1.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 240/6

1.

üdvözli a fejlesztési bankok támogatására irányuló európai bizottsági intézkedéseket és az európai beruházási terv fontos elemének számító beruházási platformok létrehozását. Bírálja ugyanakkor, hogy bár a nemzeti fejlesztési bankok formális meghatározása alapvetően a regionális bankokat is magában foglalja, az Európai Bizottság a gyakorlatban csak a tagállami szint szerepére összpontosít, és csak nemzeti fejlesztési bankok létrehozását ösztönzi, pedig a helyi és regionális szinten működő fejlesztési bankokat is megilleti az elismerés és a figyelem a beruházási tervben;

2.

emlékeztet a fejlesztési bankok vagy intézmények fogalmának az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendeletben foglalt meghatározására, amely szerint azok: „hivatásos alapon pénzügyi tevékenységeket folytató jogi személyek, amelyek valamely tagállamtól vagy valamely központi, regionális vagy helyi szintű szervezettől megbízást kapnak arra, hogy fejlesztési tevékenységeket végezzenek”;

3.

úgy véli, hogy a különféle modellek alapján kialakított fejlesztési bankok fontos szerepet játszanak a gazdasági és pénzügyi válság következményeinek kezelésében, különösen, ha a helyi és regionális szintű közberuházások csökkentéséről van szó, amire a Régiók Európai Bizottsága és az OECD közelmúltbeli közös jelentése is felhívta a figyelmet;

4.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az önkormányzatok számára alapvetően fontos intézmények támogatását néhány országban (például Franciaországban és Lengyelországban) országos lefedettségű bankok vállalják, amelyeknek esetenként (például a skandináv országokban és Hollandiában) az önkormányzatok is társtulajdonosai. A nemzeti fejlesztési bankok mellett azonban olyan regionális fejlesztési bankok is működnek, amelyek (teljes mértékben vagy részben) az adott tartomány tulajdonában vannak, és az adott tartományra irányuló fejlesztési feladatokat végeznek (ilyen például a német modell). Kialakításukat tekintve a fejlesztési bankok – az adott ország vagy régió történelmi tapasztalataitól és gazdasági körülményeitől függően – igen különbözőek;

5.

utal arra, hogy a fejlesztési intézmények nem mindig bankok. Van olyan ország, amelyben ügynökség, befektetési társaság vagy beruházási alap formájában, gyakran kockázati tőkével működnek – és az ilyen típusú, nem banki intézmények is fontos szerepet tölthetnének be az európai beruházási tervben;

6.

felhívja a figyelmet arra, hogy helyi és regionális szinten még nem minden tagállamban és régióban állnak rendelkezésre finanszírozási eszközök, vagy nem tudják optimálisan felhasználni a meglévő eszközöket és tapasztalatokat, a magánszektor szerepvállalása pedig gyakran csak a megbízások teljesítésére korlátozódik – emiatt még nagyobb az igény olyan helyi pénzügyi intézményekre, amelyek támogatják a fejlesztést;

7.

kiemeli, hogy fejlesztési bankokat többféleképpen is létre lehet hozni, ahogy a már létezők is más-más múltra tekinthetnek vissza: egyes esetekben rögtön független intézményként jöttek létre, máskor állami bankok különböző részlegeiből fejlődtek ki;

8.

úgy véli, hogy fejlesztési bankok mint gazdaság-, strukturális és szociálpolitikai eszközök létrehozására és működtetésére többek között azért van szükség, hogy segítségükkel orvosolhassuk a strukturális problémákat, illetve a (többek között regionális) piacok hiányosságait. Az RB tudatában van ugyanakkor annak, hogy nehéz egyértelműen meghatározni és értékelni a piaci hiányosságokat, ezért a „piaci hiányosságok” fogalmának hosszú távú, széles körű értelmezését szorgalmazza;

9.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, mennyire fontos, hogy az önkormányzatoknak nagyobb befolyásuk legyen a helyi szintű érdekeket szolgáló finanszírozási megoldások kiválasztására. Az önkormányzatok álláspontjának figyelmen kívül hagyása gyakran oda vezet, hogy olyan beruházások kapnak támogatást, amelyek nincsenek összhangban a regionális operatív programokkal és a helyi stratégiákkal;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy az egyes nemzeti támogatási rendszerek fejlettségi szintjét tekintve jelentősek az aránytalanságok, így azokban az országokban és régiókban, ahol kevésbé jellemző az ilyen típusú banki tevékenység, rendszerszintű hiányosságok mutatkoznak. Ennek következtében előfordulhat, hogy a helyi önkormányzatok és vállalkozások nem mindig kapnak elegendő támogatást a nemzeti fejlesztési bankoktól, amelyeknek erősebben decentralizálniuk kellene szolgáltatási kínálatukat;

11.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fejlesztési támogatás központosított modelljei, melyek kizárólag egy nemzeti szintű bankra és annak helyi, nem autonóm fiókjaira támaszkodnak, nem mindig felelnek meg maradéktalanul a helyi közösségek szükségleteinek – különösen a gyengén fejlett régiókban és ott, ahol az önkormányzatok csak igen korlátozott mértékben tudnak befolyást gyakorolni a nemzeti fejlesztési bankra;

12.

osztja azt a nézetet, hogy ha az önkormányzatok választják ki a fejlesztési bankrendszer kiépítésének modelljét, akkor az egyes szinteken a következő átfogó célokat és fő kritériumokat kell szem előtt tartani a hatékonyság értékeléséhez: a piaci hiányosságok orvoslása, a munkahelyek számának tartós növelése, a helyi közösségek érdekeinek figyelembevétele és így az állami gazdaságfejlesztési célok követése;

13.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az újonnan létrehozott fejlesztési bankok és az általuk kínált új pénzügyi termékek kötelező előzetes értékelésére vonatkozó európai bizottsági javaslat jelentősen gyengítheti az ilyen bankok műveleti képességét, sőt megnehezítheti létrehozásukat nemzeti és regionális szinten egyaránt. Az ilyen elemzések elvárásaival összefüggésben azt is érdemes megjegyezni, hogy a kevésbé fejlett régiókban gyakran nehéz lesz kimutatni a piaci hiányosságokat, mivel – a fejlettebb területekhez képest – az egész régió társadalmi-gazdasági helyzete piaci hiányosságokra utalhat;

14.

reméli, hogy a Régiók Bizottsága és az Európai Beruházási Bank között szorosabb együttműködés alakul ki; az állami fejlesztési bankok kiegészítő jellegű, a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartó hálózatának létrehozása mellett érvel, amely hozzájárul különféle gazdasági és társadalmi szinergiák megteremtéséhez; üdvözölné, ha ez a rendszer a régióközi és nemzetközi tapasztalatcsere és tudástranszfer fórumaként működne, egyúttal alkalmas eszköz lenne arra, hogy elkerüljük a túlságosan központosított eljárások kockázatát;

15.

kéri, hogy azon régiók esetében, amelyek még nem rendelkeznek saját fejlesztési eszköztárral, jelentősen növeljék a helyi önkormányzatok szerepét a fejlesztési bankrendszer kialakításában, működtetésében, illetve hatásainak értékelésében. Ezt vagy úgy lehet elérni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok több beleszólást kapnak a nemzeti fejlesztési bankok stratégiai irányításába és vezetésébe, vagy pedig úgy, hogy a nemzeti fejlesztési bankokat regionális (helyi) fejlesztési bankok létrehozása révén egészítik ki, melyek szorosan együttműködnek a nemzeti bankokkal;

16.

úgy véli, hogy a regionális szintű fejlesztési bankrendszer konkrét kiépítési módjának megválasztását – tehát annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy elegendő-e a nemzeti fejlesztési bank dominanciájára épülő modell, vagy jobban működne egy decentralizált modell, amelyben nagyobb szerepet kapnak a helyi és regionális pénzintézmények vagy fejlesztési bankok – az adott tagállam jogrendszerétől függően vagy a regionális/helyi önkormányzatokra kell hagyni – a központi kormányzattal folytatandó konzultációt követően –, vagy pedig a nemzeti szervekre;

17.

úgy véli, hogy mielőtt új intézmények létrehozásáról döntenénk, mélyrehatóan elemezni kell az új intézményi struktúrák létrehozásának célszerűségét. Így elkerülhetjük a felesleges bürokráciát és az eszközök pazarlását;

18.

fontosnak tartja, hogy amennyiben az Európai Bizottság és az EBB egy keretrendszer kidolgozását fontolgatja az új regionális fejlesztési bankok létrehozásának támogatására, vegyék figyelembe az egyes országok és régiók sajátosságait, és a szóban forgó területen leginkább bevált gyakorlatokat és fejlesztési struktúrákat, valamint az utóbbi időszakban létrehozott bankok tapasztalatait is. A gyengébben fejlett régiókban alighanem a legjobb intézményi megoldásokat célszerű alkalmazni, a helyi sajátosságok figyelembevételével;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy a már létező és újonnan létrehozott regionális fejlesztési bankok hatékonyságának utólagos értékelését hosszú távú (10-15 éves) eljárásnak kell tekinteni, mivel a finanszírozott beruházásoknál általában többéves projektekről van szó;

20.

megjegyzi, hogy együttműködési keretet kell létrehozni az újonnan létrehozott európai hosszú távú befektetési alapok (EHTBA) és a regionális fejlesztési bankok vagy más helyi pénzügyi intézmények között. Fontos hogy ezek kiegészítsék egymást, és ne jelentsenek konkurenciát egymás számára a helyi és regionális szintű beruházások hosszú távú finanszírozásában;

21.

támogatja azt az elképzelést, hogy ösztönözzék a beruházási platformok mint az európai beruházási terv megvalósítását segítő eszközök létrehozását. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a beruházási platformokhoz nyújtott állami, nemzeti, helyi és regionális hozzájárulásokat ne számítsák bele a Stabilitási és Növekedési Paktum keretébe;

22.

kiemeli, hogy az Európai Bizottságnak és az Európai Beruházási Banknak pontosítania kell, milyen szerepet kapnak a regionális fejlesztési bankok és más finanszírozási intézmények az alakuló beruházási platformok mint az európai beruházási terv megvalósítását segítő eszközök rendszerében. A regionális fejlesztési bankoknak – ágazati, de mindenekelőtt földrajzi alapon szerveződő platformokra támaszkodva – együtt kellene működniük az Európai Stratégiai Beruházási Alappal;

23.

úgy véli, hogy pontosabban meg kellene határozni és ki kellene bővíteni azokat az elveket, amelyek mentén a regionális és helyi fejlesztési bankok és más finanszírozási intézmények együttműködnek az Európai Beruházási Tanácsadó Platformmal. Különösen fontos, hogy az Európai Beruházási Tanácsadó Platform támogassa a helyi önkormányzatokat és fejlesztési bankokat a projektek előkészítésében, tanácsot adjon a pénzügyi konstrukciók terén, és ösztönözze a tudástranszfert. Emellett lehetővé kell tenni számára, hogy ne csak nemzeti bankokkal, hanem regionális bankokkal is kössön partnerségi megállapodásokat.