EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.4.5.

COM(2017) 159 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

a 11. Európai Fejlesztési Alapnak a 2014–2015-ös időszakban történő végrehajtásáról

{SWD(2017) 123 final}

Ez a jelentés a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA) végrehajtásáról szóló rendelet 18. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében 1 foglalt követelményeknek tesz eleget. Ez a 11. EFA által lefedett időszak (2014–2020) első esedékes jelentése, amely a 2014-es és a 2015-ös évet tárgyalja.

A 11. EFA 2015. március 1-jén lépett hatályba, miután mind a 28 uniós tagállam megerősítette a belső megállapodást 2 . A 10. EFA 2013. december 31-i lejárta és a 11. EFA hatálybalépése közötti átmeneti időszakra az Európai Unió Tanácsának határozata értelmében átmeneti intézkedések (az úgynevezett áthidaló eszköz) vonatkoztak 3 .

Az EFA – noha sajátos jellemzőkkel bír – a külső finanszírozási eszközök része, így a meglévő átfogó jelentéstétel vonatkozik rá. A 11. EFA-ra vonatkozó első éves végrehajtási jelentés legfontosabb forrásai:

a 2014. és 2015. évi éves tevékenységi jelentés,

a 2015. évi éves jelentés,

a 2014. és 2015. évi EFA éves beszámolók,

a kiválasztott eredményekről szóló második jelentés (2014. július – 2015. június),

továbbá ezek megfelelő mellékletei. Ezen források az elfogadástól kezdve nyilvánosak, és elérhetőek az Europa webhelyen (lásd a szolgálati munkadokumentum (SWD) F. mellékletét).

A kísérő intézkedések költségeiről szóló ad hoc jelentéstételre külön szabályok vonatkoznak, és az ilyen jelentések kétévente esedékesek (belső megállapodás, 6. cikk (1) bekezdés). Az Európai Befektetési Bank (EBB) és a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) által felhasznált EFA-forrásokra speciális jelentési kötelezettség vonatkozik 4 .

Noha ennek a jelentésnek a középpontjában kizárólag a 11. EFA áll, egy mind lefedettség, mind hatály szempontjából ennyire átfogó eszköz nem kezelhető a Bizottság általános nemzetközi együttműködési és fejlesztési politikájától különválasztva. Ebből kifolyólag, illetve azzal a céllal, hogy felidézze a hátteret, a jelentés utal a millenniumi fejlesztési célokra és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kezdeményezésre, rámutat az egyéb külső finanszírozási eszközök (pl. a Fejlesztési Együttműködési Eszköz, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) keretében finanszírozott tematikus programokkal való összefüggésekre, és feltérképezi a Bizottság jelenlegi prioritásaival való kapcsolatokat. Ahol csak lehetséges, az EFÁ-ra vonatkozó adatokat és/vagy példákat használunk.

Fontos, hogy noha a 2014. január 1. és 2015. február 28. közötti időszakban az áthidaló eszköz keretében lekötött összegek a 11. EFA alatt kerültek elszámolásra, a rendelkezésre álló források korlátozottak voltak, így nem hasonlíthatóak a 11. EFA teljesen kidolgozott változatához. A 11. EFA végrehajtása csak 2016 végére lesz teljes körű, így az első éves jelentés által ábrázolt végrehajtás esetében figyelembe kell venni, hogy a 11. EFA a jelentéstételi időszakban még indulási fázisban van.

Ugyanez az érvelés vonatkozik az eredményekre is. A jelentést kísérő szolgálati munkadokumentumban bemutatott eredmények azon projektek és programok eredményei, amelyek 2014. július 1. és 2015. június 30. között értek véget, tehát finanszírozásuk a 10. EFA alatt történt. Az eredményeket a Bizottság 2015. március 26-án kiadott szolgálati munkadokumentuma által elindított uniós fejlesztési és együttműködési eredménykeretben 5 meghatározott mutatóknak használatával mérték. Az üzletmenet-folytonosság elvének fényében az eredmények azt az alapértéket képviselik, amelyhez a 11. EFA teljesítményét mérik majd. Emellett érdemes megjegyezni, hogy azon projektek és programok, amelyeket az EU finanszíroz, vagy finanszírozásukhoz segítséget nyújt, gyakran olyan eredményeket hoznak, amelyek természetükből adódóan nem számszerűsíthetőek (pl. kapacitásépítés).

A segélyhatékonyságot illetően a megközelítés lényegénél fogva globális, ahogy az utolsó fejezet alapjául szolgáló, az EU külső tevékenységeit finanszírozó eszközökről készült legutóbbi éves jelentésben is olvasható. Mindazonáltal léteznek regionális fókusszal rendelkező stratégiai keretek az EU és az AKCS-országok között, nevezetesen az EU–Afrika közös stratégia (2007), az EU-CARIFORUM gazdasági és partnerségi megállapodás (2008), az EU-karibi közös partnerségi stratégia (2012) és az EU és a csendes-óceáni térség közötti fejlesztési partnerség (2006 és 2012). A hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség által 2016 végén elkészített, a fejlesztési segélyezés hatékonyságának felülvizsgálatával 6 a 11. EFA következő éves végrehajtási jelentése foglalkozik majd.

A jelentés a lefedett időszakból adódóan nem mutatja be teljes egészében a legfontosabb új fejlesztéseket. A következő éves jelentés kellőképpen figyelembe veszi majd az új kulcsfontosságú stratégiai kérdéseket és prioritásokat. A jelenlegi helyzet a pénzügyi válságnak, a fejlesztési politikában végbement paradigmaváltásnak (a millenniumi fejlesztési célokról a fenntartható fejlesztési célokra történő átállásnak), valamint az EU globális szereplőként való stabil, az uniós szereplők egyre szorosabban együttműködésével fémjelzett megjelenésének köszönhető. E körülmények között szükség van az európai fejlesztési politika keretének felülvizsgálatára, amelyet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a fenntartható fejlesztési célok foglalnak keretbe, és amely az EU globális stratégiájába és a Bizottság nemrégiben kiadott, a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzussal foglalkozó javaslatába 7 ágyazódik.

Végül, de nem utolsó sorban a 11. EFA 29 455 milliárd EUR költségvetéssel bír (beleértve a tengeren túli országokat és területeket, de nem számolva a kísérő kiadásokat), amelyből 2015. május 31-től a kötelezettségvállalások 4 024 milliárd EUR-t, a folyósítások pedig 1 619 milliárd EUR-t tesznek ki (lásd a szolgálati munkadokumentum A. mellékletét). Ezen számok értékelésekor figyelembe kell venni a korábban is említett lassú indulási szakaszt 8 .

HÁTTÉR ÉS ÁTFOGÓ CÉLKITŰZÉSEK

Az Egyesült Nemzetek 2000-ben tartott csúcstalálkozóján az EU-t és a tagállamait is sorai között tudó donorközösség nyolc millenniumi fejlesztési célt 9 határozott meg. Ezek végső célja a szegénység 2015-re történő felszámolása volt. Az EU már a kezdetektől elkötelezetten támogatja a millenniumi fejlesztési célok megvalósulását, és élen járt azoknak a fejlesztési politikába és gyakorlatba történő integrálásában. Az EU és tagállamai együtt a millenniumi fejlesztési célok legfontosabb pénzügyi hozzájárulóinak számítanak, mivel 2000 óta ők nyújtják a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) mintegy felét a világon. Emellett az EU szerepet játszik a különböző adományozók tevékenységeinek koordinálásában is. Nemzetek feletti dimenziójának köszönhetően az EU nagyszabású közös célokat tud kitűzni, és átfogó megoldásokat tud kidolgozni válaszul a globális fejlődési kihívásokra. Az EU világszerte több mint 130 országban van jelen, széleskörű szakértelemmel és egyedülálló hitelességgel bír az emberi jogok, a választási megfigyelés, a kormányzás és a válságrendezés területén. Végül pedig az EU rendelkezik azzal a szükséges súllyal, amellyel reagálni lehet a globális kihívásokra. Az EU fejlesztési tevékenysége összehangoltan zajlik az egyéb területeken – így a humanitárius segítségnyújtás, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a biztonság és a kereskedelempolitika terén – végzett munkával. A humán fejlesztés területén az EU továbbra is elkötelezett az iránt, hogy a 2014–2020-as pénzügyi keret alatt támogatásának legalább 20 %-át alapvető szociális szolgáltatásokra fordítsa – különleges hangsúlyt fektetve az egészségügyre, az oktatásra és a szociális védelemre.

A millenniumi fejlesztési célok elérésének felgyorsítása érdekében az Európai Bizottság 2010-ben kidolgozott egy 12 pontból álló cselekvési tervet 10 . 2011-ben, amikor sok ország még mindig messze járt a legtöbb kitűzött cél elérésétől, az EU létrehozott egy új kezdeményezést a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban 11 , amely 1 milliárd EUR összegű, igény- és teljesítményalapú támogatásra teremtett keretet. 700 millió EUR a teljesüléstől legmesszebb álló millenniumi fejlesztési célokra (az éhezés felszámolására, az anyák egészségének javítására, gyermekhalandóság felszámolására, illetve a víz és a higiénia biztosítására) fordítható, 300 millió EUR pedig azon országok megsegítésére, amelyek bizonyítottan jól használják fel a támogatásokat. Jelen pillanatban a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kezdeményezés 46 országban 70 projekthez nyújt támogatást 12 . Emellett 2012-ben az EU és tagállamai egy ambiciózus változtatási programot indítottak el azzal a céllal, hogy tovább növekedjenek a fejlesztések hatásai és javuljanak millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos eredmények. Ennek érdekében stratégiailag a leginkább rászoruló országok (beleértve az instabil országokat) és a legnagyobb prioritást élvező ágazatok kerültek a középpontba. Ezek a prioritások, amelyeket a változtatási program 13 fektetett le, most a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló új külső cselekvési eszközök keretében valósulnak majd meg.

Ez különösen megmutatkozik a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló új külső cselekvési eszközökben (pl. az új Fejlesztési Együttműködési Eszköz és a 11. EFA végrehajtásáról szóló rendelet kifejezetten a millenniumi fejlesztési célokat jelölte meg az ezen eszközök célkitűzéseinek elérését mérő legfontosabb indikátorokként). A 11. EFA végrehajtásáról szóló rendelet (a Tanács (EU) 2015/322 rendelete) 14 kifejezetten releváns mutatóként nevezi meg a millenniumi fejlesztési célokat annak mérésére, hogy milyen mértékben teljesülnek a 11. EFA azon célkitűzései 15 , amelyek alapvetően kapcsolódnak a 10. EFA célkitűzéseihez, és ennek alapján a Cotonoui Megállapodás 1. cikkében említett célkitűzéseihez. Elsődleges célkitűzésként a szegénység visszaszorítását, hosszú távon pedig annak felszámolását kell tekinteni. Mindemellett ugyanakkor a 11. EFA-nak: elő kell segítenie a fenntartható és inkluzív gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődést; meg kell szilárdítania és támogatnia kell a demokráciát, a jogállamiságot, a jó kormányzást, az emberi jogokat és a nemzetközi jog releváns alapelveit; továbbá valamennyi emberi jogot magában foglaló jogalapú megközelítést kell alkalmaznia. Ahogy a végrehajtási rendelet kimondja, 2015-ben, a millenniumi fejlesztési célok időszakának végén a 11. EFA egyéb, az Unió és tagállamai által nemzetközi szinten elfogadott mutatók, azaz a fenntartható fejlesztési célok alapján fogja lemérni, milyen előrehaladás történt a fent említett célkitűzések felé.

HANGSÚLY A BIZOTTSÁG PRIORITÁSAIN

Az EU fejlesztési politikája és a Bizottság e szakpolitika megvalósítására irányuló munkája a Jean-Claude Juncker vezette Bizottság két fontos prioritásában gyökeredzik: „Az EU mint erősebb globális szereplő”, és „Elmozdulás egy új migrációs politika felé”. Továbbá nagyban hozzájárul az „Új lendület a foglalkoztatásnak, a növekedésnek és a beruházásoknak” valamint az „Ellenállóképes energiaunió és előretekintő éghajlat-politika” prioritásához is.

Az EU mint erősebb globális szereplő az AKCS-régióban

Az EU-nak fel kell vállalnia szerepét a globális kihívásokra történő hatékony reagálásban, értékeinek kivetítésében, valamint a világszintű béke és a jólét megteremtéséért folytatott munkában.

Az EU egyik legfontosabb prioritása a békés társadalmak létrehozása és a szegénység felszámolása az instabil és konfliktus sújtotta országokban. Az EU az egész világon támogatja partnerországait abban, hogy biztosítsák a tartós békét, előmozdítsák a politikai stabilitást, vagy válsághelyzetek után újjáépítsék társadalmukat és infrastruktúrájukat. Ezen a területen az EU prioritásai közé tartozik a jó kormányzás előmozdítása, a jogállamiság létrehozása, a bűnözés elleni harc és a bűnüldözés megerősítése.

A millenniumi fejlesztési célokat felváltó fenntartható fejlesztési célok 2015-ös elfogadása és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje új keretet hozott létre ahhoz a globális fellépéshez, amelynek célja a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés elérése 2030-ig. Az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes mértékben végrehajtja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet mind a belső, mind a külső politikáiban. Az új menetrend kialakításában az EU az indulás óta vezető és meghatározó szerepet játszik. A menetrend hatóköre, nagyságrendje és univerzális volta pedig valódi eredményt jelent ebben a multilaterális megállapodások számára nehéz időszakban. Szintén 2015-ben került elfogadásra az addisz-abebai cselekvési program a fejlesztés finanszírozásával kapcsolatos nemzetközi tárgyalások eredményeképpen. Addisz-Abebában az EU fontos szerepet játszott egy olyan multilaterális megállapodás elfogadásában, amelyben valamennyi fél megállapodásra jutott a 2015 utáni fejlesztési menetrend végrehajtásának eszközeivel kapcsolatban. Az EU fontos hozzájárulásokat tett, például a hivatalos fejlesztési támogatással (ODA) kapcsolatban, amelynek rendkívül jelentős közös vállalása, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend keretében elérje az ENSZ 0,7 %-os tervét.

2015 során az Európai Bizottság emellett az EKSZ-szel közösen széleskörű konzultációt indított az EU és az AKCS-országok közötti jövőbeli partnerségről, amelynek eredményei beépülnek a 2016-os év során kidolgozandó szakpolitikai javaslatba. Erre a célra egy külön munkacsoportot hoztak létre. Ez a munkacsoport az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködve több kerekasztal-beszélgetést bonyolított le az érdekelt felek széles körének részvételével, és a témában kidolgozott egy közös konzultációs anyagot (06/10/2015 JOIN(2015) 33 final). A nyilvános konzultáció 2016 elején zárult le, és ezt követően nyilvánosan elérhetővé vált az eredményeket tartalmazó jelentés. Ez a konzultáció értékes anyagot szolgáltat majd, amely a belső megfontolásokkal és számos meglévő értékelés alapos elemzésével irányt mutat a folyamat következő lépéseihez 16 . Mindezzel párhuzamosan rendszeres megbeszélések folynak a Tanács és az Európai Parlament keretében annak érdekében, hogy meghatározzák az európai álláspontot az ügy számos különböző aspektusával kapcsolatban. A Cotonou utáni keretre 2017-ben készül majd javaslat egy közlemény formájában, amelynek alapját az értékelést és a hatástanulmányt tartalmazó a szolgálati munkadokumentumok adják.

A vagyonkezelői alapok olyan fejlesztési eszközök, amelyek különböző donoroktól gyűjtenek össze forrásokat, és amelyek segítségével az EU gyors, rugalmas és kollektív választ tud adni egy adott válsághelyzet különböző dimenzióira. Az EU költségvetési rendelete alapján a 11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzatban (42. cikk) két típusú vagyonkezelői alap szerepel 17 :

A szükséghelyzeti és szükséghelyzet utáni vagyonkezelői alapok valamennyi válságtípus esetén segítséget nyújtanak, hiszen lehetőséget adnak az Európai Bizottságnak arra, hogy gyors kiutalási folyamatokról döntsön, és ezeket végrehajtsa, valamint hogy a végrehajtási feladatokat delegálja, ha azt hatékonyabbnak ítéli.

A tematikus vagyonkezelői alapok globális kihívások esetén nyújtanak segítséget azáltal, hogy lehetőséget adnak az Európai Bizottságnak arra, hogy a rendes eljárásai keretében közvetlenül hajtsa végre a szükséges intézkedéseket.

Az EU folytatta proaktív szerepvállalását a globális kezdeményezések, nevezetesen az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alap (GFTAM), az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség (GAVI) és az oktatásra irányuló globális partnerség 18 bizottságaiban és testületeiben. Ezeknek a globális kezdeményezéseknek a célja, hogy segítsenek kezelni azokat a legnagyobb kihívásokat, amellyel sok partnerország kényszerül szembenézni az egészségügyi és oktatási millenniumi fejlesztési célok és fenntartható fejlesztési célok eléréséért folytatott munka során. Ilyenek például a három betegséghez kapcsolódó kihívások a globális alap esetében, valamint az egyenlő részvételi lehetőségek és a tanulási eredmények javulásának biztosítása az oktatásra irányuló globális partnerség esetében. A globális alap, a GAVI és az oktatásra irányuló globális partnerség testületeiben folytatott proaktív részvétellel az EU fontos szerepet játszott a kormányzás és a programozási felügyelet javításában, továbbá a szegény országoknak nyújtott források hatékonyabb kiutalásában és programozásában. Azáltal, hogy az EU tagja volt e szervezetek irányító testületeinek, jelentős mértékben hangot tudott adni véleményének az egészségügyről és az oktatásról szóló nemzetközi vitákban, és platformot tudott teremteni a támogatás és a fejlesztés hatékonyságának, illetve az országok felelősségvállalásának elősegítéséhez. Az EU az ebolajárvány által sújtott országok támogatásában is rendkívül proaktív szerepet játszott.

Elmozdulás egy új migrációs politika felé 19  

Az Európai Bizottság migrációs stratégiája vázolja az európai választ, és ennek során ötvözi a belső és külső szakpolitikákat, és lehetővé teszi az uniós hivatalok és eszközök lehető legjobb kihasználását, és ebbe bevonja az összes szereplőt: az uniós országokat és intézményeket, a nemzetközi szervezeteket, a civil társadalmat, a helyi hatóságokat és az Unión kívüli nemzeti partnereket.

A meglévő mechanizmusok mellett új, innovatív eszközöket vezet be az irreguláris migráció fő okainak kezelésére, miközben biztosítja az EU globális fellépését, jelenlétét és hozzáadott értékét.

Ellenállóképes energiaunió és előretekintő éghajlat-politika

2015-ben a nemzetközi közösség két fontos megállapodást fogadott el, amely meghatározza majd munkánkat az elkövetkezendő években a nemzetközi együttműködés és fejlesztés területén. Az új 2030-as globális fenntartható fejlődési menetrend 17 célkitűzése megerősíti a kiegyensúlyozott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célok iránti elkötelezettséget. Az egyik elfogadott fenntartható fejlődési cél (SDG13) az éghajlatváltozással kapcsolatos. A (21. éghajlatváltozási konferencián megkötött) Párizsi Megállapodás az első, valamennyi országot lefedő, jogilag kötelező érvényű globális éghajlati egyezmény, amelyhez egy fontos EU–AKCS megállapodás nyitotta meg az utat. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a Párizsi Megállapodás keretében erősíteni kell a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy az éghajlatváltozás, a szegénység visszaszorítása, a fejlődés és az alacsony kibocsátású és az éghajlattal szemben ellenálló világ felé történő globális elmozdulás fenntarthatósága összefüggenek egymással. A fejlett országok megállapodtak abban, hogy 2020-ra évente 100 milliárd USD-t fordítanak az éghajlatváltozás kezelésére, 2025-re pedig új kollektív célt tűznek majd ki. Az EU már elkötelezte magát arra, hogy részt vállal ebből, és a 2014–2020-as költségvetésének legalább 20 %-át az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekre fordítja. Ennek a folyamatnak a támogatásában kulcsfontosságú szerepet játszik a fejlesztési együttműködés, különösen a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országok esetében. Továbbra is az ODA lesz az egyik legfontosabb forrás az éghajlattal kapcsolatos finanszírozásokhoz, és az EU további erőfeszítéseket tesz majd arra, hogy stratégiáiba beépítse az éghajlatváltozást (valamennyi program és projekt átvilágítására sor kerül az éghajlatváltozás integrálása érdekében, beleértve az élelmiszerbiztonsági, mezőgazdasági és egészségügyi ágazatokat).

Az EU továbbá teljes mértékben elkötelezett a 7. fenntartható fejlesztési cél iránt is, amely mindenki számára biztosítani kívánja a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférést. Az EU, a tagállamok, a partnerországok és egyéb nemzetközi donorok közötti megerősített politikai párbeszéd eredménye lett a fenntartható energiáról szóló együttes nyilatkozatok aláírása 21 . Az EU vezető szerepet játszik globális szinten azáltal, hogy aktívan részt vesz a nemzetközi fórumokon, és olyan stratégiai partnerségeket alakít ki, mint az Afrika–EU energiaügyi partnerség (AEEP), vagy a mindenki számára elérhető fenntartható energiát célzó kezdeményezés. Az afrikai megújuló energiára irányuló kezdeményezést a 21. éghajlatváltozási konferencián indították el, csakúgy, mint az EU Polgármesterek Szövetsége kezdeményezésének kiterjesztését Szubszaharai-Afrikára. A partnerországok a fejlesztési együttműködésen keresztül pénzügyi támogatást kapnak a modern, megfizethető és megbízható energiaszolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, így a fejlesztési együttműködés hozzájárul az inkluzív gazdasági növekedéshez. Különösen ezen a területen az EU azt a megközelítést követi, hogy uniós ötvözési kereten keresztül szándékozik segíteni a beruházások fellendülését, és ezzel a lehető legjobban kihasználni az uniós fejlesztési együttműködési forrásokat. Az EFA keretében 26 partnerország és régió választotta az energiát az EU-val történő együttműködés központi ágazataként (a 2014–20-as uniós költségvetés 10 %-a). A fenntartható energia fejlesztéséért történő együttműködés értékelése jelenleg folyamatban van.

Új lendület a foglalkoztatásnak, a növekedésnek és a beruházásoknak

Európán kívül is léteznek a fejlesztési politikából és eszközökből adódó olyan további lehetőségek, amelyekkel elsődlegesen ösztönözni lehet a beruházásokat, és gazdasági tevékenységeket lehet létrehozni, ezáltal pedig elő lehet mozdítani a növekedést és a foglalkoztatást a partnerországokban, miközben Európában is pozitív gazdasági hatások keletkeznek.

A változtatási program hangsúlyozza, hogy az inkluzív növekedés és munkahelyteremtés támogatása elsődleges prioritás az Unió külső együttműködésében. A szegénység enyhítése, a fejlődő országokban a magánszektor számára kedvező feltételek teremtése, és egyúttal a tisztességes munkához, az államháztartás irányításához, a jó kormányzáshoz és a jogállamisághoz való hozzájárulás révén az EU kétoldalú, többoldalú és globális fejlesztési erőfeszítései pozitívan tudnak hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez a fejlődő országokban. Középtávon a fenntartható fejlődés a fejlődő országokban elérheti az EU külső piacainak méretét, és ezáltal jólétet, munkalehetőségeket és növekedést hozhat az Unión belül, és magukban a fejlődő országokban is.

Az Afrikával kötött stratégiai partnerség megerősítése az EU egyik politikai prioritása. Az EU–Afrika partnerség az egyenlő felek közötti kapcsolatot ösztönzi, és a közös érdekekre és értékekre épül. Az EU támogatja az afrikai integrációt, ugyanakkor az is célja, hogy fellendítse a fenntartható és inkluzív növekedést, és hozzájáruljon a gazdag és békés társadalmak létrejöttéhez. A fenntartható jólét és béke Afrikában Európa számára is előnyös, hiszen olyan közös kihívások megoldásában is segít, mint például az éghajlatváltozás és a demográfiai egyenlőtlenségek, mivel új gazdasági, kereskedelmi és beruházási lehetőségeket kínál mindkét fél számára, továbbá csökkenti a kölcsönös biztonsági kockázatokat. E tekintetben elfogadásra került az Afrikai Unió támogatási programján keresztül finanszírozott afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség (CFTA) megalapításának uniós támogatása. Ezenkívül az EU az európai és afrikai magánszektort is tovább mozgósította „A magánszektor elkötelezettségének és a fejlesztési forrásoknak előmozdítása: uniós és afrikai perspektívák” elnevezésű magas szintű rendezvénnyel, amely a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik ENSZ-konferencia keretében került megrendezésre Addisz-Abebában, 2015. július 15-én az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága közös szervezésében. A nagy méretű infrastrukturális projektekben és az afrikai bányászatban részt vevő magánszektorbeli szervezetek is közös asztalhoz ültek az EU és az AU által szervezett magas szintű munkaértekezlet keretében, amelynek középpontjában az afrikai ásványipar infrastrukturális szükségletei álltak (Brüsszel, 2015. március).

Az új beruházások strukturálásában és finanszírozásában megmutatkozó hiányosságok áthidalására a Bizottság két kezdeményezést is létrehozott, amelyekkel beruházásokat kíván vonzani a fenntartható energia (ElectriFI) és a mezőgazdaság (AgriFI) ágazatába. Ezek a támogatási mechanizmusok rendkívül fontos szerepet játszanak majd a magánszektor ösztönzésében, a finanszírozók mobilizálásában és a gazdasági növekedésre gyakorolt katalizátorhatás elérésében. A fejlődő országokban gyakran nehéz magvető tőkéhez, vagy akár közép- és hosszú távú tőkéhez jutni. Ennek részben a kockázatkerülő bankszektor vonakodása az oka.

SEGÉLYHATÉKONYSÁG: A JELENLEGI HELYZET

A hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) 22 a segítségnyújtás és fejlesztés hatékonyságát szolgáló menetrend legfontosabb kerete, alapja pedig a következő négy kötelezettségvállalás/terület: az országok demokratikus felelősségvállalása, átláthatóság és kölcsönös elszámoltathatóság, eredményorientáltság, valamint inkluzív fejlesztési partnerségek. Az EU teljes elkötelezettsége ez iránt a folyamat iránt két fő szakpolitikai kezdeményezésben nyilvánul meg: átláthatóság/kölcsönös elszámoltathatóság és közös programozás.

A közös programozás segít megfelelni a partnerországok által megfogalmazott, a segélyek szétaprózódásának és az intézményeiket terhelő tranzakciós költségeknek a csökkentését célzó, egyre növekvő igényekre. Mindemellett növeli az átláthatóságot, a kiszámíthatóságot és a koordinációt is, valamint csökkenti a bürokráciát és a költségeket valamennyi résztvevő fél számára.

Ezzel összefüggésben e jelentés szövegezésének idején a Tanács 2016 májusában következtetéseket fogadott el a közös programozás megerősítéséről, amely új lendületet adott a segélyek szétaprózódásának csökkentését és a fejlesztés hatékonyságát szolgáló erőfeszítéseknek. A következtetések hangsúlyozzák, hogy a közös programozás hozzá tud járulni ahhoz, hogy az Európai Unió központi szerepet játsszon a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben és az addisz-abebai cselekvési tervben, továbbá hogy támogassa partnereit ezek végrehajtásában. Ezenkívül a Tanács azt is megfogalmazza, hogy ahol lehet, szorgalmazni kell a közös programozást a politikai részvétel tágabb formáinak keretében 23 , például a migrációról szóló magas szintű párbeszédekkel kapcsolatosan.

2012 óta 30 együttműködő országban érték el a fejlesztési partnerek a közös elemzés szintjét 24 . Ebből 25 országban kidolgozásra került egy közös stratégia, amelyek közül néhány még készülőben vagy átdolgozás alatt van 25 .

Országos szinten az etiópiai fejlesztési partnerek három stratégiai területen/klaszterben számolnak be a koordinációban elért eredményekről: i. munkahelyteremtés, ii. természeti erőforrások és iii. kormányzás. Az „együttes fellépések” (az EU-n túlmutató koordinációs keretek, amelyek a megvalósításra fókuszálnak) kidolgozása zajlik az élelmezés, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Kenyában 2015-ben 10 uniós fejlesztési partner elfogadta az EU közös együttműködési stratégiáját Kenya középtávú, 2014–2017 közötti időszakra szóló tervének támogatására, és a dokumentumot közösen terjesztették a pénzügyminisztérium elé. A stratégia megközelítőleg 3 milliárd EUR támogatásról (hitel/vissza nem térítendő támogatás) szól, amelyet az uniós donorok irányoznak elő 2013 és 2017 között a 2030-ig terjedő időszakra vonatkozó jövőkép és a II. középtávú terv végrehajtásának támogatásához. Ugandában egy hasonló közös stratégiát írt alá 11 uniós fejlesztési partner és Norvégia 2015 márciusában. Mind a három stratégia illeszkedik az adott nemzeti fejlesztési programokhoz, növeli az átláthatóságot és a kölcsönös bizalmat 26 .

Folyamatban van a Bizottság többéves programozási dokumentumainak felváltása egy közös többéves indikatív programmal, amelynek éllovasa Ázsia (Laosz) lesz, és amelyet valószínűleg további AKCS-országok fognak követni, például a Közép-afrikai Köztársaság és Szenegál.

(1) HL L 58., 2015.3.3, 1. o.: A Tanács (EU) 2015/322 rendelete (2015. március 2.) a 11. Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról.

(2) HL L 210., 2013.8.6, 1. o.: Belső megállapodás az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról.

(3) HL L 335., 2013.12.14, 48. o.: A Tanács határozata (2013. december 12.) az EFA tekintetében a 2014. január 1-je és a 11. Európai Fejlesztési Alap hatálybalépése közötti átmeneti igazgatási intézkedésekről.

(4) http://www.eib.org/projects/regions/acp/funding-and-financial-instruments/investment-facility/index.htm?lang=en  és COM(2016) 79 final, A Bizottság jelentése a Tanácsnak a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében a tengerentúli országoknak és területeknek biztosított pénzügyi támogatás végrehajtásáról, 2016.2.22.

(5) Az EU nemzetközi fejlesztési és együttműködési eredménykeretét elindító szolgálati munkadokumentum, SWD(2015)80 final.

(6) http://effectivecooperation.org/monitoring-country-progress/explore-monitoring-data/  

(7) https://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/about/eugs_review_web_7.pdf  ; http://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/communication-proposal-new-consensus-development- 20161122_en.pdf

(8) A jelentés véglegesítésekor 2016 során a fenti számokhoz képest megkétszereződtek a kötelezettségvállalások, a kifizetések pedig másfélszeresükre nőttek.

(9) A millenniumi fejlesztési célokról és az EFA konkrét mutatókhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulásáról szóló áttekintést lásd a szolgálati munkadokumentum E. mellékletében.

(10) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-1063_en.htm?locale=en  )

(11) http://ec.europa.eu/europeaid/node/1369  

(12) A következő országokban került sor legalább egy projektre a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kezdeményezés keretében: Burkina Faso, Malawi, Ruanda, Mozambik, Ghána, Tanzánia, Zambia, Kongó (KDK), Libéria, Uganda, Csád, Namíbia, Niger, Elefántcsontpart, Szomália, Sierra Leone, Jamaica, Madagaszkár, Haiti, Burundi, Togo, Botswana, Közép-afrikai Köztársaság, Mauritánia, Kelet-Timor, Zöld-foki Köztársaság, Mauritius, Zimbabwe, Guinea, Szamoa, Gambia, Szváziföld, Kiribati, Djibouti, Bissau-Guinea, São Tomé és Príncipe, Comore-szigetek, Salamon-szigetek, Tonga, Marshall-szigetek, Saint Lucia, Antigua és Barbuda, Niue, Grenada, Cook-szigetek, Tuvalu.

(13) http://ec.europa.eu/europeaid/node/1365   

(14) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32015R0322&from=HU  

(15) https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/edf-bridging-facility-impl-regulation-2014-157_en.pdf A célkitűzések ugyanazok az áthidaló eszköz számára is:  

(16) https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/joint-communication-renewed-partnership-acp-20161122_en.pdf Lásd a „Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal” című közös közleményt (2016.11.22.).

(17) A pénzügyi szabályzat elfogadása óta az EU két vagyonkezelői alapot hozott létre, amelyet részben vagy egészében a 11. EFA finanszíroz: a „Bêkou” vagyonkezelői alapot a Közép-afrikai Köztársaságban és az Afrikával foglalkozó uniós szükséghelyzeti alapot.

(18) A globális kezdeményezések finanszírozása szintén az EFA AKCS-n belüli forrásaiból történik.

(19) Az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló bizottsági közlemény (COM(2016) 385, 2016.6.7.) nem esik a jelen jelentés által tárgyalt időszakba.

(20) Elsőként Etiópiával, Malival, Nigerrel, Szenegállal.

(21) A 2014-15-ös időszakban Uganda, Sierra Leone, Kenya, Nigéria, Kamerun, Szenegál, Madagaszkár, Benin, Mikronézia, a Marshall-szigetek, Tonga, Palau, Nauru, Niue, Ruanda, Togo, Elefántcsontpart, a Zöld-foki Köztársaság és Libéria voltak az aláíró felek.

(22)

A donorpartnerek három képviselőjének egyikeként a Bizottság képviselte az uniós országcsoportot a GPEDC irányítóbizottságában, amely 2014-ben Abujában (februárban) és New Yorkban (júliusban) ülésezett. Az első GPEDC magas szintű ülést 2014 áprilisában tartották.

(23) https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/communication-next-steps-sustainable-europe-20161122_en.pdf Lásd a 7. lábjegyzetet, illetve később, 2016 során az Európa fenntartható jövőjéhez szükséges következő lépésekről szóló bizottsági közleményt:

(24) A 30 ország közé jelenleg a következő AKCS-országok tartoznak: Burkina Faso, Burundi, Csád, Comore-szigetek, Elefántcsontpart, Etiópia, Ghána, Kenya, Malawi, Mali, Mozambik, Namíbia, Niger, Ruanda, Szenegál, Dél-Szudán, Togo, Uganda és Benin (kidolgozás alatt).

(25) A 25 ország közé jelenleg a következő AKCS-országok tartoznak: Burundi, Csád, Comore-szigetek, Etiópia, Ghána, Kenya, Mali, Namíbia, Ruanda, Szenegál, Dél-Szudán, Togo, Uganda, valamint Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart és Niger (kidolgozás alatt).

(26) E jelentés szövegezése idején az EU, Franciaország, Németország és Togo kormánya 715 millió EUR összegű közös programozási megállapodást írt alá. A stratégia nagyobb kiszámíthatóságot és átláthatóságot tesz majd lehetővé az uniós támogatással kapcsolatban, a partnerország részéről pedig jobb felelősségvállalást.