1.

a Tanács az egészségfejlesztő testmozgás népszerűsítéséről szóló 2012. november 27-i következtetéseiben (2) hangsúlyozza, hogy „a betegségek megelőzésében, valamint az egészségügyi kezelésben és rehabilitációban kifejtett jótékony hatásai miatt a testmozgás minden életkorban előnyökkel jár”;

2.

a Tanács az egészségvédő testmozgás ágazatközi előmozdításáról szóló 2013. november 26-i ajánlásában (3) felkérte a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan ágazatközi szakpolitikákat és integrált stratégiákat, amelyek kiterjednek a sport, az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, a környezetvédelem, a várostervezés területére és más releváns ágazatokra, valamint hangsúlyozta, hogy „az iskolai testnevelésben megvan a potenciál, hogy hatékony eszköz legyen abban, hogy felhívják a figyelmet az egészségvédő testmozgás fontosságára, és az iskolák könnyen és eredményesen rávehetők az ilyen célú tevékenységek végzésére”;

3.

a sportra vonatkozó második, 2014. május 21-én elfogadott uniós munkaterv (2014–2017) (4) a sport területén folytatott uniós együttműködés fő témáiként határozta meg az egészségvédő testmozgást, valamint a sport területét érintő oktatást és képzést, továbbá az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoportot hozott létre azzal a megbízatással, hogy dolgozzon ki ajánlásokat az iskolai testnevelés – ideértve a kisgyermekkori motoros készségeket is – előmozdítása céljából, és hogy értékes interakciókra kerüljön sor a sportágazattal, a helyi hatóságokkal és a magánszektorral;

4.

a nemzetközi közösség már hosszú ideje elismeri, hogy a játék és a szabadidős tevékenységek fontos szerepet játszanak minden gyermek életében. A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezmény (UNCRC) 31. cikke kifejezetten kimondja, hogy „az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és művészeti életben.” A gyermekeket célzó minden tevékenységet – a sporttevékenységeket és a testnevelést is beleértve – mindenkor a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban kell végezni;

5.

a testmozgásra vonatkozó uniós iránymutatások (5) rámutattak arra, hogy a kisgyermekek mindennapi szokásai az elmúlt években az új szabadidős lehetőségek (TV, internet, videojátékok, okostelefonok stb.) miatt megváltoztak, és hogy ennek következtében kisebb mértékben végeznek testmozgást. Ezenkívül az idő szűkössége, a szociális és pénzügyi korlátok, az életmódbeli változások vagy a lakóhely közelében a megfelelő sportlétesítmények hiánya szintén magyarázata lehet ennek a tendenciának. Az uniós iránymutatások kiemelték, hogy komoly aggodalomra ad okot az, hogy a gyermekek és a fiatalok körében nőtt az ülő helyzetben végzett tevékenységek aránya a testmozgáshoz képest;

6.

a gyermekek testmozgásra való általános hajlama ellenére az elmúlt húsz évben csökkent az általuk végzett testmozgás mértéke. Ezzel párhuzamosan nőtt a túlsúlyos és kórosan elhízott, valamint egészségügyi problémákkal küzdő vagy testi fogyatékossággal élő, például váz- és izomrendszeri megbetegedésben szenvedő gyermekek aránya. A gyermekkori kóros elhízás megfigyelésére irányuló WHO-kezdeményezés (Childhood Obesity Surveillance Initiative, COSI) keretében készült becslés szerint az EU-ban a 6 és 9 év közötti életkorú gyermekek mintegy harmada volt túlsúlyos vagy kórosan elhízott 2010-ben (6). Ez aggasztó mértékű növekedés 2008-hoz képest, amikor a becslések szerint a gyermekek negyede volt érintett (7). Az iparosodott országokban az 5 év alatti korosztályban a túlsúlyos és kórosan elhízott gyermekek aránya az 1990. évi 8 %-ról 2010-re 12 %-ra nőtt, és 2020-ra várhatóan eléri a 14 %-ot (8). A testmozgás hiánya negatív hatásokat gyakorol az egészségügyi rendszerekre és a gazdaság egészére is. A becslések szerint az EU-ban a nemzeti egészségügyi költségvetéseknek évente mintegy 7 %-át fordítják a kóros elhízással összefüggő betegségekre (9);

7.

ezen gyermekkori egészségi és fejlődési problémák megelőzése érdekében minden gyermeket (a fogyatékossággal élő gyermekeket is) ösztönözni kell a testmozgásra. A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban eltöltött évek fontosak, mivel kulcsfontosságú készségek alakulnak ki ebben az időszakban. A gyermekek a játékon és a testmozgáson keresztül elsajátítanak és gyakorolnak olyan készségeket, amelyekre egész életük során szükségük lesz. Ez a tanulási folyamat nem más, mint a motoros készségek fejlődése, amely nem minden esetben történik meg automatikusan. Ezért különösen fontos felhívni a figyelmet arra, és széles körben tudatosítani azt, hogy a gyermekek számára lehetőséget kell teremteni a testmozgásra;

8.

a WHO megállapította, hogy világszerte a kellő testmozgás hiánya jelenti a korai elhalálozás és a megbetegedések negyedik legfőbb kockázati tényezőjét (10). A testmozgás előnyei jól ismertek. A testmozgás az egyik leghatékonyabb módja a nem fertőző betegségek megelőzésének és a kóros elhízás elleni küzdelemnek, valamint egészséges életmód folytatásának (11). Emellett egyre több adat igazolja, hogy a testmozgás kedvezően befolyásolja a mentális egészséget és a kognitív folyamatokat (12).

A WHO jelentéseiből (13) kiderül, hogy a rendszeres, bármilyen – alacsony vagy magas – intenzitási fokú sporttevékenység vagy testmozgás (naponta legalább 60 perc az iskoláskorú gyermekek esetében és 3 óra a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részt vevő gyermekek esetében (14)) tartós hajlandóságot teremt a testmozgásra, amely a serdülőkor és a felnőttkor során erősödik (15). Különböző tanulmányok alátámasztották azt is, hogy azok a gyermekek, akik korai gyermekkortól kezdve sportolnak, általában jobb tanulmányi eredményeket érnek el, kevesebb magatartási és fegyelmi problémával küzdenek, és a tanórákon hosszabb ideig képesek figyelmüket fenntartani, mint kortársaik (16);

9.

az oktatási környezet különösen fontos szerepet játszik ebben az összefüggésben, mivel a gyermekek az iskolában is sportolnak és végeznek testmozgást. Ezáltal az iskolák és a tanárok elősegítik a gyermekek testmozgását, csakúgy mint a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részt vevő nevelők és a sportklubok. A gyermekek szempontjából a szülők, a család és a tágabb közösség is fontos szerepet játszik;

10.

a szakértők szerint a 12 éves kor alatti életkorú gyermekek számára megfelelő testmozgást korcsoportonként indokolt megszervezni (17). A kisgyermekkori nevelés és gondozás, valamint az alapfokú oktatás szintjén zajló tevékenységek strukturált és nem strukturált tevékenységeket foglalnak magukba, amelyek segítik a gyermekeket olyan készségek elsajátításában, mint a futás, az ugrás vagy a dobás;

11.

néhány tagállam már kidolgozott olyan nemzeti stratégiákat, amelyek célja, hogy – különböző mértékben – ösztönözzék a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztését, valamint a 12 éves kor alatti életkorú gyermekek testmozgását és sporttevékenységét, a legtöbb esetben a sportágazattal és a sportklubokkal, vagy a sportszövetségekkel együttműködésben (18);

12.

az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport (HEPA XG) 2015 júniusában ajánlásokat fogalmazott meg az iskolai testnevelés – ezen belül a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztésének – ösztönzése érdekében;

13.

különösen az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport alábbi ajánlásainak figyelembevételével mérlegeljék olyan, többek között az oktatási, az egészségügyi és a sportágazat részvételével megvalósuló ágazatközi szakpolitikák végrehajtását, amelyek révén elő lehet mozdítani a testnevelést és a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztését:

14.

a megfelelő szinteken minden érintett fél (tanárok, szülők, iskolák, klubok, nevelők stb.) tekintetében ösztönözzenek és támogassanak olyan kezdeményezéseket, melyek célja a megfelelő motoros készségek és a testmozgás előmozdítása;

15.

ösztönözzenek megfelelő sport- és testmozgási tevékenységeket a gyermekkor legkorábbi szakaszától a kisgyermekkori nevelésen és gondozáson át az általános iskolás korig, a gyermekek sajátos igényeivel és életkorával összhangban, emellett adjanak iránymutatást az oktatóknak/nevelőknek;

16.

ösztönözzék az ismeretterjesztést és a tájékoztatást nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt annak érdekében, hogy növekedjen az érdeklődés a gyermekek motoros készségei és testmozgása iránt;

17.

ösztönözzék a szülőket, a családokat és a tágabb közösséget arra, hogy gyermekeikkel együtt aktívan vegyenek részt testmozgási tevékenységekben és vegyenek igénybe erre alkalmas létesítményeket (pl. kerékpárutak és biztonságos játszóterek);

18.

mérlegeljék olyan kezdeményezések támogatását, amelyek a gyermekeknek szánt sportinfrastruktúrák fejlesztését szolgálják, különösen az oktatási intézményeken belül, továbbá mozdítsák elő az iskolák és a sportklubok helyi szintű együttműködését a felszerelés és a létesítmények gyermekek számára történő rendelkezésre bocsátása terén;

19.

mérlegeljék olyan ösztönzők nyújtását sportszervezetek, klubok, iskolák, oktatási létesítmények, ifjúsági központok és más közösségi vagy önkéntes szervezetek számára, amelyek előmozdítják a gyermekek testmozgását;

20.

vegyék tudomásul az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport ajánlásait az EU és a tagállamok szintjén teendő további politikai intézkedések alapjaként, mivel azok kutatási eredményeken alapuló adatokat és gyakorlati pályalehetőségeket tartalmaznak;

21.

tegyék intenzívebbé az együttműködést a gyermekek motoros készségeinek és testnevelésének előmozdításáért felelős szakpolitikai területek – különösen a sport, az egészségügyi, az oktatási, az ifjúsági és a közlekedési ágazat – között az egészségfejlesztő testmozgással foglalkozó szakértői csoport ajánlásaival összhangban;

22.

a sport európai hetére tekintettel mérlegeljék, hogy különös hangsúlyt helyeznek az iskolai és a tanórán kívüli sporttevékenységek támogatását és előmozdítását célzó kezdeményezésekre;

23.

mozdítsák elő – adott esetben – nemzeti monitoringrendszerek létrehozását, illetve tanulmányok vagy értékelések készítését annak érdekében, hogy meghatározzák a gyermekek által végzett testmozgás mértékét és a gyermekek testmozgási szokásait;

24.

vizsgálják meg, hogy az uniós szinten folyó jövőbeli munka keretében miként lehetne hatékonyabban előmozdítani a motoros készségek kisgyermekkori fejlesztését és a gyermekek ülő életmódtól való eltántorítására irányuló stratégiákat;

25.

meglévő uniós programokon – például az Erasmus+ programon és az európai strukturális és beruházási alapokon – keresztül ösztönözzék a motoros készségekkel és a testneveléssel kapcsolatos kezdeményezések pénzügyi támogatását, és fogadják kedvezően a sport céljait szolgáló uniós finanszírozási programok felhasználásával kapcsolatban a Bizottság által nyújtott további információkat;

26.

mozdítsa elő és támogassa a gyermekek motoros készségeire és testnevelésére vonatkozó legjobb gyakorlatok uniós szintű megosztását;

27.

a gyermekek által a kisgyermekkori nevelés és gondozás, illetve az iskolák keretén belül és kívül végzett testmozgással és sporttevékenységgel kapcsolatos, továbbá az erőnléti mutatóikra vonatkozó mennyiségi és minőségi adatok gyűjtésének támogatásával (19) javítsa a tényalapot, a WHO-val szoros együttműködésben;

28.

tudományos szakértőkkel – többek között a WHO-val – együttműködésben dolgozzon ki a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részesülő, illetve iskolába és sportklubokba járó gyermekek testmozgására vonatkozó iránymutatásokat, mindenekelőtt a szakpolitikai döntéshozók, a helyi hatóságok, a szülők, a család és a tágabb közösség számára;

29.

olyan, a gyermekek számára megfelelő, nem versenyszintű sporttevékenységek biztosítását, amelyek igazodnak a gyermekek megfelelő szintjéhez, a gyermekek egészségének és személyes fejlődésének javítása céljából;

30.

olyan tevékenységek szervezésének a támogatását, amelyek előmozdítják az iskolai és a tanórán kívüli sporttevékenységeket, illetve kisgyermekkorban a motoros készségeket, többek között a sport európai hetének összefüggésében;

31.

a településekkel és a közösségekkel, továbbá többek között az oktatási, az ifjúsági és az egészségügyi ágazattal együttműködve a közreműködést olyan szoros partnerségek, közös célok és tájékoztatási kampányok kialakításában, amelyek célja az ülő életmód elleni fellépés az iskolán belüli és kívüli sport előmozdítása révén;

32.

határozottabb elkötelezettség tanúsítását olyan sport- és testmozgási kezdeményezések iránt, amelyek célja a gyermekek ülő életmódja elleni fellépés, mégpedig a magán- és a közszektorral való partnerségek és együttműködés kialakítása révén.