Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52018IR6135

    A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A katasztrófakockázatok csökkentésének határokon átnyúló vetülete

    COR 2018/06135

    HL C 404., 2019.11.29, p. 39–43 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    29.11.2019   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 404/39


    A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A katasztrófakockázatok csökkentésének határokon átnyúló vetülete

    (2019/C 404/08)

    Előadó

    :

    Roberto CIAMBETTI (ECR/IT), Veneto régió közgyűlésének elnöke és tagja

    I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

    A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

    1.

    hangsúlyozza, hogy a katasztrófák által okozott károk növekvő intenzitása és gyakorisága mind az emberi életre, mind pedig a gazdaságra hatással van. A természeti katasztrófák évente mintegy 90 000 ember halálát okozzák, és közel 160 millió embert érintenek világszerte. 1980 és 2016 között az időjárási körülmények és az éghajlat okozta természeti katasztrófák az uniós tagállamok pénzügyi veszteségeinek mintegy 83 %-át tették ki;

    2.

    hangsúlyozza, hogy a katasztrófák nem ismernek határokat, ezért a megelőzés, a reziliencia és a vészhelyzetekre való hatékony reagálás fejlesztése határokon átnyúló együttműködést igényel. A hatékony határokon átnyúló együttműködés számottevő előnyökkel járna az EU lakosságának határ menti területeken élő 37,5 %-a számára;

    3.

    hangsúlyozza, hogy egy nagy területet érintő, határokon átnyúló áramkimaradás – egy úgynevezett „blackout” – lehetősége is súlyos vészhelyzeteket idézhet elő. Ennek kapcsán ajánlatos mielőbb konkrét katasztrófavédelmi intézkedéseket hozni, és megerősíteni a határokon átnyúló kapcsolatokat;

    4.

    megismétli, hogy a katasztrófák kockázatának és következményeinek jelentős csökkentésére vonatkozó képességet az EU valamennyi beruházáspolitikai stratégiájába integrálni kell, hogy a közpénzek segítsék a közösségeket a katasztrófák kedvezőtlen hatásaival szembeni ellenállóbbá válásban, és ne tegyék ki kockázatnak a polgárokat. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy általában a strukturális alapok és az európai beruházási alapok, különösen pedig a Kohéziós Alap nem írja elő, hogy az EU által finanszírozott infrastrukturális projektek végrehajtásának feltételeként végezzenek katasztrófakockázat-felmérést;

    5.

    megjegyzi, hogy bár az EU-nak jelenleg két olyan eszköze van (az uniós polgári védelmi mechanizmus és az EU Szolidaritási Alapja) amelyen keresztül segíteni kívánja a reagálás koordinálását, és hozzá kíván járulni a természeti katasztrófákkal szembeni reziliencia megerősítéséhez, mégis erőteljesebb többszintű kormányzati megközelítésre van szükség a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret célkitűzéseinek eléréséhez, szorosan bevonva az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkárságát. Ezen túlmenően a katasztrófakockázat-csökkentésbe való beruházás elvének pedig határozottan be kell épülnie Európa jövőjébe, ideértve az európai szemesztert és az uniós forrásokat is;

    Általános megjegyzések

    6.

    megjegyzi, hogy az RB korábbi véleményeiben felhívta a figyelmet azokra a határokon átnyúló fenyegetésekre és katasztrófákra, amelyek két vagy több uniós tagállam régióit érintik, és felszólított a szomszédos régiók közötti jobb együttműködésre, hogy egyesített erővel gondoskodhassanak a megelőzésről, és össze tudják hangolni a válaszintézkedéseket (1);

    7.

    olyan tervezést tart szükségesnek, amely dinamikus módon figyelembe veszi a különböző régiók – köztük a legkülső régiók – szükségleteit a kockázatokhoz, a sebezhetőséghez és a kitettséghez kapcsolódóan;

    8.

    megjegyzi, hogy Európa nagyon eltérő képet mutat a kockázatkezelési struktúrák és módszerek területén úgy nemzeti szinten, mint a megfelelő szubnacionális szinteken. Így a jövőbeni kockázatértékelések szisztematikusabb megközelítése hasznos lehet a kockázatok határokon átnyúló vetületének szempontjából;

    9.

    támogatja és ösztönzi a nemzeti, regionális és helyi kockázatkezelési stratégiák és tervek meghatározását és – többek között – közös határokon átnyúló stratégiák kidolgozását a határ menti régiók számára, valamint e stratégiák hatékony összehangolását. Az RB azt is kérte, hogy biztosítsanak elegendő forrást a katasztrófakockázatok csökkentése és a válságkezelés területén a határokon átnyúló együttműködést támogató programokhoz (2);

    10.

    úgy véli, hogy a kockázatmegelőzési és -kezelési terveknek többek között magukban kell foglalniuk nagyszabású transzregionális kockázati forgatókönyveket a várható események megfigyelése és nyomon követése céljából, hogy ezek a forgatókönyvek elősegíthessék a kockázatok megértését és értékelését regionális szinten. A kockázatok feltérképezését eredményező kockázati sebezhetőségről és kitettségről, a veszély és a környezeti jellemzők azonosításáról szóló tanulmányok képezik a kockázatmegelőzési és -kezelési tervek szükséges előfeltételeit. Határokon átnyúló szinten ezeknek a határ mindkét oldalán nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük, biztosítva a megfelelő kommunikációt a katasztrófák megelőzése, enyhítése és a válaszadás előkészítése érdekében;

    11.

    hangsúlyozza, hogy a kockázatkezelés irányítását a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén meg kell erősíteni;

    12.

    fontosnak tartja, hogy jobban megismerjük az európai katasztrófakockázat-csökkentés határokon átnyúló vetületét, és hangsúlyozza ennek az áttekintésnek a szükségességét és hozzáadott értékét a katasztrófakockázatok hatékonyabb és hosszú távú csökkentése szempontjából;

    13.

    ismételten támogatja (3) az Európai Bizottság javaslatát egy olyan rendeletre, amely határokon átnyúló európai mechanizmust (4) hoz létre a határokon átnyúló együttműködés akadályainak felszámolására irányuló erőfeszítések keretében, többek között a katasztrófakockázatok csökkentése terén. A határokon átnyúló együttműködés javítása és a katasztrófák megelőzése érdekében új felkészülési projekteket lehetne indítani a legsérülékenyebb régiók – például a legkülső régiók, a szigetek és a partvidékek – számára;

    14.

    hangsúlyozza, hogy amikor egy katasztrófát egy ország egyedül nem tud kezelni, a részt vevő államok beavatkoznak, és segítséget nyújtanak az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül. Ha azonban a határokon átnyúló fenyegetések és katasztrófák két vagy több tagállam régióit érintik, a szomszédos régiók között hatékonyabb együttműködésre van szükség, hogy közösen gondoskodhassanak a megelőzési intézkedésekről és összehangolhassák a válaszintézkedéseket;

    15.

    megállapítja, hogy a megbízható katasztrófavédelemhez és az optimális válsághelyzeti kommunikációhoz nemcsak a konkrét koordinációs és kommunikációs stratégiák rendkívül fontosak, hanem a szomszédos ország nyelvének ismerete is;

    16.

    ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a legtöbb ország olyan kétoldalú megállapodásokat írt alá a szomszédos országokkal (nem feltétlenül csak két országra korlátozva), amelyek a katasztrófák esetén megvalósuló határokon átnyúló együttműködésre is vonatkoznak. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre és a kockázatcsökkentésre, valamint a reagálási stratégiák kidolgozására;

    17.

    üdvözli, hogy az Európai Parlament és a Tanács ideiglenesen megállapodott a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus megerősítéséről és az EU katasztrófákra adott válaszáról – rescEU –, amely egyéb szempontok mellett a határokon átnyúló kockázatokra is nagyobb hangsúlyt fektet;

    A helyi és regionális önkormányzatok szerepe, határon átnyúló projektek

    18.

    javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat szorosabban vonják be a katasztrófakockázat-csökkentésre irányuló, EU által finanszírozott projektekbe, hogy biztosítani lehessen a projektek folytonosságát, illetve megismételhetőségüket más területeken, ahol hasonló kockázatok állnak fenn;

    19.

    felkéri a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be a kapcsolódó programok keretében tervezett beruházások átvilágításába, és az esetleges változtatások megvitatásába;

    20.

    felszólít a határokon átnyúló katasztrófakockázat-csökkentési projektek aktívabb végrehajtására annak érdekében, hogy jobban ki lehessen használni az erre a célra szánt strukturális alapokat;

    21.

    reméli, hogy az EU jobban ösztönözni fogja helyi és regionális szinten a határokon átnyúló kockázatcsökkentési együttműködés előmozdítását, nem utolsósorban a megelőzés, az oktatás és a képzés területén;

    22.

    hangsúlyozza a helyi szereplőknek a katasztrófakockázat-csökkentésben és a reziliencia kiépítésében betöltött központi szerepét, valamint a helyi szintű katasztrófakockázat-csökkentést előmozdító kezdeményezések értékét, gondolva itt például a „Making Cities Resilient” (ellenállóbb városok) elnevezésű kampányra vagy az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkárságára;

    23.

    különösen fontosnak tartja, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmust és az EU Szolidaritási Alapját pénzügyi szempontból is felhasználják a kockázatcsökkentéssel kapcsolatos tervezésben, különös tekintettel az éghajlatváltozásra és az ebből eredő rendkívüli eseményekre;

    Határokon átnyúló együttműködés

    Tervezés

    24.

    szükségesnek tartja a folytonosság határokon átnyúló tervezését, figyelembe véve a több országot érintő kockázati forgatókönyveket, melyek feltérképezik és értékelik a kockázatokat mind a határ menti régiók fejlesztése, mind a nagy kiterjedésű területek védelme tekintetében, a várható események megfigyelése és nyomon követése céljából;

    25.

    kéri, hogy hozzanak létre tudományos bizottságokat a kockázati forgatókönyvek pontosabb meghatározása, valamint tudás- és kompetenciahálózatok létrehozása érdekében. Ezeket a hálózatokat homogén területek hasonló kockázati tényezőin alapuló, konkrét szakterületek szerint kell összeállítani (például a földközi-tengeri térségek erdőtüzei, villámárvizek vagy fokozatos árvizek Közép-Európában stb.), lehetővé téve a gyors beavatkozást és a helyi önkormányzatokkal való párbeszédet a pénzügyi, humán és anyagi erőforrások elérése érdekében;

    26.

    megjegyzi, hogy a számos helyi és regionális önkormányzatnál tapasztalható, csökkenő finanszírozás miatt egyre fontosabbá válik a polgári védelmi döntéshozók számára a közösségek, az egyének és a polgári védelmi projektek jobb értékelése. Úgy véli, hogy a társadalmi rezilienciát mérő INDRIX mutató, amely az uniós társfinanszírozású, határokon átnyúló INDRIX projekt eredménye, alkalmas a közösségek rezilienciájának értékelésére a statisztikai adatok és az erre a célra bevitt adatok alapján. A projekt meghatározott szociális mutatók (iskolai végzettség, egészségi állapot, munkanélküliségi ráta, kínált szolgáltatások stb.) segítségével felmérte, hogy a különböző közösségek miként vélekednek a kockázatokról, különösen pedig feltérképezte azokat a közösségeket, amelyek a leginkább ki vannak téve a kockázatoknak és a legkiszolgáltatottabbak. Arra kéri az illetékes intézményeket, hogy értékeljék a természeti katasztrófák elleni kötelező biztosítási eszközök európai szinten összehangolt kidolgozásának lehetőségét, ahol a biztosítási díjak a kockázat szintjéhez kapcsolódnának. Ez előmozdítja, hogy a magánszemélyek jobban megértsék és tudatosítsák magukban a megelőzés fontosságát, csökkenti az erkölcsi kockázatot, illetve tisztességes és egységes kártérítést garantál valamennyi európai polgár számára;

    27.

    felhívja a figyelmet arra, hogy a határokon átnyúló területeken szükség van egy a szomszédos országok között megosztott, az adott határokon átnyúló területre irányuló adatbázis létrehozására, amely feltérképezi az anyagokat, az eszközöket, a felszereléseket és az önkéntesek szakosodását, az eszközfelhasználást és logisztikát;

    28.

    megjegyzi, hogy ezt az adatbázist nemcsak a katasztrófákra való felkészültség növelése érdekében kell létrehozni és kezelni, hanem a katasztrófa sújtotta területek társadalmi-gazdasági és kulturális fellendülésének megerősítése érdekében is, határokon átnyúló közös nézőpontból szemlélve;

    29.

    úgy véli, hogy meg kell vizsgálni és át kell venni a határokon átnyúló együttműködés meglévő pozitív példáit, például az alábbiakat:

    közös német–dán polgári védelmi gyakorlatok, mint például a DANGEREX 07, a DANGERFloodEx 2010 és a vészhelyzeti reagálás határok nélkül;

    árvízvédelmi készültség és transznacionális károk enyhítése a Száva-medencében (Brod Posavina megye Horvátországban és Mačva körzet Szerbiában);

    RiKoSt: kockázatkommunikációs stratégiák (az ausztriai Karintiában és az olaszországi Alto Adigében, 2020. októberig);

    U-SCORE-II: kölcsönös felülvizsgálat városok között (kísérleti projektek Portugáliában, Olaszországban és az Egyesült Királyságban);

    a felső-rajnai mobil belvízi gyakorlótér (Mobile Übungsanlage Binnengewässer, MÜB), valamint a „Blackout – nagy területet érintő, határokon átnyúló áramkimaradás” című kongresszus a német–francia–svájci felső-rajnai konferencia (Oberrheinkonferenz) keretében (2016);

    Képzés

    30.

    fontosnak tartja, hogy ösztönözzük a fiatalok képzését, valamint sürgeti a tagállamokat, illetve a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy támogassák a kockázatcsökkentő tevékenységeket célzó egyetemi kurzusokat és projekteket. Hangsúlyozza továbbá, hogy a fiatalok az Európai Szolidaritási Testületen keresztül részt vehetnek a katasztrófakockázatok megelőzésével kapcsolatos szolidaritási munkában (5). Ez a tevékenység lehet önkéntesség, tanulószerződéses gyakorlati képzés, szakmai gyakorlat és munkatapasztalat;

    31.

    megállapítja, hogy a helyi ügyintézők számára specifikus képzést kell létrehozni – a „Making Cities Resilient” (ellenállóbb városok) elnevezésű kampányra való tekintettel is – annak érdekében, hogy tudatosabban és alaposabb ismeretekkel láthassák el feladataikat, figyelembe véve közvetlen felelősségüket a polgárokkal szemben, valamint a területvédelem és -fejlesztés terén;

    32.

    ajánlja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet önkéntesek és technikai szakemberek képzésére, gazdagítva szakirányú ismereteiket. Ehhez ösztönzőket kell biztosítani és tanfolyamokat kell indítani a különböző országokban – különösen a határokon átnyúló területeken – jelen lévő kockázatok alapján, a terület jobb megismerése és a nyomon követést és megfigyelést, valamint a szükséghelyzeti beavatkozást célzó közös és összehangolt fellépések érdekében;

    33.

    megismétli, hogy az önkormányzatok vagy önkéntesek segítségével tájékoztató kampányokat kell szervezni a meglévő kockázatokról és az önvédelem módjairól, illetve olyan kezdeményezéseket kell indítani helyi és regionális szinten, amelyek keretében a városok és régiók kölcsönös felülvizsgálatok segítségével tanulhatnak egymástól;

    34.

    hangsúlyozza, hogy a transznacionális képzés meg kell hogy feleljen a határokon átnyúló kockázatmegelőzési és -kezelési tervekben meghatározott kockázati forgatókönyveknek. A kockázattal közvetlenül foglalkozó szereplőknek – a szakértőktől kezdve az önkéntes szervezetekig – kivétel nélkül részt kell venniük ezekben a képzésekben a határ mindkét oldalán, adott esetben közösen;

    35.

    hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az e-tanulási platformokat, például az uniós polgári védelmi mechanizmus képzési programját, és fokozni kell a nyílt online tanfolyamok elérhetőségét a polgári védelem területén;

    36.

    megállapítja, hogy az EU Szolidaritási Alapja jelentős tájékoztató kampányokat biztosít a régiók számára az EU tagállamai és a tagjelölt országok esetében már jól működő támogatási intézkedések révén. Az EU Szolidaritási Alapja az érintett régiók számára alapvető támogatási eszköz olyan esetekben, amikor rendkívüli erőfeszítésekre van szükség a természeti és időjárási katasztrófák által érintett területek újjáépítéséhez, mivel a természeti katasztrófák nem állnak meg a határokon;

    Szükséghelyzeti reagálás

    37.

    rendkívül fontosnak tartja egy határokon átnyúló közös és szabványosított riasztási rendszer ösztönzését, továbbá a valós idejű kommunikáció biztosítását minden olyan válságról és katasztrófáról, amely hatással lehet egy másik tagállam régiójának területére;

    38.

    megállapítja, hogy határokon átnyúló megállapodásokat kell kötni a mentési rendszerek és az önkéntesek aktiválási idejének szabványosítására és felgyorsítására, a jogi akadályok feltárása és az együttműködésre való felkérés érdekében, az anyagi eszközök és a személyzet logisztikai optimalizálása mellett. A vízügy terén is megállapodásokat sürget a gátak szervezeti és operatív irányításával kapcsolatos ismeretek javítása érdekében, hogy ezáltal korai szakaszban lépéseket lehessen tenni a vízzel kapcsolatos kockázatok egy másik tagállam területére való továbbgyűrűzésének csökkentésére;

    39.

    szorgalmazza rövidítések bevezetését a különböző területi szinteken működő támogatáskoordinációs központok jelzésére, az alkalmazott terminusok egységesítése érdekében;

    40.

    szorgalmazza összehangolt eljárások létrehozását a megelőző kommunikációhoz, illetve vészhelyzetben a közös operatív eljárásokhoz;

    41.

    a polgárok valós idejű riasztására szolgáló informatikai alkalmazások használatát ajánlja;

    42.

    sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el és tanúsítsák azoknak a szakembereknek a szaktudását (akiket leginkább „katasztrófakockázat-kezelőkként” lehetne meghatározni), akik rendelkeznek a szükséges multidiszciplináris és átfogó ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal ahhoz, hogy – különösen vészhelyzetekben és a tervezés során – segítséget tudjanak nyújtani a helyi és regionális ügyintézőknek;

    A szubszidiaritás elve

    43.

    egyetért azzal, hogy az EU hatásköre a tagállami katasztrófavédelmi intézkedések támogatását, összehangolását vagy kiegészítését célzó intézkedések végrehajtására terjedjen ki;

    Bevált gyakorlatok

    44.

    hangsúlyozza, hogy a katasztrófakockázat-csökkentésre irányuló, határokon átnyúló együttműködés terén a bevált gyakorlatok számos példája áll rendelkezésre, amelyeket optimális módon követni és fejleszteni lehetne. Néhány példa:

    közös gyakorlatok, amelyek garantálnák a közös megközelítést, a kölcsönös megértést és az egyenlő szintű felkészültséget katasztrófák esetén;

    harmonizált információk terjesztése, a bevált gyakorlatok cseréje és tanulságok leszűrése a szomszédos régiók kezdeményezéseiből, módszereiből, eszközeiből stb.;

    közös tudatosságnövelő és oktatási kampányok a nagy kockázatú, határokon átnyúló területeken élő emberek számára, különböző érdekelt felek részvételével (pl. katasztrófakockázat-csökkentési napok különböző városokban és településeken);

    45.

    határozottan támogatja az Európai Határ Menti Régiók Szövetsége (EHMRS) b-solutions elnevezésű projektjét, amelynek célja, hogy a katasztrófamegelőzés és -csökkentés terén feltárja a határokon átnyúló együttműködés jogi és közigazgatási akadályait. Megjegyzi, hogy a 2018. évi első pályázati felhívásban az EHMRS 10 ilyen esetet határozott meg, amelyeket kísérleti projektekké alakítottak, de sok más akadályt még nem sikerült felszámolni (mentők, tűzoltók vagy helikopterek, amelyek egyes határ menti régiók területére beléphetnek, másokéra azonban nem; a földi maradványok hazaszállítására vonatkozó közigazgatási alakiságok; a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás aszimmetriái; biztosítással kapcsolatos problémák; a diplomák elismerése stb.). Arra ösztönzi a hasonló akadályokkal küzdő régiókat, hogy vegyenek részt a jövőbeli pályázati felhívásokban;

    46.

    hangsúlyozza, hogy a katasztrófák által érintett régióknak közösen kell megoldásokat javasolniuk nemzeti kormányaik számára. Megemlíthető például az Észak-Portugália és a spanyolországi Galicia régió közötti együttműködés. Ezek a régiók ugyanis beterjesztették prioritásaikat a központi kormányzataikhoz az „ibériai csúcstalálkozók” kapcsán megoldható kérdéseket illetően. Ilyen példa még a Kanári-szigetek, Azori-szigetek és Madeira legkülső régiók szoros együttműködése a MAC Interreg program keretében, amelyhez harmadik szomszédos országok – például a Zöld-foki-szigetek, Mauritánia és Szenegál – is csatlakoztak.

    Kelt Brüsszelben, 2019. június 27-én.

    a Régiók Európai Bizottsága

    elnöke

    Karl-Heinz LAMBERTZ


    (1)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: A 2015 utáni hyogói cselekvési keretről: kockázatkezelés az ellenálló képesség kiépítéséért (HL C 271., 2014.8.19., 61. o.).

    (2)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Cselekvési terv a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretről – A katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra épülő megközelítés minden uniós politikában (HL C 272., 2017.8.17., 32. o.).

    (3)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Határokon átnyúló mechanizmus (elfogadás: 2018. december 5., a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

    (4)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmusról, COM(2018) 373 final.

    (5)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye (CdR 2018/03892): Európai Szolidaritási Testület és az EU új ifjúsági stratégiája (előadó: Matteo Bianchi).


    Top