A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezményt (a továbbiakban: az 1980. évi Hágai Egyezmény) eddig az összes uniós tagállammal együtt 101 ország erősítette meg. Az egyezmény a status quót kívánja helyreállítani a jogellenesen elvitt vagy visszatartott gyermekek mihamarabbi visszajuttatása révén, a Szerződő Felek által kijelölt központi hatóságok közötti együttműködési rendszer keretében.

Mivel a gyermek jogellenes elvitelének megelőzése a gyermekek jogainak előmozdítását célzó uniós politika fontos része, az Európai Unió nemzetközi szinten tevékenyen fellép az 1980. évi Hágai Egyezmény alkalmazásának javítása érdekében, és a harmadik államokat az egyezményhez való csatlakozásra ösztönzi.

Tunézia 2017. július 10-én letétbe helyezte az 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásáról szóló okiratot. Az egyezmény 2017. október 1-jén lépett hatályba Tunéziában.

Az 1980. évi Hágai Egyezmény 38. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az egyezmény a csatlakozó ország és azon Szerződő Államok között alkalmazandó, amelyek nyilatkozatot tettek a csatlakozás elfogadásáról.

A Bizottság kezdeményezésére konzultáltak az Európai Unió Bíróságával, amely megerősítette, hogy valamely harmadik állam 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadása az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az Európai Unió Bírósága 2014. október 14-i 1/13. sz. véleményében kimondta, hogy az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik annak elfogadása, hogy valamely harmadik állam csatlakozzon a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez.

A Bíróság nyomatékosította, hogy – a tagállamok közötti változó geometriát elkerülendő – a kérdést uniós szinten egységesen kell kezelni.

Mivel a gyermekek jogellenes külföldre vitelének kérdése az Európai Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartozik, Tunézia csatlakozásának elfogadásáról uniós szinten, tanácsi határozat útján kell dönteni. Az európai uniós tagállamoknak ezért az Európai Unió érdekében nyilatkozatot kell letétbe helyezniük Tunézia csatlakozásának elfogadásáról.

Az európai uniós tagállamok általi elfogadás nyomán az 1980. évi Hágai Egyezmény Tunézia és – Dánia kivételével – valamennyi uniós tagállam között alkalmazandóvá válna.

Ami a gyermekek szülő általi jogellenes elvitelét illeti, az 1980. évi Hágai Egyezmény a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés sarokkövének számító, Brüsszel IIa. rendelet néven ismert 2201/2003/EK tanácsi rendelet nemzetközi megfelelője.

A rendelet egyik fő célkitűzése az, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamba történő gyors visszavitelét biztosító eljárások megállapításával elrettentsen a gyermekek tagállamok közötti jogellenes külföldre vitelétől. E célból a Brüsszel IIa. rendelet 11. cikke magában foglalja az 1980. évi Hágai Egyezményben megállapított eljárást, és kiegészíti azt bizonyos vonatkozások egyértelműsítése révén, különös tekintettel a kiskorú meghallgatására, a határozat meghozatalának a visszavitel iránti kérelem benyújtásától számított időtartamára és a gyermek visszavitele elutasításának indokaira. A rendelet emellett rendelkezéseket vezet be a különböző tagállamokban hozott, egymással ütköző visszavitelt elrendelő vagy a visszavitel elrendelését megtagadó határozatokra vonatkozóan.

Nemzetközi szinten az Európai Unió támogatja harmadik országok csatlakozását az 1980. évi Hágai Egyezményhez, hogy tagállamai közös jogi keretre támaszkodhassanak a gyermekek jogellenes külföldre vitelét érintő esetekben.

2015 júniusa és 2019 februárja között 18 tanácsi határozatot hoztak annak érdekében, hogy elfogadják 26 harmadik ország (Marokkó, Szingapúr, az Oroszországi Föderáció, Albánia, Andorra, a Seychelle-szigetek, Örményország, a Koreai Köztársaság, Kazahsztán, Peru, Grúzia, Dél-Afrika, Chile, Izland, a Bahamai Közösség, Panama, Uruguay, Kolumbia, El Salvador és San Marino, a Dominikai Köztársaság, Belarusz, Üzbegisztán, Honduras, Ecuador és Ukrajna) csatlakozását a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló 1980. évi Hágai Egyezményhez 1 .

A mostani javaslat egyértelműen kapcsolódik az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében foglalt, a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó általános célkitűzéssel. Az 1980. évi Hágai Egyezmény célja, hogy védelmezze a gyermekeket a szülő általi jogellenes elvitel káros hatásaitól, valamint biztosítsa, hogy a gyermek kapcsolatot tarthasson mindkét szülővel, például a láthatási jogok hatékony gyakorlásának biztosítása révén.

Ugyancsak említésre méltó, hogy a javaslat a közvetítés határon átnyúló családi viták rendezésében történő alkalmazásának előmozdításához is kapcsolódik. A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló irányelv 2 a családjogra is vonatkozik a jog érvényesülésén alapuló közös európai térségen belül. Az 1980. évi Hágai Egyezmény a családi viták békés rendezését is szorgalmazza. Az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által kiadott, bevált gyakorlatokról szóló útmutatók egyikének témája a közvetítés igénybevétele az egyezmény alkalmazási körébe tartozó, gyermekeket érintő nemzetközi családi viták rendezésében. Az Európai Bizottság kezdeményezésére ezt az útmutatót angolon és francián kívül az összes uniós nyelvre, valamint arabra is lefordították, hogy megkönnyítsék a párbeszédet azokkal az államokkal, amelyek még nem erősítették meg az egyezményt, illetve nem csatlakoztak ahhoz, továbbá hogy konkrét megoldásokat találjanak a gyermekek jogellenes külföldre viteléből fakadó problémákra 3 .

Az EU a regionális szintű együttműködést is előmozdította, különösen a családjog területén azáltal, hogy az EuroMed Justice projekt keretében több tevékenységet finanszírozott. A projekt „határokon átnyúló családi konfliktusok megoldása” elnevezésű komponense különös figyelmet fordított a vegyes házasságokra, előtérbe helyezve a felügyeleti és a láthatási joggal kapcsolatos konfliktusok megoldását közvetítés és a láthatási jog gyakorlásának megkönnyítése révén (például békéltető bizottságokon és kapcsolattartó központokon keresztül). Tunézia – más földközi-tengeri országokkal együtt – a projekt kedvezményezettje volt a különböző projektidőszakokban.

Az 1980. évi Hágai Egyezmény 38. cikke értelmében „[a] csatlakozás csak a csatlakozó Államnak azon Szerződő Államokkal való viszonylatában lesz érvényes, amelyek kinyilvánították, hogy elfogadják a csatlakozást”. Tekintettel arra, hogy a határozat egy csatlakozó állam 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának a tagállamok általi, az Unió érdekében történő kifejezett elfogadására vonatkozik, az alkalmazandó jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (6) bekezdése. Az anyagi jogalap az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése, ezért a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz.

Írországra nézve a 2201/2003/EK rendelet kötelező, ezért Írország részt vesz e határozat elfogadásában és alkalmazásában.

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

E javaslatot az ugyanebben a kérdésben már elfogadott tanácsi határozatok szerint szövegezték meg, és nem haladja meg az arra vonatkozó célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket, hogy a gyermekek jogellenes külföldre vitelének tárgyában következetes uniós fellépés valósuljon meg annak biztosítása révén, hogy az európai uniós tagállamok meghatározott időkereten belül elfogadják Tunézia csatlakozását az 1980. évi Hágai Egyezményhez.

A Bizottság konzultált az európai uniós tagállamokkal a Tunézia 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadása iránti hajlandóságukról, és túlnyomó többségük kedvező véleményt adott.

A 2019. július 2-i szakértői találkozó keretében tartott megbeszélések tanúsága szerint a tagállamoknak – egy kivételtől eltekintve – nincs ellenvetésük azzal kapcsolatban, hogy elfogadják Tunézia csatlakozását az 1980. évi Hágai Egyezményhez.

A Bizottság bízik abban, hogy a Tanács polgári jogi munkacsoportjában folytatott további szakmai megbeszélések eredményeként létrejön a tanácsi határozat elfogadásához szükséges egyhangúság.

A 2019. július 2-i szakértői találkozó előkészítése és nyomon követése során a Bizottság szoros kapcsolatban állt a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciával, a tunéziai uniós küldöttséggel és az Igazságügyi Minisztérium főtanácsnokával, aki a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés felelőse, és egyben a központi hatóság kijelölt kapcsolattartója.

A 2015 és 2019 között már elfogadott, több harmadik államnak az 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásáról szóló 18 tanácsi határozathoz hasonlóan – a jogalkotási aktus jellegére való tekintettel – nem készült külön hatásvizsgálat. Mindazonáltal a 2019. július 2-i szakértői találkozón, amelyen valamennyi uniós tagállam képviseltette magát, megvizsgálták az egyezmény Tunézia általi végrehajtásának szintjét. A találkozót követően a Bizottság szorosan figyelemmel kísérte a Tunéziában bekövetkezett további fejleményeket.

A tunéziai hatóságok eleinte úgy vélték, hogy az 1980. évi Hágai Egyezmény alkalmazásához nincs feltétlenül szükség végrehajtási jogszabályokra, mivel a tunéziai igazságszolgáltatási rendszerben a nemzetközi egyezmények közvetlenül alkalmazandók. A többek között az EuroMed Justice projekt és az IRZ (Deutsche Stiftung für Internationale Rechtliche Zusammenarbeit – a nemzetközi jogi együttműködés német alapítványa) keretében végrehajtott számos képzési tevékenység és szeminárium azonban arra engedett következtetni, hogy a tisztviselők és bírák véleménye szerint a jelenleg hatályos nemzeti jogszabályok nem elegendőek a Hágai Egyezmény követelményeinek teljesítéséhez.

Különösen a szülő általi jogellenes elvitelt követően a gyermek szokásos tartózkodási helyre történő visszavitelére irányuló eljárást kell egyértelműen belefoglalni a tunéziai jogrendszerbe. E célból a tunéziai Igazságügyi Minisztériumon belül bizottságot hoztak létre, amelynek feladata a kormány elé terjesztendő végrehajtási törvény előkészítése volt. Ezt követően a törvényt a parlamentnek kell elfogadnia.

Az UNICEF (Bureau Soutien Système Justice des Enfants) támogatni fogja az Igazságügyi Minisztérium új « Justice pour les enfants » elnevezésű osztályát, amelynek feladata a joganyag felülvizsgálata és a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezményekkel összhangban álló szakpolitikai intézkedések kidolgozása, valamint a jogi szakemberek képzését. A Bureau Soutien Système Justice des Enfants és a l’Ecole Nationale de la Magistrature közösen külön képzést szervez azon bírák számára, akiknek alkalmazniuk kell majd az egyezményt.

Bár nyilvánvaló, hogy Tunéziának még van mit tennie a megfelelő végrehajtási jogszabályok bevezetése terén, egyes tagállamok (például Franciaország) mégis pozitív tapasztalatokat szerzett a meglévő jogi keret teljességét illetően. A tunéziai hatóságok nagyon fontosnak tartják az uniós tagállamokkal fennálló szerződéses kapcsolatok tiszteletben tartását, és e tekintetben hivatkoztak a Franciaországgal, Belgiummal, Svédországgal és Norvégiával már fennálló kétoldalú megállapodásokra (úgynevezett vegyes bizottságok). Az 1980. évi Hágai Egyezmény által megtestesített, valamennyi uniós tagállammal közös jogi keret elősegítené a határokon átnyúló ügyek kezelését és megoldását, már a végrehajtási jogszabályok elfogadását megelőző időszakban is.

Tunézia kifejezte azt a kívánságát is, hogy az uniós tagállamokban további képzési tevékenységekre kerüljön sor, lehetőleg francia nyelven. A francia központi hatóság 2018 novemberében már tartott egy ilyen szemináriumot.

Tunézia 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozását 11 szerződő fél fogadta el, köztük Svájc is.

A javasolt megállapodásnak nincsenek költségvetési vonzatai.

Mivel a javaslat csupán az európai uniós tagállamoknak a Tunézia 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadására való felhatalmazását érinti, végrehajtásának figyelemmel kísérése arra korlátozódik, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a nyilatkozat szövegét, valamint az annak letétbe helyezésére és a Bizottság letétbe helyezésről való tájékoztatására vonatkozóan a Tanácsi határozatban megállapított időkeretet.