VÁMÜGYI ÉS FLEGT

Végrehajtási útmutató

Nyilvános összefoglaló

(2020/C 20/01)

Felelősségkizáró nyilatkozat Ez a dokumentum az érdekelt felek számára készült. Nem kötelező iránymutatás, nem képviseli az Európai Unió hivatalos véleményét és nem tekinthető jogi tanácsnak sem.

Tartalomjegyzék

1.

Bevezetés

2

2.

A FLEGT-faanyagok és -fatermékek behozatala – alapelvek

2

3.

A hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó ajánlások

4

3.1.

A szállítmányok ellenőrzésért felelős tisztviselők és szolgálatok számára nyújtott technikai segítség

5

3.2.

A hatóságok közötti kommunikáció az ellenőrzések során

6

3.3.

CITES- és FLEGT-faanyag

6

3.4.

Kereskedelmi és nem kereskedelmi jellegű áruk

6

3.5.

Ellenőrzések az egyszerűsített vámeljárásban

7

3.6.

Az engedélyek kezelése osztott szállítmányok esetében

7

3.7.

Exportáló partnerország

8

3.8.

A FLEGT-engedélyek ellenőrzése

8

3.9.

A lefoglalt faanyagról történő rendelkezés

8

I. melléklet – Szószedet

9

II. melléklet – Jogi keret

12

III. melléklet – Tájékoztatás

14

1.   Bevezetés

Az illegális fakitermelés problémája az egész világra kiterjed, és kedvezőtlenül hat a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra. Az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó uniós cselekvési terv (1) alapján az Európai Unió elfogadta a FLEGT-jogszabályokat (2), amelyek létrehozzák az EU-ba irányuló faanyag- és fatermék-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerét. E jogi keret ellenőrző rendszert hoz létre egyes fatermékek olyan országokból történő behozatalához, amelyek az EU-val az EU-val önkéntes partnerségi megállapodást kötöttek. Az ezen országokból behozott fatermékekhez a partnerországban kibocsátott FLEGT-engedély szükséges, amely igazolja a faanyag jogszerűségét (azaz azt, hogy a fatermék legálisan kitermelt hazai faanyagból vagy harmadik országban legálisan kitermelt és a partnerországba a partnerország nemzeti jogszabályainak megfelelően behozott faanyagból készült). A FLEGT engedélyezési rendszer hatékonyságának biztosítása érdekében a vámhatóságok mindaddig nem bocsáthatnak szabad forgalomba az e rendszer hatálya alá tartozó fatermékeket, amíg a FLEGT-engedélyt be nem mutatják, és a tagállam illetékes hatósága azt el nem fogadja.

Az iránymutatás fő célkitűzése, hogy támogatást nyújtson a vámhatóságoknak és a FLEGT illetékes hatóságoknak abban, hogy az Európai Unióba irányuló faanyag- és fatermék-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról és annak végrehajtására vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló FLEGT-jogszabályoknak2 megfelelően hatékonyan végezhessék feladataikat. Közelebbről az iránymutatás közös megközelítéssel kívánja biztosítani a végrehajtás összehangolását a következők révén:

—	Megfelelő, ajánlott és lehetőség szerint átfogó megközelítés kialakítása a FLEGT-jogszabályok vámhatóságok és FLEGT illetékes hatóságok általi végrehajtásához;

—	ajánlások megfogalmazása a vámhatóságok és az illetékes hatóságok közötti fokozott együttműködéshez.

Ennek megfelelően a dokumentum szerkezete a következő:

1.	bevezető, amely ismerteti a dokumentumot;

2.	a FLEGT-faanyagok és -fatermékek behozatala – alapelvek, köztük a behozatali eljárás leírása;

3.	a hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó ajánlások, amennyiben azok nemzeti megállapodásokat javasolnak, konkrét kérdések elemzésével és példákkal;

4.	I., II. és III. melléklet, amelyek tartalmazzák a terminológiát és a hivatkozott jogi rendelkezéseket.

Ezen iránymutatás jóval az első önkéntes partnerségi megállapodás működésbe lépése előtt készült, hogy már a kezdetektől kellő iránymutatást biztosítson a vámhatóságok ezen új feladatához. Az iránymutatás most frissül az Indonéziával létrehozott és 2016. november 15-től működő első FLEGT engedélyezési rendszer végrehajtása során szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján.

Az iránymutatás a FLEGT engedélyezési rendszer más partnerországok általi működtetését és a jogi keret bármely változását követően szerzett további gyakorlati tapasztalatok alapján felülvizsgálható. Az iránymutatás a tagállami vámhatóságok és illetékes hatóságok szakértőinek együttműködésével készült, és nem tekintendő kötelezőnek.

2.   A FLEGT-faanyagok és -fatermékek behozatala – alapelvek

A FLEGT egy olyan átfogó kereten alapul, amely magában foglalja egyrészről az erdészeti jogszabályok végrehajtásának irányításáról és a faanyagok és fatermékek kereskedelméről szóló, az EU és a partnerországok között létrejött önkéntes partnerségi megállapodásokat, másrészről a partnerországokból származó faanyagok és fatermékek EU-ba történő behozatalára irányadó szabályokat meghatározó FLEGT-jogszabályokat (FLEGT-rendelet és FLEGT végrehajtási rendelet). E keretnek megfelelően a partnerországokból exportált fatermékek EU-ba történő behozatala csak akkor engedélyezhető, ha rendelkeznek a jogszerűségüket igazoló. a partnerország engedélyező hatósága által kiállított FLEGT-engedéllyel. A vámhatóságnak ellenőriznie kell, hogy a partnerországból származó faanyag és fatermékek szállítmánya rendelkezik-e érvényes FLEGT-engedéllyel, amikor szabad forgalomba bocsátás céljából vám elé állítják. A FLEGT faanyagok esetében – forgalomba hozatalukat követően – vélelmezni kell az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletnek (3) való megfelelést.

Ami a termékkört illeti, a FLEGT-rendelet II. mellékletében előírt alapvető termékjegyzék valamennyi önkéntes partnerségi megállapodásra vonatkozik, és ezen felül minden önkéntes partnerségi megállapodás további termékeket is felvett a hatálya alá. A FLEGT-rendelet III. melléklete tartalmazza a partnerországokat és termékköreiket (jelenleg csak Indonézia), így kellő jogi egyértelműséget biztosít az egyes partnerországokból származó azon FLEGT-termékek tekintetében, amelyek esetében a vámhatóságnak ellenőriznie kell a FLEGT-engedély meglétét. A nem kereskedelmi jellegű áruk, a CITES (4)-dokumentumok hatálya alá tartozó termékek és a partnerországon áthaladó faanyagszállítmányok mentesülnek a FLEGT-engedély bemutatása alól.

A termékeknek az Unió vámterületére történő behozatalakor az importőrnek vámáru-nyilatkozatot kell benyújtania, és a nyilatkozattevő a konkrét gazdasági igényekre szabott különböző vámeljárások közül választhat. A FLEGT-jogszabályok szerint a behozatal a „szabad forgalomba bocsátásként” meghatározott vámeljárás, amely magában foglalja a vámok, adott esetben a jövedéki adó és az áruk hozzáadottérték-adójának megfizetését. A nyilatkozattevőnek meg kell felelnie továbbá az adott esetben a vámeljárásra bejelentett árura vonatkozó egyedi korlátozásoknak is, például a faanyag vagy fatermékek FLEGT-engedélyének bemutatására vonatkozó követelménynek. Amint kivetették a vámot, és az áruk behozatalára vonatkozó valamennyi egyéb feltétel bizonyítottan teljesült, a vámhatóságok kiadják az árut. Az áruk státusa nem uniós árukról uniós árukra változik, és azokat minden más alkalmazandó jogszabály sérelme nélkül forgalomba lehet hozni a belső piacon.

A szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot nem feltétlenül kell abban a vámhivatalban benyújtani, ahol a faanyag az EU-ba érkezik. Rendelkezésre állnak olyan eljárások is, amelyek lehetővé teszik az áruk vámfelügyelet alatti tárolását, feldolgozását vagy szállítását. Amikor az árukat az Unión belül a tagállamok között szállítják, a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat benyújtható a célállomás helye szerinti vámhatósághoz. A szabad forgalomba bocsátás az egyetlen olyan vámeljárás, amely esetében fel kell mutatni a FLEGT-engedélyt (5).

Amikor a FLEGT-faanyag egy bizonyos tagállamban szabad forgalomba bocsátás céljából a vám elé kerül, a vámhatóságnak meg kell bizonyosodnia afelől, hogy ugyanazon tagállam illetékes hatósága jóváhagyta (6) a FLEGT-engedélyt. Ellenkező esetben a vámhatóság nem adhatja ki a faanyagot. A nemzeti eljárások meghatározhatják, hogy a gyakorlatban ez hogyan történjen, a FLEGT-jogszabályok pedig az alábbiakról rendelkeznek:

—	A vámhatóságok a feladó ország és a harmonizált rendszer hat számjegyig terjedő kódja alapján tudják azonosítani a FLEGT-faanyagot. Ezt a FLEGT-rendelet I., II. és III. melléklete is tükrözni fogja, amelyet megfelelően aktualizálnak, majd ezt követően integrálnak a TARIC-ba (7).

—

A vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendelet (8) (CITES (9)) A., B. és C. mellékleteiben foglalt termékek behozatalkor mentesülnek a FLEGT-alakiságok alól. További vonatkozó kivételek a nem kereskedelmi jellegű áruk és a partnerországon vámfelügyelet alatt áthaladó termékek. Az önkéntes partnerségi megállapodások tartalmazhatnak egy IB. mellékletet, amely felsorolja azokat a termékeket, amelyek nem exportálhatók a partnerországból, így nem kaphatnak FLEGT-engedélyt, és ezért nem importálhatók az Unióba.

—

A FLEGT-engedély ugyanazon tagállam illetékes hatóságának kell benyújtani, amely tagállamban a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot benyújtják. A FLEGT-engedély előre benyújtható, de legkésőbb abban az időpontban, amikor a vámáru-nyilatkozatot benyújtják. Egy későbbi szakaszban az illetékes hatóságot tájékoztatni kell az egyes FLEGT-engedélyeknek megfelelő vámáru-nyilatkozatokról.

—	Az illetékes hatóság ellenőrzi a FLEGT-engedélyt, és tájékoztatja a vámhatóságot az annak jóváhagyására vonatkozó határozatáról.

—	Ellenőrzés céljából az Európai Bizottság mintapéldányokat és az engedélyező hatóságokra vonatkozó egyéb részleteket biztosít a vámhatóságok és az illetékes hatóságok számára.

—	Az engedély és a szállítmány további ellenőrzések alá vethető; a vámhatóságoknak és az illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük, és meg kell állapodniuk az egyes szolgálatok által végzett feladatok tekintetében.

—	Az illetékes hatóságok az egyes önkéntes partnerségi megállapodásokban foglalt eljárást követve további tájékoztatást kérhetnek az engedélyező hatóságtól.

—	A fatermékek jellegére tekintettel behozatalkor a súly és a mennyiség legfeljebb 10 %-kal eltérhet a FLEGT-engedélyben bejelentettektől.

—	Az ellenőrzés végrehajtása során felmerült költségeket – a tagállam eltérő rendelkezése hiányában – azimportőr viseli.

—	A FLEGT-engedélyre hivatkozni kell azon egységes vámokmány 44. rovatában, amelyben a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot tették. A FLEGT-engedélyek esetében a C690 tanúsítvány-kódszámot kell kiválasztani, és a szállítmányra vonatkozó engedély számát be kell jelenteni.

—

A FLEGT-engedélyek lehetnek papír- vagy elektronikus alapúak, és szükség esetén a hatóságok kérhetik azok fordítását, amelynek költségeit az importőr viseli. Papíralapú FLEGT-engedélyek esetében a FLEGT végrehajtási rendelet és az önkéntes partnerségi megállapodások rendelkezése szerint egy példányt biztosítani kell a vámhatóságok számára; e példány kiegészítő eszközként szolgál a hatóságokkal való vagy a hatóságok közötti kommunikáció megkönnyítésére, és azt be kell mutatni a vámhatóságnak.

—

Amennyiben gyanú merül fel a FLEGT-engedély érvénytelenségével kapcsolatban, a vámhatóságok felfüggeszthetik a szabad forgalomba bocsátást. Az illetékes hatóság ezt követően a hatályos nemzeti jogszabályok szerint jár el a FLEGT-jogszabályok megsértése esetén (illetve az önkéntes partnerségi megállapodások alkalmazandó rendelkezéseinek megsértése esetén, ami a partnerország gyors tájékoztatását teheti szükségessé).

—	A FLEGT-engedélyekről és a kézhez kapott kapcsolódó vámáru-nyilatkozatokról, valamint a nem megfelelő szállítmányokra vonatkozó adatokat meg kell őrizni a jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében. Az Európai Bizottság köteles megadni az éves jelentések formátumát.

—	Az illetékes hatóságok a kijelölt független ellenőr (10) számára – a vonatkozó nemzeti jogszabályok keretein belül – az engedélyező hatóságtól származó információk ellenőrzése és az uniós ellenőrzési eljárások felülvizsgálata céljából hozzáférhetővé teszik a vonatkozó dokumentumokat és adatokat.

3.   A hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó ajánlások

Azokban az esetekben, amikor az illetékes hatóságok nem azonosak a vámhatóságokkal, a közöttük zajló együttműködés és kommunikáció kulcsfontosságú eleme a FLEGT-jogszabályok szerinti ellenőrzések végrehajtási folyamatának.

A jogszabályok az együttműködés különféle módjait irányozzák elő: többek között a jóváhagyott engedélyekről való értesítést (11), a feladatok átruházását a vámhatóságokra (12), az ellenőrzési eljárások tekintetében folytatott együttműködést (13), illetve az elektronikus úton történő adatcserét (14).

A megfelelő végrehajtás és a közös megközelítés biztosítása érdekében ajánlott, hogy a vámhatóságok és az illetékes hatóságok – továbbá az esetleg részt vevő, kapcsolódó területeken illetékességgel rendelkező hatóságok – közötti együttműködés alapját hivatalos nemzeti megállapodások képezzék.

A nemzeti megállapodások létrehozásához, valamint a műveleti eljárások kialakításához ideális esetben a következő lépéseket kell megtenni:

—	A vámhatóságok és az illetékes hatóságok (15) közötti kapcsolatok kialakítása stratégiai, vezetői és operatív szakértői szinten.

—	A megfelelő megközelítés és hivatalos formátum elérése annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás megfelelő módon jöjjön létre.

—

A megállapodás elemeinek meghatározása (nemzeti feladatleírás), amelyre a későbbiekben a vámhatóságok és az illetékes hatóságok együttműködése alapul. Ennek a nemzeti feladatleírásnak az iránymutatás ajánlásain kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit és/vagy a nemzeti közigazgatás sajátosságait.

—	A megállapodások végrehajtása keretében azon gyakorlati műveleti eljárások meghatározása, amelyeket az ellenőrzési folyamat során el kell végezni.

Az együttműködési megállapodásokba ajánlott belefoglalni az alábbi elemeket:

—

Megerősített együttműködés, ideértve a hatékony és eredményes hosszú távú együttműködés feltételeit: — rendszeres ülések a vámhatóságok és az illetékes hatóságok között megfelelő stratégiai, vezetői és operatív szinten, az elfogadott feladatleírásnak megfelelően; — korai kommunikáció a vámhatóságok és az illetékes hatóságok között a rájuk egyaránt kiható soron következő szakpolitikai és jogalkotási javaslatokról; — gyorsreagálási együttműködési rendszer a kialakuló helyzetek, az új jogsértés-típusok, illetve a nagy kockázatú gazdálkodók kezelésére; — az ellenőrzésért felelős tisztviselők és szolgálatok számára nyújtott technikai segítségnyújtás módjai.

—

A feladatok felosztása: a vámhatóságok és/vagy az illetékes hatóságok által elvégzendő ellenőrzésekkel kapcsolatban megállapított szerepek, feladatok és felelősségi körök rögzítése a nemzeti struktúrák és a helyi körülmények figyelembevételével. Legalább az alábbi feladatok tekintetében megállapodásra kell jutni: — a FLEGT-engedély további ellenőrzései; — a szállítmány további ellenőrzései; — adattárolás és -gyűjtés a nyilvántartási (16) és jelentéstételi (17) kötelezettségeknek megfelelően.

—

Hatóságok közötti kommunikáció: — mindkét hatóság – a vámhatóság és az illetékes hatóság – kapcsolattartó pontjainak listája, rendszeres frissítést biztosító felülvizsgálati záradékkal; — a vámhatóságok és az illetékes hatóságok közötti, az engedély elfogadásával, az ellenőrzési folyamattal és bármely további ellenőrzés eredményével kapcsolatos kommunikáció módjai és eljárásai; — a kockázatkezeléssel kapcsolatos hírszerzési adatok cseréjének feltételei, ideértve a kétirányú visszajelzéseket és a megbízható hírszerzői hálózatot; — egyértelmű rendelkezések arra vonatkozóan, hogy milyen információk (köztük a személyes adatok) milyen feltételekkel oszthatók meg a vámhatóságok és az illetékes hatóságok között.

—

Végrehajtás és érvényesítés: — a műveleti eljárások közös kidolgozása és elosztása, a tisztviselőknek szóló egyértelmű utasításokkal, különösen az ellenőrzési és hitelesítési tevékenységek tekintetében; — az egyedi esetek közös értelmezése vagy az ezekre vonatkozó végrehajtási megállapodások – ezen egyedi esetek lehetnek olyan FLEGT-szállítmányok, amelyek egyúttal CITES-szállítmányok is, olyan szállítmányok, amelyeket egyszerűsített eljárásban hoznak be, az exportáló országtól eltérő országból származó szállítmányok, nem kereskedelmi jellegű árukból álló szállítmányok, illetve olyan szállítmányok, amelyek ellentmondásokat mutatnak az engedélyhez képest (a további magyarázatot lásd alább); — a gazdálkodókkal és a nyilatkozattevőkkel megosztott utasítások és információk; — a felelős tisztviselők kölcsönös képzése és közös tanfolyamok; — az importadatok időszakonkénti cseréje az eltérések feltárása érdekében; — végrehajtási projektek vagy közös műveletek az elfogadott feladatleírásnak megfelelően; — a lefoglalt árukról történő rendelkezésre vonatkozó egyértelmű eljárás, ideértve a tárolásból adódó költségek kezelését; — a papíralapú engedélyek kezelésére és az engedély jogellenes újrafelhasználásának elkerülésére vonatkozó szabályok.

A következő oldalak további ajánlásokat tartalmaznak a fenti elemek tekintetében.

3.1.   A szállítmányok ellenőrzésért felelős tisztviselők és szolgálatok számára nyújtott technikai segítség

Amikor a vámhatóságot a szállítmány ellenőrzésével bízzák meg, javasolt, hogy a nemzeti megállapodás tartalmazza, hogy az illetékes hatóságok milyen feltételek mellett nyújthatnak technikai segítséget a különböző szinteken:

—	Képzés és iránymutatás technikai szempontokról (pl. mérések és a fajok azonosítása)

—	Technikai hozzájárulás az ellenőrzések műveleti eljárásainak kidolgozásához (utasítások, ellenőrzési lista, formanyomtatványok, megfelelési táblázatok stb.)

—	Technikai segítségnyújtás a helyszíni ellenőrzések során

—	Adott esetben laboratóriumi szolgáltatások, illetve tájékoztatás a megbízható szolgáltatásokról

—	Kapcsolattartási adatok (nevek, e-mail-címek, telefonszámok) megadása a partnerországból elérhető technikai segítségnyújtáshoz

Tanácsos belefoglalni az információk, képzések és erőforrások hatóságok közötti, a tagállamon belül vagy tagállamok között zajló cseréjét, rendelkezésre bocsátva a szakértelmet és a laboratóriumi szolgáltatásokat. E folyamatba ajánlott bevonni a partnerországokat, amelyek megoszthatják ismereteiket a saját termékeikről, szakértői ismereteket nyújthatnak, és laboratóriumi elemzésre famintákat biztosíthatnak.

3.2.   A hatóságok közötti kommunikáció az ellenőrzések során

A tagállamoknak megfelelő kommunikációs csatornákról kell gondoskodniuk az illetékes hatóságok és a vámhatóságok között. Biztosítani kell, hogy a vámhatóságok késedelem nélkül értesüljenek arról, hogy az illetékes hatóság jóváhagyta-e a FLEGT-engedélyt, valamint arról, hogy az ellenőrzési folyamattal kapcsolatban más információt is megosztanak. Ajánlott, hogy nemzeti struktúrájuknak megfelelően a hatóságok kommunikációs eszközöket és eljárásokat vezessenek be, és előirányozzák legalább a következőket:

—

az információnak a FLEGT-engedély illetékes hatóság általi jóváhagyása utána a lehető leghamarabb a vámhatóságok rendelkezésére kell állnia; az elutasító határozat szintén a vámhatóság rendelkezésére bocsátható, így a kommunikációs rendszer magában foglalhatja azokat az eseteket is, amelyekben az illetékes hatóság nem hagyta jóvá a FLEGT-engedélyt;

—

ezt az információt a nemzeti szinten megállapított feladatmegosztás szerint további elemek is kísérhetik, mint például az engedély vagy a szállítmány további ellenőrzése iránti kérelem, konkrét részletek, amelyeket a vámhatóságnak meg kell vizsgálnia, vagy a kockázati profilra vonatkozó információk;

—	a vámellenőrzés során a vámhatóságnak szüksége lehet arra, hogy tájékoztassa az illetékes hatóságot vagy konzultációt folytasson azzal annak gyanúja esetén, hogy a FLEGT-engedély érvénytelen, vagy nem felel meg a szállítmánynak;

—	a FLEGT-faanyaghoz kapcsolódó vámáru-nyilatkozatok nyilvántartását, valamint a nem megfelelő szállítmányokra vonatkozó adatokat a jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében meg kell osztani;

—	a kommunikációs csatornáknak stabilnak és biztonságosnak kell lenniük;

—	amennyiben a kommunikáció papíralapú engedélyeken alapul, ideértve a nyomtatott példány esetleges alkalmazását is, egyértelmű eljárásokat kell alkalmazni az engedély jogellenes újrafelhasználásának elkerülése érdekében.

3.3.   CITES- és FLEGT-faanyag

A FLEGT-rendelet és a meglévő önkéntes partnerségi megállapodások kimondják, hogy a vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletben (a rendelet A., B. és C. mellékletében – nem a D. mellékletben) foglalt fatermékeket az EU határán nem vetik a FLEGT-engedélyes termékek számára előírt eljárás alá. Mindazonáltal a meglévő önkéntes partnerségi megállapodások a FLEGT jogszerűségigazolási rendszerét a CITES hatálya alá tartozó fajokra is alkalmazzák, ezért előfordulhat, hogy a gyakorlatban az egyes CITES faanyag-szállítmányokat CITES behozatali engedély (A. és B. melléklet) vagy CITES behozatali bejelentés (C. melléklet) és egy FLEGT-engedély is kíséri (mint Indonézia esetében).

Az érintett illetékes hatóságot ajánlott tájékoztatni azokban az esetekben, amelyekben a CITES-faanyag esetében FLEGT-engedélyt jelentenek be. A vámhatóságok a partnerországokból származó faanyagokra vonatkozó CITES-követelményekkel kapcsolatos szabálytalanságokat (például a fafajokra vonatkozó CITES-magyarázatoknak való megfeleléssel kapcsolatos kétségeket, a vadon élő/ültetvényekről származó fajok származását stb.) is bejelenthetik az illetékes hatóságnak, hogy ezzel megkönnyítsék a CITES-re vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát a FLEGT-rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint.

Amennyiben a FLEGT-engedély a vámhatóságok vagy az illetékes hatóságok rendelkezésére áll, a FLEGT-engedélyben szereplő szabálytalanságok a CITES-nek való megfelelés teljesítése érdekében eszközölt további ellenőrzéseket tesznek szükségessé.

3.4.   Kereskedelmi és nem kereskedelmi jellegű áruk

A nem kereskedelmi jellegű fatermékek nem tartoznak a FLEGT-rendelet (18) hatálya alá, így mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy az EU-ba történő behozatalukkor FLEGT-engedéllyel rendelkezzenek. A kereskedelmi és nem kereskedelmi jellegű áruk megkülönböztetése a személyek és áruk valamennyi szinten növekvő mobilitásának összefüggésben egyre nagyobb jelentőséggel bír. A turisták, a szolgáltatást nyújtó szakemberek, a lakóhelyet változtató személyek vagy a postai vagy futárszolgáltatáson keresztüli közvetlen értékesítést magában foglaló távkereskedelem révén termékeket vásárló fogyasztók esetében előfordulhat, hogy a vámhatóságoknak önkéntes partnerségi megállapodásokban részes országokból származó fatermékeket kell kezelniük.

A FLEGT-rendelet hivatkozik a nem kereskedelmi jellegű áruknak a 2454/93/EGK bizottsági rendeletben (19) foglalt meghatározására. Ennek megfelelően a FLEGT összefüggésében a nem kereskedelmi jellegű áruk azon fatermékek, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:

szabad forgalomba bocsátásuk eseti jelleggel történik

valamint

jellegük és mennyiségük azt jelzi, hogy az árut a címzett vagy az árut szállító személy magán-, személyes vagy családi használatára

vagy nyilvánvalóan ajándéknak szánta.

Ajánlott, hogy a vámhatóságok tájékoztassák a tagállam illetékes hatóságait a faanyag-szállítmányok kereskedelmi vagy nem kereskedelmi jellegének megállapításához alkalmazott kritériumokról, valamint eszközeik és kompetenciájuk korlátain belül tájékoztassák a gazdálkodókat és az egyéb érintett feleket.

Ami a csomagolóanyagokat illeti, bár azok önkéntes partnerségi megállapodások hatálya alá és a Kombinált Nómenklatúra 4415 vámtarifaszáma alá tartozhatnak, amennyiben azokat kizárólag más áruk tárolására, védelmére vagy szállítására használják, nem tartoznak a FLEGT-rendelet hatálya alá, és behozatalkor nem kell FLEGT-ellenőrzésnek alávetni őket. Ezt az értelmezést a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokkal (5a) és 5b) összefüggésben kell értelmezni (20).

3.5.   Ellenőrzések az egyszerűsített vámeljárásban

A vámhatóságok engedélyt adhatnak az egyszerűsített eljárásra azon gazdálkodók számára, amelyek azt kérelmezik és amelyek megfelelnek bizonyos feltételeknek és követelményeknek. A gazdálkodók így egyszerűsített formai követelményeket vehetnek igénybe az általuk tett vámáru-nyilatkozatokra és a vámkezelésre vonatkozóan, amennyiben az EU-ból/-ba importálnak vagy exportálnak. A FLEGT-faanyag behozatalára vonatkozó egyszerűsített eljárások alkalmazása nem csorbíthatja a FLEGT-jogszabályok érvényesítésének hatékonyságát. Az egyszerűsített eljárások faanyagpiaci szereplő számára való engedélyezése során a következő ajánlásokat kell figyelembe venni:

—	Amikor a vámhatóságok olyan egyszerűsített eljárás iránti kérelmet kapnak, amely FLEGT-faanyagra vonatkozhat, az illetékes hatóság véleményt nyilváníthat az engedély megadása előtt.

—

Az engedélyezés során feltételeket kell előírni annak biztosítására, hogy a FLEGT-rendelkezéseket teljes mértékben betartsák, és a szükséges ellenőrzéseket elvégezzék, ideértve az alábbi szempontokra vonatkozó egyértelmű feltételeket: — Mielőtt a FLEGT-rendelet hatáskörébe tartozó FLEGT-faanyag szabad forgalomba bocsátható, az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia a FLEGT-engedélyt. — A vámhatóságoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a faanyag forgalomba bocsátása előtt ellenőrzést végezzenek. — A FLEGT-jogszabályok megsértésének minősül, ha a FLEGT-faanyagot azelőtt bocsátják szabad forgalomba, mielőtt az illetékes hatóság jóváhagyta volna a FLEGT-engedélyt. Ez esetet jelenteni kell az illetékes hatóságnak, amely a nemzeti jogszabályoknak megfelelően lép fel. Az egyszerűsített eljárás engedélyezését felül kell vizsgálni annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az engedély fenntartáshoz szükséges feltételek.

—	A meglévő engedélyeket felül kell vizsgálni, és adott esetben össze kell hangolni a fenti ajánlásokkal.

3.6.   Az engedélyek kezelése osztott szállítmányok esetében

A „szállítás” (21) FLEGT végrehajtási rendeletben szereplő fogalommeghatározása szerint egyetlen FLEGT-engedélyt csak egyetlen uniós vámhivatalnál lehet bemutatni, és ideális esetben – a vámkezelés megkönnyítése érdekében – egyetlen vámáru-nyilatkozathoz köthető.

Annak elkerülése érdekében, hogy az egyetlen FLEGT-engedély hatálya alá tartozó faanyagokat több vámáru-nyilatkozattal vagy egynél több uniós vámhivatalnál állítsák vám elé, a FLEGT-engedély kibocsátását azon fatermékek – a kibocsátás időpontjában észszerűen megbecsülhető – mennyiségéhez kell kötni, amelyeket ugyanabban az időpontban küldtek, és egyetlen vámhivatalban ugyanabban az időpontban mutattak be szabad forgalomba bocsátás céljából. Ajánlott, hogy a vámhatóságok és az illetékes hatóságok e kérdésben eszközeik és kompetenciájuk korlátain belül tájékoztassák a gazdálkodókat és az egyéb érintett feleket.

Amennyiben egy egyetlen FLEGT-engedély hatálya alá eső szállítmányt megosztanak, a vámhatóságnak értesítenie kell az illetékes hatóságot a vámhatóság elé állított áruk és a FLEGT-engedély közötti ellentmondásokról. A vámhatóság nem adhatja ki az árukat mindaddig, amíg az illetékes hatóság nem erősíti meg, hogy a bejelentett árukkal kapcsolatban bemutatták az érvényes FLEGT-engedélyt (lehetőség szerint egy javított másolatot). A hatóságok között szoros együttműködésre és egyértelmű eljárásokra van szükség. Ha az árukat egynél több tagállamban jelentik be ugyanazon FLEGT-engedély bemutatásával, a tagállamok illetékes hatóságainak kommunikálniuk kell egymással az engedély hitelességének és érvényességének, valamint a mennyiségek, fajok stb. pontosságának ellenőrzése céljából.

3.7.   Exportáló partnerország

A FLEGT-jogszabályok meghatározása szerint a „kivitel” a fatermékek távozása vagy kiszállítása a partnerországok földrajzi területének bármely részéről az Unióba; ezért az exportáló partnerországot a vámáru-nyilatkozatban feladó országként azonosítják (az egységes vámokmány 15. rovata). Ez nem feltétlenül egyezik meg a származási országgal (az egységes vámokmány 16. rovata): például, ha a fát Indonéziában termelik ki és Indonéziában dolgozzák fel, a származási ország Indonézia; ha a fát bármely országból Indonéziába importálják és Indonéziában dolgozzák fel, de a feldolgozás nem elegendő ahhoz, hogy a késztermék indonéziai származó státuszt kapjon, akkor a származási ország nem Indonézia lesz.

Az árutovábbítási eljárás alatt álló faanyag nem tartozik a FLEGT-rendelet és az önkéntes partnerségi megállapodás rendelkezéseinek hatálya alá. Ezzel összefüggésben az önkéntes partnerségi megállapodások az áthaladó fatermékeket olyan más harmadik országból származó fatermékekként határozzák meg, amelyek a partnerországon vámfelügyelet alatt haladnak át, és annak területét ugyanúgy hagyják el, miközben a származásuk változatlan marad (22).

A FLEGT-rendelet nem rendelkezik ugyan a partnerországokon áthaladó fatermékek mentességéről, az önkéntes partnerségi megállapodások (23) céljából és szerkezetéből következik, hogy az árutovábbítás fent említett esetei mentesülnek az EU-ban történő szabad forgalomba bocsátáshoz szükséges FLEGT-engedély bemutatása alól. A partnerországon történő áthaladást a vámhatóságok előtt érvényes igazoló okmányokkal kell bizonyítani (24). A vámhatóságoknak ajánlott egyértelmű eljárásokat kialakítaniuk e mentesség kezelésére, valamint eszközeik és kompetenciájuk korlátain belül tájékoztatniuk a gazdálkodókat és egyéb érintett feleket.

3.8.   A FLEGT-engedélyek ellenőrzése

A FLEGT-engedélyek érvényességének ellenőrzése az illetékes hatóság feladata. A vámhatóságok a nemzeti megállapodásoknak és eljárásoknak megfelelően ellenőrzési feladatokkal bízhatók meg vagy ilyen feladatokat lehet átruházni rájuk.

Az engedély érvényességét három fő szempont alapján állapítják meg:

—	hitelesség: az engedélyt a partnerország engedélyező hatósága adta ki;

—	érvényesség: az engedélyt lejárata előtt benyújtják az illetékes hatósághoz;

—	pontosság: az engedély az abban megadott összes információ (pl. mennyiség, név, HR-vámtarifaszám stb.) tekintetében megfelel a szállítmánynak és az egyéb kísérő dokumentumoknak. Az ellenőrzési folyamat alátámasztásához szükség lehet a vámhatóságra.

Ajánlott, hogy a hatóságok egyértelmű eljárásokat és kritériumokat állapítsanak meg az engedély és a szállítmány közötti megfelelés ellenőrzéséhez, meghatározva, hogy a FLEGT-engedély mely elemei hasonlíthatók össze a vámáru-nyilatkozatban vagy más vonatkozó okmányban szereplő adatokkal. Ajánlott továbbá, hogy a kritériumok betartásának elősegítése érdekében a gazdálkodókat és más érdekelt feleket tájékoztassák azokról e kritériumokról a célok elérésének elősegítése érdekében.

3.9.   A lefoglalt faanyagról történő rendelkezés

A FLEGT-jogszabályok szerint a vámhatóságok felfüggeszthetik a fatermékek kibocsátását vagy lefoglalhatják azokat, amennyiben okuk van úgy vélni, hogy az engedély érvénytelen. Amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, hogy erről van szó, akkor a hatályos nemzeti jogszabályok alapján járnak el.

Szabálytalanság esetén a hatóságoknak követniük kell az alkalmazandó jogszabályokat és eljárásokat, ideértve a vámjogszabályokat (25) is, mivel az áruk státusa nem uniós. Ajánlott azonban, hogy az alkalmazandó jogszabályokban vagy a létező eljárásokban nem részletezett kérdések tekintetében a nemzeti megállapodások tartalmazzanak egyértelmű rendelkezéseket a jogsértés utáni nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozóan, különös tekintettel az árukról történő rendelkezésekre.

---

(1)  A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EU erdészeti cselekvési tervéről.

(2)  A Tanács 2173/2005/EK rendelete az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról (HL L 347., 2005.12.30., 1. o.) és a Bizottság 1024/2008/EK rendelete a 2173/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról (HL L 277., 2008.10.18., 23. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.).

(4)  Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről. Megjegyzendő, hogy Indonéziában a CITES-ben felsorolt fajok a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer (TLAS) hatálya alá is tartoznak, és az ilyen faanyagok kiviteléhez érvényes FLEGT-engedély szükséges.

(5)  A 2173/2005/EK rendelet 5. cikke

(6)  A FLEGT-jogszabályok az „elfogad” kifejezést használják; e dokumentumban azonban ehelyett a „jóváhagy” kifejezést használjuk, amely jobban leírja az illetékes hatóságoknak a FLEGT-engedélyek ellenőrzésekor végzett szerepét.

(7)  A 2658/87/EGK tanácsi rendeleten (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.) alapuló online integrált közösségi tarifarendszer.

(8)  A Tanács 2017. január 20-i (EU) 2017/160 bizottsági rendelet (HL L 27., 2017.2.1., 1. o.) által módosított 338/97/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.)

(9)  Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről.

(10)  A FLEGT-rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti harmadik fél általi monitoring.

(11)  A FLEGT végrehajtási rendelet – 1024/2008/EK bizottsági rendelet – 6. cikkének (2) bekezdése.

(12)  A FLEGT végrehajtási rendelet – 1024/2008/EK bizottsági rendelet – 12. cikke.

(13)  A FLEGT végrehajtási rendelet – 1024/2008/EK bizottsági rendelet – 13. cikke.

(14)  A FLEGT végrehajtási rendelet – 1024/2008/EK bizottsági rendelet – 14. cikkének (2) bekezdése.

(15)  Az illetékes hatóságok jegyzéke: ec.europa.eu/environment/forests/pdf/list_competent_authorities_flegt.pdf

(16)  A FLEGT-rendelet – 2173/2005/EK tanácsi rendelet – 5. cikkének (1) bekezdése.

(17)  A FLEGT-rendelet – 2173/2005/EK tanácsi rendelet – 8. cikkének (1) bekezdése.

(18)  A 2173/2005/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (9) bekezdése.

(19)  A Bizottság 2454/93/EGK rendelete (1993. július 2.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(20)  A Tanács 2658/87/EGK rendelete (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).

(21)  Az 1024/2008/EK bizottsági rendelet 2.cikkének 1. pontja értelmében „szállítmány”: a 2173/2005/EK rendelet II. és III. mellékletében felsorolt, FLEGT-engedéllyel rendelkező fatermékmennyiség, amelyet egy partnerországból adott fel egy feladó vagy szállító, és szabad forgalomba bocsátását kérték a vámhivataltól.

(22)  Lásd például a Kamerunnal kötött önkéntes partnerségi megállapodás 1. cikkének b) pontját.

(23)  Ez az operatív FLEGT engedélyezési rendszerrel rendelkező partnerországokra vonatkozik.

(24)  Lásd a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015. július 28-i (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 343., 2015.12.29., 1. o.) 43. cikkét.

(25)  Lásd a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 197–200. cikkét, valamint az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 248–250. cikkét.