EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2019.10.14.

COM(2019) 455 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásáról





2018. január 1. - 2018. december 31.

{SWD(2019) 370 final}

Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

2.A főbb megállapítások áttekintése

2.1.Általános áttekintés

2.2.Elért eredmények és főbb nyitott kérdések

3.Új generációs szabadkereskedelmi megállapodások

3.1.EU–Dél-Korea kereskedelmi megállapodás

3.2.A Kolumbiával, Ecuadorral és Peruval kötött uniós kereskedelmi megállapodás

3.3.EU–Közép-Amerika társulási megállapodás

3.4.EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA)

4.Mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek (megállapodások)

4.1.Grúzia

4.2.Moldova

4.3.Ukrajna

5.Első generációs szabadkereskedelmi megállapodások

5.1.Svájc

5.2.Norvégia

5.3.Földközi-tengeri és közép-keleti országok

5.4.Mexikó

5.5.Chile

5.6.Vámunió Törökországgal

5.7.Stabilizációs és társulási megállapodások a nyugat-balkáni országokkal

6.Az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek)

6.1.Gazdasági partnerségi megállapodás a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC)

6.2.Ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Kelet- és Dél-Afrikával

6.3.Ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Elefántcsontparttal

6.4.Ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Ghánával

6.5.Gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Közép-Afrikával (Kamerun)

6.6.Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok karibi csoportjának fóruma (CARIFORUM) és az Európai Unió közötti gazdasági partnerségi megállapodás

6.7.Gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) a csendes-óceáni országokkal

7.Kereskedelem és fenntartható fejlődés: aktuális információk a legutóbbi tevékenységekről

8.az uniós kereskedelmi megállapodások alapján folytatott agrár-élelmiszeripari kereskedelem: aktuális információk a legutóbbi fejleményekről

9.folyamatban lévő munka a konkrét területeken

9.1.Kis- és középvállalkozások (kkv-k)

9.2.Szolgáltatások

9.3.Az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás – előkészítő munka

9.4.Az Uniós kereskedelmi megállapodások jobb hasznosítása

10.Jogérvényesítés

10.1.Vitarendezés Dél-Koreával

10.2.Vitarendezés Ukrajnával

10.3.Vitarendezés a Dél-afrikai Vámunióval

11.Következtetések

1. melléklet: Az uniós behozatalra vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányok

2. melléklet: Az uniós kivitelre vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányok

Az e jelentésben tárgyalt megállapodások áttekintése

1.Bevezetés

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” 6 című, 2015. évi közleményben a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy évente jelentést készít az Európai Unió (EU) legjelentősebb kereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról. A témában ez a harmadik jelentés 7 .

2015 óta az európai kereskedelempolitika jelentős mértékben fejlődött: az EU megkezdte az Ecuadorral, Kanadával és Japánnal kötött új kereskedelmi megállapodások, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) kötött gazdasági partnerségi megállapodás, valamint a Ghánával és Elefántcsontparttal kötött ideiglenes GPM-ek, továbbá az Ukrajnával kötött mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségről szóló megállapodás alkalmazását. A Szingapúrral (2012) és Vietnammal (2015. december) kötött kereskedelmi megállapodások megerősítése folyamatban van. 2018-ban a világ többi részével bonyolított uniós árukereskedelem 31 %-a tartozott preferenciális kereskedelmi megállapodás hatálya alá. A Japánnal kötött, 2019. február 1-jén hatályba lépett megállapodás, valamint a Szingapúrral 2018. október 19-én és Vietnammal 2019. június 30-án aláírt megállapodás figyelembevételével ez az arány 39 %-ra nő. A 2019. június 28-i EU és aMercosur között létrejött politikai szintű egyezséggel együtt az arány már 41 %.

A kereskedelmi megállapodások emellett ma már megfelelnek a minőségi jogalkotás elveinek is, ezen belül pedig rendszeres utólagos értékelések készülnek róluk. 2015 óta három utólagos értékelés készült a Mexikóval, a Chilével és a Dél-Koreával kötött kereskedelmi megállapodásokról. A CARIFORUM-mal 8 és hat földközi-tengeri országgal 9 kötött megállapodások utólagos értékelése folyamatban van, ezenkívül hamarosan megkezdődik az EU és Kolumbia, Ecuador és Peru, valamint az EU és Közép-Amerika közötti megállapodások utólagos értékelése is.

Ez a jelentés naprakész tájékoztatást nyújt 62 partnerországgal kötött 35 jelentős kereskedelmi megállapodásról, ezen belül az első teljes évre vonatkozóan beszámol az EU-Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (CETA). Ismerteti továbbá az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás hatálybalépését megelőzően végzett munkát is.

„A világ többi országába irányuló uniós kivitel:   A foglalkoztatásra és a jövedelmekre gyakorolt hatások” 10 című tanulmány szerint 36 millió uniós munkahely függ az Unión kívülre irányuló kiviteltől, ebből 13,7 milliót nők töltenek be. 2000–2017 között a világ többi országába irányuló kivitelre épülő uniós munkahelyek száma 66 %-kal nőtt. Ez 14,3 millió kivitelre épülő új munkahelyet jelent. Az áruk és szolgáltatások a világ többi országába történő értékesítésére épülő uniós foglalkoztatás aránya a teljes foglalkoztatáson belül 2000–2017 között 10,1 %-ról 15,3 %-ra nőtt. A kivitelhez kapcsolódó munkahelyek a gazdaság többi részéhez képest átlagosan 12 %-kal magasabb fizetéssel járnak. Az uniós kivitel valamennyi tagállamban javítja az európai munkavállalók helyzetét. Az új munkahelyeket az áruk és szolgáltatások kivitelében közvetlenül részt vevő vállalkozások, valamint az exportőröknek árukat és szolgáltatásokat beszállító uniós vállalkozások hozzák létre.

Az előző jelentésekhez hasonlóan ez a jelentés is négy kategóriába sorolja a megállapodásokat azok tartalma és célkitűzései szerint.

Az „új generációs”, köztük a Dél-Koreával és Kanadával kötött megállapodások egyaránt tartalmaznak az árukereskedelem liberalizálására, valamint a szolgáltatásokra, a befektetésekre, a közbeszerzésre, a versenyre, a támogatásokra és a szabályozási kérdésekre vonatkozó kötelezettségvállalásokat. E megállapodások erősebb szabály- és értékalapú kereskedelmi rendszerek kialakítását célozzák az érintett kereskedelmi partnerországokkal, és kifejezetten a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. A legutóbbiak ezenkívül a modern gazdaságok és társadalmak előtt álló kihívások leküzdésére irányuló sajátos rendelkezéseket is tartalmaznak. Ilyen például a Japánnal kötött gazdasági partnerségi megállapodás, amelynek egyik fejezete a kis- és középvállalkozásokkal foglalkozik, emellett megtalálhatók benne kifejezetten az információs és telekommunikációs szolgáltatásokra és az e-kereskedelemre vonatkozó rendelkezések is.

Az „első generációs” kereskedelmi megállapodások, amelyek többsége 2006 előtt jött létre, jellemzően a vámliberalizációra irányulnak. A „mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek” célja, hogy elmélyítsék az adott szomszédos országok és az EU kereskedelmi kapcsolatait. Arra törekszenek, hogy közelítsék ezen országok jogalkotását az uniós jogalkotáshoz, különösen a kereskedelemhez kapcsolódó területeken. Az EU mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást kötött Grúziával, Moldovával és Ukrajnával, ezenkívül Tunéziával ilyen megállapodásról folytat tárgyalásokat. A 2001 és 2016 között hat nyugat-balkáni partnerrel 11 megkötött „stabilizációs és társulási megállapodások” célja, hogy támogassák a regionális integrációt, a régió stabilitását, valamint annak gazdasági integrációját az uniós piacba.

Az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS-) országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) kifejezett fejlesztési célkitűzést szolgálnak. Az aszimmetrikus kereskedelmi megállapodások keretében az AKCS-fél vállalja, hogy 15–20 év alatt liberalizálja kereskedelme megközelítőleg 80 %-át, míg az EU a kezdetektől fogva biztosítja a vám- és kvótamentes piacra jutás lehetőségét. Egyelőre e megállapodások az árukereskedelemre és a fejlesztési együttműködésre terjednek ki. A Karib-térséggel kötött GPM emellett a szolgáltatásokra, a befektetésekre és egyéb kereskedelemmel kapcsolatos témákra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. A gazdasági partnerségi megállapodások keretében az EU jelentős kereskedelmi vonatkozású segítséget nyújt, ezzel támogatja a partnerországokat a megállapodások végrehajtásában, export-versenyképességük megerősítésében és gazdasági infrastruktúrájuk kiépítésében 12 .

Ezt a jelentést átfogó bizottsági szolgálati munkadokumentum egészíti ki, amely magában foglalja az egyes megállapodások részletes adatlapját, ezen belül statisztikákat, a főbb kereskedelmi fejlesztések bemutatását, valamint a bizottságok munkájáról szóló beszámolókat. E jelentéssel és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentummal a Bizottság Dél-Korea, Grúzia és Moldova esetében a kijátszásellenes mechanizmusra, Közép-Amerika, Kolumbia, Ecuador és Peru esetében pedig a banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmusra vonatkozó beszámolási kötelezettségének tesz eleget.

2.A főbb megállapítások áttekintése

2.1.Általános áttekintés

2018-ban a kihívásokkal járó globális helyzetet tükrözve az árukereskedelem 15 2017-hez képest lassabban bővült: a világ többi részével bonyolított uniós kereskedelem 5 %-kal bővült az előző évi 8 % után, míg a preferenciális kereskedelmi megállapodások keretében bonyolított teljes uniós kereskedelem bővülése a korábbi 7 % után mindössze 3 %-ot ért el. 2018-ban a preferenciális kereskedelmi partnerekhez irányuló uniós kivitel 2 %-kal, az azonos időszakban a világ többi részébe irányuló uniós kivitel 4 %-os bővülésénél kissé lassabb ütemben nőtt. A preferenciális kereskedelmi partnerektől érkező behozatal 4,6 %-kal, a teljes uniós behozatal 6,6 %-kal nőtt.

2018-ban az uniós kivitel 33 %-a és az uniós behozatal 29 %-a tartozott preferenciális kereskedelmi megállapodás hatálya alá. E megállapodások továbbra is stabil, 84,6 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet eredményeztek, míg a világ többi részével bonyolított uniós kereskedelem 2014 óta először enyhe, 24,6 milliárd EUR összegű kereskedelmi hiányt mutatott.

Ahogy 2017-ben is, az EU legnagyobb preferenciális kereskedelmi partnere Svájc volt – az országba az EU preferenciális kivitelének 24 %-a irányult –, majd sorrendben Törökország (12 %) és Norvégia (8 %) következett.

A preferenciális kereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó uniós kivitelt ágazatonként és kategóriánként vizsgálva megállapítható, hogy 2018-ban a nem mezőgazdasági kivitel 1,9 %-kal nőtt. Ezen belül érték tekintetében a gépek és a közlekedési eszközök maradtak az uniós kivitel vezető ágazatai (mindkettő stagnált), utánuk a vegyipari termékek következtek 2,5 %-os növekedéssel. Az agrár-élelmiszeripari termékek uniós kivitele 2,2 %-kal nőtt, ezen belül a vezető kiviteli ágazatok közé az italok, az élelmiszer-készítmények, valamint a gabonakészítmények tartoztak.

A preferenciális kereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó uniós behozatalt vizsgálva a nem mezőgazdasági behozatal 5,2 %-kal nőtt. Ezen belül a vezető importtermékek az ásványi termékek, valamint a gépek és háztartási készülékek voltak. Az agrár-élelmiszeripari termékek behozatala 0,5 %-kal csökkent. A vezető importtermékek a növényi termékek voltak.

A referencia-időszakban az európai vállalkozások kellően kiaknázták az uniós kereskedelmi megállapodásokat. A kedvezménykihasználtság továbbra is erőteljes volt a Svájcba és Törökországba irányuló uniós kivitel esetében, Dél-Korea vonatkozásában pedig nőtt. A kedvezménykihasználtság Kolumbia, Ecuador, Egyiptom és Jordánia esetében is javult. 2018-ban a Kanadába irányuló uniós kivitelre vonatkozó kedvezménykihasználtsági arány a CETA ideiglenes alkalmazásának első kilenc hónapja során 30 %-ról 37 %-ra emelkedett. A 2018 egészére vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányok a jövőben várhatóan még magasabbak lesznek tekintettel arra, hogy a CETA keretében a kedvezményes vámok (legfeljebb három évre) visszamenőlegesen igényelhetők. Így a kihasználtsági arány a jövőben különösen az uniós autó- és pótalkatrész-kivitelre vonatkozó kedvezménykihasználtság javításával növelhető, amelyet illetően folyamatban van a vámlebontás fokozatos bevezetése; a kedvezményre jogosult uniós kivitel 41 %-át adó ágazatnál a kedvezménykihasználtsági arány mindössze 10 % volt 2018-ban. Az autókat és pótalkatrészeiket nem számítva a Kanadába irányuló uniós kivitelre vonatkozó átlagos kedvezménykihasználtsági arány 55 % körüli lenne.

Az EU kereskedelmi partnerországai 2018-ban is kellően kihasználták a kedvezményeket: az átlagos kihasználtsági arány 87 % volt. A kedvezménykihasználtsággal kapcsolatos információkat az uniós behozatalra vonatkozóan az 1. melléklet, az uniós kivitelre vonatkozóan a 2. melléklet tartalmazza.

A kedvezménykihasználtsági arányok segítségével értékelhető, hogy a referencia-időszakban a két oldal vállalkozásai milyen mértékben használták ki a kedvezményeket (lásd a keretes írást a 6. oldalon). Noha az uniós kivitelre vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányok továbbra is csupán tökéletlen helyettesítő mutatók a kereskedelmi megállapodások működésének értékelésében, hozzávetőlegesen jelzik az uniós kereskedelmi megállapodások kihasználásának mértékét az EU és a partnerországok exportőrei körében. Figyelmet érdemel, hogy a kedvezménykihasználtsági arányok változásainak több oka is lehet, például a kedvezmények mértékének csökkentése, a piaci viszonyok megváltozása, új belépők megjelenése stb., amelyek közül nem mindegyik kapcsolódik a szóban forgó kereskedelmi megállapodás végrehajtásához.

2.2.Elért eredmények és főbb nyitott kérdések

Az állat- és növényegészségügyi intézkedésekkel, valamint a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos naprakész tájékoztatás 16 a 8. szakaszban („Agrár-élelmiszeripari kereskedelem”) található. A kereskedelmi akadályokkal kapcsolatban bővebb információt a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2019. évi bizottsági jelentés 17 tartalmaz.

Technikai és adminisztratív jellegű kereskedelmi akadályok

A gépjárműiparban több jelentős akadály lebontására került sor 2018-ban, ezen belül kiemelten Egyiptomban és Dél-Koreában. Emellett az uniós textil- és bőrágazat termékei a jelölési szabályok enyhítését követően ma már könnyebben jutnak be az egyiptomi piacra.

Az uniós termékek ugyanakkor továbbra is akadályokkal szembesülnek, amikor az EU-val kereskedelmi megállapodást létesített országok bizonyos piacaira kívánnak belépni. Kiemelten problémásak azok a korlátozások, amelyeket egyes földközi-tengeri országok alkalmaznak az uniós behozatallal szemben.

Ezenkívül az európai alkoholtartalmú italokkal, különösen a borokkal, a sörökkel és a szeszes italokkal szemben továbbra is a megkülönböztetés különféle formáit alkalmazzák az EU egyes kereskedelmi partnerországai, köztük Kanada, Costa Rica, Ecuador és Peru. Az EU folyamatosan egyeztet ezekkel a partnerekkel a diszkriminatív gyakorlat megszüntetése érdekében.

2018-ban a Bizottság beszámolt arról, hogy Ukrajna tilalmat vezetett be a feldolgozatlan fa kivitelével szemben. Miután nem történt előrelépés, az EU 2019 januárjában kétoldalú konzultációt kezdeményezett Ukrajnával, amely az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás szerinti vitarendezési eljárás megindítását eredményezte (lásd még a „Jogérvényesítés” c. 10. szakaszt).

Közbeszerzés

A Kanadával kötött megállapodás (CETA) ideiglenes alkalmazása jelentős további nyitást eredményez a kanadai közbeszerzési piacon, beleértve annak tartományi és helyi szintjeit is, amely szintek jelentős részesedéssel bírnak Kanada közbeszerzési piacán.

Előrelépés figyelhető meg Ukrajnában és egyes nyugat-balkáni országokban a nyilvános közbeszerzési felhívások átláthatósága, valamint a közbeszerzés uniós jogi és intézményi keretével való összehangolása tekintetében. E téren azonban további munkára van szükség.

Az unió kereskedelmi partnerországai által felvetett főbb kérdések

Az EU bizonyos kereskedelmi partnerországai felvetettek az EU-oldali végrehajtáshoz kapcsolódó kérdéseket is. Ezek közé tartozik különösen az EU azon 2018 júliusában elfogadott határozata, mely szerint az acélimportra vonatkozó védintézkedéseket vezetett be, amelyekre annak érdekében kényszerült, hogy védje az uniós gazdasági ágazatot az Egyesült Államok acélvámjaninak járulékos hatásaitól 18 . Az EU egyes állat- és növényegészségügyi intézkedéseit, így különösen a növényvédőszer-politikát, valamint az állatgyógyászati termékekről szóló nemrégen elfogadott rendeletet ugyancsak bírálat érte az EU egyes kereskedelmi partnerországai részéről annak ellenére, hogy ezek az intézkedések nem megkülönböztetők, és céljuk a szigorú élelmiszerbiztonság biztosítása az Unióban.

3.Új generációs szabadkereskedelmi megállapodások 

3.1.EU–Dél-Korea kereskedelmi megállapodás

A kereskedelmi forgalom alakulása

A megállapodás 2011 júliusa óta hatályos. 2018-ban az EU és Dél-Korea között bonyolított árukereskedelem összességében 1,5 %-kal esett vissza (az uniós behozatal 1,2 %-kal, az uniós kivitel 2,2 %-kal), ami összhangban áll Dél-Korea 2018. évi lassabb gazdasági növekedésével, valamint a nemzetközi kereskedelem általános lassulásával. Az uniós kivitel enyhe visszaesése az EU Dél-Koreában értékesített fő exportcikkei, a gépek és mechanikus készülékek kivitelének 7 %-os csökkenéséből adódik. Ezzel egyidejűleg 2010 óta a kivitel 31 %-kal bővült ebben a kategóriában. A közlekedési eszközöknél, vagyis a második legnagyobb kiviteli kategóriában az uniós kivitel kismértékben visszaesett 2018-ban, míg a személygépkocsik uniós kivitele ebben az évben is folytatta stabil, több mint 9 %-os növekedését. A közlekedési eszközöké változatlanul a legnagyobb növekedést elért ágazat (+187 %) a megállapodás hatálybalépése óta.

Az előző évvel megegyezően az uniós külkereskedelmi áruforgalom hiánya 2018-ban is 1,8 milliárd EUR volt. Ezzel egyidejűleg a nehézségekkel járó szabályozási környezet ellenére az agrár-élelmiszeripari kereskedelem dinamikus maradt: az uniós kivitel közel 5 %-os emelkedése 2,8 milliárd EUR összeget meghaladó uniós kereskedelmi többletet eredményezett, ami többnyire az élelmiszereknek és az italoknak tulajdonítható.

A szolgáltatások kereskedelme 2017-ben további 8,3 %-kal bővült, ami az EU számára 5,6 milliárd EUR pozitív kereskedelmi egyenleget eredményezett. A megállapodás hatálybalépése óta a szolgáltatások kereskedelme mindkét irányban egyenletesen nőtt. A két partner között pozitív maradt a nem rezidensek belföldi, illetve a rezidensek külföldi befektetéseinek áramlása.

Első ötéves értékelés

A Bizottság 2019 márciusában mutatta be a megállapodás első ötéves értékelését 19 . Az értékelés szerint a megállapodás általánosságban eredményesen teljesítette az áru- és szolgáltatáskereskedelem, valamint a befektetések liberalizálására irányuló célkitűzéseit. A megállapodásból származó gazdasági haszon szimmetrikusan oszlott meg az EU és Dél-Korea között. A megállapodás a megvalósítása első öt évében 4,4 milliárd EUR összeggel növelte az EU bruttó hazai termékét (GDP). Emellett hozzájárult a szellemitulajdon-jogok védelméhez, különösen az uniós földrajzi árujelzők érvényesítéséhez és védelméhez. Csökkentek továbbá a nem tarifális kereskedelmi költségek is, bár további munka szükséges a szabványosítást, a megfelelőségértékelést és a jelölést érintő, valamint az állat- és növényegészségügyi intézkedések terén. Az értékelés megállapította azt is, hogy a megállapodás erőteljesebb növekedést eredményezett a közvetlen külföldi tőkebefektetések állományában. A megállapodás az értékelésben kiemelt váratlan hatása volt a globális CO2-kibocsátás csekély, de érzékelhető csökkenése a kereskedelem eltérítéséből adódóan 20 .

Lezáratlan kérdések

A Dél-Korea által az uniós tagállamokból származó mezőgazdasági termékek behozatalára alkalmazott összetett és nem átlátható állat- és növényegészségügyi jóváhagyási eljárások továbbra is problémát jelentenek. Például bizonyos uniós tagállamokból származó marhahúsra vonatkozóan a behozatal jóváhagyása több mint tíz éve folyamatban van.

A szellemi tulajdon területén Dél-Korea még mindig nem alakított ki eredményes térítési rendszert a szerzői jogi oltalom alá eső zeneművek nyilvános helyen történő előadásához (pl. karaoke) fűződő jogokra vonatkozóan. Emellett aggodalomra ad okot az is, hogy Dél-Korea egyre nagyobb mértékben támogatja a hajóépítést.

Kereskedelem és fenntartható fejlődés

A legfőbb lezáratlan kérdés azzal függ össze, hogy nem történt előrelépés sem a munkaügyi reformok, sem pedig a megállapodás kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetének be nem tartása terén. 2018-ban az EU konzultációt kezdeményezett a megállapodás kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezete alapján (ennek részleteit a „Jogérvényesítés” c. 10.1. szakasz ismerteti).

3.2.A Kolumbiával, Ecuadorral és Peruval kötött uniós kereskedelmi megállapodás

A kereskedelmi forgalom alakulása

2017–2018 között az EU és három andoki kereskedelmi partnerországa között bonyolított árukereskedelem összességében 2,4 %-kal csökkent. Az uniós kivitel 1 %-kal (140 millió EUR), az uniós behozatal 3 %-kal (500 millió EUR) mérséklődött. Ez az eredmény nagyrészt az unióba irányuló kolumbiai export 9 %-os visszaesésének tulajdonítható, amelyre Kolumbia egyik alapvető exportterméke, a kávé nemzetközi áresését követően került sor.

A kereskedelmi forgalom ágazatonkénti vizsgálata alapján a gépek, a vegyipari termékek és a közlekedési eszközök továbbra is az uniós kivitel több mint 50 %-át adták. A mezőgazdasági termékek (különösen a trópusi gyümölcsök, köztük a banán), az ásványok és ércek a három országból az Unióba irányuló behozatal közel 50 %-át adták. 2018-ban a legnagyobb mértékben (700 millió EUR értékben) az ásványok uniós behozatala, valamint a gépek uniós kivitele (350 millió EUR) esett vissza.

Ezzel szemben az agrár-élelmiszeripari kivitel 2018-ban 8,5 %-kal nőtt. Mértéke ugyanakkor továbbra is csekély az agrár-élelmiszeripari behozatalhoz képest.

Az EU nagyságrendileg 2 milliárd EUR összegű kereskedelmi hiánya 2016 óta csökkenő tendenciát mutat. Az EU kereskedelmi többlettel rendelkezik Kolumbiával szemben.

Előrehaladás és lezáratlan kérdések

Egyéb területek mellett előrelépés történt egyes mezőgazdasági termékek, különösen a tejtermékek piacra jutását illetően Peru esetében, valamint bizonyos állati eredetű termékeknél Kolumbia esetében. Ugyanakkor számos lezáratlan kérdés továbbra is megoldásra vár. Ezek a következők:

-Kolumbia: a közbeszerzés szubnacionális szintjén a nemzeti elbánás érdemi hiánya, a fagyasztott burgonyára vonatkozóan 2018-ban bevezetett dömpingellenes intézkedések, a teherautók behozatalát érintő korlátozások, egyes továbbra is érvényben lévő diszkriminatív intézkedések az alkoholtartalmú italokra (sörökre és szeszes italokra) vonatkozóan, az uniós földrajzi árujelzők bitorlása, valamint az állatbetegségeket régiókba soroló intézkedések elismerésének hiánya.

-Ecuador: az importált alkoholtartalmú italok adóügyi megkülönböztetése, valamint a behozatali engedélyezés és az Unióval szemben megállapított vámkontingensek nehézkes és kereskedelemkorlátozó rendszere.

-Peru: az alkoholtartalmú italok értékesítésére vonatkozó állandó diszkriminatív intézkedések, az uniós földrajzi árujelzők bitorlásának megszüntetésére irányuló folyamatos munka, a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök behozatalát érintő technikai akadályok.

Végül a BSE 21 miatti aggodalmakra tekintettel mindhárom andoki ország fenntartja az Unióból származó szarvasmarha és marhahús behozatalára vonatkozó tilalmat.

Kolumbia, Ecuador és Peru a maga részéről aggályát fejezte ki a kakaótermékek legnagyobb megengedett kadmiumtartalmát és a növényvédő szerek szermaradék-határértékeit rögzítő uniós intézkedések miatt, amelyek kereskedelmi partnerországaink szerint érinthetik mezőgazdasági termékeik kivitelét.

Kereskedelem és fenntartható fejlődés

A mindhárom országban fennálló – az informális munkaerőpiacot, az egyesülési szabadságot, a munkaügyi ellenőrzést és a környezetvédelmet érintő – kihívások dacára 2018-ban a három andoki partner előrelépést tett a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet végrehajtása terén. A pozitív lendület az uniós tagállamok és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közötti szorosabb partnerségre, valamint a 15 pontos cselekvési tervvel 22 összhangban a civil társadalom nagyobb szerepvállalására épülő, határozottabb és összpontosítottabb uniós erőfeszítéseket tükrözi. Az EU különösen intenzív egyeztetést folytatott Peruval, amelyet követően a felek kölcsönösen elfogadták, majd a kereskedelmi és fenntartható fejlődési albizottság jegyzőkönyvében rögzítették a további lépéseket. Ez várhatóan új lendületet ad a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések Peruval közös végrehajtásához. Megfelelő előrehaladásra került sor a civil társadalom szerepvállalása tekintetében is, többek között a Kolumbiában és Ecuadorban kifejezetten e célból kialakított konzultációs mechanizmus keretében.

3.3.EU–Közép-Amerika társulási megállapodás

A kereskedelmi forgalom alakulása

2018 volt a hatodik év az EU és hat közép-amerikai ország (Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama) közötti társulási megállapodás kereskedelmi pillérének végrehajtásában.

A két blokk közötti kereskedelem megfelelően alakult: értéke 2014-ben 11,4 milliárd EUR, 2018-ban 12 milliárd EUR volt. 2018-ban a közép-amerikai partnerországok együttesen kis mértékű, mintegy 100 millió EUR összegű kereskedelmi többlettel rendelkeztek. A régióban változatlanul Panama az EU fő kereskedelmi partnerországa, amelyet a sorban Costa Rica követ.

A közép-amerikai kivitelt továbbra is az agrár-élelmiszeripari termékek határozták meg, amelyek a régió Unióba irányuló teljes kivitelének kétharmadát adják. Ezen belül is kiemelkedik a gyümölcságazat, amely 2018-ban az előző évhez képest 3,6 %-os növekedést ért el (ennek összege 1,9 milliárd EUR, amelyből a banán értéke 1,2 milliárd EUR). A banán változatlanul a közép-amerikai partnerek által az Unióba exportált fő árucikk, amelynek kivitelét 2019 végéig stabilizációs mechanizmus szabályozza. 2018-ban az Unióba irányuló guatemalai és nicaraguai kivitel átlépte a küszöbszintet, a teljes uniós behozatalon belüli részaránya azonban nem érte el a 6 %-ot. E behozatal hatása az uniós banánpiacra elhanyagolhatónak minősült, így a stabilizációs mechanizmus keretében nem került sor intézkedésre.

2018-ban az uniós kivitel 11 %-kal nőtt 2017-hez képest. Domináns szerepet játszottak benne a nem mezőgazdasági termékek. Az EU kereskedelmi többlete ebben a kategóriában nagyságrendileg 7,4 milliárd EUR volt.

A szolgáltatások kereskedelme 2017-ben is erőteljes maradt, és a korábbi évekhez hasonlóan az EU és Közép-Amerika közötti teljes kereskedelem mintegy 40 %-át tette ki. A megállapodásnak köszönhetően az uniós vállalkozások jobb feltételekkel jutnak be a szolgáltatási, befektetési és közbeszerzési piacra. Az EU továbbra is szorosan együttműködik közép-amerikai partnerországaival annak érdekében, hogy a kötelezettségvállalások, ideértve az eljárások átláthatóságára vonatkozóakat is, maradéktalanul teljesüljenek.

Kereskedelem és fenntartható fejlődés  

A kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet végrehajtására irányuló törekvések összhangban álltak a 2018. februári 15 pontos cselekvési tervvel . Az intézkedések közé tartozott egyebek mellett az együttműködés a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) és a partnerkormányokkal egyes közép-amerikai országok, így különösen Guatemala munkaügyi helyzete kapcsán, valamint a felelős üzleti magatartásra irányuló intézkedések köre, ezen belül egy Guatemalában az ILO és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) részvételével tartott munkaértekezlet. Ezenkívül Costa Rica támogatást kapott a felelős üzleti magatartásra vonatkozó nemzeti terve kidolgozásához, továbbá Costa Rica és Panama részvételével elindult egy felelős üzleti magatartással foglalkozó program is.

3.4.EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA)

2018 volt az első teljes naptári év a CETA végrehajtásában. Megtörtént valamennyi irányítási eszköz, így a különféle bizottságok eljárási szabályzatainak bevezetése, és sor került csaknem mindegyik bizottság első ülésére is 23 . Megtörtént az új uniós átláthatósági politika teljes körű bevezetése: a menetrendek, valamint a bizottságok és a bizottságközi munkacsoportok közös, Kanadával együttesen elfogadott jelentései elérhetők a Bizottság honlapján 24 . A bizottsági ülések hozzájárultak a felek szempontjainak kölcsönös megértéséhez, ami fontos a megállapodás végrehajtásához.

A kereskedelmi forgalom alakulása

A teljes kétoldalú kereskedelem értéke 2018-ban 72 milliárd EUR volt, ez 2017-hez képest 4,5 %-os növekedésnek felel meg. A vegyipari termékek kivitele nőtt a legnagyobb mértékben, 1,5 milliárd EUR összeggel (23 %-os növekedés), ezután a gépek és háztartási készülékek ágazata következett 850 millió EUR összegű, 10 %-os növekedéssel. Az agrár-élelmiszeripari kivitel ugyancsak nőtt 4 %-kal, így a Kanadába irányuló uniós kivitel 9 %-át tette ki. Az EU kereskedelmi többlete több mint 10 milliárd EUR összegűre nőtt 2018-ban (2017-ben 6 milliárd EUR volt).

2018-ban az Unióba irányuló kanadai kivitel kis mértékű, 1,7 %-os (521 millió EUR összegű) csökkenést mutatott 2017-hez képest, amelyet nagyrészt az olajos magvak kivitelének 300 millió EUR összegű visszaesése idézett elő. A 2015–2017 közötti átlaggal összevetve azonban az Unióba irányuló kanadai kivitel 5 %-kal nőtt.

A végrehajtás első évében elért eredmények

A vegyes bizottság 2018. szeptemberi első ülésén hivatalos véleménycserére került sor a CETA végrehajtásáról. Az ülésen alkalom nyílt arra is, hogy a felek a közös értelmező okmányról 25 szóló 2016. októberi megállapodás alapján a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet korai felülvizsgálatával összefüggésben értékeljék az elért eredményeket. A bizottság három fontos ajánlást fogadott el:

I. a kereskedelemről, az éghajlat-politikáról és a Párizsi Megállapodásról 26

II. a kereskedelemről és a társadalmi nemekről 27

III. a kis- és középvállalkozásokról 28 .

Ezek az ajánlások előkészítették a CETA keretében a fenti kulcskérdésekre irányuló megerősített együttműködést. A vegyes bizottság ezenkívül felülvizsgálta a különböző szakbizottságok által végzett munkát, ideértve az olyan, az EU részéről további figyelmet igénylő kérdéseket is, mint a sajtra vonatkozó vámkontingensek irányítása, a bejutás Kanada bor- és szeszesital-piacára, valamint a CETA földrajzi árujelzőkre vonatkozó rendelkezéseinek érvényesítése.

A szabályozási együttműködési fórum keretében Kanada és az EU munkatervet fogadott el, amely a kiberbiztonságra, az állatjólétre, a kozmetikumokra és gyógyszerekre, valamint a fogyasztási cikkek biztonságára irányuló együttműködési tevékenységeket foglal magában. Ezenkívül az állat- és növényegészségügyi intézkedésekért felelős bizottságban Kanada és az EU megállapodott az antimikrobiális rezisztencia leküzdését célzó együttműködés megerősítéséről.

A kanadai védjegytörvény módosítása, amelyet a CETA eredményeként az élelmiszeripari termékek földrajzi árujelzőinek védelme érdekében fogadtak el, rögzíti azt az eljárást, amelynek keretében az uniós jogtulajdonosok közvetlenül alkalmazhatják a törvényt a földrajzi jelzések oltalma céljából. Az új rendszer első eredménye 2018-ban a „Prosciutto di Carpegna” elnevezés védelme volt. A Kanadába irányuló kivitel iránt érdeklődő európai gyártók számára így eredményes és egyszerű mechanizmus teszi lehetővé földrajzi árujelzőik védelmét. A Bizottság a kanadai földrajzi árujelzőkről szóló gyakorlati szempontú üzleti útmutató 29 összeállításával segítette ebben a gyártókat.

Végül folytatódott a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer létrehozására irányuló munka is, bár a rendszerrel kapcsolatos rendelkezések alkalmazása csak azután kezdődik meg, hogy azokat valamennyi uniós tagállam megerősítette. 2019. április 30-án kiadott 1/17. sz. véleményében 30 az Európai Unió Bírósága megerősítette, hogy a CETA beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerre vonatkozó rendelkezései összeegyeztethetők az uniós joggal.

Kereskedelem és fenntartható fejlődés

A végrehajtás első évében mindkét fél nagyobb erőfeszítéseket tett a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések végrehajtásáért. Az említett három ajánlás (kereskedelem és klímapolitika, kereskedelem és társadalmi nemek, kis- és középvállalkozások) megfogalmazásán túl az EU és Kanada megtette az első lépéseket azok végrehajtásához. Ezek közé tartozott a kereskedelemre és a társadalmi nemekre vonatkozó EU–Kanada közös munkaterv, valamint a „CETA: cselekvés a kereskedelemért és az éghajlatért” címmel 2019. január 24-én rendezett konferencia. A konferencia az érdekeltekkel – köztük a zöld technológiával foglalkozó vállalkozásokkal – arra kereste a választ, hogy a CETA intézményi és jogi kerete miként használható ki a legjobban a Párizsi Megállapodás végrehajtásának támogatásához. Kanada és az EU folytatta az egyeztetést az együttműködés közös prioritásairól, amelyeket az első kereskedelmi és fenntartható fejlődési bizottság fogadott el. A felek emellett mindkét oldalon megkönnyítették a végrehajtás figyelemmel kísérését szolgáló civil társadalmi struktúrák létrehozását.

Lezáratlan kérdések

A végrehajtás első teljes éve mindkét fél számára sikeres volt; kedvezőtlen hatás nem volt megfigyelhető. Ennek ellenére több lezáratlan kérdés továbbra is megoldásra vár.

E kérdések egyike a Kanada által a sajtkontingensek irányítása céljából bevezetett igazgatási rendszer. Bár a sajtkontingensek 2018. évi feltöltöttségi aránya kiváló volt – a prémium sajtoknál 99,1 %, az ipari sajtoknál 71,1 % –, az Uniónak továbbra is aggályai vannak a kontingensek feltöltési módja kapcsán, mivel annak jelentős hatása van az uniós exportőrök számára megnyitott kontingensek értékére. A vámkontingensek igénybevétele a referencia-időszak végén intenzívebb volt: a Kanadába irányuló behozatal 2018 utolsó két hónapjában jelentős mértékben megugrott. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nagy értékű sajtkontingens 50 %-ának a kanadai sajtgyártók részére történő megnyitása jelentős torzító hatást fejt ki a kontingens igénybevételére és értékére, és nem egyeztethető össze a CETA rendelkezéseivel. A CETA értelmében a kontingenseket „azon személyek számára kell megnyitni, akik a legnagyobb valószínűséggel használják ki [azokat]” 31 . 2019 áprilisában az EU kezdeményezte a CETA sajtkontingens-irányítási rendszerének félidős felülvizsgálatát.

Az EU szemszögéből további alapvető probléma az uniós borok és szeszes italok kereskedelmét érintő diszkriminatív gyakorlatok megléte. Az EU úgy ítéli meg, hogy a Kanada által szövetségi és állami szinten alkalmazott módszerek közül számos nem egyeztethető össze Kanada CETA szerinti kötelezettségvállalásaival.

A maga részéről Kanada aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, ahogyan az EU alkalmazza a megfelelőségértékelési eljárások eredményeinek kölcsönös elfogadásáról szóló CETA-jegyzőkönyvet, továbbá ahogyan a vámkontingensek igazgatási irányítása zajlik az Unióban. Kanada aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a CETA nyújtotta előnyök kiaknázásában akadályozhatják a származási országra vonatkozó nemzeti és uniós szintű jelölési előírások, valamint egyes uniós állat- és növényegészségügyi normák.

4.Mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek (megállapodások)

4.1.Grúzia

A Grúziával kötött mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás 2014 szeptemberétől hatályos, végrehajtása megfelelően halad. A kétoldalú árukereskedelem összességében 3 %-kal nőtt 2018-ban, a grúz export viszont 1,6 %-kal visszaesett, ami enyhe növekedést eredményezett az EU és Grúzia közötti kereskedelemben.

2017-ben Grúzia előrehaladást ért el állat- és növényegészségügyi stratégiájának megvalósításában. Az ország azonban továbbra sem rendelkezik engedéllyel a húskészítmények és tejtermékek Unióba irányuló kiviteléhez, a grúz vállalkozások számára pedig még mindig nehézséget jelent az olyan termékekre vonatkozó biztonsági normák teljesítése, mint a mogyoró. Az Unió a továbbiakban is támogatja Grúziát abban, hogy korszerűsítse állat- és növényegészségügyi rendszerét.

A közbeszerzést illetően Grúzia számára változatlanul feladatot jelent egy független közbeszerzési felülvizsgálati szerv felállítása, emellett az országnak még jobban össze kell hangolnia közbeszerzési jogszabályait az uniós joggal.

Folytatódik a kis- és középvállalkozásokat támogató 2018–2019 közötti program végrehajtása. Ezt piacfelügyeleti projekt 32 egészíti ki, amely támogatja Grúziát abban, hogy összehangolja szabályozási keretét az uniós jogszabályokkal. Az EU folytatja a grúz versenyhatóság támogatását is.

Végül 2018-ban Grúzia a 2018–2020 közötti időszakra szóló kereskedelmi és fenntartható fejlődési munkatervet fogadott el, amely kiterjed a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet végrehajtásához szükséges főbb elemekre (ezen belül a munkaügyi ellenőrzésre és a szociális párbeszédre, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmére, a fenntartható erdőgazdálkodásra, az illegális fakitermelésből származó termékek kereskedelme elleni küzdelemre, valamint az éghajlat-politikai kötelezettségvállalások eredményes teljesítésére).

4.2.Moldova

A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás alkalmazása 2014 szeptemberében kezdődött meg. Ettől az évtől kezdve a kereskedelem folyamatosan bővül. 2018-ban a kereskedelem összességében 14 %-kal nőtt, egyenlege az EU számára továbbra is pozitív maradt.

2018-ban folytatódott a jogszabályok közelítése, ennek keretében előrelépés történt az állat- és növényegészségügyi intézkedések, az energiaágazat, a közbeszerzés, valamint a technikai jogszabályok terén. Moldova emellett új vámkódexet készít elő. Az ország számára továbbra is feladatot jelent, hogy nemzeti jogszabályai módosításával teljesítse az állami támogatási szabályokra vonatkozó kötelezettségét. Az EU a kereskedelmi megállapodásai kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei alapján létrehozott civil társadalmi konzultációs mechanizmusok működését támogató új projektet kíván indítani, amely egyaránt kedvez majd az EU és Moldova belső tanácsadó csoportjainak.

4.3.Ukrajna

Az Ukrajna és az EU közötti kereskedelem a megállapodás 2016. évi ideiglenes alkalmazásától kezdődően bővül. A kétoldalú kereskedelem értéke 2018-ban 40 milliárd EUR volt, ez 2017-hez képest 9 %-os növekedésnek felel meg. 2018-ban Ukrajna teljes világpiaci exportjának 42 %-a érkezett az Európai Unióba. Az EU fenntartotta 4 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletét.

Ukrajna számos ágazatban tett előrelépéseket. Az EU különösen üdvözli az új közbeszerzési törvénytervezetet, amelyet az ukrán kormány 2019-ben kíván a parlament elé terjeszteni. Emellett Ukrajna eredményeket ér el szabályozási keretének és standardjainak az uniós joggal való összehangolásában is, amellyel párhuzamosan zajlik a jogszabályok közelítése az állat- és növényegészségügyi intézkedések, a vámügyi együttműködés, valamint a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése terén. Ukrajnának azonban javítania kell a szellemitulajdon-jogok érvényesítését, továbbá a nemzetközi standardoknak megfelelő jogszabályokat kell bevezetnie. Emellett az országnak szorosabban össze kell hangolnia jogszabályait az uniós állami támogatási szabályokkal is.

A Bizottság reagált továbbá az Ukrajnából származó, az előírásoknak nem megfelelő darabolt baromfi gyorsan bővülő behozatalára is, amely 2016-ban kezdődött. A korlátlan behozatal kiküszöbölése érdekében a Tanácstól kapott felhatalmazást követően a Bizottság tárgyalásokat folytatott Ukrajnával a társulási megállapodás módosításáról, amely korlátozza az említett behozatalt, az értékhatárok feletti behozatalra vonatkozóan pedig visszaállítja a legnagyobb kedvezményes vámot. A módosítás hivatalos véglegesítése folyamatban van.

Az EU továbbra is figyelemmel kísér és Ukrajnával egyeztet számos egyéb kereskedelmi akadályt is, többek között az Ukrajna által 2018-ban bevezetett új héa-törvényt, amely tiltja a repce és a szójabab kivitelét terhelő héa visszatérítését.

Mivel a fakiviteli tilalom terén nem történt előrelépés, az EU a társulási megállapodás szerinti kétoldalú vitarendezési konzultációt kezdeményezett (lásd a „Jogérvényesítés” c. 10. szakaszt).

Kellő időben az EU–Ukrajna kereskedelmi és fenntartható fejlődési albizottság második, 2018. november 13-i üléséhez, amelyet 2018. november 14-én nyílt civil társadalmi fórum követett, az uniós tanácsadó csoporttal folytatandó tárgyalások és konkrét munka megkezdése érdekében megalakult az ukrán tanácsadó csoport.

A kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó 2018. februári 15 pontos cselekvési tervvel , azon belül is különösen az ország prioritásainak témájával összhangban a kereskedelmi és fenntartható fejlődési albizottság tárgyalásai az EU és Ukrajna által a kereskedelem és a fenntartható fejlődés terén végzett végrehajtási munkára összpontosítottak, ideértve a kereskedelemmel összefüggő munkaügyi kérdéseket (a munkaügyi kapcsolatokat és a szociális párbeszédet), valamint a kereskedelemmel összefüggő környezetvédelmi szempontokat (a fenntartható erdőgazdálkodást és ehhez kapcsolódóan a fakitermelést, -értékesítést, -feldolgozást és -kereskedelmet) is. Az albizottság ülését követően az EU és Ukrajna operatív következtetéseket , valamint a civil társadalomnak szóló közös nyilatkozatot tett közzé 33 .

5.Első generációs szabadkereskedelmi megállapodások

5.1.Svájc

Svájc, összességében az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerországa (amelyre az EU nem uniós országokkal bonyolított árukereskedelmének 7 %-a jut) 2018-ban is az EU elsődleges olyan kereskedelmi partnerországa volt, amely preferenciális kereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozik. 2018-ban az EU erőteljes, nagyságrendileg 48 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet ért el Svájccal szemben.

A szolgáltatások tekintetében Svájc az EU második legfontosabb kereskedelmi partnerországa. Az EU által Svájcban nyújtott szolgáltatások értéke az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt, a 2016. évhez viszonyítva 2 %-os növekedéssel 2017-ben 119 milliárd EUR összeget ért el. 2017-ben Svájc 72 milliárd EUR értékben nyújtott szolgáltatást az Európai Unióban, ez az előző évhez képest 23 %-os visszaesésnek felel meg. Az EU fenntartotta kereskedelmi többletét a szolgáltatási szegmensben.

Svájc a közvetlen külföldi tőkebefektetések terén ugyancsak kulcsfontosságú partner, amely az EU közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek 13 %-át fogadja be. Az Unióban végrehajtott svájci közvetlen külföldi tőkebefektetések állománya 2017-ben 802 milliárd EUR összeget ért el, ez az elmúlt négy évben átlagosan 15 %-os növekedést jelent. A Svájcban végrehajtott uniós közvetlen külföldi tőkebefektetések állománya 2017-ben 979 milliárd EUR volt, ami azonos időszakra vetítve átlagosan évente 10 %-os növekedésnek felel meg.

A svájci parlament 2018 szeptemberében elfogadta a régóta várt társaságiadó-reformot, ezzel módosította a vállalkozások megkülönböztető kantonális adóügyi jogállását, amely az állami támogatások szempontjából is problémás volt. Az új jogszabály tervezett hatálybalépési napja 2020. január 1.

Az EU és Svájc közötti intézményi keretmegállapodásról folytatott tárgyalások 2018 novemberében politika szinten lezárultak; a tárgyalások többek között a független vitarendezésre, az állami támogatási szabályokra valamint az az iránti elkötelezettségre terjedtek ki, hogy korszerűsítik az 1972. évi szabadkereskedelmi megállapodást és a többi kereskedelemmel kapcsolatos megállapodást. A Svájci Szövetségi Tanács azonban még mindig nem hagyta jóvá a megállapodást, amelyet az EU előfeltételnek tekint ahhoz, hogy további megállapodásokat kössön Svájc részvételéről az uniós belső piacon, valamint az EU szerint ez a kölcsönösen előnyös piacra jutás felé történő előre lépésre irányuló határozathoz szükséges alapvető elem lenne.

5.2.Norvégia

Norvégia az EU harmadik legnagyobb preferenciális kereskedelmi partnerországa. A kétoldalú kereskedelem 2018-ban is erőteljes volt, 2017-hez képest közel 11 %-os növekedést mutatott. Az EU kereskedelmi hiánya Norvégiával szemben csaknem 30 milliárd EUR összeget ért el. A teljes hiány növekedése nagyrészt az ásványitermék-behozatal bővülésének tudható be, amely összegszerűen közel 6 milliárd EUR volt.

A nem mezőgazdasági termékek uniós kivitele több mint 3 milliárd EUR értékben nőtt, ez 2017-hez képest 6,3 %-os növekedésnek felel meg. Továbbra is erőteljes maradt az uniós agrár-élelmiszeripari export, amely közel 4 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet eredményezett.

2018-ban új megállapodás lépett hatályba, amely még nagyobb mértékben liberalizálja egyes mezőgazdasági termékek kereskedelmét. A következő lépésben várhatóan a feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmi rendszerének felülvizsgálata kerül napirendre. Ezenkívül az EU kész újrakezdeni a tárgyalásokat a földrajzi árujelzők oltalmáról.

A szolgáltatások tekintetében Norvégia az EU hatodik legnagyobb kereskedelmi partnerországa. A szolgáltatások kereskedelme 2017-ben stabil volt; a 44 milliárd EUR értékű teljes kereskedelmi forgalomból 2016-hoz képest valamivel nagyobb, 13 milliárd EUR feletti kereskedelmi többlet származott. Az elmúlt évekhez hasonlóan a szolgáltatási szegmensben az EU kereskedelmi egyenlege pozitív volt.

5.3.Földközi-tengeri és közép-keleti országok

Az EU a legtöbb földközi-tengeri és közép-keleti ország számára kulcsfontosságú kereskedelmi partner. Ezzel összefüggésben évek óta vannak hatályban preferenciális kereskedelmi megállapodások az EU és nyolc partnerországa (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, a megszállt palesztin területek és Tunézia) között. E megállapodások olyan elemeket tartalmaznak – többek között a versenyre és az állami támogatásra vonatkozóan –, amelyek a régió gazdasági fejlődésének és az uniós belső piaccal való szorosabb integrációjának elősegítése céljából aszimmetrikus helyzetet teremtenek a régió legtöbb országával összefüggésben.

2018-ban az EU e nyolc partnerországával 175 milliárd EUR értékben bonyolított kereskedelmi forgalmat (ez az EU és a világ többi része közötti kereskedelem 4 %-át tette ki), ami 2017-hez képest 2 %-os növekedést jelent. Az EU a nyolc földközi-tengeri és közép-keleti preferenciális kereskedelmi partnerországot együtt tekintve megtartotta kereskedelmi többletét, bár annak mértéke a 2017. évvel összevetve 10 %-kal, vagyis az előző referencia-időszakban megfigyelt 13 %-os csökkenéshez képest valamivel lassabb ütemben csökkent. E tendencia az említett országokból az Unióba irányuló kivitel növekedésével, valamint részben azokkal a kereskedelemkorlátozó intézkedésekkel magyarázható, amelyeket a partnerországok némelyike vezetett be az elmúlt években kereskedelmi egyenlege javítására, és mivel a régióba irányuló kivitel elsősorban az Unióból érkezik, az ilyen intézkedések gyakran érintik az uniós exportot.

Az agrár-élelmiszeripari kereskedelemben az EU közel 5 milliárd EUR összegű többletet ért el 2018-ban. Ezzel egyidejűleg egyes partnerországok agrár-élelmiszeripari kivitele is nőtt, így Tunéziáé (+44 %, nagyrészt az olívaolajnak köszönhetően), a megszállt palesztin területeké (+25 %) és Marokkóé (+5 %). Marokkó és Tunézia az agrár-élelmiszeripari ágazatban kereskedelmi többlettel rendelkezik az Unióval szemben.

Az EU aggályait fejezte ki kereskedelmi partnerországainak amiatt, hogy közülük többen – különösen Algéria, Egyiptom, valamint az utóbbi időben Tunézia is – egyre nagyobb számban fogadnak el kereskedelemkorlátozó intézkedéseket 34 . Az EU minden alkalommal felveti e problémákat dél-mediterrán és közel-keleti partnerországainak, mivel a kereskedelmi kapcsolatoknak továbbra is szabályokon kell alapulniuk, és az EU elvárja, hogy partnerei teljesítsék a kötelezettségvállalásaikat.

Az EU készen áll arra, hogy a jövőben is támogassa kereskedelmi partnerei reformjait annak érdekében, hogy növelje a dél-mediterrán és közel-keleti térség versenyképességét és kiviteli kapacitását. Tunéziával folyamatban vannak, Marokkóval pedig hamarosan újraindulhatnak a kereskedelmi megállapodások kiterjesztésére és korszerűsítésére irányuló tárgyalások. A jelenlegi megállapodások korszerűsítése és elmélyítése várhatóan hozzájárul majd az EU déli szomszédságával való integrációhoz, ahol az EU igen fontos kereskedelmi partnerei találhatók. Ezenkívül a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény folyamatban lévő felülvizsgálata rugalmasabb szabályokat vezet majd be, és előmozdítja majd a régión belüli gazdasági integrációt és kereskedelmet.

5.4.Mexikó

Mexikó Brazília után az EU második legnagyobb kereskedelmi partnerországa Latin-Amerikában. A felek között átfogó kereskedelmi megállapodás lépett hatályba 2000-ben az árukra, 2001-ben a szolgáltatásokra vonatkozóan. A megállapodás közel húszéves alkalmazása során az EU és Mexikó közötti kétoldalú kereskedelem több mint a háromszorosára bővült. 2018-ban az EU és Mexikó közötti kereskedelem csaknem 6 %-kal nőtt, ezzel egyidejűleg az EU 13 milliárd EUR, a 2017. évinél valamivel kisebb összegű kereskedelmi többletet ért el. A Mexikóba irányuló uniós kivitel 4 %-kal nőtt. A Mexikóból érkező behozatal közel 9 %-kal bővült, nagyrészt a nem mezőgazdasági termékeknek köszönhetően.

A szolgáltatások kereskedelme 2017-ben 7 %-kal nőtt, ebben az ágazatban az EU csaknem 5 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet ért el.

Az elmúlt években az EU és Mexikó a megállapodás korszerűsítésére irányuló tárgyalásokra összpontosított, így a vegyes bizottság 2018-ban nem ülésezett. Ennek ellenére történtek előrelépések új piaci lehetőségek megteremtésében, így különösen a mezőgazdasági ágazatban, ahol további uniós tagállamok kaptak engedélyt a sertéshús és a sertéshúskészítmények kivitelére. A vegyes bizottság 2019-ben ülésezik.

Megerősítését követően a korszerűsített megállapodás várhatóan fellendíti az EU és Mexikó közötti kereskedelmi kapcsolatokat, és új piacra jutási lehetőségeket nyújt.

5.5.Chile

Az EU–Chile társulási megállapodás kereskedelmi pillérének 15 éves alkalmazása során mindkét fél folyamatos munkával és együttműködéssel törekedett a megállapodás végrehajtására.

2018-ban a Chile és az EU közötti kereskedelmi forgalom több mint 8 %-kal bővült, az uniós kivitel pedig erőteljesen, 13 %-kal nőtt, főként a gépek és háztartási készülékek (+14 %) és a közlekedési eszközök, ezen belül különösen a légi járművek és azok alkatrészei kivitelének 35 (+27 %) köszönhetően. Ugyanebben az időszakban a Chiléből az Unióba érkező behozatal 3 %-kal nőtt. Az EU több mint 1,5 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet ért el.

Az agrár-élelmiszeripari termékek kereskedelmében az EU a 2017. évhez képest 4 %-kal magasabb, több mint 1,7 milliárd EUR összegű kereskedelmi többletet ért el 2018-ban. Az Unióba irányuló chilei kivitelt változatlanul a gyümölcsök (főként az idényen kívüli termékek) és a borok uralták, amelyek az ország Unióba irányuló agrár-élelmiszeripari kivitelének 40, illetve 24 %-át tették ki.

2018-ban megoldódott a régóta húzódó kardhalprobléma. Miután Chile 2017 júliusában nem szerződő együttműködő félként belépett az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottságba, megszűntek a kardhalat szállító uniós hajók chilei kikötőkbe való belépésére vonatkozó korlátozások.

Jóllehet bizonyos uniós tagállamok továbbra is problémákkal szembesülnek a gyümölcsök és zöldségek Chilébe való kivitelekor, és késedelmet tapasztalnak az állati eredetű termékek jóváhagyásakor, az ország további tagállamok előtt nyitotta meg tejtermék- és marhahús-piacát, különös tekintettel a marhahúsra és a sertéshúsra. Emellett Chile harmonizálta a keltetőtojásra és a tojástermékekre vonatkozó tanúsítványokat, valamint egyszerűsítette a piacra jutáshoz kapcsolódó jóváhagyási eljárását is, figyelembe véve azt, hogy az uniós tagállamokra szigorú és harmonizált élelmiszer-biztonsági és állat-egészségügyi rendszer vonatkozik.

Végül 2018. január 1-jén hatályba lépett az EU és Chile közötti megállapodás a biotermékek kereskedelméről. Bár nem kapcsolódik a társulási megállapodáshoz, a biotermékek egyenértékűségének elismeréséről szóló megállapodás új lehetőségeket nyit meg a két fél számára a biotermékek kereskedelme terén.

2017 novembere óta az EU és Chile tárgyalásokat folytat egy ambiciózus, átfogó, haladó szellemű és korszerűsített megállapodásról.

5.6.Vámunió Törökországgal

Törökország az EU második legnagyobb preferenciális kereskedelmi partnerországa. A 2013 óta tartó erőteljes gazdasági növekedés időszakát követően Törökország gazdasága hirtelen lelassult 2018-ban. A török líra meredek leértékelődése és az emiatti magas infláció jelentős mértékben érintette az uniós kivitelt, amely közel 9 %-kal esett vissza. Másfelől viszont ugyanezen időszak alatt a Törökországból az Unióba érkező behozatal 9 %-kal nőtt, ami csaknem kiegyensúlyozta a kereskedelmet: az EU többlete a 2017. évi 15 milliárd EUR után 2018-ban 1 milliárd EUR volt. Érték tekintetében a leginkább érintett ágazat a nem mezőgazdasági termékek kereskedelme volt.

Az EU és Törökország közötti szerződéses kereskedelmi kapcsolatok 1963-ra nyúlnak vissza, amikor a felek vámunió fokozatos létrehozásáról állapodtak meg, amely 1996-ban valósult meg. Az unió célja, hogy biztosítsa valamennyi ipari termék és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek szabad mozgását az EU és Törökország között. Működését azonban évekig akadályozta a Törökországban sokasodó kereskedelmi akadályok folytatódó tendenciája. Ennek figyelemreméltó példája, hogy a nem uniós országokból érkező behozatal esetében Törökország eltért a közös vámtarifától, és a termékek egyre szélesebb körére további vámokat vetett ki, emellett az uniós árukra vonatkozóan származási igazolást írt elő. A Bizottság továbbra is elvárja a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének megkülönböztetésmentes végrehajtását valamennyi tagállammal, így a Ciprusi Köztársasággal szemben is.

2016 decemberében a Bizottság javaslatot fogadott el a vámunió korszerűsítéséről. Az e tekintetben folytatott előkészületeket azonban felfüggesztették, mivel a Tanács következtetéseiben arra jutott, hogy nem irányoz elő további munkát az EU–Törökország vámunió korszerűsítésére. Ez a korszerűsítés – amint a körülmények azt lehetővé teszik – továbbra is fontos prioritásnak számít az EU kereskedelmi menetrendjében.

2019. április 2-án az EU WTO-konzultációt kezdeményezett Törökországgal, miután ez utóbbi olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek az országba exportált gyógyszerek számottevő része esetében a gyártás törökországi kényszerlokalizációját eredményezték. Ezek az intézkedések ellentétesnek tekinthetők Törökországnak a vámunió keretében vállalt kötelezettségeivel is. Az ügy folyamatban van.

5.7.Stabilizációs és társulási megállapodások a nyugat-balkáni országokkal

Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó 36 , Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia számára 2018-ban is az EU volt az első számú kereskedelmi partnerrégió. Az EU és a nyugat-balkáni országok közötti kereskedelmi forgalom 10 %-kal nőtt. Az EU kereskedelmi többlete stabil, valamivel 9 milliárd EUR feletti volt.

2017-ben az EU közvetlen külföldi tőkebefektetőként is fontos szerepet töltött be a régióban, míg a rezidensek teljes külföldi befektetésállománya 25 milliárd EUR körül stabilizálódott.

Az informális gazdasághoz és a korrupcióhoz kapcsolódó problémák ugyanakkor továbbra is érintik az üzleti környezetet. Az eredményes állami támogatási szabályok hiánya továbbra is probléma, általánosabban pedig a versenyjog tökéletesítésre szorul. Az EU álláspontja – amelyet a nyugat-balkáni partnereivel folytatott szakpolitikai párbeszéd során következetesen képvisel – az, hogy az üzleti környezet, a szabályozási konvergencia, valamint a korrupció elleni küzdelem terén elért előrehaladás szorosan kapcsolódik jogállamiság terén elért eredményekkel. Ezenkívül még mindig javítani szükséges a közbeszerzési eljárások átláthatóságán és elszámoltathatóságán. Pozitívumként említhető, hogy a Bizottság üdvözli az Észak-Macedónia által 2019 elején hatályba léptetett új közbeszerzési törvényt, amely várhatóan nagyobb átláthatóságot és versenyt eredményez, valamint Szerbia és Montenegró arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az uniós előírásokkal összhangban korszerűsítse közbeszerzési jogszabályait.

Jóllehet további előre lépésre kell törekedni a regionális integráció terén, jó példával szolgál a regionális barangolási megállapodás 2019. áprilisi aláírása, amelynek célja, hogy 2021-ig barangolásmentes régió jöjjön létre a térségben – a várakozások szerint ez előkészíti a telekommunikációs költségek mérséklését a régióban.

6.Az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek)

6.1.Gazdasági partnerségi megállapodás a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) 

2018 volt az első olyan év, amelyben valamennyi fél teljes körűen alkalmazta az EU–SADC gazdasági partnerségi megállapodást 37 , miután Mozambik 2018. február 4-én megkezdte annak ideiglenes alkalmazását. Valamennyi SADC-GPM-állam megkezdte az elfogadott csökkentések végrehajtását.

Az EU és a SADC-GPM-államok közötti árukereskedelem teljes forgalma 2018-ban 2,7 %-kal nőtt. A növekedés a SADC-GPM-államokból az Unióba érkező behozatal 5,5 %-os bővülésének tudható be, amellyel párhuzamosan az uniós kivitel kismértékben visszaesett. A SADC-GPM-államok megtartották kereskedelmi többletüket. A SADC-GPM-államokból érkező kivitel növekedése nagyrészt a dél-afrikai gépjárműexport, valamint a dél-afrikai és lesothói gyémánt- és nemesfémexport bővüléséből adódott. Ezzel egyidejűleg nőtt a dél-afrikai bor és cukor, a mozambiki kesudió, a namíbiai szőlő, valamint szváziföldi rum kivitele is.

Vegyes Tanács első, 2019 februárjában tartott ülésén elfogadta a megállapodás intézményi kialakítását, ezen belül a vitarendezésre vonatkozó intézményi rendelkezéseket, valamint a választottbírók jegyzékét. Mindez elősegíti a későbbiekben a végrehajtás kapcsán felmerülő kihívások leküzdését. Vegyes Tanács emellett megalapozta a közös figyelemmel kísérési mechanizmus létrehozását, valamint a nem állami szereplők teljes körű szerepvállalását a megállapodás végrehajtásában.

2018-ban Dél-Afrika nyolc uniós tagállam közül kettő esetében megszüntette a baromfihús-behozatal tilalmát, ugyanakkor nem jelezte, hogy a fennmaradó hat tagállammal szemben hogyan kíván eljárni. Az EU úgy ítéli meg, hogy a hatályban maradt tiltó intézkedéseket haladéktalanul meg kell szüntetni. A Dél-afrikai Vámunió emellett folytatta az Unióból származó baromfitermékek behozatalával szembeni védintézkedések, valamint az egyes textiltermékek behozatalára kivetett vámok alkalmazását, amit az EU rendszeresen szóvá tesz partnereinél, mivel úgy ítéli meg, hogy az ilyen intézkedések ellentétesek a megállapodással. 2019. június 14-én az EU konzultációt kezdeményezett a Dél-afrikai Vámunióval a fagyasztott baromfitermékekkel szemben alkalmazott védintézkedésekről (a részleteket lásd a 10.3. szakaszban).

A SADC-GPM-államok közötti származási kumuláció lehetőségével, amely a megállapodás egyik alapvető előnye, a gazdasági partnerségi megállapodásban részes partnerországok egyike sem élt. A származás kumulációja révén a SADC-GPM-államok együttesen teljesíthetnék a származásra vonatkozó előírásokat, így megerősíthetnék a regionális értékláncokat. Az Unió arra biztatja partnereit, hogy tegyenek előrelépéseket ebben a kérdésben.

6.2.Ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Kelet- és Dél-Afrikával 

Az EU és a Madagaszkár, Mauritius, a Seychelle-szigetek és Zimbabwe közötti ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás 2018-ban lépett az ideiglenes alkalmazás hetedik évébe. A Comore-szigetek 2019. február 7-étől alkalmazza a megállapodást. A négy eredeti ESA-partner a liberalizációra vonatkozó kötelezettségvállalását 2022-ig hajtja végre teljes körűen a megállapodás szerinti menetrendjének megfelelően.

2018-ban az EU az ESA4 tagjai közül a legnagyobb kereskedelmi forgalmat Madagaszkárral (1,9 milliárd EUR) és Mauritiusszal (1,8 milliárd EUR) bonyolította, majd sorrendben Zimbabwe (689 millió EUR) és a Seychelle-szigetek (596 millió EUR) következett. Az Unióba a négy partnerétől érkező behozatal 2018-ban 3,5 %-kal csökkent. Ennek elsődleges oka a Mauritiusól és Zimbabwéből érkező cukorbehozatal volumenének meredek visszaesése volt.

A kivitel diverzifikációja Madagaszkár és Mauritius esetében nőtt, azonban a Seychelle-szigetek és Zimbabwe esetében mindeddig mérsékelt maradt.

Miután az ESA-partnerek kinyilvánították érdeklődésüket a megállapodás árukereskedelmen túli elmélyítése iránt, 2018-ban hatályfelmérés indult, amelynek véglegesítésére 2019-ben került sor. A szolgáltatásokra, a befektetésekre és más, kereskedelmi vonatkozású kérdésekre kiterjedő, a megállapodás elmélyítésére irányuló tárgyalások várhatóan 2019 végéig kezdődnek meg.

6.3.Ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Elefántcsontparttal 

Az Elefántcsontparttal kötött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás ideiglenes alkalmazása 2016 szeptemberében kezdődött meg. Az önálló kereskedelmi megállapodást a regionális EU–Nyugat-Afrika GPM váltja fel ez utóbbi hatálybalépésekor. Gambiával és Mauritániával együtt a 16 nyugat-afrikai partner közül mára 15 38 írta alá a EU–Nyugat-Afrika regionális GPM-et.

2018 Elefántcsontpart számára eredményezett pozitív kereskedelmi egyenleget és ebben az évben is az EU volt az ország legfontosabb kereskedelmi partnerrégiója. Ugyanakkor 2018-ban az Elefántcsontpartról az Unióba érkező behozatal 5 %-kal csökkent a nyers és feldolgozott kakaó értékében, valamint a gumibehozatalban tapasztalt visszaesés miatt. 2018-ban a kakaó és a feldolgozott kakaótermékek az Elefántcsontpartról az Unióba érkező teljes behozatal 64 %-át tették ki. Az Elefántcsontpartra irányuló uniós kivitel stabil maradt, és főként gépekből, mechanikus háztartási készülékekből, villamos háztartási készülékekből, valamint gépjárművekből állt.

Elefántcsontpart az EU támogatásával vizsgálatot végzett, amelynek keretében felmérte az ideiglenes GPM-ek (Elefántcsontpart és Ghána) hatását a regionális integrációra. A felmérés kimutatta, hogy az esetleges zavarok (amelyek pl. a régióban forgalmazott feldolgozott termékek gyártása során felhasznált inputok uniós liberalizációjából adódnak) csak igen kis számú forgalmazott terméket, illetve a kereskedelemben részt vevő országot érintenek. A vizsgálat gyakorlati megoldásokat is kínál a torzítási kockázat mérséklésére.

Az ideiglenes GPM alapján Elefántcsontpart 2019. január 1-jétől megkezdte piacának az uniós behozatallal szembeni liberalizációját, amelynek keretében 2029-ig még több fordulóban tervezi csökkenteni a vámokat.

6.4.Ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Ghánával

A Ghánával kötött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás ideiglenes alkalmazása 2016 decemberében kezdődött meg, és egyelőre változatlanul a kezdeti szakaszban tart. Ghána bejelentette, hogy 2020-tól megkezdi piacának az uniós behozatallal szembeni liberalizációját. Az Elefántcsontparttal kötött ideiglenes GPM-hez hasonlóan ezt az önálló kereskedelmi megállapodást is a regionális EU–Nyugat-Afrika GPM váltja fel ez utóbbi hatálybalépésekor.

2018-ban a Ghánából az Unióba érkező behozatal közel 50 %-os növekedéssel 3,1 milliárd EUR összeget ért el nagyrészt a ghánai ásványolaj bővülő uniós behozatalának köszönhetően. A kakaó, az alumínium, a növényi zsírok és olajok, a tartósított tonhal, valamint a kókusz és a banán ghánai kivitele ugyancsak nőtt 2018-ban. A Ghánába irányuló (főként gépekből, ásványolajból és húsból álló) uniós kivitel 2018-ban kismértékben csökkent. Mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági áruk esetében Ghána kereskedelmi egyenlege volt pozitív.

Amint Ghána megkezdi a piacra jutásra vonatkozó kötelezettségvállalásai teljesítését, szoros figyelem kíséri majd az ideiglenes GPM ghánai gazdaságra gyakorolt esetleges hatásait a kereskedelmi és befektetési forgalom, az államháztartási bevétel, valamint a fenntartható fejlődés szempontjából.

6.5.Gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) Közép-Afrikával (Kamerun)

A megállapodást, amelyhez valamennyi közép-afrikai ország csatlakozhat, Kamerun 2014 augusztusától alkalmazza ideiglenesen. Kamerun az Unióból érkező behozatala 80 %-át 15 év alatt, 2029-ig liberalizálja. A vámcsökkentés első fordulóira már 2016-ban és 2017-ben sor került. Azon termékek körébe, amelyeknek a kereskedelmét liberalizálják, főként ipari olyan gépek és berendezések, építőanyagok, valamint köztes ipari termékek tartoznak, amelyeket nem helyben gyártanak, de a kameruni iparban használnak fel.

A 2017. évi megugrást követően 2018-ban a Kamerunból érkező uniós import 7 %-kal, a 2016. évi szintre csökkent. Ez az ásványolaj, a kakaóbab, a banán és a gumi Unióba irányuló kameruni kivitelének visszaeséséből adódott. Az alumínium és a fa Unióba irányuló exportja 2018-ban nőtt. A kereskedelmi egyenleg továbbra is Kamerun számára pozitív. Az uralkodó exporttermék az ásványolaj.

6.6.Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok karibi csoportjának fóruma (CARIFORUM) és az Európai Unió közötti gazdasági partnerségi megállapodás

2018 volt az EU és 14 karibi ország közötti CARIFORUM-megállapodás ideiglenes alkalmazásának tizedik éve. 2019 februárjában a Bizottság megkezdte a megállapodás utólagos értékelését, amely várhatóan 2020-ban zárul le. Az eredményeket felhasználják a megállapodásról az EU és a CARIFORUM által közösen végzett felülvizsgálat során, továbbá azokról beszámoló készül az EU–CARIFORUM Vegyes Tanács következő ülése számára.

2018-ban az EU és a CARIFORUM közötti teljes kereskedelmi forgalom 7 %-kal, 9 milliárd EUR összegre nőtt. A CARIFORUM országaiból az Unióba irányuló behozatal 11 %-os növekedéssel 3,9 milliárd EUR összegre bővült, elsősorban az ásványolaj és a vegyipari termékek nagyobb behozatalából adódóan. A CARIFORUM országaiból származó hal, rákféle, dohány, ital és szeszes ital uniós behozatala ugyancsak nőtt 2018-ban, míg a cukor és a banán behozatala visszaesett. A CARIFORUM országaiba irányuló uniós kivitel 4,6 %-os növekedéssel 5,1 milliárd EUR összeget ért el.

A 11. Európai Fejlesztési Alap keretében az EU 102 millió EUR támogatást nyújt a regionális gazdasági együttműködés és integráció támogatásához, beleértve a magánszektor fejlesztését, a kereskedelemhez kapcsolódó kapacitásépítést, valamint a GPM végrehajtását a Karib-térségben. A támogatás magában foglal például karibi kis- és középvállalkozásoknak nyújtott minitámogatásokat, amelyek segítségével e vállalkozások beindíthatják az Unióba irányuló kivitelüket.

A CARIFORUM-partnerek részéről az Unióval folytatott szolgáltatáskereskedelem iránt megnyilvánuló kiemelt érdeklődésre tekintettel a felek 2018-ban szolgáltatási különbizottságot hoztak létre.

Végül ugyancsak előrelépés történt az EU–CARIFORUM GPM keretében a földrajzi árujelzőkre vonatkozó megállapodásról folytatott tárgyalások terén is.

6.7.Gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) a csendes-óceáni országokkal

2018 volt az EU és Pápua Új-Guinea közötti megállapodás alkalmazásának nyolcadik éve. Fidzsi 2014 júliusában, Szamoa 2018. december 31-én kezdte meg a megállapodás ideiglenes alkalmazását.

2018-ban az EU, valamint Fidzsi és Pápua Új-Guinea közötti teljes kereskedelmi forgalom 9 %-kal csökkent. Ennek ellenére a két csendes-óceáni állam 700 millió EUR összegű kereskedelmi többletet ért el az Unióval szemben.

Több AKCS-országhoz hasonlóan a Fidzsiről az Unióba érkező cukorbehozatal tovább csökkent. A Pápua Új-Guineáról az ország Unióba irányuló kivitelének messze a legjelentősebb agrár-élelmiszeripari exportcikkét adó pálmaolaj Unióba irányuló kivitele 16 %-kal visszaesett.

Az eddigiek során a csendes-óceáni országok Unióba irányuló kivitelében csekély mértékű diverzifikáció figyelhető meg.

A megállapodáshoz más csendes-óceáni szigetországok is csatlakozhatnak. Szamoa 2018-ban csatlakozott, a Salamon-szigetek és Tonga csatlakozására irányuló tárgyalások pedig folyamatban vannak.

7.Kereskedelem és fenntartható fejlődés: aktuális információk a legutóbbi tevékenységekről

A 2018. évi jelentés közzététele óta a Bizottság továbbra is jelentős mértékben fokozott erőfeszítésekkel és intézkedésekkel törekedett arra, hogy a 2018. februári 15 pontos cselekvési terv nyomán végrehajtsa az EU kereskedelmi megállapodásainak a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteit. A terv általános célkitűzése, hogy biztosítsa a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek eredményesebb és határozottabb végrehajtását és érvényesítését. A terv fokozatos megvalósításával megjelennek az első eredmények. A terv négy általános tevékenységi területének fő kezdeményezései a következők voltak:

1.Együttműködés (az uniós tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a nemzetközi szervezetekkel)

A Bizottság fokozta együttműködését a tagállamokkal. A kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértői csoport 2018-ban négy alkalommal ülésezett. Ezt egészítette ki az uniós küldöttségek és a tagállami nagykövetségek partnerországokban végzett munkája. Mindez hozzájárult az egyes végrehajtási intézkedések kapcsán a tagállamok közötti szinergiahatások előmozdításához, itt említhető például a Svédországgal létrejött partnerség, amely Ecuadort segíti kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásai teljesítésében.

A Bizottság folytatta az egyeztetést az Európai Parlamenttel, például monitoringcsoportok, a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos bizottsági napirendi pontok, technikai meghallgatások, valamint egyedi kapcsolattartók útján. Többek között e kapcsolattartók elősegítették az európai parlamenti képviselők 2018 szeptemberében Japánban tett látogatásához szükséges információk átadását.

A Bizottság megerősítette együttműködését a nemzetközi szervezetekkel. A Bizottság és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jelentős előrelépéseket tett a stratégiaibb és rugalmasabb együttműködés felé, nevezetesen a „Kereskedelem a tisztességes munkáért” ernyőprojektről szóló megállapodás 2018 végi aláírásával. A projekt olyan intézkedéseket támogat, amelyek az ILO alapegyezményeinek jobb alkalmazására irányulnak az EU kereskedelmi partnerországaiban. Emellett a Bizottság számos partnerországban folytatta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel korábban megkezdett együttműködést. A környezetvédelemmel kapcsolatban a Bizottság a multilaterális környezetvédelmi megállapodások keretein belül működött együtt a kereskedelmi partnerországokkal és támogatta e megállapodások végrehajtását, többek között az ENSZ Környezetvédelmi Programjával kötött külön együttműködési megállapodás útján is.

2.A civil társadalom – beleértve a szociális partnereket – végrehajtásban való szerepvállalásának lehetővé tétele

A Bizottság a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet tartalmazó kereskedelmi megállapodás alapján létrehozott uniós belföldi tanácsadó csoportok mindegyikével rendszeres megbeszéléseket tartott az év során, amelyeken tájékoztatták a civil társadalom képviselőit a kereskedelem és a fenntartható fejlődés terén elért eredményekről és a fennálló kihívásokról, továbbá megismerték a civil társadalmi álláspontokat és véleményeket.

A Bizottság 3 millió EUR összegű forrást mobilizált a Partnerségi Eszközből finanszírozott új eszközön keresztül („A civil társadalmi szerepvállalás támogatása az EU kereskedelmi megállapodásainak végrehajtásában”). 2018 novemberétől a projekt logisztikai és technikai támogatást nyújt a belső tanácsadó csoportok részére az Unióban és egyes kereskedelmi partnerországokban 39 . Emellett a projekt megkönnyíti a közös megbeszéléseket, amelyekre a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést érintő kérdésekről évente tartott munkaértekezletek formájában kerül sor.

A Bizottság ezenkívül a civil társadalommal is kereste a kapcsolatot a gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-k) hatálya alá tartozó országokban annak érdekében, hogy javítsa a megállapodások ismertségét, továbbá élénkítse a szerepvállalást és az eszmecserét. 2018-ban az EU és a SADC-GPM-államok nem állami szereplői Namíbiában megtartották a civil társadalmi párbeszéd második ülését. 2019 áprilisában az Elefántcsontparton létrehozott belső civil társadalmi tanácsadó szerv találkozott a megállapodásban részes mindkét féllel. Ezenkívül megbeszélésekre került sor a Bizottsággal, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal is egy olyan civil társadalmi platform kiépítésének lehetőségéről, amelyen az elefántcsontparti és az európai civil társadalom képviselői is helyet kapnak.

További kiemelt célkitűzés az üzleti világ nagyobb szerepvállalása a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek végrehajtásában. A vállalati társadalmi felelősségvállalás és a felelős üzletvitel térnyerésének előmozdítása és támogatása érdekében a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat a Partnerségi Eszközön 40 keresztül 9 millió EUR keretösszegű programot indított az ILO, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) közreműködésével. A program tájékoztatási és kapacitásépítési tevékenységeket finanszíroz Latin-Amerikában, amelyek az Ázsiában jelenleg végzett hasonló jellegű munkát egészítik ki. A Bizottság emellett Guatemalában regionális eseményt is szervezett a témában az ILO, az OECD valamint a régió számos érdekeltjének részvételével.

3.Teljesítés

A Bizottság mindegyik partnere számára a végrehajtást megelőző időszakra és a végrehajtásra vonatkozó fenntartható fejlődési prioritásokat határozott meg az erőfeszítések összpontosítása céljából. A prioritásokat a tagállamok a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértői csoporton, a civil társadalom képviselői pedig a belső tanácsadó csoportokon keresztül ismerhették meg. A folyamat még nem zárult le.

A Bizottság egyes kereskedelmi partnereinél, így különösen Peruban és Dél-Koreában fokozott figyelemmel kíséri és szigorúbban vizsgálja a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítését. Peru esetében a Bizottság – többek között a 2018 októberében Limában végrehajtott tényfeltáró misszió során – intenzíven együttműködött az állami hatóságokkal és a civil társadalom képviselőivel. Az EU és Peru egyetértésre jutott annak módját illetően, hogy megoldhassa a kereskedelmi és fenntartható fejlődési albizottság 2018. decemberi üléséről készült jegyzőkönyvben rögzített problémás kérdéseket 41 . Dél-Korea esetében 2018 decemberében a Bizottság hivatalos konzultációt kezdeményezett a megállapodás kereskedelmi és fenntartható fejlődési vitarendezési eljárása keretében az alapján, hogy az EU régóta aggályosnak tartja, hogy Dél-Korea nem teljesíti a kereskedelmi megállapodásban a többoldalú munkaügyi normákra és megállapodásokra vonatkozóan vállalt kötelezettségeit (további részletek a 10.1. szakaszban találhatók).

A Bizottság megerősítette arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassa partnerországait a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítésének korai szakaszaiban. Ezen erőfeszítések közé tartozott az Ecuador számára a kereskedelmi és fenntartható fejlődési végrehajtásról szóló kézikönyv kidolgozása a svéd Nemzeti Kereskedelmi Tanáccsal közösen. Vietnamban és Szingapúrban az elsődleges kérdés az alapvető munkaügyi elvek tiszteletben tartása volt munkaügyi reformokon, valamint az ILO alapegyezményeinek megerősítésén keresztül. Vietnam nemrégen erősítette meg a 98. sz. ILO-egyezményt, és jelezte, hogy új munkaügyi törvényt fogad el, amelyben az alapvető munkaügyi elvek is érvényesülnek. 2018 szeptemberében Mexikó megerősítette a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. sz. ILO-egyezményt, ezzel teljesítette a majdani EU–Mexikó kereskedelmi megállapodás kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezete szerinti kötelezettségvállalásai egyikét. Más tevékenységek a kormányzati szervek intézményi kialakításának, valamint a civil társadalmi struktúrák előkészítésére irányultak.

Annak érdekében, hogy erőforrásokat mobilizáljon a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítéséhez, továbbá a komplementaritás és a szinergiahatások előmozdításához, a Bizottság az uniós fővárosokban a tagállamok, valamint a partnerországokban a tagállamok nagykövetségeinek megszólításával megkezdte a releváns projektek leltárának összeállítását.

2019. január 23-án az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodással összefüggésben a kereskedelemre és a klímapolitikára vonatkozó ajánlás elfogadását követően a Bizottság kereskedelmi és klímapolitikai munkaértekezletet szervezett vállalkozások és civil társadalmi szereplők részvételével, amelynek célja a kereskedelem és a klímapolitika kapcsolatának megvitatása, valamint a témával kapcsolatos további lehetséges kezdeményezések meghatározása volt.

A Bizottság sikerrel mutatta be a megerősített kereskedelmi és klímapolitikai rendelkezéseket, köztük a Párizsi Megállapodás végrehajtására irányuló kötelezettségvállalásokat, a Mexikóval, Vietnammal, Japánnal és Szingapúrral kötött megállapodások kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteiben az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményével (UNFCCC) összefüggésben megfogalmazott célkitűzésekkel kapcsolatos együttműködést és együttes fellépéseket. Hasonló rendelkezések a folyamatban lévő tárgyalásokban is helyet kaptak.

Az EU a körforgásos gazdasággal kapcsolatos tájékoztatási tevékenységeket hajtott végre, amelyek célja Chile, Japán, Kolumbia, Marokkó, Mexikó, Peru és Szingapúr viszonylatában a környezettudatos gazdasági tevékenység és a befektetési partnerség előmozdítása, valamint az ismeretek cseréje a körforgásos gazdasághoz kapcsolódó politikákról és bevált módszerekről. E tevékenységek hozzájárultak a körforgásos gazdaságra vonatkozó sajátos rendelkezések beemeléséhez a Mexikóval létrejött korszerűsített megállapodásba. Ezenkívül finanszírozásban részesült két regionális műanyagipari projekt is, amelyek délkelet-ázsiai és latin-amerikai országokat céloztak meg.

4.Átláthatóság és kommunikáció

A Bizottság törekszik a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó honlapjainak továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy könnyebben hozzáférhetővé tegye a lényeges információkat. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hasonló műveletet hajt végre a belső tanácsadó csoportok munkája kapcsán.

Miután 2017 októberében társadalmi szervezetek beadványban fejezték ki aggályaikat amiatt, hogy Peru nem teljesíti a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalásait, a Bizottság háromoldalú technikai egyeztetést folytatott a perui hatóságokkal és a civil társadalmi érdekeltekkel. A beadványban felvetett kérdések napirendre kerültek a kereskedelmi és fenntartható fejlődési albizottság 2018. decemberi megbeszélésén is. 2019 márciusában a Bizottság tájékoztatta a beadványt benyújtó társadalmi szervezeteket a szóban forgó kérdésekben a perui hatóságokkal folytatott intenzívebb egyeztetés eredményeiről.

8.az uniós kereskedelmi megállapodások alapján folytatott agrár-élelmiszeripari kereskedelem: aktuális információk a legutóbbi fejleményekről

A kereskedelmi forgalom alakulása

2018-ban az uniós preferenciális kereskedelmi megállapodások keretében folytatott agrár-élelmiszeripari kereskedelem tovább bővült, szemben az Unió és a világ többi része közötti agrár-élelmiszeripari kereskedelem egészével, amely kismértékben visszaesett. Az agrár-élelmiszeripari termékek preferenciális kereskedelmi megállapodás keretében végzett uniós kivitele 2,2 %-kal (1 milliárd EUR értékben) nőtt, ami hozzájárult az uniós agrár-élelmiszeripari kivitel sikeréhez. Az Unióba érkező agrár-élelmiszeripari behozatal kismértékben, 0,6 %-kal visszaesett.

Az Unió preferenciális kereskedelmi partnerországokkal folytatott agrár-élelmiszeripari kereskedelme a referencia-időszakban a teljes uniós agrár-élelmiszeripari kivitel 30 %-át és a behozatal 40 %-át tette ki. Az első generációs kereskedelmi megállapodások 11 milliárd EUR összegű többletéből az EU a világ többi részével szembeni növekvő teljes agrár-élelmiszeripari kereskedelmi többletének több mint a fele származott. Az uniós kivitel növekedéséhez a szeszes italok, a borok, a tésztafélék és a sütemények járultak hozzá a legnagyobb mértékben. Ezzel egyidejűleg visszaesett a búza, a nyerskávé, valamint a cukor behozatala.

A kivitel növekedése különösen erőteljes volt a második generációs kereskedelmi megállapodást kötött partnerországoknál (+5 %), valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeknél (+11 %). Végrehajtásának első teljes évében a CETA a Kanadába irányuló kivitel 4 %-os növekedésével járult hozzá a bővüléshez, amely különösen a citrusfélék, a sajtok és a csokoládé esetében volt erőteljes.

A preferenciális kereskedelmi partnerek között az uniós agrár-élelmiszeripari kivitel három fő célterülete Svájc, Norvégia és Kanada volt, amelyek együttesen a 2018. évi agrár-élelmiszeripari kivitel 12 %-át adták. A kivitel mintegy 47 %-a élelmiszer-készítményekből, ezen belül csokoládéból, anyatej-helyettesítő tápszerből, tésztafélékből (22 %), feldolgozott élelmiszeripari termékekből, ezen belül sajtokból és borokból (15 %), valamint egyéb italokból (9 %) állt.

Az agrár-élelmiszeripari behozatal származása szerint a három vezető preferenciális kereskedelmi partnerország Ukrajna, Svájc és Törökország volt, amelyek együttesen az uniós agrár-élelmiszeripari behozatal 13 %-át adták. Az uniós agrár-élelmiszeripari behozatal zöme (kb. 63 %-a) elsődleges termékekből, főként trópusi gyümölcsből (18 %), friss és szárított gyümölcsből (13 %), valamint nyerskávéból (5,6 %) állt.

Az uniós kereskedelmi megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek védelemben részesítik az érzékeny termékek, például a marhahús, a baromfi és a cukor uniós termelőit. Ezek a termékek teljes mértékben kikerültek a preferenciális kereskedelem hatálya alól, vagy amennyiben csak részlegesen zárták ki őket, akkor körültekintően kalibrált vámkontingens vonatkozik rájuk. Az érzékeny gyümölcsökre és zöldségekre behozatali áras rendszert alkalmaznak az uniós betakarítási csúcsidőszakban.

Noha a tárgyalások során gyakran éri kritika őket, az uniós kereskedelmi megállapodások jelentős potenciált kínálnak a mezőgazdasági termékek uniós kivitele számára. Például Japán és Dél-Korea az uniós sertésexport sorrendben második és harmadik piaca, mindkettő jelentős növekedési potenciállal rendelkezik. E piacok együttesen az uniós sertéshúskivitel 42 %-át teszik ki. A Dél-Koreába irányuló kivitel a kereskedelmi megállapodás végrehajtása óta bővül, 2018-ban pedig újabb 12 %-os növekedést ért el annak ellenére, hogy három uniós tagállam esetében kiviteli tilalom van érvényben az afrikai sertéspestis kitörése miatt.

Az Unióból származó érzékeny mezőgazdasági termékek tekintetében továbbra is előnyösek a kereskedelmi megállapodások. Például 2018-ban az EU közel 162 000 tonna marhahúst exportált preferenciális partnerországaiba, ez a 2017. évhez viszonyítva 20 %-os növekedés. A preferenciális kereskedelmi partnerországok a teljes uniós marhahúskivitel kétharmadát fogadják, a fő partnerek Törökország, Bosznia-Hercegovina, Izrael és Svájc. Ez azt mutatja, hogy ha a kereskedelmet nem akadályozzák tisztességtelen és indokolatlan állategészségügyi rendelkezések vagy megfizethetetlen mértékű vámok, akkor a kulcsfontosságú exportpiacokon megbecsülik az európai marhahúst.

Hasonlóan jó teljesítményt nyújtottak 2018-ban az európai cukorgyártók, amelyek több mint 3 millió tonnás kivitellel (ez a 2017. évhez képest 48 %-os növekedés) 2014 óta nem tapasztalt szintet értek el. Bár az uniós cukor exportteljesítménye nagyrészt az uniós cukorpiaci rendszer reformjának megvalósulásából adódott, az eredményhez a kétoldalú kereskedelmi megállapodások is hozzájárultak. Példaként említhető, hogy 2018-ban Egyiptom volt az uniós cukor fő exportpiaca. A hatályos EU–Egyiptom kereskedelmi megállapodásnak köszönhetően az ország több mint 500 000 tonna európai cukrot importált nullaszázalékos vámtétellel 42 .

Japán esetében az uniós agrár-élelmiszeripari kivitel már 2018-ban erősödött (pl. a baromfihús-kivitel 78 %-kal nőtt), részben az állat- és növényegészségügyi intézkedésekkel összefüggő problémák megoldására irányuló fokozott együttműködésnek köszönhetően. A sertés- és marhahúst terhelő vámok idővel teljesen megszűnnek, vagy jelentősen mérséklődnek 43 .

Földrajzi árujelzők

2018-ban az uniós földrajzi árujelzők védelme terén előrelépés történt egyes partnerországokban, például a „Prosciutto di Carpegna” jelzés kanadai bejegyzésével. Mexikó a korszerűsített megállapodásában vállalta, hogy védelemben részesíti a szűkített listán szereplő 340 uniós földrajzi árujelzőt. 2019 elején Szingapúr a földrajzi árujelzőkre vonatkozóan új törvényt fogadott el, amely lehetővé tette az uniós jogtulajdonosok számára, hogy a megállapodás hatálybalépése előtt benyújtsák kérelmüket.

A Bizottság felmérés keretében vizsgálja az uniós földrajzi árujelzővel ellátott termékek kiviteli értékét. A felmérés a 2013. évi felmérést 44 aktualizálja, amely megállapította, hogy akkor az uniós földrajzi árujelzővel ellátott termékek kivitelének 20 %-a irányult az Unión kívülre, évente mintegy 11,5 milliárd EUR értékben.

Állat- és növényegészségügyi intézkedések

Az állat- és növényegészségügyi intézkedések továbbra is jelentős mértékben akadályozzák az uniós agrár-élelmiszeripari kivitelt, a kereskedelmi megállapodások pedig fontos eszközök az ilyen akadályok leküzdésében. Esetenként eredmények már a tárgyalások során is elérhetők, amint a kereskedelmi partnerországok jobban megismerik egymás rendszereit. A legjobb példa erre Mexikó esete, amely egyes uniós tagállamok számára jóváhagyta, hogy előzetes vámvizsgálati kötelezettség nélkül exportáljanak gyümölcsöt az országba 45 . Ugyancsak előrelépés történt Japán országos baromfi-behozatali tilalmát illetően, amelyet számos uniós tagállammal szemben a madárinfluenza kitörésére reagálva léptettek életbe. Japán végül 27 tagállam esetében szüntette meg az azokból származó baromfitermékek behozatalára vonatkozó tilalmat. Ezenkívül Vietnam további két uniós tagállam számára engedélyezte, hogy marhahúst exportáljanak az országba.

Mindezek ellenére maradtak még problémás kérdések. A dél-koreai piacra továbbra sem engedik be az európai marhahúst, és 2018-ban sem történt érdemi előrelépés az uniós tagállamok kérelmeinek elbírálását illetően, pedig némelyikük 2014 óta van folyamatban. Hasonló helyzet áll fenn az EU más kereskedelmi partnerországai, például Kolumbia és Peru esetében is. Az EU minden alkalmat megragad arra, hogy felvesse az európai marhahús piacra jutásával szemben indokolatlanul támasztott akadályok kérdését.

Ugyancsak fontos probléma, hogy több kereskedelmi partnerország továbbra sem ismeri el a régiókba sorolás elvét, valamint az erre irányuló uniós intézkedéseket. Márpedig ez fontos feltétele annak, hogy az európai mezőgazdasági termelők teljes körűen kiaknázhassák az uniós kereskedelmi megállapodások nyújtotta előnyöket, különösen az európai baromfi- és sertéshúságazatban. Ezenkívül a 2018-ban az afrikai sertéspestis belgiumi vaddisznóállományban észlelt kitörésére reagálva 16 ország, köztük Japán, Dél-Korea és Mexikó országos behozatali tilalmat léptetett érvénybe, amely több más uniós tagállamot is érintett. Az EU arra kérte ezeket az országokat, hogy szüntessék meg a nemzetközi normákat és elveket sértő korlátozásokat.

Az EU messze a világ legnagyobb sertéshúsexportőre. Az afrikai sertéspestis egyes uniós tagállamokban a vaddisznóknál és a házisertéseknél észlelt megjelenése azonban erőteljesen kihatott az uniós sertéstenyésztőkre, mivel számos kereskedelmi partnerország országos tilalmat vezetett be az érintett uniós tagállamokkal szemben. Ezek a kereskedelmi korlátozások nem felelnek meg a WTO rendelkezéseinek, kockázati szempontból indokolatlanok és szükségtelenek, mivel az EU ellenőrzési intézkedései hatékonyan megelőzik a betegség kereskedelem útján történő elterjedését. Eddig az érintett uniós tagállamokra a járvány kitörése előtti uniós sertéshúskivitel mintegy 18 %-a jutott, és lehetséges volt a kompenzáció. A nagyobb sertéshústermelő uniós tagállamokban előforduló járványos megbetegedések azonban nehezen kompenzálhatók, ha a fő kereskedelmi partnerországok behozatali politikája nem változik.

Állatjólét

2018-ban a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentést fogadott el a nemzetközi állatjóléti tevékenységeknek az európai állattenyésztők globális versenyképességére gyakorolt hatásáról 46 . A jelentés áttekintést ad arról az együttműködő munkáról, amelyet a Bizottság végez az állatjólét nemzetközi előmozdítása érdekében. Megállapítása szerint az uniós állatjóléti normák globális előmozdítása hozzájárul az állatjólét egész világra kiterjedő javításának hosszú távú célkitűzéshez, egyúttal visszaszorítja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. A jelentés megerősítette az állatjólét terén folytatott nemzetközi együttműködés fontos szerepét, többek között a preferenciális kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben is.

Az agrár-élelmiszeripari termékek promóciója

Annak érdekében, hogy segítse az uniós vállalkozásokat az uniós kereskedelmi megállapodások által az agrár-élelmiszeripari ágazatban nyújtott kiviteli lehetőségek kiaknázásában, az uniós költségvetés 179 millió EUR összegű forrást juttatott az uniós termékek promóciójára többek között Kanadában, Kolumbiában, Mexikóban és Dél-Koreában. A programok az egészséges táplálkozásról szóló általános kampányoktól az egyes konkrét piaci ágazatokig számos területre kiterjednek. A promóciós tevékenységek körébe tartozik a szemináriumok szervezése is (pl. Dél-Koreában), amelyek célja, hogy népszerűsítsék az EU szigorú állat- és növényegészségügyi normáit, földrajzi árujelzőit, valamit biogazdálkodását.

Foglalkoztatás és agrár-élelmiszeripari kereskedelem

Agrárgazdasági modellező adatportálján (DataM) a Bizottság interaktív eszközt tett közzé 47 , amellyel kiszámítható az uniós agrár-élelmiszeripari kereskedelem által teremtett munkahelyek száma. Az eszköz nyilvánosan elérhető, és segítségével meghatározható majd a kapcsolat az agrár-élelmiszeripari kivitel és a különböző gazdasági ágazatok foglalkoztatási szintje között.

9. folyamatban lévő munka a konkrét területeken

9.1.Kis- és középvállalkozások (kkv-k)

Bár a Bizottság nem rendelkezik pontos statisztikákkal a kkv-k uniós kereskedelmen belüli részesedéséről 48 , a kutatások szerint e vállalkozások egyre nagyobb szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben. A Kereskedelmi Főigazgatóság vezető közgazdásza által 2016-ban végzett felmérés szerint 49 a kkv-k részesedése a világ többi részébe irányuló uniós kivitelből mintegy 30 %-ra becsülhető, az uniós exportőröknek pedig a 86 %-a kkv 50 . A 2012–2016 közötti időszakban a kkv-k kivitelének értéke közel 20 %-kal nőtt, ez valamivel gyorsabb ütem annál, ahogyan a kkv-k uniós gazdaságon belüli teljes hozzáadott értéke nőtt. 2016-ban a nem uniós országokból az Unióba érkező teljes behozatal 80 %-a érkezett kkv-któl, ez az uniós behozatal teljes értékének 38 %-át tette ki.

Az új piacra lépés költsége súlyosabban terheli a kkv-kat, mint a nagyobb cégeket. A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályok leküzdése egyetlen vállalkozás számára sem egyszerű, a kkv-kat viszont olyan kihívások elé állíthatja, amelyeken képtelenek felülkerekedni. Az uniós kereskedelempolitika figyelembe veszi a kkv-k sajátos igényeit, különösen akkor, ha a nagyobb átláthatóságról és a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos információk felhasználóbarátabbá és könnyebben hozzáférhetővé tételéről van szó.

A kkv-k számára kedvezőbb kereskedelmi környezet kialakítása érdekében a Bizottság iránymutatást készít, amelyben bemutatja a kereskedelmi megállapodások működését, például az alábbiak kapcsán:

-származási szabályok;

-közbeszerzési eljárások;

-a szellemitulajdon-jogok védelme;

-a nemzetközi szabványok elfogadása;

-a szakmai képesítések kölcsönös elismerése;

-vízumkönnyítés.

A kkv-k számára egyenlő versenyfeltételek megteremtésére a legjobb megoldás a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó egységes szabálykönyv megalkotása lenne, azonban a többoldalú erőfeszítések igen lassan haladnak előre. A kereskedelmi megállapodások ezért alapvető eszközök, amelyek segítik a kkv-k részvételét a nemzetközi kereskedelemben.

A mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közlemény óta az EU valamennyi új kereskedelmi megállapodásban szerepeltet a kkv-kra vonatkozó rendelkezéseket, továbbá javasolja egy kimondottan a kkv-kra vonatkozó fejezet szerepeltetését is annak érdekében, hogy a teljes megállapodás előnyösebb legyen a kkv-k számára. E fejezet jellemzően az EU és a partnerországok arra vonatkozó kötelezettségvállalásait tartalmazza, hogy tájékoztatást adnak az adott kereskedelmi megállapodásról egy erre a célra létrehozott honlapon, amely vámtarifakód alapján kereshető, vámtarifákkal, behozatali előírásokkal, származási szabályokkal stb. kapcsolatos információkat tartalmazó adatbázissal rendelkezik. Emellett a fejezet mindkét oldalon kapcsolattartási pontot határoz meg a kkv-k számára, amely megkönnyíti a kétoldalú, kormányzati szintű együttműködést és a megállapodás alapján létrehozott bizottságokkal való kapcsolattartást, ezáltal biztosítva a kkv-k igényeinek megfelelő kezelését. Ezenkívül a Bizottság az új és a korszerűsítés alatt álló kereskedelmi megállapodások tárgyalásai során egyszerűsített és hasonló szabályokra törekszik, például a származási szabályok területén.

Az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás az első, amely kimondottan a kkv-kra vonatkozó fejezetet 51 tartalmaz. 2018-ban Mexikóval és a Mercosur tagjaival is sor került technikai szintű tárgyalásokra a kkv-kra vonatkozó fejezetekről. Jelenleg ilyen tárgyalás van folyamatban Indonéziával, Ausztráliával, Új-Zélanddal, Chilével és Tunéziával. Bár a CETA nem tartalmaz külön kkv-fejezetet, az EU és Kanada 2018. szeptember 26-án kifejezetten a kkv-kra vonatkozó ajánlást 52 fogadott el. Ez mindkét fél számára előírja a piacra jutással kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátását, valamint a kkv-k részére kapcsolattartási pontok kialakítását.

A Bizottság, az uniós tagállamok és a vállalkozói szövetségek továbbra is arra törekszenek, hogy növeljék az uniós kereskedelmi megállapodások nyújtotta lehetőségek ismertségét. A Bizottság a honlapján tájékoztatást nyújt a preferenciális kereskedelmi megállapodásokról. Példa erre a közelmúltból az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodással kapcsolatos weboldal 53 , amely kifejezetten a kkv-k számára készült. A kkv-kra vonatkozó fejezetben vállalt kötelezettségének megfelelően a japán külügyminisztérium is tájékoztatást tett közzé a honlapján . Emellett az EU Piacrajutási Adatbázisa 54 az Unióból exportálni kívánó kkv-knak, a Trade Helpdesk 55 (kereskedelmi információs szolgálat) az uniós importőröknek nyújt releváns információkat. A Bizottság jelenleg egyablakos ügyintézési internetportált fejleszt, amelytől a kkv-knak nyújtott szolgáltatások javulását várja.

9.2.Szolgáltatások 

A szolgáltatáskereskedelem megnyitása arra törekszik, hogy a belföldi jogszabályokban megszüntesse a mennyiségi és megkülönböztető korlátozásokat. Az e téren folytatott tárgyalások azt kívánják elérni, hogy az uniós szolgáltatók a külső piacokon is nyújthassanak szolgáltatásokat anélkül, hogy az adott ágazat más vállalkozásaihoz képest megkülönböztetés érje őket.

Az „új generációs” kereskedelmi megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló megállapodások egyaránt tartalmaznak szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket, segítve ezzel egy olyan szabályozási keret megszilárdítását, amely megkönnyíti a szolgáltatásnyújtást, ugyanakkor védi a fogyasztókat is. Az AKCS-országokkal kötött megállapodások közül csak a karibi országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) terjed ki a szolgáltatásokra, míg a többi GPM felülvizsgálati záradékot tartalmaz későbbi tárgyalások céljából.

Jelentős előrehaladás történt a közelmúltban – pl. Japánnal és Mexikóval – letárgyalt megállapodások terén, amelyek a legkorszerűbb rendelkezéseket foglalják magukban a szolgáltatásokra és a digitális kereskedelemre vonatkozóan egyaránt. A jelenleg – pl. Ausztráliával és Új-Zélanddal – tárgyalt megállapodásokkal szemben elvárás, hogy építsenek ezekre az ambiciózus rendelkezésekre.

Az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás a szolgáltatásokra és befektetésekre vonatkozóan átfogó kötelezettségvállalásokat tartalmaz, amelyek teljes negatív listán alapulnak (vagyis a felek csak a teljes körűen kizárt vagy a korlátozás hatálya alá tartozó ágazatokat sorolták fel). A megállapodás emellett fontos szabályozói rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek túllépnek a Kereskedelmi Világszervezet szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményén (GATS). Az utóbbi továbbfejlesztések egyaránt segítik a japán piacra belépni kívánó és az ott már jelen lévő uniós vállalkozásokat a szükséges engedélyek beszerzésében. Ezenkívül a Japánnal kötött megállapodás keretet nyújt a szorosabb szabályozói együttműködésre a pénzügyi szolgáltatások terén, és megalapozta az EU és Japán egyetértését a természetes személyek üzleti célú mozgásával kapcsolatban.

Ugyancsak szemléletes ágazati példa a digitális kereskedelemről szóló fejezet a korszerű kereskedelmi megállapodásokban. A digitális kereskedelem kérdéskörével a korábbi megállapodások is foglalkoztak, az EU–Kanada megállapodásba (CETA) azonban már átfogóbb rendelkezések kerültek, amelyeket az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás továbbfejlesztett formában tartalmaz. A Mexikóval nemrégen lezárult tárgyalások során kialakultak a megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi ágazatra alkalmazandó szabályok, amelyek a digitális gazdaság kihívásaira reagálnak, és nélkülözhetetlenek az online áru- és szolgáltatáskereskedelem megfelelő működéséhez. A megállapodás tartalmaz egyrészt az elektronikus továbbításra kivetett vámokat és a forráskódok kötelező közzétételét tiltó szabályokat, másrészt a bizalmat javító szabályokat is, például az elektronikus bizalmi szolgáltatásokra, az elektronikus szerződésekre, a kéretlen üzenetekre, valamint a fogyasztóvédelemre vonatkozóan.

Nem egyszerű annak számszerűsítése, hogy a kereskedelmi megállapodások milyen hatásokkal járnak az EU és a harmadik országok közötti szolgáltatáskereskedelemre, a rendelkezésre álló adatok azonban az uniós szolgáltatásexport növekedését mutatják. 2016–2017 között például a Dél-Koreába és Chilébe irányuló szolgáltatásexport az előbbi esetében 7, az utóbbi esetében 17 %-kal nőtt, míg a Kanadába irányuló kivitel ugyanebben az időszakban 7 %-kal bővült. Ezenfelül 2017-ben a szolgáltatások kereskedelme érték tekintetében az EU és Kanada közötti teljes kereskedelmi forgalom közel 35 %-át, az EU–CARIFORUM forgalom több mint 50 %-át, az EU–Panama forgalomnak pedig közel 65 %-át tette ki (az EU és Közép-Amerika viszonylatában az arány átlagosan 30 % körüli).

9.3.Az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás – előkészítő munka 56

Az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás 2019. február 1-jén lépett hatályba. A fontos új kereskedelmi megállapodás alkalmazását előkészítve a Bizottság 2018-ban tájékoztató csomagokat állított össze az egyes uniós tagállamok, a vállalkozások és a nyilvánosság számára. Ezek tartalmazták a megállapodás tartalmának általános ismertetését, az egyes tagállamok igényeire szabott infografikákat, valamint a vámügyekkel és a mezőgazdasági eredményekkel kapcsolatos iránymutatások dokumentációját. A kifejezetten a kkv-k számára lényeges gyakorlati információk bekerültek az EU Piacrajutási Adatbázisába . A Bizottság számos figyelemfelhívó eseményen vett részt annak érdekében, hogy támogassa az uniós tagállamok kommunikációs tevékenységét.

Ezenkívül az EU–Japán Ipari Együttműködési Központ 57 (az EU és Japán társfinanszírozásában működő platform) információs szolgálatot hozott létre a megállapodás végrehajtásának támogatására . Az információs szolgálat praktikus eszköz, amely kimondottan kkv-k számára készült. Egyedi megkereséseket fogad a megállapodással kapcsolatban, emellett különböző egyéb információforrásokat és más ingyenes szolgáltatásokat tesz elérhetővé a kkv-k számára. A Központ speciális tematikájú képzési webináriumokat szervez, továbbá rendszeresen ad ki ágazati tájékoztató csomagokat („adatlapokat”) az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodásból származó változásokkal és exportlehetőségekkel kapcsolatos információkról. Az információs szolgálat szorosan kapcsolódik a Központ egyéb tevékenységeihez, például a közbeszerzésekkel és a szellemi tulajdonnal foglalkozó információs szolgálatokhoz.

A megállapodás hatálybalépését megelőzően az EU és Japán együttműködött annak érdekében, hogy véglegesítse a végrehajtáshoz szükséges igazgatási felépítést. Ez a következőket foglalta magában:

-információcserét a vámkontingens-igazgatás kezdeti eljárásáról;

-több borkészítési eljárás jóváhagyását az uniós borkivitel megkönnyítésére;

-a vámkedvezmény nyújtásához kapcsolódó vámigazgatási előírások egyes technikai szempontjait (pl. a bizalmas üzleti információk kezelését illetően);

-a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet végrehajtó irányítási struktúrák létrehozását;

-a vegyes bizottságok működéséhez szükséges eljárási és egyéb szabályok, valamint a megállapodás vitarendezési rendszerének kidolgozását.

Folytatódik a munka az említett szempontok, valamint olyan egyéb alapkérdések kapcsán is, amelyek megoldása szükséges az EU és Japán közötti gazdasági partnerség megerősítéséhez.

9.4.Az Uniós kereskedelmi megállapodások jobb hasznosítása

Az EU és a partnerországok vállalkozásai csak akkor aknázhatják ki az uniós kereskedelmi megállapodások előnyeit, ha helytálló információkkal rendelkeznek a megállapodások tartalmáról, és megismerték azok gyakorlati hasznosításának módját. Az előző jelentésben bemutatott tevékenységekhez kapcsolódva a Bizottság 2018-ban fokozta az uniós kereskedelmi megállapodások megismertetésére, valamint hasznosításuk megkönnyítésére irányuló erőfeszítéseit.

Egyebek mellett a Bizottság folytatta az uniós exportőrök és importőrök számára egységes hozzáférési pontot biztosító online portál fejlesztését. A portál jóvoltából a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások számára egyszerűbben megismerhetővé válnak majd azok a feltételek, amelyeket a partnerországokban (összesen több mint 120 kiviteli célterületen), valamint az Unióban teljesíteniük kell a piacra jutáshoz. A két adatbázis (a Piacrajutási Adatbázis és a Trade Helpdesk) tervezett integrációjának köszönhetően a vállalkozások jobban hozzáférnek majd az egyes kereskedelmi megállapodások alapján a termékeikre vonatkozó vámkedvezményekkel és szabályozási követelményekkel, valamint a származási szabályokkal kapcsolatos információkhoz. Elindulásakor az új portál a kereskedelmi megállapodások egy csoportjáról tartalmaz majd információkat, és a későbbiek során fokozatosan bővül.

2018-ban ezenkívül a Bizottság megerősítette együttműködését az Enterprise Europe Network (EEN) hálózattal 59 és az uniós tagállamokban a kereskedelmet ösztönző szervezetekkel annak érdekében, hogy elérhesse a kis- és középvállalkozásokat, továbbá jobban célozhassa figyelemfelhívó és tájékoztató kampányait. A Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtása céljából új EEN-munkacsoportot hozott létre, amely a kereskedelmi megállapodásokhoz kapcsolódó tájékoztató anyagokat állít össze. A hálózat a kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben kapcsolattartókat jelöl ki, emellett képzéseket szervez az EEN-partnerek számára valamennyi uniós tagállamban arról, hogy milyen módszerekkel népszerűsíthetik a kereskedelmi megállapodások előnyeit az európai vállalkozások körében.

10.Jogérvényesítés

A 2018. évi jelentés közzététele óta az EU a Dél-Koreával, az Ukrajnával, valamint a Dél-afrikai Vámunióval kötött megállapodás keretében létrehozott vitarendezési eljárást vette igénybe. E viták aktuális, 2019. augusztusi állását az alábbiakban ismertetjük. 2019. április 2-án továbbá az EU WTO-konzultációt 60 kezdeményezett Törökországgal, miután ez utóbbi olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek az országba exportált gyógyszerek számottevő része esetében a gyártás törökországi kényszerlokalizációját eredményezték. Ezek az intézkedések ellentétesnek tekinthetők Törökországnak a vámunió keretében vállalt kötelezettségeivel is. Az ügy folyamatban van.

A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri az uniós kereskedelmi megállapodások végrehajtását, és mérlegelni fogja a jogérvényesítés alkalmazását, különösen a gazdaságilag vagy rendszerszinten nagyobb jelentőségű esetekben. Az EU preferenciális kereskedelmi megállapodásai a kötelezettségvállalások határozott érvényesítéséről is rendelkeznek a viták hatékony és időben történő rendezése érdekében, ideértve az olyan kérdéseket illetően felmerült vitákat is, amelyek túlmutatnak a WTO-egyezményen (ilyen például az EU munkajogi vitája Dél-Koreával). Ha megállapítható, hogy a vitát megalapozó intézkedés egyaránt sérti a WTO-egyezményt és az EU és az adott partnerország viszonylatában alkalmazandó kereskedelmi megállapodást, a WTO továbbra is elsődleges, bevált és átlátható vitarendezési rendszernek tekinthető, amely biztosítja a vonatkozó kötelezettségvállalások egységes értelmezését.

10.1.Vitarendezés Dél-Koreával

Az EU–Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodás kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetében Dél-Korea kötelezettséget vállalt arra, hogy „jogában és gyakorlatában tiszteletben tartja és érvényesíti” a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által képviselt alapvető jogokat, nevezetesen az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalási jogot. Emellett Dél-Korea vállalta, hogy „további folyamatos erőfeszítéseket tesz” azon ILO-egyezmények 61 megerősítésére, amelyekhez még nem csatlakozott.

Előrelépés hiányában 2018. december 17-én az EU úgy határozott, hogy a kétoldalú vitarendezési rendszer keretében konzultációt kezdeményez 62 Dél-Koreával. A szóban forgó ILO-egyezmények megerősítésére irányuló érdemi erőfeszítések hiányában az EU 2019. július 2-án választottbírói testület felállítását 63 kezdeményezte.

10.2.Vitarendezés Ukrajnával

2019 januárjában az EU úgy határozott, hogy az EU–Ukrajna társulási megállapodás szerinti kétoldalú vitarendezési rendszer keretében konzultációt kezdeményez Ukrajnával a fakivitel ukrajnai korlátozásáról. A kivitel korlátozása kezdetben tíz fafaj esetében a rönkfát és a fűrészárut érintette, majd 2015-ben kiterjesztették minden feldolgozatlan faanyagra (2017-től a fenyőre is).

Az EU számos alkalommal felvetette a kérdést Ukrajnának, mivel a kivitel korlátozása összeegyeztethetetlen a társulási megállapodással. 2019 februárjában konzultációra került sor, azonban a probléma nem oldódott meg. Az EU ezért 2019 júniusában úgy határozott, hogy felállítását kezdeményezi a kérdés kivizsgálása és eldöntése céljából 64 .

10.3.Vitarendezés a Dél-afrikai Vámunióval

2019. június 14-én az EU az EU–SADC gazdasági partnerségi megállapodás (EU-SADC GPM) vitamegelőzésre és vitarendezésre vonatkozó része alapján konzultációt kezdeményezett 65 a Dél-afrikai Vámunióval (SACU). A megkeresés tárgya a fagyasztott csontos csirkedarabok uniós kivitelével szemben bevezetett védintézkedés volt. Az EU úgy ítéli meg, hogy a Dél-afrikai Vámunió az EU–SADC GPM elveit és szabályait megsértve vezette be az intézkedést.

Az EU különböző szinteken és alkalmakkor ismételten megfogalmazta aggályait a Dél-afrikai Vámuniónak. Mivel partnere nem foglalkozott kielégítően az uniós aggályokkal, az EU úgy határozott, hogy magasabb szinten egyeztet a Dél-afrikai Vámunióval, ezért konzultációt kezdeményezett, amelyet az erről szóló értesítést követően 40 napon belül meg kell tartani.

11.Következtetések

2018-ban, miközben a globális kereskedelmi növekedés lassult és egyre erősödött a protekcionizmus, az EU preferenciális kereskedelmi megállapodásai továbbra is a kereskedelmet elősegítő hatást váltottak ki. A teljes vagy részleges vámlebontáson túl a megállapodások továbbra is hozzájárulnak egy szabályalapú kereskedelmi rendszer kialakításához, emellett javították az uniós termékek és befektetések piacra jutási lehetőségeit a partnerországokban. Ugyancsak hozzájárulnak a gazdasági diverzifikációhoz és növekedéshez a fejlődő partnerországokban. Az uniós kereskedelmi megállapodások további kedvező hatásai között említhető a nagyobb jogbiztonság például a szolgáltatások kereskedelme és a közbeszerzés terén, valamint az olyan alapvető uniós érdekek erőteljesebb védelme, mint a szellemitulajdon-jogok, ezen belül a földrajzi árujelzők.

Emellett az új generációs preferenciális kereskedelmi megállapodások fontos eszközök a munkavállalói jogokhoz és a környezetvédelemhez, ezen belül az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó európai értékek előmozdítása szempontjából is.

Ugyanakkor az uniós kereskedelmi megállapodások nyújtotta lehetőségek kihasználását gátló kereskedelmi akadályok közül sok továbbra sem szűnt meg, sőt 2018-ban új akadályok is megjelentek. Az EU a jövőben is meg fogja tenni az ilyen akadályok lebontásához szükséges lépéseket, ideértve indokolt esetben a kétoldalú és a többoldalú jogérvényesítési eszközök alkalmazását is.

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítására irányuló erőfeszítések részeként a Bizottság az eddigiekhez hasonlóan évente beszámol az EU és a nem uniós országok közötti preferenciális kereskedelmi megállapodások végrehajtásáról.

1. melléklet: Az uniós behozatalra vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányok

Forrás: Eurostat

2. melléklet: Az uniós kivitelre vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányok 66  

Források: Partnerországok

(1)      Ez a megnevezés nem értelmezhető a palesztin állam elismeréseként és nem érinti az egyes tagállamok e kérdésre vonatkozó álláspontját.

(2)    Stabilizációs és társulási megállapodás

(3)    Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(4)      A megállapodás a Comore-szigetek esetében 2019. február 7-étől hatályos.

(5)      A megállapodás hatálya 2018. december 31-étől Szamoára is kiterjed.

(6)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/october/tradoc_153846.pdf  

(7)      Az első jelentés közzétételére 2017. november 9-én , a másodikéra 2018. október 31-én került sor.

(8)      Antigua és Barbuda, Belize, Bahama-szigetek, Barbados, Dominika, Dominikai Köztársaság, Grenada, Guyana, Jamaica, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Suriname, valamint Trinidad és Tobago.

(9)      Algéria, Egyiptom, Jordánia, Libanon, Marokkó és Tunézia.

(10)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/november/tradoc_157516.pdf  

(11)      Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia.

(12)    Az egyes megállapodásokról a jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmaz további információkat.

(13)    Az egyes partnerországok áru- és szolgáltatáskereskedelmi forgalomra, valamint közvetlen külföldi tőkebefektetésre vonatkozó általános statisztikáit a jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza.

(14)    Ugyanakkor némi hibahatárral számolni lehet, mivel az adatok nem tartalmaznak bizonyos, a behozatal kedvezményes jogállásában bekövetkezett változásokat, például az importőrök által az áruk vámkezelésre való bejelentése után benyújtott kedvezményigényeket és a kedvezményeknek az áruk átengedést követő ellenőrzése utáni, vámhatóság általi megtagadását.

(15)      Eltérő jelzés hiányában a továbbiakban közölt statisztikák kizárólag az árukereskedelemre vonatkoznak.

(16)      A földrajzi árujelzők egyes termékek elnevezését védik annak érdekében, hogy a termékek földrajzi eredethez kapcsolódó egyedülálló jellemzői érvényesülhessenek a piacon. Egy termékelnevezés akkor ismerhető el földrajzi árujelzőként, ha a termék konkrétan ahhoz a helyhez kötődik, ahol készül. A szellemi tulajdonként elismert földrajzi árujelzők egyre fontosabb szerepet játszanak az EU és az unión kívüli országok közötti kereskedelmi tárgyalásokban.

(17)      COM(2019) 271 final, 2019.6.17.

(18)      A kérdéssel részletesen foglalkozik a Bizottság 2018. évi, harminchetedik éves jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EU dömpingellenes, szubvencióellenes és védintézkedési tevékenységéről, valamint a harmadik országok Európai Unióval szembeni piacvédelmi intézkedéseiről. COM(2019) 158 final (2019.3.27).

(19)      SWD(2019) 103 final, 2019.3.7.

(20)      Lásd az IFO Institute and Civic Consulting záró értékelési jelentésének 9. szakaszát (2018. május). http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/march/tradoc_157716.pdf

(21)      Szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegsége, a köznyelvben „kergemarhakór” néven ismert.

(22)      A cselekvési terv egy ütemterv, amely az Európai Parlament, a tagállamok és a civil társadalom közötti, a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozóan rögzített kötelezettségvállalások határozottabb érvényesítésére irányuló nyolchónapos vitafolyamat eredménye. A kétoldalú kereskedelmi megállapodások kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról további részletek a 7. szakaszban találhatók.     http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/february/tradoc_156618.pdf  

(23)      2018-ban csak a szakmai képesítések kölcsönös elismerésével foglalkozó bizottság nem ülésezett. A bizottság első ülésére 2019 áprilisában került sor.

(24)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=1811  

(25)       https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:22017X0114(01)&from=HU  

(26)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/september/tradoc_157415.pdf  

(27)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/september/tradoc_157419.pdf  

(28)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/september/tradoc_157417.pdf  

(29)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/april/tradoc_157873.pdf  

(30)       https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:62017CV0001(02)  

(31)      A CETA 2B. melléklete

(32)      Ennek 2018. január–december közötti költségvetése 1,5 millió EUR.

(33)      http://trade.ec.europa.eu/doclib/cfm/doclib_section.cfm?sec=144

(34)      2019 júliusában a Bizottság tájékoztatást kapott arról, hogy megszűntek azok az importkorlátozó intézkedések, amelyeket Tunézia vezetett be 2018 novemberében. A Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri a helyzet alakulását e korlát tényleges lebontása érdekében.

(35)      Említést érdemel, hogy az uniós kivitel a légi járművek és azok alkatrészei beszerzésében megfigyelt növekedés nélkül is 6 %-kal nőtt volna, ami az uniós kivitel elmúlt öt évben zajló diverzifikációját tükrözi.

(36)      Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(37)      Az EU és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) 15 tagjából hat ország: Botswana, Szváziföld, Lesotho, Namíbia, Dél-Afrika (ezek alkotják a Dél-afrikai Vámuniót), valamint Mozambik között létrejött megállapodás.

(38)      Nigéria az egyetlen nyugat-afrikai ország, amely még nem írta alá a megállapodást.

(39)      Jelenleg Közép-Amerika, Kolumbia–Ecuador–Peru, CARIFORUM, Grúzia, Moldova, a SADC, valamint Ukrajna.

(40)       https://ec.europa.eu/fpi/what-we-do/partnership-instrument-advancing-eus-core-interests_en  

(41)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/february/tradoc_157701.pdf  

(42)    Preferenciális kereskedelmi megállapodás hiányában Egyiptom 20 %-os vámot alkalmaz a nyerscukor behozatalára.

(43)      Lásd az EU–Japán GPM húsipari termékekkel kapcsolatos adatlapját https://www.eubusinessinjapan.eu/sites/default/files/meat-factsheet.pdf  

(44)       https://ec.europa.eu/agriculture/newsroom/106_en  

(45)      Előzetes vámvizsgálati kötelezettség esetén egyes kereskedelmi partnerországok előírják, hogy az exportáló országba kirendelt ellenőr útján vizsgálhassák a szállítmányt annak feladása előtt. A költségeket általában az exportőrre hárítják, emiatt pedig a kereskedelem gyakran nem jövedelmező. A korszerűsített megállapodásban Mexikó vállalta, hogy az Unióból érkező szállítmányoknál a továbbiakban nem követeli meg az előzetes vámvizsgálatot.

(46)      COM(2018) 42 final, 2018.1.26.

(47)       https://data.jrc.ec.europa.eu/collection/datam  

(48)      Az uniós tagállamok nem kötelesek vállalkozásméret szerinti bontásban közölni a behozatali és kiviteli adatokat.

(49)       https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/International_trade_in_goods_by_enterprise_size

(50)      Más források nagyobb aránnyal említik a kkv-kat, mivel az Eurostat statisztikáiban szerepel a „nem ismert” méretű vállalkozási kategória is. A Kereskedelmi Főigazgatóság vezető közgazdászának jelentésében közölt becslés szerint 2012-ben legalább 619 000 kkv exportált az Unión kívülre ( http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/april/tradoc_153348.pdf ).

(51)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/august/tradoc_157228.pdf#page=503  

(52)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/september/tradoc_157417.pdf  

(53)       http://ec.europa.eu/trade/policy/in-focus/eu-japan-economic-partnership-agreement/  

(54)       https://madb.europa.eu/madb/  

(55)       https://trade.ec.europa.eu/tradehelp/  

(56)      Lásd a Bizottság honlapján az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodással foglalkozó részt.

(57)       https://www.eu-japan.eu/  

(58)      Az Európai Parlament és a Tanács 1144/2014/EU rendelete (2014. október 22.) a belső piacon és harmadik országokban megvalósított, mezőgazdasági termékekre vonatkozó tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekről, és a 3/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.

(59)      Az uniós COSME program által társfinanszírozott hálózat több mint 60 országban végez tevékenységet, és 600 tagszervezete képviseletében 3 000 szakértőt fog össze. Célkitűzése, hogy segítse a kis- és középvállalkozások nemzetközi tevékenységét.

(60)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/april/tradoc_157821.pdf  

(61)      87. sz. egyezmény az egyesülési szabadságról; 98. sz. egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról; 29. sz. egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról; 105. sz. egyezmény a kényszermunka felszámolásáról.

(62)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/december/tradoc_157586.pdf  

(63)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2019/july/tradoc_157992.pdf  

(64)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=2034  

(65)       http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=2031  

(66)      Esetenként az e jelentésben a 2015., 2016. és 2017. évre vonatkozóan az egyes kereskedelmi partnerországokba irányuló uniós kivitelre vonatkozó kedvezménykihasználtsági arányokról közölt adatok eltérnek az előző két kiadáshoz képest. Ez akkor fordul elő, ha a Bizottság a szóban forgó partnerországtól időközben kapott aktualizált adatok alapján korrigálta az itt közölt számot.