31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/83

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen 121. cikkének (2) bekezdésére, 136. cikkére és 148. cikkére,

—

tekintettel az EUMSZ 9. cikkére (horizontális szociális záradék),

—

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsítására és pontosítására vonatkozó1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i és 2010. június 17-i következtetéseire és a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

—

tekintettel a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2015. július 14-i (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásra (9),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról szóló, 2015. október 5-i (EU) 2015/1848 tanácsi határozatra (10),

—

tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—

tekintettel „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

—

tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című, 2015. június 24-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló jelentésre („az öt elnök jelentése”),

—

tekintettel a „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i bizottsági közleményre (COM(2015)0600),

—

tekintettel a G20-országok vezetőinek a 2015. november 15–16-i antalyai csúcstalálkozó alkalmával kiadott sajtóközleményére,

—

tekintettel a Nemzetközi Valutaalap által a G-20 országok egyensúlyhiányokra és növekedésre vonatkozó kölcsönös értékelési folyamatához készített személyzeti fenntarthatósági értékelések frissítésére (2015. október),

—

tekintettel a párizsi éghajlat-változási konferencián 2015. december 12-én elfogadott COP21 megállapodásra,

—

tekintettel a Bizottság 2015. évi őszi európai gazdasági előrejelzésére,

—

tekintettel az európai szemeszter keretében az euróövezetben megvalósuló gazdaságpolitikai koordinációról szóló, a Gazdasági és Monetáris Bizottság számára készült tanulmányokra és mélyreható elemzésekre (2015. november),

—

tekintettel a 2016. évi éves növekedési jelentésről szóló 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690), a riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentésre (COM(2015)0691) és a közös foglalkoztatási jelentés tervezetére (COM(2015)0700),

—

tekintettel a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2015)0701),

—

tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra,

—

tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2016-os európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

—

tekintettel a Bizottság „Államháztartások a GMU-ban – 2015” című, 2015. december 14-i jelentésére (Institutional Paper 014),

—

tekintettel az európai szemeszterre vonatkozó csomagról és a 2016. évi éves növekedési jelentésről a Bizottsággal folytatott európai parlamenti vitára;

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0030/2016),

A.

mivel az Európai Unióban gazdasági fellendülés tapasztalható, de az a tagállamok körében és az egyes tagállamokon belül továbbra is egyenetlen, és azt részben időleges és külső tényezők, például az alacsony olajár viszik előre;

B.

mivel egyes tagállamoknak folyamatosan nagyon alacsony növekedési rátával kell szembenézniük;

C.

mivel a globális gazdasági növekedés a több feltörekvő gazdaságban tapasztalható pénzügyi zavarok közepette lassul, és új stratégiai kihívások rajzolódnak ki, melyekhez az Európai Uniónak megfelelően kell igazodnia;

D.

mivel Európa továbbra is jelentős beruházási hiánnyal küzd, ami jelentősen gyengíti az EU hosszabb távú növekedési potenciálját, miközben az euróövezet folyó fizetési mérlegének többlete egyre nő; mivel a magán- és a közszféra adóssága sok országban továbbra is magas, bár a folyó fizetési mérleg hiánya csökkent; mivel számos tagállamnak fokoznia kellene erőfeszítéseit, hogy érdemi strukturális reformokat hajtson végre;

E.

mivel bár több tagállamban jelentősen csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya és csökkentek a fajlagos munkaerő-költségek, a GDP-arányos nettó külső adósság a legtöbb tagállamban nem lett alacsonyabb;

F.

mivel a foglalkoztatási ráta javul ugyan, de nem kellő mértékben ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a munkanélküliség – különösen az ifjúsági és a tartós munkanélküliség – és a szegénység;

G.

mivel Európa az a gazdasági térség, amely versenytársaihoz képest a leginkább rá van szorulva az importált erőforrásokra; mivel ezért a jövőbeni gazdasági növekedés előfeltétele a tényleges körforgásos gazdaság kiépítése Európában;

H.

mivel a 2008-as válság nemcsak ciklikus, hanem strukturális jellegű is volt, ami magyarázza a válság tartós hatásait;

I.

mivel a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása az Európai Unió egységes piacán belüli fenntartható gazdasági növekedés sarokköve;

J.

mivel az adókikerülés, az adókijátszás és az agresszív adótervezés többmilliárdos veszteséget eredményezett számos tagállam potenciális államháztartási bevételeit tekintve a nagyvállalatok javára, aláásva ezzel az országok közötti szolidaritás és a vállalkozások közötti tisztességes verseny alapjait;

1.

üdvözli a 2016. évi éves növekedési jelentés csomagját és a beruházásokat, strukturális reformot és felelősségteljes költségvetési gazdálkodást magában foglaló, javasolt szakpolitikai intézkedéscsomagot, amely fokozott hangsúlyt helyez a magasabb növekedési szintekre és az európai fellendülés megerősítésére, valamint a felfelé irányuló konvergenciára; hangsúlyozza, hogy az erőteljesebb gazdasági fellendüléshez és a fenntartható, széles körű jóléthez jelentősebb nemzeti erőfeszítésekre, valamint erőteljesebb európai koordinációra és eszközökre van szükség a strukturális reformok tényleges végrehajtása terén;

2.

üdvözli az államháztartás terén elért javulást, különösen az államháztartási hiányok mérséklődését és az adósságok GDP-hez viszonyított arányának fokozatos csökkenését az EU-ban és az euróövezetben; megjegyzi azonban, hogy az államadósság aránya továbbra is nő azon országokban, amelyeknek alacsony nominális GDP-növekedéssel és alacsony inflációval kell szembenézniük, és hogy kilenc tagállam esetében továbbra is túlzottdeficit-eljárás van folyamatban; rámutat, hogy számos tagállam korlátozott költségvetési mozgástérrel rendelkezik ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az esetleges újabb gazdasági megrázkódtatásokkal, és hogy ezért a költségvetési konszolidáció növekedés hátráltatása nélküli támogatása érdekében fontolóra kell venni az erősebb európai koordinációt;

3.

megállapítja, hogy az Európai Unió globális versenyképessége továbbra is fontos cél, ugyanakkor kiemeli a strukturális reformok, a kutatás és fejlesztésbe történő beruházás, az erőforrás-hatékonyság, a termelékenységet fokozó innováció és a makrogazdasági egyensúlyhiány csökkentése fontosságát; ugyanakkor úgy véli, hogy a romló globális kilátások megkövetelik a hazai kereslet megerősítését az európai gazdaság ellenállóbbá tétele érdekében; aggodalmának ad hangot különösen a globális kereslet lehetséges csökkenése miatt;

4.

úgy véli, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiányt valamennyi tagállamot bevonó, összehangolt erőfeszítés révén kell orvosolni, megfelelő reformokra és beruházásokra építve; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak teljesítenie kell egyéni feladatait; megjegyzi, hogy a folyó fizetési mérleg nagy többlete a nagyobb hazai keresletet lehetőségét hordozza magában; megjegyzi, hogy az állami és a magánszektorbeli adósság magas szintje jelentős sebezhetőséget jelent, és hogy felelős költségvetési politika és magasabb növekedés szükséges ezek gyorsabb csökkentéséhez;

5.

további erőfeszítésekre szólít fel az élénkülés támogatása, a legjobban teljesítők felé történő konvergencia elősegítése és a makrogazdasági egyensúlyhiányok korrigálása érdekében, többek között a termelékenység növelésével és a beruházások fellendítésével;

6.

biztatónak tartja a munkaerő-piaci mutatók kismértékű javulásait, ugyanakkor elismeri, hogy a tagállamok közti különbségek továbbra is jelentősek, a munkanélküliség pedig továbbra is elfogadhatatlanul magas; megállapítja, hogy a létrehozott munkahelyek minőségének és termelékenységének javításával építeni kell a közelmúltbeli javulásokra; a költségvetési fegyelem fenntartása mellett nagyobb erőfeszítésekre szólít fel a készségekbe történő beruházások fokozása, a munkaerőpiacok inkluzívabbá tétele, minőségi munkahelyek létrehozása, valamint a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási mutatóknak a meglévő mutatókkal egyező státuszt kell biztosítani, lehetővé téve a mélyreható elemzés elindítását a kétszintű megközelítés elkerülése érdekében, és hogy ezeket megfelelően figyelembe kell venni az uniós szakpolitikában és a tagállamok számára nyújtott iránymutatásban;

7.

üdvözli az Európa 2020 integrált iránymutatás megújítását, és kéri az Európa 2020 stratégia által az európai szemeszter vezérlésében betöltött szerep megerősítését a Szerződés célkitűzéseivel és a vonatkozó jogszabályokkal összhangban, megelőzendő az államadósság-válság megismétlődését; rámutat az ambiciózus politikák és eszközök fontosságára annak biztosításához, hogy Európa – többek között a kutatásba, a fejlesztésbe és az innovációba, valamint a készségekbe való megfelelő beruházásnak köszönhetően – a legtöbbet profitálja az energetikai és a digitális átállásból, csökkentve Európa teljes tényezőtermelékenység tekintetében fennálló lemaradását fő globális versenytársaihoz képest; létfontosságúnak véli a tartós gazdasági növekedés akadályait jelentő gazdasági egyenlőtlenségek kezelését; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban foglalkozzon a környezetvédelmi adóreformokkal, a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás összefüggésében is; az Európa 2020 stratégia célkitűzései tekintetében a legjobban teljesítők felé történő konvergencia következetes és holisztikus nyomon követésére szólít fel;

8.

kéri, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) megbízatásával összhangban maximális hatékonysággal használják ki a máskülönben finanszírozás nélkül maradó stratégiai projektek támogatására; felszólítja a tagállamokat és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot, hogy az Európai Beruházási Tanácsadó Platform és a Beruházási Projektek Európai Portálja segítségével szorosan vonják be a helyi és regionális hatóságokat a tervezett projektek és beruházási platformok kidolgozásába; hangsúlyozza továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti szinergiák elérésének fontosságát;

9.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai 2020 stratégiával összhangban aknázzák ki maradéktalanul az európai strukturális és beruházási alapokban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy erősödjön a kohézió és csökkenjenek az egységes piacon belüli különbségek azáltal, hogy valamennyi régió lehetőséget kap versenyelőnyeinek fejlesztésére, és elősegítik a további magánberuházásokat; úgy véli, hogy ezeknek a beruházásoknak egy következetes iparpolitikát kell szolgálniuk, és emellett külön figyelmet kell fordítaniuk a – különösen a fiataloknak szóló – munkahelyek létrehozására; hangsúlyozza, hogy megfelelő adminisztratív kapacitásra, illetve a régiók tevékeny szerepére és jobb összehangolásra van szükség a kormányzat valamennyi szintjén és egymás között; további szakpolitikai intézkedések megvizsgálására szólít fel az Unión belüli beruházási hiány csökkentéséhez;

10.

tudatában van a magánszektorban végbemenő tőkeáttétel-csökkenési folyamatnak; hangsúlyozza, hogy Európában a beruházási ráta messze alatta marad a válság előttinek; ezzel összefüggésben rámutat a bankunió és a banki strukturális reformok mielőbbi megvalósításának fontosságára és a tőkepiaci uniónak köszönhetően a kkv-kba irányuló tőkebefektetések fellendítésének fontosságára; az Európai Stratégiai Beruházási Alap és a COSME maximális kihasználására szólít fel a kkv-k finanszírozáshoz történő hozzáférésének javítása érdekében; úgy véli, hogy az egységes piac jobb szabályozási kiszámíthatósága javítaná a befektetői bizalmat;

11.

kiemeli, hogy a munkaerő-piaci reformok összefüggésében is komolyabban kell beruházni a humántőkébe, nevezetesen az oktatásba és az innovációba; rámutat, hogy javítani kell a nemzeti oktatási, szakképzési és az egész életen át tartó tanulást szolgáló rendszereket, és hozzá kell azokat igazítani az uniós munkaerőpiac új készség- és tudásigényeihez; hangsúlyozza, hogy mindez lehetővé teszi az innovációt, ami a növekedés, a termelékenység és a versenyképesség kulcsfontosságú motorja; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az állami beruházások termelékenységét,

12.

üdvözli az országspecifikus beruházási profilokat, amelyek azonosítják a különböző tagállamokon belüli fő beruházási kihívások némelyikét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be valamennyi kormányzati szintet és az érdekelt feleket a beruházások előtt álló akadályok azonosításába, különös figyelmet fordítva a belső piacra, a gyenge hazai keresletre és a strukturális reformokra, valamint az állami és a magánfinanszírozást összekapcsoló megfelelő eszközök rendelkezésre bocsátására; kiemeli a termelőberuházások magas szintjének jelentőségét a tagállamok közti fenntartható gazdasági felzárkózási folyamat szempontjából; megjegyzi, hogy a folyó fizetési mérleg, az állami költségvetés hosszú távú fenntarthatósága és a gazdasági növekedési potenciálba történő beruházások közti egyensúlyt minden országban meg kell találni, és hogy az egységes piac és az olyan európai eszközök, mint az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok jelentős szerepet játszanak az egészséges beruházási szintek támogatásában; megjegyzi, hogy a kutatásba és az innovációba történő alacsony állami beruházás sok országot még inkább a közepes jövedelem csapdájában tarthat;

13.

úgy véli, hogy a makrogazdasági kiigazítás hosszú időszakát követően a növekedési potenciálnak a minőségi foglalkoztatás és a termelékenység fellendítése révén történő erősítését, a tisztességes, szilárd, hatékony és költségvetési szempontból fenntartható jóléti rendszerek előmozdítását és a tagállamok gazdaságainak a nagyobb erőforrás-hatékonyság felé történő fenntartható átmenetét elősegítő strukturális reformokat és beruházásokat kell előtérbe helyezni;

14.

termék- és szolgáltatáspiaci, munkaerő-piaci és nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos fenntartható reformokra, valamint jobb szabályozásra szólít fel, előmozdítva az innovációt, a munkahelyteremtést, a jólét fokozását és a fogyasztóvédelem gyengítése nélküli, tisztességes versenyt;

15.

kiemeli a nagyobb fokú erőforrás- és energiahatékonyság fontosságát, többek között a körforgásos gazdaság fejlesztése révén is; rámutat ezért a szolidaritáson, a hatékonyságon és a sokféleségen alapuló valódi energiaunió továbbfejlesztésének fontosságára, nem megfeledkezve a belső energiaforrásokról, köztük a megújuló energiáról; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket az aggodalmakat foglalja bele országspecifikus ajánlásaiba, ahol ezek leginkább relevánsak a versenyképesség és a fenntartható növekedés szempontjából;

16.

sürgeti, hogy tegyenek további lépéseket a munkahelyteremtés előmozdítása érdekében, egy kevésbé szegmentált és ellenállóképes munkaerőpiac létrehozásával; kiemeli a fenntartható és hatékony jóléti rendszerek fontosságát; emlékeztet arra, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának fontos tényezője a magas foglalkoztatási ráta biztosítása;

17.

hangsúlyozza a valamennyi kormányzati szinten megvalósuló korszerű, hatékony, demokratikus és polgárbarát közigazgatás, illetve a hatékony és átlátható közbeszerzési szabályok szükségességét; kiemeli annak jelentőségét, hogy további lépéseket kell tenni a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti tényleges e-közigazgatás felé; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák és orvosolják a tagállamok és a Bizottság igazgatásán belüli azon hiányosságokat, amelyek válsághelyzetekben károsnak bizonyulhatnak;

18.

kéri, hogy az adózás súlypontját nagyobb mértékben helyezzék át a munkáról, nemzeti szinten meghatározva, ugyanakkor biztosítva a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságát;

19.

tudomásul veszi a növekedésbarát reformok tagállamokon belüli végrehajtásának erősítésére irányuló strukturálisreform-támogató programra irányuló javaslatot, amelyről a rendes jogalkotási eljárás keretében határoznak; megismétli, hogy a tagállamok felelősek a strukturális reformok végrehajtásáért;

20.

újólag megismétli a felelős, növekedésbarát költségvetési politikák szükségességét, amelyek biztosítják az adósságok fenntarthatóságát és figyelembe veszik a gazdasági ciklust és a beruházási hiányokat, ugyanakkor nem tévesztik szem elől állampolgáraik szociális jogait sem; emlékeztet, hogy egyes tagállamok nagyon nagy eladósodottsága lényeges kockázatot jelent az euróövezeten belüli esetleges jövőbeni megrázkódtatások esetén; hangsúlyozza, hogy az államháztartások ellenálló képességének fokozására, valamint a növekedés serkentésére irányuló erőfeszítéseket fokozni kell a magas GDP-arányos adóssággal rendelkező országokban, hogy sikerüljön fenntartható, lefele irányuló pályára állniuk;

21.

ragaszkodik a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásához, a rendelkezésre álló rugalmassági záradékok a Bizottság 2015. január 13-i közleményével (COM(2015)0012) összhangban, többek között a fokozott beruházás és a strukturális reformok támogatására, valamint a biztonsági fenyegetések és a menekültáradat kezelésére való maradéktalan kihasználása mellett;

22.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az adóbeszedést, fel kell lépni az adócsalással és az adókijátszással szemben, intézkedéseket foganatosítva az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok ellen, és javítani kell az adópolitikák összehangolását az EU-n belül; hatékony és átlátható adórendszereket szorgalmaz az adóbeszedés erősítése, az adókijátszás megelőzése és a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében; úgy véli ezért, hogy az adó- és vámhatóságok számára biztosítani kell a megfelelő emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásokat;

23.

minden ésszerű és országspecifikus erőfeszítést támogat, amely a közkiadások minőségének, hatékonyságának és növekedésbarát jellegének a javítására irányul, különös tekintettel a nem produktív kiadásoktól a növekedésösztönző beruházások felé történő elmozdulásra, nem veszélyeztetve azonban az alapvető szociális és közszolgáltatások biztosítását;

24.

üdvözli a Bizottság által az országspecifikus ajánlások előtt hat hónappal tett, az euróövezet gazdaságpolitikájára vonatkozó ajánlást mint a politikai koordináció elmélyítése felé az öt elnök jelentése és az Európai Parlament vonatkozó állásfoglalásai nyomán tett lépést;

25.

hangsúlyozza, hogy tekintettel kölcsönös függőségének magas szintjére és monetáris politikájának közös voltára, az euróövezetet olyan gazdasági egységnek kell tekinteni, amelyben a legjobban teljesítők felé történő konvergenciát a nemzeti politikák fokozottabb összehangolásával kell előmozdítani és támogatni; kiemeli a nemzeti kormányok fokozott fellépésének jelentőségét a makrogazdasági egyensúlyhiányok csökkentéséhez és a nemzeti politikák más tagállamokba történő negatív átgyűrűző hatásainak megelőzéséhez szükséges gazdasági reformok és beruházások saját tagállamon belüli végrehajtása érdekében; az országspecifikus gyenge pontok értékelése, továbbá a makrogazdasági párbeszéd kiegészítése céljából kéri ezért a makrogazdasági egyensúlyhiányok és átgyűrűző hatások mélyreható értékelését; ragaszkodik az euróövezetre vonatkozó ajánlás és az országspecifikus ajánlások egymással való teljes összhangjához;

26.

üdvözli az euróövezet összesített költségvetési irányvonalára fordított fokozott figyelmet, amely ugyanakkor nem fedheti el az egyes tagállamok felelősségét; emlékeztet arra, hogy a túlzottdeficit-eljárás tekintetében a valamely tagállamban fennálló költségvetési hiány nem ellensúlyozható egy másik tagállam költségvetési többletével; felszólít annak rendszeres nyomon követésére, hogy a jelenlegi beruházási hiány fényében megfelelőnek tekinthető-e az összesített költségvetési irányvonal;

27.

támogatja a költségvetési erőfeszítés egyes tagállamonkénti differenciálására vonatkozó ajánlást, figyelembe véve a tagállamoknak a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel és stabilizációs szükségleteivel kapcsolatos pozícióit, valamint az átgyűrűző hatásokat; megjegyzi, hogy számos tagállam számára mindez növekedésbarát költségvetési konszolidáció folytatását jelenti; másrészről megjegyzi, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményei miatt egyes országok egyre nagyobb költségvetési mozgástérrel rendelkeznek, amelyet a jelenlegi helyzetben a hazai gazdaság támogatására is fel lehetne használni;

28.

megjegyzi, hogy jóllehet, az euróövezet nagy folyófizetésimérleg-többlete az euróövezet külső versenyképességének üdvözlendő jele, ennek jelenlegi szintje ugyanakkor a belső beruházások hiányát is tükrözi, kedvezőtlen hatást gyakorolva a növekedésre és a foglalkoztatásra; úgy véli, hogy az euróövezet fenntartható növekedése szempontjából és globális nézőpontból kedvezőbb lenne az erőteljesebb belső kereslet; tudatában van annak, hogy egyes tagállamok folyófizetésimérleg-többlete kedvező átgyűrűző hatásokkal jár együtt az értéklánc egészében, ami különféle módokon kedvezhet más tagállamoknak; elismeri továbbá az egységes valuta szerepét abban, hogy segíti a versenyképesebb országokat a világ többi részével szembeni magas többlet fenntartásában; üdvözli a Bizottság 2016. téli előrejelzésében szereplő ama megállapítás, hogy 2015-ben egyes tagállamokban a gazdasági növekedést elsősorban a belföldi kereslet ösztönözte; fontosnak tartja, hogy a magasabb folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamok saját maguk és a közjó érdekében folytatják a belföldi kereslet bővítését; egyúttal felszólítja a kevésbé versenyképes tagállamokat arra, hogy gazdaságaik modernizálása és a hosszú távú beruházáshoz szükséges fenntartható üzleti környezet megteremtése érdekében – az Európa 2020 stratégiával összhangban – hajtsanak végre eredményesen strukturális reformokat és magas színvonalú beruházásokat; véleménye szerint a makrogazdasági egyensúlyhiányok tagállamokon belüli korrigálásának ez a legmegfelelőbb módja, nem pedig a belső leértékelés, amely gyengíti a keresletet és lassítja az euróövezet gazdasági növekedését;

29.

hangsúlyozza a termelékenység javulása és a nem költséggel kapcsolatos tényezők által mozgatott, tényleges gazdasági és társadalmi konvergencia előmozdításának szükségességét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállam eredményesen végrehajtsa a strukturális reformokat, javítsa az állami kiadások minőségét és elégséges beruházási kapacitással rendelkezzen, lehetővé téve a GDP-arányos adósság csökkentéséhez is kulcsfontosságú kiegyensúlyozott és fenntartható növekedést; elismeri, hogy az állami és magánadósságok magas szintje jelentős mértékben csökkenti a beruházási képességet, és ezáltal lelassítja a növekedést;

30.

emlékeztet arra, hogy a bérek meghatározása az önálló kollektív tárgyalások feladata, és felszólítja az érintett szereplőket olyan felelős és növekedésbarát bérfejlesztések biztosítására, melyek tükrözik a termelékenység növekedését; különösen a folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező vagy majdnem egyensúlyban lévő országok érintett szereplőit szólítja fel erőfeszítéseik folytatására a termelékenység fokozása és a versenyképesség megőrzése terén; egyidejűleg felszólítja a jelentős többlettel rendelkező országok érintett szereplőit, hogy a többlet-megtakarításokat a belföldi kereslet és beruházás támogatására használják fel;

31.

olyan intézkedéseket kér, amelyek megakadályozzák az adóztatás és a szociális normák terén a legalacsonyabb szint felé tartó, az egyenlőtlenségek fokozódásához vezető versenyt; emlékeztet arra, hogy a termelékenységre és a felfelé irányuló konvergenciára alapozva meg kell őrizni a nemzetközi versenyképességet; üdvözli a makrogazdasági egyensúlyhiányhoz kapcsolódó eredménytáblán a foglalkoztatással kapcsolatos három mutatóra irányuló fokozott figyelmet, és kéri a Bizottságot, hogy nyilvánítsa ezeket a többi mutatóval azonos súlyúvá; úgy véli továbbá, hogy a szakpolitikai iránymutatások során kellőképpen figyelembe kell venni a legfontosabb foglalkoztatási és szociális mutatók, valamint az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó megfelelő mutatók jelenlegi eredménytáblájának elemzését;

32.

tudomásul veszi az Európai Tanács gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos 2015. decemberi következtetéseit, és felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb kezdje meg a hosszabb távú intézkedések előkészítését;

33.

sajnálja az országspecifikus ajánlások gyenge végrehajtását, és meggyőződése, hogy a végrehajtás javításához európai szinten világosan megfogalmazott prioritásokra, nemzeti szinten pedig a tényleges nyilvános viták, a politikai akarat és kötelezettségvállalás fokozására van szükség, amelyek nagyobb relevanciához és nemzeti felelősségvállaláshoz vezetnek; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Bizottság tagjai látogatásokat tettek tagállamokban, hogy megvitassák az európai szemeszter folyamatát és dokumentumait;

34.

kéri, hogy találják meg a helyes egyensúlyt az országspecifikus ajánlások kiemelt prioritásokra való összpontosítása, illetve annak biztosítása között, hogy azok az összes kihívással foglalkozzanak, beleértve az államadósság-válságok újbóli előfordulásának megelőzését, valamint a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás fokozását, figyelembe véve az Európa 2020 stratégia célértékeit;

35.

üdvözli a plenáris ülés keretében 2015. december 15-én a Bizottság és az eurócsoport elnökével az euróövezetre vonatkozó ajánlástervezetről folytatott vitát, és kéri, hogy az ilyen plenáris viták az európai szemeszter rendszeres elemévé váljanak; véleménye szerint az ilyen viták – a végrehajtó hatalmi ág elszámoltathatóságának fokozását elősegítve – megerősítik és kiegészítik a meglévő demokratikus párbeszédet, például a gazdasági párbeszédet;

36.

hangsúlyozza, hogy a tavaszi Európai Tanácsnak továbbra is központi momentumnak kell lennie, amelynek alkalmával meghatározzák a politikai prioritásokat; üdvözli az éves növekedési jelentés elfogadása előtt és azt követően a Bizottsággal a jelentés prioritásairól a plenáris ülésen folytatott eszmecserét; emlékeztet, hogy a gazdaságpolitikának a Tanács tagállamokhoz intézett ajánlása nyomán történő kialakítása végrehajtási aktus, amelyet az Európai Parlament demokratikus ellenőrzése alá kell vonni és az EP előtti megvitatásra kell bocsátani; felhívja ezért a Tanácsot, hogy azt követően fogadja el az éves növekedési jelentés csomagjára vonatkozó ajánlásokat és következtetéseket, hogy a Parlament lehetőséget kapott álláspontjának kifejezésére; leszögezi, hogy szándékában áll mielőbb megvizsgálni ezeket a dokumentumokat, és jóval az Európai Tanács tavaszi ülését megelőzően állást foglalni; üdvözli, hogy az Európai Parlament meghívást kapott, hogy elnöke az Európai Tanács tavaszi ülésén hangot adhasson álláspontjának; rámutat továbbá arra, hogy a Szerződés értelmében az Európai Parlamentet a tanácsi ajánlások elfogadása után, valamint a többoldalú ellenőrzés eredményeiről tájékoztatni kell;

37.

kiemeli annak fontosságát, hogy a nemzeti parlamentek megvitassák az országjelentéseket és az országspecifikus ajánlásokat, és nemzeti reformprogramokról, valamint nemzeti stabilitási vagy konvergenciaprogramokról szavazzanak; felhívja a tagállamokat, hogy strukturált módon vonják be a szociális partnereket, a helyi és regionális önkormányzatokat és a többi érdekelt felet, kihasználva az országjelentések korai közzétételét; rámutat, hogy a szociális partnerek pótolhatatlan szerepet töltenek be a bérek meghatározásában és elengedhetetlenek a szélesebb körű gazdasági vitákban, különös tekintettel a termelékenység előmozdításának kérdésére; felszólítja továbbá a nemzeti parlamenteket, hogy szorosabban működjenek együtt az Európai Parlamenttel;

38.

sürgeti a Bizottságot, hogy indítson tárgyalásokat a gazdasági irányításról szóló intézményközi megállapodásról; kitart amellett, hogy ezen intézményközi megállapodásnak – a Szerződések keretében – biztosítania kellene, hogy az európai szemeszter struktúrája lehetővé tegye a folyamat érdemi és rendszeres parlamenti ellenőrzését, különösen az éves növekedési jelentés prioritásai és az euróövezetre vonatkozó ajánlások tekintetében;

39.

sajnálja, hogy az uniós költségvetés korlátozott mérete miatt nem érvényesül megfelelően a multiplikátorhatás, amellett, hogy lehetetlen megváltoztatni a saját források rendszerét, és hogy nincs koherens viszony a gazdasági előrejelzések, a gazdaságpolitikai prioritások, valamint az éves és többéves költségvetés-tervezés között;

40.

rámutat, hogy az uniós költségvetés közvetlenül hozzájárul a 2016-os éves növekedési jelentés három célkitűzése (beruházások újraindítása, strukturális reformok végrehajtása, a megfogalmazott politikai kötelezettségvállalásoknak megfelelő, felelősségteljes és tisztességes költségvetési politika folytatása) közül kettőnek a megvalósításához; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a strukturális reformok támogatása céljából technikai segítségnyújtásra fordítsák az uniós forrásokat;

41.

úgy véli, hogy saját források létrehozása, valamint a kiadások racionalizálása révén az uniós költségvetés segíthet enyhíteni a nemzeti költségvetések terheit, és támogathatná a költségvetések konszolidálására irányuló erőfeszítéseket; meggyőződése, hogy a közpénzekkel történő uniós szintű gazdálkodás formáinak kiszélesítése lehetővé tenné méretgazdaságossági megtakarítások elérését, és így a kiadások csökkentését, például a diplomácia és a katonai kiadások terén, ugyanakkor nem kérdőjelezi meg a megosztott irányítás elvét, különösen a strukturális alapok vonatkozásában;

42.

hangsúlyozza, hogy jogellenes, hogy az Európai Unió költségvetésének hiánya legyen; megállapítja, hogy a tagállamok a nemzeti költségvetések kiigazítási változójaként tekintenek az Unió költségvetésére;

43.

hangsúlyozza, hogy az euróövezeten belüli nagyobb fokú integráció elengedhetetlen a gazdasági és monetáris unió (GMU) kiteljesítése érdekében, és hogy a költségvetési unió az euró megfelelő működésének sarokköve;

44.

kéri, hogy az euróövezetre és annak költségvetési kapacitására vonatkozó parlamenti álláspontot illetően vegyék figyelembe a 2016 során elkészítendő, az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló saját kezdeményezésű jelentés következtetéseit;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a többéves pénzügyi keretnek a Parlament, a Bizottság és a Tanács között, 2013 júniusában megkötött politikai megállapodásban előírt felülvizsgálatát; kiemeli, hogy az Európai Uniót 2009 és 2014 között sújtó pénzügyi és humanitárius válságok rámutattak a jelenlegi többéves pénzügyi keret alkalmatlanságára; hangsúlyozza továbbá, hogy alapvetően át kell alakítani az Unió pénzügyi programozását, hogy az megfelelően vegye figyelembe a rendelkezésre álló eszközök célkitűzéseit, pénzügyi keretösszegeit és időtartamát.

46.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok reformja és a körforgásos gazdaságról szóló cselekvési terv előmozdítsa az európai gazdaság körforgásos modellre való áttérését, elengedhetetlen erre irányuló ajánlásokat integrálni az európai szemeszter folyamatába a versenyképesség fellendítése, a munkahelyteremtés és a fenntartható növekedés elérése érdekében; javasolja a körforgásos gazdaság elveinek beépítését az országspecifikus ajánlásokba;

47.

megismétli egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely jutalmazza a fenntartható politikák kidolgozását és összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel, megfelelő üzenetet hordozva az erőforrás-hatékonyság terén történő beruházások, a termelési folyamatok modernizálása és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártása tekintetében; megismétli, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a környezeti szempontból káros támogatásokat, beleértve a fosszilis üzemanyagokra vonatkozóakat is, és a munkát terhelő adók helyett a környezetszennyezés alapján történő adózásra kell átállni;

48.

fontosnak tartja az egészségügyi rendszerek teljesítményének és fenntarthatóságának az európai szemeszter keretében történő értékelését, és támogatja az eredményalapú megközelítésre való átállást, valamint a betegségmegelőzés és az egészségfejlesztés középpontba állítását; felhívja a Bizottságot, hogy az összes érdekelt féllel együtt fejlesszen ki eszközöket az egészségügyi eredmények nyomon követésére, valamint a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés mérésére, és ösztönözze az egészségügyi kutatás költségeinek átláthatóságát, hogy csökkenthetőek legyenek a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli társadalmi eltérések és egészségügyi egyenlőtlenségek; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban vegye figyelembe a megelőzési programokat célzó intézkedések hosszú távú egészségügyi és költségvetési hatásait;

49.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egészségügyi ágazat – amely fontos szerepet játszik a gazdaság egészében, mivel az európai munkaerő összlétszámának 8 %-át és az uniós GDP 10 %-át teszi ki – fenntartható legyen, azért, hogy valamennyi polgár számára biztosítani lehessen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, mivel az egészség a tagállamok és gazdaságuk stabilitásának, fenntarthatóságának és további fejlődésének alapvető tényezője;

50.

megállapítja, hogy az uniós beruházások jelentős szerepet játszanak a kevésbé fejlett régiókban, és fontos biztosítani további beruházásokat vonzó képességüket, előmozdítva így a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

51.

tudomásul veszi az európai szemeszter folyamatának célkitűzései és az esb-alapok 2014–2020 közötti programozása közötti kapcsolatokat, amelyek a partnerségi megállapodásokban tükröződnek; ezért úgy véli, hogy a 2014–2020-as reformot követően a kohéziós politika eszközei fontos szerepet tölthetnek be az országspecifikus ajánlások végrehajtásában, ezáltal támogatva a strukturális reformokat, és hozzájárulva az uniós stratégiai célok megvalósításához, továbbá a partnerségi megállapodások hatékony végrehajtásához; hangsúlyozza ugyanakkor az esb-alapok keretében folytatott programok és kitűzött célok többéves és hosszú távú jellegét –szemben az európai szemeszter éves ciklusával –, valamint annak szükségességét, hogy összehangolják az Európai Unió prioritásait a nemzeti, regionális és helyi szintű szükségletekkel;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Központi Banknak.