EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.6.23.
COM(2016) 413 final
2016/0192(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
A Dánia, Norvégia és Svédország közötti, a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás, amelyet a Felek 1966. december 19-én írták alá, 1967. augusztus 7-én lépett hatályba. Az Európai Unió és Norvégia között 1980-ban létrejött kétoldalú halászati megállapodáson túlmenően az említett megállapodás a három részes állam számára lehetővé tette, hogy az alapvonalaiktól számított 4 tengeri mérföldes sávon kívül halásszanak a Skagerrak és a Kattegat vízterületén, amely elválasztja egymástól az Északi-tengert és a Balti-tengert. A megállapodás azt is előírta, hogy ilyen halászat folytatása céljából a kérdéses terület nyílt tengernek tekintendő. A megállapodás tehát szabályozta az egyrészről a lobogó szerinti államok, másrészről a parti államok között fennálló viszonyt.
Az 1966. évi megállapodás egy egyszerű megállapodás volt, amely a halászat tekintetében figyelembe vette a Skagerrak és a Kattegat földrajzi sajátosságait, valamint elismerte, hogy gyakorlati előnyökkel jár a szóban forgó, meglehetősen kicsi tengeri területhez való egyszerű hozzáférést biztosító rendszer kialakítása. Ebből kifolyólag az 1966. évi megállapodás csupán három cikkből állt: közülük az első meghatározta az érintett területet, a második megállapította a hozzáférési jogokat, valamint kimondta, hogy kívánatos összehangolni a technikai előírásokat.
Miután Dánia 1973-ban, Svédország pedig 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, e két tagállam vonatkozásában a Bizottság vált felelőssé a szóban forgó megállapodás igazgatásáért. A megállapodáson alapuló szabályokról szóló egyeztetésekre az 1980. évi kétoldalú halászati megállapodás keretében tartott konzultációkkal egyidejűleg került sor.
Az 1966-ban kelt megállapodás egy kezdeti harmincöt éves időszakra maradt hatályban 2002-ig, majd két ötéves időszakra, azaz 2012-ig meghosszabbították. A megállapodás úgy szüntethető meg, ha a Felek egyike bármelyik ötéves időszak lejárta előtt három évvel felmondja a megállapodást.
Figyelemmel a nemzetközi halászati jog legutóbbi fejleményeire, különös tekintettel az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményére és az ENSZ halállományokról szóló 1995. évi megállapodására, Norvégia úgy vélte, hogy a meglévő megállapodás nem felel meg a Tengerjogi Egyezmény hatályos rendelkezéseinek. Norvégia különösen az ellenőrzéssel összefüggő rendelkezéseket tartotta aggályosnak. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a megállapodás nincs összhangban a parti államok joghatósága tekintetében az ENSZ Tengerjogi Egyezményében előírt elvekkel, továbbá a korszerű állományvédelmi és gazdálkodási elveknek sem felel meg.
Norvégia külügyminisztériuma 2009. július 29-én arról tájékoztatta a megállapodás letéteményes kormányát képviselő dán hatóságokat, hogy a megállapodás 3. cikkének (3) bekezdése szerinti hivatalos felmondás útján meg kívánja szüntetni a megállapodást. Következésképpen az 1966. évi megállapodás 2012. augusztus 7-én hatályát vesztette.
Norvégia később hivatalos tárgyalásokat kezdett az Európai Uniót képviselő Bizottsággal egy olyan, az eddigit felváltó megállapodás kidolgozása érdekében, amely a Felek számára kölcsönös hozzáférést biztosít a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez. Ezt az új megállapodást 2013. október 24-én parafálták és 2015. január 15-én írták alá. A megállapodás összhangban van az ENSZ Tengerjogi Egyezményével és más megállapodások kapcsolódó rendelkezéseivel.
Az új megállapodás lehetővé teszi, hogy Dánia, Norvégia és Svédország hajói az alapvonalaktól számított 4 tengeri mérföldes sáv kivételével kizárólagos hozzáféréssel rendelkezzenek egymás felségvizeihez. A megállapodás biztosítja, hogy a két tagállam és Norvégia a Skagerrak területén hozzáférjenek a többi fél vizeihez, egyúttal pedig megfelelő állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekkel fogja szabályozni a területen folytatott halászatot. Ezenfelül – amint az az Északi-tengeren folytatott halászat vonatkozásában már adott – a megállapodásban előírt ellenőrzési intézkedések összhangban vannak a parti államok joghatóságára irányadó elvekkel.
•A javaslatnak a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel való összhangja
Annak biztosítására, hogy az uniós hajók tovább folytathassák halászati tevékenységüket, a megállapodást – hatálybalépéséig – aláírásának napjától számítva legfeljebb két évig ideiglenesen alkalmazták.
•A javaslat egyéb uniós politikákkal való összhangja
A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők az Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó politikájával.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 43. cikke (2) bekezdése.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
A javaslat a Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettek szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, Ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.
•Arányosság
Az uniós intézkedés szükséges az uniós és norvég hajók által egyaránt halászott, kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállomány kezelésére.
•A jogi aktus típusának megválasztása
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
Az érintett tagállamokkal való konzultáció a Norvégiával folytatott konzultációkkal egyidejűleg történt.
•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
•Hatásvizsgálat
•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés
•Alapjogok
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
2016/0192 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben a 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,
mivel:
(1)Az Unió tárgyalásokat folytatott a Norvég Királysággal a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodásról.
(2)Az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás 2015. január 15-én került aláírásra az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2014. július 23-i 2014/505/EU tanácsi határozat alapján.
(3)A megállapodást az Unió nevében jóvá kell hagyni,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
Az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás az Unió nevében ezúton megkötésre kerül.
A megállapodás szövegét – mint 1. mellékletet – csatolták e határozathoz.
2. cikk
A Tanács elnöke kijelöli az(oka)t a személy(eke)t, aki(k) jogosult(ak) a megállapodás 7. cikkében előírt értesítésnek az Unió nevében történő megtételére annak kifejezésére, hogy az Unió a megállapodást magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el.
3. cikk
Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök