EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.12.10.

COM(2015) 636 final

2015/0289(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

{SWD(2015) 276 final}
{SWD(2015) 279 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat okai és céljai

A közös halászati politika (KHP) keretébe tartozik a tengerek biológiai erőforrásainak védelme, valamint az ezeket kiaknázó halászati tevékenységek és flották irányítása. Hatálya kiterjed az uniós vizeken végzett tevékenységekre és az uniós halászhajók által az Unión kívüli vizeken folytatott tevékenységekre.

Az 1006/2008/EK rendelet 1 (a továbbiakban: a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet) tárgya az uniós hajók uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek és a harmadik országbeli halászhajók uniós vizeken folytatott tevékenységének engedélyezése. A szóban forgó rendelet az ellenőrzési rendelet 2 és az IUU-rendelet 3 mellett a KHP három végrehajtási pillérének egyike.

A KHP-t az 1380/2013/EU rendelet 4 (a továbbiakban: alaprendelet) reformálta meg. A halászati gazdálkodásban különösen a fenntartható, ökoszisztéma-alapú és elővigyázatossági megközelítés érvényesülését mozdítja elő, és egyúttal nagy hangsúlyt helyez a szakpolitika belső és külső dimenziója közötti összhangra. Az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységeknek a közös halászati politika területén alkalmazandó uniós jogban foglalt elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon kell alapulniuk. Az Uniónak képesnek kell lennie flottájának nyomon követésére, függetlenül attól, hogy az hol, illetve milyen keretek között folytat tevékenységet. A halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló jelenlegi rendeletet felül kell vizsgálni, hogy megfelelő módon tükrözze az új KHP céljait és összhangba kerüljön az ellenőrzési rendelettel.

A KHP-reform szerves részeként a Bizottság a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló közleményében 5 2011-ben javaslatot tett a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet felülvizsgálatára. A javaslatot 2012-ben egy európai parlamenti állásfoglalás 6 is támogatta.

A halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet felülvizsgálata egy REFIT-kezdeményezés, amelynek célja, hogy a jelenlegi rendelkezéseket egyértelműbbé tegye és egyszerűsítse különösen az Unió, a tagállamok és a piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározása tekintetében, továbbá arra irányul, hogy a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendeletet összhangba hozza az ellenőrzési rendelettel.

A felülvizsgálat szükségességét több nemzetközi fejlemény is alátámasztja. Az Unió jóváhagyta a FAO jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló, 2001-ben elfogadott nemzetközi cselekvési tervét (IPOA-IUU). 7 Az IPOA-IUU és a FAO által a lobogó szerinti államok teljesítményére vonatkozóan 2014-ben elfogadott önkéntes iránymutatás 8 szerint a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri ökoszisztémák hosszú távú védelmének és fenntartható hasznosításának biztosítása a lobogó szerinti államok felelőssége. Az önkéntes iránymutatás ajánlásai szerint a lobogó szerinti államnak engedélyezési rendszert kell létrehoznia annak érdekében, hogy engedély nélkül egyetlen hajó se folytathasson tevékenységet. Az iránymutatás azt is ajánlja, hogy a lobogó szerinti állam és a parti állam adjon ki engedélyt olyan esetben, ha a halászati tevékenység végzésére valamely halászati hozzáférési megállapodás keretében vagy akár ilyen megállapodáson kívül kerül sor. 9 Végezetül meg kell említeni, hogy a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság 2015 áprilisában tanácsadói véleményt bocsátott ki a Szubregionális Halászati Bizottság tagjainak kizárólagos gazdasági övezeteiben folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal (IUU-halászat) kapcsolatos ügyekben. A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság véleménye szerint a lobogó szerinti állam felelőssége a parti államok kizárólagos gazdasági övezetében folytatott IUU-halászat megelőzésére és/vagy visszaszorítására a „kellő gondosság” szerinti kötelezettség. A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság kiemeli, hogy a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés tárgyában az Unió és a parti államok között megkötött megállapodások bárminemű megszegéséért az Unió, nem pedig annak tagállamai tartoznak felelősséggel.

•A javaslatnak a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel való összhangja

•A javaslat egyéb uniós szakpolitikákkal való összhangja

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

•Szubszidiaritás

•Arányosság

A javaslat célja, hogy megerősítse az EU képességét flottájának nyomon követésére függetlenül attól, hogy a flotta milyen keretek között működik. Figyelembe veszi annak szükségességét, hogy az uniós flotta fokozottabb ellenőrzését egyensúlyba kell hozni az uniós és nemzeti hatóságok munkaterhelésének csökkentésével. Amint azt a hatásvizsgálat is mutatja, a javaslat elősegítené a jelenlegi rendszer egyszerűsítését. A javaslatnak egyértelműen több előnye lesz, mint amennyi erőfeszítést a megvalósítása igényel, különösen a halászati erőforrásokkal folytatott gazdálkodás tekintetében. E tekintetben a javasolt rendelkezések nem lépik túl a célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket, és nem jelentenek aránytalan terhet•A jogi aktus típusának megválasztása

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

•Hatásvizsgálat

5. lehetőség: ötvözné a jogbiztonságot és a szélesebb hatályt, aminek eredményeként átfogó keret jönne létre az Unión kívüli vizeken halászó uniós flotta tevékenységének szabályozására. Éppen ezért ez a lehetőség tekinthető a leghatékonyabbnak a szakpolitikai célok eléréséhez, a jogbiztonság garantálásához és az Unió nemzetközi hitelének biztosításához. Így maradéktalanul ki lehetne használni a tengeri biológiai erőforrások védelméből adódó környezeti előnyöket, továbbá a lehetőségből több előny származik, mint a piaci szereplőket és a hatóságokat rövid távon terhelő alkalmazkodási költségekből származó hátrány. Végezetül pedig társadalmi szempontból valamennyi lehetőség semlegesnek tekinthető.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

A halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet felülvizsgálata a REFIT program részét képezi, mivel célja a jelenlegi rendszer egyszerűsítése, a különböző tagállami adatszolgáltatási követelmények összehangolása, a felelősségi körök egyértelművé tétele az Unió, az egyes tagállamok és a piaci szereplők szintjén, továbbá az, hogy nagyobb összhang legyen a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet, az ellenőrzési rendelet és az IUU-rendelet között.

A szabályok egyértelművé tétele és egyszerűsítése várhatóan ésszerűsíti és hatékonyabbá teszi az engedélykérelmek feldolgozását, ami nagyobb biztonságot teremt a piaci szereplők számára és megszünteti az érintett szereplők közötti átfedéseket. Ez elősegíti majd, hogy javuljon a szabályozási keret, amelynek alapján a külső vizeken halászó flotta tevékenységet folytat, mindeközben pedig növeli a közhatóságok által gyakorolt ellenőrzés színvonalát.

Az érintett flotta főképpen uniós vizeken kívül halászó ipari halászhajókból áll. E hajók tulajdonosai általában több hajóból álló flottával rendelkeznek, és a meghatározott kritériumok alapján csak kevés esetben minősülnek kkv-nak. Ennek alapján, valamint figyelembe véve, hogy a piaci magánszereplők számára nem jelentkeznek többletköltségek, ez a javaslat nem ír elő a mikrovállalkozásokra és a kkv-kra vonatkozó különös rendelkezéseket. A javaslat továbbá nem befolyásolja hátrányosan az uniós piaci szereplők versenyképességét és a nemzetközi kereskedelmet.

•Alapjogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A Bizottság egy, a nemzeti közigazgatások által delegált szakértői csoport létrehozását tervezi, amely a rendelet végrehajtását lesz hivatott figyelemmel kísérni, valamint az is feladata lesz, hogy a jelenlegi rendszerről a hatálybalépését követő öt éven belül értékelést készítsen.•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

2015/0289 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek részére való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 12 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 13 ,

tekintettel az európai adatvédelmi biztos véleményére 14 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az 1006/2008/EK tanácsi rendelet 15 létrehozta az uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezésére és a harmadik országok hajóinak az uniós vizekhez való hozzáférésére szolgáló rendszert.

(2)Az Unió szerződő fele az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményének 16 , valamint megerősítette az ENSZ Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. augusztus 4-i ENSZ-megállapodást 17 (a továbbiakban: a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás). E nemzetközi rendelkezések meghatározzák azt az elvet, hogy minden államnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása és a más államokkal e célból történő együttműködés érdekében.

(3)Az Unió elfogadta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, 1993. november 24-i megállapodását 18 . A megállapodás előírásai szerint a szerződő feleknek tartózkodniuk kell annak engedélyezésétől, hogy hajókat nyílt tengeri halászatra használjanak fel olyan esetben, amikor bizonyos feltételek nem teljesülnek, továbbá szankciókat kell alkalmazniuk bizonyos jelentéstételi követelmények be nem tartása esetén.

(4)Az Unió jóváhagyta a FAO-nak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló, 2001-ben elfogadott nemzetközi cselekvési tervét (IPOA-IUU). Az IPOA-IUU és a FAO által a lobogó szerinti államok teljesítményére vonatkozóan 2014-ben elfogadott önkéntes iránymutatás szerint a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri ökoszisztémák hosszú távú védelmének és fenntartható hasznosításának biztosítása a lobogó szerinti államok felelőssége. Az IPOA-IUU előírja, hogy egy lobogó szerinti államnak engedélyt kell kiadnia a lobogója alatt közlekedő hajóknak ahhoz, hogy a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területeken kívüli vizeken halásszanak. Az önkéntes iránymutatás azt is ajánlja, hogy a lobogó szerinti állam és a parti állam állítson ki engedélyt olyan esetben, ha a halászati tevékenység végzésére valamely halászati hozzáférési megállapodás keretében vagy akár ilyen megállapodás keretén kívül kerül sor. Mindkét államnak meg kell győződnie arról, hogy a szóban forgó tevékenységek nem veszélyeztetik a parti állam vizeiben élő állományokat (40. és 41. bekezdés).

(5)Nemzetközi szinten egyre inkább előtérbe kerültek azok a kötelezettségek, valamint kapcsolódó feladatok és felelősségek, amelyek a Tengerjogi Egyezmény szerint a nyílt tengeri területek biológiai erőforrásainak védelme és a velük folytatott gazdálkodás tekintetében a lobogó szerinti államra és adott esetben a lobogó szerinti államként eljáró nemzetközi szervezetre hárulnak. Ez volt a helyzet akkor is, amikor a Tengerjogi Egyezményből következő, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettséghez kapcsolódóan a parti állam, a lobogó szerinti állam és adott esetben a lobogó szerinti államként eljáró nemzetközi szervezet joghatóságát el kellett különíteni ahhoz, hogy biztosítható legyen a nemzeti joghatóság alá tartozó vízterületek tengeri biológiai erőforrásainak megfelelő védelme. A kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség annyit jelent, hogy az államok kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a jogellenes halászat megakadályozására; ez magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy az államok kötelesek meghozni azokat a közigazgatási és végrehajtási intézkedéseket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók, állampolgáraik vagy a vizeiken tevékenységet folytató halászhajók ne vegyenek részt az alkalmazandó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések megszegését jelentő tevékenységekben. Ezekből az okokból kifolyólag fontos megszervezni az uniós halászhajók uniós vizeken kívüli területeken végzett tevékenységeit és kialakítani az ezzel összefüggő irányítási rendszert, méghozzá oly módon, hogy az Unió hatékonyan és eredményesen eleget tehessen nemzetközi kötelezettségeinek, valamint hogy elkerülhetők legyenek az olyan helyzetek, amikor az Uniót kritika érheti nemzetközi jogot sértő cselekmények elkövetéséért.

(6)A fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi ENSZ-konferencia 19 (Rio+20) eredményei és a vadon élő állatok jogellenes kereskedelme elleni küzdelem területét érintő nemzetközi fejleményeket tükrözni kell az Unió külső halászati politikájában.

(7)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 20 (a továbbiakban: alaprendelet) szerint a közös halászati politika célja annak biztosítása, hogy a halászati tevékenységek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszerellátás biztosításához.

(8)Az 1380/2013/EU rendelet kiemeli, hogy Uniónak nemzetközi szinten népszerűsítenie kell a közös halászati politika célkitűzéseit, és biztosítania kell, hogy az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységek az alkalmazandó uniós jogban foglalt elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon alapuljanak, valamint egyenlő versenyfeltételeket kell szorgalmaznia az uniós piaci szereplők és a harmadik országbeli piaci szereplők számára.

(9)Az 1006/2008/EK tanácsi rendelet közös alapot volt hivatott létrehozni az uniós hajók által az uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységek engedélyezésére az IUU-halászat elleni küzdelem támogatása érdekében, valamint abból a célból, hogy az EU-flotta a világ minden pontján jobban ellenőrizhető és nyomon követhető legyen.

(10)A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet 21 elfogadására az 1006/2008/EK tanácsi rendelet elfogadásával párhuzamosan került sor, az 1224/2009/EK tanácsi rendeletet 22 (a továbbiakban: ellenőrzési rendelet) pedig csak egy évvel később fogadták el. Ezek a rendeletek alkotják a KHP ellenőrzési és végrehajtási rendszerének három pillérét.

(11)A három említett rendelet végrehajtása azonban nem volt következetes: következetlenségek merültek fel különösen a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet és az ellenőrzési rendelet között, amely utóbbi elfogadására a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet elfogadása után került sor. A halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet végrehajtása során több joghézagra derült fény, mivel a rendelet nem szabályozott bizonyos, ellenőrzéssel összefüggő kihívásokat, például a hajóbérlést, az átlobogózást és az uniós halászhajóknak harmadik országok illetékes hatóságai által valamely fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretén kívül megadott halászati engedélyek (a továbbiakban: magánengedélyek) kérdését. Emellett egyes jelentéstételi kötelezettségek nehézséget okoztak csakúgy, mint az igazgatási feladatoknak a tagállamok és a Bizottság közötti megosztása.

(12)E rendelet abból az alapelvből indul ki, hogy az uniós hajók által uniós vizeken kívül folytatott halászatot a lobogó szerinti tagállam engedélyéhez kell kötni, és az említett tagállamnak – függetlenül attól, hogy a hajó hol és milyen keretek között halászik – megfelelő módon nyomon kell követnie a hajó tevékenységét. Az engedélyek kiadását egységes alapvető jogosultsági kritériumok teljesítéséhez kell kötni. A tagállamok által gyűjtött és a Bizottságnak szolgáltatott információknak lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy bármikor beavatkozhasson bármely uniós halászhajó uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek nyomon követésébe.

(13)A segédhajók jelentősen befolyásolhatják a halászhajók halászati tevékenységének végzését és az általuk kifogható halmennyiséget; ezért figyelembe kell venni őket az e rendelet szerinti engedélyezési és jelentéstételi eljárásokban.

(14)Az átlobogózási műveletek akkor jelentenek problémát, ha céljuk a KHP-szabályok vagy a hatályos állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések megkerülése Az Uniónak ezért képesnek kell lennie az ilyen műveletek meghatározására, észlelésére és megakadályozására. A hajó teljes élettartamán keresztül biztosítani kell a visszakereshetőséget és a szabálykövető magatartás megfelelő nyomon követését. E célt szolgálja az a követelmény is, amely szerint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (ICES) minden egyes hajónak egyedi hajóazonosító számot kell adnia.

(15)Harmadik országok vizein az uniós hajók az Unió és valamely harmadik ország között megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodás rendelkezései alapján vagy – amennyiben nincs hatályban ilyen megállapodás – harmadik országok által kiadott halászati magánengedélyek alapján folytathatnak tevékenységet. E tevékenységeket mindkét esetben átlátható és fenntartható módon kell végezni. Éppen ezért a lobogó szerinti tagállamokat fel kell hatalmazni, hogy meghatározott kritériumok és felügyelet mellett engedélyt adjanak a lobogójuk alatt közlekedő hajóknak arra, hogy harmadik parti államoktól magánengedélyeket kérelmezzenek és szerezzenek be. A halászati tevékenységet engedélyezni kell, amint a lobogó szerinti tagállam meggyőződött arról, hogy az nem veszélyezteti a fenntarthatóságot. Hacsak a Bizottság nem emel további kifogást, lehetővé kell tenni, hogy az a piaci szereplő, aki beszerezte mind a lobogó szerinti tagállam, mind a parti állam engedélyét, megkezdhesse halászati műveletét.

(16)A fenntartható halászati partnerségi megállapodásokhoz kapcsolódó jelenség az alacsony kihasználtságú halászati lehetőségek újraelosztása; ez akkor fordul elő, ha a vonatkozó tanácsi rendeletekkel kiosztott halászati lehetőségeket a tagállamok nem használják fel teljes mértékben. Mivel a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokban megállapított hozzáférési költségeket nagyrészt az Unió költségvetése fedezi, az újraelosztási rendszer elengedhetetlen az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, valamint annak biztosításához, hogy egyetlen kifizetett halászati lehetőség se menjen veszendőbe. Ezért egyértelműbbé és hatékonyabbá kell tenni az újraelosztási rendszert, és csak végső esetben lehet ehhez a mechanizmushoz folyamodni. Ideiglenes jelleggel kell alkalmazni, és nem befolyásolhatja a halászati lehetőségek tagállamok közötti eredeti kiosztását. Újraelosztásra csak akkor kerülhet sor, ha az érintett tagállamok már lemondtak a halászati lehetőségek egymás közötti cseréjére vonatkozó jogaikról.

(17)A regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt és a nyílt tengeren végzett halászati tevékenységeket a lobogó szerinti tagállamoknak is engedélyezniük kell, valamint e tevékenységeknek meg kell felelniük a regionális halászati gazdálkodási szervezetek külön szabályainak vagy a nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységekre irányadó uniós jogszabályoknak.

(18)A hajóbérleti megállapodások veszélyeztethetik az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések hatékonyságát, valamint káros hatással lehetnek a tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázására. Ezért létre kell hozni egy olyan jogi keretet, amely elősegíti, hogy az Unió az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet által elfogadott intézkedések alapján szorosabban figyelemmel kísérje a bérelt uniós halászhajók tevékenységét.

(19)Az eljárásoknak átláthatónak és kiszámíthatónak kell lenniük az uniós és harmadik országbeli piaci szereplők, valamint illetékes hatóságaik részére.

(20)Az ellenőrzési rendelet előírásai szerint biztosítani kell az adatok elektronikus cseréjét a tagállamok és a Bizottság között. A tagállamok felelnek a flottáikkal és halászati tevékenységeikkel kapcsolatban kért minden adat összegyűjtéséért, azok kezeléséért és a Bizottság rendelkezésére bocsátásáért. Ezen túlmenően a tagállamoknak az adatgyűjtési tevékenységek összehangolása érdekében együtt kell működniük egymással, a Bizottsággal és adott esetben harmadik országokkal.

(21)Az uniós halászati engedélyekről szóló információk átláthatóságának és hozzáférhetőségének javítása érdekében a Bizottságnak létre kell hoznia a halászati engedélyek elektronikus nyilvántartását, amelynek lenne egy nyilvános és egy védett része. A halászati engedélyek uniós nyilvántartásában személyes adatok is szerepelni fognak. A személyes adatok e rendelet alapján történő feldolgozásának összhangban kell lennie a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel 23 , a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 24 és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal. 

(22)A valamely harmadik ország lobogója alatt közlekedő halászhajók uniós vizekhez való hozzáférésének megfelelő kezelése érdekében a vonatkozó szabályoknak az ellenőrzési rendeletnek megfelelően összhangban kell állniuk az uniós halászhajókra irányadó szabályokkal. Ezen belül az említett rendeletnek a fogási adatok és a fogáshoz kapcsolódó adatok bejelentéséről szóló 33. cikkét az uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajókra is alkalmazni kell.

(23)Azokat a harmadik országbeli halászhajókat, amelyek az uniós vizeken való áthaladáskor nem rendelkeznek az e rendelet keretében kiállított engedéllyel, kötelezni kell arra, hogy halászeszközeiket úgy szereljék fel, hogy azokat halászati műveletek végzéséhez ne lehessen könnyen használatba venni.

(24)A tagállamokat felelőssé kell tenni a harmadik országbeli hajók uniós vizeken folytatott halászati tevékenységének ellenőrzéséért, jogsértések feltárása esetén pedig azért, hogy azokat az ellenőrzési rendelet 93. cikke szerint rögzítsék a jogsértések nemzeti nyilvántartásába.

(25)Az engedélyezési eljárások egyszerűsítése érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak közös adatcsere- és adattárolási rendszert kell használniuk annak érdekében, hogy a szükséges információkat és frissítéseket a lehető legkisebb adminisztratív teher mellett rendelkezésre lehessen bocsátani. E tekintetben teljes mértékben fel kell használni az uniós flottanyilvántartásban szereplő adatokat.

(26)A technológiai fejlődés és az esetleg a későbbiekben felmerülő új nemzetközi jogi követelmények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően az e rendelet azon mellékleteit érintő módosítások elfogadására irányuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek megállapítják a piaci szereplők által a halászati engedély megszerzéséhez benyújtandó információk listáját. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(27)A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása egységes feltételekkel történjen a halászati engedélyekhez szükséges adatok rögzítése és formátuma, valamint az adatoknak a tagállamoktól a Bizottsághoz és a halászati engedélyek uniós nyilvántartásába történő továbbítása tekintetében, továbbá azért, hogy megállapításra kerüljön a fel nem használt halászati lehetőségek újraelosztásának módszertana. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 25 megfelelően kell gyakorolni.

(28)A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat kell elfogadnia, amennyiben azt a halászati lehetőségek újraelosztásához kapcsolódó, megfelelően indokolt esetekben a rendkívüli sürgősség megkívánja.

(29)A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel az 1006/2008/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk
Tárgy

E rendelet megállapítja az alábbiakra vonatkozó halászati engedélyek kiadására és kezelésére vonatkozó szabályokat:

a)egy harmadik ország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken, valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alatt, uniós vizeken vagy azokon kívül, vagy a nyílt tengeren tevékenységet folytató uniós halászhajók; és

b)uniós vizeken tevékenységet folytató harmadik országbeli halászhajók.

2. cikk
Kapcsolat a nemzetközi és az uniós joggal

Ez a rendelet az alábbiak sérelme nélkül alkalmazandó:

a)az Unió és harmadik országok között megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodások és hasonló halászati megállapodások rendelkezései;

b)regionális halászati gazdálkodási szervezetek vagy olyan, hasonló halászati szervezetek által elfogadott rendelkezések, amelyeknek az Unió szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele;

c)az a) vagy b) pontban említett rendelkezéseket végrehajtó vagy átültető uniós jogszabályok.

3. cikk
Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében található fogalommeghatározások az irányadók. Ezen túlmenően e rendelet alkalmazásában:

a)„segédhajó”: működő halászeszközzel fel nem szerelt hajó, amely megkönnyíti, segíti vagy előkészíti a halászati tevékenységeket;

b)„halászati engedély”: egy uniós halászhajó vagy harmadik országbeli halászhajó számára kiadott halászati engedély, amelynek birtokában az adott hajó meghatározott időtartamon belül, különleges feltételek mellett meghatározott halászati tevékenységeket végezhet egy adott területen vagy egy adott halászat tekintetében;

c)„halászati engedélyek nyilvántartása”: a halászati engedélyek kezelésére szolgáló rendszer és a hozzá kapcsolódó adatbázis;

d)„magánengedély”: harmadik ország illetékes hatósága által valamely uniós halászhajó részére fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretén kívül kiállított halászati engedély;

e)„harmadik országok vizei”: harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek;

f)„megfigyelői program”: valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alatt működő olyan program, amelynek keretében megfigyelők bizonyos feltételek mellett halászhajók fedélzetére szállnak annak ellenőrzése végett, hogy a hajók megfelelnek-e az adott szervezet által elfogadott szabályoknak.

II. CÍM
UNIÓS HALÁSZHAJÓK ÁLTAL UNIÓS VIZEKEN KÍVÜL FOLYTATOTT HALÁSZATI TEVÉKENYSÉGEK

I. fejezet
Közös rendelkezések

4. cikk
Általános elv

Az illetékes szervezet vagy harmadik ország engedélyének beszerzésére vonatkozó követelmény sérelme nélkül az uniós halászhajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet uniós vizeken kívül, ha rendelkeznek a lobogójuk szerinti tagállam által kibocsátott halászati engedéllyel.

5. cikk
Jogosultsági kritériumok

(1)Uniós vizeken kívül folytatott tevékenységekre a lobogó szerinti tagállamok csak akkor állíthatnak ki halászati engedélyt, ha:

a)az 1. és 2. mellékletnek megfelelően teljes körű és pontos információt kaptak a halászhajóról és segédhajójáról vagy segédhajóiról, a nem uniós segédhajókat is beleértve;

b)a halászhajó érvényes halászati jogosítvánnyal rendelkezik az 1224/2009/EK rendelet 6. cikke értelmében;

c)a halászhajó és minden segédhajója rendelkezik IMO-számmal;

d)a piaci szereplőre és a halászhajóra az adott tagállam nemzeti jogszabályai alapján, az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikke és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikke értelmében a halászati engedély iránti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem szabtak ki szankciót súlyos jogsértésért;

e)a halászhajó nem szerepel regionális halászati gazdálkodási szervezet és/vagy az Unió által az 1005/2008/EK tanácsi rendelet alapján elfogadott IUU-hajólistán;

f)ha alkalmazandó, a lobogó szerinti tagállam számára az érintett halászati megállapodás keretében vagy a regionális halászati gazdálkodási szervezet vonatkozó rendelkezései alapján halászati lehetőségek állnak rendelkezésre; és

g)ha alkalmazandó, a halászhajó megfelel a 6. cikkben meghatározott követelményeknek.

(2)A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 43. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 1. és 2. melléklet módosítása céljából.

6. cikk
Átlobogózás

(1)Ez a cikk azokra a hajókra vonatkozik, amelyeket a halászati engedély iránti kérelem időpontjától számított öt éven belül:

a)töröltek az uniós halászflotta-nyilvántartásból és átlobogóztak valamely harmadik országban; és

b)az uniós halászflotta-nyilvántartásból való törlésüket követő 24 hónapon belül újra felvettek az említett nyilvántartásba.

(2)A lobogó szerinti tagállam csak akkor állíthat ki halászati engedélyt, ha meggyőződött arról, hogy az (1) bekezdésben említett hajó abban az időszakban, amikor valamely harmadik ország lobogója alatt folytatott tevékenységet:

a)nem vett részt jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységekben; valamint, hogy

b)az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 31. és 33. cikke értelmében nem folytatott tevékenységet nem együttműködő harmadik ország vizein.

(3)E célból a piaci szereplők kötelesek megadni a vonatkozó időszakot érintő, a lobogó szerinti tagállam által kért bármilyen, legalább az alábbiakra kiterjedő információt:

a)a vonatkozó időszakban ejtett fogások és alkalmazott halászati erőkifejtés bejelentése;

b)a lobogó szerinti állam által a vonatkozó időszakra kiállított halászati engedély másolata;

c)minden olyan halászati engedély másolata, amely a vonatkozó időszakban harmadik országok vizein végzett halászati műveleteket engedélyez;

d)amennyiben a hajót átlobogózták, a harmadik ország által tett hivatalos nyilatkozat, amely felsorolja azokat a szankciókat, amelyeket a hajóra vagy a piaci szereplőre a vonatkozó időszakban kiszabtak.

(4)A lobogó szerinti tagállamok nem állítanak ki halászati engedélyt, ha a hajót átlobogózták:

a)olyan harmadik országban, amelyet az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 31. és 33. cikke értelmében az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő országként azonosítottak vagy vettek jegyzékbe; vagy

b)olyan harmadik országban, amelyet az 1026/2012/EU tanácsi rendelet 26 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok közé soroltak.

(5)A (4) bekezdés nem alkalmazandó abban az esetben, ha a lobogó szerinti tagállam meggyőződött arról, hogy amint az adott országot az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő országként vagy a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országként azonosították, a piaci szereplő:

a)beszüntette a halászati műveleteket; és

b)megkezdte a hajónak a harmadik ország hajólajstromából való eltávolítására irányuló adminisztratív eljárásokat.

7. cikk    
A halászati engedélyek nyomon követése

(1)Halászati engedély kérelmezésekor a piaci szereplőknek hiánytalan és pontos adatokkal kell szolgálnia a lobogó szerint tagállamnak.

(2)A piaci szereplők a vonatkozó adatokban bekövetkező bármilyen változásról kötelesek haladéktalanul értesíteni a lobogó szerint tagállamot.

(3)A lobogó szerint tagállamok nyomon követik, hogy a halászati engedély kiállításának alapját képező feltételek továbbra is teljesülnek-e a szóban forgó engedély érvényességi időszakában.

(4)Ha már nem teljesül egy olyan feltétel, amely a halászati engedély kiállításának alapjául szolgált, a lobogó szerint tagállam módosítja vagy visszavonja az engedélyt, majd ennek megfelelően értesíti a piaci szereplőt és a Bizottságot.

(5)A lobogó szerint tagállam a Bizottság kérésére elutasítja, felfüggeszti vagy visszavonja az engedélyt a tengeri biológiai erőforrások fenntartható kiaknázásával, kezelésével és védelmével, vagy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésével vagy visszaszorításával összefüggő, alapvető fontosságú szakpolitikai okokhoz kapcsolódó esetekben, vagy olyan esetekben, amikor az Unió úgy határozott, hogy az érintett harmadik országgal felfüggeszti vagy megszakítja a kapcsolatot.

(6)Ha egy lobogó szerinti tagállam elmulasztja az engedélynek a (4) és (5) bekezdéssel összhangban történő elutasítását, módosítását, felfüggesztését vagy visszavonását, a Bizottság határozhat az engedély visszavonásáról, majd ennek megfelelően értesíti a lobogó szerinti tagállamot és a piaci szereplőt.

II. FEJEZET
Uniós halászhajók által harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységek

1. szakasz
Fenntartható halászati partnerségi megállapodások hatálya alá tartozó halászati tevékenységek

8. cikk
Tagság a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben

Az uniós halászhajók valamely harmadik ország vizein csak akkor halászhatnak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek valamelyike által kezelt állományokra, ha a szóban forgó ország az adott szervezet szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele.

9. cikk
Hatály

Ez a szakasz az uniós halászhajók által harmadik országok vizein, fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében folytatott halászati tevékenységekre vonatkozik.

10. cikk
Halászati engedélyek

Uniós halászhajók fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet harmadik országok vizein, ha erre halászati engedélyt kaptak:

a)a lobogójuk szerinti tagállamtól; és

b)attól a harmadik országtól, amelynek a tevékenységek végzésének helye szerinti vizek a felségterületéhez vagy a joghatósága alá tartoznak.

11. cikk
A lobogó szerinti tagállam által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

Fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységekre vonatkozóan a lobogó szerinti tagállam csak akkor állíthat ki halászati engedélyt, ha:

a)teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

b)betartják a vonatkozó fenntartható halászati partnerségi megállapodásban meghatározott feltételeket;

c)a piaci szereplő kifizetett minden olyan díjat és pénzbírságot, amelyet a harmadik ország illetékes hatósága az utóbbi 12 hónapban követelt.

12. cikk
A halászati engedélyek kezelése

(1)Egy halászati engedély kiállítását követően a lobogó szerinti tagállam megküldi a Bizottságnak a harmadik ország engedélye iránti kapcsolódó kérelmet.

(2)Az (1) bekezdésben említett kérelemnek tartalmaznia kell az 1. és 2. mellékletben felsorolt információkat és minden egyéb, a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében előírt adatot.

(3)A lobogó szerinti tagállam a kérelmet a fenntartható halászati partnerségi megállapodásban a kérelmek továbbítására előírt határidő előtt legalább 10 naptári nappal megküldi a Bizottságnak. A Bizottság a lobogó szerinti tagállamtól bekérhet minden általa szükségesnek ítélt további információt.

(4)Miután meggyőződött arról, hogy a 11. cikk szerinti feltételek teljesültek, a Bizottság továbbítja a kérelmet a harmadik országnak.

(5)Ha egy harmadik ország arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy valamely uniós halászhajó tekintetében a halászati engedély kiállításáról, elutasításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról döntött, a Bizottság ennek megfelelően értesíti az érintett hajó lobogója szerinti tagállamot.

13. cikk
A kihasználatlan halászati lehetőségek újraelosztása a fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében

(1)Egy meghatározott évben vagy egy fenntartható halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv végrehajtásának bármely más releváns időszakában a Bizottság feltérképezheti a kihasználatlan halászati lehetőségeket és erről tájékoztathatja a kiosztott kvótákból részesülő tagállamokat.

(2)A Bizottság által küldött információk beérkezésétől számított 10 napon belül az (1) bekezdésben említett tagállamok:

a)egy, a kérelmezett halászati engedélyek számáról, a becsült fogásokról, valamint a halászati tevékenységek végzésének helye szerinti övezetről és a halászat időszakáról részletes információkat tartalmazó halászati terv benyújtása révén tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy halászati lehetőségeiket az év vagy a vonatkozó végrehajtási időszak későbbi részében fogják felhasználni; vagy

b)értesítik a Bizottságot a halászati lehetőségeknek az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti cseréjéről.

(3)Ha egyes tagállamok nem tájékoztatták a Bizottságot a (2) bekezdésben említett cselekvések valamelyikéről, és ha a halászati lehetőségek ennek eredményeként kihasználatlanok maradnak, a Bizottság szándéknyilatkozati felhívást tehet közzé a rendelkezésre álló kihasználatlan halászati lehetőségek más olyan tagállamok közötti elosztására, amelyek részesültek a kiosztott mennyiség egy részéből.

(4)Az említett tagállamok a szándéknyilatkozati felhívás kézhezvételétől számított 10 napon belül közölhetik a Bizottsággal a kihasználatlan halászati lehetőségek iránti érdeklődésüket. Kérelmük alátámasztására egy halászati tervet kell benyújtaniuk, amelynek részletes információkat kell tartalmaznia a kérelmezett halászati engedélyek számáról, a becsült fogásokról, valamint a halászati tevékenységek végzésének helye szerinti övezetről és a halászat időszakáról.

(5)Amennyiben a kérelem elbírálásához szükséges, a Bizottság további információkat kérhet az érintett tagállamoktól.

(6)Ha a kihasználatlan halászati lehetőségek iránt a kiosztás egy részében részesülő tagállamok nem fejezik ki érdeklődésüket, a Bizottság szándéknyilatkozati felhívást tehet közzé valamennyi tagállam számára. A kihasználatlan halászati lehetőségek iránti érdeklődésüket a tagállamok a (4) bekezdésben említett feltételekkel közölhetik.

(7)A tagállamok által a (4) és (5) bekezdésnek megfelelően szolgáltatott információk alapján a Bizottság ideiglenes jelleggel, a 14. cikkben meghatározott módszertan alkalmazásával újraosztja a kihasználatlan halászati lehetőségeket.

14. cikk
Az újraelosztás módszertana

(1)A Bizottság végrehajtási aktusokkal megállapíthatja a kihasználatlan halászati lehetőségek újraelosztásának módszertanát. Az említett végrehajtási aktusokat a 45. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)A kihasználatlan halászati lehetőségek kiaknázására fennmaradó idő korlátozott voltából adódó kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 45. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el. E végrehajtási aktusok legfeljebb hat hónapig maradhatnak hatályban.

(3)Az újraelosztás módszertanának megállapításakor a Bizottság a következő szempontokat veszi figyelembe:

a)az újraelosztás céljára rendelkezésre álló halászati lehetőségek;

b)a kérelmező tagállamok száma;

c)az egyes kérelmező tagállamoknak a halászati lehetőségek eredeti kiosztásakor jutó rész;

d)az egyes kérelmező tagállamok múltbéli fogásmennyiségei és erőkifejtési szintjei;

e)a használt hajók és halászeszközök száma, típusa és jellemzői;

f)a kérelmező tagállam által benyújtott halászati terv összhangja az a)–e) pontokban felsorolt elemekkel.

15. cikk
A több egymást követő fogási korlát szerinti bontású éves kvóta kiosztása

(1)Amennyiben valamely fenntartható halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv havi vagy negyedévi fogási korlátokat állapít meg, vagy az éves kvóta más jellegű felosztását írja elő, a Bizottság végrehajtási aktust fogadhat el a megfelelő halászati lehetőségek tagállamok közötti havi, negyedévi vagy más időszakra szóló kiosztására vonatkozó módszertan létrehozásáról. Az említett végrehajtási aktusokat a 45. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)A halászati lehetőségek (1) bekezdés szerinti kiosztásának összhangban kell lennie a tagállamoknak a vonatkozó tanácsi rendelet alapján kiosztott éves halászati lehetőségekkel.

2. szakasz    
Magánengedély alapján végzett halászati tevékenységek

16. cikk
Hatály

Ez a szakasz az uniós halászhajók által harmadik országok vizein, fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén kívül folytatott halászati tevékenységekre vonatkozik.

17. cikk
Halászati engedélyek

Uniós halászhajók fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén kívül csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet harmadik országok vizein, ha erre halászati engedélyt kaptak:

a)a lobogójuk szerinti tagállamtól; és

b)attól a harmadik országtól, amelynek a tevékenységek végzésének helye szerinti vizek a felségterületéhez vagy a joghatósága alá tartoznak.

18. cikk
A lobogó szerinti tagállamok által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

A lobogó szerinti tagállamok csak akkor állíthatnak ki halászati engedélyt fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén kívül harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységekre, ha:

a)az érintett harmadik ország vonatkozásában nincs hatályban fenntartható halászati partnerségi megállapodás, vagy ha a hatályos fenntartható halászati partnerségi megállapodás kifejezetten rendelkezik a magánengedélyek kiadásának lehetőségéről;

b)teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

c)a piaci szereplő megadta az alábbiak mindegyikét:

–a piaci szereplő és a harmadik ország közötti megbeszélések nyomán az utóbbi által kibocsátott írásbeli megerősítés a piaci szereplőnek az ország halászati erőforrásaihoz való hozzáféréshez adandó magánengedély feltételeiről, ideértve a tevékenység időtartamát és feltételeit, valamint az erőkifejtés vagy fogási korlátok formájában kifejezett halászati lehetőségeket;

–a tervezett halászati tevékenységek fenntarthatóságára vonatkozó bizonyíték a következők alapján:

a harmadik ország által és/vagy valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet által kibocsátott tudományos értékelés; és

utóbbinak a lobogó szerinti tagállam általi vizsgálata a saját nemzeti tudományos intézetei által végzett értékelés alapján;

–a harmadik ország halászati jogszabályainak másolata;

–az összes díj befizetésére szolgáló hivatalos, nyilvános bankszámla száma; és

d)abban az esetben, ha a halászati tevékenységek célfajai egy regionális halászati gazdálkodási szervezet által folytatott állománygazdálkodás tárgyát képező fajok, a harmadik ország az említett szervezet szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele.

19. cikk
A halászati magánengedélyek kezelése

(1)A halászati engedély kiállítását követően a lobogó szerinti tagállam megküldi a Bizottságnak az 1. és 2. mellékletben és a 18. cikkben felsorolt releváns információkat.

(2)Ha a Bizottság az (1) bekezdésben említett információk beküldését követő 15 naptári napon belül nem kér további tájékoztatást vagy indoklást, a lobogó szerinti tagállam tájékoztatja a piaci szereplőt, hogy megkezdheti a kérdéses halászati tevékenységeket, feltéve, hogy azokra a harmadik ország is megadta a magánengedélyt.

(3)Amennyiben a (2) bekezdés szerinti további tájékoztatás vagy indoklás iránti kérés nyomán a Bizottság úgy véli, hogy a 18. cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a kért tájékoztatás vagy indoklás kézhezvételét követő két hónapon belül kifogást emelhet a halászati engedély kiállítása ellen.

(4)Ha egy harmadik ország arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy valamely uniós halászhajó tekintetében a magánengedély kiállításáról, elutasításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról döntött, a Bizottság ennek megfelelően értesíti az érintett hajó lobogója szerinti tagállamot.

(5)Ha egy harmadik ország arról tájékoztatja a lobogó szerinti tagállamot, hogy valamely uniós halászhajó tekintetében a magánengedély kiállításáról, elutasításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról döntött, a lobogó szerinti tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot.

(6)A piaci szereplő eljuttatja a lobogó szerinti tagállamnak a közötte és a harmadik ország között létrejött megegyezés szerinti végleges feltételek másolatát, valamint a magánengedély egy példányát.

III. fejezet
Uniós halászhajók által regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt folytatott halászati tevékenységek

20. cikk
Hatály

Ez a szakasz az uniós halászhajók valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alatt kezelt állományokra irányuló, uniós vizeken, a nyílt tengeren, illetve harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységeire vonatkozik.

21. cikk
Halászati engedélyek

Az uniós halászhajók halászati tevékenysége nem irányulhat a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által folytatott gazdálkodás tárgyát képező állományokra, kivéve, ha:

a)erre halászati engedélyt kaptak a lobogójuk szerinti tagállamtól;

b)szerepelnek a regionális halászati gazdálkodási szervezet megfelelő nyilvántartásában vagy listájában; és

c)amennyiben a halászati tevékenységek végzésére harmadik országok vizein kerül sor: erre a II. fejezetnek megfelelően halászati engedélyt kaptak az érintett harmadik országtól.

22. cikk
A lobogó szerinti tagállamok által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

A lobogó szerinti tagállam csak akkor állíthat ki halászati engedélyt, ha:

a) teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

b) betartják a regionális halászati gazdálkodási szervezet által meghatározott szabályokat, illetve az azokat átültető uniós jogszabályokat; és

c)amennyiben a halászati tevékenységek végzésére harmadik országok vizein kerül sor: betartják a 11. és 18. cikkben meghatározott kritériumokat.

23. cikk
Regionális halászati gazdálkodási szervezetek általi nyilvántartásba vétel

(1)A lobogó szerinti tagállamok megküldik a Bizottságnak azon hajók listáját vagy listáit, amelyeknek engedélyt adtak arra, hogy regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt halászati tevékenységeket folytassanak.

(2)Az (1) bekezdésben említett listát vagy listákat az adott regionális halászati gazdálkodási szervezet követelményeinek megfelelően kell elkészíteni, és annak vagy azoknak tartalmazniuk kell az 1. és 2. mellékletben foglalt információkat.

(3)A Bizottság a lobogó szerinti tagállamtól bekérhet minden általa szükségesnek ítélt további információt.

(4)Miután meggyőződött arról, hogy a 22. cikk szerinti feltételek teljesültek, a Bizottság továbbítja az engedéllyel rendelkező hajók listáját vagy listáit a regionális halászati gazdálkodási szervezetnek.

(5)Ha a regionális halászati gazdálkodási szervezet nyilvántartása vagy listája nem nyilvános, a Bizottság értesíti a lobogó szerinti tagállamot a nyilvántartásban vagy listán szereplő hajókról.

IV. fejezet
Uniós halászhajók által nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységek

24. cikk
Hatály

Ez a fejezet a 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú uniós halászhajók által a nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységekre vonatkozik.

25. cikk
Halászati engedélyek

Uniós halászhajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet a nyílt tengeren, ha:

a)erre halászati engedélyt kaptak a lobogójuk szerinti tagállamtól; és

b)a halászati engedélyről a 27. cikknek megfelelően értesítették a Bizottságot.

26. cikk
A lobogó szerinti tagállamok által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

Nyílt tengeri halászati tevékenységekre a lobogó szerinti tagállamok csak akkor adhatnak ki halászati engedélyt, ha teljesülnek az 5. cikkben meghatározott kritériumok.

27. cikk
A Bizottság értesítése

A halászati engedélyről a lobogó szerinti tagállamok a tervezett nyílt tengeri halászati tevékenységek megkezdése előtt legalább 15 naptári nappal értesítik a Bizottságot, megadva az 1. és 2. melléklet szerinti információkat.

V. fejezet
Uniós halászhajók bérlése

28. cikk
Elvek

(1)Uniós halászhajók nem folytathatnak halászati tevékenységet hajóbérleti megállapodás keretében, ha fenntartható halászati partnerségi megállapodás van hatályban, hacsak a szóban forgó megállapodás erről másképpen nem rendelkezik.

(2)Az uniós halászhajók egyidejűleg csak egy hajóbérleti megállapodás keretében folytathatnak halászati tevékenységet, és nem adhatják albérletbe a hajóbérleti megállapodás keretében halászó hajót.

(3)Bérbe adott uniós hajók nem használhatják fel a lobogójuk szerinti tagállam halászati lehetőségeit. A bérbe adott halászhajók fogásait a bérbe adó állam halászati lehetőségeibe kell beleszámítani.

29. cikk
A halászati engedélyek kezelése hajóbérleti megállapodások keretében

Amikor valamely hajó számára halászati engedélyt állít ki a 11., a 18., a 22. vagy a 26. cikk alapján, és amikor a vonatkozó halászati tevékenységek végzésére hajóbérleti megállapodás keretében kerül sor, a lobogó szerinti tagállam meggyőződik az alábbiakról:

a)a bérbe adó állam illetékes hatósága hivatalosan megerősítette, hogy a megállapodás összhangban van nemzeti jogszabályaival; és

b)a hajóbérleti megállapodás fel van tüntetve a halászati engedélyben.

VI. fejezet
Ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségek

30. cikk
A megfigyelői programok adatai

Ha egy uniós halászhajó fedélzetén megfigyelői program keretében adatokat gyűjtenek, az adott hajóért felelős piaci szereplő ezeket az adatokat megküldi a lobogója szerinti tagállamnak.

31. cikk
Információk küldése harmadik országoknak

(1)Az e cím keretében folytatott halászati tevékenységek végzésekor, és amennyiben a harmadik országgal megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodás úgy rendelkezik, az uniós halászhajókért felelős piaci szereplők a harmadik országnak megküldik a vonatkozó fogási nyilatkozatokat és kirakodási nyilatkozatokat, és ezeket az információkat másolatban eljuttatják a lobogójuk szerinti tagállamnak.

(2)A lobogó szerinti tagállam ellenőrzi, hogy az (1) bekezdésben említett, harmadik országnak elküldött adatok megfelelnek-e az általa az 1224/2009/EK rendeletnek megfelelően kapott adatoknak.

(3)A fogási nyilatkozatok és a kirakodási nyilatkozatok (1) bekezdés szerinti, harmadik ország részére történő eljuttatásának elmulasztása a közös halászati politika által előírt szankciók és más intézkedések alkalmazásában súlyos jogsértésnek minősül. A jogsértés súlyosságát a tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania olyan kritériumok figyelembevételével, mint például a kár jellege, értéke, az elkövető gazdasági helyzete, valamint a jogsértés terjedelme vagy ismétlődése.

III. CÍM
HARMADIK ORSZÁGOK HALÁSZHAJÓI ÁLTAL UNIÓS VIZEKEN FOLYTATOTT HALÁSZATI TEVÉKENYSÉGEK

32. cikk
Általános elvek

(1)Harmadik országbeli halászhajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet uniós vizeken, ha rendelkeznek a Bizottság által kiállított halászati engedéllyel.

(2)Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli halászhajóknak meg kell felelniük a tevékenységük helye szerinti halászati övezetben az uniós halászhajók által folytatott halászatra irányadó szabályoknak és az érintett halászati megállapodásban megállapított rendelkezéseknek.

(3)Ha valamely harmadik országbeli halászhajó az uniós vizeken való áthaladáskor nem rendelkezik az e rendelet keretében kiadott engedéllyel, halászeszközeit úgy kell lekötnie és elraknia, hogy azokat halászati műveletek végzéséhez ne lehessen könnyen használatba venni.

33. cikk
A halászati engedélyekre vonatkozó feltételek

Harmadik országbeli halászhajók részére a Bizottság csak abban az esetben bocsáthat ki engedélyt uniós vizeken folytatott tevékenységre, ha:

a)a halászhajóról és segédhajójáról vagy segédhajóiról rendelkezésre álló, az 1. és 2. melléklet szerinti információk hiánytalanok és pontosak; a hajó és minden segédhajója rendelkezik IMO-számmal;

b)a piaci szereplőre és a halászhajóra az adott tagállam nemzeti jogszabályai alapján, az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikke és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikke értelmében a halászati engedély iránti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem szabtak ki szankciót súlyos jogsértésért;

c)a halászhajó nem szerepel IUU-listán és/vagy a harmadik országot nem azonosították vagy vették jegyzékbe az 1005/2008/EK tanácsi rendelet szerinti nem együttműködő országként vagy az 1026/2012/EU rendelet értelmében a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országként;

d)a halászhajó az érintett harmadik országgal érvényben lévő halászati megállapodás alapján jogosult halászati engedélyre, valamint – ha releváns – szerepel a megállapodás keretében jóváhagyott hajók jegyzékében.

34. cikk
A halászati engedélyek kiállítására vonatkozó eljárás

(1)A harmadik ország az érintett megállapodásban szereplő határidő vagy a Bizottság által megállapított határidő előtt eljuttatja a Bizottságnak a halászhajóira vonatkozó kérelmeket.

(2)A Bizottság a harmadik országtól bekérhet minden általa szükségesnek ítélt további információt.

(3)Miután meggyőződött arról, hogy a 33. cikk szerinti feltételek teljesültek, a Bizottság kiállítja a halászati engedélyt, és erről tájékoztatja a harmadik országot és az érintett tagállamokat.

35. cikk    
A halászati engedélyek nyomon követése

(1)Ha már nem teljesül a 33. cikk szerinti feltételek valamelyike, a Bizottság módosítja vagy visszavonja az engedélyt, és erről tájékoztatja a harmadik országot és az érintett tagállamokat.

(2)A Bizottság elutasíthatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja az engedélyt olyan esetekben, amikor alapvetően megváltoztak a körülmények, vagy alapvető fontosságú, többek között az emberi jogok nemzetközi normáihoz vagy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez kapcsolódó szakpolitikai okok ilyen intézkedést indokolnak, vagy amikor ilyen vagy más alapvető fontosságú szakpolitikai okból az Unió úgy határozott, hogy az érintett harmadik országgal felfüggeszti vagy megszakítja a kapcsolatot.

36. cikk
Halászati tevékenységek betiltása

(1)Amennyiben valamely harmadik ország kimerítette a számára megítélt halászati lehetőségeket, a Bizottság erről haladéktalanul értesíti az érintett harmadik országot és a tagállamok illetékes ellenőrző hatóságait. A ki nem merített halászati lehetőségek kihasználására irányuló olyan halászati tevékenységek folytonosságának biztosítására, amelyek a kimerített halászati lehetőségeket is érinthetik, a harmadik ország olyan technikai intézkedéseket terjeszt a Bizottság elé, amelyekkel megakadályozható, hogy a kimerített halászati lehetőségeket kedvezőtlen hatások érjék. Az (1) bekezdésben említett értesítésének időpontjától az érintett harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók számára kiadott engedélyeket az érintett halászati tevékenységekre vonatkozóan felfüggesztettnek kell tekinteni, és e hajók számára ezt követően már nem engedélyezett a szóban forgó halászati tevékenységek végzése.

(2)A halászati engedélyeket visszavontnak kell tekinteni, amennyiben a halászati tevékenységeknek a (2) bekezdéssel összhangban történő felfüggesztése minden olyan tevékenységet érint, amelyekre az engedélyeket megadták.

(3)A harmadik ország gondoskodik arról, hogy az érintett halászhajókat haladéktalanul tájékoztassák e cikk alkalmazásáról, valamint arról, hogy e hajók minden érintett halászati tevékenységgel felhagyjanak.

37. cikk
Az uniós vizekre vonatkozó kvóták túlhalászása

(1)Ha a Bizottság megállapítja, hogy egy harmadik ország túllépte a számára valamely állomány vagy állománycsoport tekintetében kiosztott kvótákat, akkor csökkenti az adott ország számára az említett állományra vagy állománycsoportra vonatkozóan a későbbi évekre kiosztott kvótákat.

(2)Ha a túlhalászott állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótát nem lehet az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően csökkenteni, mert az állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvóta nem áll elegendő mértékben az érintett harmadik ország rendelkezésére, a Bizottság – az érintett harmadik országgal folytatott konzultációt követően – a kvótacsökkentést alkalmazhatja az adott harmadik ország számára a későbbi években ugyanazon földrajzi terület vonatkozásában más állományok vagy állománycsoportok tekintetében rendelkezésre álló kvótákra vagy az ugyanolyan kereskedelmi értékkel bíró állományok vagy állománycsoportok kvótáira.

38. cikk
Ellenőrzés és végrehajtás

(1)Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli hajóknak meg kell felelniük a tevékenységük helye szerinti halászati övezetben az uniós halászhajók által folytatott halászatra irányadó ellenőrzési szabályoknak.

(2)Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli halászhajók megadják a Bizottságnak vagy az általa kijelölt szervnek és – adott esetben – a parti tagállamnak azokat az adatokat, amelyeket az uniós hajók az 1224/2009/EK tanácsi rendelet értelmében kötelesek elküldeni a lobogó szerinti tagállamnak.

(3)A Bizottság vagy az általa kijelölt szerv megküldi a parti tagállamnak a (2) bekezdésben említett adatokat.

(4)Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli hajók kérésre kötelesek a Bizottságnak vagy az általa kijelölt szervnek megküldeni az alkalmazandó megfigyelői programok keretében készült megfigyelői jelentéseket.

(5)A parti tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 93. cikkében említett nemzeti nyilvántartásban rögzítenek minden, harmadik országbeli halászhajók által elkövetett jogsértést, a kapcsolódó szankciókat is beleértve.

(6)A Bizottság az (5) bekezdésben említett információkat eljuttatja a harmadik országnak annak érdekében, hogy ez az ország megfelelő intézkedéseket hozzon.

Az (1) bekezdés nem érinti az Unió és harmadik országok közötti konzultációkat. Ebben a tekintetben a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 44. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a harmadik országokkal a hozzáférési szabályokról folytatott konzultációk eredményeinek az uniós jogban történő végrehajtásáról.

IV. CÍM    
Adatok és információk

39. cikk
A halászati engedélyek uniós nyilvántartása

(1)A Bizottság uniós szintű elektronikus halászatiengedély-nyilvántartást hoz létre és vezet, amely egy nyilvánosan hozzáférhető és egy védett részből áll. A nyilvántartás az alábbi célokra szolgál:

a) az 1. és 2. melléklet szerinti valamennyi információ rögzítése és az egyes engedélyek státuszának valós idejű megjelenítése;

b)a Bizottság és a tagállamok közötti adat- és információcsere; és

c)a halászflották fenntartható kezelése.

(2)A halászati engedélyek nyilvántartásban szereplő listájának nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie, és tartalmaznia kell a következő információk mindegyikét:

a)a hajó neve és lobogója;

b)az engedély típusa; és

c)a halászati tevékenység engedélyezett ideje és helye (kezdő és záró időpontok; halászati övezet).

(3)A tagállamok arra használják a nyilvántartást, hogy a Bizottságnak benyújtsák a halászati engedélyeket, és hogy a 12., a 19., a 23. és a 27. cikkben szereplő előírásoknak megfelelően naprakészen tartsák azok adatait.

40. cikk
Műszaki követelmények

A II., III. és IV. címben említett információcserét elektronikus formában kell lebonyolítani. A 2007/2/EK irányelv 27 sérelme nélkül a Bizottság végrehajtási aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja az említett címekben említett információk rögzítésére, formátumára és továbbítási módjaira vonatkozó operatív technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 45. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

41. cikk
Az adatokhoz való hozzáférés

Az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 110. cikkének sérelme nélkül a tagállamok vagy a Bizottság hozzáférést adhat, illetve adhatnak a halászflották kezelésében érintett illetékes adminisztratív szolgálatoknak a 39. cikkben említett uniós halászatiengedély-nyilvántartás védett részéhez.

42. cikk
Adatkezelés, a személyes adatok védelme és titoktartás

Az e rendelet keretében megszerzett adatokat az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 109., 110., 111. és 113. cikkének, a 45/2001/EK rendeletnek, valamint a 95/46/EK irányelvnek és nemzeti végrehajtási szabályainak megfelelően kell kezelni.

43. cikk
A harmadik országokkal és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel fenntartott kapcsolatok

(1)Ha egy tagállam az e rendelet eredményes alkalmazásának biztosítása szempontjából fontos információt kap harmadik országtól vagy valamely regionális halászati gazdálkodási szervezettől, azt közli a többi érintett tagállammal és a Bizottsággal vagy az általa kijelölt szervvel, amennyiben e közlést a harmadik országgal kötött kétoldalú megállapodások vagy az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályai megengedik.

(2)A Bizottság vagy az általa kijelölt szerv az Unió és harmadik országok között létrejött halászati megállapodások keretében, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek vagy más olyan halászati szervet égisze alatt, amelynek az Unió szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele, a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően közölheti az e rendelet be nem tartásával vagy az 1005/2008/EK rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a) pontja és az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkének (1) bekezdése szerinti súlyos jogsértésekkel összefüggő adatokat az említett megállapodások vagy szervezetek más feleivel, ha abba az információt küldő tagállam is beleegyezik.

V. CÍM
Eljárások, felhatalmazás és végrehajtási intézkedések

44. cikk
A felhatalmazás gyakorlása

(1)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)A Bizottság felhatalmazást kap az 5. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a jogi aktus elfogadásáról.

(5)Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

45. cikk
Bizottsági eljárás

(1)A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikkével létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)Az e bekezdésre való hivatkozások esetében a 182/2011/EU rendelet 8. cikke alkalmazandó, annak 5. cikkével összefüggésben.

VI. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

46. cikk
Hatályon kívül helyezés

(1)Az 1006/2008/EK rendelet hatályát veszti.

(2)Az 1006/2008/EK rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

47. cikk
Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő […] napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1) A Tanács 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK rendelete a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről (HL L 286., 2008.10.29., 33. o.).

(2) A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról (HL L 343., 2009.12.22., 1–50. o.).

(3) A Tanács 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK rendelete a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendeletea közös halászati politikáról (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(5) COM(2011) 424, 2011.7.13.

(6) Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a közös halászati politika külső dimenziójáról (2011/2318(INI)).

(7) http://www.fao.org/fishery/ipoa-iuu/en

(8) COFI/2014/4.2 (29. §).

(9) Idem (40. és 41. §).

(10) A Bizottság 2011. április 8-i 404/2011/EU végrehajtási rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1–153. o.).

(11) 28. cikk.

(12) HL C , , o.

(13) HL C , , o.

(14) HL C , , o.

(15) A Tanács 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK rendelete a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről, valamint a 2847/93/EGK és 1624/94/EK rendelet módosításáról, továbbá a 3317/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 33. o.).

(16) A Tanács 1998. március 23-i 98/392/EK határozata az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről (HL L 179., 1998.6.23., 1. o.).

(17) A Tanács 1998. június 8-i 98/414/EK határozata az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség részéről való megerősítéséről (HL L 189., 1998.7.3., 14. o.).

(18) A Tanács 1996. június 25-i 96/428/EK határozata a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló megállapodásnak a Közösség általi elfogadásáról (HL L 177., 1996.7.16., 24. o.).

(19) Az ENSZ-közgyűlés 2012. július 27-i A/Res/66/288 sz. határozata „A jövő, amelyet akarunk” Rio +20 Konferenciáról.

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendeletea közös halászati politikáról (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(21) A Tanács 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK rendelete a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

(22) A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 1026/2012/EU rendelete a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről (HL L 316., 2012.11.14., 34. o.).

(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. március 14-i 2007/2/EK irányelve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.12.10.

COM(2015) 636 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

Javaslat
az Európai Parlament és a Tanács rendelete

a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

{SWD(2015) 276 final}
{SWD(2015) 279 final}

1. melléklet
A halászati engedélyek kiadásához megadandó információk listája

* kötelező mezők (a 22–25. és 28–48. sort nem kell kitölteni, ha a vonatkozó információk a CFR- vagy az IMO-szám alapján automatikusan kinyerhetők az uniós flottanyilvántartásból)

Csatolmányok (sorolja fel):

2. melléklet    
Az 1. mellékletben ismertetett halászhajók tevékenységét támogató segédhajók esetében megadandó információk listája

* kötelező mezők (az uniós tagállami lobogó alatt közlekedő segédhajók esetében a 22–25. és 28–33. sort nem kell kitölteni, ha a vonatkozó információk a CFR-szám alapján automatikusan kinyerhetők az uniós flottanyilvántartásból)

Csatolmányok (sorolja fel):