This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52015PC0008
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on a Union Code on the rules governing the movement of persons across borders (Schengen Borders Code) (codification)
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (kodifikált szöveg)
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (kodifikált szöveg)
/* COM/2015/08 final - 2015/0006 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (kodifikált szöveg) /* COM/2015/08 final - 2015/0006 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A Bizottság a népek Európájának jegyében
nagy jelentőséget tulajdonít az uniós joganyag egyszerűsítésének és
átláthatóbbá tételének annak érdekében, hogy az a polgárok számára világosabb
és könnyebben hozzáférhető legyen, így tovább bővítve a számukra
biztosított jogok gyakorlásának lehetőségeit. Ez a cél nem érhető el mindaddig, amíg
számos, sokszor jelentősen módosított rendelkezés részben az eredeti jogi
aktusban, részben pedig a későbbi, módosító jogi aktusokban szétszórtan
található meg. A hatályos rendelkezések megállapításához így jelentős
kutatómunka és számos jogi aktus összevetése szükséges. Ezen okból, valamint azért, hogy a joganyag
egyértelmű és áttekinthető legyen, szükséges a többször módosított
jogi aktusok kodifikációja. 2. A Bizottság 1987. április 1-jén úgy
határozott[1],
hogy szervezeti egységei számára előírja valamennyi jogi aktusnak a legkésőbb
a tizedik módosítást követő kodifikációját, hangsúlyozva, hogy ez
minimumkövetelményként értendő, és ezen egységeknek törekedniük kell az
illetékességükbe tartozó jogi aktusok kodifikációjának még gyakrabban
történő elvégzésére annak érdekében, hogy e jogi aktusok rendelkezései
áttekinthetők és könnyen érthetők legyenek. 3. Az 1992. decemberi edinburgh-i
Európai Tanács következtetései[2]
is megerősítették e követelményt, amennyiben rámutattak a kodifikáció fontosságára,
ugyanis a tekintetben, hogy valamely adott helyzetre az adott időben mely
jogi aktus alkalmazandó, a kodifikáció jogbiztonságot teremt. A kodifikációt a szokásos uniós jogalkotási
eljárással összhangban kell elvégezni. Mivel a kodifikáció tárgyát képező jogi aktus
érdemben nem módosítható, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 1994.
december 20-án intézményközi megállapodást kötöttek arról, hogy a kodifikált
jogi aktusok elfogadása során gyorsított eljárás alkalmazható. 4. Ezen javaslat célja a személyek
határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni
határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i
562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet kodifikációja[3]. Az új rendelet
a benne foglalt jogi aktusok[4]
helyébe lép. E javaslat teljes egészében megőrzi a kodifikált jogi aktusok
tartalmát, és ennek megfelelően, kizárólag a kodifikáció elvégzéséhez
szükséges alaki módosítások elvégzésével, azokat pusztán egybefoglalja. 5. A kodifikációs javaslatot a 562/2006/EK rendelet
és a módosító jogi aktusok előzetes, 22 hivatalos nyelven készült, egységes
szerkezetbe foglalt változata alapján az Európai Unió Kiadóhivatala készítette adatfeldolgozó
rendszer segítségével. Abban az esetben, ha a cikkek új számozást kaptak, a
régi és az új számozás közötti összefüggést a kodifikált rendelet X.
mellékletében található megfelelési táblázat tartalmazza. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) 2015/0006 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a személyek határátlépésére irányadó
szabályok Ö uniós
kódexéről Õ (Schengeni
határ-ellenőrzési kódex) (kodifikált szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az
Európai Ö Unió működéséről szóló Õ szerződésre és
különösen annak Ö 77. Õ cikke (2) bekezdésének b) és e) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a javaslat nemzeti parlamenteknek való
megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[5], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: ê (1) Az 562/2006/EK európai
parlamenti és tanácsi rendeletet[6]
több alkalommal jelentősen módosították[7].
A rendeletet az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében célszerű
kodifikálni. ê 562/2006 (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (2) Az Ö Európai Unió
működéséről szóló Õ szerződés Ö (EUMSZ) 77. cikke (2) bekezdésének
b) és e) Õ pontja alapján az
olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja annak biztosítása, hogy a
személyeket a belső határok átlépésekor ne ellenőrizzék, az Unió azon
célkitűzésének részét képezi, hogy Ö az EUMSZ 26. cikkének
(2) bekezdésében Õ meghatározottaknak
megfelelően olyan, belső határok nélküli térséget hozzon létre,
amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. ê 562/2006 (2) preambulumbekezdés
(kiigazított szöveg) (3) Az Ö EUMSZ 77. cikke (2) bekezdésének Õ megfelelően egy olyan térség létrehozását, amelyben a személyek
szabadon mozoghatnak, egyéb intézkedéseknek kellene kísérniük. Az Ö EUMSZ 77.
cikke (1) bekezdésének b) Õ pontja által
meghatározott, a külső határok átlépésére vonatkozó közös politika ilyen
intézkedés. ê 562/2006 (3) preambulumbekezdés
(kiigazított szöveg) (4) A
belső határok személyek által történő átlépésére és a külső
határokon történő határellenőrzésre vonatkozó közös intézkedéseknek
tükrözniük kell az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokat és
különösen a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi
Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határokon
történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június
14-i schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény[8] vonatkozó rendelkezéseit és a Közös kézikönyvet[9]. ê 562/2006
(5) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (5) A
személyek határátlépésére vonatkozó közös szabályok nem kérdőjelezik meg, és
nem érintik az uniós polgárok és családtagjaik, valamint harmadik országok azon
állampolgárai és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogát, akik az
egyrészről Ö az Unió Õ és tagállamai, másrészről az említett országok között létrejött
megállapodások értelmében az uniós polgárokéval azonos, szabad mozgáshoz való
joggal rendelkeznek. ê 562/2006
(6) preambulumbekezdés (6) A
határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke,
amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé,
amely belső határain megszüntette a határellenőrzést. A
határellenőrzésnek elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az
emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok
belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait
fenyegető veszélyeket. ê 562/2006
(7) preambulumbekezdés (7) A határforgalom-ellenőrzéseket az emberi
méltóság teljes mértékű tiszteletben tartásával kell végezni. A határellenőrzést
szakszerűen és tiszteletteljes módon kell végezni, és annak arányban kell
állnia a megvalósítandó célkitűzésekkel. ê 562/2006
(8) preambulumbekezdés, 81/2009 (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (8) A
határellenőrzés nemcsak a határátkelőhelyeken történő,
személyekre vonatkozó ellenőrzéseket és a határátkelőhelyek közötti határőrizetet foglalja
magában, hanem a belső biztonsággal kapcsolatos kockázatok, valamint a
külső határok biztonságával kapcsolatos lehetséges veszélyek elemzését is.
Ezért meg kell állapítani a határátkelőhelyeken történő
ellenőrzésekre és a határőrizetre irányadó feltételeket, kritériumokat
és részletes szabályokat, ideértve
a Ö Schengeni Információs
Rendszerben (SIS) Õ történő
ellenőrzést. ê 610/2013 (9) preambulumbekezdés
(kiigazított szöveg) (9) Ö Szükséges
megalkotni Õ az Unió területén való
rövid távú tartózkodás megengedett időtartamának kiszámítására vonatkozó
szabályokat. Az utazók, valamint a határőrizeti és a vízumügyi hatóságok
javát egyaránt az szolgálná, ha a kérdéssel foglalkozó valamennyi jogi aktus
egyértelmű, egyszerű és összehangolt szabályokat tartalmazna. ê 81/2009 (4) preambulumbekezdés
(kiigazított szöveg) (10) Mivel kizárólag az
ujjlenyomatok ellenőrzése erősítheti meg teljes bizonyossággal, hogy
a schengeni térségbe belépni kívánó személy azonos azzal, aki számára a vízumot
kiállították, rendelkezni kell a Ö 767/2008/EK
európai parlamenti és tanácsi rendeletben[10]
foglalt vízuminformációs rendszernek (VIS) Õ a külső
határokon történő alkalmazásáról. ê 81/2009 (5) preambulumbekezdés
(kiigazított szöveg) (11) Annak ellenőrzése
érdekében, hogy teljesülnek-e a beutazásnak a harmadik országok állampolgárai
számára az Ö e Õ rendeletben
megállapított feltételei, illetve azért, hogy sikeresen lássák el feladataikat,
a határőröknek valamennyi rendelkezésre álló, szükséges információt fel
kell használniuk – ideértve a VIS-ben hozzáférhető adatokat. ê 81/2009 (6) preambulumbekezdés (12) Annak érdekében, hogy
megelőzzék a VIS-t vélhetőleg alkalmazó határátkelőhelyek
megkerülését, illetve garantálják a VIS teljes mértékű hatékonyságát,
különösen szükséges, hogy a külső határokon végzett beutazási
ellenőrzések során összehangolt módon alkalmazzák a VIS-t. ê 81/2009 (7) preambulumbekezdés (13) Tekintettel arra, hogy az
ismételten benyújtott vízumkérelmek esetén szükséges az első
vízumkérelemben szereplő, a VIS-ben tárolt biometrikus adatok másolása és
újrafelhasználása, a beutazási ellenőrzések során kötelezővé kell
tenni a VIS külső határokon történő alkalmazását. ê 81/2009 (8) preambulumbekezdés (14) A VIS alkalmazásának magában
kell foglalnia a VIS-ben a vízumbélyeg számával és az ujjlenyomatok
ellenőrzésével történő szisztematikus keresést. Az ilyen kereséseknek
a határátkelőhelyeken való várakozás időtartamára gyakorolt
lehetséges hatása miatt azonban ettől eltérően, átmeneti
időszakra, szigorúan meghatározott körülmények között, lehetővé kell
tenni a VIS-ből való lekérdezést az ujjlenyomatok szisztematikus
ellenőrzése nélkül is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezt az
eltérést csak a feltételek maradéktalan fennállása esetén alkalmazzák, és hogy
az eltérés alkalmazásának időtartamát és gyakoriságát a lehető
legalacsonyabb szinten tartsák az egyes határátkelőhelyeken. ê 562/2006
(9) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (15) A határátkelőhelyeken
való túl hosszú várakozás elkerülése érdekében Ö lehetővé kell
tenni a külső határokon történő ellenőrzések megkönnyítését Õ rendkívüli és
előre nem látható körülmények esetén. A harmadik országbeli állampolgárok
okmányainak rendszeres bélyegzése a határforgalom-ellenőrzések könnyítése
esetén is kötelező. A bélyegzés lehetővé teszi a határátlépés
időpontjának és helyének kétséget kizáró megállapítását, anélkül, hogy
minden esetben megvizsgálnák, hogy az úti okmányok ellenőrzésére vonatkozó
valamennyi szükséges intézkedés megtörtént-e. ê 562/2006
(10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (16) Ahol
ezt a körülmények lehetővé teszik, a szabad mozgás Ö uniós Õ jogával rendelkező személyek várakozási idejének
csökkentése érdekében, valamennyi tagállamban egységes jelekkel ellátott külön
sávokat kell biztosítani a határátkelőhelyeken. Külön sávokat kell
biztosítani a nemzetközi repülőtereken. Amennyiben célszerű és a
helyi körülmények is megengedik, a tagállamoknak mérlegelniük kell külön sávok
biztosítását a tengeri és a szárazföldi határátkelőhelyeken. ê 562/2006
(11) preambulumbekezdés (17) A
tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a külső határokon folytatott
ellenőrzési eljárások ne
képezzenek jelentősebb akadályt a kereskedelem, valamint a társadalmi és
kulturális csere tekintetében. E célból megfelelő számú személyzetet és
erőforrásokat kell rendelkezésre bocsátaniuk. ê 562/2006
(12) preambulumbekezdés (18) A tagállamoknak, nemzeti joguknak
megfelelően, ki kell jelölniük a határ-ellenőrzési feladatokért
felelős nemzeti szolgálatot vagy szolgálatokat. Amennyiben egynél több
szolgálat felelős ugyanabban a tagállamban, közöttük szoros és állandó együttműködésnek
kell lenni. ê 562/2006
(13) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (19) A
tagállamok közötti, a határellenőrzéssel kapcsolatos operatív
együttműködést és segítségnyújtást a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel[11] létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való
Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség Ö (Frontex) Õ irányítja és
koordinálja. ê 562/2006
(14) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (20) Ez a rendelet
nem sérti az általános rendőrségi hatáskörökben végzett
ellenőrzéseket, valamint a belföldi repülőjáratok esetében végzett
ellenőrzésekkel azonos biztonsági személyellenőrzéseket, a tagállamok
azon hatáskörét, a 3925/91/EGK tanácsi rendeletnek[12] megfelelően rendkívüli poggyászellenőrzéseket végezzenek,
az úti vagy személyazonossági okmányok magánál tartására vonatkozó nemzeti
jogot, illetve azt az előírást, hogy a személyeknek értesíteniük kell a
hatóságokat az érintett tagállam területén való jelenlétükről. ê 562/2006
(16) preambulumbekezdés (21) Egy
olyan térségben, ahol a személyek szabadon mozoghatnak, a belső határokon
történő határellenőrzés
visszaállításának kivételes esetnek kell maradnia. Kizárólag a határ átlépése
miatt nem kell határellenőrzést végezni vagy alakiságokat bevezetni. ê 1051/2013
(1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (22) A
személyeknek a belső határokon keresztül történő szabad mozgását
lehetővé tevő térség létrehozása az Unió egyik fő vívmánya. Egy ilyen térségben, ahol nincs
belső határokon történő határellenőrzés, közösen kell fellépni
az e területet vagy annak egyes részeit, vagy egy vagy több tagállam közrendjét
vagy belső biztonságát komolyan veszélyeztető helyzetekben, ezért
kivételes körülmények között lehetővé kell tenni a belső határokon
történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását, anélkül azonban,
hogy ez veszélyeztetné a személyek szabad mozgásának elvét. Tekintettel arra,
hogy milyen hatásokkal járhatnak az ilyen végső megoldásként hozott
intézkedések mindazon személyekre nézve, akiknek a belső
határellenőrzések nélküli térségen belül jogában áll szabadon mozogni, Ö meg kell határozni Õ az ilyen intézkedések visszaállítására vonatkozó feltételeket és
eljárásokat annak biztosítása céljából, hogy azokra csak kivételes jelleggel és
az arányosság elvének betartása mellett kerüljön sor. Az ilyen intézkedések
ideiglenes visszaállításának alkalmazási körét és időtartamát a közrendet
vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély elhárításához
feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. ê 1051/2013
(2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (23) Mivel
a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes
visszaállítása hátrányosan érinti a személyek szabad mozgását, ezért az ilyen
ellenőrzés visszaállítására vonatkozó döntést csakis közösen elfogadott
kritériumok szerint, a Bizottságnak küldött megfelelő értesítés mellett
vagy valamely uniós intézmény által kiadott ajánlás alapján szabad meghozni. A
belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának
kivételes intézkedésnek kell maradnia, amelyre minden esetben csak végső
lehetőségként kerülhet sor, különleges, objektív kritériumokon és az uniós
szinten figyelemmel kísért szükségesség értékelésén alapuló, szigorúan
korlátozott alkalmazási körrel és időtartamra. Abban az esetben, ha a
közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély azonnali
intézkedést követel meg, a tagállamoknak módjukban kell, hogy álljon a
belső határokon történő határellenőrzés tíz napot nem meghaladó
időtartamra történő visszaállítása. Ezen
időtartam esetleges meghosszabbítását uniós szinten figyelemmel kell
kísérni. ê 1051/2013
(3) preambulumbekezdés (24) Mérlegelni
kell a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának
szükségességét és arányosságát a közrendet vagy a belső biztonságot
fenyegető veszélyhez képest,
továbbá meg kell vizsgálni a nemzeti vagy Uniós szinten hozható alternatív
intézkedések lehetőségét és az ilyen ellenőrzésnek a belső
határok nélküli térségen belüli, személyek szabad mozgására gyakorolt hatását. ê 1051/2013
(4) preambulumbekezdés (25) A
belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása
kivételesen szükségessé válhat a belső határellenőrzések nélküli térség szintjén vagy nemzeti szinten
a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély esetén,
különösen terrortámadásokat vagy -fenyegetéseket követően, vagy a
szervezett bűnözés miatti veszély esetén. ê 1051/2013
(5) preambulumbekezdés (26) A
migráció vagy az, ha harmadik országok állampolgárai nagy számban lépik át a
külső határokat, önmagában
nem tekintendő a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető
veszélynek. ê 1051/2013
(6) preambulumbekezdés (27) Az
Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban a személyek szabad
mozgásának alapelvétől való eltérés lehetőségét szigorúan kell
értelmezni, illetve a közrend fogalma alapján előfeltétel, hogy a
társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető valódi, tényleges és
kellően súlyos veszélyről legyen szó. ê 1051/2013
(7) preambulumbekezdés (28) A
belső határellenőrzés nélküli térség működéséről szerzett
tapasztalatok alapján, illetve a schengeni vívmányok következetes végrehajtása
biztosításának elősegítése céljából a Bizottság iránymutatásokat dolgozhat
ki a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására
vonatkozóan, mind az ilyen intézkedés ideiglenes bevezetését igénylő, mind
az azonnali fellépést szükségessé tevő esetekre nézve. Az
iránymutatásoknak egyértelmű mutatókat kell tartalmazniuk, amelyek segítik
annak megállapítását, hogy mely körülmények minősülhetnek a közrendet és a
belső biztonságot fenyegető komoly veszélynek. ê 1051/2013
(8) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (29) Amennyiben
valamely értékelő jelentés súlyos hiányosságokat tár fel a külső
határellenőrzés végrehajtásában, valamint az 1053/2013/EU tanácsi
rendelettel[13] összhangban elfogadott ajánlások betartásának biztosítása céljából,
és az említett rendelet alapján elfogadott ajánlásoknak való megfelelés
biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni
annak érdekében, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az értékelt tagállam számára
bizonyos konkrét intézkedések meghozatalára, pl. európai határőrcsapatok
kiküldésére, stratégiai tervek benyújtására vagy – a helyzet súlyosságát
figyelembe véve végső megoldásként – egy konkrét határátkelőhely
lezárására vonatkozóan. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[14] megfelelően kell gyakorolni. Tekintettel az említett rendelet
2. cikke (2) bekezdése b) pontjának iii. alpontjára, vizsgálóbizottsági
eljárást kell alkalmazni. ê 1051/2013
(9) preambulumbekezdés (30) Az
egyes belső határokon történő határellenőrzés egyedi uniós
szintű eljárás keretében történő ideiglenes visszaállítása kivételes körülmények között, végső
megoldásként indokolt lehet, amennyiben a belső határellenőrzések
nélküli térség működését bizonyos, az 1053/2013/EU rendelet 14. és 15.
cikkével összhangban lezajlott szigorú értékelési folyamat keretében
ténylegesen megállapított, külső határellenőrzéssel kapcsolatos
tartós és súlyos hiányosságok általánosan veszélyeztetik, feltéve hogy az
említett körülmények komoly veszélyt jelentenének a belső
határellenőrzések nélküli térségen vagy annak egy részén belüli közrendre
vagy belső biztonságra nézve. Az egyes belső határokon végzett
ellenőrzések ideiglenes visszaállítására irányuló különleges eljárást –
azonos feltételek mellett – az is kiválthatja, ha az értékelt tagállam súlyos
mulasztást követ el kötelezettségei teljesítésében. Tekintettel az ilyen,
belső határokon történő határellenőrzéssel kapcsolatos nemzeti
végrehajtási és jogérvényesítési hatásköröket érintő egyes belső
határokon végzett ellenőrzés visszaállításának politikailag érzékeny
jellegére, az ajánlások egyedi uniós szintű eljárás keretében történő
elfogadására vonatkozó végrehajtási hatásköröket a Tanácsra kell ruházni, amely
a Bizottság javaslata alapján járhat el. ê 1051/2013
(10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (31) Mielőtt
sor kerülne az egyes belső határokon történő határellenőrzések
ideiglenes visszaállítására vonatkozó ilyen ajánlások elfogadására, kellő
időben, teljes körűen meg kell vizsgálni az azt indokoló helyzet
megoldását célzó intézkedések elfogadásának lehetőségét, többek között
olyan uniós szervek, irodák és ügynökségek segítsége révén, mint a Frontex vagy
a 2009/371/IB tanácsi határozattal[15] létrehozott Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), valamint a
nemzeti, az uniós, vagy mindkét szintű technikai vagy pénzügyi támogatási
intézkedések lehetőségét is. Súlyos hiányosság feltárása esetén a
Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy pénzügyi támogató intézkedéseket
hozhasson az érintett tagállam megsegítésére. A Tanács és a Bizottság
ajánlásainak továbbá minden esetben megfelelően alátámasztott
információkon kell alapulniuk. ê 1051/2013
(11) preambulumbekezdés (32) A
Bizottság számára lehetővé kell tenni azonnal alkalmazandó végrehajtási
jogi aktusok elfogadását, ha a
belső határokon történő határellenőrzésekkel összefüggésben
felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból
szükséges. ê 1051/2013
(12) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (33) Az e
rendelet által előírt, a külső határellenőrzésekhez kapcsolódó
súlyos hiányosságok esetén alkalmazott különleges intézkedések, valamint a
belső határellenőrzések nélküli térség működését általánosan
veszélyeztető kivételes körülmények esetén alkalmazott különleges eljárás
megindításának alapját az 1053/2013/EU rendelet 14. cikkében említett
értékelő jelentéseknek, illetve a 15. cikkében említett ajánlásoknak kell képezniük. A tagállamoknak és a Bizottságnak
közösen rendszeres, objektív és részrehajlás nélküli értékeléseket Ö kell végezniükk Õ e rendelet helyes
alkalmazásának ellenőrzése érdekében, a Bizottság pedig a tagállamokkal
szorosan együttműködve koordinálja az értékeléseket. Az értékelési mechanizmus
a következő elemekből épül fel: többéves és éves értékelő
programok; bejelentett és be nem jelentett helyszíni ellenőrzések egy, a
Bizottság képviselőiből és a tagállamok kijelölt
szakértőiből álló kis létszámú csoport által; az értékelés eredményeiről
szóló, a Bizottság által elfogadott jelentések; a helyzet orvoslását célzó
intézkedésekre vonatkozóan a Tanács által a Bizottság javaslata alapján
elfogadott ajánlások, valamint megfelelő nyomon követési, monitoring- és
jelentéstételi tevékenységek. ê 610/2013 (11) preambulumbekezdés
(kiigazított szöveg) (34) A Bizottságnak felhatalmazást
kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat
fogadjon el a határőrizetre irányadó további intézkedések elfogadására,
valamint az Ö e Õ rendelet
mellékleteinek módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az
előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson,
többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó
dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő
egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. ê 562/2006
(20) preambulumbekezdés (35) Ez a
rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelemmel van
különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. E
rendeletet a tagállamoknak a
nemzetközi védelemre és a visszaküldés tilalmára (non-refoulement)
vonatkozó kötelezettségeire tekintettel kell alkalmazni. ê 562/2006
(21) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (36) Az Ö EUMSZ
355. Õ cikkétől
eltérően, e rendelet Franciaországnak és Hollandiának csak az európai
területeire alkalmazható. A rendelet nem érinti a Ceutában és Melillában
alkalmazott, a Spanyol Királyságnak az 1985. június 14-i schengeni megállapodás
végrehajtásáról szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló okmányban[16] meghatározottak
szerinti különleges intézkedéseket. ê 562/2006
(22) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (37) Az
Európai Unióról szóló szerződéshez Ö (EUSZ) Õ és az Ö EUMSZ-hez Õ csatolt, Dánia
helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem
vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező
és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az
említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről
szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz
arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e. ê 562/2006
(23) preambulumbekezdés (38) Izland és Norvégia tekintetében
ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a
Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására,
alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[17] értelmében a schengeni
vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett
megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK
tanácsi határozat[18]
1. cikkének A. pontja által említett területhez tartoznak. ê 562/2006
(25) preambulumbekezdés (39) Svájc
tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci
Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni
vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról
kötött megállapodás értelmében a
schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az
1999/437/EK határozat 1. cikkének – a 2008/146/EK tanácsi határozat[19] 3. cikkével összefüggésben értelmezett – A. pontjában
említett terület hatálya alá tartoznak. ê 1051/2013
(19) preambulumbekezdés (40) Liechtenstein
tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci
Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai
Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a
schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló
társulásáról szóló megállapodáshoz[20] való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni
vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az
1999/437/EK határozat 1. cikkének – a 2011/350/EU tanácsi határozat[21] 3. cikkével összefüggésben értelmezett – A. pontjában említett
területhez tartoznak. ê 562/2006
(27) preambulumbekezdés (41) Ez a
rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi,
amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal[22] összhangban nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz
részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve
nem kötelező. ê 562/2006
(28) preambulumbekezdés (42) Ez a
rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi,
amelyeknek alkalmazásában Írország
a 2002/192/EK tanácsi határozattal[23] összhangban nem vesz részt. Ennélfogva
Írország nem vesz részt a rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező
és nem alkalmazandó. ê 562/2006
(29) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg) (43) Bulgária,
Horvátország, Ciprus és Románia tekintetében az 1. cikk (1) bekezdése, a 6. cikk
(5) bekezdésének a) pontja, a III. cím, a II. cím rendelkezései és azok mellékletei, amelyek a SIS-re Ö és a VIS-re vonatkoznak, a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2)
bekezdése, a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése és a
2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése Õ szerinti, a
schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő
rendelkezéseknek minősülnek, ê 562/2006 ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. CÍM ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Tárgy és alapelvek Ez a rendelet biztosítja az Európai Unió
tagállamai közötti belső határokat átlépő személyek
határellenőrzések alóli mentességét. Ez a rendelet meghatározza az Európai Unió
tagállamainak külső határait átlépő személyek ellenőrzésére
irányadó szabályokat. 2. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában: 1. „belső határok”: a) a tagállamok közös szárazföldi határai,
beleértve az álló- vagy folyóvizeken áthaladó határokat is; b) a tagállamok belső légi járatok
indítására és fogadására szolgáló repülőterei; ê 610/2013/EU 1.
cikk 1. pontjának a) alpontja c) a tagállamok tengeri, folyami és tavi
kikötői, amelyek rendszeres belső kompjárat céljára szolgálnak; ê 562/2006/EK 2. „külső határok”: a tagállamok
szárazföldi határai, beleértve az álló- vagy folyóvizeken áthaladó határokat,
tengeri határokat és repülőtereket, folyami, tengeri és tavi
kikötőket, amenynyiben ezek nem belső határok; 3. „belső légi járat”: olyan,
kizárólag a tagállamok területéről induló, illetve oda érkező légi
járat, amely harmadik ország területén nem szakítja meg az útját; ê 610/2013/EU 1.
cikk 1. pontjának b) alpontja 4. „rendszeres belső kompjárat” a
tagállamok területén található, ugyanazon két vagy több kikötő közötti
bármely kompjárat, amely nem köt ki a tagállamok területén kívül, és amely
utasokat és járműveket szállít nyilvános menetrend szerint; ê 610/2013/EU 1.
cikk 1. pontjának c) alpontja 5. „a szabad mozgás uniós jogával
rendelkező személyek”: ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) è1 610/2013/EU
1. cikk 1. pontjának c) alpontja è2 610/2013/EU 1. cikk 1. pontjának
d) alpontja a) a Szerződés è1 20. cikkének (1)
bekezdése ç szerinti
uniós polgárok, valamint harmadik országok azon állampolgárai, akik a szabad
mozgás jogát gyakorló valamely uniós polgár családtagjai, és akikre a
2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[24] alkalmazandó; b) harmadik ország állampolgárai és
családtagjaik állampolgárságuktól függetlenül, akik az egyrészről è1 az Unió ç és
tagállamai, másrészről az említett országok közötti megállapodások
értelmében az uniós polgárokéval megegyező jogokat élveznek a szabad
mozgás tekintetében; 6. „harmadik ország állampolgára”:
bármely olyan személy, aki az Ö EUMSZ Õ è2 20. cikkének (1) ç bekezdése
szerinti nem uniós polgár, és akire e cikk 5. pontja nem vonatkozik; 7. „beutazási tilalmat
elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt álló személyek”:
harmadik ország olyan állampolgára, aki az 1987/2006/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet[25] 24. és 26. cikkének megfelelően és az abban meghatározott
célok érdekében a Schengeni Információs Rendszerben (SIS) figyelmeztető
jelzés hatálya alatt áll; 8. „határátkelőhely”: az
illetékes hatóságok által a külső határok átlépése céljára engedélyezett
átkelőhely; ê 610/2013/EU 1.
cikk 1. pontjának e) alpontja 9. „közös határátkelőhely” minden
olyan, tagállam vagy harmadik ország területén található határátkelőhely,
ahol a tagállamok és harmadik országok határőrei a nemzeti joguknak és
valamely kétoldalú megállapodásnak megfelelően egymás után ki- és
beléptetési ellenőrzéseket végeznek; ê 562/2006/EK 10. „határellenőrzés”: a határon – e
rendelet előírásainak megfelelően és annak alkalmazásában – végzett,
a határforgalom-ellenőrzésből és határőrizetből álló
tevékenység, kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék vagy az átlépés
esetén, minden más októl függetlenül; 11. „határforgalom-ellenőrzés”: a
határátkelőhelyeken végzett ellenőrzés annak megállapítására, hogy a
személyek, beleértve az azok birtokában lévő közlekedési eszközöket és
tárgyakat, beléptethetőek-e a tagállamok területére, illetve
elhagyhatják-e azt; 12. „határőrizet”: a határok
őrizete a határátkelőhelyek között, valamint a
határátkelőhelyeknek a hivatalos nyitvatartási időn túli
őrizete, a határforgalom-ellenőrzés megkerülésének megakadályozása
érdekében; 13. „elkülönített helyen történő
ellenőrzés”: a megkezdett ellenőrzés folytatása, amelyet a valamennyi
ellenőrzött személy ellenőrzésének helyétől elkülönített helyen
végezhetnek; 14. „határőr”: olyan
tisztviselő, akit a nemzeti joggal összhangban a határátkelőhelyen,
az államhatáron vagy az államhatár közvetlen közelében teljesít szolgálatot, és
aki e rendelettel és a nemzeti joggal összhangban határ-ellenőrzési
feladatokat végez; 15. „fuvarozó”: bármely természetes vagy
jogi személy, aki hivatásszerűen foglalkozik személyszállítással; ê 610/2013/EU 1.
cikk 1. pontjának f) alpontja 16. „tartózkodási
engedély”: a) az 1030/2002/EK
tanácsi rendeletben[26] megállapított egységes formátum szerint a tagállamok által kiadott
valamennyi tartózkodási engedély és a 2004/38/EK irányelvvel összhangban
kiadott tartózkodási kártya; b) a
tagállamok által harmadik ország állampolgára számára kiadott minden olyan
egyéb okmány, amely engedélyezi a területükön történő tartózkodást, és
amelyet a 39. cikknek megfelelően bejelentettek és azt követően
közzétettek, az alábbiak kivételével: i. az a) pontban említett tartózkodási
engedély iránti első kérelem vagy a menedékjog iránti kérelem
elbírálásának időtartamára kiadott ideiglenes engedélyek; valamint ii. a tagállamok által az 1683/95/EK
tanácsi rendeletben[27] meghatározott egységes formátumban kiállított vízum; ê 562/2006/EK 17. „körutazást végző hajó”: olyan
hajó, amellyel egy előre rögzített útiterv szerinti utazást tesznek, amely
terv a különböző kikötőkben turisztikai tevékenységeket is
tartalmazhat, és amelynek során alapvetően nem kerül sor utasok fel- és
leszállására; 18. „sétahajózás”: sétahajó használata
sportolási vagy turisztikai célból; 19. „part menti halászat”: a halászat
olyan fajtája, melynek során a hajók naponta, vagy 36 órán belül visszatérnek a
tagállamok területén lévő kikötőbe, anélkül hogy egy harmadik ország
területén lévő kikötőbe befutnának; ê 610/2013/EU 1.
cikk 1. pontja g) alpont 20. „nyílt tengeri munkavállaló” a
tagállamok nemzetközi tengerjog által meghatározott parti tengerében vagy kizárólagos
tengeri gazdasági hasznosítási övezetében található tengeri létesítményen
dolgozó személy, aki tengeri vagy légi úton rendszeresen visszatér a tagállamok
területére; ê 562/2006/EK 21. „a közegészségügyi veszély”: bármely
olyan betegség, amely az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Egészségügyi
Szabályzata szerint járvány lehetőségét rejti magában, valamint más
fertőző betegségek vagy ragályos parazitás megbetegedések, ha a
tagállamok állampolgáraira vonatkozó védelmi rendelkezések hatálya alá
tartoznak. 3. cikk Alkalmazási kör Ezt a rendeletet a tagállamok belső vagy
külső határait átlépő minden személyre alkalmazni kell, az alábbiak
sérelme nélkül: ê 610/2013/EU
1.cikk 2. pontja a) a szabad mozgás uniós jogával rendelkező
személyek jogai; ê 562/2006/EK b) a menekültek és a nemzetközi
védelmet kérők jogai, különösen a visszaküldési tilalom tekintetében. ê 610/2013/EU 1.
cikk 3. pontja 4. cikk Alapvető jogok E rendelet alkalmazásakor a tagállamok a
vonatkozó uniós jog, többek között az Európai Unió Alapjogi Chartája (Alapjogi
Charta), a vonatkozó nemzetközi jog, többek között a menekültek jogállásáról
szóló, 1951. július 28-án Genfben megkötött egyezmény (a genfi egyezmény), a
nemzetközi védelem biztosításával kapcsolatos kötelezettségek, különösen a
visszaküldés tilalmának elve, valamint az alapvető jogok teljes körű
tiszteletben tartásával járnak el. Az uniós jog általános elveivel összhangban
az e rendelet alapján meghozott határozatokat eseti alapon kell meghozni. ê 562/2006/EK II. CÍM KÜLSŐ HATÁROK I. FEJEZET A külső határok átlépése és a
beutazási feltételek 5. cikk A külső határok átlépése (1) A külső határokat csak a
határátkelőhelyeknél és azok hivatalos nyitvatartási ideje alatt lehet
átlépni. A nyitvatartási időt egyértelműen fel kell tüntetni azokon a
határátkelőhelyeken, amelyek nem napi 24 órában tartanak nyitva. A tagállamok a 39. cikknek megfelelően
értesítést küldenek a Bizottságnak határátkelőhelyeik listájáról. ê 610/2013/EU 1.
cikk 4. pontja (2) Az (1) bekezdéstől eltérően, a
külső határok kizárólag határátkelőhelyeken és a hivatalos
nyitvatartási időben történő átlépésére vonatkozó kötelezettség alól
kivételek engedélyezhetők: a) egyének vagy csoportok esetében, a
külső határok határátkelőhelyen kívüli vagy a hivatalos nyitvatartási
időn túli eseti átlépésére vonatkozó különleges igény alapján, feltéve,
hogy rendelkeznek a nemzeti jogban előírt engedélyekkel, és ez nem ellentétes
a tagállamok közrendjével vagy belső biztonságával kapcsolatos érdekekkel.
A tagállamok kétoldalú megállapodások útján egyedi intézkedéseket irányozhatnak
elő. A nemzeti jogban és a kétoldalú megállapodásokban meghatározott
általános kivételekről a 39. cikknek megfelelően értesíteni kell a
Bizottságot; b) egyének vagy csoportok esetében egy
előre nem látható szükséghelyzet bekövetkezése esetén; c) a 19. és 20. cikkben foglalt, a VI.
és VII. melléklettel együttesen értelmezett különös szabályokkal összhangban; ê 562/2006/EK (3) A (2) bekezdésben előírt kivételek
vagy a védelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik sérelme nélkül a
tagállamok a nemzeti joguknak megfelelően szankciókat vezetnek be a
külső határoknak a megnyitott határátkelőhelyeken kívüli vagy azok
hivatalos nyitvatartási idején kívüli jogellenes átlépésére. E szankcióknak
hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. 6. cikk Beutazási feltételek harmadik országok
állampolgárai számára ê 610/2013/EU 1.
cikk 5. pontjának a) alpontja (1) A tagállamok területén történő,
bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó tervezett tartózkodás
esetén, figyelembe véve a megelőző 180 napos időszak minden
egyes tartózkodási napját, a harmadik országok állampolgáraira a következő
beutazási feltételek vonatkoznak: a) aki olyan, érvényes határátlépésre
feljogosító úti okmánnyal rendelkezik, amely megfelel a következő
kritériumoknak: i. érvényessége legalább három hónappal
meghaladja a tagállamok területéről történő tervezett távozás
időpontját. Sürgős és indokolt esetben azonban e
kötelezettségtől el lehet tekinteni; ii. a megelőző tíz éven belül
bocsátották ki; ê 265/2010/EU 2.
cikk 1. pontja b) érvényes vízummal rendelkeznek,
amennyiben az szükséges az 539/2001/EK tanácsi rendelet[28]
értelmében, kivéve, ha érvényes tartózkodási engedéllyel vagy érvényes hosszú
távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkeznek; ê 562/2006/EK c) igazolják a tervezett tartózkodás
célját és körülményeit, és megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznek mind a
tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási országba való
visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová
őket biztosan beengedik, illetve képesek ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani; d) nem állnak beutazási tilalmat
elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt a SIS-ben; e) nem jelentenek veszélyt a tagállamok
közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi
kapcsolataira, különösen nem állnak a tagállamok nemzeti adatbázisaiban
szereplő ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelő
figyelmeztető jelzés hatálya alatt. ê 610/2013/EU 1.
cikk 5. pontjának b) alpontja (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a beutazás
napját a tagállamok területén való tartózkodás első napjának, a kiutazás
napját pedig a tagállamok területén való tartózkodás utolsó napjának kell
tekinteni. A tartózkodási engedélyek vagy a hosszú távú tartózkodásra jogosító
vízumok alapján engedélyezett tartózkodási időtartamok nem vehetők
figyelembe a tagállamok területén történő tartózkodás időtartamának
kiszámítása során. ê 562/2006/EK (3) Az I. melléklet tartalmazza azon igazoló
okmányok nem teljes körű felsorolását, amelyeket a határőr az (1)
bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek teljesülésének ellenőrzése
céljából harmadik országbeli állampolgároktól kérhet. (4) A szükséges anyagi fedezetet a tartózkodás
időtartamával és céljával összhangban, valamint az érintett tagállam vagy
tagállamok szállás- és ellátási átlagköltségeinek a figyelembevételével kell
megállapítani, kedvező árú szálláshelyet véve alapul, és azt a tartózkodás
napjainak számával szorozva. A tagállamok által meghatározott
referenciaösszegekről a 39. cikknek megfelelően értesítést küldenek a
Bizottságnak. A szükséges anyagi fedezet megléte igazolható
a harmadik országbeli állampolgár birtokában lévő készpénzzel, utazási
csekkel és hitelkártyával. A szükséges anyagi fedezet megléte igazolható
támogatói nyilatkozattal is, amennyiben a nemzeti jogszabályok rendelkeznek
ilyen nyilatkozatról, valamint a nemzeti jogszabályok által meghatározott, a
meghívótól származó kötelezettségvállalási nyilatkozattal is, amennyiben a
harmadik országbeli állampolgár a meghívónál tartózkodik. (5) Az (1) bekezdéstől eltérően: ê 610/2013/EU
1.cikk 5. pontjának c) alpontja a) az (1) bekezdésben foglalt
feltételeket nem teljesítő, de tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú
tartózkodásra jogosító vízummal rendelkező harmadik országbeli
állampolgárok átutazás céljából jogosultak belépni a többi tagállam területére
annak érdekében, hogy eljussanak annak a tagállamnak a területére, amely a
tartózkodási engedélyt vagy a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot
kiadta, kivéve, ha beutazás vagy átutazás megtagadására vonatkozó
figyelmeztető jelzés hatálya alatt állnak azon tagállam nemzeti
adatbázisában, amelynek külső határát át kívánják lépni; b) a b) pontban foglaltak kivételével
az (1) bekezdésben foglalt feltételeket teljesítő, azon harmadik
országbeli állampolgárok számára, akik a határátkelőhelyen megjelennek,
engedélyezhető a tagállamok területére történő beutazás, amennyiben a
határon a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[29] 35. és 36. cikkének megfelelően vízumot adnak ki számukra. A tagállamok kötelesek a 810/2009/EK rendelet 46.
cikkének és XII. mellékletének megfelelően statisztikát készíteni a
határon kiadott vízumokról. ê 562/2006/EK Ha a vízum nem helyezhető el az okmányban,
azt kivételesen az okmányba beillesztett külön lapra helyezik el. Ilyen esetben
az érintett tagállam részéről el nem ismert úti okmány birtokosai részére
a 333/2002/EK tanácsi rendeletben[30]
megállapított, a vízumok beillesztésére szolgáló űrlapok egységes
formátumát kell használni; c) valamely tagállam – humanitárius
okból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségek következtében –
engedélyezheti az (1) bekezdésben említett egy vagy több feltételt nem
teljesítő, harmadik országbeli állampolgárok belépését saját területére.
Ha a harmadik országbeli állampolgár az (1) bekezdés d) pontjában említett
figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll, a belépését engedélyező
tagállamnak erről a többi tagállamot értesítenie kell. II. FEJEZET Külső határokon történő
ellenőrzés és a beléptetés megtagadása 7. cikk A
határforgalom-ellenőrzések lefolytatása ê 610/2013/EU
1.cikk 6. pontja (1) A
határőrök a feladataik ellátása során kötelesek az emberi méltóságot
teljes mértékben tiszteletben tartani, különösen a kiszolgáltatott
helyzetű személyeket érintő esetekben. ê 562/2006/EK A feladataik ellátása során hozott valamennyi
intézkedésnek az ilyen intézkedésekkel elérni kívánt céllal arányosnak kell
lennie. (2) A határforgalom-ellenőrzések
lefolytatása során a határőrök részéről tilos a személyek nem, faji
vagy etnikai származás, vallás vagy világnézet, fogyatékosság, kor vagy
szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetése. 8. cikk A személyek ellenőrzése a
határátkelőhelyeken (1) A külső határok átlépését a
határőrök ellenőrzik. Az ellenőrzéseket e fejezetnek
megfelelően hajtják végre. Az ellenőrzések a határt átlépő
személy birtokában lévő szállítóeszközökre és tárgyakra is kiterjedhetnek.
Valamennyi végrehajtott átvizsgálásra az érintett tagállam nemzeti
jogszabályait kell alkalmazni. (2) Minden személyt minimum-ellenőrzésnek
kell alávetni annak érdekében, hogy a be- vagy felmutatott úti okmányok alapján
személyazonosságát megállapítsák. A minimum-ellenőrzés a jogszerű
birtokost határátlépésre jogosító okmányok gyors és egyszerű ellenőrzéséből
áll – amennyiben célszerű, technikai eszközök segítségével és a
megfelelő adatbázisban található, kizárólag a lopott, a jogellenesen
használt, az elveszett vagy az érvénytelenített okmányokkal kapcsolatos
információ felhasználásával –, annak megállapítására, hogy azok érvényesek-e,
illetve találhatóak-e rajtuk hamisításra utaló jelek. ê 610/2013/EU 1.
cikk 7. pontjának a) alpontja A szabad mozgás uniós jogával rendelkező
személyek esetében az első albekezdésben említett minimum-ellenőrzés
az alkalmazandó eljárás. A szabad mozgás uniós jogával rendelkező
személyek minimumellenőrzése során azonban, szúrópróbaszerűen, a
határőrök lekérdezhetnek adatokat nemzeti és európai adatbázisokból annak
érdekében, hogy egy adott személy nem jelent-e valós, közvetlen és kellően
komoly veszélyt a tagállamok belső biztonságára, közrendjére vagy
nemzetközi kapcsolataira, illetve veszélyt a közegészségügyre. A 2004/38/EK irányelvben megállapítottaknak
megfelelően, az ilyen lekérdezés eredménye nem veszélyeztetheti a szabad
mozgás uniós jogával rendelkező személyeknek az érintett tagállam
területére történő beutazási jogát. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) (3) Harmadik országok állampolgárait be- és
kiutazáskor Ö az alábbi Õ alapos ellenőrzéseknek
kell alávetni: a) a beutazáskor végrehajtandó alapos
ellenőrzések magukban foglalják az 6. cikk (1) bekezdésében
megállapított, a beutazási feltételeknek, valamint adott esetben a tartózkodást
és jövedelemszerző tevékenység folytatását engedélyező okmányoknak az
ellenőrzését. Ez részletes vizsgálatot tartalmaz, amely kiterjed az
alábbiakra: i. annak vizsgálata, hogy a harmadik ország
állampolgára rendelkezik-e a határátlépéshez szükséges érvényes, még le nem
járt okmánnyal és adott esetben a szükséges vízummal vagy tartózkodási
engedéllyel; ii. az úti okmány alapos átvizsgálása abból
a szempontból, hogy találhatóak-e benne hamisításra utaló jelek; iii. az érintett harmadik országbeli
állampolgár úti okmányában szereplő beléptető- és
kiléptetőbélyegző-lenyomatok megvizsgálása annak ellenőrzésére –
a beléptetés és kiléptetés dátumának összevetésével –, hogy az érintett személy
nem lépte-e túl a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás maximális
időtartamát; iv. a harmadik országbeli állampolgár
indulási és célországának, valamint a tervezett tartózkodás céljának
vizsgálata, és szükség esetén a megfelelő igazoló okmányok
ellenőrzése; v. annak vizsgálata, hogy a harmadik
országbeli állampolgár rendelkezik-e a tervezett tartózkodás időtartamának
és céljának megfelelő, valamint a származási országba való visszatéréshez
vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová őt
biztosan beengedik, megfelelő fedezettel, illetve képes ezt a fedezetet
jogszerűen biztosítani; vi. annak vizsgálata, hogy az érintett
harmadik országbeli állampolgár, a járműve és a birtokában lévő
tárgyak nem jelentenek-e veszélyt valamely tagállam közrendjére, belső
biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira. A vizsgálat a SIS-ben
és a nemzeti adatállományokban tárolt, személyekre, és – amennyiben szükséges –
tárgyakra vonatkozó adatoknak és figyelmeztető jelzéseknek, valamint a
figyelmeztető jelzés esetén végrehajtandó intézkedésnek a közvetlen
lekérdezését foglalja magában; ê 81/2009/EK 1.
cikk 1. pontja (kiigazított szöveg) b) amennyiben a harmadik országbeli
állampolgár az 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett vízummal
rendelkezik, a beutazáskor végzett alapos ellenőrzések magukban foglalják
a vízumbirtokos személyazonosságának és a vízum eredetiségének a
vízuminformációs rendszer (VIS) adatainak – a 767/2008/EK rendelet 18.
cikkének megfelelő – lekérdezésével történő vizsgálatát is; c) Ö az a) és b) ponttól eltérően a VIS adatai valamennyi esetben a
vízumbélyeg számának megadásával, illetve szúrópróbaszerűen a vízumbélyeg
számával és az ujjlenyomatok ellenőrzésével együtt is lekérdezhetők, amennyiben Õ: i. a forgalom olyan intenzív, hogy a
határátkelőhelyen a várakozási idő túlzott mértékűvé válik; ii. már minden személyzeti, eszközbeli és
szervezési erőforrást kimerítettek; és iii. értékelés támasztja alá, hogy nem áll
fenn a belbiztonsággal és az illegális bevándorlással kapcsolatos kockázat. Minden olyan esetben azonban, amikor a
vízumbirtokos személyazonosságával és/vagy a vízum eredetiségével kapcsolatban
bármilyen kétely merül fel, az adatokat következetesen a vízumbélyeg számával
és az ujjlenyomatok ellenőrzésével együtt kell lekérdezni a
vízuminformációs rendszerből. Ez az eltérés csak az érintett
határátkelőhelyen alkalmazható mindaddig, ameddig az Ö i., ii. és iii. alpontban írt Õ feltételek fennállnak; d) a VIS-ből a c) ponttal
összhangban történő lekérdezéssel kapcsolatos döntést a határátkelőhely
parancsnokának vagy ennél magasabb szinten kell meghozni. Az érintett tagállam azonnal értesíti a többi
tagállamot és a Bizottságot minden ilyen döntésről; e) az összes tagállam évente egyszer
jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak a c) pont
alkalmazásáról, amely jelentésnek tartalmaznia kell azon harmadik országbeli
állampolgárok számát, akiket a VIS-ben kizárólag a vízumbélyeg száma alapján
ellenőriztek, valamint a c) pont i. alpontjában említett várakozási
idő hosszát; f) a c) és d) pont legfeljebb három
évig alkalmazandó, a VIS működésének megindulását követő harmadik
évtől számítva. A Bizottság a c) és d) pont alkalmazása második évének
végén e pontok végrehajtásáról készült értékelést nyújt be a Parlamentnek és a
Tanácsnak. Az értékelés alapján az Európai Parlament és a Tanács felkérheti a
Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ezen rendelet megfelelő módosítására. ê 562/2006/EK è1 81/2009/EK
1. cikk 2. pontja g) a kiutazáskor végrehajtandó alapos
ellenőrzések a következőket foglalják magukban: i. annak vizsgálata, hogy a harmadik ország
állampolgára rendelkezik-e a határátlépéshez szükséges érvényes okmánnyal; ii. az úti okmány vizsgálata abból a
szempontból, hogy találhatóak-e rajta hamisításra utaló jelek; iii. lehetőség szerint annak vizsgálata,
hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár nem minősül-e valamely
tagállam közrendjét, belső biztonságát, közegészségügyét vagy nemzetközi
kapcsolatait veszélyeztető személynek; h) a g)
pontban említett kiutazáskor végrehajtandó alapos ellenőrzések a
következőket is magukban foglalhatják: i. annak
vizsgálata, hogy az érintett személy rendelkezik-e érvényes vízummal,
amennyiben az szükséges az 539/2001/EK rendelet értelmében, kivéve ha érvényes
tartózkodási engedéllyel rendelkeznek;è1 az
ilyen vizsgálat magában foglalhatja a VIS adatainak a 767/2008/EK rendelet 18.
cikkének megfelelő lekérdezését; ç ii. annak vizsgálata, hogy az érintett
személy nem lépte-e túl a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás
maximális időtartamát; iii. a SIS-ben és a nemzeti adatállományokban
tárolt, a személyekre és tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzések
lekérdezése; ê 81/2009/EK 1.
cikk 3. pontja i) a tagállamok területére
történő beutazás, tartózkodás és ottlakás feltételeinek nem vagy már nem
megfelelő személyek azonosítása céljából – a 767/2008/EK rendelet 20.
cikkének megfelelően – lekérdezhetők a VIS adatai. ê 562/2006/EK è1 610/2013/EU
1. cikk 7. pontjának b) alpontja (4) Amennyiben a körülmények lehetővé
teszik és a harmadik országbeli állampolgár ezt kéri, az ilyen alapos
ellenőrzést a forgalomtól elkülönített helyen kell végezni. (5) è1 A
második albekezdés sérelme nélkül, az alapos, elkülönített helyen történő
ellenőrzésnek alávetett harmadik országbeli állampolgárokat írásban –
olyan nyelven, amelyet megértenek, vagy ésszerűen feltételezhető,
hogy megértenek –, vagy egyéb célravezető módon tájékoztatni kell az ilyen
ellenőrzés céljáról és eljárásáról.ç Ezek az információk az Unió minden hivatalos
nyelvén, és az érintett tagállammal szomszédos ország vagy országok nyelvén
(nyelvein) rendelkezésre állnak, és tájékoztatnak arról, hogy a harmadik
országbeli állampolgár kérheti az elkülönített helyen alapos ellenőrzést
végző határőr nevének és szolgálati azonosítási számának, továbbá a
határátkelőhely nevének és a határátlépés időpontjának megadását. ê 610/2013/EU 1. cikk
7. pontjának c) alpontja (6) A szabad mozgás uniós jogával
rendelkező személyeket a 2004/38/EK irányelvnek megfelelően
ellenőrzik. ê 562/2006/EK (7) A nyilvántartásba vételre kerülő
információra irányadó részletes szabályokat a II. melléklet állapítja meg. ê 610/2013/EU 1.
cikk 7. pontjának d) alpontja (8) Amennyiben az 5. cikk (2) bekezdésének a)
vagy b) pontja alkalmazandó, a tagállamok az e cikkben foglalt szabályoktól
eltéréseket is engedélyezhetnek. ê 562/2006/EK 9. cikk A határforgalom-ellenőrzés
könnyítése (1) A külső határokon végzett
ellenőrzések rendkívüli és előre nem látott körülmények esetén
könnyíthetők. Ilyen rendkívüli és előre nem látott körülményeknek
kell tekinteni az olyan előre nem látható eseményeket, amelyek a forgalom
olyan mértékű megnövekedéséhez vezetnek, hogy annak következtében a
határátkelőhelyeken a várakozási idő túl hosszúvá válik, és már
valamennyi személyzeti, létesítménybeli és szervezeti erőforrást
kimerítették. (2) Amennyiben a határforgalom-ellenőrzéseknek
az (1) bekezdés szerinti könnyítésére kerül sor, a belépő forgalom
ellenőrzésének alapvetően elsőbbsége van a kilépő forgalom
ellenőrzésével szemben. Az ellenőrzések könnyítésére irányuló
döntést a határátkelőhely szolgálatban lévő határőr vezetője
hozza meg. Az ellenőrzések könnyítését csak
ideiglenes jelleggel lehet elrendelni, az elrendelést megalapozó körülményekhez
kell igazítani, és fokozatosan kell bevezetni. (3) A harmadik országbeli állampolgárok úti
okmányait a határforgalom-ellenőrzések könnyítése esetén is mind
belépéskor, mind kilépéskor – a 11. cikknek megfelelően – bélyegezni kell. (4) Valamennyi tagállam évente egy alkalommal
jelentést nyújt be e cikk alkalmazásáról az Európai Parlamentnek és a
Bizottságnak. 10. cikk Külön sávok és a jelzőtáblákon
szereplő információk (1) A tagállamok külön sávokat biztosítanak,
különösen a légi határátkelőhelyeken annak érdekében, hogy a személyek
ellenőrzését a 8. cikknek megfelelően lehessen elvégezni. Az ilyen
sávokat a III. mellékletben megállapított jelölésekkel ellátott
jelzőtáblák segítségével kell megkülönböztetni. A tagállamok külön sávokat biztosíthatnak
tengeri és szárazföldi határátkelőhelyeiken, valamint a 22. cikket nem
alkalmazó tagállamok közötti közös határokon. Amennyiben a tagállamok külön
sávokat biztosítanak e határokon, a III. mellékletben megállapított
jelölésekkel ellátott jelzőtáblákat használják. A tagállamok a határt átlépő személyek
forgalmának optimális lebonyolítása érdekében gondoskodnak arról, hogy a sávok
jelzéssel való ellátása egyértelmű legyen – azokban az esetekben is,
amelyekben a különböző sávokra vonatkozó szabályok alkalmazását a
(4) bekezdés alapján felfüggesztik. ê 610/2013/EU 1.
cikk 8. pontjának a) alpontja (2) A szabad mozgás uniós jogával rendelkező
személyek jogosultak a III. melléklet A. részében található
jelzőtáblával („EU, EGT, CH”) ellátott sáv használatára. Használhatják
továbbá a III. melléklet B1. („vízum nem szükséges”) és B2. („minden útlevél”)
részében található jelzőtáblával ellátott sávokat is. Azon harmadik országbeli állampolgárok, akik
az 539/2001/EK rendelettel összhangban a tagállamok külső határainak
átlépésekor nem esnek vízumkötelezettség alá, továbbá az érvényes tartózkodási
engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkező
harmadik országbeli állampolgárok az e rendelet III. mellékletének B1. („vízum
nem szükséges”) részében található jelzőtáblával ellátott sávokat használhatják.
Használhatják továbbá az e rendelet III. mellékletének B2. („minden útlevél”)
részében található jelzőtáblával ellátott sávokat is. Minden más személy a III. melléklet B2.
részében található („minden útlevél”) jelzőtáblával ellátott sávot használja. Az első, második és harmadik
albekezdésben említett jelzőtáblákon szereplő jelzéseket azon nyelven
vagy nyelveken lehet feltüntetni, amelyet vagy amelyeket az egyes tagállamok
megfelelőnek tartanak. A III. melléklet B1. („vízum nem szükséges”)
részében található jelzőtáblával ellátott sáv biztosítása nem
kötelező. A tagállamok a gyakorlati igényekkel összhangban határozzák meg,
hogy alkalmazzák-e ezt a lehetőséget, és ha igen, mely
határátkelőhelyeken. ê 562/2006/EK (3) A tengeri és szárazföldi
határátkelőhelyeken a tagállamok a forgalmat különböző – személy- és
tehergépjárművek és autóbuszok szerinti – sávokba terelhetik a III.
melléklet C. részében szereplő jelzőtáblák használatával. A tagállamok szükség szerint, a helyi
körülményekre figyelemmel megváltoztathatják a jelzőtáblákon feltüntetett
jelzéseket. (4) Valamely határátkelőhelyeken a
forgalom átmeneti egyenetlen eloszlása esetén az illetékes hatóságok a forgalom
egyenetlenségének megszüntetéséhez szükséges időre felfüggeszthetik a
különböző sávok alkalmazására vonatkozó szabályokat. 11. cikk ê 610/2013/EU 1.
cikk 9. pontjának a) alpontja Az úti
okmányok bélyegzése ê 562/2006/EK (1) A harmadik
országbeli állampolgárok úti okmányait mind a belépéskor, mind pedig a
kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. Belépéskor, illetve kilépéskor
különösen a következő okmányokat kell bélyegzőlenyomattal ellátni: a) érvényes
vízumot tartalmazó okmányok, amelyek a harmadik országbeli állampolgárokat
határátlépésre jogosítják fel; b) harmadik
ország olyan állampolgárának határátlépésre jogosító okmányai, akik valamely
tagállam határán kiadott vízummal rendelkeznek; c) harmadik ország azon
állampolgárainak a határátlépésre jogosító okmányai, akikre nem vonatkozik
vízumkötelezettség. ê 610/2013/EU 1.
cikk 9. pontjának b) alpontja (2) Harmadik országok azon állampolgárainak
esetében, akik olyan uniós polgár családtagjai, akire a 2004/38/EK irányelv
alkalmazandó, de akik nem rendelkeznek az említett irányelv által előírt
tartózkodási kártyával, az úti okmányokat belépéskor vagy kilépéskor
bélyegzőlenyomattal kell ellátni. Harmadik országok azon állampolgárainak
esetében, akik olyan harmadik országbeli állampolgárok családtagjai, akik
rendelkeznek a szabad mozgás uniós jogával, de ők maguk nem rendelkeznek a
2004/38/EK irányelv által előírt tartózkodási kártyával, az úti okmányokat
belépéskor vagy kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni. ê 562/2006/EK (3) Belépéskor vagy kilépéskor nem kell bélyegzőlenyomattal
ellátni a következő okmányokat: a) államfők, valamint magas rangú
személyek úti okmányai, akiknek az érkezését hivatalosan, diplomáciai úton
előre bejelentették; b) légijármű-vezetői
szakszolgálati engedélyek és a légiutas-kísérői szakszolgálati engedélyek; c) a valamely tagállamban a hajójukkal
felkeresett kikötő területén tartózkodó tengerészek úti okmányai,
kizárólag amíg hajójuk a kikötőben tartózkodik; d) a körutazást végző hajó azon
személyzetének és utasainak úti okmányai, akikre nem vonatkozik a VI. melléklet
3.2.3. pontja szerinti határforgalom-ellenőrzés; e) Andorra, Monaco és San Marino
állampolgárainak határátlépésre jogosító okmányai; ê 610/2013/EU 1.
cikk 9. pontjának c) alpontja f) a nemzetközi személyszállító és
tehervonatok személyzetének úti okmányai; g) harmadik országok azon
állampolgárainak úti okmányai, akik bemutatják a 2004/38/EK irányelv által
előírt tartózkodási kártyát. Harmadik ország állampolgárának kérésére
kivételesen el lehet tekinteni a be- vagy kiléptető bélyegző
alkalmazásától, ha a bélyegzőlenyomat az érintettnek súlyos hátrányt
okozna. Ebben az esetben a be- és kiutazást külön lapon, a személy nevének és
útlevele számának megjelölésével kell rögzíteni. Ezt a lapot a harmadik országbeli
állampolgárnak át kell adni. A tagállamok illetékes hatóságai ezekről a
kivételes esetekről statisztikát vezethetnek, és azt eljuttathatják a
Bizottságnak. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) (4) A bélyegzőlenyomatok elhelyezésére
vonatkozó gyakorlati szabályokat a IV. melléklet tartalmazza. (5) A harmadik országbeli állampolgárokat
lehetőség szerint tájékoztatják arról, hogy a határőrök kötelesek úti
okmányaikat mind belépéskor, mind kilépéskor bélyegezni, akkor is, ha az
ellenőrzéseket – a 9. cikknek megfelelően – könnyítették. 12. cikk A tartózkodás időtartamára
vonatkozó feltételeknek való megfelelés vélelme (1) Amennyiben a harmadik országbeli
állampolgárok úti okmányaiban nem szerepel a beléptetőbélyegző
lenyomata, az illetékes nemzeti hatóságok vélelmezhetik, hogy az úti okmány
birtokosa nem, vagy már nem felel meg az adott tagállamban való tartózkodás
időtartamára vonatkozó feltételeknek. (2) Az (1) bekezdésben említett vélelem
megdönthető, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár ezt hitelt
érdemlő módon – például utazási jegy vagy a tagállamok területén kívül
való tartózkodásának bizonyítására alkalmas eszköz útján – úgy bizonyítja, hogy
a rövid tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételek betartása
megállapítható. Ilyen esetben: a) amennyiben a harmadik országbeli
állampolgár a schengeni vívmányokat teljes egészében alkalmazó tagállamok
valamelyikének területén tartózkodik, az illetékes hatóságok a nemzeti joggal
és gyakorlattal összhangban úti okmányában bejegyzik, hogy mely időpontban
és hol lépte át e tagállamok valamelyikének külső határát; b) amennyiben a harmadik országbeli
állampolgár olyan tagállam területén tartózkodik, amelyre vonatkozóan nem
került sor a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdésében
Ö , a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésében és a
2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésében Õ említett határozat
meghozatalára, az illetékes hatóságok a nemzeti joggal és gyakorlattal
összhangban úti okmányában bejegyzik, hogy mely időpontban és hol lépte át
e tagállam külső határát. Az a) és b) pontban említett bejegyzéseken túl
az érintett harmadik országbeli állampolgár részére a VIII. mellékletben
foglalt formanyomtatvány állítható ki. A tagállamok az e cikkben említett
bejegyzésekre vonatkozó nemzeti gyakorlataikat illetően tájékoztatják
egymást, a Bizottságot és a Tanács Főtitkárságát. ê 610/2013/EU 1.
cikk 10. pontjának a) alpontja (3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett
vélelmet nem döntötték meg, a harmadik országbeli állampolgár a 2008/115/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[31]
és az említett irányelvnek megfelelő nemzeti jogszabályokkal összhangban
kiutasítható. ê 610/2013/EU 1.
cikk 10. pontjának b) alpontja (4) Kiléptetőbélyegző-lenyomat
hiányában az (1) és (2) bekezdés vonatkozó rendelkezéseit kell
értelemszerűen alkalmazni. ê 562/2006/EK 13. cikk Határőrizet ê 610/2013/EU 1.
cikk 11. pontjának a) alpontja (1) A határőrizet fő célja a jogellenes
határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni
küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek elleni
intézkedések meghozatala. A határt illegálisan átlépő és az érintett
tagállam területén tartózkodásra nem jogosult személyeket el kell fogni, és
ellenük a 2008/115/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelő eljárásokat kell
indítani. ê 562/2006/EK (2) A határőrök a határőrizet
ellátására álló vagy mozgó egységeket alkalmaznak. Ezt az őrizetet oly módon kell
végrehajtani, hogy az megakadályozza a személyeket a határátkelőhelyeken
történő ellenőrzés megkerülésében, és visszatartsa őket
ettől. (3) A határátkelőhelyek közötti
őrizetet a fennálló vagy várható kockázatoknak és veszélyeknek
megfelelő létszámban és módszerekkel szolgálatot teljesítő
határőrök végzik. Az őrizet végrehajtásának időszakát gyakran és
váratlanul kell változtatni, hogy jogellenes határátlépés esetén állandó
jelleggel fennálljon a tetten érés kockázata. (4) Az őrizetet álló és mozgó egységek
hajtják végre, akik feladataikat járőrözéssel, illetve az ismert vagy
valószínűsített kockázatot jelentő helyen elhelyezkedve látják el
azzal a céllal, hogy a határt jogellenesen átlépőket elfogják. A
határőrizet technikai, azon belül elektronikai eszközök alkalmazásával is
végrehajtható. ê 610/2013/EU 1.
cikk 11. pontjának b) alpontja (5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy
a 37. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon
el a határőrizetre irányadó további intézkedésekre vonatkozóan. ê 562/2006/EK 14. cikk A beléptetés megtagadása (1) Meg kell tagadni annak a harmadik
országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beléptetését,
aki nem teljesíti az 6. cikk (1) bekezdésében megállapított valamennyi
feltételt, és nem tartozik az 6. cikk (5) bekezdésében említett személyek közé.
Ez nem érinti a menedékjogra és a nemzetközi védelemre, illetve a hosszú távú
tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó különös rendelkezések
alkalmazását. (2) A beléptetés megtagadására csak
megindokolt döntés alapján kerülhet sor, a megtagadás indokainak pontos
megjelölésével. A döntést a nemzeti jog által felhatalmazott hatóság hozza meg.
A döntés azonnal végrehajtható. A beléptetés megtagadásáról szóló, pontosan
megindokolt, megalapozott döntését az V. melléklet B. részében
megállapított formanyomtatványon kell közölni, amelyet a nemzeti jog által a
beléptetés megtagadására felhatalmazott nemzeti hatóság tölt ki. A kitöltött
formanyomtatványt át kell adni az érintett harmadik országbeli állampolgárnak,
aki e formanyomtatványon igazolja a beléptetés megtagadására vonatkozó döntés
kézhezvételét. (3) Azok a személyek, akiknek a beléptetését
megtagadták, jogorvoslattal élhetnek. A jogorvoslati eljárást a nemzeti jognak
megfelelően kell lefolytatni. A harmadik országbeli állampolgár részére
írásban rendelkezésére kell bocsátani azon kapcsolattartó helyek listáját, ahol
információval tudnak szolgálni a nemzeti joggal összhangban a nevében eljárni
jogosult képviselőkről. A jogorvoslati kérelem benyújtásának nincs
halasztó hatálya a beléptetés megtagadására vonatkozó döntés végrehajtására. Amennyiben a jogorvoslati eljárás eredménye
szerint a beléptetés megtagadására vonatkozó döntés megalapozatlan volt, a
nemzeti jognak megfelelően nyújtott bármely kártérítés sérelme nélkül, az
érintett harmadik országbeli állampolgár jogosult a beléptetést megtagadó
tagállam által érvénytelenített beléptetőbélyegző-lenyomat, valamint
egyéb érvénytelenítések pótlására és a megtett bejegyzések törlésére. (4) A határőröknek biztosítaniuk kell,
hogy az a harmadik országbeli állampolgár, akinek a beléptetését megtagadták,
nem lép be az érintett tagállam területére. ê 610/2013/EU 1.
cikk 12. pontja (5) A tagállamok statisztikát készítenek azon
személyek számáról, akiknek a beléptetését megtagadták, a megtagadás
indokairól, azon személyek állampolgárságáról, akiknek a beléptetését
megtagadták, és azon határ típusáról (szárazföldi, légi vagy tengeri), amelynél
a beléptetést megtagadták, és az adatokat a 862/2007/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet[32] szerint évente benyújtják a Bizottságnak (Eurostatnak). ê 562/2006/EK (6) A beléptetés megtagadására irányadó
részletes szabályokat az V. melléklet A. része tartalmazza. III. FEJEZET A határellenőrzéshez alkalmazott
személyi állomány és eszközök, valamint a tagállamok közötti együttműködés 15. cikk A határellenőrzéshez alkalmazott
személyi állomány és eszközök A tagállamok megfelelő létszámú személyi
állományt és elegendő számú eszközt alkalmaznak, hogy a külső
határokon történő ellenőrzéseket – a 7–14. cikknek megfelelően –
oly módon hajtsák végre, amely hatékony, egységes és magas szintű
ellenőrzést biztosít. 16. cikk A határellenőrzések végrehajtása (1) Az e rendelet 7–14. cikkében meghatározott
határellenőrzést a határőrök e rendelet rendelkezéseivel és a nemzeti
joggal összhangban végzik el. E határellenőrzés elvégzése nem érinti a
nemzeti jog által a határőrök számára biztosított és e rendelet hatályán
kívül eső, büntetőeljárás megindítására vonatkozó jogkört. ê 610/2013/EU 1.
cikk 13. pontja (kiigazított szöveg) A tagállamok biztosítják, hogy a
határőrök szakképzett és megfelelően kiképzett szakemberek legyenek,
figyelembe véve a határőrök számára a 2007/2004/EK rendelettel
létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív
Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség Ö (a továbbiakban: az Ügynökség) Õ által létrehozott és kidolgozott egységes alaptantervet. A tantervnek
különleges képzést kell tartalmaznia a kiszolgáltatott helyzetű
személyeket, például a kísérő nélküli kiskorúakat és az emberkereskedelem
áldozatait érintő helyzetek felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Az
Ügynökség támogatásával a tagállamok a határőröket a feladataik
elvégzéséhez szükséges nyelvek tanulására ösztönzik. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) (2) A tagállamok a 39. cikknek
megfelelően megküldik a Bizottságnak a nemzeti joguk alapján a határellenőrzésért
felelős nemzeti szolgálatok jegyzékét. (3) Az eredményes határellenőrzés
érdekében a tagállamok szoros, állandó együttműködést biztosítanak a
határellenőrzésért felelős nemzeti szolgálatok között. 17. cikk A tagállamok közötti
együttműködés (1) A tagállamok segítséget nyújtanak
egymásnak, és állandó, szoros együttműködést tartanak fenn a
határellenőrzés eredményes végrehajtása céljából, e rendelet 7–16.
cikkével összhangban. A tagállamok minden ehhez szükséges információcserét
elvégeznek. (2) A tagállamok közötti, a külső határok
ellenőrzésével kapcsolatos operatív együttműködést az Ügynökség
koordinálja. (3) Az Ügynökség hatáskörének sérelme nélkül a
tagállamok operatív szinten továbbra is együttműködhetnek a külső
határokon a többi tagállammal és/vagy harmadik országokkal, beleértve az
összekötő tisztviselők cseréjét, amennyiben ez az együttműködés
kiegészíti az Ügynökség munkáját. A tagállamok tartózkodnak minden olyan
tevékenységtől, amely veszélyeztetheti az Ügynökség működését vagy
céljainak megvalósítását. A tagállamok tájékoztatják az Ügynökséget az
első albekezdésben említett operatív együttműködésről. (4) A tagállamok biztosítják a
határellenőrzés előírásaira és az alapvető jogokra vonatkozó
képzést. Ebben a tekintetben figyelembe kell venni az Ügynökség által
létrehozott és továbbfejlesztett közös képzési követelményeket. 18. cikk Közös ellenőrzés (1) Azok a tagállamok, amelyek a 22. cikket a
közös szárazföldi Ö határaikon Õ nem alkalmazzák, a
közös határaikon olyan közös ellenőrzést végezhetnek az említett cikk
alkalmazása kezdetének napjáig, amely esetében egy személy csak egy alkalommal
állítható meg határforgalom-ellenőrzés céljából, a tagállamok 7–14.
cikkből származó egyéni kötelezettségének sérelme nélkül. E célból a tagállamok kétoldalú
megállapodásokat köthetnek. (2) A tagállamok értesítik a Bizottságot az
(1) bekezdésnek megfelelően kötött bármely megállapodásról. IV. FEJEZET A határforgalom-ellenőrzésekre
vonatkozó különleges szabályok 19. cikk A különböző
határátkelőhely-típusokra és a külső határok átlépéséhez használt
különböző közlekedési eszközökre vonatkozó különleges szabályok A VI. mellékletben megállapított különleges
szabályok a különböző határátkelőhely-típusokon végrehajtott
ellenőrzésekre és a határátkelőhelyek átlépéséhez használt
különböző közlekedési eszközökre vonatkozó ellenőrzésekre
alkalmazandóak. ê 610/2013/EU 1.
cikk 14. pontja Ezek a különleges szabályok tartalmazhatnak a 5.
és 6. és a 8–14. cikktől való eltéréseket. ê 562/2006/EK 20. cikk A személyek egyes kategóriáinak
ellenőrzésére vonatkozó különleges szabályok (1) A VII. mellékletben megállapított
különleges szabályok a személyek következő kategóriáira vonatkozó
ellenőrzésekre alkalmazandóak: a) államfők és küldöttségük
tagjai; b) pilóták és légiszemélyzet; c tengerészek; d) diplomata-, hivatali vagy szolgálati
útlevéllel rendelkezők és nemzetközi szervezetek tagjai; e) határ menti ingázók; f) kiskorúak; ê 610/2013/EU 1.
cikk 15. pontjának a) alpontja g) mentési szolgálatok, rendőrség
és tűzoltóság, valamint határőrség; h) nyílt tengeri munkavállalók. ê 610/2013/EU 1.
cikk 15. pontjának b) alpontja Ezek a különleges szabályok tartalmazhatnak a 5.
és 6. és a 8–14. cikktől való eltéréseket. ê 562/2006/EK (2) A tagállamok – a 39. cikkel összhangban –
megküldik a Bizottságnak a diplomáciai vagy konzuli képviseletekhez akkreditált
személyek és családtagjaik számára a tagállamok külügyminisztériumai által
kiállított igazolványok mintáit. ê 1051/2013/EU 1.
cikk 1. pontja V. FEJEZET A külső határellenőrzéssel
kapcsolatos súlyos hiányosságok esetén alkalmazandó különleges intézkedések 21. cikk Külső határokon alkalmazott
intézkedések és az Ügynökség támogatása (1) Amennyiben az 1053/2013/EU rendelet 14.
cikkével összhangban elkészített értékelő jelentés a külső
határellenőrzés elvégzése terén mutatkozó súlyos hiányosságokat állapít
meg, valamint az említett rendelet 15. cikkében említett ajánlásoknak való
megfelelés biztosítása érdekében, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján
bizonyos különleges intézkedések elfogadását ajánlhatja az értékelt
tagállamnak, amely intézkedések a következők közül az egyiket vagy
mindkettőt felölelhetik: a) európai határőrcsapatok
kiküldésének kezdeményezése a 2007/2004/EK rendelet előírásainak
megfelelően, b) a tagállam kockázatértékelésen
alapuló, többek között a személyzettel és felszereléssel való ellátással
kapcsolatos információkat is tartalmazó stratégiai terveinek benyújtása
véleményezésre az Ügynökséghez. Az említett végrehajtási jogi aktust a 38.
cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak
megfelelően kell elfogadni. (2) A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a 38.
cikk (1) bekezdése alapján létrehozott bizottságot az (1) bekezdésben említett
intézkedések végrehajtása terén elért eredményekről, valamint azoknak a
megállapított hiányosságokra gyakorolt hatásairól. A Bizottság az Európai Parlamentet és a
Tanácsot szintén tájékoztatja a fentiekről. (3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett
értékelő jelentés azt állapítja meg, hogy az értékelt tagállam súlyosan
elhanyagolja kötelezettségeit, és ebből következően az 1053/2013/EU
rendelet 16a. cikkének (4) bekezdésével összhangban három hónapon belül jelentést
kell tennie a vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról, az említett három
hónapos időszak leteltét követően pedig a Bizottság úgy ítéli meg,
hogy a helyzet továbbra is fennáll, akkor ez az ezen rendelet 29. cikkében
előírt eljárás alkalmazását vonhatja maga után, feltéve hogy az erre
vonatkozó valamennyi feltétel teljesül. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) III. CÍM BELSŐ HATÁROK I. FEJEZET A határellenőrzés Ö hiánya Õ a belső
határokon 22. cikk A belső határok átlépése A belső határokat bármely ponton át lehet
lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, függetlenül az adott
személy állampolgárságától. 23. cikk Ellenőrzések a tagállamok
területén A határellenőrzés Ö hiánya Õ a belső határokon nem érinti a következőket: a) az egyes tagállamok illetékes
hatóságai által a nemzeti jog alapján gyakorolt rendőrségi hatáskör,
amennyiben az ilyen hatáskör gyakorlása nem a határforgalom-ellenőrzéssel
azonos tartalmú; ez a határ menti területeken is érvényes. Az első mondat
alkalmazásában a rendőrségi hatáskör gyakorlása különösen akkor nem
minősül a határforgalom-ellenőrzéssel azonos tartalmúnak, ha a
rendőri intézkedések: i. célja nem a határellenőrzés; ii. a közrendet érintő esetleges
veszélyekkel kapcsolatos általános rendőrségi információn és tapasztalaton
alapulnak, és különösen a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre
irányulnak; iii. előkészítésének és végrehajtásának
módja egyértelműen eltér a külső határokon történő rendszeres
személyellenőrzésekétől; iv. végrehajtására szúrópróbaszerűen
kerül sor; b) az egyes tagállamok jogszabályai
alapján az illetékes hatóságok által, a kikötői vagy repülőtéri
hatóságok, illetve fuvarozók által a kikötőkben és a repülőtereken
elvégzett biztonsági személyellenőrzések, feltéve hogy az említett
ellenőrzések az érintett tagállam területén belül utazó személyekre is
vonatkoznak; c) a tagállamok számára biztosított az
a lehetőség, hogy jogszabályban írják elő az iratok és okmányok
birtoklására vagy magánál tartására vonatkozó kötelezettséget; ê 610/2013/EU 1.
cikk 16. pontja (kiigazított szöveg) d) annak lehetőségét, hogy a
tagállamok, a Ö Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság
és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határokon történő
ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i
schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény Õ (Schengeni Egyezmény)
22. cikkének rendelkezései szerint, jogszabályban írják elő a harmadik
országbeli állampolgárok számára azon kötelezettséget, hogy bejelentkezzenek,
amikor a területükre lépnek. ê 562/2006/EK 24. cikk A forgalom akadályainak megszüntetése
a belső határok közúti határátkelőhelyein A tagállamok megszüntetik a belső
határokon a közúti határátkelőhelyeken zajló folyamatos forgalom
valamennyi akadályát, különösen a nem kizárólag a közúti közlekedésbiztonság
miatt elrendelt sebességkorlátozásokat. Ugyanakkor a tagállamoknak készen kell állniuk
az ellenőrzéshez szükséges feltételek biztosítására a határellenőrzés
visszaállítása esetére. II. FEJEZET A határellenőrzés ideiglenes
visszaállítása a belső határokon ê 1051/2013/EU 1.
cikk 2. pontja (kiigazított szöveg) 25. cikk A belső határokon történő
határellenőrzés ideiglenes visszaállításának általános kerete (1) Ha a belső határokon történő
határellenőrzés nélküli térségben az egyik tagállamban a közrendet vagy a
belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn, akkor a szóban
forgó tagállam kivételesen visszaállíthatja a határellenőrzést belső
határainak egészén vagy azok meghatározott részein egy korlátozott, legfeljebb
30 napos időtartamra, illetve a komoly veszély várható időtartamára,
ha az meghaladja a 30 napos időszakot. A belső határokon történő
határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és
időtartama nem lépheti túl a komoly veszély elhárításához feltétlenül
szükséges mértéket. (2) A belső határokon történő
határellenőrzés csak végső megoldásként, a 27., 28. és 29. cikkel
összhangban állítható vissza. A 26., illetve a 30. cikkben említett
feltételeket a belső határokon történő határellenőrzés
visszaállítására vonatkozó valamennyi, a 27., 28. vagy 29. cikk szerinti döntés
mérlegelése során figyelembe kell venni. (3) Amennyiben a közrendet vagy a belső
biztonságot az érintett tagállamban fenyegető komoly veszély e cikk (1)
bekezdésében meghatározott időtartamon túl is fennáll, a szóban forgó
tagállam a belső határokon történő határellenőrzést a 26.
cikkben említett feltételek figyelembe vételével és a 27. cikkel összhangban, e
cikk (1) bekezdésében említettekkel megegyező okok alapján,, valamint
bármilyen új elem figyelembevételével legfeljebb 30 napos megújítható
időtartamokra meghosszabbíthatja. (4) A belső határokon történő
határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – beleértve az e
cikk (3) bekezdése szerinti meghosszabbítások idejét összesen – nem haladhatja
meg a hat hónapot. A 29. cikkben említett jellegű kivételes körülmények
esetén ez a teljes időtartam az említett cikk (1) bekezdésével összhangban
legfeljebb kétéves időtartamra meghosszabbítható. 26. cikk A belső határokon történő
határellenőrzés ideiglenes visszaállításának feltételei Amikor egy tagállam végső megoldásként a
határellenőrzés egy vagy több belső határán vagy azok egy részén
történő ideiglenes visszaállításáról, vagy az ilyen visszaállítás
meghosszabbításáról dönt a 25. cikkel vagy a 28. cikk (1) bekezdésével
összhangban, akkor megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan milyen
mértékben nyújt megfelelő megoldást a közrendet vagy a belső
biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az
intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Az ilyen vizsgálatok
elvégzésekor a tagállam különösen az alábbi tényezőket veszi figyelembe: a) az érintett tagállamban a közrendet
vagy a belső biztonságot fenyegető veszély várható hatása, például
terrortámadások vagy -fenyegetések után, valamint a szervezett bűnözés
miatti veszély esetén; b) az intézkedés várható hatása a
belső határellenőrzés nélküli térségen belül a személyek szabad
mozgására. 27. cikk A belső határokon történő
határellenőrzésnek a 25. cikk szerinti ideiglenes visszaállítására irányuló
ljárás (1) Ha egy tagállam a 25. cikk alapján a
belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását tervezi,
akkor legkésőbb négy héttel a tervezett visszaállítás előtt, vagy –
ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását
szükségessé tevő körülmények kevesebb, mint négy héttel a tervezett visszaállítás
előtt válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül erről értesíti
a többi tagállamot és a Bizottságot. E célból a tagállam megadja az alábbi
információkat: a) a tervezett visszaállítás
indokolása, amely tartalmazza a közrendjét vagy a belső biztonságát
fenyegető, komoly veszélyt jelentő eseményeket részletesen leíró
valamennyi releváns adatot; b) a tervezett visszaállítás
alkalmazási köre, megjelölve, hogy a belső határok mely részén vagy
részein tervezik visszaállítani a határellenőrzést; c) az engedélyezett átkelőhelyek
neve; d) a határellenőrzés tervezett
visszaállításának időpontja és időtartama; e) adott esetben a többi tagállam által
meghozandó intézkedések. Az első albekezdés szerinti értesítést
két vagy több tagállam közösen is benyújthat. A Bizottság szükség esetén további
tájékoztatást kérhet az érintett tagállam(ok)tól. (2) Az (1) bekezdésben említett információkat
az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell küldeni azzal
egyidejűleg, hogy az említett bekezdésnek megfelelően ezekről a
többi tagállam és a Bizottság is értesítést kaptak. (3) Az (1) bekezdés szerinti értesítést
küldő tagállam – amennyiben ez szükséges és a nemzeti joggal összhangban
van – dönthet úgy, hogy az információk egy részét minősített adatnak
nyilvánítja. Az ilyen minősítés nem zárja ki, hogy a
Bizottság az információkat az Európai Parlament rendelkezésére bocsássa. Az e
cikk értelmében az Európai Parlament részére történő információ- és
dokumentumtovábbításnak és –kezelésnek meg kell felelnie a minősített adatok
továbbítására és kezelésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Bizottság
között alkalmazandó szabályoknak. (4) Egy tagállam által az (1) bekezdés szerint
küldött értesítést követően, valamint az (5) bekezdésében előírt
konzultáció céljából a Bizottság vagy bármely tagállam – az EUMSZ 72. cikkének
sérelme nélkül – véleményt nyilváníthat. A Bizottság véleményt ad ki, ha – az
értesítésben foglalt információk vagy bármely egyéb, részére nyújtott
kiegészítő tájékoztatás alapján – aggályai vannak a belső határokon
történő határellenőrzés tervezett visszaállításának szükségességét
vagy arányosságát illetően, vagy ha úgy ítéli meg, hogy az értesítés
valamely részére vonatkozóan konzultációra lenne szükség. (5) Az (1) bekezdésben említett
információkról, valamint a Bizottság vagy egy tagállam által a (4) bekezdés
szerint nyilvánított bármely véleményről a belső határon történő
határellenőrzés visszaállítását tervező tagállam konzultációt folytat
– és ennek részeként adott esetben együttes üléseket tart – a Bizottsággal és a
többi tagállammal, különösen a határellenőrzések visszaállítása által
közvetlenül érintett tagállamokkal, hogy amennyiben szükséges, megszervezzék a
tagállamok közötti kölcsönös együttműködést, valamint megvizsgálják, hogy
az intézkedések arányban állnak-e a belső határokon történő
határellenőrzés visszaállítására okot adó eseménnyel és a közrendet vagy a
belső biztonságot fenyegető veszélyekkel. (6) Az (5) bekezdésben említett konzultációra
legalább tíz nappal a határellenőrzés visszaállításának tervezett
időpontja előtt kerül sor. 28. cikk Az azonnali fellépést igénylő
esetekre vonatkozó különös eljárás (1) Amennyiben egy valamely tagállam
közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély azonnali
fellépést követel meg, az érintett tagállam kivételesen és azonnal, tíz napot
meg nem haladó, korlátozott időtartamra visszaállíthatja a belső
határokon történő határellenőrzést. (2) Amennyiben valamely tagállam visszaállítja
a belső határokon történő határellenőrzést, erről
egyidejűleg értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, valamint
rendelkezésükre bocsátja a 27. cikk (1) bekezdésében említett információkat,
valamint megjelöli az említett cikkben meghatározott eljárás alkalmazásának
indokait. A Bizottság az értesítés kézhezvételét követően azonnal
konzultálhat a többi tagállammal. (3) Amennyiben a közrendet vagy a belső
biztonságot fenyegető komoly veszély az (1) bekezdésben meghatározott
időtartamon túl is fennáll, a tagállam legfeljebb 20 napos megújítható
időtartamokra meghosszabbíthatja a belső határokon történő
határellenőrzést. Ennek során az érintett tagállam figyelembe veszi a 26.
cikkben említett kritériumokat, beleértve az intézkedés szükségességének és
arányosságának aktualizált értékelését, valamint az esetlegesen felmerült új
tényezőket is. Az intézkedés meghosszabbítása esetén,
értelemszerűen alkalmazni kell a 27. cikk (4) és (5) bekezdését,
valamint a meghosszabbítási döntésről szóló értesítésnek a Bizottság és a
tagállamok részére való megküldését követően késedelem nélkül meg kell
tartani a konzultációt. (4) A 25. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül
a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának
teljes időtartama – vagyis az Ö e cikk Õ (1) bekezdése szerinti kezdeti időszak és Ö az e cikk Õ (3) bekezdése
szerinti meghosszabbítások ideje összesen – nem haladhatja meg a két hónapot. (5) A Bizottság haladéktalanul értesíti az
Európai Parlamentet az e cikk szerint küldött értesítésekről. 29. cikk A schengeni övezet működését
általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén alkalmazható
különös eljárás (1) Kivételes körülmények esetén, amikor a
belső határellenőrzés nélküli térség általános működését a
külső határellenőrzés végzése terén mutatkozó tartós és súlyos, a 21.
cikkben említett hiányosságok veszélyeztetik, és amennyiben ezek a körülmények
a belső határellenőrzés nélküli térségben vagy annak bizonyos részein
komoly veszélyt jelentenek a közrendre vagy a belső biztonságra, az e cikk
(2) bekezdésével összhangban legfeljebb hat hónapos időtartamra a
tagállamok visszaállíthatják a belső határokon történő
határellenőrzést. Ha a kivételes körülmények továbbra is fennállnak, ez az
időszak legfeljebb három alkalommal további hat hónappal meghosszabbítható. (2) Végső megoldásként és a belső
határellenőrzés nélküli térségen belüli közös érdekek védelme érdekében,
továbbá ha egyetlen más intézkedés, különösen a 21. cikk (1) bekezdésében
foglalt intézkedések egyike sem alkalmas az azonosított komoly veszély hatékony
mérséklésére, a Tanács javasolhatja, hogy egy vagy több tagállam állítsa vissza
a határellenőrzést belső határainak teljes hosszán vagy bizonyos
részein. A tanácsi ajánlásnak a Bizottság javaslatán kell alapulnia. A
tagállamok felkérhetik a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak ilyen
ajánlásra vonatkozó javaslatot. Ajánlásában a Tanács feltünteti legalább a 27.
cikk (1) bekezdése a)–e) pontjában említett információkat. A Tanács az e cikkben meghatározott
feltételekkel és eljárásokkal összhangban javasolhat hosszabbítást. Mielőtt a tagállam e bekezdéssel
összhangban visszaállítja a határellenőrzést belső határainak teljes
hosszán vagy bizonyos részein, erről értesíti a többi tagállamot, az
Európai Parlamentet és a Bizottságot. (3) Amennyiben valamely tagállam nem hajtja
végre a (2) bekezdésben említett ajánlást, késedelem nélkül írásban
tájékoztatja a Bizottságot ennek okairól. A Bizottság ebben az esetben jelentést nyújt
be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, melyben értékeli az érintett tagállam
által nyújtott indokolást, és a belső határellenőrzés nélküli
térséghez fűződő közös érdekek védelmét érintő
következményeket. (4) Az olyan helyzetekkel kapcsolatos,
megfelelően indokolt sürgős esetekben, amikor a belső határokon
történő határellenőrzés (2) bekezdés szerinti meghosszabbítását
szükségessé tevő körülmények kevesebb mint tíz nappal az előző
visszaállítási időszak vége előtt válnak ismertté, a Bizottság a 38.
cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban azonnal alkalmazandó
végrehajtási jogi aktussal elfogadhatja a szükséges ajánlásokat. Legkésőbb
14 nappal az ilyen ajánlások elfogadását követően a Bizottság Ö az e cikk Õ (2) bekezdésével
összhangban benyújtja a Tanácsnak az ajánlásra vonatkozó javaslatot. (5) Ez a cikk nem érinti azokat az
intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a 25., 27. és 28. cikk alapján a
közrendre vagy a belső biztonságra nézve komoly veszélyt jelentő
esetekben fogadhatnak el. 30. cikk Kritériumok a belső
határellenőrzés nélküli térségműködését általánosan
veszélyeztető kivételes körülmények esetén a belső határokon
történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításához (1) Amennyiben a Tanács végső
megoldásként a 29. cikk (2) bekezdésével összhangban a határellenőrzés egy
vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes
visszaállítását ajánlja, megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan
milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a belső
határellenőrzés nélküli térségben a közrendet vagy a belső
biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az
intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Ez a vizsgálat az érintett
tagállam(ok) és a Bizottság által benyújtott részletes információkon és az
esetleg rendelkezésre álló egyéb releváns információkon – köztük e cikk (2)
bekezdése szerint megszerzett információkon – alapul. A vizsgálat elvégzésekor
különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: a) nemzeti és/vagy európai szinten
igénybe vehető vagy igénybe vett technikai vagy pénzügyi támogatási intézkedések,
így többek között az olyan uniós szervek, irodák és ügynökségek által nyújtott
segítség rendelkezésre állása, mint az Ügynökség, a 439/2010/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelettel[33]
létrehozott Európai Menekültügyi Támogató Hivatal vagy a 2009/371/IB
határozattal létrehozott Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), valamint,
hogy az ilyen intézkedések várhatóan milyen mértékben nyújtanak megfelelő
megoldást a belső határellenőrzés nélküli térségben a közrendet vagy
a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben; b) az 1053/2013/EU rendelettel
összhangban végrehajtott értékelések során megállapított, külső
határellenőrzéssel kapcsolatos súlyos hiányosságok jelenlegi és várható
jövőbeli hatása; valamint, hogy az ilyen súlyos hiányosságok milyen komoly
veszélyt jelentenek a belső határellenőrzés nélküli térségben a
közrendre vagy a belső biztonságra; c) a belső határon történő
határellenőrzés visszaállításának várható hatása a belső
határellenőrzés nélküli térségen belül a személyek szabad mozgására. (2) A tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatnak
a 29. cikk (2) bekezdése szerinti elfogadása előtt a Bizottság: a) további információk benyújtására
kérheti fel a tagállamokat, az Ügynökséget, az Europolt vagy más uniós
szerveket, irodákat vagy ügynökségeket; b helyszíni ellenőrzéseket
végezhet a tagállamok, valamint az Ügynökség, az Europol és bármely más
érintett uniós szerv, iroda vagy ügynökség szakértőinek támogatásával,
azért, hogy az ajánlás szempontjából lényeges információkat szerezzen be vagy ellenőrizzen. 31. cikk Az Európai Parlament és a Tanács
tájékoztatása A Bizottság és az érintett tagállam(ok) a
lehető leghamarabb tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot
bármely olyan okról, amely szükségessé teheti a 21. cikk, valamint a 25–30.
cikk alkalmazását. ê 562/2006/EK 32. cikk A belső határokon történő
határellenőrzés visszaállítása esetén alkalmazandó rendelkezések Amennyiben a belső határokon a
határellenőrzés visszaállítására kerül sor, a II. cím vonatkozó
rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. ê 1051/2013/EU 1.
cikk 3. pontja 33. cikk Jelentés a belső határokon
történő határellenőrzés visszaállításáról Az a tagállam, amely belső határain
határellenőrzést végzett, legkésőbb négy héttel a belső határokon
történő határellenőrzés megszüntetését követően jelentést nyújt
be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső
határokon történő határellenőrzés visszaállításáról, beszámolva
különösen az előzetes vizsgálatról és a 26., 28. és 30. cikkben említett
kritériumok betartásáról, az ellenőrzések operatív végrehajtásáról, a
szomszédos tagállamokkal folytatott gyakorlati együttműködésről, az
intézkedésnek a személyek szabad mozgását érintő hatásairól, valamint a
belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának
eredményességéről, kitérve a határellenőrzés visszaállításának
arányosságára vonatkozó utólagos értékelésre is. A Bizottság véleményt adhat ki a
határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén
történő ideiglenes visszaállításáról készített utólagos értékelésről. A Bizottság legalább évente jelentést nyújt be
az Európai Parlament és a Tanács részére a belső határellenőrzés
nélküli térségműködéséről. A jelentés tartalmazza az összes olyan
határozat felsorolását, amelyeket adott évben a belső határokon
történő határellenőrzések visszaállítása céljából hoztak. 34. cikk A nyilvánosság tájékoztatása A Bizottság és az érintett tagállam koordinált
módon tájékoztatja a nyilvánosságot a belső határokon történő
határellenőrzés visszaállításáról szóló döntésről és különösen az
intézkedés kezdő és záró időpontjáról, kivéve ha ezen információkat
magasabb prioritást élvező biztonsági okokból nem célszerű
közzétenni. ê 562/2006/EK 35. cikk Titoktartási szabályok Az érintett tagállam kérésére a többi
tagállam, az Európai Parlament és a Bizottság tiszteletben tartja a
határellenőrzés visszaállításával és meghosszabbításával kapcsolatban
szolgáltatott információ, valamint a 33. cikk szerint elkészített jelentés
bizalmas jellegét. IV. CÍM ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK ê 610/2013/EU 1.
cikk 17. pontja 36. cikk A mellékletek módosítása A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37.
cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
III., IV. és VIII. melléklet módosítására vonatkozóan. ê 610/2013/EU 1.
cikk 18. pontja 37. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott
feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadására. (2) A Bizottságnak a 13. cikk (5) bekezdésében
és a 36. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására
vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács
bármikor visszavonhatja a 13. cikk (5) bekezdésében és a 36. cikkben említett
felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt
felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való
kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi
időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő,
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az
Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) A 13. cikk (5) bekezdése és a 36. cikk
értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép
hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való
értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a
Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam
lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról
tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament
vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal
meghosszabbodik. ê 1051/2013/EU 1.
cikk 4. pontja 38. cikk Bizottsági eljárás (1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.
E bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozás
esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság
nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus
tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik
albekezdését kell alkalmazni. (3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor
a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, ugyanazon rendelet 5.
cikkével összefüggésben. ê 562/2006/EK 39. cikk Értesítések (1) A tagállamok értesítik a Bizottságot: ê 610/2013/EU 1.
cikk 19. pontjának a) alpontja a) a tartózkodási engedélyek
listájáról, megkülönböztetve a 2. cikk 16. pontjának a) alpontja és a 2.
cikk 16. pontjának b) alpontja hatálya alá tartozó engedélyeket, továbbá a 2.
cikk 16. pontja b) alpontjának hatálya alá tartozó engedélyek listájához
mintákat mellékelve. A 2004/38/EK irányelvvel összhangban kiadott tartózkodási
kártyák esetében kifejezetten fel kell tüntetni, hogy ilyen kártyáról van szó,
továbbá mintát kell mellékelni azokhoz a tartózkodási kártyákhoz, amelyeket nem
az 1030/2002/EK rendelettel megállapított egységes formátum alapján adtak ki. ê 562/2006/EK b) a határátkelőhelyeik
listájáról; c) a nemzeti hatóságok által évente
meghatározott, a külső határok átlépéséhez szükséges
referenciaösszegekről; d) a határellenőrzésért
felelős nemzeti szolgálatok listájáról; e) a külügyminisztériumok által
kiállított igazolványok mintáiról; ê 610/2013/EU 1.
cikk 19. pontjának b) alpontja f) a külső határok átlépésére
vonatkozó szabályok alóli, a 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában
említett kivételekről; g) a 11. cikk (3) bekezdésében említett
statisztikáról. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) (2) A Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően
megküldött információkat az Európai Unió Hivatalos Lapja C sorozatában
történő közzététel révén vagy bármely más megfelelő módon
hozzáférhetővé teszi a tagállamok és a nyilvánosság számára. 40. cikk Kishatárforgalom Ez a rendelet nem érinti a kishatárforgalomra
vonatkozó Ö uniós Õ szabályokat és a kishatárforgalomra vonatkozó, hatályos kétoldalú
megállapodásokat. 41. cikk Ceuta és Melilla E rendelet rendelkezései nem érintik a Ceuta
és Melilla városára vonatkozó különleges szabályokat, a Spanyol Királyságnak az
1985. június 14-én, Schengenben kötött megállapodás végrehajtásáról szóló
egyezményhez történő csatlakozási megállapodásának záróokmányában foglalt,
a Spanyol Királyságnak a Ceuta és Melilla városáról szóló nyilatkozatában[34] meghatározottak szerint. 42. cikk A tagállamok által közölt információk ê 610/2013/EU 1.
cikk 20. pontja A tagállamok értesítik a Bizottságot a 23.
cikk c) és d) pontjával kapcsolatos nemzeti rendelkezésekről, az 5. cikk
(3) bekezdésében említett szankciókról és az e rendelet által engedélyezett
kétoldalú megállapodásokról. E rendelkezések későbbi módosításait öt
munkanapon belül kell bejelenteni. ê 562/2006/EK A tagállamok által közölt információkat az Európai
Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában teszik közzé. ê 1051/2013/EU 1.
cikk 5. pontja (kiigazított szöveg) 43. cikk Értékelési mechanizmus (1) A Ö Szerződésekkel Õ összhangban, illetve
azoknak a kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó rendelkezései sérelme
nélkül, e rendeletnek az egyes tagállamok általi végrehajtását egy értékelési
mechanizmus révén értékelni kell. (2) Az értékelési mechanizmus szabályait az
1053/2013/EU rendelet határozza meg. Ezen értékelési mechanizmussal összhangban
a tagállamok és a Bizottság közösen rendszeres, objektív és részrehajlás
nélküli értékeléseket végeznek e rendelet helyes alkalmazásának
ellenőrzése érdekében, a Bizottság pedig a tagállamokkal szorosan
együttműködve koordinálja az értékeléseket. A mechanizmus keretében minden
tagállamot legalább ötévenként egy, a Bizottság képviselőiből,
illetve a tagállamok által kijelölt szakértőkből álló kis létszámú
csoport értékel. Az értékelések a belső és a külső
határoknál tett, bejelentett és be nem jelentett helyszíni ellenőrzéseket
foglalhatnak magukban. Ezen értékelési mechanizmusnak
megfelelően a Bizottság felel a többéves és az éves értékelési programok,
valamint az értékelő jelentések elfogadásáért. (3) Hiányosságok esetén azok orvoslását célzó
intézkedésekre vonatkozó ajánlások fogalmazhatók meg az érintett tagállamok
számára. Amennyiben a Bizottság az 1053/2013/EU
rendelet 14. cikkével összhangban elfogadott értékelő jelentésben súlyos
hiányosságokat tár fel a külső határellenőrzés végrehajtásában, úgy e
rendelet 21. és 29. cikke alkalmazandó. (4) Az Európai Parlamentet és a Tanácsot az
értékelés valamennyi szakaszában tájékoztatni kell, és valamennyi vonatkozó
dokumentumot meg kell küldeni a számukra a minősített dokumentumokra
vonatkozó szabályokkal összhangban. (5) Az Európai Parlamentet azonnal és teljes
körűen tájékoztatni kell minden olyan javaslatról, amelynek célja az
1053/2013/EU rendeletben meghatározott szabályok módosítása vagy új
szabályokkal történő felváltása. ê 562/2006/EK 44. cikk Hatályon kívül helyezés ê Az 562/2006/EK
rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletre
történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni
és a X. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban
kell értelmezni. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) 45. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet Ö az Európai
Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon Õ lép hatályba. Ez a rendelet
Ö a
Szerződéseknek megfelelően Õ teljes egészében
kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban. Kelt Brüsszelben, -án/-én. az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] COM(87) 868 PV. [2] Lásd a következtetések A. részének 3. mellékletét. [3] E kodifikáció a 2014. évi jogalkotási programban
szerepel. [4] Lásd ezen javaslat IX. mellékletét. [5] HL C […], […], […] o. [6] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i
562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi
kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról (HL L 105.,
2006.4.13., 1.o.). [7] Lásd a IX. mellékletet. [8] HL L 239., 2000.9.22., 19. o. [9] HL C 313., 2002.12.16., 97. o. [10] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i
767/2008/EK rendelete a
vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító
vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről (VIS-rendelet)
(HL L 218, 2008.08.13., 60. o.). [11] Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való
Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség
felállításáról szóló, 2004. október 26-i 2007/2004/EK tanácsi rendelet (HL L
349., 2004.11.25., 1. o.). [12] A Tanács 1991. december 19-i 3925/91/EGK rendelete a
Közösségen belüli légi járaton utazó személyek kézi és feladott poggyászára,
valamint a Közösségen belüli tengeri utazáson részt vevő személyek
poggyászára alkalmazandó ellenőrzések és alakiságok megszüntetéséről
(HL L 374., 1991.12.31., 4. o.). [13] A Tanács 2013. október 7-i 1053/2013/EU rendelete a
schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring
mechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent
Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról
szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről (HL
L 295., 2013.11.06., 27. o.). [14] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i
182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). [15] A Tanács 2009. április 6-i 2009/371/IB határozata az
Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról (HL L 121.,
2009.5.15., 37. o.). [16] HL L 239., 2000.9.22., 69. o. [17] HL L 176., 1999.7.10., 36. o. [18] A Tanács 1999. május 17-i határozata az Európai Unió
Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két
államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére
irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes
szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.). [19] A Tanács 2008. január 28-i határozata az Európai Unió, az
Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek
a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló
társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő
megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.). [20] HL L 160., 2011.6.18., 21. o. [21] A Tanács 2011. március 7-i 2011/350/EU határozata az
Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini
Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai
Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a
schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló,
különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez
és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való
csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő
megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.). [22] A Tanács 2000. május 29-i 2000/365/EK határozata
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok
egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről
(HL L 131., 2000.6.1., 43. o.). [23] A Tanács 2002. február 28-i 2002/192/EK határozata Írországnak
a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére
vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.). [24] Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/38/EK
irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén
történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az
1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a
72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK
és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérőlEGT vonatkozású szöveg.
(HL L 158., 2004.4.30., 77. o.). [25] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i
1987/2006/EK rendelete a Schengeni Információs
Rendszer második generációjának (sis ii) létrehozásáról, működtetéséről
és használatáról (HL L 381., 2006.12.28., 4. o.). [26] A Tanács 2002. június 13-i 1030/2002/EK rendelete a
harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának
megállapításáról (HL L 157., 2002.6.15., 1. o.). [27] A Tanács 1995. május 29-i 1683/95/EK rendelete a vízumok
egységes formátumának meghatározásáról (HL L 164., 1995.7.14., 1. o.). [28] A Tanács 2001. március 15-i 539/2001/EK rendelete a
külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e
kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak
felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.). [29] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i
810/2009/EK rendelete a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról (HL L
243., 2009.9.15., 1. o.). [30] A Tanács 2002. február 18-i 333/2002/EK rendelete a
tagállamok által kiadott vízumok beillesztésére szolgáló űrlapok egységes
formátumáról (HL L 53., 2002.2.23., 4. o.). [31] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i
2008/115/EK irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó
állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös
normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.). [32] Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i
862/2007/EK rendelete a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó
közösségi statisztikákról, valamint a külföldi
állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló
311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 199.,
2007.7.31., 23. o.). [33] Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i
439/2010/EU rendelete az Európai Menekültügyi
Támogatási Hivatal létrehozásáról (HL L 132., 2010.5.29., 11. o.). [34] HL L 239., 2000.9.22., 73. o. ê 562/2006 I. MELLÉKLET A beutazási feltételek teljesítését
igazoló okmányok 1. A 6. cikk (3) bekezdésében említett
igazoló okmányok többek között a következők lehetnek: a) üzleti út esetén: i. egy cég vagy hatóság meghívója üzleti,
szakmai vagy szolgálati célú megbeszélésre, konferenciára vagy rendezvényre; ii. egyéb okmányok, amelyekből
egyértelműen megállapítható az üzleti, szakmai vagy szolgálati kapcsolat; iii. vásárokra és kongresszusokra szóló
belépőjegyek, amennyiben ilyen részvételre sor kerül; b) tanulmányi vagy egyéb képzési célú
utak esetén: i. oktatási intézménytől származó
igazolás elméleti vagy gyakorlati képzésre és továbbképzésre való
beiratkozásról; ii. diákigazolvány vagy a látogatott
kurzusokról szóló igazolás; c) turisztikai vagy magáncélú utazás
esetén: i. a szálláshellyel kapcsolatos igazoló
okmányok: –
a meghívó személy meghívója vendégként tartózkodás
esetén, –
szálláshelyet biztosító intézménytől származó
igazolás vagy bármely egyéb, a tervezett szállást megnevező megfelelő
dokumentum; ii. az útvonallal kapcsolatos igazoló
okmányok: szervezett utazás lefoglalásának igazolása,
illetve bármely egyéb, a tervezett útitervet megnevező megfelelő
dokumentum; iii. a visszatéréssel kapcsolatos igazoló
dokumentumok: menettérti vagy körutazásra érvényes jegy; d) politikai, tudományos, kulturális,
sport- vagy vallási rendezvények céljából, vagy egyéb okokból történő
utazás esetén: meghívók, belépőjegyek, jelentkezési lapok
vagy programfüzetek, lehetőség szerint a meghívó szervezet nevének és a
tartózkodás időtartamának feltüntetésével, illetve bármely egyéb, a
látogatás célját megnevező dokumentum. _____________ II. MELLÉKLET Az információk nyilvántartásba vétele Valamennyi határátkelőhelyen valamennyi
szolgálati információt és bármilyen más fontos információt manuálisan vagy
elektronikusan nyilván kell tartani. A nyilvántartásba veendő
információnak különösen az alábbiakat kell tartalmaznia: a) a határforgalom-ellenőrzés
elvégzéséért felelős határőr, valamint az adott szolgálatban részt
vett egyéb tisztviselők neve; b) a személyforgalom-ellenőrzésben
a 9. cikknek megfelelően bevezetett könnyítések; c) útlevelet vagy vízumot
helyettesítő okmányoknak a határon történő kiadása; d) őrizetbe vett személyek,
valamint feljelentések (bűncselekmények és szabálysértések); e) azon személyek, akiknek a
beléptetését a 14. cikknek megfelelően megtagadták (a megtagadás okai és
állampolgárság); f) a be- és
kiléptetőbélyegzők biztonsági kódja, a bélyegzőket bármely adott
napon vagy szolgálati időszakban használó határőrök
személyazonossága, valamint az elveszett és ellopott bélyegzőkkel
kapcsolatos információk; g) ellenőrzésnek alávetett
személyek panaszai; h) egyéb különösen fontos
rendőrségi vagy büntetőjogi intézkedések; i) rendkívüli események. _____________ III. MELLÉKLET A határátkelőhelyeken a sávokat
jelölő jelzőtáblák mintája A. RÉSZ [1] ê 610/2013/EU
1. cikk, 21. pontja és az I. melléklet, 1. pontjának a) alpontja B1. RÉSZ: „vízum nem szükséges”; B2. RÉSZ: „minden útlevél”. ê 562/2006/EK C. RÉSZ [2] [3] [4] _____________ IV. MELLÉKLET Bélyegzőlenyomatok elhelyezése 1. A harmadik országbeli állampolgárok
úti okmányait – a 11. cikkel összhangban – mind a belépéskor, mind pedig a
kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. A bélyegzőkre vonatkozó
előírásokat a Schengeni Végrehajtó Bizottság SCH/COM-EX (94) 16 rev és
SCH/Gem-Handb (93) 15 (BIZALMAS minősítésű) határozata állapítja meg. 2. A bélyegzők biztonsági kódját
egy hónapot meg nem haladó rendszeres időközönként meg kell változtatni. ê 610/2013/EU 1.
cikk, 21. pontja és az I. melléklet 2. pontja 3. A vízumkötelezettség alá tartozó
harmadik országbeli állampolgárok be- és kiléptetésekor a
bélyegzőlenyomatot főszabályként a vízummal szemben lévő oldalon
kell elhelyezni. ê 562/2006/EK Ha ez az oldal nem használható, a
bélyegzőlenyomatot közvetlenül a következő oldalon kell elhelyezni. A
géppel olvasható sávot nem szabad lebélyegezni. 4. A tagállamok a
határátkelőhelyeken használt beléptető- és
kiléptetőbélyegzők biztonsági kódjaival kapcsolatos
információcseréért felelős nemzeti kapcsolattartó helyeket neveznek ki, és
erről tájékoztatják a többi tagállamot, a Tanács Főtitkárságát és a
Bizottságot. A nemzeti kapcsolattartó helyeknek késedelem nélküli hozzáférést
kell biztosítani az érintett tagállam külső határán használt közös
beléptetési és kiléptetési bélyegzőkkel kapcsolatos információkhoz, és
különösen a következőkre vonatkozó információkhoz: a) az a határátkelőhely, amely számára
az adott bélyegzőlenyomatot kiadták; b) az adott bélyegző adott időben
történő használatára kijelölt határőr személyazonossága; c) egy adott bélyegzőlenyomat
biztonsági kódja adott időben. A közös be- és kiléptetőbélyegzőkkel
kapcsolatban a fent említett nemzeti kapcsolattartó helyeken keresztül lehet
információt kérni. A nemzeti kapcsolattartó helyek a kapcsolattartó
pontokkal kapcsolatos változásokat, valamint az elveszett és ellopott
bélyegzőkkel kapcsolatos információkat is haladéktalanul továbbítják a
többi kapcsolattartó helynek, a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak. _____________ V. MELLÉKLET A. RÉSZ A beléptetés megtagadására vonatkozó eljárások 1. A beléptetés megtagadásakor az
illetékes határőr: a) kitölti a beléptetés megtagadásához
használt, a B. részben bemutatott formanyomtatványt. Az érintett harmadik
országbeli állampolgár aláírja a formanyomtatványt és megkapja az aláírt
formanyomtatvány másolatát. Abban az esetben, ha a harmadik országbeli
állampolgár megtagadja az aláírást, a határőr az aláírás megtagadásának
tényét a formanyomtatvány „megjegyzések” rovatában jelzi; b) az útlevélbe elhelyez egy
beléptetőbélyegző-lenyomatot és azt fekete okmánytintával,
keresztirányú áthúzással érvényteleníti, azzal szemközt a jobb oldalon szintén
fekete okmánytintával beírja a beléptetés megtagadása okának/okainak
megfelelő betűt/betűket, amelyeknek a felsorolását a fent
említett, a beléptetés megtagadásához használt formanyomtatvány tartalmazza; ê 810/2009/EK 55
cikk a) alpontja c) adott esetben a vízumot a 810/2009/EK
rendelet 34. cikkében megállapított feltételeknek megfelelően megsemmisíti
vagy visszavonja; ê 562/2006/EK è1 610/2013/EU 1. cikk 21. pontja és a I. melléklet
3. pontja d) minden beléptetésmegtagadást
nyilvántartásba vesz vagy rögzít, az érintett harmadik országbeli állampolgár
személyi adatainak, állampolgárságának, a harmadik országbeli állampolgárok úti
okmányainak adatai, a beléptetés megtagadásának oka és időpontja feltüntetésével. 2. Amennyiben a harmadik országbeli
állampolgárt, akinek a beléptetését megtagadták, fuvarozó szállította a
határra, a helyileg illetékes hatóság: a) a Schengeni Egyezmény 26. cikkével és a
2001/51/EK tanácsi irányelvvel[5]
összhangban utasítja a fuvarozót, hogy vegye át a harmadik országbeli
állampolgárt, és haladéktalanul szállítsa vissza abba a harmadik államba,
ahonnan elszállította őt, vagy abba a harmadik országba, amely a
határátlépésre feljogosító okmányát kiadta, vagy egy olyan harmadik országba,
amelybe beutazása biztosított, illetve találjon eszközt a visszaszállításhoz; b) a visszaszállításig – a nemzeti jognak
megfelelően és a helyi körülmények figyelembevételével – megteszi a
megfelelő intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a harmadik országbeli
állampolgárok, akiknek a beléptetését megtagadták, illegálisan beutazzanak. 3. Amennyiben valamely harmadik
országbeli állampolgár esetében mind a beléptetés megtagadása, mind a
letartóztatás indokolt, a határőrnek kapcsolatba kell lépnie a nemzeti
joggal összhangban meghozandó intézkedésről dönteni jogosult hatóságokkal. B. RÉSZ A határon a beléptetés megtagadásához használt formanyomtatvány è1 ç _____________ VI. MELLÉKLET A különböző
határátkelőhely-típusokra és a tagállamok külső határainak
átlépéséhez használt különböző közlekedési eszközökre vonatkozó különleges
szabályok 1. Szárazföldi határok 1.1. A közúti
határforgalom ellenőrzése 1.1.1. A személyforgalom hatékony
ellenőrzése, a közúti forgalom balesetmentes és folyamatos lebonyolítása
érdekében az átkelőhelyeken a legcélszerűbb forgalomszabályozást kell
alkalmazni. A tagállamok, amennyiben szükséges, forgalomelterelésre és
-korlátozásra vonatkozó kétoldalú megállapodásokat köthetnek. Erről a 42.
cikknek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot. 1.1.2. A szárazföldi határokon a tagállamok –
amennyiben szükségesnek tartják, és amennyiben a körülmények lehetővé
teszik – külön ellenőrző sávokat működtethetnek egyes
határátkelőhelyeken, a 10. cikkel összhangban. A külön sávokat a tagállamok illetékes hatóságai
rendkívüli körülmények között, vagy amennyiben forgalmi vagy infrastrukturális
feltételek szükségessé teszik, bármikor megszüntethetik. A tagállamok együttműködhetnek a szomszédos
országokkal külön sávok kialakítása céljából a külső határok
átkelőhelyein. 1.1.3. Fő szabály szerint a
gépjárművel utazók az ellenőrzés alatt a gépjárműben
maradhatnak. Azonban, ha a körülmények ezt indokolják, az utasokat fel lehet
szólítani a járműből való kiszállásra. Az alapos ellenőrzést egy
erre a célra kijelölt helyen kell lefolytatni, amennyiben a helyi körülmények
ezt lehetővé teszik. A személyzet biztonsága érdekében az ellenőrzést
lehetőség szerint két határőr végzi. ê 610/2013/EU
1.cikk, 21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának a) alpontja
(kiigazított szöveg) 1.1.4. Közös határátkelőhelyek 1.1.4.1. A tagállamok a szomszédos harmadik
országokkal kétoldalú megállapodásokat köthetnek vagy tarthatnak hatályban
olyan közös határátkelőhelyek létesítéséről, ahol a tagállam
határőrei és a harmadik ország határőrei a nemzeti joguknak
megfelelően egymás után végzik a ki- és beléptetési ellenőrzéseket a
másik fél területén. A közös határátkelőhelyek létesülhetnek akár a
tagállam területén, akár a harmadik ország területén. 1.1.4.2. Tagállam területén létesített közös
határátkelőhelyek: a tagállam területén elhelyezkedő közös
határátkelőhely létrehozatalára vonatkozó kétoldalú megállapodásoknak
olyan rendelkezést kell tartalmazniuk, amely felhatalmazza a harmadik ország határőreit
arra, hogy a következő elvek tiszteletben tartása mellett a tagállamban is
elláthassák feladataikat: a) Nemzetközi védelem: azon harmadik
országbeli állampolgár részére, aki a tagállam területén nemzetközi védelmet
igényel, az Unió menekültügyi vívmányaival összhangban hozzáférést kell
biztosítani a tagállam vonatkozó eljárásaihoz. b) Személy letartóztatása vagy tulajdon
lefoglalása: ha a harmadik ország határőrei olyan tényekről szereznek
tudomást, amelyek valamely személy letartóztatását vagy védelem alá helyezését,
vagy tulajdon lefoglalását indokolják, tájékoztatják a tagállam hatóságait
ezekről a tényekről, azok pedig a nemzeti, az uniós és a nemzetközi
joggal összhangban és az érintett személy állampolgárságától függetlenül gondoskodnak
a megfelelő intézkedésekről. c) Az Unió területére belépő, a szabad
mozgás uniós jogával rendelkező személyek: a harmadik ország
határőrei nem akadályozhatják meg, hogy a szabad mozgás uniós jogával
rendelkező személy belépjen az Unió területére. Ha olyan okok állnak fenn,
amelyek az érintett harmadik országból való kiléptetés megtagadását indokolják,
a harmadik ország határőrei ezekről az okokról tájékoztatják a
tagállam hatóságait, azok pedig a nemzeti, az uniós és a nemzetközi joggal
összhangban gondoskodnak a megfelelő intézkedésekről. 1.1.4.3. Harmadik ország területén létesített
közös határátkelőhelyek: a harmadik ország területén elhelyezkedő
közös határátkelőhely létrehozatalára vonatkozó kétoldalú
megállapodásoknak olyan rendelkezést kell tartalmazniuk, amely felhatalmazza a
tagállam határőreit arra, hogy a harmadik országban is elláthassák
feladataikat. E rendelet alkalmazásában a harmadik országok területén
létesített közös határátkelőhelyen a tagállamok határőrei által
végzett minden ellenőrzést az érintett tagállam területén végrehajtott
ellenőrzésnek kell tekinteni. A tagállami határőrök Ö e Õ rendelettel
összhangban és a következő elveket tiszteletben tartva látják el
feladataikat: a) Nemzetközi védelem: azon harmadik országbeli
állampolgár részére, aki átesett a harmadik ország határőrei által végzett
kiléptetési ellenőrzésen és ezt követően a harmadik országban jelen
lévő tagállami határőröktől nemzetközi védelmet igényel, az Unió
menekültügyi vívmányaival összhangban hozzáférést kell biztosítani a tagállam
vonatkozó eljárásaihoz. A harmadik ország hatóságainak el kell fogadniuk az
érintett személy belépését a tagállam területére. b) Személy letartóztatása vagy tulajdon
lefoglalása: ha a tagállam határőrei olyan tényekről szereznek
tudomást, amelyek valamely személy letartóztatását vagy védelem alá helyezését,
vagy tulajdon lefoglalását indokolják, a nemzeti, az uniós és a nemzetközi
joggal összhangban járnak el. A harmadik ország hatóságainak el kell fogadniuk
az érintett személy belépését a tagállam területére vagy az érintett tárgy
tagállam területére történő átadását. c) Hozzáférés az informatikai rendszerekhez:
a tagállami határőrök számára biztosítani kell, hogy a 8. cikkel
összhangban használhassák a személyes adatokat feldolgozó információs
rendszereket. A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani az uniós
jog által előírt olyan technikai és szervezési biztonsági intézkedések
bevezetésére, amelyekre a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítése,
véletlen elvesztése, megváltoztatása, jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy
az azokhoz való jogosulatlan hozzáférés – a harmadik ország hatóságai általi
jogosulatlan hozzáférést is beleértve – elleni védelem érdekében szükség van. 1.1.4.4. Szomszédos harmadik országgal közös
határátkelőhelyről szóló kétoldalú megállapodás megkötése vagy
módosítása előtt az érintett tagállam konzultál a Bizottsággal a
megállapodásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.
A már meglévő kétoldalú megállapodásokról 2014. január 20-i értesíteni
kell a Bizottságot. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a
megállapodás nem egyeztethető össze az uniós joggal, értesíti az érintett
tagállamot. A tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében,
hogy a megállapodást ésszerű időn belül úgy módosítsa, hogy azzal
megszüntessen minden megállapított összeegyeztethetetlenséget. ê 562/2006/EK 1.2. A vasúti határforgalom ellenőrzése ê 610/2013/EU 1. cikk,
21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának a) alpontja 1.2.1. A külső határt átlépő
vonatok utasait és személyzetét egyaránt ellenőrizni kell, beleértve a
tehervonatokat vagy az üres szerelvényeket is. A tagállamok kétoldalú vagy
többoldalú megállapodásokat köthetnek ezen ellenőrzések végrehajtásának
módjáról, tiszteletben tartva az 1.1.4. pontban foglalt elveket. Az
ellenőrzések az egyik alábbi módon hajthatók végre: –
a tagállam területén található első érkezési
vasútállomáson vagy utolsó indulási vasútállomáson, –
a vonaton menet közben, a harmadik országbeli
utolsó indulási vasútállomás és a tagállam területén található első
érkezési vasútállomás között vagy fordítva, –
a harmadik ország területén található utolsó
indulási vasútállomáson vagy az első érkezési vasútállomáson. 1.2.2. Továbbá a nagysebességű vasúti
forgalom megkönnyítése érdekében a harmadik országból érkező
nagysebességű vasút útvonalán fekvő tagállamok az érintett harmadik
országokkal egyetértésben, tiszteletben tartva az 1.1.4. pontban foglalt elveket,
úgy is határozhatnak, hogy a harmadik országból érkező vonatokon utazó
személyek beléptetési ellenőrzését az egyik alábbi módon folytatják le: –
azokon a harmadik országbeli állomásokon végzik el,
ahol személyek szállnak fel, –
azokon – a tagállamok területén fekvő –
állomásokon végzik el, ahol személyek szállnak le, –
vagy a vonaton, a harmadik ország területén
fekvő állomások és a tagállamok területén fekvő állomások között,
menet közben végzik el, feltéve, hogy a személyek nem hagyják el a vonatot. ê 562/2006/EK 1.2.3. Amennyiben a harmadik országból
érkező, a tagállamok területén több helyen megálló nagysebességű
vonatok tekintetében a vasúti fuvarozó az útvonal hátralévő részén
kizárólag a tagállamok területén történő utazás céljából szállít utasokat,
az ilyen utasok beléptetési ellenőrzését a vonaton menet közben vagy az
érkezési állomáson kell elvégezni, kivéve ha ellenőrzésüket az 1.2.1. vagy
az 1.2.2. pont első francia bekezdése szerint már elvégezték. Azokat az utasokat, akik a vonatot kizárólag az
útvonal hátralévő, a tagállamok területén történő utazásra kívánják
igénybe venni, a vonat indulása előtt egyértelműen tájékoztatni kell,
hogy őket menetközben vagy az érkezési állomáson beléptetési
ellenőrzésnek vetik alá. 1.2.4. Ellenkező irányú utazáskor a vonaton
tartózkodó utasok kiléptetési ellenőrzését hasonló szabályok szerint kell
elvégezni. 1.2.5. A határőr elrendelheti, hogy –
szükség esetén a vonatot kísérő személyzet bevonásával – a megbúvásra
alkalmas rejtekhelyeket átvizsgálják annak megállapítására, hogy azokban nem
találhatóak-e határforgalom-ellenőrzés alá tartozó személyek vagy tárgyak. 1.2.6. Amennyiben feltételezhető, hogy a
vonaton bűncselekmény elkövetése miatt feljelentett vagy azzal gyanúsított
személyek, vagy illegálisan beutazni szándékozó harmadik országbeli
állampolgárok rejtőztek el, és a határőr saját nemzeti
rendelkezéseivel összhangban nem intézkedhet, akkor értesítenie kell azokat a
tagállamokat, amelyeknek a területe felé vagy területén a vonat közlekedik. 2. Légi határok 2.1. A nemzetközi repülőtereken végzett ellenőrzésekre
vonatkozó eljárások 2.1.1. A tagállamok illetékes hatóságai
biztosítják, hogy a repülőtér üzemeltetője megteszi a szükséges
intézkedéseket a belső járatok utasforgalmának és a többi járat
utasforgalmának fizikai elválasztására. E célból minden nemzetközi
repülőtéren megfelelő infrastruktúrát kell kialakítani. 2.1.2. A határforgalom-ellenőrzés helyét
az alábbiak szerint kell meghatározni: a) harmadik országból érkező járat
utasait, akik belső légi járaton utaznak tovább, a harmadik országból
érkező járat érkezési repülőterén beléptetési ellenőrzésnek
vetik alá. Belső légi járat utasait, akik harmadik országba induló járaton
utaznak tovább (átutazó utasok), az utóbbi járat indulási repülőterén
kiléptetési ellenőrzésnek vetik alá; b) harmadik országokból érkező olyan
légi járatok esetében, amelyek átszálló utasokat nem szállítanak, és a
tagállamok repülőterein több alkalommal is leszállnak, miközben az utasok
nem váltanak gépet, az alábbiak szerint kell eljárni: i. a harmadik országból érkező vagy
oda induló járatok utasait, akik a tagállamok területén megelőzőleg
vagy utólag nem szállnak át, az érkezési repülőtéren beléptetési
ellenőrzésnek, az indulási repülőtéren kiléptetési ellenőrzésnek
vetik alá; ii. az olyan, harmadik országból
érkező vagy oda induló légi járatok utasait, amelyek a tagállamok
repülőterein több leszállást hajtanak végre, miközben az utasok nem
váltanak gépet (átszálló utasok), és feltéve, hogy kizárólag a tagállamok
területén belüli utazásra a járatot az utasok nem vehetik igénybe, az érkezési
repülőtéren beléptetési ellenőrzésnek, az indulási repülőtéren
kiléptetési ellenőrzésnek vetik alá; iii. amennyiben egy légitársaság a harmadik
országból érkező, a tagállamok területén több leszállást végrehajtó
járatok esetén az út hátralévő részére kizárólag a tagállamok területén
történő utazásra utasokat vehet fel, úgy az utasokat az indulási
repülőtéren kiléptetési, az érkezési repülőtéren beléptetési
ellenőrzésnek vetik alá. Azon utasok ellenőrzése, akik e közbülső
leszállások alkalmával már a repülőgép fedélzetén tartózkodnak, és nem a
tagállamok területén szálltak fel, a ii. alpont szerint történik. A fordított
eljárás érvényes azokra a légi járatokra, ahol a célország egy harmadik ország. 2.1.3. A határforgalom-ellenőrzés
általában nem végezhető a repülőn vagy a beszállókapunál, kivéve
akkor, ha az a belső biztonsággal és az illegális bevándorlással
kapcsolatos kockázatok értékelése alapján indokolható. Annak biztosítása
érdekében, hogy az utasokat a határátkelőhelyként kijelölt
repülőtereken a 7 – 14. cikkben meghatározott szabályokkal összhangban
ellenőrizzék, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a repülőtéri
hatóságok megtegyék a szükséges intézkedéseket az utasforgalomnak az
ellenőrzésre fenntartott létesítményekhez történő irányítására. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
repülőtér üzemeltetője megtegye a szükséges intézkedéseket annak
megakadályozására, hogy az általános forgalom elől elzárt területre, pl. a
tranzitterületre, arra illetéktelenek lépjenek be, illetve azt elhagyják. A
tranzitterületen általában nem végezhető ellenőrzés, kivéve akkor, ha
az a belső biztonsággal és az illegális bevándorlással kapcsolatos
kockázatok értékelése alapján indokolható; ezen a területen különösen a
repülőtéri tranzitvízum kötelezettsége alá tartozó személyek
ellenőrzése végezhető annak megállapítására, hogy rendelkeznek-e
ilyen vízummal. 2.1.4. Amennyiben egy harmadik országból
érkező légi jármű vis maior vagy közvetlen veszély esetén,
illetve hatósági utasításra határátkelőhelynek nem minősülő
leszállóhelyen kénytelen leszállni, csak akkor folytathatja útját, ha a
határőrség és a vámszervek engedélyét megkapja. Ugyanezeket a
rendelkezéseket kell alkalmazni, amennyiben egy harmadik országból érkező
légi jármű engedély nélkül száll le. Az ilyen légi járműveken utazó
személyek ellenőrzésére minden esetben a 7–14. cikket kell alkalmazni. 2.2. A kisrepülőtereken végrehajtott ellenőrzésekre
vonatkozó eljárások 2.2.1. Biztosítani kell, hogy a személyeket
azokon a repülőtereken is a 7–14. cikkben meghatározott szabályoknak
megfelelően ellenőrizzék, amelyek a vonatkozó nemzeti jog szerint nem
rendelkeznek a nemzetközi repülőtér státussal („kisrepülőterek”), de
amelyeken harmadik országból érkező vagy oda induló járatok tervezett
útvonala keresztülhaladhat. 2.2.2. A 2.1.1. ponttól eltérően, a
300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[6] sérelme nélkül, a
kisrepülőtereken nem teszi szükségessé a belső légi járatok és
nemzetközi járatok utasforgalmának fizikai szétválasztását biztosító
megfelelő intézkedéseket. Továbbá, ha a forgalom nagysága nem igényli, a
kisrepülőtéren nem kell folyamatosan határőröknek tartózkodni,
amennyiben a szükséges személyzet megfelelő időben biztosítható. 2.2.3. Ha a határőrök jelenléte a
kisrepülőtéren nem mindenkor biztosított, a kisrepülőtér
igazgatójának megfelelő időben értesítenie kell a határőrséget a
harmadik országból érkező vagy oda induló járatok le- és felszállásáról. 2.3. Magánrepülőgépen utazó személyek ellenőrzése 2.3.1. Harmadik országból érkező vagy
oda induló magánrepülőgépek esetében a kapitánynak a felszállás előtt
el kell juttatnia a rendeltetési tagállam vagy adott esetben az első
beutazási tagállam határőrségének egy általános nyilatkozatot, amely
többek között tartalmazza – a nemzetközi polgári repülésről szóló
egyezmény 2. mellékletével összhangban – a repülési tervet és az utasok
személyazonosságára vonatkozó információkat. 2.3.2. Amennyiben egy harmadik országból
érkező és valamely tagállamba tartó magánrepülőgép közbülső
leszállást hajt végre más tagállamok területén, a beutazási tagállam illetékes
hatóságai határforgalom-ellenőrzést végeznek, és a 2.3.1. pontban említett
általános nyilatkozatot beléptetőbélyegző-lenyomattal látják el. 2.3.3. Amennyiben kétség merül fel azzal
kapcsolatban, hogy egy járat harmadik ország területén való leszállás nélkül
kizárólag a tagállamok területéről érkezik-e vagy oda tart-e, az illetékes
hatóságoknak személyellenőrzést kell végrehajtaniuk a repülőtereken
és kisrepülőtereken a 2.1–2.2. pontnak megfelelően. 2.3.4. A vitorlázó repülőgépek,
szuperkönnyű repülőgépek, helikopterek, kizárólag rövid távolság
megtételére képes kis repülőgépek és léghajók be- és kilépésére vonatkozó
szabályokat a nemzeti jog, valamint megfelelő esetben kétoldalú
megállapodás állapítja meg. 3. Tengeri határok ê 610/2013/EU I.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának b) alpontja 3.1 Általános ellenőrzési eljárások a tengeri forgalomban: 3.1.1. A hajók ellenőrzését az érkezési
vagy az indulási kikötőben, vagy az e célra kijelölt, a hajó közvetlen
közelében található területen, vagy az ENSZ tengerjogi egyezményében
meghatározottak szerinti parti tengeren a hajók fedélzetén kell elvégezni. A
tagállamok megállapodásokat köthetnek, amelyek alapján az ellenőrzés – az
1.1.4. pontban foglalt elvek tiszteletben tartása mellett – menet közben is
végrehajtható, vagy amikor a hajó eléri, illetve elhagyja egy harmadik ország
területét. 3.1.2. A hajóparancsnok, a hajó képviseleti
jogával rendelkező személy vagy a hajóparancsnok által szabályszerűen
felhatalmazott, illetve az érintett hatóság számára elfogadható módon
hitelesített más személy (a továbbiakban mindkét esetben: „hajóparancsnok”)
összeállítja a személyzet és az esetleges utasok listáját – amelynek
tartalmaznia kell a nemzetközi tengeri forgalom elősegítéséről szóló
egyezmény (FAL-egyezmény) 5. sz. formanyomtatványán (személyzeti lista) és 6. sz. formanyomtatványán
(utaslista) előírt információkat, valamint adott esetben a vízum vagy a
tartózkodási engedély számát –, mégpedig legkésőbb –
huszonnégy órával a kikötőbe való megérkezést
megelőzően, vagy –
legkésőbb az előző kikötő
elhagyásakor, amennyiben a hajó útjának időtartama rövidebb huszonnégy
óránál, vagy –
ha a rendeltetési kikötő nem ismert vagy a
hajóút során megváltozott, akkor ennek az információnak a megismerésekor
azonnal. A hajóparancsnok megküldi a listá(ka)t a
határőrségnek vagy, ha a nemzeti jog úgy rendelkezik, akkor az egyéb
érintett hatóságoknak, amelyek azt/azokat haladéktalanul továbbítják a
határőrségnek. 3.1.3. A határőrségnek vagy a 3.1.2.
pontban említett hatóságoknak vissza kell küldeniük az átvételi elismervényt (a
lista vagy listák aláírással ellátott egy példányát vagy elektronikus
visszaigazolást) a hajóparancsnoknak, aki kérésre köteles azt bemutatni, amikor
a hajó a kikötőben tartózkodik. 3.1.4. A hajóparancsnok haladéktalanul
köteles az illetékes hatóság felé bejelenteni a személyzet összetételének vagy
az utasok számának bármely változását. Ezenkívül a hajóparancsnok haladéktalanul, a
3.1.2. pontban meghatározott határidőn belül, értesíti az illetékes
hatóságokat arról, ha a hajón potyautasok tartózkodnak. A potyautasokért a
hajóparancsnok a felelős. Az 5. és 8. cikktől eltérően a
fedélzeten tartózkodó személyeket nem lehet alávetni alapos ellenőrzésnek.
Mindazonáltal a határőrök elvégzik a hajó átkutatását és a fedélzeten
tartózkodó személyek ellenőrzését, de csak akkor, ha ez a belső
biztonsággal és az illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése
alapján indokolt. 3.1.5. A hajóparancsnok időben és az
érintett kikötőben hatályos szabályokkal összhangban értesíti az illetékes
hatóságot a hajó indulásáról. ê 562/2006/EK 3.2. Egyes hajózási típusokra vonatkozó különleges
ellenőrzési eljárások Körutazást végző hajók ê 610/2013/EU 1.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának c) alpontja 3.2.1. A körutazást végző hajó
parancsnoka eljuttatja az illetékes hatóságnak a hajó útvonaltervét és
menetrendjét, amint azok elkészülnek, de legkésőbb a 3.1.2. pontban
meghatározott határidőn belül. ê 562/2006/EK 3.2.2. Ha a körutazást végző hajó
útvonala kizárólag a tagállamok területén fekvő kikötőket érint, az
5. és 8. cikktől eltérően nem kell határforgalom-ellenőrzéseket
végezni, és a hajó olyan kikötőkben is kiköthet, amelyek nem
minősülnek határátkelőhelynek. ê 610/2013/EU 1.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának c) alpontja Mindazonáltal e hajók személyzetét és utasait is
ellenőrizni kell, de csak akkor, ha ez a belső biztonsággal és az
illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése alapján indokolt. ê 562/2006/EK è1 610/2013/EU 1. cikk 21. pontja és az I. melléklet
4. pontjának c) alpontja 3.2.3. Ha a körutazást végző hajó
útvonala a tagállamok területén fekvő kikötőket és harmadik
országbeli kikötőket egyaránt érint, a 8. cikktől eltérően a
határforgalom-ellenőrzéseket a következők szerint kell végezni: a) amennyiben a körutazást végző
hajó harmadik ország területén fekvő kikötőből érkezik, és
először érint tagállami területen fekvő kikötőt, a személyzetet
és az utasokat a è1 3.1.2.
pontban ç említett személyzeti
és utasnévjegyzék alapján beléptetési ellenőrzésnek kell alávetni. A partra szálló utasokat a 8. cikkel összhangban
beutazási ellenőrzésnek kell alávetni, kivéve ha a belső biztonsággal
és az illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése azt támasztja
alá, hogy nincs szükség ilyen ellenőrzésre; b) amennyiben a körutazást végző
hajó harmadik ország területén fekvő kikötőből érkezik, és újra
tagállami területen fekvő kikötőt érint, a személyzetet és az
utasokat a è1 3.1.2.
pontban ç említett személyzeti
és utasnévjegyzék alapján beléptetési ellenőrzésnek kell alávetni olyan
mértékben, amennyiben az említett listákban a hajó korábbi, tagállami területen
fekvő kikötőben való kikötése óta változás történt. A partra szálló utasokat a 8. cikkel összhangban
beléptetési ellenőrzésnek kell alávetni, kivéve ha a belső
biztonsággal és az illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése
azt támasztja alá, hogy nincs szükség ilyen ellenőrzésre; c) amennyiben a körutazást végző
hajó tagállam területén fekvő kikötőből érkezik és tagállami
kikötőt érint, a partra szálló utasokat a 8. cikkel összhangban
beléptetési ellenőrzésnek vetik alá, ha a belső biztonsággal és az
illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése azt indokolja; d) amennyiben a körutazást végző
hajó tagállam területén fekvő kikötőből harmadik országbeli
kikötőbe indul, a személyzetet és az utasokat – a személyzeti és
utasnévjegyzék alapján – kiléptetési ellenőrzésnek vetik alá. Amennyiben a belső biztonsággal és az
illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése ezt indokolja, a
partra szálló utasokat a 8. cikkel összhangban kiléptetési ellenőrzésnek
vetik alá; e) amennyiben a körutazást végző
hajó tagállam területén fekvő kikötőből tagállami kikötőbe
indul, nem kell kiléptetési ellenőrzést végezni. ê 610/2013/EU 1.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának c) alpontja Mindazonáltal e hajók személyzetét és utasait is
ellenőrizni kell, de csak akkor, ha ez a belső biztonsággal és az
illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése alapján indokolt. ê 562/2006/EK Sétahajózás 3.2.4. Az 5. és 8. cikktől
eltérően, a valamely tagállam területén fekvő kikötőből
érkező vagy oda induló sétahajón utazó személyeket nem kell
határforgalom-ellenőrzésnek alávetni, és az ilyen hajó olyan kikötőbe
is befuthat, amely nem minősül határátkelőhelynek. Azonban az illegális bevándorlással kapcsolatos
kockázatok értékelésének megfelelően, és különösen ha valamely harmadik
ország partvonala az érintett tagállam területének közvetlen közelében
található, el kell végezni a személyek ellenőrzését és/vagy a sétahajó
fizikai átkutatását. 3.2.5. Az 5. cikktől eltérően a
harmadik országból érkező sétahajó kivételesen olyan kikötőbe is
befuthat, amely nem minősül határátkelőhelynek. Ilyen esetekben –
annak érdekében, hogy a kikötőbe történő befutásra engedélyt kapjanak
– a fedélzeten lévő személyek értesítik a kikötői hatóságokat. A
kikötői hatóságok kapcsolatba lépnek a legközelebbi
határátkelőhelynek minősülő kikötő hatóságaival, hogy a
hajó érkezését jelentsék. Az értesítés a fedélzeten tartózkodó
személyekről készült utaslista kikötői hatóságokhoz történő
benyújtását jelenti. E listát legkésőbb érkezéskor a határőrök
rendelkezésére kell bocsátani. Hasonlóképpen, amennyiben vis maior esete
miatt a harmadik országból érkező sétahajó olyan kikötőben kíván
kikötni, amely nem minősül határátkelőhelynek, a kikötői
hatóságok kapcsolatba lépnek a legközelebbi határátkelőhelynek
minősülő kikötő hatóságaival, hogy a hajó érkezését jelentsék. 3.2.6. Az említett ellenőrzések során a
hajó valamennyi műszaki jellemzőjét és a fedélzeten tartózkodó
személyek nevét tartalmazó dokumentumot át kell adni. E dokumentum egy
példányát át kell adni a beutazási és indulási kikötő hatóságainak. Amíg a
hajó a tagállamok egyikének felségvizein marad, e jegyzék egy példányát a hajó
iratai között kell tartani. Part menti halászat 3.2.7. Az 5. és 8. cikktől
eltérően, a part menti halászattal foglalkozó hajók személyzetét, akik
minden nap, vagy 36 órán belül visszatérnek a bejegyzett kikötőbe vagy a
tagállamok területén fekvő bármely kikötőbe anélkül, hogy harmadik
ország területén fekvő kikötőben kikötnének, nem kell rendszeresen
ellenőrizni. Mindazonáltal, az illegális bevándorlással kapcsolatos kockázatok
értékelését – különösen ha valamely harmadik ország partvonala az érintett
tagállam területének közvetlen közelében található – figyelembe kell venni a
végrehajtandó ellenőrzések gyakoriságának meghatározásánál. Az említett
kockázatoknak megfelelően el kell végezni a személyek ellenőrzését
és/vagy a hajó fizikai átkutatását. 3.2.8. Valamely tagállam területén található
kikötőben nem bejegyzett, part menti halászattal foglalkozó hajók
személyzetét a tengerészekre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell
ellenőrizni. Kompjáratok 3.2.9. A harmadik ország területén fekvő
kikötőből induló vagy oda érkező kompjáratok fedélzetén utazó
személyeket ellenőrizni kell. Ezzel kapcsolatban a következő
szabályokat kell alkalmazni: a) amennyiben lehetséges, a tagállamok a 10.
cikkel összhangban külön sávokat létesítenek; b) a gyalogosan közlekedő személyeket
egyenként kell ellenőrizni; c) a járművel utazókat a járműnél
kell ellenőrizni; d) a komp azon utasait, akik autóbusszal
utaznak, gyalogosan közlekedő utasoknak kell tekinteni. Ezen utasok az
ellenőrzéshez leszállnak az autóbuszról; e) a teherszállító járművek
vezetőit és a kísérőket a járműnél kell ellenőrizni. Ezt az
ellenőrzést alapvetően a többi utas ellenőrzésétől
elkülönítve kell elvégezni; f) az ellenőrzések gyors elvégzése
érdekében elegendő számú kaput kell biztosítani; g) különösen a jogellenes bevándorlók
leleplezése céljából, szúrópróbaszerű ellenőrzésnek kell alávetni az
utasok által használt járműveket, valamint adott esetben a járműben
elhelyezett rakományt és egyéb árut; h) a komp személyzetének tagjait ugyanúgy
kell kezelni, mint a kereskedelmi hajó személyzetének tagjait; ê 610/2013/EU 1.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 4. pontjának c) alpontja i) a 3.1.2. pont (személyzeti és utaslisták
benyújtásának kötelezettsége) nem alkalmazandó. Amennyiben a 98/41/EK tanácsi
irányelv[7]
szerint kell összeállítani, akkor a hajóparancsnoknak a lista egy példányát
legkésőbb a harmadik országbeli kikötőből való elindulást
követő harminc percen belül el kell küldenie a tagállamok területén
található érkezési kikötő illetékes hatóságának. 3.2.10. Amennyiben egy harmadik államból
érkező és a tagállamok területén többször megálló komp kizárólag a
tagállamok területén az út hátralévő részére utasokat vesz fel, úgy ezen
utasokat az indulási kikötőben kiléptetési, az érkezési kikötőben
pedig beléptetési ellenőrzésnek kell alávetni. Azon személyek ellenőrzése, akik a
közbeeső megállások alkalmával már a komp fedélzetén tartózkodnak, és nem
a tagállamok területén szálltak fel, az érkezési kikötőben történik. A
fordított eljárás érvényes azokra az esetekre, amikor a célország egy harmadik
ország. Teherszállító járatok a tagállamok között 3.2.11. A 8. cikktől eltérően nem
lehet határforgalom-ellenőrzést végezni a tagállamok területén található,
ugyanazon két vagy több kikötő közötti teherszállító járatokon, amelyek
nem kötnek ki a tagállamok területén kívül és árut szállítanak. Mindazonáltal e hajók személyzetét és utasait is
ellenőrizni kell, de csak akkor, ha ez a belső biztonsággal és az illegális
bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése alapján indokolt. ê 562/2006/EK 4. Belvízi hajózás 4.1. A „külső határ átlépésével járó
belvízi hajózás” magában foglalja valamennyi, üzleti vagy kedvtelési célú, hajó
és úszó jármű használatát folyókon, csatornákon és tavakon. 4.2. Az üzleti célú hajók tekintetében a
kapitány és a fedélzeten alkalmazott személyek, akik szerepelnek a személyzeti
listán, valamint e személyek családtagjai, akik a hajón laknak, a személyzet
tagjának vagy azzal egyenértékűnek tekintendők. 4.3. A 3.1–3.2. pontok vonatkozó
rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni a belvízi hajózás
ellenőrzésére. _____________ VII. MELLÉKLET A személyek egyes kategóriáira
vonatkozó különleges szabályok 1. Államfők A 6. és a 8–14. cikktől eltérően az
államfőket és küldöttségük tagjait – akiknek az érkezését és indulását a
határőrségnek diplomáciai úton hivatalosan jelezték – nem kell
határforgalom-ellenőrzésnek alávetni. 2. Pilóták és légi személyzet 2.1. A 6. cikktől eltérően, a
polgári repülésről szóló 1944. december 7-i egyezmény 9. mellékletében
előírtak szerint légijármű-vezetői engedéllyel vagy
szakszolgálati engedéllyel rendelkezők hivatásuk gyakorlása során és az
említett okmányok alapján: a) beszállhatnak és kiszállhatnak a
közbeeső repülőtéren vagy valamely tagállam területén található
érkezési repülőtéren; b) beléphetnek annak a valamely tagállam
területén elhelyezkedő városnak a területére, ahol a közbeeső
repülőtér vagy érkezési repülőtér található; c) bármilyen közlekedési eszközzel valamely
tagállam területén található repülőtérre utazhatnak, hogy az arról a
repülőtérről induló repülőgépre felszálljanak. Minden egyéb esetben teljesíteni kell az 6. cikk
(1) bekezdésében előírt követelményeket. 2.2. A 7–14. cikket kell alkalmazni a légi
személyzet ellenőrzésére. Ahol csak lehetséges, a légi személyzet
ellenőrzésének elsőbbséget kell biztosítani. Pontosabban, az utasok
ellenőrzése előtt, vagy egy e célra elkülönített helyen kell őket
ellenőrizni. A 8. cikktől eltérően, a
határellenőrzésért felelős személyek által ismert személyzetet a
hivatásuk ellátása során csak szúrópróbaszerű ellenőrzésnek kell
alávetni. 3. Tengerészek ê 610/2013/EU 1. cikk
21. pontja és az I. melléklet 5. pontjának a) alpontja Az 5. és 8. cikktől eltérően, a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a tengerészek személyazonossági
okmányairól szóló 108. sz. (1958) vagy 185. sz. (2003) egyezményével, a
nemzetközi tengeri forgalom elősegítéséről szóló egyezményben
(FAL-egyezmény) és a vonatkozó nemzeti joggal összhangban kiadott
tengerészigazolvánnyal rendelkező tengerészek számára a tagállamok
engedélyezhetik, hogy a hajójuk által érintett kikötő területén vagy a
környező településeken való tartózkodás céljából partra szállva a tagállamok
területére belépjenek, vagy a tagállamok területéről a hajóikra
visszatérve kilépjenek anélkül, hogy valamelyik határátkelőhelyen
jelentkeznének, azzal a feltétellel, hogy szerepelnek hajójuk személyzeti
listáján, amelyet megelőzőleg az illetékes hatóságok által
elvégzendő ellenőrzésre benyújtottak. A belső biztonsággal és az illegális
bevándorlással kapcsolatos kockázatok értékelése alapján azonban a
határőrök a partraszállás előtt a 8. cikkel összhangban
ellenőrzésnek vetik alá a tengerészeket. ê 562/2006/EK
(kiigazított szöveg) 4. Diplomata-, hivatali vagy szolgálati útlevéllel
rendelkezők és nemzetközi szervezetek tagjai 4.1. Tekintettel a kiváltságaikra és
mentességeikre, a tagállamok által elismert harmadik országok vagy azok kormánya
által kiadott diplomata-, hivatali vagy szolgálati útlevél birtokosai, valamint
a 4.4. pontban felsorolt nemzetközi szervezetek által kiadott okmányok
birtokosai, akik feladataik ellátásával kapcsolatban utaznak, a
határforgalom-ellenőrzés során elsőbbségben részesíthetők a
többi utassal szemben, bár – adott esetben – továbbra is a vízumkötelezettség
hatálya alá tartoznak. A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjától
eltérően az említett okmányok birtokosainak nem kell bizonyítaniuk, hogy
rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel. 4.2. Ha a külső határon
megjelenő személy kiváltságokra és mentességekre hivatkozik, a
határőr kérheti, hogy státusát megfelelő okmányok, különösen az
akkreditáló állam által kiállított igazolások, diplomata-útlevél vagy egyéb
okmány bemutatásával igazolja. Amennyiben kétségei vannak, a tisztviselő
sürgős esetben közvetlenül a külügyminisztériumtól kérhet felvilágosítást. 4.3. A diplomáciai vagy konzuli
képviseletekhez akkreditált személyek és családtagjaik a 20. cikk (2)
bekezdésében említett igazolvány és a határátlépésre jogosító okmány
bemutatásával léphetnek be a tagállamok területére. Továbbá, a 14. cikktől
eltérően, a határőr nem tagadhatja meg a diplomata-, hivatali és
szolgálati útlevelek birtokosainak a tagállamok területére történő
beléptetését anélkül, hogy konzultálna a megfelelő nemzeti hatóságokkal.
Ez érvényes arra az esetre is, ha a személyre vonatkozóan figyelmeztető
jelzést vittek be a SIS-be. 4.4. A nemzetközi szervezetek által a 4.1.
pontban meghatározott célokra kiadott okmányok elsősorban a
következők: –
az Egyesült Nemzetek laissez-passer igazolványa,
amelyet az Egyesült Nemzetek és szakosított intézményeinek személyzete számára
adnak ki az Egyesült Nemzetek szakosított intézményeinek kiváltságairól és
mentességeiről szóló, New Yorkban 1947. november 21-én aláírt egyezmény
alapján, –
az Európai Ö Unió (EU) Õ által kiadott
laissez-passer igazolvány, –
az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) által
kiadott laissez-passer igazolvány, –
az Európa Tanács főtitkársága által kiadott
laissez-passer igazolvány, –
az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti,
fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodás III. cikkének (2)
bekezdése szerint kiadott okmányok (katonai személyi igazolvány és utazási
parancs, kiküldetési rendelvény, illetve egyéni vagy csoportos menetparancs),
valamint a Partnerség a Békéért keretében kiadott okmányok. 5. Határ menti ingázók 5.1. A határ menti ingázók
ellenőrzésére vonatkozó eljárásokra a határellenőrzés általános
szabályai, különösen a 8. és a 14. cikk, az irányadóak. 5.2. A 8. cikktől eltérően,
azokat a határ menti ingázókat, akiket az azonos határátkelőhelyen
történő gyakori határátlépés miatt a határőrök jól ismernek, és
akikre vonatkozóan – kezdeti ellenőrzés alapján – a SIS-ben vagy valamely
nemzeti adatállományban nem adtak ki figyelmeztető jelzést, csak
szúrópróbaszerű ellenőrzéseknek kell alávetni annak vizsgálatára,
hogy rendelkeznek-e érvényes, a határátlépésre feljogosító okmánnyal és
teljesítik-e a szükséges beutazási feltételeket. Ezeket a személyeket
időről időre váratlanul, rendszertelen időközökben alapos
ellenőrzésnek kell alávetni. 5.3. Az 5.2. pont rendelkezéseit más
kategóriába tartozó, a határt rendszeresen átlépő személyekre is ki lehet
terjeszteni. 6. Kiskorúak 6.1. A határőrök különleges figyelmet
fordítanak az – akár felnőtt kíséretében, akár anélkül utazó –
kiskorúakra. A külső határt átlépő kiskorúakat – az ezen rendeletben
előírtak szerint – a be- és kiutazáskor a felnőttekkel azonos módon
ellenőrzik. 6.2. Abban az esetben, ha a kiskorút
felnőtt kíséri, a határőrnek ellenőriznie kell, hogy a kiskorút
kísérő személyek rendelkeznek-e szülői felügyeleti joggal, különösen
ha a kiskorút csak egy felnőtt kíséri, és alapos a gyanúja annak, hogy a
kiskorút jogellenesen vitték el a szülői felügyeleti jogot jogszerűen
gyakorló személy(ek) felügyelete alól. Ez utóbbi esetben a határőrnek
további vizsgálatot kell folytatnia az érintettek által adott információk
közötti ellentmondások kiderítése érdekében. 6.3. A kíséret nélkül utazó kiskorúak
esetében – az úti okmányok és az igazoló okmányok alapos ellenőrzésével –
a határőröknek azt kell biztosítaniuk, hogy a kiskorúak a szülői
felügyeletet gyakorló személy(ek) akarata ellenére nem hagyják el a tagállamok
területét. ê 610/2013/EU 1.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 5. pontjának b) alpontja 6.4. A tagállamok nemzeti kapcsolattartó
pontokat jelölnek ki a kiskorúakkal kapcsolatos konzultáció céljából, és
ezekről tájékoztatják a Bizottságot. E nemzeti kapcsolattartó pontok
listáját a Bizottság a tagállamok rendelkezésére bocsátja. 6.5. A 6.1., 6.2. és 6.3. pontban
meghatározott bármely körülménnyel kapcsolatos kétség esetén a határőrök
igénybe veszik a kiskorúakkal kapcsolatos konzultáció céljából létrehozott
nemzeti kapcsolattartó pontok listáját. ê 610/2013/EU 1.
cikk 21. pontja és az I. melléklet 5. pontjának c) alpontja
(kiigazított szöveg) 7. Mentési szolgálatok, rendőrség, tűzoltóság és
határőrség A mentési szolgálatok, a rendőrség és a
tűzoltóság szükséghelyzetben eljáró tagjainak beutazására és kiutazására,
valamint a határőrök szakmai feladataik ellátása során történő
határátlépésére vonatkozó rendelkezéseket a nemzeti jogban kell meghatározni. A tagállamok kétoldalú megállapodásokat
köthetnek harmadik országokkal a személyek e kategóriáinak be- és kiutazására
vonatkozóan. Ezek a rendelkezések és kétoldalú megállapodások tartalmazhatnak a
5., 6. és 8. cikktől való eltéréseket. 8. Nyílt tengeri munkavállalók A 5. és 8. cikktől eltérően nem
lehet alapos ellenőrzésnek alávetni azokat a nyílt tengeri
munkavállalókat, akik tengeri vagy légi úton rendszeresen visszatérnek a
tagállamok területére anélkül, hogy harmadik ország területén tartózkodtak
volna. Mindazonáltal az illegális bevándorlással
kapcsolatos kockázatok értékelését – különösen ha valamely harmadik ország
partvonala egy nyílt tengeri létesítmény közvetlen közelében található –
figyelembe kell venni a végrehajtandó ellenőrzések gyakoriságának
meghatározásánál. _____________ ê 562/2006/EK è1 610/2013/EU 1. cikk 21. pontja és az I. melléklet
6. pontjának a) alpontja è2 610/2013/EU 1. cikk 21. pontja és az I. melléklet
6. pontjának b) alpontja VIII. MELLÉKLET è1 ç è2 ç _____________ é IX. MELLÉKLET A hatályon kívül helyezett rendelet és
egymást követő módosításainak jegyzéke Az Európai Parlament és a Tanács 562/2006/EU rendelete (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.) || || || Az Európai Parlament és a Tanács 296/2008/EU rendelete (HL L 97., 2008.4.9., 60. o.) || || Az Európai Parlament és a Tanács 81/2009/EU rendelete (HL L 35., 2009.2.4., 56. o.) || || Az Európai Parlament és a Tanács 810/2009/EU rendelete (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.) || Kizárólag az 55.cikk || Az Európai Parlament és a Tanács 265/2010/EU rendelete (HL L 85., 2010.3.31., 1. o.) || Kizárólag a 2. cikk || Az Európai Parlament és a Tanács 610/2013/EU rendelete (HL L 182., 2013.6.29., 1. o.) || Kizárólag az 1. cikk || Az Európai Parlament és a Tanács 1051/2013/EU rendelete (HL L 295., 2013.11.6., 1. o.) || _____________ X. MELLÉKLET Megfelelési táblázat Az 562/2006/EK rendelet || Ez a rendelet 1. cikk || 1. cikk 2. cikk, bevezető szófordulat || 2. cikk, bevezető szófordulat 2. cikk 1 – 8. pont || 2. cikk 1 – 8 pont 2. cikk, 8a. pont || 2. cikk, 9. pont 2. cikk, 9. pont || 2. cikk, 10. pont 2. cikk, 10. pont || 2. cikk, 11. pont 2. cikk, 11. pont || 2. cikk, 12. pont 2. cikk, 12. pont || 2. cikk, 13. pont 2. cikk, 13. pont || 2. cikk, 14. pont 2. cikk, 14. pont || 2. cikk, 15. pont 2. cikk, 15. pont || 2. cikk, 16. pont 2. cikk, 16. pont || 2. cikk, 17. pont 2. cikk, 17. pont || 2. cikk, 18. pont 2. cikk, 18. pont || 2. cikk, 19. pont 2. cikk, 18a. pont || 2. cikk, 20. pont 2. cikk, 19. pont || 2. cikk, 21. pont 3. cikk || 3. cikk 3a. cikk || 4. cikk 4. cikk || 5. cikk 5. cikk, (1) bekezdés || 5. cikk, (1) bekezdés 5. cikk, (1a) bekezdés || 5. cikk, (2) bekezdés 5. cikk, (2) bekezdés || 5. cikk, (3) bekezdés 5. cikk, (3) bekezdés || 5. cikk, (4) bekezdés 5. cikk, (4) bekezdés || 6. cikk, (4) bekezdés 6. cikk || 7. cikk 7. cikk, (1) és (2) bekezdés || 8. cikk, (1) és (2) bekezdés 7. cikk, (3) bekezdés, a) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, a) pont 7. cikk, (3) bekezdés, aa) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, b) pont 7. cikk, (3) bekezdés, ab) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, c) pont 7. cikk, (3) bekezdés, ac) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, d) pont 7. cikk, (3) bekezdés, ad) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, e) pont 7. cikk, (3) bekezdés, ae) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, f) pont 7. cikk, (3) bekezdés, b) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, g) pont 7. cikk, (3) bekezdés, c) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, h) pont 7. cikk, (3) bekezdés, d) pont || 8. cikk, (3) bekezdés, i) pont 8. cikk || 9. cikk 9. cikk, (1) bekezdés || 10. cikk, (1) bekezdés 9. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, a) pont || 10. cikk (2) bekezés, első és második albekezdés 9. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, b) pont || 10. cikk (2) bekezés, harmadik albekezdés 9. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés || 10. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés 9. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés || 10. cikk, (2) bekezdés, ötödik albekezdés 9. cikk, (3) és (4) bekezdés || 10. cikk, (3) és (4) bekezdés 10. cikk, (1) és (5) bekezdés || 11. cikk, (1) és (5) bekezdés 10. cikk, (6) bekezdés || - 11. cikk || 12. cikk 12. cikk || 13. cikk 13. cikk || 14. cikk 14. cikk || 15. cikk 15. cikk || 16. cikk 16. cikk || 17. cikk 17. cikk || 18. cikk 18. cikk || 19. cikk 19. cikk || 20. cikk 19a. cikk || - 19a. cikk || 21. cikk 20. cikk || 22. cikk 21. cikk || 23. cikk 22. cikk || 24. cikk 23. cikk || 25. cikk 23a. cikk || 26. cikk 24. cikk || 27. cikk 25. cikk || 28. cikk 26. cikk || 29. cikk 26a. cikk || 30. cikk 27. cikk || 31. cikk 28. cikk || 32. cikk 29. cikk || 33. cikk 30. cikk || 34. cikk 31. cikk || 35. cikk 32. cikk || 36. cikk 33. cikk || 37. cikk 33a. cikk || 38. cikk 34. cikk || 39. cikk 35. cikk || 40. cikk 36. cikk || 41. cikk 37. cikk || 42. cikk 37a. cikk || 43. cikk 38. cikk || - 39. cikk || 44. cikk 40. cikk || 45. cikk I-VIII. melléklet || I-VIII. melléklet - || IX. melléklet - || X. melléklet _____________ [1] Norvégia és Izland esetében nem
szükséges az ország betűjele. [2] Norvégia és Izland esetében nem szükséges az ország
betűjele. [3] Norvégia és Izland esetében nem szükséges az ország
betűjele. [4] Norvégia és Izland esetében nem szükséges az ország
betűjele. [5] A Tanács 2001. június 28-i 2001/51/EK irányelve az 1985.
június 14-i schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében
foglalt rendelkezések kiegészítéséről (HL L 187., 2001.7.10., 45. o.). [6] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. március 11-i
300/2008/EK rendelete a polgári légi közlekedés védelmének
közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 97., 2008.4.9., 72. o.). [7] A Tanács 1998. június 18-i 98/41/EK irányelve a
fedélzeten tartózkodó személyek listáját a Közösség tagállamainak
kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek
nyilvántartásáról (HL L 188., 1998.7.2., 35. o.).