EUROPEAN COMMISSION

Brussels, 30.11.2016

COM(2016) 760 final

REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL

Evaluation of Directive 2009/43/EC of the European Parliament and of the Council of 6 May 2009 simplifying terms and conditions of transfers of defence-related products within the Community

{SWD(2016) 398 final}

A védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értékelése

1.Bevezetés

A 2009/43/EK irányelvet 1 2009. május 6-án fogadták el; az irányelv célja az európai uniós védelmieszköz-piac működésének javítása, az európai védelmi ellátási lánc integrációjának előmozdítása és az ellátási biztonság növelése a védelmi vonatkozású termékek Unión belüli transzferére vonatkozó szabályok és eljárások egyszerűsítése által.

Az irányelv 17. cikke alapján a Bizottságnak jelentést kell a tennie a Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtásának felülvizsgálatáról. Ezt a jelentést, amennyiben szükséges, jogalkotási javaslat kíséri. E célból a Bizottság elvégezte az irányelv értékelését, hogy megállapítsa, teljesültek-e – és ha igen, milyen mértékben – az irányelv célkitűzései, például a belső piac működése tekintetében. A Bizottság – a 17. cikk előírásaival összhangban – felülvizsgálta az irányelv valamennyi fő rendelkezésének alkalmazását, köztük a tanúsításról (9. cikk), a kiviteli korlátozásokról (10. cikk), a vámeljárásokról (11. cikk), az információcseréről (12. cikk) és a védintézkedésekről (15. cikk) szóló rendelkezéseket.

A Bizottság – a 17. cikk rendelkezéseivel összhangban – elvégezte az irányelv által az európai védelmieszköz-piac fejlődésére és az európai védelmi ipari és technológiai bázisra gyakorolt hatás értékelését, tekintettel többek között a kis- és középvállalkozások helyzetére. Az irányelv értékelésére csupán az átültetésre szabott határidő után három évvel kerül sor, ami megnehezíti annak értékelését, hogy sikerült-e elérni az irányelv hosszú távú célkitűzéseit. Az értékelés ehelyett az irányelv végrehajtására, valamint arra összpontosít, hogy jó úton halad-e a célkitűzések teljesítése felé.

A munka támogatása érdekében a Bizottság egy külső, az irányelv végrehajtását elemző és a működését értékelő tanulmányt 2 rendelt meg.

Az értékelés adatokat gyűjtött a tagállamok illetékes hatóságaitól, védelmi vállalkozásaitól, az iparági szövetségektől és más érdekelt felektől, és értékelte ezeket az adatokat. A rendelkezésre álló adatok hiányának és a nyilvános konzultációra adott gyenge reakció enyhítése érdekében egy sor, az Unió egészére kiterjedő műhelytalálkozót szerveztek az érdekelt feleknek. Valamennyi tagállam, és különösen a szándéknyilatkozatot aláíró országok 3 , valamint az iparági szövetségek is további erőfeszítésekkel és visszajelzésekkel járultak hozzá az előzetes megállapításokhoz. A javasolt nyomon követési intézkedéseket az irányelv 14. cikke alapján létrehozott, a védelmi vonatkozású termék uniós transzfereivel foglalkozó bizottsággal és az iparági képviselőkkel vitatták meg.

A jelentés az értékelés főbb megállapításait, valamint a további lépésekkel kapcsolatos javaslatot terjeszt elő. A javaslathoz az értékelés részletesebb eredményeit megállapító szolgálati munkadokumentum tartozik.

2.Az irányelv célja és fő rendelkezései

Az irányelvet megelőzően a tagállamok engedélyezési politikája jellemzően nem tett különbséget az ilyen termékeknek az EU-n kívülre való kivitele és az EU-n belüli szabad forgalma között. A szállítóknak mindkét esetben ugyanolyan fajta egyedi engedélyt kellett kérelmezniük. Ezeket az engedélyeket szinte az összes EU-n belüli transzfer esetében kedvezően bírálták el.

Ennek fényében az irányelv a védelmi vonatkozású termékeknek az uniós piacon belüli mozgását egyszerűsítő eszközöket vezetett be. A védelmi vonatkozású termékek tagállamok közötti mozgása előzetes jóváhagyást tesz szükségessé a szállító országban, és csak egyetlen engedély szükséges a teljes EU-n belüli transzferhez, azaz nincs szükség további jóváhagyásra a más tagállamon keresztül való áthaladáshoz vagy a más tagállam területére történő bevitelhez. Ugyanakkor az irányelv azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos helyzetekben mentesítsék a transzfereket az előzetes jóváhagyási kötelezettség alól, így például a következő esetekben:

ha a szállító vagy a címzett kormányzati szerv vagy a fegyveres erők része;

a szállítást a tevékenységei teljesítéséhez az Európai Unió, a NATO, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vagy egyéb kormányközi szervezet végezte;

a transzfer tagállamok közötti, együttműködéssel zajló fegyverkezési program vagy humanitárius segítségnyújtás része.

Az irányelv háromféle EU-n belüli transzferengedélyt állapított meg:

Általános transzferengedélyek. Ezek „nyitott engedélyek”, amelyek utólagos ellenőrzésen alapulnak, és meghatározott címzettnek vagy meghatározott célra szánt termékek előre meghatározott körére terjednek ki. Előzetes igénylés nem szükséges. A szállítóknak ugyanakkor tájékoztatniuk kell tagállamaik illetékes hatóságait, amikor az általános transzferengedélyt először használni kívánják.

Átfogó transzferengedély. Ezek előzetes ellenőrzésen alapulnak, és a termékek valamely kategóriája több szállítmányát engedélyezik ugyanazon engedély alapján meghatározott idő alatt a más tagállamokban lévő egy vagy több címzett részére;

Egyedi transzferengedély. Ezek a meghatározott termékek meghatározott mennyiségének egyetlen, egy másik tagállamban lévő címzett részére történő transzferére vonatkoznak.

Az irányelv legalább négy fajta általános transzferengedélynek a tagállamokban való közzétételét írja elő a következők részére, illetve érdekében történő transzferekre vonatkozóan: i. a fegyveres erők; ii. a tanúsított védelmi vállalkozások; iii. bemutatók, értékelések és kiállítások céljából; iv. javítás vagy karbantartás elvégzése.

A második típusú általános transzferengedélyt csak akkor használhatja a szállító, ha a védelmi vonatkozású termékek címzettje az irányelv 9. cikke szerinti tanúsítvánnyal rendelkezik. A további követelményeket A tanúsításra vonatkozó ajánlás 4 című rész állapítja meg. A tanúsítás biztosítja a címzett megbízhatóságát az exportellenőrzési hatóság felé az utólag ellenőrzött általános transzferengedély kibocsátásáért felelős tagállamban. Azt bizonyítja, hogy a vállalkozás rendelkezik az exportellenőrzési előírásoknak való megfeleléshez szükséges belső rendszerrel és munkatársakkal. A Bizottság létrehozta a tagállami tanúsítással rendelkező címzettek központi nyilvántartását (CERTIDER), amely a nyilvánosság számára is hozzáférhető 5 .

Az irányelv 10. cikke alapján ha a védelmi vonatkozású termékek transzfereinek címzettjei kiviteli engedélyt kérelmeznek, nyilatkozniuk kell az illetékes hatóságoknak minden olyan kiviteli korlátozásról, amelyet az eredeti transzferengedély állapított meg, valamint arról, hogy eleget tettek ezeknek a korlátozásoknak (például hogy – szükség esetén megszerezték a származási ország hozzájárulását). A 11. cikk alapján az exportőröknek minden szükséges kiviteli engedélyt be kell mutatniuk a vámhivatalban. A cikk lehetővé teszi a tagállamok számára azt is, hogy – bizonyos körülmények esetén – felfüggesszék a területükről történő kivitel folyamatát, vagy szükség esetén más módon is megakadályozhatják, hogy a transzferengedéllyel valamely más tagállamból kapott védelmi vonatkozású termékek, melyeket később más védelmi vonatkozású termékbe építettek be, területükről elhagyják az Európai Uniót. A 12. cikk az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködésre és információcserére vonatkozik. A 15. cikk azokkal a védintézkedésekkel foglalkozik, amelyek révén – aggály felmerülése esetén – kérni lehet más tagállamoktól a címzett megfelelésének igazolását.

Az irányelv tárgyi hatályát a védelmi vonatkozású termékek felsorolása határozza meg, amelyet az irányelv melléklete állapít meg.

3.Átültetés a nemzeti jogba és végrehajtás

Az irányelv 2009-ben lépett hatályba, és 2011. június 30-ig kellett átültetni a nemzeti jogba. Az irányelvet 2012. június 30. óta alkalmazzák. Mostanra valamennyi tagállam átültette a nemzeti jogba, noha néhányuk csak némi késéssel. 2012-ig csak 20 tagállam értesítette a Bizottságot nemzeti átültető intézkedésekről 6 .

Az új engedélyezési lehetőségek és a tanúsítás elfogadása a vártnál lassabban halad. A rendelkezésre álló információk alapján csupán 19 tagállam tette közzé az irányelv által előírt általános transzferengedélyeket, legalább két tagállam egyáltalán nem kínál általános transzferengedélyt, legalább négy pedig nem rendelkezik mind a négy fajta általános transzferengedéllyel. Ezenkívül a tagállamoknak körülbelül a fele nem rendelkezik még tapasztalattal a tanúsítási folyamatot illetően (azaz nincs tanúsítással rendelkező társasága), és legalább egy még adós a védelmi vállalkozások tanúsítására szolgáló, teljes mértékben működőképes rendszer bevezetésével 7 . Szintén jelentős mértékben változik a tagállamok között az, hogy hányszor éltek az előzetes engedélyezés alóli mentesség lehetőségével, noha az irányelv alapján nem kötelező a mentességek átültetése.

Az irányelv átültetésében megmutatkozó különbségek jelentős akadályt képeznek az irányelv hatékony alkalmazása előtt – ennek elemzése az alábbiakban található. Mindezek a következőkben mutatkoznak meg:

lassú vagy hiányos alkalmazás az egyes tagállamokban;

a követelmények és eljárások tagállamok közötti harmonizálásának általános hiánya;

a tagállamokban közzétett általános transzferengedélyek jelentős mértékben eltérő feltételei és korlátozásai.

4.Az értékelés fő eredményei

a)Az irányelv hatékony érvényesülése – Az alkalmazás általában, a fő rendelkezések alkalmazása, valamint a hatékony alkalmazás akadályai

Az átfogó transzferengedélyek és az általános transzferengedélyek – az irányelv fő új eszközeinek – használata gyakoribbá vált az irányelv alkalmazása óta. A használat azonban elmarad a hatásvizsgálatban meghatározott kezdeti elvárásoktól, és jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között.

2012 és 2014 között például 500 és 600 közötti számú átfogó transzferengedélyt adtak ki évente 21 tagállamban (amelyekre vonatkozóan hiánytalan adatok állnak rendelkezésre). Ugyanakkor öt tagállamban egyetlen átfogó transzferengedélyt sem adtak ki az értékelési időszakban, négy tagállam viszont közel vagy több mint 200 átfogó transzferengedélyt adott ki.

Ami az általános transzferengedélyeket illeti, a hiánytalan adatokkal rendelkező 24 tagállamban összesen 1475 esetben jelentették be az első alkalommal történő felhasználást az értékelési időszak során, noha számottevő mértékű eltérésekkel: 11 tagállamban egyáltalán nem vettek nyilvántartásba bejelentést, háromban pedig több mint 100 bejelentés volt. Az általános transzferengedélyek alapján végrehajtott ügyletek száma idővel jelentős mértékben nőtt (noha csupán nyolc tagállam tudott adatokat szolgáltatni erre vonatkozóan). Németországban például az általános transzferengedély alapján végrehajtott, bejelentett ügyletek száma 71-ről (2012) 1769-re (2013), majd 4884-re (2014) nőtt.

Az irányelv által előírt négy általános transzferengedély tekintetében különféle tendenciák is érvényesülnek. A bemutatókhoz és javításhoz szükséges általános transzferengedélyek első használatáról szóló értesítések száma jelentős mértékben növekedett, a fegyveres erőkre vonatkozó általános transzferengedélyek növekedésének üteme ugyanakkor pedig lassult. Egyedül a tanúsított címzettekre vonatkozó általános transzferengedélyek száma csökkent 2013 és 2014 viszonylatában. Az utóbbi általános transzferengedély esetében egyúttal a legalacsonyabb is a felhasználás a másik három általános transzferengedélyhez képest.

A transzferek túlnyomó többségét (~89 %-ot) még mindig egyedi transzferengedélyek segítségével végzik, és csupán kis hányaduk történik átfogó transzferengedély (<5 %) és általános transzferengedély (<10 %) alapján. Az egyedi transzferengedélyek helyébe az új eszközöknek kellett volna lépniük, ám továbbra is ezek jelentik a transzferengedélyezés fő formáját Európában.

Az előzetes engedély alóli mentesség használata jelentős mértékben változik: néhány tagállam az irányelv által felkínált valamennyi mentességi lehetőséget igénybe veszi, mások csak néhány lehetőséget használnak, megint mások pedig semennyit nem vesznek igénybe.

Az (alkatrészszállítókkal szemben) főként a beépítőket célzó tanúsítás elfogadása a vártnál lassabb és alacsonyabb mértékű volt. Noha a tanúsított vállalatok száma folyamatosan nő 2012 óta, egész Európában csupán 55 vállalat tanúsítása történt meg. Ezek fele két tagállamban található: Németországban (14) és Franciaországban (12), míg a tagállamok felében egyáltalán nincs tanúsított vállalat. Az iparág a tanúsítási folyamatot költségesnek és lassúnak tartja. A tanúsított vállalkozások által érzékelt költség-haszon arányt 8 elkerülhetetlenül csökkenti az általános transzferengedélyek alacsony mértékű felhasználása a tanúsított vállalkozások kereskedelmi partnereinek körében. Bizonyos esetekben a szállító olyan tagállamban található, ahol a tanúsított címzetteknek szóló, meghatározott típusú általános transzferengedély nem, vagy csak súlyos korlátozások mellett állna rendelkezésre az engedélyezési feltételek alapján (például az újrakivitellel kapcsolatban).

A tanúsítási rendszer végrehajtásában megmutatkozó különbségek is gátat szabhatnak az alkalmazásnak, mivel ez zavart és bizonytalanságot kelt az iparágban. A vállalatok esetleg előnyben részesíthetik azokat az ismerős eljárásokat, amelyek már az irányelv előtt is rendelkezésükre álltak, szemben a tanúsítás meglehetősen szigorú folyamatával.

Az értékelés az irányelv hatékony alkalmazásának számos olyan akadályát azonosította, amelyek vagy az irányelv rendelkezéseiből, vagy pedig az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetéséből erednek. Az érdekelt felek által kiemelt egyik jelentős probléma az általános transzferengedélyek tagállamok közötti harmonizációjának hiánya volt. A tagállamok által közzétett általános transzferengedélyek jelentős mértékben változnak az általános transzferengedély alapján transzferálható termékek és összetevők, és a termékek és összetevők transzferének feltételei tekintetében. Ez csökkenti vonzerejüket az iparág előtt. Másik akadály a felelősség áthelyezése (a hatóságokról a gazdasági szereplőkre), ami azt jelenti, hogy az új általános transzferengedélyeket nagyobb kockázatúnak érzik, különösen a kkv-k. Jelentős akadályt képez a tanúsítás előtt az a követelmény, amely szerint a vezetőket személyes felelősség terheli az export-/transzferellenőrzésért.

További akadályt jelent az irányelv alapján rendelkezésre álló eszközök, valamint az ezeknek az eszközöknek az egyes tagállamokon belül az iparágakon átívelően megmutatkozó előnyeinek a különösen a kkv-k körében tetten érhető alacsony ismertsége. Ha a vállalatok az általános transzferengedélyeket használnák a szállítmányok tanúsított vállalkozáshoz való transzferálásához, azzal jelentősen csökkenthetnék időbeli és adminisztratív terheiket.

A védelmi vonatkozású termékek EU-n belüli forgalmazására vonatkozó másik, közvetett korlátozás a tagállamoknak a 2008/944/KKBP közös álláspontja 9 által szabályozott exportellenőrzési rendszeréből ered. A tagállamok nemzeti általános transzferengedélyeikben hajlamosak megtiltani az egymást követő kiviteleket, ami miatt ez az eszköz kevésbé vonzó az iparág számára.

Összességében az irányelv célkitűzései ambiciózusak, amelyek megvalósításához hosszú ideje meglévő és berögződött munkamódszereket kell megváltoztatni. Sikeres alkalmazása azokban a tagállamokban kapott segítséget, ahol a meglévő engedélyezési rendszert érintő módosítások minimálisak voltak (például ahol már volt nyílt engedélyezési rendszer), ahol erős érdekek fűződtek a változáshoz és alapos ismeretekkel rendelkeztek a változásról, és ahol rendelkezésre állt az átmenetet elősegítő információ és tanácsadás. Mindazonáltal mivel az irányelv fő elemei még végrehajtásra várnak egyes tagállamokban, nehéz felmérni az EU egészére kiterjedő hatékony alkalmazását.

A Bizottság bizonytalan jelzéseket kapott az iparágtól az irányelv 11. cikkében megállapított vámeljárás gyakorlati nehézségeit illetően. Az értékelő tanulmány ugyanakkor semmilyen bizonyítékot nem talált ebben a tekintetben.

A 10., 12. és 15. cikk végrehajtását illetően nem állapítottak meg konkrét problémákat.

b) Az európai védelmieszköz-piacra és az európai védelmi technológiai és ipari bázisra gyakorolt hatás

Míg az irányelv keretet biztosít a harmonizációhoz és elősegítette a hasonlóan strukturált nemzeti engedélyezési rendszerek létrehozását, eléggé nyitott és rugalmasan értelmezhető ahhoz, hogy ebből alapvetően 28 különböző engedélyezési rendszer következzen Európa-szerte. Ezt szemléltető példa a „kevésbé érzékeny természetű termékek” eltérő nemzeti értelmezésének az általános transzferengedélyek hatókörébe való belefoglalása. Ez és az alkalmazásbeli különbségek más területei nem mozdítják elő a nyílt európai védelmieszköz-piac elérését.

Nehéz felmérni az irányelvnek az európai védelmi ipari és technológiai bázis és az európai védelmieszköz-piac fejlődésére gyakorolt hatását. A legtöbb tagállamban a transzferek a teljes védelmi kereskedelemnek egy kicsiny, de nem elhanyagolható részét alkotják. 2013-ban a transzferek az EU teljes védelmi kereskedelmének 26 %-át adták.

Mivel az irányelv csak rövid ideje alkalmazandó, még nem észleltük az európai védelmi ipari és technológiai bázis fejlődésére gyakorolt hatást. Összességében több idő szükséges ahhoz, hogy ezeket az előnyöket látni lehessen.

Emellett más tényezők is erős hatást fejtenek ki, például a védelmi beruházások folyamatos csökkenése 10 az EU-ban a pénzügyi és gazdasági válság óta. A várakozásokkal ellentétben egyes érdekelt felek azt jelezték, hogy ez az ellátási láncok visszaállamosításához járult hozzá, ami pedig ellentétes az irányelv eredeti, a piacok töredezettségének megszüntetésére irányuló célkitűzéseivel.

A védelmi ágazatot ezenfelül olyan ciklusok és elmozdulások jellemzik, amelyek nem feltétlenül rendszeres időközönként fordulnak elő, és általában több kiváltó okuk van. Így csak rendkívül körültekintően lehet egy-egy elmozdulást a három éve (bizonyos tagállamokban még rövidebb ideje) hatályban lévő irányelvnek tulajdonítani. Emellett általában az ellátási láncok is igen lassan változnak. Egy fővállalkozó esetében jó ok és kellő idő kell a beszállítóváltáshoz. A transzfereljárások egyszerűsítése önmagában nem szolgáltat elég jó okot arra, hogy egy ilyen változtatást fontolóra vegyenek.

Egyes illetékes hatóságok arra hívták fel a figyelmet, hogy az irányelv rendelkezései a maguk tökéletlenségében is megfelelnek a vállalatok igényeinek, és az adminisztratív terhek csökkentésével összességében nagyobb termelékenységet eredményeznek. Az európai védelmi technológiai és ipari bázisra kifejtett jótékony hatást főként a kisebb országok tapasztalnak. Több válaszadó azt is említette, hogy az irányelv segítette a (kevésbé érzékeny természetű) eszközök belső piacát, ebből azonban a csúcstechnológiát képviselő áruk kimaradnak.

A globális versenyképességi kilátások, különösen a transzatlanti fejlemények, szintén számítanak. Sok védelmi vállalkozás úgy érzi, hogy a nemrégiben végrehajtott amerikai exportellenőrzési reform, amely megkönnyítette számos védelmi vonatkozású termék és részegység kivitelét, egyenlőtlen feltételeket teremtett az USA és Európa számára, mivel a szabályozásból eredően előnyt biztosít az amerikai exportőröknek.

Az irányelv a védelmi vonatkozású termékek ellátásának biztonsága tekintetében is kisebb mértékű, de kedvező változást hozott. Az átláthatóság fokozásával azonban hozzájárulhat az ellátás nagyobb biztonságához, például azzal, hogy megismerhetővé teszi más tagállamok engedélyezési rendszereit, és így a beszerzők és vásárlók bizonyosságot szerezhetnek a más tagállamokból származó szállítmányok megbízhatóságáról. Az általános transzferengedélyek használata az egyedi transzferengedélyek igénylése helyett rövidebb átfutási időt és kevesebb kezelési költséget, továbbá nagyobb rugalmasságot eredményezhet (a tanúsított címzettekre vonatkozó általános transzferengedély esetében az ellátási lánc mindkét oldalán).

c)Hatékonyság

Egyelőre nem tisztázott, hogy az irányelv összességében milyen hatást gyakorol a különböző érintettek költségeire. Az eddigi jelek és különféle beszámolók alapján azonban arra lehet következtetni, hogy a költségek csökkenni fognak. Az illetékes hatóságoknak a rendszer kiépítése jelentős kiadást jelentett, ezt várhatóan bőven ellentételezi majd a napi kiadásoknak az egyedi transzferengedélyekről az átfogó transzferengedélyekre, illetve az általános transzferengedélyekre való átállásnak betudható csökkenése. A vállalkozásoknak az új rendszerek megismerésével és az azokra való átállással összefüggésben előzetes költségeik is akadtak, de arra számítanak, hogy az új engedélyekkel időt és pénzt takarítanak majd meg.

Az átfogó transzferengedélyek és az általános transzferengedélyek egyre inkább elterjedté válnak, idővel pedig számottevően háttérbe szorítják majd az egyedi transzferengedélyek használatát, és így az adminisztratív terhek mérséklődése mellett további költségcsökkenést eredményeznek. A rendszer alaposabb ismeretének, a jobban beágyazott folyamatoknak és a méretgazdaságosságnak is köszönhetően idővel az előnyök válnak hangsúlyosabbá.

Míg az irányelv kezdeti alkalmazása mind az illetékes hatóságok, mind a vállalkozások részéről jelentős erőfeszítéseket és kiadásokat igényelt, minden jel arra mutat, hogy ezek az igények megfizethetőek voltak. Az új engedélyezési rendszer közvetlen költségei szintén megfizethetőbbnek tűnnek a korábbi lehetőségekhez képest. Mindent egybevéve elmondható, hogy az irányelv jó úton halad a hosszabb távú ésszerű költségcsökkentés irányában, beleértve az adminisztratív terhek mérséklését is.

A tanúsítás az az egyik fontos terület, ahol a költségek érezhetően nem arányosak, az érdekelt felek úgy látják, hogy az új rendszer jelenleg nem sok előnnyel kecsegtet ezen a területen. Az ösztönzők hiánya is hozzájárul ahhoz, hogy kevés a tanúsított vállalkozás és így korlátozott a tanúsított vállalkozásokra vonatkozó általános transzferengedélyek elfogadottsága és alkalmazása.

d)Következetesség és koherencia

Az irányelv 13. cikke úgy rendelkezik, hogy a védelmi vonatkozású termékek mellékletében található jegyzéknek szigorúan meg kell felelnie az Európai Unió közös katonai listájának, 11 amelyet a Tanács évente frissít. A mellékletnek a közös katonai lista változásaival megegyező módosítása azonban hónapokat vesz igénybe, a védelmi vonatkozású termékek aktualizált jegyzékét ezt követően a tagállamoknak még át is kell ültetniük. Nem valószínű tehát, hogy a nemzeti jogszabályok, ezen belül pedig az engedélyezés alá vont termékek köre tükrözi a mindenkori közös katonai listát, és más tagállamokéitól is eltérhet. Ez okozhat fennakadást az ágazatban azzal kapcsolatban, hogy a termékek melyik jegyzékét kell alkalmazni export, és melyiket transzferengedélyezés vagy a különböző tagállamokból származó transzfer esetén, és így jogbizonytalansághoz vezet. Megnehezíti továbbá a katonai termékek hatékony forgalmazását az Európai Unióban, ebből adódóan pedig gátolja az olyan egyszerűsített eszközök alkalmazását, mint az általános transzferengedély.

A mellékletben szereplő több termékkategória transzferengedély-köteles, amennyiben azokat kifejezetten katonai használatra tervezték. Minthogy a „kifejezetten katonai használatra tervezett”-nek nincs általánosan elfogadott meghatározása, az ágazaton belül az egyes tagállamokban eltérő módon közelítik meg a védelmi vonatkozású termékek transzferének körét.

Több potenciális és meglehetősen korlátozott átfedés és következetlenség áll fenn az irányelv és más, a védelmi vonatkozású termékekre vagy a Közösségen belüli transzferre vonatkozó jogszabályok, úgymint a tűzfegyverekre vonatkozó rendelet 12 , a tűzfegyverekre vonatkozó irányelv 13 , a 2013-as Fegyverkereskedelmi ENSZ-szerződés, a kettős felhasználású termékekre vonatkozó rendelet 14 és a 2008/944/KKBP közös álláspont között. Az irányelv és a tűzfegyverekre vonatkozó rendelet közötti kereszthivatkozások az utóbbi értékelésekor kerülnek majd terítékre. A védelmi beszerzésekre vonatkozó irányelvvel 15 nem áll fenn ellentmondás.

Végül, egyes illetékes hatóságok arra hívták fel a figyelmet, hogy fontos az átfedések és következetlenségek folyamatos felülvizsgálata, mivel a különböző jogi keretek állandóan változnak az Európai Unión belül és a nemzetközi színtéren is.

e)Relevancia és uniós hozzáadott érték

Az értékelés megerősítette, hogy az irányelv minden eredeti célkitűzése ma is aktuális Európában. Ezek hosszú távú célok, amelyek megvalósításához az irányelv adta meg a kezdeti lökést. További erőfeszítésre van szükség az irányelv teljes körű végrehajtásához és annak gyakorlati, összehangolt alkalmazásának javításához az európai védelmi piac széttöredezettségének további csökkentése érdekében.

Az irányelv elfogadása előtt mindegyik tagállam saját rendszerrel rendelkezett a védelmi vonatkozású termékek transzferének engedélyezése terén, annak ellenére, hogy például a szándéklevél keretében folytatott együttműködés formájában egy multinacionális trend volt kibontakozóban. Az összeegyeztethetetlen nemzeti megközelítések vagy a szubeurópai többoldalú kezdeményezések értek el némi (korlátozott mértékű) előrelépést, de nem valószínű, hogy a transzferrendszer egész Európára kiterjedő átalakításában olyan ambiciózusak lettek volna, mint az irányelv, vagy ugyanolyan eredményeket értek volna el a feltárt igények és kockázatok kezelése terén. Az európai megközelítés így nagyobb valószínűséggel járul hozzá az irányelv célkitűzéseinek eléréséhez, bár alkalmazásának jelenlegi foka mellett nem fognak teljesülni ezek a célkitűzések.

5.Következtetések és további lépések

Összességében az irányelv továbbra is megfelelő alapot nyújt a védelmi vonatkozású termékek transzferével kapcsolatos igények és problémák kezeléséhez Európában. Minthogy a végrehajtás a vártnál tovább tartott és eltérő módon ment végbe Európában, a hatékony belső piac megteremtésének, az ellátás nagyobb biztonságának és a versenyképesség javításának átfogóbb és hosszabb távú célja csak részben teljesült.

A tagállami hatóságok és az érdekelt felek széles körben megerősítették, hogy az irányelv és eszközei még mindig összhangban állnak az eredetileg meghatározott igényekkel és kockázatokkal. Korlátozottan, de érdemben segítette az európai védelmi piacok jobb működését, még akkor is, ha e segítség hatékonysága nehezen mérhető az adatok szűkös rendelkezésre állása miatt. A tanúsítás kivételével és az irányelv eddigi alkalmazásának rövid idejére figyelemmel vannak arra utaló jelek, hogy az irányelv a költségek és az adminisztratív terhek bizonyos fokú csökkenését eredményezte. Az uniós szintű megközelítés továbbra is a legmegfelelőbb megoldás az Európai Unió védelmi piacainak konszolidációjához; az irányelv belső és külső koherenciáján azonban van mit javítani. Mindent egybevetve az irányelv jó úton halad az eredetileg meghatározott célkitűzések elérése felé.

Az irányelv módosítása helyett tehát a Bizottság inkább végrehajtásának javítására kíván összpontosítani iránymutatások és ajánlások kidolgozásával, valamint az irányelv alkalmazásának előmozdításával. Az irányelv végrehajtása terén idővel elért tagállami eredményeknek köszönhetően javul majd az elfogadottság, és a későbbi értékeléseket segítő adatok is jobban hozzáférhetővé válnak.

Az értékelés megállapításai, továbbá a védelmi vonatkozású termékek transzferével foglalkozó bizottságban tett tagállami, illetve Európa-szerte az ágazattól érkező észrevételek alapján a Bizottság az alábbi lépéseket javasolja:

A Bizottság javítani kíván az irányelv végrehajtásán az egyes tagállamokban azzal, hogy párbeszédet kezdeményez a nemzeti hatóságokkal az irányelv nemzeti jogrendbe történő átültetése módozatainak, illetve annak tisztázása és jobb megértése érdekében, hogy egyes tagállamokban miért nem hajtják végre az irányelv bizonyos rendelkezéseit, továbbá hogy megoldják az ezzel kapcsolatos rendezetlen kérdéseket. A tanúsítási rendszer érezhetően hiányzó előnyei részben ellensúlyozhatók azzal, ha az egyedi transzferengedélyek helyett a tanúsított címzettek esetében hozzáférhetőbbé és elfogadottabbá válik az általános transzferengedély.

A tagállamok illetékes hatóságaival együttműködő, az irányelv szerinti bizottság keretében létrehozott munkacsoport érdemi erőfeszítései és a szándéklevelet aláíró országok értékes észrevételei alapján a Bizottság elfogadott két ajánlást, hogy ösztönözze az általános transzferengedélyek összehangolt működését a fegyveres erők és a tanúsított címzettek körében. Mindkét ajánlás tartalmazza a kevésbé érzékeny természetű, védelmi vonatkozású termékek és részegységek minimális körét, és közös minimumkövetelményeket határoz meg e termékek és részegységek transzferére vonatkozóan, amelyekre az egyes tagállamokban a vonatkozó általános transzferengedélyek kiterjednek. A fegyveres erők általános transzferengedélyeire vonatkozó ajánlásban a követelmények közé tartozik az újrakiviteli korlátozások alóli teljes mentesség, míg a tanúsított címzettek általános transzferengedélyeire vonatkozó ajánlásban a részleges mentesség. Mivel a mindkét ajánlás hatálya alá tartozó termékek jegyzéke nem teljes körű, a tagállamok saját általános transzferengedélyeik hatókörében további termékekkel és részegységekkel bővíthetik azt. Az általános transzferengedélyekre vonatkozóan viszont nem határozhatnak meg olyan transzferfeltételeket, amelyek ellentétesek az ajánlásokban felsorolt feltételekkel vagy aláássák azokat.

A Bizottság mindent megtesz azért, hogy továbbra is szorosan együttműködjön a tagállamokkal és a munkacsoporttal az irányelvben meghatározott további általános transzferengedélyek, például a bemutatókhoz, értékelésekhez vagy kiállításokhoz szükséges általános transzferengedélyek, illetve a karbantartáshoz és javításhoz szükséges általános transzferengedélyek hasonló harmonizációja céljából. Ha szükséges, ez további ajánlásokat eredményezhet a tagállamok számára. A munkacsoport értékes módja az információcserének és a legjobban bevált gyakorlatok megosztásának, továbbá a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés támogatásának.

A Bizottság folytatja a tagállamokkal a véleménycserét az összehangoltabb európai tanúsítás konkrét területeinek azonosítása érdekében, ideértve szinergiák létrehozását az egyéb rendszerekkel, például a kettős felhasználású termékek engedélyezésével, amennyire ez lehetséges. Meg fogja vizsgálni, hogy a további útmutatás vagy a legjobban bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje vagy akár a jelenleg alkalmazandó tanúsítási ajánlás felülvizsgálata, illetve tisztázása-e a legjobb módja a tanúsítás koherenciája, illetve elfogadottsága javításának.

Az ágazatban további vizsgálatnak kell alávetni a tanúsítás ösztönzésének lehetőségeit, például az esetleges szinergiákat a vámszabályok szerinti engedélyezett gazdálkodó koncepciójával, az ellenőrzési eljárások egyszerűbbé tételének és a transzferengedélyeket kiadó hatóságok és a vámhatóságok közötti szorosabb együttműködés lehetőségét.

A Bizottság nekilát a „kizárólag katonai célra tervezett” kifejezés általánosan elfogadott meghatározása kidolgozásának, hogy megállapítsa, mely termékek tartoznak az irányelv hatálya alá és így melyekre vonatkoznak az engedélyezési követelmények. Ez a feladat szoros együttműködést kíván meg a tagállamok illetékes hatóságaival és az általános transzferengedélyek felhasználóival, azaz a védelmi vonatkozású termékek európai beszállítóival és címzettjeivel. A védelmi vonatkozású termékek exportellenőrzésével foglalkozó európai és nemzetközi fórumok munkáját is tekintetbe veszik.

A Bizottság folytatja a tagállamokkal a véleménycserét a 11. cikk területükön történő alkalmazásáról a helyzet figyelemmel kísérése céljából.

A Bizottság és a tagállamok meghatározó szerepet játszanak az irányelv eszközeinek és előnyeinek megismertetésében. Ez kiterjed a védelmi kis- és középvállalkozások hálózatának üléseire is. Ezzel összefüggésben a Bizottság összeállított egy kifejezetten a kkv-knak szóló felhasználóbarát kézikönyvet, amelyben elmagyarázza az irányelvben meghatározott eszközöket és útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy hogyan használhatók ezek a legjobban, különösen ami a tanúsítási rendszert illeti. Az útmutató 2017 elején jelenik meg.

A tagállamoknak és a védelmi vállalkozásoknak növelniük kell az irányelv elfogadottságát azzal, hogy megjelenítik azt engedélyezési politikájukban. Az illetékes hatóságoknak ösztönözniük kellene például a gazdasági szereplőket arra, hogy az egyedi transzferengedélyek helyett az általános transzferengedélyeket használják, amennyiben azt a körülmények lehetővé teszik. A tanúsított vállalkozásoknak adott esetben arra kell buzdítaniuk beszállítóikat beszerzési politikájukban, hogy egyedi transzferengedély helyett általános transzferengedélyt igényeljenek.

Az irányelv mellékletének jelenlegi komoly terhet jelentő frissítéseit az érintetteknek, főként az európai intézményeknek tovább kell gondolniuk. A Bizottság megvizsgálja az éves frissítések egyszerűsítésének és felgyorsításának lehetőségeit. Ehhez szükség lehet az irányelv bizonyos mértékű átdolgozására, például a melléklet leválasztására az irányelvről és a frissítések bizottsági határozattal történő évenkénti elfogadására. Ezzel biztosítható a jogbiztonság és következetesség a tagállamok közötti transzferek tekintetében és a tagállamokon belül a transzfer és az exportellenőrzés viszonylatában.

Az irányelv ismertségének növelése és a tagállamok közötti információcsere fokozása céljából megfontolandó a CERTIDER adatbázis további információkkal való kiegészítése, például a nemzeti rendszerekre vonatkozó tömör, de sokatmondó információkkal az internetes jelenlétükre mutató linkekkel. Ezen információk nyilvános elérhetősége egy egyablakos rendszer keretében segíti a tagállamok közötti, és ami még ennél is fontosabb, a védelmi ágazaton belüli információcserét.

A Bizottság olyan kérdéseket is megvizsgál, amelyek adott esetben hosszabb távon szükségessé tehetik az irányelv felülvizsgálatát, úgymint: a mentességek kötelezővé tétele a tagállamok számára és a mentességek körének bővítése; a tanúsítási rendszer felülvizsgálata; a közvetlenül a Bizottságnak történő jelentéstétel követelményének bevezetése egy olyan megfelelő és hatékony ellenőrzési rendszer biztosítása érdekében, amely alkalmas az irányelv jövőbeli teljesítményére vonatkozó megbízható kvantitatív és kvalitatív költség-haszon elemzések támogatására; új általános transzferengedélyek létrehozása, például a termékek kiállítások vagy javítások utáni visszaszállítása, határokon átnyúló kutatási együttműködések, többcélú (például beszerzésre, karbantartásra, pótalkatrészek szállítására kiterjedő) transzferek céljából. Már több tagállamban is van mód az irányelvben meghatározott négy alapengedélyen kívül más általános transzferengedélyek alkalmazására; az általános transzferengedélyekre vonatkozó fent említett ajánlások kötelező rendelkezésekké alakításának lehetősége.

A Bizottság elkötelezett amellett, hogy minden tagállamban elérje az irányelv teljes körű végrehajtását. Az irányelv egy megfelelő és szükséges első lépés a védelmi transzferek engedélyezése területén Európában tapasztalható széttöredezettség kezelése és az ellátási láncok optimalizálása felé, ami végső soron hozzájárul az európai védelmi technológiai és ipari bázis versenyképességének növeléséhez. Az európai védelmi cselekvési tervvel összhangban az ebben a jelentésben bemutatott további lépések célja az alábbi:

a védelmi vonatkozású termékek transzferére vonatkozó meglévő jogi keret elfogadottságának növelése;

az általános transzferengedélyek elérhetőségének javítása az egész Európai Unióban;

a tanúsítási rendszer eddigi korlátozott alkalmazásának kezelése.

Az irányelv célkitűzéseinek megfelelően e kezdeményezések mindegyike felerősíti majd az európai védelmieszköz-piac és az európai védelmi technológiai és ipari bázis fejlődését, javítva ezáltal a védelmi vonatkozású termékek belső piacának működését.

(1)

HL L 146., 2009.6.10., 1. o.

(2)

  http://ec.europa.eu/growth/sectors/defence/defence-firearms-directives_en .

(3)

A szándéknyilatkozat-keretmegállapodásról szóló szerződés – amelyet 2000-ben írt az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország védelmi minisztere – célja egy olyan politikai és jogi keretrendszer létrehozása, amely megkönnyíti az ipari szerkezetátalakítást egy versenyképesebb és erőteljesebb európai védelmi ipari és technológiai bázis megerősítése érdekében a globális védelmi piacon.

(4)

HL L 11., 2011.1.15., 62. o.

(5)

https://webgate.ec.europa.eu/certider/.

(6)

COM/2012/359.

(7)

Nem áll rendelkezésre teljes információ valamennyi tagállamra vonatkozóan.

(8)

Ahogyan minden más hálózat esetében, a teljesítmény és a költség-haszon arány gyengébb a bevezető szakaszban, és mértani hatvány szerint javul, ha túllépte a felhasználók egy kritikus szintjét.

(9)

A Tanács 2008. december 8-i 2008/944/KKBP közös álláspontja a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról, HL L 335., 2008.12.13., 99. o.

(10)

Ez a tendencia egy 2011-ben bekövetkezett éles, 11,6 %-os visszaeséssel kezdődött, amelyet 2014-ben egy másik jelentős, 9,1 %-os zuhanás követett; vö.: az Európai Védelmi Ügynökség által közzétett 2014-es védelmi adatok.

(11)

Az Európai Unió közös katonai listája határozza meg a védelmi vonatkozású termékek 2008/944/KKBP közös álláspont szerinti exportellenőrzésének tárgyi hatályát.

(12)

HL L 94., 2012.3.30., 1. o.

(13)

HL L 256., 1991.9.13., 51. o.

(14)

HL L 134., 2009.5.29., 1. o.

(15)

HL L 2016., 2009.8.20., 76. o.