EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.10.17.

COM(2018) 699 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Harmadik kétéves jelentés

az uniós élelmezés- és táplálkozásbiztonsági kötelezettségvállalások végrehajtásáról

{SWD(2018) 440 final}

1. BEVEZETÉS

Ez a harmadik jelentés az EU és tagállamai által az élelmezésbiztonsági közös politika végrehajtása terén elért előrehaladásról 1 . A jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum további információkat tartalmaz az elemzésekről és esettanulmányokról. A jelentésben különböző példák mutatják be, hogyan fokozták még jobban a támogatást az EU és tagállamai, illetve hogyan reagáltak a 2016. évi ajánlásokra és tanácsi következtetésekre.

2. GLOBÁLIS ÉS EURÓPAI SZAKPOLITIKAI FEJLEMÉNYEK

Világszerte 821 millió ember éhezik, így 2017-ben az élelmiszerellátás és a táplálkozás bizonytalansága második éve nőtt, miután több mint egy évtizeden keresztül folyamatosan csökkent. A gyermekek krónikus hiányos táplálkozása visszaszorulóban van, noha továbbra is minden negyedik öt év alatti gyermek érintett. A világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot, így nagyobb lesz a verseny a véges erőforrásokért. Ezt súlyosbítani fogják az éghajlatváltozás, a konfliktusok, valamint a földterületekre, a természeti erőforrásokra, illetve az élelmiszer-, víz- és energiakészletekre nehezedő erősödő nyomás egyre inkább jelentkező hatásai. Ezek a kihívások jelentős hatást fognak gyakorolni az agrár-élelmezési rendszer azon képességére, hogy egészséges és tápláló étrendet biztosítson a gyorsan növekvő népességnek.

A fenntartható fejlesztési célok, különösen a 2. fenntartható fejlesztési cél, új lendületre törekszenek, és fel akarják sorakoztatni az országokat a célkitűzések köré, hogy 2030-ig felszámolják az éhezést, elérjék az élelmezésbiztonságot és a jobb táplálkozást, valamint előmozdítsák a fenntartható mezőgazdaságot. A jogokon alapuló uniós megközelítéssel összhangban, beleértve az élelmiszerhez való jogot, az éhezés felszámolása és a legveszélyeztetettebb személyek jobb táplálkozása a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus legfontosabb feladatai közé tartozik 2 . Az uniós kül- és biztonságpolitikára vonatkozó 2016. évi globális stratégia kihangsúlyozza, hogy megkétszerezett erőfeszítéseket kell tenni a konfliktusok megelőzése és a konfliktusok kiváltó okainak (például egyenlőtlenség, erőforrások hiánya és éghajlatváltozás) felszámolása érdekében, tekintettel az elsivatagosodásra, a talajromlásra, a vízhiányra és az élelmezési válságokra gyakorolt hatásaikra. Ennek révén az EU és tagállamai támogatják a kormányok fenntartható, az ellenálló képesség fokozásához hozzájáruló megelőzési és reagálási stratégiáit.

Az EU és tagállamai továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek a nők szerepének megváltoztatására. Különös hangsúlyt kap az átalakításra törekvő megközelítés előmozdítása, és nem csupán a nők erőforrásokhoz való hozzáférésének javítása a cél, hanem az egyenlő jogaik garantálása is, biztosítva ezáltal a beavatkozások hasznát a férfiak és nők számára, illetve azt, hogy a beavatkozások elősegítsék a férfiak és nők felelősségvállalását.

Az EU és tagállamai a jobb munkahelyek és a jövedelmező lehetőségek megteremtésének előmozdításával hozzájárulnak a veszélyeztetett helyzetben lévő emberek helyzetének javításához a partnerországokban. A 2017-ben indult külső beruházási tervvel az EU partnerségi kapcsolatot alakít ki pénzügyi intézményekkel, hogy megteremtse vagy újra életre keltse a gazdasági dinamizmust a partnerországokban a vidéki gazdaságok méltányos gazdasági növekedésének fokozása érdekében. Az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a vidéki szegénység és a migráció közötti összetett kapcsolat további kezelése érdekében az EU megerősíti az együttműködést és párbeszédet az EU és az Afrikai Unió (AU) közötti partnerség keretében, és az EU és Afrika közötti üzleti fórumokat szervez, hogy elősegítse a foglalkoztatási lehetőségek megteremtését a fiatalok és nők számára. A legutóbbi fórumra 2017 novemberében Abidjanban került sor, ahol a hangsúly a köz- és a magánszektor közötti partnerségek fejlesztésén volt az agrárgazdaságban. Ez a hangsúly összefonódik a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alappal annak érdekében, hogy megszüntessék az instabilitás, a kényszerű migráció és az illegális migráció kiváltó okait, és hozzájáruljanak a hatékonyabb migrációkezeléshez, és a lehetőségek kiaknázásához.

Az innováció és kutatás támogatása alapvető a mezőgazdasági és élelmezési rendszerek fejlesztéséhez. A 2017-ben tartott One Planet Summit elnevezésű csúcstalálkozón az EU és a Gates Foundation vállalta, hogy 2018–2020 között 270-270 millió EUR nagyságú összeget fordít a harmadik országokban az éghajlati vonatkozású mezőgazdasági innovációs és kutatási együttműködésre. A mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik, mert sok országban központi jelentőségű a nemzetileg meghatározott hozzájárulások vonatkozásában, és az EU és tagállamai a fenntartható mezőgazdasági programokkal kapcsolatos együttműködés révén hozzájárulnak a támogatásához. Franciaország vezető szerepe mellett az EU mozgósítani kívánja a tagállamokat és más szervezeteket az „1 milliárd USD-re vonatkozó célkitűzés” elérése érdekében. Továbbá megkezdte működését az élelmezés- és táplálkozásbiztonságról, valamint a fenntartható mezőgazdaságról szóló EU–Afrika kutatási és innovációs partnerség a „Horizont 2020” keretprogram és az AU kutatási támogatási programja keretében történő finanszírozás mellett.

A G7-ek vezetői továbbra is elkötelezettek amellett, hogy 2030-ra segítsenek 500 millió ember esetében felszámolni az éhezést és a hiányos táplálkozást, és a 2017. évi taorminai csúcstalálkozón 3 úgy határoztak, hogy számos intézkedés révén, többek között a hivatalos fejlesztési segély összegének növelésével fokozzák az élelmezés- és táplálkozásbiztonság, valamint a fenntartható mezőgazdaság iránti közös támogatásukat a Szubszaharai-Afrikában. A G20-ak vezetői, felismerve, hogy a munkahelyteremtésben, a jövedelmek növelésében, valamint az élelmezés- és táplálkozásbiztonság megvalósításában alapvető szerepe van a vidéki átalakulásnak, 2017-ben elindították a G20-ak partnerségének részét képező ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést.

3. JELENTÉSTÉTEL ÉS ELŐREHALADÁS

Ez a szakasz áttekintést nyújt az EU és tagállamai általi élelmezés- és táplálkozásbiztonsági kifizetésekről és a szakpolitikai prioritásokhoz kapcsolódó teljesítménykritériumok terén elért legújabb előrehaladásról.

Kifizetések 4

Az első és második jelentéshez képest az EU és tagállamai által az élelmezés- és táplálkozásbiztonság érdekében nyújtott éves pénzügyi támogatás 4 200 millió EUR nagyságú összegre nőtt, ami 2014 óta 14,7 %-os, 2012 óta pedig 24,8 %-os növekedést jelent. 2016-ban ez a hivatalos fejlesztési segély (ODA) teljes összegének mintegy 6 %-át jelentette, ami azonban némi csökkenést mutat a 2012. és 2014. évi körülbelül 8 %-hoz képest 5 .

A globális kezdeményezések támogatása, valamint az élelmezés- és táplálkozásbiztonság érdekében a globális közjavak biztosítása 2016-ban változatlan maradt (19 %, ami csökkenés a 2014. évi 25 %-hoz képest), az országszintű támogatás viszont 66 %-ról 69 %-ra nőtt. Az élelmezés- és táplálkozásbiztonság regionális támogatása 9 %-ról 12 %-ra nőtt.

Az 1. táblázat arról tanúskodik, hogy a Szubszaharai-Afrika támogatása 2016-ban tovább nőtt, és az élelmezés- és táplálkozásbiztonsági támogatás 53 %-át tette ki. Ázsia támogatása 2016-ban némileg csökkent, de Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint a szomszédságpolitikában részt vevő országok támogatása nőtt. Összességében nem került sor jelentős változásra, és az adatok szerint a külső nyomás és a vészhelyzeti reagálás ellenére az EU és tagállamai továbbra is kiemelten kezelik az élelmezés- és táplálkozásbiztonság támogatását.

1. táblázat: Az EU és tagállamai által az élelmezés- és táplálkozásbiztonság céljára nyújtott támogatások földrajzi eloszlása 2012-ben, 2014-ben és 2016-ban

A 2. táblázat áttekintést nyújt a kifizetésekről, kiemelve a programok számát, a támogatás szintjét és a támogatásban részesülő országok számát. Az első szakpolitikai prioritás továbbra is nagy támogatást kap, bár ennek aránya 60 %-ról 50 %-ra csökkent, míg a másik öt szakpolitikai prioritás esetében nőtt a támogatás. Az elmúlt két évben összességében nőtt a programok száma, illetve a táplálkozási és szociális védelmi beavatkozások tekintetében nőtt az olyan országok száma, amelyek élelmezés- és táplálkozásbiztonsági támogatásban részesülnek. Továbbá nagy figyelmet kapott a nemek közötti egyenlőség biztosítása, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulás. 2016-ban a támogatás 57 %-a figyelembe vette a nemek közötti egyenlőtlenséget, 43 %-a támogatta az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, 16 %-a pedig hozzájárult az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítésekhez. A teljes támogatást tekintve a támogatás körülbelül 12 %-a kutatásra irányult.

2. táblázat: Előrehaladás a teljesítménykritériumok alapján

A szakpolitikai prioritások és a teljesítménykritériumok terén történt előrehaladás

Ez a szakasz áttekintést nyújt az erőfeszítésekről. Részletesebb és konkrétabb példákat a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmaz.

Továbbra is az első szakpolitikai prioritás kapja a legnagyobb figyelmet, ami arról tanúskodik, hogy ez a támogatás központi szerepet játszik az EU és tagállamai fejlesztési együttműködésében. Az ezen a téren tett erőfeszítések közé tartozik a vidéki közösségek ellenálló képességének növelése, a termelés fenntartható fokozása, az agráripari fejlesztések finanszírozása és az éghajlatváltozás szempontjából intelligens mezőgazdaság támogatása, valamint annak támogatása, hogy a tudomány központibb szerepet kapjon a mezőgazdasági fejlesztési együttműködésben, különösen a nagyobb hatást kifejtő innováció elősegítése érdekében. Sok projekt a vidéki átalakulással és a területi megközelítésekkel foglalkozik, és hozzájárul a megfelelő munkahelyteremtés támogatásához a vidéki területeken, különösen a nők és a fiatalok számára.

A második szakpolitikai prioritás mutatja, hogy a hatékony irányítás továbbra is a központi támogatási terület. 2017-ben az EU a FAO-val partnerségben szervezett egy rendezvényt, amelyen megemlékeztek a termőföld, a halászati vizek és az erdők felelősségteljes használatára vonatkozó önkéntes irányelvek elfogadásának ötödik évfordulójáról, valamint ismertették az irányelvek alkalmazása terén elért előrehaladást. Az EU és tagállamai lelkesen támogatják a kapcsolódó kezdeményezéseket, például a különböző regionális gazdasági közösségeket és Afrika átfogó mezőgazdaság-fejlesztési programját.

A harmadik szakpolitikai prioritás keretében az elmúlt években folyamatosan nőtt a regionális kezdeményezések támogatása, például a regionális halászati programok támogatásával, valamint a regionális egészségügyi és növényegészségügyi intézkedésekre vonatkozó kapacitás megerősítésének további támogatásával.

A negyedik szakpolitikai prioritás esetében az utolsó jelentés szerint csökkent a kifizetések összege, ez a jelentés viszont arról tud beszámolni, hogy jelentősen (további 121 millió EUR nagyságú összeggel) nőtt a szociális védelmi mechanizmusok támogatása, valamint az olyan programok és országok száma, ahol rendkívül sikeresek az EU és/vagy tagállamai által kialakított partnerségek.

Az ötödik szakpolitikai prioritás tekintetében a több ágazatot érintő, az alultápláltság megszüntetésére irányuló közös támogatási megközelítés megerősítésével az erőfeszítések 2014 óta folyamatosan támogatják az együttműködést az országszintű kötelezettségvállalások és vezető szerep, valamint az uniós és tagállami támogatások országos és globális elszámoltathatóságának előmozdítása érdekében.

A hatodik szakpolitikai prioritás megkapta a megérdemelt figyelmet, és 2014-hez képest 107 millió EUR nagyságú összeggel nőtt a támogatása. Az élelmezési válságokról szóló, 2018. évi globális jelentés szerint közel 124 millió embert fenyegetett élelmezési válság, és a jelentés rámutatott arra, hogy kezelni kell az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának okait. Az uniós globális stratégiával, valamint a tagállamoknak a humanitarizmus, a fejlesztés és a béke közötti kapcsolatok megteremtésére irányuló tevékenységeivel összhangban az EU az élelmezési válságok elleni globális hálózatban részt vevő más partnereivel együtt közös elemzéseken és összehangolt megoldásokon dolgozik.

3. táblázat: A beavatkozások konkrét példái eredményekkel

Koordináció, komplementaritás és koherencia

A fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzus a közös programozást helyezi az EU arra irányuló erőfeszítései középpontjába, hogy megvalósuljon a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend, illetve az uniós és tagállami fejlesztési segély koordinációjának és koherenciájának javításával támogassák a partnerországok nemzeti fejlesztési terveit. A közös programozás jelentős előrehaladást ért el: 45 ország konkrét lépéseket tesz egy közös programozási folyamat felé, további 17 ország pedig az első lépéseket teszi a közös programozásban való részvétel felé. 2014 végén 10 közös programozási dokumentum létezett, majd 2018 februárjában 26-ra nőtt az ilyen dokumentumok száma. Laoszban és Szenegálban a közös programozás évek óta bizonyítottan hozzáadott értéket teremt az olyan kulcsfontosságú területeken való jelentős eredmények elérésével, mint az élelmezés- és táplálkozásbiztonság.

4. EREDMÉNYEK

Az EU és tagállamai rengeteg olyan eredményről tesznek jelentést, amelyek tanúskodnak a gyakorlati hatásról. A 4. táblázat néhány ilyen kiválasztott eredményt tartalmaz. Hollandia, az Egyesült Királyság és a Bizottság továbbra is összesített adatokkal szolgál a programjaival kapcsolatban, és szervezeti eredményeket mutat be. Folyamatos erőfeszítések történnek a hatások összesített mérésére és jelentésére szolgáló módszertanok egyszerűsítésére, de a kihívások továbbra is fennállnak. A lent bemutatott eredmények nem tekintendők teljesnek vagy összehasonlíthatónak, inkább áttekintést adnak a különböző módszertanokról különböző időszakok vonatkozásában, különböző kritériumok szerint. A fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos jelentéstétel összefüggésében a közös mutatókkal és a hatékony módszertanok alkalmazásával kapcsolatban folyamatban lévő munka még inkább meg fogja erősíteni ezt a folyamatot.

4. táblázat: Gyakorlati hatás

5. TEMATIKUS FÓKUSZ

A Tanács 2016. évi kérésének megfelelően ez a jelentés nagyobb figyelmet fordít két konkrét témára.

Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességre vonatkozó megközelítések

A mezőgazdaság az éghajlatváltozás hatásai által legsúlyosabban érintett ágazatok közé tartozik. Az EU és tagállamai támogatják az olyan mezőgazdasági fejlesztést, amely számos cél elérésére törekszik: fejleszti a természeti erőforrásokat és javítja a környezet állapotát, felveszi a küzdelmet az éghajlatváltozással szemben, fokozza a föld termelékenységét és a munkatermelékenységet, valamint növeli az élelmiszer-készleteket. Ez mindenki számára kedvező helyzetet teremt a jövedelemteremtés és a tisztességes foglalkoztatási lehetőségek megteremtése kapcsán. 2014-ben az élelmezés- és táplálkozásbiztonsági támogatások 38 %-a hozzájárult az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. 2016-ban ez az arány 43 %-ra nőtt.

Az EU és tagállamai biztosítják az éghajlatváltozási politika érvényesítését a meglévő mezőgazdasági fejlesztési programjaikban, és elősegítik a konkrét alkalmazkodási és mérséklési intézkedéseket ebben az ágazatban. A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a családi gazdálkodás agroökológiai megerősítése, a vidéki területek fenntartható tervezése és a kockázatkezelés révén az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességre vonatkozó megközelítések integrálódnak a programokba. Biztosított a tanácsadás, a tájékoztatás, a helyileg elfogadott technológiák és az infrastruktúra támogatása, ami lehetővé teszi, hogy a partnerországok ellenállóbbá váljanak az éghajlati stressz- és sokkhatásokkal szemben. A tagállamok és az EU emellett együttesen határozottan támogatják az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes mezőgazdasági gyakorlatokkal kapcsolatos kutatást és tanulást a CGIAR és egyéb kutatási programok révén. 2018 áprilisában egy FAO szimpóziumon támogatták továbbá az azzal kapcsolatos vitát, hogy milyen szerepet játszik az agroökológia egy fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszer kiépítésében.

Ez együtt jár a partnerországok nemzetileg meghatározott hozzájárulásainak támogatásával, valamit az UNFCCC szerinti nyomon követéssel, jelentéssel és ellenőrzéssel. Az EU és tagállamai támogatják az olyan nemzetközi szervezeteket és alapokat, mint az IFAD, az Éghajlatváltozási Alap és a Globális Környezetvédelmi Alap, hogy minden szinten előmozdítsák az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és az alkalmazkodást.

Tápanyag-orientált mezőgazdasági gyakorlatok

Az alultápláltság és a hiányos táplálkozás jelentősen akadályozza a fejlődést, és élethosszig tartó terhet jelent. A megfelelően kidolgozott mezőgazdasági beavatkozások kulcsfontosságú szerepet játszhatnak az élelmiszerekhez való hozzáféréssel és az étrend minőségével kapcsolatos fenntartható megoldásokban. A tápanyag-orientált mezőgazdaság olyan megközelítés, amely biztosítani igyekszik a megfizethető, tápláló, kulturálisan megfelelő és biztonságos élelmiszerek megfelelő mennyiségben és minőségben való termelését a népesség étrendi szükségleteinek fenntartható módon való biztosítása érdekében.

Az EU és tagállamai együttműködnek az átfogóbb megértés, valamint annak érdekében, hogy több ágazatra kiterjedő megközelítést fogadjanak el. Együttműködnek az alábbiak vonatkozásában: olyan tápanyag-orientált mezőgazdasági szakpolitikák és stratégiák kidolgozása, amelyek a nőket helyezik a középpontba az olyan országokban, ahol jelentős az emberi növekedés leállása; nemzeti tápanyag-orientált szakpolitikák és stratégiák végrehajtása a készségek és a know-how fejlesztésével; a programok nyomon követése, többek között az étrendi sokféleségre vonatkozó mutatók és a megfizethetőségi mutatók beépítésével; és meggyőzőbb bizonyítékok a költséghatékony megközelítésekre a mezőgazdasági ágazatban való táplálkozási beruházásokkal kapcsolatos megtérülések vonatkozásában.

A tápanyag-orientált mezőgazdasági gyakorlatok közé tartoznak a tápanyag-orientált értékláncok előmozdítása, az élelmiszerek dúsítására vonatkozó innovatív megközelítések, a tápanyagban gazdag helyi diverzifikáció és a vidékfejlesztési projektek konyhakerti elemei az olyan országokban, ahol átfogó megközelítés alkalmazására kerül sor a közösségek megélhetésének fejlesztése terén. A nemzeti és helyi érdekelt felek számára ajánlott részt venni és vezető szerepet vállalni az olyan fenntartható gazdálkodási gyakorlatok előmozdításában, mint például az ökológiai gazdálkodás, a fenntartható legeltetés és az integrált növényvédelem. A CGIAR a tápanyag-orientált mezőgazdaság vonatkozásában is támogatásban részesül.

Az EU és tagállamai támogatják az UNICEF munkáját a közösségi alapú táplálkozás terén, és felsorakoznak a Scaling-Up Nutrition (a Táplálkozás Javításáért) mozgalom mögött. A köz- és magánszféra tekintetében jelenleg több tagállam támogatja a Global Alliance for Improved Nutrition (GAIN) elnevezésű szervezetet, és ezek a támogatások arra összpontosítanak, hogy az élelmezési rendszerben alkalmazott piacalapú megoldások révén javuljon a táplálkozási helyzet az alacsony és közepes jövedelmű országokban élő szegények számára.

6. ÁTFOGÓ KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

A legutóbbi, 2016. évi 4 200 millió EUR összegű kifizetésekről, valamint a szakpolitikai részvételről szóló jelentéstétellel az EU és tagállamai megmutatták, hogy az élelmezés- és táplálkozásbiztonsággal kapcsolatos fő kérdések következetesen szerepelnek a globális napirenden, és számos országban megsokszorozódtak ez erőfeszítések a táplálkozás javítása és a mezőgazdasági ágazatban való jobb megélhetés elősegítése érdekében. A kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban szereplő elemzés rámutat az alábbiak fontosságára:

1.Az élelmezés- és táplálkozásbiztonság kiemelt szerepének megőrzése a fejlesztési együttműködésben a globális élelmezési rendszerekben felmerülő olyan rendszerszintű problémák és az olyan fejlesztési kihívások kezelése érdekében, amelyekben központi szerepet játszik az élelmezési és a mezőgazdasági ágazat. Globális szereplőként az EU-nak és tagállamainak folytatnia kell a nemzetközi menetrend formálását és a valamennyi partnerrel folytatott együttműködést a jelenlegi és jövőbeni kihívások kezelése érdekében.

2.A közös erőfeszítések folytatása az élelmezési válságokra vonatkozó stratégiai megközelítés kiépítése terén a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztés és a béke közötti kapcsolat mentén, valamint az élelmezési válságok elleni globális hálózat felélénkítése a közös elemzés, az erőforrások közös stratégiai elosztása és az összehangolt reagálás érdekében.

3.A táplálkozással kapcsolatos közös elképzelések és a tápanyag-orientált mezőgazdaságra vonatkozó közös álláspont kialakítása az EU és tagállamai körében, ami segít majd támogatni minden olyan lehetséges megoldást, amelynek révén a mezőgazdaság hatással lesz a táplálkozásra.

4.Az EU és tagállamai figyelmének nagyobb mértékben történő felhívása arra, milyen kritikus szerepet játszik a mezőgazdaság az éghajlatváltozásban – ahogy azt az UNFCCC kiemelte –, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésében. A támogatás forrása lehet a Párizsi Megállapodás végrehajtásával kapcsolatban folyamatban lévő munka, például a koroniviai mezőgazdasági együttműködés és egyéb, a nemzeti vállalások megvalósításában az országokat támogató kapcsolódó kötelezettségvállalások.

5.A nők fokozott támogatása az élelmezés- és táplálkozásbiztonság vonatkozásában nemzeti és helyi szinten. További figyelmet kaphat a nők hozzájárulásának jobb elismerése. Az erőfeszítések olyan megközelítésekre is összpontosíthatnak, amelyek megszólítják a nőket, előnyösek a nők számára, illetve lehetővé teszik a nők felelősségvállalását, és az EU és tagállamai következetes, nemek szerint lebontott jelentést készíthetnek a kapcsolódó mutatókról.

6.Az eredménylánccal és közös mutatókkal kapcsolatos munka felgyorsítása az előrehaladás és az eredmények összesített nyomon követése érdekében. Érdemes lenne bemutatni, hogyan járul hozzá az EU a második fenntartható fejlesztési cél eléréséhez. A hatások mérésével kapcsolatos ismereteknek és iránymutatásnak mindenki számára megfelelőnek kell lenniük, beleértve a magánszektort is.

7.A nemzeti és regionális mezőgazdasági kutatási, innovációra ösztönző kapacitások megerősítése partnerségek révén. Ez az erőfeszítés elősegítheti a fejlesztés szempontjából intelligens innovációt a mezőgazdaságban, különösen a kapacitásépítés és az olyan partnerségek révén, mint a DeSIRA (a fejlesztés szempontjából intelligens innováció a mezőgazdasági kutatásban, Development-Smart Innovation through Research in Agriculture).

8.A vidéki ifjúsági foglalkoztatás további beépítése a szakpolitikai párbeszédbe és a munkahelyteremtési és képzési lehetőségeket biztosító beruházásokba, valamint annak biztosítása, hogy fiatalok minden szakaszban megjelenjenek a szakpolitikában és projektekben. Folytatni és fokozni kell az uniós tagállamok erőfeszítéseit, valamint a külső beruházási terv és a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alap erőfeszítéseit, adott esetben összekapcsolva a G20-ak kezdeményezéseivel.

9.A regionális mezőgazdasági kereskedelem előmozdítása a fenntartható élelmezési rendszerekre vonatkozó megközelítésre irányuló jelenlegi erőfeszítések támogatásával. Idetartozik a gazdálkodók és a piacok összekapcsolása, az emberi és a munkavállalói jogok biztosítása, valamint a helyi közösségek jogainak védelme a felelős mezőgazdasági beruházásokra vonatkozó alapelvek alkalmazásával, illetve a termőföld, a halászati vizek és az erdők felelősségteljes használatára vonatkozó önkéntes irányelvek végrehajtásával.

10.Együttműködés az élelmezési rendszer valamennyi legitim szereplőjével a globális intézmények és folyamatok megerősítése terén az élelmezési rendszereknek az együttműködés és koherencia, illetve a tényeken alapuló fellépések megerősítésével megvalósuló fenntartható átalakításával kapcsolatos iránymutatás érdekében.

(1)

   A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete (COM(2010) 127).

(2)

   Hivatalos Lap C201/1., 2017.6.30.

(3)

   http://www.g7italy.it/en/documenti-altri

(4)

   Érdemes megjegyezni, hogy sok tagállam az itt szereplő összegeket jóval meghaladó mértékű kifizetéseket folyósított. Ugyanakkor e jelentés alkalmazásában csak a 100 000 EUR összeget meghaladó kifizetésekről lesz szó. Továbbá különböző jelentéstételi módszerek léteznek az EU-ban és tagállamaiban. Az ebben a jelentésben szereplő adatok kizárólag az erre a jelentéstételre vonatkozó konkrét módszertant tükrözik.

(5)

   Az előző jelentésekhez hasonlóan ez a harmadik – 2018-ban közzétett – jelentés is a legfrissebb elérhető hivatalos adatokon alapul, amelyek 2016-ra vonatkoznak.