This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52021DC0222
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL Assessment on the application of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland to accede to the 2007 Lugano Convention
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által a 2007. évi Luganói Egyezményhez való csatlakozás iránt benyújtott kérelem értékeléséről
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által a 2007. évi Luganói Egyezményhez való csatlakozás iránt benyújtott kérelem értékeléséről
COM/2021/222 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.5.4.
COM(2021) 222 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK EMPTY
a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által a 2007. évi Luganói Egyezményhez való csatlakozás iránt benyújtott kérelem értékeléséről
1.BEVEZETÉS
1.1. A Luganói Egyezmény
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2007. évi egyezményt (a továbbiakban: Luganói Egyezmény) 1 az Európai Unió, Dánia (saját jogon) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás négy tagja közül három (Svájc, Norvégia és Izland, a továbbiakban: az EFTA-államok) kötötte meg 2 .
Az Unión belül a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását az 1215/2012/EU rendelet (az átdolgozott Brüsszel Ia. rendelet) szabályozza. A Luganói Egyezmény az e területre vonatkozó uniós jog korábbi állapotát (44/2001/EK tanácsi rendelet) tükrözi.
A Luganói Egyezmény kettős tárgyú egyezmény, szabályozza mind a nemzetközi joghatóságot (azaz azt a kérdést, hogy egy adott bíróság határokon átnyúló ügyben rendelkezik-e joghatósággal), mind a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott külföldi határozatok elismerését és végrehajtását.
Az egyezmény nyitva áll a jövőbeli EFTA-tagok, valamint egyes Európán kívüli területeik vonatkozásában az uniós tagállamok számára. A Luganói Egyezmény 70–72. cikke értelmében bármely más államnak az Egyezményhez való csatlakozása a letéteményeshez benyújtott kérelem alapján történhet, amelyet a letéteményes továbbít a Szerződő Felek részére. A Szerződő Felek arra törekszenek, hogy a letéteményes általi felkérést követően legkésőbb egy évvel megadják a beleegyezésüket 3 . A letéteményes csak akkor kéri fel csatlakozásra az érintett államot, ha megszerezte a Szerződő Felek egyhangú beleegyezését. A csatlakozási okmány letétbe helyezését követően még van egy határidő, amelyen belül a Szerződő Felek kifogást emelhetnek. Az Egyezmény csak a csatlakozó állam és azon Szerződő Felek között lép hatályba, amelyek a csatlakozási okmány letétbe helyezését követő harmadik hónap első napjáig nem emeltek kifogást.
Az Európai Unió kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik a 2007. évi Luganói Egyezmény megkötésére és ezáltal arra, hogy jóváhagyja egy új részes fél csatlakozását és kifogást emeljen az Egyezménynek az Unió és az új részes fél közötti hatálybalépésével szemben.
1.2. Az Egyesült Királyság csatlakozási kérelme
A Luganói Egyezmény 2020. január 31-ig – uniós tagságából kifolyólag – alkalmazandó volt Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára (a továbbiakban: az Egyesült Királyság). Az EU értesítette a Luganói Egyezmény többi részes felét arról, hogy a 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszakban – az Egyesült Királyságot tagállamként kell kezelni azon nemzetközi megállapodások alkalmazása szempontjából, amelyeknek az Unió részes fele. A Luganói Egyezmény ilyen megállapodás 4 .
2020. április 8-án az Egyesült Királyság kérelmezte, hogy saját jogán csatlakozhasson a 2007. évi Luganói Egyezményhez. A csatlakozási kérelmet benyújtotta a Luganói Egyezmény letéteményeséhez 5 . Az Egyesült Királyság javasolta az Egyezmény alkalmazásának Gibraltárra való kiterjesztését 6 .
A letéteményes 2020. április 14-i levelében hivatalosan továbbította a kérelmet és a kapcsolódó információkat a Luganói Szerződés Szerződő Feleinek, köztük az Európai Uniónak, amelyet az Európai Bizottság képvisel.
2.A BIZOTTSÁG ELEMZÉSE
Tekintettel a Luganói Egyezmény jellegére (lásd alább a 2.1. szakaszt) és a harmadik országokkal folytatott igazságügyi együttműködés meglévő keretére (lásd alább a 2.2. szakaszt), a Bizottság megítélése szerint helyénvaló, hogy az EU ne adja beleegyezését az Egyesült Királyság Luganói Egyezményhez való csatlakozásához.
2.1. A Luganói egyezmény jellege
A Luganói Egyezmény tulajdonképpen az EU nemzetközi joghatóságra vonatkozó szabályait, illetve a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerésének szinte automatikus rendszerét képezi le 7 az EFTA-államok viszonylatában. Ily módon kiterjeszti a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó uniós keret előnyeit ezekre az országokra, illetve ezen országok viszonylatában az uniós tagállamokra. Következésképpen nagymértékben megkönnyíti azt, hogy az EFTA-államokban hozott határozatok az EU által a polgári és kereskedelmi ügyek területén létrehozott igazságügyi térség részévé váljanak, és fordítva.
A Luganói Egyezmény a közös igazságügyi térség alapvető eleme, és olyan, azt kiegészítő intézkedés, amely elválaszthatatlan az EU-nak az EFTA/EGT-országokkal fenntartott gazdasági kapcsolataitól. Norvégia és Izland esetében e kapcsolatok alapja az EGT-megállapodás 8 , amely biztosítja az uniós tagállamok és az EFTA/EGT-államok 9 együttes belső piaci részvételét a belső piacon. Svájc gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait az EU-val kétoldalú megállapodások szabályozzák, amelyekben Svájc kötelezettséget vállalt arra, hogy átveszi az uniós jogszabályok bizonyos elemeit, cserébe az EU egységes piacának egy részéhez való hozzáférésért. A jelenlegi Szerződő Felek mindegyikének tagságára ez jellemző. Ezek az országok részt vesznek az EU belső piacán – legalább részben –, amely az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását jelenti.
Tehát a Luganói Egyezmény az EU és azon harmadik országok közötti kapcsolatokat támogatja, amelyeket különösen szoros szabályozási integráció fűz az EU-hoz, többek között jogszabályaiknak az uniós vívmányokkal való (részleges) összehangolása révén. Bár az Egyezmény letéteményese – a Szerződő Felek egyhangú beleegyezésével (lásd fent) – elvben „bármely más állam” számára felkínálhatja a csatlakozás lehetőségét, az Egyezmény általában véve nem a megfelelő általános keret a harmadik országokkal folytatott igazságügyi együttműködéshez. Az Egyezménynek nem célja, hogy bármely harmadik ország csatlakozhasson hozzá, amint az abból is kitűnik, hogy 1988 (az első Luganói Egyezmény elfogadása) óta mindössze Lengyelország csatlakozott harmadik országként az Egyezményhez, de ez Lengyelország uniós csatlakozási folyamatának részeként történt. Az Egyezményben részes EFTA/EGT-országokon kívül annak egyetlen más harmadik ország sem részes fele. Az Egyesült Királyság 2021. január 1. óta harmadik ország, „közönséges” szabadkereskedelmi megállapodással, amely megkönnyíti a kereskedelmet, de egyet sem tartalmaz a belső piac alapvető szabadságai és politikái közül. Az Egyezmény a Szerződő Felek közötti magas szintű kölcsönös bizalomra épül, és olyan lényegi eleme a közös igazságszolgáltatási térségnek, amely megfelel a négy szabadság érvényesülésén alapuló gazdasági kapcsolatrendszer kiterjedtségének.
2.2. Az EU harmadik országokkal folytatott polgári igazságügyi együttműködésének nemzetközi kerete
Az EU megközelítése hosszú ideje az, hogy a polgári ügyekben harmadik országokkal folytatott igazságügyi együttműködés megfelelő keretét a többoldalú Hágai Egyezmények biztosítják, azaz a joghatósági megállapodásokról szóló 2005. évi Hágai Egyezmény 10 és a külföldi bírósági határozatokról szóló 2019. évi Hágai Egyezmény 11 . Az EU 2014-ben csatlakozott 12 a joghatósági megállapodásokról szóló 2005. évi egyezményhez. A joghatósági megállapodásokról szóló 2005. évi Hágai Egyezmény szintén kettős tárgyú egyezmény, de csak akkor alkalmazandó, ha a felek szerződésben kikötik valamely polgári és kereskedelmi ügyekben eljáró bíróság kizárólagos joghatóságát. A külföldi bírósági határozatokról szóló 2019. évi Hágai Egyezmény tárgya csak a határozatok elismerése és végrehajtása, közvetlenül a bíróságok joghatóságát nem szabályozza.
E megközelítéssel összhangban az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló 2019. október 17-i politikai nyilatkozat a Hágai Egyezmények keretére utal 13 ; azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Királyság csatlakozzon a Luganói Egyezményhez, sem a politikai nyilatkozat, sem az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló más közös dokumentum nem említi. Ugyancsak nem említi ezt a lehetőséget az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, 2020. december 24-én elfogadott kereskedelmi és együttműködési megállapodás, amelyet a felek 2021. január 1. óta ideiglenesen alkalmaznak 14 .
Az átmeneti időszak lejárta előtt a joghatósági megállapodásokról szóló 2005. évi Hágai Egyezmény az Egyesült Királyságra annak uniós tagsága, azt követően pedig a kilépésről rendelkező megállapodásban előírt átmeneti időszak alapján volt alkalmazandó. 2021. január 1. óta az Egyesült Királyság saját jogán
15
részes fele ennek az egyezménynek
16
. Így az annak hatálya alá tartozó kérdéseket illetően ez az egyezmény szabályozza az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokat. A Bizottság a tervek szerint a közeljövőben javaslatot terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy az EU csatlakozzon a külföldi bírósági határozatokról szóló 2019. évi Hágai Egyezményhez. Amennyiben az Egyesült Királyság csatlakozik ehhez az egyezményhez, ez szabályozná az EU-val folytatandó jövőbeli igazságügyi együttműködését.
3.KÖVETKEZTETÉS
A fentiekre tekintettel a Bizottság megítélése szerint helyénvaló, hogy az Európai Unió ne adja beleegyezését az Egyesült Királyságnak a 2007. évi Luganói Egyezményhez való csatlakozásához. Az Európai Unió számára a Luganói Egyezmény a belső piacot egészíti ki, és az EU–EFTA/EGT viszonylatban releváns. Az összes többi harmadik országgal kapcsolatban az Európai Unió következetes politikája az, hogy a többoldalú Hágai Egyezmények keretében folytatott együttműködést támogatja. Az Egyesült Királyság olyan harmadik ország, amelynek nincs különös kötődése a belső piachoz. Ennélfogva semmi nem indokolja, hogy az Unió az Egyesült Királyság esetében eltérjen általános megközelítésétől. Következésképpen a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli együttműködés keretéül a Hágai Egyezményeknek kell szolgálniuk.
Az érintett érdekelt feleknek, és különösen az Európai Uniót is érintő határokon átnyúló szerződéses ügyletekkel foglalkozó szakembereknek ezt kell szem előtt tartaniuk, amikor joghatósági kikötést tesznek 17 .
E közleménnyel a Bizottság tájékoztatja értékeléséről az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és lehetőséget biztosít számukra álláspontjuk kifejtésére, mielőtt megfelelően tájékoztatja a Luganói Egyezmény letéteményesét.
