EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.10.26.

COM(2022) 515 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A közúti közlekedésben használt benzin és dízelüzemanyagok minősége az Európai Unióban







(2020-as jelentéstételi év)

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A közúti közlekedésben használt benzin és dízelüzemanyagok minősége az Európai Unióban 
(2020-as jelentéstételi év)

1.    Bevezetés

A benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv 1 (a továbbiakban: üzemanyag-minőségi irányelv) 7a. cikke és a 98/70/EK irányelv szerinti számítási módszerek és jelentéstételi követelmények meghatározásáról szóló (EU) 2015/652 tanácsi irányelv 2 5. cikke értelmében a tagállamoknak évente jelentést kell tenniük a területükön forgalomba hozott tüzelőanyag és energia üvegházhatásúgáz-kibocsátásának (ÜHG-kibocsátásának) intenzitásáról. Az említett jelentéstételi kötelezettség az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv alkalmazásának kezdetét és átültetését követően a 2017-es jelentéstételi évre vonatkozott először. Ez az éves jelentés a 2020. évre vonatkozóan jelentett adatokat tartalmazza.

Emellett a 98/70/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak jelentést kell tenniük az előző naptári évre vonatkozó nemzeti üzemanyag-minőségi adatokról.

A Bizottság ezen éves jelentése a tagállamok által a fent említett jelentéstételi kötelezettségekkel összefüggésben átadott információkat foglalja össze. A jelentés a tagállamok által az Európai Környezetvédelmi Ügynökséghez (EEA) 2020-ra vonatkozóan benyújtott adatokon alapul.

2.    Az egyes üzemanyag- és energiatípusok mennyisége és teljes életciklusra számított kibocsátásintenzitása

Az üzemanyag-minőségi irányelvnek az (EU) 2015/652 tanácsi irányelvvel együtt értelmezett 7a. cikke a következőket érintően állapít meg jelentéstételi kötelezettséget:

·minden egyes üzemanyag- vagy energiatípusnak a közúti közlekedés és a nem közúti mozgó gépek (beleértve a belvízi hajókat, amikor nincsenek tengeren), a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, és a kedvtelési célú vízi járművek (amikor nincsenek tengeren) vonatkozásában forgalomba hozott teljes mennyisége;

·a teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás, ideértve a földhasználat közvetett megváltozásából eredő, a bioüzemanyagok által okozott kibocsátások becsült előzetes középértékeit is 3 ;

·tagállamok területén forgalomba hozott minden egyes bioüzemanyag-típusra vonatkozóan a felhasznált alapanyagok és az előállítási módok.

Az üzemanyag-minőségi irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy az üzemanyag-forgalmazók számára írják elő, hogy 2020. december 31-ig az üzemanyagokra vonatkozó 2010-es 94,1 gCO2eq/MJ kiindulási értékhez képest minimum 6 %-kal csökkentsék a közlekedési célú üzemanyagok teljes életciklusra számított kibocsátásintenzitását, azaz a forgalomba hozott üzemanyagokból és energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A minimum 6 %-os csökkentési célértéknek való megfelelés értékelésekor a közvetett földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátást nem veszik figyelembe. A megújuló energiáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv 4 több intézkedést irányoz elő a közvetett földhasználat-változás kezelésére, ideértve az élelmiszer- és takarmányalapú bioüzemanyagokra vonatkozó felső korlát alkalmazását, az irányelvhez tartozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus 5 pedig konkrét kritériumokat határoz meg a közvetett földhasználat-változás szempontjából magas kockázatot jelentő, 2030-ig fokozatosan kivezetendő bioüzemanyag-alapanyagok meghatározása, továbbá a közvetett földhasználat-változás szempontjából alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok tanúsítási szempontjai tekintetében.

A 2020. évben mind a 27 tagállam, az Egyesült Királyság, Norvégia és Izland a megfelelő formátumban adatokat szolgáltatott az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenéséről. Az Egyesült Királyság azonban anélkül szolgáltatott adatokat, hogy különválasztotta volna az Észak-Írországra vonatkozó adatokat 6 , ezért a jelentés összesített számadataiba nem lehetett Észak-Írországra vonatkozó adatokat foglalni. Mivel a 2020-ra vonatkozó jelentéstételi kötelezettség nem vonatkozik az Egyesült Királyság egészére, a jelentés nem tartalmazza az Egyesült Királyság egészére vonatkozó adatokat sem. Ez a jelentés mégis tartalmaz néhány Észak-Írországra vonatkozó adatot, amelyeket a jelentéstétel formátumán kívül bocsátottak rendelkezésre. Az összesített számadatok összehasonlítása valamennyi referenciaév tekintetében az EU-27-re vonatkozik.

2.1.    Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a 2020-as célértéktől való távolság

A benyújtott adatok szerint 2020-ban a 27 jelentéstevő tagállamban forgalmazott üzemanyagok és energia átlagos kibocsátásintenzitása 89 gCO2eq/MJ volt, ami azt jelenti, hogy a 2020-as évben 51 Mt szén-dioxid-egyenértéket (CO2eq) sikerült megtakarítani. Ez 5,5 %-kal alacsonyabb a 2010-es 94,1 gCO2eq/MJ kiindulási értéknél (2019-ben a 27 uniós tagállam 4,3 %-os csökkenést ért el), ami azt jelenti, hogy a 6 %-os cél realizálásához valamennyi forgalmazott fosszilis tüzelőanyag, bioüzemanyag és energia kibocsátásintenzitásában további 0,5 %-os csökkenést szükséges még elérni. 

A 2020. évre vonatkozóan bejelentett adatok szerint az uniós üzemanyag-forgalmazók által elért eredmények uniós tagállamonként jelentősen eltérnek. Tizenegy tagállam (Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Magyarország, Luxemburg, Málta és Svédország) teljesítette azt a célkitűzést, amely szerint a közlekedési célú üzemanyagok kibocsátásintenzitását 2010-hez képest 2020-ig 6 %-kal kell csökkenteni (lásd az 1. ábrát). Ez számos tagállam esetében lényeges javulást jelent a 2019-es jelentéstételi évhez képest, amikor csak két tagállam, Svédország és Finnország érte el a 6 %-os célt. A legnagyobb előrelépést egy éven belül Ciprus és Észtország érte el: 2019 és 2020 között 4,7, illetve 4,5 százalékpontos növekedés történt a 2010-es kiindulási értékhez képest; ezt Belgium, Dánia és Magyarország követte 3,3-tól 3,1 százalékpontig terjedő növekedéssel. Az Egyesült Királyság által szolgáltatott előzetes adatok alapján 7 Észak-Írország 2020-ban az Észak-Írországban forgalmazott üzemanyag esetében 6,2 %-os mértékű kibocsátásintenzitás-csökkenést ért el.

A célérték eléréséig még fennmaradó távolságot illetően Szlovákia, Hollandia és Ausztria a külön-külön 5,8 %-os, 5,4 %-os és 5,1 %-os eredményével nagyon közel áll a 6 %-os cél eléréséhez, Románia, Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Bulgária és Görögország pedig 4 % és 5 % közötti mértékű csökkenést realizált. Végezetül hét tagállamban (Szlovénia, Spanyolország, Portugália, Litvánia, Írország, Lettország és Horvátország) a kibocsátásintenzitás csökkenése 4 % alatt maradt. További információ az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „A közlekedési célú üzemanyagok kibocsátásintenzitása az EU-ban 2020-ban” című, 2022/2. számú technikai jelentésében 8 található.

1. ábra: Az üzemanyagok kibocsátásintenzitásának az uniós üzemanyag-forgalmazók által elért csökkenése a tagállamokban, 2010–2019 és 2010–2020 (Forrás: EEA)

Emellett 2020-ban tizenegy tagállam (Ausztria, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Lengyelország, Románia és Szlovákia) számolt be termelésoldali kibocsátáscsökkentésről (UER) 9 , amely ezekben a tagállamokban 0,3 és 2,3 százalékpont közötti mértékben járult hozzá az ÜHG-kibocsátás összes elért csökkenéséhez. 2020-ban az összes bejelentett termelésoldali kibocsátáscsökkentés következésképpen 2 625 kt CO2eq-et tett ki, amely az üzemanyagok ÜHG-intenzitásának további 0,3 százalékpontos csökkenését eredményezte, azaz az ÜHG-intenzitás csökkenését 5,2 %-ról 5,5 %-ra növelte (lásd a jelentés mellékletének 5. táblázatát). A termelésoldali kibocsátáscsökkentésnek a forgalmazó javára jóváírandó értékét az (EU) 2015/652 tanácsi irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelően kell számszerűsíteni és bejelenteni. A termelésoldali kibocsátáscsökkentés számszerűsítésére, nyomon követésére és bejelentésére szolgáló módszerekre vonatkozó részletesebb információk egy iránymutató feljegyzésben találhatók 10 .

A közvetett földhasználat-változással összefüggő kibocsátást is figyelembe véve 11 , az EU-ban a 2020-ban felhasznált üzemanyagok átlagos kibocsátásintenzitása 3,3 %-kal volt alacsonyabb, mint 2010-ben. Ez 2020-ban 30 Mt szén-dioxid-egyenértéknek (CO2eq) megfelelő megtakarítást jelent. A 98/70/EK irányelvnek a bioüzemanyagok teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kiszámítása megállapításáról szóló 7d. cikke értelmében a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátásokat nem veszik figyelembe a minimum 6 %-os csökkentési célérték teljesülésének értékelésekor.

További intézkedésekre lesz szükség a közlekedésben használt üzemanyagok szén-dioxid-mentesítése és a megerősített éghajlatvédelmi törekvéshez való hozzájárulás érdekében, amelyek célokat az európai zöld megállapodás és az azt követő, a Bizottság által 2021. július 14-én előterjesztett és együttdöntési eljárások alatt álló „Irány az 55 %!” jogalkotási csomag határoz meg. A megújulóenergia-irányelv javasolt felülvizsgálata 12 jelentősen növeli az általános törekvést annak érdekében, hogy 2030-ig a 2010-es alapértékhez képest 13 %-kal csökkentse az összes közlekedési célú üzemanyag kibocsátásintenzitását, míg a Bizottság a kettős szabályozás elkerülése és a jogszabályok egyszerűsítése érdekében javasolta az üzemanyag-minőségi irányelv 6 %-os csökkentési célkitűzésének hatályon kívül helyezését. A ReFuelEU légiközlekedési kezdeményezésre és a FuelEU tengerészeti kezdeményezésre irányuló javasolt rendeleteknek továbbá célja, hogy ösztönözzék a fenntartható alternatív üzemanyagok előállítását és elterjedését a légiközlekedési és a tengerhasznosítási ágazatban.

2.2.    Üzemanyag-forgalmazás

Ez a szakasz összefoglalja a jelentéstevő tagállamok által az üzemanyag-minőségi irányelv hatálya alá tartozó, a közúti közlekedésben vagy a nem közúti mozgó gépekben használt összes fosszilis üzemanyagról, bioüzemanyagról és nem biológiai eredetű üzemanyagról benyújtott adatokat.

A 2020-ban a 27 tagállam által bejelentett teljes üzemanyag-forgalmazás 10 585 petajoule (PJ) volt, amely 2019-hez képest 10,8 % mértékű csökkenést jelent, nagyrészt a Covid19-válság hatásainak eredményeként. Az üzemanyag-forgalmazást továbbra is nagyban a fosszilis üzemanyagok (93,2 %) uralták, ezeket a bioüzemanyagok (6,8 %) követték, majd a villamos energia igen csekély arányban (0,02 %) (lásd a 2.4. szakaszt). 2020-ban a jelentésekben nem szerepeltek nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok.

2020-ban a fosszilisüzemanyag-forgalmazást a dízelüzemanyag (56,1 %; 5 934 PJ) uralta, ezt követte a benzin (22,2 %; 2 354 PJ) és a gázolaj (12,6 %; 1 337 PJ). A cseppfolyósított szénhidrogéngáz és a földgáz együttes részesedése 2,2 %-ot tett ki (236 PJ) (lásd a 2. ábrát).

2. ábra: Az üzemanyagok forgalmazásának üzemanyagtípusonkénti részarányai 2020-ban (Forrás: EEA)

2.3.    Bioüzemanyag-fogyasztás

Az összes bioüzemanyag-fogyasztás 2019 és 2020 között kismértékben, 693 PJ-ról 723 PJ-ra nőtt az Európai Unió 27 tagállamában. A bioüzemanyag-fogyasztás javát a biodízel (zsírsav-metil-észter, FAME) adta (az összes bioüzemanyag-fogyasztás 62,0 %-a; 449 PJ), ezt követte a hidrogénezett növényi olaj (HVO) (20,2 %; 146 PJ), és a bioetanol (13,4 %; 97 PJ). A bio-etil-terc-butiléter (bio-ETBE) az összes bioüzemanyag-fogyasztás 1,6 %-át (11 PJ) tette ki, a biogáz pedig az összes bioüzemanyag-fogyasztás 1,4 %-át (10 PJ). Az összes többi bioüzemanyag sokkal kisebb hányadot képviselt (lásd a 3. ábrát). Így az összes bioüzemanyag több mint 80 %-át dízelüzemanyaghoz keverik. A bioüzemanyagokról és az előállítási módokról részletes információ található az EEA 2022/02. sz. technikai jelentésében.

3. ábra: A bioüzemanyagok forgalmazásának üzemanyagtípusonkénti részarányai 2020-ban (Forrás: EEA)

2.4.    Villamosenergia-fogyasztás

A villamosenergia-fogyasztás tekintetében az üzemanyag-forgalmazók általi jelentéstétel önkéntes és – szemben a 2019-es évvel, amikor tizenegy tagállam élt a lehetőséggel – ezúttal tizenöt tagállam tett jelentést az elektromos járművek és motorkerékpárok által fogyasztott villamos energiáról (lásd az 1. táblázatot). Az elektromos járművek által fogyasztott villamos energia bejelentett összmennyisége a 2019. évi 3 714 644 GJ-ról (az erőátviteli rendszer hatásfokának kiigazítása nélkül) 6 218 196 GJ-ra nőtt, ami 67 %-os növekedést jelent. Az elektromos járművek tényleges villamosenergia-fogyasztása a különböző tagállamokban nagyobb lehet, mivel a villamos energiára vonatkozó jelentéstétel a 7a. cikk értelmében nem kötelező, és sok tagállam még mindig nem jelenti ezt az értéket, noha az hozzájárulna a 6 %-os cél eléréséhez.

1. táblázat: Az elektromos járművek és motorkerékpárok által 2020-ban elfogyasztott villamos energia mennyisége az üzemanyag-forgalmazók által bejelentett, az ÜHG-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzéshez való bejelentett hozzájárulásként kifejezve (Forrás: EEA)

3.    A 2020. évi uniós üzemanyag-minőségi adatok áttekintése

Az üzemanyag-minőségi irányelv 8. cikke értelmében mind a 27 uniós tagállam, Norvégia, valamint Észak-Írország tekintetében az Egyesült Királyság nyújtott be jelentést a nemzeti üzemanyag-minőségi adatokról 2020 vonatkozásában.

Ez a szakasz bemutatja a 27 uniós tagállam által bejelentett, a közúti közlekedési célú benzin- és dízelüzemanyag-értékesítéssel, valamint ezen üzemanyagok biokomponens-tartalmával kapcsolatos adatokat. Az adatok nem tartalmazzák a többi fosszilis üzemanyagot, a többi bioüzemanyagot és a nem biológiai eredetű üzemanyagokat, sem a nem közúti mozgó gépekhez használt üzemanyagokat.

3.1.    Benzin és dízel

A dízel részaránya 2017 és 2020 között stabil maradt, és 2020-ban az összes értékesítés 73,2 %-át tette ki. Korábban némileg nőtt, a 2014. évi 71,2 %-ról 2017-ig 73,3 %-ra. Ez az európai gépjárműflotta elmúlt évtizedekben bekövetkezett úgynevezett dízelesítésének a hozadéka, amely a dízelkibocsátással kapcsolatos botrány kirobbanásakor leállt. A 2020-ban értékesített dízelüzemanyag teljes mennyisége a Covid19-válság hatására 2019-hez képest 12 %-kal csökkent. 2020-ban a benzinértékesítés hasonló mértékben (12,4 %) szorult vissza (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat: Dízel- és benzinértékesítések az EU-27-ben (millió literben és részesedésükben kifejezve) 2017 és 2020 között

A dízelüzemanyag-fogyasztás valamennyi uniós tagállamban domináns, Ciprus kivételével, ahol a benzinfelhasználás aránya 50 %. A viszonylag magas benzinfogyasztással rendelkező egyéb országok közé tartozik még Görögország, Hollandia és Finnország a maguk 45 %-os, 42 %-os, illetve 38 %-os részarányával, míg a másik véglet Bulgária, Lettország és Litvánia, amelyek estében a benzinrészarány 18 %, 16 %, illetve 13 %.

2019 és 2020 között nem történt jelentős változás a benzinértékesítés eloszlásában a kísérleti oktánszám (RON) tekintetében. A 2020-as benzinértékesítések többsége 95-ös kísérleti oktánszámú (RON) üzemanyagokból állt, amelyek aránya 2019-hez képest enyhén nőtt. A 95 ≤ RON < 98 oktánszámú benzin értékesítésének részesedése csökkent, míg a RON ≥ 98 értékesítés aránya az előző évhez képes kissé nőtt (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat: A benzineladások aránya az EU-27-ben kísérleti oktánszám (RON) szerint

3.2.    Biokomponens-tartalom

2020-ban az EU-ban értékesített szinte valamennyi benzin és dízelüzemanyag biokomponenseket tartalmazóként kerül forgalomba. Az összes értékesített benzin 99,8 %-a tartalmazott biokomponenseket 14 a következő bontásban: 65,7 % tartalmazott akár 5 térfogatszázalék etanolt (E5), ami 7,6 százalékponttal kevesebb a 2019-es adathoz képest, míg 33,3 % tartalmazott akár 10 térfogatszázalék etanolt (E10), ami 2019-hez képest 7,6 százalékpontos növekedést jelent; a benzin 1,0 %-a tartalmazott több mint 10 % etanolt (E+ 15 ).

Az értékesített dízelüzemanyag 99,7 %-a tartalmazott biokomponenseket, míg a dízelüzemanyag 86,2 %-a akár 7 % FAME-t (B7), 13,8 %-a pedig még annál is több FAME-t (B+) 16 tartalmazott, ami a 2019. évi 0,8 %-hoz képest jelentős növekedést mutat (lásd a 4. táblázatot).

4. táblázat: Biokomponensek használata az EU-27-ben értékesített benzinben és dízelüzemanyagokban 2017 és 2020 között

3.3.    Az értékesített üzemanyagok minőségi határértékeknek való megfelelése

Az EU-ban összességében az üzemanyag-minőségi határértékeknek való magas szintű megfelelés tapasztalható. A 2020-ban vett mintákban a bejelentett fő üzemanyag-paraméterek túlnyomó többsége a tűréshatárokon belül volt.

Litvánia, Szlovénia és Svédország mind a benzin, mind a dízelüzemanyagok tekintetében teljes körű megfelelést tapasztalt és jelentett be. A benzin tekintetében nyolc tagállam (Bulgária, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Románia, Szlovénia és Svédország) tapasztalt és jelentett be teljes megfelelést, a dízelüzemanyagok tekintetében pedig tizenhét (Ausztria, Horvátország, Dánia, Finnország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia és Svédország).

A tagállamok arról számoltak be, hogy a benzin összesen 235, a dízelüzemanyag pedig 90 alkalommal nem felelt meg az előírásoknak: ez a 2020-ban vett összes minta 1 %-át, illetve 0,4 %-át teszi ki, ami 33 %-kal kevesebb mint 2019-ben. A benzin esetében a specifikációktól leggyakrabban eltérő paraméterek a határértékeket meghaladó nyári gőznyomás (tizenöt tagállamban), a kísérleti oktánszám (RON, hat tagállamban), a motoroktánszám (MON, öt tagállamban), az aromásszénhidrogén-tartalom (szénhidrogén-elemzés, öt tagállamban) és a kéntartalom (egy tagállamban, Franciaországban) volt. A dízelüzemanyagok esetében a specifikációktól leggyakrabban eltérő paraméterek a kéntartalom és a FAME-tartalom volt (mindkét paraméter esetében hat tagállamban).

Valamennyi tagállam ismertette a nem megfelelő minták azonosítása esetén hozott intézkedéseket. Ezen intézkedések között szerepelt az illetékes hatóságok tájékoztatása, vizsgálatok kezdeményezése, szankciók és bírságok kiszabása, valamint az ismételt mintavétel. Kis számú esetben, amikor azt állapították meg, hogy a követelményeknek nem megfelelő paraméterek nagyon közel vannak a tűréshatárokhoz, nem került sor intézkedésre.

A Bizottságnak tehát nem kellett vizsgálatokat indítania e téren. Megállapítható, hogy a meglévő üzemanyag-minőség-ellenőrzési rendszer biztosítja, hogy az üzemanyag-minőségi irányelv követelményeinek megfelelően kiváló minőségű üzemanyagokat értékesítsenek az EU-ban.

Melléklet

5. táblázat: A termelésoldali kibocsátások csökkentésének hozzájárulása a 6 %-os kibocsátásintenzitási célkitűzéshez 2020-ban, a közvetett földhasználat-változás nélkül (Forrás: EEA)

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 350., 1998.12.28., 58. o.).

(2)

 A Tanács (EU) 2015/652 irányelve (2015. április 20.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti számítási módszerek és jelentéstételi követelmények meghatározásáról (HL L 107., 2015.4.25., 26. o.).

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1513 irányelve (2015. szeptember 9.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról (HL L 239., 2015.9.15., 8. o.).

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(5)

 C(2019) 2055 final: https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/2_en_act_part1_v3.pdf

(6)

 Az átmeneti időszak lejárta után a vonatkozó jelentéstételi kötelezettségeket meghatározó (EU) 2015/652 tanácsi irányelv már nem alkalmazandó az Egyesült Királyság egészére. A kilépésről rendelkező megállapodáshoz csatolt, Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv ( https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12020W/TXT ) 2. mellékletének 47. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikk (4) bekezdés értelmében azonban az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv Észak-Írország tekintetében továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban.

(7)

Az Egyesült Királyság jelenleg véglegesíti az Észak-Írországra vonatkozó, az üzemanyag-minőségi irányelv 7a. cikke szerinti és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv 5. cikkének megfelelő jelentéstételt.

(8)

  https://www.eionet.europa.eu/etcs/etc-cm/products/etc-cm-report-2022-02  

(9)

„Termelésoldali kibocsátások”: a nyersanyagoknak az üzemanyagot előállító kőolaj-finomítóba vagy feldolgozóüzembe történő beérkezése előtt keletkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások.

(10)

https://ec.europa.eu/clima/system/files/2016-11/guidance_note_on_uer_en.pdf

(11)

E számításhoz a bioüzemanyagok előállítása miatti közvetett földhasználat-változásból eredő kibocsátás előzetesen becsült, az üzemanyag-minőségi irányelv V. mellékletében feltüntetett mértékét vették figyelembe.

(12)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52021PC0557

(13)

Az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv I. mellékletének 1. részével összhangban az ÜHG-csökkentési célértéket a villamosenergia-mennyiségek alapján számítják az elektromos járművek technológiájára vonatkozó kiigazítási tényező alkalmazásával, amely az erőátviteli rendszer hatásfoka figyelembevételének felel meg.

(14)

Ez magában foglalja a közvetlenül benzinhez kevert vagy ETBE-vé átalakított, majd benzinhez kevert bioetanolt.

(15)

Az E+ a 10 térfogatszázaléknál (% v/v) nagyobb etanoltartalmú benzin üzemanyagot jelöli.

(16)

A B+ a 7 térfogatszázaléknál (% v/v) nagyobb biodízel-tartalmú dízelüzemanyagot jelöli.

(17)

Csak Málta és Szlovákia számolt be 186 millió liter bioüzemanyag-tartalom nélkül értékesített benzinről, ami a 2020. évi teljes benzinértékesítés 0,2 %-ának felel meg (az alacsony arány miatt ez nem szerepel a 4. táblázatban).

(18)

Csak Lettország számolt be 638 millió liter bioüzemanyag-tartalom nélkül a téli időszakban értékesített dízelüzemanyagról, ami a 2020. évi teljes dízelüzemanyag-értékesítés 0,3 %-ának felel meg (az alacsony arány miatt ez az arány nem szerepel a 4. táblázatban).