INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A mérkőzések eredményének tiltott befolyásolását széles körben a korunk sportját fenyegető egyik legnagyobb veszélynek tartják. Aláássa a sport olyan értékeit, mint a tisztességesség, a fair play és mások tisztelete. Ezenfelül gyakran világszintű szervezett bűnhálózatok is részt vesznek a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásában. A problémát mostanra a hatóságok, a sportmozgalom és a bűnüldöző hatóságok világszerte prioritásként kezelik. Hogy reagáljon e kihívásokra, az Európa Tanács 2012 nyarán felkérte az Európai Kulturális Egyezményben részes feleket arra, hogy kezdjenek tárgyalásokat a sporteredmények tiltott befolyásolása elleni Európa tanácsi egyezmény megkötése érdekében. A tárgyalások 2012 októberében, az Európa Tanács szerkesztői csoportjának első ülésével vették kezdetüket.

2012. november 13-án a Bizottság elfogadta „a sporteredmények befolyásolása elleni küzdelemről szóló Európa tanácsi nemzetközi egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokon az EU nevében történő részvételnek az Európai Bizottság számára történő engedélyezéséről” szóló tanácsi határozatra irányuló ajánlást[1]. A Bizottság ajánlása 2012. november 15-én került továbbításra a Tanács sportmunkacsoportja részére. A Tanács munkacsoportján belül lefolytatott megbeszéléseket követően a Tanács két határozatra osztotta fel a tanácsi határozat tervezetét, mivel anyagi jogalapokkal egészítette ki a tervezetet, köztük egy olyan jogalappal is, amely az EUMSZ harmadik részének V. címéből ered.[2] A fogadással és a sporttal kapcsolatos kérdésekről szóló határozatot[3] 2013. június 10-én fogadta el a Tanács. A másik határozatot[4], amely a büntetőügyekben folytatott együttműködéshez és a rendőrségi együttműködéshez kapcsolódó kérdésekről szól, 2013. szeptember 23-án fogadta el a Tanács.

A vonatkozó tanácsi határozatoknak megfelelően a Bizottság részt vett a későbbi tárgyalásokban, amelyek 2014. július 9-én zárultak le azzal, hogy a miniszteri megbízottak elfogadták a sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló Európa tanácsi egyezményt.[5] Az egyezményt ezt követően 2014. szeptember 18-án, a sportért felelős miniszterek Európa tanácsi konferenciáján nyitották meg aláírásra. Az egyezmény a 32. cikkének (3) bekezdése szerint nyitva áll aláírásra az Európai Unió előtt. Azóta több fél is aláírta az egyezményt, köztük néhány tagállam is.

Tekintettel arra, hogy a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása nemzetközi dimenzióval is bír, az egyezmény nyitva áll az Európán kívüli országok számára is. Ez a vonatkozás rendkívül fontos, mivel a világszintű együttműködés, főként olyan országokkal, amelyekben a sportfogadás széles körben elterjedt (például a délkelet-ázsiai országok), kulcsfontosságú tényezőnek tekinthető a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásában részt vevő, különböző kontinenseken működő transznacionális szervezett bűnhálózatok elleni hatékony küzdelemben. A Bizottság véleménye szerint az egyezmény hatékony eszköz lehet a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelemben.

Az EUMSZ 165. cikke kimondja, hogy az Unió fellépésének célja a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása révén. Az EUMSZ 165. cikke emellett felhívja az Uniót és a tagállamokat arra, hogy erősítsék az együttműködést a sport területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal. Az uniós fellépés segíthet kezelni az európai sport előtt álló, több országot érintő kihívásokat – mint amilyen a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása –, amelyek terén egyesített erőfeszítésekre és gondosan összehangolt megközelítésre van szükség.

Az egyezmény egyik legfőbb célja a nemzeti és a nemzetközi együttműködés előmozdítása, a III. fejezet ennek érdekében több rendelkezést is tartalmaz az érdekelt felek közötti információcsere megkönnyítésére. A mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelemhez szoros együttműködés szükséges a sportmozgalom, a kormányok, a fogadási szolgáltatók, a bűnüldöző hatóságok és a nemzetközi szervezetek között. Maga az a tény is kihívásokat támaszt, hogy ilyen széles az érdekeltek köre; az Unió segíthet az álláspontok közeledésében, és biztosíthatja az összehangolt megközelítést.

Az egyes tagállamokban eltérő fejlettségi szinten áll a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelem. Az eredmények befolyásolásának nemzetközi jellege miatt valószínűleg különböző mértékben tapasztalt tagállamokkal kell együttműködni, így szükségessé válik a bevált gyakorlatok megosztása és a kompetenciák fejlesztése. Az EU fontos szerepet játszhat a kapacitásépítés, az együttműködés elősegítése és végső soron az egyezmény végrehajtásának segítése terén.

Ezen egyezmény aláírása részét kell, hogy képezze a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy részt vegyen a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelemben, amelyet olyan eszközök is segítenek, mint az online szerencsejátékokról szóló 2012-es bizottsági közleménnyel[6] összhangban indított, a mérkőzések eredményének a fogadásokkal összefüggő tiltott befolyásolására vonatkozó bizottsági kezdeményezés, a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával foglalkozó uniós szakértői csoport munkája, valamint az ugyanezen problémával foglalkozó előkészítő intézkedések és projektek[7].

A tárgyalások megkezdésére felhatalmazó tanácsi határozatok szerint az Unió csatlakozását hatáskörelemzésnek kell megelőznie, vagyis az egyezmény „jogi formája és a hatásköröknek a tagállamok és az Unió közötti megoszlása a tárgyalások végén külön kerül meghatározásra, az egyes rendelkezések által érintett pontos tárgyi hatályra vonatkozó elemzések alapján”.

E hatáskörelemzés az alábbiakban olvasható:

Az Unió hatáskörének jellege és terjedelme

Az egyezmény 1. cikkének megfelelően az egyezmény célja „a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem a sport tisztességességének és a sportetikának a védelme érdekében, a sport autonómiája elvének megfelelően.” Ennek érdekében az egyezmény legfőbb célkitűzése „a sport tisztességességének és a sportetikának a védelme”. Ezt a célt több olyan intézkedés meghozatala révén éri el, amelyek a sportversenyek tiltott befolyásolásának megelőzésére, észlelésére és szankcionálására irányulnak. A cél érdekében az egyezmény támogatja a nemzetközi együttműködést is, és kialakít egy figyelemmel kísérési mechanizmust a benne foglalt rendelkezések nyomon követésének biztosítására.

Az egyezmény tehát több oldalról közelíti meg a sportversenyek tiltott befolyásolásának kezelését. Az elfogadandó intézkedések ennek megfelelően változatos jellegűek, és különböző jogterületeket érintenek, de a megelőzés szempontja mindent áthat.[8] Az egyéb érintett jogterületek a büntető anyagi jog, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, az adatvédelem, valamint a fogadási tevékenységek szabályozása.

Megelőzés (II–III. fejezet, 4–14. cikk)

Az egyezményben foglalt, a megelőzésre vonatkozó rendelkezések többsége a sport terén meghozott ösztönző intézkedések vonatkozásában az EUMSZ 165. cikke (4) bekezdése első francia bekezdésének hatálya alá tartozhat.[9] Az ilyen típusú hatáskör azonban terjedelmét tekintve korlátozott, mivel kizárja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását. Az EUMSZ 165. cikke az „előmozdító”, „együttműködési” és „ösztönző” intézkedéseket említi. Ebből következően az Unió hatásköre ezen a területen nem vonja el a tagállamok hatáskörét.[10]

A fogadási szolgáltatásokra vonatkozó intézkedések ezzel szemben érinthetik a letelepedés jogával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos belső piaci szabadságokat, amennyiben a fogadási szolgáltatók gazdasági tevékenységet végeznek. A 3. cikk (5) bekezdésének a) pontját és különösen a 11. cikket illetően: az „illegális sportfogadás” fogalmának meghatározásában olyan sportfogadási tevékenység szerepel, amely jellegére vagy szervezőjére tekintettel a fogadó személy tartózkodási helye szerinti szerződő fél irányadó jogszabályai értelmében nem megengedett. Az „irányadó jogszabályok” kifejezés az uniós jogot is magában foglalja. Ez azt is jelenti, hogy az uniós jog által biztosított jogosultságokat is figyelembe kell venni, és hogy a tagállamok nemzeti jogának összhangban kell állnia az uniós joggal, és különösen a belső piacra vonatkozó szabályokkal.

A 9–11. cikk olyan intézkedéseket ír elő, amelyek a jogszabályok bizonyos mértékű közelítését eredményezhetik. Az egyezmény 9. cikke például tájékoztató jellegű felsorolást tartalmaz azon intézkedésekről, amelyeket a fogadásokat szabályozó hatóságok „adott esetben” alkalmazhatnak a sportversenyek sportfogadással összefüggő tiltott befolyásolásának leküzdése érdekében. Az egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése szerint „Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megelőzzék az összeférhetetlenséget és azt, hogy a sportfogadási termékek biztosításában érintett természetes vagy jogi személyek visszaéljenek a belső információkkal (...)” (utólagos kiemelés). Az egyezmény 10. cikkének (3) bekezdése jelentéstételi kötelezettségek előírását célozza azzal, hogy kimondja: „Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek a sportfogadási szolgáltatók arra való kötelezéséhez, hogy haladéktalanul jelentsék a szabálytalan vagy gyanús fogadásokat a fogadásokat szabályozó hatóság (...) felé” (utólagos kiemelés). Végezetül az egyezmény illegális sportfogadásokról szóló 11. cikke még nagyobb mozgásteret enged a szerződő feleknek. A következőképpen szól: „minden Szerződő Fél megvizsgálja, mely eszközök a legmegfelelőbbek az illegális sportfogadások szolgáltatóival szembeni fellépéshez, és fontolóra veszi, hogy az adott jogrendben alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően olyan intézkedéseket fogadjon el, mint például (...)”.

Ez azt mutatja, hogy az egyezmény 9. cikke, 10. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése az EUMSZ 114. cikke szerint alapot teremt a lehetséges harmonizációra annyiban, amennyiben a fogadási szolgáltatók gazdasági tevékenységet végeznek. A még rugalmasabb megfogalmazást használó 11. cikkben is szerepel a rendelkezések bizonyos mértékű közelítése, amelyre szintén vonatkozhat az EUMSZ belső piac megteremtésére és működésére vonatkozó 114. cikke.

Az egyezmény 11. cikke emellett érintheti a valamely harmadik országból nyújtott szolgáltatásokat is. A szóban forgó intézkedések, amelyek közvetlenül az ilyen szolgáltatásokhoz való „hozzáférésre” vonatkoznak, az EUMSZ 207. cikke értelmében az Unió közös kereskedelempolitikája körébe tartoznak.

Az egyezmény adatvédelemről szóló 14. cikke az EUMSZ 16. cikke értelmében az Unió hatáskörébe tartozik.

Bűnüldözés (IV–VI. fejezet, 15–25. cikk)

A IV. fejezet a büntetőjoggal, valamint a végrehajtással kapcsolatos együttműködéssel foglalkozik (15–18. cikk). Az egyezmény 15. cikke nem írja elő a sportversenyek tiltott befolyásolására irányuló valamennyi magatartás bűncselekménnyé minősítését, csak az ilyen magatartások bizonyos formái esetében (ha azok korrupcióhoz, kényszerítéshez vagy csaláshoz kapcsolódnak). Ez az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat, ha a cselekményt a szervezett bűnözés szereplői követik el vagy azt korrupt gyakorlatok útján követik el.[11] A 15. cikk azonban nem korlátozódik a szervezett bűnözésre, és a hatálya alá tartozik a korruptív magatartástól mentes kényszerítés és csalás is. Ebben az összefüggésben korlátozott a vonatkozó uniós vívmányok köre.

A 16. cikk a pénzmosással foglalkozik. Ezt a kérdést uniós szinten a 2001/500/IB tanácsi kerethatározat[12], valamint a 2014/42/EU irányelv[13] szabályozza. Az egyezmény 16. cikkének (3) bekezdése az Unió hatáskörébe és az EUMSZ 114. cikkének hatálya alá tartozik; a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK irányelv az EUMSZ 114. cikkén alapul.[14] Mivel az irányelv nem vonatkozik kifejezetten a sportversenyekre, nem érinti az egyezmény 16. cikkének (3) bekezdését, amely csak a „sportfogadási szolgáltatókat” érinti. A 17., a 18., a 22. és a 23. cikkel (IV. és VI. fejezet) kapcsolatos hatáskör az egyezmény 15. és 16. cikke szerinti hatáskörhöz kapcsolódik.

A joghatóságról, a büntetőeljárásokról és a végrehajtási intézkedésekről szóló V. fejezet, valamint a szankciókról és intézkedésekről szóló VI. fejezet olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az egyezmény 15–18. cikkében foglalt büntető anyagi jogi rendelkezéseket kísérik. Az egyezmény 19. cikke (joghatóság) a büntetőjogi rendelkezések megállapítását kiegészítő rendelkezés. Az egyezmény 20., 21., és 25. cikke (nyomozati intézkedések, védelmi intézkedések, lefoglalás és elkobzás) olyan büntetőeljárási intézkedések, amelyekre kiterjedhet az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének (az a) és b) pontnak) a hatálya.

Nemzetközi együttműködés (VII. fejezet, 26–28. cikk)

A VII. fejezet az igazságügyi és más ügyekben folytatott nemzetközi együttműködéssel foglalkozik. Fontos megjegyezni, hogy az egyezmény nem tartalmaz olyan jogi rendszert, amely a meglévő szabályok helyébe lépne, és ezért nem érinti azokat az eszközöket, amelyek már léteznek a büntetőügyekben és a kiadatás kapcsán történő kölcsönös segítségnyújtás területén.[15] Ehhez kapcsolódóan európai szinten létezik egy átfogó, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés elősegítését célzó eszközrendszer, amelyet vagy a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásához kapcsolódó különböző elkövetési módozatokra kell alkalmazni, vagy abban az esetben kell alkalmazni, ha a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolását új bűncselekményként büntetendővé teszik a tagállamok belső jogrendjében.[16] Ez lefedi az egyezmény 26. cikkét.

Az egyezmény 27. és 28. cikke az együttműködésre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az EUMSZ 165. cikkének hatálya alá tartoznak.

Következtetések

Bizonyos bűncselekmények jelenleg nem tartoznak az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének hatálya alá. A többire vonatkozóan az Unió rendelkezik hatáskörrel, de ez a hatáskör csak két rendelkezésre vonatkozóan kizárólagos – a 11. cikkre (annyiban, amennyiben az a harmadik országokból nyújtott és azokba irányuló szolgáltatásokra alkalmazandó), valamint az adatvédelemről szóló 14. cikkre vonatkozóan (részben).[17] A többi esetben megosztott vagy „támogató” hatáskörről beszélhetünk.

2.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

Ami a jogalapot illeti, állandó ítélkezési gyakorlat, hogy az uniós jogi aktusok jogalapjának megválasztását olyan objektív elemekre kell alapozni, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra; ezek közé tartozik az adott intézkedés célja és tartalma is.[18] Ha az uniós jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy a jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik csak járulékos jellegű, a jogi aktust egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani. Kivételesen, amennyiben megállapítást nyer, hogy a jogi aktus több olyan célkitűzést is követ, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz anélkül, hogy az egyik a másikhoz képest másodlagos és közvetett lenne, e jogi aktus a különböző megfelelő jogalapokra alapítható.[19]

A potenciálisan releváns jogalapok ebben az esetben a következők: Az EUMSZ 16. cikke (adatvédelem), az EUMSZ 82. cikkének (1) és (2) bekezdése (büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés), az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése (büntető anyagi jog), az EUMSZ 114. cikke (a belső piac megteremtése és működése), az EUMSZ 165. cikke (sport), valamint az EUMSZ 207. cikke (közös kereskedelempolitika).

A sportversenyek tiltott befolyásolása leküzdésének célkitűzése összességében tartalmaz a megelőzéshez és az együttműködéshez kapcsolódó elemeket, amelyek főként az EUMSZ 165. cikkének hatálya alá tartoznak, valamint az együttműködéshez és a közelítéshez kapcsolódó elemeket, amelyekre az EUMSZ 114. cikke (a nem büntetőjogi rendelkezések esetében), 207. cikke (amennyiben a rendelkezések harmadik országbeli fogadási szolgáltatók általi hozzáféréshez kapcsolódnak), 82. cikkének (1) bekezdése és 83. cikke (a büntetőjogi kérdések kapcsán) vonatkozik.

A fogadási szolgáltatásokat illetően az EUMSZ 114. és 207. cikke lehet releváns, attól függően, hogy a szolgáltatások Unión belüliek-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy az egyezményben összességében jobban érvényesül a belső piaci vonatkozás, miközben a közös kereskedelempolitika szempontja csak az egyezmény 11. cikkében jelenik meg. Még ha nem is kerül azonban megemlítésre az EUMSZ 207. cikke, és csak a belső piaci vonatkozások kiegészítőjének tekintik, a tagállamok nem rendelkeznek hatáskörrel a közös kereskedelempolitikai vonatkozások kapcsán.

Ami az adatvédelmet illeti, az nem képezi az egyezmény fő célkitűzését, és az arra vonatkozó rendelkezések csupán kiegészítő jellegűek. Manapság az Európa Tanács sok egyezménye emlékeztet az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartására, még akkor is, ha ilyen kötelezettségek más egyezményekből is erednek (mint amilyen a 108. számú, az egyének személyes adatok gépi feldolgozása során történő védelméről szóló egyezmény), amennyiben az egyes egyezmények szerződő felei nem ugyanazok.

Ebből következően ahhoz, hogy az EU a teljes egyezményre vonatkozóan gyakorolja hatásköreit (azon elemek kivételével, amelyekre vonatkozóan nincs hatásköre), az EUMSZ 82. cikkének (1) bekezdése, 83. cikkének (1) bekezdése, 114. cikke és 165. cikke szolgál jogalapként.

Az egyezmény sok területet átfogó jellegéből, valamint abból, hogy érint olyan hatásköröket, amelyek lehetnek kizárólagos uniós hatáskörök, illetve az EU számára nem biztosított hatásköröket is, az következik, hogy az Unió vagy a tagállamok számára nem lehetséges, hogy az egyezményt egymástól elkülönülve kössék meg.

2015/0043 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezményének a büntető anyagi joggal és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos ügyek tekintetében az Európai Unió nevében történő aláírásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésére és 83. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben 218. cikkének (5) bekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)       2013. június 10-én a Tanács felhatalmazta Bizottságot a büntetőügyekben folytatott együttműködéssel és a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos ügyek kivételével a sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló Európa tanácsi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: az egyezmény) létrehozására irányuló tárgyalásokon az Európai Unió nevében történő részvételre.

(2)       2013. szeptember 23-án a Tanács elfogadott egy második felhatalmazást, amelyben felhatalmazta a Bizottságot az egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokon az Európai Unió nevében történő részvételre a büntetőügyekben folytatott együttműködéssel és a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos ügyek tekintetében. [20]

(3)       A tárgyalások sikeres lezárásaként az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2014. július 9-én elfogadta az egyezményt.

(4)       Az egyezmény 15. cikke nem írja elő a sportversenyek tiltott befolyásolására irányuló valamennyi cselekmény bűncselekménnyé minősítését, csak az ilyen cselekmények bizonyos formái esetében (ha azok korrupcióhoz, kényszerítéshez vagy csaláshoz kapcsolódnak). A bűnözésnek az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megemlített területei csak részben fedik le sportversenyek tiltott befolyásolását jelentő cselekményeket, csak abban az esetben, ha azok szervezett bűnözéshez vagy csalárd gyakorlatokhoz kapcsolódnak.[21]

(5)       Az egyezmény 16. cikke előírja a szerződő felek számára, hogy fogadják el az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy bűncselekménynek minősítsék a pénzmosáshoz kapcsolódó cselekményeket, amennyiben a nyereséget termelő alapbűncselekmény az egyezmény 15. és 17. cikkében említett bűncselekmény, „és zsarolás, korrupció és csalás esetében minden esetben”. Az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése megemlíti a „pénzmosást”. Uniós szinten a pénzmosást a 2001/500/IB tanácsi kerethatározat[22] szabályozza.

(6)       Az egyezmény 17., 18., 22. és 23. cikkével (IV. és VI. fejezet) kapcsolatos hatáskör az egyezmény 15. és 16. cikke szerinti hatáskörhöz kapcsolódik.

(7)       A joghatóságról, a büntetőeljárásokról és a végrehajtási intézkedésekről szóló V. fejezet, valamint a szankciókról és intézkedésekről szóló VI. fejezet olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az egyezmény 15–18. cikkében foglalt büntető anyagi jogi rendelkezéseket kísérik. Az egyezmény 19. cikke (joghatóság) a büntetőjogi rendelkezések megállapítását kiegészítő rendelkezés.

(8)       A VII. fejezet az igazságügyi és más ügyekben folytatott nemzetközi együttműködéssel foglalkozik. Fontos megjegyezni, hogy az egyezmény nem tartalmaz olyan jogi rendszert, amely a meglévő szabályok helyébe lépne, és ezért nem érinti azokat az eszközöket, amelyek már léteznek a büntetőügyekben és a kiadatás kapcsán történő kölcsönös segítségnyújtás területén.[23] Ehhez kapcsolódóan európai szinten létezik egy átfogó, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés elősegítését célzó eszközrendszer, amelyet vagy a sportversenyek tiltott befolyásolásához kapcsolódó különböző elkövetési módozatokra kell alkalmazni, vagy abban az esetben kell alkalmazni, ha a sportversenyek tiltott befolyásolását új bűncselekményként büntetendővé teszik a tagállamok belső jogrendjében.[24]

(9)       Az Európai Unió – arra irányuló erőfeszítéseinek részeként, hogy a sport tisztességességének és a sportetikának a védelme érdekében, a sport autonómiája elvének megfelelően leküzdje a sportversenyek tiltott befolyásolását – támogatja az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásáról szóló egyezményének aláírását.

(10)     Az egyezményt ezért – figyelemmel annak későbbi időpontban való megkötésének feltételére is – az Európai Unió nevében alá kell írni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács az Unió nevében jóváhagyja az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezményének aláírását, figyelemmel az említett egyezmény megkötésének feltételére.

Az aláírandó egyezmény szövege e határozat mellékletében található.

2. cikk

A Tanács Főtitkársága – az egyezmény megkötésének feltételére figyelemmel – kibocsátja az egyezmény aláírására vonatkozó meghatalmazást az egyezmény főtárgyalója által kijelölt személy(ek) részére.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő  napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]       COM(2012) 655 final.

[2]       A Bizottság nyilatkozatot fűzött a Tanács jegyzőkönyvéhez, amelyben kifejezésre juttatta, hogy nem ért egyet az anyagi jogalap beillesztésével, lásd a 10509/13. számú tanácsi dokumentumot.

[3]       A Tanács 2013. június 10-i 2013/304/EU határozata az Európai Bizottság számára a büntetőügyekben folytatott együttműködéssel és a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos ügyek kivételével a sporteredmények befolyásolása elleni küzdelemről szóló Európa tanácsi nemzetközi egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokon az EU nevében történő részvételre adandó felhatalmazásról (HL L 170., 2013.6.22., 62. o.).

[4]       A Tanács határozata az Európai Bizottság számára a büntetőügyekben folytatott együttműködéssel és a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos ügyek tekintetében a sporteredmények befolyásolása elleni küzdelemről szóló Európa tanácsi nemzetközi egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokon az EU nevében történő részvételre adandó felhatalmazásról, 10180/13. számú tanácsi dokumentum.

[5]       Málta az egyezmény ellen szavazott, és az EUMSZ 218. cikke (11) bekezdése alapján 2014. július 11-én a Bíróság véleményét kérte (1/14. számú vélemény).

[6]       http://ec.europa.eu/internal_market/gambling/communication/index_en.htm

[7]       Egy közelmúltbeli példa: http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/financing/fundings/security-and-safeguarding-liberties/other-programmes/cooperation-between-public-private/index_en.htm

[8]       Az egyezmény II. és III. fejezete, valamint 27. és 28. cikke foglalkozik a megelőzéssel.

[9]       Elsősorban az egyezmény 4. cikke, 5. cikkének (1) bekezdése, valamint 6. és 7. cikke, amelyek a sportszervezetek bizonyos intézkedéseinek ösztönzéséről szólnak, továbbá a 8. cikke, illetve a 9. cikkének, 10. cikke (2) bekezdésének, 12. cikkének és 13. cikkének bizonyos vonatkozásai.

[10]      Lásd az EUMSZ 2. cikkének (5) bekezdését: „Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit.”

[11]      A Tanács 2003/568/IB kerethatározata a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről (HL L 192., 2003.7.31., 54. o.).

[12]      A Tanács 2001/500/IB kerethatározata a pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról (HL L 182., 2001.7.5., 1. o.).

[13]      Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 3-i 2014/42/EU irányelve a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról.

[14]      Az irányelv határozza meg azt a keretet, amelynek célja a hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók megbízhatóságának, épségének és stabilitásának, valamint a pénzügyi rendszer egésze iránti bizalomnak a védelme azon kockázatok ellen, amelyeket a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása jelent.

[15]      A magyarázó jelentés 21. §-a.

[16]      A Tanács 2000. május 29-i jogi aktusa az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény létrehozásáról (HL C 197., 2000.7.12., 1. o.); a Tanács 2002/584/IB kerethatározata az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 20. o.); a Tanács 2003/577/IB kerethatározata a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról (HL L 196., 2003.8.2., 45. o); a Tanács 2006/783/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról; a Tanács 2008/978/IB kerethatározata az európai bizonyításfelvételi parancsról (HL L 350., 2008.12.30.); a Tanács 2009/948/IB kerethatározata a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről (HL L 328., 2009.12.15., 42. o.); 2014/41/EU irányelv a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról (HL L 130., 2014.5.1., 1. o.); 2014/42/EU irányelv a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.).

[17]      A releváns jogalkotási aktusok közé tartozhat a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.), a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK rendelet (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.), valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló 2008/977/IB kerethatározat (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.).

[18]      A C-377/12. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 34. pontja.

[19]      Lásd ugyanott, a hivatkozott ítélet 34. pontjában.

[20]             10180/13. sz. tanácsi dokumentum.

[21]             A Tanács 2003/568/IB kerethatározata a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről (HL L 192., 2003.7.31., 54. o.).

[22]             HL L 182., 2001.7.5., 1. o.; lásd még: 2005/60/EK irányelv a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).

[23]             A magyarázó jelentés 21. §-a.

[24]             A Tanács 2000. május 29-i jogi aktusa az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény létrehozásáról (HL C 197., 2000.7.12., 1. o.); a Tanács 2002/584/IB kerethatározata az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 20. o.); a Tanács 2003/577/IB kerethatározata a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról (HL L 196., 2003.8.2., 45. o); a Tanács 2006/783/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról; a Tanács 2008/978/IB kerethatározata az európai bizonyításfelvételi parancsról (HL L 350., 2008.12.30.); a Tanács 2009/948/IB kerethatározata a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről (HL L 328., 2009.12.15., 42. o.); 2014/41/EU irányelv a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról (HL L 130., 2014.5.1., 1. o.); 2014/42/EU irányelv a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.).

                                                                       

Európa tanácsi szerződések sorozat – 215.

Az Európa Tanács Egyezménye

a sportversenyek

tiltott befolyásolásáról

Magglingen/Macolin, 2014.IX.18.

              Preambulum

              Az Európa Tanács tagállamai és ezen Egyezmény többi aláírója,

              Figyelemmel arra, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megteremtése;

              Figyelembe véve az Európa Tanács állam- és kormányfőinek harmadik csúcstalálkozóján (Varsó, 2005. május 16–17.) elfogadott cselekvési tervet, amely javasolja az Európa Tanács azon tevékenységeinek folytatását, amelyek referenciaként szolgálnak a sport terén;

              Figyelemmel arra, hogy folytatni kell a sport fejlesztésére szolgáló közös európai és globális keret kidolgozását a plurális demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a sportetika elvei alapján;

              Tudatában annak, hogy a világon minden országot és minden sportágat érinthet a sportversenyek tiltott befolyásolása, és hangsúlyozva, hogy ez a jelenség, mivel globális fenyegetést jelent a sport tisztességességére nézve, globális és az Európa Tanács tagjain kívüli államok által is támogatott választ igényel;

              Aggodalmuknak adva hangot azt illetően, hogy a sportversenyek tiltott befolyásolásához bűncselekmények kapcsolódhatnak és abban a szervezett bűnözés is érintett lehet, valamint a jelenség nemzetközi jellegét illetően;

              Emlékeztetve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (1950, ETS 5) és annak jegyzőkönyveire, a sporteseményeken, különösen a labdarúgó mérkőzéseken megnyilvánuló nézői erőszakról és nem megfelelő viselkedésről szóló európai egyezményre (1985, ETS 120), a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használata elleni egyezményre (1989, ETS 135), a korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményre (1999, ETS 173), valamint az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezményére (2005, CETS 198);

              Emlékeztetve az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményre (2000) és annak jegyzőkönyveire;

              Emlékeztetve továbbá az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezményére (2003);

              Emlékeztetve a saját joghatóságuk alá tartozó jogsértések indokolatlan késedelem nélküli, hatékony kivizsgálásának fontosságára;

              Emlékeztetve arra, hogy a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete (Interpol) az igazságügyi együttműködés mellett a bűnüldöző hatóságok közötti hatékony együttműködés elősegítése terén is kulcsfontosságú szerepet játszik;

              Hangsúlyozva, hogy a sportszervezetek felelősek azért, hogy észleljék és szankcionálják a sportversenyeknek a felügyeletük alá tartozó személyek általi tiltott befolyásolását;

              Elismerve a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem terén már elért eredményeket;

              Meggyőződve arról, hogy a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelemhez fokozott, gyors, fenntartható és megfelelően működő nemzeti és nemzetközi együttműködés szükséges;

              Tekintettel a Miniszteri Bizottság által a tagállamokhoz intézett Rec(92)13rev számú, az átdolgozott Európai Sport Chartáról szóló ajánlásra; a CM/Rec(2010)9 számú, a sport átdolgozott etikai kódexéről szóló ajánlásra; a Rec(2005)8 számú, a jó sportirányítás elveiről szóló ajánlásra, valamint a CM/Rec(2011)10 számú, az eredmények manipulálása, mindenekelőtt a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelem érdekében a sport tisztességességének előmozdításáról szóló ajánlásra;

              Figyelemmel a következő konferenciákon végzett munkára és az ott levont következtetésekre:

              –     a sportért felelős miniszterek 11. Európa tanácsi konferenciája, Athén, 2008. december 11–12.;

              –     a sportért felelős miniszterek 18. informális Európa tanácsi konferenciája (Baku, 2010. szeptember 22.) az eredmények manipulálása (a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása) elleni küzdelem érdekében a sport tisztességességének előmozdításáról;

              –     a sportért felelős miniszterek 12. Európa tanácsi konferenciája (Belgrád, 2012. március 15.), különösen egy, a sporteredmények tiltott befolyásolása elleni küzdelmet szolgáló új nemzetközi jogi eszköz megszövegezését illetően;

              –     a testnevelésért és a sportért felelős miniszterek és vezető tisztviselők UNESCO által szervezett 5. nemzetközi konferenciája (MINEPS V);

              Meggyőződve arról, hogy a hatóságok, sportszervezetek, versenyszervezők és sportfogadási szolgáltatók közötti, nemzeti és nemzetközi szintű, a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló párbeszéd és együttműködés nélkül lehetetlen hatékony közös válaszokat találni a sportversenyek tiltott befolyásolásának problémája által támasztott kihívásokra;

              Felismerve, hogy az igazságos és egyenlő versenyen alapuló sport a jellegét tekintve kiszámíthatatlan, és a sport terén megnyilvánuló etikátlan gyakorlatok és magatartások elleni erőteljes és hatékony fellépést tesz szükségessé;

              Hangsúlyozva azon meggyőződésüket, hogy a jó kormányzás és az etika elveinek a sport terén történő következetes alkalmazása jelentősen elősegíti a korrupció, a sportversenyek tiltott befolyásolása, valamint a sport terén megnyilvánuló egyéb helytelen gyakorlatok felszámolását;

              Felismerve, hogy a sport autonómiája elvének megfelelően a sportszervezetek felelősek a sportért, és önszabályozási és fegyelmi felelősségük van a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem terén, de adott esetben a hatóságok védik meg a sport tisztességességét;

              Felismerve, hogy a sportfogadási tevékenységek, és különösen az illegális sportfogadás fejlődése növeli az ilyen tiltott befolyásolás kockázatát;

              Figyelembe véve, hogy a sportversenyek tiltott befolyásolása egyes esetekben kapcsolódik a sportfogadáshoz vagy bűncselekményekhez, más esetekben nem, és hogy minden esetben fel kell lépni ellene;

              Figyelemmel az államoknak a sportfogadásra vonatkozó szabályok meghatározására vonatkozó, az alkalmazandó jogszabályok keretén belüli mérlegelési jogkörére,

              a következőkben állapodtak meg:

              I. fejezet – Cél, alapelvek, fogalommeghatározások

              1. cikk – Cél és fő célkitűzések

       1      Ezen Egyezmény célja a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem a sport tisztességességének és a sportetikának a védelme érdekében, a sport autonómiája elvének megfelelően.

       2      Ezért ezen Egyezmény fő célkitűzései a következők:

              a      a nemzeti és nemzetközi sportversenyek nemzeti vagy nemzetközi tiltott befolyásolásának megelőzése, észlelése és szankcionálása;

              b      az érintett hatóságok közötti, valamint a sporttal és a sportfogadással foglalkozó szervezetekkel folytatott nemzeti és nemzetközi együttműködés előmozdítása a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni fellépés terén.

              2. cikk – Alapelvek

       1      A sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem során biztosítani kell többek között a következő elvek tiszteletben tartását:

              a      emberi jogok;

              b      jogszerűség;

              c      arányosság;

              d      a magánélet és a személyes adatok védelme.

              3. cikk – Fogalommeghatározások

              Ezen Egyezmény alkalmazásában:

       1      „Sportverseny”: olyan sportesemény, amely az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága által a 31. cikk (2) bekezdésének megfelelően jegyzékbe vett és egy nemzetközi sportszervezet, illetve adott esetben egy másik illetékes sportszervezet által elismert valamely sportszervezet által meghatározott szabályoknak megfelelően kerül megrendezésre.

 

       2      „Sportszervezet”: olyan, a sportot vagy egy adott sportágat irányító szervezet, amely szerepel az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága által a 31. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott jegyzékben, valamint adott esetben annak kontinensen belüli és nemzeti kapcsolódó szervezetei.

       3      „Versenyszervező”: olyan sportszervezet vagy a jogi formájától függetlenül más személy, amely sportversenyeket szervez.

       4      „Sportversenyek tiltott befolyásolása”: olyan szándékos megállapodás, cselekmény vagy mulasztás, amely egy sportverseny eredményének vagy lefolyásának az említett sportverseny kiszámíthatatlan jellegét részben vagy egészben megszüntető, nem megengedett módosítására irányul annak érdekében, hogy a befolyásoló jogtalan előnyt szerezzen saját maga vagy mások számára.

       5      „Sportfogadás”: pénzértékkel rendelkező tétben, pénzértékkel rendelkező nyeremény reményében való fogadás, amelynek kimenetele egy sportversennyel kapcsolatos jövőbeli és bizonytalan eseménytől függ. Ezen belül:

              a      „illegális sportfogadás”: olyan sportfogadási tevékenység, amely jellegére vagy szervezőjére tekintettel a fogyasztó tartózkodási helye szerinti ország irányadó jogszabályai értelmében nem megengedett;

              b      „szabálytalan sportfogadás”: olyan sportfogadási tevékenység, amely nem egyeztethető össze a szóban forgó piacon szokásosan vagy várhatóan érvényesülő mintázatokkal, vagy amely olyan sportversenyre való fogadáshoz kapcsolódik, amelynek lefolyása szokatlan jellemzőkkel bír;

              c      „gyanús sportfogadás”: olyan sportfogadási tevékenység, amely megbízható és egybevágó bizonyítékok alapján az alapjául szolgáló sportverseny tiltott befolyásolásához kapcsolódónak tűnik.

       6      „A versenyben érdekelt személy”: a következő kategóriák valamelyikébe tartozó természetes vagy jogi személy:

              a      „versenyző”: sportversenyeken részt vevő személy vagy személyek ilyen csoportja;

              b      „a versenyző segítői”: edző, tréner, menedzser, ügynök, a csapat személyzete, a csapat tisztviselője, a sportversenyeken részt vevő vagy arra készülő versenyzőkkel dolgozó vagy őket kezelő orvosi vagy paramedikális személyzet, valamint a versenyzőkkel kapcsolatos munkát végző minden más személy;

              c      „tisztviselő”: a sportversenyeket szervező és népszerűsítő szervezetek tulajdonosa, részvényese, vezető tisztségviselője vagy személyzetének tagja, valamint a bírók, zsűritagok és más akkreditált személyek. A fogalom körébe tartoznak a nemzetközi sportszervezetek, illetve adott esetben a versenyt elismerő más illetékes sportszervezetek vezető tisztségviselői és munkatársai is.

 

       7      „Belső információ”: egy versenyhez kapcsolódó olyan információ, amelyhez egy személy egy sportággal vagy a versennyel kapcsolatos helyzete révén jutott hozzá, kivéve a már közzétett vagy köztudomású, a nagyközönség érdeklődő tagjai számára könnyen hozzáférhető vagy az adott versenyre irányadó szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően felfedett információkat.

II. fejezet – Megelőzés, együttműködés és más intézkedések

              4. cikk – Belföldi koordináció

       1      Minden Szerződő Fél összehangolja a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelemben érintett valamennyi hatóság szakpolitikáit és fellépéseit.

       2      A saját joghatósága alatt álló területen valamennyi Szerződő Fél ösztönzi a sportszervezeteket, versenyszervezőket és sportfogadási szolgáltatókat arra, hogy működjenek együtt a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem terén, és adott esetben az említett szervezetekre bízza ezen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtását.

              5. cikk – Kockázatértékelés és kockázatkezelés

       1      Minden Szerződő Fél azonosítja, elemzi és értékeli a sportversenyek tiltott befolyásolásához kapcsolódó kockázatokat, adott esetben a sportszervezetekkel, sportfogadási szolgáltatókkal, versenyszervezőkkel és más érintett szervezetekkel együttműködésben.

       2      Minden Szerződő Fél ösztönzi a sportszervezeteket, sportfogadási szolgáltatókat, versenyszervezőket és más érintett szervezeteket arra, hogy állapítsanak meg eljárásokat és szabályokat a sportversenyek tiltott befolyásolásának leküzdése érdekében, és adott esetben elfogadja az ehhez szükséges jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket.

              6. cikk – Oktatás és figyelemfelhívás

       1      A sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem megerősítése érdekében valamennyi Szerződő Fél ösztönzi a kapcsolódó, figyelemfelhívásra irányuló, oktatási, képzési és kutatási tevékenységeket.

              7. cikk – Sportszervezetek és versenyszervezők

       1      Minden Szerződő Fél ösztönzi a sportszervezeteket és a versenyszervezőket arra, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre egyrészt a sportversenyek tiltott befolyásolásának leküzdését szolgáló szabályokat, másrészt a jó kormányzást elősegítő elveket, többek között a következőkhöz kapcsolódóan:

              a      az összeférhetetlenség megelőzése, ideértve az alábbiakat:

                     –     annak megtiltása, hogy a versenyben érdekelt személyek fogadjanak azokra a sportversenyekre, amelyekben érintettek;

                     –     a belső információkkal való visszaélésnek és az ilyen információk terjesztésének a megtiltása;

              b      valamennyi szerződéses és egyéb kötelezettség betartása a sportszervezetek és a hozzájuk tartozó tagok részéről;

              c      annak előírása, hogy a versenyben érdekelt személyek haladéktalanul jelentsenek minden olyan gyanús tevékenységet, incidenst, ösztönzést vagy megkeresést, amely a sportversenyek tiltott befolyásolása ellen hozott szabályok megszegésének tekinthető.

       2      Minden Szerződő Fél ösztönzi a sportszervezeteket arra, hogy megfelelő intézkedéseket fogadjanak el és hajtsanak végre a következők biztosítása érdekében:

              a      a tiltott befolyásolás kockázatának kitett sportversenyek lefolyásának fokozott és hatékony figyelemmel kísérése;

              b      a sportversenyek tiltott befolyásolásához kapcsolódó gyanús tevékenységeknek a megfelelő hatóságok vagy nemzeti platform részére történő haladéktalan jelentésére szolgáló eljárások;

              c      a sportversenyek tiltott befolyásolásának lehetséges vagy tényleges eseteire vonatkozó információk felfedését elősegítő hatékony mechanizmusok, ideértve a bejelentők megfelelő védelmét is;

              d      a versenyben érdekelt személyek, köztük a fiatal versenyzők figyelmének felhívása – oktatás, képzés és az információk terjesztése útján – a sportversenyek tiltott befolyásolásának kockázatára és az annak leküzdése érdekében tett erőfeszítésekre;

              e      a sportversenyek fontos tisztviselőinek – különösen a bíróknak és a játékvezetőknek – a lehető legkésőbbi szakaszban történő kijelölése.

       3      Minden Szerződő Fél ösztönzi a sportszervezeteit és azokon keresztül a nemzetközi sportszervezeteket arra, hogy a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni belső szabályaik, különösen az e cikk (1) bekezdésében említett szabályok megszegése esetén alkalmazzanak konkrét, hatékony, arányos és visszatartó erejű fegyelmi szankciókat és intézkedéseket, valamint biztosítsák a más sportszervezetek, különösen más országok sportszervezetei által kiszabott szankciók kölcsönös elismerését és végrehajtását.

       4      A sportszervezetek által megállapított fegyelmi felelősség nem zárja ki a büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási felelősséget.

              8. cikk – A sportszervezetek finanszírozásával kapcsolatos intézkedések

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek a Szerződő Fél által pénzügyileg támogatott sportszervezetek finanszírozásával kapcsolatos megfelelő átláthatóság biztosításához.

       2      Minden Szerződő Fél fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy segítséget nyújtson a sportszervezeteknek a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelemhez, ideértve a megfelelő mechanizmusok finanszírozása útján nyújtott segítséget is.

       3      Szükség esetén valamennyi Szerződő Fél fontolóra veszi, hogy a versenyben érdekelt, sportversenyek tiltott befolyásolása miatt szankcióval sújtott személyek esetében a szankció időtartamára visszatartsa a pénzügyi támogatást vagy felkérjen sportszervezeteket arra, hogy visszatartsák a pénzügyi támogatást.

       4      Adott esetben minden Szerződő Fél lépéseket tesz annak érdekében, hogy részben vagy egészben visszatartsa a pénzügyi vagy sporttal kapcsolatos egyéb támogatást azon sportszervezetek esetében, amelyek nem alkalmaznak tényleges szabályokat a sportversenyek tiltott befolyásolása ellen.

              9. cikk –  A fogadásokat szabályozó hatósággal vagy más felelős hatósággal vagy hatóságokkal kapcsolatos intézkedések

       1      Minden Szerződő Fél kijelöl egy vagy több felelős hatóságot, amelynek feladata a Szerződő Fél jogrendjén belül, hogy végrehajtsa a sportfogadásra vonatkozó szabályokat és alkalmazza a sportversenyek sportfogadáshoz kapcsolódó tiltott befolyásolásának leküzdése érdekében hozott intézkedéseket, ideértve adott esetben a következőket:

              a      időszerű információcsere a többi érintett hatósággal vagy az illegális, szabálytalan vagy gyanús sportfogadással és az ezen Egyezményben említett vagy ezen Egyezménynek megfelelően kialakított szabályok megszegésével foglalkozó nemzeti platformmal;

              b      a sportfogadás kínálatának korlátozása a nemzeti sportszervezetekkel és sportfogadási szolgáltatókkal folytatott konzultációt követően, kizárva különösen azokat a sportversenyeket, amelyek:

                     –     18 éven aluliaknak szólnak; vagy

                     –     amelyek esetében sportszempontból nem megfelelőek a szervezési feltételek és/vagy a tét;

              c      előzetes információszolgáltatás a versenyszervezők részére a sportfogadási termékek típusairól és tárgyáról, támogatva azon törekvésüket, hogy azonosítsák és kezeljék a sport tiltott befolyásolásának a saját versenyük terén felmerülő kockázatát;

              d      olyan fizetőeszközök szisztematikus használata a sportfogadás terén, amelyek lehetővé teszik az egyes Szerződő Felek által meghatározott küszöböt meghaladó pénzügyi mozgások, és különösen a küldők, a címzettek és az összegek nyomon követését;

              e      mechanizmusok kialakítása – a sportszervezetekkel és adott esetben a sportfogadási szolgáltatókkal folytatott, illetve azok közötti együttműködésben – annak megelőzésére, hogy a versenyben érdekelt személyek olyan sportversenyekre fogadjanak, amelyek megszegik a sportra vonatkozó szabályokat vagy az alkalmazandó jogszabályokat;

              f      a nemzeti jognak megfelelően a fogadás felfüggesztése azon versenyek esetében, amelyekre megfelelő riasztást adtak ki.

       2      Minden Szerződő Fél közli az Európa Tanács főtitkárával az e cikk (1) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóság vagy hatóságok nevét és címét.

              10. cikk – Sportfogadási szolgáltatók

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megelőzzék az összeférhetetlenséget és azt, hogy a sportfogadási termékek biztosításában érintett természetes vagy jogi személyek visszaéljenek a belső információkkal, különösen annak korlátozása útján, hogy:

              a      a sportfogadási termékek biztosításában érintett természetes vagy jogi személyek a saját termékeikre fogadjanak;

              b      egy szponzor vagy egy sportszervezet résztulajdonosa visszaéljen a helyzetével a sportversenyek tiltott befolyásolásának elősegítése vagy belső információkkal való visszaélés céljából;

              c      a versenyben érdekelt személyek részt vegyenek az arra a versenyre vonatkozó nyereményszorzók meghatározásában, amelyben érdekeltek;

              d      egy adott versenyszervező vagy versenyben érdekelt személy felett irányítási jogokkal rendelkező sportfogadási szolgáltató, illetve egy olyan sportfogadási szolgáltató, amely felett egy ilyen versenyszervező vagy versenyben érdekelt személy irányítási jogokkal rendelkezik, olyan versenyre vonatkozóan kínáljon fogadást, amelyben a versenyszervező vagy a versenyben érdekelt személy érintett. 

       2      Minden Szerződő Fél ösztönzi a sportfogadási szolgáltatóit és rajtuk keresztül a sportfogadási szolgáltatók nemzetközi szervezeteit arra, hogy oktatás, képzés és az információk terjesztése útján hívják fel a tulajdonosaik és munkavállalóik figyelmét a sportversenyek tiltott befolyásolásának következményeire, illetve az az elleni küzdelemre.

       3      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek a sportfogadási szolgáltatók arra való kötelezéséhez, hogy haladéktalanul jelentsék a szabálytalan vagy gyanús fogadásokat a fogadásokat szabályozó hatóság, a többi felelős hatóság vagy hatóságok vagy a nemzeti platform felé.

              11. cikk – Az illegális sportfogadás elleni küzdelem

       1      A sportversenyek tiltott befolyásolásának leküzdése érdekében minden Szerződő Fél megvizsgálja, mely eszközök a legmegfelelőbbek az illegális sportfogadások szolgáltatóival szembeni fellépéshez, és fontolóra veszi, hogy az adott jogrendben alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően olyan intézkedéseket fogadjon el, mint például:

              a      az illegális sportfogadási szolgáltatást nyújtó távoli szolgáltatók működésének megszüntetése vagy az elérésük közvetlen vagy közvetett korlátozása, valamint a Szerződő Fél joghatósága alatt álló területen működő sportfogadási szolgáltatók működésének megszüntetése;

              b      az illegális sportfogadási szolgáltatók és a fogyasztók közötti pénzügyi forgalom leállítása;

              c      a reklámozás megtiltása az illegális sportfogadási szolgáltatók számára;

              d      a fogyasztók figyelmének felhívása az illegális sportfogadással összefüggő kockázatokra.

III. fejezet – Információcsere

              12. cikk – Az illetékes hatóságok, a sportszervezetek és a sportfogadási szolgáltatók közötti információcsere

       1      A 14. cikk sérelme nélkül, nemzeti és nemzetközi szinten és a nemzeti jogának megfelelően valamennyi Szerződő Fél elősegíti az érintett hatóságok, a sportszervezetek, a versenyszervezők, a sportfogadási szolgáltatók és a nemzeti platformok közötti információcserét. Ezen belül minden Szerződő Fél vállalja, hogy mechanizmusokat hoz létre annak érdekében, hogy megossza a releváns információkat, amikor azok segíthetik az 5. cikkben említett kockázatértékelés elvégzését, és különösen a fogadási termékek típusaira és tárgyára vonatkozó részletes információk versenyszervezők részére történő eljuttatását, valamint a sportversenyek tiltott befolyásolásával kapcsolatos vizsgálatok és eljárások megindítását vagy elvégzését.

       2      Az ilyen információk címzettje kérésre, a nemzeti jognak megfelelően és késedelem nélkül tájékoztatja az információt megosztó szervezetet vagy hatóságot arról, hogy milyen lépéseket tett a közlés nyomán.

       3      Minden Szerződő Fél megvizsgálja, hogyan lehetne fejleszteni vagy fokozni az együttműködést és az információcserét az illegális sportfogadás elleni, ezen Egyezmény 11. cikkében meghatározott küzdelem összefüggésében.

              13. cikk – Nemzeti platform

       1      Minden Szerződő Fél kijelöl egy nemzeti platformot, amely a sportversenyek tiltott befolyásolásával foglalkozik. A nemzeti jognak megfelelően a nemzeti platform egyebek mellett:

              a      információs csomópontként szolgál, összegyűjti a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem terén releváns információkat, és továbbítja azokat az érintett szervezetek és hatóságok felé;

              b      koordinálja a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelmet;

              c      fogadja, központosítja és elemzi az adott Szerződő Fél területén tartott sportversenyekhez kapcsolódó szabálytalan és gyanús tétekre vonatkozó információkat, és adott esetben riasztást ad ki;

              d      továbbítja az ezen Egyezményben említett jogszabályok vagy sportügyi szabályok lehetséges megszegésével kapcsolatos információkat a hatóságok vagy a sportszervezetek és/vagy a sportfogadási szolgáltatók felé;

              e      nemzeti és nemzetközi szinten együttműködik valamennyi szervezettel és érintett hatósággal, ideértve más államok nemzeti platformjait is.

       2      Minden Szerződő Fél közli az Európa Tanács főtitkárával a nemzeti platform nevét és címét.

              14. cikk – A személyes adatok védelme

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni valamennyi fellépés megfeleljen a személyes adatok védelmére vonatkozó, releváns nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak és normáknak, különösen az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó információcsere terén.

       2      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek annak garantálásához, hogy az ezen Egyezmény hatálya aló tartozó hatóságok és szervezetek meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a személyes adatok gyűjtése, feldolgozása és cseréje során – az adatcsere jellegétől függetlenül – megfelelően figyelembe vegyék a jogszerűség, a megfelelőség, a relevancia és a pontosság elvét, valamint kellő figyelmet fordítsanak az adatbiztonságra és az érintettek jogaira.

       3      Minden Szerződő Fél előírja a jogszabályaiban, hogy az ezen Egyezmény hatálya aló tartozó hatóságoknak és szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy az ezen Egyezmény végrehajtása kapcsán folytatott adatcsere ne haladja meg az adatcsere kinyilvánított céljának eléréséhez szükséges minimális mértéket.

       4      Minden Szerződő Fél felkéri az ezen Egyezmény hatálya aló tartozó különböző hatóságokat és szervezeteket arra, hogy biztosítsák a cserélt adatok biztonságának garantálásához szükséges technikai eszközöket, és garantálják azok megbízhatóságát és megfelelő működését, valamint az adatcsererendszerek rendelkezésre állását, megfelelő működését és felhasználóinak azonosítását.

IV. fejezet – A büntető anyagi jog és a végrehajtással kapcsolatos együttműködés

              15. cikk – A sportversenyek tiltott befolyásolásához kapcsolódó bűncselekmények

       1      Minden Szerződő Fél gondoskodik arról, hogy a nemzeti jogszabályai lehetővé tegyék a sportversenyek tiltott befolyásolásának büntetőjogi szankcionálását abban az esetben, ha az a Szerződő Fél nemzeti jogszabályainak meghatározása szerinti kényszerítő, korrupt vagy csalárd gyakorlattal jár együtt.

              16. cikk – A sportversenyek tiltott befolyásolásához kapcsolódó bűncselekményekből származó jövedelem tisztára mosása

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezménye (2005, CETS 198) 9. cikkének 1. és 2. bekezdésében, az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény (2000) 6. cikkének (1) bekezdésében vagy az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezménye (2003) 23. cikkének 1. bekezdésében említett cselekményeket a nemzeti joga az említett aktusokban említett feltételekkel bűncselekménynek minősítse, amennyiben a nyereséget termelő alapbűncselekmény az ezen Egyezmény 15. és 17. cikkében említett bűncselekmény, és zsarolás, korrupció és csalás esetében minden esetben.

       2      Annak eldöntése során, hogy a bűncselekmények mely köre minősüljön az (1) bekezdésben említett alapbűncselekménynek, valamennyi Szerződő Fél a nemzeti jogának megfelelően dönthet arról, hogy hogyan határozza meg az adott bűncselekményeket és azon sajátos elemek jellegét, amelyek súlyossá teszik azokat.

       3      Minden Szerződő Fél fontolóra veszi, hogy belefoglalja a sportversenyek tiltott befolyásolását a pénzmosás megelőzését szolgáló keretébe azzal, hogy előírja a sportfogadási szolgáltatók számára, hogy alkalmazzanak ügyfél-átvilágítási, nyilvántartás-vezetési és jelentési követelményeket.

              17. cikk – Bűnsegély és felbujtás

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nemzeti joga bűncselekménynek minősítse az ezen Egyezmény 15. cikkében említett valamely bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan nyújtott bűnsegélyt és az elkövetésre szándékosan való felbujtást.

              18. cikk – Jogi személyek felelőssége

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy a jogi személyeket felelősségre lehessen vonni az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett olyan bűncselekményekért, amelyeket bármely olyan természetes személy követett el akár egyénileg eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva, aki a jogi személyen belül vezető pozíciót tölt be a következők alapján:

              a      a jogi személy képviseletének joga;

              b      a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga;

              c      a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga.

       2      Az adott Szerződő Fél jogelveitől függően a jogi személyek felelőssége büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási lehet.

       3      Az (1) bekezdésben említetteken kívüli esetekben minden Szerződő Fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek, amennyiben az (1) bekezdésben említett természetes személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé, hogy egy neki alárendelt természetes személy az adott jogi személy javára elkövesse az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett valamely bűncselekményt.

       4      Ez a felelősség nem érinti a bűncselekményt elkövető természetes személyek büntetőjogi felelősségét.

V. fejezet – Joghatóság, büntetőeljárás és végrehajtási intézkedések

              19. cikk – Joghatóság

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megállapítsa a joghatóságát az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények kapcsán, amennyiben a bűncselekményt:

              a      a Szerződő Fél területén követték el; vagy

              b      a Szerződő Fél lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén követték el; vagy

              c      a Szerződő Fél jogszabályai szerint bejegyzett repülőgép fedélzetén követték el; vagy

              d      a Szerződő Fél állampolgára vagy a Szerződő Fél területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy követte el.

       2      Az aláíráskor vagy a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratának letétbe helyezésekor az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozat útján az Európai Unió vagy bármely állam kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy ne alkalmazza vagy csak meghatározott esetekben vagy feltételekkel alkalmazza az e cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt, a joghatóságra vonatkozó szabályokat.

       3      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megállapítsa joghatóságát az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények kapcsán azokban az esetekben, amikor az állítólagos elkövető a területén tartózkodik, és állampolgársága alapján nem adható ki egy másik Szerződő Félnek.

       4      Ha több Szerződő Fél is igényt tart a joghatóságra egy, az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett állítólagos bűncselekmény kapcsán, akkor az érintett Szerződő Felek adott esetben konzultációt folytatnak egymással annak megállapítása érdekében, hogy mely joghatóság a legmegfelelőbb a büntetőeljárás lefolytatása szempontjából.

       5      A nemzetközi közjog általános szabályainak sérelme nélkül ez az Egyezmény nem zár ki semmilyen olyan büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási joghatóságot, amelyet valamely Szerződő Fél a nemzeti jogának megfelelően gyakorol.

              20. cikk – Az elektronikus bizonyítékok biztosítását célzó intézkedések

       1      Minden Szerződő Fél jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények kivizsgálása során a nemzeti jogszabályaival összhangban biztosítsa az elektronikus bizonyítékokat, többek között a tárolt számítástechnikai adatok gyors megőrzése, a forgalmi adatok gyors megőrzése és átadása, közlésre kötelezés, a tárolt számítástechnikai adatok átvizsgálása és lefoglalása, forgalmi adatok valós idejű összegyűjtése és a tartalomra vonatkozó adatok kifürkészése útján.

              21. cikk – Védelmi intézkedések

       1      Valamennyi Szerződő Fél fontolóra veszi olyan jogi intézkedések elfogadását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékony védelmet biztosítson a következők számára:

              a      azon személyek, akik jóhiszeműen és ésszerű alappal információt szolgáltatnak az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekményekre vonatkozóan, vagy egyébként együttműködnek a nyomozó vagy bűnüldöző hatóságokkal;

              b      az említett bűncselekményekkel kapcsolatban vallomást tevő tanúk;

              c      szükség esetén az a) és a b) pontban említett személyek családtagjai.

VI. fejezet – Szankciók és intézkedések

              22. cikk – Természetes személyekkel szembeni büntetőjogi szankciók

       1      Minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények, amennyiben azokat természetes személy követte el, hatékony, arányos és visszatartó erejű, a bűncselekmény súlyosságát figyelembe vevő szankciókkal legyenek büntethetők, ideértve a pénzügyi szankciókat is. E szankciók közé tartoznak a szabadságelvonással járó büntetések is, amelyek a nemzeti jogban foglaltaknak megfelelően kiadatás alapjául szolgálhatnak.

              23. cikk – Jogi személyekkel szembeni szankciók

       1      Minden Szerződő Fél meghozza azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy a 18. cikknek megfelelően felelősségre vont jogi személyekkel szemben hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazzanak, ideértve a pénzügyi szankciókat és adott esetben olyan egyéb intézkedéseke is, mint amilyenek a következők:

              a      kereskedelmi tevékenység folytatásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

              b      bírósági felügyelet alá helyezés;

              c      bíróság által elrendelt megszűnés.

              24. cikk – Közigazgatási szankciók

       1      A nemzeti joga értelmében büntethető cselekmények kapcsán adott esetben minden Szerződő Fél elfogadja azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított jogsértéseket hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal és intézkedésekkel büntessék a közigazgatási hatóságok által indított eljárást követően, amely esetében a határozat nyomán eljárás indulhat egy illetékes bíróság előtt.

       2      Minden Szerződő Fél biztosítja a közigazgatási intézkedések alkalmazását. Ezt végezheti a fogadásokat szabályozó hatóság vagy egyéb felelős hatóság vagy hatóságok, a Szerződő Fél nemzeti jogának megfelelően.

              25. cikk – Lefoglalás és elkobzás

       1      A nemzeti jogának megfelelően minden Szerződő Fél meghozza azokat a jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a következők lefoglalását és elkobzását:

              a      azon tárgyak, dokumentumok vagy más eszközök, amelyeket az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények elkövetésére használtak vagy kívántak használni;

              b      az említett bűncselekményekből származó jövedelem vagy az ennek a jövedelemnek megfelelő értékű vagyon.

VII. fejezet – Igazságügyi és más ügyekben folytatott nemzetközi együttműködés

       26. cikk – A büntetőügyekben folytatott nemzetközi együttműködést szolgáló intézkedések

       1      A Szerződő Felek ezen Egyezmény előírásainak megfelelően és a vonatkozó nemzetközi és regionális jogi eszközöknek, az egységes vagy kölcsönös jogi szabályozásukon alapuló megállapodásoknak, valamint a nemzeti joguknak megfelelően a lehető legszélesebb körben együttműködnek az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekményekhez kapcsolódó nyomozások, büntetőeljárások és bírósági eljárások során, ideértve a lefoglalást és az elkobzást is.

       2      A Szerződő Felek a kiadatásról és a kölcsönös bűnügyi segítségnyújtásról szóló alkalmazandó nemzetközi, regionális és kétoldalú szerződéseknek, valamint a nemzeti joguknak megfelelően a lehető legszélesebb körben együttműködnek az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények kapcsán.

       3      A nemzetközi együttműködés során, ha a kettős büntethetőséget követelményként írják elő, ez a követelmény teljesítettnek tekintendő – tekintet nélkül arra, hogy a megkeresett állam joga a bűncselekményt ugyanazon bűncselekményi kategórián belül helyezi-e el, vagy a bűncselekmény esetében ugyanazt az elnevezést használja-e, mint a megkereső állam –, ha a kölcsönös jogsegélyre vagy a kiadatásra vonatkozó kérés tárgyát képező bűncselekmény alapjául szolgáló elkövetői magatartás mindkét Szerződő Fél joga alapján bűncselekménynek minősül.

       4      Ha egy olyan Szerződő Fél, amelyik szerződés meglétéhez köti a kiadatást vagy a kölcsönös bűnügyi jogsegélyt, egy olyan Szerződő Féltől kap kiadatási vagy bűnügyi jogsegélyre irányuló kérelmet, amellyel nem kötött ilyen szerződést, akkor a nemzetközi közjog szerinti kötelezettségeinek megfelelően eljárva és a saját nemzeti joga által előírt feltételektől függően ezt az Egyezményt a kiadatás vagy a kölcsönös bűnügyi jogsegély jogalapjának tekintheti az ezen Egyezmény 15–17. cikkében említett bűncselekmények esetében.

              27. cikk – A nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos egyéb intézkedések a megelőzés terén

       1      Minden Szerződő Fél törekszik arra, hogy adott esetben beépítse a sportversenyek tiltott befolyásolásának megelőzését és az az elleni küzdelmet a harmadik államok javát szolgáló segítségnyújtási programjaiba.

              28. cikk – A nemzetközi sportszervezetekkel folytatott nemzetközi együttműködés

       1      A nemzeti jogának megfelelően minden Szerződő Fél együttműködik a nemzetközi sportszervezetekkel a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni küzdelem terén.

VIII. fejezet – Nyomon követés

              29. cikk – Információszolgáltatás

       1      Minden Szerződő Fél továbbítja az Európa Tanács főtitkárának az Európa Tanács valamely hivatalos nyelvén az azokra a jogalkotási és egyéb intézkedésekre vonatkozó releváns információkat, amelyeket az ezen Egyezményben foglalt rendelkezéseknek való megfelelés céljából hozott meg.

              30. cikk – Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága

       1      Az Egyezmény céljainak elérése érdekében felállításra kerül az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága.

       2      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottságában valamennyi Szerződő Felet egy vagy több küldött képviselheti, ideértve a sportért, a bűnüldözésért vagy a fogadások szabályozásáért felelős hatóság képviselőit. Minden Szerződő Fél egy-egy szavazattal rendelkezik.

       3      Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, valamint az Európa Tanács más releváns kormányközi bizottságai kijelölnek egy-egy képviselőt az Egyezmény nyomonkövetési bizottságába annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a több ágazatot érintő és multidiszciplináris megközelítés érvényesüléséhez. Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága szükség esetén egyhangú döntéssel meghívhat bármely államot, amely nem Szerződő Fele az Egyezménynek, és bármely nemzetközi szervezetet vagy szervet, hogy az képviselője útján vegyen részt megfigyelőként a nyomonkövetési bizottság ülésein. Az e bekezdés alapján kinevezett képviselők szavazati jog nélkül vesznek részt az Egyezmény nyomonkövetési bizottságának ülésein.

       4      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottságának üléseit az Európa Tanács főtitkára hívja össze. Az első ülésére az ésszerűen lehetséges legrövidebb időn belül kerül sor, de mindenképpen az ezen Egyezmény hatálybalépésétől számított egy éven belül. Ezt követően akkor ül össze, amikor a Szerződő Felek legalább egyharmada vagy a főtitkár ülés megtartását kéri.

       5      Az ezen Egyezményben foglalt rendelkezésekre figyelemmel az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága készíti el és fogadja el konszenzussal a saját eljárási szabályzatát.

       6      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottságát az Európa Tanács Titkársága segíti a feladatainak ellátásában.

              31. cikk – Az Egyezmény nyomonkövetési bizottságának feladatai

       1      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága felelős ezen Egyezmény végrehajtásának nyomon követéséért.

       2      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága elfogadja és módosítja a sportszervezeteknek a 3. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékét, és gondoskodik arról, hogy az megfelelő módon közzétételre kerüljön.

       3      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága különösen:

              a      ajánlásokat fogalmazhat meg a Szerződő Felek számára az ezen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban meghozandó intézkedésekre vonatkozóan, különösen a nemzetközi együttműködést illetően;

              b      adott esetben ajánlásokat fogalmazhat meg a Szerződő Felek számára a magyarázó dokumentumok közzétételét követően, és – a sportszervezetek és sportfogadási szolgáltatók képviselőivel folytatott előzetes konzultáció után – különösen a következők kapcsán:

                     –     azon kritériumok, amelyeket a sportszervezeteknek és sportfogadási szolgáltatóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy igénybe vehessék az ezen Egyezmény 12. cikkének (1) bekezdésében említett információcserét;

                     –     az érintett hatóságok, a sportszervezetek és a fogadási szolgáltatók közötti operatív együttműködés javításának az ezen Egyezményben említett egyéb módjai;

              c      folyamatosan tájékoztathatja az érintett nemzetközi szervezeteket és a közvéleményt az ezen Egyezmény keretében végzett tevékenységekről;

              d      véleményt dolgozhat ki a Miniszteri Bizottság számára bármely, az Európa Tanács tagállamain kívüli állam által benyújtott, arra irányuló kérésről, hogy az államot a Miniszteri Bizottság a 32. cikk (2) bekezdése alapján kérje fel az Egyezmény aláírására.

       4      A feladatainak ellátása érdekében az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága a saját kezdeményezésére szakértői találkozókat szervezhet.

       5      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága az érintett Szerződő Felek előzetes beleegyezésével látogatást tesz a Szerződő Feleknél.

IX. fejezet – Záró rendelkezések

              32. cikk – Aláírás és hatálybalépés

       1      Ez az Egyezmény nyitva áll aláírásra az Európa Tanács tagállamai, az Európai Kulturális Egyezmény egyéb részes államai, az Európai Unió, valamint a tagállamokon kívüli azon államok előtt, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában vagy amelyek megfigyelő státuszt élveznek az Európa Tanácsban.

       2      Ez az Egyezmény nyitva áll aláírásra az Európa Tanács tagállamain kívüli bármely olyan állam előtt is, amelyet a Miniszteri Bizottság felkér az aláírásra. A tagállamokon kívüli valamely államnak az Egyezmény aláírására való felkérésére vonatkozó döntést az Európa Tanács alapszabálya 20. cikkének d) pontjában előírt többséggel, és a szerződő államok Miniszteri Bizottságban helyet foglalni jogosult képviselőinek egyhangú szavazatával kell meghozni, a létrehozását követően az Egyezmény nyomonkövetési bizottságával folytatott konzultáció után.

       3      Ez az Egyezmény megerősítéshez, elfogadáshoz vagy jóváhagyáshoz kötött. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács főtitkáránál kell letétbe helyezni.

       4      Ezen Egyezmény az azon időponttól számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amely időpontban öt aláíró – amelyek közül legalább három az Európa Tanács tagállama – az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően az Egyezményt magára nézve kötelezőnek ismerte el.

       5      Amennyiben egy aláíró állam vagy az Európai Unió az Egyezményt később ismeri el magára nézve kötelezőnek, az Egyezmény rá nézve az azon időponttól számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amely időpontban az adott állam, illetve az Európai Unió az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően az Egyezményt magára nézve kötelezőnek ismerte el.

       6      Azok a Szerződő Felek, amelyek nem tagjai az Európa Tanácsnak, a Miniszteri Bizottság által az adott Szerződő Féllel folytatott konzultációt követően meghatározott módon járulnak hozzá az Egyezmény nyomonkövetési bizottságának finanszírozásához.

              33. cikk – Az Egyezmény hatásai és az egyéb nemzetközi jogi eszközökkel fennálló kapcsolat

       1      Ez az Egyezmény nem érinti a Szerződő Feleknek az egyes konkrét témaköröket szabályozó többoldalú nemzetközi egyezményekből eredő jogait és kötelezettségeit. Különösen nem változtatja meg az Egyezmény a Szerződő Feleknek a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használata elleni küzdelem terén korábban kötött más megállapodásokból eredő, ezen Egyezmény tárgyával és céljával összeegyeztethető jogait és kötelezettségeit.

       2      Ez az Egyezmény adott esetben kiegészíti a Szerződő Felek között létrejött és alkalmazandó többoldalú vagy kétoldalú szerződéseket, ideértve a következők rendelkezéseit:

              a      Európai kiadatási egyezmény (1957, ETS 24);

              b      Európai egyezmény a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről (1959, ETS 30);

              c      a pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló egyezmény (1990, ETS 141);

              d      az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezménye (2005, CETS 198).

       3      Az Egyezmény Szerződő Felei kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek egymás között az ebben az Egyezményben szabályozott kérdésekre vonatkozóan annak érdekében, hogy kiegészítsék vagy megerősítsék az Egyezmény rendelkezéseit, vagy hogy előmozdítsák az Egyezményben kimondott alapelvek alkalmazását.

       4      Ha két vagy több Szerződő Fél már korábban szerződést kötött az ebben az Egyezményben szabályozott kérdésekre vonatkozóan, vagy más módon rendezték kapcsolataikat az ilyen kérdések kapcsán, akkor ezek a Szerződő Felek jogosultak arra is, hogy megfelelőképpen alkalmazzák az említett szerződést vagy szabályozzák az említett kapcsolatokat. Ha azonban a Szerződő Felek az ezen Egyezményben szabályozott kérdésekre vonatkozóan az Egyezményben foglaltaktól eltérően rendezik kapcsolataikat, akkor ezt olyan módon kell megtenniük, amely nem összeegyeztethetetlen az Egyezmény célkitűzéseivel és alapelveivel.

       5      Ezen Egyezmény egyik rendelkezése sem érinti a Szerződő Felek egyéb jogait, korlátozásait, kötelezettségeit vagy felelősségét.

              34. cikk – Feltételek és biztosítékok

       1      Minden Szerződő Fél biztosítja, hogy a II–VII. fejezetben meghatározott jogkörök és eljárások kialakítása, bevezetése és alkalmazása során figyelembe vegye a belső jogában meghatározott feltételeket és biztosítékokat, amelyek biztosítják az emberi jogok és szabadságok – ideértve a Szerződő Fél által az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben, az Egyesült Nemzetek keretében 1966-ban létrejött Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az egyéb vonatkozó nemzetközi emberi jogi eszközökben vállalt kötelezettségekből eredő jogokat is – megfelelő védelmét, és amelyek beépítik az arányosság elvét a Szerződő Fél nemzeti jogába.

       2      Az érintett eljárás vagy jogkör jellegére tekintettel ezek közé a feltételek és biztosítékok közé tartozhat többek között a jogkör vagy eljárás bírósági vagy más független felügyelete, az alkalmazását megalapozó indokok, valamint az alkalmazási körének és időtartamának korlátozása.

       3      A közérdekkel, különösen az igazságszolgáltatás megfelelő működésével összeegyeztethető mértékben valamennyi Szerződő Fél figyelembe veszi, hogy az e fejezetekben foglalt hatáskörök és eljárások milyen hatást gyakorolnak harmadik felek jogaira, felelősségére és jogos érdekeire.

              35. cikk – Területi hatály

       1      Az aláírás időpontjában vagy megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratának letétbe helyezésekor bármely állam vagy az Európai Unió megjelölheti azt a területet vagy azokat a területeket, amelyre vagy amelyekre ez az Egyezmény alkalmazandó.

       2      Az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozat útján minden Szerződő Fél bármely későbbi időpontban kiterjesztheti ezen Egyezmény alkalmazását a nyilatkozatban megjelölt bármely olyan területre, amelynek nemzetközi kapcsolataiért az adott Szerződő Fél felelős, vagy amelynek nevében az adott Szerződő Fél jogosult kötelezettségeket vállalni. Az érintett terület tekintetében az Egyezmény a nyilatkozatnak a főtitkár általi kézhezvételétől számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

       3      Az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítés útján az előző két bekezdés alapján tett bármely nyilatkozat visszavonható az abban megjelölt területek bármelyike tekintetében. A visszavonás a fenti értesítésnek a főtitkár általi kézhezvételétől számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép érvénybe.

              36. cikk – Szövetségi záradék

       1      A szövetségi államok fenntarthatják a jogot arra, hogy a központi kormányzatuk és a szövetségi államot alkotó államok vagy más hasonló területi egységek közötti kapcsolatra irányadó alapvető elveknek megfelelően vállaljanak kötelezettségeket ezen Egyezmény II., IV., V. és VI. fejezete alapján, feltéve, hogy a szövetségi állam változatlanul képes együttműködni a III. és a VII. fejezetben meghatározottak szerint.

       2      Ha az (1) bekezdésnek megfelelően fenntartással él, a szövetségi állam nem használhatja a fenntartás feltételeit arra, hogy kizárja vagy jelentősen korlátozza a III. és a VII. fejezetben meghatározott intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségét. Általában véve széles körű és hatékony végrehajtási képességet kell biztosítania ezen intézkedésekkel kapcsolatban.

       3      Ezen Egyezmény azon rendelkezéseit illetően, amelyek alkalmazása a szövetségi államot alkotó egyes államok vagy más hasonló területi egységek joghatósága alá tartozik, amelyek a szövetség alkotmányos rendszere értelmében nem kötelesek jogalkotási intézkedéseket hozni, a szövetségi kormány tájékoztatja az ilyen államok illetékes hatóságait az említett rendelkezésekről, közli támogató véleményét, és ösztönzi az említett hatóságokat arra, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket azok hatályba léptetése érdekében.

              37. cikk – Fenntartások

       1      Az aláírás időpontjában vagy megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratának letétbe helyezésekor az Európa Tanács főtitkárához címzett írásbeli értesítés útján bármely állam vagy az Európai Unió kinyilváníthatja, hogy él a 19. cikk (2) bekezdésében és a 36. cikk (1) bekezdésében biztosított fenntartásokkal. Egyéb fenntartás nem tehető.

       2      Az a Szerződő Fél, amely az (1) bekezdésnek megfelelően fenntartással élt, az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítés útján részben vagy egészben visszavonhatja a fenntartást. E visszavonás az értesítés főtitkár általi kézhezvételének napján lép hatályba. Ha az értesítés kimondja, hogy a fenntartás visszavonása a benne meghatározott későbbi, a főtitkár általi kézhezvételt követő időpontban lép hatályba, akkor a visszavonás abban a későbbi időpontban lép hatályba.

       3      Amint azt a körülmények lehetővé teszik, a fenntartással élő Szerződő Fél részben vagy egészben visszavonja a fenntartását.

       4      Az Európa Tanács főtitkára rendszeresen tájékoztatást kérhet az egy vagy több fenntartással élő Szerződő Felektől a fenntartás(ok) visszavonásának esélyeiről.

              38. cikk – Módosítások

       1      Bármely Szerződő Fél, az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága javasolhatja ezen Egyezmény cikkeinek módosítását.

       2      A módosításra irányuló javaslatot közölni kell az Európa Tanács főtitkárával, aki legalább két hónappal a módosítással foglalkozó ülés előtt továbbítja azt a Szerződő Feleknek, az Európa Tanács tagállamainak, a tagállamokon kívüli azon államoknak, amelyek részt vettek ezen Egyezmény kidolgozásában vagy amelyek megfigyelő státuszt élveznek az Európa Tanácsban, az Európai Uniónak, minden olyan államnak, amelyet felkértek ezen Egyezmény aláírására, valamint az Egyezmény nyomonkövetési bizottságának. Az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága benyújtja a Miniszteri Bizottságnak a javasolt módosításra vonatkozó véleményét.

       3      A Miniszteri Bizottság fontolóra veszi a javasolt módosítást és az Egyezmény nyomonkövetési bizottsága által benyújtott véleményt, és az Európa Tanács alapszabálya 20. cikkének d) pontjában foglalt többséggel elfogadhatja a módosítást.

       4      A Miniszteri Bizottság által az e cikk (3) bekezdésének megfelelően elfogadott módosítások szövege továbbításra kerül a Szerződő Feleknek elfogadásra.

       5      Az e cikk (3) bekezdésének megfelelően elfogadott módosítások az azon időponttól számított egy hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lépnek hatályba, amely időpontban valamennyi Szerződő Fél tájékoztatta a főtitkárt arról, hogy a belső eljárásainak lefolytatását követően elfogadta a módosításokat.

       6      Amennyiben egy módosítást a Miniszteri Bizottság már elfogadott, de az (5) bekezdésnek megfelelően még nem lépett hatályba, egy állam vagy az Európai Unió kizárólag abban az esetben ismerheti el az Egyezményt magára nézve kötelezőnek, ha egyúttal a szóban forgó módosítást is elfogadja.

              39. cikk – Vitarendezés

       1      Az Egyezmény nyomonkövetési bizottságát, amely szorosan együttműködik az Európa Tanács érintett kormányközi bizottságaival, folyamatosan tájékoztatni kell az ezen Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban felmerült minden problémáról.

       2      Ha a Szerződő Felek között vita támad ezen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban, akkor azt tárgyalás, békéltetés vagy választottbírósági eljárás útján, illetve a választásuk szerinti más békés úton kell rendezniük.

       3      Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága kialakíthat olyan vitarendezési eljárásokat, amelyeket a vitában érintett Szerződő Felek, amennyiben beleegyeznek, igénybe vehetnek.

              40. cikk – Felmondás

       1      Az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítés útján bármely Szerződő Fél bármikor felmondhatja ezt az Egyezményt.

       2      A felmondás az értesítésnek a főtitkár általi kézhezvételétől számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

              41. cikk – Értesítés

       1      Az Európa Tanács főtitkára értesíti a Szerződő Feleket, az Európa Tanács tagállamait, az Európai Kulturális Egyezményben részes más államokat, a tagállamokon kívüli azon államokat, amelyek részt vettek ezen Egyezmény kidolgozásában vagy amelyek megfigyelő státuszt élveznek az Európa Tanácsban, az Európai Uniót, valamint minden olyan államot, amelyet a 32. cikk rendelkezéseinek megfelelően felkértek ezen Egyezmény aláírására, a következőkről:

              a      minden aláírás;

              b      minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezése;

              c      ezen Egyezmény hatálybalépésének a 32. cikk szerinti időpontjai;

              d      a 37. cikknek megfelelően tett valamennyi fenntartás vagy egy fenntartás visszavonása;

              e      a 9. és a 13. cikk alapján tett minden nyilatkozat;

              f      az ezen Egyezménnyel kapcsolatos minden egyéb aktus, értesítés vagy közlés.

              A fentiek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az Egyezményt.

              Kelt Magglingenben/Macolinban, 2014. szeptember 18. napján, angol és francia nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amely az Európa Tanács irattárában kerül elhelyezésre. Az Európa Tanács főtitkára hiteles másolatot küld az Európa Tanács valamennyi tagállamának, a tagállamokon kívüli azon államoknak, amelyek részt vettek ezen Egyezmény kidolgozásában vagy amelyek megfigyelő státuszt élveznek az Európa Tanácsban, az Európai Uniónak, valamint minden olyan államnak, amelyet felkértek ezen Egyezmény aláírására.