EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.10.14.

COM(2020) 951 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Energiaárak és energiaköltségek Európában

{SWD(2020) 951 final}

1.Bevezetés

A dekarbonizált energiarendszerre és gazdaságra való átállás folyamatban van. Az energetikai átalakulással együtt járó mélyreható változásokhoz széles körű társadalmi és politikai támogatásra van szükség. Az energiaáraknak és az energiaköltségeknek (a fogyasztással megszorzott árak) ösztönözniük kell a piacok átalakulását a klímasemleges gazdaság megvalósítása érdekében úgy, hogy közben az energia megfizethető marad a polgárok és a vállalkozások számára. Ezekben a Covid19-válság által előidézett nehéz pillanatokban még fontosabb egy olyan méltányos energetikai átállás biztosítása, ami kiegészíti a helyreállításra irányuló törekvéseinket, egyenlő feltételeket teremt az ipar számára, és megfizethető energiát nyújt a háztartásoknak. Az európai zöld megállapodás szerinti azon célkitűzéshez, miszerint 2050-ig meg kell valósulnia a klímasemlegesség felé vezető sikeres energetikai átállásnak, egyaránt szükség lesz megfizethető energiára, valamint a további dekarbonizációhoz szükséges technológiákba való beruházások ösztönzésére. Most, hogy a „Tiszta energia minden európainak” csomag végrehajtása már folyamatban van, és a zöld megállapodás keretében több energiaügyi, adózási és éghajlat-politikai kezdeményezés előkészítése zajlik, az energiaárak és energiaköltségek nyomon követése segít abban, hogy jobban megértsük meglévő szakpolitikáink hatásait, és hasznos információkkal szolgál a jövőbeni javaslatok kidolgozásához.

Ez a jelentés átfogó tájékoztatást nyújt az energiaárak és energiaköltségek Európai Unión belüli alakulásának megértéséhez. Megvizsgálja az elektromos áram, valamint a gáz- és olajtermékek árában megfigyelhető tendenciákat, részletesen foglalkozik az energiaárakat alakító piaci és szabályozási tényezőkkel, és nemzetközi összehasonlításokat mutat be. Értékeli továbbá az energiaköltségek fontosságát és hatását a gazdaság, a vállalkozások és a háztartások szempontjából. Ennek érdekében a jelentés elemzi az uniós energiaimport költségének alakulását, az energiaköltségek arányát több mint 40 ágazat esetében, a gyártástól, a mezőgazdaságon át a szolgáltatásokig, valamint az energiakiadások hatását a háztartások költségvetéseiben a különböző jövedelmi szinteken. A jelentés foglalkozik továbbá az energiadók mint adóbevételi forrás jelentőségével, valamint megvizsgálja az energiatermékekre kivetett különböző adókat. Végezetül pedig feltérképezi a különböző, villamosenergia-termelési technológiák által realizált árakat 1 , és elemzi, hogy ezek hogyan érintik a jövedelmezőséget más bevételi forrásokkal és költségekkel együtt.

A 2016-os és 2018-as kiadásokhoz 2 hasonlóan, a jelentés a Bizottság munkájából és külső tanulmányokból származó adatokra és elemzésekre támaszkodik, amelyek segítségével jobban megérthető, hogy az utóbbi években milyen tendenciák mentén alakultak az energiaárak és az energiaköltségek Európában. A nyilvánosan elérhető statisztikai adatforrások elsőbbséget élveztek a jelentésben, és olyan egyedi adatgyűjtésekkel egészültek ki, amelyekben a nyilvános adatok erősen összesített formában vagy egyáltalán nem jelennek meg. Miután az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból, a jelentés a 27 tagú EU-ra összpontosít, és emiatt statisztikái és elemzése nem vethetők össze teljes mértékben a korábbi kiadásokkal. A jelentés korábbi kiadásaiban taglalt energiatámogatásokkal mostantól az energiaunió helyzetéről szóló éves jelentés egyik melléklete foglalkozik.

Miközben a rendelkezésre álló múltbeli adatok a 2018-ig, egyes esetekben pedig a 2019-ig tartó időszakra vonatkoznak, tekintettel a Covid19-világjárvány által az energiaárakra és az energiaköltségekre gyakorolt súlyos hatásra, a leginkább aktuális kép nyújtása érdekében lehetőség szerint a legfrissebb adatok szerepelnek a jelentésben. E jelentés előző két kiadásához képest a Covid19-világjárvány néhány esetben korlátozta az adatszolgáltatásra való képességet, különösen az ipar tekintetében. Bizonyos különösen energiaigényes ágazatok esetében ez némiképp leszűkítette a nemzetközi összehasonlítások körét és az energiaárak és energiaköltségek fontosságáról készített értékelés átfogó jellegét.

2.Az energiaárakban megfigyelhető tendenciák

2.1. Villamosenergia-árak

A villamos energia piacán 2018 vége felé tetőződött a nagykereskedelmi árak 2016 óta tartó emelkedésének tendenciája, amit 2019-ben a nagykereskedelmi árak hirtelen zuhanása követett a csökkenő tüzelőanyag-költségek, a visszafogott kereslet és a megújuló energiaforrásokat felhasználó energiatermelés gyors bővülése miatt. Az árak egyenetlen mértékben csökkentek a kontinensen, ami növekvő árkülönbségeket eredményezett a különböző regionális piacokon. 2020 első felében, 2019 ugyanezen időszakával összevetve, az árcsökkenés mértéke 30 %-os volt egyes dél-európai regionális piacokon, és akár 70 %-kos bizonyos északi régiókban. Az egyenetlen mértékű csökkenésre magyarázat lehet az energiahálózatok nem elegendő összekapcsolási kapacitása, a különböző piacokon a megújuló energiaforrásokat felhasználó energiatermelés egyenetlen mértékű bővülése, valamint a jelentősen megnövekedett szén-dioxid-ár, ami különösen azokat a tagállamokat érintette, amelyekben a fosszilis tüzelőanyagok nagyobb arányban vannak jelen az energiatermelésben. Ez kiemeli a hálózati rugalmasságba, a határokon átnyúló kapacitásokba és a megújuló energiatermelési forrásokba való további beruházások szükségességét, különösen azokban a tagállamokban, amelyek lemaradtak ezen a téren, ami elősegítené a nagykereskedelmi árak konvergensebb pályára terelését.

2020-ban a Covid19 gazdasági tevékenységre gyakorolt negatív hatása a villamosenergia-kereslet jelentős visszaesését okozta, ami a megújuló energiaforrások térnyerésével és a csökkenő gázárakkal karöltve még alacsonyabb szintre nyomta le a nagykereskedelmi villamosenergia-árakat. Ráadásul a nagykereskedelmi piacokon sokkal gyakoribbá és elterjedtebbé váltak a negatív villamosenergia-árak. Ez a helyzet, ami akkor fordul elő, amikor az energiatermelőknek fizetniük kell termelésük értékesítéséért, tükrözi az energiahálózatok nem megfelelő összekapcsolását, és/vagy azt, hogy egyes energiatermelők esetében hiányzik a termelés csökkentéséhez szükséges műszaki rugalmasság vagy gazdasági motiváció.

Nemzetközi összehasonlításban Európa helyzete viszonylag stabil volt az elmúlt években. Az EU-27-ben a nagykereskedelmi villamosenergia-árak alacsonyabbak, mint Japánban, Ausztráliában és Brazíliában, de magasabbak, mint az Egyesült Államokban, Kanadában és Oroszországban. A Covid19 a globális energiakereslet, így a villamos energia iránti kereslet jelentős visszaesését eredményezte. Ugyanakkor a villamosenergia-árak különböző sebességgel estek a regionális energiaszerkezetek, az időjárási körülmények és a Covid19 hatásának súlyossága függvényében.

1. ábra – Nagykereskedelmi villamosenergia-árak; Legalacsonyabb és legmagasabb regionális árak, szórás

Forrás: Platts, európai energiatőzsdék

Megjegyzés: A szürke háttér a legmagasabb és a legalacsonyabb ár közötti különbséget jelöli

Az elmúlt évtizedben emelkedtek a kiskereskedelmi villamosenergia-árak. 2010 és 2019 között a háztartások által fizetendő villamosenergia-árak évente átlagosan 2,3 %-kal emelkedtek, miközben az összesített fogyasztói árak évente 1,4 %-kal nőttek. Az ipari villamosenergia-árak évente 1,1 %-kal emelkedtek, miközben az ipari termékek árai általában évente 1,3 %-kal nőttek. A nagy ipari fogyasztók tekintetében az árak kedvezőbben alakultak, és ez időszak alatt 5 %-kal csökkentek. A kiskereskedelmi árak szinte minden éven emelkedtek, csak 2015–2016 körül stagnáltak.

2017 és 2019 között a kiskereskedelmi árak a magasabb energiakomponens (az áraknak az a része, amelyet a nagykereskedelmi árak és kisebb mértékben az energiaellátás értékesítési költségei tesznek ki) miatt emelkedtek, miközben a hálózati díjak, adók és járulékok viszonylag stabil szinten maradtak. Ez ellentétben áll az előző évekkel, amikor a nagykereskedelmi árak folyamatosan csökkentek, és a hálózati díjak, adók és járulékok – főként a megújuló energiára irányuló támogatások finanszírozásához szükséges járulékok – emelkedése felnyomta az árakat. A közelmúltban a megújuló technológiák csökkenő költségei, valamint a magasabb szén-dioxid-árak olyan megújuló kapacitásokra irányuló beruházási hullámot váltottak ki, amelyek képesek arra, hogy kereskedelmi feltételek mellett versenyezzenek a nagykereskedelmi piacok más szereplőivel. Továbbá a megújuló energiákat támogató erőteljesebb piaci alapú eszközök szélesebb körű alkalmazása a korábbi támogatási rendszerek fokozatos kivezetésével társulva várhatóan egyre inkább segít visszafogni a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos pótdíjak arányát a kiskereskedelmi árakon belül. Ez alapvető fontosságú a 2030-ra kitűzött ambiciózusabb éghajlat-politikai cél fényében, amelyhez szükség lesz a megújuló kapacitások ágazatokon és tagállamokon átívelő jelentős mértékű bővítésére.

Az adók és a járulékok továbbra is messze a legfontosabb forrását jelentik a különböző tagállamokban alkalmazott kiskereskedelmi árak közötti eltéréseknek, amelyek átlagosan háromszor akkora mértékű szórást mutatnak, mint a hálózati és az energiakomponensek esetében. Ez a villamosenergia‐fogyasztás adóztatását érintő tagállami szakpolitikák és költségvetési eszközök közötti különbségeknek tudható be. 2019-ben a háztartások által fizetett környezetvédelmi adók mértéke 1 EUR/MWh (Luxemburg) és 118 EUR/MWh (Dánia) között volt, míg az alkalmazott héamértékek 5 %-tól (Málta) 27 %-ig (Magyarország) terjedtek. A megújuló energiával kapcsolatos járulékok 3 EUR/MWh-tól (Svédország) 67 EUR/MWh-ig (Németország) terjednek. Ezenfelül a legtöbb országban az adók és járulékok, valamint a hálózati díjak (vagyis a szabályozási eszközökkel meghatározott két árkomponens) jelentős mértékben felülmúlták a piaci erők által meghatározott energiakomponenst.

Ennek ellenére a kiskereskedelmi árak 2016 óta közelednek egymáshoz a háztartások és az ipar területén egyaránt, ami leginkább az egymáshoz közeledő energiakomponenseknek köszönhető. A tovább folytatódó piaci integráció és az energiahálózatok összekapcsolására irányuló kapacitások növelése terén elért némi előrelépés hozzájárult ezekhez a pozitív fejleményekhez. A nagykereskedelmi villamosenergia-árak 2020 első felében tapasztalt visszaesésének hatása már jelentkezett a kiskereskedelmi árakban, amelyek csökkenni kezdtek. Ugyanakkor bizonytalanság uralkodik azzal kapcsolatban, hogy ez a tendencia fenntartható-e 2021-ig, tekintve különösen azt, hogy a 2021-es szolgáltatási nagykereskedelmi árakat csak átmenetileg befolyásolta a Covid19.

2. ábra – Háztartási árak az EU-ban 2019-ben (DC – háztartási fogyasztási – sáv)

Forrás: Eurostat

2.2. Gázárak

Európában a nagykereskedelmi gázárak 10 és 40 EUR/MWh között alakultak a 2015–2019 közötti időszak során. A nyersolajárak 2014-ben csökkenni kezdtek, és 2016-ban mélypontra rántották a gázárakat. Ezután 2018 végéig tartó fellendülés következett, amikor is a cseppfolyósított földgáz (LNG) importja növekedésnek indult, ami 2019-ben jelentős mértékű árcsökkenést eredményezett.

2020-ban a nagykereskedelmi gázárak tovább estek, 2020 májusában pedig történelmi mélypontra jutottak (például a holland TTF gázelosztó központi ár 3,5 EUR/MWh-ra zuhant). Ennek oka a gazdasági tevékenység Covid19-világjárvány által kiváltott hirtelen leállása következtében visszaeső gázkereslet volt. Mivel a szénárakban nem következett be hasonló csökkenés, a jelenlegi alacsony gázárak és magas szénárak a villamosenergia-termelésben a szénről a gázra való átállásra ösztönöznek, ami hozzájárul a villamosenergia-ágazat kibocsátásainak csökkentéséhez.

Miközben a gázárak vonatkozásában megfigyelt tendenciák általános változékonysága az olajár-indexálást tükrözi, a megugró árak szezonális jellegűek és általában télen fordulnak elő – mint például 2013 és 2018 márciusában –, amikor nő a fűtés és a villamos energia iránti kereslet (az alacsony szintű nukleáris és/vagy megújuló energiaforrásokat felhasználó energiatermelés miatt). A rendkívül alacsony árak ritkán ugyan, de előfordulhatnak, mint például 2009-ben és 2020-ban, amikor a kereslet igen mélyre zuhant a súlyos mértékű gazdasági lassulás következtében.

3. ábra – Nagykereskedelmi gázárak Európában

Forrás: Platts, Németország Szövetségi Gazdasági és Exportellenőrzési Hivatala (BAFA), Comext

Habár az olajindexálás fontos szerepet játszik a földközi-tengeri piacok gázáraiban, ez az ármeghatározási mechanizmus visszaszorulóban van Európában, mivel a gázpiacok egyre inkább integrálódnak, a szolgáltatók jellemzően közvetlenül a nagykereskedelmi piacokról szállítják a gázt, és a hosszú távú megállapodásokat egyre inkább a gázpiaci árakhoz indexálják. Az európai gázelosztó központok növekvő rendelkezésre álló likviditását az EU-nak a piac liberalizációjára irányuló politikái ösztönzik. A holland TTF gázelosztó központ – amelynek a rendelkezésre álló likviditása rohamosan nőtt az utóbbi néhány év során, amihez az LNG-import is hozzájárult – a legfontosabb árreferenciává vált Európában, és egyre nagyobb a globális jelentősége. Európában a gázelosztó központok által árazott megállapodások részesedése a összes gázfogyasztáson belül 2005 óta 15 %-ról 2019-re 78 %-ra nőtt. Közép-Európában, Skandináviában és a balti államokban nőtt a gázelosztó központok árainak jelentősége, és azok inkább az északkelet-európai központok áraihoz igazodtak, mint az USA-dollárban megadott olajindexált árakhoz. Saját gázárai képzése tekintetében Európa megnövekedett szuverenitása megerősíti az eurónak az EU-n belüli energiakereskedelemben betöltött szerepét, mivel csökkenti az USA-dollárban megadott importált árak hatását és a kiszámíthatatlan nemzetközi másodlagosenergiahordozó-piacoknak való kitettséget.

Az egyre inkább globalizálódó és bővülő piaccal összefüggésben az LNG versenyképes alternatívává vált Európában a vezetékes importtal szemben. Tavaly az LNG-behozatal történelmi csúcsot ért el 89 milliárd köbméterrel, ami nagyjából az EU összes gázimportjának 25 %-át és fogyasztásának 22 %-át teszi ki, hozzájárulva ezáltal az olajindexálás szerepének további csökkentéséhez és fokozva az EU ellátásbiztonságát a források növekvő mértékű diverzifikálása révén. A jövőben a hazai biometán, hidrogén és szintetikus gázok is egyre nagyobb mértékben segíthetnek megfékezni az EU gázimporttól való növekvő függését – miután az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból és korábban sor került uniós gázmezők lezárására.

Nemzetközi összehasonlításban az európai nagykereskedelmi gázárak jóval a nagyobb gáztermelők – pl. Kanada, Oroszország és az USA – árai felett vannak, viszont alacsonyabbak a G20-csoport más országainak árainál, különösen azokénál, amelyek LNG-importra támaszkodnak, mint például Kína, Japán és Dél-Korea. A nemzetközi nagykereskedelmi árak közötti eltérések még mindig jelen vannak, de 2015 óta abszolút értéküket tekintve csökkentek a hanyatló árak mellett. 2020 első felében ez a konvergencia hangsúlyosabbá vált az Európában, az Egyesült Államokban és Ázsiában a Covid19-hez kapcsolódóan bekövetkezett jelentős mértékű áresések következtében.

4. ábra – Háztartási gázárak az EU-ban 2019-ben (D2 sáv)

Forrás: Eurostat

A háztartások által fizetendő kiskereskedelmi árak az inflációt meghaladóan, évente 2,1 %-kal emelkedtek ebben az évtizedben. Ezzel szemben az ipari árak csak évi 0,1 %-kal emelkedtek a közepes méretű energiafogyasztók számára, a nagy fogyasztók számára pedig évi 1,3 %-kal csökkentek. Ezen időszak alatt ingadoztak az árak, néhány éven át pedig csökkentek egészen 2018-ig, amikor is az ipari árak egy szűk tartományon belül stabilizálódtak, majd tavaly emelkedni kezdtek.

A kiskereskedelmi gázárakat továbbra is döntő mértékben a nagykereskedelmi gázárak határozzák meg, amelyek az energiakomponens nagyobb részét teszik ki és több hónap elteltével beszűrődnek a kiskereskedelmi árakba. 2019-ben az energiakomponens a háztartási ár (ami 2019-ben elérte a 68 EUR/MWh-t) 45 %-ától a közepes méretű ipari fogyasztó által fizetett ár (32 EUR/MWh) 67 %-áig és a nagy ipari fogyasztók által fizetett ár (22 EUR/MWh) 78 %-áig terjedő tartományba esett.

Ugyanakkor a hálózati díjak, adók és járulékok változásai egyre fontosabbá válnak a gázárak dinamikájának bemutatása során. 2010 és 2019 között a háztartási árak emelkedését (évi 2,1 %) fokozták a hálózati díjak, valamint adók és járulékok, amelyek évi 2,6 %-os, illetve 3,6 %-os mértékben emelkedtek, miközben az energiakomponens csak évi 0,8 %-kal nőtt. A közepes méretű ipari fogyasztók számára a hálózati díjak, valamint adók és járulékok évi 3,2 %-os, illetve 7,8 %-os növekedése messzemenően ellensúlyozta az energiakomponensben bekövetkező visszaeséseket (évi 1,7 %), ami az összes ár kisebb mértékű növekedését (évi 0,1 %) eredményezte.

Az adók és járulékok a háztartási árak 32 %-át teszik ki, míg a közepes méretű és a nagy ipari fogyasztók által fizetett áraknak csak a 13 %-át, illetve 16 %-át jelentik. A háztartások és az ipar tekintetében egyaránt a környezetvédelmi adók teszik ki a héától eltérő adók legnagyobb részét.

A legmagasabb és a legalacsonyabb kiskereskedelmi ár hányadosa gyakorlatilag állandó maradt az EU-ban az elmúlt néhány évben a háztartások vonatkozásában, míg az ipari fogyasztók vonatkozásában az árak kismértékű közeledése volt megfigyelhető.

A villamos energiát illetően a nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy a háztartások által fizetett kiskereskedelmi gázárak jóval a G20-csoport legtöbb országának árai felett vannak. Egyes országokban a háztartási gázárak meglehetősen alacsonynak tűnnek a nagykereskedelmi árakhoz képest, és nem állnak kapcsolatban a nagykereskedelmi árak alakulásával.

2.3. Olajárak

Az utóbbi években a nyersolajárak újabb ingadozásai voltak tapasztalhatók. A 2014–2016 közötti időszakban csökkentek a nyersolajárak, majd 2017 közepétől 2018-ig emelkedtek a globális keresletnek, a geopolitikai feszültségeknek és a kitermelés OPEC általi csökkentéseinek köszönhetően, aztán 2019-ben megállapodtak (kb. 60–70 USD/hordó áron), miközben a globális gazdaság lassulóban volt és az Egyesült Államok palaolaj-kitermelése fokozódott. 2020-ban az árak zuhanni kezdtek a Covid19-világjárvány miatt bekövetkező keresletcsökkenés és kijárási korlátozások közepette, ami egészen 2020. április közepéig tartott, amikor is a nagy olajtermelők megállapodtak a termelés csökkentésével kapcsolatban. Azóta ismét emelkednek az árak, és további növekedés várható a globális gazdasági tevékenység fokozódásával párhuzamosan. Ugyanakkor azonban 2021 előtt az olajárak várhatóan nem fognak közelebb kerülni a 2019-es értékekhez.

5. ábra – A nyersolaj ára (Brent) és az európai nagykereskedelmi motorbenzin-, dízelüzemanyag- és fűtőolajárak – Forrás: Platts, EKB

A nyersolajárak bizonytalansága és változékonysága kihat az energiarendszer áraira, növelve a szolgáltatók és a fogyasztók kockázatait és (fedezeti) költségeit. Az olajindexált gázárakra vonatkozó megállapodásokon keresztül a nyersolajárak kihatnak a gázárakra, amelyek aztán kihatnak a villamosenergia-piaci árakra, mivel a gáztüzelésű erőművek gyakran nagykereskedelmi árakat határoznak meg. Ez azt sugallja, hogy a zöld megállapodás végrehajtása, valamint a közlekedés és az energiaellátás környezetbarátabbá tétele csökkentené a nyersolajárakhoz kapcsolódó volatilitást.

Az olajtermékek nagykereskedelmi árait főként a nyersolajárak ingadozásai határozták meg. Ugyanakkor bizonyos mértékben más tényezők is befolyásolták, mint például az adott olajtermék esetében a kereslet és kínálat egyensúlya, a finomító karbantartása és a szezonális jelleg.

A kiskereskedelmi árak 2016-tól emelkedtek, míg 2018 és 2019 folyamán 2012–2013 óta nem látott csúcsot értek el. A 2016–2019 közötti időszakban nominális értéken a benzinárak 12 %-kal emelkedtek (3 %-os átlagos éves növekedés), míg a dízelüzemanyag-árak 17 %-kal (4,3 %-os átlagos éves növekedés), a fűtőolajárak pedig 20,3 %-kal (5,1 %-os átlagos éves növekedés) nőttek az emelkedő olaj-/nagykereskedelmi áraknak és – kisebb mértékben – a jövedéki adóknak köszönhetően. Minden ár hasonlóképpen alakult, a nyersolajárakkal együtt, de azokhoz képest sokkal kisebb mértékben ingadozva. Az adók magas részaránya (jövedéki adók és héa), ami akár az ár 70 %-a is lehet, védi a benzinkutaknál fizetendő árakat a nyersolajárak és az átváltási árfolyamok változékonyságával szemben, mivel az olaj kereskedelme még mindig kizárólag USA-dollárban folyik.

A jövedéki adók felelősek a kőolajtermékek árkülönbségeinek legnagyobb részéért az EU-ban.

3.Az energiaköltségekben megfigyelhető tendenciák

3.1. Az uniós energiaimport költsége 3  

Az energiaimport költsége egy általános makrogazdasági mutató, amely az EU számára a fosszilis tüzelőanyagoktól való függése eredményeképp felmerülő költségeket mutatja. Ez azért van, mert a fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb részét importálják (2018-ban az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség mértéke 55,7 % volt). Az import költsége 2016 óta nő, és minden évben 330 milliárd EUR felett van a 2018-ban szolgáltatott legfrissebb adatok szerint. Ez megfordítja a 2013-as csúcs (400 milliárd EUR) óta tapasztalható csökkenő tendenciát.

A közelmúltban nőttek a költségek a fosszilis tüzelőanyagok árának emelkedése, különösen pedig az olajárak emelkedése miatt. 2018-ban az összes importköltség 69 %-át az olaj, 27 %-át a gáz, 4 %-át pedig az antracit tette ki. 2019 vége felé esésnek indultak az olaj- és gázárak, ami csökkentheti az energiaköltséget, különösen a fogyasztás visszaesése esetén. 2020 első felében a Covid19 gazdasági tevékenységre és közlekedésre gyakorolt hatása következtében jelentős mértékben csökkentek az árak és a fogyasztás. A Covid19 felgyorsította a megújuló energiának az EU tiszta energiára irányuló szakpolitikái által ösztönzött piaci térhódítását, hozzájárulva ezzel a szén és a gáz jelenlétének csökkentéséhez a villamosenergia-mixben. Mindennek eredményeképp 2020-ban csökkenni fog az energiaimport költsége.

6. ábra – Az EU importköltsége

Forrás: Az Európai Bizottság Energiaszámításokért Felelős Főigazgatósága

3.2. Háztartási energiakiadások

Az európai háztartások által energiára (a közlekedés kivételével) fordított összes kiadás aránya eltérő a különböző jövedelmi szintek és országok tekintetében. A háztartások energiakiadásainak aránya 2012 óta minden jövedelmi szinten csökken, kivéve a 2017. évet, amikor enyhén emelkedett, mielőtt 2018-ban ismét visszaesett 4 . Abban az évben a 2009–2012 közötti gazdasági válság előtti értékekhez hasonló vagy azoknál alacsonyabb értékeket ért el.

2018-ban a legszegényebb európai háztartások (amelyek a jövedelemsáv legalsó 10 százalékához tartoznak) kiadásaik 8,3 %-át költötték energiára. Az alsó sávhoz tartozó közepes jövedelmű (harmadik decilis) és a közepes jövedelmű (ötödik decilis) háztartások kiadásaik 7,4 %-át, illetve 6,7 %-át fordították energiára.

Régiónként vizsgálva az észak- és nyugat-európai, közepes jövedelemmel rendelkező háztartások költése 3–8 % között volt, míg az ugyanolyan jövedelmi szinttel rendelkező közép- és kelet-európaiak költése 10–15 % között mozgott.

Országonként vizsgálva a legszegényebb háztartások költése a Szlovákiában és Csehországban tapasztalt kicsivel 20 % feletti mérték és a Luxemburgban, Finnországban és Svédországban megfigyelt 5 %-os mérték között volt. Abszolút értékben az EU legszegényebb háztartásai átlagosan összesen 945 EUR-t költöttek energiatermékekre, ami a különböző tagállamokban 500 EUR és 2 500 EUR között változott. Fontos ugyanakkor figyelembe venni azt, hogy a vásárlóerő nagymértékben eltérő a különböző tagállamokban.

7. ábra – A legszegényebb háztartások energiakiadásai (a közlekedés kivételével) tüzelőanyag és az összes kiadásukon belüli energiaköltség-hányad szerint (2018)

Forrás: Az Energiaügyi Főigazgatóság eseti adatgyűjtése a háztartások fogyasztási kiadásairól

Az európai háztartások energiaszegénységre vonatkozó mutatói 2017-ben és 2018-ban tovább csökkentek, folytatva a 2012 óta, vagyis a három évig tartó válság vége óta megfigyelhető tendenciát. Attól kezdve egészen 2018-ig 11 %-ról 8 %-ra csökkent azoknak az európai háztartásoknak az aránya, amelyek számára „problémát jelent otthonaik fűtése”, és 10 %-ról 7 %-ra csökkent azoknak az aránya, amelyek „tartozást halmoztak fel a közüzemi számlák tekintetében”, habár továbbra is jelentős eltérések figyelhetők meg a különböző tagállamok között.

Mindez azt sugallja, hogy az energiaszegénység általában csökkent Európában az elmúlt években, ami részben a gazdasági helyzet javulásának köszönhető. Az Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont 2008-as létrehozásának eredményeképpen az EU hatékonyabb eszközökkel rendelkezik az energiaszegénység felismerésére és kezelésére. Hasonlóképpen, hatékony stratégiák kidolgozására került sor annak érdekében, hogy az energiaszegénységgel foglalkozó szakpolitikákat beépítsék az energetikai átalakulásra vonatkozó tervekbe és az energiahatékonysági szakpolitikákba.

A Covid19-válságot követően növekszik az energiaszegénység kockázata, mivel számos európai elveszíti az állását és a jövedelmét a Covid19-válság következtében, miközben a kiskereskedelmi energiaárak és a fogyasztási szükségletek esetleg nem egyforma mértékben csökkennek. Az ebből fakadó kedvezőtlen társadalmi következményeket kezelni kell, és uniós és tagállami szinten megfelelő szakpolitikai intézkedések megtételére van szükség a rászorulók energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférésének elősegítése érdekében. A szociális jogok európai pillére az energiát azon alapvető szolgáltatások közé sorolja, amelyekhez mindenkinek joga van hozzáférni.

A NextGenerationEU Eszköz 5 nevű helyreállítási csomag keretében meghirdetett korszerűsítési program és az európai zöld megállapodás hozzájárul az energiaszegénység megfékezéséhez azáltal, hogy segítséget nyújt a háztartásoknak – különösen pedig a szociális lakásokban élőknek – épületeik energiafogyasztása és számláik csökkentéséhez. Az EU környezettudatos tervezésre és energiacímkézésre irányuló intézkedései hozzájárulnak a háztartási készülékek fogyasztása terén elért megtakarításokhoz, csökkentve ezáltal a háztartások villamosenergia-költségét. A korszerűsítési programot kísérő, az energiaszegénységről szóló bizottsági ajánlás 6 is iránymutatást nyújt majd az energiaszegénység méréséhez.

3.3. Ipari energiaköltségek

Habár az energia elengedhetetlenül fontos a gazdasági tevékenységhez, mégis egyre szerényebb szerepet tölt be az uniós gazdaság értékrendjében. 2017-ben makrogazdasági szempontból az energiavásárlások a teljes termelési érték 1,7 %-át jelentették az ipar vonatkozásában (2014-ben 2,0 %) és 1 %-át a szolgáltatások vonatkozásában (2014-ben 1,2 %).

Európában az átlagos vállalkozások számára az energiaköltségek a termelési költségek meglehetősen csekély hányadát teszik ki (0–3 %). A termelési költségek energiaköltség-hányada a leginkább energiaigényes feldolgozóipari ágazatok tekintetében bír nagyobb jelentőséggel (3–20 % között), bizonyos ipari alágazatok esetében pedig nagyon magas szinteket érhet el (pl. 40 % az elsődleges alumínium, 31 % a cink, 28 % a vasötvözetek és a szilícium, 25 % a sík ablaküvegek, 71 % a műtrágyák és 20 % az elektromos ívkemencékben gyártott másodlagos acél esetében 7 ). A feldolgozóiparon túl az energiavásárlás igen jelentős költségforrás lehet bizonyos közlekedési, tájékoztatási, szálláshelynyújtási és éttermi vendéglátási szolgáltatásokat nyújtó ágazatokban is.

2010 és 2017 között a vizsgált feldolgozóipari ágazatok energiaköltségei 13 %-kal csökkentek. Az energiaköltségek csökkenése erőteljesebb volt 2014 és 2017 között, amikor az energiaköltségek a 30 vizsgált ágazat mindegyikében visszaestek. Az energiaköltségek az ágazatok – különösen a mérsékelt energiaigényű ágazatok – energiaigényében bekövetkezett jelentős mértékű csökkenéseknek köszönhető enyhe áremelkedések és nagyobb gazdasági tevékenység ellenére is csökkentek. Az ágazatok energiaigényének csökkenése az egy kibocsátási egységre eső alacsonyabb energiafogyasztásból fakadt, valamint – kisebb mértékben – a tüzelőanyag-váltásból (szénről gázra és villamos energiára) és a termelési szerkezet átalakításából (váltás magas hozzáadott értékkel rendelkező, alacsony energiaintenzitású termékekre).

Nemzetközi távlatokban vizsgálva az európai villamosenergia-ipari árak alacsonyabbak, mint Japánban, hasonlóak a kínai árakhoz, kétszer olyan magasak, mint az Egyesült Államokban, és magasabbak, mint a G20-ak többi, nem uniós országának többségében. Az európai gázárak alacsonyabbak, mint a kelet-ázsiai országokban (Japán, Dél-Korea, Kína), de magasabbak, mint a G20-ak többi, nem uniós országának többségében, ideértve az Egyesült Államokat is. Az EU-ban alkalmazott viszonylag magas nem visszaigényelhető adók és járulékok, valamint a G20-ak nem uniós országainak árszabályozása és/vagy támogatásai fontos szerepet játszanak e különbség kialakulásában.

8. ábra – Ipari villamosenergia-árak (fent) és gázárak (lent) az EU-27-ben, Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban

Források: Trinomics (2020), az Eurostat, a CEIC és az IEA adatai alapján

Megjegyzés: Kína gázárai közelítő mutatók a „Felhasználói árak, 36 város ipari felhasználóira vonatkozó gázadatok átlaga” alapján.

A korlátozottan rendelkezésre álló nemzetközi adatok azt sugallják, hogy Európa leginkább energiaigényes ágazatai a nemzetközi kereskedelmi partnerekhez hasonló nagyságrendű energiaköltség-hányaddal rendelkeznek. Ezen uniós ágazatok energiaköltség-hányada általában alacsonyabb az Egyesült Államokénál vagy ahhoz hasonló, a japán ágazatokkal összehasonlítva pedig vegyes eredményeket kapunk. A fő használt tüzelőanyag tekintetében, Japánnal és az Egyesült Államokkal összevetve az energiaköltség-hányad ezekben az uniós ágazatokban többnyire magasabb a villamosenergia-igényes ágazatok esetében, és hasonló vagy alacsonyabb az inkább fosszilis tüzelőanyagot igénylő ágazatok esetében 8 . Európa leginkább energiaigényes ágazatainak energiaintenzitása magasabb, mint Japánban és Koreában, hasonló az Egyesült Államokéhoz, és alacsonyabb, mint Oroszországban. Az EU mérsékelten energiaigényes ágazatainak energiaintenzitása általában alacsonyabb, mint az EU nemzetközi kereskedelmi partnereinek többsége esetében (esetenként pedig a legalacsonyabb) 9 . Az európai iparnak folytatnia kell az energiahatékonyságra irányuló erőfeszítéseit, amelyek segítenek csökkenteni az energiaköltségekben a nemzetközi kereskedelmi partnerekhez képest jelentkező eltéréseket. A feldolgozóipari ágazatok a G20-ak nem uniós országainak többségében gyakran tapasztalnak a tiszta energiákhoz, éghajlat- és környezetvédelmi politikákhoz kapcsolódó alacsonyabb költségeket az Európában lévő ágazatokhoz képest, és/vagy energiatámogatásokban részesülnek. A Bizottság felülvizsgálja állami támogatási rendszerét, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásával pedig a kibocsátásáthelyezés ellen kíván fellépni. Továbbá, ha a világ országai még akkor is eltérő szintű törekvéseket fogalmaznak meg, amikor az EU növeli éghajlatvédelmi törekvéseit, a jelenlegi intézkedések alternatívájaként a Bizottság a kibocsátásáthelyezés kockázatának csökkentése érdekében konkrét ágazatokat érintő javaslatot fog előterjeszteni az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról.

2020-ban a Covid19 által az energiaárakra gyakorolt kedvezőtlen hatás nyomán elvileg csökkennie kellene az energiaköltségeknek és a termelési költségek energiaköltség-hányadának (mivel az energiaárak csökkenése nagyobb mértékű lehet, mint más termelési inputok és végtermékek árában bekövetkezett csökkenés). Ugyanakkor azonban nem teljesen ez az eset áll fenn a magas állandó energiafogyasztású energiaigényes iparágak tekintetében (pl. azok az iparágak, ahol a kibocsátástól függetlenül napi 24 órában üzemeltetik a kemencéket).

4.Az energiaadókból származó állami bevételek, valamint az energiatermékekre kivetett adó és járulékok

2018-ban az uniós tagállamok 294 milliárd EUR összegű energiaadót szedtek be 10 . Az energiaadók az elmúlt években viszonylag stabilak maradtak a GDP arányában, kb. 2 %, valamint a teljes adóbevételen belüli arányukat tekintve is, ami 2018-ban 4,6 % volt. A jövedéki adók (amelyek több, mint 80 %-a az olajtermékekre kivetett adó) teszik ki az energiaadók legnagyobb részét.

Az energiaadók jelentős bevételi forrásként szolgálnak a tagállamok költségvetései számára, és puffert biztosítanak a nyersolajárak volatilitása által a kőolajtermékek kiskereskedelmi áraira gyakorolt hatások enyhítéséhez. Az energiaadók ezenfelül szerepet játszanak az energetikai átalakulás és a gazdaság dekarbonizációja előmozdításában azzal, hogy képesek az árjelzések felerősítésére a pazarló fogyasztás vagy a környezeti szempontból káros magatartás visszaszorítása érdekében, „a szennyező fizet” elvvel összhangban.

9. ábra – Energiaadók az EU-ban

Forrás: Eurostat

Az adók és járulékok a háztartások esetében a villamosenergia-árak 41 %-át, az ipar esetében pedig 30–34 %-át teszik ki, míg a gázárak tekintetében ez az arány 32 % a háztartások és 13–16 % az ipar esetében. Továbbá adók és járulékok teszik ki a fűtőolajárak 50 %-át, a motorbenzinárak 60 %-át és a dízelüzemanyag-árak 56 %-át. Az adók és járulékok típusai (illetékek, héa, megújuló energiával kapcsolatos díjak, kapacitásdíjak, környezetvédelmi adók stb.), valamint azok szerepe az árakban igen eltérő a különböző energiatermékek és országok esetében. A tagállamok különböző költségvetési preferenciái és politikái eltérő járulékokat, adómértékeket és termékekre alkalmazott mentességeket eredményeznek. A háztartások és az ipar közötti általános adó- és járulékbeli eltérések általában a visszaigényelhető adókat (héa) és az iparra gazdasági okokból alkalmazott adó- és járulékmentességeket tükrözik. A gáz és a villamos energia közötti különbségek a villamosenergia-árak magasabb adó- és járuléktartalmának köszönhetők, ami az energia- és/vagy éghajlatpolitikák finanszírozásához szükséges, valamint a gáz esetében alkalmazott alacsonyabb adóknak, megújuló energiával kapcsolatos elhanyagolható mértékű járulékoknak és adómentességeknek, ami a gáz fűtőanyagként betöltött hagyományos társadalmi szerepével áll összefüggésben. Végezetül, a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztására vonatkozó adókedvezmények jelentős összeget, mintegy 30 milliárd EUR-t tettek ki 2018-ban 11 .

Azoknak a jövőbeli kezdeményezéseknek, amelyek arra irányulnak, hogy az energiaadózást összehangolják a zöld megállapodás célkitűzéseivel és törekvéseivel, valamint a káros fosszilis tüzelőanyagok támogatásainak megszüntetése iránti elkötelezettségnek eszközül kell szolgálnia az energiaadókban és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának csökkentésében rejlő lehetőségek kiaknázásához a klímasemlegesség előmozdítása érdekében. Fontos továbbá ösztönözni az energiaárakat különböző célokkal és hatással befolyásoló adók és járulékok sokféleségének és összetettségének további megismerését. Ezeknek az árakra gyakorolt együttes hatása, ezáltal pedig a fogyasztók számára adott jelzések szintén figyelembe vehetők az ilyen adók különböző céljai tükrében, különösen az EU energia- és éghajlatpolitikájával összhangban álló fogyasztás és magatartás elősegítése, valamint az igazságos és méltányos átállás biztosítása érdekében.

2020-ban a gazdasági és közlekedési tevékenység Covid19-hez kapcsolódó lassulása valószínűleg megkurtítja az energiaadókból (főként a közlekedési üzemanyagok jövedéki adójából) származó bevételeket. A fosszilis tüzelőanyagok támogatása – főként a közlekedési üzemanyagok jövedéki adójára alkalmazott adókulcscsökkentések – valószínűleg kisebb mértékű lesz, és ezzel egyidejűleg visszaesik a közlekedési üzemanyagok fogyasztása is. Ezzel ellentétben a villamosenergia-árak visszaesése eredményeképp nőhet a megújuló energiatermelés támogatása, ami még mindig átvételi árakhoz kötődik.

5.Villamosenergia-piaci árak, költségek és beruházások

A villamosenergia-piacok biztonságos és megfizethető ellátást biztosítanak az uniós fogyasztók számára, és szükség esetén jelzéseket küldenek a befektetőknek az ellátási szint hosszú távú fenntartása érdekében. A torzulásoktól mentes árak, a környezeti externáliákat is beleértve, megfelelő jelzéseket nyújtanak a piaci szereplők számára ahhoz, hogy meghozzák a szükséges beruházási döntéseket az energetikai átalakulásra vonatkozóan.

Az EU jogi keretet hozott létre 12 , ami felkészült az egyre nagyobb arányban megújuló villamos energiát használó rendszerre való átállásra. Folytatódnak az új termelési kapacitás terén eszközölt beruházások, különösen a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tekintetében. 2018-ban az EU-ban előállított villamos energia 32 %-a megújuló energiaforrásokból származott.

A nagykereskedelmi villamosenergia-árak jelentős mértékben eltérőek lehetnek egyetlen nap során, mivel a villamosenergia-rendszert nem nagy mennyiségű villamos energia tárolására, hanem inkább a kereslet és a kínálat valós idejű összehangolására tervezték. Ennek következtében a szél- és fényvillamos generátorok esetében tapasztalt árfolyamalakzatokat erősen befolyásolják a meteorológiai tényezők. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nyereségességét nagy mértékben ezek a „realizált” árak határozzák meg a támogatási rendszerek és a technológiai költségek révén. A csökkenő technológiai költségek növelték a megújuló energiaforrások nyereségességét, amelyek egyre inkább képesek felvenni a versenyt a villamosenergia-piacokon. A széllel és a fényvillamossággal kapcsolatos projektek vonatkozásában egyaránt csökkennek a támogatási szintek, amelyeket növekvő mértékben kompetitív árverések határoznak meg. A teljes mértékben piaci alapú, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára irányuló projektek felé tartó tendencia folytatódása segíthet féken tartani a villamosenergia-árakat a támogatási komponens csökkentésével. A szél- és fényvillamos generátorok növekvő térhódítása már a piaci bevételek csökkenését eredményezte, amint azt a 10. ábra bemutatja a fotovoltaikus energiatermelés példáján.

10. ábra – Realizált ár EUR/MWh értékben (fent) és az alapterhelési ár százalékában (lent) kifejezve, fotovoltaikus (PV) energiatermelés esetén

Forrás: Trinomics (2020) 

Ez a tendencia várhatóan folytatódni fog a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia fokozódó térnyerésével, és ellensúlyozhatja a csökkenő technológiai költségek révén elért nyereséget. 2020 első felében a villamosenergia-fogyasztásnak a Covid19-válság által kiváltott drasztikus csökkenése következtében néhány alkalommal előfordult, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia átmenetileg kielégítette az EU keresletének 50 %-át, ami a villamosenergia-árak csökkenését eredményezte. Le kell vonni a válság által a villamosenergia-piacokra gyakorolt hatás tanulságait. Ez egy olyan helyzetet vetített előre, amelyet eredetileg a 2020-as évek közepére vártunk, figyelembe véve, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 55 %-os csökkentésének megvalósítása 2030-ig várhatóan a megújuló villamos energia mintegy 65 %-os részesedését eredményezi majd.

A villamosenergia-termelés hagyományos forrásai, mint például a gáztüzelésű erőművek, képesek arra, hogy hozzáigazítsák a kibocsátást a kereslet változásához. Következésképpen a rugalmas termelők úgy döntenek, hogy árjelzések alapján termelnek villamos energiát, lehetőség szerint akkor, amikor a piaci bevételek fedezik a további villamosenergia-egység termelési költségeit. Miközben a rugalmas termelők realizált árai ennek következtében az átlagos villamosenergia-árak felett lesznek, a meteorológiai tényezők által meghatározott megújuló energiák növekvő térhódítása eredményeképp csökkenhet azoknak az óráknak a száma, amelyek során az árak elég magasak a megtérülés eléréséhez.

6.Következtetések

2–3 évig tartó emelkedést követően a nagykereskedelmi árak 2019-ben csökkenni kezdtek a gazdasági lassulás és a piac-specifikus kínálat emelkedése miatt. 2020-ban az árak zuhanni kezdtek a Covid19-világjárvány miatt bekövetkező keresletcsökkenés és kijárási korlátozások közepette. A gazdaság erősödésével az árak várhatóan emelkedni fognak, de 2021-ig is eltarthat, amíg ismét elérik a 2019-es szinteket.

A nagykereskedelmi villamosenergia-árak közeledtek egymáshoz egészen az utóbbi időkig, amikor eltérés alakult ki a regionális piacokon az energiahálózatok nem megfelelő összekapcsolása, valamint a megújuló energiatermelésnek a tagállamok villamosenergia-szerkezetén belüli eltérő fontossága miatt. Ez azt sugallja, hogy a hálózati rugalmasságba, a határokon átnyúló kapacitásokba és a megújuló energiatermelésbe irányuló beruházások azokban a tagállamokban, amelyek lemaradtak ezen a téren, egységesebb és versenyképes piacokat eredményeznének, ahol az árak szóródása alacsonyabb mértékű lehet. Az energiapiacok szoros összekapcsolódása a nyersolajárak ingadozását eredményezi, ami kihat a gáz- és villamosenergia-árakra is. Ez a befolyás azonban csökken, amint a megújuló energiák elterjednek a villamosenergia-piacokon és az európai gázelosztó központok egyre fontosabbá válnak, ami az USA-dollárban megadott olajindexált gázárak mellőzéséhez és az euró nemzetközi szerepének megerősödéséhez vezet.

2017 és 2019 között az európai kiskereskedelmi árak emelkedő tendenciát mutattak, illetve viszonylag stabilak voltak. Az előző években az áresések tovább tartottak és erőteljesebbek voltak a gáz és a nagy ipari fogyasztók esetében, mint a villamos energia és a háztartások esetében. Ennek következtében az évtized során a háztartási villamosenergia- és gázárak az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek, miközben az ipar tekintetében az ipari árindexek alatti mértékben nőttek, a legnagyobb fogyasztók (különösen a gázfogyasztók) számára pedig csökkentek. Ellentétben azzal, ami az évtized nagy része során zajlott, az utóbbi években az adók és a hálózati díjak viszonylag stabilak voltak, vagy enyhén emelkedtek, ami az energiakomponensben bekövetkező változások nyomán árváltozásokat eredményezett. A megújuló energiákkal kapcsolatos járulékok által az árakra gyakorolt csökkenő mértékű nyomás együtt jár a megújuló energiákat támogató erőteljesebb piaci alapú eszközök szélesebb körű alkalmazásával és a korábbi támogatási rendszerek fokozatos kivezetésével. Ez azt jelenti, hogy a (piaci alapú) energiakomponens várhatóan fontos szerepet fog játszani a jövőben az árváltozások alakításában, habár a hálózati díjaknak fokozatosan nagyobb befolyással kell bírniuk, a rugalmasabb és intelligensebb hálózatokba irányuló beruházások finanszírozásának szükségessége mellett. Az olajtermékeket illetően a benzinkutaknál fizetendő árak a nyersolajárak ingadozásait követve emelkednek és csökkennek, kiskereskedelmi szinten adókkal pufferelve. Némi időbeli eltolódással ugyan, de 2020 második negyedévében a kiskereskedelmi árak is reagálni kezdtek a Covid19 által a nagykereskedelmi árakban okozott visszaesésekre és a visszafogott keresletre.

Az uniós energiaimport költsége, ami 3 évig tartó folyamatos emelkedés után 2018-ban elérte a 331 milliárd EUR-t, emlékeztetőül szolgál az EU importált fosszilis tüzelőanyagoktól való nagy fokú függéséből és a változékony nemzetközi piacoknak való kitettségéből eredő költségeire. 2019-ben csökkenhetett ez a költség, mivel abban az évben alacsonyabb volt a fosszilis tüzelőanyagok ára, és 2020-ban is csökkenni fog a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának és árainak a Covid19-világjárvány által kiváltott jelentős mértékű visszaesése következtében.

Az elmúlt években a termelési költségek energiaköltség-hányada általában csökkent – valamivel markánsabban az ipari ágazatokban –, és az általános csökkenő tendencia az egész évtizedre kiterjedt. Az ágazatok alacsonyabb energiaintenzitása – a mérsékelten energiaigényes ágazatok és a nagyon energiaigényes iparágak közös energiahatékonysági erőfeszítései révén – hozzájárult az energiaköltségek csökkenéséhez, enyhe áremelkedésekkel és növekvő gazdasági tevékenységgel jellemzett környezetben. A nemzetközi árkülönbségek stabilak maradtak az elmúlt években, miközben az európai ipar magasabb árakkal szembesül, mint az Egyesült Államok, illetve az ázsiai versenytársakéhoz hasonló szintű vagy azoknál alacsonyabb árakkal. Az energiaköltségekkel és az energiaintenzitással kapcsolatban korlátozottan rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy Európában az ágazatok energiaintenzitása magasabb, mint Ázsiában (Kína kivételével), és hasonló az Egyesült Államokéhoz, miközben energiaköltség-hányadaik az ázsiai ágazatokénál magasabbak, és hasonlóak az Egyesült Államokéhoz, illetve annál alacsonyabbak. Ezek a különbségek részben a G20-ak nem uniós tagállamaiban az iparnak nyújtott támogatással és az EU magasabb éghajlati vonatkozású költségeivel magyarázhatók. Annak érdekében, hogy az európai iparágak megőrizzék versenyképességüket a nemzetközi piacokon, tovább kell javítaniuk energiahatékonyságukat. A Covid19 által az energiaárakra és a gazdasági tevékenységre gyakorolt hatás várhatóan nem fokozza az energiaköltségek által az ipar termelési költségeire kifejtett nyomást, az energiaigényes ágazatok kivételével, amelyek energiafogyasztásának nagy része állandó, tekintet nélkül a kibocsátás szintjére.

Az európai háztartások hasonló arányban költenek energiára, mint a 2008-as válság előtt. Az arányoknak az utóbbi években megfigyelt fokozatos csökkenése más energiaszegénységi mutatókkal együtt arra utal, hogy Európában általánosan csökken az energiaszegénység kockázata, ami a gazdaság növekedésének, valamint az energiaszegénység felismerésére és kezelésére irányuló uniós energiapolitikáknak köszönhető. Mindamellett az energiaszegénység továbbra is kihívást jelent az EU számára. 2018-ban a legszegényebb európai háztartások összes kiadásuk 8,3 %-át költötték energiára (átlagosan), egyes közép- és kelet-európai tagállamokban pedig 15–22 %-át. Az EU-nak ezért folytatnia kell politikai erőfeszítéseit, mivel a Covid19 gazdasági hatása felemésztheti a háztartások jövedelmét, különösen a legszegényebbekét.

Az energiaadók fontos és stabil bevételi forrást jelentenek a tagállamok számára. Az összes energiaadó-bevétel, ami főként az olajtermékekre kivetett jövedéki adókból származik, 2020-ban valószínűleg csökkenni fog a Covid19 által a közlekedési üzemanyagok fogyasztására gyakorolt hatás következtében. Az energiatermékeket számos különböző típusú és célú adó és járulék terheli, amelyeket a tagállamok különböző módokon alkalmaznak. Együttesen ezek nagyon jelentős hatást gyakorolnak az árakra, különösen a villamos energia árára, ami igen eltérő a különböző energiatermékek és tagállamok tekintetében. Az EU és tagállamai igyekeznek összehangolni az energiaadózást az energia- és éghajlat-politikai célkitűzésekkel, a zöld megállapodásban javasolt kezdeményezések mentén. Ezenfelül az összes (nem csupán az energiára kivetett) adó és járulék árakra gyakorolt együttes hatását figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy azok hogyan segítik elő a tiszta és méltányos energetikai átalakulással összhangban álló magatartást.

A megújuló energiatermelés vonatkozásában csökkennek a realizált árak a megújuló energiák fokozódó piaci térnyerése mellett. Tekintettel a megújuló energiákkal kapcsolatos beruházások várható növekedésére, a piac kialakítása és a támogatási programok meglévő ellenőrzése során törekedni kell annak biztosítására, hogy megfelelő egyensúly jöjjön létre a hatékony piaci bevételek és a beruházásokat lehetővé tevő (kockázatmentes) támogatási bevételek nyújtása között.

(1)

 A realizált villamosenergia-árak a villamosenergia-termelő által elért átlagos éves árat jelentik, figyelembe véve a termelő teljesítményét az év egyes kereskedési intervallumai tekintetében.

(2)

COM(2016) 769, COM(2019) 1.

(3)

EU-27 és az Egyesült Királyság.

(4)

 A háztartási energiakiadásokra (a közlekedés kivételével) vonatkozóan rendelkezésre álló, az Energiaügyi Főigazgatóság által gyűjtött legfrissebb adatok.

(5)

  COM(2020) 456 final.

(6)

C(2020)9600.

(7)

Az alumínium, a sík ablaküvegek, a cink, a szilícium, a műtrágyák vonatkozásában: a Trinomics et altri által készített tanulmány az energiaárakról és energiaköltségekről, valamint azoknak a háztartásokra és az iparra gyakorolt hatásáról (2020). Az acél vonatkozásában a JRC műszaki jelentése az EU és harmadik országok vas- és acéliparának termelési költségeiről (JRC Technical Report on Production costs from iron and steel industry in the EU and third countries) (2020).

(8)

Villamosenergia-igényes ágazatokon a nemvasfémgyártást és az elektromos ívkemencékben végzett acélgyártást értjük. Fosszilistüzelőanyag-igényes ágazatokon például az üveggyártást, a finomítókat és a kémiai alapanyagok gyártását értjük.

(9)

Ahol rendelkezésre álltak adatok, az ágazatok energiaintenzitása Kínában rendszerint magasabb, mint az EU-ban.

(10)

EU-27 és az Egyesült Királyság.

(11)

Az energiaunió helyzetéről szóló a 2020. évi jelentés energiatámogatásokról szóló mellékletében szereplő adatokon alapuló becslés.

(12)

(EU) 2019/944 irányelv, (EU) 2019/943 rendelet.