EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.3.25.

SWD(2021) 65 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL – ÖSSZEGZŐ JELENTÉS

amely a következő dokumentumot kíséri

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának

az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervről

{COM(2021) 141 final}

Bevezetés

Ez a szolgálati munkadokumentum összegzi az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervvel kapcsolatos, a kezdeményezés konzultációs stratégiájában meghatározott konzultációs tevékenységek, nevezetesen az ütemtervvel kapcsolatos konzultáció és a nyilvános konzultáció eredményeit és az érdekelt felek további észrevételeit. Ami az utóbbit illeti, az érdekelt feleket többször is felkérték, hogy nyújtsanak be további állásfoglalásokat és dokumentumokat, és ezt közvetlenül is megtették, nem csupán az ütemtervhez vagy a nyilvános konzultációhoz kapcsolódóan.

Az ütemtervvel kapcsolatos konzultációra 2020. szeptember 4. és október 23., a nyilvános konzultációra pedig 2020. szeptember 4. és november 27. között került sor az Európai Bizottság honlapján keresztül, az EU valamennyi hivatalos nyelvén. A konzultációk célja az volt, hogy információkat és visszajelzéseket gyűjtsenek az uniós polgároktól és az érdekelt felektől (közigazgatási szervektől, vállalkozásoktól és vállalkozói szövetségektől, nem kormányzati szervezetektől, kutatási és tudományos intézményektől) a cselekvési terv véglegesítéséhez.

Célzott konzultációs tevékenységekre került sor továbbá az uniós tagállamok ökológiai termelésért felelős illetékes hatóságaival (az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság különböző ülésein); az ökológiai ágazatban uniós szintű tevékenységet folytató üzleti és szakmai szervezetekkel (termelők, kiskereskedelem, feldolgozók); az uniós polgárokkal és fogyasztói szervezetekkel, valamint az ökológiai gazdálkodás terén uniós szinten tevékenykedő civil társadalmi szervezetekkel (pl. a civil párbeszéddel foglalkozó csoport ülésén); továbbá több nem uniós országgal is.

A válaszok áttekintése

Az ütemtervvel kapcsolatos konzultáció során összesen 124 válasz érkezett. A válaszadók között az uniós polgárok voltak a legtöbben, akik az összes válaszadó 33%-át tették ki (41 válasz), őket követték a vállalkozói szövetségek (23% – 28 válasz) és a vállalatok/üzleti szervezetek (19% – 23 válasz). A nem kormányzati szervezetek 16 választ (13%), a közigazgatási szervek 3 választ (2%), a tudományos intézmények/kutatóintézetek és a szakszervezetek 2-2 választ küldtek be (2%), 1 válasz pedig nem uniós polgártól érkezett. A válaszadók fennmaradó 6%-a (8 válasz) „egyéb”-ként azonosította magát.

A nyilvános konzultációra 841 válasz érkezett, amelyek közül az egyik két példányban érkezett be, így végül 840 választ vizsgáltunk meg a konzultáció keretében adott válaszok értékelése során.

1 ábra. A nyilvános konzultáció válaszadóinak száma származási ország szerint

A válaszadók között az uniós polgárok voltak a legtöbben, akik az összes válaszadó 52%-át tették ki (437 válasz), őket követték a vállalatok/ üzleti szervezetek (16% – 133 válasz) és a vállalkozói szövetségek (8% – 69 válasz). A nem kormányzati szervezetek 51 választ nyújtottak be. A tudományos intézmények/kutatóintézetek 36 válasszal az összes válaszadó 4%-át adták, a hatóságok pedig 33 válasszal körülbelül ugyanekkora hányadot tettek ki. A válaszok 1%-a (9 válasz) környezetvédelmi szervezetektől, nem uniós polgároktól (9 válasz) és szakszervezetektől (5 válasz) érkezett. Két fogyasztói szervezet nyújtott be választ. A válaszadók fennmaradó 7%-a (56 válasz) „egyéb”-ként azonosította magát.

Ezenkívül a nyilvános konzultációhoz csatolt 87 dokumentumot, az ütemtervhez csatolt 16 dokumentumot, valamint 7 további beadványt – összesen 110 dokumentumot – részletesebben megvizsgáltunk.

A nyilvános konzultáció zárt és nyitott kérdéseinek eredményei

A válaszadók több mint háromnegyede (78%) elismerte, hogy az EU-ban akadályokba ütközik az ökológiai élelmiszerek nagyobb mértékű termelése és fogyasztása (azon válaszadók összességéről van szó, akik az „Egyáltalán nem értek egyet” vagy az „Nem igazán értek egyet” választ jelölték be, szemben a „Nem látok problémát” lehetőséggel). A válaszadók az alábbi akadályokat tartották a legjelentősebbnek (a „Teljes mértékben egyetértek” és a „Valamennyire egyetértek” válaszok összege alapján): „Elégtelen pénzügyi ösztönzők a termelők számára az ökológiai termelésre való áttéréshez” (76%), „Versenyezni kell más termelési módokkal és/vagy más rendszerekkel” (74%) és „A fogyasztók kevéssé vannak tisztában azzal, miért előnyös az ökológiai termelés az éghajlat és a környezet szempontjából” (73%).

2. ábra. Az ökológiai élelmiszerek nagyobb mértékű termelésének és fogyasztásának akadályai az EU-ban napjainkban

A válaszadók többsége (63%) úgy vélte, hogy az ökológiai élelmiszerek túl drágák a fogyasztók számára, illetve hogy a fogyasztók nem ismerik az uniós címkét (63%), és túl sok olyan bio-élelmiszerrendszer van jelen, amely összetéveszthető az ökológiai termékekkel (59 %). Ami az ökológiai élelmiszerek nagyobb mértékű termelésének és fogyasztásának útjában álló egyéb akadályokat illeti, a válaszadók a hagyományos termékek árát nevezték meg első helyen (43 említés). 12 válaszadó az uniós ökológiai címke iránti bizalom hiányát, 11 válaszadó pedig az ökológiai gazdálkodás egészségügyi és környezeti előnyeire vonatkozó tájékoztatás hiányát is megnevezte akadályozó tényezőként.

A Covid19-válságnak az élelmiszerrendszerre és az ökológiai élelmiszerek termelésére és fogyasztására gyakorolt hatásait illetően válaszadók túlnyomó többsége (85%) úgy vélekedett, hogy „a válság rámutatott arra, hogy milyen nagy mértékben függünk a szezonális ökológiai gazdálkodástól”. A válaszadók többsége (59%) úgy vélte, hogy a válság „megerősítette az ökológiai gazdálkodást és annak szerepét az uniós élelmiszerellátásban”. A válaszadók 53%-a szerint a válság „felgyorsította az élelmiszerfogyasztásban az ökológiai gazdálkodás szerepét növelő strukturális változásokat”. A válaszadók 51%-a úgy véli, hogy az ökológiai termékek iránti nagyobb kereslet a Covid19-válság után is fennmarad.

3 ábra. Az ökológiai termékek előállításának ösztönző fontos intézkedések

Általában véve nagy (57 és 91% közötti) egyetértés övezte azt a kilenc intézkedést, melyeket a Bizottság az uniós ökológiai termelési ágazat fejlesztése érdekében javasolt. A válaszadók nagy többsége (91%) egyetértett abban, hogy az ökológiai gazdálkodás környezeti és éghajlati előnyeit jobban kell tudatosítani. Az alábbi négy intézkedés tekintetében 80% fölött volt a támogatás aránya: i. az egészséges étrendet népszerűsítő iskolai programok (83%); ii. az ökológiai termékek arányának növelése a közszférabeli és magánszférabeli munkahelyeken és ezek étkezdéiben (83%); iii. az ökológiai termékek láthatóságának és választékának növelése a kiskereskedelmi üzletekben (83%); és iv. az ökológiai termékek arányának növelése a közbeszerzésekben (81%). A válaszadók több mint háromnegyede támogatta az alábbi két népszerűsítő intézkedést: az uniós ökológiai logóval kapcsolatos tájékoztató kampányok (78%), valamint az ökológiai mezőgazdasági termékeket népszerűsítő kampányok (77%). A válaszadók 76%-a szerint javítani kell az ökológiai termékek árversenyképességét. Végezetül a válaszadók 57%-a jelezte, hogy az uniós ökológiai logót nem ismerik fel elegen. Az uniós ökológiai termelési ágazat fejlesztéséhez szükséges egyéb intézkedések között a válaszadók első helyen a fogyasztók jobb tájékoztatását említették (47 említés), különösen az ökológiai gazdálkodás egészségügyi és társadalmi előnyeivel kapcsolatban (12, illetve 9 említés). Szintén sokan (37-en) említették azt az intézkedést, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat a hagyományos mezőgazdaság valódi költségeiről (figyelembe véve az externáliákat), és 27-en említették, hogy a közbeszerzés növelheti az ökológiai termékek iránti keresletet.

Nagy (70 és 92% közötti) egyetértés övezte azt a hét intézkedést is, melyeket a Bizottság az uniós ökológiai termelési ágazat iránti fogyasztói bizalom erősítése érdekében javasolt. A válaszadók túlnyomó többsége (91%) egyetértett azzal, hogy az ökológiai gazdálkodókra vonatkozóan átlátható és a fogyasztók számára hozzáférhető tájékoztatásra van szükség, valamint intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a fogyasztók egyértelműen meg tudják különböztetni az uniós ökológiai logót a többi környezetbarát/minőségi termékeket jelölő címkétől. A válaszadók 88%-a szerint egyszerűbbé kellene tenni az ökológiai termékek eredetének visszakövetését, 84%-uk szerint pedig erőteljesebben fel kell lépni az ökológiai ágazatbeli csalásokkal szemben. 86% úgy véli, hogy alaposabban fel kellene tárni a fogyasztói bizalom gyengeségének okait. Végezetül a válaszadók úgy látták, hogy az ökológiai termelés szabályainak betartását a közigazgatási szerveknek szigorúbban kellene ellenőrizniük (77%), és az ökológiai termékek hatékonyabb visszakövetése érdekében jobban kellene támaszkodni az információtechnológiai eszközökre (70%). Azzal kapcsolatban, hogy milyen egyéb intézkedésekkel lehetne növelni az uniós ökológiai termelési ágazat iránti fogyasztói bizalmat, a válaszadók az átláthatóság növelését és a csalás elleni erőteljesebb (különösen a harmadik országokban történő) fellépést tartották a legfontosabb intézkedéseknek (35 említés). Megemlítették továbbá a fogyasztók tájékoztatását (23) és az uniós ökológiai címke helyi/eredetjelölő címkével való kombinálását is (18). A válaszadók megosztottabbak voltak a tekintetben, hogy szükség van-e több ellenőrzésre: 21-en említették, hogy az eddigi ellenőrzések elegendőek, 10-en viszont úgy látták, hogy szigorítani kell őket.

Az előző kérdéshez hasonlóan itt is a válaszadók túlnyomó többsége (74–91%) támogatta az ökológiai termékek előállítását ösztönző intézkedéseket. A válaszadók legnagyobb része egyetértett azzal, hogy a hagyományos gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átállás ösztönzése érdekében fontos megfelelő képzést és tanácsadást biztosítani (91%), és szükséges a helyi és kisüzemi feldolgozás fejlesztése, valamint a rövid ellátási láncok előmozdítása (90%). A válaszadók elismerték, hogy az ökológiai termelőknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy jobban tudjanak szerveződni (pl. termelői szervezetekbe) és ezáltal javítani tudjanak az alkupozíciójukon a beszállítói láncban (88%). Javítani kell továbbá az ökológiai termékek piacán bekövetkező fejleményekkel kapcsolatos adat- és információszolgáltatást, hogy a termelők könnyebben tudjanak döntéseket hozni (87%). A válaszadók azzal is egyetértettek, hogy az ökológiai termelést pénzügyi támogatásban kell részesíteni, többek között a közös agrárpolitika keretein belül.

Az ökológiai állattenyésztési ágazattal kapcsolatban a válaszadók egyetértettek abban, hogy „a termelőket segíteni kell abban, hogy megtalálják a megfelelő ökológiai takarmányt” (86%), és hogy „több kutatásra van szükség az ökológiai takarmány szempontjából megfelelő takarmányozási módszerekkel és az alternatív takarmány-összetevőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatok azonosítása és kidolgozása érdekében” (82%). Hasonló szintű egyetértés alakult ki azzal a véleménnyel kapcsolatban, hogy „az ökológiai állattenyésztésnek külön támogatásban kell részesülnie” (82%), és hogy „az akvakultúrát támogatni kell, hogy több ismeretet szerezzünk a tenyésztési és takarmányozási módszerekről, többek között kutatás révén” (78 %).

Az ökológiai termelés fő környezeti előnyei között a válaszadók az ökológiai termelés biológiai sokféleségre, valamint a talaj- és vízminőség védelmére gyakorolt kedvező hatását említették (92, 88, illetve 84%). A válaszadók 83%-a szerint az ökológiai termelés előmozdítja a körforgásos gazdaságot, 80%-uk szerint pedig biztosítja az energia és a természeti erőforrások felelős felhasználását. 78% úgy látja, hogy az ökológiai termelés előmozdítja a karbonsemlegességet, lehetővé teszi a változó éghajlathoz való alkalmazkodást, és hozzájárul a légszennyezés csökkentéséhez.

A válaszadók több mint kétharmada határozottan egyetértett azzal az állítással, hogy elő kell mozdítani a víz fenntartható használatát az ökológiai gazdálkodásban, valamint a műanyag csomagolóanyagok lecserélését. A kutatásba és az innovációba, valamint az ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemek hálózatainak fenntartásába való beruházások növelését a válaszadók egyenlő mértékben támogatták. A válaszadók jelentősen kisebb hányada (38%) értett egyet határozottan azzal a javaslattal, hogy fokozatosan szüntessék meg a vitatott inputanyagok, például a réz használatát. Meg kell jegyezni azonban, hogy e javaslattal elsősorban a magukat polgárként vagy tudományos intézményként/kutatóintézetként azonosító válaszadók értettek egyet határozottan.

Egyetértés volt azzal kapcsolatban, hogy „az ökológiai ágazat fejlődéséhez egyaránt szükség van uniós és tagállami támogatásra, valamint magánkezdeményezésekre is”. A válaszadók több mint 70%-a határozottan egyetértett ezzel a kijelentéssel, és további 23% értett egyet legalább valamelyest. Ezen logikát követve a válaszadók 84%-a határozottan nem értett egyet (63%) vagy nem igazán értett egyet (21%) azzal az elképzeléssel, hogy az ökológiai ágazat fejlődését kizárólag a piaci viszonyoktól tegyék függővé. A válaszadási minták azt mutatják, hogy a válaszadók több mint fele (59%) szerint elsősorban a nemzeti hatóságok felelősek az ökológiai termelés előmozdításáért. Azzal kapcsolatban, hogy az ökológiai élelmiszerek termelését és fogyasztását milyen további intézkedésekkel lehetne előmozdítani, a válaszadók azt javasolták, hogy a hagyományos és az ökológiai termékek költségeinek egyensúlyát változtassák meg (36 említés), növeljék a mezőgazdasági termelők jövedelmét és javítsák munkakörülményeiket (29 említés), valamint megállapították, hogy kutatásra van szükség az innováció előmozdítása érdekében (23 említés).

4 ábra. Az ökológiai termelési ágazat fejlesztése: közpénzből nyújtott támogatással vagy magánkezdeményezés keretében?

A válaszadók fontosnak tartották azt is, hogy a mezőgazdasági termelők piacra jutási támogatásban részesüljenek az ökológiai ágazat támogatásának jegyében (15), a gazdaságokban növekedjen a biológiai sokféleség (13), a mezőgazdasági termelők kapjanak további támogatást az átállás alatt (11) és végezzenek kutatásokat az ökológiai mezőgazdaság hatásaira vonatkozóan (11).

Végezetül a válaszadók további intézkedéseket említettek meg az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos oktatással (9), a kisüzemi gazdálkodás támogatásával (8) és a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások fejlesztésével (5) kapcsolatban, és aggályaiknak adtak hangot a kiskereskedők befolyását illetően (6).

A javasolt témákra és intézkedésekre vonatkozó nyilvános konzultáció zárt/nyitott kérdéseire adott válaszok és a benyújtott állásfoglalások együttes elemzése

A nyilvános konzultáció keretében beérkezett kvantitatív és kvalitatív hozzászólások a cselekvési terv témáinak mindegyikét támogatták valamilyen mértékben:

·Mind a 15 téma erőteljes támogatást vagy támogatást kapott a kvantitatív válaszokban. A többi témához képest némileg kevesebb támogatást kapott az 1.1. téma („Az uniós logó előmozdítása”); az 1.4. téma („Az élelmiszercsalás megelőzése és az ellenőrzések fokozása”); a 2.3. téma („Az élelmiszerlánc szervezésének támogatása”); és a 3.3. téma („A vitatott inputanyagok alternatíváival kapcsolatos kutatás finanszírozása”).

·A kvalitatív hozzászólásokban 4 témát említettek meg különösen gyakran (több mint 30 állásfoglalásban és nyitott kérdésre adott válaszban) mint olyan kérdést, mellyel a cselekvési tervnek foglalkoznia kellene: az 1.1. témát („Az uniós logó előmozdítása”); az 1.2. témát („Az ökológiai ételeket kínáló étkezdék népszerűsítése és a zöld közbeszerzés alkalmazásának fokozása”); a 2.1. témát („Az átalakítás, a beruházások és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése”); és a 2.3. témát („Az élelmiszerlánc szervezésének támogatása”)’.

·Néhány kvalitatív hozzászólás (15–29 állásfoglalás és a nyitott kérdésekre adott válaszok) az alábbi témákat is kiemelte: 1.5. („A nyomonkövethetőség javítása”); 2.4. („A helyi és kisüzemi feldolgozás megerősítése és a rövid kereskedelmi folyamatok előmozdítása”); 3.1. („A genetikai biológiai sokféleség növelése”); és 3.2. („A szénlábnyom csökkentése”).

Ami a cselekvési terv különböző intézkedéseit illeti:

·A 22 intézkedés (41 alintézkedés) közül a legtöbb erőteljes támogatást vagy támogatást kapott a kvantitatív válaszokban. Három intézkedés esetében nem állt rendelkezésre kvantitatív információ. A kvalitatív válaszokban a 41 alintézkedésre eltérő mértékben hivatkoztak.

·Az összes intézkedés általános támogatottsága a 3. tengely esetében volt a legerősebb. Az 1. tengely alintézkedéseinek valamivel több mint fele kapott erőteljes támogatást a kvantitatív válaszokban. A 2. tengely legtöbb alintézkedését erőteljesen támogatták.

·Két fellépés esetében nem kaptunk információkat a kvantitatív hozzászólásokból: a 13. intézkedés („felhívni a figyelmet a csoportos tanúsításra és jobb tájékoztatást nyújtani róla”); és 15. intézkedés („olyan intézkedések kidolgozása az ökológiai gazdálkodás terén, amelyek figyelembe veszik a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és egyes társadalmi kérdéseket is”) esetében. Mindkét intézkedésnek voltak azonban olyan aspektusai, melyeket a hozzászólók megemlítettek az állásfoglalásaikban.

·A kvalitatív hozzászólásoknál nagyobb volt a szórás a 41 alintézkedésre való hivatkozás tekintetében. Két alintézkedéshez sok kvalitatív hozzászólás érkezett (22–33 állásfoglalás és nyitott kérdésre adott válasz): a 2a. alintézkedéshez („megnövelt költségvetés biztosítása a mezőgazdasági promóciós politikához, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét az ökológiai termékekre és ösztönözzék az azok iránti keresletet”) és a 9b. alintézkedéshez („az új KAP lehető legjobb felhasználása támogatási célra”).

·Négy további (al)intézkedésre is hivatkoztak egyes hozzászólásokban (12–22 állásfoglalásban és nyitott kérdésre adott válaszokban): az 1c. („azon fő események meghatározása, ahol tájékozódni lehet az ökológiai termékekről”); a 9a. („a tagállamok körülményeinek és szükségleteinek értékelése”); a 15. („olyan intézkedések kidolgozása az ökológiai gazdálkodás terén, amelyek figyelembe veszik a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és egyes társadalmi kérdéseket is”); és a 20. intézkedésre („A vitatott inputanyagok alternatíváival kapcsolatos kutatás finanszírozása”). A fennmaradó 35 (al)intézkedést csak kevés hozzájárulásban említették (legfeljebb 11 állásfoglalásban és nyitott kérdésre adott válaszokban) vagy egyáltalán nem említették.

A kvalitatív válaszok további előírásokat fogalmaztak meg az ökológiai cselekvési tervben javasolt intézkedésekhez kapcsolódóan. A válaszadók új intézkedés- és alintézkedés-javaslatokkal is előálltak. Továbbá arra vonatkozóan is tettek javaslatot, hogy a különböző intézkedéseket és alintézkedéseket konkrétan hogyan kellene végrehajtani.

A hozzászólók eltérő véleményeket fogalmaztak meg a kiskereskedőknek az ökológiai értékláncban betöltött szerepéről. Az ökológiai termékek iránti növekvő kereslettel és azok növekvő fogyasztásával kapcsolatban a hozzászólók úgy vélték, hogy biztosítani kell az ökológiai termékek megfizethetőségét a fogyasztók számára, miközben biztosítani kell a termelők számára a jövedelmezőséget; valamint biztosítani kell, hogy a (minőségi) ökológiai termékek helyben is elérhetőek legyenek. A hozzászólók megemlítettek továbbá az ökológiai forgalmazási hálózat struktúrájával és az árversennyel kapcsolatos intézkedéseket, és olyan intézkedéseket szorgalmaztak, melyekkel elkerülhető, hogy a független kiskereskedők hátrányos helyzetbe kerüljenek. A tanúsítással kapcsolatban megjegyezték, hogy közvetve akadályozza az ökológiai élelmiszerek forgalmazását.

A hozzászólóknak körülbelül egynegyede általános aggályokat fogalmazott meg az ökológiai cselekvési terv tervezetének egyes aspektusaival kapcsolatban. Ezek közé tartoznak a stratégiák, a célértékek és mindezek nyomon követése, az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos szabályozási keret (pl. következetlenségek, egyes termékek kizárása), egymásnak ellentmondó vélemények az ökológiai gazdálkodásnak a globális fenntarthatósági kérdésekkel való kapcsolatáról, az általános szakpolitikai megközelítéssel kapcsolatos kérdések, valamint a fogyasztók és a kereslet.