáját; üdvözli, hogy 2020 elején elindult a Hormuzi-szorosban folytatott, európai vezetésű tengeri helyzetismereti kezdeményezés (EMASOH), és támogatja annak kettős célkitűzését: „biztonságos hajózási környezet garantálása és a jelenlegi regionális feszültségek enyhítése”; üdvözli, hogy az EUNAVFOR ATALANTA, az EUTM Szomália és az EUCAP Szomália műveletek „átfogó és összehangolt” stratégiai felülvizsgálatát és meghosszabbításukat az összes biztonsági szempont figyelembevétele érdekében;

Küzdelem a hibrid fenyegetések ellen

44.

elítéli a tagállamok ellen elkövetett rosszindulatú cselekményeket, például a migrációt eszközzé tevő hibrid támadásokat; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy javítsák a hibrid fenyegetések azonosítására irányuló képességeiket; ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió és a tagállamok határozottan és összehangoltan reagáljanak minden új rosszindulatú, jogellenes és destabilizáló kibertevékenységre, egyeztetve az EU partnereivel és teljes mértékben felhasználva az EU rendelkezésére álló eszközöket; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák nemzeti kibervédelmi képességeiket; felhívja az Uniót, hogy hozzon létre a hibrid fenyegetésekre való reagálást szolgáló jogi eszközt, és fejlesszen ki átfogó kiberkapacitást, amely magában foglal biztonságos hálózatokat, kommunikációt és információmegosztást, képzéseket és gyakorlatokat a PESCO-projektek révén is, valamint az EU kiberdiplomáciai eszköztárának kiaknázását; felhív a kibervédelmi szakpolitikai keret sürgősfelülvizsgálatára az Unió és tagállamai megelőzési, attribúciós, elrettentési és válaszadási képességének növelése érdekében, megerősítve a helyzetüket, a helyzetismeretüket, az eszközeiket és az eljárásaikat; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós intézménynek és uniós tagállamnak minden szinten együtt kell működnie egy kiberbiztonsági stratégia kialakítása érdekében, melynek elsődleges célként a reziliencia további erősítését, valamint közös, de egyben jobb nemzeti, szilárd polgári és katonai kiberképességek és együttműködés kifejlesztését kell kitűznie a tartós biztonsági kihívásokra való reagálás érdekében; üdvözli ezért az Unió helyzetét értékelő 2021. évi beszédben egy európai kibervédelmi politika bejelentését; üdvözli a kibervédelem területén a tagállamok közötti fokozott együttműködést a PESCO keretében, többek között a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportokat; emlékeztet arra, hogy az uniós missziók és műveletek sikeres végrehajtása egyre inkább a biztonságos kibertérhez való zavartalan hozzáféréstől függ, és ezért szilárd és reziliens kiberműveleti képességeket, valamint a katonai létesítmények, missziók és műveletek elleni támadásokra adott megfelelő válaszlépéseket igényel; elismeri, hogy a kibervédelem bizonyos fokig hatékonyabb, ha egyes offenzív eszközöket és intézkedéseket is tartalmaz, feltéve, hogy használatuk megfelel a nemzetközi jognak; aggályosnak találja, hogy az EU és tagállamai kiberbiztonságának garantálása külföldi eszközöktől függ; hangsúlyozza, hogy az európai köz- és magánszférabeli szereplőknél elő kell mozdítani a kiberbiztonsági kultúrát, többek között szakosított tanfolyamok és tantervek bevezetése révén; tudomásul veszi az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola (EBVF) fontos képzési munkáját a kibervédelem terén, és e tekintetben üdvözli a kiberoktatás, -képzés, -értékelés és -gyakorlat platformjának létrehozását; hangsúlyozza, hogy az EBVF-nek részesülnie kell az uniós strukturális finanszírozásból, hogy fokozni tudja az uniós kibervédelmi készségek fejlesztéséhez való hozzájárulását, különös tekintettel arra, hogy egyre nagyobb szükség van a legmagasabb szintű kiberszakértőkre; elismeri a kiberképességek és az automatizált hírszerzései képességek növekvő jelentőségét; hangsúlyozza, hogy ezek fenyegetést jelentenek az összes tagállam és uniós intézmény számára; sürgeti az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy folytassák kiber- és automatizált technológiáik fejlesztését, továbbá ösztönzi az együttműködést e technológiai fejlesztések területén; javasolja, hogy vizsgálják meg, hogy milyen lehetőségek vannak partnereink kiberkapacitása bővítésének előmozdítására, így például az uniós kiképzési missziók megbízatásának kiterjesztését, hogy abba a kibervédelmi kérdések, illetve a polgári kibermissziók indítása is beletartozzon; üdvözli a kibertámadások, köztük a WannaCry, a NotPetya és az Operation Cloud Hopper orosz, kínai és észak-koreai elkövetői ellen bevezetett szankciókat;

45.

felhívja az EKSZ-t, hogy az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervvel összhangban hozzon létre egy uniós eszköztárat, amelynek célja nemcsak a tagállamok és az érdekelt felek dezinformációval szembeni ellenálló képességének javítására való összpontosítás, hanem az is, hogy a közösségimédia-platformok számára kötelező követelményeket írjon elő, és a polgárok számára lehetővé tegye, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, valamint hogy javítsa az EU azon képességét is, hogy megerősítse a dezinformáció és a szándékos rosszindulatú magatartás elleni küzdelmet annak érdekében, hogy azonosítsa és felismerje azokat, elrettentsen alkalmazásuktól, fellépjen ellenük és szankcionálja azokat;

46.

ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós intézményekben, köztük az Európai Parlamentben is, hozzanak a belső kapacitások megszilárdítását célzó intézkedéseket, tekintettel arra, hogy e fenyegetés változik és intézményeinknek alkalmazkodniuk kell ahhoz; hangsúlyozza az európai intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportja (CERT-EU) által létrehozott intézményközi koordináció fontosságát; sürgeti az uniós intézményeket, főleg a Bizottságot, hogy bocsássák rendelkezésre a CERT-EU megerősítéséhez szükséges emberi erőforrásokat; e tekintetben sürgeti az alelnököt/főképviselőt és/vagy a tagállamokat, hogy növeljék a pénzügyi és személyzeti erőforrásokat annak érdekében, hogy megerősítsék az EU kibertámadásokkal szembeni védekezéssel kapcsolatos képességét;

47.

ösztönzi a tagállamok közötti kölcsönös operatív segítségnyújtás megerősítését; hangsúlyozza a válságkezelési forgatókönyveken alapuló további gyakorlatok végrehajtásának fontosságát; sürgeti a tagállamokat, hogy a stratégiai iránytű elkészülte után alakítsanak ki nagyratörő közös értelmezést az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésével és az EUMSZ 222. cikkével kapcsolatban, beleértve az EUMSZ 222. cikkének és az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének aktiválását egy feltételezett kibertámadás esetén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy soha nem határozták meg egyértelműen az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése aktiválásának feltételeit és a szükséges segítségnyújtás módozatait, és kéri, hogy tegyék gyakorlatiasabbá ezen eszköz alkalmazását;

Az Unió szuverenitásának megőrzése a világűrben és a levegőben

48.

felhívja az Uniót, hogy dolgozzon ki űrvédelmi stratégiát annak érdekében, hogy mindenkor megőrizze az EU és tagállamai önálló és zavartalan hozzáférését az űreszközökhöz; kitart amellett, hogy elő kell mozdítani az űrbiztonság és -védelem közös uniós stratégiai kultúrájának kialakulását, csökkenteni kell a stratégiai függőségeket és javítani kell az uniós űrprogramok operatív irányítását, végső soron törekedve a stratégiai autonómiára minden más területen; támogatja az EU űrpolitikájának fellendítését célzó kezdeményezéseket, beleértve az ambiciózus új uniós űrprogramot, amelynek a jelenlegi és a korábbi európai űreszközök védelmére kell irányulnia; arra ösztönzi az Uniót, hogy erősítse meg a helyzetismeretet és a térinformatikai hírszerzés támogatását, megerősítve a saját (az Európai Unió Műholdközpontja (SATCEN) révén) és a tagállamai szakértői kapacitását, továbbá biztosítsa a kapcsolatot a KBVP és az EU űrprogramja között a Galileo, különösen a kormányzati ellenőrzésű szolgáltatás (PRS) és a Kopernikusz révén, aknázza ki a befektetési lehetőségeket (különösen a Horizont Európa és az EDF keretében), és kutasson fel más lehetséges szinergiákat a világűr és a védelem között (beleértve a képességfejlesztést is); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió önállóan hozzáférhessen a világűrhöz, és saját hordozórakétákkal rendelkezzen; kitart amellett, hogy az Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi világűrjog megerősítésében, amely egyre vitatottabb területté válik; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az űrbeli leszerelésre irányuló nemzetközi kezdeményezéseket;

49.

figyelmeztet arra, hogy a világűr a megfelelő nemzetközi jogi eszközök hiányában gyorsan hadszíntérré válhat; kitart amellett, hogy az Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi világűrjog megerősítésében, egy átfogó nemzetközi jogi eszköz kidolgozása révén törekednie kell a világűr fegyverként való használatának megakadályozására és e tekintetben támogatnia kell a szövetségeket, a nemzetközi együttműködést és a többoldalú megoldásokat;

50.

üdvözli a biztonságos összeköttetések kvantumműholdakat is magában foglaló új európai projektjére irányuló javaslatot; felszólít e projekt gyors végrehajtására, hogy növelni lehessen az uniós távközlés biztonságának szintjét; hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami műholdakat egyre inkább fenyegetik fizikai és kibertámadások; kitart amellett, hogy e támadásokat meg kell előzni, és védelmi mechanizmusokat kell bevezetni velük szemben;

51.

aggasztónak találja, hogy egyre több az űrhulladék, különösen alacsony pályán, ami veszélybe sodorja a műholdkapacitásunkat, valamint hogy a mikroműholdak száma is nő; hangsúlyozza, hogy az új műholdas megakonstellációk tovább fokozzák az ütközés kockázatát; üdvözli az űrforgalom irányítására vonatkozó európai politika kidolgozása terén folyamatban lévő munkát, és felszólít a tárgyalások intenzívebbé tételére annak érdekében, hogy nemzetközi megoldásokat lehessen kialakítani ebben a témában; úgy véli, hogy e szakpolitika egyik konkrét eredményének az űrhulladék-megfigyelési képesség javulásának kellene lennie; javasolja, hogy a SATCEN-t meg kell bízni azzal, hogy készítsen elemzést és dolgozzon ki jelentést az EU és a tagállamok műholdjainak biztonságáról és/vagy űrszeméttel, kibertámadásokkal és közvetlen rakétatámadásokkal szembeni sérülékenységéről;

52.

tudomásul veszi az EU SATCEN által végzett fontos munkát; sajnálja, hogy a SATCEN-missziók nem részesülhetnek finanszírozásban az EU költségvetésének hosszú távú tervezése keretében, és hangsúlyozza, hogy az EU SATCEN-nek uniós strukturális finanszírozásban kell részesülnie, hogy fenn tudja tartani az uniós fellépésekhez való hozzájárulását, különösen a KBVP-missziókat és -műveleteket támogató nagy felbontású műholdas képalkotás biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a SATCEN technológiai fejlesztési igényeit figyelembe kell venni az EDF munkaprogramjában; javasolja egy térinformatikai adatelemzési közösség létrehozását a PESCO keretében; úgy véli, hogy a SATCEN-nek fontos szerepet kell játszania e tekintetben; javasolja, hogy a Parlament és a SATCEN kössön megállapodást, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy – a SATCEN titoktartási és biztonsági eljárásainak betartásával – hozzáférjen a központ azon műholdképes és elemzési szolgáltatásaihoz, amelyeket a tájékozódáshoz, valamint állásfoglalásai kidolgozásához és a döntéshozatalhoz hasznosnak tart;

53.

ragaszkodik a légi közlekedés szabadságának tiszteletben tartásához; felhívja az Uniót, hogy hatékonyan védje meg magát a polgári légi közlekedést fenyegető veszélyektől, illetve a légterének megsértése esetén, és a NATO légiközlekedés-védelmi missziójával, valamint az EU partnereivel együttműködve védje meg a nemzetközi légi közlekedés biztonságát; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdje meg annak felmérését, hogy célszerű-e a tengeri jelenlétek koordinálásának koncepcióját kiterjeszteni a légi környezetre;

A stratégiai infrastruktúra védelme

54.

kiemeli azokat az új fenyegetéseket, amelyekkel Európának szembe kell néznie, beleértve a gazdasági kényszerítést, a dezinformációs kampányokat, a választási beavatkozást és a szellemi tulajdon ellopását; megjegyzi, hogy ezek a fenyegetések eddig nem váltották ki az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkének vagy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását, ugyanakkor közös válaszlépéseket indokolnak; fokozott európai koordinációra szólít fel az egyes nemzetközi szereplők által elkövetett további hibrid támadások értékelése, elemzése és megelőzése érdekében; felszólít a meglévő uniós eszközök működőképessé tételére annak érdekében, hogy azok hatékonyabban járuljanak hozzá a hibrid fenyegetések megelőzéséhez és kivédéséhez, valamint a kritikus infrastruktúrák védelméhez, továbbá demokratikus intézményeink működéséhez és ellátási láncaink biztosításához, a jelenlegi struktúrák és azon új lehetőség figyelembevételével, hogy átfogóbb hibrid eszköztár részeként kollektív ellenintézkedéseket lehessen végrehajtani; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek, ügynökségeknek és egyéb szerveknek sürgősen fejleszteniük kell stratégiai kommunikációs képességeiket, el kell látniuk magukat biztonságos kommunikációs rendszerekkel és a támadásokra való gyors reagálási képességgel, és jelentősen növelniük kell ellenálló képességüket;

55.

felhívja az Uniót, hogy használja fel az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése szerinti forgatókönyveken alapuló gyakorlatokból levont tanulságokat, és dolgozzon ki rugalmas és nem kötelező erejű elemzést az említett cikk alkalmazásának esetére, megerősítve ezzel a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást és együttes felelősséget;

56.

hangsúlyozza, hogy az optikai kábelek képezik digitális gazdaságaink gerincét az interneten világszerte, amelyeken az internetes forgalom 97 %-a halad át; hangsúlyozza, hogy bár e kábelek az EU létfontosságú infrastruktúrájának központi és nélkülözhetetlen részei, és ezért nagy a geopolitikai jelentőségük, a közelmúltban szabotázs vagy külföldi kémtevékenység célpontjaivá váltak; úgy véli, hogy az EU-nak prioritásként kell kezelnie e kábelek biztonságát és védelmét; felszólítja az EU-t, hogy vezessen be egy uniós optikaikábel-biztonsági programot, amely magában foglalja a kutatást, a koordinációt, szakpolitikák kidolgozását, az események bejelentését, kivizsgálását és nyomon követését, valamint a parti őrség kiképzését; rámutat arra, hogy modern gazdaságaink általában, de a védelmi és biztonsági ágazatok különösen erősen függenek a félvezetőktől; e tekintetben üdvözli a Bizottság elnökének bejelentését, amely szerint a félvezetők hiányát a csipekről szóló európai jogszabály révén a kutatás, a tervezés és a termelés megerősítésével kell orvosolni; ezzel összefüggésben kiemelten hangsúlyozza az európai védelmi és biztonsági ágazat szerepét az EU-ban, mivel ez teszi lehetővé az európai polgárok biztonságának, valamint az Unió fenntartható gazdasági fejlődésének garantálását; üdvözli az e célok elérésére irányuló uniós erőfeszítéseket és az Európai Nyersanyagszövetség (ERMA) létrehozását;

A polgári és katonai képességek fejlesztése, a folyamatok és a fejlesztés javítása, valamint koherenciájuk biztosítása

57.

megállapítja, hogy a világjárvány nyilvánvalóvá tette sebezhetőségeinket, gyengeségeinket és a fennálló kihívásokat; megállapítja, hogy az EU nem rendelkezett elégséges kapacitással és képességekkel ahhoz, hogy biztonságos és összehangolt módon evakuálja polgárait Afganisztánból a kabuli nemzetközi repülőtérről történő kaotikus katonai evakuálás során; ezért alapos értékelésre szólít fel; politikai akaratot szorgalmaz arra vonatkozóan, hogy vészhelyzetek és válságok idején is gyorsan, hatékonyan és egyértelműen cselekedjenek, és csökkentsék Európa stratégiai függőségeit, beleértve azokat az eseteket is, amikor e függőségek hatással vannak Európa katonai cselekvési képességére; emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy meg kell erősíteni az Európai Unió stratégiai autonómiáját annak érdekében, hogy olyan hiteles stratégiai partner legyen, amely követeléseket támaszt és képes megvédeni érdekeit és értékeit; üdvözli e tekintetben az Európai Bizottság és az EKSZ munkáját és kezdeményezéseit;

58.

üdvözli az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) és a védelmi célú kutatásra irányuló előkészítő intézkedés (PADR) keretében az európai katonai képességek fejlesztését lehetővé tévő, a stratégiai autonómia elérésének kulcsfontosságú elemét képező európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) megerősítése révén elért eredményeket; hangsúlyozza egy olyan, erős, versenyképes és innovatív európai védelmi technológiai és ipari bázis fontosságát, amely a belső piaci szabályokat és az EU fegyverkivitelről szóló közös álláspontját teljes mértékben tiszteletben tartó uniós védelmieszköz-piac kialakulásával párosul; felhívja a Bizottságot, hogy ezekből az eszközökből vonjon le hasznos tanulságokat az EDF számára, operatív eredmények elérése céljából; örömmel veszi tudomásul az EDF-rendelet és a benne foglalt egyértelmű szabályok elfogadását; emlékeztet a védelmi kutatás rendkívül érzékeny és stratégiai jellegére, mind az ipari versenyképesség, mind az EU stratégiai autonómiája szempontjából; úgy véli, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázis megőrzése érdekében elengedhetetlen a vállalatai banki és nem banki finanszírozáshoz jutásának támogatása; hangsúlyozza, hogy a védelmi termékek nagy része kettős felhasználású, és polgári területen is használják e termékeket; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai ökocímke – az ipar környezetbarátabbá tételének ösztönzése mellett – őrizze meg az európai védelmi ipar versenyképességét, különösen mivel fontos szerepet játszik az EU stratégiai autonómiájában;

59.

ösztönzi hatékony kormányzás bevezetését, amelynek keretében a projektirányítás a Bizottság és a tagállamok részvételével zajlik állami és ipari szinten egyaránt; ajánlja a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg a bürokratikus terhek enyhítésének lehetőségeit annak érdekében, hogy megkönnyítse a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részvételét az EDF-projektekben; ösztönzi az olyan kezdeményezéseket, mint az EDIDP, a PESCO és az EDF, a kkv-k részvételének megkönnyítésére az inkubációt és a tőkebefektetéseket támogató erőfeszítések növelésével; javasolja közös mechanizmus létrehozását az EDIDP és az EDF keretében kifejlesztett képességek helyszíni tesztelésére annak érdekében, hogy e képességek könnyebben integrálhatók legyenek a nemzeti hadseregekbe; üdvözli a védelmi beszerzésekről szóló irányelv (2009/81/EK irányelv) rendelkezéseit, amelyek célja a közös védelmi beszerzések elősegítése, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki az EDF keretében tett fejlesztési erőfeszítéseket, valamint biztosítsák a megfelelő méretgazdaságossági szint elérését;

60.

kötelezi a Bizottságot, hogy folytassa a küzdelmet a védelmi termékek uniós belső piacának széttöredezettsége ellen, amely továbbra is szükségtelen párhuzamosságokhoz és a tagállamok védelmi kiadásai terén tapasztalható hatékonysági problémák megsokszorozódásához vezet;

61.

sajnálatát fejezi ki a többéves pénzügyi keretben az EDF-re és a katonai mobilitásra elkülönített összegek csökkentése miatt, ami még inkább szükségessé teszi az uniós védelmi kezdeményezések (a PESCO, a CARD, az EDF és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz) közötti koherenciát; hangsúlyozza e tekintetben az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) szerepét; emlékeztet az első koordinált éves védelmi szemle (CARD) következtetéseire, és különösen arra, hogy fokozni kell az összhangot a képességek rangsorolására irányuló európai kezdeményezések és a nemzeti tervezési folyamatok között, különösen hosszú távon, a fegyveres erők szükségleteinek tényleges kielégítése érdekében; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a jövőbeli EDF-munkaprogramokba és PESCO-projektekbe építsék be jobban a CARD ajánlásait, hogy javítsák az említett eszközök közötti koherenciát; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a tagállamok végső felelőssége, hogy elérjék az európai szinten rendelkezésre álló képességek közötti összhangot, főleg a CARD-jelentésben azonosított területeken; emlékeztet a tagállamok különböző keretekben vállalt azon kötelezettségének fontosságára is, hogy fenntartsák a védelmi beruházások feszes ritmusát, és új beruházások ösztönzésére használják fel az EDF lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi források, a személyi állomány és az eszközök megfelelő szintje elengedhetetlen annak biztosításához, hogy az Unió rendelkezzen a békének és a biztonságnak a határain belül és a világban történő előmozdításához szükséges erővel és képességgel; kéri, hogy 2027 után növeljék az EDF költségvetését;

62.

tudomásul veszi a NATO kialakulóban lévő és forradalmi technológiákra vonatkozó innovációs alapjának elindítását, amelyről 16 uniós tagállam és az Egyesült Királyság írt alá megállapodást; hangsúlyozza, hogy az alap az EDF keretében is érintett témákkal foglalkozik, és ezért felhívja az összes részt vevő uniós tagállamot, hogy a szükségtelen átfedés elkerülése érdekében biztosítsák az EDF-fel való kiegészítő jelleget; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy biztonsági és védelmi kérdésekben szoros együttműködésre van szükség az EU és az Egyesült Királyság között;

63.

felhívja azokat az uniós tagállamokat, amelyek a NATO szövetségesei, hogy törekedjenek annak biztosítására, hogy nemzeti védelmi költségvetésük elérje GDP-jük legalább 2 %-át;

64.

hangsúlyozza, hogy az Unió és a tagállamok szolgálatában álló első és legfontosabb eszközök a PESCO és az EDF; hangsúlyozza, hogy a PESCO-nak és az EDF-nek lehetővé kell tennie a tagállamok közötti, magas európai hozzáadott értékkel rendelkező védelmi együttműködés megerősítését; emlékeztet ezért az Unió stratégiai autonómiájának megerősítésére, az európai erők működőképességének és a védelmi rendszerek interoperabilitásának növelésére, az e kezdeményezések tekintetében a rendelkezésre álló képességek és az európai védelmi piac széttagoltságának csökkentésére, az EDTIB versenyképességének támogatására, a stratégiai autonómia és a technológiai szuverenitás megerősítésére, az operatív képességek javítására és az európai védelmi piac széttagoltságának csökkentésére irányuló célkitűzésekre;

65.

sajnálatosnak tartja, hogy a PESCO irányításáról szóló határozat felülvizsgálata késett; emlékeztet arra, hogy pénzügyi ösztönzőket kell kialakítani; emlékeztet arra, hogy a harmadik országoknak az egyes PESCO-projektekben való részvételéről eseti alapon kell dönteni, amennyiben ez a részvétel az Unió stratégiai érdekét szolgálja, különösen a technikai szakértelem vagy további képességek biztosítása tekintetében, és azt szigorú feltételekhez kötötten, valamint a megállapított és tényleges viszonosság alapján kell végrehajtani; kéri, hogy teljes mértékben részt vehessen az arra vonatkozó döntésekben, hogy valamely PESCO-projektet megnyitnak-e harmadik országok számára; üdvözli a katonai mobilitásra vonatkozó projekt első lépéseit, és felszólít a további lépések gyors végrehajtására; üdvözli az Egyesült Államok, Norvégia és Kanada részvételét a katonai mobilitási projektben; üdvözli a biztonsági és védelmi párbeszéddel kapcsolatos – például Kanadával és Norvégiával folytatott – kétoldalú partnerségeket, amelyek jelentősen hozzájárultak a KBVP-missziókhoz és -műveletekhez;

66.

hangsúlyozza, hogy az EDF-nek technológiai és képességfejlesztési ütemtervek kidolgozását is magában foglaló többéves programozás révén elő kell mozdítania az európai ipari ágazatok és az élen járó európai szereplők létrejöttét és megszilárdulását és támogatnia kell a kkv-k versenyképességét a kiszámíthatóság biztosítása érdekében, amely elengedhetetlen az összetett, hosszú távú projektekhez, és ki kell használnia a polgári és védelmi jellegű szinergiákat; ezért kitart amellett, hogy szinergiákat kell kialakítani a különböző uniós szakpolitikákkal, különösen a Horizont Európával és az európai űrprogrammal annak érdekében, hogy lehetővé váljon az EDF forrásainak a szűk értelemben vett katonai kérdésekre való hatékony összpontosítása; üdvözli a Bizottság kettős felhasználású termékek innovációját előtérbe állító, a polgári, a védelmi és az űripar közötti szinergiákkal foglalkozó cselekvési tervét; felhívja az Uniót és a Bizottságot, hogy valamennyi szakpolitikájukban szisztematikusan vegyék figyelembe az EDTIB hozzájárulását az Unió stratégiai autonómiájához; arra is felszólítja a Bizottságot, hogy mutasson be sajátos ipari stratégiát az EDTIB tekintetében;

67.

üdvözli, hogy a PESCO stratégiai felülvizsgálata a projektek számának csökkentését és jobb koncentrációját, valamint a politikai nyomon követés fokozását eredményezte; emlékezteti a tagállamokat, hogy fontos betartaniuk az e keretben vállalt kötelezettségeiket ahhoz, hogy hatékonyabbá tegyék a projekteket és a kijelölt időpontig, vagyis még 2025 előtt elérhessék a teljes műveleti képességet; ezért elvárja, hogy a következő stratégiai felülvizsgálat alapos értékelést is magában foglaljon, amelynek biztosítania kell a PESCO-projektek eredményeit;

68.

támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy az EU-ban tervezett és fejlesztett honvédelmi felszerelések mentesüljenek a héa alól, ami a világszintű gyakorlatok egységesítését és az Unió stratégiai autonómiájának elősegítését célzó konkrét intézkedés;

69.

úgy véli, hogy a stratégiai iránytű által elérni kívánt képességek meghatározásakor a következő célokat kell kitűzni:

—	egyértelmű prioritások meghatározása a képességfejlesztési terv felülvizsgálatára és a fő célkitűzések (azaz az átfogó célok) későbbi ciklusaira vonatkozóan,

—	a képességtervezési és -fejlesztési folyamatok (képességfejlesztési terv, átfogó célok/jelentős hatással bíró képességfejlesztési cél, PESCO, CARD) egyszerűsítése és az eredmények összhangjának fenntartása a megfelelő NATO-folyamatokkal, különösen a védelmi tervezési folyamattal (NDPP),

—	az uniós katonai képességfejlesztési folyamatok integrálása, védelmi tervezési folyamatok és az uniós védelmi kezdeményezések hatékony kiaknázása a PESCO és a CARD útján,

—	néhány olyan projektre való összpontosítás, amelyek összhangban állnak a KBVP célkitűzéseivel, szükségesek az uniós törekvések eléréséhez, erősítik a tagállamok képességeit, működőképesek és európai hozzáadott értékkel rendelkeznek;

70.

hangsúlyozza, hogy a digitális ágazat a lehetőségek tere, ahol azonban fennáll a biztonságunk és demokráciáink elleni rosszindulatú – állami vagy nem állami szereplők által végrehajtott, a fegyveres konfliktusok jogában lefektetett szabályokat áthágó – tevékenységek jelentős kockázata is, és ez az ágazat átnyúlik a határokon; úgy véli, hogy további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az európaiak hozzáférjenek ehhez a jelenleg vitatott ágazathoz, és ki kell alakítani a biztonság és az európaiak közötti szolidaritás kultúráját, valamint az ennek eléréséhez szükséges hatékony eszközöket; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kialakulóban lévő technológiák hatására annak biztosítása érdekében, hogy azokat az egész Unióban alkalmazzák és használják, elősegítsék a kutatást és az innovációt, és növeljék az Unió rezilienciáját, szem előtt tartva, hogy azok alkalmazását ellenőrizni kell, továbbá különösen szükségesek az alábbiak:

—	a mesterséges intelligencia (MI) biztonságra és védelemre gyakorolt hatásának elemzése, beleértve e technológia rosszindulatú használatát is, és hogy miként használhatják a tagállamok az MI-t az ilyen típusú fenyegetések elhárítására;

—	az innovatív és versenyképes EDTIB fontosságának hangsúlyozása (amely a tagállamok és az EU által meghatározott igényekre való válaszadás eszköze), valamint az erősségek és a sérülékeny pontok azonosítása;

—	az ellátási láncok biztonságának garantálása (az EU-n belül és kívül egyaránt), beleértve a nyersanyagokat, a kritikus fontosságú elemeket és technológiákat;

—	a riasztások, tájékoztatások és fenyegetések valós idejű megosztása a műveleti központok összekapcsolása révén;

71.

ezért felhívja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a mesterséges intelligencián alapuló fegyverek fejlesztésére és használatára vonatkozó átfogó szabályozási keret létrehozására irányuló globális erőfeszítésekben; felhívja az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és az Európai Tanácsot, hogy fogadjanak el közös álláspontot a fegyverrendszerek kritikus funkciói felett érdemi emberi ellenőrzést lehetővé tevő autonóm fegyverrendszerekről; sürgeti nemzetközi tárgyalások megindítását a teljes mértékben autonóm fegyvereket betiltó, jogilag kötelező erejű eszközről; támogatja a halált okozó autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatos munkát az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezmény (CCW) keretében, amely jelenleg az egyetlen olyan nemzetközi fórum, ahol ezeket a kérdéseket megvitatják;

72.

üdvözli a tagállamok megújított elköteleződését a (KKBP) 2019/1560 tanácsi határozattal módosított közös álláspont iránt, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az abban foglalt kritériumok alapján gondosan értékeljék a technológiára és a katonai felszerelésekre vonatkozó kiviteli engedélyek iránti kérelmeket; megjegyzi, hogy a (KKBP) 2019/1560 tanácsi határozat és a vonatkozó 2019. szeptember 16-i következtetések tükrözik, hogy a tagállamok egyre inkább tudatában vannak a fegyverkivitellel kapcsolatos még nagyobb fokú nemzeti és uniós szintű átláthatóság és konvergencia szükségességének; üdvözli a fegyverkivitel átláthatóságának, valamint nyilvános és parlamenti ellenőrzésének növelésére tett erőfeszítéseket; felszólít közös erőfeszítésekre a kockázatértékelések, a végfelhasználói ellenőrzések és a szállítás utáni ellenőrzések javítása érdekében;

73.

határozottan úgy véli, hogy mivel az EU egyre ambiciózusabb a védelmi kérdésekben, nagyobb konvergenciára és következetességre van szükség a tagállamok fegyverkiviteli politikáiban; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák magukat a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályokról szóló, a (KKBP) 2019/1560 tanácsi határozattal módosított 2008/944/KKBP közös állásponthoz, és szigorúan hajtsák végre a regionális stabilitásra vonatkozó 4. kritériumot; kéri, hogy vezessenek be konzultációs mechanizmust a tagállamok körében a közös álláspontnak való megfelelés értékelésére;

74.

tudomásul veszi néhány tagállam arra irányuló közös erőfeszítéseit, hogy az uniós kereten kívül fejlesszenek ki alapvető jövőbeli képességeket, nevezetesen a jövőbeli légi harci rendszert (FCAS) és a fő szárazföldi harci rendszert (MGCS); hangsúlyozza, hogy ezek a projektek fontosak az európai katonai képességek általános megerősítése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az első koordinált éves védelmi szemle (CARD) eredményei az együttműködés központi területeként a fő harckocsirendszerek korszerűsítését és beszerzését jelölték meg; azt ajánlja az érintett tagállamoknak, hogy vizsgálják meg a további európai szintű együttműködési és finanszírozási lehetőségeket, különös tekintettel az EDF-re, az európai védelmi ágazatok innovációs potenciáljának teljes kihasználása és a nagyobb méretgazdaságosság elérése érdekében; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az Egyesült Királyság által vezetett Tempest projekt, amelyben az EU tagállamai is részt vesznek, szükségtelen átfedést jelent az FCAS-szal, és ezért arra ösztönzi a mindkét projektben részt vevő államokat, hogy a méretgazdaságosság elérése, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti interoperabilitás biztosítása érdekében vonják össze a két projektet; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy biztonsági és védelmi kérdésekben szoros együttműködésre van szükség az EU és az Egyesült Királyság között, amely megerősíti a védelmi partnerségeket és támogatja a partnerországok autonómiáját;

A védelmi partnerségek megerősítése és a partnerországok szuverenitásának támogatása

A fegyverzet-ellenőrzéssel, a leszereléssel és a nonproliferációval kapcsolatos multilateralizmus védelme

75.

felhív az európai fegyverzet-ellenőrzési architektúra megerősítésének és megőrzésének támogatására, tekintettel a fokozatosan romló helyzetre, melyet az Egyesült Államok és Oroszország nyitott égboltról szóló szerződésből való kilépése fémjelez; felszólít a leszerelési rendszerek és fórumok aktív támogatására és megerősítésére minden tekintetben: egyetemessé tétel, a végrehajtás támogatása, politikai és intézményi támogatás, valamint pénzügyi támogatás; felhívja az Uniót, hogy a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet keretében fordítson különös figyelmet a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) kockázatokra, különös hangsúlyt fektetve a vegyifegyver-tilalmi egyezmény (CWC) szerinti tilalmi rendszerre és kötelezettségekre, valamint a büntetlenség elleni küzdelemre;

76.

üdvözli az új stratégiaifegyverzet-csökkentési szerződés (új START-szerződés) meghosszabbítását, és sajnálatát fejezi ki a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés (INF-szerződés) lejárta miatt; tudomásul veszi a hiperszonikus rakéták elterjedését; úgy véli, hogy az Európai Uniónak hozzá kell járulnia a hiperszonikus rakéták terén folytatott fegyverkezési verseny megelőzéséhez; újból megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja az EU és tagállamai elkötelezettségét a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a leszerelési rendszer sarokköveként szolgáló atomsorompó-szerződés (NPT) iránt; ismételten felszólít konkrét és hatékony intézkedések elfogadására az atomsorompó-szerződésről szóló 10. felülvizsgálati konferencián; ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítani kell, hogy az EU határozott és konstruktív szerepet vállaljon a szabályokon alapuló globális nonproliferációs erőfeszítések és fegyverzetellenőrzési és leszerelési rendszerek kidolgozásában és megerősítésében;

77.

megismétli, hogy továbbra is támogatja az átfogó közös cselekvési tervet (JCPOA), amely a lehető legjobb eszköz a nonproliferációs garanciák megszerzésére Iránban; üdvözli a tárgyalások újrakezdését, és felszólítja valamennyi felet, hogy térjenek vissza a teljes körű megfeleléshez; felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy a CWC szerinti kötelezettségeket valamennyi fél teljesítse, valamint arra, hogy küzdjön a büntetlenség ellen; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy törekedjenek a biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezményhez csatolt, ellenőrzési mechanizmusokat létrehozó jegyzőkönyv elfogadására;

A párbeszéd, partnerségek és az együttműködés megerősítése a biztonság és a védelem területén

78.

kitart amellett, hogy az Uniónak kölcsönösen előnyös partnerségei tekintetében olyan stratégiai megközelítést kell alkalmaznia, amely különösen a közös értékeken és elveken, saját érdekei védelmén és a stratégiai autonómia elérésére irányuló célján alapszik; hangsúlyozza, hogy az Unió érdeke, hogy a szövetségek teljes mértékű tiszteletben tartása mellett együttműködjön partnereivel, mivel a stratégiai autonómia a többoldalú keret része;

79.

még fokozottabb együttműködésre szólít fel a nemzetközi szervezetekkel és különösen az ENSZ-szel, többek között a KBVP-missziók és a békefenntartó műveletek között, főként a közös hadszíntereken; hangsúlyozza az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) való együttműködés fontosságát a biztonság terén;

80.

hangsúlyozza, hogy a másik fél autonómiájának, érdekeinek és törekvéseinek tiszteletben tartása mellett a közös értékeken és célokon alapuló, egyenlő partnerség alapján meg kell erősíteni az EU és az Egyesült Államok közötti transzatlanti együttműködést; üdvözli az Unió és az Egyesült Államok közötti, a biztonság és a védelem kérdésével foglalkozó stratégiai párbeszéd létrehozását a kölcsönösen előnyös és kiegyensúlyozott transzatlanti kapcsolat elősegítésére; különösen üdvözli az EU és az Egyesült Államok között Kínáról, Oroszországról és az indiai–csendes-óceáni térségről jelenleg folyó vagy küszöbön álló párbeszédet; ismételten hangsúlyozza a partnerség operatív dimenzióját, megőrizve az Unió stratégiai autonómiáját, különös tekintettel a nemzetközi fegyverszállításra vonatkozó amerikai szabályozásra (ITAR); üdvözli a formátum alkalmasságát a hibrid fenyegetések megvitatására; e tekintetben üdvözli, hogy az EDA-ban igazgatási megállapodások révén harmadik államok is részt vesznek, azzal a feltétellel, hogy ehhez jogilag kötelező ellenszolgáltatási intézkedések és biztosítékok kapcsolódnak, amelyek védik az Unió és tagállamai védelmi és biztonsági érdekeit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós szövetségesekkel keveset konzultáltak és nem tájékoztatták őket megfelelően az Afganisztánból való kivonulásról és az AUKUS háromoldalú biztonsági egyezményéről; hangsúlyozza, hogy ennek ismét emlékeztetnie kell az EU-t arra, hogy sürgősen eredményeket kell felmutatni az EU védelme terén annak érdekében, hogy az EU globális szereplőként küzdhessen a békéért;

81.

rámutat arra, hogy a NATO-val való, az Észak-atlanti Szerződés 42. cikkének (2) bekezdésében rögzített szükséges együttműködést a NATO és az EU sajátos jellemzőinek és szerepének kellő figyelembevételével kell kialakítani, teljes mértékben tiszteletben tartva mindkét szervezet döntéshozatali autonómiáját; felhív a NATO erősebb Európai Unióra (a NATO-n belüli európai pillérre) épülő megerősítésére, és azt szeretné, hogy az EU–NATO partnerségben nagyon konkrét fejlődés következzen be, különösen a fenyegetés fokozódó hibridizációja és a nem közvetlenül katonai paraméterek figyelembevétele tekintetében a békeidőben való stratégiai verseny során; elismeri, hogy az európai területeket érintő új fenyegetések – például a dezinformáció, a szellemi tulajdon ellopása, a gazdasági kényszerítés vagy a kiberszabotázs – esetén az Európai Unió megerősíti képességeit, hogy betöltse a biztonságszolgáltató szerepét; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi stratégiai helyzet arra szólítja fel a NATO-t, hogy egyértelműen támogassa az európai védelmi, többek között képességfejlesztési kezdeményezéseket, mindkét intézmény előjogainak tiszteletben tartásával; emlékeztet arra, hogy fontos a „Berlin Plusz” megállapodás teljes körű végrehajtása és a minősített dokumentumok két szervezet közötti átadásának lehetővé tétele; úgy véli, hogy az EU stratégiai iránytűjével és a NATO stratégiai koncepciójának várható frissítésével kapcsolatban párhuzamosan végzett munka egyedülálló lehetőséget jelent az egyértelmű prioritások és koherencia létrehozására, valamint további szinergiák azonosítására a transzatlanti kapcsolatok megerősítése és az EU és a NATO közötti együttműködés előmozdítása érdekében; ezzel összefüggésben kéri, hogy a NATO új stratégiai koncepciója vegye figyelembe az Unió stratégiai iránytűjét, és legyen összhangban azzal; elismeri a NATO-nak a kollektív biztonság sarokköveként betöltött szerepét azon tagállamok számára, amelyek egyben NATO-tagok is; aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy a NATO egyik nem uniós tagállamával való mélyreható és állandó nézeteltérések akadályozzák a két szervezet közötti együttműködést, és – különösen a Földközi-tenger keleti részének stratégiai övezetében – aláássák a tagállamok közötti szolidaritást; várakozással tekint az új EU–NATO együttes nyilatkozat elé;

82.

tudomásul veszi, hogy a szélsőségesek jelentette fenyegetések exponenciálisan nőhetnek a NATO afganisztáni visszavonulása és az azt követő tálib hatalomátvétel nyomán; felhív, hogy alaposan mérlegeljék az Afganisztánból levont tanulságokat és aktív stratégiát szorgalmaz a régióban az abból eredő hatás enyhítése érdekében, hogy Afganisztán a szélsőségesség és a terrorizmus új, biztonságos táptalajává vált; megerősíti, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni az afgánok biztonságának és emberi jogainak védelmére és az erőszakkal, üldöztetéssel és gyilkosságokkal szembeni megóvásukra; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az evakuálást, különösen azokét, akik az EU-nak dolgoztak; megjegyzi, hogy az Afganisztánból való kivonulás rávilágított arra, hogy az EU-nak nagyobb részt kell vállalnia a globális biztonsággal kapcsolatos felelősségből, és jelentős mértékben hozzá kell járulnia a NATO európai pillére képességeinek és kapacitásainak megerősítéséhez;

83.

felhív a kapcsolatok megerősítésére a demokratikus államokkal az indiai–csendes-óceáni térségben, valamint egyes szakpolitikai ágazatokban (kiberbiztonság, hibrid fenyegetések, tengerpolitika, fegyverellenőrzés stb.), továbbá a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) és a latin-amerikai partnerekkel; kiemeli az EU számára jelentős indiai–csendes-óceáni térségben felmerülő biztonsági kihívásokat; fokozódó aggodalommal veszi tudomásul Kína egyre hangsúlyosabb fegyverkezését és katonai pozícióját, különösen a hiperszonikus rakétatesztről szóló beszámolót és a tajvani légvédelmi azonosítási körzet egyre nagyobb mértékű megsértését; felszólítja az összes érintett felet, hogy nézeteltéréseiket békés eszközökkel oldják meg és csökkentsék a feszültséget, valamit tartózkodjanak a status quo megváltoztatására irányuló egyoldalú fellépéstől; felszólítja az összes felet, hogy tartsák be a nemzetközi jog elveit, különösen az ENSZ Tengerjogi Egyezményét; hangsúlyozza az indiai–csendes-óceáni térségből származó dezinformáció növekvő jelentőségét, amely azzal fenyeget, hogy aláássa az EU e régióban folytatott tevékenységeit, ezért felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU keleti határterületeiről származó dezinformációhoz hasonló módon kezeljék ezt a kihívást; komoly aggodalommal állapítja meg a regionális kritikus pontokon, például a Dél- és Kelet-Kínai-tengeren és a Tajvani-szorosban a közelmúltban végrehajtott erődemonstrációt, valamint a fokozódó feszültséget; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai számára nagy jelentőséggel bír az indiai–csendes-óceáni térség békéje és stabilitása; komoly aggodalmának ad hangot Kína Tajvani-szorosban végzett folyamatos katonai manőverei miatt, beleértve a Tajvanra irányuló vagy a tajvani légvédelmi azonosítási körzetben zajló manővereket; felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy tartózkodjon az efféle katonai kardcsörtetéstől, mert az komoly fenyegetést jelent a Tajvani-szoros és az indiai–csendes-óceáni térség békéjére és stabilitására; ismételten hangsúlyozza, hogy párbeszédre van szükség, anélkül, hogy bármelyik fél kényszert vagy destabilizáló taktikát alkalmazna; hangsúlyozza, hogy ellenezni kell minden olyan egyoldalú fellépést, amely alááshatja a Tajvani-szoros jelenlegi helyzetét, és hogy nem kerülhet sor a határokon átnyúló kapcsolatok megváltoztatására a tajvani polgárok akarata ellenére; hangsúlyozza, hogy aggodalomra ad okot Kína egyes államokkal és területekkel szembeni egyre harciasabb viselkedése; hangsúlyozza, hogy az EU-nak értékelnie kell a regionális konfliktusok lehetséges következményeit az EU biztonságára nézve, és azt is mérlegelnie kell, hogy az EU-nak hogyan kell reagálnia az Indiai-óceán térségében és azon túl tapasztalható romló biztonsági helyzetre; üdvözli a Japánnak az EUTM Maliban és Mozambikban való részvételéről, valamint Indiának az afrikai KBVP-műveletekben és -missziókban való részvételéről jelenleg folyó vitát;

84.

üdvözli a Görögország és Franciaország közötti stratégiai katonai és védelmi együttműködési megállapodás aláírását, amely pozitív lépés az európai stratégiai autonómia, valamint a valódi, működő európai védelmi unió létrehozása felé; fokozott együttműködésre szólít fel a földközi-tengeri partnerországokkal a szélsőségesség és a terrorizmus, a tiltott fegyverkereskedelem és az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében;

85.

hangsúlyozza az Unió geopolitikai jelentőségét a regionális stabilitásért, biztonságért és jólétért való elsődleges felelősségvállalásban, valamint az EU szomszédságában – keleten és délen, továbbá az Északi-sarkvidéken – a destabilizáló folyamatok megelőzésében; elismeri az Északi-sarkvidék növekvő politikai, gazdasági, környezeti, biztonsági és stratégiai értékét; sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák az együttműködést az Északi-sarkvidéki Tanáccsal az Unió érdekkörébe tartozó minden kérdésben, és alakítsanak ki átfogó stratégiát a régióval kapcsolatban; tudomásul veszi az Északi-sarkvidéken a változó környezet és a régió iránti növekvő geopolitikai érdeklődés miatt felmerülő biztonsági kihívásokat; hangsúlyozza, hogy az EU északi-sarkvidéki politikáját be kell építeni a KBVP-be; hangsúlyozza, hogy az EU-nak világos jövőképpel kell rendelkeznie az északi-sarkvidéki biztonsági kérdésekkel kapcsolatos szerepéről, és érdemi együttműködést kell kialakítania a NATO-val; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéknek a békés együttműködés területének kell maradnia, és óva int a régió fokozott militarizálásától;

86.

elismeri a KBVP szerepvállalásának fontosságát a keleti szomszédságban; támogatja a keleti partnerség országaival folytatott katonai és biztonsági együttműködés elmélyítését, hogy fenntartsák a stabilitást az Unió határain; ismételten felszólít arra, hogy az EU vállaljon aktívabb szerepet a folyamatban lévő konfliktusok békés rendezésében és a régióban a jövőben kialakuló konfliktusok megelőzésében; kéri, hogy nyújtsanak támogatást a keleti partnerországoknak és az érdekelt keleti partnerországokat vonják be a hibrid fenyegetések elleni küzdelem európai kiválósági központjának tevékenységébe; felszólít az uniós stratégiai kommunikáció és a keleti partnerség együttműködési platformjának létrehozására a dezinformációk kezelésével kapcsolatos kérdések megoldása céljából, a keleti partnerség országai ellenálló képességének javítása érdekében;

87.

elismeri Grúzia, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna hozzájárulását a KBVP-missziókhoz és -műveletekhez; támogatja a szorosabb védelmi és biztonsági együttműködést ezekkel az értékes partnerekkel;

88.

ismételten határozottan elítéli Oroszország Ukrajnával szembeni agresszív magatartását, nevezetesen a katonai jelenlét jelentős növelését Ukrajna határain és a Donyec-medencében, a megszállt Krím félszigeten és Belaruszban, a Donyec-medencében működő fegyveres csoportok folyamatos pénzügyi és katonai támogatását, a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városának jogellenes megszállását, az Azovi-tenger blokádját, valamint az Ukrajna elleni ismételt kiber- és egyéb hibrid támadásokat; hangsúlyozza, hogy Oroszország katonai jelenlétének növelése és a tűzszünet ismételt megsértése fenyegetést jelent az európai békére, stabilitásra és biztonságra nézve; felszólítja az orosz kormányt, hogy vonja vissza haderőit az ukrán határokról, és hagyjon fel szomszédai fenyegetésével; emlékeztet arra, hogy mindössze a normandiai formátum és a minszki I. és II. megállapodás azok a diplomáciai kezdeményezések, amelyek célja ellenségeskedés megszüntetése Ukrajna és az Oroszország által támogatott Donyecki és Luhanszki szakadárok között, és felszólít azon erőfeszítések támogatására, amelyek a tárgyalásoknak a normandiai formátum keretében való újraindítására és a kézzelfogható eredmények elérésére irányulnak; elismerését fejezi ki azokért a jelentős erőfeszítésekért, amelyek a helyzet tekintetében az EU, tagállamai és az Egyesült Államok közötti, valamint a tagállamok közötti intenzív együttműködés fenntartására irányulnak; fokozott és hiteles katonai és biztonsági támogatást kér Ukrajna számára, az ország szükségleteinek megfelelően, többek között az Európai Békekeret mozgósítása révén; ösztönzi a tagállamokat, hogy növeljék az Ukrajnának nyújtott kétoldalú katonai és biztonsági támogatásukat; elismeri az EU és Ukrajna közötti kiberpárbeszéd első ülését, és készen áll arra, hogy szükség esetén támogassa az Ukrajnának nyújtott uniós kiberbiztonsági támogatás növelését; üdvözli az EU és Ukrajna közötti, kiberbiztonságról szóló párbeszéd megkezdését, és hasonló szerepvállalásra ösztönöz a keleti partnerség más érdekelt országaival is;

89.

sajnálja, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió között nincs partnerség a biztonsági és védelmi együttműködés terén a brit kormány érdektelensége miatt, annak ellenére, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozat erre vonatkozó biztosítékokat tartalmazott; hangsúlyozza, hogy megállapodást kell kötni az EU és az Egyesült Királyság külpolitikai és biztonsági együttműködéséről annak érdekében, hogy jobban tudják kezelni a közös globális biztonsági kihívásokat; felhívja az Egyesült Királyság kormányát, hogy kezdjen tárgyalásokat szoros együttműködés megteremtése érdekében a külpolitika, a biztonság, a védelem és a képességfejlesztés terén; szorosabb együttműködésre és szorosabb partnerség kialakítására szólít fel az érintett afrikai szervezetekkel, például az Afrikai Unióval, az ECOWAS-szal, a Dél-afrikai Fejlesztési Bizottsággal (SADC), a Száhel-övezet G5-országaival és a Pánafrikai Parlamenttel, előmozdítva a nagyobb parlamenti szerepet Afrikában; felszólítja továbbá az EU-t, hogy tartsa be a negyedik EU–Afrika-csúcstalálkozón a gazdasági és politikai stabilitás támogatására tett kötelezettségvállalását, és továbbra is támogassa az afrikai készenléti erők képességeit; hangsúlyozza, hogy a régióban fennálló konfliktusok ciklikus jellegét figyelembe véve az EU által támogatott kormányok esetében komolyabb diplomáciai szerepvállalásra van szükség a nagyobb átláthatóság biztosításához, a korrupció elleni küzdelemhez, a befogadás elősegítéséhez és a polgárokkal való együttműködéshez a fegyveres és etnikai konfliktusok kirobbanásának megfékezése érdekében;

90.

együttműködésre szólít fel a képzés és a katonai kapacitásépítés terén a konfliktusok vagy regionális fenyegetések miatt meggyengült vagy rosszindulatú külföldi beavatkozás célpontját képező partnerországokkal;

91.

elismeri az illegális pénzek adóparadicsomokba irányuló fokozott áramlásának szerepét, valamint azt a kockázatot, amelyet ezek a fokozott militarizálódás és a terrorista tevékenységek finanszírozása, valamint a globális instabilitás fokozódása szempontjából jelentenek; több fellépésre szólít fel a pénzmosás visszaszorítása érdekében, továbbá szorgalmazza partnerei szerepének megerősítését – különösen Afrikában és Latin-Amerikában – az adóparadicsomok hatóságait is bevonó zavaros pénzügyi tranzakciók visszaszorítását célzó mechanizmusok révén;

A KBVP európai irányításának javítása

92.

üdvözli, hogy a Védelmi és Űripari Főigazgatóság (DG DEFIS) megkezdte működését; üdvözli azt a bejelentést, hogy 2022 elején európai védelmi csúcstalálkozóra kerül sor, valamint hogy az Európai Tanács elnöke 2022-t az európai védelem évének nyilvánította; azt várja mindkét kezdeményezéstől, hogy új lendületet adjanak az európai védelmi unió továbbfejlesztésének; felhívja az állampolgárokat, a tudományos köröket, a civil társadalmi szervezeteket, és a magánszektort, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében fejezzék ki elvárásaikat a KBVP szerkezetével, a békével, a védelemmel, a biztonsági menetrenddel, a stratégiai iránytűvel és az EU világban betöltött szerepével kapcsolatban; felhívja az uniós intézményeket, hogy ezeket az elvárásokat vegyék figyelembe és ültessék át konkrét javaslatokba és intézkedésekbe; hangsúlyozza a civil társadalom rendelkezésére álló eszközök javításának fontosságát annak érdekében, hogy a civil társadalom érdemben részt vehessen a védelmi politika kialakításában és felügyeletében; felhív egy teljes hatáskörrel rendelkező Biztonsági és Védelmi Bizottság létrehozására a Parlamentben, valamint az uniós védelmi miniszterek tanácsának hivatalossá tételére;

93.

emlékeztet az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szerepére; felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék a döntéshozatali folyamat – különösen az EUSZ 31. cikke –reformját, amely a minősített többségi szavazást a KBVP-hez kapcsolódó területeken kiterjeszti az Unió kül- és biztonságpolitikájára, valamint feltérképezi az áthidaló klauzulák teljes körű alkalmazása és az uniós szolidaritást és kölcsönös segítségnyújtást válságok idején erősítő cikkek hatálya kínálta lehetőségeket;

94.

emlékeztet arra, hogy a Parlamenttel előzetes konzultációt kell folytatni és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniszámára a KBVP-missziók tervezéséről, módosításáról és megszüntetésének lehetőségéről; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet aktívan be kell vonni a KBVP-missziók és -műveletek értékelésébe átláthatóságuk, valamint politikai és nyilvános támogatásuk megerősítése érdekében; úgy véli, hogy ajánlásait kellően figyelembe kell venni; eltökélt szándéka, hogy maradéktalanul betöltse ellenőrző szerepét a Globális Európa eszköz, különösen annak békével és biztonsággal kapcsolatos dimenziója, valamint az EDF végrehajtása tekintetében;

95.

hangsúlyozza, hogy a KBVP-vel kapcsolatos kérdésekben egyre szorosabb együttműködést kell kialakítani a nemzeti parlamentekkel az elszámoltathatóság, az ellenőrzés és a védelmi diplomácia megerősítése érdekében;

96.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet rendszeresen tájékoztassák PESCO végrehajtásáról, és erről konzultáljanak vele, tekintettel arra, hogy a PESCO-nak összhangban kell állnia a KBVP különböző pénzügyi eszközeivel, különösen az EDF-fel, amely felett az Európai Parlament ellenőrzést gyakorol;

97.

ragaszkodik a különböző uniós irányítási struktúrák (Bizottság, EKSZ, EDA stb.) közötti érdemi kapcsolatok fontosságához, valamint ahhoz, hogy a Szerződések vonatkozó rendelkezéseivel összhangban elő kell mozdítani a jó kapcsolatokat az Európai Parlamenttel, mint az uniós polgárokat képviselő egyetlen szervvel;

98.

különös figyelmet fog fordítani arra, hogy az uniós jog jobban figyelembe vegye a katonai ügyek sajátos természetét; emlékeztet e tekintetben arra, hogy az Európai Parlament ragaszkodik a katonai ügyek különleges státuszának fenntartásához, ami megfelel a katonai szakma nagyon sajátos követelményeinek, és minden tagállamban a fegyveres erők hatékonyságának zálogát képezi; felszólít a hírszerző szolgálatok beavatkozási kapacitásainak fenntartására, ugyanis e szolgálatok nem tölthetik be nemzetbiztonság-védelmi feladataikat, csak ha megelőzés jogcímén, a jogalkotó által megszabott elégséges ideig hozzáférhetnek a teljeskörűen megőrzött kapcsolati adatokhoz a tagállami bíróság és az emberi jogok európai egyezménye felügyelete alatt; tudomásul veszi, hogy a Tanács elfogadta az egységes európai égbolt csomaggal kapcsolatos általános megközelítését; emlékeztet arra, hogy meg kell védeni a tagállamok szuverenitását és az uniós fegyveres erők műveleti szabadságát; emlékeztet az adatok hozzáféréséhez, megbízhatóságához és sértetlenségéhez kapcsolódó nemzetbiztonsági követelményekre a hírszerző szolgáltatások nyújtásakor, és hangsúlyozza, hogy az uniós rendeletekbe illesztett katonai védzáradékok lehetővé tehetik e kettős kihívásnak való megfelelést;

o o

99.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Bizottság elnökének és az illetékes biztosoknak, például a belső piacért felelős biztosnak, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, a világűrrel, a biztonsággal és a védelemmel foglalkozó európai uniós ügynökségeknek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 285., 2017.8.29., 110. o.

(2) HL C 388., 2020.11.13., 22. o.

(3) HL C 232., 2021.6.16., 71. o.

(4) HL C 270., 2021.7.7., 54. o.

(5) HL C 270., 2021.7.7., 41. o.

(6) HL C 385., 2021.9.22., 47. o.

(7) HL C 404., 2021.10.6., 202. o.

(8) HL C 494., 2021.12.8., 54. o.

(9) HL C 506., 2021.12.15., 159. o.

(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0346.

(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0412.

(12) HL L 170., 2021.5.12., 149. o.