Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 52019IP0016

Az Európai Parlament 2019. január 16-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodáshoz csatolt 1. és 4. számú jegyzőkönyvek módosításáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10593/2018 – C8-0463/2018 – 2018/0256M(NLE))

HL C 411., 2020.11.27, p. 292–297 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Date of document:
16/01/2019; szavazás napja
Date of vote:
16/01/2019
Author:
Európai Parlament, Halászati Bizottság, Külügyi Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Form:
Állásfoglalás
Parliamentary term:
Nyolcadik parlamenti ciklus
Internal reference:
2018/0256M(NLE)
Session:
2018-2019
Treaty:
Szerződés az Európai Unióról , Szerződés az Európai Unió működéséről
Legal basis:
Link
Link
Link
Select all documents mentioning this document
Earlier related instruments:
Instruments cited:
Link

2020.11.27.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 411/292

P8_TA(2019)0016

EU–Marokkó megállapodás az euromediterrán megállapodás 1. és 4. jegyzőkönyvének módosításáról (állásfoglalás)

Az Európai Parlament 2019. január 16-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodáshoz csatolt 1. és 4. számú jegyzőkönyvek módosításáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10593/2018 – C8-0463/2018 – 2018/0256M(NLE))

(2020/C 411/37)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10593/2018),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának i. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0463/2018),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodásra,

—

tekintettel az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági termékekre és halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásra (más néven a liberalizációs megállapodás), amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

—

tekintettel a Törvényszék 2015. december 10-i ítéletére (T-512/12. számú ügy),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2016. december 21-i (a C-104/16. P. számú ügyben hozott) ítéletére,

—

tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatot kísérő, 2018. június 11-i SWD(2018)0346 bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-i bécsi egyezményre és annak 34. és 36. cikkére,

—

tekintettel a főtitkár által az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa számára készített, a Nyugat-Szahara helyzetéről szóló jelentésre (S/2018/277),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2414 (2018) sz. határozatára (S/RES/2414 (2018)),

—

tekintettel az ENSZ Alapokmányára és különösen az önkormányzattal nem rendelkező területekről szóló XI. fejezet 73. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak V. címe 1. fejezetének 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjára,

—

tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2019. január 16-i jogalkotási állásfoglalására (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére, valamint a Halászati Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0478/2018),

A.

mivel az Európai Unió és a Marokkói Királyság történelmi kapcsolatokat ápol, és szoros együttműködést tart fenn, amelyet széles körű, politikai, gazdasági és társadalmi szempontokra kiterjedő partnerség keretében hozott létre, és amelyet a felek kiemelt státusza és a kapcsolatok továbbfejlesztésére való hajlandósága is megerősít;

B.

mivel az EU és Marokkó közötti liberalizációs megállapodás 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba; mivel a Front Polisario 2012. november 19-én a megállapodást az Európai Unió Bírósága előtt megtámadta, arra hivatkozva, hogy az megsérti a nemzetközi jogot, mivel Nyugat-Szahara területére vonatkozik;

C.

mivel 2015. december 10-én a Bíróság első fokon hatályon kívül helyezte a liberalizációs megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatot; mivel a Tanács 2016. február 19-én egyhangúlag megfellebbezte ezt az ítéletet;

D.

mivel a Törvényszék 2016. december 21-i ítéletében megállapította, hogy a liberalizációs megállapodás nem biztosított jogalapot ahhoz, hogy Nyugat-Szaharára is kiterjedjen, ezért erre a területre nem alkalmazandó;

E.

mivel az ítélet 106. pontja kimondja, hogy Nyugat-Szahara népeit – a szerződések relatív hatályának elve értelmében – a megállapodás „harmadik felének” kell tekinteni, akinek hozzájárulása nélkül a szóban forgó terület vonatkozásában nem hajtható végre a megállapodás; mivel ezért további megállapodás hiányában e megállapodás alkalmazása nem terjeszthető ki Nyugat-Szahara területére;

F.

mivel a gazdasági szereplők továbbra is exportálhatnak Nyugat-Szaharából az Európai Unióba, de 2016. december 21. óta nem vonatkoznak vámkedvezmények az e területről származó termékekre;

G.

mivel nem áll rendelkezésre elégséges információ, amelynek alapján az uniós vámhatóságok megállapíthatnák, hogy a Marokkóból exportált termékek Nyugat-Szaharából származnak-e, ami akadályozza az EUB ítéletének való megfelelést;

H.

mivel az EUB ítéletét követően a Tanács megbízta a Bizottságot az euromediterrán társulási megállapodás 1. és 4. jegyzőkönyvének módosításával, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nyugat-szaharai termékek bevonása; mivel ezek felvétele értelemszerűen szükségessé teszi a nyomonkövethetőség valamilyen formáját az ilyen termékek azonosítása érdekében;

I.

mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a megállapodás összhangban álljon az EUB-nak a C-104/16. P. sz. ügyben 2016. december 21-én hozott ítéletével;

J.

mivel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) konzultált Brüsszelben és Rabatban, a Nyugat-Szahara önkormányzattal nem rendelkező területén tevékenykedő választott tisztviselőkkel, a civil társadalom számos képviselőjével és civil társadalmi szervezetekkel;

K.

mivel a Parlament a különféle álláspontok megértése érdekében szükségesnek tartotta, hogy első kézből szerzett tapasztalatok alapján értékelje a helyzetet; mivel emlékeztetett a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága (INTA) a szóban forgó területre küldött, 2018. szeptember 2–3-i tényfeltáró missziójának következtetéseire;

L.

mivel a liberalizációs megállapodás módosítására szélesebb politikai és geopolitikai kontextusban kerül sor;

M.

mivel Nyugat-Szahara spanyol gyarmatosításának megszűnését követően a térségben a konfliktus több mint negyven éve tart;

N.

mivel Nyugat-Szaharát az ENSZ nem tekinti dekolonizált területnek;

O.

mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2440 (2118). számú határozata további hat hónapos időszakra meghosszabbította a MINURSO mandátumát;

P.

mivel az EU és tagállamai nem ismerik el Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara területének vonatkozásában; mivel az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió elismeri a Front Polisariót a nyugat-szaharai nép képviselőjének;

Q.

mivel az ENSZ Nyugat-Szaharát önkormányzattal nem rendelkező területként tartja nyilván Alapokmánya 73. cikkének alkalmazásában;

1.

 emlékeztet arra, hogy Marokkó az Unió kiemelt partnere a déli szomszédságban, amellyel az EU erős, stratégiai és hosszú távú partnerséget alakított ki, amely a politikai, gazdasági és társadalmi szempontokat, valamint a biztonság és a migráció területét is felöleli; rámutat arra, hogy Marokkó kiemelt státuszt kapott az európai szomszédságpolitikában (ENP);

2.

 hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e megállapodás garantálja a nemzetközi jog – többek között az emberi jogok – tiszteletben tartását, valamint hogy megfeleljen az EUB vonatkozó ítéletének;

3.

 emlékeztet az EUSZ 21. cikkében az Unió és tagállamai számára előírt kötelezettségre, melynek értelmében tiszteletben kell tartaniuk az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a nemzetközi jog elveit; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az ENSZ Alapokmánya 1. cikkének (2) bekezdése alapján tiszteletben kell tartani a népek önrendelkezésének elvét;

4.

 emlékeztet arra, hogy az EUSZ 21. cikke értelmében az Uniót nemzetközi fellépései során a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága elveinek, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a nemzetközi jog elvei tiszteletben tartásának kell vezérelnie;

5.

 hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás nem jelenti Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitásának semmilyen formában való elismerését, amelyet jelenleg az ENSZ önkormányzattal nem rendelkező területként tart számon, és amelynek jelentős részét jelenleg a Marokkói Királyság igazgatja, továbbá kitart amellett, hogy az EU álláspontja továbbra is az ENSZ erőfeszítéseinek támogatása a nyugat-szaharai konfliktus igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható megoldása érdekében, Nyugat-Szahara népének önrendelkezését biztosítandó, összhangban a nemzetközi joggal, az ENSZ Alapokmányával és a vonatkozó ENSZ-határozatokkal; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja az ENSZ-főtitkár nyugat-szaharai különmegbízottját, Horst Köhler urat abban, hogy a konfliktus rendezése érdekében segítséget nyújtson ahhoz, hogy a felek ismét az ENSZ tárgyalóasztalához üljenek; felhívja a feleket, hogy előfeltételek nélkül és jóhiszeműen folytassák e tárgyalásokat; hangsúlyozza, hogy az EU és Marokkó közötti módosított liberalizációs megállapodás ratifikációja során nem sérülhetnek a nyugat-szaharai békefolyamat eredményei;

6.

 reméli, hogy a konfliktusban érintett felek ENSZ által kezdeményezett, december elején Genfben megrendezett találkozója, amelyen Algéria és Mauritánia is részt vett, hozzájárul a békefolyamat folytatásához;

7.

 elismeri az EUB ítéletében meghatározott két feltételt, miszerint a megállapodás szövegében kifejezetten meg kell említeni Nyugat-Szaharát, valamint hogy meg kell szerezni az emberek hozzájárulását, valamint elismeri a Tanács által hozzáadott harmadik feltételt, amelynek értelmében biztosítani kell, hogy a megállapodás a helyi lakosság számára is előnyös legyen;

8.

 hangsúlyozza, hogy – ahogy a Bizottság jelentése is megfogalmazza – minden észszerű és megvalósítható lépést megtettek annak érdekében, hogy ezen átfogó konzultációk keretében felvilágosítást kapjanak az érintett lakosság egyetértésének meglétéről;

9.

 hangsúlyozza, hogy a konzultációs folyamat során a Bizottság és az EKSZ rendszeresen kapcsolatban volt az ENSZ-főtitkár nyugat-szaharai különmegbízottjának csapatával;

10.

 tudomásul veszi a szóban forgó területen élő emberek jogos érdekeit, és úgy véli, hogy a terület gazdasági fejlődéséhez szükség van a folyamatban lévő konfliktusnak a felek által tiszteletben tartott és elfogadott lezárására; ugyanakkor meggyőződése, hogy a szahravi népnek, miközben várja a helyzet politikai megoldását, szintén joga van a fejlődéshez;

11.

 a különböző helyi szereplőkkel és a civil társadalom képviselőivel folytatott tárgyalások alapján megjegyzi, hogy egyes felek a gazdasági fejlődéshez való jogukat védelmezve támogatják a megállapodást, míg mások szerint a politikai konfliktus rendezésének meg kell előznie a kereskedelmi kedvezmények nyújtását; megjegyzi, hogy a Bizottság és az EKSZ által vezetett, különböző nyugat-szaharai szervezetekkel és egyéb szervezetekkel és testületekkel folytatott inkluzív konzultációk során a részt vevő felek többségi támogatásukat fejezték ki azon társadalmi-gazdasági előnyökkel kapcsolatban, amelyek a javasolt vámkedvezménnyel járnának;

12.

 emlékeztet arra, hogy az EUB ítéletében nem határozta meg, hogyan kell az embereknek egyetértésüket kifejezni, és ezért úgy véli, hogy e kritérium tekintetében továbbra is némi bizonytalanság áll fenn;

13.

 elismeri, hogy a megállapodás a társadalmi és fenntartható fejlődés előmozdításához vezethet, amely jelentősen hozzájárul a jelenlegi gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéshez, valamint az alacsony és magas szintű képzettséget igénylő helyi foglalkoztatási lehetőségek potenciális megteremtéséhez; megállapítja, hogy a becslések szerint mintegy 59 000 munkahely függ a kiviteltől, ami a területen élő lakosság körülbelül 10 %-ának felel meg;

14.

 úgy véli, hogy az uniós vámkedvezmények pozitív hatást gyakoroltak a mezőgazdasági és halászati termékek ágazatára, valamint ezek exportszintjére az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területen; óvatosságra intve felhív annak ellenőrzésére, hogy ezek a termékek helyi hozzáadott értéket képviselnek-e, az exportból származó bevételt helyben reinvesztálják-e, és az ágazatok tisztességes munkalehetőségeket biztosítanak-e a helyi lakosság számára;

15.

 meg van győződve arról, hogy a békefolyamat kimenetelétől függetlenül a helyi lakosság részesülni fog a gazdasági fejlődés, valamint az infrastruktúrába, a foglalkoztatásba, az egészségügybe és az oktatásba történő beruházás tekintetében keletkező tovagyűrűző hatások előnyeiből;

16.

 tudomásul veszi a több ágazatban már meglévő beruházásokat, valamint a környezetbarát technológiák, például a megújuló energiaforrások és a tengervíz-sótalanító létesítmény fejlesztésére irányuló törekvéseket, de kitart amellett, hogy további erőfeszítésekre van szükség a helyi gazdaság minden részébe való fokozott integráció biztosításához;

17.

 elismeri a szahravik és közülük különösen a fiatalok üzleti kezdeményezéseit, akik közül sokan nők, és hangsúlyozza, hogy nagyobb exportlehetőségekre és jogbiztonságra van szükségük, hogy további beruházásokat lehessen eszközölni a magas foglalkoztatási igényű ágazatokban, így a mezőgazdaságban, a halászatban és az infrastruktúra területén;

18.

 elismeri Nyugat-Szahara stratégiai potenciálját, mint az afrikai kontinens többi részének beruházási platformját;

19.

 figyelmeztet a vámkedvezmények a Nyugat-Szahara önkormányzattal nem rendelkező területéről származó termékekre való nem alkalmazásának káros hatásaira, valamint arra, hogy ez milyen üzenetet küld a fiatalabb nemzedék számára, akik beruháznak vagy beruháznának a területen, továbbá hogyan érinti e generáció a terület fejlesztése tekintetében meglévő potenciálját; hangsúlyozza annak kockázatát, hogy egyes tevékenységeket olyan régiókba helyeznek át, ahol azok részesülnének a vámkedvezményekben; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a vámkedvezmények alkalmazásának elmaradása ronthatja a helyi lakosság gazdasági és szociális helyzetét az érintett területeken;

20.

 meggyőződése, hogy az EU jelenléte — többek között e megállapodás révén – előnyösebb a kivonulásnál, ami az emberi jogok és egyéni szabadságjogok előmozdítása és nyomon követése melletti elkötelezettséget illeti, és szigorú értékelést, valamint szoros párbeszédre szólít fel Marokkóval e kérdésekről;

21.

 emlékeztet arra, hogy a világ más részei, amelyek kevésbé ambiciózus megközelítést alkalmaznak a fenntartható fejlődés, a magas szintű munkaügyi és szociális normák, valamint az emberi jogok területén, új kereskedelmi lehetőségek reményében kopogtatnak az ajtón, és fokozott befolyásra tesznek majd szert mindenhol, ahonnan az EU kivonul;

22.

 kiemeli, hogy a térségben folytatott uniós szerepvállalás pozitív multiplikátorhatást gyakorol majd annak fenntartható fejlődésére;

23.

 hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság elengedhetetlen a fenntartható és hosszú távú beruházások a térségbe való vonzása, és ezáltal a helyi gazdaság dinamizmusa és diverzifikációja szempontjából;

24.

 emlékeztet arra, hogy az EUB ítélete óta a tagállamok jogszerűen nem alkalmazhatnak kereskedelmi kedvezményeket az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területről származó termékekre, valamint hogy véget kell vetni a gazdasági szereplőket érintő jogbizonytalanságnak;

25.

 tudomásul veszi és mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanáig rendkívül nehéz volt azonosítani, hogy mely termékeket exportálnak az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területről;

26.

 hangsúlyozza, hogy a Parlament számára kulcsfontosságú kritérium, mielőtt egyetértését adja a megállapodáshoz, annak biztosítása, hogy mechanizmust vezessenek be a tagállami vámhatóságok számára abból a célból, hogy megbízható információkhoz férjenek hozzá a Nyugat-Szaharából származó és az EU-ba importált termékekre vonatkozóan, teljes összhangban az uniós vámjogszabályokkal; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus kellő időben biztosított, részletes és lebontott statisztikai adatokat bocsát majd rendelkezésre a szóban forgó kivitelekről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és Marokkó számára ilyen sokáig tartott egy ilyen mechanizmus elfogadása, és felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a rendelkezésre álló valamennyi korrekciós intézkedést, amennyiben a megállapodás végrehajtása nem volna kielégítő; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek éves értékelést e mechanizmus az uniós vámjogszabályoknak való megfeleléséről;

27.

 hangsúlyozza, hogy ha ez a magállapodás – és ennek részeként a termékek azonosítását lehetővé tévő mechanizmus – nem lép hatályba, lehetetlen lesz megtudni, hogy az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területről származó termékek bejutnak-e az európai piacra, és ha igen, milyen mennyiségben;

28.

 hangsúlyozza, hogy a megállapodás hatályának, valamint a fejlődésre és a helyi lakosságra gyakorolt hatásának értékeléséhez szükség van az EU és Marokkó által a levélváltás tárgyát képező termékekre vonatkozó, éves kölcsönös információcseréről és statisztikáról elfogadott rendelkezések végrehajtására;

29.

 felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a megállapodás végrehajtását és eredményét, és megállapításaikat rendszeresen jelentsék a Parlamentnek;

30.

 felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, a jövőben milyen módon lehet hatékony módon kereskedelmi kedvezményeket biztosítani a nyugat-szaharai lakosság egésze számára;

31.

 emlékeztet rá, hogy az Unió és Marokkó a 2012. évi kezdeti megállapodásban foglaltaknak megfelelően olyan, ambiciózus és átfogó megállapodás megkötéséről folytattak tárgyalásokat a mezőgazdasági termékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, a hal és a halászati termékek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmára vonatkozóan, amely előirányozza az uniós földrajzi jelzések összességének Marokkó általi oltalmát; emlékeztet arra is, hogy e megállapodás 2015-ben megkezdett megkötési eljárását a Bíróság 2016. december 21-i ítélete következtében felfüggesztették; felszólítja az EU-t és Marokkót, hogy haladéktalanul folytassák ezt az eljárást, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat;

32.

 emlékeztet az európai kertészeti ágazat nagyfokú érzékenységére bizonyos marokkói gyümölcsök és zöldségek Unióba történő, a mezőgazdasági termékekre, a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló, 2012. március 8-i megállapodásban foglalt kedvezményeket élvező kivitele tekintetében;

33.

 hangsúlyozza, hogy az EU belső piacához való hozzáférésnek valamennyi harmadik ország esetében függenie kell az uniós egészségügyi, növényegészségügyi, nyomon követhetőségi és környezetvédelmi előírások és szabványok teljesítésétől;

34.

 kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a Marokkó és az Európai Unió közötti intézkedések és ellenőrzések egyenértékűségét az élelmiszer-biztonsági, növény-egészségügyi, nyomon követhetőségi és környezetvédelmi szabványok, valamint az eredetmegjelölésre vonatkozó szabályok területén, a két piac közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

35.

 emlékeztet rá, hogy a megállapodás frissített szövege nem változtatja meg a vámkontingenseket és a korábban megállapított preferenciális behozatali rendszert, hanem csak az európai termelők számára egyértelműsíti a megállapodás földrajzi hatályát;

36.

 fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a szóban forgó megállapodás alapján az Unióba kedvezményesen exportált gyümölcsök és zöldségek egy része (nevezetesen a paradicsom és a dinnye) a nyugat-szaharai területről származik, valamint hogy ambiciózus projekteket hoztak létre ezek termelésének és kivitelének további bővítése céljából;

37.

 ennek ellenére üdvözli az új, pontosabb megállapodást, és reméli, hogy az a továbbiakban a Földközi-tenger mindkét oldalán képes szilárd és megkérdőjelezhetetlen keretet biztosítani a megállapodás részes felei és az érintett gazdasági szereplők számára;

38.

 megjegyzi, hogy az érzékeny mezőgazdasági termékek nyomon követése és a kvóták szigorú alkalmazása alapvető fontosságú a megállapodás kiegyensúlyozott működéséhez; rámutat, hogy a 2012. évi megállapodáshoz csatolt 1. jegyzőkönyv 7. cikkében foglalt védzáradék lehetővé teszi megfelelő intézkedések meghozatalát abban az esetben, ha a megállapodás alapján érzékeny mezőgazdasági termékek olyan jelentős mennyiségű behozatalára kerül sor, hogy az súlyos piaci torzulást eredményez és/vagy súlyos kár éri az érintett termelőágazatot; reméli, hogy a Marokkóból és Nyugat-Szaharából az Unióba érkező érzékeny mezőgazdasági termékek behozatalát a Bizottság továbbra is megfelelően és széles körben ellenőrzi, és hogy megalapozott szükségesség esetén a Bizottság készen áll a védzáradék azonnali alkalmazására;

39.

 tudomásul veszi, hogy az érintett vizeken működő uniós halászhajók jogilag kötelesek a műholdas hajómegfigyelési rendszert használni, és hogy kötelező továbbítani a hajók helyzetét a marokkói hatóságoknak a hajók nyomon követésének teljes körű lehetővé tételére, valamint annak rögzítésére, hogy halászati tevékenységük hol zajlik;

40.

 felszólítja az EU-t, hogy fokozza a Maghreb-országok közötti regionális együttműködés megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, amelynek jelentős pozitív következményei lehetnek a régióban és azon túl is;

41.

 hangsúlyozza annak a stratégiai szükségességét, hogy EU szorosabban együttműködjön a Maghreb-régió országaival, és fejlessze ezen országokkal kiépült kapcsolatait; e tekintetben a társulási megállapodás kiterjesztését e stratégia logikus elemének tekinti;

42.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0017.

Top