EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52020DC0248
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL Towards more sustainable fishing in the EU: state of play and orientations for 2021
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások
COM/2020/248 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2020.6.16.
COM(2020) 248 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások
{SWD(2020) 112 final}
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások
1.Bevezetés
Ez a közlemény áttekintést ad arról, hogy az uniós flották milyen eredményeket értek el a fenntartható halászat megvalósításában, valamint bemutatja az uniós flotta társadalmi-gazdasági teljesítményét, a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúlyt és a kirakodási kötelezettség végrehajtását. E közleményt a kísérő szolgálati munkadokumentumban szereplő információkkal együtt kell értelmezni.
Ezenkívül a közlemény tartalmazza azokat a fő irányvonalakat, amelyek alapján a 2021. évi halászati lehetőségekről szóló bizottsági javaslatok készülni fognak. Felkérjük a tagállamokat, a tanácsadó testületeket és az érdekelteket, hogy mérlegeljék a közleményben vázolt szakpolitikai irányvonalakat, majd észrevételeiket 2020. augusztus 31-ig juttassák el a Bizottsághoz.
2.Az Fmfh-ra vonatkozó célkitűzés megvalósításában elért eredmények 1
Az Atlanti-óceán északkeleti térségének halállományait érő halászati terhelés 2003 és 2018 között folyamatosan csökkent. Míg a 2000-es évek elején a halászati mortalitás mediánértéke több mint 1,5-szer magasabb volt, mint a maximális fenntartható hozam melletti halászati mortalitás, mostanra ez az érték 1,0 körül stabilizálódott. Ebből az következik, hogy a halászat fokozatosan egyre fenntarthatóbbá vált. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a maximális fenntartható hozamra (MFH) vonatkozó célkitűzés nagyjából teljesült, bár néhány kihívással még meg kell birkózni.
A teljes kifogható mennyiségek (a továbbiakban: teljes kifogható mennyiségek vagy TAC-ok) meghatározása a közös halászati politika egyik fő irányítási eszköze. Az Atlanti-óceán északkeleti térsége és a vele szomszédos területek tekintetében a Bizottság 2020-ra (a halászati mortalitás – Fmfh – alapján megállapított) fenntartható szintnek megfelelő vagy annál kisebb teljes kifogható mennyiségeket javasolt mind a 78 olyan TAC esetében, amelyekre vonatkozóan Fmfh szakvélemény állt rendelkezésre, kivéve 6 esetben, amelyek vonatkozásában a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) tilalmat javasolt. Ezekben az esetekben kizárólag a járulékos fogásokra vonatkozóan kerültek megállapításra alacsony értékű teljes kifogható mennyiségek annak érdekében, hogy a kimerített állományok pótlódhassanak anélkül, hogy idő előtt le kellene állítani fontos kereskedelmi halászati tevékenységeket, vagy hogy meg kellene akadályozni a tudományos szakembereket a tudományos adatgyűjtésben.
Emellett a Balti-tengerre 2 , az Északi-tengerre 3 és a nyugati vizekre 4 vonatkozó többéves regionális tervek hasznosnak bizonyultak azáltal, hogy biztosították a halászati lehetőségek meghatározásához szükséges rugalmasságot, ugyanakkor pedig lehetővé tették a halászati intenzitás MFH-tartományon belüli rögzítését. Egyes szigorúan meghatározott esetekben lehetővé tették, hogy a teljes kifogható mennyiségek az MFH felső tartományában kerüljenek megállapításra, tompítva ezzel az egészséges állományok zsugorodása által okozott hatásokat. Ez volt a helyzet szürke tőkehal déli és északi állománya esetében. Ugyanakkor a többéves tervek kulcsfontosságúak voltak abban, hogy a teljes kifogható mennyiségek több rossz állapotú állomány esetében az MFH alsó tartományában kerüljenek rögzítésre.
A Tanács a 78 teljes kifogható mennyiségből 62-t az Fmfh-val összhangban határozott meg. Ezért 2020-ban a Balti-tengeren, az Északi-tengeren és az Atlanti-óceánon kizárólag az EU által kezelt kirakodások több mint 99 %-a várhatóan fenntartható halászatból fog származni.
Ami azt az Atlanti-óceán északkeleti térségében élő 11 állományt illeti, amelyekkel nem uniós országok gazdálkodnak, megerősítést nyert az uniós vizeken 2014-ig megfigyelt pozitív általános tendencia: az F/Fmfh mutató mediánértéke szorosan követi az uniós vizek esetében rögzített értéket. 2014 után azonban a mutató szerint egyre több állományt halásztak az Fmfh mértéke felett 5 .
A TAC meghatározásán túlmenően a Tanács 2019-ben korrekciós intézkedéseket fogadott el a többéves tervek keretében, hogy bizonyos halállományok felépülhessenek, nevezetesen a közönséges tőkehal és vékonybajszú tőkehal kelta-tengeri állományai, valamint a közönséges tőkehalnak a Balti-tenger keleti térségében élő állománya. Az EU–Norvégia konzultációk keretében a közönséges tőkehal északi-tengeri állományára, valamint az ugyanezen faj skagerraki és kattegati állományára vonatkozó korrekciós intézkedésekről is megállapodás született. A különösen rossz állapotú állományok esetében a gazdálkodásnak most a biomassza helyreállítása a legfontosabb célja. Ezért rendkívüli védelmi intézkedések léptek érvénybe annak érdekében, hogy a kereskedelmi halászat fő tevékenységeiben (szelektívebb halászeszközök alkalmazásával) minimálisra csökkenjenek a fogások, valamint biztosítható legyen, hogy a teljeskörűen dokumentált halászati tevékenységeket folytató piaci szereplők tisztában legyenek a halászati mintákkal.
Noha ezek a korrekciós intézkedések hasznosak lesznek ahhoz, hogy a közönséges tőkehal kelta-tengeri állománya – a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv célkitűzéseivel összhangban – gyorsabban felépüljön, a Bizottság előnyben részesítette volna, ha a szóban forgó állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget 2020-ra óvatosabb értékben rögzítették volna.
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében a halászati mortalitási mutató (F/Fmfh) értéke a 2003–2017-es időszakban végig igen magas volt. Az F/Fmfh 2011-ben érte el eddigi legmagasabb szintjét, azóta értéke 2,4 körül alakul. Ez azt jelzi, hogy az állományok halászatának mértéke átlagosan jóval meghaladja a közös halászati politika fenntarthatósági célkitűzését.
2.1.Biomassza-tendenciák 6
Az Atlanti-óceán északkeleti térségében a biomassza mennyisége 2007 óta folyamatosan növekszik, és 2018-ban a teljeskörűen értékelt állományok esetében 48 %-kal magasabb volt, mint 2003-ban 7 .
A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren a helyzet lényegében változatlan maradt az adatsorok 2003-as kezdete óta, bár az adatok arra engednek következtetni, hogy 2012 óta a biomassza mennyisége kis mértékben növekedett. A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) azonban megjegyzi, hogy e mutatót nagy bizonytalanság övezi.
Annak ellenére, hogy jelentős mértékben sikerült csökkenteni az Atlanti-óceán északkeleti térségében folytatott halászat okozta terhelést, a biomassza mennyiségét pedig sikerült növelni, továbbra is vannak kihívások. Egyes állományok továbbra is túlhalászottak és/vagy a biztonságos biológiai határértékeken kívül esnek, így egyértelmű, hogy több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ezek az állományok fenntartható szintre kerüljenek. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében is egyértelműen folytatni kell az erőteljes állományvédelmi erőfeszítéseket, különösen a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves terv végrehajtásával, valamint a MedFish4Ever nyilatkozatban és a szófiai nyilatkozatban foglaltak teljesítése érdekében tett számos intézkedéssel, például a GFCM 2019-ben elfogadott, a tengerfenéki halászatra vonatkozó adriai többéves tervével.
2.2.Az uniós flotta helyzete 8
Az uniós flottát alkotó hajók száma tovább csökkent. 2019 decemberében az uniós flottanyilvántartásban (beleértve a legkülső régiókra vonatkozó bejegyzéseket is) 81 279 hajó szerepelt, ami az előző évhez képest 365 hajóval kevesebb. A teljes bruttó tonnatartalom (BT) 1 521 189 volt, ami az előző évhez képest 11 991 BT csökkenést jelent. A kW-ban kifejezett összkapacitás 6 047 356 (kW) volt, ez pedig 428 278 kW-tal alacsonyabb a 2018. decemberi értékhez képest. Bár az uniós flotta kapacitása összességében a halászati kapacitás felső határai alatt marad, ezt viszonylagosnak kell tekinteni, mivel még mindig jelentős számú olyan flottaszegmens van, amely valószínűleg nincs egyensúlyban a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel. A legutóbbi megállapítások azt mutatják, hogy 2017-ben az értékelt 247 flottaszegmensből 182 nem volt egyensúlyban az egyik fő biológiai mutató (fenntartható kiaknázási mutató) alapján.
Az uniós flotta gazdasági teljesítménye továbbra is nagyon jó volt, hiszen 2018-ban mintegy 1,4 milliárd EUR nettó nyereséget és 18 %-os átlagos nettó haszonkulcsot ért el. Ez a nyereségesség jelentős javulását jelenti, mivel az uniós flotta 2008-ban csak kis mértékben volt nyereséges. Az egyre jobb teljesítmény főként annak köszönhető, hogy néhány fontos állomány állapota javult, az átlagos halárak magasak voltak (a kevesebb kirakodott hal nagyobb pénzbeni értéket képviselt), az üzemanyagárak pedig alacsonyak maradtak.
Bár 2019-re vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre adatok, a teljes jövedelmezőség tekintetében rendkívül eredményes év várható a 2018. évihez hasonló nettó nyereséggel és átlagos nettó haszonkulccsal. Továbbra is jelentős különbségek tapasztalhatók azonban az uniós halászati régiók között, mivel a balti-tengeri, a földközi-tengeri és a fekete-tengeri halászat jövedelmezősége alacsonyabb. Pozitív gazdasági tendencia volt megfigyelhető számos, fenntartható módon kiaknázott állományokra halászó flotta esetében (ilyen állományai vannak például az Ír-tengeren az ördöghalnak és a szárnyas rombuszhalnak; a La Manche-csatorna nyugati részén a közönséges nyelvhalnak, az Északi-tengeren pedig a szárnyas rombuszhalnak), amelyek általában nyereségesebbek lettek és emelték a fizetéseket. Ezzel szemben általában gyengébb gazdasági teljesítményt nyújtottak a túlhalászott állományokra (a Balti-tenger keleti térségében élő közönséges tőkehalra és a kelta-tengeri közönséges tőkehalra) halászó flották.
Az uniós flotta keretében a teljes munkaidős egyenértékben (FTE) kifejezett teljes foglalkoztatottság 2008 óta átlagosan évi 1,2 %-kal csökkent, részben az uniós flotta kapacitásának csökkenése miatt. A teljes munkaidős egyenértékre jutó átlagbér azonban évente átlagosan 2,5 %-kal nőtt. A teljes munkaidős egyenértékre számított éves átlagos munkabér 25 000 EUR. Az Északi-tengeren és az Atlanti-óceánon más régiókkal ellentétben számos flotta esetében immár konszolidálódni látszik a foglalkoztatás növekedése.
Az uniós flotta 2020. évi gazdasági teljesítményére vonatkozó előrejelzések egyelőre rendkívül bizonytalanok, ugyanis a Covid19-világjárvány okozta egészségügyi válság miatt csökkent a kereslet és megszakadtak az ellátási láncok. A korai jelek azonban arra utalnak, hogy a halászati ágazatot kezdetben súlyosan érintették a Covid19-világjárvány nyomán kialakult piaci zavarok, mivel a kereslet hirtelen visszaesett. A kereslet csökkenése és az első eladási árak ebből következő visszaesése miatt számos hajó felhagyott a halászattal. A szálloda- és vendéglátóipari értékesítési csatornák bezárulása érzékenyen érintette a nagy értékű fajokra halászó és a kisüzemi part menti halászatot folytató flottaszegmenseket. Ezenfelül a helyzet rendkívüli mértékben sújtotta az exportpiacoktól függő halászflottákat. Néhány halászati vállalkozás működését a keresleti problémák mellett az egészségügyi intézkedések is gátolták.
Április közepe óta a helyzet javulni látszik mind a halászati, mind a halfeldolgozó ágazatban. 9 A 2020-as igen alacsony üzemanyagárak hozzájárulhatnak az uniós flották működési költségeinek csökkentéséhez.
E példa nélküli helyzet kezelése érdekében a Bizottság egy sor sürgős kárenyhítési intézkedést javasolt, amelyeket az uniós jogalkotók jóváhagytak. Ezek az intézkedések segíteni fogják az élelmezésbiztonság fenntartását, az EU part menti régióiban pedig több ezer munkahely védelméhez járulnak hozzá. Kiterjesztik az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) alkalmazási körét annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a népegészségügyi válság miatti gazdasági veszteségek kompenzálását, a pénzügyi forrásoknak az egyes tagállamok operatív programjain belüli rugalmasabb elosztását, valamint egy olyan, az operatív programok módosítására szolgáló egyszerűsített eljárás alkalmazását, amely elősegíti az új intézkedések gyors bevezetését. Az állami támogatások új ideiglenes keretrendszere lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy állami támogatás formájában segítséget nyújtsanak a halászati ágazatban tevékenykedő, a válság által sújtott gazdasági szereplőknek.
Még ha az uniós flottakapacitás összességében nem is éri el a halászati kapacitás jogszabályban előírt felső határait, továbbra is aggodalomra ad okot az, hogy a flottaszegmensek jelentős része valószínűleg nincs egyensúlyban a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel, amit a tagállami cselekvési tervekben szereplő megfelelő intézkedésekkel kell kezelni.
2.3.Kirakodási kötelezettség 10
Az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség 2019-ben lépett teljes mértékben hatályba. A kirakodási kötelezettség végrehajtásában elért eredmények értékelése érdekében a Bizottság 18 tagállamtól 11 és öt tanácsadó testülettől kapott jelentést. A Bizottság más információforrásokra is támaszkodott, például az általa 2019. június 14-én a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról, ellenőrzéséről és érvényesítéséről szervezett munkaértekezletet során szerzett tapasztalatokra.
A megfelelés mértéke általánosságban még mindig alacsonynak mondható. A tagállamoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az ellenőrzésre és a végrehajtásra. Továbbra is komoly aggodalomra ad okot, hogy a legtöbb ország nem jelenti be pontosan a kirakodási kötelezettségre vonatkozó mentességek alapján visszadobott halmennyiséget, valamint az, hogy a méreten aluli halakat igen kis mennyiségben rakodják ki, illetve hogy a tagállamok számára nehézséget okoz az ilyen fogások nyomon követése. Többek között e hiányosságok miatt a kirakodási kötelezettségnek a tagállamokra és a halászati ágazatra gyakorolt hatása továbbra is csekély annak ellenére, hogy az érdekelt felek komoly aggályokat fogalmaztak meg azelőtt, hogy a végrehajtás 2019-ben teljes körűvé vált.
Jelentősen kevesebb tagállam végzett egyedi tanulmányokat és kísérleti projekteket a szelektív halászeszközök vagy fogáselkerülési stratégiák tesztelésére. 2019-ben a hangsúly a de minimis kivételek és a magas túlélési arányon alapuló mentességek alátámasztását célzó mintavételi programokra vagy gazdasági tanulmányokra helyeződött át. 2019-ben a tagállamok regionális csoportosulásai a Bizottsággal és más érdekelt felekkel közösen kidolgozott megoldások felhasználásával sikeresen kezeltek egyes, a halászati tevékenységeket potenciálisan blokkoló helyzeteket. Így például néhány tagállam vállalta a kvótacserét, hogy megállapíthatók legyenek a kizárólag a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek, amelyek kiegészültek a járulékos fogások csökkentésére irányuló intézkedésekkel. A cseremechanizmust sikerrel alkalmazták. A HTMGB azonban úgy ítélte meg, hogy a járulékos fogások csökkentésére irányuló intézkedések némelyike nem volt elég hatékony. A Bizottság ezért e probléma kezelése érdekében a halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatába beépített néhány, egymáshoz szervesen kapcsolódó korrekciós intézkedést. 12
A kirakodási kötelezettség betartásának ellenőrzése továbbra is olyan kihívás, amelyre még nem született megfelelő megoldás. 13 A Bizottság 2020 februárjában egy ellenőrzés-sorozatot indított, amely arra kereste a választ, hogy a kiválasztott tagállamok miként biztosítják a kirakodási kötelezettség ellenőrzését és érvényesítését. Az eddig elvégzett ellenőrzések első megállapításai azt mutatják, hogy a kérdéses tagállamok még nem fogadták el a szükséges intézkedéseket, valamint hogy gyakori jelenség a fogások dokumentálatlan visszadobása. Ezeket a megállapításokat különféle jelentések is alátámasztják, köztük három, a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról szóló, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) által készített megfelelőségértékelő jelentés 14 . Ezek a jelentések megerősítik, hogy az értékelési időszakban (2015/2016–2017) az Északi-tengeren és az északnyugati vizeken tevékenykedő egyes flottaszegmensekben gyakran nem tartották be a kirakodási kötelezettséget.
Folyamatos erőfeszítésekre van szükség a halászeszközök és halászati technikák szelektivitásának fokozásához. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kirakodási kötelezettség ellenőrzésére és végrehajtására, különösen a megfelelő korszerű ellenőrzési eszközök – például az elektronikus távellenőrzési rendszerek – használata révén, amelyek a leghatékonyabb és legköltséghatékonyabb eszközei a kirakodási kötelezettség tengeren történő ellenőrzésének. A Bizottság továbbra is együttműködik a társjogalkotókkal annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a felülvizsgált halászati ellenőrzési rendszerről 15 , amely megkönnyíti e korszerű ellenőrzési eszközök használatát.
3.A 2021-es halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok
3.1.A 2021-es halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok célkitűzései
2020 óta a halállományokkal a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célértékhez igazodva kell gazdálkodni. Az atlanti-óceáni, az északi-tengeri és a balti-tengeri állományokra vonatkozó bizottsági javaslatok fő célja ezért az MFH szempontjából értékelt állományok 16 maximális fenntartható hozamának (Fmfh) szinten tartása vagy elérése lesz. A Bizottság teljeskörűen végre fogja hajtani az állománygazdálkodási terveket. A Bizottság javaslatot tesz az MFH-pontértékre vagy az ICES által megadott MFH-tartományra, amennyiben ez a többéves tervek keretében jogilag lehetséges. Ha szakvéleményében az ICES a célfajok vonatkozásában halászati tilalmat javasol, a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy ezek az állományok a többéves tervek szerinti korrekciós intézkedések segítségével felépüljenek. A javaslatok továbbra is keresni fogják a lehetőségeket a kirakodási kötelezettség eredményes végrehajtásának előmozdítására. Folytatódik az együttműködés valamennyi érdekelt féllel annak érdekében, hogy az e tervek hatálya alá tartozó állományok mielőbb teljes körű tudományos értékelés tárgyát képezzék az MFH-val összefüggésben.
Míg egyes állományok állapota romolhat más emberi eredetű tényezők (például az éghajlatváltozás és a szennyezés) miatt is – amelyekkel foglalkozni kell –, az ilyen állományokat érő halászati terhelést továbbra is korlátozni kell. A Bizottság a tudományos szakemberekkel együtt fokozza a halászati ökoszisztémákkal kapcsolatos munkát azért, hogy ezek az elemek a halászati gazdálkodás szerves részévé váljanak.
A földközi- és fekete-tengeri halászati lehetőségekről szóló rendeletre irányuló javaslat a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves terv 2021. évi végrehajtása tekintetében további erőfeszítéseket irányoz elő annak érdekében, hogy csökkentések legyenek megvalósíthatók az említett terv azon célkitűzése fényében, amely szerint – a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján – a területen legkésőbb 2025-ig el kell érni az Fmfh-t. A javaslat ezenkívül tartalmazni fogja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) már hatályban lévő intézkedéseit is, beleértve a 2019-ben elfogadottakat is, például az adriai tengerfenéki állományokra vonatkozó többéves tervet, a kis méretű nyílt vízi fajokra vonatkozó adriai-tengeri sürgősségi intézkedéseket, a fekete-tengeri angolnákra vonatkozó intézkedéseket és a nagy rombuszhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, valamint az e tengermedencében élő sprattra vonatkozó autonóm kvótát. 17
3.2.A következő halászati lehetőségek rögzítéséhez vezető kulcsfontosságú lépések
A Bizottság halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak alapját az ICES fogásokra vonatkozó tudományos szakvéleménye képezi, amely több részben készül el. Az ICES májusban és júniusban teszi közzé fogási szakvéleményét, és a tengeren végzett őszi felmérések után naprakésszé teszi annak egy részét. A nagy méretű nyílt vízi fajok állományaira vonatkozóan szeptemberben készül el a szakvélemény. A Bizottság az első javaslatokban a lehető legtöbb állomány lefedésére törekszik. A nemzetközi partnerekkel – például Norvégiával – közösen kezelt állományok esetében, valamint azoknál állományoknál, amelyek vonatkozásában a tudományos szakvélemények az év folyamán később jelennek meg, a vonatkozó javaslatok továbbra is „pro memoria” formában jelölik a halászati lehetőségeket.
Az EU és az Egyesült Királyság közötti, kilépésről rendelkező megállapodásban meghatározott átmeneti időszak – meghosszabbítás hiányában – 2020 végén lejár. Az olyan állományokra vonatkozó mennyiségek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottságnak konzultálnia kell az Egyesült Királysággal – illetve az Egyesült Királysággal és Norvégiával – a 2021. évi halászati lehetőségekről, szintén „pro memoria” formában fognak szerepelni, a konzultációk időzítésétől és eredményétől függően.
A Covid19-világjárvány következtében már felmerültek gondok a tudományos szakvélemények kibocsátásával és az adatszolgáltatás folytonosságával kapcsolatban, aminek az lehet az eredménye, hogy a szakvélemények a korábbi évekhez képest máskor, illetve más formában válnak elérhetővé.
A Bizottság felkéri a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy vegyék figyelembe a tudományos szakvéleményeket, amint azok nyilvánosan hozzáférhetővé válnak. 18 Az érdekelt feleknek az érintett tanácsadó testületeken és tagállamokon keresztül is lesz lehetőségük ajánlásokat tenni a halászati lehetőségekre vonatkozóan.
E konzultációk figyelembevételével a Bizottság négy javaslatot kíván elfogadni: a Balti-tenger (augusztus), a Földközi-tenger és a Fekete-tenger (szeptember), az Atlanti-óceán északkeleti térségében élő mélytengeri állományok (október), valamint az Atlanti-óceán és az Északi-tenger (október) tekintetében. 19 Megvitatásukra külön tanácsi üléseken kerül sor: a Balti-tengert érintő javaslatot a Tanács októberi ülésén, a mélytengeri állományokra, valamint a Földközi- és a Fekete-tengerre vonatkozó javaslatot a Tanács novemberi ülésén, az Atlanti-óceánt és az Északi-tengert érintő javaslatot pedig a Tanács decemberi ülésén vitatják meg a miniszterek. 20
3.3.A halászati lehetőségek meghatározása a különböző tengermedencék vonatkozásában
A balti- és északi-tengeri, valamint a nyugati vizekben élő, kizárólag uniós állományokra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározása az érintett többéves tervek alapján történik, amelyek Fmfh mortalitási tartományokat állapítanak meg, ezért bizonyos feltételek mellett biztosítanak némi rugalmasságot. Az ICES felkérést kapott olyan szakvélemény készítésére, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy szükség van-e ilyen rugalmasságra, illetve hogy milyen lehetőségek vannak az igénybevételére. A teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatokat kizárólag egészséges állományok tekintetében és csak abban az esetben lehet az Fmfh-értékek felső tartományában megállapítani, amennyiben az a releváns tudományos szakvélemény alapján vegyes halászat esetén elengedhetetlen a vonatkozó többéves tervben rögzített célkitűzések megvalósításához, vagy a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez, vagy annak érdekében, hogy korlátozni lehessen az évek közötti nagy fluktuációt.
A kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtásával összefüggésben a Bizottság a Balti-tengerre, a nyugati vizekre és az Északi-tengerre vonatkozó halászati lehetőségekre az ICES fogási szakvéleménye alapján kíván javaslatot tenni, adott esetben alkalmazva a de minimis kivételt vagy a magas túlélési arányra vonatkozó mentességet.
A kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtásának megkönnyítése érdekében minden rendelkezésre álló enyhítő eszközt igénybe kell venni, beleértve adott esetben a vegyes halászati megközelítésre vonatkozó ICES-szakvéleményeket. Ezzel összefüggésben a Bizottság értékelni fogja a tagállamok által a járulékos fogások csökkentésében elért eredményeket, míg az érintett regionális csoportoknak középtávú korrekciós intézkedéseket kell kidolgozniuk a veszélyeztetett állományok tekintetében.
Az Fmfh szempontjából értékelt, a nem uniós országbeli partnerekkel folytatott konzultációk tárgyát képező állományok esetében a Bizottság a hosszú távú állománygazdálkodási stratégiákkal vagy – ilyen stratégiák hiányában – az Fmfh-szakvéleménnyel összhangban lévő megállapodásra törekszik. Az EU-nak továbbra is megoldásokat kell keresnie arra, hogy elkerülhető legyen az Atlanti-óceán északkeleti térségében élő nyílt vízi állományok túlhalászása, mivel a parti államok között nincsenek a kvótamegosztással kapcsolatban közösen elfogadott megállapodások.
A regionális halászati gazdálkodási szervezetek által – többek között a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren – kezelt állományok tekintetében a Bizottság e szervezetek határozatai alapján fog halászati lehetőségeket javasolni. A Covid19-világjárvány nyomán várható, hogy 2020-ban a regionális halászati gazdálkodási szervezetek számos ülésének napirendje csak a leglényegesebb döntések meghozatalára fog korlátozódni, mivel nehéz megszervezni az üléseket, többek között a tudományos bizottságok üléseit is, ami hatással lesz a halászati vezetők rendelkezésére álló tudományos szakvéleményekre.
Ami az EU harmadik országokkal kötött fenntartható halászati partnerségi megállapodásait illeti, az állománygazdálkodás a vegyes megállapodásokra vonatkozó konkrét tudományos szakvélemények alapján történik. A tonhalhalászati megállapodások esetében a rendelkezésre álló halászati lehetőségek és gyakorlatok a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásait követik.
A Tanács a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves terv keretében 2021-re további erőkifejtés-csökkentési célokat határoz meg a tudományos szakvélemények alapján, figyelembe véve a többéves terv azon célkitűzését, amely szerint legkésőbb 2025-re el kell érni az Fmfh-t.
A halászati tevékenységek végzésében a Covid19-világjárvány következtében jelenleg tapasztalható zavarok számos tagállamban a halászati kvóták kihasználatlanságához vezethetnek. Jelenleg még nem ismeretes, hogy mennyi ideig fog tartani a kijárási korlátozások időszaka, illetve hogy a kvóták milyen mértékben maradnak kihasználatlanok. Ez eltérő lehet a célállományoktól és a halászati idénytől függően. A Bizottság szorosan figyelemmel foga kísérni a halászati tevékenység alakulását, valamint azt, hogy a tagállamok miként alkalmazzák az évek közötti rugalmasság elvét, amely lehetővé teszi számukra, hogy a fel nem használt 2020. évi kvótájuk 10 %-át átcsoportosítsák és 2021-ben használják fel. Minden további rugalmasságot a meglévő jogi keretnek és a közös halászati politika célkitűzéseinek a fényében kell értékelni, és e további rugalmasságok alkalmazását alá kell támasztaniuk a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeknek is. Mindenesetre továbbra is a tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy valamennyi fogást beszámítsanak a rendelkezésre álló kvótákba, és hogy valamennyi halászati út dokumentációja részletes és pontos legyen.
4.Következtetés
Az egészséges halállományok továbbra is hozzájárulnak az uniós flotta gazdasági teljesítményének növeléséhez, bár a Covid19-járvány nyomán kialakult egészségügyi válság együttes hatásai miatt egyelőre bizonytalan, hogyan alakul az uniós flotta 2020. évi gazdasági teljesítménye.
A közös halászati politika elsődleges célja – és továbbra is prioritása – az állományok fenntartható szintre való gyarapítása. Ezt úgy éri el, hogy 2020-ra és azt követően is a maximális fenntartható hozamhoz igazodva gazdálkodik az állományokkal, valamint azáltal, hogy megszünteti a visszadobás gyakorlatát. E célkitűzés megvalósítása hozzájárul az európai tengerek jó környezeti állapotának eléréséhez, valamint a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásainak csökkentéséhez is. Ugyanilyen fontos a halászati ágazat helyreállítása szempontjából. Az Atlanti-óceán északkeleti térségében tapasztalható jelentős javulás ellenére továbbra is kihívásokkal nézünk szembe valamennyi tengermedencében. Egyes állományok továbbra is túlhalászottak és/vagy kívül esnek a biztonságos biológiai határértékeken, így egyértelmű, hogy e tekintetben további erőfeszítésekre van szükség.
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzete továbbra is aggodalomra ad okot, ezért további összehangolt erőfeszítésekre van szükség. A Bizottság szorosan együttműködik az összes érdekelt féllel a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves terv végrehajtása érdekében.
A fenntartható halászat és a szelektívebb halászati technikák a termelők és a fogyasztók számára értéket teremtő fenntartható élelmiszerrendszer olyan alkotóelemei, amelyek nélkülözhetetlenek, ha a jövő nemzedékek javára meg akarjuk óvni és helyre akarjuk állítani természetes környezetünk biológiai sokféleségét. A Bizottság biodiverzitási stratégiája és a „termelőtől a fogyasztóig” elnevezésű stratégiája kiemeli a fenntartható halászat szükségességét, és felsorolja azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket a Bizottságnak meg kell hoznia annak biztosítására, hogy a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásai a lehető legkisebbek legyenek.
E törekvésnek része a közös halászati politika fenntarthatósági célkitűzésének megvalósítása csakúgy, mint a visszadobás pazarló gyakorlatának visszaszorítása. Fontos leszögezni, hogy a fenntartható halászat a legjobb módja annak, hogy halászközösségeinkben megóvjuk a munkahelyeket és a jövedelmet, és segítsük a halászokat a jelenlegi válságból való kilábalásban. A közös halászati politika elmúlt évtizedben elért jelentős eredményei kijelölik a jövőben követendő irányt.
Felkérjük a tagállamokat, a tanácsadó testületeket és az érdekelteket, hogy mérlegeljék a közleményben vázolt szakpolitikai irányvonalakat, majd észrevételeiket 2020. augusztus 31-ig juttassák el a Bizottsághoz.
|
Időszak |
Tevékenység |
|
május/június/október |
az ICES szakvéleményt ad az állományok állapotáról |
|
június–augusztus vége |
nyilvános konzultáció a közleményről |
|
augusztus vége |
a balti-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok Bizottság általi elfogadása |
|
szeptember közepe |
a földközi- és fekete-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat Bizottság általi elfogadása |
|
október |
a Tanács által a balti-tengeri halászati lehetőségek tárgyában tartandó ülés a mélytengeri állományokra vonatkozó halászati lehetőségek Bizottság általi elfogadása |
|
október vége |
az atlanti-óceáni/északi-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat Bizottság általi elfogadása |
|
november |
a Tanács által a mélytengeri állományokat érintő halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat tárgyában tartandó ülés a Tanács által a földközi- és fekete-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat tárgyában tartandó ülés 23 |
|
december |
a Tanács által az atlanti-óceáni/északi-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat tárgyában tartandó ülés |
